1999. március 2.
(XI. évfolyam, 50. szám)

A Szövetségi Képviselôk Tanácsa (SZKT) hét végi marosvásárhelyi ülésén elfogadta a szociális fôosztály létesítésére vonatkozó tervezetet, amelynek többek között egyik fô célja a szociális téren jelentkezô nemzetiségi diszkrimináció megfékezése. Bucur Ildikó, az SZKT szociális bizottságának tagja hozzászólásában hangsúlyozta a szociális fôosztály létrehozásának fontosságát. Rámutatott: az RMDSZ-nek saját intézményrendszerén keresztül kell mûködtetnie a szociális programokat.

— A szociális fôosztály létesítésének gondolata már rég felvetôdött — nyilatkozta a Szabadságnak Bucur Ildikó. — Az RMDSZ programja a szociális és egészségügyi gondok orvoslására vonatkozó fejezeteket is tartalmaz, de az elmúlt kilenc évben ilyen téren semmiféle konkrét elôrelépés nem történt. Ennek oka elsôsorban az, hogy a programokat nem sikerült rendszerbe öntve mûködtetni. A szociális bizottság ezt a kérdést új koncepció kidolgozásával próbálta megoldani. Ennek lényege, hogy a jövôben szociális programokat kell kidolgozni és gyakorlatba ültetni. Nem arról van szó, hogy az RMDSZ segélyeket osztogatna, hanem megkönnyítené az információáramlást, kapcsolatot teremtene a munkavállalók és a munkaadók között, prognózisokat és elemzéseket készítene. Ugyanakkor feltérképeznénk, melyek azok a gazdasági és EU-s programok, amelyekbe be lehetne kapcsolódni.

Az új fôosztálynak nem lenne túl sok munkatársa, hanem az RMDSZ jelenlegi intézményrendszerén keresztül biztosítanánk mûködését. Az RMDSZ tisztségviselôi ugyanis az egészségügyi és szociális programokat is felvállalták. A fô cél az lenne, hogy az emberek által jelzett problémák, kezdeményezések, ötletek, felmérésék és prognózisok az illetékes fórumok tudomására jussanak. A tanácsadás, a törvényhozás és a törvénymódosítás szintén a programban szerepelnek. A szociális kérdéseknek el kell nyerniük a megfelelô súlyukat az RMDSZ politikájában, hiszen manapság az emberek legnagyobb problémája az alacsony fizetés, a kevés nyugdíj, a gondozatlanság, az elhagyatottság érzése. Nem tudják kihez fordulhatnak tanácsért, hogyan közvetítsék igényeiket és ötleteiket.

— Mikor kezdik el a tevékenységet? Milyen anyagi bázist szánnak az intézmény mûködtetésére? Kik irányítanák a munkát?

— Egyelôre csak a politikai döntés született meg. Ez azt jelenti, hogy a területi szervezetek felvállalták a szociális programoknak a mûködtetését. Még nem lehet tudni pontosan, hogy mikor indul be a tevékenység. Ez attól függ, hogy az RMDSZ ügyvezetô elnöksége hogyan tudja elôteremteni az anyagi kereteket. Az RMDSZ költségvetésébôl biztosítanák a megfelelô pénzösszeget, ami nem lenne túlságosan magas. Szükség van legalább egy helyiségre, egy ügyvezetô alelnök és két- három programfelelôs kijelölésére. Mivel kongresszus elôtt állunk, nem tartom valószínûnek, hogy a tevékenység két-három hónapnál hamarabb beinduljon. Sokan azért ragaszkodtunk a politikai döntés megszületéséhez, mert kongresszus után mindent elölrôl kellene kezdeni. Amíg kialakul az új Ügyvezetô Elnökség, a kérdés tovább halasztódik. Márpedig ez kilenc éve így történik. Nagyon remélem, hogy minél hamarabb beindul a tevékenység.

Papp Annamária

Románia és Bulgária azt fontolgatja, hogy közös parlamenti küldöttséget meneszt Jugoszláviába a koszovói békés rendezés elôsegítése érdekében. A javaslatot, amelyet elôször Bulgária terjesztett a rambouillet-i Koszovó-értekezlet résztvevôi elé, Sinaián vitatta meg a román és bolgár küldöttség.

„Kezdeményeztük, hogy bolgár parlamenti delegációt küldünk Belgrádba és Pristinába" — mondta újságíróknak Ivan Kosztov bolgár miniszterelnök a megbeszélések után, amelyeken javasolta, hogy román parlamenti képviselôk is tartsanak majd a küldöttséggel. Radu Vasile hasznosnak minôsítette a javaslatot, de hozzátette, hogy azt még el kell fogadnia a parlamentnek.

Mint a Reuters utal rá, tavaly mind Románia, mind Bulgária engedélyezte, hogy légterét használják egy Szerbia elleni esetleges NATO-akcióhoz. Vasile vasárnap elmondta, hogy a NATO most még nem kért román segítséget, de Bukarest fontolóra veheti támogató egységek, például mérnökök és egészségügyiek küldését egy békefenntartó erôbe.

Marin Rajkov bolgár külügyminiszter-helyettes közölte: országa tanulmányoz egy NATO-kérést, hogy nyújtson segítséget egy Macedóniában felállítandó erônek. „Készek lennénk segíteni a NATO-csapatokat logisztikával és annak engedélyezésével, hogy a csapatok áthaladjanak Bulgárián — mondta. — De itt tekintetbe kell venni a bolgár törvényhozást, és a segítségnek Bulgária és a NATO közötti egyezményen kell alapulnia."

A két miniszterelnök a tanácskozások során abban is megegyezett, hogy a NATO-bôvítés következô fordulójából kimaradó két ország közös beadványt terjeszt majd a szövetség áprilisi washingtoni csúcsértekezlete elé. „Ha sikerül közös formulát találnunk a washingtoni csúcsra, az mindkét országnak hasznára válik" — idézte Kosztovot a Mediafax hírügynökség.

Remus Opris, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) szóvivôje hétfôn a Mediafaxnak kijelentette, hogy Ion Iliescunak, az RTDP elnökének az Amerikai Egyesült Államokban tett nyilatkozatai Románia hitelességének ártanak nemzetközi szinten. Az RTDP elnöke látogatása során kritizálta a kormányt, és kijelentette, hogy amíg kormányon volt, az RTDP nem kötött semmilyen szövetséget a Nagy-Románia Párttal. Opris emlékeztetett: az RTDP 1995 januárjában protokollumot írt alá a szélsôséges pártokkal, 1998 ôszén pedig Bukarest fôpolgármesterének a megválasztásakor szintén támogatásukról biztosították az RTDP jelöltjét.

Illetve már tegnaptól, amennyiben a befutott hírek valósak. A lakosságnak szállított hôenergia ára 26 500 lejjel nô és eléri a 122 ezer lejt gigakalóriánként. Az összeg magába foglalja mind a termelési árat, mind pedig a szállítási díjat.

Az ítélôtábla március 15-én dönt Miron Cozma bányászvezér ügyvédjének kérése ügyében, aki azzal fordult az illetékes szervekhez, hogy hagyják jóvá védence büntetése végrehajtásának megszakítását. Az ügyvéd azzal indokolta kérését, hogy a folyamodvány benyújtásakor még nem bocsátották ki a 18 év szabadságvesztésrôl szóló büntetés végleges parancsát. Az ügyvéd új határidôt kért arra, hogy alapos dokumentációt nyújthasson be Cozma családi állapotára vonatkozólag annak bizonyítására, hogy a bányászvezér az egyedüli családfenntartó. Hivatkozott arra is, hogy védence, mint a Zsil-völgyi bányászliga vezetôje, a coziai békedokumentum értelmében különbözô feladatoknak néz elé. Amennyiben Cozmát tehát nem helyezik szabadlábra, a bányászok és a kormány által kötött egyezmény teljesítése kérdôjelezôdik meg — véli az ügyvéd.

Hétfôn délután a Prefektúra épületében az aranyosgyéresi Sodronyipari Mûvek szakszervezeti vezetôi tárgyalásokat folytattak Alexandru Fãrcas prefektussal és Sorin Nassal, az Állami Vagyonalap kolozsvári területi igazgatójával. Milu Rusu szakszervezeti vezetô bejelentette: a vállalat dolgozóinak kérésére a szakszervezet általános sztrájkot hirdetett. Mint arról korábban beszámoltunk, a múlt héten kedden eredménytelenül zárultak a Sodronyipari Mûvekben kirobbant munkakonfliktus megoldására irányuló, a szakszervezet, másrészt a vállalat vezetôsége, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium, valamint a Kolozs Megyei Munkaügyi és Társadalombiztosítási Fôigazgatóság képviselôi közti tárgyalások. A szakszervezetek visszautasították a munkáltató felajánlotta 20%-os béremelést, valamint a vállalat átszervezését és az elbocsátásokat magába foglaló programot.

