1999. július 30.
(XI. évfolyam, 175. szám)

Csütörtökön elkezdte négynapos romániai látogatását Martonyi János magyar külügyminiszter. A román–magyar kormányközi vegyes bizottság ülésére érkezô miniszter csütörtökön délután Andrei Plesu román külügyminiszterrel tárgyalt, majd Radu Vasile kormányfôvel folytatott megbeszélést. A hivatalos román bejelentés szerint a kormányközi vegyes bizottság bukaresti ülésén a kétoldalú együttmûködés eredményeit veszik számba, s új ajánlásokat fogalmaznak meg a kapcsolatok fejlesztésére vonatkozóan.

A kétoldalú kapcsolatok fejlôdését és a legfontosabb nemzetközi kérdéseket tekintette át Martonyi János magyar és Andrei Plesu román külügyminiszter csütörtöki bukaresti tárgyalásán.

A találkozón a két miniszter egyetértett abban, hogy a kétoldalú kapcsolatok jól fejlôdtek. A magyar külügyminiszter hangsúlyozta: összességében elôrelépés történt a két ország kapcsolataiban, de természetesen sok lehetôség van még további konkrét eredmények elérésére.

A magyar külügyi szóvivô tájékoztatása szerint a megbeszélésen Martonyi arról biztosította tárgyalópartnerét, hogy Magyarország változatlanul támogatja Románia euroatlanti és NATO-integrációját. Magyarország továbbra is nagyon határozottan szorgalmazza, hogy az Európai Unió Romániát vegye le a vízumköteles országok listájáról, hangsúlyozta a szóvivô. Teljes körû volt az egyetértés a délkelet-európai gazdasági, politikai újjáépítés és a stabilitási egyezmény megvalósítása terén.

Andrei Plesu szerint a koszovói konfliktus erôsítette a két ország politikai szolidaritását. Azt is hangsúlyozta, hogy Románia szívesen vette volna, ha NATO-csatlakozási törekvéseinek és térségbeli szerepének megítélésében nem lett volna szükség ilyen drámai eseményekre.

A délkelet-európai stabilitási egyezménnyel kapcsolatban mindkét fél azt hangsúlyozta, hogy a lehetô leghatékonyabban kíván a folyamatban részt venni. Románia szempontjából nagyon fontos, hogy Magyarország is a térség országait gazdaságilag érintô EU-szankciók enyhítését szorgalmazza.

Szlobodan Milosevics jugoszláv elnök és a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) hosszú távú szoros együttmûködést javasol Ion Iliescunak, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) elnökének, egyebek között a magyar kérdés megoldásában — írta csütörtöki számában a Ziua címû napilap.

A román újság azt a bizalmas levelet közölte, amelyet az RTDP Temes megyei elnöke küldött Iliescunak a SPS vezetésével folytatott tárgyalásairól. A levél szerzôje szerint a szerb szocialisták hosszú távú szoros együttmûködést javasolnak az ellenzéki román pártnak, mely megítélésük szerint a jövô évre tervezett választások után a vezetô kormánypárt lesz Romániában.

A Temes megyei pártelnök úgy vélte, hogy Jugoszláviában a Szerb Szocialista Párt az egyedüli hiteles politikai erô, s most van a kedvezô pillanat ahhoz, hogy az RTDP — elsôsorban saját elônyére — szorosabbra fûzze kapcsolatait Szlobodan Milosevics pártjával.

A politikai, gazdasági és kulturális-tudományos együttmûködésben külön konkrét akciótervként szerepel a jugoszláviai és a romániai magyar kisebbség problémájában való együttmûködés, mivel ezek a kisebbségek „Budapest vezetésével újabb feszültségeket okozhatnak a jövôben".

A két párt közti együttmûködés továbbfejlesztésének még komoly lehetôségei vannak, és a SPS „az RTDP-vel való közös politikai platform lehetôségét látja arra, hogy kiküszöböljék a Budapest által provokált lehetséges feszültségeket".

A kis- és közepes vállalatok létesítésének és fejlesztésének ösztönzését szabályozza a 133. törvény, amely a július 23-i 349. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg. A jogszabály elôírásait az 1990/54. törvényrendelettel létesített vállalkozásokra, valamint a családi társulásokra is alkalmazzák. A törvény hét fejezetébôl részletesen csupán azokat ismertetjük, amelyek közérdekûbb tudnivalót tartalmaznak, és fontosak lehetnek a vállalkozók számára.

Általános rendelkezéseiben a törvény tisztázza az új fogalmak jelentését. Vállalkozó alatt az engedéllyel rendelkezô magán- vagy jogi személyt érti, aki egyénileg vagy más (magán-, illetve jogi) személyekkel társulva gazdasági társaságot létesít (vállalkozást) valamely kereskedelmi, gazdasági tevékenység végzésére. Vállalkozáson pedig valamely gazdasági tevékenység bármilyen formában történô megszervezését érti, azzal a feltétellel, hogy vagyonilag független legyen, és a 133. törvény alapján engedélyezzék azzal a céllal, hogy termelés, szolgáltatás, adásvétel révén valósítson meg nyereséget (2. és 3. szakasz).

Az anyagi javak termelésében és szolgáltatásban tevékenykedô kis- és közepes vállalatokat alkalmazottaik évi átlaga alapján különböztetik meg, a következôképpen: 9 alkalmazottig mikrovállalkozás; 10–49 alkalmazott esetén kisvállalkozás; 50–249 alkalmazottig közepes vállalkozás. Ahhoz, hogy ezek a vállalkozások kedvezményben részesüljenek, évi forgalmuk 8 millió euróig terjedhet. (Ezt az összeget — amely jelentôs, körülbelül 128 milliárd lej — tehát nem haladhatja meg az évi forgalom, kevesebb azonban természetesen lehet.) Nem illeszkednek a törvény elôírásaiba: bankok, biztosítási és értékpapírokkal foglalkozó társaságok, a kizárólagosan külkereskedelemmel foglalkozó cégek. Nem részesednek a kedvezményekben az olyan jogi személy részvényessel vagy társsal rendelkezô vállalkozások, amelyek 250-nél több alkalmazottat foglalkoztatnak és a társasági tôke 25%-ával rendelkeznek. Az alkalmazottak évi átlagáról szóló igazolást a munkaügyi igazgatóság adja ki, az évi forgalmat pedig a pénzügyigazgatóság bizonyítja, kormányhatározat alapján.

A törvény elôírásai csupán a magántôkével rendelkezô kis- és közepes vállalatokra vonatkoznak (4–6. szakaszok).

A II. fejezet a vállalkozások létesítésének és fejlesztésének kedvezô feltételeit szabályozza: a bejegyzés folyamatát, az állami vállalatok vagyonához és szolgáltatásaihoz való hozzáférhetôséget, tanácsadást és tájékoztatást, menedzserek felkészítését. A minisztériumoknak, szakmai és helyhatósági intézményeknek, kereskedelmi és ipari kamaráknak kötelességük olyan eljárást kidolgozni és alkalmazni, amely leegyszerûsítse az ügyviteli eljárásokat. Tilos bármilyen megkülönböztetést alkalmazni a kis- és közepes vállalkozásokkal szemben.

Egy új bejegyzési eljárást vezetnek be, amelynek lényege az, hogy egyetlen nyomtatványt kell kitölteni és iktatni a területileg illetékes kereskedelmi és ipari kamaránál. A kamara a bejegyzés vagy módosítás átírása után 20 napon belül közli a szükséges adatokat az adóügyi, társadalom- és egészségbiztosítási bejegyzés érdekében. Szintén a kamara révén szándékszanak megvalósítani a különféle engedélyek, véleményezések, szabadalmak megszerzésének leegyszerûsítését is (8–10. szakaszok).

A kis- és közepes vállalkozások a következô feltételekkel férhetnek hozzá a többségében állami tulajdonú gazdasági társaságok és önálló ügyviteli vállalkozások vagyonához: a) a valamely szerzôdés (bérleti, ügyviteli, társulási) alapján kis- és közepes vállalkozás által használt vagyontárgyat az illetô vállalkozás igénylésére ennek eladják, az ár megállapításánál pedig levonják a bérlô által végzett beruházásokat; b) a bérleti vagy ügyviteli szerzôdést szintén kérésre lízingszerzôdéssé változtatják, visszavonhatatlan eladási záradékkal; c) a kis- és közepes vállalkozások elôvásárlási joggal rendelkeznek a szomszédságukban levô állami vállalatok vagyonára; d) elsôbbséggel rendelkeznek az állami vállalatok vagyonának eladásakor. Amennyiben több az igénylô, nyilvános árverést tartanak, a kis és közepes vállalkozások pedig ebben az esetben többletpontozásban részesednek (a legnagyobb árajánlat pontozásának 30%-a); e) elsôbbséggel rendelkeznek az állami vállalatok vagyonára vonatkozó bérleti, koncesszionálási, lízing szerzôdések megkötésénél. Az állami vállalatok az igénylések benyújtását követô 90 napon belül kötelesek intézkedni. Vásárlás esetén az összeget 3-5 éves részletekben is törleszthetik, egy 5-20%-os elôleg befizetési feltételével. A bérlet határértékét az Állami Vagyonalap, kereskedelmi minisztérium, helyi tanácsok szabják meg, gazdasági indoklás alapján, a kis és közepes vállalkozások megsegítésének céljával.

