1999. március 10.
(XI. évfolyam, 57 szám)

Tegnap délutánra tervezte a szenátus Corneliu Vadim Tudor, nagy-románia párti elnök-szenátor mentelmi joga felfüggesztésének megvitatását. A szenátus állandó bizottsága egyetlen napirendi pontban rögzítette mindkét erre vonatkozó kezdeményezés megtárgyalását, nevezetesen a házszabály módosítását olyanformán, hogy a szenátorok mentelmi jogát ezentúl ne kétharmados többséggel, hanem fele plusz egy arányban lehessen megvonni, illetve Valeriu Stoica igazságügyminiszternek Vadim immunitásának megvonását célzó kezdeményezését.

Lapkommentárok szerint ez a módszer precedens nélküli, és sok félreértésre adhat okot, hiszen nem jelöli pontosan meg azt, hogy milyen sorrendbe is kerüljön megvitatásra a két kezdeményezés. Mert mi történik abban az esetben, ha elôbb tárgyalják Stoica javaslatát és csak utána döntenek arról, hogy milyen szavazatarány szükséges az immunitás felfüggesztéséhez? — tette fel a kérdést Rãzvan Dobrescu parasztpárti szenátor, a jogi bizottság elnöke is. Dobrescu sajtónyilatkozatában kételkedett afelôl, hogy reális esély kínálkozna C. V. Tudor immunitásának a felfüggesztésére, hiszen ha a házszabályt annak rendje és módja szerint sikerül is módosítani, az nem azonnali hatállyal, hanem csakis a Hivatalos Közlönyben való közzétételét követôen lép hatályba. Más kommentárok szerint ez nem jelent különösebben akadályt, hiszen a januári bányászjárás alkalmával a sürgôsségi állapot elrendelésére vonatkozó kormányrendelet is néhány óra leforgása alatt lépett hatályba.

A szenátus kedd délutáni munkálatain azonban Petre Roman házelnök bejelentette, hogy C. V. Tudor mentelmi joga megvonásának a vitája elmarad maga Valeriu Stoica igazságügyminiszter kérésére, mivel pillanatnyilag nem tartózkodik az országban — jelentette a Rompres.

Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi minisztertôl megtudtuk: a délután folyamán semmiképpen sem érdemi, csupán procedurális vitára került sor azzal kapcsolatban, hogy tárgyalásra bocsáttassék-e a házszabály módosítása, illetve Vadim mentelmi jogának felfüggesztése, s ha igen, milyen sorrendben. Tekintettel arra, hogy a jelek szerint a még érvényben levô házszabály által elôírt kétharmados többség sehogy sem látszott kialakulni, a biztos siker reményében maga C.V. Tudor volt az, aki — paradoxális módon — sürgette az immunitása felfüggesztésének „mielôbbi" vitára bocsátását, amit a kormánypártok temészetesen nem támogattak. — A gyûlés botrányba torkollott, a Nagy-Románia Párt és „szimpatizánsai" mindent megtettek a munkálatok akadályoztatására, minden egyes kérdéshez legalább tízen-tizenöten jelentkeztek szólásra, és a legelrugaszkodottabb mellébeszélésekkel húzták az idôt — folytatta a miniszter, aki szerint a Romániai Társadalmi Demokrácia Párt szenátorainak érvelése is arra utal, hogy az RTDP-nek sem áll szándékában megszavazni a mentelmi jog megvonását. Mindkét kezdeményezés vitáját jövô hétre halasztották.

Sz. K.

Constantin Dudu Ionescu belügyminiszter a sajtónak kijelentette, hogy beperelni szándékszik a România Mare címû hetilapot, mivel szerinte teljesen alaptalan információkat közölt a stoenesti-i eseményekrôl. A Romania Mare ugyanis azt állította, hogy a rendfenntartó erôk és a Zsil-völgyi bányászok közti összacsapások 30 bányász halálát és 70 bányász eltûntét okozták. A Nagy-Románia Párt közleménye szerint a bányászokat kegyetlenül megverték és holttesteiket az Oltba dobták. A Zsil-völgyi bányászok szakszervezete szintén cáfolta a hírt.

Az államosított ingatlanok visszaszolgáltatása során felmerülô nézeteltérések tisztázása végett Radu Vasile kormányfô kedden este megbeszélést folytatott a koalíciós pártok vezetôivel. Mint ismeretes, az államosított ingatlanok visszaszolgáltatásának kérdése hosszú ideje heves vita tárgyát képezi a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) és a Demokrata Párt (DP) között.

Ion Diaconescu, a KDNPP elnöke a román sajtónak kijelentette, hogy egyértelmû döntést kell hozni az államosított épületek helyzetének ügyében. A pártelnök nem tartja kizártnak azt sem, hogy a kormány sürgôsségi rendeletet vagy határozatot bocsásson ki, amelyben meghosszabbítanák az állami lakásokra kötött bérleti szerzôdések határidejét. Ion Diaconescu hangsúlyozta, hogy mielôbb tisztázni szeretné az 1995/112-es törvény értelmében eladott ingatlanok tulajdonjogi helyzetét.

A KDNPP-nek és a DP-nek nem sikerült semmiféle megegyezésre jutniuk az utóbbi hetek tárgyalásai során, a parasztpárti képviselôk ugyanis a 112-es törvény alapján kötött adásvételi szerzôdések semmissé nyilvánítását ajánlották, a demokrata pártiak ezzel ellentétben fenntartották ezek érvényességének megôrzését.

Tamás Sándor Kovászna megyei képviselô a Szabadságnak elmondta: a vita kiváltó oka az, hogy mi legyen a sorsa azoknak az ingatlanoknak, amelyeket idôközben privatizáltak vagy eladtak. A parasztpárt álláspontja szerint az ingatlanokat ezekben az esetekben is vissza kell szolgáltatni, a harmadik személyeket pedig kárpótolni kell. A DP úgy véli, hogy amennyiben az épületeket eladták, azokat nem lehet visszaszolgáltatni a volt tulajdonosoknak.

— Az RMDSZ-en belül is különböznek a vélemények — mondta Tamás Sándor. — A kérdés nem olyan egyszerû, ugyanis sok ingatlanról van szó, és meg vagyok gyôzôdve arról, hogy a harmadik személyek az elmúlt években nem minden esetben jutottak jóhiszemûen az ingatlanokhoz. Ennek eldöntésére a legalkalmasabb a bíróság lenne. Amennyiben a harmadik személy adásvétel során jutott az ingatlanhoz, nem lehet egyszerûen kilakoltatni az épületbôl — véli a képviselô.

P. A. M.

Karácsony tájékán a szerkesztôség felhívására többen is pénzmegajánlással siettek a kisnyugdíjasok, munkanélküliek és más, szociális támogatásból vagy éppen semmilyen keresetet nem élvezôknek néhány elôfizetést kötni a Szabadságra. A megajándékozottak több köszönôlevelet is küldtek.

Most ismét folytatjuk jótékonysági közvetítésünket, melynek célja segíteni a rászorulókon, illetve értelmet adni az adakozók — adóból leírható — költségeinek. Csakis azokon kell segíteni, azokra kell gondolni, akik szeretnének olvasni, és ezáltal megmaradni, de nem tudják megengedni magunknak már a havi — egyébként olcsó! — Szabadság-elôfizetést sem. Tudjuk, hogy többen készek segíteni, akár több elôfizetés átvállalásával is, vagy azért, mert tehetik, vagy csak egyszerûen segítôszándékuk még nem szenvedett csorbát.

Tisztelettel felhívunk tehát minden céget, intézményt és személyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árával — 22 500 lejjel — támogassák szerkesztôségünkön keresztül azokat, akik nélkülük már a magyar nyelvû napilapról is lemondani kényszerülnének. Befizetni szerkesztôségünk emeleti irodáiban lehet március 24-ig.

Szintén március 24-ig várjuk az emeleten azok igénylésének a benyújtását is, akiknél a családban az egy fôre esô jövedelem nem több, mint havi 400 ezer lej, s akik elô szeretnének fizetni lapunkra, de nem tudnak. Jelentkezni levélben és megbízott útján is lehet!

Keresetükrôl igazolást kell felmutatniuk, és nem jogosultak támogatásra a már Szabadság-elôfizetôk! A beérkezett megajánlások függvényében megszervezzük a rászorulóknak juttatott elôfizetéseket.

Ki segítsen rajtunk, ha mi magunk nem? Fogjunk össze nehezebb megélhetéssel küzdô társainkért — fogjunk össze a Szabadságért!

A szerkesztôség

Napok óta az Országos Audiovizuális Tanács különös határozatán rágódunk. Hogyan vélekedik a zavarosba hajított újabb botránykôrôl az egyik érintett, Csép Sándor, a kolozsvári tévéstúdió fôszerkesztô-helyettese, a magyar szerkesztôség vezetôje?

