 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1999. március 1.
(XI. évfolyam, 49. szám)
Hét végén Marosvásárhelyen tartotta együttes ülését a Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT) és a Szövetségi Egyeztetô Tanács (SZET). Markó Béla szövetségi elnök politikai tájékoztatója után a két testület az RMDSZ májusban sorra kerülô VI. kongresszusának elôkészítésével kapcsolatos kérdéseket vitatta meg. Ezt követôen az SZKT folytatta munkálatait: meghallgatta az ügyvezetô elnökség beszámolóját, jóváhagyta egy új, szociális kérdésekkel foglalkozó fôosztály létrehozását, zárt ülésen elkezdte az RMDSZ költségvetésének megvitatását, jóváhagyta a SZET által kijelölt átvilágító bizottságot. Az ülés több határozat elfogadásával végzôdött.
A Vasile-kabinet decemberi átalakításáig nyúlt vissza beszámolójában Markó Béla, röviden ismertetve azokat a kormánytisztségeket, amelyeket továbbra is RMDSZ-jelöltek töltenek be a minisztériumok és államtitkárságok számának csökkentését követôen. A szövetségi elnök külön hangsúlyozta az RMDSZ kezdeményezésére létrejött kis- és középvállalatokkal foglalkozó ügynökség jelentôségét, amelynek élére Birtalan József volt szállításügyi államtitkárt nevezték ki. Ezzel a kezdeményezéssel az RMDSZ bebizonyította, hogy nemcsak a kisebbségpolitika, hanem más, országos jelentôségû kérdések is foglalkoztatják. Ugyanilyen pozitív üzenete van azonban a romániai magyarság, vállalkozóink felé is — mondotta.
Röviden tájékoztatta a testületet az Operatív Tanácsnak a Kisebbségvédelmi Hivatalt érintô döntésérôl, nevezetesen Tokay György volt kisebbségügyi miniszter lemondásának elfogadásáról és Eckstein-Kovács Péter szenátor kinevezésérôl. Markó nem tartotta szükségesnek kitérni részletesen is azokra az érvekre, amelyek végül arra késztették az OT-t, hogy megváljon Tokaytól.
Jóllehet úgy tûnik, hogy a román kormány számára még nem fogalmazódtak meg a januári „bányászjárás" szomorú konklúziói, az viszont egyértelmûvé válhatott, hogy Románia európai integrációjának igenis van alternatívája. A kérdés tehát nem úgy tevôdik fel, hogy Románia gyorsabban vagy lassabban, többé vagy kevésbé kerülô utakon jut el az EU-ba vagy NATO-ba, hanem, hogy egyáltalán Európa felé tekint, vagy pedig elsodródik a keleti politikai és gazdasági érdekszféra felé.
A költségvetésrôl szólva Markó elmondta: a parlamenti vita során az RMDSZ-nek jelentôs módosítást sikerült elérni a kis- és középvállalatok büdzséjének bôvítésében. 80 milliárdról 300 milliárd lejre. Az RMDSZ tisztában van azzal, hogy ez a költségvetés valamennyiünk számára szûkös kereteket jelent, ugyanakkor egyértelmû az, hogy e szigorú intézkedések meghozatala nélkül a Nemzetközi Valutaalappal tervezett tárgyalások alaptalanok volnának.
Markó kérte a testületet: döntsön arról, hogy az RMDSZ kérje felvételét az Európai Néppártba, hogy foglaljon állást a kézdivásárhelyi rendôrlincselés vádlottjainak elítélése, illetve az Alsócsernátoni Fórum fôszervezôi ellen tervelt koncepciós per ügyében, az ismét felerôsödni tûnô magyarellenes kampány ellen. „Jóllehet az Alsócsernátoni Fórumon elhangzottakkal kapcsolatban sokmindenben nincs egyetértés közöttünk, azt azonban nem tûrhetjük el, hogy kollégáinkat véleménynyilvánításukban az igazságszolgáltatás akadályozza" — mondotta.
A szövetségi elnök sikeresnek és eredményesnek értékelte a február 20-i, Budapesten sorra kerülô magyar–magyar csúcsértekezletet. „Magyarország 21. századi nemzetstratégiájának a szülôföldön maradás elvén kell alapulnia. Ezért azokat a politikai döntéseket kell támogatnunk, amelyek a határon túl élô magyarokat szülôföldjükön való boldogulásában segítik" — tette hozzá Markó Béla.
Vita a kettôs állampolgárságról
A kettôs állampolgárság kérdésérôl szólva a szövetségi elnök kijelentette: felelôtlen ámítás annak hangoztatása, hogy csupán az RMDSZ kezdeményezésén múlik a kettôs állampolgárság kivívása. Az Orbán-kormány felelôs vezetôivel folytatott tanácskozások alkalmával erre vonatkozó ígéret nem hangzott el — mondotta. A szövetségi elnök mindezzel a februári Nyárádszeredai Fórumon elhangzottakra utalt — derült ki. Nevezetesen Katona Ádám, az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platform vezetôjének felszólalására, aki elmarasztalta az Orbán-kormányt a kettôs állampolgársággal szemben tanúsított kétértelmû álláspontja miatt. Katonának adott válaszában akkor Tôkés László kijelentette — idézte Markó a püspököt —, nem az Orbán-kabineten, hanem az RMDSZ jelenlegi vezetôin múlik a dolog, hiszen a magyar kormány köztudottan a romániai magyarságot képviselô RMDSZ-nek a követeléseihez igazodik.
Tôkés László tiszteletbeli elnök nem tartotta indokoltnak Markó Béla „háborgását" a kettôs állampolgársággal kapcsolatban, és azzal vádolta az RMDSZ vezetôségét, hogy elmulasztotta napirendre tûzni ennek a szervezetet igencsak megosztó kérdésnek az érdemi vitáját egy mértékadó álláspont kialakítása érdekében. Ehelyett a szövetségi vezetôk elsô hallásra meredeken visszautasították a gondolatot. A tiszteletbeli elnök kifejtette: elképzelhetô, hogy a kettôs állampolgárság kérdése nem bizonyul a legcélravezetôbbnek, de mindenképpen gondolkodni kell egy olyan különleges státusról, amely megkülönbözteti a határon túli magyarokat az épp Magyarországra látogató külfölditôl. A püspök a nemzethez való tartozás intézményesítését sürgette.
Tokay György azt hangoztatta: felelôs romániai magyar politikus nem nyilatkozhat oly módon a kettôs állampolgárság kérdésérôl, hogy figyelmen kívül hagyja azokat a nemzetközi szerzôdéseket, amelyek Magyarországra szigorú kötelezettségeket rónak.
Katona Ádám szintén a kettôs állampolgárság kérdésének a szônyeg alá seprésével vádolta az RMDSZ vezetôségét. Kijelentette: felelôsségre kell vonni azokat a „régi rendszer"maradványaiként tovább tevékenykedô magyar külügyi szakértôket, akik egykor „legyúrták" a magyar–román alapszerzôdést, most meg „rossz tanácsokat adnak a jóhiszemû magyar vezetôknek".
