1999. május 27.
(XI. évfolyam, 120. szám)

Az oktatási törvényt módosító 36-os sürgôsségi kormányrendeletet egyeztetô bizottság tegnap a felsôoktatást szabályozó fejezet vitájával folytatta munkáját. Asztalos Ferenc képviselô, a tanügyi szakbizottság alelnökének tájékoztatása szerint elfogadták a felsôfokú intézmények létesítését szabályozó szakaszt. Ennek értelmében felsôfokú oktatási intézményt az 1993-ban elfogadott akkreditálási törvény, illetve a tanügyi törvény idevágó rendelkezései alapján lehet létrehozni. Az 1993-as akkreditálási törvény vitáját a képviselôházban a jövô héten kezdik el. A törvény harmincnégy szakaszából eddig mintegy huszonhetet módosítottak.

Az egyeztetô bizottság szerdai ülésén meghatározta azokat a szolgáltatásokat, amelyekért a hallgatóknak ezentúl fizetniük kell; véglegesítették az egyetemre felvételizôk jelentkezésének feltételeit elôíró cikkelyt, és külön szakaszban szabályozták azt, hogy az országos, illetve a nemzetközi tantárgyversenyeken díjat szerzett diákok miként felvételizzenek.

Megszavazták a felsôfokú oktatás formáira (nappali, esti, részleges látogatottságú és távoktatás) vonatkozó szakaszt, és meghatározták, hogy a hároméves fôiskolák végzettjei milyen feltételek szerint iratkozhatnak újabb szakra. Ezt követôen az egyetem utáni képzési formák fejezetének megvitatásával folytatódott az egyeztetô bizottság munkája.

— Jelenleg az egyeztetésre váró törvénycsomag felénél tartunk. Ha ilyen ütemben haladunk, a kisebbségi oktatást szabályozó fejezet vitájára már a jövô héten sor kerülhet. A házszabály értelmében az egyeztetô bizottság jelentését a parlament mindkét házának meg kell vitatnia. Amennyiben valamely szakaszt eltérô formában fogadnak el, a vonatkozó cikkelyeket a két ház együttes ülésen tisztázza — mondta Asztalos Ferenc.

Papp Annamária

Újabb bankügy tartja lázban a kolozsvári közvéleményt: néhány napja a Bankcoop Rt. körül alakult ki a bizalmatlanság tömeghangulata. A Kolozs megyei fiók igazgatója, Ioan Cobârzan látható (és talán érthetô) módon nem rajong a sajtóért. Neki tilos hivatalos minôségében nyilatkoznia, ô csak azt mondhatja el, amit az utcán összegyûlt, zaklatott embereknek hajtogat. Vagyis azt, hogy a Román Nemzeti Bank magas beosztású illetékese meggondolatlanul (vagy célzatosan, ki tudja?) elkottyantotta magát a tévében: a Bankcoop ezentúl jogi személyeknek csak rendkívüli elszámolási rendszerben tesz eleget fizetési kötelezettségeinek. Ennyi elegendô is volt az újabb országos méretû lavina elindulásához. Az emberek mindenütt megrohamozták a Bankcoop fiókjait.

A kolozsvári igazgató szerint tipikus romániai helyzetrôl van szó: a szenzációhajhász sajtó felfújt valamit, amit a tömeg készségesen sietett átvenni, és most igyekszik pénzét „átmenteni" valamelyik más bankba. A hirtelen reflektorfénybe került pénzintézet jelenleg magánszemélyeknek csak a határidejüket lejárt betéteket fizeti ki. Akik a kamatkülönbség okozta veszteséget is vállalva a határidô lejárta elôtt szeretnék visszakapni pénzüket, hiába állnak sorba: a bank nem szolgálja ki ôket. Az emberek, mint annyiszor ebben a városban, szeretnék azonnal biztonságba helyezni megtakarításaikat. De hol a biztonság? — teszik fel annyi pénzbotrány után sokan és nem alaptalanul a kérdést.

A Bankcoop-fiók igazgatója hallani sem akar a nemrég hivatalosan csôdösnek nyilvánított Albina Bankkal történô összehasonlításról. „Nem húzok párhuzamot a feleségem és más nôk között sem, hát még a bankélet terén!" — vette tréfára a dolgot. És idézte egyik ügyfelüket, aki szerint az emberek saját anyagi helyzetüket teszik tönkre, amikor hagyják magukat pánikba hajszolni. Továbbra érvényes a magántulajdonú bankok betéteire vonatkozó, 35 millió lej értékre szóló állami garanciavállalás, amely szükség esetén mûködik.

Ö. I. B.

A magyar nyelven tanuló diákok heti óraszáma a magyar nyelv és irodalom miatt mindig nagyobb volt, mint a román nyelven tanulóké. A heti négy magyarórát, sajnos, egyes helyeken amolyan „plusz teherként" fogták fel. Ôsztôl újdonság áll be a magyarórák órarendbe iktatásának lehetôségei terén.

A tanügyminiszter májusi rendelkezése értelmében a heti négy magyarórát úgy is az órarendbe lehet iktatni, hogy a diákok heti óraszáma ne haladja meg a román tagozatokét, azaz a 32–34-et. Ennek kivitelezési módja az iskolák azon autonómiáján alapul, mely szerint a választható (opcionális) tantárgyak egy részének tantervbe ültetése fölött szabadon dönthetnek. Lényegében arról van szó — mint azt Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettestôl megtudtuk —, hogy a négy magyaróráért „ki lehet venni" az órarendbôl bizonyos választható tantárgyakat

Mint azt Kötô József tanügyminisztériumi államtitkártól megtudtuk, nem kötelezô a magyar tannyelvû iskolák heti óraszámának 32–34-re csökkentése, de ha igényeli az iskola, májustól erre törvényes keret van. — E minisztériumi rendelet viszont nem tiltja meg a magyar tannyelvû iskoláknak azt, hogy megmaradjanak az eddigi, a román tannyelvû tanintézményekénél általában néggyel nagyobb heti óraszámnál — mondta az államtitkár.

Szabó Csaba

A három napig tartó rendezvénysorozat ünnepélyes megnyitója csütörtökön 16 órakor lesz az Apáczai Csere János Líceum dísztermében, megkoszorúzzák az Apáczai-szobrot. Ezt az Apáczai Csere János élete és munkássága címû vetélkedô követi, amelyen a IX. A–B–C osztályok vesznek részt (irányító tanár: Tonk Mária, Kató Levente). Fél hatra tervezik a tárlatnyitót és a rajzok díjazását (Az én huszadik századom — irányító tanár Székely Géza). A 2-es teremben néprajzi (irányító tanár Tonk Mária), didaktikai (irányító: Rekeczki Katalin, Szász Judit), valamint kézimunka-kiállítás (Ügyes kezek — irányító: Vita Enikô, Kovács László) nyílik. A Szarkaláb néptáncegyüttes gálamûsorára 18 órakor kerül sor.

— A kilencedik Apáczai-napok az elôzô nyolc hagyományait folytatja — mondta Wolf Rudolf igazgató. — Az újdonságát éppen az adja, hogy a hagyományos keretekben mindig új témákat tudunk reflektorfénybe állítani, vagy esetenként más megvilágításba helyezni. A kilencedik Apáczai-napoknak is fô jellemzôje a diákság lelkes, aktív részvétele, amely nélkül igen nehéz lenne — és talán értelmetlen is — e napokat megszervezni.

(Az Apáczai-napok vonatkozó programját a 2-es oldalon közöljük.)

Sz. Cs.

Nem újdonság, hogy az állami vállalatok alkalmazottai többnapos, -hetes késéssel kapják kézhez a fizetést. Újabban a jelenség a költségvetésbôl fizetett közalkalmazottakra is kiterjedt. A sajtónak nyilatkozva Simion Simon, a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektora elmondta: a tanügyminisztérium összeállított valamennyi szükséges iratot a felsôoktatási intézmény tanárainak, valamint a kisegítô személyzet bérének kifizetésére, a pénzügyminisztérium viszont nem hajlandó fizetni. Az alkalmazottaknak május 24-én kellett volna kézhez kapniuk az áprilisi bért. „A kormány minden hónap végén dönt a közalkalmazottak fizetésének fedezésérôl. Mivel csupán ma tárgyalnak a múlt havi jövedelmekrôl, véleményem szerint jövô héten tudunk csak pénzt adni az egyetem alkalmazottainak" — mondta.

A rektor hozzátette: a BBTE 2000 alkalmazottjának havi fizetésalapja 1,5 milliárd lej körül mozog. A diákok ösztöndíjának késése sem új jelenség. A sokak által „éhségdíjnak" nevezett összeg ebben a hónapban újból pár hetet késik. „Az ösztöndíjakat minden hónap elsô tíz napjában kéne átutalják. Most viszont az elkövetkezô hetekben nem lehet arra számítani, hogy megérkeznek a szükséges összegek" — mondta a rektor. A román állami ösztöndíjjal Kolozsváron tanuló besszarábiai diákok esetében még súlyosabb a helyzet. A kormány által számukra megszabott havi 50 amerikai dollárt az állami költségvetés összeállításakor számolt 11 ezer lejes átváltási árfolyamon fizetik. Ez a külföldi diákok számára havi 200–250 ezer lejes veszteséget jelent.