A tegnapi tárgyalások rendkívül feszült hangulatban zajlottak. A szakszervezeti vezetôk helyenként sértô szavakkal illették a prefektust és az Állami Vagyonalap kolozsvári igazgatóját. Elmondták: 800 alkalmazottat már elbocsátottak a vállalattól, de a fellendülés jelei még mindig nem látszanak. A félmilliós fizetésekbôl már a számlák fedezésére sem futja, számtalan aranyosgyéresi lakóközösség több millióval tartozik a villamos- és gázmûveknek, ugyanis az embereknek nincs mibôl kifizetniük a tömbházköltségeket. — A galaci Sidexet azért támogatja az állam, mert volt, aki közbenjárjon érdekükben. Minket senki sem segít, az emberek éhen pusztulnak — mondták fennhangon. A prefektus és az Állami Vagyonalap igazgatója a vállalat hatalmas veszteségeit hozta fel. — A vállalat menedzsereinek a feladata, hogy nyereségessé tegyék a gyárat. Önök hiába mennek Bukarestbe, mert Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter sem tud pénzt elôvarázsolni onnan, ahol nincs. Ha Önöknél valóban olyan alacsonyak a fizetések, akkor miért sztrájkolnak? Így sokkal több pénzt veszítenek — mondta Alexandru Fãrcas. Sorin Nas bejelentette: a hónap végéig kormányhatározat rendelkezik egy fém- és vaskohászati vállalatokat magába foglaló holding létrejöttérôl. Ez magába foglalja majd a csôd szélén álló, de megmenthetô vállalatokat.

A tárgyalófelek megegyeztek: ma délelôttig a szakszervezet papírra veti kéréseit, a prefektus és az Állami Vagyonalap igazgatója pedig közbenjár annak érdekében, hogy Bukarestben mihamarabb találkozhassanak az Állami Vagyonalap, az Ipari és Kereskedelmi, valamint a Pénzügyminisztérium képviselôivel.

Kiss Olivér

Szombaton a tantárgyolimpiák keretében megrendezett biológiavetélkedô városi szakaszán igencsak kellemetlen meglepetésben részesültek a részt vevô diákok és tanárok: a több tucat (esetenként 90) kérdésbôl álló tesztet csak román nyelven kapták meg a versenyzôk. A fordítás — a sok tétel miatt — nagyon lassan haladt, így hát egyes iskolák diákjai csak délután jutottak oda, hogy nekigyürkôzzenek a megoldásnak. A bosszantó incidens sok biológia szakos tanár és diák kedvét elvette.

Amint azt Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettestôl megtudtuk, hétfô reggel tisztázta a tanfelügyelôség az esetet, és úgy döntöttek, ezentúl a borítékban a román nyelvû olimpiatételek mellett ott lesz a magyar fordítás is.

MARTA PETREU, OLIVIER APERT, ION MURESAN ÉS DUMITRU TEPENEAG költôk közremûködésével tart lírai estet március 3-án, szerdán este 7 órakor a Szentegyház utcai Fotógalériában a Francia Kulturális Központ. Ugyanazon alkalommal könyvbemutatót is tartanak: Olivier Apert Comme au commencement és Dumitru Tepeneag Hotel Europa címû köteteit ismertetik.

DALF-DIPLOMA szerezhetô a március 1. és április 30. közötti tanfolyamokon. Nyelvjártassági bizonyítvány, keddi napokon megtartott húszórai elôkészítô tanfolyamot követô vizsga letételével és társalgási tanfolyam, heti három óra keretében. Bôvebb felvilágosítás a Francia Kulturális Központ titkárságán, Király/Brãtianu utca 22., tel.: 198-551, 197-595, 193-854, naponta 9–17 óra között.

TÁRSADALOMTÖRTÉNETI SZEMINÁRIUMÁT folytatja második találkozóján a Magyar Dolgozók Egyesülete szerdán du. 5 órától a Pro Iuventute Alapítvány Mócok útja 75. szám alatti székházában. A vitaindító elôadást Nagy Károly egyetemi adjunktus tartja Az ember a társadalom hajnalán címmel.

VÁLASZTMÁNYI GYÛLÉST tart az RMDSZ hidelvi szervezete március 4-én, csütörtökön du. 6 órától. Kérik a választmányi tagok teljes létszámú részvételét.

A MARIANUM VOLT NÖVENDÉKEI március 4-én, csütörtökön du. 4 órára várják társaikat szokásos összejövetelükre.

AZ EME JOGI, KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI SZAKOSZTÁLYA keretében március 3-án, szerdán, 18 órai kezdettel Péter László szociológus tart elôadást Regionális átalakulás a Brit-szigeteken címmel az EME Tamás András (Ion Ghica) 12. szám alatti székházában. Az elôadás után az ifjúsági csoport megbeszéli a kutatási témákat.

— Mi lesz, ha nem gyôzöd benzinnel?

— Rászoktatom a kocsit az alkoholra.

-fi

• 150 millió lejjel szegényebb lett Adrian Dicoiasi (31) suceavai lakos. Az ottani Dicoserv Kft. tulajdonosa tavaly novemberben két, arany és ezüst ékszerekkel kereskedô fióküzletet nyitott Kolozsvárott.

A megyei rendôrség gazdasági és pénzügyi bûncselekményekkel foglalkozó osztályának ellenôrzése jelentôs eltérésre derített fényt. Eszerint 932,66 grammal több 18 karátos arany, illetve 1459,14 grammal több ezüst ékszert találtak, mint amennyi a hivatalos iratokban szerepelt. Az 1990/12-es törvény 1/a, illetve 6-os cikkelye alapján a mintegy 150 millió lejt érô ékszereket elkobozták, és vizsgálat indult a többlet eredetének kiderítésére.

• Éjszakai betörést jelentettek pénteken a városi rendôrség szolgálatos tisztjének az Automatic Soft cég vagyonôrei. Az Óvárban levô Vasile Goldis utcai Computer Games Kft. székhelyérôl, a sötétség leple alatt, a vasajtó felfeszítése és a riasztórendszer szálainak kitépése után, ismeretlen tettesek 41,5 millió lej értékû számítógépfelszerelést vittek el.

A tettesek kézrekerítéséért kiterjedt nyomozásba kezdett rendôrök figyelmeztetik az esetleges alkalmi vevôket, hogy könnyen pénz és posztó nélkül maradhatnak.

• Harmincöt karton cigarettának kelt lába péntekrôl szombatra virradó éjjel a tordai Hobby Kft.-bôl. A kirakat beverésének csöppet sem elegáns módszerét választó tettesek már másnap rendôrkézre kerültek. A bizonyára értelmi szerzô Stelian Barsont (24) róvott múltjára való tekintettel bekísérték, a két kiskorút, F. C.-t (15) és I. V.-t (15) pedig orvosi vizsgálatnak vetették alá, hogy megállapíthassák az ítélôképességét. A kár megtérült.

• Villámellenôrzést tartottak szombaton a közlekedésrendészetiek. A 181 kihágó egyharmada a megengedettnél nagyobb sebesség miatt fizetett, a pénzbírságok összértéke közel 7 millió lej. Huszonegy gépkocsivezetô jogosítvány, 42 pedig forgalmi engedély nélkül maradt.

Az akció során Szegedi Istvánnak gyûlt meg a baja a karhatalmiakkal: a 36 esztendôs széki férfi megfelelô jogosítvány hiányában vezette traktorját.

(turós)

Idén is újraindítjuk szokásos gazdaversenyünket. A heti rendszerességgel, kedden megjelenô kérdésekre a helyes válaszokat április 7-ig kell beküldeni a szerkesztôség címére a lapból kivágható szelvényekkel együtt: Napoca u. 16 sz. A borítékra kérjük felírni: Gazdaverseny.

A sorsolásra a Szabadság szokásos havi sorshúzása keretében kerül sor, amikor gazdaversenyünk szerencsés nyertesei 1,5 millió lej értékû növényvédô szert, zöldségmagvakat és kertészeti kellékeket kaphatnak.

1. forduló

1. Melyik az egyik legrégebbi, de ma is használatos módszer a kései fagy elleni védekezésre? 2. Ki és mikor fedezte fel a melegítéssel és fôzéssel történô élelmiszerfertôtlenítést? 3. Svájcban az összlakosság hány százaléka dolgozik a mezôgazdaságban? 4. A napraforgó vetômagcsere mekkora terméstöbbletet eredményezhet? 5. Milyen korai kukoricahibrideket forgalmaznak Erdélyben?

Az utóbbi idôben sokan érdeklôdtek a munkanélküliségi segély lejárta utáni elôzetes nyugdíjazási lehetôségrôl. Hiszen egyre többen kerülnek abba a kilátástalan helyzetbe, hogy a nyugdíjkorhatár betöltése elôtt egy-két évvel válnak munkanélkülivé: elôrehaladottabb koruk miatt már sehol nem alkalmazzák ôket, ezért a segély utáni egyetlen mentségük már csupán a nyugdíjazás. Mivel a téves vagy hiányos ismeretek sok esetben félreértéshez vezetnek, felhívjuk (újból) a figyelmet az 1995. évi 2. számú törvény lényegére.

Az elôzetes nyugdíjaztatásról az 1995/2. számú törvény rendelkezik. Eszerint mindazok, akik teljes szolgálati idôvel rendelkeznek (tehát nôk 25, férfiak pedig 30 ledolgozott évvel), a nyugdíjazási korhatár betöltése elôtt 5 évvel korábban kérhetik nyugdíjaztatásukat, de csupán abban az esetben, ha 9 hónapig a munkanélküliségi segélyben részesültek, 18 hónapig pedig a támogatási pótlékban (alocatie de sprijin), és nem valósítanak meg fizetett vagy egyéb állandó jellegû tevékenységbôl származó jövedelmet. (A hivatalbeliek ehhez még azt a pontosítást is hozzáfûzik, hogy a két segély folyósítása között ne legyen megszakítás.) Az életkor nem lehet kisebb 55 évnél a férfiak, és 50 évnél a nôk esetében.

A nyugdíjat az 1977/3. számú törvény alapján állapítják meg. Az így kiszámított összeget 0,3%-kal csökkentik minden hónapért, amelyet levontak a nyugdíjkorhatárból. (Hasonlóan járnak el a törvényes növelések és indexelések alkalmazásánál is.) A nyugdíjkorhatár betöltésekor (55, illetve 60 év) megítélik a járandóság teljes, tehát levonások nélküli összegét. A pótnyugdíjat a hozzájárulás függvényében folyósítják.

Arra az idôre, ameddig az említett törvény alapján nyugdíjazott személyek fizetett tevékenységet végeznek, nyugdíjukat felfüggesztik (ezt az elôírást is legfennebb a korhatár betöltéséig alkalmazzák).

Két vokál-szimfonikus kompozíció képezte a Transilvania Filharmónia február 26-i hangversenyének mûsorát, Liviu Glodeanu és Mozart mûvei. Az együttes élén fiatal karmester: Lucian Para állt.

A korán elhunyt Liviu Glodeanu egyfelvonásos oratóriumoperája, a Zamolxe, az elmúlt évtizedek jellegzetes stílusában íródott, a két énekes szólista, bariton és basszus szólama deklamáló, patetikusan elszavalt próza, szövegük inkább narrátor jellegû. A kórus szintén inkább szaval, mint énekel, többször aleatorikus, rögtönzésszerû intervenciói vannak. A zenekari hangzás kerüli a tömörséget, az ütôhangszerek és rézfúvók, mindjárt a mû kezdetén, sokkoló hatásokat valósítanak meg. A két szólista, Ion Tibrea és Ioan Ardelean a fent írottak értelmében igazodtak a mûhöz, inkább szavalták, mint énekelték szólamukat. Lucian Para jól irányította az együttest.

Az erkély fiatalsága zajos ünneplésben részesítette a mûvet és az elôadókat.

Megnyugvást sugallt a mûsor második részében elhangzott, Mozart dallamdús, rövid tételekre koncentrált Koronázási miséje. Különösen a szoprán szólistáknak juttatott Mozart megejtôen szép áriákat, melyeket Tatiana Lisnic a tôle megszokott affinitással, kristálytiszta intonálással valósított meg.

Violina Novac — mezzó, Marius Vlad Budoiu — tenor, és különösen Ion Tibrea magvas baritonja szintén kifogástalanul helytálltak szólamaikban.

A modern mû után a kórus nem nyújtott megszokott kiemelkedô teljesítményt hangszín és dinamika tekintetében. Cristian Para mûismerettel vezényelte Mozart miséjét.

Morvay István

A nagyenyedi Balog István festészeti kiállítása a Tóbiás Galériában nyitotta meg a farsangbúcsúztatót Torockón.

Balog István 1992–95 között végezte el a gyulafehérvári Mûvészeti Iskolát. A fiatal festô ez alkalommal sem okozott csalódást. 1993 óta vesz részt rendszeresen kiállításokon. Külföldi bemutatkozásai is voltak, fôleg Mail Art kiállításokon. A most bemutatott képek között sok a grafika, fôleg toll- és ecsetrajzok. Néhány igen kellemes hatású olajfestménye tükrözi talán leghívebben az alkotó érzelemvilágát. Akkor igazán önmaga, amikor szabadjára engedi a fantáziáját.

A kiállítás csak elôjáték. Elôbb az ilyen alkalmakkor megjelenô kirakodó vásárosok állították fel asztalaikat, de elmaradhatatlan Coca-Cola csábította a költekezni vágyókat. Déli két órakor kezdôdött az igazi farsangbúcsúztató, megjelentek a falu utcáján a farsangolók, elöl a menyasszonnyal és a vôlegénnyel, kiket bohóc, halál, zsidó, házaló, katona követett, mind a farsangtemetés rituális játékhoz tartoztak. Bejárták az utcákat, majd a csorgónál gyülekeztek, ahol széttörték a szimbolikus koporsót, ezzel eltemették a farsangot és a telet.

Horváth Gyöngyvér

A kötet szerepérôl, fogadtatásáról a további munkálkodás érdekében felmérést végzünk. Kérjük, válaszoljanak a következô kérdésekre (amelyeket tetszés szerint ki is bôvíthet a válaszadó):

Mi a véleménye a magyar nótáról? Van-e létjogosultsága 1999-ben a magyar nótának? Soroljon fel tíz magyar nótaszerzôt, nem lexikonból, emlékezetbôl; Sorolja fel tíz kedvenc magyar nóta szövegszerzôjét, ugyancsak emlékezetbôl; Párosítson néhány dallamszerzôt, szövegszerzôt és nótacímet; Talál-e hasonlóságot a román és orosz románc, a francia chanson, a német lied, az amerikai country és a magyar nóta között? Mi a véleménye a Vén Zilahra száll a lelkem címû Kriterion-kiadványról? Ha a megjelenés elôtt kérdeztük volna meg a véleményét, tudott-e volna tanácsot adni a válogatásra és a szerzôk jelenléti arányára nézve? Van-e szükség további magyar nóta kiadványokra, esetleg egy, a magyar nóta történetét bemutató antológiára, amelybôl fiataljaink, az alternatív tájékoztatás értelmében a mai divatos külföldi zenei mûfajok mellett, megismerhetik legjobb nótáinkat és nótaszerzôinket? Egy kb. 250 magyar nótát tartalmazó kötetért ön szerint mennyi pénzt lehet elkérni? Ön szerint kell-e CD-lemezt mellékelni az antológiához?

A nyilatkozótól szívesen vesszük, ha néhány adatot közöl magáról: név, iskolai végzettség, foglalkozás, életkor, hol él. (Kérésre nevét csak a kezdôbetûkkel jelöljük.)

Köszönjük a válaszokat, amelyeket a következô levélcímre kérjük eljuttatni: Inspectoratul pentru Culturã al Judetului Sãlaj (Gáspár Attila részére), RO–4700 Zalãu, P-ta Iuliu Maniu, nr. 13. tel./fax: 0040-60/531-096; e-mail: gattila < parmenas@netcompsj.ro

A közgazdászképzés kezdete Erdélyben visszanyúlik a múlt század hetvenes éveire. Kolozsvár szabad királyi város képviselôbizottsága 1878. augusztus 16-án, 113. számú határozatával jóváhagyta a Kolozsvári Felsôbbfokú Kereskedelmi Iskola megalapítását. Még azon ôszön kezdte meg mûködését Kolozsváron, Erdélyben elsôként a kereskedelmi-közgazdasági profilú oktatási intézmény. Szervezeti szabályzata a következôképpen fogalmazta meg célját: „Magasabb tudományos és szakszerû kiképzés azon ifjaknak, kik a kereskedés, forgalom, közgazdaság vagy iparvállalatok terén, valamint az állami közigazgatás kezelési és irodai osztályaiban óhajtanak alkalmazást nyerni. Eszerint az intézet, a szoros értelemben kereskedelmi pályákra készülô ifjakon kívül, általános míveltséget és tudományos szakképzést nyújtó iskolája lesz mindazoknak, kik a távírdánál, postaszolgálatnál, vasútnál s más közlekedési vállalatoknál, a különbözô pénzügyi és számvevôségi hivataloknál, pénz- és hitelintézeteknél fogják életpályájokat megtalálni."

Kolozsvár társadalma felkarolta az új intézményt, erkölcsi támogatáson túl, jelentôs anyagi segítséget nyújtott, hogy a nemes cél maradéktalanul megvalósuljon.

Az oktatás színvonalát nagy tudású, elismert személyiségekbôl alakult tantestület biztosította, akik közül többen az 1872-ben alapított I. Ferencz József Tudományegyetem tanárai voltak (Finály Henrik, Groisz Gusztáv, Schmidt Ágoston), mások a kereskedelmi és bankvilág kiváló képviselôi (Korbuly Bogdán, a Hitelbank és az Egyesült Erdélyi Takarékpénztár igazgatója, Tauffer Ferenc, a kolozsvári Kisegítô Takarékpénztár igazgatója, Bogdán István, a kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke, Geltsch János, a Kisegítô Takarékpénztár fôkönyvelôje, Lehmann Róbert ügyvéd és még mások). A tanulók száma évrôl évre emelkedett. Míg megalakításakor mindössze 15 hallgatója volt, 1885–86-ban 144; 1894–95 iskolaévben 262 hallgató iratkozott be. Erdélyiek mellett egész Magyarország területérôl, sôt a monarchia más részébôl is, mint pld. Bukovinából, Galíciából, Morvaországból, Stájerországból származókat is találunk. Nemzetiség szerint a 262 hallgatóból magyar 135, zsidó 100, német 17, román 10.

Az iskola, viszonylag rövid idô alatt, kimagasló eredményeket ért el. Ezt honorálta Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1885. november 10-én kelt 29.180. számú le-iratával, amelyben engedélyezte, hogy a jövôben a Kereskedelmi Akadémia címet használja. Abban az idôben, a monarchia területén, a két fôvárostól eltekintve, csak a prágai, a grazi és a trieszti hasonló iskolák használhatták az „akadémia" elnevezést. A cím ellenére, az oktatás továbbra is középfokon folyt, igaz, posztliceális keretben.

Az akadémia életében jelentôs esemény volt, a modern oktatás követelményeinek minden szempontból megfelelô, új épület felépítése, a várostól kiutalt Sétatér utca 15. szám alatti telken. Az építési költségek fedezetéül szolgált, többek között, az Erdélyi Kereskedelmi Alap vagyona, amelyet Mária Terézia 1771-ben kelt rendeletével létesített „az erdélyi nagyfejedelemség kereskedelmének elômozdítására". Az alap felhasználását I. Ferencz József császár és apostoli király, 1885. május 22-én kelt „legfelsôbb elhatározásával" engedélyezte.

Az 1887. november 20-án felavatott épületkomplexum feltételeirôl képet alkothatunk, ha arra gondolunk, hogy ebben az épületben mûködött késôbb a román Kereskedelmi és Ipari Fôiskola (Academia de Înalte Studii Comerciale si Industriale), 1940–1944 között a Kolozsvárra visszatért Ferencz József Tudományegyetem közgazdaságtudományi kara, majd 1945 után, 1954-ig a Bolyai Tudományegyetem jog- és közgazdaságtudomány kara, amikor az épületet, a közoktatásügyi minisztérium utasítására, teljes berendezésével át kellett adni a Mûegyetemnek.

Hogy az akadémián milyen magas szintû képzés folyt, elég beletekintenünk az iskola tantervébe. A szakmûveltségi alapokat biztosító tantárgyak mellett, mint például nemzetgazdaságtan, pénzügytan, mennyiségtan, könyvvitel, polgári jog, kereskedelmi és váltójog, a következôk találhatók: áruismeret és technológia, vegytan és iparmûtan, bank- és börzeügyletek, általános és életbiztosítás, vámpolitika és vámdíjszabás, külkereskedelem és külgazdasági kapcsolatok, kereskedelmi számtan, levelezés és irodai munkálatok. Az idegen nyelv tanulása kötelezô tantárgyként szerepelt, heti hat órában (német nyelv és levelezés, választható tantárgyként az angol és a francia — heti 3 óra — s fakultatív tárgyként a román és az oszmán-török nyelv — heti 2 óra).

Az akadémia 1878–1895 között végzett hallgatói nagyrészt kereskedôi pályán helyezkedtek el (44,5%), a bank és biztosítás területén (18,3%), a vasútnál, postánál, vámhivataloknál (14%), valamint az államigazgatásban és a hadseregnél (9,8%).

A kolozsvári Kereskedelmi Akadémia negyvenéves tevékenységével megalapozta Erdélyben az egyetemi fokú közgazdászképzést.

Dr. Kerekes Jenô

Vaskos, öreg albumban régi, megsárgult és újabb keletû fényképek sora. Egy erôteljes nagy család története elevenedik meg képzeletemben a fényképeket nézegetve. Bevallom, nem az újabb keletûek érdekelnek, hanem a régiek, a megsárgultak, a valamikor a századelôn készültek. Valóban: egy egészen, e mostanitól merôben másmilyen világ embereit s hangulatát idézik fel képzeletemben.

Leginkább azt a lovasfényképet nézegetem. Elég távolról készítették annak idején a felvételt, így nem látszik élesen a lovas, egy katonatiszt arca, s ráadásul az idô is megtette a magáét. De talán épp ezt szeretem benne a leginkább: a sejtelmességet, azt, hogy ha lehunyom a szemem, annak a lovasnak olyan az arca, amilyennek én képzelem el.

Ô a nagyapám — hallom, mintha nagyon távolról — kedves ismerôsöm, az album tulajdonosának hangját. — Arról nevezetes — folytatja —, hogy egyazon idôben három hatalom is halálra ítélte, de egyiknek sem sikerült elfogatnia... A húszas évek vége felé meghívták a bukaresti katonai akadémiára tanárnak, tábornoki ranggal. Megköszönte a megtiszteltetést, és nem fogadta el sem a felajánlott állást, sem a tábornoki rangot. Nem, mert ahhoz le kellett volna tennie a katonai esküt a román királyra. Ami számára elképzelhetetlen volt. Mégpedig azért, mert — ahogy azt röviden megindokolta válaszlevelében –: egy tiszt csak egy Felségre esküdhet fel, s ô ezt már egyszer megtette. Ha nem kellett volna esküt tennie, talán elfogadja a tanári állást is, a tábornoki rangot is, s minden bizonnyal a család élete is nyugalmasabban alakult volna, nem oly „viharverten"... Csak felesküdni ne kellett volna, illetve ha már egyszer, egy egészen más Felségre ne esküdött volna fel... Hát ilyen ember volt.

Kedves ismerôsöm cselekedeteit, bizonyos dolgokhoz való görcsös, körömszakadtáig ragaszkodását nem mindig értettem. Fôleg olyankor nem, amikor nyilvánvaló volt: nemhogy haszna, de egyenesen kára származik ebbôl — a szerintem is — „fölösleges csökönyösségbôl", amellyel úgysem tud változtatni a dolgok menetén.

A vaskos album szinte magától nyílik ki azon a helyen, ahol az a lovasfénykép található. Úgy, mint a könyv, amelyet egy bizonyos oldalán gyakran felütnek.

Most már értem, megértem régi ismerôsöm olykori „makacsságát", „értelmetlen csökönyösségét". Nyilván, gyakran néz rá az albumból az a lovasfénykép, s e fényképrôl a nagyapa; s nyilván, mindahányszor szól is: „az ember csak egy Felségre esküdhet fel" — legyen az király, császár, nemzetiségi ügy.

Bizony, nem ártana mindahányunknak egy-egy vaskos, öreg album, amelybôl olykor reánk tekintene egy-egy nagyapa, dédapa, s figyelmeztetôn szólna is, ha újabb s újabb eskütételekre kél kedvünk, úgymond: okosan, pragmatikusan, megértvén az „idôk szavát"!...

Sajnos, keveseknek van ilyen lovasfényképük — mert azok a képek vagy elkallódtak vagy eldobtuk ôket, mint idejétmúlt kacatot...

Molnos Lajos

Semmi se marad érintetlen. Még a frissen hullott hó sem. Összetapossa, letépi a világ arcáról valami ôrjöngés. Hírlavinák, információ-árvizek. Seholsem apad, mindenhol árad. A szorongás oldó- és kábítószerek mutatóinak emelkedô görbéje. Újabb kézigránátos merénylet az alvilági leszámolások listáján. Egy menekülô néger fiatalembert tizenhárom rendôrgolyó terít le a futam végén. A körözött maffiavezért nem otthon, hanem egy közép-kelet-európai fôvárosban sikerül ôrizetbe venni, mekkora premier a szakmában, hogy dagadhat tôle az új színhely presztízse, udvarképesnek nyilvánítható, mint valaha a francia királyok hivatalos szeretôje. Tizenkilenc éves gyermekgyilkos a bíróságelôtt. Megkezdôdött az ön- és közveszélyes tanárnô pere, aki otthonról hozott konyhakéssel a fél iskolát megsebesítette tavaly ôsszel, azóta diliházban vizsgálják, azelôtt alkalmasságát nem firtatták. Ez mind csupán egyetlen nap hírtermésének „humán" kivonata. Különben is megfigyelhetô, hogy egyetlen „jó", lassacskán már „semleges" hír sincs a híradókban. Az embertôl függô rubrikába tehát bejegyezhetô, hogy az igazságszolgáltatás több ezer éves mûködésének koronájaképpen, vagy öt civilizálódó évezred alatt jutott ide a társadalom. A vízöblítôs véröblítés korába. Ami a természetet illeti, a „reál tagozatot" — ott már ötvenezer vagy ötszázezer éves távlatból mérhetô, hogy ha lavina, akkor lavina, mindegy hogy Neanderthal vagy fejlett ipari ország vesz körül: áldozatok vannak. Ha árvíz, akkor mindegy, hogy ôsemberek vagy integrálódott huszadik századbeliek ôk, elmossa hídjaikat és vasútvonalaikat, fejükre hozza a földcsuszamlást, mintha csak furkosbotra támaszkodnának s nem modern meteorológiára meg csúcselektronikára. Angol, latin vagy tamil (világ)nyelven ezeket a minivilágvégeket egyaránt „kampecnek" lehet nevezni. Belvizek és külügyek. Kampec! Rádiótelefon és fagyhalál — kampec! Mert a helikopter csak annyira hatékony itt, mint a papírsárkány… Akkor mit ugrálunk? kérdezné egy mélabús manó, egy leforrázott varázsló, egy kicsúfolt sámán, mikor ágálni lát, és obstruálni, robbantani, rabolni, verekedni, háborúzni, miközben egész mentôautópark áll készenlétben, hogy behordja a kórházakba foltozásra, feltámasztásra azokat az ép emberi testeket, melyeknek különben semmi baja nem volna. Bemosakodott gyomormosók és nekigyûrkôzött agymosók hada rohamozza a tüntetni (és feltûnôsködni) kivonult világot, egyik menteni, ami menthetô — másik kizsebelni, ami kizsebelhetô. Ágyô huszadik század, „átmeneti" voltál: valamivel rosszabb, mint a középkornak becézett elôzô ôrület, de nyilván jobb, élvezhetôbb, elviselhetôbb, túlélhetôbb, mint ami jön. Mert ha az jön, amit a jelen legfejlettebb filmgyártása igyekszik elénk vetítni mint fényes jövôt, akkor tényleg meg kell még gondolni, érdemes-e húzni, átvészelni, túlélni, kitartani. Persze, igazán senki se tudja, mi jön, de amirôl beszélünk, hírelünk, amirôl értesítjük egymást naponta, az egy romlott sokadalom darázsfészek-reflexének mûsora. Infantilis játékba és félmûveltség-bajnokságokba hajszolják itt körül az egyént s a tömegeket. Ilyen alacsony szellemi szintet, mint a reklám, a videoklip, a ki-mit-tud, a sorsolások és egyéb engedélyezett zsarolások meg az a lefegyverzôen aljas játékszabály, melyet demokrácia precoxnak csúfolnak a leszerelt diktatúrák obsitosai, még egyetlen nagyon lezüllött kor sem kínált az emberiségnek, cserébe azért, hogy a szemétlavinák árából, hasznából a kerék feltalálásának, a piramis- és akropoliszépítésnek, a Newtonok és Einsteinek zsenialitásának folytonosságát szponzorálja állítólag. Egy biztos: a hónaposretket s a kézigránáttermést évrôl évre felvásárolják. Valahol vidéken. A világ vidékein. Arra még telik, még összejön. De mit hoz a következô árvíz, s mit takar el végleg a következô lavina? A Földet? Sír az út elôttem. Bánkódik a tévé…

