1999. július 31.
(XI. évfolyam, 176. szám)

(Kiküldött munkatársunk jelenti)

A román kormányfô kijelentése nyomán — miszerint csakis a parasztpárt elnökeként óhajt a következô parlamenti választásokon részt venni, majd a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjával kíván koalícióra lépni — kibontakozott belpolitikai vihar miatt, Radu Vasile pénteken sem fogadta Martonyi János magyar külügyminisztert. A vegyes bizottság plenáris ülésén leltárt készítettek a létezô kisebbségi kérdésekrôl, a vagyonvisszaadások helyzetérôl, a katonai és környezetvédelmi egyezmények végrehajtásának stádiumáról. A két külügyminiszter ezt követôen közös sajtótájékoztatót tartott.

Andrei Plesu külügyminiszter elmondta: a létezô 11 albizottság mellett mezôgazdasági ügyekkel foglalkozó szakbizottságot is létrehoznak. Különleges bizottságokat létesítenek ugyanakkor a Gozsdu-vagyon, illetve az Aradon létrehozandó magyar–román megbékélesi emlékpark körüli gyakorlati kérdések megoldására. Abban máris megegyeztek, hogy a Zala György alkotta Szabadság-szobrot kihozzák a katonaságnak az aradi várban lévô raktárából, és az emlékparkban történô felállításáig átadják a katolikus egyháznak, amely az aradi minorita templomhoz tartozó helyiségben fogja azt megôrizni.

Román részrôl nincs akadálya annak, hogy Csíkszeredában magyar fôkonzulátus nyíljon — jelentette ki mindkét miniszter. Cserében Románia bármelyik magyarországi városban hasonló intézmény megnyitását kérheti. Errôl egyezett meg Bukarestben a két ország külügyminiszterének elnökletével pénteken ülésezô kormányközi vegyes bizottság — tette hozzá Martonyi János.

Martonyi a kétoldalú kapcsolatok alakulását összességében pozitívan értékelte. Ezt a csíkszeredai konzulátus és az aradi szobor helyreállítása ügyében létrejött megállapodások is bizonyítják — mondotta. A magyar külügyminiszter kifejezte reményét, hogy a Szabadság-szobornak és a román forradalom emlékmûvének helyet adó park alapkövét a két ország miniszterelnöke már az idén elhelyezhetné. Hozzátette: új határátkelôk megnyitását tervezik, és erôsítik a gazdasági együttmûködést.

— Szurkolunk a román gazdaságnak, érdekeltek vagyunk abban, hogy a román gazdasági reformfolyamat továbbra is sikeres legyen — mutatott rá. Martonyi a megoldatlan kérdések közé sorolta az erdélyi magyar egyházi ingatlanok visszaadásának kérdését. Üdvözölte a 21 épület visszaszolgáltatásáról hozott kormányhatározatokat, de emlékeztetett arra, hogy ez idáig csak három épület tényleges visszaadására került sor. Hozzátette: a magyar fél tudja, hogy ezek kényes kérdések, mivel az ingatlanokban jelenleg bérlôk vannak, de reményét fejezte ki, hogy az akadályokat sikerül leküzdeni.

A Gozsdu-alapítvány vagyonával kapcsolatban a magyar külügyminiszter hangsúlyozta: a kérdést szakbizottságban kell megvizsgálni, hiszen ez a vagyon is a két ország között 1953-ban létrejött pénzügyi egyezmény tárgyát képezi. Amenyiben pedig a szóban forgó egyezményt — amelyben a két kormány kölcsönösen lemondott a másik féllel szemben korábban támasztott vagyonügyi igényeirôl — hatálytalannak nyilvánítanák, Magyarország is hasonló vagyonügyi igényekkel léphetne fel Romániával szemben. Mint ismeretes, az 1953-as egyezményben Magyarország egész sor erdélyi magyar tulajdonról mondott le.

A magyar baromfi- és sertéshús, illetve a román mosópor és gépkocsik importja esetében kölcsönösen felfüggesztett kedvezményes CEFTA-vámtarifák kérdésében a két félnek nem sikerült megoldást találnia, ez ügyben további tárgyalások várhatóak.

T. Sz. Z.

(Martonyi János és Andrei Plesu külügyminiszterrel készített interjúnk a 16-os oldalon)

Simion Simon rektor vezette a péntek délután tartott sajtótájékoztatót, amelyen két fô érdekeltségû témát taglalt a Babes–Bolyai Tudományegyetem vezetôsége.

• Ôsszel fizetéses helyek is lesznek az egyetemen. A befizetendô összeg évi felsô határa nincs megszabva, de legalább 300 dollárba kerül a tanulás annak, aki ezt a bejutási módszert válassza. A maximum egyetemenként változó lehet, különbözô javaslatok érkeztek eddig (a jogon például 500 dollárt tudnának elképzelni).

Létezik meghatározott számú fizetéses hely, ám ez a verseny elôtti napig bôvülhet.

• A hosszasabban taglalt téma a Kolozsvári U FC „kiebrudalása" volt a Iuliu Hatieganu (Egyetemi) Sportparkból. A rektor elôbb rávilágított a kolozsvári U Sportklub és az U FC csak futballra szakosodott profi egyesület között. Míg az elsô az egyetem támogatását élvezi, addig a másik hivatásos klub lévén nem kaphat az intézménytôl segítséget.

Létezett egy szerzôdés a BBTE és az U FC között, amelynek értelmében a klub kellett volna hogy fizesse a parkban levô épület közköltségét (bérleti díjat nem), és kellett hogy biztosítsa a felszerelést. Eredetileg a bevételek 10%-át is az egyetemnek kellett volna kapnia, de ezt sosem igényelte az intézmény. A közköltségek ki nem fizetése pert vont maga után, amelyet tavaly bírósági döntés követett: felbontották a létezô szerzôdést, a klub kilakoltatását rendelték el, és a közel 109 millió lej kifizetésére kötelezték az U FC-t. Az egyetem mindvégig megértést mutatott a fociklub iránt, ám ezt nem követte az egyesület vezetôinek felfogásbeli változása. A többszöri halasztást csak most követte az igazi kenyértörés, az egyetem csak most élt többszörösen megítélt törvényadta jogaival.

Simon rektor többször is hazugnak nevezte Ioan Maját, a labdarúgó klub elnökét. A vendéglôt többször is esküvôk megtartására használták, pedig Ioan Maja állítása szerint január elseje óta nem volt ilyen esemény. A rektor szerint az sem valós, hogy nem tudtak a kilakoltatásról: az U FC-tôl is létezik aláírás a különféle iratokon.

Az „audiatur et altera pars", azaz hallgattassék meg a másik fél is — nem volt lehetséges, mert a bajnokság kezdete miatt Ioan Maja elnök és a vezetôség több tagja Drobeta Turnu Severinbe, az U nyitómérkôzésére utazott.

Az egyetem nem szakítja meg a sporttal való kapcsolatát, csak az, amit eddig az U FC használt, immár a sportklub javát fogja szolgálni.

További részletekre még visszatérünk.

Póka János András

A Mediafax hírügynökség a Román Televízió (RTV) átszervezésérôl tudósított, amely azzal járna, hogy felbontanák az alkalmazottak 65 százalékának a meghatározatlan idôre szóló munkaszerzôdését. A köztelevízió kolozsvári stúdiója vezetôségéhez közel álló források szerint a meghatározatlan idejû szerzôdések felbontását az érintettekkel történô, meghatározott idôre szóló szerzôdések azonnali megkötése követné. Ez azt jelentené, hogy a jelenlegi alkamazottak 65%-a decembertôl kezdôdôen egy-egy éves munkaszerzôdéssel dolgozna. Szó sincs tehát elbocsátásukról, hiszen az a televíziót mûködésképtelenné tenné. Az intézkedés a tévémûsorokat készítô szakszemélyzetet érintené, a Kolozsvári Televízió esetében pedig egyformán a román, magyar és német nyelvû adások készítôit is. Az egész átszervezés véglegesítés elôtt áll, azaz több változás is érheti még az elkövetkezôkben.

Az eddigi elképzelések szerint az RTV területi stúdiói 38–38 személynek nem bontanák fel a meghatározatlan idejû munkaszerzôdését. Kolozsvár esetében ez így nézne ki: 5 vezetô beosztású, 5 gazdasági-adminisztratív, 28 adáskészítô (ebbôl 2 gyermeknevelési szabadságon), 5 „Forradalom Hôse" címet viselô személy és 5 szakszervezeti vezetô. A fennmaradt 16 meghatározatlan idejû munkaszerzôdést a jelenlegi 124 alkalmazott közül kötnék meg valakikkel, de még nem született döntés, hogy kikkel.

Az RTV Kolozsvári Stúdiójának Szabad Szakszervezete július 29-i közgyûlésén tiltakozást intézett a Román Televíziótársasághoz, amelyben logikátlannak tartja az átszervezést. Az érdekképviselet attól tart, hogy munkahelyük biztonságának veszélyeztetése láttán több kiváló tévés szakember más munkahely után nézne, ami árthatna a szakszerûséget és reformot célzó átszervezésnek. A szakszervezet hangsúlyozza a Kolozsvári Televízió különleges helyzetét is, amely 1990 óta az ország 11 megyéjében sugároz magyar és német nyelven a kisebbségek számára is. Az érdekképviselet találkozót kér a televízió országos vezetésétôl, és reméli, hogy augusztus 5-ig erre választ kap, ellenkezô esetben kénytelen lesz a parlamenti szakbizottságokhoz és a Területi Stúdiók Európai Szervezetéhez fordulni.

B. Á.

Kolozsvárosunk polgármestere szinte egy idôben két újabb bûnvádi feljelentést tett. Az egyik feljelentést a Brassó megyei ügyészséghez nyújtotta be, és a nemrég véget ért Bálványosi Nyári Szabadegyetem résztvevôi ellen szól. A több száz résztvevôt az „alkotmányos rend elleni cselekedettel" vádolta meg a polgármester, és kérte az ügyészségtôl mindegyikük azonosítását, bíróság elé állítását és elítélését. A feljelentô tudni vélte, hogy Tusnádon vita tárgyát képezte Románia nemzeti, egységes és oszthatatlan jellege, rendkívül veszélyes és az országra nézve gyalázó ideológiákat népszerûsítettek. Indoklásában azt is kiderítette, hogy a „tábor sátraiban a hunok utódai és árulók" laktak.

A másik feljelentés egy nemrég megjelent sürgôsségi kormányrendelet (1999/83.) összeállítói ellen irányul, akiket közhivatalnok által elkövetett közokirat-hamisítással és hamis okirat felhasználásával vádol. A szóban forgó jogszabály rendeli el többek között a Brassai Sámuel Líceum és a volt Református Kollégium (volt Ady–Sincai, ma már csak Gheorghe Sincai Líceum) visszaszolgáltatását a volt tulajdonosoknak, adott esetben az unitárius és református egyházaknak. A polgármester véleménye, hogy kormányrendelettel nem lehet ilyesmirôl dönteni, de egyébként is „meghamisították az igazságot", becsapták a miniszterelnököt, ezért a legfelsôbb ügyészség azonosítsa a rendelet megfogalmazóit, tehát a bûnösöket, és állítsa ôket bíróság elé.

Mikó Lôrinc elôadótanácsos szerint a polgármester már rég elkésett a feljelentésével meg a miniszterelnökhöz intézett kérésével, hogy minden eljárást állítsanak le. A sürgôsségi rendelet teljesen törvényes, és ennek alapján az unitárius egyház az épületet még július 21-én telekelte is. A polgármesternek ez is egy újabb politikai megnyilvánulása. Ami pedig a feljelentéshez való viszonyulást illeti, miután a beadványt megszerzik, beteszik az irattárba.

Akár le is tartóztathatják vagy bekísérhetik a rendôrségre — jelentette be Gheorghe Funar polgármester péntek délben tartott sajtóértekezletén —, de akkor sem jelenik meg önként arra a beidézésre, amelyet a rendôrség a polgármesteri hivatalban beszerelt klímaberendezés ügyében hivatali visszaélés címén küldött a város polgármesterének.

A Mercur piacot követôen augusztus 1-jétôl bezárják a Györgyfalvi negyedben lévô Hermes piacot is. A Közegészségügyi Igazgatóság képviselôjétôl megtudtuk, hogy a piac nem felel meg az elôírt egészségügyi követelményeknek, ezért vonták meg mûködési engedélyét. Több hiányosságot állapítottak meg a piac vízellátása, az áramszolgáltatás, a szeméttárolók és az illemhelyeket illetôen.

Az üggyel kapcsolatban a piackezelôségen érdeklôdtünk, ám Goia Ioan, a piackezelôség igazgatója kijelentette: nem ôk az illetékesek ebben a témában, hanem az Alimentara részvénytársaság. Több ide-oda küldözgetés után kiderült, hogy a Hermes piac mégis a piackezelôséghez tartozik. Popa Ioan mûszaki igazgató kérdésünkre elmondta, hogy Kolozsváron a Hermesnél gyengébb felszerelésû piacok is mûködnek.

— Kellemetlenül érint a Hermes piac mûködési engedélyének visszavonása — mondta a mûszaki igazgató —, ezért mindent megteszünk, hogy ne zárják be ezt a piacot: megfelelôen berendezzük az illemhelyeket, megoldjuk a vízellátást is. Egyébként a vágóhídi, valamint a Rákóczi negyedi piac állapota sem jobb a Hermes piacénál.

Reméljük, az illetékes intézmények kedvezô megoldást találnak az ügyben, ellenkezô esetben egy egész lakótelep marad piac nélkül.

Kiskasza Kinga

12 NAPOS INTENZÍV ANGOL NYELVTÁBORT szervez Kolozsváron, augusztus 5–16. között a Heltai Foreign Language School, az Embassy Educational Services angol nyelvoktatási központ, valamint a Pitman Qualifications vizsgaközpont romániai képviselete.

A jelentkezôk 100 órás középfokú nyelvoktatásban részesülnek, korszerû didaktikai eszközök és speciálisan összeállított tananyag alapján, egyetemi oktatók bevonásával.

Érdeklôdni lehet naponta 9–17 óra között a 064/190-811 vagy 190-816-os telefonszámon, illetve személyesen az alapítvány székhelyén: Clinicilor (Mikó) u. 18. sz., 3400 Kolozsvár.

A KOLOZS MEGYEI KERESKEDELMI, IPARI ÉS MEZÔGAZDASÁGI KAMARA nemzetközi vásárajánlata a Helexpo rendezésében: • Thessaloniki Trade Fair (szept. 4–13.) • Allia (halászati kiállítás, szept. 23–26.) • Zootechnics (élelmiszeripar, élelmiszerfeldolgozó berendezések, szept. 23–26.) • Infisystem — Hi Tech (informatika, okt. 7–10.) • Kosmima (óra- és ékszeripar, berendezések, felszerelések, okt. 22–25.) • Philoxenia (idegenforgalom, nov. 4–7.) • Polis (helyhatóságok expója, nov. 25–26.). Bôvebb felvilágosítás a kamaránál.

Nô a nyugdíjasok száma
A megyei nyugdíjhivatal hivatalos közleménye szerint 1999. június 30-án az állami társadalombiztosításból 140 462 személynek fizettek ki nyugdíjat (1377-tel többnek, mint az elmúlt év végén). Az átlagos nyugdíj júniusban elérte az 598 700 lejt. 599-en részesültek háborús veterán-nyugdíjban (átlagban 977 462 lej), 51 387-en pedig mezôgazdasági nyugdíjban (átlagosan 131 974 lej).

Falvaink jól ismert piros csôrû gázlómadarainak száma az utóbbi évtizedekben erôsen megfogyatkozott. Az okok egy része mondhatni az általános, szinte az egész élôvilágot érintô problémák közé tartozik: élôhelyek eltûnése, minôségi leromlása, túlzott vegyszerhasználat, vadászat.

A hagyományos fészkelôhelyek (nádfedelû csûr- és háztetôk, oldalnyílású kémények, széna- és szalmakazlak) eltûnésével, illetve visszaszorulásával egyre több gólya telepedett át a falvak arculatát is megváltoztató villanyvezetékek oszlopaira. Eddig látszólag minden rendben is volna, de, sajna, a valóság mást mutat. A vezetékek közé belógó ágak rövidzárlatot okozhatnak, a fészekanyag meggyúlhat, a madarak — fôleg a fiatalabbja — gyakran ütköznek a drótokba. Ezeket a gondokat enyhítheti a fészektartó állványok kihelyezése, amivel a teljes fészek magasabbra kerül, elkerülve ezáltal az elektromos szerkezetekkel való közvetlen érintkezést.

Többek között ezen fészektartók kihelyezése a célja annak a nemzetközi programnak, amelyet a Közép- és Kelet-európai Regionális Környezetvédelmi Központ (REC) támogatásával, idén augusztustól indít a Román Madártani Egyesület marosvásárhelyi Milvus csoportja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel és a Vajdasági Madártani és Madárvédelmi Egyesülettel közösen. A három szervezet igyekszik meggyôzni az áramszolgáltató vállalatokat, hogy készítsenek és helyezzenek ki ilyen fészektartó állványokat. Ez a fajta megoldás embernek és madárnak egyaránt hasznára válik. Ennek érdekében a Milvus csoport ez év ôszén konferenciát is szervez a villamossági szakemberek részvételével, ahol a technikai részletektôl az erkölcsi haszonig mindent megvitathat a két fél.

A nagyközönség nevelése-felvilágosítása céljából a program során több ismeretterjesztô és népszerûsítô anyag készül: poszterek, szórólapok, ismertetô füzetek, matricák, kitûzôk, sôt, egy 15–20 perces természetfilmet tervezünk. Ezekhez az anyagokhoz jövô tavasztól iskolák, egyesületek juthatnak hozzá, de természetesen nem zárkózunk el az érdeklôdô magánszemélyek elôl sem. Amennyiben igény van rá, iskolákhoz is szívesen elmegyünk, diavetítéses elôadást tartani.

Tudva azt, hogy a gólyák elsôsorban a nedves talajú rétekre, kaszálókra járnak ki élelmet szerezni, a több gólyafészekkel rendelkezô helységek közelében szeretnénk feltérképezni ezeket a területeket. Amint birtokunkban van egy ilyen „leltár", lépéseket tehetünk ezek — legalább helyi szinten való — védetté nyilvánítására. Nem kell szögesdrótos bekerítésre és fegyveres ôrökre gondolni, csupán azt szeretnénk elérni, hogy ezeken a területeken megmaradjanak a hagyományos mûvelési eljárások, és ne használjanak olyan káros hatású növényvédô szereket, amelyek késôbb a megevett táplálékból felszívódhatnak a madarak testébe.

Az olvasó is segíthet bennünket a gólyák elterjedésére és fészkelési sikerére vonatkozó adatok beküldésével. Ha lakóhelyén gólyafészket ismer, küldje be a rá vonatkozó fontosabb adatokat: cím (legközelebbi ház címe), tartóaljzat típusa (oszlop, ház- vagy csûrtetô, kémény, fa), kirepült és elpusztult fiókák száma, megfigyelés dátuma; a következô címre: Societatea Ornitologicã Românã, 3400 Cluj, str. Gh. Dima 49/2. Közremûködését elôre is köszönjük!

Szabó D. Zoltán

Sz. J., Kolozsvár: Amennyiben az ingatlan tulajdonosa az 1999/40. rendelet alapján kötött a bérlôvel bérleti szerzôdést, milyen indokkal tagadhatja meg, hogy a határidô lejártakor már ne hosszabbítsa meg?

Válasz: Az ez évi 40. számú sürgôsségi kormányrendelet elôírja, hogy a határidô lejártakor a tulajdonos csak a következô esetekben tagadhatja meg a bérleti szerzôdés meghosszabbítását: a lakásra szüksége van a saját, házastársa, szülei vagy gyermekei igényeinek kielégítésére, azzal a feltétellel, hogy romániai lakhelyû román állampolgárok legyenek; az említett sürgôsségi rendelet alapján a tulajdonos el szeretné adni a lakást; a bérlet ideje alatt a bérlô 3 egymást követô hónapon át nem fizette a házbért; azokban az esetekben, amikor a bérlô kiadta a lakást albérletbe, a tulajdonos beleegyezése nélküli alapvetô módosításokat végzett, megrongálta a lakást, épületet, berendezéseket, vagy jogtalanul részeket idegenített el belôle, viselkedésével lehetetlenné teszi a szomszédokkal való együttélést vagy a lakás használatát. A meg nem hosszabbítási szándékot az elsô két esetben a határidô lejárta elôtt egy évvel, a második két esetben 60 nappal korábban kell a bérlô tudomására hozni.

Csütörtökön este hat órától az Akiket Kalotaszeg nem feled címû könyv bemutatójára került sor a Heltai-alapítvány pinceklubjában. A szerzô, Péntek László — saját elmondása szerint — nem született lexikonnal a kezében, ennek ellenére lángra lobbant benne az a szikra, amely elôször akkor pattant ki, mikor az 1849-ben fiatalon hôsi halált halt Vasvári Pál emlékének állítottak kopjafát Körösfôn négy évvel ezelôtt. A szabadságharcos hôs életének és halálának sokat vitatott körülményeire derít fényt a körösfôi Péntek László kisregénye.

Csütörtökön Kónya-Hamar Sándor képviselô, Kolozs megyei RMDSZ-elnök méltatásában elismerte, számára is világosságot teremtett a kis kötet. A családias hangulatot Péntek Zsuzsa alkalomhoz illô népdalai fokozták. A jelenlévôk megismerhették a Vasvári Pál vezette III. század — 1995-ben elkészített — ezüsttel szegélyezett piros zászlaját: egyik oldalán Hazádnak rendületlenül, a másikon Ó, ha te élnél, Rákóczi feliratok, a zászlórúdra rögzített két zöld színû szalag egyikén a zászlóanya, Teleki Blanka neve szerepel, a másikon az eredeti zászló szentelésének idôpontja, 1849. április 27. Az újkeletû zászló rúdján tizenöt szegecs található, amelyeket annak szentelésén, a nagyváradi református Réti templomban ütöttek a jelen lévô neves személyiségek.

A könyvbemutató heves érdeklôdésre valló beszélgetést eredményezett a szerzô és a hallgatóság között. Az Akiket Kalotaszeg nem feled ötszáz példányban jelent meg Tiszavasváriban, a könyvbemutatóra viszont már alig öt példány maradt. A szerzô újranyomtatással próbálkozik.

K. E.

A Mûvész moziban vetítik azt a filmet, amely, bár nem bemutató, mégis kissé az: elôször láthatják a kolozsvári nézôk cenzúrázatlanul Radu Gabrea Túl a homokdûnéken címû filmjét. Az 1974-ben elkészült alkotás az 1930–40-es évek világába kalauzol, Fãnus Neagu regénye, Az angyal kiáltott alapján. A film azoknak a Duna mezején élô parasztoknak a tragikus sorsát mutatja be, akiket a föld tulajdonosa Dobrudzsába költöztetett. Az úton zavargáskeltéssel vádolt Neculai Mohreanut letartóztatják a csendôrök, s mivel szökni próbál, lelövik. Fia, Ion (Dan Nutu), aki tehetetlen szemlélôje apja halálának, felcseperedve bosszút akar állni, s ezért visszaindul a hajdani Duna menti faluba. Ott egy fura, zavaros világot talál, és mindhiába próbál választ találni kérdésére: ki gyanúsította meg apját?

Közben a földtulajdonos elmenekül az országból (1945-öt írunk), a parasztok osztani kezdik a földeket, de ô nem kér belôlük. Beleszeret egy gazdag paraszt lányába, de az máshoz megy feleségül. Csalódása után Ion elmenekül a világ elôl, a homokdûnéken túlra; a kétségbeesés és a hiábavaló álmok világában keres menedéket. De „barátai" fekete ügyekbe keverik. Ekkor próbál elôször elszakadni apja gyilkosaitól, de már késô.

A filmet rendezte: Radu Gabrea, további szereplôk: George Constantin, Mircea Albulescu, Emil Botta, Gina Patrichi. A mû legnagyobb gyengéje a hang minôsége, hisz a gyors, néha tájszólásos párbeszédeket igencsak nehezen lehet megérteni.

Balázs Bence

Ernest Hemingway születésének centenáriumán régi negyedszázados emlékeim között turkálok. Naivan lelkes ifjúkoromban olvastam elôször Az öreg halász és a tenger Nobel-díjas kisregényét, amelyet Spencer Tracy kitûnô alakításában aztán filmen is láttam. Felvillan egy-egy kiállítás emléke, az ember, akit nem lehet legyôzni. Az ô megdöbbentôen hasonló alakja jelenik meg lelki szemeim elôtt: szakállas, napcserzett arcéle, lassú, kimért járása, szelíd monumentalitása. Látom magam huszonévesen a Képzômûvészeti Fôiskola mûtermében egy készülô akt-tanulmánnyal, s ôt, tanáromat, amint korrigálni kezd: erôteljes, sûrû-fekete színfoltokat, vonalakat helyez el, majd „játszani" kezd rajtuk az ujjbegyével. Magyaráz: ujjaink a legkitûnôbb festôeszközök.

A 70-es évek elején elsô nagy retrospektív kiállításán három-négy diáktársammal együtt hívott, segítsünk a képek elrendezésében. (Ma már tudom, ez az Ô segítsége volt számunkra kivételes megtiszteltetés.) Nagyméretû vásznak sorakoztak a mûcsarnok falai mellett. Cserélgette, tette-vette ôket, a legjobb összképet keresve. Sokat közülük bevittünk a szomszédos kisebb fürdôszobába, ahol kettévágott krumplival alaposan végigdörzsölte a vásznak vastag, pasztás festékrétegét, majd nekem erôs vízsugárral kellett lemosnom ôket. Frücskölt a víz és csöpögött a sok Duna-delta..., mert képein ezt a számomra addig kevésbé ismert, fantasztikus világot hozta el.

Már alkonyodott, leoltotta a világítást, titokzatos félhomály lepte be a teret. Egy nagy tál ecetes, hagymás, nyers heringet körbeültünk. Ettük a halat, ô a hatást figyelte, csak a szeme sarkában ülô apró szarkalábak jelezték, hogy mosolyog. Igazi varázsló volt. Egy úszó szigetecskén ültünk, hallgattuk, az esti szellôben susogni kezd a nád–sás–káka rengeteg, szomorúfüzek fésülték a lagunák vizét, hullámtarajok csillantak, fodrozódtak, sziporkáztak, kis beltavakon csónakok ringatóztak, kifeszített hálók szikkadtak, s mindezt a hipnotikus állapotot a friss hal bódító, savanykás párája lengte be.

Megszállottja volt a vízi életnek. Évrôl évre, nyári vakációin átköltözött a vizek birodalmába. Expedícióiról képekkel megpakolva tért haza (mint Gauguin Tahitibôl) s a deltát költöztette városunkba. Távoli vizek vonzásában született vásznai valóságos vulkánkitörések expresszív részei, makropointilista ujjlenyomatok, milliónyi vízcsepp fauvista mozaikja, a „vadak" ôsi, mitikus hangulatával.

Idén tavasszal rendezték meg ugyanabban a teremben emlékkiállítását. Sok, régrôl ismert képe elôtt feltörtek az emlékek.

Itthon ôrzöm egy fehér-fekete kônyomatát. Vízinövények zaklatott vonalrengetege, középen kis, tiszta vízfelületen két iniciálé ringatózik: M. V. — Mircea Vremir, mert hisz ô a mi öreg halászunk!

És mi mindannyian, akik azzá válunk magányos csónakjainkon, napi küzdelmeinkkel a cápanyüzsgésben, kisebb-nagyobb halfogások reményében a végtelen életvizeken.

Orbán István

Hálásak lehetünk a Szabadságnak, Németh Júliának, hogy felhívta a figyelmet (júl. 17-én) az egyetemünk megszüntetésének 40. évfordulójára kiadott A Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem 1945–59 címû könyvre. Két kiegészítô megjegyzést szeretnék tenni.

1. A könyv elôszava az egyetem „alapításának" négy feltételére hívja fel a figyelmet. Ezek közül három (a matematika nyelvén szólva) szükséges, de nem elégséges (a Ferenc József Tudományegyetem helybenmaradása; a megszálló szovjet hatalom támogatása és a magyar társadalom segítôkész akarata). A fô feltétel azonban az a (szovjet) nyomás volt, amely felhívta a román politikai tényezôk figyelmét: a vesztesnek elkönyvelt Románia (a gyôztes Csehszlovákiával vagy Jugoszláviával ellentétben) nem hozhat a nemzetiségeket sértô intézkedéseket, sôt a békeszerzôdéskor nemzetiségtámogató nyomós érveket kell az asztalra letennie. Ezek közé számított (a Magyar Népi Szövetség „nyilatkozatán" kívül) a Bolyai-egyetem „alapítása" is. Faragó József felhívja a figyelmet a román politikusok „zsenialitására", amellyel nem továbbéltették a kolozsvári magyar egyetemet, hanem „újat" alapítottak, formálisan megszüntetve ennek jogfolytonosságát. Így ezen új intézmény nem formálhatott jogot az 1919-ben elorzott Ferenc József Tudományegyetem vagyonára.

Az I. világháborút lezáró trianoni békeszerzôdés fontos melléklete volt a Párizsban Románia által 1919 december 19-én aláírt ún. Kisebbségi Szerzôdés, amelyet a román törvényhozás sohasem iktatott törvénybe, így ezt be sem tartotta. Ezáltal jogilag kérdôjelezte meg Trianon érvényességét is. A világ legképmutatóbb nemzetiségi politikáját folytató (valójában az osztályharc fegyverével kegyetlenül oroszosító) Szovjetunió ezt a mellékletet „feleslegnek" ítélte a nyugati hatalmak bólogatása közepette. Ennek a bólogatásnak volt az ára — többek közt — a Bolyai-egyetem is. Ennek a megszüntetése (is) jogilag megkérdôjelezi a békeszerzôdés hatályát is. Nyilván tudják ezt az RMDSZ és Magyarország politikusai is; valószínû azonban, hogy nem akarják (feleslegesen?) ingerelni a dühöngô román sovinizmust. De tudják ezt a román politikusok is, ezért taktikájuk tartozéka a funári megnyilatkozások eltûrése. Vajon meddig?

2. A könyv — külön tanszékekre lebontva — végigköveti a Bolyai-egyetem 14 éves történetét. Így nem kerülhetô meg annak ismertetése, hogy (formálisan) az 1948-as új tanügyi törvénytôl kezdve, de gyakorlatilag már a békeszerzôdés megkötése és az 1946. novemberi választások után, megszûnik az egyetem hagyományos autonómiája. Ami helyébe lép, az az osztályharcos kontraszelekció, amely óhatatlanul az oktatás színvonalának rovására megy; ezt az egyetem mai újraalapításának ellenzôi minduntalan emlegetik. Rá kell itt azonban mutatnunk (amit a könyv udvariasságból nem tesz meg), hogy hasonló osztályharcos tisztogatás és felhígítás ezzel párhuzamosan a román egyetemeken, így a Babes V-egyetemen is folyt, amelyet a mai Babes–Bolyai Tudományegyetem — fôleg a humán szakokon — még ma sem tudott kiheverni. Magyar vonatkozásban ennek legeklatánsabb példája a szociológia tanszék.

A kontraszelekció és osztályharcos szemlélet katasztrofális hatását leginkább Antal Árpádnak, a magyar irodalom professzorának írása tükrözi. Nyíltsága hálás figyelmet érdemel. Ennek következménye aztán az, hogy a tanítványok egész sora teljesen egyoldalú „ismeretekkel" került ki az egyetemrôl, amelyet még a legnagyobbak (Sütô András vagy Kányádi Sándor) sem tagadnak; nekik is több évre volt szükségük arra, hogy leküzdjék az egyoldalúságot, szélesítsék mûveltségüket. Az átlag azonban még ma is ezt az egyoldalú balos álláspontot hordozza és adja tovább iskoláink katedráiról és számos folyóiratunk lapjairól a fiatal nemzedéknek. És ezt az „örökséget" hordozza az RMDSZ és civil szervezeteink számos személyisége is.

Az már majdnem a humor területére tartozik, hogy a tapintat és történelmi hûség harcából, inkább a tapintat került ki gyôztesen. Ezért aztán minden tanszék történetét ismerteti e könyv — kivéve a filozófia tanszék romjaira (1948-ban) ráépített marxizmus–leninizmus katedráét, valamint az idegen (fôleg az orosz) nyelvek oktatásának kérdését. Ezekrôl egy szó sem esik.

A Bolyai-egyetem felszámolásának történetét ismertetô Bodor András történész meglehetôsen sommásan úgy tájékoztat: „hárman ellene voltak az egyesítésnek" (Szabédi László, Balogh Edgár és Nagy István), ami szépítgetés, mert „ellene" nem voltak, csupán aggodalmaikat (is) tükrözô felszólalásuk nem tetszett Ceausescunak. Szabédi László azt merte hangsúlyozni, hogy a Bolyai-egyetem alapítása „jó" dolog volt, hozzátéve, hogy az „egyesítés" még jobb. Diktátorunk ordítva helyesbített, hogy az alapítás is nagy hiba volt. Balogh Edgár bôbeszédûen a román és magyar kultúra kölcsönhatásáról, egyforma rangjáról, együttmûködésérôl szónokolt. Nagy István volt a legbátrabb, az egyesítést olyan házassággal hasonlítva össze, amelynek megkötésekor nem lehet elôre látni, mi lesz ezen együttélés sorsa. Szabédi rossz megítélését azonban fôleg nem felszólalása, hanem a szünetben (a vécében?) tett megjegyzése tette teljessé.

Nagy László

Mátyás városában mindig szeszélyes volt a kora tavasz. Nemhiába kémlelte Reményik Sándor, apja, az építész tervezte Donát úti villácskájából minden áprilisban a gyalui havasokat, hisz tudta:

„Benéz a havas kéken Kolozsvárra,
Öreg fején már megmozdult a hó,
Tövében vadul árad a Szamos."

Szóval az áprilisi tavasz sokszor megtréfálta Kolozsvárt, a hajdan kincses várost. Egy ilyen esetet mondott el 1947 áprilisában Bánffy Miklós, a politikus-író Király utca 16. szám alatti fehér falú, fekete vasrácsokkal ékesített ablakú rezidenciáján, a valamikori Tholdalagi–Korda-házban. Ekkor, amikor én egyetemi polgár lettem, itt, az emeleti traktusban volt a Magyar Irodalomtörténeti Intézet és abban én diákkönyvtáros a Kicsi Kováccsal együtt, mert én voltam akkoriban gazdánk, György Lajos professzor és prorektor megfogalmazása szerint a Hosszú Kovács. A ház ura a földszinten lakott, és délutánonként kék kezeslábasban feljött az intézetbe, és nekünk (Izsák Jóskának, Nagy Palinak, a két Kovácsnak, Bustya Bandinak, Tóth Pistának és akik még ott voltunk) „szabadegyetemi elôadásokat" tartott a két világháború közötti erdélyi magyar irodalomról. És amikor kérdeztük, ki volt nagy regényfolyama, az Erdélyi történet Milotay Adriennje, az ô nagy szerelme, habozás nélkül rávágta: Bornemisszáné Szilvássy Karola. És még hozzátette: nagyon értelmes nô volt, de túlságosan szeretett mindenütt ott lenni: szerepelni!

Ô mondta el a következô áprilisi történetet nekünk:

— A tavasz bonchidai téli medvebarlangomból becsalt Kolozsvárra. Egy kis zöld zekében és vadászpamacsos kalapban jöttem be vonattal. Egyenesen a New York kávéházba. A törzsasztalnál ülve az ablakon kinézve látom, hogy Gyalu felôl elborul az ég. Hóra borul és félóra múlva sûrûn havazni kezd. Én meg... zekében. Sürgönyt menesztek bonchidai intézômnek a következô szöveggel: „Esti vonatnál bundával várjatok az állomáson!" És ahogy befutott a vonat, cigánybanda pattogó csárdással fogad... A postahivatal bundából bandát csinált.

Kovács Ferenc

„Uram, nagyon rossz fényt vet a jövôjére (...), ha az a hír terjed el önrôl, hogy nem ad csúszópénzt. Ennél már csak az lehet rosszabb, ha nem is fogad el."

A fenti mondat nem hazai berkekbôl származik. Szlovák parlamenti képviselô anekdotája. De lehetne sok hazai köztisztviselôé is. Jelzi mindenesetre, hogy a korrupció, más-más szinten és stílusban, de az egész világon jelen van. Minél szegényebb egy ország, annál inkább.

Megvesztegetés, megvesztegethetôség. Ízlelgetem a szó magyar megfelelôjét. Az Idegen szavak szótára szerint a korrupció nemcsak ezt, hanem a közélet általános züllöttségét, romlottságát is jelenti. Valami olyasmit, amit mi mindannyian, a hétköznapi ember szintjétôl a legmagasabb körökig, látunk, tapasztalunk, megélünk. Részesei vagyunk, hiszen sokszor mi magunk is éltetjük a korrupciót (tisztelet a kivételnek). Nemcsak a lefizetés, zsarolás, a befolyással történô üzérkedés, atyafiságpártolás, sáp, összejátszás stb. jelzi egy társadalom romlottságát, hanem ide tartozik egy lengyel tanulmány szerint szélesebb körben a hamis adatok felhasználása, engedély nélküli pénzgyûjtés, az alkalmazás vagy tagtoborzás során más szempont figyelembe vétele, mint az objektíveké, a döntéshozó és haszonélvezô szerepének egybemosása, az indokolatlan adminisztratív költekezés, az ellenlábas megpuhítása ajándékokkal — és így tovább.

Nemrég közepes vállalkozókat hallottam arról beszélgetni, hogy miként kénytelenek megvesztegetni egy-egy üzlet megkötése kedvéért az állami vállalatok vezetôit. Fôleg a monopolhelyzetet élvezô állami intézmények tisztségviselôire illik ez, és az általam hallott eszmecserén a legnagyobb természetességgel esett szó arról, hogy sok igazgató akár már az elsô megkeresésre, telefonon is leszögezi, hogy csak a szerzôdés értéke, teszem azt, tíz százalékának lepengetése fejében hajlandó üzletet kötni.

Újságírónak nehéz ezeket az ügyleteket megszellôztetnie, mert ilyen dolog ez a korrupció: legalább két személy vesz részt benne, a titkos ügyletbôl mindketten nyernek, nyilvánosságra kerülésébôl pedig mindketten veszítenének. Ezzel az ellenérdekeltséggel magyarázható az is, hogy a korrupció tulajdonképpen nem mérhetô. Ha tehát arról olvasunk a Freedom House polgári szervezet NGO News címû lapjában, hogy februárban a korrupció mutatója 5,9-rôl 6,5-re szökött Bulgáriában tavaly június óta, akkor nem biztos, hogy ez a korrupció terjedésének, hanem lehet, hogy csak annak tulajdonítható, hogy többet foglalkozott vele a sajtó az utóbbi idôben.

Bulgáriában egyébként 2000-es Koalíció néven kampány folyik a megvesztegethetôség megakadályozása érdekében. Ott fôleg az állami monopóliumot, a jogszabályok hiányában kénye-kedve szerint rendelkezô hatalmat és az ellenôrzés hézagosságát találták a korrupció három fô okának. Máshol is felveszik térségünkben a harcot vele. Még Albániában is egész program próbálta az Európában talán legdühöngôbb korrupció megfékezésének a gyeplôjét megtalálni és kézbe fogni. Ott legalább rájöttek arra, hogy még azokban az országokban is, ahol komoly intézményi és gazdasági reformot léptettek életbe, a korrupció leghamarabb öt-tíz év múltán kezdett csak eltünedezni.

Nem hitegették az embereket azzal, hogy két választás közti négy év alatt meg lehet egy ilyen rákfenétôl szabadítani egy országot. Minálunk ugyanis a nagy hírveréssel indult korrupcióellenes kampány kezdeti nagy hangja idôvel kifulladt, a gyakorlati lépések pedig elakadtak valahol egy-két részeredmény után. Nem alapozták meg ugyanis a korrupció felszámolását kellôképpen. Vagy azért, mert a jelenlegi gyarló kormányerôk egyre kevésbé tudtak engedni a hatalom nyújtotta elônyök csábításának, és egy idô után már nem volt politikai akaratuk a választások elôtt megígért változásokat a megvesztegethetôség kiiktatására is kiterjeszteni, vagy mert tapasztalatlanságuk miatt nem tudtak elôrelépni. Pedig azt már Ukrajnában is felismerték — igaz, hogy csak idén januárban —, hogy a romlott közéleten csak a polgári szervezetek, az üzleti körök, a szakemberek, a sajtó, az oktatás és a hatóságok legszélesebb körû összefogásával lehet javítani.

Ez az egyetlen út, ami járható még. Mindenki, ha nem is vétlenül indul el rajta, de egymást szemmel tartva és bátorítva, megkezdhetne kigázolni az ingoványból.

Igaz ez akkor is, ha a miénkhez hasonló életszínvonal mellett mindhiába a lelkiszöveg arról, hogy nem szép a kenôpénzt elfogadni, amikor az embernek kicsi a fizetése, vagy nincs, nyomorog, és egyre több mindenre rávehetô már. Pedig ahhoz nem kell pénz, csak szervezés, decentralizáció, a bürokrácia csökkentése, hogy magát a megvesztegetési helyzeteket igyekezzünk kiiktatni. Kevesebb alkalommal kerülhessen kapcsolatba a lakossággal a hivatalnok. Ha pedig visszaélt hatalmával, rajtakapták, akkor meg a harmadik hatalom, az igazságszolgáltatás megerôsödését, valóban függetlenné válását jelezné az, hogyha a korruptak elnyernék méltó büntetésüket, és Romániában is tanúi lehetnénk olyan korrupciós pereknek, amelyekben akár a legmagasabb rangú államhivatalnok is megüti bokáját, ha megérdemelte.

Mert ha nem vigyázunk, és nem idôben lépünk, az elhatalmasodó kényszer, a „le kell fizetnem, mert máskülönben..." romboló és hamis félsze egy idô után nagyon távolra vezethet. Egészen Távol-Keletre, ahol ugyanis volt már olyan ország, amely — a korrupció ellen küzdô Nemzetközi Átlátszóság (Transzparencia) szervezet adatai szerint — 48 milliárd dolláros veszteséget könyvelhetett el az elmúlt húsz évben a korrupció miatt, míg ugyanennyi idô alatt külföldi adósságát csak 40 milliárd dollárra sikerült „gyarapítania".

Balló Áron

A Szilágy megyei tanács július 29-re versenyvizsgát hirdetett a Szilágy megyei múzeum, a megyei könyvtár és a Népi Mûvészeti Iskola igazgatói állásainak betöltésére. A versenyvizsgákra többen jelentkeztek, már az eredményt is tudni lehet. A múzeum igazgatói székéért Tamba Dumitru Gheorghe régész, Szilágy megye jelenlegi prefektusa és Musca Elena történész versengtek. A prefektus lett a gyôztes.

A megyei könyvtárhoz négyen pályáztak: Vlaicu Mariana, Chereches Doina, Pop Florica és Baidoc Veronica. Utóbbinak a feltételként megjelölt ötéves régiségébôl hiányzott három hónapja és hét napja, ezért a vizsgáztató bizottság kizárta. Ebbôl a bizottságból a mûvelôdési minisztérium kiküldött munkatársa tiltakozásként — a (vélt vagy valós, majd tisztázódik) hiányosságok és egyes „erôltetett feltételek" miatt — visszalépett. A vizsgát követôen Vlaicu Mariana filológus, a könyvtárban huszonhat évet eltöltött munkatárs lett az új igazgató, aki 2000 januárjától veszi át az intézmény irányítását, a mostani igazgató, Cosma Silvia nyugdíjba vonulása után. (A dolog szépséghibája, hogy addigra a versenybôl kizárt Baidoc Veronicának is kitelik az ötéves könyvtárosi munkaviszonya.)

A Népi Mûvészeti Iskola igazgatói székéért csupán a régi igazgató, Grigorut Grigore klarinéttanár versenyzett és nyert. Új szelek fújnak ezekben az intézményekben is, akár észreveszik ezt régi-új vezetôik, akár nem. A menedzselés tudomány és mûvészet lett egyszerre. Nagyon kevés pénzt biztosít az állami költségvetés a közmûvelôdési intézményeknek. Itt kell szemfülesnek lennie a vezetônek, aki, ha igazán szívén viseli kollégái sorsát és fizetését, akkor alapítványt vagy közmûvelôdési társaságot hoz létre, amelynek kuratóriumával együttmûködve, folyamatosan konzultálva oldja meg az ô zsebét is érintô anyagi gondjaikat. Ma sokfelé lehet pályázni, de csakis elképzeléseket, projekteket, egy-egy közösség gondjait felvállaló és megoldó, hozzáértô részletességgel megírt pályázatokkal. A munkatársaknak, alkalmazottaknak pedig szurkolniuk, kell, sôt, segíteniük a menedzser törekvéseit. Aki pedig nem a kuratóriumi ülésen mondja el észrevételeit, azt figyelmeztetés után az elsô adandó alkalommal meneszteni kell. Sok sikert kívánunk az új szilágysági igazgatóknak. Ne felejtsék el, hogy több mint hetvenezer magyar él a megyében, és ragaszkodunk saját kultúránkhoz, hagyományainkhoz, ugyanakkor tiszteljük minden velünk élô nemzetiség kultúráját, szokásait sôt érzékenységeit is. Ugyanezt várjuk el mi is.

Gáspár Attila

Jelenleg a bukaresti Állami Vagyonalap foglalkozik a Clujana privatizációjával, és szintén a központi vezetés dönti majd el ennek a folyamatnak a mikéntjét — válaszolta Eugen Chetan szakszervezeti vezetô a Szabadság érdeklôdésére. Tudomása szerint két nappal korábban igazgatótanácsi gyûlést tartottak, amelyen megtárgyalták pár olyan helyiség bérletének jóváhagyását, amelyekben az érvényes megrendeléseknek még eleget kell tenniük. Tudomása van továbbá még arról is, hogy az utóbbi idôben több cég képviselôje is megjelent a gyárban érdeklôdni, szétnézni, helyben megismerkedni a gyár kínálta lehetôségekkel. Pár nappal ezelôtt például épp egy magyarországi cégnek engedélyezték, hogy megtekintse a helyiségeket.

— Az alkalmazottak szempontjából bennünket legfôképpen az érdekel, hogyan fizetnek a továbbiakban, mondta Chetan. Augusztus 15-tôl kezdôdôen ugyanis az embereknek megszûnik az alkalmazotti minôsége, gyakorlatilag munkanélküliekké válnak. A gyárban kétszáznál kevesebb személy marad, akik a felügyelettel, karbantartással foglalkoznak, illetve az eladási részleg alkalmazottai. De errôl is az Állami Vagyonalapnak kell pontosan döntenie. Az esetleges vásárlótól függ majd, hogy a gyár régi személyzetébôl egyeseket esetleg újra foglalkoztasson.

Az újabb rendelkezések elôírják a többségében állami tulajdonban levô vállalatoknál alakult igazgatótanács felszámolását, és egyetlen gondnok, ügyintézô kinevezését, természetesen elôzetes versenyvizsga alapján. A vagyonalap igazgatója nem lát ellentmondást abban a tényben, hogy bár a mostani vezetési módszer felszámolása valószínûleg ennek hibái miatt történt, a menedzseri versenyvizsgán mégis akár a régi, tehát törvény szerint lecserélt igazgató is részt vehet. A vagyonalap az új vezetôvel szerzôdést köt majd, amelyben nemcsak a tetszetôs fizetésrôl, hanem szigorúbb — adott esetben anyagi — felelôsségvállalásról is megállapodnak. A Clujana szakszervezeti vezetôjének nem volt tudomása arról, hogy ki pályázhat a gyár adminisztrátori állására. Talán valaki innen bentrôl, mondta, és arra a személyre hárul majd gyakorlatilag augusztus 16-tól a gyár megôrzése.

(i)

A Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány és a Kolozs megyei RMDSZ kulturális alelnöksége felkéri mindazokat, akik a bombázások idején sokat szenvedett bukovinai székelyek leszármazottaiként Pancsován élô magyar fiatalok Maroknyi együttesének Kolozsvárra utazását anyagilag segíteni tudják, adományozási szándékukat a 190-096, 190-811, 190-816-os telefonszámokon, vagy személyesen a Heltai-alapítvány (Kolozsvár, Mikó utca 18. szám alatti) székhelyén jelezzék Mihály Krisztina programfelelôsnél.

A pancsovai együttes a tervezett Szent István-napi néptánctalálkozó egyik résztvevôjeként töltene 10–14 napot Erdélyben, ha utaztatásukat támogatni tudná Kolozsvár közössége. Erdélyi tartózkodásuk idejére a szállást az Apáczai-líceum, az étkeztetést és programszervezést a Heltai-alapítvány biztosítja.

A nagylelkû adakozóknak nyilvánosan mondunk köszönetet, és a fesztivál rendezvényein tiszteletbeli meghívottként vehetnek részt. Az adományösszeg esetleges többletébôl a pancsovai magyar könyvtár számára erdélyi magyar könyveket vásárolnánk.

• Ez év márciusában tûnt el a Giurgiu megyei Rusuceni faluban lakó, a mellékelt képen látható fiatal. A 18 éves Marius Ovidiu Petrescunak Teleorman megyében, Drãgãnesti-Vlascán veszett nyoma. Ismertetôjelei: 1,75 m magas, 65 kg, atlétatermetû, ovális arcú, haja szôke, szemei szürkék. Aki tud valamit róla, értesítse a legközelebbi rendôrséget.

• 7 éves az áldozata annak a közúti balesetnek, amely csütörtök este történt a Munka úton. A felügyelet nélkül hagyott Spermezan Lingurar figyelmetlenül szaladt át az úton, és a szabályosan közlekedô 2–CJ–4233 rendszámú Dacia vezetôje, Felician Stegar már nem tudta kikerülni a gyereket. Az áldozatot többszörös csonttöréssel ápolják a korházban.

• Villanyáramot lopott Indrei Naciu (61) és Gligore Pop (59) pusztakamarási lakos. Az 1 milliós, illetve 900 ezres kár megtérült, a két energialopó szabadlábon védekezhet lopás vádja ellen.

• 23 millió volt a „bevétel" azokon az ellenôzéseken, amelyet a rendôrség csütörtökön hajtott végre. Az összeg 170 büntetésbôl gyûlt össze, ennek több mint felét közúti kihágásokért rótták ki.

Balázs Bence

A Hollandiai Református Rádióegyesület magyar nyelvû mûsorait húsz éven keresztül hallhatták egész Kelet-Európában (a Trans World Radio rövidhullámain). Évekig hallgatták az emberek a recsegô-ropogó — és persze, tiltott — rövidhullámú mûsorokat. Annak idején viccelôdtünk is a stúdióban: nem számít, hogy megbicsaklott a hangod, úgysem hallatszik a recsegéstôl.

Az idôk közben megváltoztak, a rövidhullám már régóta nem tiltott, de recsegése megmaradt. És mind kevesebben kezdték hallgatni a rövidhullámot. Mit tesz az ember az új piaci, gazdasági, politikai stb. körülmények között? Átáll. A Hollandiai Református Rádióegyesület is átáll a rövidhullámról a középhullámra. Ez év augusztusának elsô szombatjától a Kolozsvári Rádió közvetíti mûsorainkat. És ez év végéig remélhetôleg a Vásárhelyi Állami Rádióval is megköthetjük az együttmûködési szerzôdést.

Egyesek talán felteszik a kérdést: Hogy kerülnek ide a hollandok? Mit akarnak tulajdonképpen? És szükség van-e egyáltalán mûsoraikra? Kezdjem ott, hogy a hollandok a világon mindenhol ott vannak, ahol hasznosak lehetnek vagy hasznot húzhatnak. Jelen esetben úgy gondolják, hogy az evangélium hangjának általuk történô hirdetésére itt és most szükség van. Az idô majd eldönti. De egyelôre nem ez a lényeg, hanem az, hogy a Kolozsvári Állami Rádióban heti 25 perccel megnôtt a vallásos rádiómûsorok ideje. És hogy a hollandok ismét tettek egy lépést a több száz éves holland–erdélyi kapcsolat felújítása érdekében.

Zsigmond András

A csáfordjánosfai táborban visszatérô résztvevôk a kalotaszegi diákok. Az idén két csoportnak is sikerült eljutni a táborba. Antal Gabriella kémia szakos tanárnô, a körösfôi Általános Iskola igazgatónôje mondotta:

— Nagyon jónak tartom ezeket a táborozási lehetôségeket, mert nagyszerû kapcsolatok alakulnak ki mind a gyerekek, mind a tanárok között. Így megismerhetjük egymás gondjait, és a mások nehézségeit látva, a mienk talán nem tûnik olyan nagynak. Közben kicseréljük a tapasztalatokat a pályáról, a mindennapi életrôl, és kölcsönösen új ötletekkel gazdagítjuk egymást.

— Hogy érzik a kalotaszegi gyerekek magukat?

— A gyerekeknek tetszik a tábor, ezt mutatja, hogy akik a tavaly voltak, az idén is eljöttek. Míg a tavaly csak öt csapat vett részt a vetélkedôn, az idén már kilenc, ami azt bizonyítja, hogy a tábornak ösztönzô szerepe van. A táborban való résztvétel lehetôségéért versengve szinte észrevétlenül tanulják a történelmet, mely elengedhetetlenül szükséges a szülôföld megismeréséhez.

— Mi az oka, hogy már másodszorra is Ön jön a gyerekekkel?

— Elsô alkalommal az ismeretlen hajtott, és nagyon vágytam, hogy lássam, milyen ez a tábor, mert jót-rosszat egyaránt hallottam róla. Aztán láttam, hogy táborozási s nem szállodai körülmények vannak, de épp ez a varázsa az egésznek, hogy a természetes körülmények között, sátrakban vagyunk. Sok gyereknek hiányosabbak az étkezési lehetôségei a mindennapokban, mégis kerülnek, akik húzzák az orrukat. A nyafogós gyerekek ne menjenek táborba, hanem üljenek otthon.

Nos, hogy visszatérjek a kérdéshez, szívesen maradtam volna otthon, mert az iskolában nagyon sok a tennivaló, de nem akadt senki, aki vállalta volna. Ilyen lehetôségtôl pedig nem szabad megfosztani a gyerekeket a magunk kényelme vagy elônye miatt. És jól érzem magam itt.

— A program?

— Már tavalyról ismerem a programot. A tíz nap alatt ellátogatunk Pannonhalmára, a magyar oktatás fellegvárába és a nagycenki Széchenyi kastélyba. Megtekintjük Sopron és Gyôr városát fürdéssel egybekötve. Bükkfürdôre is egy egész nap jut. Közben vannak környezetvédelmi, egészségügyi, helyismereti, történelmi elôadások, melyekhez különbözô vetélkedôk kapcsolódnak. A szabadidôben a gyerekek különbözô labdajátékokkal szórakozhatnak. Esténként tábortûz mellett éneklés, népdaltanulás, ha nem mossa el az esô...

Hazafelé megállunk Budapesten, ahol a Nemzeti Múzeumban megtekinthetjük a szent koronát; a Parlamentet, a Hôsök terén a millenniumi emlékmûvet csodálhatjuk meg.

— Jövôbeni tervek?

— Fontosnak tartanám, hogy más kalotaszegi falvak is aktívabban kapcsolódjanak be a kulturális tevékenységbe, a pedagógusok figyeljenek jobban oda a pályázati-vetélkedési lehetôségekre, amelyek révén a gyerekeknek örömet szerezhetünk.

Okos Márton

Az utcai pénzváltóknál a forint 64/66, a márka 8500/8700, a dollár pedig 15 700/16 000 lejbe került.

Mint ismeretes, Martonyi János magyar külügyminiszter Bukarestbe érkezését követôen, csütörtökön délután román kollégájával, Andrei Plesuval folytatott hosszú tárgyalást, majd az esti órákban fogadta ôt Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter, aki államminiszterként a Bancorex felszámolásával elfoglalt Radu Vasile kormányfôt helyettesítette. Martonyi János a délutáni órákban Markó Béla RMDSZ-elnök meghívására Székelyföldre utazott. Pénteken este Sepsiszentgyörgyön a megyei könyvtár termében rendezett fórumon találkozott a város lakosaival, majd szombaton délelôtt a Segesvár melletti Fehéregyházán a Petôfi Sándor halálának 150. évfordulóján rendezett ünnepségeken vesz részt. A magyar külügyminiszter vasárnap Kolozsváron is megáll, rövid látogatást tesz a Magyar Köztársaság Fô téri fôkonzulátusánál, majd Nagyváradon át visszautazik Magyarországra.

A Victor Babiuccal folytatott megbeszélésen Martonyi ismét felvetette a csíkszeredai magyar konzulátus létesítésére vonatkozó magyar igényt. Tárgyalópartnere úgy vélte, a meglévô két konzulátus és a nagykövetség megfelelô módon fedezi a képviseletet, ám konkrét magyar kérés esetén hajlandónak mutatkozott a kérdés jóindulatú megvizsgálására. Babiuc azt kérte, hogy Magyarország történelmi egyházként ismerje el a magyarországi román ortodox egyházat, biztosítsa feltételeit a magyarországi románság anyanyelvi oktatásának, és azt, hogy a román iskolákban valamennyi tantárgyat román nyelven oktassanak.

A külügyminiszteri találkozót követôen, a Szabadságnak nyilatkozva, Andrei Plesu kijelentette:

— Kapcsolataink a tavaly októberi vegyes bizottság ülése óta kedvezôen alakulnak. Martonyi úrral hosszú beszélgetést folytattunk a nemzetközi kérdésekrôl. Elsôsorban Koszovóról, a NATO bôvítésérôl, az EU-csatlakozásról, stabilitási egyezményrôl és a schengeni vízumok ügyérôl. Mindezen kérdésekben nézeteink annyira hasonlóak, hogy a közös álláspont kialakításához nem volt szükségünk hosszú egyeztetésre. A koszovói válság idején országaink tényleges szövetségesként léptek fel egy regionális kérdés megoldásában. Magyarország márciusi NATO-csatlakozása sem gyakorolt negatív hatást kapcsolatainkra, mint ahogyan azt egyes „fekete próféták" jósolták. Ellenkezôleg, Magyarország velünk szembeni magatartása nem változott, jelöltségünket továbbra is támogatja.

Plesu kifejtette: az alapszerzôdés gyakorlatba ültetése terén is jelentôs haladást értek el. — A tavaly elkészített emlékeztetôbôl jó néhány pontot már megoldottunk. A szakbizottsági jelentések majd részletesen kimutatják, hogy mi az, amit már megtettünk, és mit kell a jövôben tennünk — mondta.

— Úgy tûnik, nehezen haladnak a dolgok. Mindegyik vegyes bizottsági ülésen leltározzák a megoldatlan kérdéseket, s aztán a következô ülésig gyakorlatilag semmi sem történik. Nem lehetne a problémák megoldását felgyorsítani? — kérdeztük.

A román külügyminiszter elutasította azt a beállítást, miszerint a vegyes bizottsági ülések alkalmával csak a problémák számbavétele történik meg.

— Ha a leltárt tételenként végignézzük, s ezt pénteken megtesszük, akkor kiderül: több kérdést sikerült megoldanunk, mint azt sokan gondolják. Például kézzelfogható haladást értünk el a Zala György által készített aradi Szabadság-szobor helyreállításának ügyében és a Gozsdu-alapítvány körüli kérdések rendezésében. Dolgaink haladnak, nem beszélhetünk optimális sebességrôl, csupán jól végzett munkáról, s meggyôzôdésem szerint ezen az úton haladunk" — mutatott rá.

Martonyi János elmondta, hogy az elmúlt évben a kétoldalú kapcsolatokban jelentôs elôrehaladás történt.

— Értékeink közösek, tehát különösebb értékvitát folytatnunk nem kell. Mi a gyakorlati megvalósításra helyezzük a hangsúlyt. Fontos, hogy kedvezô, baráti jellegû kapcsolatok alakultak ki az állami vezetôk között. De talán még ennél is fontosabb, hogy a világ legfontosabb kérdéseit azonos módon közelítjük meg. Áttekintjük hol történt és hol nem történt elôrelépés, mit tudunk csinálni, milyen konkrét gyakorlati megoldásukat tudunk találni — mondta.

A stabilitási paktumon belüli magyar–román együttmûködésrôl a magyar külügyminiszter megállapította:

— Jó az együttmûködésünk nemzetközi téren, a koszovói válság a két ország közötti kapcsolatrendszerre összességében pozitív hatást gyakorolt. Románia is, Magyarország is kiállta a próbát. Ez Romániának volt nehezebb, hiszen Románia nem NATO-tag. Értékeljük azt, hogy Románia a szövetségnek minden segítséget megadott. Tudjuk, hogy ez nem ment nehézségek és politikai áldozatok nélkül. S ez a két ország közötti kapcsolatokra is hatékonyan hatott. Korábban is támogattuk Románia NATO-tagságát, és a koszovói válság tapasztalatai alapján ebben a meggyôzôdésükben megerôsödtünk. Ezt támogatnunk kell, ez alapvetô magyar érdek. És azt hiszem, hogy a válság nyomán Románia NATO-tagságának perspektívái is javultak. Támogattuk az európai uniós felzárkózásukat is. Sokszor elmondtuk: nem érdekünk, hogy a választóvonal a magyar határon húzódjon, és a két ország EU-csatlakozása között túlságosan hosszú idô teljen el. Minden lehetséges fórumon elmondjuk, hogy azonnali politikai gesztusként — Bulgáriával együtt — Romániát is le lehetne venni a vízumköteles országok listájáról. Alapvetô érdekközösség van közöttünk a délkelet-európai stabilitás dolgában is, hiszen mindketten érdekeltek vagyunk a régió politikai és gazdasági újjáépítésében, s ebben aktívan és dinamikusan kívánunk közremûködni.

Kérdésünkre, hogy milyen reális lehetôséget lát arra, hogy Románia lekerüljön az említett tilalmi listáról, Martonyi János a következôket válaszolta.

— Ez nagyon nehéz kérdés. Az EU-külügyminiszterek többsége ezzel elvileg egyetért, de valószínûleg nem a külügyminisztereké a döntô szó. Legalább olyan beleszólásuk van ebbe a belügyminisztereknek is, s itt már kissé nehezebb a helyzet. Holott mi úgy érezzük, ezt meg lehet tenni, s ez most nagyon pozitív, kedvezô politikai üzenet lenne.

T. Sz. Z.

Valóságos politikai bombaként robbant csütörtökön este Radu Vasile kormányfônek az a bejelentése, hogy a következô választásokon a parasztpárt elnökeként hajlandó csak indulni, s komolyan lehetségesnek tartja a jelenleg ellenzékben lévô baloldali erôkkel a kormányszövetséget.

Az ország problémái annyira összetettek, hogy Romániának stabilitásra és folytonosságra van szüksége a társadalmi béke alapján. „Ezt csak a baloldallal való koalícióval lehet elérni, s én nagyon is lehetségesnek látom ezt a koalíciót" — tette hozzá.

A miniszterelnök teljesen váratlan kijelentése alapos zavart okozott a kormánykoalíció soraiban, míg a legjelentôsebb ellenzéki erô, az RTDP elnöke, Ion Iliescu volt államfô melegen üdvözölte Radu Vasile nyitását.

Vasile Lupu, a KDNPP alelnöke szerint a kormányfô meglehetôsen kockázatos kezdeményezése nem a parasztpárt, hanem saját személye ellen sült el. Az alelnök hangsúlyozta, hogy a pártelnöki tisztség betöltését nem lehet feltételekhez kötni, ez csakis a párton belüli demokratikus választások során nyerhetô el.

Radu Vasile ugyanakkor megvádolta a Nemzetközi Valutaalapot (NVA), mivel kedvezôtlen feltételekhez kötötte a Romániának nyújtott hitel kiutalását. A kormányfô szerint az NVA egy kalap alá veszi Romániát Ukrajnával és Pakisztánnal. Vasile reméli, hogy augusztus 4-én megkötik a pénzügyi megállapodást az NVA-val.

A kormány jóváhagyta azt a tervet, amelynek érdekében a csôdbe jutott Bancorex állami bankot beolvasztja a Román Kereskedelmi Bankba. (BCR). Bukarest ezzel a döntéssel teljesítette a Nemzetközi Valutaalap fô (IMF) követelését. Az IMF a Bancorex bezárását vagy eladását szabta feltételül újabb készenléti hitelének megadásához.

A kormány pénteki sajtóközleménye szerint a Bancorex aktíváit a szintén állami tulajdonban lévô kereskedelmi bank veszi át. A Román Nemzeti Bank igazgatótanácsa szombaton dönt a Bancorex mûködési engedélyének megvonásáról.

Martti Ahtisaari finn elnök, az EU képviselôje megnyitójával pénteken Szarajevóban megkezdôdött a délkelet-európai stabilitási egyezményrôl tárgyaló nemzetközi konferencia. A tanácskozáson mintegy ötven állam és nemzetközi szervezetek képviselôi vettek részt.

A finn elnök megnyitóját követôen Bosznia és Hercegovina nevében az ország kollektív elnökségének soros államfôi tisztét betöltô Ante Jelavics köszöntötte a résztvevôket. Vitaindító beszédet Bodo Hornbach, az EU délkelet-európai ügyekben illetékes különmegbízottja mondott.

Emil Constantinescu államfô felszólalásában azt hangoztatta, hogy Románia határozottan támogatja a délkelet-európai stabilitási egyezményt, amelynek elôírásai teljes mértékben megegyeznek Románia érdekeivel. Az államfô beszédében a térség politikai, gazdasági és társadalmi helyzetét értékelte.

A jelenlévôk nyilatkozatot fogadtak el, amelyben az Európai Unió kifejezi készségét arra, hogy segítse a délkelet-európai térséget a Nyugathoz való felzárkózásában. A dokumentum egyben támogatja azokat a folyamatokat, amelyek erôsítik a demokratizálódást és az emberi jogok tiszteletben tartását.

Az Európai Unió tagállamainak képviselôin kívül jelen volt Bill Clinton amerikai elnök, Szergej Sztyepasin orosz kormányfô, a balti államok, Csehország, Ciprus, Japán, Kanada, Lengyelország, Montenegró, Moldova, Ukrajna, Szlovénia, Szlovákia vezetôi, a nemzetközi szervezetek és intézmények képviselôi.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]