 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1999. május 24.
(XI. évfolyam, 117. szám)
Radu Berceanu, ipari és kereskedelmi miniszter hétvégi, Krajován tartott sajtótájékoztatóján igen keményen bírálta a szakszervezetek bejelentett általános sztrájkját. A miniszter szerint a szakszervezetek új akciója a reformokat késlelteti: ha az emberek azt akarják, hogy ebben az országban bármi is jó irányba változzék, véget kell érjen a folyamatos szakszervezeti fenyegetôzés és meg kell érteniük a jelenlegi helyzetet. „Ha sikerül kirobbantani az általános sztrájkot, és a nemzetgazdaság különbözô területeit a munkabeszüntetés megbénítaná, a kormány lemond! Mi távozni fogunk, és rábízzuk a szakszervezetekre, hogy kedvük szerint hozzanak új embereket a kormányba. Jöjjenek mások, hogy kihúzzák az országot a bajból", mondotta Radu Berceanu, majd hozzátette: ha sikerül elkerülni a bejelentett általános sztrájkot, a szakszervezeteknek engedniük kell a kormányt dolgozni!
A hazai hírügynökségek szombati, vasárnapi jelentétesi szerint kevés az esélye a szakszervezetek visszalépésének. A szakszervezeti vezetôk szerint a mai 24 órás általános sztrájk hideg zuhanyként fog hatni a kormányra, amely eddigi ígéreteit a szakszervezetekkel folytatott tucatnyi egyezség ellenére sem teljesítette. Elôrejelzések szerint a négy nagy szakszervezeti tömbhöz tartozó munkavállalóknak az 54 százaléka lép ma egynapos figyelmeztetô sztrájkba. Kolozsvár nagyobb vállalatai közül a Clujana, a Február 16, a RADP és a CUG sztrájkol. Egyelôre nem kerül sor meghatározatlan idejû általános sztrájkra: a szakszervezeti vezetôk kivárják a kormánnyal soron levô tárgyalások eredményeit.
Legalább 150–200 ezer ember vett részt szombaton az évszázados hagyományokkal rendelkezô csíksomlyói búcsún, amelyre az utóbbi években nemcsak a katolikus székelyek gyûlnek össze, hanem Magyarországról is nagy számban érkeznek zarándokok, érdeklôdôk.
A zarándokok közül sokan gyalog jöttek, a Csíksomlyóba vezetô utakon már az ünnepet megelôzô napon is mindenütt templomi zászlók alatt menetelô csoportokat lehetett látni. Volt csoport, amely Kolozsvártól tette meg gyalog a mintegy 250 kilométert, de gyalog érkeztek Bákó megyébôl a moldvai csángók is, akiknek papjaik odahaza nem engedik meg, hogy magyarul imádkozzanak.
Az ünnepi szentmisét Jean-Claude Perissét érsek, bukaresti pápai nuncius mutatta be, mintegy gesztusként azért, hogy II. János Pál pápa két héttel korábban romániai látogatása során csak Bukarestet kereste fel.
Jakubinyi György, Gyulafehérvár érseke a pápalátogatás kapcsán elmondta, hogy II. János Pál pápa levélben fejezte ki sajnálatát, hogy ez alkalommal nem kereshette fel az erdélyi katolikusokat, s azt a reményét fogalmazta meg, hogy lehetôsége nyílik majd erre a késôbbiekben.
Czirják Árpád kanonok, érseki helynök szentbeszédében idônként rendkívül konkrét politikai témákat is érintett. Szokatlanul élesen részletezte a kisebbségi sors nehézségeit. „Az elmúlt kilenc évben nem történt semmi, nem érjük be az uralkodó nemzet asztaláról lehulló morzsákkal" — mondta.
„A romániai magyarság már mindent kipróbált. Volt ellenzékben, jelenleg a kormánykoalíció tagja, de semmire nem megy. Kilenc év után nincs mire várni, csodát nekünk kell tenni, rákényszerítve a politikusokat arra, hogy a demagóg szólamok helyett végre a közjó elômozdításán fáradozzanak" — jelentette ki.
A búcsún és a szentmisén jelen volt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség számos vezetô politikusa, köztük Markó Béla szövetségi elnök. Sok magyarországi politikus, közéleti személyiség is elutazott Csíksomlyóra, többek között Csoóri Sándor költô, a Magyarok Világszövetségének elnöke és Dávid Ibolya igazságügyi miniszter, a Magyar Demokrata Fórum elnöke.
Péntek délután az Apáczai líceum dísztermében tanácskozásra ültek össze a megye magyar nyolcadikosainak osztályfônökei, valamint tanárok, szülôbizottsági tagok. Az összejövetel témája a szakoktatási lehetôségek, valamint a közeledô képességvizsgák voltak.
A pedagógusgyûlés elején Bálint Kelemen Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének oktatási alelnöke megszámlálta, hány nyolcadikos osztályfônök, hány szülôbizottsági tag és hány tanfelügyelô van jelen. Az eredmény — mondhatni — lehangoló volt: a negyvenöt osztályfônökbôl öt volt jelen. Egyetlen tanfelügyelô sem jött el a gyûlésre. Ennek kapcsán Bálint Kelemen Attila elmondta: véleménye szerint a magyar pedagógusoknak jó része már nem hivatásképpen ûzi mesterségét. Ennek alátámasztására olyan példát is felhozott, hogy egyes tanárok csak úgy akarnak vidéken tanítani, ha az RMDSZ pluszfizetést ad nekik. Az RMDSZ-t képviselô alelnök emberére akadt Mild Zsuzsa tanárnôben, aki — megvédte — a nyomor szélén álló pedagógustársait, és elmondta: bizony ô sem menne vissza vidékre (Magyarszovátra) tanítani, ha legalább az autóbuszbérletét nem fizeti vissza neki valaki.
„Inkább baby sitter kört szervezek a fiatal magyar pedagógusoknak" — mondta többek közt. Felszólalása nagy sikernek örvendett.
A magyar szakiskolai hálózat továbbfejlesztésével kapcsolatos felmérések szóba kerülése során két dolog tisztázódott: 1. ha minden nyolcadikos osztályfônök visszaküldte volna a diákok által kitöltött továbbtanulással kapcsolatos kérdôívet, sokkal pontosabb adataink lennének arról, be fognak-e telni a magyar szakiskolai helyek, vagy továbbra is román tagozatra iratkoznak nyolcadikosaink; 2. ha minden osztályfônök eljött volna erre a gyûlésre, percek alatt kiderül, hány gyerek akar még most, a képességvizsgák küszöbén is magyar szakiskolába iratkozni. (Ez utóbbi megállapítás fontosságát lényegesen csökkentette Mild Zsuzsa tanárnô meglátása, miszerint csak a képességvizsga után fognak a nyolcadikosok érdemben dönteni afelôl, hová is iratkozzanak. A jó eredményt elérôk minden valószínûség szerint líceumba iratkoznak, függetlenül attól, mit írtak be a felmérô ív vonatkozó kockájába.)
A képességvizsgák terítékre kerülésekor elôször a történelem–földrajz vizsgával kapcsolatos tanári félelmek kaptak hangot. Mikor fogják magyar nyelvre fordítani a tételeket? Ha egyenesen Bukarestbôl jön a boríték, mikor és kinek lesz ideje lefordítani azokat? (A terem: ne fordítsák Bukarestben, mert azok nem ismerik az iskolai nyelvet!) A jelenlevôk sajnos nem kaptak választ: a terem tanfelügyelô-hiány miatt — tanácstalanul találgatott. A magyar nyelv és irodalom vizsgával kapcsolatban a magyar tanárok reményüket fejezték ki, hogy nem olyan rettenetes (utólag „becsapósnak" titulált) tételeket adnak, mint tavaly. Megfogalmazódott: remélhetôleg nyolcadikban tanító, mindkét lábbal a földön álló pedagógusok fogják a tételeket kidolgozni. (A teremben végigfutott: ugyanazok a személyek adják a tételeket, mint tavaly. A hír láthatóan több pedagógust is letört.) A magyar tanárok abban is reménykedtek: olyan tételek lesznek, amelyek valóban benne vannak a vizsgaprogramban, és nem utólag kell majd gyôzködni a pedagógusok arról, hogy de bizony benne volt. A román nyelv és irodalomból tartott képességvizsga-próba tanulságait felelevenítve, szóba került az úgymond román gyerekekre szabott tételek esete, amelyek olyan szavakat tártak a vizsgázók elé, amelyek értelmét legfennebb a román tanárok elenyészô hányada ismerte — és néhány magyar gyerek.