Lászlóffy Aladár

Különleges a februári naplemente itt, a Sztrigy felett ívelô, Piskit Szászvárossal összekötô betonhíd tövében. Az árnyékok táncot járnak a Sztrigy által kettészelt fehér hómezôben; bal felé három-négy havas szigetecske árulkodik afelôl, hogy a csendes patak vad folyóvá szokott duzzadni, amikor a Retyezátból lezúduló vizek — a mellékpatakok — felébresztik benne a minden folyóvíz lelkében ott szunnyadó titkos hatalomvágyat.

A betonhídtól kôhajításnyira feketéllô Piski-híd jobb oldali hídfôjének maradványai sokkal tapintatosabbak: mélyen hallgatnak arról, hogy valószínûleg ugyanilyen rosszkedvû naplemente tanúi lehettek pontosan 150 évvel ezelôtt, 1849. február 8-án Bem József azon katonái is, akik másnap kemény csatában gyôzedelmeskedtek a császáriak felett.

— A Piski csata és Piski (Simeria) vasútállomása-vasúti csomópontja: ez a két dolog az, amit minden erdélyi tud e Maros menti kisvárosról — mondja Albert István Piski-telepi református lelkész, espereshelyettes. — A csatával kapcsolatban számos legenda él. Itt mondta például, a hagyomány szerint, Bem tábornok azt, ha a Sztrigy fölötti híd (a Piski-híd) elesik, Erdély elveszett... A mai Piskin, sajnos, nagyon megfogyatkozott a magyarság száma. Nagyon érzôdik a magyar nyelvû oktatás hiánya... Egyre gyakoribb jelenség az, hogy románul rosszul beszélô magyar szülôk odahaza románul beszélgetnek gyerekükkel...

— Hogyan ünnepelték meg a csata 150. évfordulóját?

— A katolikus plébánia tanácstermében mintegy negyvenen gyûltek össze; Schreiber István dévai helytörténész, valamint Segesvári Miklós, Hunyad megye alprefektusa méltatta a csata jelentôségét. Dévai tanárok, középiskolások elevenítették fel a 150 évvel ezelôtti események irodalmi vonatkozásait. Február 13-án Csetri Elek történész és Lászlóffy Aladár költô tartott elôadást Déván. Az emlékmû, sajnos, nem áll már: az 1920-as években ledöntötték. Áll viszont, közvetlenül az egykori fahíd maradványai mellett, az az épület (az egykori kocsma), ahol Petôfi is megfordult, és ahol Bem József levágatta a Szászvárosnál golyó által szétroncsolt középsô ujját.

***

Az egykori kocsma elôtt most munkagépek ácsorognak: homokdombokat költöztetnek odébb. A munkások — megérezvén bennünk az írott sajtó képviselôit — nagy buzgón dolgozni kezdenek mögöttünk. Jobb oldalt a betonhídon Déva felé haladó teherautók sora zúg bele a munkagépek zajába.

Hógolyóval próbálom kizökkenteni nyugalmából az egyre gyorsabban zuhanó nap gyávaságát cinikusan nyugtázó hídfômaradványt. Csak a harmadik hull le a faépítmény közvetlen közelében. A másik kettôt úgy elsodorja a víz, mint 150 évvel ezelôtt a szerencsétlen kolozsvári diákokból álló 11. honvédzászlóaljat.

A Nopcsa bárók földjén

Kásler Pál a Gálbena partján fekvô kisváros, Hátszeg egyetlen magyar tanácsosa s talán legbátrabb vállalkozója. Mint utóbb kiderült, a város magyarsága ôt ruházta fel az RMDSZ-elnöki tisztséggel is. — Amolyan mindenese vagyok itt Hátszegen a magyarságnak — mondja nevetve. — A Hátszeghez tartozó Alsó- és Felsôszilvás, valamint Naláccal együtt kb. 14 ezer lakosa van a városnak. A magyarság száma 550 körül van. Éppen csak futja egy magyar tanácsosra... Öregedôben levô közösségrôl van szó; igen nagy az elhalálozási arány. Az utóbbi két-három évben már tisztán kirajzolódott a hátszegi magyarság jövôje: az egyre gyorsabb ütemû apadás. Ehhez az is hozzájárul, hogy a munkahelyek és kereseti lehetôségek hiányában egyre többen vándorolnak el: fôleg a fiatalok. A kisváros munkalehetôségei drámai módon megcsappantak a forradalom után. Az állami kézben levô ipari létesítmények haldoklóban vannak. Letûnôben a csillaga a Hátszegi Gyümölcskonzervgyárnak is... A helyi kisipar is tönkrement: a Naláci Bútorgyár bezárta kapuit. Alig van olyan gazdasági egység, amely nem 20–30 százalékos kapacitással mûködne.

— Az országút mentén lépten-nyomon találkoztunk a hátszegi sörgyár reklámfelirataival...

— Sajnos, az is csak nyáron igazán jól mûködô gyár. Akkor is éppen csak annyira, hogy munkásait ki tudja fizetni. Az egyetlen biztos munkahely a Villamossági Vállalat (CONEL), hiszen a vidék nagy vízierômûveire igencsak szükség van.

— A kereskedelem?

— A kereskedelem átalakulóban van: 70–80 százalékban magánkézbe került Hátszegen ez az iparág. Jómagam is a kereskedelemben próbálok helyet szorítani vállalkozásomnak. Megvásároltam 1994-ben egy leromlott állapotban levô épületet, és azt lassan felújítottam. Üzlethelyiség lett belôle; az egyik szárnyban már mûködik is az élelmiszerbolt.

***

Csendes és barátságos kisvárosnak tûnik Hátszeg, amikor a februári napsütésben megindulunk központi tere felé. A kis fô téri parkban fiatalok nevetgélnek a bölényszobor körül; a házak pasztellszínei különleges hangulatot adnak a központnak. Alkalmi magyar kalauzom nem akármilyen nosztalgiával mutat egy csinos épületsor felé: — Az volt valamikor régen a magyar gimnázium. Aztán mostanra úgy megfogytunk, hogy még egy magyar elemi osztályra sem futja...

A római katolikus plébániáról román szó hallatszik ki, így ami biztos, biztos alapon az állam nyelvén szólok a nemrégiben idehelyezett, magyarul különös akcentussal beszélô lelkipásztorhoz, aki készségesen áll rendelkezésünkre. A templom bejáratánál, az oltárnál és hátul a kriptában a Nopcsa bárók sírfeliratai, porladó csontjai. Itt van eltemetve többek között az öreg báró Nopcsa László egykori Hunyad megyei fôispán (róla mintázta Jókai a Szegény gazdagok Fatia Negráját), valamint ennek kisebbik fia, báró Nopcsa Ferenc, „Ôfelsége Erzsébet Császár és Királyné 26 éven át volt fô udvarmestere". (Ez utóbbi nem azonos a paleontológus Nopcsa Ferenccel, az erdélyi dinoszauruszok felfedezôjével: ô ugyanis Bécsben fôbelôtte magát, és testét elhamvasztották.)

Három-négy Nopcsa-monográfiával, családfával a kezünkben próbálunk tiszta vizet önteni a „híres Nopcsák" (Elek, a család elsô, magát valóban magyarnak valló tagja; testvére, Nopcsa László — „Fatia Negra"), valamint az ôslénykutató Nopcsa Ferenc vérségi kapcsolataira.

Kásler Pál barátunk nem akar tovább engedni bennünket, amíg meg nem mutatja nekünk az „igazi" Nopcsa-kastélyt (nem a szentpéterfalvi-szacsalit, hanem a Hátszeg közelében levô) farkadinit.

Végül hajlunk a további kilométerekre, már csak azért is, mert kiderül: több fényképfelvételen is ezt a kastélyt láttuk — szentpéteri-szacsaliként bemutatva.

A farkadini kastély legalább olyan szomorú látványt nyújt, mint az Ôraljaboldogfalva közelében levô szentpéteri-szacsali: az egyébként impozáns kastély ablakai és ajtói helyett fekete lyukak tátonganak... Ha megáll az ember az egykori kis elegáns hintófeljáró elôtt, tisztán hallja hogyan futkározik benne a szél. Siralmas állapotban — szinte romokban — hever az udvar bal oldalán az istálló, jobb oldalán a személyzetnek fenntartott szárny. Szomorú látvány. Még kalauzunk is — aki hozzá van szokva az ilyen jellegû siralmas Hunyad megyei látványokhoz — döbbenten figyeli, hogy az Iliescu-érában még termelôszövetkezeti irodaközpontként viszonylag jól karbantartott kastély mivé lett az utóbbi években... — Amikor feloszlott a téesz — mondja egy helybeli —, már nem volt mit csinálni a kastéllyal. Ami benne volt, széthordták az emberek, ki tudja merre...

Lehangoltan indulunk tovább: a világon szerte (például Albániában, ahol az ôslénykutató Nopcsa etnográfiai kutatásokat végzett) emléktáblák, utcanevek ôrzik a Nopcsa nevet. Mifelénk ellenben még egy egyszerû emléktáblára, vagy egy turista-felvilágosító táblára sem futja...

Hálátlan világ, hálátlan történelem.

***

A Sztrigy völgye és a Piski felé vezetô meredek útról — amit én hátszegi Fellegvárnak neveztem el — különleges kilátás esik a környezô hegyekre. A Retyezát havas gerinceit mutogatja, a Ruszka-Pojána a Nopcsa-féle törpe dinoszauruszok idejében tüzet hányó vulkáni kúpjait próbálja jobb színben feltüntetni; odébb a Szurián-hegység völgyei (a híres Csoklovina–Ponorics-barlang titokzatos mészkôvilága) is felsejlik.

A februári nap, sajnos, e vidéken is döbbenetes cinizmussal hagyja faképnél a távoli láthatárt kémlelô vándort: nem sikerült megtalálnom a rohamosan sötétedô láthatáron azt a Szurián-hegységbeli vonulatot, melyre tizenévesen — egy piros vázas hátizsákkal — oly boldogan és oly gondtalanul kapaszkodtam fel a pulyi (Pui) erdész óriáscsizmájának nyomában.

Rozsdahalmazok

Hunyad nem tartozott azon Kárpátokon inneni megyék közé, amelyek már 1992-ben letették voksukat Emil Constantinescu mellett, így Kolozsváron többször is hallottam Iliescu-barát megyeként emlegetni e vidéket. Mi több, amikor idehaza Kolozsváron arra kértem magyar parasztpárti barátaimat, hogy segítsenek nekem egy értelmes pédészérés magyarral megismerkedni, azt mondták, ahhoz Hunyad megyébe kellene utazni. Az ismerkedés, sajnos, most sem jött össze, de alkalmi ismerôseinkkel folytatott beszélgetéseink során kiderült, hogy a vidéken egész másképpen viszonyulnak egymáshoz a pártok, mint más megyékben. (A hátszegi városi tanácsban például az átlagosnál messze jobb az RNEP-, NRP-, RMDSZ-tanácsosok viszonya, mint bárhol Erdélyben. Kásler Pál RMDSZ-tanácsos viccesen azt is hozzátette ehhez, hogy „amíg Pali nem emeli fel a kezét, a szélsôséges román pártok képviselôi sem".)

E vidéken hallottam például életemben elôször arról, hogy abban az esetben, ha a koalíció megbukik, Oliviu Gherman RTDP-honatyát (Iliescu egykori képviselôházi elnökét) kell indítani Vadimék ellenében, mert ô az egyedüli az ellenzék soraiban, akire — jobb híján — a magyarok is szavazhatnak (állítólag kitûnôen beszél magyarul), és jó tervei vannak a vidék iparának talpraállítására.

***

Pusztakalánon, az egykori nagy kombinát magára hagyott rozsdahalmazait meglátva elszorul a szívem: valahogy szervesen hozzátartoztak e vidékhez a kohóknak és öntödéknek otthont adó üzemek. A kommunista rendszerben viszonylag jól mûködô(helybeli és idetelepített munkások ezreinek munkalehetôséget nyújtó) gyárak bezárt kapui és néma gyárudvarai nagyon sok Hunyad megyei beszélgetôtársunk számára vált másodpercek alatt fájdalmas beszédtémává. Nem értik, hogy Ceausescu alatt miért mûködtek ezek jól-rosszul, és hogyan válhattak oly hirtelen csôdössé?

A hírt, miszerint a vajdahunyadi Kohászati kombinát és az olasz Danielli Grup vezetôi aláírták a 2-es hengerde felújítási munkálataival kapcsolatos szerzôdést, mely szerint az olasz fél 45 millió dollárt fektet be a hengerde modernizálásába — szkeptikusan fogadták. A múlt jó volt, a jelen viszont elhozta Hunyad megyének — románoknak és magyaroknak egyaránt — az országos átlagosnál magasabb munkanélküliséget... — Mindezek után hogyan bízhatnánk abban, hogy valaha még talpra állnak rozsdahalmazzá vált üzemeink? — kérdezik, és hangjukból kiérzôdik a végtelen keserûség.

Arcok a falon

A Sztrigy menti település, Zeykfalva (Strei) 13. századi templomát Nyugat-Európa bármely városa örömmel mondaná magáénak. Az apró bejáraton belépve a gyanútlan látogató felé hirtelen minden falról festett arcok fordulnak; a templom falait elborító fél évezredes freskók szinte félelemmel töltik el a betolakodót. — Az ötvenes években volt itt utoljára ekkora hó — mondja a templom „ôrzésével" megbízott bácsi, aki alig tud sántikálva elôrevergôdni a térdig érô hóban. — Ha akarják, seperjék el lábukkal nyugodtan a havat a templom túloldali falának támaszkodó kriptáról: talán sikerül megmutatni maguknak, hogy a templom mellett — fôleg esô után — egy fekete félkör alakú rajz jelenik meg. Mindig mondom az ide látogató tanult embereknek: ennek a templomnak volt egy még régebbi elôdje!

Elnézem az öreg zeykfalvit, amint töri izgatottan elôttünk a havat, hogy megmutassa a Zeyk család kriptakövét. — Mennyit adnak magának azért, hogy „idegenvezessen"? — Nyolcvanat... — mondja csendesen. — Szerencsére, télen kevesebben jönnek. Ha nem lennék sánta...

Újra belépünk a templomba; az oltár helyett egy óriási, félig kifaragott sziklatömb. Közelebb hajolok az egyik freskó felé, hátha ki tudok betûzni egy-két szót.

És akkor egyszer csak félni kezdtem: mintha minden falra festett arc engem, a betolakodott idegent figyelt volna.

Szabó Csaba

Továbbra is vita tárgyát képezi Magyarország és Románia között az egykori Gozsdu-alapítvány vagyona. Radu Vasile idén februári magyarországi látogatása elôtt román kormánykörökbôl jelezték, hogy budapesti tárgyalásain a miniszterelnök ezt a kérdést is fel fogja vetni. Ezt — mint utóbb kiderült — meg is tette. Konkrét eredmény azonban a jelek szerint nem született.

Gabriela Cursaru, a kormány alá rendelt Határon Túli Románok Hivatalának (HTRH) szaktanácsosa kérdésünkre válaszolva megerôsítette azt az értesülést, hogy Radu Vasile valóban tárgyalt errôl Budapesten.

— Megbeszélések folynak a két kormány között a kérdés rendezése végett. További tárgyalások szükségesek azonban az alapítványi vagyon értékének megállapításához, valamint a visszaszolgáltatási lehetôségekrôl — mondta Cursaru asszony, aki a HTRH-ban közvetlen felelôse a magyarországi románok kérdéskörének.

Hogy pontosan mit is kellene visszaszolgáltatnia Magyarországnak, azt Cursaru asszony sem tudja. Kedvesen ajánlotta viszont az errôl érdeklôdôk figyelmébe a Magyarországon megjelent és ezzel a kérdéssel foglalkozó Berényi Mária-kötetet.

A Gozsdu-vagyon története hosszú és cseppet sem érdektelen. Az 1802-ben Nagyváradon született Emanuil Gojdu, akit magyar kortársai Gozsdu Manónak ismertek, budapesti és pozsonyi tanulmányai befejezése után sikeres ügyvédi karriert futott be Budapesten. Hatalmas vagyonát 1870-ben bekövetkezett halála elôtt végrendeletileg „a tanulni vágyó ortodox román fiatalokat" segítô alapítványra hagyta. Román becslések szerint, a magyar országgyûlés román származású képviselôje által létrehozott alapítvány vagyona 1918 végén több mint 10 millió aranykoronát tett ki, ami mai értéken körülbelül egymilliárd dollárnak felel meg. Ugyanakkor — állították a kérdésrôl tavaly júliusban bizottsági vitát kezdeményezô román szenátorok — a Gozsdu-alapítvány 1889-ben „hét monumentális, négyemeletes épülettel rendelkezett Budapest szívében, a Dob, illetve a Király utcában".

A Gozsdu-alapítvány 1870. április 23-án kezdte meg mûködését Budapesten, az Erdélyi Ortodox Nemzeti Kongresszus (a késôbbi erdélyi ortodox mitropólia) védnöksége alatt, majd székhelyét az elsô világháború után Nagyszebenbe tette át. Az alapítvány 1918-ig mintegy ötezer erdélyi román ortodox diáknak nyújtott ösztöndíj formájában támogatást. A román szenátorok szerint 1938-ban a két ország parlamentje által ratifikált, errôl szóló román–magyar egyezmény alapján az alapítványi vagyont Romániának kellett volna átvennie, ám ezt elôbb a háború, majd a kommunista hatalom megakadályozta.

E hatalmas vagyon visszaszerzése nagyon fontos lenne Románia számára — vélte Valentin Hossu Longin, a bukaresti kormány közönségszolgálati hivatalának igazgatója, aki úgy vélte, hogy az alapítványi pénzbôl hathatósan segíteni lehetne „a folyamatos romántalanításnak kitett 50 ezres magyarországi románságot".

A Gozsdu-alapítványt tavaly az Erdélyi Ortodox Mitropólia újra bejegyeztette, s az új szervezet jogilag az 1952-ben erôszakosan felszámolt alapítvány jogutódjának tekinti magát. Ezért a szenátus Ghiorghi Prisãcaru Iliescu-párti szenátor által vezetett külügyi bizottsága úgy véli, a hatalmas vagyon kérdését kölcsönösségi elven kell rendezni, s az erdélyi magyar közösségi javakért cserében, a románoknak is vissza kellene kapniuk az egykori alapítvány teljes vagyonát és ingatlanjait. Éppen ezért követelték tavaly nyáron, hogy a budapesti VII. kerületi önkormányzat által tavalyelôtt novemberben öt épület esetében kiírt árverezési pályázatot állítsák le, s a városrendezési tervek miatt feláldozandó két további épület lebontását akadályozzák meg.

Vincze Gábor szegedi történész (akinek kitûnôen dokumentált írásaival az olvasók sokszor találkoztak már lapunk hasábjain is) ezzel kapcsolatos kérdésünkre elmondta: szerinte a Gozsdu-vagyon kérdése ennél kissé bonyolultabb. A Gozsdu-vagyonból jelenleg már csak a Dob és a Király utca közötti Gozsdu-udvar áll. Voltak az alapítványnak Erdélyben is ingatlanai, például Kolozsváron a Vörös Kereszt épületét közvetlenül a második bécsi döntés elôtt vették meg.

— A vita a trianoni békeszerzôdésig nyúlik vissza, amely azt írta elô, hogy Magyarországnak az érdekelt féllel meg kell egyeznie. Volt az alapítványnak budapesti bankokban részvénye és pénze is. A húszas években a magyar miniszterelnökség mellett mûködô Nemzetiségi Ügyosztály vezetôi azt szorgalmazták, hogy az alapítványi vagyonért a románok nyújtsanak kompenzációt. Mert román törvények értelmében a húszas évek elején Erdélyben olyan magyar alapítványi vagyonokat, mint például a Tanítók Házát Kolozsváron, a nagyszebeni Mária Terézia Árvaházat, vagy a Háromszéki Tanalapot, átvette a román állam.

A magyar fél azt követelte, hogy a románok ezeket adják vissza, és akkor természetesen ôket illeti a Gozsdu-alapítvány vagyona. A románok kompenzációról hallani sem akartak. Egyébként 1926-ig a románok szabadon rendelkezhettek a befolyó jövedelemmel, de ezt követôen a számlákat a magyar fél zároltatta. Végül 1937-ben született egy egyezmény, amelyben Románia tételesen nem jelentette ki, hogy bizonyos vagyonokat visszaad, de volt egy bizalmas szóbeli megállapodás, hogy ez fog történni. A két ország parlamentje ezt az egyezményt késôn ratifikálta. A románok két évvel késôbb, a magyar parlament azonban csak 1940 tavaszán, a háború kezdetekor, így végrehajtására már nem került sor.

A második világháború után, 1946-ban ismét felvetôdött a Gozsdu-vagyon rendezetlensége. Akkor a magyar jogászok álláspontja az volt, hogy mivel 1944. augusztus 23-án beállt a hadiállapot, a nemzetközi jog-gyakorlat szerint a korábban kötött egyezmények semmissé válnak. Tehát az egész kérdést újra kell tárgyalni.

A románok a párizsi béketárgyalásokon komoly vagyoni követelésekkel álltak elô, s ezek között szerepelt a Gozsdu-vagyon visszaszerzése is. Ezeket a követeléseket azonban az oroszok sem támogatták, így az a békeszerzôdésbôl is kimaradt.

Miután 1948-ban Romániában megtörtént a teljes államosítás, a magyar fél szorgalmazta azt, hogy az államosított magyar vállalatokért és pénzintézetekért Románia fizessen kárpótlást. Ettôl kezdve a románok nem erôltették a Gozsdu-vagyon kérdését, hiszen tudták: Magyarországnak sokkal nagyobb kártérítendô vagyona van, mint a román félnek.

A két ország 1953. július 7-én pénzügyi egyezményt kötött. Ebben mindkét fél lemondott a másikkal szemben korábban támasztott valamennyi követelésérôl. Az egyezményben a Gozsdu-vagyon név szerint ugyan nem szerepel, de teljesen egyértelmû, hogy a románok ekkor a Gozsdu-vagyonról is lemondtak. Mellesleg, Magyarország ekkor nagyságrenddel nagyobb vagyonkövetelésrôl mondott le, mint a románok.

Magyar külügyminisztériumi források szerint ezt az 1953-as egyezményt a román fél nem kívánja tudomásul venni. Ha viszont az egyezménytôl mindkét fél eltekint, Magyarország is elôállhatna korábbi komoly követeléseivel. Erre lenne precedens is, hiszen a hatvanas-hetvenes években Románia fizetett bizonyos mértékû kárpótlást Svájcnak, Kanadának és más érintett nyugati országoknak.

Tibori Szabó Zoltán

Románia azt várja, hogy áprilisban a NATO washingtoni csúcstalálkozóján megerôsítik: az észak-atlanti szövetség bôvítése folytatódni fog — jelentette ki hétfôn Bukarestben Andrei Plesu külügyminiszter a Partnerség a békéért (PfP) NATO-program megkezdésének ötödik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi konferencián.

A kétnapos tanácskozás megnyitásakor elmondott beszédében a külügyminiszter azt a reményét fogalmazta meg, hogy a lehetô legrövidebb idôn belül Romániával is megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat a NATO.

Plesu emlékeztetett arra, hogy Románia volt az elsô ország, mely 1994 januárjában csatlakozott a PfP-programhoz, és eddig sikeres volt minden olyan PfP-akció, amelyben Románia részt vett. Constantin Degeratu tábornok, a hadsereg vezérkari fônöke arra hívta fel a figyelmet, hogy Románia az egyetlen ország, amely az elmúlt öt évben minden PfP-akcióban részt vett.

Alexander Vershbow, az Egyesült Államok NATO-nagykövete beszédében azt hangsúlyozta, hogy Washington álláspontja változatlan: a NATO bôvítése nem fejezôdik be a három új tag — Csehország, Lengyelország és Magyarország — felvételével. Mint mondta, az áprilisi NATO-csúcson Washington elôterjeszt egy akciótervet, mely világosan megjelöli, hogy milyen utat kell követni a NATO-tagság elnyeréséhez.

Az Egyesült Államok és a NATO újabb ösztönzést kíván adni a Romániával való együttmûködéshez, azzal a feltétellel, hogy Románia folytatja a megkezdett reformokat — szögezte le az amerikai NATO-nagykövet.

Az SZRP vezetôsége tegnap találkozott az Országos Szakszervezeti Tömb vezetôivel. A megbeszélések fô témája a költségvetési rendszer modernizálására és a pénzügyi reformra vonatkozó SZR-program, a társadalmi és gazdasági helyzet elemzése, az SZRP és az OSZT közti együttmûködés konkrét módszerei voltak — mutat rá a párt közleménye.

Az OSZT-vezetôk elégedetlenségüknek adtak hangot a kormány politikájának összefüggéstelensége miatt, aláhúzva, hogy a kormányzóknak nincs elképzelésük, megoldásuk, és képtelenek a polgárok életében pozitív változásokat eszközölni. Aggodalmának adott hangot a munkanélküliség növekedése, a lakosság életszínvonalának drasztikus csökkenése miatt.

A kormány pénteki ülésén módosította az 1998/797. számú határozatát, amely a nyugdíjak újraszámításáról rendelkezik. A módosítás értelmében márciustól több, megközelítôleg még 70 ezer öregségi teljes nyugdíjas részesülni fog az átszámításban (sajnos, továbbra sem említik a rokkantnyugdíjasokat és utódlási nyugdíjban részesülôket). Ezúttal az öregségi teljes nyugdíjaknál az újraszámításhoz figyelembe veszik, hogy a folyósított és az 1998. decemberi átlagnyugdíj közötti arány kisebb legyen, mint ugyanaz az arány 1990 októberében.

A határozat a következô személyekre terjeszti ki az újraszámítást: azok, akik 1998 decemberében öregségi teljes nyugdíjasok voltak (tehát teljesítették a korhatárra és ledolgozott évekre vonatkozó feltételeket), függetlenül attól, hogy azelôtt más nyugdíjkategóriába tartoztak, de azzal a feltétellel, hogy nyugdíjjogosultságukat 1997. április elseje elôtt már megnyitották; azok, akiknek nyugdíjjogosultságát 1997. április elseje után nyitották meg, de járandóságuk kiszámításához az 1992. áprilisa elôtti fizetéseket és jogokat vették alapul; azok, akik 1998. decemberében más nyugdíjkategóriához tartoztak, és ezután váltak öregségi teljes nyugdíjasokká, azzal a feltétellel, hogy jogosultságukat az 1992. áprilisa elôtti fizetések és egyéb jogok alapján állapították meg; az elôzetes nyugdíjazásról szóló 1995/2. törvény alapján nyugdíjazott személyek.

Elôzetes számítások szerint az erre fordított összeg havonta 8,5 milliárd lej lesz.

Tegnap reggel új számítógépes központot avattak a posta Állomás téri épületében: március 1-jétôl Kolozsvár valamennyi postása reggel 8-ra az Állomás téri postahivatalban veszi fel az aznap kézbesítendô újságokat, leveleket, nyugdíjat. Reggel 9-kor két autóbusz szállítja a város 115 postását a negyedekbe, du. 4 órakor pedig ugyanott várja az autóbusz és visszahozza ôket elszámolás végett az új központba.

Az új rendszer elônyeirôl Moldovan Petru igazgatót kérdeztük: — A számítógépes rendszer bevezetése minden szempontból elônyökkel jár. Ezután éjszakai váltás dolgozza fel a másnap kihordásra kerülô nyugdíjt, mindenféle postai küldeményt és sajtót. Jelentôsen csökken a küldemények átfutási ideje, reggel pedig a postások számítógépes nyilvántartásban, készen kapják meg az aznapi csomagot. Újabb akciónk szervesrésze a posta korszerûsítési folyamatának.

Az új rendszer munkaerô-felesleget eredményez, azonban a postaigazgatóság úgy döntött: nem lesznek elbocsátások. Igaz, több fiatalt jó darabig nem alkalmaznak: március elsejétôl egész évre zárolták a megüresedô állások betöltését. Az igazgató szerint hosszabb távon csökken a munka önköltsége, és a hazai posta gyorsasága, megbízhatósága hamarosan eléri a fejlett országokét.

(m. j.)

A közeljövôben 50%-kal emelik a közúti áru- és személyszállításti tarifákat — jelentette ki a Mediafax tudósítójának Cristian Panaitescu, a Romániai Közúti Szállítók Országos Egyesületének szóvivôje. A várható intézkedés oka az üzemanyag adójának emelése: az ólomtartalmú benzinnél 3 032 440 lej/tonnáról 5 200 000 lej/tonnára, az ólommentes benzinnél 2 967 720 lej/tonnáról 5 000 000 lej/tonnára és a gázolaj esetében 1 329 112 lej/tonnáról 2 250 000 lej/tonnára. A viszonyítási alapul szolgáló Petromnál, literenként, mától a következôképpen alakult: Premium benzin — 8000 lej, ólommmentes benzin — 7800 lej, gázolaj — 5000 lej. A nyilatkozó szerint sok hazai szállítóvállalat nem lesz képes tartani a lépést, és tevékenységének korlátozására kényszerül, ideértve a gépkocsivezetôk körében szükséges létszámcsökkentést is.

Az üzemanyag adójának emelése miatt a Nagy-Románia Párt az alkotmánybírósághoz fordul, hogy vizsgálják felül az ide vonatkozó sürgôsségi kormányrendelet törvényességét. A Románok Nemzeti Egységpártja sem fogja megszavazni a parlamentben a sürgôsségi kormányrendeletet — jelentették ki a Mediafaxnak a két ellenzéki párt magas beosztású vezetôi. Tiltakozik a döntés ellen az Alfa Kartel szakszervezeti tömörülés is, amely szerint a kormány szándékosan kívánja gerjeszteni az inflációt, mivel az így befolyó pénzeket nem infra-strukturális beruházásokra, hanem ráfizetéses fogyasztásra használják.

Március elsejétôl átlagosan 7,3%-kal drágult a vasúti szállítás Romániában. Az áremelés követi a tavaly novemberben és decemberben, illetve az idén januárban végrehajtott drágítási szintet. Például, a Bukarest–Kolozsvár útvonalon a személyvonati tarifa I. osztályon 83 ezer, II. osztályon 52 500 lej, a gyorsvonat I. osztályán 126 700 lej, II. osztályán 58 800 lej, a rapid I. osztályán 146 800 lej, II. osztályán 77 300 lej, az Intercityn pedig 193 700, illetve 147 300 lej. A tarifák emelése a nemzetközi járatokon az országhatárig terjedô szakaszra érvényes, onnan tovább viszont az utazás ára az euró napi árfolyamának figyelembe vételével alakul.

Tiszteletbeli tagoknak járó díszoklevél-átadással egybekötött közgyûlést tartott február 27-én, szombaton a marosvásárhelyi Pro Europa Liga.

A Smaranda Enache elnökasszony hiányában Csíky Boldizsár vezette közgyûlés elsô napirendi pontjaként beszámolók hangzottak el a társaság múlt esztendei tevékenységérôl, majd ismertették az idei év terveit. Alapszabályzat-módosító határozat született a liga vagyonának öröklését, átruházását illetôen.

Második napirendi pontként került sor a tiszteletbeli tagságot igazoló díszoklevelek átadására. Az idei kitüntettek között szerepel — post mortem — dr. Octavian Buracu, a kolozsvári Interetnikus Párbeszéd Egyesület alapítója és egykori elnöke is. Oklevelét felesége, Buracu Ildikó vette át. Rajta kívül tiszteletbeli taggá választották Gabriel Andreescu emberjogi aktivistát, politikai elemzôt, Renate Weber jogászt, az APADOR-CH alelnökét és Kányádi Sándor kolozsvári költôt.

Bardócz Sándor

A megyei jogú város helyi tanácsának legutóbbi ülésén a munkálatokat ünnepélyes mozzanat elôzte meg: a polgármester meleg üdvözlô és értékelô szavak kíséretében átnyújtotta Grigoriu Aristide Gheorghe 90 éves nyugalmazott ezredesnek és három veteránnak a díszpolgári címet bizonyító diplomát.

A tanács napirendje ismét zsúfolt volt: a 15 napirendi pont mellett különfélék is szerepeltek. A munkálatok gyors iramban kezdôdtek. A tanácsosok hamar megszavazták a dési segélyezô étkezde és a két temetô megszervezésének és mûködésének szabályzatát. Gond nélkül beleegyeztek a különbözô butikok bérleti szerzôdésének meghosszabbításába; jobban körvonalazták a városi mûvelôdési ház feladatait és felelôsségét a kulturális és tudományos tevékenységek megszervezésében. A tanács egyhangúlag 11 millió lejjel járult hozzá a Petôfi Sándor Szavalóverseny szervezési költségeinek fedezéséhez.

Napirendre került a dohányzás betiltásának határozattervezete is. A tanácsosok döntöttek: február 21-tôl tilos a dohányzás a város közintézményeiben. Az obszcén újságok, folyó-iratok, kazetták ügyében a városatyák nem bizonyultak elutasítónak. A tanácsosok nem a pornográf kiadványokat pártolták, amikor nem szavazták meg a határozattervezetet, hanem az idevágó törvényes elôírások alkalmazását hiányolták.

Elutasították a városi rendôrség kérését is. A rendôrség ugyanis lakásgondokkal küszködik, s visszaigényelte azt az épületet, amelyben egy ideig régebben a csendôrség székelt. Az az épület tulajdonjoga azonban tisztázatlan, így a tanács a helyzet kivizsgálásáig elhalasztotta a döntést. Megszavazta viszont azt a határozattervezetet, amely az 1998/62-es törvény szerint fizetendô telekadó alapján zónákra osztotta a megyei jogú várost, s döntött a helyi tanácsban bekövetkezett személyi változásokkal kapcsolatban is.

Bár az idô jócskán elôrehaladt, a tanácsosok élénk figyelemmel hallgatták a polgármesteri hivatal beszámolóját egy tájékoztatási központ megszervezésérôl. Az áprilistól beinduló új osztály a helyi lakosságot és minden érdeklôdôt ellátna helyi információval, hogy ügyes-bajos dolgát rendezni tudja a közhivatalokban.

Az ülés vége felé sikerült kinevezni egy tagot az AQUASOM Rt. vezetô tanácsába, s megnyugtatni a taxisokat, hogy az idei adójuk megmarad az 1998-as esztendô szintjén. A tanács az 1999-es költségvetés hiányában elhanyagolta az ortodox és görög katolikus esperesi hivatal kéréseinek megtárgyalását. Az ortodox esperesi hivatal 2,6 milliárd lejt kért a 9 parókia fenntartási költségeinek fedezésére, a görög katolikusok pedig 200 millió lejt a M. Kogãlniceanu utcában épülô templom befejezésére.

Máté Kálmán

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]