A törvény életbe lépésétôl számított 60 napon belül az állami vállalatok és önálló gazdálkodások kötelesek jegyzéket készíteni az általuk nem használt, következésképpen a fentebb felsorolt módon hasznosítható vagyontárgyaikról. Ezeket a listákat havonta felújítják, és a kereskedelmi kamarák székhelyén kifüggesztik. Egy másik kedvezmény, hogy a kormánynak, intézményeknek, helyi hatóságoknak biztosítaniuk kell a kis- és közepes vállalkozások részvételének növekedését az anyagbeszerzésre, munkavégzésre, szolgáltatásra kötött szerzôdések értékében. Az ilyen jellegû szerzôdéskötés ösztönzésére a kormánynak külön szabályozást kell megjelentetnie.

A közintézmények, többségében állami tulajdonú vállalatok és önálló gazdálkodások a következô esetekben kötelesek az elsô versenytárgyalást árajánlatokra kizárólag kis- és közepes vállalkozásoknak tartani: a) 500 millió lejt meg nem haladó anyagbeszerzés; b) 1 milliárd lejnél kevesebb értékû berendezés; c) 2 milliárd lejt meg nem haladó javítási munkálatok; d) 3 milliárd lejig terjedô építkezés. Sikertelenség esetén a versenytárgyalást megismétlik, szabad részvétellel.

Mindezek mellett a kormány támogatja a kis- és közepes vállalakozások által végzett kutató-fejlesztô, újító tevékenységet is, többek között az adatok hozzáférhetôségének biztosításával. Az állami vagy helyi költségvetésbôl fedezni fogják szakemberek, menedzserek képzését. A szakképesítéssel foglalkozó vállalatok pedig szakmai bizonylatokat állíthatnak majd ki.

Külön fejezet foglalkozik a különbözô pénzügyi és adókedvezményekkel, könnyítésekkel. 1: A kis- és közepes vállalkozások mentesülnek a tevékenységük fejlesztésére külföldrôl behozott gépek, felszerelések, ipari berendezések, know-how vámilletéke alól, amennyiben ezek értékét saját pénzügyi forrásból vagy hitelbôl fizették ki. 2: A bruttó nyereség újra beruházott része adómentes. 3: 20%-os nyereségadó csökkentést alkalmaznak új munkahelyek létesítése esetén, a következô feltételek mellett: az elôzô évhez képest legalább 10%-al emelik az alkalmazottak számát; a csökkentés csak arra az idôre érvényes, míg az új munkaerô a vállalatnál marad, és nem történnek más elbocsátások. 4: Vámilleték mentesek a termékgyártáshoz szükséges, külföldrôl behozott nyersanyagok, amennyiben ezek a termékek a maguk során szintén vámilleték mentesek. Az ezeket a termékeket tartalmazó listákat évente kormányhatározattal fogadják el. 5: A külföldre szállított termékbôl származó nyereségadót 75%-al csökkentik. (Ez nem érvényes a nyersanyag exportra.)

Kormányhatározattal létrehoznak egy országos alapot, amely szavatolja a kis- és közepes vállalkozások hiteleit. Ezek az alapok részvénytársaságok formájában mûködnek majd, az 1990/31. törvény elôírásainak megfelelôen. Kezdeti társasági tôkéjük 50 milliárd lej lesz, ennek forrása az állami költségvetés. A társasági tôkét 5 éven keresztül 0,4%-al szintén a költségvetésbôl növelik.

A törvény bizonyos esetekben szigorú pénzbüntetéseket helyez kilátásba. A kis és közepes vállalkozások mûködéséhez szükséges engedély, véleményezés kibocsátásának indokolatlan megtagadása vagy késése kihágás, és 5 milliótól 10 millióig terjedôen bírságolják. 25-50 millió lej közötti büntetéssel sújtják azokat az állami vállalatokat és önálló gazdálkodásokat, amelyek nem kötik meg, a kérvények benyújtásától számított 90 napon belül az adásvételi vagy bérleti szerzôdéseket a kis és közepes vállalkozásokkal. Amennyiben ezek a vállalatok nem készítik el a rendelkezésre bocsátható vagyontárgyaikról a megfelelô listát, illetve ezeket a listákat nem függesztik ki a kamaráknál, kihágás történik, és a vétkes személyeket 75-150 millió lejjel büntetik. (A törvény életbe lépésétôl számított 60 napon belül a kormány, a Pénzügyminisztériumnak és a Kis és Közepes Vállalkozások Országos Ügynökségének javaslatára alkalmazási szabályozást dolgoz ki.)

A Kolozs Megyei Vízmûvek mérnöke, Persa Liviu érdeklôdésünkre megnyugtató választ adott, amennyiben nem lesznek újabb esôzések, már ma minden a rendes kerékvágásba kerül. Az igyekezet eddig is megvolt. A lakosság megértését kérik az esetleges újabb vízkorlátozás miatt. Persa mérnök azt is elmondta, hogy a vízmûvek ellenôrzései alapján az ivóvíz fogyasztható. Több jelzést is kaptunk, hogy ahol van víz, az csak a meleg csapból folyik, és annyira forró, hogy azonnali használatra alkalmatlan. Ennek az okát is megtudtuk: a lakónegyedek kazánházai igyekeznek meleg vízzel is ellátni a fogyasztókat. A fogyasztás viszont annyira megnô, hogy nincs elegendô nyomás, és ezért fordulhat elô, hogy csak forró víz folyik a csapból. Persa Liviu mérnök végezetül megnyugtatott: Kolozsváron nem jeleztek ivóvíz okozta megbetegedést.

A Demokrata Párt (DP) tegnap tartott sajtótájékoztatóján Iuliu Pãcuraru, a párt Kolozs megyei képviselôje kijelentette: szándékában áll pályázni a kolozsvári polgármesteri tisztségre. A képviselô a sajtó érdeklôdésére nem volt hajlandó részleteket elárulni a választási kampányról, szerinte még túl korai errôl beszélni.

Pãcuraru elmondta: a DP mindvégig támogatta az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását elôíró törvényt. Hozzáfûzte azonban, hogy nem értenek egyet az állami mezôgazdasági vállalatokkal kapcsolatos törvény alkalmazásával.

A 1989-es forradalom eseményeinek kivizsgálásával kapcsolatban Pãcuraru hangsúlyozta, hogy egy átfogó elemzésre van szükség, és felelôsségre kell vonni a tetteseket.

A tegnapi helyi román sajtóban „csemegeként" jelent meg a hír: a polgármester a magyar nyelvû utcai tábláikért büntetést szab ki a három magyar középiskolára.

A Brassai Sámuel Elméleti Líceumban nem tudtak az esetrôl. Az Apáczai Csere János Elméleti Líceum igazgatója, Wolf Rudolf lapunknak elmondta: szerdán valóban felkereste ôket a polgármesteri hivatal két küldötte, akik a cégtábla használati engedélye felôl érdeklôdtek.

Mint ismeretes, az iskolát a régi tábla miatt már megbüntették. Késôbb az ítéletet mégis semmisnek nyilvánította a bíróság. Ha a polgármesteri hivatal átiratot küld, akkor az iskola a szükséges dokumentáció alapján a városrendészeti osztálytól kérni fogja az engedély kibocsátását. Egyelôre nem kaptak hivatalos értesítést.

A Báthory István Elméleti Líceum aligazgatója, Vizi Imre szerint szerda délután három óra tájban jártak náluk a polgármesteri hivatal emberei, de csak a gondnokot találták ott. Az iskola már kapott engedélyt a mûemlékvédelmi bizottságtól, sôt egy jóváhagyást a városházától is. Most valószínûleg egy részletesebb engedély igénylésérôl lehet szó. Hivatalosan azonban nem kaptak értesítést.

Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettes lapunk kérdésére elmondta: csak pletykaszinten értesült a Báthory-líceumot ért zaklatásról. A magyar középiskolák igazgatói nem számoltak be neki a polgármesteri hivatal küldötteinek látogatásáról.

Miután hivatalosan is bejegyezték az Kereszténydemokrata Országos Szövetséget, Matei Biolã szenátor bejelentette, hogy az új politikai erô államelnöki jelöltje Victor Ciorbea. A szenátor szerint, aki az KOSZ tiszteletbeli elnöke, Ciorbea az ország számára a legkiválóbb vezetô. A RTDP körüli csoportosulást rendkívül veszélyesnek minôsítette, amely szükségessé teszi az Iliescu visszatérését kivédô politikai koalíciót. Ciorbea azt nyilatkozta, hogy pártja képviseli a mostani hatalom miatt elégedetlen szavazók táborát, akik azonban tudják: az Iliescu-rezsim visszatérése semmiképpen nem kívánatos.

A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) Kolozs megyei szervezete állandó bürója összetételének mintegy 49 százalékát a Románok Egységéért Szövetség Pártja (RESZ) volt tagjai alkotják. A román sajtó szerint az RTDP polgármestereinek és tanácsosainak Kolozs megyei ligája ezen a héten tartott ülést, amelyen megválasztották a szervezet állandó bizottságát. Ennek 49 százaléka az egykori RESZ-tagokból került ki.

