1999. június 17.
(XI. évfolyam, 138. szám)

Az erôteljes esôzések következtében kedden délután öt órakor a hegyekrôl lezúduló víz elöntötte Várfalvát, Aranyosrákost, Bágyont és Kövendet. A patakmeder nem tudta elnyelni a hatalmas víztömeget, így az más utat keresett magának.

— 500–600 hektárnyi termôföldet árasztott el a víz, és a négy helységben összesen körülbelül 100 lakóházat — tájékoztatott Mãrginean János alpolgármester. — Este tíz órára valamennyire visszahúzódott a víz, de Rákoson így is ki kellett lakoltatni egy családot. A kárvallottak fából épített házát teljesen hasznavehetetlenné tette az árvíz, rengeteg iszappal és hordalékkal töltötte meg. A család ideiglenesen a szülôknél talált menedéket, talán miután teljesen visszavonul a víz, és kitakarítják a házat, vissza tud költözni. Disznókat, szárnyasokat is elvitt az ár. Az öregek szerint 1975 óta nem volt a mostanihoz hasonló méretû áradás — mondta az alpolgármester.

Bágyonban helyenként a víz magassága meghaladta az 1,5 métert. A bágyoniak helyzete a legvészesebb, ugyanis a falu lakói kizárólag mezôgazdaságból és állattenyésztésbôl tartják fenn magukat. A falu ivóvíz nélkül is maradt, mert az áradás a kutakba is bejutott.

A helyi rendôrôrs jelentése szerint öt községi út került víz alá, a becslések szerint az anyagi kár mintegy 500 millió lej. Sinfalván 100 hektár földet és a 75-ös országút 300 méternyi szakaszát lepte el a víz. Az anyagi kár itt is jelentôs: 250 millió lej.

Amint azt tordai tudósítónk jelentette, az árvíz hatása a város vízellátásában is megmutatkozott. Tordán tegnap beszüntették a vízszolgáltatást, ugyanis nem tudtak megfelelô minôségû és tisztaságú ivóvizet biztosítani. A kiesés 40 millió lejes kárt okozott a tordai vízmûveknek. A víz az országút egy részét is károsította, ezért helyenként nehézkessé vált a közlekedés.

Ioan Savin ezredes, a Kolozs megyei Polgári Védelem igazgatója lapunknak elmondta, hogy a keddi felhôszakadás miatt több településen árvíz keletkezett: 70 házat, körülbelül 650 hektár termôföldet lepett el a víz. Számtalan helyen a jégesô tette tönkre a gazdák termését. Megtudtuk: Bágyonban 9 házat, illetve 60 gazdaságot árasztott el a víz, 1 ház tönkrement, 200 hektár termôföld víz alatt van, Kövenden 35 háztartást, 100 hektárt, Székelyhidason 35 háztartást, 250 hektár földet árasztott el a víz. Egy ház tönkrement. Csegezen 80 hektárt a jégesô tett tönkre. Sinfalván 16 családot ideiglenesen kilakoltattak. Ôk szerdán reggel tértek vissza otthonukba. Az árvíz Kercseden is pusztított. A Várfalva községhez tartozó falvakban a kár körülbelül 1 milliárd lejre tehetô. Mezôcsányban 100 hektár termôföldet tett tönkre a jégesô. A végleges kárfelmérést a Polgári Védelem, a Megyei Tanács, a Mezôgazdagági Igazgatóság, az Állami Vízügyi Hivatal szakértôi végzik.

Lapzártakor tudtuk meg Tudor Stefãnie tordai alpolgármestertôl, hogy az ivóvízellátásban történt fennakadásoknak mûszaki okai is voltak. Az ígéretek szerint tegnap este kilenc órakor már jó minôségû ivóvíz folyt a tordai csapokból. A polgármesteri hivatal ezúton kér elnézést a lakosságnak okozott kellemetlenségek miatt.

K. E., K. O., P. J. A.

Szerdán a képviselôház 178 pró és 110 kontra szavazattal, valamint 2 tartózkodással nyílt szavazás útján elfogadta az egyeztetô bizottságnak a tanügyi törvény módosítására vonatkozó javaslatát. A végsô szavazást követô politikai nyilatkozatok alkalmával — tudtuk meg Mátis Jenô képviselôtôl — az RTDP részérôl Adrian Nãstase, a párt elsô alelnöke szólalt fel kifejtve: jóllehet pártjának képviselôházi frakciója nemmel szavazott, nem a törvény egészét, csupán azon cikkelyeit kifogásolják, amelyek úgymond „kisebbségi elôjogokat" szabályoznak. Hasonlóan vélekedett Anghel Stanciu, a tanügyi bizottság NRP-s elnöke, aki — mint ismeretes — a tanügyi törvény módosításának egyik fô akadályozója volt. Stanciu kijelentette: pártja meg fogja támadni a törvényt az alkotmánybíróságnál. Ezt az RNEP is támogatni fogja — jelentették ki. A Teodor Melescanu-féle SZRP képviselôje „értetlenkedett": „miért is kell az RMDSZ-nek önálló magyar egyetem, Romániának pedig miért kell más országok számára szakembereket felkészítenie?"

A kormánypártok közül az NLP képviselôje kifejtette: pártja következetes alapelveihez, a regionalizmushoz és a toleranciához. Véleménye szerint azért, amiért valaki toleráns és jó keresztény, nem feltétlenül esik a „hazaáruló román" kategóriájába. Emlékeztetett: 1918-ban minden szinten biztosított oktatási lehetôségeket ígértek a romániai kisebbségeknek. A DP részérôl Bogdan Niculescu-Duvãz frakcióvezetô elmondta: nem a vak szigorúság, a tiltások és a korlátozások vezetnek eredményre, hanem a modern, haladó politizálás. Virgil Petrescu (KDNPP) volt oktatásügyi miniszter úgy nyilatkozott: ez a törvény modern és rugalmas, amely ugyanakkor szavatolja a románnak mint államnyelvnek az elsajátítását minden szinten. Az RSZDP képviselôje kijelentette: pártja nem ért egyet azokkal a vádakkal, miszerint a jelenlegi hatalom elárulta volna a román nemzeti érdekeket. Végezetül Tokay György úgy vélekedett: Románia parlamentje nem az ellenzéki pártoké, mint ahogy nem is a hatalomé. Ez a parlament szerdai szavazatával nagy szívességet tett Romániának — mondotta.

Mint ismeretes, kedden a képviselôház elfogadta a tanügyi törvényt módosító 1997/36. sürgôsségi kormányrendeletnek a parlament két háza által eltérô változatban elfogadott szövegeit egyeztetô bizottság javasalatát. Legnagyobb vitát az a kompromisszumos javaslat okozta, miszerint az állami egyetemeken — kérésre — létesíthetôk kisebbségi oktatási nyelvû csoportok, szekciók, kollégiumok és karok, s külön törvénnyel alapíthatók multikulturális egyetemek, amelyek oktatási nyelvérôl az intézmény létrehozásáról szóló törvény rendelkezik majd. „Tisztázódott" ugyanakkor a multikulturalitás fogalma is. Ennek értelmében a multikulturális egyetemeken az oktatási rendszer az oktatott nyelveknek és kultúráknak megfelelôen szervezôdik, minden nyelvi oktatási részleget az adott nyelven elôadó tanárok által választott rektorhelyettes vezet.

Az egyeztetô bizottság jelentését a napokban vitatja meg a szenátus is.

Sz. K.

Sürgôsségi kormányrendelettel rendezi a kormány az államosított ingatlanok visszajuttatását — egyeztek meg kedden este a koalíciós pártok vezetôi. Továbbra sincs azonban végleges megállapodás a földek és az erdôk restitúciójáról. Az RMDSZ-t a megbeszélésen Markó Béla szövetségi elnök és Verestóy Attila szenátusi frakcióvezetô képviselte.

Valeriu Stoica igazságügyi miniszter a koalíciós csúcsot követôen kijelentette, hogy a 1995/112. számú törvény alapján a bérlôk által megvásárolt ingatlanok közül a jogcímmel államosított lakásokat nem adják vissza jogos tulajdonosaiknak, akik ilyen esetekben kártérítést kapnak. Ezt a bukaresti tévében Mircea Ionescu Quintus liberális pártelnök úgy árnyalta, hogy tulajdonképpen csak azokat a lakásokat nem juttatják vissza, amelyeket a bérlô „jóhiszemûen" vásárolt meg, azaz anélkül, hogy tudomása lett volna arról, hogy az épület vita tárgyát képezi.

Az államosított ingatlanok visszaadásáról kötött koalíciós megállapodás tényét elôbb Bogdan Niculescu-Duvãz demokrata alelnök erôsítette meg. Petre Roman, a Demokrata Párt elnöke derûlátóan nyilatkozott a földek és erdôk visszajuttatásáról is, amelyrôl a koalíciós vezetôknek kedden nem sikerült végleges megállapodást kötniük. Roman elmondta, hogy a kormány a bérlôk védelmét szintén sürgôsségi kormányrendelettel rendezi, s ezáltal elkerülhetô lesz az erôszakos kilakoltatás. A készülô jogszabály értelmében a bérlôk további 3–5 évig maradhatnak a tulajdonosoknak visszaadott lakásokban. Ebben az idôszakban a kormány kidolgozza a tulajdonosok és a bérlôk viszonyát szabályozó törvényt, és intézkedik az elköltözni kívánó bérlôk lakása ügyében.

A földek reprivatizációját illetôen Roman rámutatott: mintegy 1 800 000 hektár áll ma az állam rendelkezésére. Ebbôl egymillió hektár mindig is az állam tulajdonát képezte, ezt nem adják oda magánszemélyeknek, a megmaradt 7–800 ezer hektárt azonban a visszakövetelt összterület függvényében osztják szét. Ha lesz elegendô terület, a volt tulajdonosok 50 hektárig kaphatják vissza földjeiket, ha pedig több a visszakövetelt felület, mint az adott körzetben rendelkezésre álló földterület, arányosan juttatják földhöz a követelôket, s az elmaradt területért kárpótolják ôket.

A Prefektúra, a Környezetvédelmi Hivatal, a Polgári Védelem, az Állami Vízügyi Hivatal képviselôi, illetve a Kolozs megyei falvak, községek polgármesterei a természeti katasztrófák megelôzésérôl tartottak értekezletet szerdán délelôtt a Prefektúra épületében. Elhangzott: a polgármesteri hivataloknak saját költségvetésükbôl kell fedezniük a természeti katasztrófákat megelôzô intézkedéseket. Járavize polgármestere felvetette: gátszakadás esetén a környezô falvak illetékeseit késôn vagy egyáltalán nem értesítik. Javasolta: egy esetleges katasztrófát elkerülendô, szereljenek fel elôrejelzô berendezést. Dogar Cristian, a prefektúra európai integrációs osztályának munkatársa a falvak, községek pályázati lehetôségeit vázolta fel.

Ioan Savin ezredes, a Kolozs megyei Polgári Védelem igazgatója lapunknak elmondta: a pénzhiány miatt a Kolozs megyei falvak túlnyomó többsége képtelen megelôzni a szinte elôreláthatatlan természeti katasztrófákat. Nincs pénz homokzsákok, szerszámok, rôzsekötegek beszerzésére, vagy különbözô megelôzô munkálatok elvégzésére.

Dan Stãncescu, a környezetvédelmi minisztérium képviselôje elmondta: a minisztérium abban érdekelt, hogy a falvakban és községekben minél hamarabb kidolgozzák a természeti katasztrófák elleni védelmi tervet. A 615-ös számú kormányhatározat elôírja az új védelmi tervek kidolgozását, ugyanis a régiek 1999. december 31-én lejárnak. Az új védelmi tervnek magába kell foglalnia az elmúlt öt-hat év morfológiai változásait, ki kell emelnie a veszélyes és az árvíz által gyakran sújtott zónákat. A terveket a megyei tanácsnak július végéig, augusztus elejéig kell láttamoznia. Ezután a tervek a környezetvédelmi minisztériumhoz kerülnek.

Kiss Olivér

Szabályait tekintve nem új, mégis szokatlan sürgôsségi kormányrendelet jelent meg, amely fôleg a kilátásba helyezett szigorú büntetések révén keltette fel a figyelmet. A 77. rendelet (megjelent a június 4-i 256. számú Hivatalos Közlönyben) a fizetésképtelenség elkerülése érdekében állapít meg intézkedéseket.

Az egyébként rövid, csupán nyolc szakaszból álló jogszabály értelmében a jogi személy adófizetôknek, tulajdonformájuktól és szervezésüktôl függetlenül, a sürgôsségi kormányrendelet életbe lépésétôl számított 15 napon belül meg kell szervezniük kinnlevôségeik és tartózásaik nyilvántartását a fizetési határidôk feltüntetésével. Ezt a nyilvántartást naponta idôszerûsíteni kell. A 30 napot meghaladó hátralékos összegekrôl (tartozásról és kinnlevôségrôl) készített helyzetjelentésnek a következôket kell tartalmaznia: az adós és a hitelezô adatait (megnevezés, székhely, adószám, a kifizetésre vagy behajtásra váró nyugta száma, idôpontja és a pontos összeg); egyéb adatok (a bankkal szembeni tartozás és kamat összege, az állami és társadalombiztosítási költségvetésnek tartozott összegek és ezek késedelmi kamata, egyéb, jogi személyekkel szembeni adósságok).

Ezt a kimutatást a sürgôsségi kormányrendelet életbe lépésétôl számított 30 napon belül kell letenni az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium keretében mûködô Menedzsment és Informatika Intézetnél. Erre azért van szükség — a jogszabály 3. szakasza értelmében —, hogy a határidôben ki nem fizetett adósságokat egy kompenzálási (kiegyenlítési) folyamatba illesszék két korábbi, 1998. évi kormányhatározat elôírásai alapján. (Egy szabályzatról, valamint egy módszertani normáról van szó, amelyek egyrészt az ipari vállalatok adósságának kiegyenlítésérôl, másrészt az állami vállalatok tartozásainak megfigyelésérôl szólnak.) Az adófizetôk kimutatásaikat legtöbb 30 naponként kötelesek idôszerûsíteni, számítógépes felszereltségüktôl függôen. Az intézet személyzete köteles gondoskodni az adatok biztonságos megôrzésérôl és bizalmas felhasználásáról, a jogszabályban elôírt céloknak megfelelôen.

Kihágást jelent (az elkövetés szerint adott esetben bûncselekményt): a) a kinnlevôségek és tartozások nyilvántartásának elmulasztása az adófizetôk által; b) a kimutatás be nem nyújtása az említett intézethez; c) az adatok megôrzéséhez és bizalmas felhasználásához szükséges intézkedések elmulasztása az intézet részérôl; d) az adatok bizalmas jellegére vonatkozó elôírás megszegése bármely felhasználó által. Az a) pontban feltüntetett kihágást 5-tôl 10 millió lejig terjedô pénzbírsággal, a többi három kihágást pedig 10 és 50 millió lej közötti pénzbírsággal sújtják. Az elsô két esetben a kihágás megállapítása és a büntetés alkalmazása a pénzügyigazgatóságok feladata, a többi esetben a rendôrség illetékes. A Menedzsment és Informatika Intézetnek az adósságok kiegyenlítésében végzett tevékenységérôl jelentést kell küldenie a Pénzügyminisztériumnak. Végül a kormánynak módosítania kellett volna az 1998-ban megjelent szabályzatot és módszertani normákat, a sürgôsségi rendelet megjelenésétôl számított 5 napon belül.

Az eléggé szigorú pénzbírságok miatt a jogszabály érthetôen kavarta fel a cégek kedélyét. Több és részletesebb tudnivalóért „felsôbb körökben" érdeklôdtünk. Birtalan Ákos képviselô felvette a kapcsolatot a bukaresti székhelyû intézettel, akik felháborodottan közölték, hogy a sajtóból értesültek a jogszabályban feltüntetett „feladatukról". Az intézet egyébként nem tud válaszolni az állandóan érdeklôdô vállalatoknak.

Birtalan Ákos elmondta, hogy eddig is létezett egy kompenzálási eljárás (a már említett, múlt évi két kormányhatározattal elfogadott szabályzat és módszertani norma), de csak az ipari és többségében állami tulajdonban levô vállalatokra vonatkozott. Egyébként ezek tartozásának kiegyenlítése — az elôírásoknak megfelelôen — eléggé nehézkesen mûködött. (Az adatokat az intézethez Interneten, lemezen vagy elektronikus postán lehet eljuttatni.) A kormány mindemellett még mindig nem módosította a korábbi jogszabályokat, amelyek esetleg a sürgôsségi rendelet gyakorlati alkalmazására is választ adhatnának — mondta a képviselô. Éppen ezért a rendelet alkalmazása egyelôre a „levegôben van", nem tudja szolgálni a címben feltüntetett célt.

— A fizetésképtelenség elkerülésére azonban gazdasági lépéseket kell mindenekelôtt tenni, nem adminisztratívat — vélte a képviselô.

Kolozsvári Népfôiskola
Herédi Gusztáv Kárpátkanyar címû regénytrilógiájának bemutatójára június 18-án, pénteken du. 5 órakor kerül sor a Majális (Bilascu) utca 5. szám alatti Györkös-Mányi Albert Emlékházban. A regényt Cseke Péter író ismerteti. Közremûködnek: Sebesi Karen Attila színmûvész és a Pachelbel Trió: Fuhrmann Anna, Csép Anna, Kolumbán Lilla.

TÖRÖK KATALIN színmûvésznô Ady Endre Az én két asszonyom címû versösszeállítását mutatja be június 20-án, vasárnap délután 4 órakor az unitárius egyház Brassai utca 6. szám alatti tanácstermében.

A ROMÁNIAI RÓZSABARÁTOK TÁRSASÁGA és a Kertészeti Kísérleti Állomás az idén is bemutatja az érdeklôdôknek az egykori Palocsay-kert külföldi és hazai nemesítésû rózsafajtákkal teli, páratlan szépségû, híres rozáriumát. A társaság elnöke, dr. Wagner István mérnök, tudományos fôkutató és a szervezôk minden klubtagot és érdeklôdôt szívesen látnak. Beiratkozásokat is elfogadnak a rózsaklubba.

ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELT tart június 17-én, pénteken este 6 órakor a kül- és belmonostori RMDSZ szervezete a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.

AGYKONTROLLKLUB TALÁLKOZÓ június 18-án, pénteken du. 5 órakor a Fiziológia Amfiteátrumban. (1-es Klinika.)

Tánctáborok
Idén nyolcadik alkalommal rendezik meg a gyimesi tánctábort 1999. július 25. és augusztus 1. között Gyimesközéplokon, illetve ötödik alkalommal a székelyföldi tánctábort, július 18–25. között Felsôsófalván. Jelentkezés Szalay Zoltánnál, 4100 Miercurea Ciuc, bd. Timisoarei nr. 28/3., telefon: 066/172-760, 094/843-695, illetve László Csabánál, 4180 Cristuru Secuiesc, str. Kossuth Lajos nr. B11/18., telefon: 066/ 218-147 (kedd–péntek 9–14 óra között).

— Miért kellett megbukni a kolozsvári cipôiparnak?

— Mert nem tudott átállni az alig használt lábbelik gyártására.

-fi

Mattis-Teutsch János (1884— 1960) festô, szobrász és grafikus munkáiból nyílik vendégkiállítás pénteken Budapesten, a Magyar Nemzeti Galériában.

A száztizenöt éve, Brassóban született Mattis-Teutsch, a közép-európai avantgárd, jelesül az absztrakt expresszionizmus képviselôje volt.

A Magyar Nemzeti Galéria és a Román Kulturális Központ által rendezett, július 12-éig nyitva tartó bemutatón hatvanhat alkotást tekinthetnek meg az érdeklôdôk.

A várbeli intézmény tájékoztatása szerint: a brassói, a sepsiszentgyörgyi, a nagyszebeni és a konstancai múzeumok birtokában lévô Mattis-Teutsch anyagból gondosan összeállított válogatás, mintegy keresztmetszetet adva mutatja be a mûvész sokoldalú tevékenységét.

A kollekcióban az olajfestményeken, grafikákon kívül tizennyolc szobor is helyet kapott. A válogatás felöleli az alkotói korszakokat, így a korai tájképektôl, a Lelki virágok vagy Lélekvirágok cikluson keresztül a konstruktív kompzíciókig. Ez alól mindössze az 1950-es évek naturalisztikus életképei képeznek kivételt.

Mattis-Teutsch, noha néhány éves párizsi, illetôleg budapesti megszakítással javarészt szülôvárosában élt, mégsem szakadt el a nyugat-európai mûvészeti élettôl. Részt vett a korszak több fontos megmozdulásában, illetôleg kiállításain is.

Az 1960 márciusában, Brassóban elhunyt mûvész munkái megtalálhatók több jelentôs európai múzeumban, valamint magángyûjteményekben is.

A VET és a Házat-Hazát Alapítvány az 1848–49-es magyar szabadságharc 150. évfordulójára, október 6-án Batthyányi Lajos gróf és a 13 aradi vértanú emlékére szerte a Kárpát-medence magyarlakta tájain 13 + 1 nagycsaládos házat avat. Az épületek több nemzedéknek biztosítanak együttlakási lehetôséget, energiatakarékosok, környezetkímélô felfogásban tervezettek, korszerû technológiával épülnek, a magyar építészeti hagyományokra támaszkodnak. A házterveket elbíráló bizottság: Csete György (Magyarország), Pásztor Péter (Felvidék), Zakariás Attila (Erdély). A házak kivitelezését Lôrincz Kálmán vezetésével, a Házat-Hazát Alapítvány vállalja magára.

A mozgalmat tanácsadó testület segíti, melynek tagjai: Balczó András (minden idôk legnagyobb öttusázója), Callmeyer Ferenc (kétszeres Ybl-díjas építész), dr. Kellermayer Miklós (egyetemi tanár), Miklóssy István (a Nyugati Magyarság címû újság tulajdonosa), Nagy András (grafikusmûvész), Müller Ferenc (az Iparmûvészeti Egyetem rektorhelyettese), Tôkés László püspök (az MVSZ tiszteletbeli elnöke). A Reményforrás mozgalom szóvivôje Juhász Judit, a Magyar Rádió alelnöke. A tizennégy ház felépítési költsége 100 millió forint, amelyet a magyar kormány támogat (Katona Kálmán közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter, illetve dr. Hámori József nemzeti kulturális örökségi miniszter 1–1 ház teljes költségeit vállalták magukra). Az elsô kapavágás napja 1999. július 3. Az elsô ház 1999. augusztus 18-ra, a Magyarok Világszövetségének 61. születésnapjára készül el.

A Reményforrás ezredvégi mozgalom kezdeményezôje, Patrubány Miklós, azonban kifejezte meggyôzôdését, hogy újabb ötletekkel és munkafelajánlásokkal sokkal több nagycsaládos házat sikerül majd tetô alá húzni.

A budapesti Írók Boltja által összeállított könyvheti sikerlistára fölkerült André Scrima Az idegen és a zarándok címû könyve is, amely a kolozsvári Koinónia Könyvkiadó gondozásában jelent meg. André Scrima mûvét Selyem Zsuzsa fordította és Balassa Péter írt hozzá elôszót. A világirodalmi mûvek sikerlistáján egyébiránt a legjobban eladott tíz könyv szerepel, köztük Jorge Luis Borges, John Lukács, José Saramago, John Irving, Arthur Koestler, Nadine Gordimer utóbbi hetekben megjelent mûvei.

A Román Operában Geeta Chandran hindu táncosnô Bharat Natyam klasszikus táncmûsorával örvendeztette meg a keleti egzotikumot kedvelô és csodáló közönséget, amely egy hosszabb romániai turné búcsúestje volt. Geeta Chandran állandó munkahelye a matematika és logika világába vonzotta, de a környezetvédelem, valamint az egyenjogúság problémái is érdeklik. Táncolni ötéves korától tanul, mûvészetében érzôdik sokoldalúsága. Koreográfiáiban a hindu festészetbôl, építészetbôl és irodalomból inspirálódva, harmonikusan ötvözi a hagyományos, ôsi hindu elemeket saját improvizációs elképzeléseivel. Pantomimszerû mozdulatai mind szimbólumértékûek, melyben a harciasság és alázat, a bátorítás és elutasítás, a csábítás és megtagadás, a harag és a vágy csodálatos hangulatváltásainak lehettünk tanúi. Mozdulatait páratlan arcmimikája tette még kifejezôbbé. Táncainak többsége szerelmi történet, de Shiva, a tánc istenének szelleme mindvégig uralta elôadását.

A táncok egzotikuma s a négytagú együttes, melyben hagyományos ütôs és fúvós hangszerek kísérték az énekelt történeteket, elbûvölték a közönséget.

Kulcsár Gabriella

Néhány kiegészítést-kiigazítást szeretnék fûzni a Kulcsár Gabriella Verdi üzenete címû cikkéhez (Szabadság, június 5.).

A kolozsvári Állami Magyar Opera egyik korrepetitora vagyok; az (is) a dolgom, hogy a zenekart helyettesítsem a szereptanulás alatt és a rendezôpróbákon. Tehát belülrôl látom azt, ahogyan az elôadás létrejön, ahogy lépésrôl lépésre tökéletesedik, megközelíti vagy megvalósítja azt az elképzelést, amely egységesen és minden részletében a rendezôben született meg.

A rendezô az, aki kigondolja, hogy milyen eszközökkel ébresztheti fel a közönségben azokat az érzéseket és gondolatokat, amelyek ôt magát a mû megrendezésére késztették. Ô találja ki, hogy mit kell kifejeznie a színpadképnek, milyen jelentést kell hordoznia a jelmezeknek, színpadi mozgásnak, gesztusoknak stb.

Kulcsár Gabriella ezt írja: ,,Laskay Adrienne nagy szakértelemmel végzett munkája eredményeképpen, az énekkar hangilag és színpadi mozgás szempontjából is leküzdötte az elôzô évek merevségét, szervesen illeszkedett be a színpadi történésbe. (Kiemelések tôlem — N. I.)

A karvezetô munkájában akkor is bôven marad dicsérnivaló, ha nem kölcsönzünk neki a rendezô és a koreográfus érdemeibôl. Laskay Adrienne az, aki Hary Béla karmester kiérlelt zenei elképzeléseit nem csupán továbbította, hanem — a kiváló és érzékeny kórusnak köszönthetôen — életre is keltette.

A munkafolyamat tanújaként és résztvevôjeként azokat a kifejezéseket sem találom pontosnak, amelyeket Kulcsár Gabriella Kürthy András rendezô méltatására használt: „a bemutató sikerét biztosította"... „meg tudta valósítani a harmonikus együttmûködést díszlet- és jelmeztervezô, szólista, zenekar és karmester között" — olyan igealakok ezek (kiemelések tôlem N. I.), amelyek egy elôfeltételezett valaminek a végrehajtását sugallják, ahelyett, hogy az alkotói mozzanatot emelnék ki.

Nagy Ibolya

Hatodszor rendezik meg a nemzetközi dzsesszfesztivált június 22–24. között. Vannai István fôszervezô sajtótájékoztatón ismertette a fesztivál programját és néhány kulisszatitkot. Az idei szervezés bizonyult a legnehezebbnek, sajnos — mondotta —, a mai gazdasági helyzetben támogatókat is egyre nehezebb találni, mind kevesebben fektetnek be a kultúrába. Pedig Kolozsváron igen régi hagyománya van a dzsesszmuzsikának, mégis azt kell tapasztalni, hogy az érdeklôdés ezen a téren is csökkent. Öröm viszont, hogy a Gh. Dima Zeneakadémia Jazz Modul szakán 45 diák tanul. A fesztiválon, 22-én, 19 órától tartják a debütánsok versenyét a Diákmûvelôdési Ház A-termében. 23-án l9 órától a nagyteremben lép fel a németországi Bujazzo együttes Peter Herbolzheimer vezényletével, majd a nagyváradi Play Off mutatkozik be, végezetül pedig a Jazz Project, illetve Mircea Tiberiu és Maurice de Martin kimagasló virtuóz játékában gyönyörködhet a hallgatóság. A 24-i zárómûsor 19 órától a díjazottak gálájával kezdôdik, majd a város kedvelt és jól ismert együttese, a Gaio Pro Jazz Napocensis lép pódiumra Vannai István vezetésével. Meghallgatható a jugoszláviai Belotti Jazz Quartet, kikrôl annyit kell tudni, hogy néhány évvel ezelôtt még klasszikus kamarazenét játszó muzsikusokként váltak ismertté, most pedig teljesen áthangolódtak a dzsesszre. Bemutatkozik a mexikói Astillero együttes is. A háromnapos rendezvényt a kecskeméti Bohém Ragtime Jazz Band fellépése zárja. Ez az együttes alig néhány év alatt vívott ki magának nemzetközi hírnevet, jelenleg ôk Magyarország legnagyobb nemzetközi dzsesszfesztiváljának a szervezôi. A kolozsvári fesztivál hírét bizonyítja az a tény is, hogy részvételi óhaját nyilvánította a most Amerikában élô legendás hírû Körösi Jancsi, a kolozsvári dzsessz zongoraiskola megteremtôje. A sajtótájékoztató azért bizonyult rendhagyónak, mert a mass média képviselôi kérdések helyett tanácsokkal árasztották el a szervezôt, hol és honnan lehetne még támogatást szerezni... Arra Vannai István igen büszke, hogy a fesztivál résztvevôi nem léptek fel különösebb anyagi igényekkel, inkább segítségüket ajánlották fel. Akadt azonban olyan hazai zenekar is a meghívottak között, akiknek elsô kérdése az volt: mennyi pénzért? Az önzetlen támogatás, úgy látszik, nálunk még gyerekcipôben jár.

Horváth Gyöngyvér

A türelem rózsát és pénzt terem: már érezteti hatását az 1998/789-es kormányhatározat alapján meghirdetett Kis- és Középvállalatok Piackutatását és Exporttevékenységét Támogató Program. Azok a cégek, amelyek ez év március 15-ig megfelelôképpen alátámasztott kérést adtak be, most kezdik kézhez kapni az elfogadó válaszokat. Ezek értelmében az általuk megjelölt célokra, negyvenmillió lejt meg nem haladó költségek 50%-át a Kis- és Középvállalatok Ügynöksége állja. Elszámolási határidô 1999. december 19., a térítésmentes hiteleket a szükséges költségbizonyító okmányok beküldési sorrendjében folyósítják.

Ezek után bizonyára többen szeretik majd azt a türelem adta rózsát.

Ö. I. B.

Az, amit ma alkotmány- és törvényellenesnek, árulásnak, a figyelem elterelésének stb. állítanak be, az az erdélyi románok szerint nem más, mint saját törekvésük még a közvetlenül 1918 utáni idôkbôl. Jellemzô arra az idôszakra Iuliu Maniu nyilatkozata, aki elképedt azon a pökhendiségen, amellyel minden Erdélyt illetô döntést meghoztak. Ezért 1928-ban arra a következtetésre jutott, hogy: „noha sok bajra számítottunk mi, erdélyiek (az 1918-as egyesülés nyomán — E. A.), de azt, hogy éppen így legyen, nem hittük volna". Voltak más erdélyi vezetôk is, akiknek, a balkanizálódás tehetetlen szemlélôiként, már nem volt mit tenniük (lásd Ovidiu Dramba: A románok története a kezdetektôl napjainkig írásában: — 1918 utáni politikai bizonytalanságban az életszínvonal is és az oktatás is romlott Erdélyben stb.). Az akkori és mai hatalom, fôképpen a sajtó és a történelemkönyvek révén, az Erdélyt vagy az erdélyiek sorsát és életét érintô utalást is ravasz és ügyes módon azonnal és nagyon durván megválaszolta. Így hát a félelem rémuralmának köszönhetôen Erdély témája tabuvá vált.

A kommunista idôszakban e téma végzetes lehetett mind az egyén, mind baráti köre vagy egy egész embercsoport számára. Megelôzô óvintézkedésként a kommunista rémuralom elnyomógépezetén keresztül (sokan e szervek akkori alkalmazottai közül ma politikai és állami köztisztviselôi funkciót töltenek be) megkezdte Erdély etnikai tisztogatását: tervszerûen, jól egybehangoltan a 70-es években elkezdôdött a németek kiárusítása. A szó legszorosabb értelmében vett kiárusítása. (A legutóbbi közlések és hivatalos nyilatkozatok szerint úgy tûnik, hogy az eladásos módszert alkalmazták a zsidókra is — E. A.) Már akkor közismert volt, hogy minden német nemzetiségûért, aki elhagyta Romániát, a német állam 6–9000 márkát fizetett, mely összeget néhány nyugat-európai bank számlájára folyósították. Megkezdôdött tehát a szász és sváb falvak „kiürítése", házaik elkobzása, mint ahogy azon zsidók és románok (utóbbiaknál is több száz ezer esetben) vagyonának is az elorzása, akik törvényes vagy törvénytelen úton elhagyták Erdélyt, és eközben folyt Erdély újranépesítése Románia más földrajzi övezeteibôl. Így próbálták meg Erdély lakossági összetételének a megváltoztatását mind városon, mind pedig falun. A kitûzött cél a gondolkodás és életmód megváltoztatása volt, illetve, ha ez lehetséges lett volna, egyszerûen kitörölni a történelembôl mindazt, ami volt.

Nem sikerült. Noha több mint 60 éve tartottak rettegésben. Nekünk, erdélyieknek a család, a rokonok, a barátok, a tanárok, az utca, az épületek, a városok, a falvak azt közvetítették, hogy külön kultúrához tartozunk, hogy életmódunk (szokásaink, vallásunk) közvetlen és elválaszthatatlan úton kötôdik a németéhez, a magyaréhoz, a székelyéhez, a zsidóéhoz, az ukránéhoz, az örményéhez.

Most, amikor az erdélyi igazgatni szeretné saját munkáját és saját pénzét, szokás szerint azzal vádolják, hogy áruló, és az Erdély birtoklására törô magyar revizionizmussal kollaborál. És hogy bebizonyítsák kollaboráns voltát, annak az erdélyinek, aki „nem tudja befogni a száját", aprópénzre váltják egész életét. És ha valamelyikünk valaha kiránduláson vett részt, vagy átutazott Magyarországon, rábizonyítják, hogy a magyar szélsôségesek kollaboránsa. A központi sajtó pedig közzéteszi ezt. Családja, barátai, munkatársai elítélik. Forgatókönyvek és a Félelem. Félelem és Forgatókönyvek — olyan eszközök, amelyek bár idegenek az erdélyi számára — mégis ez lesz az erdélyiek manipulálása sikerének kulcsa.

A valóságban a helyzet nagyon egyszerû. Az erdélyiek, mint minden kulturálisan jól meghatározott csoport egy bizonyos földrajzi térségben (és miért ne éppen Romániában?), szeretnék látni kézzelfoghatóan, gyorsan és hatékonyan munkájuk gyümölcsét. Ennek a jognak a megtagadása egy jelentéktelen csoporttól származik Romániában, amely továbbra is ellenôrzése alatt akar tartani egy több mint hétmilliós lakosságot. Elôbbiek tudják, hogy elveszítik kiváltságaikat. Hány parlamenti küldött marad a fôvárosban, ha nem lesz szükség már rájuk? Hány hivatalnok marad a bürokráciában, ha nem kellenek már? Hány jelenlegi köztisztviselô, politikus és államférfi marad meg tisztségében, ha az erdélyiek minden választottal szemben magasabbra emelik a szakmai és erkölcsi mércét? Minél hamarabb bevezetik az erdélyiek pénzügyi önigazgatását, annál hamarább érünk el haladást.

És mivel a történelem elképesztô gyorsasággal robajlik, mi, erdélyiek, egyetlen dolgot tudunk teljesen biztosan: Erdély pénzügyi önigazgatását nem lehet megakadályozni. Eljöttét ki lehet tolni, de megállítani soha. Minél hamarabb következik be, annál jobb mindenkinek.

Prof. Emil Aluas
(Chicago, USA)

II. János Pál pápa eddigi leghosszabb — 13 napos — lengyelországi zarándokútja során június 16-án Ószandecen (Stary Sacz) szentté avatta Árpád-házi Boldog Kingát, IV. Béla magyar király leányát. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága a varsói magyar nagykövetség kezdeményezésére egy nagyméretû (7 x 11 m) székelykaput adományozott az ószandeci önkormányzatnak és az ottani Klarissza kolostornak. A szentté avatási ünnepség helyszínén felállított kaput és annak háromszéki készítôit június 16-án megáldotta II. János Pál pápa.

Kinga, IV. Béla Árpád-házi királyunk leánya, Szent Margit kisebbik húga, Erdélyben kútba ejtette a gyûrûjét, annak zálogául, hogy hazatérhessen majd egyszer érte. Ugyanez a gyûrû a Krakkó alatti Wieliczka faluban kútásáskor került elô. A gyûrû a föld alatt, búvópatakban tette meg a nagy utat Lengyelországig. Ez a csodajel Kingának azt sugallta, hogy új hazájában kell isteni küldetését teljesítenie. A gyûrû megtalálásának jelenetét kôbe vésve ôrzi Kinga székely sóbányászai által feltört wieliczkai sóbánya világhírû szoborcsoportja. Méltán teszi ezt, hisz Kinga teljesítette új hazájában, Lengyelországban isteni küldetését, dicsôséget hozva magyar nemzetének is. Az 1690-ben boldoggá avatott Árpád-házi Kingát a lengyel nép anyjaként tiszteli és II. János Pál pápa erkölcsös, tiszta lete elismeréseként szentté avatta.

A székelykaput, mely a Nap és a Hold mellé fölemeli Magyarország, Lengyelország és a Vatikán címerét, és megörökíti két, Lengyelországban élt, alkotott, szentté avatott magyar királylány arcmásét, a VET készíttette és adományozta Árpád-házi Boldog Kinga szentté avatásának napján, az erkölcs diadalára, egy magyar királylány dicsôségére, a magyar és a lengyel nép barátságának elmélyítésére.

A kaput elképzelte Szalai Attila, tervezte Zakariás Attila. A mintát rajzolta Haszmann Pál és Haszmann József. A kaput faragta Both László és Both Imre, Bíró László és Both Tibor. A dombormûveket Varga Mihály alkotta. A vasalást Jakabos Csaba készítette.

A bukaresti Bôrközpont ajánlásával érkezett meg Blumenstrauss Ludwig a Clujana bôrgyárhoz. Egy bécsi vállalatnak volt az utazó és próbamérnöke. Nagyon gyors és olcsó meszelési eljárást mutatott be, közben ajánlotta az általuk legyártott vegyszereket. Hosszú ideig maradt, mivel a kész bôrárut és annak analíziseit kellett kivárnia. Egész nap együtt voltunk, és a gyári kantinban ettünk, a Siesta Szállóban lakott, és egy alkalommal autójával felvitt engem is a városba. A szálloda kapujában elbúcsúztunk, és becsapta autója ajtaját, bennfelejtve aktatáskáját, amelyben fontos receptek, útlevele és pénze volt. Egy óra múlva lement kocsijához, és megdöbbenve észlelte, hogy fényes nappal kirabolták. Azonnal a rendôrséghez fordult. Egy szorgalmas detektív idôspórlás végett lejött az üzembe. Kérdezte, hogy kik tartózkodtak akkor a szálloda ajtajánál, vagy az utcán nem észleltünk-e valamit? A nyomozás holtpontra jutott, és egy hétig semmi sem történt. A nyolcadik napon, este késôn, Blumenstrausst felhívta valaki, és kitûnô németséggel közölte, ha nagyobb összeg schillinggel rendelkezik, visszakaphatja az oly fontos útlevelét és még fontosabb gyártási receptkönyvét. Kalandfilmek stílusában elôírta, hogy délután 5–6 között menjen Szamosújvár felé. Autóját valaki kalapját lengetve megállítja, ekkor kell átadnia a pénzt. Ha a rendôrséget leértesíti, vagy más nyomonkövetést észrevesz, akkor soha nem kap vissza semmit. Blumenstrauss a legnagyobb titokban készült, nem szólt senkinek, mert ahogy nekem mérgesen mondta: a rendôrség egy hétig nem is jelentkezett! Elege van ebbôl. Magával vitte minden pénzét, és délután 6-kor szívdobogva már Apahida mellett hajtott. Még 10 kilométert haladt Szamosújvár felé. Ekkor egy kalapot lengetô férfi kezével is autóstopot jelzett. Itt az emberem, gondolta, és megállt. Ekkor az árokból kiemelkedett két férfi, és Blumenstrauss meglátta, hogy a férfi lábai bilincsben vannak. A rendôrség értesült a tervrôl, és már 5 órakor az osztrák kocsihoz hasonló és bécsi rendszámú autóval végigment az útvonalon, és a kalapját lengetô embert lefülelte. Egy besztercei férfi volt, aki németül is beszélt. De bevallotta, hogy az útlevelet nem adta volna vissza, és arra készült, hogy segítségével kijusson Ausztriába. Blumenstrauss kisebb fejmosást kapott, de helyrebillent minden. Dicsérte a bravúros nyomozást, és esküdözött, hogy a táskáját soha többet nem hagyja magára. Sikeres próbák után azzal utazott el, hogy pár hónap múlva ismét jelentkezik. Nemsokára én is elutazhattam Németországba, de megszakítottam utam Bécsben, és meglátogattam unokabátyámat, Renner Eduárdot. Felhívtam Blumenstrausst, aki nagy örömmel jelentkezett nálam, és kalandregénybe illô kolozsvári történeteit elevenítettük fel. Meghívott ebédre. Javasoltam, hogy menjünk az ottani üzemi kantinba, de nem akarta, hogy egyszerû, tízschillinges ebédet fogyasszunk. Elmentünk egy méregdrága kisvendéglôbe, amely magánlakásnak tûnt, empire bútorokkal volt berendezve. Az ebéd finom, aránylag egyszerû, de a számla piramidális volt. 800 schilling. Nekem túl soknak tûnt.

A híres bécsi erdôben, ahol Strauss annyit muzsikált és komponált, ott volt a lakása. A gyönyörû erdôben állt az egyszerû, megszokott, kaptafára gyártott tömbház. Pont olyan volt, mint a Monostor negyedi erdôszéli tömbházak. Fiatalember lévén, a lakás is úgy volt berendezve. Az egyik szobában egyetlen szék sem volt, nagy párnákra kellett leülni, a szoba négy sarkában négy hatalmas hangszóró hirdette, hogy Johann Straussnak befellegzett. A rockzene volt éppen divatban. Házigazdám elmondta, hogy nagy tervei vannak. Nôsülni készül, és menyasszonya csodálatos szépség, akiért érdemes élni, és, ha kell, meghalni. Szombat este találkoznak csak, mert 100 kilométerre egy kórházban asszisztensnôként dolgozik. De bemutatom ôt, mondta, és azzal két hatalmas fényképalbumot vett elô. A képek a menyasszonyról igen érdekesek voltak, és totális betekintést nyújtottak, mivel meztelen képek voltak. Fürdôkádjelenetek, erdei futás, ugrálás, sportolás, sôt fôzés közben — mindez meztelenül.

Blumenstrauss ábrándosan nézegette a képeket, és megkérdezte: Ugye, kedves és szép? Habozás nélkül jóváhagytam, és elgondolkoztam, hogy a bemutatás valóban alapos volt. Német–osztrák precizitású. Csak számomra volt kissé szokatlan.

Renner Erwin

Engedélyt kért, hogy leülhessen. A néni kicsi volt és nagyon törékenynek tûnt. Apró, pihegô, akár egy szürke, ijedt kis veréb, szinte eltûnt az iroda számítógépei mögött, halk hangját elszívta a nyitott ablakon betolakodó, szüntelenül morajló utcazaj. Homályos, szürke szeme a rémület történetét mesélte. Mert számára egy évek óta elhúzódó, bizonytalanságában is nyugtalanító helyzetet tett most már elviselhetetlenné az a sürgôsségi kormányrendelet, amely egyes lakbérleti szerzôdések meghosszabbításáról és a házbér kiszámításáról rendelkezik — akár úgy is mondhatnánk, ítélkezik.

Rendre szedegette ki szatyrából az iratait, és a fontos értékpapíroknak kijáró óvatossággal, reszketô ujjakkal egymás mellé simítgatta valamennyit. A kétszázhetvenezer lejes nyugdíjszelvényt, egy nagyon régi nyomtatványt a „szfáttól", amely egy lakáskiutalásról szólt, meg egy elsárgult lapokból álló noteszt, amelybe pontosan felvezette a kifizetett házbéreket. Ez minden, ô ezzel rendben is lenne. És akkor kiteheti ôt az utcára a legújabb házigazda (mert állandóan adják-veszik azt a nagy házat), aki nem volt hajlandó évek óta hivatalos bérleti szerzôdést kötni vele, de most felbátorodott ezzel az új rendelkezéssel, és megjelenik idônként szétnézni a konyhát és mellékhelyiséget is jelentô szobában, amelyben most magára maradtan lakik, mert mindenki kihalt mellôle, és látogatásai alkalmával az egyébként kereskedô házigazda azon sajnálkozik, hogy a néni szobájáért bezzeg kétszáz márkát is kaphatna. És megteheti azt is a házigazda, hogy a kis nyugdíjának kétszeresét elkérje lakbér gyanánt? Megteheti? Vajon meg? De vajon kinek lenne bátorsága és hidegvére egy megtört fényû, nyolcvankilenc évet látott szempárnak ôszintén válaszolni? Azt, hogy ez a törvény. De: törvény ez?

Hiszen a kormány áprilisi, 40. számú sürgôsségi rendelete, amely címe szerint a bérlôk védelmérôl szól, csak nagyon is „bizonyos" esetekben rendeli el a lakbérleti szerzôdések meghosszabbítását, és magánházigazdák esetében akkor is legtöbb három évig. Amely természetesen lehet kevesebb is, például akár egy hónap... A nem állami lakásban, hanem magántulajdonú házban lakók többsége már idôs ember, valamikor fél évszázaddal ezelôtt tanácsi kiutalással költözhettek be egy magánházba. Nem ôk választottak, ezt adta nekik az állam. Voltak köztük olyanok is, akiknek házát elôzôleg lebontották. Aztán többre, jobbra, másra nem tellett. A házigazda beletörôdött, hogy az állam szenvtelenül és semmivel sem törôdve „lakókat telepített be", megcsúfolva azt, amit továbbra is tulajdonjognak nevezett. De szûkös idôk voltak, megnyirbált jogkörökkel, és jobb volt hallgatni. A lakáskiutalások nyomán megkötött, általában egy évre szóló bérleti szerzôdések határideje rég lejárt, de a lakók maradtak. Sok ház azóta gazdát cserélt, de szerzôdést — új törvénykezésre várva — nem újított senki. Az új rendelkezés pedig, az említett 40. kormányrendelet, úgymond, levette a gondját ezekrôl a lakókról, az ôk „védelmüket" egyáltalán nem szabályozza.

Léteznek természetesen egyéb jogszabályok, amelyek alapján a házigazdával albérleti szerzôdést lehet(ne) kötni, és amelyek elôírják a bérlô és a tulajdonos jogait és kötelezettségeit. A szerzôdô felek pedig szabadon, minden felsô korlátozás nélkül megállapodhatnak a bérleti díj összegében is, közös megegyezéssel. Amelyrôl nem nehéz feltételezni, hogy csupán az egyik fél, a tulajdonos-házigazda elképzelésével egyezik. A lakó pedig, ha a feltételekkel elégedetlen, távozhat. Hogy hová, az már az ô gondja. Ilyen esetben a házigazda nem köteles szerzôdést újítani vagy megkötni, nem köteles lakáscserét biztosítani, és nem kötelezô rá nézve a megjelent jogszabályban szabályozott bérkiszámítási mód sem, mert a tulajdonjog most már szent és sérthetetlen. Ha a házigazda mégis „magára veszi" a kormányrendelet elôírásait, és be is tartja ôket, az a bérlôre nézve különlegesen szerencsés helyzet.

Az államtól, úgy tûnik, ennél több nem várható. Ez végre szabad ország, ahol semmibe vett jogok hatásáról most már szabad könnyedén rendelkezni. Biztosan akad ügyvéd, aki ilyen esetben is elindítana egy kilakoltatási eljárást, akad bíró, aki erre rábólintana, és végrehajtó is, aki az utcára pakolná a néni kevéske és szegényes cókmókját. És nyugodt lelkiismerettel cselekednének, úgymond, a törvény nevében, az emberségesség ellen. Mert ez utóbbiról jogszabály úgysem rendelkezik.

Újvári T. Ildikó

A RaRTel román–olasz vegyes vállalat új cég a román távközlési piacon. Távközlési szolgáltatásokat szorgalmaz Románia területén és azon kívül is. A társaságot két stratégiai elem ötvözésébôl hozták létre: az olasz Telespazio Rt. cég (a Telecom Italia csoport tagja) tapasztalatából és know-how-ból, valamint az Országos Távközlési Társaság által ismert romániai távközlési piaci követelményekbôl. A RaRTel szolgáltatási ajánlata: mûhold segítségével fedezi az üzleti élet kommunikációs szolgáltatásainak és megteremtésének minden szakaszát. A mûholdas kommunikációs szolgáltatások — akár adatközlésrôl, nagy teljesítményû faxközvetítésrôl, audio- és videotanácskozásról, akár más lehetôségek hordozójáról van szó — ma már létfontosságúaknak számítanak egy vállalkozás életében.

A VSAT (Very Small Aperture Terminal) szolgáltatásaiban bankok, pénzintézmények, biztosítási társaságok, üzlethálózatok, utazási irodák, sajtóügynökségek, termelô cégek, közigazgatások részesülhetnek. Kolozsváron a RaRTel részérôl Viorica Buzdugan fômenedzser és Rãzvan Soare eladási menedzser nyújtott felvilágosítást az Ifjúsági Házban tartott tegnapi sajtótájékoztatón.

Nem mindennapi kulturális eseményre került sor az elmúlt hét végén Szamosújváron. A fôtéri örmény templomban elsô alkalommal lépett fel a nemrég újjáalakult helybeli vegyes énekkar. A 40 tagot számláló kórus öt Brahms-, D. Bortneanski- és Marius Cuteanu-számot adott elô, miközben Molnár Annamária, Bartha Katalin és Kántor Éva Fr. Schubert-szólóval kápráztatták el a zsúfolásig megtelt templom hallgatóságát. Ugyancsak az eredeti, de ugyanakkor egy merész zenei évadot elindító hangverseny keretében még fellépett a Roh Mircea által vezényelt és irányított „Congry" fúvósegyüttes is. A régi hagyományokra visszatekintô zenekar többek között megszólaltatta G. Verdi, Ch. Fr. Gounod, C. Fancialli és L. V. Beethoven legismertebb operaáriáit, illetve vallási énekeit.

Szamosújváron felpezsdült a zenei élet, és vele együtt útjára indult egy ambícióval és merész tervekkel létesült vegyes kórus, amelynek bemutatkozása várakozáson felül sikerült.

Erkedi Csaba

Florin Ionescu, a Bancorex volt elnöke személyében kedd óta új elnöke van a Dacia Felix Banknak. A pénzintézmény részvényeseinek közgyûlése kedden választotta meg ebbe a tisztségbe. Az új elnök kijelentette: a Dacia Felix az ország legjobb magánbankjai közé küzdheti fel magát. Az új alelnök, Eugenia Matis, a Bancorex kolozsvári fiókjának volt igazgatója. A Dacia Felix Bank egy hónapja vezetô nélkül maradt, amikor az izraeli többségû részvényesek részérôl David Shtoyer lemondott elnöki tisztségérôl.

• Gépkocsi mögül elôbukkanó kisgyerek az áldozata a keddi, dési balesetnek. A besztercei Vasile Avram (44) BN–01–UHE rendszámú gépkocsija elôtt hirtelen megjelenô kisfiú, a 7 éves F. C. S. átszaladt az úttesten; az eset egy gyalogátkelôhely közelében történt. A kisfiút lábtöréssel kezelik a gyermekkórházban.

• Kiesett a hetedik emelet ablakán V. P., a 47 éves férfi a kórház felé menet kiszenvedett. Halála valószínûleg öngyilkosság következménye, korábban többször is megpróbált véget vetni életének az elvált férfi.

• Rendôrségi razzia során tetten érték a bánffyhunyadi Lakatos Ilonát (57): Monica Brad táskájából akart 700 ezer lejt elemelni. A kár megtérült, szabadlábon vizsgálják. A razzia során összesen 38 esetben mintegy 4,5 millió lej értékben róttak ki büntetést, egy hajtási igazolványt és 6 forgalmi engedélyt vontak be.

• Fedezetlen utalvánnyal fizetett Doina Adriana Rãdulescu (43), az Esperanza Prodcom Kft. ügyintézôje. Tavaly ôsszel a Napopantól vásárolt fehér lisztért kifizetendô több mint 20 millió lejért 9 utalványt állított ki, bár tudta, hogy nincs megfelelô pénzösszeg a cég számláján. Csalás vádjával, szabadlábon vizsgálják.

(póka)

Július 1-jétôl a RomTelecom 19,99%-kal emeli díjszabásait. Az elôfizetôk háromféle elôfizetési típus közül választhatnak. A digitális vagy analóg központokhoz kapcsolt fogyasztók, ha úgy mérik fel, hogy havi 100 impulzusnál kevesebbet használnak el, választhatják az 50 ingyenes impulzust biztosító elôfizetést, 53 000 lejért. A 100 impulzusra feljogosító bérlettípus ára 71 000 lej. De lehet választani azt a változatot is, amely nem tartalmaz egyetlen impulzust sem, és amely 34 000 lejbe kerül. Közös vonallal rendelkezôk számára 37 000 lejt kell fizetni. Ha az elôfizetô túllépi az általa vállalt határt, az impulzusok ára 400-ról 460 lejre változik, 10 ezer impulzus fölött pedig 400 lej lesz.

Az elôfizetôknek lehetôségük lesz választani egy nyomtatvány kitöltésével, vagy közvetlenül a vállalat pénztáránál a legközelebbi nyugta kifizetésekor. 7–19 óra között az impulzus egy percet, 19–23 óra között két percet, 23–7 óra között tíz percet jelent.

A városközi automata beszélgetéseknél 7–19 óra között egy perc 10 impulzusnak, 19–23 óra között 6 impulzusnak, 23–7 óra között 4 impulzusnak felel meg. A kézi kapcsolású helyi beszélgetések ára 500 lej/perc, a városközieké 4800 lej/perc. Ezeknél a szolgáltatásoknál érvényben maradnak a jelenleg is meglévô hét végi vagy hivatalos ünnepekre szóló kedvezmények.

A telefonkártyás köztelefonokkal folytatott beszélgetéseket 640 lej/impulzus árban jegyzik. A nemzetközi beszélgetések tarifái: 0 zóna (Moldova) — 7–23 óra között 5520 lej/perc, 23–7 óra között 4600 lej/perc, 1-es zóna (Európa) — 10 600, illetve 9800 lej/perc, 2-es zóna (Kanada, AEÁ, Izrael) — 14 300 lej/perc stb. A kártyás köztelefonokkal folytatott nemzetközi beszélgetések impulzusai 1570 lejbe kerülnek.

A RomTelecom legutóbb április elsején, 26,2%-kal drágított.

Kora tavasz óta korszerûsítik Bánffyhunyadon a Dózsa György utcát. A korszerûsítés miatt a jármûveket a Stadion lakónegyed mellékutcáira terelték, s ez nehézkessé teszi a közlekedést.

Fekete Károly alpolgármestertôl megtudtam, hogy a beruházás költsége 8,8 milliárd lej. Eddig 244 méter védôfal és járda készült el, kicseréltek 215 méter vízlefolyót és 150 méter távfûtô vezetéket, és már elkészült 900 négyzetméter útburkolat. A munkálat befejezése a rendelkezésre álló pénzalaptól függ.

B. I.

Lejárt az óvások idôszaka is, immár véglegesek a kisérettségi eredményei. Désen két magyar nyolcadik osztály tanulói — szám szerint 43-an — iratkoztak fel a vizsgára. A sok izgalom dacára legnagyobb részük jól szerepelt az elsô nagyobb tanulmányi megmérettetésen, de sajnos, voltak olyanok is, akik — fôleg román nyelv és irodalomból — nem tudták megszerezni az átmenéshez szükséges 50 pontot. Így ôk csak az inasiskolába iratkozhatnak be.

Az 1-es Számú Iskolában a 25 tanulóból 20-nak sikerült a vizsga (80%), az 5-ös Számú Iskola 18 diákjából pedig 15 ment át (83,33%). Íme, a legjobbak névsora: Tárkány Andrea 9,72 (5-ös Számú Isk.), Rácz Imola 9,03 (1-es Számú Isk.), Lendek Ágnes 9,02 (1-es Számú Isk.), Szabó László 8,70 (1-es Számú Isk.), Dénes Emôke 8,45 (1-es Számú Isk.), Friedrich Loránd 8,22 (1-es Számú Isk.).

Minden volt nyolcadikosnak sok sikert kívánunk az elkövetkezô vizsgákon!

Máté Kálmán

Zilahon az EMKE-ház egyik helyiségében van Kun János szobrászmûhelye.

— Önt jobban ismerik külföldön, mint Zilahon, itthon legfönnebb azok, akik látták egyéni kiállítását tavaly. Meséljen magáról.

— 1955-ben születtem a szilágysági Vérvölgyön. Tanulmányaimat szülôfalumban és a szilágysomlyói faipari szakiskolában végeztem. A szilágycsehi bútorgyárba kerültem. 1978-ban Szatmárnémetiben részt vettem egy tanfolyamon, bútorfaragást tanultam.

— Mikor jött rá, hogy vonzódik a szobrászathoz?

— Szatmáron az elsô héten szobrot készítettem. Ez állt közelebb hozzám. Az elsô munkám Dózsa György mellszobra volt, amit most már kezdetlegesnek látok. 1980-ban Aradon, ’81-ben Kolozsváron jártam a fafaragó tanfolyamra. A faipari vállalatok versenyén elsô díjat nyertem Az erdélyi paraszt címû alkotásommal. Ezzel a szoborral vettem részt Konstancán a kiállításon. 1987-ig a szilágycsehi bútorgyárban, majd 1990-ig a zilahi bútorgyárban dolgoztam. Azóta fafaragással foglalkozom.

— Fô témái?

— Az erdélyi magyar paraszt figurája, de vannak vallási jellegû munkáim is. Készítettem szobrot Petôfirôl, Adyról, Fadrusz Wesselényi-szobrának másolatát, és tervezek egy Bethlen Gábort is.

— Hogy telik el egy munkanapja?

— Rádió nélkül nem is tudnék dolgozni. Rajzokat is készítek, de a téma a fejemben van, ha nem tudnám elképzelni a paraszt embert valódi mivoltában, akkor nem is tudnám megalkotni. Ehhez a munkához hozzá tartozik a néprajzismeret, nem lehet jó faragó valaki ebben a témakörben, ha nem a paraszti világban nôtt fel. Szobraim élethûek (nem stilizáltak), aprólékosan kidolgozottak, 40–45 cm nagyságúak. Csak diófából szeretek dolgozni, mert az egy nemes fa, az emberek értékelik gyönyörû sötét színe miatt.

— Hol értékesíti alkotásait?

— Magyarországon. Országos népmûvészeti vásáron vettem részt. Külföldi turisták vásárolják munkáimat. Új-Zélandban, Japánban, Ausztráliában, Hollandiában, Németországban, Budapesten is sok lakásban találhatók szobraim.

— Köszönöm a beszélgetést.

Lejegyezte:
Bekô N. Ildikó

Szentmihályon társulásokban mûvelik a földet. Az egyik ilyen vállalkozás az Ádám Istváné. Az 1994-ben alakult Ritak Kft. 240 hektárral kezdte Szentmihály, Sinfalva, Mészkô, Bágyon határában, és mindeddig sikerült megmûvelniük földjeiket. A szerzôdés alapján bérelt földekért hektáronként 800 kg búzát fizetnek. A helyzet azonban egyre rosszabb. Kevés a magántôke, a hitel kamatja viszont annyira magas, hogy igénybevétele veszteséges, sôt kockázatos. Ezért valószínû, kénytelenek lesznek csökkenteni a bérelt területet.

Lãzãrean Dana könyvelônô elmondta, hogy mindössze három traktorista, egy raktáros és ô maga látja el a teendôket. Ezenkívül kevés idénymunkást is foglalkoztatnak. Így, persze, sokkal több a munka, de a költségek alacsonyabbak. Ádám Istvánék általában kisebb zöldség- és gyümölcsforgalmazó kft.-kel kötnek szerzôdést, ezek rendszerint idejében, a megállapodás alapján fizetnek. Ezenkívül kórházaknak, étkezdéknek és a szamosújvári fegyháznak is szállítanak. A nagyobb vállalatok 4–5 hónapi késéssel fizetnek (ha fizetnek), ezért a velük való együttmûködés kockázatos. Sajnos, ezért a késésért nem jár pénzbüntetés. Viszont, ha a mezôgazdasági vállalkozó 7 napon belül nem fizeti ki a megrendelt gyomirtót vagy növényvédô szert, minden napi késésre bizonyos büntetô százalékot fizet. Nem könnyû tehát a mezôgazdasági vállalkozó sorsa: kevés pénzbôl kell termelnie, de az áru értékesítése nem egyszerû. „Erôsségük", hogy a terményeket el tudják raktározni, és így a téli hónapokban folyamatosan, aránylag megfelelô árban tudnak értékesíteni.

Weiss Erika

Az utcai pénzváltóknál a forint 64/66, a márka 8200/8350, a dollár pedig 15 500/15 700 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 8280/8360, az amerikai dollár 15 620/15 700, az olasz líra 8,30/8,40, az osztrák schilling 1160/1210 lejbe kerül.

Az Egyetem Elôtti Oktatás Szakszervezet Kolozs megyei szervezete (SLIPC) tegnap tanácskozott a megyei tanács egyes tagjaival, valamint a megye egyes oktatási intézményeinek vezetôivel, melynek eredményeképpen úgy határozott, hogy elfogadja az oktatásügyi szakszervezeti vezetôk és a kormány között megkötött egyezséget. Azzal a feltétellel, hogy ez az egyezség váljék a június 17-én összeülô kormány határozatává, felfüggesztette a munkakonfliktust, és elhatározta az oktatási tevékenységnek június 19-étôl történô folytatását. A megkötött egyezség elismeri, hogy az oktatásban dolgozók követelései törvényesek és megalapozottak, a tanügyi szakszervezetek pedig a mai romániai társadalomban demokratikus haladó erôt képviselnek.

A SLIPC közleményét Stanca M. Constantinescu elnök, Lucia Cojocaru és Vioara Temian alelnökök írták alá.

A képviselôház szerdán megkezdte azon kereskedelmi társaságok privatizálására vonatkozó, Ioan Muresan mezôgazdasági miniszter kezdeményezte törvénytervezet vitáját, amelyek a mezôgazdasági (volt ÁMV-k) vagy állandóan víz alatt álló területeket ügykezelnek.

A kezdeményezô és a szakbizottság verziójától eltérôen — amely elôirányozza, hogy az illetô társaságokat, az ÁVA révén, a részvények eladásával privatizálják — a képviselôház plénuma úgy döntött, hogy a magánosítást az állam nevében a mezôgazdasági és élelmezési minisztérium eszközölje.

A privatizálás a részvények, aktívák eladásában vagy a menedzselés magánosításában fog állni, és a kereskedelmi társaságok privatizálását szabályozó rendelethez, valamint a mezôgazdasági társaságokra vonatkozó törvényhez híven létrehozott társaságokhoz vagy más társulási formákhoz, román vagy külföldi magán- és jogi személyekhez szól.

E dokumentum a Tritã Fãnitã demokrata szenátor kezdeményezte törvénytervezettel verseng, amely úgyszintén a hajdani ÁMV-k privatizálására utal. Az említett kereskedelmi társaságok magánosításával kapcsolatos két variáns nézeteltéréseket váltott ki a DP és a KDNPP között.

Augusztus 23. és 26. között szervezik a képességi vizsga második idôszakát, az elsôben sikertelenül vizsgázott nyolcadik osztályt végzett tanulók számára — közölték szerdán a tanügyminisztérium jól értesült forrásai.

Az eredmények megfellebbezése elôtt 3753 tanulót vágtak el a vizsgán. A szaktárcától jelen pillanatig érkezett adatok szerint 2000 tanuló ért el ötös feletti osztályzatot a fellebbezés során. A többi gyereknek lehetôsége lesz még egyszer vizsgázni augusztusban.

Az amerikai hadsereg két magas rangú tisztje érkezett szerdán Krajovára.

A román és amerikai katonák és alegységek kiképzésérôl óhajt tapasztalatcserét folytatni a két amerikai tiszt a Rovine gépesített zászlóalj keretében, amely részt vett békefenntartó küldetésekben, különbözô konfliktusos övezetekben.

A román–magyar megbékélés csak akkor valósulhat meg, ha a felvállalt múlt konfliktusait olyan keretben vitatjuk meg, amely szakít a politikai kampánycélokkal és a tömegek befolyásolására szolgáló félig igazságokat, félig hazugságokat tartalmazó környezettel — hangsúlyozta Emil Constantinescu rádióinterjújában. Constantinescu a hónap elején tett marosvásárhelyi látogatásakor figyelmeztetett a készülô Kolozsvári Nyilatkozat veszélyére.

A nagy visszhangot kiváltó nyilatkozatát az interjú során úgy értékelte: aggódó értelmiségiek hívták fel a figyelmet a nyilatkozat tervére. A készülô nyilatkozat egy olyan terv volt, amely nem politikai kiáltványnak, hanem értelmiségi vitának készült. Az esetleges veszélyrôl ezért értelmiségi körben volt a legmegfelelôbb beszélni, Marosvásárhelyen, abban a városban, amelynek fele lakossága román, a másik fele pedig magyar — mondta.

Constantinescu szerint mindenrôl lehet beszélni, de tudni kell, hogy miként vitázzanak és a vitának milyen következményei lehetnek. Példaként említette, hogy az a vita, amelyet szerb értelmiségiek folytattak Koszovó demográfiai kérdéseirôl, szolgált alapul egy olyan politikához, amely végül népirtáshoz vezetett.

Mindezek kapcsán a román államfô felidézte, hogy 1994-ben egyetemi rektorként részt vett Budapesten az európai rektorok találkozóján, s ekkor Göncz Árpád magyar köztársasági elnökkel hosszú beszélgetést folytatott.

„Kifejtettem, hogy a román–magyar megbékélés csak akkor valósulhat meg, ha olyan kulturális modellt alkalmazunk, amely kiveszi ezt a problémát a politikusok választási kampányából, abból a félig igaz, félig hazug környezetbôl, amely arra jó, hogy a tömegeket manipulálják. Komoly, a múlttal szembenézô vizsgálatnak vetik alá. A komoly megbékéléshez kell a múlt. A románok és a magyarok közti kapcsolatok múltjában voltak erôszakos, esetenként véres konfliktusok. A kérdés az, hogy ezt a történelmet folytassuk, vagy azt nézzük, mit kell tennünk azért, hogy együtt élhessünk. Akkor azt mondtam, hogy a konfliktusos problémák megvitatásának legjobb helye az egyetem világa" — idézte fel a magyar államfôvel folytatott beszélgetését Emil Constantinescu.

Erdélyi és bánsági értelmiségiek a „szeparatizmus" ellen

Az úgynevezett Kolozsvári Nyilatkozatra reagálva erdélyi és bánsági értelmiségiek egy csoportja, körülbelül háromszáz személy, „ellennyilatkozatot" szerkesztettek. Ebben visszautasítják a regionalizmus és az autonómia fogalmait, „mindenféle föderalizációs törekvést", amely érinthetné az országnak a területi egységét. A kezdeményezô csoportban kolozsvári, temesvári és marosvásárhelyi közéleti személyiségek találhatók, köztük a Babes–Bolyai Tudományegyetem és a többi kolozsvári egyetem vezetô professzorai.

A dokumentum szerint Románia a térség politikai példaállama, ahol szavatolják a nemzeti kisebbségek sajátosságait, és ezt a világ nagyhatalmai el is ismerik. A nyilatkozat szerzôi mozgósításukkal elhatárolódásukat szeretnék kifejezni a Kolozsvári Nyilatkozattal, vagy a Sabin Gherman vezette Pro Transilvania Alapítvánnyal szemben, amelyek, szerintük, a szélsôséges nemzetiségiek mûve.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]