 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1999. június 29
(XI. évfolyam, 148. szám)
Mint ismeretes, a parasztpárti Alexandru Fãrcas prefektus és a Nagy-Románia párti Gheorghe Funar polgármester közti nézeteltérések, viták több évre nyúlnak vissza. A politikusok szinte minden alkalmat felhasználtak arra, hogy rossz fényt vessenek egymásra. Az elfogadásra váró sürgôsségi kormányrendelet, amelynek értelmében a bizonyos területeken nem megfelelô teljesítményt nyújtó polgármesterek hatáskörét a prefektusok korlátozhatják, jó alkalmat nyújt Fãrcasnak arra, hogy „bosszút álljon" politikai ellenfelén.
Lapunknak nyilatkozva a prefektus elmondta: a sürgôsségi kormányrendelet-tervezet felhatalmazza például arra, hogy a kormány beleegyezésével átvegye a természeti csapások elhárítására, az anyakönyvvezetésre, valamint a helyi népszavazás kiírására vonatkozó polgármesteri hatáskört. A prefektus szerint a polgármester veszélyesen elhanyagolta a Fellegvári földcsuszamlások ügyét. Éppen ezért pár napon belül Fãrcas a polgármesteri hivatalhoz küldi a prefektúra ellenôrzô testületét. „Véleményem szerint Funar elhanyagolta a fellegvári földcsuszamlás ügyét. Ha azt tapasztalom, hogy Funárék nem szenteltek kellô figyelmet ennek az ügynek, javasolni fogom a kormánynak, hogy a természeti csapások elhárítására vonatkozó polgármesteri hatáskört a prefektúra vegye át" — mondta Fãrcas.
Az egyre nehezebb elhelyezkedés több szempontból is kiszolgáltatott helyzetbe hozta az elmúlt években a munkavállalókat. Egyrészt elvállalják az éppen adódó munkalehetôséget, minden különösebb igény vagy elvárás nélkül, másrészt kénytelenek elnézni vagy tudomásul sem venni az alkalmazásuk körüli vagy utáni szabálytalanságokat. Hiszen a kíváncsi vagy a kelleténél felvilágosultabb alkalmazott nem örvend túlzott népszerûségnek fônöke szemében. Elbocsátás vagy elszámolás esetén derül ki végül, hogy a munkavállalónak nincsenek rendben az iratai: nem fizettek utána társadalombiztosítást, ilyen-olyan járulékokat, emiatt nem lehet kitölteni a munkakönyvét, vagy egyáltalán nem szerepel a fizetett alkalmazottak jegyzékén. A pereskedéstôl legtöbben irtóznak, így sokan hónapokat veszítenek munkaéveikbôl.
A jelenlegi munkaügyi igazgatóságok hatásköre az ellenôrzésre és cseppet sem szigorú büntetésre terjedt ki. Szükség lenne egy olyan hatóságra, amely intézkedései révén eredménnyel helyettesíthesse a hosszas pereskedéseket. A munkaügyi igazgatóságok már régóta felhívták a figyelmet egy tervezetre, amely eleget tenne az elôbbi igénynek. A parlament májusban jóváhagyta, a júniusi 283. Hivatalos Közlönyben pedig meg is jelent a Munkaügyi Felügyelôség létrehozásáról és szervezésérôl szóló 108. törvény. Ennek a törvénynek az alapján meg szeretnék szigorítani a munkaügyi törvények betartását, kihágások esetén pedig komoly pénzbírságot rónak ki. És valóra válik az eddigi igazgatóságok egyik fenyegetése is: a munkajogi törvények ismétlôdô és súlyos megszegése esetén kérhetik az illetô jogi személy törlését a cégkönyvbôl.
A Munkaügyi Felügyelôség a munkaügyi minisztérium alárendeltségében mûködô, jogi személyiséggel rendelkezô intézmény, amely területi felügyelôségekkel rendelkezik. Fô célkitûzései a következôk: a munkaviszonyra, a munka biztonságára és körülményeire, az alkalmazottak védelmére vonatkozó törvényes elôírások betartásának ellenôrzése; az illetékes hatóságok értesítése az érvényben levô jogszabályok betartása körüli hiányosságokról; az érdekeltek felvilágosítása a törvények alkalmazásáról; a munkáltatók és munkavállalók mûszaki segédlete a szakmai kockázatok és társadalmi konfliktusok elkerülésére; törvényjavaslatok kidolgozása. Mindezek teljesítésére a Felügyelôség hatásköre egyrészt a munkaviszonyok, másrészt a munkabiztonság és egészségügyi feltételeknek a területére terjed ki. Ilyen alapon a felügyelôség ellenôrzi: a munkavállaló alkalmazását és elbocsátását, függetlenül attól, hogy munkakönyves, vagy csupán polgári szerzôdéses alkalmazottról van szó; a munkaidôt és annak betartását; a fizetések és egyéb javadalmazások megállapítását és átadását; a munkaerôpiac hozzáférhetôségét minden munkaerôképes személy számára, megkülönböztetés nélkül; a fiatalok, nôk és egyes hátrányos helyzetû személyek munkaviszonyára vonatkozó törvénykezés betartását; a kollektív munkaszerzôdésekben elôírtak alkalmazását.
Ami a munka területén létezô biztonságra és egészségügyi feltételekre vonatkozik, a felügyelôség mûszaki segédletet nyújt, kérésre méréseket végez, balesetveszély vagy megbetegedés veszélye esetén elrendelheti a munka beszüntetését (és természetesen értesíti a bûnüldözô szerveket), mûködési engedélyeket bocsát ki (ami a biztonsági feltételek betartását illeti), visszavonja a mûködési engedélyt, kivizsgálja a munkabaleseteket, felügyeli az alkalmazottak felkészítését, az egészségügyi intézkedések meghozatalát. A mûszaki meg egyéb szakmai segédletet kérésre és fizetség ellenében nyújtják.
A munkaügyi felügyelôket a közalkalmazottak közé sorolja a törvény. Függetlenek a kormánytól, ennek változásától vagy bármilyen külsô, elôre nem látott befolyástól. Kötelezettségeik közé sorolja a törvény: az ellenôrzésük alatt található egységeknél ne rendelkezzenek semmilyen érdekkel; tartsák meg a gyártási és egyéb szakmai titkokat; ôrizzék meg a feljelentések bizalmas jellegét, és ne tegyenek említést arról, hogy az esetleges ellenôrzés feljelentés nyomán történt. Jogaik a következôk: a jogi személyhez (vagy ennek valamely munkahelyéhez) történô szabad és állandó bejárás; adatok és iratok kérése és megszerzése; annak megkövetelése, hogy a tapasztalt kihágást azonnal vagy egy adott idôpontban szüntessék be; elrendelhetik a munka beszüntetését és értesítik a bûnüldözô szerveket; bármilyen személytôl adatokat kérhet az ellenôrzést képezô területrôl; javasolhatja a mûködési engedély megvonását. Ezeket az intézkedéseket igazgatási vagy bírósági úton megtámadhatják.