Victor Romulus Constantinescu (az RNEP, majd a RESZ tagja), a Kolozs megyei tanács elnöke — akit a liga állandó bizottságának elnökévé választottak — elmondta: a RESZ-et képviselô 220 városi és megyei tanácsos közül 170-en már beiratkoztak az RTDP-be. Constantinescu elmondta: a polgármesterek és az alpolgármesterek legalább 80 százaléka követte a példájukat.

A GÖRLITZI DIÁKKÓRUS (Németország) koncertezik július 31-én, szombaton, este 6 órától a kolozsvári evangélikus templomban. A mûsorban Brahms, Rathgeber, Marschner mûvei és spirituálék hangzanak el. Szervezô az Erdélyi Ifjúsági Keresztyén Egyesület, a belépés ingyenes. Augusztus 1-jén, vasárnap, a Farkas utcai református templomban a délelôtt 10 órakor kezdôdô istentisztelet keretében énekel a Diákkórus.

A NYERGESTETÔI CSATA 150. évfordulójának megünneplésére 1999. augusztus 1-jén 12 órai kezdettel kerül sor a Nyergestetôn. A rendezvény szervezôi a Csíkszentmártoni Polgármesteri Hivatal, a Szent Márton Alapítvány és a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága.

PETÔFI SÁNDOR HALÁLÁNAK 150. ÉVFORDULÓJA kapcsán az 1848–49-es forradalomra és szabadságharcra emlékeznek vasárnap du. fél 6 órától a monostori unitárius egyházközség gyülekezeti termében. Az ünnepi összejövetelen Lönhart Tamás történész és Korodi Alpár történészhallgató tartanak elôadást, majd az unitárius ifjak versösszeállítással zárják az ünnepséget. Minden érdeklôdôt szeretettel meghív a rendezôség.

Hibajavítás
• Olaszok címû, szerdai lapszámunkban megjelent 3. oldali jegyzetben helyesen így szól a latin közmondás: De gustibus non est disputandum.

• LÁTTUK, megtörtént a kösz közösítése. A szombatonként megjelent „MÁS KÖSZHASZNÚ TELEFONSZÁMOK" elírását nem az én írásomban használt idézetben kéne kijavítani, hanem magán a fejlécen. Továbbra is kösz a köz nevében.

Szomorú hír érkezett az elmúlt napokban Tordára: szülôfalujában elhunyt Imreh Lajos.

Sepsiköröspatakon született 1917. április 18-án. 1937-ben érettségizett a kolozsvári Unitárius Kollégiumban, magyar nyelv és irodalom, valamint egyetemes történelem szakos tanári oklevelet 1948-ban szerzett a Bolyai Tudományegyetemen. 1948 és 1973 között magyar szakos tanár, kevés ideig iskolaigazgató. Generációkat nevelt munkaszeretetre, önzetlen közösségszolgálatra. Ô maga évtizedeken keresztül állt a közélet szolgálatában. Szervezte, vezette a Jósika Miklós Mûvelôdési Kört, vállalta minden kulturális rendezvény közönségszervezését. Tudósításait, írásait a Mûvelôdés, a Falvak Dolgozó Népe, az Igazság közölte.

1985-ben jelent meg a Kriterion Könyvkiadó gondozásában a Sáska sógor címû, székely tréfákat tartalmazó gyûjteménye. Könyve Vöô Gabriella Tréfás népi elbeszélések (Kriterion, 1981), Duka János Kilenc kéve hány kalangya (Kriterion, 1982) címû kötete után az utóbbi évtizedekben örvendetesen fellendült népi humor kutatás újabb határköve volt. Az egyéniségkutató, az egy egyén teljes tudását, tudásának szervezôdését és mûködését vizsgáló kutatási irányt követve egy székely tréfamester, apja, idôs Imreh Lajos tréfáit gyûjtötte össze.

A szerzôt a kötet megjelenése után, 1988-ban vagy 1989-ben hívtam el a Mihai Viteazul Líceumba, az akkori IX. osztállyal való találkozóra. A beszélgetésrôl hangfelvétel készült. Errôl jegyzem le néhány kérdésre adott válaszát.

Az interjú közlésével búcsúzom Tôle, a magam és megszámlálhatatlanul sok tanítványának nevében.

— A tanári munka mellett hogyan jutott el Imreh Lajos a folklórgyûjtéshez?

— A népi kultúra mindig foglalkoztatott. Fôképp, mert olyan környezetben nôttem fel, hogy késôbb aztán még közelebb jutottam hozzá. A népi humor, ugye, a népi kultúra része. S a mi családunk olyan volt, hogy valahogy a humor világában éltünk mindig. Mert édesapám nagy humorkedvelô volt.

— Mi ösztönözte a könyv összeállítására?

— Hát elsôsorban a családi hagyomány, a családi humorhagyomány. Sok mindent hallottunk otthon, édesapámhoz szerettek jönni a szomszédok, fôleg téli estéken, folyt a tréfálkozás, sok érdekes, humoros történetet mondtak el. Mi hallgattuk, élveztük. Ôsszel, kukoricafosztáskor nagy társaság gyûlt össze, akkor ott elsôsorban édesapám szerepelt sok tréfával, és aztán mások is bekapcsolódtak, úgyhogy onnan is kaptam az ösztönzést. Az anyag nagy részét édesapámtól megkaptam, ô tréfái nagy részét leírta. Amikor nyugdíjba kerültem, volt idôm. Elôtanulmányokat végeztem a témához, aztán gyûjtöttem a testvérektôl anekdotákat, tréfákat, humoros történeteket, élménytörténeteket, amelyeket édesapám elfelejtett lejegyezni. S a falut is végigjártam. S így kiegészült az anyag.

— Hogyan emlékszik vissza az édesapjára?

— Nagyon szerette a népdalt is. Munka közben is örökké énekelt. Tréfamondók voltak még a faluban, de ô kiemelkedett közülük. Közösségi ember volt. A társaságban, közösségben érezte jól magát. Hívták is, idegenek, lakodalomba, hogy szórakoztassa a lakodalmas tömeget. Egyik foglalkozása volt ez. De esténként, ha volt szabad ideje, vagy vasárnap este, akkor kiment a fôútra, mindjárt köréje gyûltek a fiatalok, a falubeliek, s ô szórakoztatta ôket. Vagy elment a tekepályára, s a szünetekben ott is a tréfákat mondta. S más összejövetelek alkalmával vagy mezôre menéskor. Magáról azt mondta, hogy ô a családban hetedik gyermeknek született és burokban. S hogy azt jövendölték, hogy nagy szerencse fogja érni. Szívesen beszélt gyûléseken, vagy ha valaki jött a faluba, ô köszöntötte. Nem félt a szerepléstôl, egyszerû ember létére. Szeretett olvasni, sokat olvasott, és nagyon szerette a számtant. Ilyen természetû ember volt. Jelszava volt: menni, szólni és tenni. Ô a faluközösségért sok mindent tett. Ott volt minden közmunkán, hangadó volt, mozgató. Sokszor mondták gyûlésen is, hogy Lajos bácsi nélkül nem is tudtunk volna boldogulni.

— Miért Sáska sógor lett a kötet címe?

— Nem én adtam ezt a címet, hanem maga a szerkesztô, Szabó Zsolt választotta. Neki megtetszett. Van egy ilyen élménytörténet. A mezôn voltunk, én is ott voltam, mint gyermek. Minket már kicsi kórban munkához szoktattak. Legnagyobb testvéremet, Józsefet, kicsi volt, tíz év körüli, apám befogta nehéz munkára is. Reggel fölkeltette hat órakor, hogy lássa el az állatokat, a trágyát hordja ki az istállóból, etesse-itassa a marhákat, s készítsen elô mindent. Édesanyám sajnálta, hogy olyan kicsi. Akkor azt mondta édesapám, hogy a lovat kiscsikó korában törik be a hámba. Kicsi kortól kell munkához szoktatni a gyermeket, hogy szeresse meg a fizikai munkát, aztán késôbb a szellemi munkát. Tehát a mezôn dolgoztunk, s eljön a délidô, leülünk ebédelni. Már reggel kivittük a mezôre az ebédet, a zöldpaszulyt. És valahogy az ételhordónak a fedele félrefordult, s a sáskák beleültek az ételbe. Na, mikor odakészülünk, hogy együnk, az, aki tálalni akart, észreveszi, hogy né, mennyi sáska ült bele. Édesapám mondja, hogy kanállal a tetejét szedd le, s dobd el. S megszólal az egyik napszámos, aki nekünk segített, hogy azt a tetejét adják nekem. A tetejét lekanalazta az ô tányérjába, s kezdte enni. A sáskák ott voltak. A kanállal így né merített, s aztán mondta, hogy sáska sógor, húzd össze a lábadat, szerusz. S akkor súrolta a hasát, hogy jaj, milyen jól csiklandozzák a gyomorfalát a sáskák. Na, aztán a szerkesztônek innen tetszett meg a Sáska sógor. Én eredetileg ezt a címet adtam, hogy Na, ezt jól megmondta.

Idézem Ion Iliescut: „Mi, akik a tegnap még elnyomottak voltunk, szabadságunk és függetlenségünk elnyerése után nem akarunk átvedleni elnyomókká!"

Ez az idézet hallgatólagosan elismeri, hogy Trianonban Romániához csatolt magyar országrészeken a magyarság független, önálló jog- és cselekvôképes jogi személyiség, s mint ilyen, birtok- és tulajdonjogok, meg kötelezettségek jogalanyaként létezett ezerszáz éven keresztül a történelmi Magyarországon.

„Mi voltunk az elsôk, akik a történelmi Magyarország területén egy külön egységes gondolatú közösséget valósítottunk meg. És az is bizonyos, hogy azoknak a nemzetiségeknek jó részét, amelyek ma új követelésekkel döngetik a magyar állam biztonságát s a magyarság jóhiszemûségét, mi telepítettük be idôrôl idôre a nemzeti háztartás bizonyos funkcióinak ellátására. Vagy pedig hálátlan és hûtlen idegen királyaink hozták be ôket azzal a sunyi, gyilkos gondolattal, hogy ezek a betelepített idegen rétegek hadi bázisok legyenek az ellen a magyarság ellen, amelynek mindent köszönhetnek. Ezerszáz éves ittlétünk írásbeli bizonyítékokkal alaposabban támaszthatók alá, mint a kétezerötszáz éves mitikus, álomszerû, kitalált román mondák. Ennek dacára a trianoni nagyhatalmak máról holnapra idegen impériumok alá áttelekkönyveltek minden magyar tulajdonjogot." (Erdélyrôl a kisebbségrôl írt tanulmány, 1936, Füzetek.)

A fenti fejtegetésbôl eredeztethetô, hogy a Romániában élô magyar nemzetrész jogutóda mindazon megvalósításoknak, objektumoknak, jogtárgyaknak, amelyeket jogelôdeink életre hívtak: óvodák, elemi iskolák, kollégiumok, internátusok, szeretetházak, árvaházak, kórházak, színházak, város- és megyeházak, pénzügyi és igazságügyi paloták, középületek stb.

Mindezen birtok- és tulajdonjogainktól a román kormányok diktátorai minket jogellenesen kisemmiztek, és birtokba vették a keresztényi erkölcs, az emberiesség, a jóhiszemûség, a jog normáit megsértve és lábbal tiporva. Olyan szerzett jogokról van szó, amelyet a világ összes jogrendszerében elismernek, garantálnak!

A megváltozott történelmi helyzetben viszont az Európai Unió felé menetelô demokrácia jegyében az RMDSZ képviseleti szervünknek lehet meg a jogcíme, hogy a jogellenesen elvett dologi tárgyainkat visszaigényelje a román polgári törvénykönyv 480. és következô, meg a 650. és következô cikkelyei és Románia alkotmánya 41. és 42. szakaszai alapján. Az említett földrajzi tájakról ugyanis csak a magyar közigazgatási szervek voltak kénytelenek visszavonulni, de mi, a magyar nemzet része, mint jogutód, itt maradtunk és itt vagyunk. Minket nem gyarmati kisebbségként jogfosztás céljából dobtak a háborút megnyert nagyhatalmak román partnereink karmaiba, hanem a wilsoni elvek szerint, a kölcsönös tisztelet és elismerés jegyében, és így szabad partnerként váltunk egyenlô jogú állampolgárokká. A román alkotmány 16. szakasza szerint is valamennyien egyenlôek kellene legyünk kiváltságok és diszkrimináció nélkül! A wilsoni önrendelkezési jog az összemberiségre — így a román népre is — kötelezôen vonatkozik.

Nicolae Iorga mondta: „Nem azért szereztük meg Erdélyt, hogy a magyaroktól elvegyük egyetemüket, hanem azért, hogy mi is felépíthessük a mi egyetemeinket, színházainkat, középületeinket!"

Nicolae Iorga gondolata kiemeli mindazt, amit eddig felvázoltam.

Ezek alapján nem a Groza-kormány által létesített Bolyai-egyetemet kell visszakérnünk, nem egy most létesítendô egyetem építkezési engedélyéért kell könyörögnünk, hanem adják vissza a Farkas utcai egyetemünket, amely 1581 óta mûködött Erdélyben s ezt jogellenesen vették el tôlünk. És ez a visszaigénylésünk vonatkozik minden más középületünkre, hogy végre minden úgy legyen, amint a nemzetközi hírû nagy tudós prof. N. Iorga eltervezte és kivitelezni akarta.

Trianon után csak a magyar közigazgatási szerveket kényszerítették kivonulásra, de az említett vagyontárgyak itt maradtak, és birtok- és tulajdonjoguk automatikusan átszállt az itt maradt és itt élô magyar nemzetrészre, mint törvényes jogutódra, örökösre.

Etikailag, jogilag más nemzet nem léphet fel azzal az igénnyel, hogy ô az említett jogtárgyak jogutóda és örököse. Ennek a román tételes jog is ellentmond, és tiltja a jogellenes erôszak alkalmazását.

Ha visszakapjuk tulajdonainkat, megszûnik a kivándorlás.

Éljünk a történelem által felkínált lehetôséggel!

Szigorú tekintetû, középkorú nô ront be a boltba.

— Ki itt a fônök? — förmed rám.

— Én lennék! — vágom magam haptákba.

A mérges nôknél csak a síró nôk veszélyesebbek. Szerencsére ez nem úgy néz ki, mintha sírni is tudna.

— A kisfiam eladott önöknek egy zsebórát. Családi örökség. Utána jöttem!

— Kiskorúaktól nem szoktunk vásárolni.

— Az én kisfiam nem kiskorú!

— A múlt héten csakugyan járt itt egy 25–26 év körüli magas fiatalember. Sajnos, késôn tetszett jönni, a tárgyat eladtam, a „kisfiú" pedig felvette már a pénzt.

— Igen? Összejátszanak! Majd elintézi az alezredes férjem!

„Akinek a füle veres" — jut eszembe a nóta.

— Talán a „fiúcskát" kéne elnáspágolni — tanácsolom.

Kirohan. Azóta sem láttam.

A háború elôtt még csupán egy városunkbeli garázs hátsó udvara jelentette számomra az autótemetôt, ahol összenyomott rozsdás hordók, csupasz alvázak és mindenféle girbegurba vasak között öreg kocsi hevert a gazban. Olykor a kerítésen átmászva belopakodtam a fülkébe, amely bádogcsôsz ezeréves elhagyott kalyibájára emlékeztetett, megmarkoltam a kormány zsírosfekete tölgyfáját, s közben az izgalom verítéke úgy kivert, mintha autótolvajként máris üldözôbe vettek volna.

Holott még temetônek sem igen volt nevezhetô ez a komor hátsó udvar, és inkább a névtelen autó sírját jelképezte, ahol az elvénhedt Ford elsôsorban remekmûnek számított, nem igazi halottnak. S épp ezt az emlékmûvet idéztem fel pár héttel ezelôtt, amikor barátaim elvittek egy Amszterdam melletti, valódi autótemetôbe. E látogatás elôtt azt hittem, a látvány gyermekkori borzongásaimat kelti majd fel, de valahogy épp az ellenkezôje történt: a kapun belépve elszótlanodtam, mint ama temetôben, ahol a hantok alatt rokonaink, ismerôseink pihennek.

Nem azért, mintha olyan tragédiára gondoltam volna, amely a sok összezúzott kocsi láttán felötlik az emberben, már a rozsdás részeket is vérfoltnak képzelve, hanem amiatt, mert abban a pillanatban eszembe jutott, hogy például az Egyesült Államokban többen haltak meg eddig közlekedési balesetben, mint az összes addig viselt háborúkban, beleértve a vietnamit is: az riasztott el valójában, hogy, mint annyi más áldott célú eszközön, a gépkocsi fölött is elvesztettük uralmunkat, noha a kormány a kezünkben van, s a fékpedál a lábunk közelében.

De más ellentmondásokat is látok e téren: ha így folytatódik, a gépkocsik a gyalogjárón közlekednek majd, a gyalogosok pedig az úttesten, a házak fölött, esetleg a sodronypályán. Valahányszor a fékeit csikorgató jármû után pillantok, viszolygást érzek, noha én magam is évtizedeken át kocsitulajdonos voltam. Ezt a rossz érzést az a rádöbbenés táplálja fel bennem, hogy íme, többtonnányi tömeg robog eszeveszetten, már-már halálfélelmet keltve a jármû idegrendszerében. Egyedül egy hatvan-hetven kilós emberért forog tízezer kerék és mûködik megannyi alkatrész. Ôérette... És mit cipel? Egy emberi testet, egy öltönyt, egy maréknyi hajat, egy alsónadrágot, egy kalapot meg egy cipôt. Sôt, a krimifilmek szerint néha valami aljas szándék megvalósításáért hajszolja az utas a kocsit, mindezt.

Egyebekrôl is írtak. Például arról, hogy New Yorkban a napi trágyamennyiség eléri majd a havi méteres magasságot. Szerencsére egy idô után „berobbant" az Ottó-féle robbanómotor. Számíthatunk-e a jövôben hasonló csodára? Mindenesetre ott az amszterdami autótemetôben, ahova a barátaim elkísértek, a halott kocsikat szemlélve csöppet sem óhajtottam, hogy régi mivoltukban érjék meg a feltámadást, inkább azt, hogy a végsô megtisztulásig olyan alakváltozásokon menjenek át, amelyek a köz javát szolgálják, és ne restelljék, ha átmenetileg ásó, kapa, vagy esetleg palacsintasütô lesz belôlük.

Ha valaki távozik közülünk, szomorúsággal tölt el. Ûrt hagy maga után, akár a fôkapun távozott az életbôl, akár csak a mellékbejáraton. Hogyha híres ember az illetô, és hosszan betegeskedik, napjainkban az is megtörténhet, hogy az illetônek a nekrológja vagy gyászjelentése elôre meg van írva, csak a halál idôpontja van kipontozva.

Ha a megboldogult fiatal, akkor sokkal inkább meglepôdnek az emberek, hiszen természetellenesebb, hogy valaki hamar itt hagyja az életet. Még nagyobb megrökönyödést kelt, ha ráadásul sportolóról, tehát az egészséges életmódhoz sokkal közelebb állóról van szó.

Sajnos, így vált híressé egy fiatal labdarúgó, aki harmadosztályú csapatból került az élvonalba. Mondják: ígéretes tehetség volt, fôvárosi egyesületek is érdeklôdtek iránta. Cserejátékosként tizenhárom perc adatott meg neki az A osztály porondján — s az, hogy a bajnok ellen játszhatott. Sok minden közrejátszott halálában, csapata, a Ploiesti-i Astra orvos nélkül jelentkezett a mérkôzésre, s emberi mulasztások egész sora okozta, hogy a sürgôsségen egyórás élesztés után nem sikerült megmenteni. Elképzelhetetlennek tartom például, hogy a hírhedt bajnokcsapat, a Bukaresti Rapid mindössze egy hordággyal és pótkerékkel felszerelt mentôkocsit igényeljen egy bajnoki összecsapásra.

Mondják, megmenthetô lett volna, ha egy kicsit jobban odafigyelnek rá, ha jobban törôdnek vele. Ha elôször nem azt feltételezik, hogy szimulál. Ha van valaki, aki ért a felélesztéshez — amikor a kórházba került, már nem lélegzett és leállt a szívmûködése.

A sportlapok lecsaptak a témára, esete napok óta címlaptéma. Immár tanulmányok jelentek meg róla, részletesen taglalták a körülményeket, a hátteret, statitisztikákat szedtek elô hasonló balesetekrôl. S minden egyes apróságot külön fel lehet fújni az egyre jobban elharapódzó botránylap-stílusban (eddig csak egy ilyen típusú lap létezett, ám most már a „felfrissült" szaklap is felvette ezt a stílust). Jó alkalom volt minderre a boncolás (amely nyomán senki sem lett okosabb), a temetés...

Kár, hogy csak infarktusa nyomán válhatott híresség Stefan Vrãbioruból, a 22 éves focistából. (Van azonban olyan „peches" is, aki még ilyen megdöbbentô halál után sem lesz igazán híresség. Roland Ratzenberger, Forma–1-es pilóta neve nem hiszem, hogy sok embernek egybôl beugorna. Nos, neki az volt a „balszerencséje", hogy egy nappal korábban halt meg, mint Ayrton Senna. Pedig ô ugyancsak a pályán halt meg.)

Lassan már kezd túlzássá válni a Vrãbioru-ügy részletezése. Spekulációk is megjelennek: vajon nem vírusos megbetegedés okozta legyengülését és halálát? Esetleg ajzószereket szedett-e...

Mint minden túlzás, ez is lassan szentségtöréssé válik. Itt volna az ideje: hagyják békében nyugodni a 13 perc szomorú hôsét!

A „római katolikus egyház tulajdonában levô tömbházak lakói" aláírással érkezett panaszlevél szerkesztôségünkbe, amelyben az egyházi ingatlanok lakói azt sérelmezik, hogy lakbéreiket az 1999/40-es kormányrendelet alapján tetemesen megemelték, ám nem alkalmazták ugyanazon rendelet 32-es szakaszát, amely elôírja, hogy az így kiszámított lakbér nem haladhatja meg az illetô lakásban élô család nettó összjövedelmének a 25 százalékát. Tudatában annak, hogy a lakbérek megállapításának módját elôíró sürgôsségi kormányrendelet nem vonatkozik az egyházi ingatlanokra is, kérik a 32-es szakasz érvényesítését, tekintettel arra, hogy sok kis jövedelmû lakónak súlyos megélhetési gondot okoz a magas lakbér, hogy személyesen tett panaszaikra elutasító válaszokat vagy olyan ajánlást kaptak, miszerint költözzenek össze szülôk gyermekekkel, nagyszülôkkel.

A panaszlevél tartalmát a Szent Mihály plébánia tanácsa is ismeri. Érdeklôdésünkre Gulyás László jogtanácsos és Torkos József egyházi tanácsos elmondta: az 1999/40-es sürgôsségi kormányrendelet lakbérszámítási módszerét irányadóként valóban felhasználták, és a lakbérek megállapításánál a tanács minden lakbérleti szerzôdést külön megtárgyalt, figyelembe véve az illetô lakásban élôk jövedelmét. Mindezek elôtt azonban az 1996/114-es törvény alapján megkísérelték kiszámítani azon költségek összegét, amelyeket a lakbérekbôl kellene fedezni. Elsôsorban tudni kell azt, hogy a lakbérekbôl befolyt összeg után jövedelemadót és forgalmi adót kötelesek fizetni az államnak, ami után már csak az összeg 40 százaléka áll az egyház rendelkezésére. Ebbôl kell fedeznie az idén hússzorosára emelkedett ház- és telekadót, az esetleges tatarozásokat, az ingatlanügyek kezelôinek fizetését az összes ahhoz tartozó járulékokkal és egyéb adminisztrálási költségeket. Az elmúlt ötven év pedig rendkívül áldatlan helyzetet hagyott maga után. Attól eltekintve, hogy a kommunista rendszer egy lakásba több családot is beköltöztetett, melynek következtében a szép nagy lakásokat mindenféle improvizációkkal próbálták szétválasztani, rendkívül alacsony lakbéreket szabott meg. Ennek következtében az egyház immár hatvan éve egyetlen megfelelô tatarozást sem végeztethetett, a csôrendszerek teljesen tönkrementek, úgyszintén a pincék és tetôzetek. Fôjavításokat kellene végrehajtani, de abból a lakbérbôl, amelyet eddig bevételeztek, a számítások szerint húsz év alatt sem lehetne ezeket elvégezni.

Ami a panaszlevelet illeti, úgy gondolják, az csak a Szentegyház utca 6. számú ingatlan lakóinak egy részétôl származik, hiszen a többi ingatlanokból már sokan behozták a lakbért. Egyéni panaszok máshol is akadnak, mintegy 20–30 kérvény érkezett eddig, s ezeket az egyházi tanács ismét megtárgyalja. A fent említettek közül azonban egyszerre többen jöttek el panaszt tenni, és olyan hangzavar keletkezett, hogy kénytelenek voltak elutasítani ôket. Valóban egy-egy lakásnak magas a lakbére, ám az is igaz, hogy ott hatalmas lakfelületet mondhat magáénak a bérlô, mégpedig a város szívében, ahol a törvényes lakbér is sokkal magasabb. Több helyen az is elôfordul, hogy a fôbérlô diákoknak ad ki szobákat albérletbe az egyház tudta nélkül, a fölös lakterületrôl pedig nem hajlandó lemondani. Kérésre néhány lakáscserét is sikerült lebonyolítani a bérlôk között, de erre ritkán adódik lehetôség. Egyes lakók kérték például azt, hogy többszobás lakásukból egy vagy két szobát adjon bérbe az egyház más személynek vagy családnak. Az esetek java részében viszont ez kivihetetlen, hiszen ezek a lakások nem olyan beosztásúak. Egybenyíló szobák vannak, egy lakásra tervezett mellékhelyiségekkel. Az ilyenforma megoldás aztán tovább bonyolítaná az egyház lakásügyeit.

A lakbérekre vonatkozó beadványokat alkalmas idôben megtárgyalja az egyházi tanács — jelentette ki Gulyás László jogtanácsos —, tehát azon a három hónapon belül, amely idô alatt még nem kerülhet sor a törvény által elôírt kilakoltatási határidôre, ám a lakók által önként meghatározott lakbérek takarékpénztárba történô befizetését az egyház nem fogadja el, és pert indít az így eljáró bérlôk ellen.

• Csalás vádjával vizsgálják Doricã Costescut (51), a Gold Santtanas Kft. ügyintézôjét. Fehérlisztet vett tavaly a dévai Cetate Rt.-tôl, a 418 millió 532 ezer lej értékû áru negyedét készpénzben fizette, a maradék összegért 9 utalványt bocsátott ki. A cég azonban hiába próbálta felvenni a mintegy 300 millió lejt a banktól, nem volt rá fedezet. A kár nem térült meg, Costescu szabadlábon védekezhet a vád ellen.

• Kétéves kislány volt az áldozata a szerda délutáni szászfenesi balesetnek. Három óra után tíz perccel Marin Florian Miron (21) az E60-as országúton haladt CJ–01–WHV rendszámú gépkocsijával, midôn egy szekér mögül egy gyerekkocsi bukkant elô: a 13 éves Dan Lãcãtus húgát, Rada Moldovant tolta ki az útra. A figyelmetlen gyerek nem a gyalogátkelôhelyet használta. Dant a gyerekkórházban fejsérüléssel és agyrázkódással kezelik, kómában van, kistestvére szörnyethalt.

• Fôleg fiatalkorúakból álló bûnbandát vizsgálnak Aranyosgyéresen, a tagok: R. C. N. (16), Liviu Aurelian Budurlean (19), S. A. M. (16), Lucian Florin Hurucz (18), Cosmin Adrian Crengã (22), C. G. F. (17), C. S. (17), Nicolae Chifor (18), Nicolae Cercea (18) — utóbbi a Sodronyipar dolgozója, a többiek munkanélküliek. A banda kereskedelmi társaságok fosztogatására „szakosodott", közel 17 millió lej értéket szedtek össze, amelynek csak mintegy 20 százaléka térült meg (eddig). Budurleant, Huruczot és Creangãt elôzetes letartóztatásba helyezték, a „szövetség" többi tagját szabadlábon vizsgálják.

• Rablás áldozata jelentkezett a rendôrségen július 27-én. K. R. 14 éves tanulóba elôzô nap este 7 órakor két fiú kötött bele, majd 70 ezer lejtôl fosztották meg. Jelentkezésekor a kiskorú áldozat beszámolt arról is, hogy korábban ismét látta rablóit a györgyfalvi carting-pályán. Egy rendôrosztag azon nyomban kiszállt a helyszínre, és sikerült is ôrizetbe venniük a szintén kiskorú rablókat, B. T. F. és F. F. is mindössze 16 esztendôs. Harminc napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot bocsátottak ki ellenük.

• Drót nélküli telefont vitt el egy Prof. Ciortea utcai lakásból Ioan Alexandru Pop (24). A nyitva hagyott ablakon bemászó tolvaj 200 ezer lej értékû, Panafonic márkájú távbeszélôt lopott el; letartóztatták, más ügyek kapcsán is vizsgálják.

Mariana Dragomir lett az új fôtanfelügyelô, tudtuk meg Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettestôl. A fôtanfelügyelô asszony francia szakot végzett, és mindeddig a francia, olasz és spanyol katedra szaktanfelügyelôje volt. Török Ferenc azt is elmondta: Mariana Dragomir reformpárti, országos kiképzô oklevéllel rendelkezik, és munkája mellett még tanfelügyelô- és menedzserképzéssel is foglalkozott. Török Ferenc reméli, hogy zavartalan lesz az együttmûködés az új fôtanfelügyelô és a magyar iskolák között.

A Györkös Mányi Albert Emlékházat ismét megtöltötték a nyugdíjasok. Az összejövetelek rendezôje, szervezôje, mûsorvezetôje, egyszóval a lelke Sebesi Imre nyugalmazott rádiós riporter. Imi bácsi a találkozó után készségesen mesélt a matiné történetérôl.

— Már a Kolozsvári Rádiónál is nyugdíjas mûsort szerkesztettem. Ezelôtt két évvel pedig a piacon egy idôs nénivel találkoztam, aki elpanaszolta nekem, hogy csekély nyugdíjából még egy fagylaltot sem engedhet meg magának, mert az árából inkább megvesz egy fél kenyeret. Akkor jött az ötlet, hogy kellene valami ingyenes szórakozási lehetôséget biztosítani a nyugdíjasoknak. A helyszínnek lehetôleg a központban, kell lennie, hogy könnyen megközelíthetô legyen. Kezdetben az egyházak is szívesen rendelkezésünkre bocsátották termeiket. Végül, az EMKE engedélyével, itt maradtunk az emlékházban.

— Milyen gyakran tartanak összejövetelt?

— Havonta egyszer találkozunk, és mindig adott témával foglalkozunk. A közelmúltban például ilyen címekkel tartottunk matinét: Hol vagytok, ti régi szép éjjelizenés májusi éjszakák?, Nyári veszélyekrôl muzsikaszó közben, Gyújtsunk gyertyát, hófehéret. Minden alkalommal van egy díszvendégünk, aki az adott téma szakértôje.

— A kikapcsolódáson kívül milyen más célja van a matinéknak?

— Célunk a szórakozás, nosztalgiázás, emlékezés. Nálunk a „belépôjegy" a szeretet és együttlét. Beszélgetünk, zenét hallgatunk, ebben nagy segítségünkre van Ferencz Irén, aki lemezeket ajándékozott a matinénknak. Következô összejövetelünket augusztus végén tartjuk.

Mi is lehet olcsóbb eledel, fôleg a kirándulók számára, mint a gomba. Növekedésüket, szaporodásukat a csapadékos idôjárás elôsegítette. Azt viszont kevesen tudják, hogy fogyasztásuk következtében a súlyos mérgezések is gombamód elszaporodtak.

Az elmúlt két napban több mint húsz személyt utaltak be Kolozsvár különbözô kórházaiba, súlyos gombamérgezéssel. Az esetek zömében a betegek túl késôn jelentkeztek az orvosnál, 36–48 órára a tünetek megjelenése után. Az orvosok kemény küzdelmet kell vívjanak a beteg megmentéséért, de nem ritkák a halálesetek, fôleg a gyermekek között. A legtöbb beteg, akit jelenleg az I-es, illetve III-as számú belgyógyászaton kezelnek, az ôzlábgombával összetéveszthetô Amanita Phaloidest fogyasztották, amelynek mérgezô tünetei késve jelentkeznek, miután a májat és a vesét megtámadták. Akadnak azonban a beutaltak között olyanok is, akik a hiribe, illetve a sárga gombától betegedtek meg.

Orvosok tanácsa: a piacról (is) csak ellenôrzött gombát vásároljanak a fogyasztók. A gombamérgezés által okozott máj- és vesekárosodások egy életen át végigkísérik a beteget.

A csillagászat a legrégibb természettudomány. Az ókori kultúrnépek széles körû csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, misztikus elképzeléseik voltak az „égi világról". Úgy gondolták, hogy az égitestek állásából megjósolható a jövendô. Az embereket és fôleg az uralkodókat nagyon érdekelte a jövô, a csaták végkimenetele. Egyes uralkodók udvari csillagászokat fogadtak fel, hogy a csillagos eget fürkészve jövendöljenek. Ezek a csillagászok a horoszkópkészítés mellett empirikus úton a csillagvilág sok törvényszerûségét is feltárták. A mezôgazdaság fejlôdésében a naptárkészítésnek oroszlánrész jutott, hiszen csak akkor volt bô termés, ha idôben vetették el a magokat.

A babilóniaiak jól ismerték a Nap és a Hold járását. A temészeti jelenségek tanulmányozása során szabályokat állítottak fel egyes jelenségek ismétlôdésérôl. Például a fogyatkozások létrejötte, a folyók áradásai, a tengerek és óceánok szintjének váltakozása. Az állatövi csillagképek neve tôlük származnak. Mindennap a hét ismert égitest (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz) egyikének áldoztak tornyaikban. A hét napjait eme égitestekrôl nevezték el, aminek nyomait egyes nyelvek ôrzik.

A kínaiak közelítô pontossággal elôre ki tudták számítani a nap- és holdfogyatkozások idôpontját. Szerintük egy bizonyos sárkány akarja felfalni a Napot, ezért fogyatkozáskor ordítozással és nyíl lövöldözéssel kergették a szörnyet.

Említésre méltó a Kr. e. 2136. október 22-i napfogyatkozás. Ebben az idôben nagy divat volt „csillagászati megfigyelô állomások" létesítése a nagy birodalmak udvarában. Ezeknek a „csillagdáknak" az volt a feladatuk, hogy elôre jelezzék a bekövetkezô fogyatkozásokat. Különbözô rituálokkal távolították el a „gonosztevô sárkányt", akik az oly hasznos Napot és Holdat el akarták lopni. A részegeskedô Hi és Ho udvari csillagászok elfelejtettek elôre kihirdetni egy napfogyatkozást. Amikor a váratlan fogyatkozás megkezdôdött, nagy zûrzavar támadt, ezért a kínai császár lefejeztette ôket. Az eseményt az évezredekkel késôbb összeállított A történetírás klasszikusai címû krónika ismerteti. Ennek alapján a tragikus kimenetelû napfogyatkozást i. e. 2158-ra, egy másik számítás szerint i. e. 2165-re tették. Ily módon ez lenne a legkorábbi napfogyatkozás adat. A legrégibb többé-kevésbé hiteles megfigyelés Ugarit városából maradt fenn Kr. e. 1734. május 3-ról. Kínából is vannak feljegyzések ebbôl az idôszakból, mégpedig „jóscsontok"-on, de ezek nem azonosíthatók pontosan. A „jóscsontok" állati eredetû csontokból vagy kagylókból készültek, késôbb az eszes kereskedôk orvosság gyanánt eladták a patikákban.

Az egyiptomiak a naptárkészítésben voltak mesterek. Egyiptom mezôgazdasága a Nílus áradásától függött, ami akkor a Sirius Nappal együtt történô kelésével esett egybe. Közép-Amerika ôsi kultúrnépei közül különösen a mayáknál találkozunk igen régi csillagászati megfigyelésekkel. Így például feljegyeztek egy Kr. e. 3379-ben lejátszódott teljes napfogyatkozást. Sok más kôbe vésett feliratuk foglalkozik csillagászati eseményekkel.

A tudatlan emberek a fogyatkozásokat démoni erônek tulajdonították. Ha a Nap az élet istene volt, micsoda drámai pillanat lehetett nappali elsötétedése! A napfogyatkozások szoros kapcsolatban álltak bizonyos földi eseményekkel, mivel az emberek ezeknek tulajdonították az életükben lejátszódó drámai pillanatokat. Úgy vélték, hogy a napfogyatkozások háborút és szerencsétlenséget jelentenek. A különbözô népek hiedelemvilágában egyaránt felbukkan a Napot és Holdat üldözô, majd felfaló sárkány, szörny, démon vagy szellem. A skandinávoknál farkasok üldözik az égitesteket, és ha utolérik azokat, marcangolni kezdik a Napot vagy a Holdat. Hasonlóan képzelik a fogyatkozások okát a Máramaros vidékén élô magyarok is. Ezzel a hiedelemmel rokon az észak-magyarországi palócok morkolábja vagy markolábja. Azt azonban nem tudni, milyen is az a morkoláb. Egyesek szerint kutyaszerû, míg a Magyar Hírmondó cikkírója macskához hasonlónak mondja. Az eszkimók úgy gondolták, hogy a Nap elhagyja bizonyos ideig az égen elfoglalt helyét és földi ügyeit intézi. A Csendes-óceán déli szigetei egy romantikusabb értelmezést adtak az eseménynek: a napfogyatkozás a Nap és a Hold csókja.

A fogyatkozásoknak a történettudomány nagy hasznát veszi, mivel ezek a jelenségek percre pontosan kiszámíthatók, így a régi krónikák uralkodók szerinti keltezései jelenlegi idôszámítási rendszerünkbe beilleszthetôk. De figyelembe kell venni a rendelkezésünkre álló források megbízhatóságát is.

Úgy tûnik, Milétoszi Thálesz volt az elsô, aki magyarázattal szolgált a fogyatkozások keletkezésére, és idejében sikerült „megjósolnia" a Kr. e. 585. május 28-i napfogyatkozást. Ez a napfogyatkozás több okból is emlékezetes. A lüd és a méd hadak összecsapásakor ment végbe, a Halüsz folyó mentén. A harc hevében hirtelen sötétség ereszkedett a mezôre, s ez a jelenség a harcoló feleket gyors békekötésre késztette. A Kr. u. 1. sz.-ban élt idôsebb Pliniusz római író pontosan megadta a csata idejére a 48. olimpiász 4. évét. A csillagászati kronológia szerint a 48. olimpiász 4 éve azonos a Kr. e. 585-tel, akkor az 1 olimpiász elsô éve: Kr. e. 776. Ezen napfogyatkozás megjósolása — valószínûleg a babilónok által használt szárosz ciklus alapján — Tháleszt híressé tette, mivel a hét görög bölcs egyike lehetett.

A bibliában is találunk csillagászati jellegû leírásokat, ilyen például az ún. egyiptomi fogság. A sötétség a régiek szemében félelmet keltô, gonosz dolog, ellentétben a nyugalmat adó világossággal:

„...az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyûlöli a világosságot... Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy..." (Jn 3, 19–21)

Ma is beszélünk „egyiptomi sötétségrôl", ha fekete viharfelhôk jelennek meg az égbolton, vagy a várost sûrû szmog takarja be, okoz fénycsökkenést. De ezek a jelenségek Egyiptomban nem kelthettek oly nagy riadalmat, inkább a váratlanul beálló teljes vagy csaknem teljes napfogyatkozások.

A történetírók szerint a zsidók, Mózes vezetésével, Kr. e. 1250 körül hagyták el Egyiptomot. Ha a csillagászati kronológiát követjük, akkor észrevesszük, hogy Kr. e. 1262-ben április 14-én, napfogyatkozás volt, mely egyesek szerint megegyezne a bibliában leírtakkal.

Pár évvel késôbb Pitagorasz kimutatta, hogy a Föld és a Hold gömbölyû égitestek a térben, Számoszi Arisztarkhosz pedig megmagyarázta a csillagok látszólagos mozgását az égbolton, feltételezve, hogy a Föld a Nap körül kering. Idôvel az empirikus szabályok segítségével elôre láthatóak lettek a nap- és holdfogyatkozások, pedig a fogyatkozások okait nem ismerték. Tulajdonképpen ezeket a dolgokat titokban ôrizték, és nem népszerûsítették.

Az égi mechanika XIX. és XX. századi fejlôdése és fôleg napjaink számítástechnikája lehetôvé teszi az égitestek pályájának igen pontos leírását és a napfogyatkozások teljesen megbízható elôrejelzését.

A napfogyatkozások tudományos megfigyelései csak a XVII. században kezdôdtek, de a XIX. század közepéig csekély eredménnyel jártak. A csillagászok csak a napfogyatkozások helyét és idejét jegyezték fel, anélkül, hogy magáról a napfogyatkozásról írnának. Kepler volt az elsô csillagász, aki nemcsak felfedezte a bolygók és kísérôholdak mozgástörvényeit, hanem feljegyzéseket is készített az 1605-ös napfogyatkozáskor a napkoronáról.

Giovanni Cassini, a párizsi csillagvizsgáló igazgatója, felfedezte a Hold tengelyforgásának törvényeit, és feljegyzéseket készített az 1706-os teljes napfogyatkozáskor a napkorona körül látott gyenge fényességû koronáról, amit „állatövi fénynek" tulajdonított. Az 1706-os napfogyatkozáskor Montpellier-ben észlelték, hogy a denevérek úgy repkedtek, mint éjszaka; a tyúkok, galambok aludni tértek, az éneklô madarak pedig elhallgattak; az utcán haladó állatok pedig megálltak a fogyatkozás kezdetekor.

Az 1715-ben bekövetkezett teljes napfogyatkozás alapján E. Halley leírta a napkorona alakját és a fogyatkozáskor megfigyelhetô vörös fényû napkitöréseket. Észrevette, hogy a napkorona nyugati felén látható napkitörések különböznek a keleti felén megfigyelt napkitörésektôl.

Az 1842-es napfogyatkozást Párizs lakói nagy érdeklôdéssel fogadták, oda utaztak, ahonnan a teljes napfogyatkozás látható volt.

Ám a fogyatkozásokról való ismeretek nem terjedtek el azonos idôben a Földön; például az 1877. március 15-i napfogyatkozás még mindig nagy pánikot okozott a török hadsereg soraiban. A katonák a Nap felé lövöldöztek, hogy elûzzék a „szörnyet".

Az 1851-es napfogyatkozás fontos marad a tudomány számára, ugyanis ekkor figyelték meg az eseményt elôször a fényképészet segítségével. 1814-ben J. Fraunhofer német technikusnak eszébe jutott, hogy egy optikai rést tegyen a prizma elé és így vizsgálja a Napot. Nem kis meglepetésére a színes spektrumon több tíz sötét vonal jelent meg.

Így született meg a spektroszkópia nevû új tudomány, amely sok szenzációs meglepetéssel szolgált az idôk folyamán, a Fraunhofer név pedig örökre az elnyelési spektrumvonalakhoz kapcsolódik.

1878-ban jelent meg Th. R. Oppolzer monumentális mûve, a „Canon der Finsternisser", amely részletes adatokat közöl 34 századon keresztül bekövetkezô 8000 napfogyatkozásról (1207-tôl 2161-ig). Oppolzer kiszámította, hogy évszázadonként 238 napfogyatkozás következik be, ezek közül 84 részleges, 77 gyûrûs, 11 teljes-gyûrûs, 66 teljes.

Napjainkban F. Espenak amerikai csillagász, minden teljes napfogyatkozás elôtt pár évvel, egy részletes ismertetôt közöl, térképpel és az esetleges expedíciók szervezéséhez szükséges minden információval.

Ma már teljességgel ismeretes a napfogyatkozások mechanizmusa; elôre ki lehet számítani a fogyatkozások idôpontját és a helyét. A mai kor embere krómozott üvegekkel, távcsövekkel „fegyverkezik fel" a napfogyatkozásokra, s izgalommal várja a fogyatkozás kezdetét, és élete végéig büszke, hogy egy csodálatos égi esemény tanúja lehetett.

Felemelô élmény látni, ahogyan egy teljes fogyatkozás után a Nap „visszakapja" fényét, s megtapasztalni, hogy a tudomány diadalmaskodik a tudatlanság felett.

(Folytatjuk)

Az utcai pénzváltóknál a forint 64/66, a márka 8400/8600, a dollár pedig 15 700/16 00 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 8560/8640, az amerikai dollár 15970/16050, az olasz líra 8,56/8,70 lejbe kerül.

Tegnap a 16 éves Sorin Fodor ismeretlen tárgyra lelt a mezôn. Sajnos, kalapáccsal próbálta szétbontani, s az ütéstôl felrobbant a második világháborúból visszamaradt robbanószerkezet. A szakegységek további bombák kutatására indultak.

Fodort súlyos sérülésekkel szállították a kórházba, repeszdarabok, szilánkok egész sorát kellett kioperálni belôle. Valószínûleg elveszti a szeme világát.

Egy Dacia 1304-es szállítójármû rohant a kerítésnek tegnap a Iorga utcában. Az ásványvizet szállító gépkocsi és a Cornel Tãranu tulajdonát képezô kerítés alaposan megrongálódott. A súlyosan sérült sofôrt, Traian M. Iacobot (19 éves) kórházba szállították, a nyomozás kiderítette, hogy nem rendelkezik hajtási jogosítvánnyal.

Az európai bizottság bejelentette, hogy 200 millió euró értékû segélycsomagot fogadott el a romániai gazdasági reformot támogató PHARE-program részeként.

A bizottság tájékoztatója szerint a program támogatni fogja a kormányt a veszteséges vállalatok átalakításában, magánosításában és bezárásában, különös hangsúlyt helyezve az ország bizonyos területeire. E reformok az EU-hoz fûzôdô társult viszony keretében folynak, és segítenek azoknak a feltételeknek a teljesítésében, amelyeket a Világbank és az IMF szabott a makroszintû pénzügyi segítséghez.

Az EU-program erôsebb szociális védôháló biztosítását és a munkahelyteremtô kezdeményezések elômozdítását is segíti. Ösztönözni fogja a tartós munkahelyteremtô gazdasági tevékenységet a kis- és közepes vállalkozások támogatásával.

Ötórás vita után a kormány tagjai és a bankok képviselôi semmilyen megoldásra sem jutottak a Bancorex problémájában. Lapzárta után a Victoria-palotában folytatták a vitát, az érdembeni, vagyis a mûszaki részekkel kapcsolatos problémák kérdését tárgyalták meg.

A Bancorex-ügy megoldására — mint ismeretes — három lehetôség van: egyesítés a Román Kereskedelmi Bankkal, privatizálás vagy felszámolás. A kormány elrendelte, hogy értesítsék az ügyészséget megállapítandó, hogy kik a hibásak a Bancorex helyzetéért.

Kolozsvári tartózkodásakor az Állami Vagyonalap költségvetési osztályának bukaresti igazgatója, Corneliu Mândrescu kijelentette, hogy a legtöbb cég csôdjének oka a rossz vezetésben, következésképpen hozzá nem értô menedzserek tévedéseiben keresendô. Eddig nem fordítottak túl nagy figyelmet megfelelô szakemberek képzésére, a tehetségesebbek pedig „átigazoltak" a jobban fizetô magánvállalatokhoz. Példaként az igazgató a Clujana cipôgyár esetét említette: az óriási konkurencia és a felvevô piac hiánya juttatta a bezárás és eladás helyzetébe a valamikor jól menô, külföldi megrendelésekre is sokat gyártó vállalatot. Az igazgató véleménye szerint mindez nem következett volna be, ha a sörgyárhoz hasonlóan még a kilencvenes évek elején privatizálják a cipôgyárat is. A pénzintézetektôl felvett hitelek utáni kamat pedig olyan magas, hogy amit esetleg pluszban termel egy kölcsönhöz folyamodott vállalat, elvesztôdik a kamat törlesztésénél. Nem beszélve az állami költségvetésnek tartozott óriási pénzösszegekrôl. Egy-egy ilyen vállalat sajnálatos módon összetéveszti az adósságot a veszteséges mûködéssel — magyarázta Corneliu Mândrescu.

Az Állami Vagyonalap kolozsvári kirendeltségének igazgatója, Sorin Nas elmondta: a Clujana különbözô vagyontárgyaira, gépekre, helyiségekre körülbelül 10 vásárlási ajánlatot nyújtottak be. A sajtó egyes képviselôinek méltatlankodására, hogy a régi hírnevû cipôgyárat esetleg nagyáruházzá alakítják, a bukaresti igazgató elmagyarázta: nem a vagyonalap állapítja meg valamely gazdasági társaság nemzeti érdekeltségét, és ennek megfelelôen azt a kötelezettséget, hogy az adott tevékenységet a vevô, legalább ideiglenesen, megtartsa. A vagyonalap szempontjából akkor sikeres a privatizáció, amikor a vállalatot sikerült eladni, és a pénz befolyik az államkasszába.

Az Állami Vagyonalap (ÁVA) a jövô év végéig le akarja zárni az állami vállalatok privatizációját — nyilatkozta Radu Sârbu, az ÁVA elnöke. Sârbu az idei év második felében a magánosítás felgyorsulására számít, mert Romániában az új jogi szabályozás lehetôvé teszi, hogy a befektetô a vételárat részletekben fizesse ki és egy idô óta mód van a vállalati adósságok kifizetésének elhalasztására, sôt, akár elengedésére is.

A tulajdonalap adatai szerint a múlt évben 1650 vállalatot — köztük 1220 kisvállalatot, 345 közepes méretû és 85 nagyvállalatot — privatizáltak. 1999. január 1-jén az alap portfóliójában 4330 vállalat (694 nagyvállalat, 1788 közepes és 1848 kisvállalat) volt. Ebbôl az év végéig 3626 vállalatot (amelyek részvénytôkéje 41,7 billió lej [2,46 milliárd euró]) akarnak magánkézbe adni. Közülük 528 nagyvállalat, 1471 közepes és 1627 kisvállalat.

Sârbu tájékoztatása szerint az idei év elsô hat hónapjában 1100 vállalatot adtak el, ami optimizmusra ad okot. A külföldi tôkére azonban feltétlenül szükség van a privatizáció sikeres megvalósításához — vélte az ÁVA elnöke.

Az RMDSZ számos képviselôje, elsôsorban a radikálisnak nevezett szárny tagjai nemzeti-liberális platform létrehozását tervezik — tájékoztatott meg nem nevezett RMDSZ-forrásokra hivatkozva a Ziarul Financiar címû gazdasági napilap.

A lap értesülése szerint a tervezett nemzeti-liberális platform saját programmal indulna az RMDSZ ôszre tervezett belsô választásán, melyen a Szövetségi Képviselôk Tanácsát újítják majd meg.

Az egyik cél az, hogy megvalósítsák Erdélyben a román–magyar „stratégiai partnerséget", amit a Reformtömörülés nevû platform javaslatára foglaltak a szövetség programjába az RMDSZ tavasszal tartott VI. kongresszusán.

A nemzeti-liberális platform mindenekelôtt az erdélyi magyar értelmiséget és a fiatalokat szeretné megnyerni magának. Ha esetleg ez a platform gyôzne a választásokon, nagy esély lenne az RMDSZ jelenlegi vezetésének leváltására — közölték meg nem nevezett források a lappal.

A kormányhivatal arra figyelmeztette az ország valamennyi megyéjének prefektusát, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a következô napokban várható viharok esetleges kárainak megelôzésére. A meteorológiai elôrejelzések szerint fôként a Kárpátok térségében kell újabb hatalmas viharokra számítani.

Mint ismeretes, rendkívül súlyos károkat okoztak az elmúlt napok özönvízszerû esôzéssel kísért viharai tíz megyében. Az ítéletidô következtében két ember veszítette életét. A helyi közigazgatások gyors statisztikája szerint 41 településen pusztított a vihar. Több száz épület rongálódott meg, 1500 hektár mezôgazdasági terület víz alá került. Komoly fennakadások keletkeztek a vasúti közlekedésben, elsôsorban Erdély északnyugati részén.

A Mediafax tájékoztatása szerint a kormány 2,5 milliárd lejt utalt ki Fehér megyének az árvíz sújtotta települések megsegítésére. A becslések szerint ez az összeg az okozott károk mintegy 84 százalékát fedezi. Hosszú a szó, ahol komolyan pusztított az ár, 1,558 milliárd lejt kapott. Ananie Gârbovan, Fehér megye prefektusa a sajtónak azt nyilatkozta, hogy a pénz nagy részét mindenekelôtt a megrongált házak megjavítására, illetve a károsultak elköltöztetésére fordítják.

Szarajevóban csütörtökön regionális csúcstalálkozó kezdôdött a délkelet-európai térség stabilitásáról és újjáépítésérôl. A tanácskozáson Albánia, Bulgária, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Macedónia, Magyarország, Románia, Szlovénia, valamint Törökország állam-, illetve kormányfôi vesznek részt. A román küldöttséget Emil Constantinescu államfô vezeti. A delegáció tagja Radu Berceanu ipari miniszter is.

Constantinescu indulás elôtt kijelentette: a csúcstalálkozó történelmi pillanatot jelent a délkelet-európai államok együttmûködését illetôen.

A délután kezdôdô tanácskozást Martti Ahtisaari, az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltô finn államfô nyitotta meg, majd Alija Izetbegovics bosznia-hercegovinai államfô köszöntötte a résztvevôket. Ezt követôen a térség stabilitásáról és újjáépítésérôl Bodo Hornbach, az EU délkelet-európai különmegbízottja tartott elôadást. A program szerint este a regionális csúcs résztvevôit a boszniai elnökség látta vendégül.

A helyszín kiválasztása többszörösen is szimbolikus. Itt lôtte le Ferenc Ferdinándot, az Osztrák–Magyar Monarchia trónörökösét egy szerb diák a század elején, 1914-ben, és a merénylet vezetett az elsô világháború kirobbanásához, elôjátékaként a késôbbi évek súlyos háborúinak. A század vége felé, 1992–95-ben, három és fél évig Szarajevó volt a boszniai háború egyik legvéresebb színtere. A polgárháborút a daytoni megállapodással zárták le, és most a koszovói háború befejezôdésével Szarajevó mintaképül szolgálhat Koszovónak.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]