A kettôs állampolgárság elszabotálásával megvádolt szövetségi elnök a tôle megszokott szemérmességet félretéve, az indiszkréciótól sem riadt vissza annak érdekében, hogy bebizonyítsa, Tôkés püspök legalább olyan jól tudja, mint ô maga, hogy a kettôs állampolgárság kérdése távolról sem csak az RMDSZ politikai akaratán múlik. Felelevenített egy olyan magánjellegû beszélgetést, amelynek során Tôkés László évôdve-viccelve bevallotta volna: amikor azon az inkriminált nyárádszeredai vitanapon Katona neheztelésének adott hangot Orbánékra vonatkozóan, kénytelen volt a magyar kormány becsületének védelmére kelni.
Kongresszusi elôkészületek
A testület kisebb módosításokkal elfogadta az ügyvezetô elnökség javaslatát a kongresszusi küldöttek kijelölésére. Ennek értelmében a kongresszuson részt vesznek az SZKT- és a SZET-tagok, RMDSZ kormánytisztségviselôk, a MIT képviselôi, megyei önkormányzati elnökök, alelnökök, városi polgármesterek, illetve alpolgármesterek. (Ez utóbbinak kapcsán vita alakult ki arról, hogy a független, nem RMDSZ-listán indult magyar polgármesterekre is vonatkozik-e mindez. Az SZKT kedvezôen döntött a független polgármesterek, alpolgármesterek delegálását illetôen.) A testületi szervezeteket hivatalból 3 személy képviseli, az 1996-os parlamenti választásokon az RMDSZ képviselôházi listájára leadott minden 5000. szavazat után plusz egy-egy hely jár.
Sepsiszentgyörgy visszalépésével Csíkszereda maradt az egyetlen pályázó a májusi kongresszus helyszínére. Kolozsvár a határidô lejárta után tette le pályázatát, emiatt elô sem terjesztették javaslatát.
A vasárnap folytatódó ülésen az SZKT kijelölte tagjait a program-, illetve alapszabályzat-módosító bizottságban Szatmári Tibor, Tamás Sándor, Székely Ervin, illetve Ráduly Róbert, Bulyovszkij Loránd, Márton Árpád személyében.
Kijelölték az átvilágító bizottságot
A testület elfogadta a SZET döntését az átvilágító bizottság összetételérôl, amelynek tagjai Szabó Árpád unitárius püspök, Csávossy György SZET-elnök és Antal Attila.
Az SZKT ugyanakkor elfogadta egy új, szociális kérdésekkel foglalkozó fôosztály létrehozására vonatkozó javaslatot.
Az ülés végén kellemetlen incidensre került sor: Markó Attila, a szabályzatfelügyelô bizottság elnöke ismertette a Bodó Barna és Somai József, az SZKT állandó bizottságának alelnöke, illetve titkára által benyújtott folyamodvány sorsát. Mint ismeretes, Bodó és Somai szabályzatellenesnek ítélte meg az SZKT 1998. október 3-i, a kormányzati szerepvállaláshoz kapcsolódó döntését és a szabályzatfelügyelô bizottsághoz fordult. A bizottság megalapozottnak ítélte az indítványt. Markó Attila bizottsági elnök azonban valamilyen nyelvbotlás hatására nem azt jelentette be, hogy az SZFB elfogadta, hanem hogy visszautasította a döntést. Mind Bodó, mind Somai oly sértônek, minôsítethetetlennek érezte a bakit, hogy lemondtak az SZKT ÁB-ban betöltött tisztségükrôl, és a helyzet elemzését, a megfelelô lépések megtételét kérték. Markó Attila lapunknak nyilatkozva elmondta: nem szándékos félretájékoztatásról volt szó, a lényeg pedig különben is az a döntés, amit az SZFB meghozott. Markó túlzásnak minôsítette Bodó és Somai reakcióját, és felajánlotta lemondását.
Somai József különben még az incidens elôtt jelezte már, hogy tiltakozása jeléül le kíván mondani titkári tisztségérôl, amiért az ügyvezetô elnökség, amely az RMDSZ-en belül végrehajtó testület szerepét tölti be, képviselôket delegálhat a kongresszusra, hiszen így nem érvényesülhet a „hatalmi ágak szétválasztása".
Határozatok
A tanácskozás több nyilakozat és állásfoglalás elfogadásával ért véget: az SZKT elítélte az elmúlt idôszakban „az etnikai diszkrimináció minden jegyét magán viselô koncepciós pereket", lásd a kézdivásárhelyi rendôrlincselés elítéltjeit, a brassói ügyészség beidézett RMDSZ-politikusokat, vagy az úgymond „rágalmazási" perben súlyos pénzbüntetésre ítélt Kolumbán Gábort, Hargita megye tanácselnökének esetét.
Az SZKT állásfoglalásban hívta fel a figyelmet arra, hogy az Országos Audiovizuális Tanács túllépte jogkörét, és alkotmányos jogokat korlátozott, amikor határozatban kötelezte a nem román nyelven sugárzott rádiós és televíziós mûsorok szinkrontolmácsolását, illetve román nyelven való feliratozását.
Az SZKT megbízta a szövetség vezetôit, hogy járjanak el Eva Maria Barki bécsi jogász Romániából történt kiutasításának visszavonása érdekében. Az SZKT zárt ülést rendelt el a költségvetés megvitatására, amelyet azonban elhalasztott a testület áprilisra tervezett ülésére.
— A SZET a kezdettôl nem rendelkezett azokkal a döntéshozatali jogokkal, amelyek talán megillették volna — részletezte a Szabadságnak Csávossy György, a SZET elnöke az SZKT-SZET ülésen elhangzott felszólalásában. — Tulajdonképpen ebben a testületben összpontosul a romániai magyar szellemi élet elitje. Így nyilvánvalóan fura helyzet, hogy a SZET-tagok csak bizonyos tanácsadási és véleménynyilvánítási joggal rendelkeznek. Viccesen szólva: a mérkôzés folyik a pályán, a SZET legfeljebb bekiabálhat vagy tapsolhat. Egyszerûen nézôk szerepére jutott. Ez túlzás, mert a SZET alapszabályzata biztosítja, hogy az SZKT határozatait megtárgyalja, és ha nem ért ezekkel egyet, újratárgyalásra visszaküldje azokat. A SZET-nek részt kell vennie a vitákban és a döntéshozatalban. A „tûz" körül kell ülni, hogy az ember igazán a csapathoz tartozónak érezze magát. A háttérbôl ez viszont nem mûködik — mondta a SZET elnöke.
— Mindenképpen szükség van az alapszabályzat-módosításra — folytatta. — A történelmi egyházak intézménye a legstabilabb intézmény Erdélyben még a mai napig is. Az utóbbi idôben azonban képviselôik mind ritkábban vesznek részt a SZET ülésein, valószínû úgy érzik, hogy nem ez az a fórum, amelyen híveik érdekeit igazán képviselni tudják. Nem valakinek a hibája, hogy a SZET ide jutott. Annak idején valószínû nem gondoltuk át az új helyzetet. Talán tetszett, hogy az RMDSZ az állammodell szerint kísérelte meg a szervezet felépítését. A SZET tehát a „szenátus", míg az SZKT a „parlament" szerepét töltené be. A hiba csupán az, hogy valójában csak a „parlament", az SZKT dönt. Ezen változtatni kell. Vagy meg kell szüntetni a SZET-et és egyesíteni kell az SZKT-vel, vagy a jövôben a SZET-nek nagyobb beleszólási jogot kell biztosítani az RMDSZ döntéshozatalába — vélte Csávossy György.
— Még nincs jogerôs és visszavonhatatlan ítélet a kézdivásárhelyi elítéltek ügyében — nyilatkozta lapunk kérdésére Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszter, aki hozzászólásában is tájékoztatta az SZKT-t a kézdivásárhelyi elítéltek ügyérôl. — Ez a döntés a feljebbviteli tárgyalások során valószínû megváltozik. Az események kapcsán viszont egyre inkább felmerül a gyanú, hogy a jogalkalmazás bizonyos esetekben szelektíven történik. Hargita és Kovászna megyében 1989. december 22-én, az akkori karhatalom és a tüntetôk közötti összecsapásoknak nyolc rendôráldozata volt. Érdekes, hogy azokban az esetekben, amikor a lincselôk is magyarok voltak, az áldozat is magyar volt, nem állítottak senkit bíróság elé. Kudzsirban hasonló esetek történtek. Itt az áldozatok és a tettesek is román nemzetiségûek voltak, de nem került sor felelôsségre vonásra. Csak azokban az esetekben kezdeményeztek bírósági eljárást, amikor az érintettek nemzetisége különbözô volt. Jóllehet alkalmazni kellett volna a kegyelmi, az amnesztiatörvényt, ez nem történt meg. Így megszületett a kézdivásárhelyi ítélet, amit nem kell különválasztani a zetelaki és az oroszhegyi ügytôl. A nemrég elítélt magyar bányász esetében viszont jogerôs az ítélet. Tamás Sándor kézdiszéki (Kovászna megyei) képviselôtôl megtudtuk: az egyik elsô fokon elítélt, amikor tudomást szerzett a bírósági döntésrôl, balesetet szenvedett, a másik idegösszeomlást kapott, a harmadik külföldön tartózkodik, a negyedik ítéletét felfüggesztették, az ötödiket felmentették, a hatodik pedig idôközben elhunyt.
A vádlottak hozzátartozói és a kézdivásárhelyi lakosok közül egyesek éhségsztrájkba kezdtek, de mivel Romániában ez a tiltakozási forma még nem vezet eredményre, ennek felfüggesztése mellett döntöttek. Aláírásgyûjtést kezdeményeztek: néhány óra alatt több mint száz kézdivásárhelyi látta el kézjegyével a tiltakozó állásfoglalást. Az SZKT-n mindenki egyöntetûen támogatta az akciót, több mint száz aláírás gyûlt össze. Az SZKT ugyanakkor úgy döntött, hogy határozatot fogad el a kézdivásárhelyiek ügyében.
A kézdivásárhelyiek február 26-i felhívásukban leszögezik: Agache Aurel milicista ôrnagy nem gyilkosság áldozata, hanem népharag végzett vele. „Bízunk abban, hogy a fellebbezés során a védelem képviselôi bebizonyítják az elsôfokú ítélet igazságtalan és téves voltát."
Kivizsgálás az Audiovizuális Tanács határozata ellen
Eckstein-Kovács Péter az Audiovizuális Tanács múlt heti döntésével — amely szerint a tévéadóknak még az élôben közvetített mûsorokat is kötelezô módon román nyelvre kell fordítaniuk — kapcsolatban elmondta, a Kisebbségvédelmi Minisztérium vizsgálja ennek hatályon kívül helyezésének a módozatait.
— Két lehetôség közül választhatunk — mondta a kisebbségvédelmi miniszter. — Vagy megtámadjuk a közigazgatási bíróságon a határozatot, amit az említett tévétársaságok tehetnek meg, vagy az Audiovizuális Tanács visszavonja a rendeletet. Közigazgatási rendelkezés esetében ugyanis lehetséges, hogy azt még az alkalmazás elôtt hatályon kívül helyezik — hangsúlyozta Eckstein-Kovács Péter.
A személyét ért újabb támadások alkalmával szerkesztôségünkbe eljuttatott levelében Tôkés László úgy véli, az intrikák mind egy tôrôl fakadnak vagy egyazon irányba mutatnak.
A nagyváradi Vest hasábjain megjelent, a püspöknek tulajdonított házasságtörési és válási híreket — amelyek Tôkés László szerint csupán egy részét képezik a személyét ért támadásoknak — a hazai és a magyarországi média is tovább terjesztette.
„Külön figyelmet érdemel az az eset, amikor február 8-ra tervezett találkozásunkat megelôzôen a román diplomácia egészen szokatlan módon azért lépett közbe Budapestnél, hogy Orbán Viktor miniszterelnök ne fogadjon Radu Vasile román államfô akkor küszöbönálló hivatalos látogatását megelôzôen.
Az úgynevezett szexgate-tôl a nagyváradi Pénzügyôrség kiszállásáig, a legocsmányabb provinciális sajtótámadástól a budapesti magyar–magyar csúcstalálkozóig terjedôen valamennyinek egy a vége: alkotóerônk, cselekvô összefogásunk, megtartó hitünk, éltetô közösségeink megsemmisítô bomlasztása" — áll Tôkés László nyilatkozatában.
A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének február 12-i gyûlésén számos, a magyar iskolákat érintô kérdés mellett felvetôdött, hogy a román iskolákban tanuló, több mint háromezer magyar gyermek anyanyelvi és vallási oktatása megoldásra vár. Buchwald Péter alprefektus és Székely Géza, az RMPSZ Kolozs megyei elnöke a kérdés súlyának megfelelôen február 26-ra újabb megbeszélést hívott össze. Részt vett Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettes, Péter Tünde magyar szakos tanfelügyelô, az RMDSZ képviselôi, szülôbizottságok küldöttségei. A református felekezetet kivéve, az egyházak képviselôi nem voltak jelen, bizonyára a szervezés hiányosságai miatt.
A törvény elôírja: amennyiben egy iskolában legalább tíz tanuló kérvényezi az anyanyelvi és a vallási oktatást, akkor azt az iskola vezetôségének engedélyeznie kell. Az órák megszervezése azonban gyakorlati nehézségekbe ütközik. Szükség van a tanfelügyelôség és az egyházak közös erôfeszítésére, hogy a családoknak ezt a jogos igényét teljesíthessük. Ennek érdekében a gyûlés résztvevôi cselekvési tervet készítettek. Ezúton kérjük az érintett családokat, az egyházak és az anyanyelvi oktatás felelôs személyeit, hogy ebben a munkánkban támogassanak.
Románia kétségtelenül haladást könyvelhet el a gazdasági reformokat illetôen, ám ez nem volt elégséges ahhoz, hogy egyezmény aláírására bírják a Nemzetközi Valutaalap képviselôit. A kudarcba fulladt tárgyalások a hivatalosságok és politikusok részére egyértelmûen jelzik, hogy Romániának minél elôbb olyan gazdasági légkört kell teremtenie, amely biztosítja a kedvezôtlen döntés felülbírálását s az összeomlás elkerülését.
Emanuel Zervoudakis, a valutaalap egyik képviselôje a tárgyalásokat követôen elmondta, a hatóságoknak fel kell lépniük a bankok reformjának ügyében, a veszteséges bányavállalatok felszámolásának, a veszteségek csökkentésének és a privatizáció felgyorsításának területén. Románia külföldi adósságai, nehéz helyzete sem volt elegendô a képviselôk meggyôzéséhez. Így a következô hónapokban az országnak egyedül kell megbirkóznia feladataival.
A Bancorex helyzetének rendezése talán egyike a kölcsön odaítélését biztosító alapvetô feltételeknek.
A Nemzetközi Valutaalap újabb tárgyalások végett április elején visszatér Romániába. Akkor lehetôség nyílik arra, hogy látogatásuk végeztével magukkal vigyék Románia szándéknyilatkozatát, amelyben kölcsönért folyamodik. Ennek megtárgyalására azonban csupán júniusban kerülhet sor.
Akár történelminek is nevezhetô, hogy Magyarország határôrizeti szerve egy szomszédos állam hasonló feladatot ellátó testületével együttmûködik a szervezett bûnözés elleni harcban, illetve közösen próbálják felszámolni a belsô korrupciós jelenségeket — mondta Kiss Kálmán vezérôrnagy, a magyar határôrség megbízott parancsnoka vasárnap orosházi sajtótájékoztatóján.
A fôtiszt ezt megelôzôen román kollégájával folytatott tárgyalásain megállapodott abban, hogy a már eddig is jó együttmûködésüket az e két témában szerzett tapasztalataikkal is kibôvítik.
A jövôben összehangolják azokat az akciókat, amelyekkel megpróbálják kiszûrni a határátkelések során elôforduló jogsértéseket. Kicserélik tapasztalataikat a szervezett bûnözés elleni fellépésrôl is, hiszen csak közös erôvel tudják kiszûrni az illegális migrációt, a kábítószer-kereskedelmet, a fegyver- és lôszercsempészetet. Aurel Neagu szerint is lejárt már a szavak ideje, s tettekre van szükség. Egy ország önmagában nem képes felvenni a versenyt a nemzetközi szervezett bûnözéssel. Ez is indokolja mai tárgyalásainkat — szögezte le.
A 442 kilométeres román–magyar határszakaszon tavaly a személyforgalomban több mint 10,5 millió utas lépte át a határt, s ez 1997-hez képest 8,5 százalékos növekedést jelent. A gépjármûforgalomban 3,5 millió átlépést regisztráltak, ami 14,1 százalékos emelkedés. Tavaly a román–magyar határon mindössze 815 Magyarországra illegálisan belépôt fogtak el. A jó felderítési arány köszönhetô a román határôrizeti szervek jó megelôzô munkájának, másrészt az itt belépôk java része legális okmányokkal érkezik, s csak Ausztria felé próbálkozik a zöld határon.
A magyar határôrség készül a schengeni egyezmény követelményeinek a betartására — mondta Kiss Kálmán. A vezetôk felkészítése után most a végrehajtó állomány kerül sorra. PHARE- és kormányzati pénzekbôl az idén 3,5 milliárd forintot szánnak fejlesztésre, köztük olyan technikai eszközök beszerzését is elhatározták, amelyek megkönnyítik a személygépjármû-forgalomban a kábítószercsempészek kiszûrését. Egy-egy ilyen készülék 20–25 millió forintba kerül, s várhatóan a jugoszláv, a román és az ukrán határ mentére telepítik azokat.
A román határrendôrség fôigazgatója a schengeni egyezménnyel kapcsolatban megjegyezte: igaz, Magyarország gyakorlatilag belépett a NATO-ba, ám az uniós tagság idôpontja még nem dôlt el. Szerinte bármilyen megállapodás is születik a késôbbiekben, akkor is minden olyan országnak együtt kell mûködnie, amelyik a nemzetközi bûnözés útvonalába esik.
ASZTMAKLUB
A Filantrop Humanitárius Alapítvány asztmaklubja március 1-jén du. 5 órakor tartja összejövetelét a Bilascu (Majális) utca 5. szám alatti Györkös Mányi Albert Emlékházban. Dr. Nagy Lajos fôorvos Serdülôkori asztma és annak lépcsôzetes kezelése címmel tart elôadást, amelyet videofilm vetítés és kérdés–feleletek követnek. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
VDOVKINA ANASZTÁZIA festett zománc ikonkiállítása nyílik meg a Fô tér 14. szám alatti Kis Galériában március elsején, hétfôn délután 5 órakor.
MARTA PETREU, OLIVIER APERT, ION MURESAN ÉS DUMITRU TEPENEAG KÖLTÔK KÖZREMÛKÖDÉSÉVEL tart lírai estet március 3-án, szerdán este 7 órakor a Szentegyház utcai Fotógalériában a Francia Kulturális Központ. Ugyanazon alkalommal könyvbemutatót is tartanak: Olivier Apert Comme au commercement és Dumitru Tepeneag Hotel Europa címû köteteit ismertetik.
Március elsején, délután 5 órakor tartják a mûvész alkotómûhely záróünnepségét a K. L. Galériában (Szentegyház utca 4. szám, II. emelet).
ÜGYVÉDET KERESNEK
A roma nemzeti kisebbség támogatási programjának keretében, az Amare Phrala kormányon kívüli romaszervezet Kisebbségvédelmi Hivatala ingyenes jogtanácsadási szolgálatot szervez. Ennek érdekében keresnek egy — az angol nyelvet is ismerô — ügyvédet, akivel együtt mûködhetnének.
AZ ARANYCSAPAT 1950–1956 közötti mérkôzéseirôl szóló összeállítást nézhetik meg videokazettáról az édeklôdôk kedden du. fél 5 órától az RMDSZ Pata–Györgyfalvi kerületi székházában (Ariesului, volt Jobbágy utca 55. szám).
NÉGYSZEMKÖZT JÉZUSSAL — hitmélyítô és hiterôsítô evangélizációs hetet tartanak március 1–7. között, naponta du 6 órától a Bulgária telepi református templomban (Arad utca 10.). Igét hirdet Visky János lelkész.
KÖNYVVITELI ÉS INFLÁCIÓSZÁMÍTÁSI TANÁCSOKKAL látják el az érdeklôdôket az RMKT Kolozs megyei szervezetének székházában (Kövespad/Pietroasa 12.) március 4-én, du. 6–7 óra között.
— Mit bizonyít az Alimentara ellen indított negyvennél több per?
— Azt, hogy a polgármester nagyon jelentôs. Feljelentôs.
Szombaton az Apáczai-líceumban nagy volt a sürgés-forgás. Ha nem maradt volna el a szünetet jelzô csengôszó, bárki azt hihette volna, hogy elnézte a naptárat: nem szombat van, hanem szokványos hétköznapi tanítás folyik. A biológia, földrajz, latin stb. tantárgyolimpiász mellett szombaton a líceum épületében zajlott az Aranka György Nyelv- és Beszédmûvelô Verseny megyei szakasza, V–VIII. osztályosok számára.