Végül a törvény súlyos pénzbírságot ír elô kihágások esetén. A felügyelôk által végzett ellenôrzésnek a megakadályozását 10-tôl 20 millió lejig terjedô pénzbírsággal, a kötelezô intézkedések betartásának megtagadását a munkáltató által 15–30 millió lej között büntetik. A munkajogi törvények súlyos és ismételt megszegése esetén pedig kérhetik az illetô jogi személy törlését a cégkönyvbôl.
(A törvény a megjelenésétôl számított 90 nap elteltével lép életbe, 60 napon belül pedig kormányhatározattal el kell fogadni a Munkaügyi Felügyelôség szervezési és mûködési szabályzatát.)
A jelenlegi munkaügyi igazgatóságok hatásköre az ellenôrzésre és cseppet sem szigorú büntetésre terjedt ki. Szükség lenne egy olyan hatóságra, amely intézkedései révén eredménnyel helyettesíthesse a hosszas pereskedéseket. A munkaügyi igazgatóságok már régóta felhívták a figyelmet egy tervezetre, amely eleget tenne az elôbbi igénynek. A parlament májusban jóváhagyta, a júniusi 283. Hivatalos Közlönyben pedig meg is jelent a Munkaügyi Felügyelôség létrehozásáról és szervezésérôl szóló 108. törvény. Ennek a törvénynek az alapján meg szeretnék szigorítani a munkaügyi törvények betartását, kihágások esetén pedig komoly pénzbírságot rónak ki. És valóra válik az eddigi igazgatóságok egyik fenyegetése is: a munkajogi törvények ismétlôdô és súlyos megszegése esetén kérhetik az illetô jogi személy törlését a cégkönyvbôl.
A Munkaügyi Felügyelôség a munkaügyi minisztérium alárendeltségében mûködô, jogi személyiséggel rendelkezô intézmény, amely területi felügyelôségekkel rendelkezik. Fô célkitûzései a következôk: a munkaviszonyra, a munka biztonságára és körülményeire, az alkalmazottak védelmére vonatkozó törvényes elôírások betartásának ellenôrzése; az illetékes hatóságok értesítése az érvényben levô jogszabályok betartása körüli hiányosságokról; az érdekeltek felvilágosítása a törvények alkalmazásáról; a munkáltatók és munkavállalók mûszaki segédlete a szakmai kockázatok és társadalmi konfliktusok elkerülésére; törvényjavaslatok kidolgozása. Mindezek teljesítésére a Felügyelôség hatásköre egyrészt a munkaviszonyok, másrészt a munkabiztonság és egészségügyi feltételeknek a területére terjed ki. Ilyen alapon a felügyelôség ellenôrzi: a munkavállaló alkalmazását és elbocsátását, függetlenül attól, hogy munkakönyves, vagy csupán polgári szerzôdéses alkalmazottról van szó; a munkaidôt és annak betartását; a fizetések és egyéb javadalmazások megállapítását és átadását; a munkaerôpiac hozzáférhetôségét minden munkaerôképes személy számára, megkülönböztetés nélkül; a fiatalok, nôk és egyes hátrányos helyzetû személyek munkaviszonyára vonatkozó törvénykezés betartását; a kollektív munkaszerzôdésekben elôírtak alkalmazását.
Ami a munka területén létezô biztonságra és egészségügyi feltételekre vonatkozik, a felügyelôség mûszaki segédletet nyújt, kérésre méréseket végez, balesetveszély vagy megbetegedés veszélye esetén elrendelheti a munka beszüntetését (és természetesen értesíti a bûnüldözô szerveket), mûködési engedélyeket bocsát ki (ami a biztonsági feltételek betartását illeti), visszavonja a mûködési engedélyt, kivizsgálja a munkabaleseteket, felügyeli az alkalmazottak felkészítését, az egészségügyi intézkedések meghozatalát. A mûszaki meg egyéb szakmai segédletet kérésre és fizetség ellenében nyújtják.
A munkaügyi felügyelôket a közalkalmazottak közé sorolja a törvény. Függetlenek a kormánytól, ennek változásától vagy bármilyen külsô, elôre nem látott befolyástól. Kötelezettségeik közé sorolja a törvény: az ellenôrzésük alatt található egységeknél ne rendelkezzenek semmilyen érdekkel; tartsák meg a gyártási és egyéb szakmai titkokat; ôrizzék meg a feljelentések bizalmas jellegét, és ne tegyenek említést arról, hogy az esetleges ellenôrzés feljelentés nyomán történt. Jogaik a következôk: a jogi személyhez (vagy ennek valamely munkahelyéhez) történô szabad és állandó bejárás; adatok és iratok kérése és megszerzése; annak megkövetelése, hogy a tapasztalt kihágást azonnal vagy egy adott idôpontban szüntessék be; elrendelhetik a munka beszüntetését és értesítik a bûnüldözô szerveket; bármilyen személytôl adatokat kérhet az ellenôrzést képezô területrôl; javasolhatja a mûködési engedély megvonását. Ezeket az intézkedéseket igazgatási vagy bírósági úton megtámadhatják.
Végül a törvény súlyos pénzbírságot ír elô kihágások esetén. A felügyelôk által végzett ellenôrzésnek a megakadályozását 10-tôl 20 millió lejig terjedô pénzbírsággal, a kötelezô intézkedések betartásának megtagadását a munkáltató által 15–30 millió lej között büntetik. A munkajogi törvények súlyos és ismételt megszegése esetén pedig kérhetik az illetô jogi személy törlését a cégkönyvbôl.
(A törvény a megjelenésétôl számított 90 nap elteltével lép életbe, 60 napon belül pedig kormányhatározattal el kell fogadni a Munkaügyi Felügyelôség szervezési és mûködési szabályzatát.)
Érdekes ötlettel rukkolt elô a kolozsvári polgármesteri hivatal: városi tanácsi határozat-tervezetet állítottak össze annak érdekében, hogy 300 négyzetméteres telkeket koncesszionáljanak a természeti csapások miatt lakás nélkül maradt családok számára. Liviu Macea, a városháza városrendészeti osztályának vezetôje elmondta: a város központjában körülbelül 566 olyan kert található, amelyet a háborús veteránok zöldség és gyümölcs termesztésére használnak. Ezeket, mondta az igazgató, a természeti csapások következtében otthon nélkül maradt családoknak kéne koncesszionálni, hogy saját forrásokból új házat építhessenek maguknak. Ha a városi tanács is úgy akarja, a koncesszió határideje 49 év lesz, az ár pedig csupán 30 ezer lej/négyzetméter.
Tegnap reggel 8 és 10 óra között a kolozsvári járványkórház személyzete spontán figyelmeztetô sztrájkot tartott. A kórház személyzetének csak a fele vonult ki, a többi alkalmazott a kórház területén maradt, hogy ellássa a betegeket és a sürgôsségi eseteket. Amint azt Oana Ungureanu szakszervezeti elnök elmondta, a figyelmeztetô sztrájk oka a már tavaly megszavazott és törvénybe lépett fizetésemelés további halasztása. Emellett a kórház nehéz anyagi gondokkal küszködik. Nagy az adósságuk, fôleg a gyógyszertárak felé. A betegek ellátása egyre nehezebb. Egy ilyen kórházban, ahol a járványos megbetegedések igen sok fajtájával találkozhatunk, fokozottabb figyelmet kell fordítani a higiéniára is, ami kellô egészségügyi felszerelést igényel. Amennyiben a fizetésemelés nem oldódik meg, a járványkórház tegnapi spontán megmozdulásához csatlakozni fognak Kolozsvár többi kórházai is
Szombaton a román nyelv és irodalom szóbeli vizsgával debütált Kolozs megye 42 vizsgaközpontjában az 1999-es érettségi. A tanügyminisztérium Alexandru Tion minisztériumi igazgatót nevezte ki a Kolozs megyei érettségi lefolyásának ellenôrzésére. Az igazgatót tegnap délben — a szóbeli magyar vizsgák elsô napjának idején — sikerült a Brassai-líceumban utolérnünk. — Az elsô három kolozsvári vizsganap során meggyôzôdhettem arról — mondta Alexandru Tion —, hogy Kolozs megyében kitûnôen sikerült megoldani e fontos vizsgasorozat elôfeltételeit. Szeretném hangsúlyozni: jó érezni azt, hogy a diákok és tanárok egyaránt tisztában vannak az érettségi szerepével, és ez a felismerés magatartásukban, hozzáállásukban is érzékelhetô. Látszik, hogy Kolozsvár komolyan felkészült ezekre a vizsgákra. Szerintem abban is biztosak lehetünk, hogy a szóbelin adott jegyek a diákok valódi tudását érzékeltetik. Mennyiben érzôdik az, hogy Kolozs megyének nincs fôtanfelügyelôje? Bevallom, eddig még egyetlen olyan ügyre sem bukkantam az érettségi kapcsán, amirôl a fôtanfelügyelô-helyettestôl — nevezetesen Török Ferenctôl — nem szerezhettem volna tudomást. Szóval eddig még nem éreztem azt, hogy Ioan Sãsãrman fôtanfelügyelô hiánya miatt szervezési gondok léptek volna fel. Mivel én vagyok a fellebbezési bizottság elnöke is, július 14-ig tartózkodom Kolozsváron, s így az érettségi vizsgák Kolozs megyei lebonyolítását egészen közelrôl fogom figyelni. Az érettségi szerdán és csütörtökön az utolsó szóbeli vizsgával (idegen nyelv) folytatódik.
A feszültség lüktet a levegôben: az Apáczai Csere János Líceumban nem csak az érettségizô tizenkettedikeseknek dôl el jövôjük, hanem most zajlanak a felvételi vizsgák az V. intenzív angolul osztályba is. Demeter Zsuzsa angoltanárnôt kérdeztük a vizsgáztatási módszerekrôl, valamint az intenzív angol osztály elônyeirôl:
— Elôször is négy órában sokkal jobban lehet tanítani, mint a hagyományos két órában. A gyerekeket két csoportra osztjuk, hangsúlyt fektetünk arra, hogy egymás közt társalogjanak, gyakoriak lesznek a csoportmunkák, újszerû tankönyvekbôl tanítunk, magnó- és videoszalagokat használva. Nem azt várjuk el a gyerekektôl, hogy „kívülrôl" megtanuljanak szövegeket, hanem hogy az ún. beszédnyelvet használják.
— Mióta létezik az Apáczaiban angol osztály az ötödikesek számára?
— Négy éve indult, az 1994–95-ös tanévben, 99-ben a felvételi vizsgákra negyvennyolc diák iratkozott fel a meglévô huszonöt helyre. A vizsga egy írásbeli tesztbôl és egy szóbeli interjúból áll, az eredmények pedig másnapra várhatóak.
— Felfogják-e ennek a vizsgának a fontosságát a 10–11 éves gyerekek?
— Hogy a fontosságát mennyire fogják fel, azt nem tudom, de hogy szegények nagyon izgulnak, az biztos. Pedig nem kellene, mert végül is az egész vizsga beszélgetésszerû, mintha akárhol, akármikor valakinek elmondanák azt, amit tudnak — csak éppen nem az anyanyelvükön.
Az idén elfogadott 40-es számú, a bérlôk védelmérôl szóló kormányhatározat értelmében az állami tulajdonban levô lakások bérleti szerzôdését öt évre automatikusan meghosszabbítják. Az egyetlen feltétel egy kérvény leadása. A kolozsvári polgármesteri hivatal szokásos hétfôi sajtóértekezletén Valer Suciu, a lakásügyi hivatal igazgatója elmondta: a városháza 5800 bérlôje közül csupán 1900, azaz 34% adta le a kérvényt. Hozzátette: a május 8-tól megemelt lakbért minden hónap tizedik napjáig kell kifizetni. Figyelmeztetett, hogy a városháza perbe fogja és kilakoltatja azokat, akik három hónapja, pontosabban május 8 – július 9. idôszakra nem fizették ki a lakbért.
ETNO-ART ÖSSZMÛVÉSZETI FESZTIVÁLT rendez július 11–18. között a marosvásárhelyi Folk Center Alapítvány Marosvásárhelyen és Jobbágytelkén. A két helyszínen párhuzamosan lesznek kiállítások, elôadások, és több mûvészeti ágban oktatás.
A MARIANUM VOLT NÖVENDÉKEI július 1-jén, csütörtökön du. 4 órára várják társaikat a szokásos összejövetelre.
RICHARD STRAUSS: SALOME operájának részleteibôl állították össze a Gh. Dima Zeneakadémia növendékei (dr. Terényi Ede professzor osztálya) vizsgaelôadásukra a Salomea opera-balettet, amelyet június 30-án, szerdán este 7 órakor adnak elô a Nemzeti Színház Stúdiótermében.
JOHANN STRAUSS: A DENEVÉR címû operájának paródiáját, a Liliparodiacult viszik színre a zeneakadémia énekszakos végzôsei (Kirkósa Orsolya, Cãlin Nitulescu és Mihai Iacob licensz-vizsga), és július 4-én, vasárnap este fél 7 órakor a Román Operában adják elô. Az elôadást Emil Strugaru egyetemi elôadótanár rendezi, zenei felkészítô Fuchs Ferenc egyetemi elôadótanár.
FRANCIA TÁRSALGÁSI TANFOLYAMOT szervez július 5–30. között, heti hat órában (összesen 24 óra), francia oktatóval, a Francia Kulturális Központ. Beiratkozás naponta 9–17 óra között a központ titkárságán (Király/Brãtianu utca 22.).
A LELKÉSZSZENTELÔ ISTENTISZTELET kedden du. 5 órakor kezdôdik a Farkas utcai református templomban.
MÉG KÉT NAPIG (július 1-jéig) lehet befizetni a gépjármû-tulajdonosoknak az útkarbantartási illetéket („Bãsescu-adót"). Elmulasztása többmillió lejes büntetéssel jár.
— Mikor szolgáltatják vissza az elkobzott ingatlanokat?
— Amikor a román igazságszolgáltatás a hágai nemzetközi bíróság színvonalára hág.
A Bolyai-egyetem Barátainak Egyesülete és a Bolyai-egyetemért Alapítvány 1999. július 3-án, szombaton de. 10 órától emlékülést rendez a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (Bp., Fôvám tér 8.) földszinti elôadótermében, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának támogatásával. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem elüldözésének 80., a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének 40. évfordulóján rendezett emlékülés mûsorában Elekes Botond, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nemzeti és etnikai kisebbségek fôosztályának vezetôje a kolozsvári Magyar Tudományegyetem szerepérôl és jelentôségérôl tart elôadást, majd a Ferenc József Tudományegyetem kolozsvári felszámolásának történetérôl, a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem létesítésérôl, a Bolyai Tudományegyetem tudományos és oktatási eredményeirôl a filozófia, társadalomtudományok, történettudományok, jog- és közgazdaságtudományok, irodalom- és nyelvészet, néprajz, nemzettudat építése, természettudományok, matematika, fizika és orvostudományok terén, a diák- és ifjúsági mozgalmakról, az egyetem utolsó évérôl (1959), valamint a magyar nyelvû oktatás helyzetérôl és távlatairól a kolozsvári Babes–Bolyai-egyetemen témákról lesz szó.
Az elôadásokat jeles kolozsvári és magyarországi tudományos kutatók, egyetemi tanárok tartják: Antal Árpád irodalomtörténész (Kolozsvár); Faragó József etnográfus (Kolozsvár), a MTA tiszteletbeli tagja; Gábos Zoltán fizikus (Kolozsvár), a MTA külsô tagja; Incze Miklós történész, akadémiai doktor, a Bolyai-egyetemért Alapítvány elnöke; Katona Szabó István író, a Bolyai-egyetem Barátainak Egyesülete elnöke; Maurer Gyula matematikus, egyetemi tanár; Maros Tibor orvos, egyetemi tanár, akadémiai doktor (MTA), a Román Orvostudományi Akadémia tagja (Debrecen); Sebestyén Kálmán történész, kandidátus; Szilágyi Pál matematikus, a Babes–Bolyai-egyetem prorektora; Szögi László történész, a Budapesti Egyetemi Könyvtár fôigazgatója; Vincze Gábor kutató (Szeged); Wanek Ferenc geológus, egyetemi tanár, a kolozsvári Bolyai Társaság elnöke.
Az elôadások elhangzása után a Bolyai Tudományegyetem egykori tanárai és hallgatói találkoznak az alagsori egyetemi étteremben.
Tóth Tibor (Pécs) és Fodor András (Kolozsvár) gyûjtôk közös képeslap-kiállítását nyitják meg június 30-án, szerdán du. 5 órától a Reményik Sándor Pincegalériában (Kossuth Lajos/December 21. út 1. szám). A kiállítást a Reményik Sándor Pincegaléria, a Kolozs megyei EMKE-szervezet, a pécsi Szivárvány Gyermekház és a Pécs–Kolozsvár–Baranyai EMKE Társaság szervezte. A megnyitó mûsorában közremûködik a Szín-Pódium. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
Helyi kordokumentum került nemrég a kezembe: meghívó a 701 hónappal ezelôtt, 1924. május 29-én este 8 órakor a Református Teológián megtartott irodalmi estre, melyet a kolozsvári Református Kollégium önképzôköre szervezett. A mûsorból érdemes idézni néhány kuriózumot. „Bevezetô elôadást tart Kovács Dezsô igazgató, Grandpierre Emil (VII.): Reményik Sándor költészete, Szabó T. Attila, Gündisch Mihály és Kováts József Reményik-verseket szavalnak, Buday György (VII.): Kós Károly az erdélyi képzômûvészetben, Rohonyi Vilmos (VIII.): Áprily Lajos költészete, Énekel a kollégium énekkara.
Bár alaposan lekéstem a meghívást, mégis elégedetten nyugtázhatom a cluj-kolozsvári Concordia Nyomda termékén szereplô kis utóiratot: „Belépési díj nincs. Tetszés szerinti adományokat köszönettel fogadunk". Nincs új a Nap alatt, csupán a „napozók" cserélôdtek fel.
Melegpiros falak, szobrok és torzók, árnyas park padokkal — mindez a Mãrãsti negyedi szürke betonrengetegben. A mûvészi fantázia a kirívóan semmitmondó, ormótlan épületbe is lelket lehelt: pirosba öltöztette. S a hangulat is lelkes, sôt, egyenesen ünnepi volt vasárnap délután a Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémia textil szakának Aurel Vlaicu úti épületében, a piros házban. Négy különösen tehetséges végzôs diák: Maria Aliga, Bako Andrea, Mihaela Tãtulescu és Lidia Ureche mutatta be, kiállítás keretében, diplomamunkáját. Négy mûvész — négy külön világ. A különálló termekben elhelyezett munkák saját pompájukban tetszeleghettek ilyenformán, és a szó legszorosabb értelmében önmagukért beszéltek. Segédeszközként ugyan bele lehetett lapozni a kísérôszövegbe, a dolgozatba is, de maga a látvány, amely minden mûvészi alkotás lényege, ezt fölöslegessé tette.
Olyan, a dekorativitás és a funkcionalitás határait jócskán meghaladó autonóm mûalkotásokat mutattak be a végzôs diákok, amelyek bármely rangos megmérettetésen is megállnák a helyüket. Ami közös bennük: az erôteljes hatást kiváltó látvány és az azt kísérô, pozitív értelemben vett narrativitás.
Mihaela Tãtulescu rendkívül sajátos, egyéni módszerekkel kísérli meg majdhogynem a lehetetlent: gyapjúba fogalmazza az elesettséget, a kitaszítottságot, a sors csapásait sztoikus nyugalommal viselôk népes csapatát. A természetes anyagban rejlô lehetôségek maximális kiaknázásával a mûvész egyfajta gyapjúszobrászatot mível: a fésületlen gyapjúból „mintázott-faragott" arcképcsarnok, az uniformizált beletörôdés veszélyei elleni erôteljes tiltakozás. A portrékat keretezô, köréjük épített gyapjú rácshálók a formai és tartalmi jegyeket egyaránt kiemelik. A természetes anyag természetes színeiben visszafogottan is pompázó mûalkotás igazolja: Mihaela Tãtulescu sikerrel folytatja azt a irányt, amelynek mûvészi megnyilvánulásaira már a legutóbbi, megyei tárlaton is felfigyeltünk.
Bakó Andrea egész termet betöltô kompozíciója, ajtóstól-ablakostól együtt, egyfajta visszatérés az idôben. Amolyan nosztalgikus séta „nagymama házában". A múltidézô, mûgonddal megkomponált selyemképek az emlékek rózsaszínû fátylán keresztül közelítenek a témához, idézik a letûnt kor hangulatát. Mindezt pedig mintegy összefonja az a dróthálóval szegélyezett, kavicsokkal teleszórt terelô — érdekes ötlet —, amely a képekhez, a megálmodott, varázslatos múlthoz vezet.
Lidia Ureche ugyancsak egész termet kitöltô enteriörje szintén a nosztalgia hullámhosszán fakadt. Alapanyaga a közönséges újságpapír, amelyet a mûvészi szándék és kivitelezés emel a mûalkotás magaslatára. Ötletes, sajátosan egyéni, látványos és rendkívül munkás kompozíció.
Maria Aliganak már nincs szüksége az alapanyag megnemesítésére, tulajdonságainak átlényegítésére. Azok önmaguktól adottak, s a mûvész éppen erre épít, ezt használja föl leheletkönnyû, áttetszô, modern vonalú mûvészi térelválasztójában.
Vasárnap délután a piros ház nem szûkölködött látogatókban, de igazi mûvészi élményt nyújtó meglepetésekben sem.
Mielôtt válaszolnék András Szabolcs „Válasz"-ára (Szabadság, XI. évfolyam, 143. szám, június 23.), tisztáznom kell néhány dolgot, hogy érthetô(bb)ek legyenek az alábbiak. Az általa megválaszolt szöveg a május 25-i számban (XI. évf./118.) jelent meg, és A. Sz. három korábbi cikkét kommentálta, illetve jórészt cáfolta, amelyek fôleg az evolúciót támadták. És, bármennyire is hízelgô lett volna ez András Szabolcsra nézve, el kell árulnom, hogy nem vagyok professzor, csupán doktorandus a Stanford Egyetemen, és még csak nem is a biológia, hanem a geológia a szakterületem. Ennek ellenére elvártam volna, hogy a nevemet helyesen írja cikkében, és ne két különbözô, de egyaránt hibás változatban.
Habár ez a téma (is) megérdemelne egy tízrészes cikksorozatot, sem idôm, sem elég szakmai jártasságom nincs ahhoz, hogy az evolúció és a genetika lényegét röviden és könnyen érthetôen összefoglaljam. Azt viszont fenntartom, hogy A. Sz. az evolúciót támadván, ékes bizonyítékát adja, hogy tulajdonképpen semmit sem ért belôle, és nem is akar érteni.
A. Sz. fô — és egyetlen — „forrásmunkája" A. E. Wilder-Smith egy könyve, akirôl újra megtudhatjuk, hogy hány egyetemen doktorált, hogy a chicagói egyetem professzora stb. Olyan adatok ezek, melyeket nem lehet könnyen ellenôrizni, viszont utánanéztem, hogy hol és milyen cikkei meg könyvei jelentek meg. Nos, a Biosis nevû bibliográfiai adatbázis, mely tartalmazza az 1969 óta megjelent összes valamirevaló biológiai tudományos cikk és közlemény adatait, nem talált egyetlen ilyen szerzôt sem. A könyveit nem kellett sokáig keresni, ott vannak a világhálón, mégpedig a „Creation Science" címû honlapon (http://emporium.turnpike.net/C/cs); a kiadó pedig nem a Springer Verlag, az Elsevier vagy a Chapman and Hall, hanem a „The Word For Today", egy kis kaliforniai könyvkiadó, mely Wilder-Smith mûvein kívül még egy néhány vallásos témájú könyvet adott ki. Az elôbb említett kreacionista honlapnak köszönhetôen én is beleolvashattam egyik könyvének geológiai vonatkozású fejezetébe. Nos — s erre most nem fogok részletesen kitérni —, lehet, hogy W. S. jó biokémikus, de hogy a geológiához nem ért, az biztos. Azért alaposan belekontárkodik, megkérdôjelezve a rétegtan, az ôslénytan meg a radioaktív kormeghatározás alapvetô tényeit meg elméleteit. Szerencsére egyéb „hivatali kötelességeim" vannak, minthogy Wilder-Smith és a hozzá hasonlóak könyveit ismertessem. „Amikor egy könyvben tényekrôl olvasok, nincs módomban, hogy az ott ismertetettek valódiságát ellenôrizzem. Csak arra szorítkozhatom, hogy okfejtését önmagához hasonlítsam" — írja A. Sz. Nincs módomban, ha nem is akarom ellenôrizni. De ha akarom, akkor megnézem a kiadót, a bibliográfiát (vagy annak hiányát), utánanézek, hogy mások mit írnak ugyanerrôl a témáról. Ha tudományról írunk-vitázunk, akkor legyünk igényesek a forrásainkkal.
Persze, hogy „egy tudományos elmélet nem attól jó, hogy nincs alternatívája". Nem is állítottam ilyesmit; csak azt akartam sugallni, hogy az Amerikában feltalált „creation science" — azaz tudományos kreacionizmus — egyáltalán nem tudományos. Harcos hívei jól tudják, hogy ha sikerül elfogadtatniuk elmélkedéseik tudományos voltát, akkor nyert ügyük van, mert könnyû lesz törvénnyel kényszeríteni az amerikai iskolákat, hogy az evolúcióval párhuzamosan azokat is tanítsák. Két ilyen per is volt az Egyesült Államokban (nem egy, ahogyan A. Sz. állítja). A második per során, 1986-ban hetvenkét Nobel-díjas tudós adta aláírását ahhoz a dokumentumhoz, mely módszeresen bebizonyította a „tudományos" kreacionizmus tudománytalanságát. Elsorolhatnám mind a hetvenkettô tudományos címeit és kitüntetéseit, de minek.
A texasi dinoszaurusz- meg emberi lábnyomok témája annál jelentéktelenebb, hogy tovább tárgyaljuk. Ha maguk a kreacionisták is figyelmeztetnek (az elôbb említett honlapon, pontosan Wilder-Smith könyvéhez fûzött megjegyzéseikben), hogy „ezt a ’bizonyítékot’ nem használjuk manapság kreacionista érvelésként", akkor valami tényleg nincs rendben vele. A javaslatokat pedig, melyekkel kiküszöbölhetnénk a tudomány tévedéseit, hagyjuk azokra, akiknek ez a dolguk és értenek hozzá. Például a „szegény evolucionista professzorokra", akiknek, megnyugtathatom A. Sz.-t, nem nôttek a gondjaik oly sokat.
(Folytatjuk)
Számtalan lehetôség lett volna a Tiszta pohárba a vizet címû Farkas Zoltán írásból (Szabadság, június 18.) megismert problémák föltárására és az ebbôl adódó személyes felelôsségek fölvállalására. Mindez érvényes a Donát körzeti tanügyi helyzetre, jelesül az Onisifor Ghibu Líceum magyar tagozatának esetére is. Mert lehet ugyan észokként fölhozni, hogy a pedagógusszövetség nem sokat tett az ügy megoldása érdekében, de mindenképpen helyénvalóbb lett volna elôbb tisztázni: mit tettek a közvetlenül érintettek, a tantestület, illetve a szülôbizottság? Sikerült-e közös álláspontot kialakítaniuk ebben a több mint két éve vajúdó, részben az önfeladás számlájára írható folyamattal kapcsolatban? Hogyan látják e szomorú tendencia ellensúlyozásának lehetôségeit? Létezett-e valamilyen átfogóbb cselekvési terv? Miért nem tárták föl gondjaikat idejében a szövetség vezetôségének? A líceum pedagógusai közül ugyanis még választmányi tagok is voltak! (Megjegyzendô, hogy a tanintézetbôl egy kolléganô most is választmányunk tagja.) Tehát nemcsak a történések részeseiként, de a megyei RMPSZ szervezeti életében jártas nevelôkként is föltárhatták volna a magyar tagozat tantestülete és az iskola vezetôsége közötti feszültségek okait, illetve az ebbôl származó, az anyanyelvi oktatásra vonatkozó hátrányos megkülönböztetés hatásait. A szövetség megalakulása óta ugyanis többször elôfordult már, hogy sikerült kivédeni áldatlan helyzetek kialakulását. De a pedagógusközösség, a szülôbizottság és a diákság is minden esetben kiállt jogai védelmében! Jelen esetben félô, hogy nem tisztázták egymással, hogy mit is akarnak. (Egyes vélekedések szerint a pedagógusok közül többen a magyar tagozat megszûnésétôl remélték valamelyik belvárosi líceumba való áthelyezésüket...!)
Az a vád, hogy az RMPSZ a belvárosi líceumok megerôsítését tartaná fontosabbnak a külvárosi magyar tagozatok rovására, teljesen megalapozatlan. Ha így volna, akkor miért alkotják szövetségünk választmányának jelentôs hányadát a vidéki, illetve a kolozsvári tagozatos iskolák tantestületeinek soraiból megválasztott körzeti felelôsök és a szakkörvezetôk? Vagy miért tárgyaltunk nem egy alkalommal éppen a tagozatos iskolák és óvodák magyar osztályait, illetve csoportjait sújtó hátrányos helyzet megszüntetésének mikéntjérôl? Többször szót emeltünk annak érdekében is, hogy a központi líceumok ne indítsanak létszámon felüli osztályokat, mert ezzel veszélyeztetik az amúgy is gyermekhiánnyal küszködô tagozatok létét!
Valóban a nehézségek egyik fô okozója a magyar tagozatokért felelôs igazgatók és aligazgatók hiánya — s itt az óvodákra is gondolok. A valósághoz az is hozzátartozik, hogy több iskolában azért maradtak magyar igazgató nélkül, mert a tantestületek senkit sem tudtak meggyôzni, hogy vállalja a versenyvizsgával járó többletgondot. Ilyen irányban is történt azonban elôrelépés, mivel a vidéki, de a kolozsvári külvárosi tagozatos iskolákban tanító pedagógusok közül az utóbbi idôben többen is vállalták ezt az igen gyakran hálátlan szerepkört.
Belsô választások elôtt az RMDSZ: az immár évek óta húzódó eseményre idén novemberben kerül sor. Köztudott: 1993-ban, az RMDSZ strukturális újjászervezését — jelenlegi szerkezetének kialakítását — eredményezô brassói kongresszus döntött afelôl is, hogy a szövetség úgynevezett „miniparlamentjének", a Szövetségi Képviselôk Tanácsának összetétele belsô választások útján jelöltessék meg. A cél: a tagság minél szélesebb körének a megkérdezésével egy nagyobb legitimitású, a különbözô platformok által megtestesített ideológiák mentén szervezôdô csoportok közötti erôviszonyokat híven tükrözô testület létrehozása.
A brassói döntést viták hosszú sora követte a belsô választások szabályozásáról, mígnem 1996-ban, az épp Csíkszeredában ülésezô SZKT végre el nem fogadta, hogy aztán 1997 nyarán, Déván, az RMDSZ kormányba lépése után egy fél évvel idôszerûtlennek minôsítse, és beláthatatlan idôre elhalassza a kérdést. A belsô választások múlt év végén váltak hirtelen ismét aktuálissá. Éles vita alakult ki arról, hogy idôrendben melyik esemény legyen az elsô: a belsô választások, vagy az RMDSZ VI. kongresszusa. Pontosabban: a „megújult", vagy a „megcsontosodott" SZKT fényében kerüljön sor a kongresszusra. Ez utóbbi azt a kockázatot hordozta magában, hogy a tisztújító kongresszus döntéseire továbbra is a mostani SZKT-többség nyomja rá bélyegét, ezzel meghosszabbítva a jelenlegi állapotot. Egyesek úgy sarkítottak: azok, akik nem arra voksolnak, hogy a belsô választások megelôzzék a kongresszust, direkt reformellenesek. A testület végül úgy döntött: rövid az idô arra, hogy a belsô választásokat még a tavasz folyamán megszervezzék, akarva-akaratlan tehát elôbb a kongresszusra került sor, amely viszont nem választott új SZKT-t, hanem mindaddig meghosszabbította ennek mandátumát, amíg a belsô választásokat meg nem ejtik.
Egyszóval: nyakunkon az esemény. Azok az RMDSZ-politikusok, akik megengedhetik maguknak azt a luxust, hogy „morfondírozzanak" belsô választások kapcsán anélkül, hogy „reformellenességgel" vádolnák ôket, illetve azzal, hogy bizonyára azért emelnek kifogásokat, és „tesznek ezáltal keresztbe" a választásoknak, mivel nem merik vállalni a „megméretkezést", nos, ezek az „örök hitetlen Tamások" kételkednek e választások megrendezhetôségében. Elsôsorban azért, mert az RMDSZ szervezetei mostanára nagymértékben meggyengültek. Az 1990-es évek legelején tapasztalható mozgalmi lendület — a világ legtermészetesebb módján különben — alábbhagyott. Az aktív RMDSZ-tagság igen kevés, márpedig a választások megszervezése településenként is szép számú csapatot igényel. Különösen akkor érdekes a helyzet, ha sok helyen nem is a csapat szervezésével kell kezdeni, hanem halott-tetszhalott szervezetek újjáélesztésén kell fáradozni. Leépülés tapasztalható más téren is: maguk a platformok, amelyeknek a romániai magyarságon belüli politikai csoportosulásokat kellett volna maguk köré tömöríteniük, és amelyek megméretkezésérôl kellene szólniuk ezeknek a választásoknak, az évek során jelentôségüket vesztették.
Ennek ellenére a közvélemény-kutatások másról szólnak: nevezetesen arról, hogy a romániai magyarság körében bármilyen nagy a passzivitás, bármekkora a bizonytalanok száma, ezek könnyen mozgósíthatók akkor, amikor az RMDSZ-re kell szavazni. A felmérések szerint a lakóság 65–70 százaléka részt venne a belsô választásokon is, jóllehet — derül ki ugyanezekbôl az adatokból — az SZKT az a testület, amelynek tevékenységével a leginkább nincsenek tisztában a választók. Talán nem érdektelenek azok a javaslatok, amelyek szerint az SZKT-tagok megválasztását — a választások tétjének növelése érdekében — össze kellene kötni a helyi és megyei tanácsos-, polgármester-, parlamenti képviselô- és szenátorjelöltek megválasztásával. (Az RMDSZ alapszabályzata különben is elôválasztásokat ír elô a fent említett tisztségekre.)
Tekintettel arra, hogy a belsô választások szabályzata nem állapít meg semmilyen részvételi küszöböt, sokan felteszik a kérdést: ha a tagságnak csak kis százalékát lehet rávenni, hogy részt vegyen a választásokon, egy ilyen részvételi arány mennyire legitimizálhat egy testületet? Olyan nyilatkozatokat is hallani, hogy egy késôn megszervezett, sikertelen választás rosszabb szolgálatot tesz, mintha egyáltalán nem került volna sor megszervezésükre.
Egyáltalán nem áll szándékunkban, hogy afféle „huhogó, vészjósló bagolyként" elôre megkérdôjelezzük egy, még meg sem ejtett demokratikus választásnak az eredményességét. Csupán abban reménykedünk, hogy az érvek és ellenérvek józan, higgadt mérlegelése, a megfelelô elôkészületek megtétele elvezet ehhez, a szövetség életében különben igen fontos választások sikeréhez.
Az az ember, akirôl most beszélek, egy szép napon úgy döntött, hogy ezután nemcsak járni, de repülni is fog (mint például a madarak, a pillangók, a szárnyashangyák és a helikopterek). Persze, nem mindig, csak olyankor, amidôn kedve szottyan egy kis változatosságra.
A teljes igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ez az ember jó sokáig nem tudta eldönteni, hogy a repülést válassza-e vagy a vizenjárást. Hogy miért döntött végül mégis a repülés mellett? Bevalljuk: fogalmunk sincs — és egyébként is: számunkra a vizenjárás is épp oly lehetetlen, mint a repülés. ( Talán ez is a magyarázata annak, hogy eleddig mi még sohasem kerültünk ilyen nehéz és fontos döntés elé.)
Persze, most azon lehetne vitatkozni, hogy vajon jól döntött-e vagy sem. Véleményünk szerint (ha még valakit érdekel) emberünk helyesen döntött. Mégpedig azért, mert a repülés fennkölt, magasztos, s a szó valós értelmében is szárnyaló mozgási, illetve helyváltoztatási mód, míg a vizenjárás, akárhogy is nézzük, mégiscsak mindközönséges gyalogolás.
Na igen, azt azért jó volna tudni, hogy végül is mi késztette azt az embert erre a (valljuk be: nem mindennapi) elhatározásra? Ámbár az is meglehet, hogy nem játszott közre semmiféle kényszerítô körülmény.
Nos, ezek után mi mást tehetnénk, mint azt, hogy tudomásul vesszük döntését, amelyhez épp úgy joga volt, mint például nekünk ahhoz, hogy mi soha ne hozzunk ilyen merészen rendhagyó és meglepô elszántságról és lelkierôrôl tanúskodó döntéseket.
Rögtönzött munkabeszüntetést tartott tegnap a Clujana elsô váltásának több mint 2000 alkalmazottja. Az igazgatóság épülete elé vonultak és bejelentették, hogy addig nem dolgoznak, ameddig biztosítékot nem kapnak afelôl, hogy a gyár végleges bezárásakor folyósított kiegészítô javadalmazás összege azonos lesz azzal, amit a már eddig leállított részlegek dolgozói kaptak.
A vállalat alkalmazottai elégedetlenek azzal az új sürgôsségi kormányrendelettel, amelynek értelmében, az eddigi gyakorlattól eltérôen, a pótlék összegét a vállalati és nem az országos átlagbér alapján állapítják meg. Méltánytalannak tartják, hogy a vállalat végleges bezárásakor távozó dolgozók kevesebb pénzt kapjanak, mint az a 2200 alkalmazott, akiket eddig bocsátottak el.
A Gépkocsivezetôk Szakszervezeti Szövetsége július 5-én újraindítja tiltakozó akcióit — nyilatkozta hétfôn Victor Stan, a szövetség elnöke.
A szakszervezetiek kedden és szerdán országos tanácsülést tartanak és döntenek a pontos tiltakozási formákról. Véleményük szerint Radu Vasile kormányfô nem tartotta tiszteletben az április 23-án aláírt megállapodás elôírásait.
Nem bízunk többé a miniszterelnök által aláírt dokumentumokban, és tiltakozásunkat csak akkor hagyjuk abba, ha követeléseinket kormányhatározatba foglalják — mondotta Stan.
A szakszervezetiek az üzemanyag-védôvám befagyasztására és a béradó csökkentésére vonatkozó ígéretek megszegése miatt elégedetlenek.
A román légtér átrepüléséhez kikötött feltételeket „technikai egyezetési hiba" miatt sértette meg vasárnap egy orosz katonai szállító repülôgép, a történteknek nincs semmiféle politikai vetülete a román-orosz kapcsolatokat illetôen — szögezte le hétfôn a román külügyminisztérium helyettes szóvivôje.
Egyelôre egyetlen illetékes román szerv sem tudott választ adni arra a kérdésre, hogy a vasárnapi incidens után folytatódnak-e az orosz átrepülések, vagy sem. Oroszország eredetileg 10 repülôgép átrepüléséhez kért engedélyt.
Románia az engedélyt azzal adta meg, hogy a gépek négyórás idôközönként követhetik egymást. A harmadik orosz gép azonban ezt az elôírást nem tartotta be, ezért román elfogó vadászgépek kíséretében hagyta el az ország légterét.
Bukarest azonnal magyarázatot követelt, s bejelentette, hogy ezentúl minden egyes orosz gép átrepülését külön kérvényezni kell. Moszkva azt a hivatalos választ adta, hogy a megállapodást tévedésbôl sértették meg, nem szándékosan, s ígéretet tett arra, hogy a jövôben ilyen tévedések nem fognak elôfordulni.
A romániai Gozsdu-alapítvány bepereli a magyar kormányt, ha az nem hajlandó a Gozsdu-udvar néven ismert épületegyüttes visszaadásáról tárgyalni — írta hétfôi számában a Transilvania Jurnal.
A lap emlékeztetett arra, hogy a VII. kerületi önkormányzat május végén 60 napos határidôvel pályázatot írt ki az épületek felújítására. A pályázati feltételek egyebek között kimondják, hogy az épületek tulajdonjoga a pályázat gyôztesére száll, ha az végzett a felújítási munkálatok 20 százalékával.
Az egykori Gozsdu-alapítvány magyarországi ingatlanjainak ügyét tavaly szeptemberben vetette fel hivatalosan Románia, amikor külügyminisztériumi emlékeztetôben jelezte, hogy igényt tart az épületekre. A kérdés szóba került Radu Vasile kormányfô februári budapesti látogatásán is.
A magyar külügyminisztérium március 25-én szóbeli jegyzékben közölte, hogy a magyar fél véleménye szerint a román igénynek semmiféle jogi alapja nincs, s utalt arra, hogy ha Románia ennek ellenére felújítja a vitát, fenntartja magának azt a jogot, hogy egyes Romániában kisajátított magyar ingatlanok kérdését is felvesse.
A román külügyminisztérium június 11-én szóbeli jegyzékben válaszolt, s ebben kifejtette, milyen jogi érvek támasztják alá az ingatlanok visszaadására vonatkozó igényét.
A külügyminisztériumi jegyzékváltással egy idôben vált ismertté a VII. kerületi önkormányzat által kiírt pályázat Romániában, s ennek nyomán Tiberiu Vladislav liberális párti szenátor a törvényhozás felsôházában interpellációt intézett a román külügyminisztériumhoz, felszólítván azt, tegyen lépéseket az ingatlanok elárverezésének leállítása érdekében. Hasonló lépésre készül a Román Nemzeti Egységpárt egy képviselôje.
A Transilvania Jurnal szerint a román külügyminisztérium felhatalmazta Románia budapesti nagykövetségét, hogy tájékoztassa a magyar illetékeseket a tavaly Nagyszebenben alakult Gozsdu-alapítvány igényérôl. A lap ehhez hozzátette, hogy a külügyminisztérium megállapodott az alapítvány vezetésével: memorandumot készítenek az ügyrôl és ezt a dokumentumot elküldik az Európa Tanácsnak, az ENSZ-nek és a Vatikánnak.
A román külügyminisztérium a lap ezen információját nem tudta az MTI kérésére megerôsíteni. Az újság szerint a Gozsdu-alapítvány közölte, bepereli a magyar kormányt, ha az nem hajlandó az ingatlanokról tárgyalni.
Romániának mindenképpen írásos biztosítékokat kellene követelnie a nagyhatalmaktól arra, hogy amíg az ország tagja nem lesz az euroatlanti szervezeteknek, a Nyugat nem fogadja el Románia területi integritásának, függetlenségének és szuverenitásának semmiféle megsértését, és nem bátorítja egyetlen román tartomány területi autonómiáját sem — írta hétfôi kommentárjában az Adevãrul címû bukaresti napilap.
A kommentár szerint Wesley Clark tábornok, a NATO európai erôinek fôparancsnoka Budapesten kijelentette, hogy az észak-atlanti szövetség „új doktrínája szerint a versailles-i szerzôdés elvei ma már túlhaladottak". A szerzôdés alapján jött létre Jugoszlávia, mely ma már nem létezik, Csehszlovákia, mely szintén nem létezik, és Románia.
— Mi következik Koszovó után, azután, hogy ez a tartomány de facto függetlenné vált? — tette fel a kérdést a lap, s felhívta a figyelmet
arra, hogy milyen rendkívüli diplomáciai offenzívát folytat Orbán Viktor magyar kormányfô a Vajdaság autonómiájáért.
A vajdasági magyarok nyíltan területi autonómiáról beszélnek, Erdélyt illetôen pedig a tények azok, hogy „felröpítették a Kolozsvári Nyilatkozat petárdáját, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség pedig elutasította mind az amerikai elnök, mind az amerikai külügyminiszter azon megállapítását, hogy Romániát a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának példájaként lehet említeni" — folytatta az Adevãrul.
A kommentár hangsúlyozta, hogy a románok azért utasították el tömegesen a NATO jugoszláviai beavatkozását, mert attól féltek: a szövetség következô célpontja Románia lesz. Azok az állítások pedig, hogy Koszovó és Erdély semmiben nem közös, kevéssé megnyugtatók.
Az amerikai és az európai vezetôk a Nyugat reménybeli partnerének nevezik Romániát, s ennek fényében érthetetlen a Nyugat Romániával szembeni álláspontja, hiszen pénzügyi támogatás nélkül hagyta, és megítélésben a jelek szerint az RMDSZ-nek ad hitelt — írta a lap.
Az Adevãrul azt a következtetést fogalmazta meg, hogy vagy létrejön egy olyan fórum, amelyben az euroatlanti térség minden tagja helyet kap — beleértve a „szürke zónában" lévô államokat is —, vagy Romániának írásos biztosítékot kell követelnie a nagyhatalmaktól területi egységét, függetlenségét és szuverenitását illetôen.
*
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt hétfôi sajtóértekezletén Ion Diaconescu pártelnök is kijelentette: magyarázatot vár az Amerikai Egyesült Államok bukaresti nagykövetségétôl Wesley Clark tábornok budapesti nyilatkozata miatt. Megjegyezzük: tegnap, június 28-án múlt 80 éve annak, hogy a szövetséges erôk megkötötték az I. világháborút lezáró békeszerzôdést Németországgal Versailles-ben.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |