1999. június 1.
(XI. évfolyam, 124. szám)

A jövô évre esedékes parlamenti és a helyhatósági választások elôtt valamennyi párt legfôbb célja a szavazóbázis erôsítése. Mint ismeretes, a hét végén Ion Iliescu, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) elnöke erdélyi körúton vett részt. Kolozsváron megállapodást írt alá Victor Romulus Constantinescu megyei tanácselnökkel, a be nem jegyeztetett Románok Egységéért Szövetség Pártjának (RESZP — PAUR) megyei elnökével a két politikai alakulat mihamarabbi egyesülése érdekében. A huszonhatezernyi taggal rendelkezô RESZP bekebelezésével az RTDP magáénak mondhatja a Kolozs megyei tanács képviselôinek 50 százalékát és a kolozsvári városi tanács szavazatainak egyharmadát.

A „fúzió" a városi tanács összetételét is módosítja:

Kolozsváron a sorozatos, sok esetben nehezen követhetô átigazolások megingatták ugyan, de nem bontották meg a kolozsvári városi tanács hajdani nacionalista többségét.

Az önkéntes vagy a „kötelezô" átigazolások sora körülbelül egy fél évvel ezelôtt kezdôdött, amikor Grigore Dejeu alpolgármester hajdani politikai alakulata, a Román Környezetvédô Mozgalom (RKM) a Demokratikus Konvencióban (DK) levô Román Környezetvédô Föderációval (RKF) egyesült. Dejeu, Gheorghe Funar polgármester jobb keze tehát a helyi ellenzék egyik képviselôje lett. Lupas Ioan, a másik környezetvédô tanácsos szintén átigazolt az RKF-hez. Sajnos azonban egyikük személyében sem bôvültek a tanácsi ellenzék sorai, mivel Dejeu és Lupas semmi jelét nem mutatták annak, hogy valóban a DK egyik pártjához tartoznak: tanácsülések elôtt vagy különlegesebb esetekben nem konzultáltak az ellenzéki tanácsosokkal, semmit sem tettek a konvenció érdekeinek érvényesítéséért. Lupas szinte valamennyi esetben a nacionalista többséghez hasonlóan adta le voksát.

Az RNEP-bôl történt kiválás után Gheorghe Funar és társai abban reménykedtek, hogy sikerül bejegyezniük az 1990-es parlamenti választásokra összekovácsolt Románok Egyesüléséért Szövetséget (AUR). Mivel a Valeriu Tabãrã vezette RNEP megóvta a párt törvényszéki bejegyzését, a kolozsvári nacionalisták a Románok Egyesüléséért Szövetség Pártjának (RESZP — PAUR) bejegyzésével próbálkoztak. Ez sem járt sikerrel.

A párt nélkül maradt, és az Alimentara cég büntetô feljelentése során sarokba szorult polgármester erôs politikai támogatást keresve mintegy fél évvel ezelôtt a Corneliu Vadim Tudor vezette Nagyrománia Párt (NRP) fôtitkára lett, „magukra hagyva" a Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) listáin befutott, majd a PAUR-ba átiratkozott kolozsvári városi tanácsosokat. Látszólag ketten, Vamos Traian és Pop Eugen követték ôt a Nagyrománia Pártba, de voltak olyan RESZP-esek is, akik nyilvánosan elítélték a polgármester elhamarkodott átigazolását, és függetlennek nyilvánították magukat. Majd elkezdôdtek az átigazolások. Sarachie Ionel hajdani RNEP-es tanácsos a Viorel Cataramã vezette Román Nemzeti Párthoz (RNP), Comsa Caius, Vamos Traian a Teodor Melescanu vezette Romániáért Szövetséghez szándékozott átiratkozni. Ciurtin Gheorghe és Ioan Câmpeanu az eddig csupán egyetlen városatya, Stefan Dimitriu képviselte RTDP-frakció sorait gazdagították.

Van azonban néhány RNEP-es, majd RESZP-es tanácsos, aki még nem döntött. Fãnica Moldovan lapunknak elmondta: jelen pillanatban független tanácsosként fejti ki tevékenységét. Egyelôre nem tudja, melyik pártot válassza. „Akkoriban az RNEP programja és vezetôinek elképzelései elnyerték tetszésemet. Remélem, sikerül majd találnom egy olyan pártot, amely hasonlít az RNEP-re. Ez a RESZP lett volna, de sajnos, nem sikerült bejegyeztetni" — mondta.

A másik, hajdani RNEP-es városatya, Vamos Traian elmondta: jelenleg független. Megtudtuk: a múlt hét végén a be nem jegyzett Románok Egységéért Szövetség Pártja egy jegyzôkönyvet írt alá Ion Iliescuval, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának elnökével. Valamennyi megyei szervezet maga dönti el: beiratkoznak-e az RTDP-be vagy sem. A RESZP városi és megyei szervezetei e hét során tartanak gyûlést, s csupán ezután lehet pontosan tudni, ki marad s ki megy át Iliescuékhoz — mondta Vamos Traian.

Boros János RMDSZ-tanácsos szerint az „áttáncolások" sorozata nem változtat a tanácsban hozott döntéseken. „Még a koalíciós partnereink sem tartották be a megállapodásokat. Az átigazolások, fúziók, egyesülések nem mérvadók. A kollégák pártkönyvet cserélhetnek, de a meggyôzôdésük továbbra is megmarad" — mondta Boros János.

Kiss Olivér

***

Ion Iliescu, akirôl a hétfôi fôvárosi lapok azt írták, hogy „elindult meghódítani Erdélyt", körútját kellemetlen balesettel kezdte: az RTDP elnöke a marosvásárhelyi kultúrpalota lépcsôin elesett, és csúnyán összetörte arcát.

A Közigazgatási Dolgozók Szakszervezeteinek Országos Szövetsége május 27–29. között tanácskozást tartott, amelyen állást foglalt a parlamentnek a köztisztségviselôk státusát szabályozó törvénytervezetével és helyi közigazgatási törvény módosításával kapcsolatban. A tanácskozáson részt vett 120 küldött döntô többsége ellenezte a magyar nyelv használatának jogosultságát a közigazgatásban, amelyet alkotmányellenesnek tartanak, mivel az ország minden állampolgára köteles ismerni a hivatalos román nyelvet. A huszonnyolc megye küldöttei ellenzik bármilyen nemzeti kisebbség nyelvének a közigazgatásban való törvényes használatát.

Azonnal el kell fogadni és gyakorlatba kell ültetni a kis- és középvállalatok ösztönzésére vonatkozó törvényt — hangzik abban a felhívásban, melyet a romániai kis- és középvállalatok országos tanácsa intézett a hazai politikai osztályhoz, a kormányhoz, a parlamenthez és az elnöki hivatalhoz.

Ezzel párhuzamban ki kell dolgozni az ide tartozó vállalatokra érvényes sajátos fejlesztési gazdasági stratégiát, amely hosszú távra szavatolja a román vállalkozók tevékenységének fellendítését. Ugyanakkor folyósítani kell az állami költségvetésbôl elôirányzott 300 milliárd lejt.

A kis- és középvállalatok fejlôdésének akadályai: az infláció, a kamatok és a csereárfolyam alakulása, a fejlesztési hitelek hiánya, a magas adórendszer, valamint a külföldi termékek túlzott konkurenciája a romániai piacon. A kis magánvállalkozók elmarasztalják a helyi és az országos szintû korrupciót, a túlzott bürokráciát, a hiányos, ellentmondásos és állandóan változó gazdasági törvénykezést. Igénylik az újra beruházott profitadó kiküszöbölését vagy lényeges csökkentését, az export közvetlen és közvetett ösztönzését, új munkahelyek létrehozásának elômozdítását, valamint egy állami bank átalakítását sajátos fejlesztési céljaik szolgálatában. A kis- és középvállalatok az állami költségvetésbe több mint 58 százalék jövedelmet hoznak, és az egyedüli gazdasági szektort képezik, amely 1990 után egymilliót meghaladó új munkahelyet teremtett — mutat rá a felhívás.

Lássuk csak... Akármerre nézek, egyre édesanyám jut eszembe... Hopp, mégsem ez lesz az. Nézz oda, hogy is van ez a mai versem? Pedig ma délelôtt még dédi is egyre ezzel nyúzott... Lehet, hogy mégis igazuk van a felnôtteknek, amikor állandóan azért szidnak, mert sohasem figyelek oda. Né, annak a bácsinak milyen nagy a hasa! Igaza volt Borcsinak, csuda érdekes dolog ilyen tömegbe jönni. Na, mirôl is tûnôdtem az elôbb? Á, majd eszembe jut... Milyen finom ez a szopóka! Egy ilyet még veszek ma...

(Gyermeknapi összeállításunk a 6. oldalon.)

Ötvenhárom Kolozs megyei képességvizsga-központban kezdôdik el ma, június elsején a nyolcadikosok vizsgasorozata, amely során román nyelv és irodalomból (június 1.), magyar nyelv és irodalomból (június 2.), matematikából (június 3.) és földrajz–történelembôl (június 5.) mérettetnek meg a diákok. Az 53 központból 25-ben készültek fel magyar nyelven vizsgázó diákok érkezésére. A képességvizsga bizottságának elnökét sorshúzással döntötték el. Minden bizottságnak van egy elnöke, egy alelnöke, két titkára, valamint a diákok számának függvényében több-kevesebb szaktanára. A program a következô: az elnök és az alelnök reggel fél nyolckor elmegy a tanfelügyelôségre a borítékokért, majd visszatérve az iskolába kiképzésben részesíti a vizsgára felügyelôket. A résztvevôk aláírják, hogy tudomásul vették az utasításokat. Azt, hogy hányas számú borítékot kell felbontaniuk, a nemzeti televízióból fogja megtudni a képességvizsga-bizottság, háromnegyed tíz körül. Minden érintett iskola vezetôségét tájékoztatták, melyik központhoz kell irányítaniuk diákjaikat. Az Apáczai Csere János, Brassai Sámuel és Báthory István líceumok nyolcadikosai — összesen 196 diák — az utóbbi tanintézetben vizsgáznak. A bizottság elnöke Kis Sándor, a Györgyfalvi Általános Iskola igazgatója, alelnöke Vizi Imre, a Báthory István Líceum aligazgatója. A diákoknak már fél tízkor személyazonossági igazolványukkal együtt a teremben kell lenniük; a vizsgák 10 órakor kezdôdnek.

A képességvizsgára beiratkozott diákok száma valamivel kisebb a vártnál, ugyanis a pótvizsgán sikertelenül szereplô diákoknak nem volt joguk beiratkozni. Rögtönzött telefonos érdeklôdésünk során megtudtuk, a Mezôségen olyan képességvizsga, központok is vannak, ahol a nyolcadikat sikeresen elvégzett diákok húsz százaléka nem iratkozott be a képességvizsgára, mert „nem látta értelmét". Mint ismeretes, a képességvizsga eredményei alapján lehet majd kilencedikbe (szakiskolába, vagy líceumba) beiratkozni. Akik nem veszik sikerrel ezt a vizsgasorozatot, csak inasiskolába iratkozhatnak be.

Szabó Csaba

A képen (8. oldal) látható fiatalember alaposan gyanúsítható a hétfôi lapszámunkban ismertetett gyilkosság elkövetésével a Donatello üzletben. Grigore Blaga rendôrparancsnok beszámolója szerint rekordidô alatt kerítették kézre, vasárnap 8.30-kor vették ôrizetbe, de már hajnali 2 órakor tudták, hogy ki a tettes.

Gavril Lucian Ciupea (30) szombatra virradóra hazafelé tartott. Elôzôleg alaposan felöntött a garatra, s minden pénzét eljátszotta a fôtéri bingón. Éjjel két óra tájban még reménykedett, hogy troli viszi majd haza szeretôjéhez, amikor elhaladt a Donatello elôtt, és régi ismerôsét, Gabriel Terecet látta árusítani. Annak ellenére, hogy szigorúan tilos az üzletbe éjjel beengedni az ügyfeleket, Terec behívta, elfogyasztottak egy kávét (Ciupea még két sört is). Hajnali fél hat tájban összekülönböztek, Ciupea pedig egy bicskával többször megszúrta az eladót. Amikor „fegyvere" eltört, egy késsel folytatta a szurkálást, mígnem áldozata kiszenvedett. Közben elszedte gyûrûjét, majd amikor már látta, hogy ellenfele nem mozdul, a pénztárból 2 millió lejt, a pultokról pedig 7 karton cigarettát szedett össze. Taxival vitette haza magát, a Clujana környékén eldobta a bicskát, lakhelyéhez közel pedig a kést. Verekedéssel magyarázta ki a sebeit, megmosakodott. Letartóztatásakor megtalálták nála a véres ruhadarabokat, a cigarettát, a gyûrût és a kávéscsészéket, amiket elvitt a helyszínrôl. A pénzbôl kifizette a lakóköltségeket, a ház bérleti díját, ajándékot vett szeretôjének és gyermekének, a többit meg elbingózta. Amikor a rendôrök ôrizetbe akarták venni, az ágy alá bújt.

Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt indítanak vizsgálatot ellene, a Btk. szerint 5–25 év vagy életfogytiglan börtön jár a tettért.

Póka János András

KOLOZSVÁRI NÉPFÔISKOLA
Természetes gyógymód az oszteoporózis kezelésében és megelôzésében címmel dr. Kónya-Hamar Zsuzsanna általános szakorvos tart elôadást június 2-án, szerdán du. 5 órakor a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilascu 5.).

A MARIANUM VOLT NÖVENDÉKEI június 3-án, csütörtökön du. 4 órakor tartják szokásos összejövetelüket.

HORVÁT KORTÁRS GRAFIKAI KIÁLLÍTÁS

Harminchárom horvátországi grafikusmûvész munkáiból nyílik kiállítás a Szépmûvészeti Múzeumban június 1-jén 13 órakor. A tárlatot a két ország mûvelôdési minisztériumai, a Bukaresti Dokumentációs és Mûvészeti Központ és a Kolozsvári Mûvészeti Múzeum rendezi.

A KRIZA JÁNOS NÉPRAJZI TÁRSASÁG RENDEZVÉNYEI
Archaikus népi imádságok címmel dr. Erdélyi Zsuzsanna budapesti folklórkutató tart elôadást a társaság székházában (Croitorilor/Mikes u. 15.)június 2-án, szerdán du. 6 órakor. Az elôadás után dr. Kriza Ildikó, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézetének munkatársa Történelem és emlékezet címû könyvét mutatja be. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

Pedagógusok, figyelem!
Nyitott, érdeklôdô, meg nem alkuvó, örök diák. Íme, ezek a feltételek ahhoz, hogy valaki a Waldorf Iskola tanára lehessen. Ez az érem egyik oldala. A másik a hivatalosan megkövetelt pedagógus oklevél, amely egy állami iskola tanári állásához nélkülözhetetlen. Akinek mindez megvan, beszélgessen el velünk a Waldorf Iskola felsô tagozatának elindításáról. Keressen a 420-005 vagy 132-295-ös telefonszámon.

— Mi lett a szlovákiai elnökválasztás eredménye?

— Az, hogy Meciárta(lmat)lanná tették az államhatalmat.

-fi

A Zsurka Péter-emléknapok vendége szerdán, június 2-án 13.40-kor a budapesti Kossuth rádió közkedvelt mûsora, a Ki nyer ma? — Játék és muzsika tíz percben. Mûsorvezetô Magyar Kornél. Minden kedves érdeklôdôt és zenebarátot sok szeretettel vár — az egyenes adásra való tekintettel — legkésôbb 13.30-ig a kolozsvári Állami Magyar Opera halljába, és elnézést kér a tegnapi lapszámban megjelent téves idôpontokért az emléknapok szervezôje,

a Romániai Magyar Zenetársaság

Dr. Medvigy Endre irodalomtörténész, az Irodalmi Társaságok Szövetségének elnöke a Szilágyság négy helységében, Zilahon, Szilágynagyfaluban, Szilágysomlyón és Sarmaságon tartott elôadást Sinka István életútjáról és költészetérôl. Hosszú elhallgattatás után ô „törte meg a jeget" és jelentette meg a Püski Kiadónál a sokat bírált költô összegyûjtött verseit.

Az EMKE szervezte találkozókon Kiss Törék Ildikó nagyváradi színésznô Sinka István Fekete bojtár vallomásai címû életrajzi regényébôl olvasott fel, Sarmaságon három tanuló Sinka-verseket adott elô, dr. Medvigy Endre pedig jó ráérzéssel hangulatos párbeszédet alakított ki a közönséggel.

Bizonyosra vehetô, e remek elôadások után keresett könyvek lesznek Sinka István prózai és verses kötetei a Szilágyságban.

S. Muzsnay Magda

A filharmónia május 28-i hangversenyén, hála az intézmény vezetôségének, végre újra mûsorra tûzhették Aram Hacsaturján hegedûversenyét. Igaz, mostanában átiratokban halottunk belôle részleteket, ám a fiatalabb generáció most ismerkedhetett meg vele eredeti formájában. Az 1940-ben írott mû kétségtelenül egyike századunk legjelentôsebb hegedûversenyének, rendkívül igényes hegedûszólama mellett a nagyzenekari kíséret színes szövése is fokozza Hacsaturján mûvének hatását.

A hangversenyen kimagasló tehetségû hegedûmûvésszel ismerkedtünk meg: Florin Croitoruval, akinek eddig csak öccsét, Gabriel Croitorut, a nagy tehetségû hegedûst hallhattuk többször is. Florin Croitoru olyan mûvész, akinek felkészültsége átsegíti a legnehezebb technikai részletek megoldásán, mindvégig uralja az örmény népzenére alapozott, ugyanakkor a modern nagyzenekar eszközeit igénybe vevô Hacsaturján-partiturát. A David Ojsztrahnak ajánlott hegedûverseny fináléjának — a szerzô szavai szerint — a hegedûvirtuozitás tûzijátékává kell lennie. Így is éreztük, de ebben nagy része volt a nagy kedvvel játszó zenekarnak és Emil Simon lendületes vezénylésének.

A hatalmas, 40 perces hegedûverseny után ráadásként játszott Paganini-variációk elôadására csak kevés hegedûmûvész mer vállalkozni, hisz Paganini e mûvében valósággal visszaél avval, ami a négy húrból egyáltalán kihozható. A közönség egyszerûen nem akarta leengedni a mûvészt a pódiumról...

Az Egy kiállítás képei címen írta meg Muszorgszkij 1874-ben egyedülálló zongoradarab-sorozatát, amelyet Viktor Hartmann festô posztumusz képkiállításának egyes képei inspiráltak. A szimfonikus zeneirodalom szerencsés találkozása, hogy Maurice Ravel 1926-ban zseniálisan hangszerelte Muszorgszkij mûvét, igénybe véve a nagy szimfonikus zenekar minden színkombinációját.

Minden zenekar számára próbakô az Egy kiállítás képei, már az indító Promenade rézfúvós korálja a nagy trombitaszólóval kényes feladat. Ezen az estén mind a fenti részlet, mind a többi nehéz szóló sikeresen valósult meg; a mû második felében volt néhány kevésbé tiszta belépés a rezeknél, de egészében az Egy kiállítás képeinek elôadása annyira sikeres volt, hogy — fôleg az erkély fiatalságának tomboló tetszésnyilvánítására — a zenekar megismételte a Csibék tánca a tojáshéjban részletet.

Emil Simon biztos kézzel, jól megválasztott tempókkal vezette a zenekart, vezénylését jó ízlés jellemezte.

Morvay István

Általános gyógyászat: dr. Suciu Maria (június 3-án, 10-én, 17-én és 24-én 12–14 óra között); dr. Loga Simona (június 4-én, 11-én, 18-án, 25-én 14–16 óra között); dr. Boila Ioan (június 1-én, 3-án, 4-én, 7-én, 8-án, 10–11-én, 14–15-én, 17–18-án, 21–22-én, 24–25-én, 28-án, 31-én 10–12 óra között); dr. Rasa Liana (június 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 15–17 óra között); dr. Cotârlã Rozica (június 2-án, 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 10–12 óra között); dr. Tãtaru Valeria (június 11-én, 18-án, 25-én 10–12 óra között); dr. Maier Luminita (június 2-án, 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 12–14 óra között), dr. Oros Ana Florina (2-án, 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 14–16 óra között). Homeopátia: dr. Barbãalbã Letitia (június 2-án, 4-én, 9-én, 11-én, 16-án, 19-án, 23-án, 25-én, 30-án 10–12 óra között). Belgyógyászat: dr. Gherman Flaviu (június 2-án, 7-én, 9-én, 14-én, 16-án, 21-én, 23-án, 28-án, 30-én 10–12 óra között; dr. Iancu Alexandra (június 1-jén, 8-án, 15-én, 22-én 11.30–13 óra között; dr. Uza Gheorghe (június 7-én, 14-én 13–15 óra között); dr. Pârv Doina (június 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 15–16 óra között), dr. Szakács Csilla (június 2-án, 9-én, 16-án, 23-án, 30-án 13–15 óra között); dr. Duncea Caius (június 24-én 17–18 óra között); dr. Pop Nicolae (június 3-án, 10-én, 17-én, 24-én 14–16 óra között. Reumatológia: dr. Alb Iris (június 1-jén, 8-án, 15-én, 22-én 12–14 óra között); dr. Zotta Cristina (június 11-én, 18-án, 25-én 14–16 óra között). Nôgyógyászat: dr. Fodor Cornel (június 1-jén, 3-án, 8-án, 10-én, 15-én, 17-én, 21-én, 24-én, 10–12 óra között). Sebészet: dr. Cosma Cornel (június 1-jén, 3-án, 8-án, 10-én, 15-én, 17-én, 22-én, 24-én, 10–12 óra között); dr. Pitea Petru (június 3-án, 17-én 10–11 óra között). Gyermekgyógyászat: dr. Mitea Rodica ( június 1-jén, 8-án, 15-én, 22-én 13–15 óra között); dr. Fritea Maria (június 1-jén, 8-án, 15-én, 22-én 14–16 óra között), dr. Toma Lucretia (június 3-án, 10-én, 17-én, 24-én 10–12 óra között). Bôrgyógyászat: dr. Radu Horatiu (június 3-án, 10-én, 17-én, 24-én 12–14 óra között). Ortopédia: dr. Popa Zeno (június 7–11-én, 14-én, 21-én, 28-án, 11–12 óra között). Pszichiátria: dr. Stefan Corina (június 20-án, 24-én 14–16 óra között), dr. Glodan Lya (június 16-án 14–16 óra között). Ekográfia: dr. Cãlin Marius (június 4-én 10–12 óra között); dr. Ghelian Ioan (június 11-én, 25-én 12.30–14 óra között); dr. Czuczi Erzsébet (június 3-án, 10-én, 17-én 12–14 óra között, dr. Negru Lucian (június 3-án, 17-én 15–17 óra között). Endokrinológia: dr. Duncea Ileana (június 24-én 17–18 óra között). Neurológia: dr. Trandafirescu C. (június 22-én, 29-én 13–15 óra között); dr. Divin Mircea (június 16-án, 18-án 12–14 óra között). Orr-fül-gégészet: dr. Rãdulescu Constantin (június 7-én, 14-én, 21-én, 28-án 12–14 óra között). Pszichológia: Boilã Livia pszichológus (június 1-jén, 8-án, 15-án, 22-én 15.30–17 óra között). Esztétikai sebészet: dr. Mugea Toma (június 1-jén, 3-án, 8-án, 10-én, 15-én, 17-én, 22-én, 24-én 16–20 óra között. Urológia: dr. Vidican Radu (június 1–4-én, 8–11-én, 15–18-án, 22–25-én, 30-án 8–13 óra között). Radiológia: dr. Stercea Sulutiu (június 7-én, 11-én, 21-én, 25-én 8–9 óra között, 1-jén, 4-én, 14-én, 18-án, 28-án, 30-án 13–17 óra között).

Az esztétikai sebészetre és urológiára a betegek bejelentkezése küldôcédula alapján a poliklinika székhelyén (Micus sétány 12/3.) történik. Ekográfra csak a poliklinika orvosainak küldôcédulája alapján, hétfôtôl péntekig 12–14 óra között vagy a 167-822-es telefonon lehet feliratkozni. Ingyenes gyógyszereket is csak a poliklinika orvosai által felírt receptek alapján adnak ki. Adományokat a székhelyen és a CEC kolozsvári fiókjának 25.11.03.09.208-as számláján fogadnak el.

Zsurka Péter életének kolozsvári évei számos — városunkra jellemzô — tanulsággal szolgálnak.

Ahhoz, hogy valaki kolozsvári legyen, nem kötelezô, hogy ott is szülessen. Figyelem: nem azt írtam, hogy „ kolozsvárivá legyen". Nem arról van szó, hogy valaki véletlenül ide kerül, aztán lassan-lassan idehasonul, ideasszimilálódik. Nem. Zsurka Péter a rendkívüli képességû különcöknek abból a fajtájából való, amelyrôl és akikrôl bolygónknak akár legtávolabbi sarkaiban is összefutva velük, rögtön meg szoktuk állapítani: ez a sors — ez a figura — ez az arc — ez teljesen kolozsvári fazonú.

S bár ugyan néhány ilyen csudabogár úgy éli le életét, hogy hírét sem hallotta városunknak, azért a jellemzô az, hogy Kolozsvár messzi földrôl is magához vonzza ezeket a kedves, habókos, feledhetetlen zseniket, akiket valamilyen hajótörés itt vet partra. Városunkban, ahol aztán utolsó órájukig élik a kolozsvári életet, mint az önsorsrontás beteljesedését. Tudják magukról, és néhányan tudják róluk, hogy jól megérdemelt siker és vagyon, hír, sôt világhír várja ôket valahol — bárhol, ahol illôen megbecsülik a tudást és a tudóst, a mûvészeket és a mûvészetet. Ám ôk képtelenek kiszakadni innen: hónaposszobákban nyomorogva, Gogol tollára kívánkozó hivatalnokokkal hadakozva, meg nem értve, fel nem ismerve és félreismerve, hozzáadják magukat és a magukét az egyre kifosztottabb és mégis egyre kincsesebb város ezeregyéjszakáihoz.

Amit a tékozló város vagy tudomásul vesz, legalább utólag, vagy pedig végleg megfeledkezik született vagy fogadott fiáról. Most úgy tûnik, tizenhét évvel Zsurka Péter halála után, hogy a zenetársaságnak köszönhetôen a mester emlékét a város nem engedi szétfoszlani a négy égtáj irányába, amerre a tanítványok távoztak.

A tanítványok most, ha nem is mind, s ha csak néhány napra is, de visszajöttek. Visszahozta vagy egyszerûen csak elhozta ôket szeretetük a város iránt, és talán nem csak érzelmes illúzió azt képzelni, hogy hegedûjük úgy fog szólni, mint lehet, hogy soha, emlékezve a mesterre, fejet hajtva elôtte, és megköszönve azt, hogy Európa legkülönbözôbb zenei centrumaiban megbecsült és sikeres mûvésszé lehettek. Zsurka ugyanis, mint tudjuk, nemcsak a várost gazdagította — és ez most nem szólam –: hanem tanítványai révén Európa is gazdagabbá vált, méghozzá nem közvetve, hanem szó szerint és közvetlenül.

Zsurka Péter sorsának egyéb, bár a föntiekkel összefüggô, tanulságairól most már csak annyit, hogy városunk mindig valamilyen rejtélyes kapcsolatban állott a politika, a találmányok és a mûvészet világával, akarom mondani világszínvonalával. Hol egy Mátyás király, hol egy Bocskai István, hol egy Bolyai János születik a városban, hol csodálatos épületeket emelnek vagy szobrokat állítanak föl benne, hol egy új vallást alapítanak, hol pedig a repülô kereket találják föl, avagy feledhetetlen szavakat vetnek papírra költôk, írók és filozófusok. Zsurka Péter — és tanítványai — hegedûjátéka ugyanúgy része e város szellemtörténetének, mint pl. a Szent Mihály-templom építôinek munkája; vagy némi játékossággal fogalmazva: Zsurka Péter a hegedû kolozsvári történetének Fadrusz Jánosa.

Végezetül még arról is néhány szót: ahogyan nyilvánvaló Salzburg és Kolozsvár urbanisztikai elrendezôdésének rokonsága, úgy az sem tagadható, hogy abban is hasonlóak, ahogyan e városok a bennük élô nagy zenészek iránt ezek életében közömbösek maradnak. Kolozsvár amúgy is ismert az Apáczaiakkal és a Misztótfalusi Kis Miklósokkal szembeni gonoszságáról, a nagy alkotókkal és nagy gondolkodókkal szemben oly sokszor tanúsított közömbösségérôl. Éppen ezért, ahogy a salzburgiak Mozart iránti lelkifurdalása — ötvözôdve a biznisz iránti érzékükkel — a Mozart-kultusz igencsak bizarr formáit öltötte fel, ugyanígy ne csodálkozzunk azon sem, ha egy szép napon arra ébredünk, hogy Kolozsvárott a Zsurka Péter utcában Zsurka mézeskalácsot, Zsurka marcipánt és szuveníreket árulnak majd a jó üzleti érzékkel megáldott árusok.

Szôcs Géza

A felismerhetetlenségig megváltozott a magyar miniszterelnök (O. V.) hangja. Pár évvel ezelôtt, még az ellenzék fiaként pattogott, kattogott, feszült az önbizalomtól, aztán széket kapott, és akkor már tompább, talán halkabb is lett. Most ebben a zûrzavaros nátóságban, mondja ugyan a megnyugtató, bátorító szavakat, de alig hallható, talán szomorú is.

A hang a lelkiállapot kifejezôje, de a test hogy létét is tolmácsolja. Nemcsak a beteg arca mond sokat, de a hangja is „beszél". Egy jó fülû orvos „kiolvassa" a páciens hogylétét.

A szerelem kiül az arcra, de muzsikál a hangja is. Lágyabb, dallamosabb lesz és mélyebb.

A düh elfátyolosítja, a visszafolytott harag reszketteti, az öröm színezi, a bánat hangfogót rak rá, a büszkeség erôsíti, a szegénység szürkíti, a gazdagság hangosítja, a tudás nemesíti, és így tovább... de hát most a háború hangját halljuk, azt kell hallgassuk. Egy újvidéki, rekedtesre sikerült hangját megreszelte, hogy ne reszkessen, és azután beszélt a bombázásról. De a félelem néha zajba menekül a csend elôl, rádió, tévé egymást túlharsogja. A zajjal, a csenddel együtt kell élni, de az ember a hangjának nem tud parancsolni, elárulja szorongását, rettegését, aggodalmát, testi és lelki sérelmeit egyaránt.

A háborúban, a szerelemben minden lehetséges, sôt, egyesek szerint minden szabad, így a hangja sem fékezhetô, sem szépíthetô a kétségbeesett embernek.

A századvég, az ezredvég tudománya nem készült fel arra a szörnyûségre, amit háborúnak neveznek.

Puskás Klára
(Marosvásárhely)

Szíven ütött és megdöbbentett a hír, mely tudomásunkra hozza, miszerint Trufo, a kan(disznó) depresszióba, mélabúba esett. Értesülvén a környülállásról, mint kiváltó okról, teljes mértékben megértem Trufo kan(disznó) lelkiállapotát, és egyszersmind mélyen együtt érzek vele, és igazat adok neki, helyeslem depresszióját. Igen, mert én is úgy vélem, a szép szabad világból, a paplanos ágyból és habfürdôbôl ketrecbe kerülni, amely ketrec ráadásul még csak nem is aranykalitka, hanem egy „puritán" disznóól — nos, ez igencsak felháborító, lehangoló, valamint fölöttébb nagy disznóság elkövetése, még akkor is, ha mindez nem Trufóval, hanem egy mindközönséges disznóval esik meg. Márpedig Trufo nem egy mindközönséges disznó (kandisznó), hanem egy felemelkedett (kiemelt), érzékeny, kifinomult ízlésû, szeretetre éhezô, tisztaságra vágyó kan egyed (egyedi kan) — aki, ugyebár, egészen más (státus), mint egy mindközönséges kandisznó. Egyértelmû és vitathatatlan tehát (számomra), hogy disznó és disznó között igenis van különbség, miként kan és kan között is.

Bennem különösen az keltett mély együttérzést, benyomásilag, hogy kan Trufo nehezen viseli el az ól bûzét és az ólbeli disznók disznószagát. Én is nehezen viselem el, pedig én nem alszom zöld paplanos ágyban s nem édes-mézes tejen élek — szerencsére; mert a végén még én is úgy járnék, mint Trufo kan, muszáj volna depresszióba esnem a sok bûztôl és szagtól.

Szegény Trufo kan(disznó)! — szomorkodom. Hát szabadott ezt mûvelni vele?! Hát mi ez, kérem, ha nem embertelenség (azaz egy nagy disznóság)?! De bizony az. Trufo kannak feltétlenül az ENSZ-hez kell fordulnia meg a NATO-hoz, az EU parlamentjéhez, s közben éhségsztrájkba kell lépnie, manifesztálnia kell és acsarognia. Hogy egy lány kocával, kocalánnyal akarják kiszúrni a szemét? Hah! És: minô! Hát azt hisszük, hogy még mindig a sûrû sötét középkorban élünk, midôn az volt a nagyon téves és nagyon diszkriminatív, randa felfogásunk, hogy asszonynak a fakanálnál, a fakanálnak a levesben, a seprûnek az ajtó mögött, a boszorkánynak a tûzön, a disznónak pedig — még ha kan is — a disznók között, a disznóólban a helye.

De hol van, kérdem felháborodva, haladólag, hol van már a tavalyi fakanál, tavalyi boszorkány meg a tavalyi disznókan?!

A leghatározottabb válaszom: Hah! — és még egyszer: Hah!

Fel a fejjel, és elô az agyarakkal, kedves kanok és disznók, nemes kandisznók! Éljen! és: Vivát!

Hívséges együttérzéssel:

Molnos Lajos

Ismét nô a villamos energia ára. A drágítás szükségességét a kormányzat ez alkalommal nem a dollár/lej árfolyamának változásával, hanem az úgynevezett keresztszubvenciók rendszerének fokozatos megszüntetésével magyarázza. Ezt a rendszert még az Iliescu-féle hatalom vezette be, s abban állt, hogy a vállalatok, a kereskedelmi társaságok a villamos energia valós értékénél valamivel többet fizettek, s az így begyûlt pénzbôl az állam a lakosság által fizetett tarifát mesterségesen alacsonyabb szinten tartotta, úgymond szubvencionálta.

A vállalatok által fizetendô tarifa — dollárban számolva — csökken. A kereskedelmi társaságok mégis elégedetlenek. Fôképp azért, mert a kisebb dollártarifa, az árfolyam állandó változása miatt, nem azt jelenti, hogy olcsóbb termékeket állíthatnak majd elô, tehát hogy versenyképesebbek lesznek. Ellenkezôleg, napról napra nô a villanyszámlájuk, mint ahogyan a gázszámlájuk is — amit már szintén dollárban számolnak ki, napi árfolyamon. Mert — magyarázza a gázmonopólium a legtöbb esetben — az illetô vállalatnak csak importgáz jutott, s nem pedig belföldi.

Bizonyára a villanyárammal is nemsokára ugyanez történik majd — ha már meg nem történt. Hogy aztán ki és hol dönti el azt, kinek milyen „származású" gázt (villanyt) szolgáltatnak, azt még mától újabb 260 éven át találgathatjuk. Persze, ki lehet azt találni már elsôre is, hiszen a korrupció ôshazájában élünk. Miért éppen ez a terület lenne a kivétel?

Az új rendszerben a legkisebb lakossági tarifa a kilowattonkénti 500 lejes lesz. Ez azonban az úgynevezett szociális tarifa, a „standard" ár ennél jóval magasabb, s bizonyos esetekben elérheti a kilowattonkénti 2000 lejt is. Ami mai árfolyamon 0,13 dollár. A kereskedelmi társaságok már eddig is 840 lejt fizettek egyetlen kilowattóra áramért, ami a mai napon 5,4 dollárcentes tarifát jelent. Június 1-jétôl a vállalatok által fizetendô tarifák is változnak. Hogy nem csökkennek majd az eddigi árak, azt gondolom, jól sejtjük.

Nem az olvasó bosszantásáért, hanem az illetékesek számonkérése érdekében jegyeztem meg a Moldovai Köztársaság energiaadósságaival kapcsolatban kiadott információt. A hír szerint Moldova elkeseredett helyzetben van, mert 27,7 millió dollárral tartozik Transznisztriának a leszállított villamos energiáért. A Dnyeszteren túliak „rém drágán", kilowattóránként 3,8 centért szállítják a villanyáramot Kisinyovnak. Románia ennél fél centtel olcsóbban adja a Prúton túliaknak a villamos energiát, Ukrajna pedig a transznisztriai tarifánál egy egész centtel kevesebbet számláz.

Nem nehéz kiszámítani tehát: 3,3 centért adjuk a villamos energia kilowattóráját a moldovaiaknak, miközben ugyanazért 5,4 centet számlázunk saját vállalkozóinknak, s június 1-jétôl elegészen 13 centig fognak majd elvenni a lakosságtól. Persze, mondhatja majd a nemzeti érzelmû a magamfajta számítgatósnak, a testvérnek megy a villanyáram, s testvéri áron. Ami rendben is lenne abban az esetben, ha elôbb a saját családomat legalább ugyanolyan körülmények között elláttam. Mert nem mondható normálisnak az a család, amelyik a férj vagy a feleség valamelyik testvérét elôbbrevalónak tartja saját gyermekeinél.

Az eljárást jobb helyen a hazai lakosság és vállalkozói réteg kirablásának nevezik. Olyan gesztusnak, amelynek könnyen elôfordulhat, hogy rövidesen belpolitikai ára lesz. A hatalmon lévô pártoknak tehát nem kellene megfeledkezniük arról, hogy 2000-ben vagy 2001-ben nem a kisinyoviak, hanem a hazaiak fognak majd rájuk szavazni. Vagy másra.

Tibori Szabó Zoltán

Boldogító volt látni a Szabadság május 27-i számában a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület és a Kós Károly Mûvelôdési Egyesület felhívását. Már kora reggel öröm volt nézni a kis egyenruhás cserkészeket. A vonat zsúfolt és hangos volt tôlük. Minden hátizsákosnak integettek, szemükbôl sugárzott a boldogság, hogy együvé tartozunk.

Sokan leszálltak már a sztánai vasúti megállóban. Kis csapatunk: a kolozsvári MADISZ, CSA (Amatôr Barlangászklub), a kolozsvári EKE folytatta útját Bánffyhunyadra. Ugyanis itt kellett volna találkoznia a szervezôkkel. Eljött a várva várt 10 óra, de a meleg fogadtatás elmaradt. Így kis tanácskozás után, saját elképzelés szerint nekivágtunk a Kós Károly-emléktúrának. A 747 m magas Riszeg-tetôrôl megcsodáltuk az elénk táruló Kalotaszeget. A táj szépségét figyelve észre sem vettük, és megérkeztünk a sztánai Varjúvárhoz. Meglepett, hogy sem virággal, sem rezesbandával nem fogadtak. Kicsit félszegen bekopogtunk a félig nyitott ajtón. A háziak nagyon kedvesek voltak, csak nagyon meg voltak lepôdve, és tudomásunkra hozták, hogy ôk is csak a Szabadságból és a Kolozsvári Rádió péntek délutáni adásából értesültek a nagy csinadrattáról. Bocsánatkérések közepette és kicsit keserû szájízzel gondoltunk arra, hogy szép reményekkel indultunk neki az emléktúra megtételéhez, és mi lett az egésznek a vége?!

Ha április 1. lett volna, még megérteném. Ezek után nem tudom, mit tudna mondani a Pro Kalotaszeg? Gondolni kellene azokra a fiatal szívekre, akik nem érdemelték meg ezt a sportszerûtlenséget.

Máthé János

Szombatra hirdette a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület és a Kós Károly Mûvelôdési Egyesület a kopjafa-elhelyezéssel, szalonnasütéssel egybekötött Kós Károly-emléktúrát. Hétfôn értesültünk arról, hogy a túra elmaradt, a bánffyhunyadi délelôtti találkozóra érkezô kolozsvári csapat az állomáson senkit sem talált.

— Mélyen elkeserít kezdeményezésünk kudarca, az a nemtörôdömség, amellyel ilyen ügy irányában viseltetett Bánffyhunyad és a környék falvainak népe — mondta Péntek László, a Pro Kalotaszeg elnöke –; a rendezvény meghirdetésekor fôként rájuk számítottunk. Arra gondolni sem mertünk, hogy esetleg a kolozsváriak érdeklôdését is felkelthetjük. Igaz ugyan, hogy a hét végén még javában zajlottak a bánffyhunyadi napok, amelynek éppen szombaton este volt a magyar vonatkozású része — a tordaszentlászlói színjátszók Csárdáskirálynô-elôadása —, ám igazán ez sem szolgálhat mentségül a távolmaradásra. A meghirdetett idôpontban, szombaton délelôtt tíz órától Péntek Attila túravezetô várta az állomáson a kirándulókat. Elsôsorban környékbelieket, akik a Sztánára induló vonathoz érkeznek, semmiképpen nem olyanokat, akik egy érkezô szerelvényrôl szállnak le. Vonatindulásig a túravezetô senkit nem látott. Egymagában nem vállalta a túrát, így a megemlékezés elmaradt. A Kolozsvárról érkezôk is minden bizonnyal arra számítottak, hogy legalább egy kis csapatot találnak az állomáson, így könnyebb lett volna az egymásra találás. Sajnálatos módon a felek elkerülték egymást. Elnézést kérünk mindenkitôl, akit ez az ügy kellemetlenül érintett. Ami a Varjúvár lakóinak csodálkozását illeti, az annak tulajdonítható, hogy a kopjafát nem ott, hanem a valamikor, tôle kb. egy kilométerre található tanya kertjében szerettük volna elhelyezni, hiszen nagy elôdünk abban a ma már nem létezô tanyán lakott és alkotott. Feltett szándékunk az ôsszel ismét próbálkozni, idôben és pontosabban meghirdetni a túrát, talán akkor siker koronázza tervünket — jelentette ki az elnök.

K. E.

Immár több mint három hete, hogy Magyarókereke csendjét ismét a zúzott kôvel megrakott hatalmas billenôkocsik tompa dübörgése veri fel. A faluból indul az a magyar hadsereg által stratégiai okokból még 1914-ben épített több mint tízkilométeres út, amely Székelyjó és Havasrogoz érintésével a Vigyázó (Vlegyásza) lábához vezet. Hogy az említett két kis román falu lakosai könnyebben bejuthassanak Bánffyhunyadra, a megyei útépítô vállalat felújítja és a Vigyázón található menedékházig kibôvíti a több mint nyolcvan éve elhanyagolt hegyi utat, ami egyúttal nagy segítséget jelent majd a pihenni és kikapcsolódni vágyó természetjárók és turisták számára.

A Vigyázó lábához legközelebb fekvô magyar település 170 lakosa közül 60 román nemzetiségû. A magyarókerekiek fôleg állattenyésztésbôl és a sovány, köves havasalji föld mûvelésébôl próbálnak megélni. Egyre nagyobb azoknak a családoknak a száma, akik a faluturizmus beindulásának reményében különbejáratú, fürdôszobás helyiségeket alakítanak ki, hiszen e festôi környezetben található kis falucskának megvan az az elônye, hogy vezetékes ivóvízhálózattal rendelkezik.

Az általános iskola gyerekhiány miatt jelenleg szünetel, de a jövôben remélhetôleg újraindulhat a szépen rendbetett tanteremben. A kultúrotthon, sajnos, düledezik, a kalotaszentkirályi polgármesteri hivatal, ahová a település közigazgatásilag tartozik, pénzhiány miatt nem segít a tatarozásban.

— A magyarókerekiek örülnek az út felújításának — mondta Köô László református lelkipásztor —, hiszen ezáltal megindulhat a turistaforgalom ezen a tájon is. Az emberek, sajnos, még mindig középkori módszerekkel mûvelik a soványka földet, hiszen a falunak csak egyetlen traktora van, ezért aztán évrôl évre egyre nagyobb földterület marad parlagon. Turistacsalogatóként a közeljövôben remélhetôleg a református templom is egykori pompájában fogadhatja a látogatókat, hiszen remény van a templom mennyezetének újrakazettásítására. Az eredeti Umling Lôrinc-féle kazetták, amelyek eddig tisztázatlan körülmények között az 1930-as években eltûntek, ma ismét elôbukkantak a Budapesti Néprajzi Múzeumban rendezett kalotaszegi kiállításon.

Péntek László

• Aratott a „Kaszás" Magyarkapuson, két baleset is történt két nap leforgása alatt. Május 29-én Gábor László (33) magyar állampolgár figyelmetlenül vezette a DDD–257 rendszámú Ladáját, átsodródott a másik sávba, és frontálisan ütközött egy szabályosan közlekedô szállítójármûvel. A baleset következtében szörnyethalt a sofôr és egyik utasa, Takács Erika (21). Másik marosvásárhelyi utasát, Szabó Évát (29) súlyos sérülésekkel kezelik, az anyagi kár 25 millió lej.

• Vasárnap este ugyancsak Magyarkapus térségében az oltenitai (Cãlãrasi megye) illetôségû Constantin Tãnãsescu 21–B–9104 rendszámú Mercedesével egy kanyarban elôzési manôverbe kezdett. Belerohant a Protestáns Teológiai Intézet szabályosan közlekedô autóbuszába, majd ütközött egy 1300-as Daciával. Utóbbi sofôre, Mosler Helmar Alfred (57) és neje, Mosler Rodica Maria (51), valamint utasa, Dan Teodor (26) nem élte túl a balesetet. Az autóbuszból nyolcan szenvedtek könnyebb sérülést, az anyagi kár 50 millió lej.

Más forrásból értesültünk, hogy az autóbusz brassais diákokat szállított.

(póka)

Juniús 1-jétôl megtekinthetô a Torda és környéke tanulóinak „Petôfi, a költô és forradalmár" címmel rendezett rajzkiállítása. Ez a kiállítás is az 1848–49-es események megünneplését célozza és egy ünnepségsorozat részét képezi, amelyet a tordai Petôfi-társaság szervez.

A kiállítás az RMDSZ Avram Iancu utcai székházában kapott helyet. 35 rajzot díjazott a képzômûvészekbôl álló zsûri. A díjak június 1–20. között átvehetôk a székházban. Szponzorok: a tordai RMDSZ, a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány, a Kolozsvári Református Egyházak Vagyonközössége.

Suba László

Június 1. alkalmából e hét elején nem mindennapi kiállítás nyílt meg a szamosújvári Történelmi Múzeum patinás épületében. Az örmény településsel testvérvárosi viszonyban álló francia Yzeure iskolásai küldtek gyermeknapi ajándékot a helybeli kicsinyeknek. Összesen kétszáz rajz és festmény nyújt betekintést a franciaországi kisváros mûvészeti életébe. Tájképek, csendéletek és akvarellek szemléltetik a vidék sajátos képzômûvészeti stílusát, irányzatait. Van miben gyönyörködnie a tárlatlátogatóknak, hiszen eredetiségben igazán gazdag a szamosújvári múzeum termeiben kiállított képanyag.

Ugyancsak e hét elején a múzeum francia termében irodalmi estet szerveztek a házigazdák, nemsokára pedig egy népes yzeure-i küldöttség keresi fel Szamosújvárt. A küldöttségben több képzômûvész is helyet kap, akik közös kiállítást szerveznek a helybeli amatôr festôkkel. Tehát gazdagnak ígérkezik június a szamosújvári mûélvezôk számára.

Erkedi Csaba

• A május 30-án megtartott kolozsvári gyeremeknapi ünnepség, az Alandala Day tombolahúzás nyerteseinek számai: 1. hely 0645; 2. hely 0021; 3. hely 0190; 4. hely 0200; 5. hely 1643; 6. hely 0025; 7. hely 0155; 8. hely 0184; 9. hely 0777; 10. hely 0076. A díjakat a Vitrina Felix Media székhelyén (Malom/Baritiu utca 24.) 9–16 óra között lehet felvenni.

• A kolozsvári polgármesteri hivatal közli, hogy tisztítási munkálatok elvégzése miatt két hónapra nem engednek vizet a Malomárokba.

• Június 1-jétôl folytatják a Borzási tarló felmérési munkálatait. A polgármesteri hivatal bizottsága naponta 9 órakor a szamosfalvi vasútállomásnál várja az érdekeltek jelentkezését, akiknek tulajdonjogi okmányt és telekkönyvi kivonatot kell felmutatniuk. Bôvebb felvilágosítás az Agrárkamaránál, tel.: 196-030 (151-es belsô).

• Vasárnap Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselô és megyei elnök találkozott a tordaszentlászlói és magyarfenesi tanácsosokkal és a helyi RMDSZ-vezetôkkel.

Ugyancsak vasárnap délelôtt tisztújító közgyûlést tartott a magyarlónai RMDSZ-szervezet. A gyûlésen részt vett Bitay Levente ügyvezetô elnök, szervezési alelnök.

Június 6-án vasárnap de. 11 órakor tartja tisztújító közgyûlését a magyarnagykapusi RMDSZ-szervezet.

Pénteken du. 5 órakor a Kossuth utcai (megyei) székházban tanügyi fórumot szervezett a zilahi RMDSZ. A fórum gyökerei szeptemberre nyúlnak vissza, amikor Szilágy megyében is megbukott a magyar szakiskolai hálózat kialakításának kísérlete.

A fórumra mintegy 30 zilahi pedagógus jött el, hogy Vida Gyula képviselôvel és Seres Dénes szenátorral együtt megvitassák a legégetôbb tanügyi gondokat. — A legjobban talán a kedden kezdôdô képességvizsgák ügyét jártuk körül — mondta Kerekes Edit zilahi RMDSZ-elnök. — A Szilágy megyei gyerekek nem remekeltek a próbafelvételin. Ha most is így lesz, mihez kezdenek a magyar nyolcadikosok? Bukott képességvizsgával csak inasiskolába lehet beiratkozni. Sajnos, Szilágy megyében még a mai napig sem lehet tudni biztosan, hol indulnak szakiskolai osztályok. Ez lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy aggódva várjuk a képességvizsga eredményeit: bukás esetén ki tudja, merre fognak elkallódni diákjaink...

***

Mint azt Faluvégi Zoltán Szilágy megyei fôtanfelügyelô-helyettestôl megtudtuk, minden valószínûség szerint két magyar szakiskolai osztály indul Szilágy megyében: a Papiu Ilarian Iskolaközpontban (autószerelô szak — 25 hely) és a Voievodul Gelu Iskolaközpontban (ruhakonfekció szak). A megye egyetlen magyar tannyelvû inasiskolai osztálya Szilágynagyfaluban lesz. A hivatalos megerôsítést a napokban várják.

Szabó Csaba

Szombat délelôtt ünnepelte meg a Waldorf Iskola a gyermeknapot. Ez alkalommal a tantermekben nem tanítás, hanem különbözô tevékenységek várták a tanulókat: agyagformázás, festés, origami, sárkánykészítés, és egy „titokzatos" szoba, melybe, mint azt az ajtón levô cédula hirdette, csak a bátrak léphettek be. Ezalatt pedig az iskola udvara sem volt kihalt: az ügyességi verseny nagy népszerûségnek örvendett az iskola diákjai körében.

A jól szórakozó fiatalság mellett szép számban gyûltek össze a szülôk is, hisz a Waldorf oktatási rendszer egyik alapelve a szülôk bevonása az iskolai tevékenységekbe. A szülôket is külön terem várta, melyben a nagyrészt fiatalokból álló tanári gárda kisebb kiállítást rendezett az itt tanulók füzeteibôl és egyéb alkotásaiból (rajzok, agyagformák stb.). A kiállított tárgyak alapján szemmel követhetô volt a gyermekek fejlôdése elsô osztálytól a hetedikig (nyolcadik osztály csak ôsztôl indul be az iskolában), no meg az is láthatóvá vált, hogy semmi ördöngösség nincs ebben a nálunk még újnak számító oktatási rendszerben: attól, hogy a tanítás másképp folyik, a gyerekek ugyanolyan szépen fejlôdnek, lehet, hogy még szebben is, mint a hagyományos iskolák tanulói. Itt nem az a cél, hogy a gyermek minden tantárgyban ász legyen, majd pedig amolyan robotemberként kerüljön ki az iskola padjaiból, hanem az, hogy felszínre kerüljön a tehetsége, s azt kifejlesszék. Az osztályzások sem év közben történnek, hanem év végén minôsítik azoknak a tanulóknak munkáját, akik boldogan oldják meg a házi feladatot, s akkor keseregnek, ha az túl kevés. Egyszóval a gyermek szeret iskolába járni!

S hogy miért is kerültek ôk a Waldorf Iskolába?

— Már régóta ismerem ezt a tanítási módot, s ezt az utat láttam az egyetlennek, mely tanítás szempontjából a gyermekemnek megfelelne — válaszol kérdésemre Starmüller Katalin, szülô. — Nagyon meg vagyok elégedve mind a tanítási rendszerrel, mind a tanerôkkel. És szerintem a gyermek elvárásainak, gyermeki mivoltának megfelelelôen folyik az oktatás: minden osztályban azt kapja a gyerek, amire éhes, amire lelkileg, szellemileg, fizikailag szüksége van.

— Azért választottam a Waldorf Iskolát, mert sokkal lazább, egészségesebb életmódra tanítják itt a gyerekeket, nem várják el tôlük, hogy akkora információáradatot megtanuljanak, mint más iskolákban — érvel egy másik anyuka, Fehér Anikó. — Nincs meg az a feszült, szigorú légkör, felszabadultabbak a gyerekek, szívesen jönnek iskolába. És ha beindul a Waldorf Iskola líceumi osztálya is, akkor továbbra is itt fogom taníttatni.

A líceumi oktatás beindításáig még van egy év, hisz a legnagyobb waldorfosok az ôsszel nyolcadikosok lesznek. Addig a tantermek számát kell növelni, hisz annak ellenére, hogy a Waldorf Iskolákban délelôtt folyik a tanítás, a Maxim Gorkij utcai épületben tanteremhiány miatt a nagyobb osztályok délután járnak.

— Területünk most már van, s reméljük, hogy másfél év alatt, amikorra a líceum beindul, már befejezôdnek rajta az építkezések, s akkor kellô számú termünk lesz — ismertette Salat Enikô tanárnô a tantermek kérdését. — Legnagyobb gondunk továbbá a tanfelügyelôség hozzáállása ehhez az oktatási módhoz: nem igazán lelkesednek érte, mert nem is ismerik, s ez negatívan befolyásol minket: például nagyon nehéz összegyûjteni a tanerôt. Itt egy tanárnak nehezen jön ki a katedrája: én matematikát tanítok, s az epokális tanítás miatt három osztálynál többet nem tudok felvállalni egy fél évben. Ez kicsivel több, mint egy fél katedra.

— Valóban nem olyan munkahely ez, ahol sok pénzt lehet keresni — fûzi hozzá Enikô kolléganôje. — De ha az ember szereti a munkáját, minden rendben. Lehet, hogy nehezebb egy kicsivel itt tanítani, mint más iskolákban, de ha tudod, hogy ez jó a gyerekeknek, tehát van motiváció, akkor már sokkal könnyebb.

— A tanár állandóan a gyerekbôl építkezik, fejlôdési szintjének, igényeinek megfelelôen, szinte a napi hangulat függvényében — veszi át a szót ismét Enikô. — Mindegyre észlelni, tapasztalni kell, s közben a tanár maga is rájön, hogy mennyire rugalmas tud lenni. Egy normális iskolában meg kell írni a lecketervet, s aztán le kell adni. Itt bejössz, van egy elképzelésed, és megérzed, hogy mi történik, milyen az osztály hangulata, látod, érzed a gyereket, és ennek függvényében tudod, hogy mit is kell tenned. Nagyon fontos, hogy a gyerekben a belsô motivációt, az alkotás, a tanulás iránti vágyat felébreszd, hogy felkeltsd a gyerek érdeklôdését valami iránt, hisz az itt tanulóknak külsô motivációja szinte nincs is.

A hasonló ünnepségek, ahol diák, tanár és szülô együtt érzi jól magát, igen gyakoriak a Waldorf Iskolában. A magamfajta kíváncsiskodók pedig mindezeket látva, elbeszélgetve szülôkkel, tanárokkal, csak arra a következtetésre juthatnak, hogy a Waldorf oktatási rendszer valóban hatásos. Sajnos, az emberek még mindig elôítélettel fordulnak feléje. Fôképp azért, mert nem ismerik.

Balázs Bence

Az utcai pénzváltóknál a forint 59/63, a márka 8200/8400, a dollár pedig 15 400/15700 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 8260/8350, az amerikai dollár 15 500/15 650, az olasz líra 8,04/8,26, az osztrák schilling 1155/1220 lejbe kerül.

A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának szenátusi frakciója hétfôn együttes ülés összehívását kérte a koszovói konfliktus megszüntetésére vonatkozó nyilatkozat elfogadása végett. Az RTDP kidolgozta nyilatkozat-tervezet megemlíti azokat a veszteségeket, amit a háború két hónapja okozott a jugoszláviai és az egész világ közösségének. Több ezer polgári személy vesztette életét, hatezernél több a sebesültek száma, a Romániának okozott veszteség pedig megközelíti az egymilliárd dollárt.

Az RTDP kifejezi meggyôzôdését, hogy a hazai közvélemény 70 százaléka a légicsapások beszüntetését óhajtja, és az RTDP javasolja a parlamentnek, hogy intézzen felhívást a NATO tagállamaihoz, az Európa Tanácshoz, az orosz parlamenthez, alakítsanak ki olyan politikai állásfoglalást, amely a konfliktus beszüntetését eredményezi.

Hétfôn a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának szenátorai kék karszalagot viseltek, ezzel fejezve ki nemtetszésüket az oktatásügyre, az egészségügyre és a helyi közigazgatásra fordított elégtelen költségvetési kiutalások miatt. Az RTDP szenátori csoportja arra kérte Radu Vasile kormányfôt és Decebal Traian Remes pénzügyminisztert, hogy a szenátus plénuma elôtt adjanak magyarázatot ezeknek a szektoroknak a helyzetérôl. Liviu Maior révén kifejezték felháborodásukat amiatt, hogy a pénzhiány következtében egyes polgármesteri hivatalok kénytelenek voltak lemondani a közvilágításról, gyermekotthonok és öregotthonok nélkülöznek drámai körülmények között, és a rossz ellátás miatt sok beteg élete rövidül meg. Ha a kormányfôt nem idézik a szenátus elé, minden szavazás elôtt kérni fogják a gyûlési jelenlét ellenôrzését — hangoztatta, a Mediafax szerint, Liviu Maior.

A nagybányai festôiskola alkotóinak reprezentatív kiállításával hétfôn magyar kulturális hét nyílt Bukarestben.

A bukaresti képzômûvészeti múzeumban rendezett kiállítást és ezzel a magyar kulturális hetet Maria Berza, a kulturális minisztérium államtitkára és Pál József, a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára nyitotta meg.

Megnyitó beszédében mindkét politikus azt hangsúlyozta, hogy a kulturális szálak milyen fontossággal bírtak a két ország közti kapcsolatok fenntartásában és fejlesztésében. 1997 óta a kulturális kapcsolatok területén rendkívül látványos fejlôdés történt, egyebek között ennek bizonyítéka, hogy a tavalyi év után az idén is megrendezik Bukarestben a magyar, majd novemberben Budapesten a román kulturális hetet.

A mostani magyar kulturális hét nem véletlenül nyílt a nagybányai iskola festôinek kiállításával. 1996-ban, az iskola alapításának centenáriumán még nem sikerült komoly tárlatot rendezni Romániában.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt nem támogatja a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának azt a javaslatát, miszerint a pártszövetségek tagjai számának arányában 5–5 százalékkal emeljék a választási küszöböt, ez a módosítás ugyanis egyáltalán nem kedvezne a választási pártszövetségek létrehozásának. Ion Diaconescu szerint ebben az esetben a küszöb egyáltalán nem haladhatja meg a 10 százalékot. A KDNPP csakis az önálló listákkal jelentkezô pártok számára tartja elképzelhetônek a választási küszöb 3-ról 5-re való emelését.

Ion Diaconescu parasztpárti elnök hétfôi sajtóértekezletén kijelentette: elképzelhetô, hogy ezen a héten újabb koalíciós csúcsértekezletre kerül sor. A pártelnökök a termôföldek és erdôk visszaszolgáltatásáról, illetve a volt termelôszövetkezetek privatizálásáról szóló törvényekrôl fognak egyeztetni. Remus Opris, a párt szóvivôje úgy nyilatkozott: elvárják ugyanakkor azt is, hogy az RMDSZ feltérképezze a halasztást nem tûrô egészségügyi problémákat, és programot mutasson be ezeknek a kezelésére.

Mint ismeretes, Petre Roman, a Demokrata Párt elnöke kijelentette: sajnálja, hogy a DP-s miniszterek támogatták a termelôszövetkezetek privatizálásáról szóló törvénytervezetet, és hevesen ellenzi, hogy a termôföldek és erdôk visszaszolgáltatásáról szóló törvény családonként 30 hektárt szavatoljon valamennyi volt tulajdonosnak. Néhány héttel korábban Ion Diaconescu pedig kijelentette: amennyiben a képviselôház maga is elutasítja a 30 hektárt, hajlandó egyezkedni, és elfogadni a 10 hektárnyi terület visszaszolgáltatásáról szóló javaslatot.

A hétfôi sajtóértekezleten a KDNPP képviselôi ismét megerôsítették: a parasztpárt nem tartja megalapozottnak a Demokratikus Konvenció másik pártjának, a Nemzeti Liberális Pártnak azt a követelését, hogy hozzanak létre egy társelnöki tisztséget az NLP számára. A parasztpárt nem ért egyet azzal sem, hogy a liberálisoknak vétó joguk legyen a konvencióban hozott döntésekben, hiszen ez egyértelmûen NLP-diktatúrához vezetne.

Adrian Iorgulescu, a Jobboldali Erôk Szövetségének (JESZ) társelnöke hétfôi sajtóértekezletén kijelentette, hogy pártja elégedett a választási küszöb öt százalékra emelésével. A JESZ hasznosnak ítéli megtisztítani a politikai porondot azoktól a pártoktól, amelyek nem élveznek országos reprezentativitást. Hozzáfûzte azonban: a választási törvényt alaposabban is felül kell vizsgálni, hiszen mivel nem is annyira a küszöb értéke számít, mint az uninominális szavazatnak a listással való kombinálása. Ha megôrzôdik a listás szavazás, a pártklientúra a jövôben is virágozni fog, fügetlenül a 3 vagy 5 százalékos küszöbtôl. Adrian Iorgulescu ugyanakkor egyetért azzal, hogy a pártszövetségek esetében minden tag után öt százalékkal növekedjék a küszöb. Ugyanezt a javaslatot támogatják a Nemzeti Liberális Párt képviselôi is. Mint ismeretes, tegnap délután a képviselôház folytatta a vitát az RTDP-nek a választási törvénnyel kapcsolatban benyújtott módosító indítványaival.

Russel-Johnston lord, az Európa Tanács parlamenti gyûlésének elnöke az Európa Tanács 50. évfordulójának bukaresti megünneplése alkalmából Romániába látogatott. Russel-Johnston Petre Romannal, a szenátus elnökével folytatott megbeszélést követôen kijelentette: a találkozó lehetôségét nyújtott Románia problémáinak és a parlamenti gyûléssel való szorosabb kapcsolatok megtárgyalására.

— Az Európa Tanács számtalanszor bebizonyította hatékonyságát a kommunista rendszer bukása után, és tényleges támogatást jelentett Románia számára — mondotta Petre Roman, a szenátus elnöke. — Az Európa Tanács nagyon fontos intézmény, amely az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartása fölött ôrködik — mutatott rá Petre Roman.

Russel-Johnston lorddal hétfôn Radu Vasile miniszterelnök is tárgyalt.

Az Egyetem Elôtti Oktatási Szakszervezet Kolozs megyei szervezete, tekintettel az oktatás helyzetének állandó romlására, valamint annak a megegyezésnek a felrúgására, amelyet 1998. október 28-án kötött a kormányfô és a pénzügyminiszter a pihenôszabadságok, valamint a képességi és érettségi vizsgák után járó fizetések folyósításáról, úgy határozott, hogy június 7-én reggel 8 órától folytatják az általános sztrájkot.

A szakszervezet felhívásban kéri a kollégák, a szülôk, a diákok megfelelô támogatását és megértését ebben a harcban, amelynek célja megállítani az oktatásügy további rosszabbodását. Vissza kell állítani az oktatói szakmát megilletô elismerést! — hangzik a tanügyiek felhívásában.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]