1999. június 23.
(XI. évfolyam, 143. szám)

Tegnap a szenátus 61–57 arányban, négy tartózkodással, leszavazta a koalíciós pártoknak azt a javaslatát, hogy a tanügyi törvény módosításáról szóló egyeztetô bizottsági jelentés vitáját halasszák el jövô hétre. A koalíciós pártok azzal indokolták meg kérésüket, hogy a szenátoroknak szükségük lenne még legalább egy hétre a dokumentum alapos áttanulmányozásához. Az ellenzék viszont megvádolta a javaslattevôket: szándékuk nem több idôhúzási kísérletnél — állították. A hosszú ügyrendi vita, amely nem volt mentes a heves szópárbajoktól, végül teljesen kimerítette a jelentésre szánt idôt, a szenátusi vitára tehát mindenképpen egy másik idôpontban kerül majd sor.

Eckstein-Kovács Péter szenátor, kisebbségügyi miniszter lapunknak elmondta: semmiképpen sem lehetett szó arról, hogy a testület még a tegnap lezárja az egyeztetô bizottság jelentésének vitáját, tekintettel arra, hogy sarkalatos törvényrôl van szó, amelynek elfogadásához a szenátorok összlétszámának fele plusz egy igen szavazatára van szükség. Az ülésrôl több szenátor is hiányzott, sokan „igazoltan", hiszen ezekben a napokban zajlik Strasbourgban az Európa Tanács Parlamenti Közgyûlése, amelyen szép számú román küldöttség is részt vesz. Eckstein-Kovács Pétertôl megtudtuk: a tegnapi ellenzéki „fél-sikerre" úgy kerülhetett sor, hogy a koalíciós szenátorok közül többen ismét „átszavaztak".

Megjegyezzük: a képviselôházzal ellentétben a szenátusban a koalíciónak alig egy szavazatfölénye van. A jelenleg ellenzékben levô Varujan Vosganian vezette Jobboldali Erôk Szövetségének szenátorai egyértelmûen kijelentették: csatlakoznak a többi ellenzéki párthoz, és ôk sem fogják megszavazni az egyeztetô bizottság jegyzôkönyvét. Amennyiben a szenátus nem szavazza meg a jelentést, a két ház együttes ülése dönt majd a tanügyi törvény sorsáról.

Mint ismeretes, a tanügyi törvény módosításáról szóló egyeztetô bizottsági jegyzôkönyvet múlt héten elfogadta a képviselôház. A jelentés szövege elôrelépés ugyan az 1995-ben elfogadott tanügyi törvényhez képest, de ez nem meríti ki a kisebbségi oktatásra vonatkozó koalíciós ígéreteket. A jelenlegi szöveg értelmében a romániai nemzeti kisebbségeknek joguk van önálló csoportokra, tagozatokra, kollégiumokra, karokra a felsôoktatási intézetekben. Kérésre multikulturális felsôoktatási intézményeket is létre lehet hozni, ezeknek a tanítási nyelvérôl az illetô egyetem alapításáról szóló törvény rendelkezik majd.

Sz. K.

A kormány újabb sürgôsségi rendeletet fogadott el, amely lényegesen módosítja a kollektív elbocsátásokról és végkielégítésrôl szóló 1997. évi 9. számú kormányrendeletet. A most elfogadott szabályozás szövegét a fôbb szakszervezeti tömörülésekkel egyetértésben határozták meg, és a társadalomvédelmi intézkedések megítélésénél nem tesz különbséget az alkalmazottak között. Ennek értelmében ugyanis végkielégítésre jogosultak mindazok, akiket tömegesen bocsátottak el, függetlenül attól, hogy az átszervezésnek, felszámolásnak vagy privatizálásnak alávetett vállalat állami vagy magántulajdonban van. (A jogszabály nem érvényes a közalkalmazottakra, róluk külön szaktörvény rendelkezik.)

Az új sürgôsségi kormányrendelet elôírásait azokban az esetekben alkalmazzák, amikor a meghatározatlan idôtartamú munkaszerzôdést a következô okok miatt bontják fel: át- vagy újjászervezési program lefolytatása; felszámolási folyamat elindítása; privatizálás vagy a tevékenység beszüntetése. Az ezekbôl az okokból megüresedett állásokat egy éven át nem lehet betölteni. A végkielégítés összegének megállapításánál az illetô egység átlagfizetését veszik számítási alapként, és figyelembe veszik egyénenként a ledolgozott éveket is: 5 évnél kevesebb munkajogfolytonosság esetén 6 fizetésre, 5–15 munkaév esetén 9 fizetésre, a 15-öt meghaladó munkaévekért pedig 12 hónapi fizetésre (tehát végkielégítésre) jogosult az elbocsátott. Nem jár végkielégítés a nyugdíj elôtt állóknak, álláshalmozás esetén, továbbá azoknak a személyeknek sem, akik rendelkeznek az illetô gazdasági társaság részvényeinek több mint 5%-ával, más cég vagy családi társulás tulajdonosai. Az egyik lényeges eltérés, amely az új jogszabályt az 1997/9. számú sürgôsségi rendelettôl megkülönbözteti, az, hogy a végkielégítéssel egyidejûleg nem jár munkanélküliségi segély. Erre a segélyre az érintettek csupán akkor jogosultak, mikor lejár a végkielégítés folyósítása, és ezalatt az idô alatt nem tudtak elhelyezkedni.

Egy másik kedvezmény már a vállalatokat érinti. Azok a gazdasági társaságok, amelyek az átszervezési programok folytán tömeges elbocsátást hajtottak végre, kérésre kedvezményes hitelben részesedhetnek. A hitelt szintén a munkanélküliségi alapból fizetik, a hitel kamata pedig a Nemzeti Bank kamatának 50%-a. Ez az összeg megegyezhetik az el nem bocsátott alkalmazottaknak járó végkielégítés összegével, de nem haladhatja meg a 25 milliárd lejt, és három éven belül vissza kell fizetni. A hitel megítélésének egy másik feltétele az átszervezési programok jóváhagyása, és az összeget csupán termelésre használhatják.

A statisztikai kimutatások szerint a munkaügyi minisztérium a munkanélküliségi alapból közel 5000 milliárd lejt költött 1997 óta végkielégítésekre: 1500 vállalattól több mint 420 ezer alkalmazottat bocsátottak el. Tavaly 200 ezer, ebben az évben pedig máris 60 ezer személyt bocsátottak el a vállalatok átszervezése során, ezek száma év végéig jóval meghaladja majd a százezret.

(ú.i.)

Az elmúlt napok sorozatos esôzései miatt továbbra is akadozni fog a lakosság ivóvízellátása — közli a vízmûvek. Amint arról tudósítottunk: elsôsorban a kora reggeli és éjszakai órákban tudják a vízszolgáltatást biztosítani. A közlemény pontosít: 6–9 és 18.30–21.30 idôközökben lesz ivóvíz Kolozsváron, a város magasabban fekvô negyedeiben elôfordulhat, hogy ezekben a napszakokban is szünetelni fog a szolgáltatás. A vállalat vezetôsége a lakosság megértését kéri.

Az áradások továbbra sem kímélik településeinket. Kalotaszeg több falva után Kisbács környékét is érintette az árvíz.

— A Kisbács községhez tartozó Nádaspapfalván a görögkeleti templom melletti kis hidat tette tönkre a víz, ezáltal húsz családot elzárt a falutól — tájékoztatott Pripon Ioan titkár. — Nádaskóród és Csonkatelep között, a 13-as Számú Avicola felé vezetô útszakaszon egy másik hidat rongált meg az áradás, emiatt az útnak csupán az egyik felén lehet közlekedni. Az autóbusz nem juthat át a károsodott útszakaszon, így egyelôre beszüntették a járatot. Az Avicolában tenyésztett szárnyasok ellátásához szükséges takarmányt szállító tehergépkocsi sem tudja ellátni feladatát. A kialakult állapotokról tájékoztattuk a hatóságokat, az illetékes szerveket, akik segítséget ígértek a helyzet orvoslására — mondta a titkár.

— Magyarnagykapuson tegnap és ma mérik fel az árvíz okozta károkat — mondta Török Gyurkó Márton kurátor. — A község alsó végét érintette inkább az árhullám, amely még az országútra is kicsapott, ám a közlekedésben különösebb fennakadásokat nem okozott. A nagy híd melletti kertek 10–20 százalékban megrongálódtak. Állatokat nem vitt el a víz, emberek sem estek az ár áldozatául. A házaknak csupán a pincéjükbe szivárgott be némi víz, komolyabb károkat egyelôre nem jeleztek. Végleges összesítés mára készül el — mondta a kurátor.

Hideghavas elszigetelôdött a világtól, míg Felsôgyerômonostoron Gheorghe Bodea istállójába belecsapott a villám, és leégett a tetô. Hárommilliós kár keletkezett.

A hidrológiai jelentések szerint a következô napok esôzései miatt a Szamos és a Maros középsô és alsó szakaszainak, illetve az erdélyi, máramarosi, Körös-vidéki folyók vízszintjének növekedése várható. Helyenként a vízszintje meghaladhatja a kritikus értéket. A meteorológusok szerint az idôjárás alakulásában mára sem várható kedvezô fordulat. Enyhe lehûlés következik, országszerte esôzéseket jósolnak. Az ország nyugati és középsô részén, valamint a hegyvidéken záporesôre lehet számítani, a leesett vízmennyiség meghaladhatja a 30 litert négyzetméterenként.

Kerekes Edit

A Tordai Üvegipari és Építkezési Iskolaközpont magyar tannyelvû szakiskolai osztályába (autószerelô szakra) csak hárman jelentkeztek (egy diák Tordáról, egy Aranyosgyéresrôl és egy Marosludasról), így a 26-ai újraelosztások során 12 nyolcadikos képességvizsga-bizonylattal rendelkezô magyar diákot kellene ide irányítsanak az illetékesek ahhoz, hogy a tavaly beindult (a megyében egyetlen) magyar tannyelvû szakiskolánk ne mondjon egyetlen év után csôdöt. A Könnyûipari Iskolaközpont szakiskolai osztályába (ruhakonfekció szak) 5-en jelentkeztek, így 10 diákra van szüksége az osztálynak ahhoz, hogy beindulhasson (ennyire közel már évek óta nem állt az egykori Clujana-líceum a magyar tagozat újraindításától). A Beszterce utcai Szállítási Iskolaközpont magyar tannyelvû szakiskolai osztályába eredetileg négyen jelentkeztek, de utóbb ketten átiratkoztak a román tagozat azonos profilú osztályába, így minimálisnak tûnnek a beindulási esélyek.