A BBTE ebben az évben saját forrásokból fedezte a különféle költségeket. Ha ezután sem kapnak költségvetési támogatást, a BBTE rendkívül nehéz helyzettel találja majd szembe magát.

Kiss Olivér

A nemzeti kisebbségek számára mûködô egységek és tagozatok tanulói a képességvizsgán matematikából, történelembôl és földrajzból anyanyelvükön vizsgázhatnak, amennyiben ezeket a tantárgyakat anyanyelvükön tanulták — idézi a tanügyminisztérium szerdai közleményét a Rompres. A témák anyanyelvre való lefordítását a megyei bizottságok hivatottak biztosítani.

Liliana Preoteasa, az egyetem elôtti oktatás igazgatóságának vezetôje elmondta: a képességvizsgára készülô gimnáziumi végzôsök egyetlen szaklíceumnál vagy iskolánál nyújthatják be dossziéjukat. Az általános iskola vezetôsége mindegyik végzôs esetében egyetlen beiratkozási lapot bocsát ki. Ha egy líceumnál a felvételizôk száma meghaladja a helyek számát, megszervezik a felvételi vizsgát, amely a képességvizsgán kért négy anyag valamelyikébôl áll a líceum profiljától függôen. A felvételi vizsgán sikertelenül szereplôket szétosztják azokba a szaklíceumokba vagy iskolákba, ahol üres hely marad.

A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS NÔSZÖVETSÉGI TALÁLKOZÓN, május 27-én, csütörtökön du. 4 órától Rekita Rozália és Jancsó Miklós, az Állami Magyar Színház mûvészei mutatják be Reményik Sándor és Áprily Lajos verseibôl összeállított mûsorukat. Minden érdeklôdôt szívesen látnak a Brassai utca 6. szám alatti egyházközségi tanácsteremben.

KÓS KÁROLY-EMLÉKTÚRÁT szervez 29-én, szombaton a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület és a Kós Károly Mûvelôdési Egyesület a sztánai Varjúvárhoz. A rövid megemlékezést kopjafa elhelyezése, majd szalonnasütés követi. Minden fiatalt szeretettel várnak aznap de. 10 órakor a bánffyhunyadi vasútállomáson.

KORONDI JENÔ szobrászmûvész kiállítását tekinthetik meg az érdeklôdôk június 18-ig a Szentegyház (Iuliu Maniu) utca 2–4. szám alatti képzômûvészeti kiállítóteremben.

AZ IFJÚ GAZDÁK EGYESÜLETÉNEK SZÉKHELYÉN (Pavlov utca 21.) csütörtök du. 2–4 óra között növénytermesztéssel, növényápolással, állattenyésztéssel, állatgyógyászattal kapcsolatos szaktanácsadással foglalkoznak. Személyesen vagy telefonon is lehet érdeklôdni a 192-217 és a 192-364-es telefonszámokon.

GYARMATHY ZSIGÁNÉ, KALOTASZEG NAGYASSZONYA-EMLÉKÜNNEPSÉGET szervez a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület 30-án, vasárnap. Lesz ünnepi istentisztelet szülôfalujában, a magyargyerômonostori református templomban de. 11 órakor, koszorúzási ünnepség az emléktáblával jelölt bánffyhunyadi családi háznál du. 5 órakor, majd megkoszorúzzák a Gyarmathy házaspár síremlékét a bánffyhunyadi temetôben.

ÚJRA EGYÜTT LESZÜNK — pénteken du. 5 órától táncos összejövetel a Szeressük egymást gyerekek zenekarral, minden korosztálynak, a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.

AZ EME BÖLCSÉSZET-, NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI SZAKOSZTÁLYA május 28-án, péntek délután 5 órától felolvasóülést tart (Tamás András/Ion Ghica utca 12. szám alatt). Vekov Károly ismerteti A gyulafehérvári káptalan hiteleshelyi mûködése címmel megvédett doktori értekezését.

FOLKKOCSMA nyílik a Heltai-alapítvány székhelyén, mely 1999. május 27-ével kezdôdôen, minden csütörtökön 19.00–23.00 óra között a népzene és néptánc kedvelôinek kíván színvonalas szórakozási lehetôséget nyújtani, kéthetente, meghívottak részvételével. Cím: Mikó (Clinicilor) u. 18. szám. A részvétel ingyenes!

MEGJELENT AZ ÚJ VASÚTI MENETREND. Kapható a menetjegyirodáknál.

ETHNONATIONALISM AND THE POPULATION OF CLUJ (Etnonacionalizmus és a kolozsvári lakosság) címmel Ruud Pinkse holland szociológus, a KMDSZ szociológiai szakosztályának meghívottja tart elôadást csütörtökön du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Az elôadás angol nyelvû, magyar fordítása biztosított.

— Mi lesz a koszovói háború kísérôjelensége?

— Az, hogy a NATO-haderôk hazakísérik az albán menekülteket.

-fi

Május 22-én, a zeneakadémia stúdiótermében nem mindennapi zenei élményben részesült az a kis létszámú, de lelkes közönség, amely jelenlétével megtisztelte a Stockholm Saxophone Quartettet. A kitûnô négy zenész: Sven Westerberg, Jörgen Pettersson, Leif Karlborg és Per Hedlund már a tavaly is koncertezett nálunk, a Modern Kolozsvár Fesztivál keretén belül. A svéd kvartett több mint tízéves múltra tekint vissza, ez idô alatt joggal állíthatjuk, hogy a nemzetközi kortárs zene követeivé váltak. Repertoárjuk több mint 130 mûvet foglal magába, a zeneszerzôk a mûvek java részét kimondottan az együttesnek ajánlották.

Mûsoruk elsô részében elhangzott: Mats Larsson Gothe: Gopakja, ami az orosz tánc modern változata volt. Dora Cojocaru Qu.-Sax címû mûve a Quartet-Saxophone rövidítését rejti, akinek a szerzeményt ajánlotta, a mûvet ez alkalommal mutatták be elôször. Arne Mellnäs Stampede címû alkotása egy texasi cowboytörténet modern változata. Adrian Borza akSaxja szintén bemutató volt, a cím szójáték, az aksak „sánta" bolgár ritmus és a Saxophone keveréke. A mûsor második részében 1986–98 közötti legfrissebb szerzemények hangzottak el: Cristian Marina: Puls-Impuls, Doina Rotaru: Alean, Deák Csaba: Quartet for Saxophones és Jonas Bohlin: Deep Beeps címû mûve.

A mûvészek hangszerük minden csínját-bínját ismerik, és lehetôségeit a végletekig kihasználják. Elôadásukat technikai bravúr, milliónyi hangszín, játékosság, könnyedség és humor jellemzi. A ráadásokból kiderült, hogy a dzsessznek is kiváló mesterei.

Kulcsár Gabriella

Reggel 9 órától a díszteremben, Pataki Ágnes és Bodrogi György tanár irányításával Ismerjük meg a madarak csodálatos világát címmel vetített képes vetélkedôt tartanak a VI. A és a VI. B osztály között; 11 órától Darvasi Gyöngyvér és Ömböli Irma tanárnô vezetésével a tanítóképzôs diákok vetélkednek anyanyelvi játékokból. A 2-es teremben 11 órától vetítéssel egybekötött elôadás A Szarkaláb Finnországban címmel, irányító tanár: Tonk Mária; a 20-as teremben reggel 9 órától földrajzi vetélkedô a XII. osztályosoknak: Szülôföldem szép tájain, irányító tanár: Szigeti Anikó; 11 órától Xántus Áron XI. A osztályos tanuló Egzotikus állatok tartása a mérsékelt égövön címmel tart elôadást és állatbemutatót, irányító tanár: Pataki Ágnes. A 21-es teremben 9 órától mûvelôdéstörténeti vetélkedô (Kolozsvár a múzsák városa) IX–X. osztályosoknak, irányító tanár: Tôkés Erika és Deák Árpád; 11 órától történelmi vetélkedô (A versailles-i békerendszer és következményei) a X. osztályosoknak, irányító tanár: Csergô Tibor és Jakab Antal. A 26-os teremben 9 órától játékos vetélkedô (Veni, vidi, vici, avagy a kémia dicsérete), iráyító tanár: Csabai Csaba; 11 órától matematikai vetélkedô (Logikai sziporkák) a IX–XII. osztályosoknak, irányító tanár: Hatházi Anna Mária és Jakab Medvéssy Alice. A 27-es teremben 9 órától vetítéssel egybekötött elôadás: A magzat fejlôdése, irányító tanár: Rekeczki Katalin; 11 órától Ki mit tud? vetélkedô a IV. osztályosoknak, irányító tanító: Máté Mária és Koszorús Enikô. A 36-os teremben 9 órától rendhagyó irodalomóra a XI. A osztályban (Az eposzok retorikája), irányító tanár: Misztrik Jolán; 11 órától mûvészettörténeti kollokvium a XI. A osztálynak, irányító tanár: Székely Géza. Délután 4 órától az iskola udvarán az iskolai futballbajnokság döntôjére kerül sor. A díszteremben du. 3 órától román, angol és német nyelvû jeleneteket mutatnak be a VI–VII. osztályosok, irányító tanár: Dibernardo Erzsébet, Valkai Krisztina, Lukács Éva, Sánta Réka, du. 6 órától Majó Zoltán tanár irányításával Tánc az egész világ címmel zenés-táncos összeállítást nézhetnek meg az érdeklôdôk. Este 7 órától az udvaron suli-buli a VIII–XIII. osztályosoknak.

„Legalább háromszázszor játszottam már a Csárdáskirálynôben" — mondta Borbáth András, aki pályafutásáról mesélt nekünk. A nemsokára hatvanadik életévét betöltô „táncos komikust" ismét láthatjuk a fôherceg szerepében, az opera színpadán, vasárnap, május 30-án, az ô tiszteletére mûsorra tûzött elôadáson.

A nyugdíjas mûvészt otthonában látogattuk meg. Verandájába lépve régi plakátok, megsárgult fényképek és újságcikkek sokasága fogadott, mintegy jelezve, hogy tulajdonosuk kellôképp felkészült az elôtte álló beszélgetésre.

Sok mindent megtudtunk a színpadon eltöltött éveirôl: a balettiskola elvégzése után, 1957-ben került a kolozsvári Állami Magyar Operához, ahol A víg özvegy apacslegényeként „futott be". A kezdeti kisebb szerepek után jöttek a nagyobbak, s lassan már nemcsak táncosként szerepelt, hanem egyre inkább táncos-komikusként láthatta a nagyérdemû. Élete beteljesült álma, hogy eljátszhatta Mixi gróf szerepét a Mágnás Miskából, és az egyik csavargóét A csodálatos mandarinból. De az olyan darabokban, mint a Marica grófnô, Háry János, Három a kislány, Csinom Palkó, Luxemburg grófja, Leányvásár stb. báró, cigány, felügyelô, börtönôr, lovag bôrébe is bújhatott. Pályafutásának egyik legjobb szerepe az Egy amerikai Párizsban megformálása volt, amelynek fôszerepében, a korabeli sajtó szerint, felejthetetlen alakítást nyújtott.

Számos fellépése emlékeinek felelevenítése mellett, Borbáth András elôszeretettel beszélt Harag Györggyel való együttmûködésérôl, és arról, hogy számos színdarabot koreografált.

A legnagyobb dicséretet számára az jelentette, amikor valaki megjegyezte: azért szereti Borbáth alakításait, mert játékába mindig valami újat visz be, mindig sikerül egy kicsit aktualizálnia a szerepeket. Beszélgetésünk során azokat sem felejtette el, akikkel örömmel játszott együtt: Horváth Béla, Popescu Rodica, Varga Piroska, Csoma Mária, Szabó József, Rátonyi Róbert, természetesen csak néhányat említve közülük.

Azon utolsó kérdésünkre, hogy mit jelentett számára a zenés színpad, a mûvész úr válasza egyszerû volt: „Nekem a színház volt az életem, és … imádtam a szerelmet".

Simon Melinda
Vincze Melinda

A kolozsvári Tinivár Lap- és Könyvkiadó még a vakáció elôtt igyekezett a diákok asztalára tenni a kikapcsolódáshoz szükséges olvasnivalót. A Diákabrak VIII. száma ez alkalommal nemcsak a megszokott rejtvényeket, találós megfejtôket, történelmi és zenei tudnivalókat nyújtja olvasóinak, hanem hasznos tanácsokkal látja el a nyári vakációra. A lapból megtudhatjuk, hogyan napozzunk helyesen, de azt is, miként mutassuk meg bizonyítványunkat szüleinknek. A második kiadvány, a nyári hónapok unalmas napjait kitöltô KÁNIKULA, a kiadó vakációs nyári magazinja. Ezt a kötetet ajánlatos úgy tekinteni, mint egy emlékkönyvet, hiszen vannak benne olyan oldalak, ahova az olvasó beírhatja vakációs terveit, új ismerôsei, barátai címét. Emellett azonban sok keresztrejtvényt, fejtörôt, horoszkópot — nem akármilyen, hanem kimondottan nagy nyári horoszkópot találhat benne. A receptek, vagy éppen a nyári udvarlás fortélyai sem hiányoznak a lapból. Szerintem e két igazán szórakoztató kiadvány nem hiányozhat a vakációzó diák asztaláról.

H. Gy.

Jún. 2. Közgyûlés az Apáczai-líceumban 17 órakor

Jún. 5. Gombásztúra, Magyarnádas–Kolozsvár (30 km). Találkozás 7.30-kor a nagyállomás elôtt. T. v. Vlád Pál.

Jún. 5–6. Munkatúra Szinden. Szervezi Prezensky Tibor.

Jún. 11–12–13. Vlegyásza. Jelentkezni lehet a közgyûlésen. T. v. Szilágyi András.

Jún. 12. Jókai teljesítménytúra. Szervezi Tóthpál Tamás (tel.: 192-136); Jókai 50 Kolozsvár–Szind–Székelykô–Torockó; 52 km, szintkülönbség 2724 m, szintidô 13 óra (12/13 szállás Szinden); Jókai 30 Kolozsvár–Tordai-hasadék–Szind; 31 km, szintkülönbség 1162 m, szintidô 8 és 1/2 óra. (Szállás 12/13 Szinden); Jókai 10 Kolozsvár–Árpád-csúcs; 10 km, szintkülönbség 289 m, szintidô 2 és 2 1/2 óra. Találkozás a bükki kempingnél 7 órakor.

Jún. 12–13. Vízesések túrája — a kolozsvári EKE és a nagyváradi Czárán-alapítvány közös rendezése. Jelentkezni lehet a közgyûlésen. Szervezi Máthé Gyula.

Jún. 13. Minituri-túra (nagyszülôknek, unokáknak). Találkozás Monostoron a végállomásban 9 órakor. T. v. Szakács Éva.

Jún. 17. Túravezetôk tanácskozása.

Jún. 19. Kisbánya–Béla-vár. Túra autóbusszal és gyalog (30 km, szintkülönbség 200 m). Jelentkezni lehet a közgyûlésen, valamint a székházban. T. v. Prezensky Tibor.

Jún. 19. Szamosújvár — Világosító Szent Gergely ünnep. Találkozás 7 órakor a kisállomáson. Vezeti Magyarosi Margit.

Jún. 20. Hója-gerinc. Találkozás 9 órakor a Néprajzi Múzeum szabadtéri részlege elôtt. T. v. Szilágyi András.

Jún. 26. Néprajz és tájismeret. Tordaszentlászló. Túra távolsági busszal és gyalog (25 km, szintkülönbség 300 m). Találkozás 6.20-kor a Drãgãlina utcai buszmegállóban. T. v. Martonossy Magda és Kolumbán Gyula.

Jún. 27. Naportok-völgy (vonat + gyalog 20 km). Találkozás 5.30-kor az állomáson (jegyet Negreni megállóig kell venni). T. v. Vlád Pál.

„Pungamagyar." A szót Kovács Nemere középiskolai tanártól tanultam, szerinte Kántor Lajos alkotta, Kántor szerint Panek Zoltán. Az összetett fônév elsô tagja: zacskó románul. Az pungamagyar, aki, ha magyar is az eladó, a piacon nem zacskóba (tasakba, stanicliba) kéri az árut, hanem pungába. Pungamagyarul az idézés csitáció, a mozgássérült handikapát, a nôvér szóra, a kimutatás evidenca, az ügyész prokuror. A pungamagyar, amikor telefonál, telefont ad, amikor felszáll a hármas trolibuszra, veszi a hármast, amikor egyik vonatról átszáll a másikra, vonatot cserél. A pungamagyar nyelv, mint a köznyelv romlásának eredménye, a germanizmusokkal vagy anglicizmusokkal telitûzdelt magyar helyi analogonja. Annyiban más hozzájuk képest, hogy míg amazokat nyelvi nagyhatalmak terjesztik, és az egész magyar nyelvterületen észlelhetôk, emez csak a romániai magyarság egy bizonyos rétegét jellemzi, mint az államnyelv iránti rosszul értelmezett ragaszkodás megnyilvánulása. Ki tagadná, hogy vannak nemzettársaink, akik készségesen mennek elébe ennek a nyelvromlásnak, és azt hiszik, jobb román állampolgárok, s egy kicsit talán emelkednek is környezetük megítélésében, ha a dolgokat magyarul is románul nevezik meg — ami, mondanom sem kell, piramidális tévedés! Persze olyanok is vannak, akik nem törleszkedésbôl, hanem csak mûveletlenségbôl pungamagyarok, mivel a környezet, amelyben élnek, nem ösztönzi ôket igényes anyanyelvhasználatra. A jelenség méretei drámaiak, hatása nemcsak a magyar nyelvgyakorlat szempontjából katasztrofális, hanem közvetve a románt is veszélyezteti. Tapasztalati tény ugyanis, hogy aki a maga anyanyelvét nem ápolja, más nyelveken is hanyagul beszél.

Amikor egy magyar ember a mérsékeltet moderátnak mondja, e kirívóan pungamagyaros szóval vagy a románoknak hízeleg, vagy nyelvi tudatlanságát veri dobra. Tôkés László püspök úr, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nem az az ember, aki hízeleg vagy nyelvrontó, az RMDSZ kolozsvári fórumán mégis ismételten moderátok gyûjtôszóval illette azokat, akiket a szövetség mérsékelt szárnyához sorol. Elsô ízben fölkaptam a fejem, és biztos voltam benne, hogy rosszul hallottam. Csak amúgy harmadszorra jöttem rá, hogy a kirívó szóhasználat egy leleményes nyelvi sziporka. A szónok ugyanis azt fejtegette, hogy az RMDSZ-en belüli a radikálisok–mérsékeltek ellentét nem egy természetes adottság, hanem a román sajtó találta ki és szítja, hogy megosszon minket. Mint aki a szónoki nyelv ura, erre utalt azzal, hogy eredetiben idézte a román szót.

A dolog ennyiben maradt volna, ha nem veszi át az ötletet a Szabadság szerkesztôsége is. Csoportképet közölt a fórumon résztvevôk egy bizonyos részérôl (99. szám, május 3., 8. old). Takács Csaba szövetségi ügyvezetô elnök látszik rajta, meg Bányai Péter, Buchwald Péter, Dezsô Gábor, Kántor Lajos, Lászlóffy Aladár, Magyari András, jómagam és mások, többnyire olyan értelmiségiek, akiket az RMDSZ tényleges vezetésével szemben álló tiszteletbeli elnök nemigen sorolhat politikai hívei közé. A képaláírás: „Eljöttek a »moderátok« is..." Ez már nem lelemény, hanem újságírói gorombaság. Mert azt sugallja, hogy aki mérsékelt és ebben a szövetségi belviszályban nem a radikálisok pártján áll, az mind közönségesen pungamagyar, s mivel ezek az urak értelmiségiek, föl sem vetôdhet velük kapcsolatban a mentség, hogy mûveletlenek. Törleszkedôk. Egy követ fújnak az elveszítésünkön fáradozó román politikusokkal. Ôk az ellenség.

A fórumról szóló beszámolót Makkay József írta. Valószínû, hogy a képaláírást is, bár ez nem biztos, mivel vannak szerkesztôségek, ahol ilyesmit a fôszerkesztô, a lapszámfelelôs vagy akár a képszerkesztô is írhat. Így a személy kilététôl függetlenül vettem föl a kérdést, amely azóta is nyugtalanít: vajon nem volt-e igaza a képaláírónak, amikor megbélyegzô értelemben idézte Tôkés László szavát, amelyet én jóhiszemûen szónoki leleménynek tartottam? Hátha a püspök-politikus is úgy gondolta, ahogyan a sajtó embere értette, nem úgy, ahogy én.

László V. Ferenc

úgy érzem, nem ildomos magyarázkodnom. Kénytelenek vagyok mégis ezt tennem, hiszen Ön, kedves László Ferenc, kereken két flekk írást szentel az ügynek. Talán ott kezdeném, hogy Tôkés püspök urunk közderültséget keltô kijelentése — ami tulajdonképpen a román újságírók beskatulyázó megbélyegzésének szólt — bennünket, a Szabadságtól jelen lévô munkatársakat is jobb kedvre derített, és újságírói érzékünkben nem csalatkozva, sejtettük: a román médiában ez lesz a következô nap poénja. Eddig rendben is volna az ügy. A baj (az Ön cikke szerint immár az lett belôle) akkor kezdôdött, amikor a leleményes nyelvi sziporka tálalása felett elkezdtünk töprengeni: hogyan lehet ezt a sajtó nyelvére átültetni? Kapóra jött tehát fotóriporter kollégánk felvétele, amin, mi tagadás, kissé keverednek az RMDSZ-politikai irányultságuk szerint „csoportosítható" értelmiségiek, a közelképben látható személyiségek zöme azonban eddigi megnyilvánulásai szerint „mérsékeltnek" tartja magát. Adott volt tehát a keret a poén elsütéséhez. A képaláírás a hangulat kedvéért született, abban a hiszemben, hogy humorérzékkel megáldott emberek között egy ilyen nyelvi sziporka tálalható. Az Ön írását olvasva magam is nyugtalan lettem: mi történne, ha egyszer csak egy Catavencu fajsúlyú lap jelenne meg magyarul Kolozsváron? Értelmiségi, politikai elitünk kibírná, vagy egyszerûen belerokkanna?

Makkay József

Szívesen írna a fôszerkesztô vezércikket arról, hogy a jövô hónaptól olcsóbb lesz az újság.

Ki ne adna lélekszakadva ilyen jó hírt közzé? Ma még azonban várnunk kell az ilyen hírek idejének eljöttére. Egyelôre még ott tartunk, hogy a rosszabbodó életkörülmények és emelkedô árak közepette a legutolsókig igyekeztünk visszatartani a Szabadság drágítását, de amikor az utolsó lehetôséget is kipróbáltuk, az utolsó határidôt is túlléptük, kénytelenek voltunk a fájó lépést megtenni.

Júniustól 28 500 lej a Szabadság havi elôfizetési díja. Más hasonló napilapok is ehhez közeli árat szabtak meg, vagy ha még nem, akkor egy-két hónapon belül ez elkerülhetetlen lesz számukra.

Az áremelést — ha egyszerûen csak a piacot nézzük, vagy azt, hogy munkatársaink jóval az országos átlagjövedelem alatti bérért dolgoznak évek óta — már rég meg kellett volna ejtenünk. Amikor elkezdték a papír, a benzin, a nyomdai költségek, a telefon stb. árát emelni.

Nem tettük. Azt mondtuk, tudjuk, hogy olvasóink nagy részének a fizetése nem követi a drágulásokat. Az áremelések azonban eljutnak egy olyan szintre, sajnos, amikor már tovább nem lehet kockáztatni a cég fizetôképességét, s ezáltal Kolozsvár magyar nyelvû lapjának a megjelenését.

Mert érkeznek ugyan olyan visszajelzések olvasóinktól, hogy nem kellene árat emelnünk, hanem gyôzzük meg a nyomdát, a terjesztôt meg a papírgyárat, hogy ôk se emeljék az árat. Bár ilyen egyszerû lenne... Mégis, kedves olvasóink, képzeljék el, hogy mindazok, akiknek a szolgáltatásaiért, termékeiért nekünk is fizetnünk kell, a legmesszebbmenô megértéssel viszonyultak a Szabadsághoz, ameddig tehették, és ezért köszönet nekik.

A piac törvényeinek azonban mindannyian ki vagyunk szolgáltatva, ôk is, mi is. Ön is, kedves olvasó. Szép lenne, ha valami nagylelkû támogató állna mögöttünk, de a Szabadság történetének majd tíz éve alatt biza hiába tekintgettünk a hátunk mögé, nem láttuk se a román, se a magyar államot, csak legfeljebb a kivétel erejéig. Bizony Önöknek kell fenntartaniuk Kolozs, Fehér, Szilágy és Beszterce-Naszód megye magyar napilapját. Az olvasóknak és a hirdetôknek. Ez a mi közös vállalkozásunk.

Lemondani a lapról ugyan könnyen lehet, de legyenek ôszinték: a kábeltévérôl is ugyanúgy lemondanának? Pedig az sokkal nagyobb mértékben drágult. Egyhavi kábeltévé bérletébôl szinte két hónapig lehetne járatni a Szabadságot, az új árszabás szerint is.

Közhelynek számít, hogy sok mindent, amit nálunk olvashatnak, máshol nem találják meg. Magyar közösségünk híreit, a minket elsôsorban érdeklô programokat, az életünk megértéséhez oly szükséges magyarázatokat, hogy csak egyet-kettôt említsek.

Abba a hibába pedig nem akartunk esni, hogy drágítsunk, de szolgáltatásainkon ne javítsunk. Aki egy kicsit is ismer minket, tanúsíthatja, hogy — amint azt megírtuk — májusban már sokkal több helyi hírt közöltünk naponta (lásd az 5. oldali Körképet), megnöveltük a lap terjedelmét (májusban még az elôfizetési díj emelése nélkül! — bezzeg ezért senki nem panaszkodott...), a heti tévé- és rádiómûsorokat csütörtökre költöztettük, hogy minél frissebb adatokat közölhessünk a hétvégi programokból, új témákat indítottunk útnak (számítástechnika, Internet), és reméljük, hogy a lap szerkezetét is egy kissé logikusabbá tettük. Most már gondolkozhatunk azon, hogy néha egy-egy számunk színes legyen — és várjuk olvasóink véleményét, mit szólnak az eddigi változásokhoz, milyen további javaslataik lennének.

A környékbeli magyarság eddig is összefogásáról tett tanúbizonyságot, ha kellett. Reméljük, most sem lesz másként, amikor végül is a magyar napisajtó, egy intézmény léte, fenntartása nehezedik a vállukra. Tudjuk, hogy nehéz, de hisszük, hogy nem veszett ki a felelôsségtudat még mindenkibôl. Mi, a Szabadság munkaközössége, igyekszünk a kitartást és a nekünk remélhetôleg továbbra is megszavazott bizalmat tehetségünk szerint helytállással, erônkhöz mért szolgálattal viszonozni.

Balló Áron

Két cikkrôl szeretnék beszélni, a bennük megfogalmazott gondolatokat elemezni, s az elemzésbôl tanulságokat levonni. Elôrebocsátanám, hogy nem vagyok politikus, nem is kívánok azzá válni. Tárgyilagos újságíró szeretnék lenni csupán, akinek a gondolkodását nem ilyen-olyan jelszavak irányítják, mert semmi köze nincs a jelszavakhoz. Bár tudom, hogy a függetlenségrôl ábrándozni legtöbbször naivitás, mégis afelé törekszem.

Május 20-án, csütörtökön Papp Sándor Zsigmond közölt fontos cikket a Szabadságban Kié a közvélemény? címmel. Mikor bajban vagyunk, mindig eluralkodik az ideológia. Megjelenik néhány szó, amelyek használata nélkül nem lehet vezércikkek írni, s az újságírók közül, akik e vezércikkeket írják, sokan ki szeretnék sajátítani a közvéleményt. A szerzô világosan megmondja, hogy ô azokat becsüli jobban, akik egyes szám elsô személyben szólnak, mert tisztában vannak önnön véleményük esendôségével. A többi publicista „információival, meglátásaival, elemzéseivel nem a véleményformálásomhoz járult hozzá, nem segít döntenem errôl vagy arról a kérdésrôl, holott ezért vettem meg a lapot, ezért érdekel a cikke, hanem szájba rág, fegyelmez, bíráskodik". Az ilyeneket, persze, zavarja, ha ellentmondanak nekik. Árulót kiáltanak, hamis közvélemény-kutatásról beszélnek, sértve érzik magukat. Pedig ez lenne a szabadság legfontosabb feltétele: hogy mindenki elmondhassa a véleményét.

Május 21-én, pénteken Nits Árpád Alagúthatás címû írása jelent meg ugyanott, ahol a Papp Sándor Zsigmondé is: napilapunk Vélemény oldalán. Már a cikk felütése egyértelmûvé teszi, hogy a fentebb elemzett jelenség egyik példájával lesz dolgunk. „Bárki szabad szemmel is láthatja..." — íme, az indítás, és ezek után szinte mindegy, hogy mi következik, hiszen kétségtelen tény: a publicista úgy állítja be véleményét, mintha mindenki egyetértene vele. De Nits Árpád képes rálicitálni erre a kezdetre. Azt állítja ugyanis: „...a »végeredmény szempontjából« Koszovó és Erdély között nincs különbség, sôt az erdélyi etnikai tisztogatás lassúbb, de biztosabb". Olyan ez, mintha valaki azt mondaná: egyszer úgyis meghalunk, akkor már teljesen mindegy, gépfegyver által veszünk-e el, vagy valamilyen betegség végez velünk.

A továbbiakban a szerzô néhány példát sorol fel, s az egykori Szovjetunió, illetve mostani Oroszország állampolgáraiként, majd a Magyarországon élô németekre hivatkozik, akik ott maradtak, ahol a világra jöttek, míg a romániai magyarok tömegesen vándoroltak ki. Ezután Németországot hozza föl: itt „több zsidó él, mint Romániában, ahol állítólag csak Észak-Erdélyben volt szervezett népirtás, egyébként itt akkora volt a tolerancia, hogy csak na". Ha követjük Nits Árpád logikáját, ki fog derülni, hogy nem Németország volt náci nagyhatalom, hanem Románia, és Hitler is tulajdonképpen románnak született, elvégre az egykori Harmadik Birodalomban több zsidó él, mint nálunk.

A cikkíró szerint a demokrácia beköszöntése óta nem javult a helyzet, bizonyos okok miatt a magyarság továbbra is tömegesen menekül, az RMDSZ mostani vezetése mégse világosítja fel az amerikai elnököt a tényekrôl, ennek eredményeként Clinton felelôtlenül nyilatkozik. Egyes „képviselôink" (a szót a szerzô idézôjelbe teszi) „vígan sétafikáltak a nagyvilágban, amikor »mezei magyaroknak« kétévenként sem adták ki útlevelüket", és egyszer sem tárták föl a szomorú helyzetet. A Nyugatnak, persze, voltak más információforrásai, tudta is, hogy mi az igazság, „mégis úgy viselkedett, mintha a hivatalos tájékoztatásnak hinne". De a Nyugatot meg kell érteni, hiszen „volt és lesz bôven gondja", ezért mindig a kényelmesebb jelzést fogja elfogadni, fôleg, ha azt nem is cáfolják meg. Lám, „a kongresszuson is csak azok írták alá a Clintonhoz intézett nyílt levelet, akiknek a Nyugat egyre kevésbé hisz, mert a fájdalmas igazságot kényelmetlenebb tudomásul venni". A mérsékeltek megnyerték ezt a választást is, elkeskenyedô pályát szánva azoknak, „akik tényszerû, tárgyilagos üzeneteket küldenének helyzetünkrôl". Hátha mégsem tart örökké a mérsékeltek dicsôsége, s feljön majd a radikálisok napja is. Nem hiszem, hogy mindenki elfogadná a Koszovó és Erdély közötti párhuzamot. A tévében bemutatott dokumentumfilmek és riportok képei meggyötört albánokat mutatnak, akik az idôjárás kényének-kedvének kitéve éheznek és várják a segélyeket, akik otthagyott házaikat és áldozatul esett hozzátartozóikat siratják. A változás óta az erdélyi magyarok önkéntesen hagyják itt Erdélyt, és emigrációjuk okai között elsô helyen szerepelnek az anyagiak.

Úgy tudom, Koszovóban a háború elôtt sem volt jobb a helyzet — elég megemlíteni, hogy az albánok nem voltak, nem lehettek a szerb kormányban. Romániában megadatott ez a lehetôség; más kérdés, hogyan sáfárkodtak vele.

Szerintem nem sáfárkodtak olyan rosszul. A mérsékeltek vezetôi, mindenekelôtt Markó Béla és Frunda György, profi politikusokká váltak az évek során. Nits Árpád véleményét különben sem tarthatom mértékadónak, amennyiben nem emlékszem a jelenlegi RMDSZ-vezetés egyetlen olyan döntésére sem, amelyet ô megdicsért volna. Általában arra törekszik, hogy élesen bírálja politikusaink minden egyes lépését. Aki mindig bírál, annak írásai viszont legtöbbször, nem tárgyilagosak.

Szembeszökô az a hasonlóság, amely a román szélsôségesek és a mi egyes publicistáink között megfigyelhetô. Elôbbiek magyarellenesek, utóbbiak románellenesek, mert valamennyien elfajzottaknak tartják azokat, akik a másik féllel szóba állnak. Mindkét kategória árulónak, jobb esetben tehetségtelennek tartja és nevezi azokat a politikusokat, akiknek saját nemzetükrôl is van néhány kritikus megjegyzésük, s akik hajlanak a kopromisszumra. Mindkét táborban dúl az Amerika-ellenesség. Az amerikaiak felületesek és basáskodók. (Nits Árpád cikkébôl egyébként nem derül ki, vajon hibáztatja-e az amerkaiakat vagy sem? Amerikát és a Nyugatot egy kalap alá veszi, és hol azt mondja, hogy Amerikát nem tájékoztatják rendesen, hol meg azt, hogy megbízható információforrása is van, de szívesebben hallgat arra, amelyik elkeni a valóságot. Most, amikor Clinton országa éppen egy nemzeti kisebbség érdekében lépett közbe, a cikkíró úgy gondolja, Amerika nem törôdik eléggé a kisebbségekkel, legalábbis velünk.)

Ez a velünk a romániai magyar publicisztika rákfenéje, és nemcsak a többes szám használata miatt, hanem azért is, mert a köldöknézéshez hasonlít. Bármi történik bárhol a világon, egyes újságíróknak mindig a mi sanyarú helyzetünk jut eszébe, meg az a rögeszme, hogy mostani vezetôink helyett azokat kellene megválasztanunk, akik szintén az Erdély–Koszovó párhuzamot hangoztatják.

Hiába emlegeti Nits Árpád elítélôen a tudományos szocializmust, mintha ô is a régi szemlélet rabja lenne. Minden erdélyi magyar érzékeli a fent említett párhuzam igazságát, minden RMDSZ-politikusnak alá kellett volna írnia „a Clintonhoz intézett nyílt levelet". A szabadság azzal kezdôdne, hogy semmi sem kötelezô, s hogy aki nem azt teszi, amit kellene tennie, az nem feltétlenül ostoba, tehetségtelen vagy gazember.

Még valami. Úgy gondolom, hogy Koszovót emlegetni felelôtlenség. Ez is egy hasonlóság egyébként: egyes román publicisták éppúgy, mint némely magyarok, Koszovót tették meg szótáruk legfontosabb szavának. Ha mindenáron tartozni kell valahová, akkor azok közé tartozom, akik — Nits Árpád szavaival — „nem a hasonlóságokat, hanem a különbözôségeket keresik a Koszovóval való összevetésben". Szerintem több van az utóbbiból. Ám ha nálunk is kitör a polgárháború, akkor abban a Koszovót hangoztató magyar radikálisoknak éppúgy része lesz, mint román társaiknak.

Demény Péter

A Romániai Magyar Szórványtanács és a Diaszpóra Alapítvány szervezésében május 25-én, kedden szakmai tanácskozásra került sor a Református Püspökség épületében mûködô Pedagógiai Intézetben. A tanácskozáson — a magyar tanfelügyelôkön kívül — minden olyan szervezet-szövetség képviseltette magát, amelynek tevékenységei valamiképpen a szórványoktatáshoz kapcsolódnak.

A tanácskozás célja — mint az a házigazda, Vetési László meghívólevelébôl is kitûnt — az erdélyi szórványtelepülések népoktatását megtervezô, e hetekben a teológiai hallgatók által útnak indítandó felmérô lapok tartalmának megvitatása volt. A felmérô lap utolsó, negyedik változata 8 oldalas, és minden olyan településre eljut majd, ahol legalább 30 magyar él. A rendkívüli komolysággal megszerkesztett felmérô lap elsô fejezete a település óvoda-lehetôségeit taglalja; kitér az olyan kérdésekre is, amelyek a magyar óvodák beindításának reális feltételeit célozzák: Szervezhetô-e a helységben magyar óvoda? Milyen feltétellel? Melyik az a legközelebbi helység, ahol magyar óvoda van?

A második fejezet az elemi oktatás kérdéskörét veti fel: Megszervezhetô-e a helységben a magyar oktatás? A harmadik fejezet: a szórványtelepülés esetleges V–VIII. osztályos tagozatát érinti, a negyedik a fakultatív magyar oktatással kapcsolatos, az ötödik a szakoktatási helyzetet méri fel. A hatodik fejezet fô kérdése: A településrôl az utóbbi 20 évben fôiskolán továbbtanult magyar fiatalok jegyzéke: milyen szakon tanultak, hol telepedtek le? A hetedik-nyolcadik fejezet a tanonc-, illetve iskolai vallásoktatással kapcsolatos (Magyar gyerekek járnak-e román lelkész által tartott vallásórára?), a kilencedik a helyi közmûvelôdés, közösségszervezés lehetôségeit, jelenét és múltját faggatják. Igen fontos kérdéseket tartalmaz a tizenegyedik, az egyházi népoktatás lehetôségeit kutató fejezet: Ahol nincs jelenleg I–IV. osztályos magyar oktatás, volna-e igény egyházi oktatás megszervezésére? Él-e a településen erre átmenetileg alkalmas nyugdíjas oktató? Van-e a településen egyházi oktatásra alkalmas helyiség? Van-e olyan helyiség, ahol lakhatna egy távolról odaköltözött tanító? A tizenkettedik fejezet a pillanatnyi helyzetképet érinti: A településen hány nemzetiségi szempontból vegyes család él? A szülôk miért adják román tagozatra gyerekeiket? A magyar iskola indításából származhat-e konfliktus a helyi románok és magyarok, a román és magyar pedagógusok között?

A jelenlévôk — az RMDSZ megyei szervezete részérôl Bálint Kelemen Attila, az oktatási fôosztály részérôl Fischer Fülöp Ildikó, az RMPSZ részérôl Wanek Judit és Révész Erzsébet, az EMKE részérôl Dáné Tibor Kálmán, a Romániai Magyar Szórványtanács részérôl Vetési László, valamint a református egyház vallástanárainak tanfelügyelôje, Fazekas Zsolt — minden fejezet kérdéskörét megvitatták, esetenként változtattak tartalmán. A szaktanácskozás résztvevôi úgy vélték, hogy a lehetôséggel, miszerint minisztériumi engedéllyel négynél kevesebb kisdiákkal is lehet magyar elemi iskolát indítani, igen kevesen élnek. Megegyezés született, hogy a sajtó — lehetôségeihez mérten — támogatni fogja ezt az óriási felmérési akciót. A tanácskozás végén a jelenlévôk kötetlen beszélgetést folytattak a romániai magyar oktatás reális helyzetérôl, a tennivalókról, és a pedagógus társadalomban érzékelt sajátos jelenségekrôl.

A jelenlévôk különbözô tapasztalai, tervei, meglátásai, aggályai és (esetenként) derûlátásai nyilvánvalóvá tették: az ilyen jellegû magyar intézményközi tanácskozások, megbeszélések lényegesen hozzájárulnak a romániai magyar oktatás buktatóinak feltérképezéséhez.

Szabó Csaba

A kormány–szakszervezet dialógus elsô keserû pirulája: a négy szakszervezeti tömb vezetôi hétfôn kirobbantották az általános sztrájkot. Hogyan vélekednek a szakszervezetek megmozdulásával az utcai járókelôk?

S. H. diák: A szakszervezeteknek nem ez a legfontosabb tevékenységi területe, hanem közvetíteniük kellene a munkások és az állam között. Komolyan kéne tárgyalniuk a kormánnyal és nem sztrájkra uszítani az embereket. Az utcára vonulás, a sztrájkroham a jelenlegi helyzetben nem a legjobb megoldás. Most égetô szükség van munkára. A munkabeszüntetés a jelenlegi gazdasági-társadalmi helyzetben fejlôdésellenes. A sztrájkolásnak a munkás issza meg a levét. A dolog másik oldala: naponta születnek törvények, van alkotmány is, melyet a kormány nem tart be. Helyette ígérget, fogadkozik. Ígérgetésekbôl nem lehet megélni, így akkor a szakszervezetek az „egyetlen kiutat", az utcára vonulást választják. Mit is lehetne tenni, ha nincs meg a reális kommunikáció a szakszervezetek és a kormány között?

C. O. munkás: Nem értek egyet a szakszervezetekkel: nem összetartóak, nem tudják hallatni hangjukat, így az állami szerveknél is süket fülekre találnak. 16 éves korom óta szakszervezeti tag voltam. Akkoriban sok jogot vívtunk ki magunknak, mert egységesek, összetartóak voltunk. A mai szakszervezet csak árnyéka a réginek.

B. G. könyvtáros: Halvány fogalmam sincs a mozgalomról. Elegem van a háborúból, a folytonos sztrájkokból. Mikor fognak kérdezni, írni már valami jóról is?

P. I. nyugdíjas: A szakszervezet soha nem érdekelt, mert egy megalkuvó társaság, az állam trombitáját fújja. Számomra a szakszervezet egyenlô a nullával, s a mostani szakszervezeti sztrájk is csak porhintés. Valójában mind a saját érdeküket nézik és nem a népét. Nem bírom ôket, és nem vagyok egyedül ezzel a véleményemmel.

S. K. egyetemi hallgató: A bentlakásban sem tévé, sem rádió nincs, mindennapi újságra pedig nem futja. Már egy hete nem láttam újságot. Honnan értesülhetnék a hírekrôl?

O. M. mérnök: Nem hallottam a sztrájkról, különösebben nem is érdekel a téma.

B. I. nyugdíjas: A szakszervezet sóhivatal, csak látszólag képviseli a munkások érdekeit. Ha ténylegesen a munkásérdekeket védné, akkor harcolna értük, szembeállna azokkal, akikkel kell, és nem szorulna megalkuvó helyzetbe. A sok duma után a pénzt zsebre vágja és a dolog el van intézve. A szakszervezet soha nem is volt erôs, a Ceausescu-rezsimben sem volt jelentôs szerepe. Romániában nem volt egy olyan szakszervezet, amely kiállt volna a munkások mellett.

P. I. elárusító: Nagyon fontos, hogy kiállnak és megvédik érdekeinket. Egy ilyen szervezet hasznos, mert ha tárgyalóképes, ha tényleg egy csoportot képvisel, el lehet érni a célokat.

M. N. taxis, nyugdíjas: A kormányban ülôk a saját ügyes-bajos dolgaikkal pepecselnek, nem tulajdonítanak különös figyelmet a szakszervezetnek. Annál is inkább, mert látják: nem egységes, nem tudnak meggyôzôen érvelni. Majd ha összetartás lesz, talán a szendergô politikusok is megszeppennek. Mert politikusaink nem politizálnak, hanem cirkuszolnak. A jelenlegi vezetésben nagy káosz, szervezetlenség van. Úgy látom, csak az RMDSZ politikája a célravezetô.

Szôcs Andrea Enikô

Medica és Chimexpo néven június 1–4. között rendezi soron következô nemzetközi vásárát az Expo Transilvania Rt. Háromszáz négyzetméteren több mint harminc cég mutatja be termékeit, a hazaiakon kívül, Magyarországról, Németországból, Ausztriából, Japánból, Finnországból. A gyógyszereket és gyógyászati felszereléseket felvonultató seregszemle társszervezôje a Iuliu Hatieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem.

A rendezvény a nyári szünet elôtti utolsó ilyen gazdasági esemény, melynek Kolozsvár ad otthont.

A Kolozs megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara június 8-án találkozót szervez román–olasz vegyes vállalatok képviselôivel, akik a megye területén tevékenykednek. A kamara új vezetôsége az idei évre programkiegészítô javaslatokat fogadott el a tagsági díjjal, a tagok szélesebb körû kiszolgálásával, a kamarai rendezvények alakításával stb. kapcsolatban. Szorgalmazni kívánják az együttmûködéseket a külföldi cégekkel, s ennek érdekében különleges klubok, céhek megalakítását.

Hétfôn hajnalban tizenhat roma családot lakoltattak ki a Taberei utca egyik gazdátlanul hagyott bentlakásából. Florin Ghiuritan, a kolozsvári helyôrség parancsnokságának szóvivôje lapunknak elmondta: egy 1995-ben hozott kormányhatározat értelmében az ingatlant a szászfenesi katonai egység kapta meg, de mindeddig tatarozására nem volt pénz. A kolozsvári helyôrség parancsnoksága számtalan panaszt kapott a bentlakás körüli lakóközösségektôl, a helyi tanács felügyelôitôl és a Megyei Egészségügyi Igazgatóságtól. „A kilakoltatást immár három alkalommal rendelte el a bíróság. A kolozsvári helyôrség 520 tisztjének, altisztjének van szüksége lakásra. Sajnálom a romákat, de jobban sajnálom saját alkalmazottainkat és családjukat" — mondta Florin Ghiuritan.

A roma családok azzal fenyegetôznek, hogy a mai tanácsüléskor a polgármesteri hivatal elé vonulnak.

Kiss Olivér

• Magáncélra használta fel a kölcsönzött pénzt, s így az 1990/31. számú törvény 194. cikkelye 5. pontjának erre vonatkozó szakaszának megsértése miatt indítanak vizsgálatot Anna Izabella Bocian (54) ellen. A cége számára (Beta Mond Kft.) 1994-ben a Credit Bank egeresi fiókjától igényelt hitellel magánlakást vásárolt. A kár értéke 33 millió lej; szabadlábon védekezhet a vád ellen.

• 903 ezer dolláros hitelt vett fel 1994-ben a Dacia Felix Banktól az 1993 A & D Kft. nevében a cég ügyintézôje, Dan Andronescu (37). Egy részét, 844 441 lejt egy másik cég (ahol szintén ügyintézô és társtulajdonos) nevében használta fel, 26 754 dollárral pedig az 1993 A & D cég számlájára vásárolt egy import komplex fûtôberendezést; utóbbit magáncélra. Szabadlábon vizsgálják.

• Árubódét tört fel két kiskorú: G. M. (15) és G. C. A. (11) 4 millió lej értékben lopott élelmiszert a Medichim Distribution Rt.-hez tartozó árusasztalokból.

(póka)

Két hónappal ezelôtt háromnapos sztrájkot tartottak a szamosújvári Somvetra dolgozói. A közel nyolcszáz tagot számláló szabad szakszervezet többek között fizetésemelést és jobb munkakörülményeket követelt. Az üveggyár vezetô tanácsa végül engedett, havi kétszázezer lejes fizetésemelést ígért, illetve azt, hogy a felek május közepén ismét tárgyalóasztalhoz ülnek. A fizetésemelésrôl szóló ígéretét a vállalat vezetôsége betartotta.

Híresztelések szerint a vezetôség azonban hallani sem akar a munkaszerzôdés felújításáról, pedig a márciusi sztrájk idején folytatott közös megbeszélések során erre is elkötelezte magát.

Az üveggyár jogtanácsosának tájékoztatása szerint ezek a híresztelések hamisak: — Szó sincs arról, hogy a vezetôség elzárkózna a munkaszerzôdések felújítása elôl. A 130-as törvény értelmében kötelesek vagyunk megkötni azokat. Amint a munkaügyi igazgatóság nyilvántartásában szerepel, május 27-én délelôtt tíz órakor kezdôdnek a kollektív munkaszerzôdés aláírására irányuló tárgyalások a gyár vezetôsége, valamint a szakszervezet között.

A Somvetra termékei 99 százalékban exportra kerülnek, összesen tizenhat országba.

Erkedi Csaba
Kerekes Edit

A szamosújvári helyi tanács szokásos havi gyûlésén nyolc napirendi pont keretében vázolta a kisváros mindennapi gazdasági és szociális életének legfontosabb kérdéseit. Többek között megtudtuk, hogy a kisvárosban 1176 magáncég mûködik, ezek közül azonban csak 393 termelôegység. A városgazdák a tavalyi helyi költségvetési tervbôl a munkálatok során 289 millió lej értéket valósítottak meg. Hét utcában szennyvízcsatornázási munkákat végeztek, 12 utcát leaszfaltoztak, 3 utcában 57 millió lej értékben újították fel a közvilágítást — íme, néhány fontosabb beruházás Szamosújváron. Pénz hiányában az oktatás és az egészségügyi ellátás terén nem váltak valóra az eredeti tervek. Késett a szociális segély folyósítása, mint ahogyan az utcagyerekek támogatása is csak papíron létezett. Az egészségügyi ellátás terén is akad bôven tennivaló: az ingázó orvosok két vonat között végzik munkájukat, egyesek pedig inkább magánrendelôjükkel vannak elfoglalva, mint a kórházban a munkahelyükön felmerülô problémák megoldásával.

A kisvárosban felütötte fejét a munkanélküliség. A legutóbbi statisztika alapján Szamosújváron 2989 helybeli lakosnak nincs állása. A gazdasági nehézségek és az átmeneti idôszak problémái a szamosújváriakat is megviselték. A helybeli 21 tanácsos pedig nem tehet többet a helyzet orvoslásáért — ezt a következtetést vonhatjuk le a helyi tanács legutóbbi gyûlése után.

E. Cs.

Az utcai pénzváltóknál a forint 62/64, a márka 8200/8400, a dollár pedig 15 300/15 600 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 8400/8500, az amerikai dollár 15 400/15 500, az olasz líra 8,40/8,50, az osztrák schilling 1170/1220 lejbe kerül.

Az összjövedelmi adórendszernek a jövô évtôl történô bevezetése 2,5 millió euróba fog kerülni, közölte a pénzügyminiszter tanácsosa, Cristian Boureanu.

Az akció három irányban fog kibontakozni. Az elsô lépés az adatbank és a kellô informatikai rendszer felállítása lesz, ami 750 ezer eurót igényel. Ezt követi a lakosság tájékoztatására hivatott kampány, ami 1 millió euróba fog kerülni. A végsô szakasz a minisztériumi személyzet kiképzése lesz: erre 700 ezer eurót irányoznak elô.

Ion Caramitru mûvelôdési miniszter az alkotási szövetségek képviselôivel együtt a képviselôház mûvelôdési bizottságánál a KDNPP vezetôségével találkozott, hogy a koalíció fô pártjától, a parasztpártól támogatást kérjenek a komoly pénzügyi gondokkal küszködô kultúra számára.

A találkozó után a miniszter közölte: a költségvetés kiigazításakor 300 milliárd lejt fog kérni a tárca számára.

A parlament székházában szerdán folytak a Délkelet-európai Együttmûködési Kezdeményezés munkálatai. Az összejövetelen aláírták a határokon átnyúló bûnözés megelôzését és leküzdését célzó együttmûködési egyezményt, valamint a Regionális Központ mûködési és szervezési chartáját.

Az egyezményt kilenc állam — Bosznia-Hercegovina, Albánia, Bulgária, Görögország, Magyarország, Macedónia, Moldova Köztársaság, Törökország és Románia — írták alá, Szlovénia és Horvátország megbízottai még nem látták el kézjegyükkel a dokumentumot, de Constantin Dudu Ionescu belügyminiszter jelezte: ezt bárki aláírhatja a térség államai közül.

Az országos rádiótársaság igazgatóbizottsága szerdai rendkívüli ülésén elítélte azt a procedúrát, amellyel az Országos Rádiókommunikációs Társaság az utóbbi idôben igyekezett álcázni pénzügyi követeléseit.

A közszolgálati rádió- és televíziótársaságok mûködését szabályozó 41. törvény értelmében az adóállomások szolgáltatásainak ellenértékét a költségvetésbôl irányítják át az Országos Rádiókommunikációs Társasághoz. A költségvetés idei struktúrája, amit a törvényhozás megszavazott e közintézmények számára, nem képezheti a két intézmény közötti vita tárgyát.

Ma, május 27-én adják át a Budapesti Európai Intézet alapította Corvinus-díjat prof. dr. Andrei Gabriel Plesunak. Dr. Pusztai Jánostól, a Magyar Tudományos Akadémia Nemzetközi Együttmûködési Irodájának igazgatójától az MTI megtudta: az alapító okirat szerint a díjat olyan személyeknek adományozhatják, akik a magyar állam és nemzet európai kapcsolatrendszeréért sokat tettek a kultúra, a tudomány, a politika területén. A Corvinus-díjhoz nem jár pénz, ez a társadalmi, erkölcsi elismerés magas szintû kifejezése.

A Corvinus-díjat Hunyadi (Corvin) Mátyásról nevezték el, akinek tevékenységéhez kötôdik Magyarország sokoldalú fejlôdése, az európai megújulásban játszott sajátos szerepe. Budát a kontinens egyik szellemi központjává tette, és nemcsak a királyi udvar tagjai, hanem a világi és egyházi vezetôk százai kerültek be a nyugat-európai kultúra, diplomácia vérkeringésébe! Vallotta, hogy a szellem és a szaktudás képezze a társasági értékrend alapját. Ugyenez a hitvallása az adományozóknak, amit a névadás is kifejez.

A választás azért esett Plesu professzorra, mert mint tudós és politikus kiemelkedô tevékenységet fejtett ki az európai kulturális és tudományos együttmûködés, térségünk népeinek kölcsönös megértése érdekében. — Az 1948-ban, Bukarestben született történész, esztéta és mûvészettörténész ismert személyiség külföldön is, több egyetem professzora, és számos kitüntetés, köztük a francia becsületrend tulajdonosa. Sok könyv és számtalan publikáció fûzôdik nevéhez. Tevékenységének adózunk elismeréssel a Corvinus-díjjal — mondotta Pusztai professzor.

Simona Miculescu külügyi szóvivô szokásos heti sajtóértekezletén kijelentette: nem hiszi, hogy bármely nyugati kormány a közremûködés hiányával vádolhatná Romániát a Jugoszlávia ellen elrendelt olajembargó alkalmazásában — jelenti a Rompres. Madelaine Albright amerikai külügyminiszter levelet intézett román kollégájához, amelyben köszönetét fejezte ki Romániának a koszovói konfliktusban mutatott szolidaritásáért. Albright miniszterasszony továbbá kiemeli: a Románia által nyújtott politikai és anyagi támogatás — amely a NATO-repülôgépeknek a román légtérbe való szabad bebocsátásában, az EU által elrendelt olajembargó tiszteletben tartásában, valamint a menekültek befogadásában áll — nagy segítséget jelentett a nemzetközi közösség erôfeszítéseiben. Az amerikai külügyminiszter köszöni a román diplomáciának a Délkelet-európai Együttmûködési Szervezet soros elnöki minôségében folytatott munkáját, és ismételten „létfontosságúnak" minôsíti a térségbeli országok javaslatait a Délkelet-Európát érintô kezdeményezésekhez.

Az új közigazgatási törvény tervezetérôl tartott szavazás egyértelmûen úgy polarizálta a szenátust, hogy kik azok, akik hajlandók a törvényben lévô nyelvi jogokat elfogadni és kik azok, akik nem — nyilatkozta az MTI-nek Markó Béla szenátor, szövetségi elnök.

„Az ellenzék és az RTDP világosan kifejtette, hogy e jogok miatt nem hajlandók a törvényt megszavazni. Színt vallott az ellenzék. Jellemzô volt annak az RTDP-szenátornak a véleménye, aki úgy fogalmazott, hogy »a pozitív diszkriminációk eltávolítják a törvényt az európai normáktól«, miközben a törvény semmilyen pozitív diszkriminációt nem tartalmaz" — hangsúlyozta.

Markó szerint a szavazás jelentôsége túlmutat azon, hogy a szenátusban elfogadták a javaslatot.

„Tesztje volt annak, hogy mûködik-e a koalíció. Ma a koalíció mûködött, bár hozzá kell tenni, hogy a sarkalatos törvények elfogadásához szükséges többséghez szükség van a függetlenek szavazatára is, s ezen a koalíciónak el kell gondolkoznia" — mondta.

Markó kifejtette: a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt vezetése az elmúlt napokban felvetette: a kormánytöbbség pártjai megállapodásban vállalják, hogy a választásokig hátra lévô idôben csak a kormányprogram megvalósításával foglalkoznak.

„Örülök, hogy a KDNPP tovább viszi azt a javaslatunkat, hogy a koalíció mûködését szabályozni kellene. Errôl voltak már megegyezések, de ezeket, sajnos, a koalíció nem tartotta tiszteletben, az egyezségek feledésbe merültek. Minden olyan javaslatot, amely a koalíció mûködésének írásos szabályozására vonatkozik, üdvözlendônek tartok. Csak jussunk el odáig, hogy ez elkészüljön és tiszteletben is tartsák" — hangsúlyozta az RMDSZ elnöke.

Hajdú Gábor egészségügyi miniszter kedd este úgy nyilatkozott, hogy az egészségügyi rendszer pénzügyi helyzete egyre szomorúbb, különösen azután, hogy Decebal Traian Remes pénzügyminiszter elutasította az egészségügynek folyósított alapok kiegészítését. Ez a pénzhiány csak fokozza az amúgy is pattanásig feszült hangulatot — mondotta. Mindezek ellenére keresik a megoldást — jelentette ki a miniszter, aki sajnálja, hogy ebben az Országos Biztosító Pénztár nem vesz részt. Az OBP az egészségügynek szánt pénzalapok négyötödét kezeli, és nem viszonyulhat közömbösen e térség problémáival szemben.

Hajdú Gábor megjegyezte: májusra 610 milliárd lejt kért a hitelek törlesztésére, beruházásra és béremelésre. A kért összegbôl alig 320 milliárd lejt kaptak — jelenti a Rompres.

Ion Iliescu véleménye, miszerint Oroszországot távol kell tartani a koszovói rendezéstôl, nem Románia hivatalos álláspontját tükrözi — szögezte le Emil Constantinescu szóvivôje.

— A román államelnöki hivatal megdöbbenéssel szerzett tudomást Ion Iliescunak, az RTDP vezetôjének a The Washington Post hasábjain megjelent cikkében kifejtett álláspontjáról, miszerint Románia félne attól, hogy Oroszország részt vesz a jugoszláviai béke megteremtését szolgáló tárgyalási folyamatban — hangsúlyozta Rãsvan Popescu szóvivô. Rámutatott: Iliescu véleménye ellentétben áll a G8-csoportnak a jugoszláviai konfliktus gyors megoldására vonatkozó realista javaslatával és Románia ezzel kapcsolatos hivatalos álláspontjával, amely teljes mértékben támogatja a G8-ak kezdeményezését.

Románia nagyra értékeli az Amerikai Egyesült Államoknak és szövetségeseinek arra irányuló diplomáciai erôfeszítéseit, hogy bevonják Oroszországot a békét szolgáló erôfeszítésekbe és méltányolja Viktor Csernomirgyin orosz elnöki különmegbízott építô jellegû szerepét — hangoztatta.

A Romániában befektetett külföldi tôke nagysága áprilisban alig haladta meg a 3 millió dollár értéket — közölték román gazdasági illetékesek.

A külföldi befektetések összege már márciusban sem érte el a 30 millió dollárt. Gazdasági szakértôk szerint az áprilisi zuhanás a Jugoszlávia ellen indított NATO-támadásnak tudható be, de a befektetések rendkívül alacsony szintjét elsôsorban a romániai jogi környezet bizonytalansága magyarázza.

A román gazdasági vezetôk az év elején azzal számoltak, hogy a külföldi portfolió- és mûködô tôke beruházások értéke az idén eléri majd az 1,5 milliárd dollárt.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]