— Lefordítható mûsorainkat eddig is lefordítottuk. Érthetetlen, hogy miért kellett kötelezôvé tenni egy olajozottan mûködô gyakorlatot! A romániai magyar televíziózás esetében jognak és lehetôségnek tekintem a feliratozást, mert így a magyar közönségnek sugárzott mûsorral eljut a magyar kisebbség véleménye az érdeklôdô többséghez, mégpedig ugyanazon a csatornán, amelyen esetenként homlokegyenest másként vagy más megközelítésben vetôdnek fel a problémák. A kolozsvári tévéstúdió eddig sem árult zsákbamacskát, még olyan kényes témában sem, amilyen a Szôcs István szövegével készült történelemszemléleti anyag volt. Amiért utóbb meg is büntettek. Igaz, csak szóbeli figyelmeztetéssel, és csak azért, mert adás elôtt nem néztem meg. Ha nem sugározzuk román feliratozással, valóságos rágalomhadjárat indult volna ellenünk, így azonban a vitathatatlan történelmi tényeket nem lehetett elítélni. A feliratozás tehát bennünket megvéd a félremagyarázásoktól, ezért akkor sem mondanánk le róla, ha nem írná elô törvény vagy belsô határozat. Az élô tévéadások és a rádiómûsorok fordítása azonban szakmai és mûszaki képtelenség, abszurdum, ebbôl látszik, hogy a rendelet indulatból született, anélkül, hogy valaki végiggondolta volna.

— A tanács egyik tagja nem hivatalos nyilatkozatában azt állította, hogy a határozat nem a hazai kisebbségi adásokra vonatkozik. Akkor mi lehetett a célpont?

— Mint derült égbôl a villám, úgy jött ez a határozat a múlt hét közepén, még nem próbáltuk minden oldaláról boncolgatni. De ha valóban nem rajtunk akartak volna szorítani, akkor szólnak az RMDSZ-nek, hogy álljon meg a menet, ne tiltakozzon, vagy értesítették volna a kábeltévéseket, hogy ne merészeljenek idegen nyelvû mûholdcsatornákkal foglalkozni. Inkább azt hiszem, hogy az Országos Audiovizuális Tanács visszakozik. Valamit akart, és látja, hogy nem megy. Magyari Lajos, aki tagja ennek a tanácsnak, azt mondta, hogy hát ott valaki felvetette, nem is bocsátották vitára, aztán megszavazták…

— Hogyan születhet egy ilyen ellentmondásos határozat a legérintettebb kisebbség képviselôjének jelenlétében, anélkül, hogy az illetô riadót fújna?

— Én ettôl a tanácstól sok jót nem várok. Az antennaelosztási tárgyalásokon megmutatkozott, kiket részesít elônyben. Például az Antena 1 tévéstúdiót. Ki tudja, milyen módszerekkel visznek át bizonyos határozatokat? Ami a képviseletünket illeti: nekem semmi bajom Magyari Lajossal, az utóbbi tíz évben egyszer találkoztam vele, nem tudom, hogyan tevékenykedik, hogyan látja el a feladatát. Nekem az RMDSZ vezetôségével van bajom: ha elégedetlenek vele, ha mindenfelé hangoztatják, hogy nem megfelelô, miért nem tesznek oda mást?

— Hogyan reagálna egy másik kormánykoalíciós párt, például a Demokrata Párt, ha ilyenszerû sérelem érné?

— Óriási lenne a botrány! Mi ezzel szemben egy ideig tiltakozunk, aztán abba is belefáradunk. A mûsoridô csonkítása miatt a bukaresti szerkesztôség és a kolozsvári is többször tiltakozott, teljesen eredménytelenül. Pedig a kolozsvári stúdió úgy indult, hogy nemcsak a szervezésben, hanem a mûszaki eszközök beszerzésében a magyar szerkesztôség járt az élen, magyarországi akusztikai gyáraktól szereztük be a felszerelést, meg Fischer István hajdani kollégánk Németországból hatalmas adományt hozott, amibôl 5–6 teherautónyi videokamera, keverôpult és sok más eszköz itt maradt Kolozsváron, és akkor mi úgy indultunk az elsô napokban, hogy fele-fele arányban használtuk ki az adásidôt. Késôbb alakult ki egy 45–55, majd 33–66 százalékos idômegosztás. Az erdélyi lakossági arányt figyelembe véve, ez még méltányosnak volt mondható. A területi stúdió adásidejébôl azonban különbözô megokolásokkal kezdtek lecsipegetni. Egyszer választási kampányra, máskor más rendkívüli eseményre hivatkoztak. Aztán a román területi adás visszakapta a maga korábbi mûsoridejét, mi meg maradtunk a csökkentett idôkerettel. Így jutottunk el a 17 százalékig. Most, amióta kormányon vagyunk, nagy nehezen visszatornásztuk magunkat 25 százalékra, de szombaton és vasárnap nem juthatunk szóhoz, pedig ezek a mûsorok lennének a legnézettebbek, a hirdetôk is ezekre a napokra fizetnek szívesebben. És ez a jelenség általános, belefáradunk az iszapbirkózásba, így történik az egyházi és közösségi ingatlanokkal, az egyetemmel. Már szinte örvendeztünk annak a tizenhetes listának is, pedig az elorzott javaknak mindössze egyetlen százalékát tartalmazza, és még annak a visszaszolgáltatását is megakadályozzák. Úgy látszik, tudatos taktika a meddô küzdelembe való hajszolás, amelyben a Országos Audiovizuális Tanács különös határozata csak egy apró mozzanat.

Lejegyezte:
Nits Árpád

UNITÁRIUS EGYETEMISTA KÖR

József Attila verseivel foglalkoznak a felekezeti korlátok nélkül mûködô unitárius egyetemista kör soron következô összejövetelén március 11-én, csütörtökön este 8 órától a belvárosi unitárius egyházközség Brassai utca 6. szám alatti tanácstermében. Témagazda: Solymosi Zsolt, az ODFIE alelnöke. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

MÁRCIUS 15. címmel Pillich László tart elôadást az RMDSZ alsóvárosi körzetének összejövetelén március 11-én, csütörtökön du. 4 órától a székházban (Párizs utca 17.). Utána választmányi gyûlésre kerül sor.

TÖLGYFAÜLTETÉSSEL EGYBEKÖTÖTT MÁRCIUS 15-i EMLÉKÜNNEPÉLYT tart 13-án, szombaton 11 órakor az RMDSZ két monostori választmánya a Pro Iuventute székházban (Mócok útja 75.). Az évfordulót méltatja Vincze Zoltán történész, és rövid mûsort tart a Kuckó gyermekcsoport.

KERESZTÉNYSÉG ÉS/VAGY MODERNSÉG — MAX JACOB ÉS JEAN-PIERRE LEMAIRE KÖLTÉSZETE címmel tart elôadást Lackfy János budapesti költô, mûfordító a MÁSvilág-klub összejövetelén március 11-én, csütörtökön este 7 órakor a Mátyás-ház elsô emeleti nagytermében.

A 94 ÉVES HORVÁTH JÓZSEF mûemlékfotóiból mutatnak be ízelítôt az RMDSZ hidelvi szervezetének kulturális rendezvényén március 11-én, csütörtökön du. 6 órától. Starmüller Géza mûvészettörténeti elôadást tart. Utána városunk történetével kapcsolatos kérdésekre válaszolnak. Mindenkit — a fiatalokat is — sok szeretettel várnak.

VÁLASZTMÁNYI GYÛLÉST tart az RMDSZ belvárosi körzete március 11-én, csütörtökön du. 5 órától.

A KERTBARÁTOK TALÁLKOZÓJÁN Palkó Attila tanár tart elôadást Kalotaszeg évszázadai címmel március 12-én, pénteken du. 5 órától az EME-házban (Ion Ghica 12.). Az elôadás után Barabás Kásler Magda népdalokat énekel.

A GYÜMÖLCSFAMETSZÉSRÔL videovetítéssel egybekötött elôadást tart az Ifjú Gazdák Egyesülete a Heltai-alapítvány nagytermében, március 10-én, este 8 órakor. Meghívott dr. Veress István ny. egyetemi tanár.

— Mivel vádolják Vadim Tudort?

— Azzal, hogy mindenkit rágalmaz.

— És mit hoznak fel mentségére?

— Azt, hogy leginkább a magyarokat szidja.

-fi

Nagy sikere volt a World Vision kolozsvári fiókja szervezte nônapi köszöntônek Kolozsvár utcáin. Kisiskolások saját készítésû üdvözlôlapokkal és kedves köszöntô szöveggel kívántak kellemes nônapot az éppen arra járó hölgyeknek. Érdekes volt megfigyelni a járókelôk viszonyulását eme újdonságszámba menô akció alkalmával. Voltak, akik a feléjük nyújtott üdvözlôlapot védekezôen hárították el — nem kell, nincs pénzem —, mások teljesen közömbösen haladtak el, észre se véve a gesztust. A legtöbben viszont örömmel és hálával fogadták a gyermekek köszöntését. A kis csapat vezetôje elmondotta, hogy ugyancsak ezek a gyermekek, egyszer hetente, önkéntes munkában testvér- és pótmamaszolgálatot végeznek a Gyermekotthonban. A tapasztalat azt bizonyítja, hogy gyermek a gyermekhez sokkal könnyebben közeledik, és még a problémás esetek is könnyebben kezelhetôek. Az üdvözlôlapok nagy részét közösen készítették, és azok átadásába bevonták a Gyermekotthon nagyobb lakóit is.

H. Gy.

Nemrég a Nagy Bandó Andrást is felvonultató kabarémûsor kapcsán szerezhetett tudomást Kolozsvár hálás közönsége a Tonic Media Alapítványról, amely megszervezte ezt a nálunk úttörônek számító, nagy sikerû produkciót.

A „házigazdák" mindenese, az alapítvány alelnöke, Balogh Péter, a Zortec Kft. tulajdonosa, a Szabadságnak elmondta, hogy 1998 novemberében alakultak. Célkitûzéseik között olyan tervek szerepelnek, mint az alternatív rádiózás létrehozása és üzemeltetése, a közmûvelôdés menedzselése romániai és határon túli magyar mûvészek bevonásával, vállalkozók összejöveteleinek megrendezése, hogy azoknak alkalmat kínáljanak nem hivatalos találkozókon a kapcsolatok teremtésére és ápolására. Nagy Bandó András vendégszereplése bizonyította a legjobban, mennyire kiéhezett a kolozsvári (és nem csak) közönség a szórakoztató show-szerû rendezvényekre. Az alapítvány szeretné elérni azt, hogy havonta lehessen ilyen akciókkal kedveskedni magyarjainknak. Folynak a tárgyalások arról, hogy az idén az elsô félévben fellépjen Kolozsváron Korda György és Balázs Klári, illetve a második félévben Zorán.

— Mindenki azt mondja, szerencsés csillagzat alatt születtem, és amit a fejembe veszek, az be is válik. Remélem, terveinket meg tudjuk valósítani — bizakodik Balogh Péter, a sikeres vállalkozó, a Tonic Media Alapítvány, rövidített és közismertebb változatában a TOMA alelnöke.

Ö. I. B.

Az elmúlt hetek influenzajárványa lassan alábbhagy — jelentette be dr. Nicolae Deleanu, a kolozsvári Egészségügyi Felügyelôség igazgatója. A heti tíz megbetegedés legalábbis erre enged következtetni. A több hétig húzódó járvány tíz halálos áldozatot követelt. Az utolsó elhalálozás a múlt héten történt a járványkórházban. Ez volt az utolsó súlyosabb eset. A kórház igazgatójától megtudtuk, hogy az utóbbi napokban már nem utaltak be influenzás beteget.

A fiatal olasz zongoramûvész, Roberto Plano, tanulmányait a milánói Verdi-konzervatóriumban végezte. Németországi bemutatkozására a müncheni Gasteigban került sor. A közelmúltban a Sipario Dischi olasz lemezkiadó vállalat a Münchener Musik Seminarral együttmûködve megjelentette azt a CD-t, amin Roberto Plano Chopin, Liszt és Skrjabin zongoramûveit játssza. Tucatnyi zenei versenyen tüntették ki, kamarazene-játékosként, illetve zenekari hangversenyek szólistájaként ért el sikereket. E heti romániai turnéja alatt a váradi és marosvásárhelyi filharmonikusokkal is koncertezik. Nem ismeretlen a kolozsvári közönségnek sem, tavaly márciusban már szerepelt a Györkös Mányi Albert Emlékházban. Mai zeneakadémiai hangversenyén Chopin, Liszt és Szkrjabin mûvein kívül Schubert op. 164-es a-moll zongoraszonátáját is játssza. (Németh István)

Az RMDSZ és az EMKE tordaszentlászlói választmánya, a Thamó Gyula Közmûvelôdési Egyesület, Tordaszentlászló református egyházközsége és helyi tanácsa szervezésében, illetve a Nemzeti Kisebbségvédelmi Minisztérium, az EMKE, a Romániai Magyar Dalosszövetség, a megyei Mûvelôdési Felügyelôség és a Népi Alkotások Központja, az RMDSZ megyei szervezete és a KALOTASZEG címû lap szerkesztôsége védnökségével államalapításunk 1000. évfordulójára való elôkészületként, az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának, valamint a tordaszentlászlói fúvószenekar megalakulása 65. évfordulójának tiszteletére 1999. június 26-án az idén is megszervezi a hagyományos, immár a X. Szent László-napi kórustalálkozót Tordaszentlászlón.

A részvételt 1999. május 15-ig írásban kell bejelenteni a következô címre: RO: 3443 Sãvãdisla — Tordaszentlászló, Str. Pap utca Nr. 350 hsz., judetul Cluj — Kolozs megye — Szôke Zoltán református lelkész, az EMKE elnöke címére.

A jelentkezési lapon kérjük pontosan közölni a kórus teljes nevét, nemét, címét, az érkezô jelentkezôk létszámát és mûsorát; a szerzô nevét, a kórusmû címét, amellyel közönség elé kívánnak lépni, valamint a kórus vezetôinek a nevét. Akik elôször vesznek részt a találkozón, mellékeljék kórusuk rövid, összefoglaló történetét is.

Egy-egy kórus mûsora nem haladhatja még a 10–15 percet. A fellépés a jelentkezés sorrendjében és szakemberek véleményezése alapján történik.

A találkozóra kijelölt és ajánlott kötött kari mûvek a következôk:

1. Kodály Zoltán: Jelige (I. szakasza)

2. Kodály Zoltán: Szent István királyhoz

3. Berzsenyi Dániel–Kodály Zoltán: A magyarokhoz (kánon)

4. Kölcsey Ferenc–Bárdos Lajos: Küzdeni s gyôzni

5. Halmos László: Szabadságért elhullt...

6. Vörösmarty Mihály–Erkel Ferenc: Szózat.

Kérjük, hogy mûsorukban szerepeljen legalább egy Petôfi Sándor versére írt mû.

A kötött kari kórusmûveket a benevezett kórusok Szent László királyunk szobra elôtt, közösen adják elô.

Ismételten felkérjük a Mûvelôdési és Kisebbségügyi Minisztériumot, Kolozs megye Kisebbségvédelmi Hivatalát, magánszemélyeket, közületeket, vállalkozókat, hazai és külhoni alapítványokat, hogy erkölcsi és anyagi támogatásukkal segítsék elô e kisebbségi közmûvelôdési esemény sikeres lebonyolítását és a Kalotaszegi Tájmúzeum állagának és épületegyüttesének további gyarapítását is.

Ez alkalommal is újból felhívjuk Kolozsvár pedagógustársadalmát a Kolozsvári Magyar Pedagógusok kórusának megalakítására, és a X. Szent László-napi kórustalálkozón való részvételre.

A jelentkezési határidôt kérjük pontosan betartani, mert csak így tudjuk a mûsorfüzetet összeállítani, idejében kinyomtatni és a szervezési feladatokat megoldani!

Kedves dalos testvérek!

Ne feledjétek jeligénket: „Nyelvében és szokásaiban él, dalaiban és mûvészetében érez a nemzet".

A választmány nevében

Boldizsár Zeyk Imre
RMDSZ-elnök,
Szôke Zoltán
EMKE-elnök,
a Romániai Magyar
Dalosszövetség nevében
Guttman Mihály
tiszteletbeli elnök

A dési Amicitia Baráti Társaság égisze alatt március 5-én a református templom bástya-termében megtartottuk az immár 3 éves hagyományra visszatekintô „Történelmi vetélkedôt".

Az ünnepi rendezvényt Ráskai Mária, a baráti társaság elnöknôje nyitotta meg, majd Máté Kálmán történelemtanár tartott elôadást a „Szabadság gyökerei" címmel.

Ezután a dési 1-es és 5-ös Számú Általános Iskolák tanulói, Szabó Emese, Szabó Levente, Lászlófi Ernô, Szántó Gita Csilla, Câmpean Beatrice, Szutor Adél mérték össze tudásukat 3 fordulóban.

A csapatokat lelkes fiatal tanárnôik, Nagy Gabriella és Székely Ibolya készítették fel.

A verseny után a tanulók II. Rákóczi Ferenc és Mikes emlékét idézték.

Végezetül a tanulók díjazása következett. Ezért köszönettel tartozunk a kolozsvári Heltai Gáspár Közalapítványnak. Az elsô három helyezett Câmpean Beatrice, Szutor Adél és Lászlófi Ernô Tokajban képviseli városunkat, az ez évben is sorra kerülô nagyszabású rendezvényen.

Barabás Júlia

A tartalomból: • Vitányi Iván tanulmánya a piac, a demokrácia és az autokrácia történetérôl Thomas Mann és Martin du Gard szellemében • Szabó Géza kelet-európai jegyzete • Mircea Martin felhívása a könyvvel kapcsolatos tevékenység törvényes szabályozására • Paul Drumaru translandi levele • Fodor Sándor reflexiói a Féja Géza és Nagy Olga levelézését közreadó kötet margójára • Lászlóffy Aladár, Bogdán László verse • Kacsir Mária színikritikája a Comédie Française bukaresti elôadásáról • Vida Gábor akadémikus tanulmánya az ezredvég tudományának gondjairól • Lázár Edit tudósítása a selyem és a kôolaj birodalmából • Baracs Dénes a Monica Lewinski-afférra reflektál • Szász János naplója • László Ferenc salzburgi jegyzete.

A múlt hónap, február közepe óta a kôfaragóipart gyakori megrendeléseivel felkaroló polgármesterünk jóvoltából utcáink egy újabb emléktáblával gazdagodtak: az Egyetemi Könyvesbolt bejárata melletti falon leleplezték DR. DRÃGANU MIKLÓS-nak, a neves román nyelvészprofesszornak, a város egykori polgármesterének aranybetûs emléktábláját. Meggyôzôdésem szerint a kitartó szorgalma révén országhatárokon túl is jól csengô nevet szerzett, romanistává és irodalomtudóssá vált Naszód környéki minden tekintetben reászolgált az erdélyi értelmiség kegyeletére. Kiugró szellemi képességeire az érettségi bizottságban a tanügyi hatóságok részérôl megfigyelôként részt vett Kuncz Elek, Kuncz Aladár édesapja is felfigyelt, és a Határôralapítványi Fôgimnázium elöljáróságával karöltve, a korabeli legrangosabb felsôoktatási intézménybe ajánlották felvételre. Annak bizonyságául, hogy az ifjú mindvégig eleget tett az igen szigorú szelekciós követelményeknek, 1906-ban megjelentetett doktori értekezése címlapján is ott szerepel, hogy a szerzô az Eötvös-kollégium tagja. Ugyancsak hatalmas munkabírására vall, hogy alig egy évtizeddel pályakezdése után a Kolozsvári Tudományegyetem nyelv- és történettudományi kara, a bírálóként felkért két egyetemi tanár egyöntetû ajánlása alapján, úgy habilitálta a régi román irodalom és nyelvtörténet magántanárává, hogy az ô esetében eltenkintettek a szabályzatban elôírt szóbeli meghallgatástól. Magántanári habilitációjának elôzményeirôl és az 1917. év májusában megtartott próbaelôadása lefolyásáról maga N. Drãganu az évi dékánként tájékoztatta a karra frissiben kinevezett professzortársát, a kitûnô román irodalomtudós Dimitrie Popovici-ot. Elmondotta neki, hogy atyai pártfogója, Kuncz Elek, haláláig szívén viselte habilitációjának ügyét, és biztatta a pályázatra, a végsô lökést döntéséhez mégis két nyelvész pályatársa, az akkor már európai hírnevet szerzett magyar Gombócz Zoltán és a román Sextil Puscariu véleménye adta meg. Próbaelôadását a város közéletének és a tudományegyetem kiválóságai jelenlétében úgy tartotta meg az Aula Magna zsúfolt padsorai elôtt, hogy az ünnepi légkört az egyetem falain kívül növekvô világháborús feszültségek nem zavarhatták meg.

Egyébiránt az is figyelemre méltó, hogy N. Drãganu professzor, az Eötvös-kollégium baráti közösségében magába szívott, multikulturális beállítottságát a késôbbiekben sem tagadta meg. A kolozsvári Nyelvészeti Intézetben ismételten alkalmam nyílott elbeszélgetni mind egykori hallgatóival, Josif Pervain és Liviu Rusu professzorokkal, mindpedig a fájdalmasan korán sírba hanyatlottnak leányával, Pia asszonnyal. Elmondották nékem, hogy arra érdemes hallgatóit N. Drãganu szerény kereseti lehetôségek biztosításával is arra sarkallta, hogy rendszeresen kísérjék figyelemmel az újabb magyar szakirodalmat azért, hogy a román tudományosságot érdeklô eredményeire az intézet nagy tekintélyû folyóiratának, a Dacoromaniának hasábjain felhívhassák a figyelmet.

Ôszintén hálásak lehetünk tehát polgármesterünknek, hogy az oly gyakorta félreértett viták közepette, hatvan év távlatából, a kolozsvári egyetem tantestületének egy olyan markáns egyéniségét segít felidézni, aki a szó szorosan vett értelmében valóra is váltotta a multikulturalitás követelményét.

„Sapienti sat dictum" — mondaná Plautus. Nos, ki-ki azt ért, amit akar belôle.

Köllô Károly

Te szánod
a tököt, amely éjszaka támadt
s egy másik éjszaka elhervadott;
amelyért kezed nem munkálkodott:
amelyet nem ápoltál, nem neveltél,
lombja alatt csak lustán elhevertél,
És én ne szánjam Ninivét?
(Babits: Jónás könyve)

Az erdésznél kaptunk szállást akkor éjszaka, úgy 10–15 kilométerre Mogos-Mãmãliganitól. Reggel a fûtetlen üvegezett tornácon, a gyalulatlan fa asztalnál ültünk, egy kis szalonnát ettünk, és néhány korty papramorgót ittunk hozzá, amivel az elmúlt éjszaka nem túl pihentetô álmát öblítettük, amikor jeansben, mosdatlanul és kócosan megjelent egy tinédzser forma alig felnôtt némberféleség. — Mi a kaja? — kérdezte jó reggelt helyett, anélkül, hogy ránk tekintett volna (egy orvos, egy felcser meg az erdész képezte a társaságot). — Hagyma nincs? (Mifelénk úgy mondanák: adj, kérlek, egy hagymát, ha már reggel nyolckor ezzel kell kezdeni a napot.) Aztán felszívódott. — Ez ki volt? — A tanítónô. Most küldték ide a Kárpátokon túlról. (Küldték modellnek, hogy az isten háta mögötti hegyi falu gyermekei tôle tanuljanak illendôséget, viselkedésmódot és hagymaevést kora reggel.)

*

Ô is „diák" volt néhány esztendeig, mint annyian mások. Vagyis sokáig semmi. Mert a diák státus átmeneti állapot. Elôkészítési szakasz arra, hogy legyen belôle valami. A diákból lesz — ha lesz ugyan — a jövô tanerôje, mérnöke, orvosa. Neki kellene példát mutatnia annak, aki még nem diák, vagy aki már kétkezi munkás. Sajnos, jóérzést nem tanítanak semmiféle iskolában, és nem ott sajátítják el a jólneveltséget.

A diák, mint az egyik újságtudósításból is tudjuk — sportoló is. Ez a ténykedése többnyire abban merül ki, hogy üvölt, dobol, trombitál és petárdákat dob a pályára, utána pedig porrá töri a metróvagont, amely hazavitte. Vagy örömében zúz, mert gyôzött, vagy bánatában, amiért csapata vesztett.

Én megérteném magatartását, ha csapata gyôzelmének útjába állna a metró, villamos vagy trolibusz . Akkor annak pusztulnia kell! De attól az U fog gyôzni vagy a Poli?

Amikor a béke éveiben Aga kán, a világ leggazdagabb embere hírében álló nábob ellátogatott az epsoni lóverseny egyik derbijére, megkérdezték tôle, miért nem köt fogadást valamelyik favorit paripára. — Kérem, — válaszolta a kán —, én tudom, hogy az egyik ló gyorsabban fut, mint a másik. De hogy melyik — az engem igazán nem érdekel...

Nos, a középiskolás diáknak nem mindegy, hogy ki szakítja el a célszalagot. Ô bottal szerez érvényt lelkesedése tárgyának, és összetöri azt a közszállítási eszközt, amellyel nekem kellene holnap reggel munkába mennem.

Milyen jogon?

Ha szemtanúja vagyok véletlenül a hôzöngésnek, biztosan nem merek beavatkozni. A rend ôre azt válaszolja, hogy ô csak a mérkôzés idején felel a rend fenntartásáért. De ha történetesen ott van, akkor be merészel avatkozni? Végül, hol van az megírva, hogy egy fiatal ember attól, hogy uniformisba bújtatják, egyszeriben bátorrá válik? — Istenem, gyerekek, tombolják ki magukat, mondják majd a humanista pszichológusok. — Ti nem voltatok fiatalok? De voltunk! Ôk ellenben még nem voltak felnôttek.

Egyik újsághír a napokban arról értesít, hogy négy fiatal a hegyekben lavina áldozatává vált. Kettôt közülük betemetett a hó, a másik kettô ott fagyott meg mellettük, amint tíz körmükkel, próbálták kiásni élve eltemetett barátaikat...

Nos, szent meggyôzôdésem, hogy a metrófülkéket szétverô vandálok közül ezt egyik sem próbálta volna meg.

Dániel Károly

Ami mostanában az Európa szóval, fogalommal, fenséggel végbemegy, azt egyrészt egyszerûen visszaélésnek, másrészt lejáratásnak lehet nevezni. A számunkra s a térség nagyobb része számára dátumszerûen 1989-hez fûzôdô nagy változás révén feltámadt reményeket az elmúlt, lassan betelô tíz újabb esztendô iszonyúan kompromittálta. Elsô és legszembetûnôbb vonása a dolognak, hogy a leszorítottság, fenyegetettség, elnyomás évtizedei után, egyáltalán nem holmi lángoló szabadságszeretet tört ki a népeken. Még a magyarok is, akiknek ’56-ja legtündöklôbben ábrázolta az ellenkezést, az ellenállást a régi történelmet felváltó új rémség ellen, még azok is, egy emberöltô alatt megváltoztak. A pesti utcát az elôzô négyévi kormányzat idején ellepô dühös falfeliratok szerint a „birka nép" státus jellemezte ôket. A többiek a szomszédságban még ezt a magas minôsítést sem érték el, legfennebb a buta nép, a lusta nép, a tolvaj nép, a gyilkos nép jelzô árnyalatait. És következményeit. Mert a második meglepetés a megláncolt eb morgásával viselt ’89 elôtti sors után, az igazságérzet hiánya. Hogy messze ne menjünk abban az országban, ahol élnünk adatott, nem az a logika érvényesül, hogy amit igazságtalanul, erôszakkal, vicsorogva elvettek, elkoboztak, elragadtak, azt vissza kell adni jogos tulajdonosának, addig egy tapodtat sem lehet továbblépni; hanem mindmáig a szokásos rablómentegetô csendôrlogika és csendôrmentegetô tolvajlogika uralkodik. Még a kormányon szerencsétlenkedô koalíció pártjai között is szakadék tátong ennek a kérdésnek a megítélésében. Románia legnagyobb szégyenére itt az orrunk elôtt huzakodnak magukat „liberálisnak" és „demokratának" felcicomázott törzsfônökök, mint mikor részeg majmok egy kifosztott kastély ruhatárában parókákat próbálnak és tépdesnek szét. Ahol az igazságérzet olyan jól áll, mint borjún a gatya, ott nyilván nem nagy dolog, ha kárba vész egy ’89–99 közé nyomorított évtized. A harmadik baj ez az elszabadult Nyugat-hajbókolás, lihegés, sznob nyavajgás, ami mindenkit — sikerest, sikertelent — eltölt az irtózatos csatlakozási vágyban. Közös, gyógyíthatatlan betegsége ezeknek a szerencsétlen, diktátorok markából középszerû politikusok karmai közé került országoknak a lEUkémia. Az inget tépik magukról, lesírják az olcsó szemfestéket, ha kell, megtagadják saját hagyományaikat, elveiket, eszményeiket, sorsukat, nemzettestüket a fogadkozás szünet nélküli idegrohamában, az édesanyjukat is zálogba adnák harminc ezüst euróért, amíg el nem huzathatják a NÁTÓJUKAT ebben a vodkaszagú Coca-colát vedelô gulág-kantinban, ahol az internáltak egyenruhája (vagy kényszerzubbonya) a farmer. A bolondokházáról, a privatizált lágerkapuról, a maffiákkal és bányászokkal körülvett parlamentekrôl leverték a régi jelszavakat az új évezred új, integrált, globalizált jelszava kedvéért: VILÁG ÁTEJTETTJEI, EGYESÜLJETEK! Pedig mindig, minden ellenére, az EU-fória, az EU-ropogás végeztével is, a vérfagyasztó jövô APPELPLATZAIN, MENNYEI BÉKE TEREIN még a fehérvérûség is, ennek az állatseregletnek esetében, továbbra is vörösvérûség marad. A teremtés rendelkezett így. Csak az aktuális rossz vicc neve, mûfaja, diagnózisa, a forgatókönyv címe EU-kémia.

Lászlóffy Aladár

Radu Vasile miniszterelnök azt nyilatkozta Budapesten, hogy a hazai magyarság egyetemigénye 48 óra alatt megoldódna, ha román–magyar–német lenne. A magyarság azért nem kaphat önálló egyetemet, mert még nem vagyunk olyan kevesen, mint a zsidók vagy a pénzekért elárverezett svábok, szászok, németek. Önálló egyetem jóváhagyása arra az idôre képzelhetô el, amikor a magyar közösség létszámban, nemzet és nemzetiségi tudatban annyira elsorvad, hogy a jóakaratú nemzetállam már hiába támogatná az egyetem felállítását, nem lesz kinek. Prognózisom nem jövendölés vagy horoszkóp. Mert ha valaki az ôsszel azt prognosztizálja, hogy a magyar szakiskolák beindításából nem lesz semmi, jogosan támadjuk ki: hogy legyen, ha közöttünk olyanok vannak, akik csírájában ölik el a kezdeményezést! A koncolásban kiderült volna, ki a jobbra és balra egyaránt húzó, ki a centrista. A magyarlétai eset rávilágított a lényegre: már elemi iskolai szinten sem állunk úgy, ahogy elképzeljük! A romániai magyarság létszáma jóval nagyobb a magyarságtudattal rendelkezôkénél. Ennek a tudatformának a vállalása, bár semmilyen kockázattal nem jár, sokaknak egyszerûen kényelmetlen kolonc. Nem csoda, ha Ciumara úr kijelentheti: adják meg nyugodtan a magyar egyetemet, nem leszünk képesek mûködtetni. Ez a Szabadság nyolcadik oldalán jelent meg, de elengedtük a fülünk mellett, senki sem reagált rá. A román nacionalisták berzenkedése érthetô: mibôl él meg a sok funkcionárius, ha ez a „magyar egyetem" hivatkozási alap megszûnik? Ciumara urat egyenesen nemzetárulónak titulálhatják, s egyáltalán mindenkit, aki a román–magyar megbékélést, együttélést egyenrangú partnerek között képzeli el. Errôl szó se lehet, mert a román nacionalizmus az egyenlôséget úgy fogja fel: a kisebbségieknek saját érdekükben kell megszabadulniuk anyanyelvüktôl. Vajon nem a paradigmaként felállított egységes nemzetállam érdekében? Mit szóljon ehhez a kisebbségi politikus? Az egyetemet újra kell indítani, különben tovább folyik a fiatalság elvándorlása a háromszorta magasabb magyarországi vagy az ennél is magasabb nyugati életszínvonal felé, ha itt tanulni se lehet.

A negyvennyolc óra azt a politikai akaratot hivatott a világ elôtt demonstrálni, hogy a román kormányból nem hiányzik a jóindulat, sôt gyakorlati alternatívát kínál fel az anyanyelvû egyetemi oktatásra. Mit jelent ez a gyakorlatban? A középutas román politikus stratégiáját: megadja a Nyugatnak, amit elvár, a kisebbségnek semmit. Megalakulhatna a magyar egyetem, de a magyarveszéllyel etetô szónokok hoppon maradnának. Hát szabad? Lényegében az határozza meg gondolkodásukat a székféltésen túl, hogy még mindig nincs a magyarságtudat annyira megtörve, hogy ne töltenôk fel jelentkezôkkel az egyetemet.

Amikor ’45 után újraindult a magyar egyetem, a Bolyai, a háború utáni nyomorúságos anyagi helyzetben a magyarság vezetôi támogatást kértek és kaptak közösségünktôl. Az újraindítandót is támogatnák, de a romániai magyar, amikor a háromnyelvûrôl hall, azt mondja: csináljátok, de nélkülem!

Cserés Ferenc

Az utóbbi bányászjárás idején értesültünk arról, hogy az amerikai AMOCO kôolajvállalat elhagyta az országot, és ezzel nagy összeget vont ki az amúgy is szegény gazdaságból. Az ELF AQUTAINE francia kôolajvállalat szerzôdése folyamatban van a Neptun-blokk mélyebb vizei alatt található kôolaj feltárása érdekében. Egy idôben felröppent az a hír, hogy a Nyugat-Lebeda tömb területén kb. 2 milliárd dollár értékû kôolaj- és földgáztartalékot fedeztek fel.