— Ez a versenyforma a magyar szakos tanárok módszertani körének kezdeményezésére jött létre — mondja Misztrik Jolán tanárnô. — Eleinte csak IX–XII. osztályosok részére szerveztük Kolozs megyében, de késôbb bekapcsolódhattak a kisebbek és más megyék is. A IX–XII-esek megyei szintû megmérettetésére március 20-án kerül sor, majd 26-án lesz Kolozsváron az országos döntô. Ezen egyelôre a kisebbek nem vesznek részt, viszont az V–VIII. osztály legjobbjaiból összeállított csapat képviseli majd Kolozs megyét a május elején Nagybányán sorra kerülô Kôrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Versenyen.
A versengés három „szakosztályban" folyt: édes anyanyelvünk, szép magyar beszéd, s ettôl az évtôl kezdôdôen van egy új kategória, a versmondás, azaz versben bujdosó. A drukkoló diákok a VÁR–LAK teremben várakoztak, a Felkészítôben álltak rajthoz, majd az elôadóteremben vizsgáztak. Az édes anyanyelvünk versenyzôinek egy feladatlapot kellett kitölteniük, majd rövid gondolkodás után megadott témában háromperces folyamatos szöveget kellett rögtönözniük. A szavalók egy kötelezô és egy szabadon választott verset mondtak el, míg a szép magyar beszéd versenyzôi egy kötelezô és egy választott szövegrészt olvastak fel, szövegjelölést végeztek, majd nyelvhelyességi kérdésekre válaszoltak. Bevallásuk szerint a diákok jobban vonzódnak a „szabadabb" feladatokhoz.
Délután fél három — a tanári szoba tele van, a folyosón és a tantermekben várakozásteljes diáklárma. Ôk már végeztek, most a líceum magyar szakos tanárain a sor, akik felvállalták a szervezés, lebonyolítás gondjait-bajait. Mindannyian kitûnôre vizsgáztak: kezdeményezésbôl, kitartásból, teremtésbôl. Bizakodhatunk, jó doktorai és ígéretes páciensei vannak ma az iskolának.
Íme, a legjobbak névsora. Édes anyanyelvünk — elsô helyet nyertek: Visky Ábel, V. osztály, Apáczai-líceum, Sebestyén Ágnes, VI. osztály, Báthory-líceum, Enyedi Sarolta, VII. osztály, 14-es Számú Iskola, Adorjáni Anna, VIII. osztály, Apáczai-líceum. Versben bujdosó: I. díj — Patrubány Anna, Báthory-líceum, V. osztály, II. díj — Majó Zsuzsa, Apáczai-líceum, V. osztály, III. díj — Hajdú Beáta,Báthory-líceum, V. osztály. Szép magyar beszéd — V–VI. osztály: I. díj — Fülöp Júlia, Tordaszentmihály, VI. osztály, II. díj — Bitay Csilla, Báthory-líceum, V. osztály, III. díj — Sebestyén Pál Katalin, Báthory-líceum, V. osztály; VII–VIII. osztály: I. díj — Tárkány Andrea, Dés, 5-ös Számú Iskola, VIII. osztály, II. díj — Szabó Emese, Brassai-líceum, VIII. osztály, III. díj — Kerekes Melinda, Dés, 5-ös Számú Iskola, VIII. osztály és Vígh Amália, Dés, 1-es Számú Iskola, VIII. osztály.
A jutalmakat képezô könyvek a módszertani körbe szervezôdött magyar szakos tanárok ajándékai.
A Tehnofrig Rt. vezetôségétôl hallottuk a minap, hogy a kérlelhetetlen szerkezetváltás miatt kényszerültek elbocsátásokra. A gyárnak jelenleg 752 alkalmazottja van, ebbôl 493 munkás, 17 mester és 242 mûszaki-adminisztratív személyzet (TESA). Arra a kérdésre, hogy miért olyan nagy az irodisták részaránya, válaszként kioktatták a sajtót: komcsi idôkbeli reflex a TESA-gárdát valamiféle parazita társaságnak tüntetni fel, miközben az értéket létrehozóknak kizárólag a fizikai munkát végzôket tartják. Mert lám, Nyugaton az egészséges arány szerint egy munkásra három adminisztratív alkalmazott jut.
Nem jártam ilyen egészséges nyugati helyeken, de valahogy mégis nehezen hiszem el a fenti állítást. Várom hát az illetékes, világot látott, de nem igazgatói vagy fôkönyvelôi tisztséget betöltô tanút, aki majd „engem gyaláz, engem TESA vesz a szóra..."
Nemrég Nagyváradon találkoztak a romániai repülôterek vezetôi. A megbeszélésen jelen voltak a kormány, az érintett megyei tanácsok és a TAROM társaság képviselôi, akik többek között a pillanatnyilag tervezet alakjában levô repülôterek mûszaki-gazdasági és használati feltételeit szabályozó törvényt is megvitatták. A szállításügyi minisztérium képviselôi meghatározták azt az összeget, amely a Különleges Polgári Repülési Alapba (FSAC) kerül. Ennek 15%-a jut a megyei tanácsoknak hatáskörébe tartozó repülôterek adminisztrálására. Az FSAC-hoz 13 repülôtér tartozik, ezek összesen 9 milliárd 300 millió lejes támogatásban részesülnek.
David Ciceo, a kolozsvári nemzetközi repülôtér igazgatója reméli, hogy a beígért összeget minél hamarabb megkapják és korszerûsítési munkálatokra fordíthatják. Ugyanakkor hozzátette, hogy március 29-tôl, a nyári menetrend életbe lépésével felújítják a TAROM Bukarest–Kolozsvár–Budapest útvonalú járatát.
A Hivatalos Közlönyben február végén megjelent 9. számú sürgôsségi kormányrendelet módosította a politikai okokból üldözött, valamint külföldre deportált, fogságba esett személyeknek járó jogokról szóló 1990. évi 118. számú törvényrendeletet (ez utóbbi jogszabályt a módosításokkal 1998-ban, a 118. Hivatalos Közlönyben közölték újra).
A módosítás lényege a havi járandóság összegének növelése. Eszerint mindazok, akik 1945. március 6-a után politikai okból: a) végleges határozat alapján szabadságvesztéses büntetést hajtottak végre, b) hatósági rendelkezésre vagy a megtorlók intézkedésére megfosztották szabadságától, e) más helységbe voltak áttelepítve, valamint mindazok, akiket 1944. augusztus 23-a után külföldre deportáltak vagy a szovjet fél fogságába kerültek (illetve maradtak ez után a dátum után), ettôl az évtôl havonta 130 ezer lejes járandóságra jogosultak minden fogságban, áttelepítésben, deportálásban eltöltött év után. Az elmegyógyintézetbe utaltaknak, valamint a kötelezô lakhelyen tartózkodóknak [a törvényrendelet 1. szakaszának c) és d) pontjai] havi 55 ezer lej járandóságot folyósítanak minden beutalási vagy kötelezô lakhelyen töltött évért. A pénzbeli pótlék attól függetlenül jár, hogy az arra jogosult nyugdíjas vagy sem.