Legközelebb az Elektrotechnikai Líceum magyar tannyelvû szaklíceumi osztálya áll a beinduláshoz: csak öt képességvizsga-bizonylattal rendelkezô nyolcadikossal kell gyarapítania sorait.

A valamilyen oknál fogva eddig még sehova be nem iratkozott, vagy a felvételin kiesett (de képességvizsga-bizonylat birtokában levô) diákok újraelosztására 26-án, szombaton (az érettségi vizsgák kezdetének napján) kerül majd sor a Traian Vuia Líceumban. Amennyiben az újraelosztás során sem sikerül a fent említett osztályoknak a boldogító 15-re duzzasztani sorait, akkor még mindig van egy utolsó lehetôség erre: az augusztusi pótképességvizsgán sikerrel vizsgázó nyolcadikosok. A vizsgára augusztus 16–18. között lehet beiratkozni; maga a pótképességvizsga augusztus 23–26. között fog zajlani.

Az eddigi megyei képességvizsga eredményeit és sajátos jelenségeit figyelembe véve úgy tûnik, hogy a júniusi vizsgákon elbukottak (például Várfalva 15 magyar diákja) és a kiváló, de a szombati napra esô földrajz–történelem vizsgát bojkottáló adventista magyar gyerekek színrelépésével legalább egy szaklíceumi és egy szakiskolai magyar tannyelvû osztállyal kezdôdik az 1999–2000-es tanév.

Szabó Csaba

Az elmúlt napok sorozatos esôzései miatt továbbra is akadozni fog a lakosság ivóvízellátása — közli a vízmûvek. Amint arról tudósítottunk: elsôsorban a kora reggeli és éjszakai órákban tudják a vízszolgáltatást biztosítani. A közlemény pontosít: 6–9 és 18.30–21.30 idôközökben lesz ivóvíz Kolozsváron, a város magasabban fekvô negyedeiben elôfordulhat, hogy ezekben a napszakokban is szünetelni fog a szolgáltatás. A vállalat vezetôsége a lakosság megértését kéri.

A NYÁRI ORGONAHANGVERSENY-SOROZATOT ZÁRJÁK június 23-án, szerdán du. 6 órakor a Farkas utcai református templomban. Ezen az elôadáson Magyari Zita orgona- és Pora Tibor trombitaelôadását hallgathatják meg a zenekedvelôk. Mûsorukon egy-egy Richter-, Baldassare-, Charpentier-, Purcell-, Telemann-, Händel- és Bach-mû szerepel. Belépés ingyenes. A rendezvénysorozatot a belvárosi református egyházközség támogatta.

ÉP LÉLEKKEL EGY EGÉSZSÉGES ÉLETÉRT (VIII.) címmel Sorompó László tart elôadást június 24-én, csütörtökön du. 4 órakor az RMDSZ alsóvárosi körzetének Párizs utca 17. szám alatti székházában.

FOLKKOCSMA minden csütörtökön, 18–22 óra között, a népzene és néptánc kedvelôinek a Heltai-alapítvány székhelyén (Mikó/Clinicilor utca 18.). Minden érdeklôdôt szeretettel várnak. A részvétel ingyenes.

A 9-ES TERÜLETI ORVOSI RENDELÔ (rendelô orvosok: dr. Mille István, dr. Blaga Gabriela és dr. Stanca Lupu) június 24-tôl, csütörtöktôl a Horea úti volt Vállalati Poliklinika I. emeleti 16-os szobájába költözik. A rendelô órarendje nem változik.

FELVÉTELIK AZ ISKOLÁKBA

A SIGISMUND TODUTÃ ZENELÍCEUMBAN a felvételi vizsgát június 28–29-én tartják. Beiratkozni június 25-ig, pénteken délig lehet a következô iratokkal: kérvény, születési igazolvány másolata, orvosi igazolvány, borítékos dosszié.

Szeptember 2–3. között tartják a felvételi vizsgákat az I–VII. osztályok megüresedett helyeire.

A BRASSAI SÁMUEL ELMÉLETI LÍCEUMBAN az V., az angol nyelvet intenzíven oktató osztályba június 23–25-én, 9–15 óra között lehet beiratkozni, az írásbeli, valamint a szóbeli vizsgát június 28–29-én tartják.

– Miért a hadügyminiszterrel próbálnak a NATO felé lépni?

– Mert ô a bábjuk.

-fi

Mi az esszé? Mit csinál az esszéíró, amikor esszét ír? Az esszé csak az utolsó elôtti lépcsôfokig segít eljutni, nem tovább. Nem mondja meg. A 70-es évek végén volt Erdélyben egy fiatal esszéíró nemzedék. Talán. Mindenesetre voltak fiatalok, akik esszéket publikáltak, és közös kötetük is megjelent. Fiatalok, akik esszét írnak, most is vannak, kérdés, hogy nemzedéknek tekinthetôk-e. A Korunk esszé-számának egyik vonulatát az ô írásaik képezik. És olyan mesterek szövegeit — vagy a róluk szóló szövegeket — is tartalmazza a szám, akiktôl a fiatalabb szerzôk tanulhatnak vagy tanulnak esszéül. Szövegeket az átmenetrôl, a küszöbtapasztalatról — nyelvek, mûfajok, éjszakák és nappalok között.

Az esszé-összeállítás jelentôsebb írásai:

Demeter Szilárd: Paszkál, az esszéember; Egyed Péter: Itt és mást; Nicolae Balotã: Ábrahám hite; Szilágyi Júlia: Esszé és regény; Ion Muresan: Költészet és disznóbôr; Kelemen Attila: Mélyen a szemhéj mögé; Selyem Zsuzsa: Elközelítés; Balázs Imre József: A megszólalás és a csend határán; Vallasek Júlia: Psyché tükrében; Czintos Emese: Tilos az Á (...); Pálffy Zoltán: Az eltûnt idô nyomodban. Thassy Jenô érdekfeszítô visszaemlékezést közöl (Budapest–Bécs–Budapest). A szerzô közvetlenül a háború utáni világot hozza emberközelbe — az olvasót pedig történelemközelbe. Kántor Lajos Tettamanti Béla grafikáit szemlélve tûnôdik: Mit tart a kéz? (A lapszám képzômûvésze a jeles budapesti grafikus.) Verset közöl Fazakas Attila és Lászlóffy Csaba.

A Tájoló rovatban Fried István kelet-közép-európai nemzetképekrôl nemzettorzképekrôl értekezik, a Közelképben pedig Bakk Miklós–Bodó Barna tanulmánya olvasható. A História rovatban a Korunk Nagy György szellemtörténeti vázlata utolsó részét közli.

Immár több mint egy éve mûködik havi rendszerességgel, Romániában elsôként és egyetlenként, az asztmaklub. A hétfô délutáni összejövetel is sok érdeklôdôt vonzott a Györkös-Mányi Albert Emlékházba: ott volt a törzsgárda, de akadtak olyanok is, akik elôször élvezhették a szervezôk vendégszeretetét, mindenre kiterjedô figyelmét-figyelmességét. Mert az asztmaklub tényleg az, amit neve sejtet: klub a javából, ahol orvos és beteg, vagy egyszerûen csak az orvosi kérdések iránt érdeklôdô látogató kellemes körülmények között beszélgethet el a szakemberrel és sorstársaival. Egy-egy ilyen „kibeszélés" pedig olykor vetekszik a legdrágább gyógyszer hatásával is.

A hétfôi találkozón dr. Péter Tibor szólt a légúti fertôzésekrôl, ismertette okait és a megelôzés lehetôségeit. A légszennyezôdés, amely egyre nagyobb méreteket ölt Kolozsváron, csak fokozza a vírusos, baktériumos, gombás fertôzések okozta kellemetlenségeket. Az elôadást a témával kapcsolatos videofilm vetítés követte, s természetesen a kérdés-feleletek sem maradtak el.

(n)

D. T., Kolozsvár: Milyen törvény rendelkezik a hadiözvegyeknek járó nyugdíjról, és mit ír elô azok esetében, akik utódlási nyugdíjra jogosultak?

Válasz: A hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek (IOVR) nyugdíjáról az ez évi áprilisi 49. számú törvény rendelkezik (megjelent a 135. Hivatalos Közlönyben). Az új törvény hatálytalanította az 1977/245. rendeletet. A hadiözvegyek — az új jogszabály értelmében — jogosultak egyrészt az egymillió lejes IOVR-nyugdíjra, másrészt megkaphatják az ôket megilletô állami társadalombiztosítási nyugdíjat is. A hadiözvegyeket a házasság idôtartamától függetlenül megilleti ez a járandóság.

Amennyiben az elhunyt IOVR-nyugdíjas volt, a túlélô feleség az állami társadalombiztosítási nyugdíjat szabályozó elôírásoknak megfelelôen jogosult utódlási nyugdíjra. Azokban az esetekben, amikor mindkét járandóságot folyósították az elhunytnak (hadirokkant és társadalombiztosítási nyugdíj), az utódlási nyugdíjat az elônyösebb járandóság után számolják ki.

Ma este egy kicsit ismét Párizsban érzem magam, nosztalgiázom — mondotta június 21-én, a francia kezdeményezésre született zene ünnepén, a kolozsvári Francia Kulturális Központ patinás hangulatot árasztó udvarán Cristiane Boutboulle igazgatónô. Nem véletlenül. Hiszen a Gheorghe Dima Zeneakadémia diákjainak hangversenyét megelôzôen Dorel Gãinã és Feleki Károly Párizsban készült mûvészfotóiból nyílt szabadtéri kiállítás. S a miniatürizált világváros, a fények városa, a mûvészetek fôvárosa egy napra beköltözött Kolozsvár központjába.

Száz fotó Párizsból, hirdette a kiállítás katalógusa. S igaz, hogy a százból százötven lett, de talán nem is ez a lényeges, hanem a mód, ahogyan a két neves mûvész, a Ioan Andreescu Képzômûvészeti Akadémia tanárai megelevenítették mindazt, amit fotósként érdekesnek és lényegesnek tartottak.

A kiállítás megnyitóját követôen Ioan Pintea és Aurel Marc professzorok diákjai: Benke Róbert, Vadim Bivol, Adrian Ciolan, Florin Cârlejan, Meda Gânscã, George Haidãutu, Viorel Lãptean, Cristian Marin, Ion Marina-Uifãlean és Ciprian Savschi Hotteterre-, Danzi-, Ibert-, Csajkovszkij- és Joplin-mûveket adtak elô.

Kép és zene sikeres egymásra találásának lehettünk szem- és fültanúi hétfô este. És annak a fölöttébb szívélyes fogadtatásnak, amelyben a ház asszonya, Cristiane Boutboulle igazgatónô részesített. Kérdésemre elmondta, milyen nagy élményt jelentett számára ez a kilenc hónap, amióta átvette a központ igazgatását, s amióta már több mint száz francia személyiséget hívott meg városunkba, akik szinte kivétel nélkül valamennyien szeretnék újból felkeresni Kolozsvárt. Erdélyt kissé egzotikusnak, de ugyanakkor — vagy talán éppen ezért? — különösképpen vonzónak találja. Az erdélyi emberben pedig olyan tulajdonságokat fedezett fel, amelyek akár modellértékûek is lehetnek. Szerinte a kultúrák sokszínûsége és egymásra gyakorolt jótékony hatásuk érdekessé és értékessé teszik vidékünket. Nem gyôzte hangsúlyozni mennyire szereti Kolozsvárt, s bár a párizsi fotók között jólesett nosztalgiáznia, valójában örvend annak, hogy egyedül jött ide, mert így a családi kötelezettségek nem tudják elvonni a munkától.

Megalakulása óta a Francia Kulturális Központ rengeteget fejlôdött. Harmadik igazgatója, Cristiane Boutboulle, már egy jól mûködô struktúrát talált, amit igyekszik tovább fejleszteni, új ötletekkel gazdagítani. Tegyük hozzá: mindannyiunk örömére.

Németh Júlia

Szerkesztôségünk újraindítja sikeres vállalkozássorozatát, melynek célja segíteni a nélkülözôkön, illetve értelmet adni az adakozók — adóból leírható — költségeinek. Vannak ugyanis olyanok, akik nem tudják megengedni maguknak már a havi Szabadság-elôfizetést sem, míg másoknak néhány (tucat) többletelôfizetés átvállalása nem akadály, vagy csak egyszerûen segítô szándékuk mûködik. Korábbi hónapokban több rászorulót sikerült egy-egy elôfizetéssel támogatni több adakozó magánszemélynek és cégnek köszönhetôen. Utóbbiak viszonylag kevesen adakoztak, de reméljük, ezúttal egy kicsit többen lesznek.

Felhívunk tehát minden céget, intézményt és személyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árával — kihordási díjjal együtt 29 000 lejjel — támogassák szerkesztôségünkön keresztül azokat, akik már a magyar nyelvû napilapról is lemondani kényszerültek. Befizetni szerkesztôségünk emeleti irodáiban lehet június 23-ával bezárólag!

Tegnap délig egy neve elhallgatását kérô amerikai magánszemélytôl máris 3 026 000 lej érkezett. Önzetlen támogatását ezúton is köszönjük!

Szintén június 23-ával bezárólag várjuk az emeleten azok igénylésének a benyújtását is, akiknél az egy fôre esô jövedelem nem több, mint havi 400 ezer lej a családban, s akik elô szeretnének fizetni lapunkra, de nem tudnak. Jelentkezni levélben és megbízott útján is lehet! Keresetükrôl igazolást kell felmutatniuk, és nem jogosultak támogatásra a már Szabadság-elôfizetôk! A beérkezett megajánlások függvényében megszervezzük a rászorulóknak juttatott elôfizetéseket.

A szerkesztôség

Egy tudományos elmélet nem attól jó, hogy nincs alternatívája. Engem sem fektetett le annak idején jó anyám azzal a mondattal, „nesze, fiam, nincs egyebünk, egyél egy kis patkánymérget!" Egy elmélet akkor használható, ha nem mond ellent a tényeknek, segítséget ad új, ismeretlen problémák megoldására, és ami a legfontosabb: nem mond ellent önmagának!

A tényekrôl: amikor egy könyvben tényekrôl olvasok, nincs módomban, hogy az ott ismertetettek valódiságát ellenôrizzem. Csak arra szorítkozhatom, hogy okfejtését önmagához hasonlítsam. A Paluxi-völgyben (USA, Texas állam) talált megkövesedett tyranosaurus és emberi lábnyomok történetét Wilder Smith biokémikus könyvébôl — Az ember eredete, az ember sorsa — vettem. Aki ismer, tudja, hogy „konzervatívan liberális" a szemléletem. Kritikus szemmel olvastam a biokémikus mûvét, és mindvégig logikusnak, önmagában megállónak láttam bizonyításait. Egyébként Smith, az illinois-i egyetem professzora, a genfi és a zürichi egyetem doktora, a londoni, chicagói és a bergeni egyetem tudományos munkatársa. Tehát Szilveszter Zoltán okfejtése, hogy dr. Roland T. Bird tudós, ezért ha talált volna valódi emberi nyomokat, elsôként áll elô egy új elmélettel, nem állja meg a helyét! Tízrészes cikksorozatom pontosan arról beszél, hogy a tudós is ember, tehát tévedhet, és arra teszek javaslatokat, hogy ezeket a tévedéseket kiküszöbölhessük. Valódi célom ez, és nem a szegény evolucionista professzorok gondjainak növelése!

Valaki mégis téved vagy hazudik a két tudós közül. Zsenge gyermekkoromban ráneveltek, hogy szeressem a természetet. Szôlônkben órákig figyeltem a hangyák vonulását, hallgattam a méhek döngicsélését. Amikor az iskolában a darwinizmusról tanultunk, minden porcikám tiltakozott ellene. Sok ostobaságot tanultunk ezenkívül, elkönyveltem hát, hogy ez is egy közülük. Ma már nem akarok együtt élni ezekkel. Az sem mindegy, mit tanítanak a fiaimnak az iskolában.

Tudom, hogy Amerikában már volt egy „majomper", ahol a bíróság a darwinizmust tanító tanárnak adott igazat, csakhogy ez nem a darwinizmus örök gyôzelmét jelentette, hanem azt, hogy egy tanárnak joga van a meggyôzôdése szerinti legjobb elméletet tanítani. Mindez nem semmisítette meg a szülônek azt a jogát, hogy, ha valami jobbat tud, ha rájön, hogy nem a pillanatnyilag leghelyesebb elméletet tanítják az iskolában, tiltakozhasson a gyermeke tudatát mérgezô tanok ellen. Én mint egyszerû szülô, lehet, hogy nem tudom eldönteni, kinek van igaza. A Chicago egyetemén tanító Wilder Smithnek vagy a Stanford egyetemén tanító (?) Szilveszter Zoltánnak, de ahhoz jogom van, hogy kérjem, amennyiben homlokegyenest ellenkezô a véleményük, akkor vagy mindkettôt tanítsák, vagy mérettessék meg együtt a két elméletet.

Smith úr könyvét ismertetni nincs szándékomban. Egy napilap hasábjain ilyesmivel próbálkozni különben is lehetetlen. Ez Sz. Z. úr hivatali kötelessége lenne, ha valóban a biológia a szakterülete. Kalifornia bizonyára közelebb van Illinoishoz, mint Kolozsvár, a könyv pedig tudtommal nem jelent meg magyarul. Én is román fordításban olvastam.

Ha már andrás szabolcs kontra SZYLVESZTER ZOLTÁN ügy lett belôle, csak a magam érvrendszerét használhatom.

Ahogy SZ. Z. írásából kiderül, az evolucionistáknak ma sincs egyéb a fegyvertárukban, mint a mutáció és a szelekció, legfeljebb annyi a különbség, ahogy kivettem szavaiból, hogy nemcsak a külsô behatások számítanak, hanem azok a belsô hibák, amelyek a sejtek lemásolása közben keletkeznek. A gondolatmenetet folytatva, és a fantasztikumot is segítségül híva, ezek szerint egy macska szép lassan kutyává képes átalakulni rövid élete során, úgyhogy elôször a feje, azután a teste válik ebbé. Így mégis megvalósulhat Darwin ötödik posztulátuma az átalakulási lehetôségekrôl (a sorozat hetedik cikke).

Nem tudom, kivel vitatkozik Sz. Z., amikor a mutációkról ír. (Az volt az érzésem, nem velem.) Állítom, hogy a mutáció egy negatív fogalom. Léteznek ilyen fogalmak. Például: gyilkosság, erôszak, önzés. Tudtommal a calcinóma így alakul ki, és a sok százmillió rákbeteg velem együtt állítani fogja, hogy ez bizony negatívum. A szervezet, amíg teheti, kidobja az ilyen sejtet. (Az is selejt, ami nem illik bele az egészbe. Egy Mercédesz alkatrésznek nincs mit keresnie a Ford kocsiban! Vagy egyszer csak elhatározza, jobb kocsi a Ford, azzá válok?)

Ha jól tudom, a rákbetegek elveszítik szaporodóképességüket. Az utód meg sem születik, vagy el fog pusztulni, hogyan akarja tehát átörökíteni az újonnan szerzet tulajdonságot? Tudom, hogyan állítják elô a hibridkukoricát. Évekre is szükség van, amíg egy megfelelô egyedet „nemesítenek". Ez jó az embernek, de nem jó a növénynek. A természet, ha teheti, a jobbra, a pillanatnyi körülményekhez alkalmasabb egyedekre törekszik. Ez viszont minden élôlény programjának sajátja! Ezt is meg kellene magyaráznia az evolucionizmusnak (mármint a fukar természet szokatlan bôkezûségét)! A tökéletes csövek újra elvetett magjaiból korcs utódok származnak. Ezért kell évente újra és újra megvásárolni a drága vetômagot. Ehhez nem feltétlenül kell a mutáció (génsebészet), elég a szelekció! (Az egyik Angliában élô magyar tudós kimutatta, hogy génkezelt táplálékkal etetett patkányok rákban pusztultak el. A kísérletet szponzoráló cég a közlés után kirúgatta a tudóst! (Forrás: a Kossuth rádió.)

Az eddig elmondottak jó például szolgálnak arra, milyen az, amikor egy elmélet önmagának ellentmond: A modern evolucionisták fölfedezték, hogy a külsô hatások okozta mutációk nem elégségesek. Erre kitalálták a belsôt, mint valójában meghatározó tényezôt. Ami jó is lenne, ahogy fentebb megmutattam, de ugyanakkor maguk állítják azt, a tapasztalatok alapján, „hogy a mutációk nagy többsége semmi jót nem jelent az állat számára, a pozitív hatásokkal járó mutációk csak ritkán fordulnak elô, viszont ôk képezik az evolúció nyersanyagát". Adok valamit, azután visszaveszem. Ez a nyersanyag édeskevés. (Sôt, tervezômérnökként fenntartom, pozitív hiba nincs, ezért ilyen mutáció sem létezik, ezt hívják fából vaskarikának!)

Az evolúció statikájában alig, dinamikájában már teljesen képtelen megmagyarázni az élôvilágot. Vegyük például a mézelô méh táncát! Hogy tudok mutációkkal elôállítani egy programot, amely ezt megvalósítja? Ha mégis sikerülne valahogy, mivel tudom elérni, hogy a többi méh megértse? Hogy mûködik ez ok–okozati összefüggésben? Mi van a köztes állapotokkal? Tudat nélkül hogyan tudom megôrizni ezeket, hogy tudom megoldani a biológiailag (idôben) különbözô állatok szimbiózisát. Hogyan fedezte föl a virág, hogy nektárt kell készítenie ahhoz, hogy beporozzák? „Tudta", hogy majd jönni fog a rovar? A rovar addig mibôl élt? Hogyan tanult meg a fecske fészket rakni? Errôl folynak a viták szakmai berkekben?

A felsoroltak az én gyermekkorban föltett kérdéseim. Gyermektelen orvos nagybátyám (akinek a lelkülete csak egy indiai jógiéhoz volt hasonlítható) erre úgy reagált, hogy újabb és újabb könyvet adott a kezembe.

Annak idején mérnöki problémáim megoldására számítógépen programokat készítettem, egy román gyártmányú Spektrum Sinclair típusú gépen. Mire a programokat kimentettem magnetofonra, mágnesszalagokra (mert az még ilyen gép volt), a szerkezet túlmelegedett, csodákat mûvelt: néha csak a felét mentette ki a programnak, néha egy kétszerannyira dagadt változatot. Újrafelvételkor ez a program csak alig vagy egyáltalán nem mûködött. Bár a sejtmásolás mechanizmusának nem sok köze van tudtommal a mágnesezéshez (inkább a szobrászathoz hasonlít), e modell alapján el tudom képzelni, hogy egy méh genetikájában megsokszorozódnak az információk valamilyen mutáció következtében. (Megvan tehát a szükséges programlépés mennyiség, még ha a tartalma hibás is.) De ahogy fentebb írtam, az élet dinamikájához több kell. Erre találták ki önök a szelekciót. Csakhogy természetes úton (értelmes beavatkozás nélkül) nincs pozitív szelekció. Miért is nincs perpetuum mobile? Matematikailag elképzelhetô (nem végtelen a valószínûsége annak), hogy egy üres szobában lévô molekulák olyan megosztást találjanak, hogy a nagy energiájú részecskék a szoba egyik felében, a többiek pedig a másik felében gyûljenek össze. Kettejük közé egy válaszfalat téve és egy motorral összekapcsolva kész a perpetuum mobile! Csakhogy ezt újra és újra meg kellene ismételni. Erre kellene a maxwelli démon, mely folyamatosan szelektálja egy kis nyíláson keresztül a levegô részecskéit. Csakhogy ez a démon nem létezik!

Olvastam egy könyvet (illetve csak belepillantottam), mely úgy véli, meglelte az evolucionizmus maxvelli démonát. Szerinte a Nap információrészecskéket, programdarabokat képes kibocsátani, s ez az evolucionizmus motorja. De ez már teizmus. Erre viszont csak azt mondhatom, amit Smith professzor úr üzen a teista evolucionistáknak: (csak abban a tudós-halmazban érvényes!) „Isten nem választhat ennyire primitív módszert a teremtésre!"

Tízrészes cikksorozatom elsô három része leginkább a demokráciával foglalkozik, négytôl hétig megismeréstudománnyal (ahol szó esik a darwinizmusról is), nyolctól tízig a legsúlyosabban mérgezett tudományt, a történelmet mutatom be. Valóban a cím nem mindig találó. Ettôl függetlenül az S. Z. levelében fölvetett egyéb kérdésre a többi cikkben választ lehet találni.

András Szabolcs

Furcsa ellentmondás: miközben Max van der Stoëel modellnek tekinti a „multikulturális" Babes–Bolyai-egyetemet, az ôt vendégül látó, éppen soros rektor, a sajtó tanúsága szerint, nem ért egyet az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet kisebbségi fôbiztosával. Hogy egészen pontosan mire is vonatkozik ez az egyet nem értés, egyértelmûen nem derül ki a megbeszélésekrôl szóló tudósításokból. Látszólag ugyanis mindkét fél az egyetem multikulturalitásáról beszél. A fôbiztos a modellrôl, amit a tanügyi törvény új változata lenne hivatott szentesíteni, a rektor a statusquoról, a jelenlegi állapotról, amit a dicsért modell veszélybe sodorhat.

A nyelv és a sajtó furcsa ördöge, hogy a fogalmak összemosódnak. A modell lényegében soha nem fogható fel valóságként. Viszont, ha valamirôl kimondják, hogy modellértékû, akkor már más a helyzet. Tehát a két vélemény csupán abban különbözhet, ami a modell és modellértékûség fogalmát elválasztja. Sajtóértekezletén a fôbiztos a multikulturalitás irányába tett fontos lépésekrôl beszélt, és élek a gyanúval, hogy ezt a törekvést méltatta elôzô kijelentéseiben is. Csakhogy egy nyilatkozatból mindenki azt hallja ki, ami fülének kellemes.

Ami számomra modellértékû, az a tény, hogy a kisebbségi fôbiztos egyáltalán vette a fáradságot, és egyetemügyben körülnézett Kolozsváron. Tájékozódott. Hogy mi fért bele ebbe a tájékozódásba, pontosan nem tudom, és azt sem, mi volt a tájékozódás valódi célja. Jelzés, hogy a világ szeme rajtunk, vagy ezen túlmenôen, konkrét információk beszerzése. A magam részérôl az elsô változatra voksolok. Mert minden jóhiszemûsége dacára sem hiheti egy diplomata, hogy azoktól kap hiteles képet a kisebbségi oktatás helyzetérôl, akik évek óta megpróbálnak minden, a kisebbség részérôl érkezô kezdeményezést elfojtani. Ha memóriám nem csal, a mostani rektor ugyanaz, aki pár évvel ezelôtt, rektorhelyettesként, az egyetemi autonómiára és a román tanárok nyolcvan százalékos szenátusi többségére hivatkozva, minden ilyen kezdeményezést eleve értelmetlennek nyilvánított. Íme, hogyan fest hát az a modellértékûség, amely olyannyira szívügye a rektornak.

Bizonyára valahol — és ez örvendetes tény — számon tartják a modelleket és a modellértékû intézményeket. Hogy mennyire érdemli ki ez utóbbi minôsítést a kolozsvári egyetem, már kérdéses. Ezt a kételyt támasztja alá a már idézett, sajtó szellôztette véleménykülönbség is. Egyébiránt maga a modellértékûség is interpretálható. Pozitív avagy negatív töltetet hordozhat. Mert ha a Babes–Bolyai a mostani állapotában modellértékû, akkor ez legfeljebb azt szemléltetheti, hogy, nagyon sok vonatkozásában, milyen ne legyen az a bizonyos multikulturalitás.

Németh Júlia

Pirinyó Béla polgártársunkat a tegnap elütötte egy autó — mégpedig a zebrán. Nyilván mással is megesett már, hogy elütötte egy autó a zebrán, s alighanem ilyesmi még elôfordul ezután is. Az élet már ilyen, szereti a váratlan, meglepô helyzeteket. Mindazonáltal Pirinyó Béláról tudni kell: roppant óvatos, körültekintô, megfontolt ember — az a fajta, akire azt szoktuk mondani, hogy még az aludttejet is megfújja, mielôtt megeszi. És lám, mégis elütötte egy autó, mégpedig a zebrán.

A (meglehetôsen súlyos) baleset körülményeit illetôen teljesen fölösleges találgatásokba bocsátkoznunk, ugyanis a gyors és szakszerû vizsgálat minden kétséget kizáróan megállapította: egyedül a sofôrt terheli felelôsség a balesetért. Következésképpen neki kell fedeznie Pirinyó Béla (tetemes összegre rúgó) kórházi költségeit, s ezen felül még úgynevezett fájdalomdíjat is kell fizetnie Pirinyó Bélának (ami ugyancsak jókora összeg).

Mivelhogy az az autó, amelyik elütötte, történetesen épp egy speciálisan felszerelt mentôkocsi volt, Pirinyó Béla polgártársunk élete egy percig sem forgott veszélyben.

Mindent összegezve, elmondhatjuk: hála istennek, vannak, de még mennyire, hogy vannak! szerencsés emberek is — mint például polgártársunk, Pirinyó Béla is.

(A sofôr véleményét nem ismerjük.)

Molnos Lajos

Bánffyhunyad fekvése igen szerencsésnek mondható: az E60-as országút halad át rajta, vasútvonallal rendelkezik, a móc- és a Körös-vidék, a Szilágyság, valamint Bihar egyaránt a közelben fekszik. A hatalmas erdôs területek kedveznek a fakitermelésnek és -iparnak. Tizenegyezer lelket számláló lakosságának 37 százalékát teszi ki a magyarság, 7 százaléka roma, a többség román nemzetiségû. Az ötezer munkaképes lakos 20 százaléka munkanélküli. A kedvezô fekvés mégsem válik a település elônyére: a fokozott munkanélküliség, a gyárak sorozatos csôdje, a földgáz és a megfelelô gazdasági igazgatás hiánya mind a város elszegényedését eredményezte, oda vezetett, hogy másfél hónappal ezelôtt a helység vezetôsége ismételten kérte a kormánytól Bánffyhunyad hátrányos helyzetû övezetté nyilvánítását.

Az 1997. november 13-án keltezett 746-os számú határozattal engedélyt kaptunk a gáz bevezetésére — mondta Sorin Constantin Ban alpolgármester. — Nem Gyalu, hanem Kisbács felôl kapnánk a földgázt, erre az útvonalra készült el a megvalósíthatósági tanulmány. Családonként 800 ezer lejt kellett annak idején befizetni, a 3205 családból ezer be is fizette ezt az összeget. 1998-ban rendeztük meg az árverést. Az utcai hálózat tervének költségeit a polgármesteri hivatal vállalta. A munkálatok egy kilométeren kétmilliárd lejbe kerülnének, a teljes összeg meghaladja a százmilliárdot.

Rendre minden nagyobb vállalat befuccsolt, munkásait szélnek eresztette. Legújabban az utolsó nagyobb gyár, a ’89 elôtt a kolozsvári Unirea kirendeltségeként mûködô Atex zárt be. Most éppen folyamatban van a csôdeljárás. 173 ember veszítette el az állását. A nagyobb vállalatok közül már csak a körülbelül száz embert foglalkoztató Napolact mûködik, no meg a fakitermelô, fafeldolgozó egységek. Ezeken kívül csupán kereskedelmi vállalkozások, kis termelô mûhelyek, no meg szolgáltatásokkal foglalkozó cégek léteznek. Ezek között még a legnagyobbak alkalmazottainak a száma is alig haladja meg az ötvenet.

Eddig már több alkalommal is kértük a kormánytól városunknak hátrányos helyzetû övezetté történô nyilvánítását, ám eddig soha nem hagyták jóvá. Most, sajnos, az utolsó nagyüzem csôdjével biztosan teljesíteni fogjuk a követelményeket, s másfél hónappal ezelôtt keltezett újabb kérésünket elfogadják.

A földgáz bevezetése megváltás lenne városunkra nézve, hiszen elôször is olcsóbb fûtôanyag. Ugyanakkor a földgáz bizonyos termelési ágazatok, folyamatok esetében elengedhetetlenül szükséges, sok vállalkozót a gáz hiánya tántorít el attól, hogy Bánffyhunyadon fektesse be pénzét. De a jelek szerint a gázra, sajnos, még sokáig kell várnunk...

Kerekes Edit

A kolozsvári polgármesteri hivatal szokásos hétfôi sajtóértekezletén Minodora Fritea, a városháza ellenôrzô testületének igazgatója elmondta: a kolozsváriak adakozó természete miatt egyre több koldus érkezett a városba. Az 1993. július 7-én elfogadott 70-es számú tanácsi határozat értelmében csupán 3 ezertôl tíz ezer lejig büntették a koldusokat. Az igazgatóasszony a büntetés megemelését kéri a városi tanácstól. Csütörtökön a városatyák 500 ezer lejtôl 1 millió lejig terjedô pénzbírság kiróvását szabhatják meg. Az aznap koldult összeget elkobozzák. A határozattervezet értelmében a büntetést a rendôrségnek kell kirónia.

Minodora Fritea nem tudott pontos adatot mondani arra vonatkozóan, hogy 1993 óta hány koldust büntettek meg. Arról sem tudott beszámolni, hány kiskorút utaltak nevelôintézetbe.

K. O.

Az elmúlt vasárnap mezôségi tájakra utaztak ki Kolozs megye RMDSZ-tisztségviselôi: Bitay Levente ügyvezetô elnök, Barazsuly Emil mezôgazdasági és falufejlesztési alelnök és Pálffy M. Zoltán megyei tanácsos.

Magyarszováton tisztújító közgyûlésre került sor a délelôtti templomozás után. A rövid idôre tervezett találkozó hosszabbra sikerült, mert elég sok kérdés felmerült a vita során, politikaiak és gazdaságiak egyaránt. A tagság jó része elégedetlen az RMDSZ felsô vezetôségének tevékenységével, fôleg azzal a móddal, ahogyan a hazai magyarság érdekképviseletét ellátják. Mint ahogyan az várható volt, különös hangsúlyt kapott a gazdasági és szociális helyzet megítélése, amelyért egyértelmûen a kormányt hibáztatták. Megkérdôjelezték a kormányban maradás idôszerûségét is. Elhangzott az is, hogy a mezôgazdaságot mintha tudatosan akarnák tönkretenni a hatalmon levôk. Miért kell ezekkel az erôkkel továbbra is egy sípot fújni? — kérdezte az egyik részvevô. Elaggott, beteg bácsi panaszolta, hogy a volt tsz-nyugdíjasoknak, akiknek nagyon kevéske pénzt hoz a postás, ha kórházba kerülnek, több száz ezer lejt kell fizetniük gyógyszerért. A panaszok tovább sorjáztak. Mégis a legtöbb kérdés a növényvédelem tárgyában merült fel. Természetes dolog ez, hiszen most van a permetezés ideje, és az ôszi terméseredmények színvonalát nagymértékben meghatározza a növényvédelmi eljárások helyes és idejében való elvégzése. Továbbá felmerült a mezôgazdasági kuponok ügye is. Nehezményezték egyesek azt a tényt, hogy azok helyett, akik földet vásároltak az utóbbi években, a régi tulajdonos kapta ezeket az értékjegyeket. A zsebszerzôdéseket a helyi tanács nem veheti figyelembe. Továbbá a falufejlesztés kérdése is terítékre került, de szûkös pénzügyi lehetôségek miatt a kitûzött célok nagy része — gáz, víz, csatornarendszer — nem valósulhatott meg.

B. E.

• Harminc napra szóló elôzetes letartóztatásba helyezték a 11-én ismertetett lopás és rongálás alapos gyanúsítottjait: Ioan Rãzvan C.-t (19), Cosmin Teodor C.-t (17), Sipos Mártont (22) és Visinel Sabãut (23).

• Gyalogátkelôhelyen gázolta el Liliana Giuglea (28), a Radiotel ügynöke a 87 éves Fülöp Elzát. Az eset a Horea és a Closca utca keresztezôdésénél található zebrán történt, a nyugdíjas áldozatot agyrázkódással és többszörös töréssel szállították kórházba.

• Holtan találták meg egy dési épülô házban Robert Margaretát (40). A nô gyakori alkoholfogyasztó hírében állt. Holtteste a dési halottasházban van.

• Akasztva találtak rá a kodori Vasile Rusra (72). A nyomok alapján öngyilkosság történt.

(póka)

A Romániai Református Egyház Zsinata 1999. június 10-én folytatta munkálatait, és megbízta az Ügyvezetô Elnökséget e közlemény közzétételével:

A zsinat alapvetô törvényeket fogadott el, megszavazta a kánon végleges szövegét, és megtárgyalta a hozzá szabályszerûen benyújtott elôterjesztéseket.

A Zsinat egyhangúlag elhatározta, hogy mûködését — a kialakult helyzet ellenére is — tovább folytatja.

A Romániai Református Egyház Zsinatának Ügyvezetô Elnöksége

Eddig csak a sajtóhírek alapján követtem és tiszteltem azt a céltudatos és következetes lelki, szellemi, szociális és mindezeknek anyagi hátteret teremtô gazdasági építômunkát, amelyet a nagyenyedi római katolikus plébánián Papp László plébános úr és elkötelezett kis csapata végez.

Június 18–20. között azonban olyan eseményre került sor Enyeden, amelyrôl nem hiányozhatott a Napsugár: száz 8–12 éves gyermek és 25 pedagógus gyûlt össze az ország 12 településérôl.

A Mustármag — Kairos (kegyelmi idô) nevû gyermektalálkozó kis meghívottjai azok a „kovász-gyermekcsoportok" voltak, melyek már otthon is fogékonyaknak bizonyultak a közösségi hitélmény iránt, az enyedi evangélizációs program után pedig az otthoni közösség keresztény lelkiséget sugárzó magvai lesznek majd. A kísérô pedagógusok zöme Nagyenyeden végzett, s a Bethlen-kollégium szellemi öröksége mellett vitte magával a katolikus plébánián kialakított közös otthonban, illetve a Mustármag ifjúsági csoportban magába épített mély, keresztény hivatástudatot.

Ôk hozták most el kis tanítványaikat, hogy az „Ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Mt. 18,20" — mottó szellemében sok-sok közös, gitáros éneklés, evangéliumi tanítás, rajzos feladat, szabadtéri, közös ünneplés és szentmise átélése során épüljön hitük, evangéliumi, történelmi, népi ismereteik, kreativitásuk, baráti kapcsolataik. A rohamosan morzsolódó szórványból, Vulkányból, Lónyáról vagy Csernakeresztúrról érkezôk számára a találkozó legfôbb üzenete az erôt, biztatást nyújtó közösségi élmény volt.

A hét végi nagyenyedi rendezvény sajátos színe és értéke, hogy a mindezt megálmodó és eszmeiségében kidolgozó Papp László példás s ma oly ritka szerénységgel mindvégig háttérben maradt, nagyszerûen szervezett „tanítványaira", a Mustármag ifjúsági csoport tagjaira bízta a „szereplést", az egész találkozó gördülékeny levezetését. Mindenki örömmel követte a meleg mosolyú, tájékozott kis tanító nénik szavát.

Lélekröpítô, folytatást kérô együttlét volt a nagyenyedi gyermektalálkozó. Áldja meg érte az Isten mindazokat, akik munkálkodtak létrejöttén.

Zsigmond Emese

A tanév végét ünnepi pillanatok jelezték a gyulafehérvári Római Katolikus Hittudományi Fôiskola életében. Június 19-én, szombaton dr. Jakubinyi György érsek hét ötödéves kispapot szentelt diakónussá: Bartos Csabát, Kádár Miklóst, Kovács Pétert, Márton Istvánt, Márton Józsefet, Szurkos Csabát és Veress Sándort.

20-án, vasárnap pedig nyolc végzôs lett diakónusból áldozópappá. Az újmisések — Kelemen Ervin, Keresztes Zoltán, Kopácsi Ferenc, Kovács Attila, Nagy László Örs, Pál Ferenc, Simó Gáspár és Vass Nimród — a fôegyházmegye érsekével, Tamás József segédpüspökkel, a tanáraikkal és paptársaikkal elfogyasztott ünnepi ebéd során kapták meg segédlelkészi kinevezésüket.

Az elkövetkezô napokban szülôfalujukban-városukban mutatják be elsô ünnepélyes szentmiséjüket rokonaik, barátaik, ismerôseik körében, majd augusztus elsején megkezdik papi szolgálatukat a fôegyházmegye különbözô plébániáin.

Bereczki Szilvia

Az 1848–49-es szabadságharcnak több csatája, fontos stratégiai pillanata kötôdik a Szilágysághoz. Bem József például 1848-ban Szilágysomlyón vette át az erdélyi sereg fôparancsnokságát. Ez utóbbit most, a forradalom 150. évfordulóján sajátos módon akarja megünnepelni a szilágysági kisváros: a református templom mellé többméteres emlékfalat terveznek, amelyen középen egy Bem József-féldombormû, valamint az 1848-ban bevonult honvédek névsorai kerülnének fel, ezek mellett pedig az elsô és második világháború hôsi halottainak emlékmûvei. A Bem-táblasor már elkészült, de még mindig a református templomban áll, hiszen a szervezôk — a Báthory István Alapítvány — nem kaptak engedélyt felállítására. Az engedélybeszerzés fiaskója nem törte le a szilágysomlyóiakat, sôt további munkára serkentette ôket. Elhatározták, hogy a katolikus templom mellé felállítják Báthory István fejedelem és lengyel király mellszobrát. Így egyszerre két magyar jellegû emlékmû felállításához fogják kérni majd az engedélyt! A szobor felállításának és ennek kivitelezésének ötlete — tudtuk meg Acsády Annamáriától, az alapítvány kuratóriumi tagjától — Surányi Józseftôl, egy Szilágysomlyóról elszármazott nyugdíjastól és lelkes lokálpatriótától származik. A szobor felállításának költségei természetesen meghaladják az adakozásokból összegyûjtött pénzek szintjét, így a szervezôk örömmel veszik mindazok támogatását, akik úgy vélik, megérdemli ez a fejedelem, hogy Szilágysomlyó szobrot állítson neki. Címük: Báthory István Alapítvány, Simleul Silvaniei 4775, str. 1 Dec. 1918. nr. 33., tel.: 060/678-199.

Szabó Csaba

A bankvilág, a gazdasági és a politikai elit az egész világon összefonódik. A bankár, a technokrata egyik szeme a piacon, a gazdaságon, a másik a politikai eliten és az állami bürokrácián csüng. A bankvezetôk mindkét világban otthonosan mozognak, s mindkét terepen hatékonyan próbálják érvényesíteni érdekeiket. Romániában a kereskedelmi bankok többsége (tôke, területi egységek, hitelállomány tekintetében) 1999-ben is az állam kezében, többségi állami tulajdonban vannak. Sajnos!

E sorok írója 27 évet dolgozott állami bankban és öt évet készült a bankszakmára, bank és hiteltan szakon, tehát belülrôl próbálja megítélni a román bankok jelenlegi helyzetét, amikor a privatizációt már nem lehet elnapolni, és egy év alatt be is fejezôdik a magánosítási folyamat.

*

A bankok és pénzintézetek tevékenysége összefügg az ország társadalmi, gazdasági viszonyaival, civilizációjával, hagyományaival, valamint történelmi fejlôdésével. Amióta kétszintû bankrendszerünk (1991) van, a jegybanknak nincs közvetlen kapcsolata a gazdálkodó egységekkel, és a Román Nemzeti Bank (RNB) üzleti kapcsolatokat csak a kereskedelmi bankokkal és más pénzintézetekkel tart. Romániában és bárhol a világon a nemzeti bank a monetáris szabályozás eszközeivel befolyásolja a kereskedelmi bankokat, a bankok között pedig verseny folyik az ügyfelekért, a piacért, a befektetésekért, és természetesen minél több profit megszerzésért. Nálunk a helyzet teljesen másként áll. 1997 januárjáig a bankoknak nem volt arra joguk, hogy állami kereskedelmi társaságoknak ne folyósítsanak hitelt, a hitel és a napi politika összefonódott, és ez a jelenlegi több mint 30 ezer milliárd lej behajthatatlan kihelyezést eredményezte. Ezért az állami kereskedelmi bankok mellett a nemzeti bank is vétkes, amely az állami bankfelügyeletet nem vehette komolyan, és így a bankok portfóliója 50–80%-ban „rothadt". A Bancorex esetében — ez már közismert tény — május 29-ig a behajthatatlan hitelekbôl kb. 4 ezer milliárd lej értékû dossziékat átadták a banktartozások értékesítési ügynöksége (Agentia de Valorificare a Activelor Bancare — AVAB) elnökének, aki szerint a hatástalan hiteleknek még a felét sem kapták meg.

Korábban azt állítottuk, hogy féltjük a nemzeti bankot, mert eszköztára kimerülôben van, az inflációellenes politika, az árualap és a vásárlóerô közötti pénzügyi egyensúly, bár törékeny, létezik. A bankok felügyelete azonban gyenge lábon áll. A bankok likviditási gondokkal küszködnek, magas a leszámítolási kamatláb (taxa scontului — 35%). Radu Vasile nem tarthatta be ígéretét, a hitelpolitika növekedésellenes, kontraproduktív. A nemzeti bankot és vezetôségét egyre több támadás éri. Nyilvánvalóan társtettes, felelôs azért, hogy eddig öt csôdös bankunk van, mindig késve lépett, és a csôdhelyzetet nem elôzte meg erôteljes, bátor fellépéssel. A kötelezô tartalékráta politikája is hatástalan volt, a klasszikus román „lasã-mã cã te las". Kérdés, hogy a Dacia Felix, Credit Bank, Bancorex, Albina és Banccoop után melyik lesz a következô csôdös kereskedelmi bank, s mikor jelentik ezt be. És milyen ellenlépéseket készül tenni az RNB, amely kidolgozza az országos fizetési és elszámolási rendszert, a pénzforgalom szabályait, de nem veszi elég komolyan a pénzügyi fegyelem betartását és az állami bankfelügyeletet. Egy fronton verhetetlen eddig a nemzeti bank gárdája: a valutaárfolyamok tartása és a véleményezett árfolyam monitorizálása terén. Az eredmény már nyolc éve kitûnô. De a reálgazdaság csôdhelyzete, az általánosodó recesszió és a krónikus infláció körülményei között bôvíteni kellene az eszköztárat, és újítani is, mert a Világbank és a vele együttmûködô IMF az RNB tevékenységével és az elkövetkezendô tíz évre szóló stratégiájával nincs megelégedve.

A bajok baja a piac beszûkülése mellett az, hogy nem lehet érvényesíteni a hitelfedezeteket (jelzálogkölcsön), és nincs vevô ingókra és ingatlanokra. Túlkínálat van, ill. ezt a piacot is érinti a gazdasági stagnálás és a beruházások elmaradása. Ezért szeretnénk tudni, milyen lesz a nemzeti bank hitelpolitikája és pénzteremtési stratégiája, hogy közben az infláció ne nôjön. Ennek megvitatása megérne egy workshopot, már azért is, mert pénzintézeteink besorolása és külföldi megítélése egyfolytában romlik. Eddig csak azt tudjuk, hogy 100 milliárd lejre emelték a minimális bankalaptôkét, és hogy a kisbetétesek pénze ne vesszen el, a kötelezô tartalékrátának 12%-osnak kell lennie.

Sorskérdés, hogy a jelenlegi 45 hitelbankból összetevôdô román bankrendszer veszélyben van-e, hiszen közismert, hogy a bankok helyzete visszatükrözi a meghitelezett gazdasági aktorok állapotát, és az egész gazdasági környezet helyzetét és konjunktúráját.

A több mint 80%-os évi átlagkamatú állampapírok és kincstárjegyek elszaporodása olyan kihívás az üzleti alapon mûködô bankoknak, amelyet nyolc év infláció után rövid távon nem lehet rendezni, a tôke pedig igen mobilis. Ez elsôéves anyag a közgazdasági egyetemen. Következik, hogy ha valaki szerencsés helyzetben van, és 3 vagy 5 millió lejt kivesz a Banccooptól, nyilvánvalóan 78%-os kamatú állami kincstárjegyet vásárol (vagy valutát).

Ha már a bankok romlásánál tartunk, és beismerték ezt, hogy a bankok által kihelyezett hitelek több mint 50%-a behajthatatlan, szem elôtt kell tartanunk azt, hogy:

— a reálgazdaság helyzete romlott és romlik,

— a törvényi keret elégtelen, s a felszámolási eljárás hosszadalmas,

— hiányzik a bankgaranciák piaca és az a szakembergárda, amely elbírálhassa a végrehajtás hatékonyságát,

— eddig kétszer is „megsegítették" a csôdös állami nagy bankokat, odadobtak nekik egy-egy mentôövet, hogy életben tartsák ôket (Bancorex, Banca Agricolã).

Bizonyos tisztítások sikertelenségei után nincs miért életben tartani a veszteséges, nehezen konszolidálható bankokat, mert ez csak új terheket róna a költségvetésre, az átmenet keresztjét vivô polgárra. 1999 májusában megtudtuk: a korábban kapott konszolidációs segítség ellenére a likviditási gondokkal küszködô bankokat a jegybank is megsegítette azzal, hogy a portfóliójukban lévô konszolidációs kötvényeket nagyrészt megvásárolta. Ennek fejében viszont a likviditási hiteleket csökkentette, így inflációs veszély nélkül helyreállította az egyensúlyt. Ilyen támogatást kapott kétszer a Bancorex és az Agrobank, összesen közel 2 milliárd dollár értékben, és errôl állítottuk 1997 nyarán, hogy „lyukas" volt a mentôöv.

A román bankrendszer és a piac átrendezôdése 1999 júniusában folytatódik. Erre vonatkozóan legfontosabb megállapításunk az, hogy a konszolidált bankok aktivitása csökkenni fog. Talán jobb lett volna a megszüntetés — állítják a liberális közgazdászok —, de a legfontosabb tényezô az (és ez a legfájdalmasabb), hogy állami pénzeket használtak fel a megmentésre, és a válságkezelô tôkeinfúzió folyósítása a végrehajtás elkezdése elôtt indult be. Nyilvánvalóan — és itt Petre Románnak adunk igazat —, mert politikai indíttatású kölcsönökkel álltunk szemben, és egyetlen kormány sem volt különb eddig. A Bancorex „rendbetétele" is csak a Világbank parancsára történt meg. Csak a privatizáció segíthet, és a magánosítás érdekében egyes állami bankok eladásakor, a vételár versenytárgyalása után, a bankok rossz követeléseire nyújthat garanciát az állam. Erre sor is kerülhet rövid idôn belül, mert a Bancorex, az Agrobank, valamint a Román Kereskedelmi Bank eladása még sok meglepetést tartogat, amit nem lehet állami kötvény kibocsátása nélkül megoldani. Fôleg azért, mert a behajthatatlan hitelek felszámolása hosszú és fájdalmas folyamat, amire alig van joggyakorlat.

A bankok közötti erôviszonyok átrendezôdése, a konkurencia beindulása nemcsak a piac feladata, hanem kormányzati prioritás is, amit a nemzeti bankkal közösen kell megoldani. Ha lehetséges, egyre kevesebb állami pénz felhasználásával, már azért is, mert a lakosság allergiás lett a bankpanamákra, és túl kevés bankigazgató került eddig a rács mögé. Az átlagfizetés a bankokban túllépte az 5 millió lejt, s tudjuk, hogy milyen áron. Ez az áldatlan helyzet igazságtalan és régóta tart, a csôdös állami bankokban is.

A választásokig a labda fel van adva Radu Vasile kormányának és Mugur Isãrescunak. Miután tudjuk, hogy a behajthatatlan hitelek volumene csillagászati, dönteniük kell, hogy melyik utat válasszák: a felszámolást, a privatizációt, vagy egy más módot találnak szerényebb továbbélésükre. Kilenc év sikertelenségei után a hangsúly most a gyorsaságon van, hogy a sürgôs tôkebevonási próbálkozások végre sikerrel járjanak, s a lakosság megtakarításai ne váljanak üres papírokká.

Az adósságállomány növekedése és az állami értékpapírok kibocsátásának folytatása, szerintünk, járhatatlan út, mert rövid idôn belül a költségvetésre rendkívüli terheket ró, bénítja a hatékony magánbankok hitelezési stratégiáját és a kis- és középvállalatok megerôsítését. A javuló trendek a romániai pénzfolyamatokban és bankokban csakis a reálgazdasági reformfolyamatok kivitelezésével egyetemben lehetnek hatékonyak és hosszú életûek, mert a makrostabilizációs mítosz 1999 májusában kimúlt akár az Albina Bank. A Világbank képviselôi pedig hétízbeli szószegés után már nem hiszékenyek.

A Bancorex gondjainak megoldása a GDP 6%-át emészti fel, és 1999-ben a kormány kb. 2%-ot áldoz a súlyosan beteg költségvetésbôl erre az állami bankra — állítja Mihai Bogza, az RNB alkormányzója. Tehát következhet a Bancorex esetleges bezárása ez év júliusában, ez a dekodifikáció eredménye, valamint a várható létszámcsökkentés, ami elérheti a 70%-ot.

Várjuk a gyors bankprivatizációt és a négy privatizálandó állami bankról a teljes igazságot, hogy a három mínusz B után ne írhassunk három C-t, ami a legrosszabb besorolási alternatíva. Azzal nem lehet kijutni a nemzetközi pénzpiacra és hitelhez jutni. Mert ez is egy alternatíva, és távolról sem lehetetlen, látva az oroszországi bankcsôdöket és az eddigi romániai gazdasági valóságot.

Neményi József Nándor

(Folytatás lapunk múlt szerdai számából)

Az adórendszer az adott idôszakban mûködtetett adófajták összessége.

A racionális adórendszer keresése a felvilágosodás óta jelen van a közpénzügyi gondolkodásban. A célok és az eszközök egységét megvalósító összefüggô adórendszer csak modellszerûen írható le, a valóságban nem létezik. Minden ország adórendszere folyamatos gazdasági, politikai és ideológiai küzdelmek eredményeként, kompromisszumokkal terhelten alakul ki, és évrôl évre, rosszabb esetekben még ennél is rövidebb ciklusokban változik.

Az adórendszer országspecifikus kategória. Még fejlett nyugat-európai országok adórendszerei is, az integrációs eszközök alkalmazásával elôsegített összehangolás ellenére is, különbözôek.

Az adórendszer mûködôképessége nagymértékben függ az illetô ország sajátosságaitól. Csak olyan adórendszer mûködtethetô, amely megfelel az illetô ország adómentalitásának, a kulturális fejlettségnek, nem ellentétes a hagyományokkal, adottak vagy megteremthetôk az infrastrukturális feltételek (információs rendszer, szakképzettség, ellenôrzési rendszer). Az adótörvények bonyolultsága, stabilitásának hiánya, a kapkodó, ellentmondásos, olykor követhetetlen és elsajátíthatatlan módosító intézkedések sokasága minôsítik az illetô adórendszert, és alapvetôen meghatározzák mûködôképességét.

Amint az elôzôkben már utaltunk rá, az adózás és annak megfelelôen az adópolitika legfôbb célkitûzései a költségvetés bevételeinek biztosítása, a jövedelemszabályozás és — ezektôl elválaszthatatlanul — a gazdasági folyamatok befolyásolása. Az adottságok és feltételek azonban meghatározzák, és ugyanakkor behatárolják az adópolitikai döntések mozgásterét.

Közismert, hogy az adók rendkívül népszerûtlenek. Ezért az adóterhek csökkentése Romániában minden választási kampány jól meglovagolt és be nem váltott ígérete marad. Ennek egyik fô oka az, hogy az adóterhek csökkentésének lehetôsége nem csupán és nem elsôsorban akarat kérdése. Az alacsony hatékonysággal mûködô gazdaság képtelen kitermelni a költségvetés igényelt bevételeit. Fellép tehát egy olyan kényszer, amely elkerülhetetlenül szükségmegoldásokhoz vezet. A szükségmegoldások a legtöbb esetben nélkülözik a korrekt adózás elementáris elveit.

Az adópolitikára ránehezedik a közpénzekkel való rossz gazdálkodás és a pénzügyi fegyelem lazasága is.

Az adózás, mint a közterhek elosztására irányuló viszony, egyfajta zéróösszegû játszma. Ez azt jelenti, hogy a játszma minden egyes résztvevôje csak a többi hátrányára szerezhet elônyöket. Adott bevételi szükséglet mellett valamelyik gazdasági szereplônek vagy társadalmi csoportnak biztosított kedvezmény egyben többletterhet hárít a gazdaság, illetve a társadalom e kiváltságot nem, vagy csak kis mértékben élvezô részére. Ékes példája ennek az állami nagyvállalatok évek óta sok milliárdra felgyûlt és tudatosan be nem hajtott adótartozása. Az így keletkezô és állandóan újratermelôdô költségvetési hiányt csak ideig-óráig lehet a többi adófizetôre hárítani. Az adófizetôk hosszabb távon nem kényszeríthetôk a reálgazdaság feltételeitôl eltérô magatartásra. Az elvonások szintjének van egy pontosan meg nem határozható küszöbértéke, amely felett a reálszféra — látszólag — irracionálissá válik, a gazdasági szereplôk az adómenekülés különbözô formáit keresik és alkalmazzák, tevékenységüket szûkítik, vagy éppen felszámolják. Ilyenképpen lassan lehetetlenné válik a konstruktív adópolitikai magatartás-befolyásolás. Gazdasági kutatóeszközökkel kimutatható, hogy az adóterhek miként idézhetnek elô olyan torzulásokat és fékezô tényezôket, amelyek következtében az adókulcsok növekedésével az adóbevételek abszolút értékben csökkennek.

*

Az adózás meghatározó tényezôje mindennapi anyagi helyzetünknek. A megfelelô ismeretek és információk hiánya mind az egyéni, mind a közgondolkodásban helytelen értékítéletet eredményezhet.

Ha az adófizetô úgy érzi, hogy az adónak méltánytalan és igazságtalan mértékét rótták rá, rontja az amúgy is rossz adómorált, és arra is vetemedhet, hogy választottjai büntetését kíséreli meg. Jobb helyeken kormányok buknak meg és pártok jutnak hatalomra adópolitikájuk miatt. Mint annyi minden, nálunk ez a dolog is sajátosan mûködik.

Amúgy az eddig leírtak után már lehet elmélkedni azon, hogy milyen adórendszer társaságában élünk. Esetleg még azon is eltöprenghetünk, hogy milyen távol vagyunk attól a világtól, ahol az adózási elveken túl szabályként mondják ki azt is, hogy „a gyermekek nem éhezhetnek a szüleik gazdasági körülményei miatt, hogy a szegény emberek nem halhatnak meg fiatalon amiatt, mert nincs elég pénzük az orvosi ellátás megfizetésére, hogy az öregek bizonyos minimális jövedelemmel kell hogy rendelkezzenek életük végéig".

Vincze György

Az utcai pénzváltóknál a forint 64/65, a márka 8100/8300, a dollár pedig 15 600/15 800 lejbe került.

Hajdú Gábor egészségügyi miniszter kedden körlevelet adott ki, amelynek értelmében július elsejétôl az egészségügyben megszüntetik a polgári szerzôdéses alkalmazásokat, és felszámolnak minden egyes javadalmazást az alapbéren kívül, egyebek között az órabéreket, a túlórákat, az álláshalmozásért járó fizetéseket, valamint a prémiumokat. A Rompres szerint ugyancsak július 1-jétôl az állami egészségügyi hálózatban a szabad állások betöltésére kizárólag a szaktárca jóváhagyásával szervezhetô versenyvizsga.

A képviselôház keddi ülésén elutasította Petre Turlea egységpárti képviselô fellebbezését. Ennek értelmében Bárányi Ferenc képviselôi mandátuma összeférhetetlen miniszteri tanácsosi tisztségével — jelenti a Rompres.

A Sanitas szakszervezeti szövetség tiltakozik az egészségügyi személyzet áprilisi, májusi és júniusi bérének szétosztási módja ellen, amely nem tartja tiszteletben az 1998/154. törvényt, illetve az 1999/150. kormányhatározatot.

A Sanitas tegnapi közleményében felhívja a figyelmet arra, hogy a fogyatékos személyekkel foglalkozó államtitkárságnak alárendelt egységekben is megteremtôdtek a szomorú feltételek egy meghatározatlan ideig tartó tiltakozó megmozdulásra.

Andrei Marga tanügyminiszter keddi rendelete értelmében július 15-ig a szaktárca összeállítja azoknak a helységeknek a jegyzékét, amelyek tanügyi káderei elszigeteltségi pótlékra jogosultak, és megállapítja e pótlék nagyságát.

A Rompres szerint a tanárok július elején késedelem nélkül megkapják szabadságpénzüket. A szabadságpénzek kifizetésére 996 milliárd lejre van szükség az egyetem elôtti oktatásban, 194 milliárd lejre pedig a felsôoktatásban.

Romániának 2005-re szilárd, NATO-kompatibilis, korszerû, hatékony, rugalmas és ésszerû költségekkel járó hadereje lesz — jelentette ki Constantin Degeratu tábornok, vezérkari fônök, aki kedden ismertette a román fegyveres erôk átalakításának és korszerûsítésének programját.

A több szakaszban megvalósuló reform elsô lépései közé az tartozik, hogy a hadseregben a katonák létszáma 2000-re 112 ezer fôre csökken. Jövôre a fegyveres erôk költségvetése 710 millió dollár lesz.

Degeratu tábornok elmondta, hogy a program megvalósításának 2003-ig terjedô elsô szakaszában a fegyveres erôk szerkezeti átalakítására, a 2004-2007 közötti második szakaszában pedig a hadsereg felszerelésének korszerûsítésére helyezik fô hangsúlyt. A két mozzanat azért nem valósulhat meg egyidejûleg, mert erre nincs elég pénz. Elhangzott: az anyagi források szûkössége nemcsak az átalakítás és korszerûsítés programját befolyásolja, hanem a román fegyveres erôk jelenlegi állapotán is látszik.

Az Egyesült Államok Koszovó széles körû autonómiáját támogatja, nem a tartomány függetlenségét — jelentette ki kedden Bukarestben Madeleine Albright amerikai külügyminiszter néhány órás látogatása befejezésekor tartott sajtóértekezletén.

Az amerikai külügyminiszter Szófiából érkezett a román fôvárosba, ahol Emil Constantinescu államfôvel és Andrei Plesu külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseket.

A két külügyminiszter közös sajtóértekezletén Albright asszony azt hangsúlyozta, hogy Koszovóban az ENSZ felügyelete alatt olyan polgári közigazgatás jön majd létre, amely megindítja a széles körû autonómiához vezetô politikai folyamatot.

Az amerikai külügyminiszter nagyra értékelte azt az álláspontot, amelyet Románia képviselt a jugoszláviai válság idején. Ez az álláspont, valamint a koszovói népirtás megállításához nyújtott román támogatás azt mutatja, hogy Románia a NATO értékes tagja lesz — szögezte le.

— Az Egyesült Államok támogatja, hogy Románia csatlakozni kíván a NATO-hoz, s azt is támogatni fogja, hogy 2001-ben Románia töltse be az EBESZ soros elnöki tisztét — mondta Albright asszony.

Andrei Plesu a sajtóértekezleten arra helyezte a hangsúlyt, hogy a katonai konfliktus befejezôdése után Jugoszlávia demokratizálásának és Délkelet-Európa gazdasági fejlôdésének kell elôtérbe kerülnie. A külügyminiszter a megbeszélésen ismertette az újjáépítésben való részvételre kidolgozott román javaslatokat. „A térség minden országának éreznie kell, hogy közvetlenül részt vesz az újjáépítésben" — jelentette ki.

Albright asszony elmondta, hogy az Egyesült Államok tisztában van azzal, milyen gazdasági gondokat okozott Romániának a jugoszláviai konfliktus. Az Egyesült Államok kész segíteni a román gazdaságot, s az Európai Unióval együtt arra törekszik, hogy Délkelet-Európa fejlôdése hosszú távra elsôbbséget kapjon.

A két külügyminiszter megbeszélésén egyetértés alakult ki abban, hogy a térségbeli gazdasági programokat kidolgozó kerekasztaltanácskozások egyikét Bukarestben tartsák román társelnöklettel.

A román–magyar békefenntartó zászlóalj felállításának folyamata a gyakorlati szakaszhoz érkezett, így a közös alakulat a következô évben már meg is kezdheti mûködését — errôl Szabó János magyar honvédelmi miniszter és a Magyarországon tartózkodó Victor Babiuc nemzetvédelmi miniszter beszélt kedden Budapesten.

A két miniszter a négyszemközti, illetve a delegációk közötti tárgyalások után tartott sajtótájékoztatót.

Arra a kérdésre, hogy elképzelhetô-e a közös magyar–román zászlóalj részvétele a délszláv térségben zajló békefenntartásban, Szabó János elmondta: egy ilyen misszió problémát jelentene, hiszen a magyar honvédség anyagi erejét már kimeríti a különbözô békefenntartó missziókban vállalt szerep.

Victor Babiuc elmondta: a megbeszélésen megállapították, hogy Magyarország és Románia együttmûködése fontos a délszláv térség helyzetének rendezése szempontjából. Olyan egyezmény megfogalmazását tervezik, amely megkönnyítené, hogy a két ország hadseregei egymás területén keresztül parlamenti jóváhagyás nélkül utazhassanak át.

Magyar–román együttmûködés a két ország légiereje között is

Victor Babiuc budapesti látogatásával párhuzamosan a román és a magyar légierô együttmûködésének kérdéseirôl tárgyalt Bukarestben Talla István vezérôrnagy, a magyar légierô vezérkari fônöke is, aki Gheorghe Bucse tábornoknak, a román légierô és légvédelem vezérkari fônökének meghívására látogatott Romániába.

Talla tábornok megbeszéléseket folytatott Constantin Degeratu tábornokkal, a fegyveres erôk vezérkari fônökével is.

Az egyik fô téma Románia NATO-csatlakozása volt. A román katonai vezetôk tájékoztatást adtak a román légierô helyzetérôl, az euroatlanti integrációt szolgáló fejlesztési tervekrôl. Román részrôl igen nagy érdeklôdést mutattak a magyar felkészülés és a NATO-tagság tapasztalatai iránt.

A megbeszélésen a román fél felvetette, hogy a kétoldalú együttmûködés keretében adat- és információcsere valósuljon meg, ami a valós légtéri helyzetkép kölcsönös átadását jelentené. Kérték a határ menti repülések koordinálását, s ha lehetséges, az egymás légterébe történô berepülések engedélyezését.

Az MTI kérdésére a magyar légierô vezérkari fônöke elmondta, hogy a Jugoszlávia elleni NATO-támadások idején a két ország légiereje között — a korábbi együttmûködés alapján — „forró drótos" kapcsolattartás volt, a légi helyzettel kapcsolatban felmerült kérdések tisztázására, pontosítására. Radarinformációk cseréje nem történt.

Romániában az infláció júniusi üteme 4–5 százalék közötti lesz, ami meghaladja a jegybank év elején készült elôrejelzését — mondta kedden Mugur Isãrescu, a román központi bank kormányzója.

Becslése szerint a júniusi infláció 1,5–2 százalékponttal haladja majd meg a korábbi várakozásokat, egyebek között, néhány szolgáltatás árának tervezettnél nagyobb drágulása hatására. Májusban az infláció 5,3 százalékos volt havi szinten az áprilisi 4,8 százalékot követôen.

Isãrescu szerint a kormány által az idei évre elôirányzott 35 százalékos éves szintû inflációt valószínûleg nem sikerül majd tartani, de ez nem akadályozza a Románia és a Nemzetközi Valutaalap közötti készenléti hitelmegállapodás létrejöttét. Romániában tavaly a 12 havi infláció üteme 40,6 százalék volt.

Az NVA jelenleg Bukarestben tárgyaló szakértôi azt mondták, hogy összességében elégedettek a több mint egy hete tartó megbeszéléseik eredményével. A román hitelkérelmet várhatóan júliusban vizsgálja meg a nemzetközi pénzintézet igazgatótanácsa.

A szenátus és a képviselôház állandó bizottságai hétfôn elhatározták, hogy szerdára, június 23-ra összehívják a két ház együttes ülését, amely alkalmával Emil Constantinescu elnök üzenetet intéz a parlamenthez a Legfelsôbb Védelmi Tanács által kidolgozott országos biztonsági stratégiájával kapcsolatban. A stratégia elfogadásának procedúrája ugyanaz, mint a törvénytervezetek esetében: ezt elôször a két ház védelmi bizottságainak kell véleményeznie, majd a parlamenthez kerül megvitatás végett.

Szintén döntés született arról, hogy július 1-jén rendkívüli parlamenti ülésszakra kerül sor, amelyen a Román Hírszerzô Szolgálat 1997— 1998-as évi tevékenységét vitatják meg.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]