Ismerem ennek a tenger alatti résznek a geológiáját, mivel 1988-ban három fúrás anyagát sikerült átvizsgálnom, és az akkori PETROMAR részére igen bonyolult szerkezeti kérdést megoldanom. Az 1988-as eredményeket a Román Akadémia francia nyelvû folyóiratában közöltem.

A Fekete-tenger selfje vagy tengeri platformájának a szélessége 120–150 km között változik, a vízmélység pedig 120–200 m között ingadozik. Földtani szempontból közvetlenül a kristályos talapzatra paleozoos alsó-kréta üledékek települnek. Ezek után a szénhidrogéneket tartalmazó albai (alsó-kréta vége), majd felsô-kréta és paleogén üledékek következnek, majd ezeket a miocén és pliocén üledékek követik. A felsô-kréta és paleogén üledékek vastagsága helyenként eléri a 6000 métert. Ezek 5–10–25 fokkal dôlnek kelet irányában.

Az elsô, 1979-ben 5600 m-ig lemélyített fúrás csak gáznyomokat fedezett fel. 1980-ban Kelet-Lebeda feltárása már kôolajtartalékot is eredményezett. 1983-ban a Nyugat-Lebeda szerkezet vidékén is kôolajra bukkantak. 1988-ban a Sinoe szerkezet kutatása is eredményre vezetett. Eddig 20 szondát mûködtettek a XVIII. Istria-blokkon, de csupán három rendelkezik gazdasági haszonnal (Kelet-Lebeda, Nyugat-Lebeda és Sinoe).

Jelenleg a PETROM által a Fekete-tengerbôl a felszínre hozott kôolajmennyiség ennek a vállalat termelésének 10%-át teszi ki. Ami azt jelenti, hogy az utóbbi években átlagban 650 000 tonna kôolaj (ami 10%-a Románia termelésének) és 460 000 köbméter földgáz (tehát az ország földgázhozamának 7,5%-a) kerül ki innen.

A nagy felfedezés, a 60 Pescãrus, 4 millió dollárba került, de a további befektetések 100–150 millió dollárba fognak kerülni. A kôolaj felszínre hozatalához kb. 30 szondát kell mûködésbe hozni. Közben a geológiai kutatások tovább folytatódnak, és ezért a PETROMAR vállalat szerzôdést kötött az amerikai WESTERN GEOPHISICAL kutatóvállalattal újabb szeizmikus információk beszerzésére.

Egy-egy fúróberendezésen 60–70 ember dolgozik, akik 2 vagy 4 személyes kabinokban vannak elszállásolva. A fúrófedélzeten állandóan van meleg víz, étkezde és tévével rendelkezô klub. A munkaidô 12 óra, négyszer biztosítanak a munkásoknak meleg ételt. Kétheti munka után kétheti szabadság következik. Itt nem a munka nehéz, hanem az elszigeteltség érzése nyomasztó.

A PETROMAR rendelkezik két 2400 lóerôs vontatóhajóval, amelyek a kôolajat Konstanca kikötôjébe szállítják. Két 2500 lóerôs hajó pedig a fúróberendezéseket szállítja rendeltetési helyükre. Az új kôolaj-felfedezés azért is jelentôs, mert 15 évig munkát biztosít a PETROMAR 2000 alkalmazottjának.

Dr. Mészáros Miklós
egyetemi tanár

Román részrôl már kijelölték azokat a szakértôket, akik a magyar–román mezôgazdasági vegyes bizottság tagjai lesznek, és a remények szerint a napokban össze is ülhetnek elôzetes megbeszélésre magyar kollágáikkal — jelentette ki Pete István, a mezôgazdasági minisztérium államtitkára.

A bizottság vezetôje román részrôl Pete István, magyar részrôl pedig Tamás Károly, a Földmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára. A testület létrehozásáról február elején állapodtak meg Budapesten, amikor Radu Vasile kormányfô látogatásakor tárgyaltak a magyar és a román mezôgazdasági tárca vezetôi is.

A közös bizottság feladatai közé tartozik az agrárkereskedelmi problémák áttekintése, a vámok, a kereskedelmi kontingensek megvitatása. A bizottság foglalkozni fog a kutatási, oktatási együttmûködéssel, a beruházásokkal, a vállalkozásokkal. Fontos feladat lesz az EU-konform törvényalkotás összehangolása is — mondta Pete István az MTI-nek adott nyilatkozatában.

Az eddigi gyakorlattól eltérôen a felsorolt öt területnek egy-egy szakember felelôse lesz mindkét részrôl, így a remények szerint sokkal hatékonyabbá válik a döntések elôkészítése. Remélhetôleg az egyoldalú kereskedelmi intézkedések és ellenintézkedések is elkerülhetôk lesznek.

A magyar–román kereskedelmi forgalomban mintegy 300 millió dolláros többlet mutatkozik Magyarország javára. A legnagyobb deficit a mezôgazdasági és élelmiszeripari termékek kereskedelmében alakult ki. — Ez pontosan olyan kérdés, amellyel ennek a bizottságnak foglalkoznia kell — szögezte le Pete István.

Mint mondta, román részrôl egyebek között olyan húsprogramot szorgalmaznak, amelynek keretében az élô állatokat Romániában nevelnék fel, és Magyarországon vágnák le, illetve dolgoznák fel, mivel a magyarországi vágóhidak nagy többsége — ellentétben a Romániában mûködôkkel — megfelel az EU-beli követelményeknek. Hasonló elképzelés az is, hogy az ipari növények termesztésében Magyarország adna Romániának jó minôségû vetômagot, és a termést közösen értékesítenék.

Magyarország a Közép-európai Szabadkereskedelmi Társulás (CEFTA) idei elnökeként arra törekszik, hogy a tagországok kereskedelmében a jogszerûség érvényesüljön — mondta Balás Péter, a magyar Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára budapesti sajtótájékoztatóján.

A helyettes államtitkár bejelentette, hogy a CEFTA döntéshozó, évente egyszer ülésezô szervezetének, a vegyes bizottságnak idei tanácskozása júniusban lesz Budapesten. A CEFTA csúcsértekezletét pedig, amelyen nemcsak a tagországok kereskedelmi miniszterei, hanem a kormányfôk is részt vesznek, várhatóan ôsszel tartják a magyar fôvárosban.

Balás Péter elmondta, hogy a CEFTA-n belül évente más ország tölti be az elnöki funkciót, és más kereskedelmi, illetve gazdasági miniszter vezeti a vegyes bizottságot is: az idén Chikán Attila magyar gazdasági miniszter.

A helyettes államtitkár közölte: Magyarország el szeretné érni, hogy a CEFTA-megállapodásban részt vevô országok a piacvédelmi intézkedéseket a szabályoknak megfelelôen alkalmazzák. Kifejtette: ez azért is fontos, mert a legtöbb CEFTA-országban sokasodnak a gazdasági problémák, és ilyenkor nagy a veszélye a jogszerûtlen protekcionista intézkedéseknek.

Balás Péter elmondta, hogy márciusban soron kívüli szakmai értekezletet tartanak a CEFTA-tagországok képviselôi annak érdekében, hogy csökkentsék az egymás közötti, fôleg az agrártermékek miatt kialakult kereskedelmi feszültségeket.

A helyettes államtitkár közölte, hogy a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) következô, 2000-ben kezdôdô fordulójának elôkészítô ülése szintén Budapesten lesz. Hozzátette: Magyarország, egyetértésben más országokkal, úgy véli: az új forduló során nemcsak az agrárszektor és a szolgáltatások kereskedelmével kapcsolatos problémákat kell megtárgyalni, hanem a világkereskedelem és a gazdaság átfogó gondjait is elemezni kell. Erre azért van szükség, mert csak így lehet a következô fordulóban minden WTO-tagország számára elfogadható megállapodásokat kötni.

Az Állami Vagyonalap (FPS) elnöke bejelentette, hogy március közepéig új privatizációs törvényt léptetnek életbe, amelynek révén a kormány jelentôsen felgyorsíthatja az állami vagyon magánkézbe adását.

Radu Sârbu azt mondta, hogy az új törvény része a kormány gazdasági reformcsomagjának, amit a parlamentnek is jóvá kell hagynia. Radu Vasile miniszterelnök februárban közölte, hogy rövid távú gazdasági csomagot terjeszt be a reformok gyorsítása érdekében a parlament elé.

A vagyonügynökség elnöke szerint az új privatizációs törvény decentralizálja a döntéshozást, és az ügynökség a jövôben már együttmûködhet magáncsoportokkal, befektetési bankokkal, valamint konzultációs vállalatokkal az állami cégek privatizálásakor. A törvény engedélyezi majd a befektetônek, hogy részletben is fizethesse a vételárat.

A vagyonügynökség mezôgazdasági, ipari és szállítási cégek jelentôs részvénycsomagjait is tervezi idén értékesíteni a Bukaresti Értéktôzsdén.

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) az újabb hitel megadását, egyesek szerint, ahhoz kötötte, hogy Románia dolgozzon ki szerkezetátalakítási tervet és új privatizációs törvényt fogadjon el. Mások úgy tudják, az IMF a Bancorex és az Agrárbank (Banca Agricolã) szerkezeti átalakításához és magánkézbe juttatásához kötötte az újabb készenléti hitelszerzôdés aláírását.

Az IMF szakértôi áprilisban jönnek ismét Bukarestbe, és a hitelcsomag kérdése várhatóan júniusban kerül a nemzetközi pénzintézet vezetôsége elé elbírálásra.

Megtorpant a világgazdasági konjunktúra felfelé ívelése a német Ifo Gazdaságkutató Intézet legújabb felmérése szerint. A gazdasági klíma derûsebbé válása lényegében Észak-Amerika és Óceánia jobb kedélyállapotán nyugszik. Ezzel szemben Nyugat-Európában a helyzet még fagyosabbá vált. „Mélyreható konkjunktúra-gyengülés" azonban itt sem várható — áll a müncheni gazdaságkutató intézet múlt héten csütörtökön közzétett konjunktúra-jelentésében.

A javulás jelei ellenére a világgazdasági klíma még „fagyos" marad. Világviszonylatban a szakértôk középtávon további kamatcsökkentésekkel számolnak. Az európai közös valuta, az euró mostani gyengélkedése csupán „átmeneti jelenség".

Nyugat-Európában elsôsorban az exporttal kapcsolatos várakozások mérsékeltek. Szakértôk itt szinte valamennyi ország kereskedelmi mérlegének rosszabbodását jósolják az ázsiai és a latin-amerikai válság miatt is. A növekedés motorját a belsô fogyasztás adja. Az átálláshoz még szükséges egy kis idô.

Az Egyesült Államok továbbra is dacol a globális válsággal. A valamivel visszafogottabb várakozások azonban az amerikai gazdasági növekedés fokozatos lassulására utalnak. Az itt is csökkenô export miatt az Egyesült Államok rekordnagyságú kereskedelmi hiánya tovább emelkedik.

Ázsiában a gazdasági helyzet továbbra is ingatag, különösen Japánban. Oroszországban 1999-ben sem lehet alapvetô gazdasági élénküléssel számolni, bár a lejtmenet lefékezôdhet. A latin-amerikai helyzet valamelyest javult. A pénzügyi rendszer ott továbbra is stabil és a bankfelügyelet intakt.

Kelet-Európában a gazdaságba vetett bizalom töredezik. Magyarország, Jugoszlávia és Szlovénia kivételével a megkérdezettek rosszabbnak látják a helyzetet, mint 1998 októberében. Így Csehországban jó esetben stagnálással lehet számolni. Lengyelországban lassul a gazdaság, a legutóbb kedvezô kilátások elhomályosultak az Ifo szerint. Romániában sem lehet az idén gazdasági növekedésre számítani.

Nyugat-Európa gazdasági növekedése 1999-ben 2,8 százalékról 2 százalékra lassul a müncheni Ifo Gazdaságkutató Intézet szerint. A munkaerôpiac helyzete csak kismértékben javul: a munkanélküliségi ráta 10 százalékról átlagosan 9,75 százalékra csökken. A létfenntartási költségek, 1998-hoz hasonlóan, kismértékben — 1,5 százalékkal — emelkednek — írta az Ifo konjunktúra-elemzésében.

Az ázsiai, az orosz és a latin-amerikai válság visszaveti a hosszú ideje a konjunktúra motorját jelentô exportot. A nyugat-európai kivitel bôvülése 6 százalék helyett már csak 4,5 százalék lesz. A tanulmány szerzôi szerint a fontos exportpiacokon a válságot lassabban sikerül legyûrni, mint azt sokan remélték: Dél-Amerika recesszióba csúszhat, Oroszországban folytatódik a termelés visszaesése, és Kínában is az általában vártnál kedvezôtlenebbül alakul a helyzet.

Az Ifo szerint a gazdasági növekedés az EU országaiban, Svájcban és Norvégiában 1999-ben mindenekelôtt a belsô keresletre támaszkodik és csak a második félévben fokozódik igazán. A magánfogyasztás 1998-hoz képest 2,25 százalékkal, az állami fogyasztás 1,5 százalékkal emelkedik. A nyugat-európai import elôreláthatólag 4,5 százalékkal bôvül. A fizetési mérleg többlete így kismértékben tovább csökken.

Továbbra is a hollandok a legnagyobb külföldi beruházók Romániában. Külföldiek 1990 óta mostanáig 3,75 milliárd dollár mûködô tôkét ruháztak be hazánkba, és ebbôl 542,4 millió dollár Hollandiából származott.

A második helyezett Németország 372,8 millió, a harmadik Olaszország 343 millió dollárral. A hetvenféle nemzetiségû külföldi beruházó sorában az utolsók az Egyesült Államok 613 ezer dollárral, Szaúd-Arábia 597 300 dollárral és Szudán 440 400 dollárral.

A tavalyi új befektetôk között is elsô Hollandia, ugyanazzal az 542,4 millió dollárral, a második Franciaország 478,7 millió dollárral, a harmadik pedig Németország 477,8 millió dollárral. Ez arra is utal, hogy a tavalyi igen jó éve volt Romániának külföldi beruházás szempontjából: az 1990 óta teljes összegnek közel a fele tavaly érkezett. A magyarországi összberuházás 180 millió dollár körül mozog.

Tôkés László református püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnökhelyettese, Kincses Elôd, az RMDSZ Maros megyei és Toró T. Tibor, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke kedden este sajtótájékoztatót tartottak az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének Fürdô utcai székházában az alsócsernátoni RMDSZ-fórum egyes szervezôi és résztvevôi ellen kiadott ügyészségi idézéssel kapcsolatban. A Brassói Táblabíróság mellett mûködô ügyészség által kibocsátott idézés szerint „az alkotmányos rend elleni tevékenység" miatt folytatnak vizsgálatot.

A szenátus hosszas vita után kedden elfogadta a helyi közigazgatás megszervezésére és a helyi autonómia általános rendszerére vonatkozó törvénytervezet 43. szakaszát, amely elôírásokat tartalmaz a helyi tanácsülések nyelvhasználatára vonatkozóan is.

A leghevesebb vitát a 43. szakasz 3. bekezdése váltotta ki, amely szerint a munkálatok az állam hivatalos nyelvén zajlanak, de amennyiben a nemzeti közösségekhez tartozó tanácsosok összlétszáma az egyharmadot teszi ki, ezek kérésére használhatják az anyanyelvüket. A 3. bekezdés megjegyzi, hogy a polgármestereknek hivatásos fordítót kell biztosítaniuk.

Constantin Dudu Ionescu belügyminiszer keddi sajtóértekezletén közölte, hogy a januári bányászlátogatásról szóló jelentés elkészült és március 16-án a Legfelsôbb Védelmi Tanács elé terjesztik.

A miniszter nem kommentálta a jelentésbe foglalt intézkedéseket. „Nem a bányászok a vétkesek, hanem a vezetôik" — mondta Constantin Dudu Ionescu. Hozzáfûzte: a bányászokat politikai célból manipulálták.

Az oktatási szakszervezetek Emil Constantinescu államfôhöz intézett nyílt levelükben az államfô közvetítését kérték az oktatási szakszervezetek és a kormány közti konfliktus megoldását illetôen. A levélben rámutatnak, hogy a szakszervezetek kimerítettek minden törvényes eljárást a kormány képviselôivel októberben aláírt protokoll tiszteletben tartását illetôen. A Radu Vasile miniszterelnökkel tervezett legutóbbi találkozóra azért nem került sor, mivel a kormányfôhöz intézett levél elkallódott. A szakszervezetek szerint az államfô az utolsó személy, aki megelôzheti az oktatási rendszer összeomlását.

Románia azt szeretné, ha világos menetrend szerint történne a NATO keleti kibôvítése, és Románia biztos lehetne abban, hogy a szövetség hû az általa meghirdetett „nyitott ajtók" politikájához — közölte hétfôn Andrei Plesu külügyminiszter.

Noha Romániának nem sikerült a legelsôk között felvételt nyernie a NATO-ba, továbbra is nyugati irányultságú külpolitikát folytat. A NATO-hoz való csatlakozás „nemzetbiztonsági kérdés" Románia számára, különös tekintettel a szomszéd országban, Jugoszláviában zajló koszovói válságra, amely megrengeti az egész térséget.

„Nem szeretném dramatizálni a helyzetet, de stratégiai szemszögbôl alapvetô fontosságú kérdés, hogy tagjai leszünk-e a NATO-nak vagy sem. Még azt is megkockáztatnám: számunkra nincs más kiút" — idézte Plesut a Reuters.

Romániát jobban be kellett volna vonnia a nemzetközi közösségnek a koszovói válság megoldására irányuló erôfeszítéseibe, tekintve szomszédságát és jó kapcsolatait a volt Jugoszláviával — jelentette ki az AFP-nek adott nyilatkozatában is Andrei Plesu.

„Nem használtak fel bennünket eléggé. Romániának a volt Jugoszláviához fûzôdô jó kapcsolataiból és a vallási (ortodox) rokonszenvbôl hatékonyabban lehetett volna profitálni" — vélekedett Plesu. Mint mondta, tavaly „igen hasznos megbeszéléseket" folytatott jugoszláv kollégájával, Zivadin Jovanoviccsal, és e „nyitást a párbeszédre" figyelmen kívül hagyta a nemzetközi közösség, amelynek az volt az álláspontja, hogy „Belgrádot el kell szigetelni, és a párbeszéddel nem szabad legitimálni Slobodan Milosevic hatalmát".

„Nagyon elégedetten látom viszont, hogy most végre bizonyos diplomáciai offenzívát várnak tôlünk, azt, hogy próbáljuk meggyôzni a szerbeket a békeszerzôdés aláírásának elônyeirôl" — folytatta a miniszter, jelezve, hogy Rãzvan Ungureanu külügyi államtitkár pénteken Belgrádban találkozik Jovanoviccsal. Ungureanu balkáni körútja során Szófiába és Szkopjéba is ellátogat.

Új Balkán-politikát kell kitalálni

Plesu szerint Koszovóban mindkét fél csak nyerhet a megegyezéssel. „Az albánok számára az elôny az igen erôs autonóm státus, majdnem állam, a béke, valamint annak kilátásai, hogy e státust három-négy éven belül újratárgyalhatják. A szerbek pedig tisztességgel kikerülhetnek a válságból, mert jobb, hogy ha békefenntartó és nem támadó erôk vannak országuk területén. Továbbá lehetôségük nyílik arra, hogy megfelelô nemzetközi státushoz jussanak, bekerüljenek nemzetközi szervezetekbe, és megszûnjenek a rájuk rótt szankciók" — hangsúlyozta Plesu, rámutatva, hogy „az egyezmény olyan esélyeket ad, amelyeket nem szabad elszalasztani".

Plesu „kevéssé van meggyôzôdve" a dokumentum közeli aláírásáról, tekintve egyrészt a koszovói albánok „kiszámíthatatlan döntéseit", másrészt a szerbek hajlamát arra, hogy „Rambouillet II.-t csak egy epizódnak tekintsék a tárgyalások hosszú sorozatában". „A szövetségesek pedig hitelük elvesztését kockáztatják, ha továbbra is olyan fenyegetéseket küldözgetnek, amelyeket sohasem váltanak be" — figyelmeztetett Plesu. E halogatás „bizonyos mértékig érthetô", de az összekötô csoporton belüli ellentéteket is mutatja, amelynek országai hajlamosak „inkább magukra gondolni, mint a válságra".

A külügyminiszter arra is felhívta a nemzetközi közösség figyelmét, nehogy „úgy oldjanak meg egy válságot, hogy két-három újabb konfliktust robbantanak ki a térségben". Mint mondta, „újra kell gondolni a Balkán státusát, új politikát kell kitalálni a térség egésze számára, különben válságok sorozata fenyeget".

Országos átlagban, de Kolozs megyei szinten is évrôl évre csökken a háziállatok száma. Egeres községben ennek ellenére a termelôszövetkezetek felszámolását követô idôszakban az állatlétszám-visszaesés lelassult, s mára bizonyos szinten állandósult. Borlea Nicolae, a polgármesteri hivatal agronómusa ezt a jelenséget számokkal is bizonyítja: 1997-ben 1269 szarvasmarhát tartottak nyilván, amibôl a törzsállomány 920 állat volt. Az összállomány még 4264 birkát és 1268 sertést számolt. Ehhez viszonyítva az elmúlt évben lényeges változás nem történt, csupán a juhok száma csökkent, kereken százzal. Tehént és bivalyt még mindig érdemes tartani ezen a vidéken, pedig a felvásárló itt sem fizet más vidéknél többet. A községben azonban szinte egyedüli pénzforrás a tej értékesítése.

Az agrárszakember különösen a mákói gazdákat dicséri, ahol nagy hagyománya van a jószágtartásnak. A környéken az elmúlt rendszerben sem mondtak le a bivaly- és tehéntartásról, pedig nemegyszer kerültek szorongatott helyzetbe a legelôbiztosítás, a tej értékesítése terén.

A jószágtartásnak itt is csak úgy van jövôje, ha sikerül családi farmokat létesíteni, ahol 10–15 fejôs tehénnel termelnének tejet, húst. A fejést ilyen szinten már gépesíteni lehetne. A szakember szerint a tehénállomány feljavítása is sürgetô feladat, bár a gazdák nagy része tudatában van annak, hogy nem mindegy, milyen biológiai értékû apaállattal fedeztetik teheneiket. Ennek ellenére még mindig akadnak olyanok, akik zugbikát használnak. A helyzet a sertések és juhok esetében még rosszabb. Az apaállatok kérdését még nem sikerült rendezni, habár törvény szabályozza az állatok fedeztetését. Ez nem csupán egeresi jelenség, hiszen sem megye, sem országos szinten nem tudják hatékonyan ellenôrizni a törvény szigorú betartását. A zugbikák ellenôrizetlen használata tovább rontja az állatállomány biológiai értékét, ugyanakkor a tejhozam a jövôben is alacsony marad.

Abban egyetértünk vendéglátómmal, hogy az állattartók gondolkodásmódjában kell változásnak bekövetkeznie ahhoz, hogy az állattenyésztés a mainál sokkal kifizetôdôbb legyen. Másrészt az államnak is sokkal hatékonyabban kell támogatnia az állattenyésztést, mert az évek óta egy helyben tartó topogás senkinek nem használ.

Barazsuly Emil

A Szilágy megyei RMDSZ szervezetének ügyvezetô elnöke, Forró Enikô objektív okok miatt lemondott tisztségérôl, ezért a március 5-i MKT egyik napirendi pontja az ügyvezetô elnök megválasztása volt. Seres Dénes megyei elnök Deák Lászlót javasolta e tisztségre. A javaslatot Kozma Sándor hevesen támadta, ennek ellenére Deák Lászlót a küldöttek 77%-a titkos szavazással megválasztotta.

Deák László 56 éves, építészmérnök, 1992–96 között városi tanácsos, jelenleg a megyei RMDSZ zilahi szervezet szervezési alelnöke.

Szilágy megyét a VI. RMDSZ-kongresszuson tizenhét küldött képviseli hivatalból, tízet a körzetek javaslatai alapján az MKT választott.

Vida Gyula képviselô javaslatára megyei szervezetünk támogatja Markó Béla jelölését a szövetségi elnök tisztségére.

A küldöttek elfogadták, hogy a Partiumi Önkormányzati Konferenciát megyénkben tartsák.

Ismertté vált, hogy Tôkés László tiszteletbeli elnök a következô RMDSZ-fórumot Szilágy megyében kívánja megrendezni. A megyei szervezet errôl csak az országos sajtóból értesült.

Most ez a rejtély is megoldódott: Fekete Károly, Zilah alpolgármestere bejelentette, hogy a püspök telefonon kérte segítségét a fórum megrendezéséhez. Határozat született, hogy ha a megkeresés megtörténik, a szervezet szívesen felkarolja a rendezvényt.

Kerekes Gyula

Bálványosváralján tisztújító közgyûlést tartottak, amelyen a megyei szervezet részérôl Bitay Levente ügyvezetô elnök, Barazsuly Emil mezôgazdasági és falufejlesztési alelnök, valamint Kentelki Endre mezôgazdasági referens, az Ifjú Gazdák Egyesületének elnöke vett részt.

Hunyadi András, a helyi RMDSZ elnöke, beszámolóját követô vita után megválasztották a 19 tagú vezetôséget és az ellenôrzô testületet. Újra bizalmat szavaztak Hunyadi Andrásnak, aki kora és megromlott egészségi állapota ellenére továbbra is vállalta ezt az egyáltalán nem könnyû feladatot. A vita során felvetették: ideje lenne RMDSZ-irodát berendezni, a helyi szervezetnek többet kellene foglalkoznia az ifjúsággal, és el kell dönteni végre a 200 hektáros gyümölcsös sorsát. Egyesek a Gazdakör megalakítását szorgalmazták, mások a dési állatfeldolgozó üzem évek óta húzódó tartozása miatt emeltek szót.

B. E.

Az utcai pénzváltóknál a forint 56/59, a márka 7200/7400, a dollár pedig 13 000/13 300 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]