Módosították továbbá a 118. jogszabály 4. szakaszának három bekezdését is. Ezek szövege a következô: a fogvatartás (elmegyógyintézeti), beutalás, áttelepítés, deportálás vagy fogság ideje alatt eltûnt, megsemmisített személy túlélô, de utólag újra nem házasodott házastársa havi adómentes 130 ezer lejes pótlékra jogosult. Hasonló jogokkal rendelkezik a szabadulása után elhunyt személy túlélô, újra nem házasodott házastársa is. A havi 130 ezer lejes pótlék annak az özvegynek is jár, aki túlélési meggondolásból vált el (annak idején) házastársától, azzal a feltétellel, hogy nem házasodott újra, és be tudja bizonyítani, hogy továbbra is együtt élt az áldozattal.
L. P., Kolozsvár: Milyen hatáskörrel rendelkezik egy lakótársulás keretén belül a lakók (tulajdonosok) közgyûlése, illetve milyen kérdésekben határoz?
Válasz: A lakók, illetve az új jogszabályokban használt kifejezéssel élve, tulajdonosok közgyûlése a következô kérdésekben fogad el határozatokat: a) az épület karbantartása és az ezzel összefüggô ügyintézési teendôk, a szolgáltatást nyújtó vállalatokkal kötött szerzôdések teljesítése, a tulajdonostársulás jogi és magánszemélyekkel szembeni kötelezettségének teljesítése; b) költségvetés; annak az idôszaknak a megállapítása, ameddig a valakinél vendégeskedô személynek nem kell hozzájárulnia a közköltséghez, a tulajdonosok hozzájárulása a közös költségekhez, a társulás pénzalapjainak a felhasználása; c) a közös helyiségek használata vagy adott esetben használatának megváltoztatása (ez utóbbi esetben szükséges a tulajdonosok többségének, illetve kötelezô módon a közvetlenül érintetteknek a beleegyezése!); d) egy belsô, együttélési szabályzat kidolgozása; e) a gondnok alkalmazásának feltétele, az errôl szóló iratcsomó bemutatásával; f) az ellenôrzô bizottság megállapítása és feladatának pontos meghatározása. (Az 1996/114. lakástörvény alkalmazására kiadott 1997/446. kormányhatározat.)
A Szabadság megemlékezett Márton Áron püspökké szentelésének 60. évfordulójáról. Töprengésre és arra késztet, hogy önmagunkba szállva elemezzük sorsunkat és életünket.
Venczel József szociológus és statisztikus, a római katolikus egyház gazdasági és más polgári ügyeit intézô tanácsban (státusban) aktív, vezetô tisztséget töltött be. Ugyanakkor aktívan együttmûködött az erdélyi magyarság akkori gazdasági és civil érdekvédelmi szervezeteivel is. Már kolozsvári plébános korában egyik bizalmi embere volt Márton Áronnak. Segítségével a püspök betekintést nyert az erdélyi magyarság gazdasági és egyéb problémáiba. Ha valaki, akkor Venczel József tudta, hogy Márton Áron mennyire a szívén viseli az erdélyi magyarságnak a kisebbségi léttel járó bajait, nyomorát.
Nem volna teljes a kép, ha nem említenénk meg dr. Nagy Zoltán példáját is. Ô a szövetkezeti mozgalomnak volt elkötelezett híve és építôje. E kérdéskörnek szentelte doktori disszertációját is. Márton Áron püspök úr az ô közremûködésére, segítségére is igényt tartott.
A visszaemlékezés sem lenne teljes, ha csak a püspökké szentelés momentumára szorítkoznánk. A püspök úr sorsa szorosan összefüggött népe sorsával, tudatosan vállalta minden baját, gondját. Megértette, hogy a fennmaradás garanciái, alapkövei azok a kulturális, szociális és gazdasági intézmények, szervezetek, melyek képesek az érdekeket összefogni, egyeztetni, az érdekvédelmet hatékonyan megszervezni és képviselni. Megértette, hogy a mindennapi lét gondjait fel kell vállalni, és e felelôsség alól a történelmi egyházak sem vonhatják ki magukat. Azon kiválóságok sorába tartozott, aki a sorsformáló értelem kiemelkedô formálói, alakítói voltak.
Akárcsak az összlakosságnál, az erdélyi magyarság esetében is a falusi lakosság, a parasztság dominált. A falu volt az a bázis, mely a fennmaradás garanciáját képezte. A föld, a földhöz való kötôdés olyan tényezô, amelyet nem manipulálhatott könnyen az államhatalom. A parasztság gazdasági helyzete, a falu fejlôdése olyan tényezôk voltak, amelyeket egy, a népe sorsára figyelô, azért aggódó vezetô nem hagyhatott figyelmen kívül. Márton Áron püspököt eredete, származása is arra determinálta, hogy e kérdéskör egy pillanatig se esen ki a látószögébôl. Hiszen székely, falusi parasztgyerek volt, amit se nem szégyellt, se meg nem tagadott. Megértette, hogy a leghatásosabb segítség, amit e kérdésben nyújthat, az az irányítása, vezetése alatt álló falusi papságnak arra való ösztönzése, hogy a falu gazdasági mozgalmait is támogassák, éljenek azzal a lehetôséggel, hogy a falu népe, a közvélemény rájuk hallgat, szavuknak súlya van.
Ugyanakkor, püspöki tevékenysége kezdetétôl igyekezett szoros kapcsolatot tartani az erdélyi gazdaköri és szövetkezeti mozgalommal.
Lelkes híve volt a szövetkezeti oktatás bevezetésének és fejlesztésének, a létezô és létrejövô iskolaszövetkezetek ügyének is külön figyelmet szentelt. E kérdésben talán nem felesleges két idevágó dokumentum másolatának közlése, amelyek önmagukért beszélnek.
Nem véletlen, hogy 1949 elôtt az erdélyi magyar történelmi egyházak falusi papjai és a falun élô értelmiségiek támogatták a szövetkezeti ügyet. Elkezdve a teológiai intézetekkel és papneveldével, minden felekezeti szakiskolában volt szövetkezeti oktatás, és minden felekezeti iskolában létezett iskolaszövetkezet.
Az egyházak minden támogatást megadtak a gazdaköri mozgalomnak. A gazdakörök az egyházi épületekben találtak otthonra.
Márton Áron mindent megtett az erdélyi magyarság intézményeinek, szervezeteinek megmentéséért, amikor 1949-ben az új kommunista hatalom beindította a kampányt azok megszüntetéséért, felszámolásáért. Teljes tekintélyével, erkölcsi súlyával kiállt megmentésükért, tiltakozott felszámolásuk ellen. Az említett intézmények vezetôi mögé állt teljes erkölcsi súlyával és tekintélyével.
Az 1950 augusztusában lefolytatott koncepciós (politikai) per vádlottai között Márton Áron is ott ült dr. Szász Pál, az EMGE elnöke, Korparich Ede, az erdélyi Hangya Szövetkezet elnöke, Lakatos István, a szövetség (Kolozsvári Hitelszövetkezeti Központ) elnöke mellett a vádlottak padján. Mindannyian 10–20 év közötti börtönbüntetést kaptak. 1964-ben szabadultak, kivéve dr. Szász Pált, aki nem élte túl e kegyetlen börtönéveket.
A két világháború közötti idôszakban, sôt 1949-ig (a felszámolásig) a romániai magyar szövetkezeti és a gazdaköri mozgalom világviszonylatban is az élvonalba tartozott. Ennek egyik magyarázata, hogy a történelmi egyházak e mozgalmak mögé álltak. És hol tartunk ma?
E kérdés megválaszolásában is sok tanulsággal szolgálhat Márton Áron püspök úr életútjának története!
Elôre mosolygok magamban, mikor valamelyik rádióadón bejelentik: és most hallgassák meg, mit ígérnek mára a csillagok. Még nem volt nap, hogy valamelyik jóslat beváljon. No de ettôl nem dôl össze a világ. Egyszer hallom, hogy este találkozom testvéremmel. Tudtommal (szüleim ôszinte emberek) testvérem nem volt, nincs, és már nem is lesz. Történt ám ennél tragikomikusabb eset is. Egy téli reggelen hallom, hogy aznap minden úgy fog menni számomra, mint a karikacsapás. Régi vágyaim teljesülnek (ezekbôl százával van), pénzt kapok (vajon kitôl — gyötröm agyamat), hosszú útra megyek (hova? — forognak a kerekek fejemben) stb...
Aznap, alig tettem ki a lábamat a lakásból, elcsúsztam a jegen, és megrepedt a vállcsontom. A jóslás részben bejött, ugyanis elég messze lakom az ortopédiától. (Hosszú út, ugyebár.) Pénzt nem kaptam, annál többet adtam taxira, mert a fájdalomtól szinte ordítottam.
Ennél szórakoztatóbb az újságokat olvasni. Ma már szinte nincs lap, amelyik ne közölne horoszkópot. A bibi az, ahogy ahány újság, annyiféle jóslat van aznapra. Egyik szerint hatalmas szerencse ér, a másikból kiderül, hogy azon a napon akár a ménkû is belém csaphat.
A legnagyobb hülyítés a tv-adókon folyik. Felhív a kíváncsi ember egy számot, és jósolnak neki. Óriási ötlet, hogyan lehet az elkeseredett, szegény ember utolsó lejét is kicsalni zsebébôl. Ki ne szeretné hallani, hogy másnaptól gyökeresen megváltozik élete, egyik napról a másikra milliomos lesz, az egyedül élô hamarosan megnôsül vagy férjhez megy. És eljön a nap, mikor hozzák a telefonszámlát. Emberünk magából kikelve rohan a postára, hogy ô az összeg egynegyedét sem beszélte le. Dehogynem. Naivságában csak azt nem vette észre, hogy a horoszkóp telefonszáma alatt, egyre apróbb betûkkel, de fel van tüntetve egy bizonyos összeg, amit ha figyelmesen elolvasna, életében nem telefonálna jósoknak, jövendômondóknak.
Többen szinte visítottak a gyönyörûségtôl, hogy a Csernátoni Fórumon megnyilatkozókat választották vezérborzossá itt meg ott. Merthogy nemsokára nyakunkon a kongresszus és ôk a radikálisok!
Tartok tôle, nem is a radikalizálódás hiányzik nekünk, hanem az okosság, esetleg a politikai rafinéria, s le kellene szoknunk végre a zsiráflassúságról — mert ha szálkát szúrnak a farkunkba, amire felkapjuk az igen távol lévô fejünket, addig a sértett rész szépen begennyesedik. De nem ártana kimászni ebbôl az örökös védekezôállásból sem. Lehet, hogy mindezt így, együtt radikalizmusnak nevezik, de vajon a megnevezésnek éppen olyan nagy a jelentôsége? Ideje volna megtanulni — jó nyolcvan éve tanulgatjuk —, hogy a Balkánon balkániul kell politizálni. (Lehet, hogy nem olyan elegáns, de megtörténhet, hogy erdményesebb.) Mert, ha errôl nem feledkezünk meg, felkészülten várhattuk volna például, hogy ha elcsitul a bányászjárások körüli izgalom — márpedig biztos volt, hogy egyszer elcsitul! —, újra mi jövünk föl a tapétára. Mint ahogy tévés, kékújságos és más igyekezetek, no meg brassói „meghívók" bizonyság rá, befutott újra a mi idônk! Téma nélkül nem maradhatnak sem a kék, sem a piros, sem egyéb lapok! Mert a hatodik bányászjárástól hôssé magasztosodtak az elôzôleg még nyúlként futó csendôrök, s ahogy Cozma csuklóján kattant a blincs, nyomban tele torokból harsoghatta mindenki: itt a jogállami Kánaán! Pedig a kék és más színû lapok okosai is bizonyára tudják, hogy a jogállam olyan mûfaj, amely sehol a világon nem varázsolódott elô egyik pillanatról a másikra. Évek, évtizedek (századok!) alatt alakult ki. Nincsenek ugyanis a jogállamiság kialakulásához rögtön ható varázsszavak. Hogy egyebet ne mondjunk, az állampolgároknak is meg kell tanulniuk a „mesterséget", föl kell — úgymond — készülniük rá. Meg a jogállamiságot biztosító kicsodáknak, micsodáknak is! Többnyire nem elég azt mondani, HOPP, ugrani is kell néha. Természetesen nem úgy, mint az „ötödiknél" a csendôrök — visszafelé És nem a lábuk közé csippentett farokkal. Ámbátor — semmiképpen sem tagadható — a jogállamiság kikiáltása után a tévében, újságok riportképein láthattuk, hogy a kurd tüntetôk közül milyen bátran és keményen tudták kirángatni a csendôrök a — nôket! Vagyis van ott putyera, ha... Ha gyengébb az ellenfél. (És ha fél az ellenfél.) Pláne, ha ráadásul idegen is, meg békés is. Mint amilyen a Csereháton s a székely megyékben tálalva vala nekik, ahol hû de gyorsan és hatékonyan megoldható minden. Lám, az egyik brassói jogvédô hivatalnak is (nagy-nagy elfoglaltsága ellenére) milyen sürgôsen került ideje rá, ha a Cserehát kezdetéhez hasonló Csernátoni Fórum megnyilatkozóit kellett összeterelnie (netán összeperelnie). Tény, egy jogállamban ez is feladata a jogvédô hivatalnak. Csakhogy egy jogállamban — ettôl függetlenül is — meg szokták kérdezni: a rablókra, csalókra, gyilkosokra, terroristákra (1989), sikkasztókra, korruptokra, a márosvásárhelyi pogrom szervezôire, a bányászjárások sugalmazóira, a zászlótolvajokra meg a többire hogyhogy nem jut(ott) egy fikarcnyi idô sem? Tény az is, hogy az RMDSZ sem csillogott, tolakodott túl hevesen eddig követeléseivel, feljelentéseivel — sem az ügyek elaltatása ellen. Pedig, ha valamelyik pártnak — kormányzó pártnak — belegázoltak a becsületébe, hát az RMDSZ ebben akár európai bajnok is lehetne!
Legrosszabb pillanatomban sem akarhatnám azt sugalmazni, hogy a feljelentésben fürge polgármesterünket toljam példaképként magunk elé, de hát mégiscsak ô beszél e környéken a legtisztább balkáni tájszólásban... s a jelek szerint a brassói begyûjtésben sem egészen makulátlan.
Taoisták szerint, a legprimitívebb állattól is lehet tanulni! Sôt, kell!