A szakiskolai oktatásra visszatérve jó hírek is elhangzottak: a három Kolozs megyei szakiskola titkársága valóban érdeklôdéssel várja a magyar tagozatok beindulását.
Szombat délután Kolozsvárt is elérte az Erdély-szerte végigvonuló nagyidô villámlással, záporesôvel. A Malomárok szomszédságában lakóknak, a piac közelében akár végzetes napjuk is lehetett volna, ha az Andrei Saguna utca 24 szám alatti ingatlan tetôzetébe becsapott villám mindent elborító lángjait a tûzoltók nem oltják el idejében. A délután 2 órakor történt tûzesethez riadóztatott tûzoltók a teljes kolozsvári állománnyal — 15 tûzoltókocsi, és több tíz sorkatona és tiszt — vettek részt az oltásban. A vészes gyorsasággal terjedô lángokat a szomszédos utcák udvaraiból is oltani próbálták vízágyúkkal, mígnem közel háromórás megfeszített munka után már csak a kormos tetôzet füstölgött. Emberéletben nem esett kár, a veszélyeztetett lakrészekbôl sikerült idejében eltávolítani mindenkit.
A kolozsvári tûzoltóság gyorsmérlege szerint 4 lakrész tönkrement, 3 épületben esett több, mint egy milliárd lejes kár. Az utóbbi 12 év legsúlyosabb kolozsvári tûzesete volt a mostani.
Szombaton ért véget a 30. alkalommal megrendezésre került Brassai Hét.
A különbözô mûsorok mellett az idei rendezvénysorozat több terem névadó ünnepségét is magába foglalta. A hét folyamán a „K-terem" a Carolus Clusius, a fizika elôadóterem a Gyulai Zoltán, a természetrajzi elôadóterem pedig a Gelei József nevet kapta. A névadásról, a névadók kiválasztásáról Cucu Imola, az iskola igazgatónôje elmondta:
— Olyan egyéniségeket próbáltunk találni, akik valamilyen módon kötôdnek iskolánkhoz, tehát tanárai vagy diákjai voltak, s amellett a tudományos vagy a kulturális élet kimagasló egyéniségei. Mivel az iskola épületét jövôtôl az Unitárius Püspökség veszi át, arra is figyeltünk, hogy a névadó unitárius személyiség legyen. A választás nehéz volt, mert iskolánknak több ilyen személyiség volt tanárja, diákja. A szaktanárok utánanéztek az esetleges névadók életmûvének, tartottunk három tanári értekezletet is, és végül szavazással választottuk ki az erre legérdemesebbeket. A jelenlegi Carolus Clusius terem eredetileg egy lerobbant mûhely, raktár volt. Szimpóziumok, könyvbemutatók, iskolaünnepségek, vetélkedôk rendezésére, diákoknak szórakozásra alkalmas termet alakítottunk ki benne. A tervet korábban elkészítettük, de anyagi gondok miatt a kigondolástól a megvalósításig még nagyon sok volt.
Végül a holland Carolus Clusius iskola segítségével készült el, akik a költségek nagy részét át tudták vállalni. Mivel iskolájuk egy iskolakomplexum része lett, nevüket elvesztették és nekik is jól esett, hogy nevük valahol megmarad. Remélem, hogy a termek névadása folytatódni fog: abban a pillanatban, amikor valami nevet kap, megváltozik — személyes, különleges lesz.
A pénteki nap délutánja a színházterem névadó ünnepségével kezdôdött: a volt díszterem Felvinci György nevét fogja viselni. A névadó ünnepségen elôbb Cucu Imola igazgatónô szólt a szép számban egybegyûltekhez, megköszönve mindazok segítségét, akiknek köszönhetôen sikerült széppé varázsolni a dísztermet. Rezi Elek unitárius lelkész beszédében elmondta: az iskola Orbán Balázs-i szellemben, a helyes értékrend világa felé halad. Felvinci György, aki az iskolában elindította színjátszást, megteremtve ezáltal a Thália-örökséget, identitástudatunk örök letéteményese lehet. Kovács Katalin ezután a névadó életét, munkásságát és szellemét mutatta be. Mint elmondta, a névhez életmû tartozik, és ezt szeretnék tudatosítani a mai fiatalságban, így a brassais színjátszás megalapítója példaértékû lehet számukra. Albert Júlia és Jancsó Miklós színmûvészek szavalatai következtek, majd a Puck bánbszínház rövid, de nagy sikert aratott Don Cristobal részletet adott elô. Az elôadók különben valamennyien a Brassaiban végeztek...
A pénteki napot a Brassai díjak kiosztása, valamint az Unitárius Kollégium kórusának és a Zurboló, Kisbogáncs és Bogáncs néptánccsoportok fellépései zárták.
Szombaton Torockószentgyörgy volt a Brassai-Hét utolsó napjának színhelye. Az ötéves alkotótábor kiállításának megnyitóját koszorúzás követte a Brassai-szülôház emléktábláinál, majd az ünneplôk a helybeli unitárius templomban istentiszteleten vettek részt.
A Kisebbségvédelmi Hivatal szervezésében szombaton érdekes elôadásokat hallhattak az érdeklôdök a romániai német kisebbség történelmi múltjáról, hagyományairól és kultúrájáról. A rendezvényen Alexandru Fãrcas prefektus és Soltész Levente, a kolozsvári magyar fôkonzulátus képviselôje is jelen volt.
Bartunek István, a Kisebbségvédelmi Hivatal Területi Irodákért felelôs igazgatója bevezetôjében elmondta: a rendezvénysorozat célja, hogy a közvéleményt tájékoztassa a Romániában élô nemzeti közösségek történelmi múltjáról, hagyományairól, szokásairól, jelenérôl, sajátos problémáiról, az ország gazdasági, társadalmi és kulturális fejlôdésében betöltött szerepérôl. Megtudtuk: mostanáig már bemutatkoztak a szerb, a tatár és a szlovák kisebbségek képviselôi. A kezdeményezést folytatni szeretnék annak érdekében, hogy a hazai kisebbségek minél jobban megismerjék egymást.
Ezt követôen Szegedi Edit, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Európa Tanulmányok Karának tanára a németek betelepítésének történetét ismertette. Dr. Wilfried Schreiber, a kolozsvári Német Demokrata Fórum kulturális alelnöke a romániai németek kulturális életérôl, szokásairól, hagyományairól, népviseletérôl, demográfiai fejlôdésérôl tartott elôadást. Végül Carol Strudinschi, a kolozsvári Német Demokrata Fórum elnöke a német kisebbség jelenlegi gondjairól, a szervezet mûködésérôl és célkitûzéseirôl beszélt.
Ha valakinek még lennének illúziói, megnyugtatom, kár a gôzért, dohányzás elleni nagy felhorgadásunk is csak annyit fog érni, amennyit hajlandók lesznek betartani belôle azok, akiknek érdekük adott törvény betartása vagy megszegése. Már néhány napja a város egyik legnagyobb — ultrabelvárosi — iskolája elôtt, a sarkon óriásplakát pöffeszkedik, amin egy punk kiscsaj — ugye, nem kell megmagyaráznom a két argokifejezés értelmét? — épp indulattól eltorzult arccal buzdít, no, vajon mire, hát persze hogy a felnôttekkel való szembeállásra, cigarettázásra, egészen pontosan adott cigaretta fogyasztására. A cigarettát nem nevezem meg, miért essem reklámszerû kedvezés gyanújába, de ha a hirdetôtábla elhelyezésekor, a plakát kitételekor senkit sem zavart, hogy ezek tudatküszöb alatti ingerként szinte 2000 diákot, kiskorú személyt fertôznek meg nap mint nap valamivel, például egy önpusztító szenvedély vírusával, akkor jelen írás legyen vészjel. Látjuk a hirdetôt, látjuk a plakátot és szólunk. Hátha nem késô. Ha pedig marad a hirdetô és marad a plakát, akkor legalább tudjuk, hány az óra.
A KERTBARÁTOK ÉS BIOKLUB TALÁLKOZÓN, május 25-én, kedden du. 5 órakor dr. Tóthfalussy Veress Éva egyetemi elôadótanár tart elôadást Jó és rossz szomszédok a növények között címmel. Az összejövetelt a Ion Ghica utca 12. szám alatti EME házban tartják.
TAKÁCS CSABA országos ügyvezetô elnök és SOMAI JÓZSEF, az MKT elnöke a meghívottja az RMDSZ bel- és külmonostori körzete összejövetelének május 25-én, kedden du. 6 órakor, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.
Ferenczes István estre kerül sor május 24-én, hétfôn 19 órakor a Szentegyház (Iuliu Maniu) utcai Insomnia kávéházban. A költôvel Sántha Attila és Király Zoltán beszélget.
KÖZÖS EME- ÉS EKE-RENDEZVÉNYEK
DR. BALOGH ERNÔ és dr. TULOGDY JÁNOS tudományos, oktatói és közéleti munkásságát méltatják azon az emlékünnepélyen, amelyet az Erdélyi Múzeum-egyesület és az Erdélyi Kárpát Egyesület közösen rendez május 28-án, pénteken du. 5 órai kezdettel a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
— Miért hordják el a Fô térrôl a földet?
— Mert a környezet méltatlan a gödörbôl kiásott ôsi román földhöz.
A Báthory István Líceum szervezésében az idén immár harmadszor rendezték meg Kolozsváron a Babes–Bolyai Tudományegyetem egykori tanáráról, Radó Ferencrôl elnevezett emlékversenyt.
— Az emlékverseny az idén május 14–16 között zajlott — mondta Szilágyi Judit matematikatanárnô-szervezô. — Három évvel ezelôtt, amikor az elsô emlékversenyre sor került, csak az ország magyar iskoláinak 5–8 osztályosait gyûjtöttük Kolozsvárra, két évvel ezelôtt már a kilencedikeseket is. Az idén a közel 120 résztvevô között ott voltak az ország legjobb magyar tizedikes matematikusai is!
— Azt hallottam, az emlékverseny ötlete a tanárnôé volt. Igaz?
— Az ötlet igen, de semmi nem lett volna belôle, ha nem vállalja fel az ügyet a Báthory líceum tanári kara. Az ötletet az adta, hogy a magyar matematikus diákok általában nehezen jutnak be a tantárgyolimpiák országos döntôibe — kivétel persze Hargita meg Kovászna megye. Miért ne lenne — gondoltam — egy olyan külön magyar matematika olimpia is, amelynek Kolozsvár, pontosabban a Báthory líceum adna otthont. Lassan kialakult a szervezési terv is: a háromnapos verseny elsô napján a pedagógusok számára egyetemi tanárok tartanak elôadást (az idén András Szilárd, a BBTE tanársegédje töltötte be ezt a szerepet Összeszámlálási feladatok címû elôadásával); másnap kerül sor magára a versenyre a Báthory líceum termeiben. A tételeket középiskolai és egyetemi tanárok állítják össze. A dolgozatok megírása után városnézésre visszük a diákokat, bulit szervezünk nekik, szóval mindent megteszünk azért, hogy jól érezzék magukat Kolozsváron. A nem kolozsvári diákok családoknál vannak elszállásolva. Külön köszönet ezért a vendéglátó szülôknek! Ez óriási segítség nekünk! Örömmel töltött el bennünket Radó Márta tanárnô (Radó Ferenc felesége, valamint Balázs Márton professzor, Dezsô Gábor és Bege Antal adjunktusok, illetve András Szilárd tanársegéd jelenléte és segítsége. Külön köszönet a feladat szerkesztôinek: Kassay Ildikónak, Vanek Juditnak, Hatházi Annamáriának.
— Kik az idei Radó Ferenc emlékverseny díjazottjai?
— Ötödik osztályban a zilahi György Lóránt (I. díj), a sepsiszentgyörgyi Inczefi József (II. díj), a nagyváradi Dadai Csaba és a homoródszentmártoni Lakatos János (III. díj). A kolozsvári „dicséretesek": Bitay Csilla, Patrubány Anna, Vári Judit Hajnal és Márkus András (Báthory), Kovács Andrea (Brassai), Csete Csaba (Apáczai). Hatodik osztályban a sepsiszentgyörgyi Márton Imola (I. díj), a szatmári Szatmári Balázs (II. díj), a kézdivásárhelyi Tarczali Sándor (III. díj). Hetedikben az aradi Doba Viktor és a csíkszeredai Fazekas Réka (I. díj), a kolozsvári Lôrincz Ágnes (Báthory — II. díj), a csíkszeredai Gál Katalin és a székelyudvarhelyi Lukácsi Csaba (III. díj). Dicséret a kolozsvári Lovász Alíznak (Báthory), a zilahi Sommer Orsolyának stb.) Nyolcadikban a sepsiszentgyörgyi Sipos Kinga (I. díj), a marosvásárhelyi Vita Szabolcs, a sepsiszentgyörgyi Forreiter Andrea és a kolozsvári (Báthorys) Sebe Attila (II. díj), a sepsiszentgyörgyi Bíró Zoltán és a kézdivásárhelyi Szabó Zoltán (III. díj). Kolozsvári „dicséretesek": Vas Eszter, Orbán György, Szilágyi Márta, Kaucsár Tamás, Osváth Boros Péter (Báthory). Kilencedikben a székelyudvarhelyi László Tamás (I. díj), a kézdivásárhelyi Bartha Ágnes és a nagyváradi Méder Zsombor (II. díj), a székelyudvarhelyi Gyöngyösi Éva (III. díj). Tizedikben az aradi Benczik Andrea (I. díj), a székelyudvarhelyi Veres Péter (II. díj), a sepsiszentgyörgyi Mezei Tímea és a székelyudvarhelyi Deák Zsolt (III. díj). Kolozsvári „dicséretesek": Felméri Péter, Balázs Péter, Csete Zoltán (Báthory), Mátis Anikó (Apáczai), Deé Orsolya (Brassai).
— Az idén is volt házigazdák versenye?
— Igen. Mint minden évben, most is Kürthy Katalin tanárnô állította össze a miniverseny feladatait.
— Jövôre lesz Radó Ferenc emlékverseny?
— Persze hogy lesz. Terveink szerint az ország legjobb magyar tizenegyedikes matematikusai is részt vesznek ezen. Aztán 2001-ben már a tizenkettedikesek is! Amint látszik, térben és idôben egyaránt fejlôdünk: jövôre már V–XI., Erdély egyre több megyéjébôl, településérôl érkezett diákok vetélkednek egymással.
A zenelíceum tavaszi koncertsorozata a XI–XII. osztályosok búcsúhangversenyével ért véget május 18-án.
A nemsokára elkezdôdô végzôs szerenádozások elôzeteseként tekinthetjük Elgar Vonósszerenádját (Op. 20.) A bensôséges hangulatú háromrészes mû hallgatása közben éreztem, mennyire igaza volt zeneszerzôjének, amikor azt mondta, hogy: „A zene körülvesz bennünket, a levegôben van, és annyit lélegzünk belôle, amennyire szükségünk van."
A hangverseny fénypontja Mendelssohn: é-moll hegedûversenye (Op. 64) volt, amely a romantikus hegedûirodalom egyik legkedveltebb alkotása; 1845 márciusában szólalt meg elôször a lipcsei Gewandhaus hangversenytermében. A hegedûversenyt Raluca Stâncel végzôs diáklány játszotta, aki számos nemzetközi verseny díjazottja, és már többször játszott hivatásos zenekarokkal Nagybányán, Nagyváradon, Szebenben, Brassóban. Szaktanára, Adrian Cârdan maga sem tudja már, hogy ez a fiatal tehetség, a félszázan túl pontosan hányadik növendéke. Raluca Stâncel hegedûjátékát a technikai csillogás és biztonság, szép, telt hangerô, ízléses romantika jellemezte. Kívánjuk, hogy valamikor ô is eljátszhassa a Gewandhausban ezt a ragyogó, pezsgô életörömtôl áradó hegedûversenyt.
A késô romantika nagy lélegzetû, csodálatos dallamvonalai, gazdag harmóniavilág jellemezték a mûsor zárószámát, Brahms Schicksalsliedjét (Op. 54), melyben a majdnem száz tagú vegyeskar is közremûködött. A végzôs osztályok zenekara és énekkara ebben az összetételben most zenélt utoljára, ezért is érzôdött elôadásukban a bizonyítani vágyás igyekezete. Ebben karmesterük Ciprian Para és a kórusvezetô Francisc Muresan is. segítségükre volt.
Búcsúzásként a diákok elénekelték a Gaudeamus igitur régi diákdalt, melyben elhangzott az általuk költött „Vivat, vivat musica" betét is. Nietzsche szerint: „Zene nélkül az élet egy nagy tévedés volna." E tévedéstôl óvta meg a zenelíceum maturandusait, akik, jelképes batyujukban útravalóul, ha csak a zene szeretetét viszik magukkal, már akkor is gazdagabbnak érezhetik magukat bárkinél.
Nagy Kálmán íróra, a Kalevala finn hôsköltemény egyik jeles fordítójára emlékeztek szombaton az unitárius egyház aulájában. Szintén e rendezvény keretében köszöntötték fel a május 10-én hetvenedik életévét betöltô Kányádi Sándor költôt. Az ünnepségre a Nagy Kálmán nevét viselô kolozsvári Finn Baráti Kör rendezésében került sor. Meghívására jelen volt a Budapesti Kalevala Baráti Kör több tagja, valamint a szintén budapesti Kalevala Kórus.
Az ünnepély elsô részében Varga Domokos író, Kalevala fordító emlékezett Nagy Kálmánra, aki május 5-én töltötte volna hatvanadik életévét. Ilmarinnen nászi népe lagzihoz lát Pohjolában címû ünnepi elôadását Nagy Kálmán-fordításokkal fûszerezte. Emlékeztetett arra, hogy az idei év Kalevala-év, ugyanis 150 éves az új Kalevala.
Az ünnepség második részében Kányádi Sándort köszöntötte Outi Karanko, a Budapesti Kalevala Baráti Kör vezetôje. Beszédében köszönetet mondott a költô finn fordításaiért, majd a kör díszoklevelét nyújtotta át Kányádinak, s ajándékként egy ikergyûrût, mely, mint mondotta, már a reneszánsz óta a barátság s a szeretet jelképe. A késôbbiekben szintén Outi Karanko nyújtotta át a budapesti finn nagykövet üzenetét s ajándékát.
Az ünnepély hangulatát színesebbé tette a budapesti Kalevala Kórus szereplése, akik finn népdalokat, magyar Bárdos-dalokat, valamint részleteket adtak elô a Kalevalából. Az ünnepély a Heltai Alapítvány-nak, a rendezvény s a Finn Baráti Kör támogatójának székhelyén oldott hangulatú társalgással zárult.
A VIII. Gyímesi Tánctábort július 25–augusztus 1 között rendezik meg Gyímesközéplokon, az V. Székelyföldi Tánctábort pedig július 18–25 között Felsôsófalván. Az elôbbi esetében szövést, faragást, rovásírást is lehet tanulni, az utóbbinál a tábor ideje alatt napi rendszerességgel táncoktatás, népdal- és népzeneoktatás is folyik. Jelentkezni Szalay Zoltánnál (tel. 066-172760, 094-843695) illetve László Csabánál (066-218147) lehet.
Kolumbán Gábor szerint „a Székelyföld mint fejlesztési kihívás létezik mindazok számára, akik ezt meglátják, és az értelmes cselekvések tárgyának tekintik". Milyen jellegû a székely mentalitásváltás? Milyen a székely „világ"? Kik a székelyek? Csiki László Uz Bence színeváltozása kapcsán írja: „a székelyek olyanok, amilyennek elképzelik ôket. Vagy ellenkezôleg: amilyennek képzelik magukat." Balázs Imre József udvarhelyi látképet nyújt. A változó Udvarhely az „óriási mozgás" városa. Felkapott hely, Udvarhely-mítosz, magas lakásárak. Bukaresttel, Kolozsvárral és Budapesttel egy vonalban emlegetik — az árak tekintetében. A gazdasági vetület után következik az irodalom: Kántor Lajos a „székely mondat" természetrajzát elemzi. Tamási Áron, Szabédi László, Kányádi Sándor, Farkas Árpád, Király László, Szilágyi Domokos, Kovács András Ferenc és Ferenczes István után a fiatal nemzedék nyomul: György Attila, Kelemen Hunor és Balázs Imre József. Kántor Lajos szerint „a nevezettek, székelyek és nem székelyek" nem kövültek a tájba, „ilyen-olyan okokból távolabb kerültek a Hargitától. És eldobták a mûanyag mondatokat." Vofkori László a Székelyföld rövid gazdasági-társadalmi körképét állítja össze. Lászlóffy Aladár Moldova György regényérôl ír (Mikes-morfológiák), Gáll Ernô pedig Bakk Elek erkölcsi hagyatékát tekinti át. A História rovatban Egyed Ákos, Romsics Ignác és Hermann Gusztáv Mihály tanulmánya olvasható. A lapszám költôje Kelemen Hunor (A Keleti Misszió), Kányádi Sándor pedig fordításokkal jelentkezik. Bakk Miklós és Bodó Barna az elitek, modellek, szerepek viszonyát elemzi bánsági viszonylatban.
A Szabadság oldalain nemrég napvilágot látott Régiók Európája címû interjújában Molnár Gusztáv kijelenti, hogy a Nyugat ugyan messzemenôen támogatja a délkelet-európai államokat, de nem akarja szervesen integrálni azokat. Ezzel a véleménnyel nem értek teljesen egyet, bár való igaz, hogy mind az Európai Unió, mind a NATO visszafogottabban nyilatkozik az utóbbi idôben ezen államok integrációjáról, azonban ez még messzemenôen nem jelenti azt, hogy lemondott volna róluk. A koszovói válságba történt késôi beavatkozása arra enged következtetni, hogy a Nyugat nem ismeri a délkelet-európai térségnek sem múltját, sem jelenét, azonban nem követhetô el még egyszer az a hiba, hogy ezen térség államai keletre tolódjanak (márpedig a három közép-európai ország integrálásával és a többi kimaradásával egyértelmûen ez következik be). A második világháború utáni évtizedek bebizonyították, hogy a nyugati vezetôk (felelôtlen) döntése milyen hatalmas kihatással van a régióra (világra), ez a múlt pedig ismert kell hogy legyen a nyugati vezetôk számára is.
Köztudott, hogy Európa ezen részén a nemzethatárok nem esnek egybe az államhatárokkal, nem léteznek államnemzetek (ahol a polgári nemzet és állam határai egybeesnek). Így a nemzet egy részének integrálása nem jelenti azt, hogy a másik része is biztonságban érezheti magát, még akkor sem, ha: „a NATO egyértelmûen az emberi és kisebbségi jogokat részesíti elônyben a nemzeti szuverenitással szemben". Igaz, hogy Európa keleti részén a nemzetállamokat nem organikus fejlôdés hozta létre, hanem alakulásuk célként volt kitûzve. Éppen ezért az ország szuverenitása is cél, amelyért harcolni lehet és kell. Ez azt jelenti, hogy a megoldás csakis az uniós „határtalanítás" lehet, hisz az egyik állam integrációja a másikban (nem integrált államban) folyamatosan kisebbségi komplexust fog kiváltani, amely az államalkotó nemzet kisebbségi jogokban való visszafogottságát fogja jelenteni, a feszültségeket fokozva a térségben, még akkor is, ha komolyabb atrocitásra nem kell számítani.
Zbigniew Brzezinszki mondta: „Európa jövôjérôl alkotott két eltérô elképzelés: az egyik az emberi jogok tiszteletén nyugvó európai közösséget képzel el, míg a másik abban hisz, hogy a nemzetek uralkodó elitjeinek szuverén joguk, hogy kiirtsák saját kisebbségeiket" A NATO-beavatkozás bebizonyította, hogy Nyugat csakis az elsô megoldást találja elfogadhatónak, vagyis az emberi jogok tisztelete egy közös Európában képzelhetô el.
Egyetértek Bibóval, hogy: „belsô fejlôdésünk nem feltétlenül függvénye külpolitikai helyzetünk alakulásának, hanem a kettô kölcsönhatásban áll egymással, s tôlünk függ, hogy a belpolitikai fejlôdést tegyük egyensúlyosabbá, öntörvényûbbé és külsô helyzetünket is meghatározóvá", de ugyanakkor a Nyugat sem engedheti meg újra azt, hogy nem figyel kellôképpen ezekre az államokra. Lehet, hogy az integráció egy hosszabb folyamat lesz, azonban Európa biztonságát, történelmi és erkölcsi igazságát tekintve cél kell hogy legyen.
Elhangzott a médiában, mindenki tudja: az állami biztosító nem fizethet az árvízkárosultaknak, mert nemcsak egy-kettô van belôlük, igen elszaporodtak. Kíváncsiak voltunk, mennyire lesújtónak látja a cég a helyzetet?
— Mi parasztságunk optimizmusában bízunk, hogy jövôre is fizet biztosítást nekünk. A biztosító ugyanis nem azért van, hogy elôre nem kalkulálható károkért fizessen hatra-vakra, hanem legyen, mibe vesse bizalmát a lakosság. Az árvíz csak egyesek szerint jelent kárt. A hetvenes években például sokan gazdagodtak meg a kárkampány nyomán. Az árvíz kimondottan haszon az országra nézve, össznépivé válik, ez perspektívát ad. Vajon az ókori Egyiptomban nem a Nílus áradása utáni iszapok biztosították a bô termést?
Az alternatív polgári katonai szolgálat kiszélesítését propagálók, civil szervezetek és nagykövetségek segítségével, adatokat gyûjtöttek a koszovói háború térségében fekvô országok hadseregeinek emberállományairól.
Ezek szerint a három millió háromszázezer lakosú Albánia védelmére 48 ezer aktív és 155 ezer tartalékos hadköteles használható, alkotmányuk pedig elismeri a lelkiismereti okokból való szolgálatmegtagadás jogosságát. A Bosznia-Hercegovina Szövetség négy millió polgára, a daytoni béke (1995) óta 40 ezer bosnyák és 16 ezer horvát aktív fegyveressel, valamint 100 ezer bosnyák tartalékossal rendelkezik. Békeidôben elfogadják a civil katonai szolgálat létjogosultságát. A boszniai Szerb Köztársaság 30 ezer hadkötelessel bír, akik a háború idején önkéntesek voltak, és akik közül sokan Jugoszláviába szöktek, ahonnan a hatóságok visszatoloncolták ôket. Az Amnesty International szerint ma is tartanak fogva szökéssel vagy szökési kísérlettel vádolt férfiakat. Horvátország közel öt millió lakójából 56180 aktív, 220 000 pedig tartalékos katona. A szerbekkel folytatott súlyos háború után jelenleg is költségvetésük 30%-át költik hadi célokra. Kevés a remény egy olcsóbb és hatékonyabb profi hadsereg megteremtésére. Horvátországban lehetséges a civil katonai szolgálat, de az büntetô jellegû: 50%-al hosszabb idôtartamú. Macedónia két millió lakosát 20 ezer aktív és 102 ezer tartalékos védelmezi. Csak vallási megindoklással lehetséges az alternatív katonai szolgálatot választani, amit a nemzetközi emberjogi szervezetek távolról sem tartanak kielégítônek.
Végül, de nem utolsósorban, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság (már ami belôle megmaradt) immár tíz milliónál kevesebb lakójával, 114 200 aktív és 400 ezer tartalékos fegyveressel rendelkezik. A nemzedékeken keresztül militarista szellemben nevelkedett szerbség hatóságai nem nyilatkoztak az alternatív katonai szolgálat kilátásairól, de joggal feltételezhetô, hogy ez náluk ismeretlen fogalom. A boszniai háború idején 200 ezer fiatal szökött meg vagy bújkált el, és az 1996-os amnesztia után is csupán 12 500-an tértek vissza. A jugoszláv hadseregben uralkodó állapotokat egyetlen civilizált állam sem tenné kirakatba. Ami különben érthetô: a hitlerizmussal vetekedô milosevicsizmus vérengzéseit, bármennyire is idegenkedünk a kollektív bûnôsség emlegetésétôl, nem lehet végrehajtani maroknyi fanatikus ámokfutóval.
…kusza akár az élet…
(Molnár Ferenc)
Két hete megjelent próbaszámunk olvasói visszajelzései alapján talán nem merész azt állítani, hogy a kolozsvári magyar számítógépes, internetes társadalom szívesen fogad egy, a DiGiTÁLiÁhoz hasonló szolgáltatást, és a DiGiTÁLiA virtuális olvasótábora nagyrészt megegyezik a Szabadság reális olvasótáborával. A Szabadság vezetése tehát méltán látott többletszolgáltatási lehetôséget az EMT és az iNTeRNeTTo közös megkeresésében.
A Szabadságéhoz hasonló helyi érvényû megállapításra jutott még a pozsonyi Új Szó szerkesztôsége is, ôk is kiadják DiGiTÁLiA címen saját informatikai mellékletüket, négy oldalon, havonta. A pozsonyi szerkesztô, Kaprinay Zoltán fôleg az iNTeRNeTTo (csak a hálózaton olvasható budapesti folyóirat) cikkei közül válogatott, és így tettük mi is próbaszámunkban. Egy ’instant’ DiGiTÁLiA pdf formátumban egy budapesti szerverrôl is letölthetô, bárki kinyomtathatja, sokszorosíthatja, kiegészítheti, a helyi viszonyokhoz igazíthatja ahogyan ôk ott Pozsonyban vagy mi itt Kolozsváron — a DiGiTÁLiA ezért nemzetközi, vagy, ha tetszik, akár az internet, politikai határok feletti.
A Szabadság (’mellékelve’) és az EMT jól ismertek. De mi az iNTeRNeTTo? A budapesti iNTeRNeTTo egy kisebb digitális nagyhatalom volt — hogy miért a múlt idô, arról késôbb. Programozók, újságírók, az új marketing iránt érdeklôdôk, mûvészek, szimpatizánsok, kíváncsiak és nemzetközi tarka slepp gyûlt köré. Az utóbbi idôben napi 30 000 belépést produkált. Budapesten kívül is, a magyar határokon túl is voltak mutációi, többek között Rómában, New Yorkban és Csíkszeredában (sic!). Az iNTeRNeTTo felszippantotta a magyar internetes hirdetési piac felét, huszonöt állandó munkatársa lett, summa summarum kinôtte tulajdonosát, az IDG Hungary-t. Ennek következménye — ez az idevágó fejlemény a DiGiTÁLiA próbaszámának megjelenése óta –: a teljes iNTeRNeTTo csapat, munkatársakkal, mutációkkal, sleppel egy hete már az INDEX nevû lapot szerkeszti (www.index.hu). Ami eddig iNTeRNeTTo volt, egy hete INDEX, ezért, ettôl a számtól a DiGiTÁLiA már az INDEX melléklete.
A fedelet a Szabadság, az anyagok egy részét az INDEX nyújtja, de nem lehet eltúlozni az EMT szakmai és nagyvonalú infrastrukturális segítségét sem. Három városban, Kolozsváron három intézmény által jelenik meg az elkövetkezôkben minden második hétfôn a DiGiTÁLiA. Olvassátok, írjátok, szeressétek!
A Microsoft vitathatatlan hegemóniája egyrészt, a Windows instabilitása másészt hol pallérozott megvetést, hol dühödt szenvedélyeket hív elô a felhasználókból. De be kell látni, a Mac-en kívül még mindig a Windows az egyedüli racionális döntés, még akkor is, ha fel kell készülnünk arra, alkalmanként irracionálisak leszünk. Az élet egyik paradoxonja: Windows alatt szörfölve gyakran lehet rábukkanni olyan, akár Word alatt készített oldalakra, amelyek explicit Microsoft-ellenesek (implicit önmegszüntetôk). Számtalan Gates-es és Windows-os viccet tárolnak ismerôseim doc formátumban. Egy Microsoft forgalmazótól hallottam például: Egy szoftos, egy hardos és Gates alatt lerohad a kocsi. Mire a softos: baj van az elektronikával. A hardos: szerintem motorhiba. Erre Gates: nem értem, mi a gond, szálljunk ki és szálljunk be… Hogy van ez, se veled se nélküled?
Újonnan hallottan, hogy ha a Windows 98-as CD fordítva peregne fel, sátáni zenét lehetne hallani, de ami ennél is rosszabb, normál üzemmódban a Windows 98 telepítése indul. Mit tehetünk, köpjük a savat és újra felrakjuk, becsukott szemmel konfigurálva, 634. alkalommal. És már tudni véljük azt is, mi a forráskódja. Az internet több dühödt helyén közzé van téve:
#include "win31.h"
#include "win95.h"
#include "evenmore.h"
#include "oldstuff.h"
#include "billrulz.h"
#include INSTALL = HARD
char make_prog_look_big[1600000];
void main()
{
while(!CRASHED)
{
display_copyright_message();
display_bill_rules_message();
do_nothing_loop();
if (first_time_installation)
{
make_50_megabyte_swapfile();
do_nothing_loop();
totally_screw_up_HPFS_file_system();
search_and_destroy_the_rest_of_OS/2();
hang_system();
}
write_something(anything);
display_copyright_message();
do_nothing_loop();
do_some_stuff();
if (still_not_crashed)
{
display_copyright_message();
do_nothing_loop();
basically_run_windows_3.1();
do_nothing_loop();
do_nothing_loop();
}
}
if (detect_cache())
disable_cache();
if (fast_cpu())
{
set_wait_states(lots);
set_mouse(speed, very_slow);
set_mouse(action, jumpy);
set_mouse(reaction, sometimes);
}
/* printf("Welcome to Windows 3.11"); */
/* printf("Welcome to Windows 95"); */
printf("Welcome to Windows 98");
if (system_ok())
crash(to_dos_prompt);
else
system_memory = open("a:\swp0001.swp", O_CREATE);
while(something)
{
sleep(5);
get_user_input();
sleep(5);
act_on_user_input();
sleep(5);
Egy cég, amely valóban ,,felelôs" a számítástechnika mai helyzetéért. Történelminek nevezhetô múlt, rengeteg változás, fantasztikus gazdasági mutatók — a cég majdnem mindig a számítástechnika vezetô cége volt és mindmáig az iparág egyik remegtetô elôkelôsége. De vegyük sorra, beszéljenek a tények.
A cég 1911. június 15-én jött létre három cég, a Computing Scale Co., Tabulating Machine Co., International Time Recording Co. egyesülésébôl. Kezdetben az IBM irodai írógépek gyártásával és eladásával foglalkozott. Viszonylag jól vészelte át a kritikus ’30-as évek elejét. A II. világháború alatt haditechnikai eszközöket is gyártott. 1944-ben az IBM mérnökei készítették el elsô, a Mark I nevû számítógépüket, amely még 5 tonnát nyomott, és amelyet 6 évig fejlesztettek a Harvard Egyetemen. 1957-ben szintén az IBM munkatársai fejlesztik ki a késôbb nagy népszerûségre szert tett FORTRAN programnyelvet. A cég folyamatosan építette ki nemzetközi hídállásait, s már 1960-ben az európai számítógéppiac 90%-át uralta. 1981-ben az IBM üzemeibôl jött ki az elsô PC (személyi számítógép) — közben a nagygépes rendszerek koronázatlan királya. Az újonnan elôállított számítógép nagy pozitívuma abban állt, hogy sikerült a számítástechnikát a nagyközönség közelébe helyeznie. Ebben az idôszakban az IBM rengeteget költött a kutatásra, négy Nobel- díjast is szolgáltatott. Habár a 80-as évek sikeresnek mondhatók a cég szempontjából, mégis ezeknek az éveknek a gyors termék- és koncepcióváltásai voltak az okozói a cég ’90-es évek eleji visszaesésének (1993-ban 8 milliárd USD vesztesége volt), ekkor már sokan az IBM életének végét jósolták. Miután sikerült felismerni, hogy mi az igazi probléma, az IBM továbbra is erôsségére összpontosít, azaz a globális szolgáltatások nyújtására. Mindez igazából Louis V. Gerstnernek, a cég jelenlegi elnök-vezérigazgatójának köszönhetô, aki 1993-ban vette át a cég vezetését.
Jelen pillanatban az IBM több mint 40 000 terméket gyárt. Íme, a fôbb kategóriák: személyi számítógépek, hordozható számítógépek, kiszolgálók (szerverek), hálózati munkaállomások, processzorok, memóriák, különféle mikroelektronikai eszközök, hálózati eszközök, monitorok, számítógép-alkatrészek, nyomtatók, tárolóeszközök, programok. Ennyi termékkel és a rendelkezésükre álló anyagi alapok segítségével valóban lehetôségük van globális szolgáltatások nyújtására.
A cég 1998-as forgalma 81,7 milliárd USD (több, mint kétszerese Románia nemzeti termelésének), a nettó nyereség 6,3 milliárd USD. 291 000 alkalmazottat foglalkoztatott. Ez hát egy sikercég CV-je.
Két hét múlva már publikus az INDEX romániai mutációja. A lapot elsôsorban Kolozsváron már készítik, hasznos adatbázisokat, törzsasztalt, mindenféle látni- és olvasnivalót tartalmaz majd, és, talán ami a legfontosabb, az eddig legteljesebb romániai magyar és Erdély-vonatkozású nemzetközi linktárat.
Június 6-án nemzetközi telefonos és internetes sztrájk lesz, amihez egy egész sereg ország internetes közössége csatlakozott. Cél az Egyesült Államokban már teljesen elfogadott átalánydíj elérése, hogy ne legyen helyi kapcsolódási és percdíj. Romániában is rendezzük sorainkat, lásd például: www.educv.ro/puskas.
Kisebb, fürgébb, szebb, erôsebb, barátságosabb — ennyit lehet címszavakban lefektetni a Nokia új csúcskészülékérôl; mi viszont már többet is tudunk — a Nokia jóvoltából néhány hétig élesben tesztelhettük a cuccot.
Még egy olyan, viszonylag mozgalmas területen is összejöhet egy-egy igazán nagy dobás, mint a palmtop számítógépek piaca. A Nokiának annak idején legalábbis összejött — 9000-es jelû, Communicatornak fantázianevezett készülékükbe a világon elôször építettek össze telefont és kézi számítógépet. A kis gép futurisztikus jellegét hangsúlyozó kampány kulcseleme volt, hogy magát az Angyalt, azaz Simon Templart is sikerült rávenni, hogy legújabb filmjében kommunikátorral a kézben üldözze a gonoszokat — az újdonság varázsa azóta persze elszaladt, a 9110 promótálásánál már a mindennaposnak mondható alkalmazások bemutatása került elôtérbe.
Az új kommunikátor telefonrésze jelentôsen korszerûbb lett; gyakorlatilag egy 6110-es készülékkel szembesülünk, ámde van egy jelentôs hiányosság: nincsen benne kígyós játék! De a grafikus kezelôfelület, és a régi kommunikátorhoz képest irdatlan mennyiségû plusz szolgáltatás azért mégis sokat enyhít a tragikus fejleményen.
Néhány jellemzôt feltétlenül korszerûsíteni kellett. Elôször is a méret — a régi kommunikátor kényelmetlenül nagy volt, kapott is beceneveket: féltégla vagy Halálos Fegyver. A legkellemetlenebbül mégis akkor érezhették magukat elkötelezett felhasználói, mikor egy-egy tájékozatlanabb partner régebbi kiadású 450-es telefonnak nézte a kegytárgyat. Nos, a 9110 esetében ez biztosan nem fog megtörténni. A kis méret miatt a billentyûzet a gép Achilles-pontja, bár egy ugyanekkora felületen például a Psion csodákat tudna mûvelni, erre mérget vehetünk. Az új kommunikátorban már egy 486-os AMD processzor ketyeg, szemben elôdjének 386-osával, de, az igazat megvallva, a teljesítménykülönbség a felhasználói oldalon nemigen észlelhetô. Az viszont kézzelfogható haszonnal kecsegtet, hogy a tárolókapacitás a kezdeti 8 megabájtról (amibôl több, mint hatot a rendszer foglal le) 12 megabájtra bôvíthetô. Adatokkal persze nehéz lenne ezt a területet teleírni, egyrészt azonban a 9110 képes futtatni a 9000-re írt alkalmazásokat is, így már a kezdeti idôszakban is tekintélyes programkönyvtár installálható, másrészt pedig a 9110 által kezelt kép- és hangformátumok erôsen memóriaéhesek.
A rövid dorgálás után pedig jöjjön néhány pozitívum: a 9000 egyetlen feltöltéssel ritkán érte meg a nap végét, a 9110 viszont mintegy 60–200 órát kibír készenléti állapotban, illetve 3–6 óra nettó beszélgetési vagy kommunikációs idôtartamot. A belsô számítógép-képernyô is rendelkezik ki-bekapcsolható háttérvilágítással, és nem is nagyon kell bûvészkedni hozzá, ez a funkció külön gombot kapott, közvetlenül egy másik újdonság, a ’Zoom’ billentyû alatt — az utóbbival 3 lépésben nagyíthatjuk-kicsinyíthetjük az aktuális alkalmazás képernyônézetét. Új még a ’Menu’ funkciógomb, amivel alkalmazásfüggô menüsorhoz lehet jutni, ez Psion-találmány a kategóriában, nem rossz, csak ebben a környezetben, ahol a képernyô jobb oldalán már hagyomány a kizárólag menücélokat szolgáló szoftbillentyûsor, nem túl logikus egy második menürendszert is létesíteni.
A mobiltelefon-etikett jegyében létesült szolgáltatás az úgynevezett profilok gyûjteménye. Egy-egy beállítás-gyûjtemény tartozik különbözô tipikus alkalmazási környezethez — utcán vagyunk, repülôgépen, tárgyaláson vagy csak egyszerûen csendben kell maradnunk, az új kommunikátor tudni fogja, mi illik és mi nem: a repülôn nem hagyja bekapcsolni a telefont, tárgyalás közben halkan csipog, utcán viszont megpróbálja túlharsogni a zajt. Ezek a beállítások persze teljes mértékben konfigurálhatók.
A 9110 kommunikátor felülete gyári állapotában gyakorlatilag ugyanazokat a programokat tartalmazza, mint elôdje, a kivitelezés azonban majdnem mindenhol barátságosabb, kézreállóbb. A dokumentumkezelés kicsit fejlettebb: bár könyvtárakat mi magunk még mindig nem létesíthetünk, az egyes programok állományai elôre definiált, különálló könyvtárakba kerülnek. Ezek az állományok már nemcsak szövegeket hordozhatnak, a 9110 kép- és hangfájlokat is kezel: IrTran-P protokollt ismerô digitális fényképezôgépekrôl infravörös portján képes fotókat fogadni, hangfelvételeket saját mikrofonjával készíthetünk (akár telefonbeszélgetésrôl is!), de ezeken túl PC-rôl is feltölthetünk .JPG és .WAV állományokat.
Drámai változások ugyan nem történtek, de azért a 9110 egyik-másik alkalmazását alaposan megcsinosította a Nokia-csapat. A telefonkönyv-adatbázis az egyik ezek közül, itt a nevek listájával egyidôben végre láthatjuk az aktuálisan kijelölt személy összes adatát is, nem kell külön kinyitni a rekordot ahhoz, hogy kinézzük valakinek a telefonszámát. Két új mezôvel bôvült az adatbázis: fénykép is csatolható a névjegykártyához, illetve saját telefoncsengés-típus. Mivel ez a csengés akár digitalizált hang is lehet, megoldható például az, hogy ha barátunk, Béla telefonál, a telefon kijelzôjén megjelenik Béla arca, a hangszóró pedig megszólal: „Béla keres!" De, félretéve a tréfát, a fényképes kijelzés nagyon hasznos lehet, mikor a várakoztatott hívások között fényképes kalauz segítségével navigálhatunk.
Lényegesen versenyképesebb lett a határidônapló is, feltalálódott a spanyolviasz, van napi, heti és havi nézet is végre, és picit megvariálódott az internet-kezelés: a Telnet kikerült az alapcsomagból, de a telefonhoz adott CD-rôl feltelepíthetô, bekerült helyette a Text Web, az új, SMS-alapú webszolgáltatás, ami per pillanat gyerekcipôben sétál, de lesz két-három jó éve, lefogadom. (ld. Nokia 7110, a médiatelefon) A levelezôprogram nem változott, sajnos, 10 levél feletti használata nem javallott, a böngészés viszont kissé ügyesebb lett, a cache-elés jobban mûködik, és a megjelenítés sem rossz.
’Extras’ címmel továbbra is van óra és világóra, van számológép, most már tudományos függvényekkel együtt, van egy új alkalmazás hangfelvételre, és ott van a megszokott Composer, amivel dallamokat szerkeszthetünk kottaképen. A 9110 rengeteg dallamot és effektust tartalmaz beépítve (a 9000 csak 8-at tudott), ennek nem tudom, örüljek-e, borzalmasabb dolgot el sem tudok képzelni annál, hogy egy telefon Beethovennel jelentkezzen be, ráadásul az igény sem túl nagy rá.
A PC és a kommunikátor kapcsolatba hozatala továbbra is „alaphangon" része a kommunikátor-csomagnak, ami az összekötôkábelt, és a kommunikációs szoftvert jelenti. Utóbbi célra felkínálják a régi kommunikátor meglehetôsen primitív Nserver programját is, de az igazi durranást a vadiúj PC Suite jelenti, amely File Manager-stílusú, drag-and-drop felületet ad a PC és a kommunikátor közötti adatcseréhez. Jogvédôk figyelem, itt derül ki a turpisság: a PC-s szoftver nyilvántartást tud vezetni a környezetében lévô kommunikátorokról, mégpedig egy olyan belsô, egyedi azonosító alapján, amilyen miatt az Intelt szorongatják Pentium III-ügyben. Szóval hackerek, crackerek, a 9110 nem a ti gépetek...
Hogy mi lesz a dolog kifutása, az most már elég nyilvánvaló: a harmadik generációs mobitelefonhálózat kiépítése 2001-ben világszerte megkezdôdik, a Nokia az Ericssonnal, a Psionnal és a Motorolával közös cégükbe, a Symbianba delegálta ilyen irányú kommunikátorterveit (ahová az ergonómiát és az operációs rendszert a Psion hozza), így a mostani kommunikátorok — a várhatóan viharos fejlesztési sebességet figyelembe véve — néhány éven belül IT-különcök gyûjtôszenvedélyének célpontjaivá válnak, azonban — vagyunk néhányan, akik nem bírjuk ki addig: a 9110 átmeneti, de nélkülözhetetlen segítséget ad erre az idôszakra.
Melissáról egy hétfô délután hallottam elôször, amikor négy-öt jószándékú ismerôsöm is figyelmeztetett e-mailben: egy veszélyes vírus terjed a hálózaton. Dühödten letöröltem a leveleket, és Melissát gondolatban a Penpal Greetings és Good Times nevû álvírusok közé soroltam. Az álvírusokat vicces kedvû internetezôk indítják útjukra, majd az aggódó felhasználók küldözgetik ôket tovább. Az álvírus nem más, mint egy fiktív vírus veszélyeire figyelmeztetô levél. Maga a Good Times vírus például egyáltalán nem létezik, de mivel a felhasználók százszámra küldik egymásnak a figyelmeztetô e-mailt, bizonyos értelemben maga a levél válik vírussá. Hiszen a vírus tulajdonságai közé tartozik, hogy önmagát sokszorosítja, és egyre terjed, ez a feltétel pedig teljesül. Sôt még kárt is tud okozni: ha elég nagy számban küldik tovább a figyelmeztetést, a túlterhelt levelezôrendszerek leállhatnak.
Az idegesítô, jószándékú lánclevelek másik formája a kamu segítségkérés. Ilyen például az a levél, amelynek írója állítólag egy rákban haldokló kislány gyógykezelésére gyûjt adományokat. A levél évek óta kering a hálózaton, több változata is ismert. Az egyik verzió szerint egy Jessica Mydek nevû kislány gyógykezelésére gyûjtenek, és minden egyes továbbküldött e-mail után a szponzorok 3 centet utalnak át az Amerikai Rákellenes Liga bankszámlájára. A levél több ponton is mutat hiányosságokat. Kérdéses például, hogy honnan tudná a szponzor, hogy hányan küldik tovább egymás között a levelet? Az Amerikai Rákellenes Liga közleményben cáfolta a levél valódiságát. Ráadásul egyesek szerint a fiktív kislány neve gyanúsan hasonlít az orális közösülésre felszólító angol mondatra.
A kamu segítségkérés érdekes változata a Craig Shergold angol kisfiútól eredô levél. Craig a nyolcvanas években tényleg rákos beteg volt, akinek az orvosok már csak néhány hónapot jósoltak. Egyetlen kívánsága volt: szeretett volna bekerülni a Guinness Rekordok Könyvébe, mint az az ember, aki a világon a legtöbb képeslapot kapta. A sztorit felkapták az újságok, a hírügynökségek, szinte mindenhova eljutott a szôke angol gyerek utolsó kívánságának híre. Craig 1990-ig összesen 16 millió képeslapot kapott a világ minden tájáról. És valaki elindította a képeslapokat kérô lánclevelet, amely azóta is megállíthatatlanul terjed tovább. Közben Craig meggyógyult, családja pedig külön irányítószámot kapott, mivel a levelek csak jönnek és jönnek, zsákszámra mindennap.
Melissáról azonban kiderült, hogy nem kamu vírus, hanem nagyon is valódi, hasonló a vidám perceket szerzô Happy99-hez. A Happy99 szintén e-mailben terjed, a levélhez csatolt fájlban érkezik a gyanútlan felhasználó gépére. Ha a júzer rákattint, tûzijátékot rendez a képernyôn, közben pedig csendben beleírja magát egy rendszerfájlba. Ettôl kezdve minden egyes elküldött levélhez csatolja magát.
A Melissa vírus nem küldi el magát mindenkinek, csak a felhasználó címjegyzékében szereplô elsô ötven címre. Lényegesen nehezebb azonban kiszûrni, mint a Happy99-et, mivel jól álcázza magát. A Subject sorban például a „Fontos üzenet ...-tôl" megjelölés szerepel, és a mit sem sejtô küldô neve, a levél szövege pedig „Itt a dokumentum, amit kértél, ne mutasd meg senkinek". Melissa a mellékelt Word dokumentumban rejtôzik, amely internetes pornókiadványok listáját, belépési kulcsszavait tartalmazza. A gyanútlan PR-menedzser tehát csorgatja kicsit a nyálát a weboldalak listája felett, majd a haját kezdi tépni, amikor kiderül, hogy fontos ügyfelei tôle kapták meg a vírust — a kellemetlen listát. Mivel Melissa a felhasználó tudta nélkül is képes e-mailt küldeni, elképesztôen gyorsan terjed. Már péntek délután több tucat amerikai nagyvállalat belsô levelezôrendszerét megfertôzte, a rendszergazdák többnyire csak a rendszer leállításával tudtak úrrá lenni az eseményeken. Ilyenkor látszik, milyen jó is az, amikor mindenki ugyanazt az operációs rendszert, ugyanazt a szövegszerkesztôt és ugyanazt a levelezôprogramot használja. Melissa ugyanis csak Word 97 és Word 2000 alatt mûködik, és az Outlook Expresst használva küldi szét magát.
A Melissához hasonló, nem romboló, csak szaporodó vírusokat féregnek nevezik. Az internet gyermekkorában, 1988-ban Robert Morris írt egy programot, ami nem csinált semmi egyebet, csak önmagát sokszorosította. A Féreg exponenciálisan szaporodott, néhány óra leforgása alatt sikerült megbénítania a teljes hálózat forgalmát, ami akkoriban hatvan-egynéhány gépet jelentett. Amikor Morris rájött, hogy a kísérlet túl jól sikerült, névtelen e-mailben leírta, hogyan lehet megállítani a Férget. A hálózat leállása miatt azonban az üzenet túl késôn ért célba, a Férget végül 12 órás küzdelem után sikerült megfékezni. Morrist számítógépes visszaélésért 1990-ben három év próbaidôre, 400 óra közhasznú munkára és tízezer dolláros pénzbüntetés megfizetésére ítélték.
A Melissa vírusra figyelmeztetôfelhívást bocsátott ki nemcsak a CERT nevû számítógép-biztonsági tanácsadó szervezet, de az FBI és az amerikai Nemzeti Infrastruktúra-védelmi Központ is. A CERT azt tanácsolja, hogy a vírust tartalmazó levelek kiszûrése mellett a felhasználók kapcsolják ki a Word makróit, és futtassák le a legfrissebb víruskeresôket. Az FBI nyomozást indított a szerzô után, de csak annyi biztos, hogy az illetô kedveli Bart Simpsont. A rendszerfájlba ugyanis Kwyjibo néven jegyzi be magát a program, ami a népszerû rajzfilmfigura által kitalált szó; ezzel nyerte meg Bart Simpson a családi Scrabble-partit az egyik epizódban. Amikor a számítógép óráján a percek megegyeznek a dátummal, akkor Melissa a következô, szintén a rajzfilmbôl vett idézetet illeszti az épp szerkesztett dokumentumba: „Huszonkét pont, plusz háromszoros szóérték, plusz ötven pont az összes betûm felhasználásáért. A játéknak vége. Már itt sem vagyok." Közben a Melissa vírus feltételezett atyját, David L. Smith-et New Jerseybôl már lefülelték, és ha bebizonyosodik a bûnössége, büntetése elérheti a fél millió dollárt, de Smith-t több bûntett elkövetésével is vádolják, úgyhogy nem lehet kizárni esetében a börtönbüntetést sem.
moon
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |