1999. június 10.
(XI. évfolyam, 132. szám)

A tanügyi törvényt módosító 36-os sürgôsségi kormányrendeletet egyeztetô parlamenti bizottság szerdai ülésén elérkezett a kisebbségi oktatást szabályozó cikkelyek megvitatásához. Az anyanyelvi felsôfokú intézmények létesítésére vonatkozó 123-as szakasz megszavazására heves vitákat követôen került sor. Az elfogadott szakasz végül nem tartalmazza az önálló magyar állami egyetem mûködtetéséhez való jogot. Ez csak az állami felsôfokú egyetemen belül a nemzeti közösségek nyelvén oktató csoportok, részlegek, kollégiumok és karok létesítését teszi lehetôvé. Asztalos Ferenc képviselô, az oktatási bizottság alelnöke szerint az elfogadott változat mindenképpen elôrelépést jelent. Az ülésen az ellenzék mindent elkövetett annak érdekében, hogy megnehezítse a munkálatokat, és végül kivonult a terembôl.

Az egyeztetô bizottság többek között elfogadta a 8-as szakaszt, amely kimondja: a román nyelvnek mint az állam hivatalos nyelvének a tanulása az iskolákban, nemzetiségtôl függetlenül, minden román állampolgár számára kötelezô. Az elfogadott 118-as cikkely szerint a kisebbségeknek joguk van az anyanyelven való tanuláshoz az oktatás minden szintjén és formájában. Megtudtuk: a 120-as szakasz 1. bekezdése a korábbihoz viszonyítva nem változott. Ennek értelmében a román nyelvet és irodalmat az 1–4. osztályokban a kisebbségek számára szerkesztett sajátos programok és tankönyvek, míg a gimnáziumban a román többséggel azonos programok, de a kisebbségeknek szerkesztett sajátos tankönyvek alapján oktatják, és csak a líceumi tagozaton tanítják a román diákokéval azonos programok és tankönyvek szerint.

Heves vitát váltott ki a 120-as szakasz 2. bekezdése, amely a románok történelmének és Románia földrajzának oktatására vonatkozik. Az elfogadott változat leszögezi: ezeket a tantárgyakat csak az 1–4. osztályban lehet anyanyelven tanulni, a gimnáziumi és a líceumi tagozatokban ezeknek az oktatási nyelve a román. Asztalos Ferenc szerint elôrelépést jelentett a 122-es szakasz egyeztetô bizottságban elfogadott változatának a megszavazása. Ez kimondja, hogy a szakiskolákban, a szakközépiskolákban és a posztliceális oktatásban a képzés nyelve magyar, de ugyanakkor kötelezô a szakterminológiáknak román nyelven történô elsajátítása is.

A 123-as szakasz tárgyalásánál több mint kétórás parttalan vita után az ellenzék elhagyta a termet, a cikkelyt végül nélkülük is elfogadták. Ennek értelmében az állami felsôfokú intézmények keretében, a törvény elôírásának megfelelôen, kérésre, a nemzeti közösségek nyelvén oktató csoportokat, részlegeket, kollégiumokat és karokat lehet létrehozni. Ebben az esetben biztosítani kell a szakterminológia román nyelven történô elsajátítását. Kérésre és külön törvény alapján multikulturális felsôfokú intézményeket lehet létrehozni. Ezekben az intézményekben az oktatás nyelvét az egyetemet létrehozó törvény szabja meg. A következô bekezdés kimondja, hogy elismerik a nemzeti kisebbségeknek azt a jogát, hogy a törvény elôírásainak megfelelôen felsôokatási magánintézményeket hozzon létre és adminisztráljon.

Az egyeztetô bizottság jelentésébôl kikerült a multikulturalitás fogalmát meghatározó szakasz, amelyet a nagyromániás bizottsági elnök javaslatára fogadott el a képviselôház oktatási szakbizottsága. Eszerint multikulturális egyetem az a felsôfokú intézmény, ahol román nyelv mellett világnyelven és esetleg kisebbségi nyelven folyik az oktatás. Ehelyett az egyeztetô bizottság újabb szöveget fogadott el, amelynek értelmében egy multikulturális egyetemen a különbözô tanulmányi vonalakat érintô kérdésekben az illetô vonal képviselôi hivatottak dönteni.

— Nagyon fontos ütközeten vagyunk túl. Ezt a csatát nem veszítettük el, de hátravan még a jelentés parlamenti elfogadása is. A szerves törvények elfogadásához 272 képviselô szavazata szükséges. Az RMDSZ pedig csak 25 szavazattal rendelkezik. Ez a változat az 1995-ös tanügyi törvényhez képest határozott elôrelépést jelent. Az RMDSZ programjához viszonyítva azonban nem lehetünk túlságosan optimisták, hiszen tételesen nem mondja ki az önálló magyar állami egyetem létesítésének a jogát — mondta Asztalos Ferenc.

Papp Annamária

Emil Constantinescu államfôt bírálta szerdai sajtóértekezletén Markó Béla. Az RMDSZ elnöke szerint az államfô érdemtelenül nagy fontosságot tulajdonított az úgynevezett Kolozsvári Nyilatkozatnak, amely Erdély és a Bánság autonómiáját követeli. Markó szerint az államfô marosvásárhelyi megnyilvánulása választási kampányfogásra emlékeztet.

— Nem tagadom az ilyen tervek létezését — mondta a szövetségi elnök —, de ennek a támogatottságot nem élvezô tervnek a fontosságát egyesek felértékelték. Nem tudom, hogy maga Emil Constantinescu államelnök miért látta szükségesnek erdélyi látogatása során ennyire felértékelni ezt a kérdést, és annak kapcsán külön üzenetet megfogalmazni.

Markó úgy vélte, Emil Constantinescu „eltúlozta" a szóban forgó dokumentum fontosságát. Megállapította, hogy az elnök állásfoglalása „választási kampányra emlékeztetô jellegû". Az RMDSZ elnöke kifejtette: ha az Erdélyben élô magyar és román értelmiségiek elégedetlenségeket fogalmaznak meg, azokat meg kell hallgatni. Markó beismerte: tudomása van arról, hogy bizonyos megyék, hátrányos helyzetben lévô térségek esetében léteznek ilyen elégedetlenségek. Ezek zöme a költségvetéssel, az infrastruktúra fejlesztésével és ehhez hasonló témákkal kapcsolatos. És ezekre az elégedetlenségekre a kormánynak és a koalíciónak „pozitív válaszokat" kell adnia.

Markó elégedetlenségét fejezte ki amiatt, hogy a koalíciós politikusok nem a valós gondok megoldására, hanem a választási kampányra koncentrálnak. — Nem vesszük komolyan az EU-csatlakozási tárgyalásokat. Az utóbbi tíz év legnagyobb sikere az, hogy lassanként a sor végére jutottunk. S ahelyett, hogy emiatt önkritikát gyakorolnánk, kampányolunk — mondta. Markó példaként a román–magyar futballmeccs „megengedhetetlen" elpolitizálását említette. Ezt egyes tömegkommunikációs eszközök vitték végbe, s akciójuk meg is hozta „a remélt eredményeket".

(t)

— Az úgynevezett Kolozsvári Nyilatkozat körül támadt vihar azt mutatja: bizonyos erôk bármi áron szeretnék megakadályozni, hogy Romániában megemlékezzenek az 1989. június 16-án napvilágot látott Budapesti Nyilatkozat 10. évfordulójáról — jelentette ki Molnár Gusztáv a Transilvania Jurnal szerdai számában megjelent nyilatkozatában. A budapesti Közép-európai Tanulmányi Központ politológusa, aki annak idején maga is aláírta a Budapesti Nyilatkozatot, és akit a máris nagy port kavart Kolozsvári Nyilatkozat kezdeményezôjének tartanak, elmondta: „néhány jeles erdélyi értelmiségi — románok, magyarok, németek — felvetették egy erdélyi nyilatkozat gondolatát" az évforduló kapcsán, de végleges dokumentumot eddig még senki nem írt alá.

Molnár Gusztáv szerint Erdély, a Bánság és a többi történelmi tartomány közigazgatási autonómiája nem jelent föderalizmust, még kevésbé elszakadást. A kérdés megvitatása azonban sürgôssé vált, s ez utóbbival az elnök is egyetért — mondotta. — Nincs tehát szükség vészriadóra. Bizonyára van néhány szakértô a titkosszolgálat, a SRI keretében és azon kívül, akik szeretnék bármi áron megakadályozni, hogy Romániában megemlékezzenek a Budapesti Nyilatkozat évfordulójáról, ha már a 10 évvel ezelôtti kiadását nem tudták megakadályozni — szögezte le Molnár Gusztáv.

Szerdán egységesebbek voltak a sztrájkoló pedagógusok, mint bármikor. Az iskolák elsöprô többségében szigorúan tartották magukat a sztrájkhoz a tanárok-tanítók. Az egységes fellépéshez jócskán hozzájárult az is, hogy a vakációs hangulatú diákokat már talán semmiféle kormányrendelet vagy igazgatósági parancs nem tudná egyik napról a másikra visszaterelni az iskolapadokba. Megkezdôdtek a ballagások is, így hát a június 26-i évzáróig tényleg iskolapad-köteles diákok számára csak két ismétlô, rögzítô hét maradt hátra: mindezek hozzájárulnak a sztrájkoló oktatók egyre erôsödô egységéhez. — Nagyon örvendünk, hogy végre egységes a sztrájkoló pedagógusok hozzáállása — mondta Lucia Cojocaru, az Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezetének megyei alelnöke. — Nagy érdeklôdéssel várjuk a délután öt órakor kezdôdô bukaresti tanácskozást, amely során a tanügyi szakszervezetek vezetôi Radu Vasile miniszterelnökkel fognak tárgyalni. (Lapzártakor a tanácskozás még tartott.)

Szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében a Babes–Bolyai Tudományegyetem vezetôsége cáfolja azt a tegnapi lapszámunkban közölt Mediafax-hírt, miszerint az egyetemi alkalmazottak csatlakoztak volna a pedagógusok sztrájkjához. A közlemény szerint a tanintézményekben egyetlen tervezett tevékenység sem marad el.

Sz. Cs.

Kolozsvár legtöbb gyógyszertára még mindig nem kapta meg a támogatott gyógyszerek ellenértékét az Egészségügyi Biztosító Pénztártól — tájékoztatta lapunkat Poliniceanu Maria, a Gyógyszerészek Kollégiumának kolozsvári elnöke. Hétfôn a gyógyszerészek képviselôi találkoztak Ioan Figannal, az Egészségügyi Biztosító Pénztár kolozsvári elnökével — sikertelenül. „Egyes gyógyszertárak képtelenek saját zsebükbôl fizetni a támogatott gyógyszerek ellenértékét. Egyesek december óta nem kaptak pénzt az Egészségügyi Biztosító Pénztártól. Ha ez így megy tovább, nem kizárt, hogy mi is utcára vonulunk" — mondta Poliniceanu Maria.

K. O.

Hétfôn ismét összeül a kolozsvári Clujana cipôgyár részvényeseinek közgyûlése. Eugen Chetan szakszervezeti vezetôtôl megtudtuk: szerdán találkozott Sorin Nassal, az Állami Vagyonalap kolozsvári fiókjának vezetôjével, akit arra kért, hogy értesítse a bukaresti ÁVA-t a gyár vezetô tanácsának álláspontjáról a Clujana további mûködését illetôen.

A Clujana vezetôsége a legutóbbi közgyûlésén kérte az ÁVA-t, hogy 15 milliárd lejes hitel folyósításáért vállaljon kezességet. A szakszervezeti vezetô szerint anyagi támogatás nélkül nem folytathatják a tevékenységet a munkaerô-csökkentés ellenére sem. Amennyiben az ÁVA nem hajlandó segíteni, más lehetôség nincs, mint a gyár teljes bezárása.

A részvényesek utolsó közgyûlésén az ÁVA úgy döntött, hogy 2200 személyt bocsát el a Clujanából. A munkások túlnyomó része távozni szeretne, mert teljesen kilátástalannak tartja a helyzetet. Az ÁVA semmiféle garanciát nem ígért, hogy javulni fognak a munkakörülmények.

A Clujana adóssága több milliárd lejre tehetô, az ÁVA pedig nem akar kezességet vállalni a 30 milliárd lejes hitel folyósításáért. Ezt az összeget most 15 milliárdra csökkentették. A gyár privatizálása ôszire várható, de amint azt az igazgatótól megtudtuk, egyelôre vásárló nem jelentkezett.

P. A. M.

A hulladék kérdése immár több hónapja foglalkoztatja a kolozsvári polgármesteri hivatal vezetôségét. A pataréti szemétlerakat helyzete ráébresztette a város vezetôit: a lehetô legrövidebb idôn belül az európai normáknak megfelelô szemétkezelô központra van szüksége a városnak.

Nicolae Ruja alpolgármester több ízben tárgyalt külföldi cégek romániai képviselôivel, a polgármester azonban nem mutatott hajlandóságot a kérdés megoldására. A Ruja és Gheorghe Funar közötti konfliktus elhalasztotta a tervek tanácsi vitáját és kivitelezését.

A csütörtök délutáni tanácsülésen külön napirendi pontként szerepelt a szemétkezelô központ kérdése. A polgármesteri hivatal munkatársai összeállította határozattervezetben viszont nem a tanácsülésen jelen levô holland és olasz cég ajánlata szerepelt. Boros János RMDSZ-tanácsos kérte: rendezzenek árverést a szemétkezelô központ felépítésére.

Bucur Ildikó RMDSZ-tanácsos lapunknak elmondta: kedden a PMG Milieu Services Bv holland cég bemutatta ajánlatát. A szemét feldolgozása összetett folyamat: szétválogatás, szállítás, értékesítés. A szemét feldolgozása nyomán komposztot, tüzelôanyagot, villamos energiát és gázt lehet elôállítani. Ezáltal a befektetés egy része megtérül. A holland szakértôk szerint a szemét elégetése igen költséges megoldás. Környezetvédelmi szempontból a szemét elégetéséhez hatalmas kémény felépítése szükséges — mondta Bucur Ildikó. A tanácsosok eldöntötték: külön ülésen vitatják meg a város számára szükséges szemétkezelô központ kérdését.

Kiss Olivér

Esszé — esszéember
Június 11-én, pénteken 13.30 órakor a Nagy-Szamos (Iasilor) utca 14. szám alatti Korunk Kávéházban Balázs Imre József és Demeter Szilárd a szerzôk jelenlétében bemutatják a Korunk esszészámát. Közremûködik Hadnagy Árpád gitármûvész.

V. Pimpimpáré vásár
Az Agapé Életvédô Alapítvány és a World Vision szeretettel hívja-várja a kicsiket és a nagyokat a Farkas utcai romkertbe a június 13-án, vasárnap déli 12 órakor kezdôdô V. Pimpimpáré vásárra. A kicsik készüljenek sok szép kézimunkával, saját „áruval", a nagyok pedig a soha el nem fogyó (énekbeli) fémpénzzel. Dodó és Csimbum bohócok, játék, jókedv, táncház várja az érdeklôdôket!

BÚCSÚS SZENTMISÉT tartanak a kerekdombi Jézus szíve templomban június 11-én, pénteken délután 6 órától.

KOREAI FILMEK GÁLÁJÁT rendezik meg június 9–11. között a Kolozsvári Mûvelôdési Ház (Fô tér 24.) elsô emeleti nagytermében, a koreai nagykövetség közremûködésével. A dokumentumfilmeket angol nyelven mutatják be. Ma délután 6 órától a Korea 1999, pénteken délután 6 órától pedig a Koreai körséta címû filmeket mutatják be.

HARY JUDIT DALESTJÉT hallgathatják meg az érdeklôdôk június 12-én, szombaton este 7 órakor a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilascu utca 5.). Az énekesnôt Horváth Zoltán kíséri zongorán. Mûsorán Schubert-, Schumann-, Hugo Wolf- és Bartók-dalok szerepelnek.

HORIA BERNEA festészeti tárlata nyílik meg június 10-én, csütörtökön este 6 órakor a Fô tér 14. szám alatti Kisgalériában. A kiállítást szervezi és bemutatja Oliv Mircea és Gheorghe Arion mûvészettörténész.

— Miért nem akarják visszaadni az erdôket?

— Mert rengeteg van belôle s nem merik rábízni a sok felelôtlen jogos tulajdonosra.

-fi

No, ezen is túl vagyunk, legyinthetnek a nyolcadikosok a kisérettségi eredményei láttán. És még sincs este, mondotta az egyszeri székely, ami köznapi nyelvre fordítva azt jelenti, hogy ki mint vetett, úgy aratott, és méltó a munkás az ô bérére, azaz nagy iskoláink a jövô tanévben sem panaszkodhatnak értelmes és tehetséges kilencedikesek híján. Számszerûen a Báthory-líceumból volt a legtöbb jelentkezô, és a 70 jelöltbôl csak nyolcan jelentkeznek inasiskolába. A 67 brassais jelentkezôbôl és az apáczais 59 kisdiákból nagyjából ugyanannyian akadtak fenn a képességvizsga szûrôjén, az eredmények valamivel jobbak voltak a Brassaiban. A két legnagyobb átlagosztályzat is brassaisé, Dénes Emese 9,50, Kassay Réka 9,45 átlagosztályzattal tette le a vizsgákat. Ôket a báthorys Sebe Attila (9,36), Vass Krisztina (9,22) és Nagy Réka (9,16) követi, majd a kilencesek sorában, a hatodik helyen, a brassais Rónai Boglárka végzett a képzeletbeli érdemtáblázat pontokat érô helyein. A képességvizsga azonban nem sportverseny. Gratulálunk minden jelentkezônek, sikeresen vizsgázónak, jöhet a jelentkezés a vágyott osztályokba, és a nagyvakáció. Megérdemlik!

pataki

hogy Gheorghe Tinca volt hadügyminiszter rettenetesen aggódik, mert azzal a pénzzel, ami most a hadseregre jut, nem lehet katonai szempontból „lefedni" az ország egész területét. Ha bizonyos tudatokban élô sokféle ellenségképre és országcsonkító lehetôségre gondolunk, valóban aggasztó a helyzet. Ám biztosak lehetünk benne, hogy mindezek nem akasztják meg és nem csökkentik a Kovászna, Hargita megyei katonai objektumok létesítését és az itt fölösben szereplô fegyveres erôk létszámának továbbdúsítását.

(-is-)

Szép, felemelô hangversennyel zárult június 7-én a Transilvania Filharmónia 1998–99-es évada. Újabb nagy vállalkozás volt Joseph Haydn oratóriumának, A teremtésnek elôadása de az együttes és a jól összeválogatott szólisták teljesítménye igazi élményt nyújtott.

Esterházy gróf udvari zeneszerzôjének öregkori mûve, A teremtés — igaz, Az évszakok még késôbbi —, de Haydn túllép benne régebbi stílusán, sok tartalmas fúvósszóló mellett a mû drámai töltete elôremutató. Érzik ugyan A teremtésen, hogy Haydn ismerte és tanulmányozta Händel oratóriumait, ha nem is tette magáévá nagy elôdjének stílusát, azért fúgái és az Alleluia a Messiásra emlékeztet. Mint ahogy Szentkuthy Miklós szépen fejezi ki könyvében: „Ebben a teremtésben még szép egyensúlyban lebeg, tán XVIII. századi agyôként, a Haydn gyerekkori bibliája és az új kor újfajta természetszeretete és természetkutatása".

Kezdete — amire az est karmestere, Florin Mihãescu szerencsésen ráérzett — már Wagner Trisztánját elôlegezi, de a mû bôvelkedik szép áriákban, duettekben, a zenekari és kórusrészletek melódiagazdagsága is rendkívüli, a második rész bariton–szoprán duettje akárcsak egy Donizetti-opera bel-cantója volna.

A szólisták teljesítményérôl sok szépet mondhatunk: Teodora Ciucur — szoprán kiválóan kezeli szép színû hangját, imponáló technikával, Szilágyi Zsolt — tenor nagy formában énekelt, nagy muzikalitással használva kidolgozott pianótechnikáját, Ion Tibrea mind hang, mind elôadási szempontból ezúttal is kimagaslót nyújtott.

Florin Mihãescu — ahogy azt tôle megszoktuk — hangról hangra uralta a hatalmas anyagot, ügyelve a dinamikai részletek hatásos megvalósítására. Mind a pianó, mind az átütô erejû forte kórusrészletek (Cornel Groza betanításában) éreztették, hogy e mûben Haydn túllépett a csipkefinom klasszikus hangzáson, mûve nála szokatlan erejû drámai töltetet tartalmaz.

Kórus és zenekar teljesítménye, a Transilvania Filharmónia olyan hangversenyévadát fejezte be, mely bôvelkedett bemutatókban. A koncertek felölelték a legkülönbözôbb zenei stílusokat, sok kitûnô szólistát és karmestert hallottunk, köztük olyanokat is, mint Yehudi Menuhin, Krisztof Penderecki, Vásáry Tamás, és olyan vendégzenekarokat, mint a Budapesti Fesztiválzenekar és a Haifa Symphiny Orchestra, nem szólva olyan huszadik századi zeneszerzôkrôl, mint Bartók, Sosztakovics, Hacsaturján, Respighi, Penderecki, akiket, fôleg anyagi okokból, mostanában mellôzték.

Sok sikert kívánunk a filharmonikusoknak itáliai turnéjukhoz, abban a reményben, hogy a jövô évad hasonló vagy még jobb lesz az ideinél.

Morvay István

Almaviva gróf (Szakács Levente), aki Lindorónak adja ki magát, nehezen tud Rosinának (Hary Judit) udvarolni: a lányt száz lakat alatt tartja gyámja, doktor Bartolo (Gáspár István f. h.), akit a vén gazfickó, Don Basilio (Demeter Sándor f. h.) is segít. A mindenütt jelen lévô Figaro (Bancsov Károly) siet a gróf segítségére; Almaviva a két öreg között furfangosan bejut Bartolo házába, elôször mint katona, másodszor mint hajbókoló énekmester. Rosina szellemesen és talpraesetten segíti a cselszövést, s végül ô meg a gróf egy szempillantás alatt összeadatja magát éppen azzal a jegyzôvel (Mányoki László), akit Bartolo küldött, hogy Rosinával kötendô saját házasságát megpecsételje. A cselekmény bonyolításához igencsak hozzájárulnak Berta (Mányoki Mária), Fiorillo (Bogdán Zsolt m. v.), valamint a katonatiszt (Sinai Tibor) és Ambrozio.

A jól sikerült díszleteket és jelmezeket Witlinger Margit tervezte. A sevillai borbélyt 1827. február 3-tól tartja repertoáron a kolozsvári magyar zenésszínpad. Az elôadás zenei irányítása Hary Béla karmesterre hárul. Az ô zenei vezetése alatt debütál a két államvizsgázó kolozsvári zeneakadémiai hallgató, Gáspár István (basszus) és Demeter Sándor (basszus). Diplomavizsga- elôadásukhoz sok sikert kívánunk reményt keltô mûvészpályájuk kibontakozásának küszöbén. Tiszteljék meg elôadásunkat jelenlétükkel, és tapssal bátorítsák a két záróvizsgázó zeneakadémiai hallgatót.

Az elôadás rendezôje Demény Attila, a végzôsöket beállította Gy. Tatár Éva segédrendezô.

Turánitz J. Lajos

Párizsban, a Luxembourg-palotában, Franciaország szenátusa elnökségének székhelyén, fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a franciaországi magyarok jelentôs részét tömörítô ALCYON-klub. Az est fô szervezôjének, Lilla Fourrier asszonynak a szenátus elnökével, Christian Poncelet úrral közösen jegyzett meghívására kétszázötven vendég érkezett, közöttük a francia politikai és közélet számos jeles alakja, egyebek között 25 francia szenátor, közöttük Gérard Larcher, a szenátus alelnöke, aki köszöntô beszédében a magyarság ezeréves európai szerepvállalását méltatta, és mintegy közösséget vállalva a vajdasági magyarokkal, szólt háborús fenyegetettségükrôl.

Az egybegyûlteket Magyarország párizsi nagykövete, Szombati Béla is köszöntötte, majd nagy sikerrel fellépett a Magyar Trió kamarazenekar.

A rendezvény sikere az MVSZ Léh Tibor vezette országos tanácsát is dicséri, hiszen annak számos tagja szerepet vállalt a rendezvény elôkészítésében és kivitelezésében, közöttük Szentpéteri Gabriella zongoramûvésznô.

Fél évvel ezelôtt indítottuk útjára a Reményforrás címû ezredvégi nagycsaládos mozgalmunkat.

Hisszük, hogy mozgalmunk átjárja a magyar társadalmat, és rádöbbenti arra, hogy az ország évrôl évre apadó lélekszámáért minden polgár felelôs. Ez a felismerés lehet a válságból való kilábalás közös rajtja.

Reményforrás címû mozgalmunk szimbólumát és lényegét a zöld színû lap hordozza.

Végezetül, Trianon máig sajgó emlékét elhessegetve, egy eljövendô fölemelô eseményrôl adok hírt.

Alig több, mint két hét múlva, Lengyelországban, Ószandecen (Stary Sacz), ôszentsége II. János Pál pápa szentté avatja Árpád-házi Boldog Kingát, IV. Béla királyunk leányát, Szent Margit húgát. A gyarapodó szentté avatott magyarok száma újból bizonyítja, hogy nemzetünk milyen jelentôsen járult hozzá a világ erkölcsi és civilizációs emelkedéséhez. Magyarország varsói nagykövetségének munkatársai, lengyel egyházi és önkormányzati hatóságokkal egyetértésben eltervezték, hogy az esemény méltó megünnepléséért egy monumentális székelykapu helyszínre állítását kezdeményezik. A kapu megtervezéséhez és kivitelezéséhez a segítségemet — a VET segítségét — kérték. Mi pedig felkerestük a szakma legilletékesebb mûvelôit, ott, ahol e kapuk szülôföldje van, a Székelyföldön.

A kapu elôállításának minden kockázatát magunkra vállalva annak költségeit is magunkra vettük, hiszen egyedi alkalma villant fel elôttünk az erdélyi magyarság és a székelység egyetemes értékek mentén történô színrelépésének.

Isten segedelmével és rengeteg hozzáértô és jóakaratú ember közremûködésével a kaput sikerült hihetetlenül rövid idô alatt elkészíttetni. Megérkezett rendeltetésének helyére, és a székelyföldi mesteremberek irányításával megkezdôdött a felállítása, így méltó emléke lehet az erkölcs diadalának, egy magyar királylány megdicsôülésének, a magyar és a lengyel nép barátságának.

Patrubány Miklós,
a VET elnöke, az MVSZ elnökhelyettese

Engedjék meg, hogy az ötvenkét országban szervezôdô Magyarok Világszövetsége elnökhelyetteseként köszöntsem e rendezvényt, mely a francia és a magyar nemzet közeledését és együttmûködését hivatott szolgálni.

Köszönetet mondok Lilla Fourrier úrasszonynak, a mai est fô szervezôjének, miképpen Christian Poncelet úrnak, a szenátus elnökének, akinek magas védnöksége alatt kerül sor a mai rendezvényre, hasonlóképpen Gérard Larcher úrnak, a szenátus alelnökének, az est során fellépô mûvészeknek és minden résztvevônek. Megköszönöm annak lehetôségét, hogy együtt pillanthatunk bele abba a tükörbe, amelyet a magyar közösségek és Magyarország tartanak Európa elé.

Kis lélekszámú nép vagyunk. Ezért tehát nem gazdasági vagy katonai erônkkel vagyunk jelen Európában, hanem sokkal inkább erkölcseinkkel, tudásunkkal és kultúránkkal. Erkölcseinkrôl, tudásunkról most, európai államiságunk millenniumának küszöbén, annyit említenék meg, hogy ez idô alatt több tíz szenttel és Nobel-díjassal gyarapítottuk az emberiséget, annak lelki és szellemi örökségét.

Kultúránkból pedig, annak legjelentôsebb és legátfogóbb gyümölcsét, a magyar nyelvet hozom szóba, a maga sajátos eredetiségében. Nyelvünk egy Európában szinte rokonok nélkül álló képzôdmény, amelyrôl nagyszerû sorokat írt két évszázaddal ezelôtt Sir John Bowring angol nyelvész. A továbbiakban ôt idézem:

„A magyar nyelv a régmúltba vezet. Nagyon sajátos módon fejlôdött, és szerkezete ama távoli idôkre nyúlik vissza, amikor a legtöbb európai nyelv még nem is létezett. Ez egy olyan nyelv, melynek logikája és matematikája a feszített húr erejének kezelhetôségével és rugalmasságával bír. Az angol ember büszke lehet, hogy nyelve magán hordozza az emberiség történetét. Eredete kimutatható, láthatóvá tehetôk benne az idegen rétegek, melyek a különbözô népekkel való érintkezés során rakódtak egybe. Ellenben a magyar nyelv olyan, mint a terméskô, egy tömbbôl van, amin az idô vihara egyetlen karcolást sem hagyott. Nem naptár ez, amely a korok változásához alkalmazkodik. E nyelv a legrégibb és legdicsôségesebb emlékmûve a nemzeti önállóságnak és szellemi függetlenségnek. Amit a tudósok képtelenek megfejteni, azt mellôzik. A nyelvészetben csakúgy mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok alapjai, amik egyetlenegy kôbôl készültek, nem magyarázhatók. Senki sem tudja, honnan származnak, melyik hegybôl szerezték a csodálatos képzôdményt, vagy miként szállították és emelték helyére a templomokban. A magyar nyelv kialakulása ennél sokkal bámulatosabb. Aki ennek titkát megoldja, az isteni titkot fogja kifejteni: »Kezdetben vala az Ige, és az Ige vala Istennél, és Isten vala az Ige«."

Az elsô világháborút lezáró trianoni békeszerzôdés óta a magyar nemzet egyharmada Magyarország határain kívül, etnikai, nemzeti kisebbségben él. Ez a körülmény minket, magyarokat különösen érzékennyé tesz az emberi jogok és a nemzeti kisebbségek jogait érintô kérdésekben. Éppen ezért súlyosan aggaszt minket minden, ami Koszovóban történik.

Itt mondok köszönetet a francia kormánynak, Rambouillet város hatóságának, hogy felajánlották jószolgálatukat a koszovói válság békés, tárgyalásos úton történô rendezésére. Nem rajtuk múlott, hogy ez nem sikerült. Az emberi jogok semmibe vétele, a népirtás határát súroló etnikai tisztogatás, mely Koszovóban zajlott, váltotta ki a NATO katonai beavatkozását.

A huszadik század történelmében ez az elsô eset, hogy az emberi jogokat és a nemzeti kisebbségek jogait az államok szuverenitása fölé helyezték.

Ezzel az ember fontosabbá, de legalább egyenrangúvá lett az állammal.

Úgy gondolom, hogy ez az üzenet a század- és ezredvég politikájának legfontosabb üzenete.

A fennállásának tizedik évfordulóját ünneplô ALCYON-klub eddigi fáradozásai a francia–magyar viszony alakításában szép eredményeket termettek. Ezeknek az eredményeknek gyarapításához kívánok sok sikert!

Matild, közted mindennek vége! — súgta oda éppen így Móricka megunt barátnôjének. És elpárolgott, mint a kámfor, gyorsan, míg Matild magához nem tér, és ki nem eszel valamilyen, csak a nôk által ismert rafinériát, hogy visszadugja az alá a megalázó papucs alá, amely alól éppen kimerészkedett.

Körülbelül így járt el az ország lakossága is, legalábbis ez derült ki a legutóbbi véleményfelmérésbôl. Az emberek megunták a régi szeretôt, a sok erôfeszítéssel hatalomra juttatott konvenciót, s látványosan visszapártoltak Iliescuékhoz. Nagyon is látványosan, állítják a szakemberek. Hiszen két hónap leforgása alatt a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja húsz százaléknál is több potenciális szavazót vonzott magához. Akik fogták magukat, s mint Móricka Matildot, vagy ha így jobban tetszik, mint Szent Pál a brazilokat (Hogy másokat? Nem mindegy?), faképnél hagyták a régit.

Ilyen szakítások alkalmával jobb, ha az ember nem néz vissza, nem szedi apró darabokra életét, s nem elemzi patikamérlegen a történteket, hiszen úgyis mindegy. Menjen, aki el tud menni, sôt segíteni kell neki csomagolni. Csakhogy, persze, fájdalmas dolog az efféle elpártolás, mert mindig remények garmadát dönti romokba.

Évek óta mi is abban reménykedtünk, hogy a demokratikus koalíció, amely 1996 novemberében hatalomra került, megfogja végre a gyeplôt, s jó irányba tereli az országot. — Lesz demokrácia, lesz jólét, lesz Európa! — ehhez hasonló édes szavakat suttogtunk magunk elé akkoriban. Aztán semmi sem lett. A kormány lassan elherdálta azt a hatalmas bizalmat és várakozást, amely hatalomra segítette, a legsürgetôbb reformteendôket sorra elodázta, a csôd szélére juttatta a vállalkozókat, hogy most a nyugdíjasokról és a munkanélküliekrôl ne is beszéljünk. A kormány gyakorlatilag megbukott.

Az RTDP-nek hitelezett 39 százalékról — szemben a konvenció 22 százalékával —, persze, nem csak a kormány tehet. Azt is látnunk kell, hogy ez a kormány az elôzôktôl csaknem négymilliárd dolláros azonnal törlesztendô adósságot örökölt, amit éppen neki kellett kifizetnie. Hogy ez az adósság mibôl adódik, azt könnyen meg lehet sejteni. Huszonkilenc bankból hét úgy jutott csôdbe, hogy pártpolitikailag „lenyúlták".

No, ez sem kimondottan romániai specialitás, a bankkifosztást más égtájakon is sikeresen gyakorolták, hogy messzebb ne menjünk, csak a szomszédba. És hogy sehol sincs politikai akarat arra, hogy a pohárba tiszta vizet öntsenek, az szintén annak a következménye, hogy a bankok csôdbe juttatásához csaknem valamennyi párt klientúrája hozzájárult. Szakemberek azt állítják, hogy a Bancorexbôl és a többi bankból hiányzó pénznek legalább a felét osztották szét ilyen klikkrendszerben.

És most senkinek sincs mersze leülni, és egy nap alatt összeállítani azok lajstromát, akik a kiürített bankokból a pénzeket feltépték. Pedig — úgy hiszem — a nyilvántartások voltak annyira pontosak, hogy az ilyen nagy bankok tudják, tulajdonképpen kik is tartoznak nekik és mennyivel. Ha tehát még a pellengérre állításra sincs elegendô akarat, hogy is lenne a hibádzó pénz behajtására?

A kormánynak tehát a tetemes külföldi adósság mellett ezzel a terebélyes belsô csôddel is szembe kellett néznie. S úgy tûnik, hogy az 1996 elôtti idôszakban nem kimondottan a koalíciós pártok kliensei emelték el a pénz oroszlánrészét. Kaptak ôk is belôle, ezt jobb helyeken is így csinálták (lásd: Postabank), de csak annyit, hogy besározódjanak, hogy nem mondhassák magukról emelt fôvel: márpedig mi tiszták vagyunk. Hogy a fenti állítások nem légbôl kapottak, azt az is bizonyítja, hogy az RTDP sem több, sem kevesebb, mint ötmillió dollárt kíván költeni imázsjavításra. Ennyi pénzt Radu Vasilénak sem a brassói traktorgyár, sem pedig a galaci Sidex nevû kohászati kombinát megmentésére nem sikerült elôkaparnia az üres kincstárból. Hogy honnan rendelkeznek Iliescu úrék kerek ötmillió dollárral imázsjavításra? Ugyan, Matild! Az efféle kérdések feltevését, a hazai büntetô törvénykönyv bizonyos cikkelyeinek ismeretében, szavamra mondom, senkinek sem ajánlom.

Azon már elgondolkozhatunk — csak úgy, egymás között —, hogy akkor tulajdonképpen kinek köszönhetô ennek a koalíciónak a népszerûségveszítése. S eszünkbe juthat az is, hogy Magyarországon például Bokros Lajos sem örvendett valami nagy népszerûségnek, amikor megszoríttatta a nadrágszíjakat, hogy az országot a mélybôl kihúzza. Az ottani tapasztalat azt mondatja velünk, hogy a mostani auszteritásnak is a következô kormány lehet az igazi haszonélvezôje. Ami nem azt jelenti, hogy a mostaniak erôfeszítését évek múlva, „a hálás utókor" nem fogja köszönettel nyugtázni.

Pillanatnyilag azonban azzal kell szembenézni, hogy a jogosan elégedetlen lakosság zöme elpártolt a koalíciótól, annak kormányától és a jelenlegi államfôtôl is. Mint Móricka Matildtól. Vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy sem Matild nem volt, s a kormány sincs abban a korban, mint, mondjuk, jómagam, amikor az emberrel „már nem történik senki". Még fordulhat a kocka. Nemde, Matild?

Tibori Szabó Zoltán

Az utcai pénzváltóknál a forint 64/65,50, a márka 8270/8350, a dollár pedig 15 680/15 730 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 8270/8370, az amerikai dollár 15 670/15 750, az olasz líra 8,29/8,40, az osztrák schilling 1155/1205 lejbe kerül.

Románia üdvözli, hogy a G8 csoport külügyminiszterei megállapodtak a koszovói válság rendezésére vonatkozó határozattervezetrôl, amelyet az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé terjesztenek — közölte szerdán Simona Miculescu külügyi szóvivô.

A külügyminisztérium szükségesnek tartja, hogy a NATO és Jugoszlávia katonai szakértôinek megbeszélésein mielôbb megszülessen a megállapodás a béketerv elôírásainak konkrét alkalmazási módozatairól. Állásfoglalásában a tárca egyszersmind reményének adott hangot, hogy a jugoszláv fél tiszteletben tartja a békeegyezmény elôírásait, így véget érhet a koszovói lakosság drámája, és létrejön a konfliktus politikai megoldása.

— Mint ismeretes, Románia már korábban kifejezésre juttatta, hogy a parlament 1998. október 14-i határozata értelmében kész részt venni maximum 250 fôvel a jugoszláv fél által is elfogadott békeegyezmény tiszteletben tartását felügyelô nemzetközi erôben — mondta a külügyi szóvivô.

Mint ismeretes, a Soros-alapítvány által megrendelt legutóbbi felmérés kimutatta: a kormánykoalíciós pártok (kivéve az RMDSZ-t) népszerûsége rohamosan csökken. Ha a jövô vasárnap parlamenti választásokra kerülne sor, a Nagy-Románia Pártra 10, a Szövetség Romániáért pártra 11, a Demokrata Pártra 7, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjára 39, míg a Demokratikus Konvencióra a megkérdezettek alig 22%-a adná voksát.

A kormánykoalíciós pártok képviselôitôl megkérdeztük: szerintük minek tudható be a demokratikus erôk népszerûségének rohamos csökkenése?

Iuliu Pãcuraru a Demokrata Párt képviselôje szerint a népszerûség a kormány elengedhetetlen reformintézkedései, az egyre jobban csökkenô életszínvonal miatt szenved.

Ioan Vida Simiti parasztpárti képviselô úgy véli, hogy a Román Demokratikus Konvenció térvesztése természetes folyamat, hisz a kormányzás végén minden párt megítélése romlik. A képviselô szerint az RDK alacsony eredménye a kormány népszerûtlen intézkedéseinek, a beígért javulás elmaradásának, valamint a korrupció ellen vívott harc sikertelenségének tudható be. Vida Simiti hisz abban, hogy a jövô évben a Demokratikus Konvenció visszanyeri a kormányzás gyenge eredményei és a gazdaság rossz helyzete miatt elvesztett bizalmat.

Mátis Jenô RMDSZ-képviselô szerint természetes, hogy a hatalmon levô politikai pártok koalíciója erózión megy keresztül. Ettôl annak idején a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja sem menekült meg. Mátis ugyanakkor a konvención belüli folytonos feszültségeket, többek között a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt, valamint a Nemzeti Liberális Párt között kialakult konfliktust teszi felelôssé. „Egy másik ok az ország gazdasági helyzetének további romlása, valamint az, hogy a parlament még mindig nem fogadta el a tulajdonjogokat szabályozó, valamint a föld és erdô visszaszolgáltatásáról szóló törvényt"— mondta a képviselô.

Kiss Olivér

Valer Suian, a Szövetség Romániáért Párt Kolozs megyei elnöke szerint egyre több erdélyi elégedetlen a kormány teljesítményével, a túlzott bürokráciával, azzal, hogy egyre több engedélyért, jóváhagyásért a fôvárosba kell utazni. Ez viszont nem jelenti azt, hogy Erdélyben autonómiára van szükség. Suian szerint szembetûnô hasonlóságok vannak az RMDSZ vezetôi által hangoztatott autonómia és az olasz Umberto Bossi független Pó menti köztársasága között.

Mihai Pacepa tábornok rehabilitálásáról szólva elmondta: szerinte a román igazságszolgáltatás politikai befolyás alatt van. „Emil Constantinescu államfô megkegyelmezhetett volna Pacepának, s nem kellett volna politikai nyomást gyakorolnia az igazságszolgáltatásra" — mondta.

K. O.

Több fôvárosi lapban is megjelent a jó elôre elhíresült Kolozsvári Nyilatkozat tervezett szövege, az aláíróként emlegetett romániai értelmiségiek többsége azonban kijelentette, hogy ilyen nyilatkozatot nem írt alá.

Mint ismeretes, az egyre terebélyesedô nyilatkozat-ügyet Emil Constantinescu indította el, amikor a múlt pénteken, marosvásárhelyi látogatása során értelmiségiekkel találkozva rendkívül veszélyesnek minôsítette azt, hogy romániai értelmiségiek az 1989 júniusában napvilágot látott Budapesti Nyilatkozat mintájára olyan Kolozsvári Nyilatkozatot készítenek, amely Erdély és a Bánság autonómiáját követeli Románia föderalizálása keretében.

Jóllehet a lapok által közölt nyilatkozattervezet teljes szövegében egyértelmûen az szerepel, hogy a román állam nemzeti szuverenitásának és területi egységének tiszteletben tartásával kezdôdjön vita annak lehetôségérôl, hogy Erdély és a Bánság Románia keretében közigazgatásilag autonóm terület legyen, és adják meg minden román történelmi tartománynak azt a jogot, hogy saját regionális intézményekkel rendelkezzen, a fôvárosi napi sajtó szalagcímekben figyelmeztet: veszélyben Románia területi egysége.

A lapok összesen 13 aláírót, illetve csatlakozót említettek. Közülük hat román, kettô német és öt magyar nemzetiségû. A román és német értelmiségiek valamennyien cáfolták, hogy aláírták volna a dokumentumot. Az öt magyar közül Szilágyi Zsolt Bihar megyei parlamenti képviselô és Tánczos Vilmos néprajzkutató, a BBTE tanára is cáfolta, hogy aláírta volna a tervezetet, Bakk Miklós politológus viszont megerôsítette azt. Toró T. Tibor Temes megyei RMDSZ-elnök és Horváth Andor irodalomtörténész jelenleg nem tartózkodik az országban.

— Erdély devolúciója kérdésének felvetése egyáltalán nem idôszerû — nyilatkozta lapunknak Gabriel Andreescu, a Helsinki Bizottság romániai elnöke. A román politológus gyakori vitatársa Molnár Gusztávnak, a budapesti Teleki László Alapítvány Közép-Európa Intézet munkatársának.

— Nem egy beszélgetésen vettem részt Molnár Gusztáv politológussal az ôt leginkább foglalkoztató kérdésrôl, a devolúció problematikájáról, mindkettônknek több tanulmánya is megjelent a hazai és külföldi folyóiratokban errôl a témáról — mondotta Gabriel Andreescu. — Mi több, Erdély devolúciójának elméletérôl könyv is készül a Polirom Kiadó gondozásában. A téma tehát — a föderalizáció, a különféle helyi, vagy regionális autonómiák kérdése — természetes, és igenis vita tárgyát kell hogy képezze a román közvéleményben. Ennek ellenére úgy ítélem meg — folytatta a politológus — hogy Erdély devolúciójának kérdése most egyáltalán nem idôszerû. Akkor, amikor elsôsorban olyan problémák foglalkoztatják a román társadalmat, mint a különbözô állami intézmények átalakítása, amikor a nacionalizmus újbóli fellángolásának lehetünk ismét a tanúi, a devolúció felvetése, az ezzel kapcsolatos politikai kezdeményezések egyáltalán nincsenek összhangban a román politikai realitásokkal — mondotta.

Gabriel Andreescu szerint a sokat emlegetett nyilatkozattervezet egyszerû „piszkozat" formájában vált ismertté román értelmiségi körökben. Azok a személyek, köztük ô maga is, akiknek errôl nemrég volt alkalmuk beszélgetni Molnár Gusztávval, valamennyien úgy ítélték meg, hogy ezeknek a gondolatoknak a felvetése nem aktuális. — Igen szomorú viszont az a mód, ahogyan Emil Constantinescu errôl a tervezetrôl nyilatkozott, amely különbözô „okkult" utakon jutott el az államelnökhöz. Tudjuk, hogy Constantinescu elnöknek vannak és lesznek népszerûségi gondjai. Ennek ellenére nem lett volna szabad azokhoz a politikai eszközökhöz folyamodnia, amelyek Ion Iliescut is annak idején gyôzelemre vitték. Ez a gesztusa nagyon sokba fog az elnöknek kerülni, hiszen ezáltal elveszti a magyar kisebbség rokonszenvét, és azokét a románokét, akiknek más politikai nézeteik vannak, mint például egy Ion Cristoiunak, Gheorghe Funarnak, a bukaresti Adevãrul lapnak, vagy Corneliu Vadim Tudornak — tette hozzá.

Székely Kriszta

A titkosszolgálatok alkalmazottjai és a diplomaták Securitatés kapcsolatairól nem lehet majd tájékoztatást kérni — döntötték el szerdán a képviselôk azt követôen, hogy Costin Georgescu SRI-igazgató a plénum elôtt mondott beszédében azzal érvelt, hogy a szóban forgó cikkelyre semmi szükség, hiszen intézménye alkalmazottjainak 80 százalékát 1990 után vették fel a titkosszolgálathoz. A képviselôk elvetették Márton Árpád RMDSZ- képviselô indítványát is, aki azt kérte, hogy a diplomaták és a titkosszolgálati alkalmazottak szekus-múltjáról legalább a parlament külügyi, illetve titkosszolgálatokat felügyelô bizottságát tájékoztassák.

Ugayankkor a képviselôház úgy döntött, nem számít besugónak az a személy, akit börtönben, erôszak alkalmazásával vettek rá arra, hogy a Securitaténak információkat szolgáltasson. Bár ehhez az elôíráshoz a törvény atyja, Ticu Dumitrescu szenátor, aki maga is hosszú évekig volt politikai fogoly, a leghatározottabban ragaszkodott, a képviselôk helyet adtak a Mihai Grigoriu parasztpárti ezirányú módosító indítványának. A szavazást követôen Dumitrescu csalódottan jelentette ki: „kezet adtak egymásnak az ellenfelek és a barátok". A törvénytervezet végsô megszavazására ma kerül sor.

Romániának minél elôbb újra kell tárgyalnia a mezôgazdasági és élelmiszeripari termékek behozatalának liberalizálásáról kötött összes egyezményét mezôgazdasága megmentése érdekében — jelentette ki szerdán Viorel Cataramã, a szenátus gazdasági bizottságának elnöke.

A politikus szerint mióta a Ciorbea-kormány megszüntette a mezôgazdaság szubvencionálását, a mezôgazdasági és élelmiszeripari termékek exportja vészesen csökkent. Eközben a hazai piacot erôteljesen támogatott külföldi mezôgazdasági és élelmiszer áruk özönlötték el.

— Ebben a helyzetben a mezôgazdaság megmentésére az egyedüli esélyt a behozatalt liberalizáló egyezmények újratárgyalása jelenti. — Ha ez nem sikerülne, akár fel is mondhatjuk valamennyit — mondta Catarama szenátor.

A szenátus gazdasági bizottságának elnöke úgy vélekedett, hogy a belsô piac védelme végett jelentôs pótvámot kellene kivetni a mezôgazdasági importra.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]