Mert feljöttek a megnyilatkozók, ezentúl talán másképp lesz — gondoltam —, mikor azt hallom a rádióból, hogy két képviselônk és egy szenátorunk jelent meg a brassói jogvédô hivatal elôtt, és megmagyarázta: a csernátoni összejövetel nem volt alkotmányellenes, míg a kihallgatásukat vezetô szakember, akinek eszébe se jutott megmagyarázni a behívás alkotmányosságát, úgy ítélte, hogy honatyáink közremûködése törvénytisztelônek bizonyult.
Ez megnyugtató. Csak az a kérdés, hogy polgármesterünk — ha ô volt valóban a feljelentô — és a roppant szolgálatkész jogvédô hivatal megelégszik-e ennyivel?
És a kongresszus közeledtével egyre gyakrabban megnyilatkozók?
Több ezer hektár mezôgazdasági terület, parasztgazdaság és lakás került víz alá az elmúlt napokban a rövid idô alatt lehullott bôséges csapadék és a hirtelen felmelegedéssel járó hóolvadás következtében.
Zavarok jelentkeztek az áramszolgáltatásban, számos telefonvonal megrongálódott, hegyvidéki települések szigetelôdtek el. Órákig megbénult a közlekedés: hóban rekedt kocsisorok kígyóztak az útszélen. A tévéadók megdöbbentô felvételeket sugároztak a medrükbôl kiöntött folyókról, vízzel elöntött házakról, aggódó, elkeseredett emberekrôl.
Egy-egy település lakossága arra kényszerült, hogy elhagyja otthonát. A megújuló természet pillanatok alatt megsemmisítette a gazdálkodók álmát, egy szerencsésebb, termékenyebb és gazdagabb évbe vetett hitét.
A filmkockák jelzik a teljes káoszt: emberek próbálják menteni, amit a víz nem pusztított el. Sírva panaszolják a kamerák elôtt, hogy szükségük van pénzre, élelemre, ruhára. A kormány megígérte a támogatást, de ezzel még nem enyhített a gondokon. A külföldi csomagokat felbontva kapták meg: a meghagyott ruhadarabok pedig használhatatlanok.
Az idén egyelôre csak a Vöröskereszt részérôl érkezett segítség. A környezetvédelmi minisztérium határozattervezetet terjeszt ugyan a kormány elé az árvízsújtottak kárpótlásáért, de sajnos, az ígéreteken túl a tavaly sem történt sok konkrétum.
Emlékezetes marad az erdélyi árvízkárosultak megsegítésére szervezett tavalyi marosvásárhelyi jótékonysági koncert: sikerült összefogás volt, együttérzésrôl tanúskodott az árvíz sújtotta települések lakóival. A különbözô gyûjtések azonban csak átmenetileg enyhítettek a helyzeten.
Jóllehet a természet meghúzta a vészharangot, de ez süket fülekre talált. Az elmúlt napok eseményei bizonyítják, hogy akárcsak egy évvel korábban, most is ugyanazok a veszélyek leselkednek e területek lakóira. Ezek után tehát csak abban reménykedhetünk, hogy jövôre a tavasz valamivel kíméletesebb lesz, mint az elmúlt években.
Radu Vasile kormányfô szombaton kilátásba helyezte, hogy azonnal távozik posztjáról, ha a Victor Ciorbeával kirobbant heves vitájában pártja nem biztosítja számára az egyértelmû támogatást.
A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt országos vezetôsége kétnapos ülésén a pártszakadás veszélyét is elôrevetítô heves vita robbant ki Victor Ciorbea volt miniszterelnök és Radu Vasile jelenlegi kormányfô között.
Pénteken, a tanácskozás elsô napján még úgy tûnt, hogy a parasztpártban fölényben van a Radu Vasile-vezette koalíciós kormányt támogató irányvonal, a vezetôségi értekezlet szombat délelôtti ülésén azonban súlyos nézeteltérésekre derült fény.
Victor Ciorbea, a párt egyik alelnöke, volt kormányfô élesen bírálta Radu Vasile jelenlegi miniszterelnököt, a koalíciós kormányt és a KDNPP kormányzati politikáját. Ciorbea szerint a parasztpárt csak akkor maradhat kormányon, ha a kormányzati munkában sikerül érvényesítenie programjának célkitûzéseit. Radu Vasile elôzô napi beszédét bírálva Victor Ciorbea azt vetette a mostani kormányfô szemére, hogy „pragmatizmus és rugalmasság" címén sorra feladja a párt elveit és célkitûzéseit. Hangoztatta: a kormányon maradás nem lehet öncél. A pártegységrôl pedig azt mondta, hogy annak elvi alapokon kell állnia és nem különbözô érdekeket kell szolgálnia.
Radu Vasile szombati beszédében élesen visszavágott Victor Ciorbeának és más bírálóinak. A kormány gazdaságpolitikáját ért bírálatokat „alaptalan, populista fecsegésnek"nyilvánította, és megengedhetetlennek nevezte az ország válságos helyzetében. Visszautasította az ellene elhangzott vádakat, és hangsúlyozta: bírálói összetévesztik saját vágyaikat a valósággal. Bejelentette: a bírálatok után döntô elhatározásra jutott, amit egyelôre nem kíván nyilvánosságra hozni. De ha a pártvezetés nem biztosítja egyértelmû támogatásáról ôt és az általa vezetett kormányt, távozik.
Ion Diaconescu, a parasztpárt elnöke a párton belüli súlyos nézeteltérésekrôl és a tanácskozáson kirobbant heves vitáról azt nyilatkozta: a résztvevôk nagy többsége a párt egysége, valamint Radu Vasile miniszterelnök és a jelenlegi koalíciós kormány támogatása mellett állt ki.
Az ortodox egyház nem halogatta, hanem alaposan elô akarta készíteni II. János Pál pápa meghívását és romániai látogatását — jelentette ki Teoctist pátriárka.
Teoctist pátriárka úgy fogalmazott, hogy a pápa romániai látogatása „ökumenikus szellemû esemény lesz, amelynek a párbeszédet és a békét kell szolgálnia", és ezért alaposan elô kell készíteni. Az ortodox egyház vezetôje ennek kapcsán emlékeztetett az ortodoxok és a görög katolikusok között fennálló vagyonjogi nézeteltérésre és a megoldását szolgáló párbeszédben elért haladásra. Hangoztatta: a pápalátogatás révén Románia sokat nyerhet „vallási szempontból".
Teoctist kijelentéseivel egyidejûleg pénteken Radu Vasile miniszterelnök a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt vezetôségi ülésén azt hangsúlyozta, hogy a pápának ez év májusára kitûzött látogatása kárpótolni fogja Romániát azért a kudarcért, hogy most nem került be a NATO-ba. A kormányfô ugyanakkor utalt rá, hogy ortodox egyházi körökben ellenállás tapasztalható azzal a tervvel kapcsolatban, hogy a látogatás során II. János Pál pápa Bukaresten kívül felkeresse a katolikusok által kompromisszumos megoldásként elfogadott Kolozsvárt és a Székelyföld szomszédságában lévô — egyébként a moldvai csángók lakta vidék központjának is tekintett — Bákó városát is.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |