1999. március 13.
(XI. évfolyam, 60. szám)

Magyarország NATO-tagságával magasabb szintre emelkedik a magyar–román együttmûködés — hangoztatta Göncz Árpád magyar köztársasági elnök az Evenimentul zileinek adott interjúban. A lap kérdéseire válaszolva, amely különkiadást készített a NATO-bõvítés alkalmával, a magyar államfõ hangsúlyozta, hogy a Magyarország és Románia között 1996-ban aláírt alapszerzõdés határkõ értékû a kétoldalú kapcsolatokban. Göncz Árpád úgy fogalmazott: az alapszerzõdés aláírásával „elõrehaladást értünk el együttmûködésünk számos területén", majd kiemelte, hogy az 1996. évi romániai választások „fordulatot jelentettek azáltal, hogy Romániában olyan kormány került hatalomra, amely ugyanazoknak az értékeknek az elkötelezettje, mint Magyarország".

A két szomszédos ország közös történelmének „évszázados közös tanulságairól" szólva kijelentette: „Szükségünk van egymásra, békében és barátságban kell élnünk, mert a sok évszázados tapasztalat szerint ez szolgálja a legjobban érdekeinket".

Arra a kérdésre, hogy „az államhatárok szempontjából különleges regionális problémát jelent-e Magyarország számára Románia", Göncz Árpád ezt válaszolta: „Magyarország elkötelezett híve a határok átjárhatóságának, a regionális együttmûködésnek. Jó dolognak tekintem, hogy országaink között az utóbbi idõben több regionális együttmûködés körvonalazódott." Örömtelinek nevezte, hogy a magyar és a román kormányfõ budapesti találkozóján megállapodtak új határátkelõ helyek megnyitásában, a meglévõk bõvítésében és korszerûsítésében.

Magyarország „példátlan gazdasági és katonai fejlõdésének" tapasztalatairól szólva Göncz Árpád kifejtette: Magyarország kész megosztani a korszerûsítés és a piacgazdaság megteremtésében szerzett tapasztalatait, hogy „hibáinkat legalább mások — így Románia is — elkerülhessék".

Tegnap Magyarország, Csehország és Lengyelország hivatalosan is a NATO tagországainak a soraiba lépett. A külügyminisztérium ez alkalomból köszönti a három ország hivatalos csatlakozását az észak-atlanti szövetséghez. A külügyi tárca bizakodásának ad hangot, hogy a NATO bõvülése ezennel nem zárul le, és hogy a washingtoni csúcstalálkozó kedvezõ feltételeket teremt Románia számára ahhoz, hogy minél rövidebb idõn belül maga is taggá váljon.

A román, a bolgár és a török államfõ is üdvözlõ táviratot küldött a csatlakozó országok államfõinek. A Sinaián a napokban zajló román–bolgár–török csúcstalálkozón részt vevõ államfõk azt a közös meggyõzõdésüket hangoztatták, hogy a három említett ország belépése a NATO-ba a térség biztonságát növeli majd. A találkozón Emil Constantinescu román, Petar Sztojanov bolgár és Süleyman Demirel török elnök közös nyilatkozatban is állást foglalt a NATO bõvítésével kapcsolatban.

A három államfõ azt a határozott meggyõzõdését fejezte ki, hogy a NATO további bõvítése, mindenekelõtt Délkelet-Európa irányába, kulcsfontosságú mind a térség, mind egész Európa stabilitása szempontjából. Annak a reményüknek adtak hangot, hogy a NATO washingtoni csúcstalálkozója felgyorsítja majd a bõvítés folyamatát. Megerõsíteték: azok az országok — így például Románia és Bulgária —, amelyek jelentõs mértékben hozzájárultak a NATO céljaihoz, értékeihez, és lényeges haladást értek el a csatlakozási feltételek teljesítésében, joggal tekinthetik magukat jövõbeni szövetségeseknek.

Rendkívüli mértékben visszaesett a román–orosz katonai együttmûködés, mivel Oroszország ellenzi, hogy Románia a NATO tagja legyen — jelentette ki Victor Babiuc védelmi miniszter, aki hollandiai látogatáson tartózkodik. Oroszország komoly fenntartásokkal viszonyul a román–orosz katonai együttmûködés bármilyen formájához. Ennek példájaként említette, hogy orosz részrõl megtagadták az alkatrészek szállítását a román légierõ MIG típusú katonai repülõgépeihez, illetve rendkívül magas árat követeltek azokért, és emiatt Romániának Izraeltõl kellett segítséget kérni az orosz katonai technika üzemeltetéséhez. A védelmi miniszter hangsúlyozta, hogy Bukarest pontosan érti, milyen fontossága van Oroszországnak a térségben. Az együttmûködés jelenlegi rendkívül alacsony szintjéért kizárólag az orosz fél a felelõs — tette hozzá.

Az Európai Unió és a vele csatlakozási tárgyalásokat folytató hat ország 2000 nyarára eljuthat odáig, hogy lezárja valamennyi tárgyalási fejezet lényegi kérdéseinek áttekintését — jelentette ki pénteken Hans van den Broek, az EU brüsszeli végrehajtó szervének bõvítési felelõse.

A holland fõbiztos szavai nem jelentettek egyértelmû biztatást az EU gyors bõvítésében reménykedõknek, hiszen nem állította, hogy a tárgyalásokat teljesen be tudják fejezni jövõre. Tekintettel arra, hogy a csatlakozás ratifikációs folyamata az EU-ban igen bonyolult, és legalább egy-másfél évet számolnak rá, a tárgyalásokat legkésõbb a jövõ év végére teljes egészében le kellene zárni, ahhoz, hogy legkorábban 2002-ben sor kerülhessen az elsõ tagfelvételre.

Van den Broek brüsszeli sajtóértekezletén az egy évvel ezelõtt Londonban indított csatlakozási folyamatot gördülékenynek és dinamikusnak minõsítette. Leszögezte, hogy a bõvítés üteme fõként a tagjelöltektõl függ. Utalt arra, hogy a júniusig tartó, soros német elnökség szándékai szerint nyárig már tizenöt fejezetrõl, a teljes joganyag felérõl kezdik meg a tárgyalásokat. A sajtótájékoztatón jelen volt a tárgyalásokért felelõs bizottsági fõigazgató, Nikolaus van der Pas is, aki reményét fejezte ki, hogy a további tárgyalásokat már nem igénylõnek minõsített három fejezet mellé még ebben a félévben csatolhatják a távközléssel és az iparpolitikával foglalkozó joganyagot is. Ide tartozik, hogy az EU addig egyetlen tárgyalási témát sem tekint lezártnak, amíg valamennyi témában el nem bírálták az átmeneti mentességi igényeket, és egyéb kérdéseket.

Van den Broek kitért arra is, hogy március elején megkezdték az uniós joganyag összehasonlítását azzal az öt országéval is, amelyeket még nem vontak be a csatlakozási tárgyalásokba. Bulgária, Lettország, Litvánia, Románia és Szlovákia esetében az EU decemberben vizsgálja meg, megkezdi-e a csatlakozási tárgyalásokat.

A fõbiztos felsorolta azokat az eszközöket, amelyek a bõvítés elõkészítésére hivatottak az EU és a tagjelöltek között. Kiemelte a még érvényben lévõ társulási szerzõdést, a felkészülés legfontosabb problémáira összpontosító csatlakozási partnerség intézményét, a jövõre induló, évi 3 milliárd euróra (3,25 milliárd dollárra) rúgó csatlakozássegítõ pénzkeretet, a közösségi joganyag átvizsgálását, valamint az EU-programokban való társult részvételt.

Van den Broek gratulált Csehországnak, Lengyelországnak és Magyarországnak NATO-ba lépésükhöz. Hangoztatta, hogy az EU és a szövetség esetében két külön bõvítési folyamatról van szó, bár a két szervezet azonos értékeket tekint alapvetõnek.

Pénteken szívbénulás következtében Berlinben, életének 83. évében, elhunyt Yehudi Menuhin.

Menuhin kedden lépett volna fel Berlinben, de egészségi állapota miatt lemondta a koncertet.

Menuhin 1916. április 22-én született New Yorkban, emigráns orosz zsidó család sarjaként. Zenei csodagyerek volt, aki már hétévesen elbûvölte a San Francisco-i közönséget. Fellépett New York-ban, Berlinben, Párizsban és Londonban is.

Menuhin 1985-ben brit állampolgár lett, 1993-ban pedig élethossziglani brit fõnemesi címet kapott. Londonban lakott, de élete nagy részét a világban utazgatva töltötte.

Mégsem kell románra fordítani a nem román nyelven sugárzott élõ tévémûsorokat és helyszíni közvetítéseket — módosított korábbi döntésén az Országos Audiovizuális Tanács (CNA).

A CNA két héttel ezelõtt hozott határozatot arról, hogy feliratozással vagy szinkrontolmácsolással román nyelvre kell fordítani a romántól eltérõ nyelven sugárzott tévé- és rádiómûsorokat, még akkor is, ha élõ közvetítésrõl van szó. A döntés ellen hevesen tiltakozott az RMDSZ, az érintett rádió- és tévéadók pedig arra hívták fel a figyelmet, hogy ez a kötelezettség nemcsak képtelen helyzetbe hozza õket, hanem gyakorlatilag lehetetlenné teszi mûködésüket.

A tanács most „finomított" döntésén és kimondta: a rendelkezés csak a televíziós mûsorokra vonatkozik, az élõ televíziós adásokat pedig akkor kell román feliratozással ellátni, ha a mûsort felvételrõl megismétlik. A felvételrõl sugárzott nem román nyelvû tévéadásokat már a CNA februári határozata elõtt is románra kellett fordítani.

Görög katolikus, ortodox és protestáns szenátorok és képviselõk 35 fõs csoportja csütörtökön levélben kérte Ioan Robu bukaresti római katolikus érsektõl, hogy II. János Pál pápa tervezett romániai látogatása során keresse fel a romániai görög katolikus egyház központját, Balázsfalvát is.

Ioan Robu érsek a román katolikus püspöki kar részérõl irányítja a pápalátogatás elõkészületeit.

II. János Pál pápa tervbe vett romániai útja már olyan vitákat okozott a katolikus egyházfõt meghívó román ortodox egyház és a katolikusok között, hogy az ortodox egyház a látogatás meghiúsulását sem zárja ki.

A két egyház vitája a pápalátogatás jellegérõl folyik. Az ortodox egyház ragaszkodik ahhoz, hogy ökumenikus látogatásról van szó, annál is inkább, mivel a katolikus egyházfõ most elõször keresne fel egy ortodox többségû országot. A katolikusok viszont úgy vélik, hogy a pápa apostoli utat tesz, ami magában foglalja az ökumenikus jelleget is, és remélik, hogy a magas rangú vendég ellátogat Erdélybe is.

A romániai katolikus püspökkari konferencia közleményt adott ki. Ez hangsúlyozta: 1990 óta várják a román ortodox egyház beleegyezését a pápa romániai apostoli látogatásába. „Ehelyett most az ortodox testvérek ökumenikus látogatásra hívták meg a szentatyát. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a pápa csakis Bukarestet keresi fel, tehát katolikus híveinek idõben és térben rendkívül szûk lehetõségei maradnak. A sajtóközlemény szerint a romániai katolikus püspököktõl távol áll, hogy nyomást gyakoroljanak az ortodox egyházra, de úgy vélik, „az ökumenikus látogatás képezi az apostoli látogatás részét és nem fordítva."

A katolikus püspök meggyõzõdése szerint semmivel sem rontják meg a román ortodox egyházzal fenntartott ökumenikus és testvéri kapcsolataikat, ha azt szeretnék, hogy a pápa találkozhasson katolikus híveivel Havasalföldön, Erdélyben és Moldvában.

Az ortodox egyház a hét elején azt közölte, hogy a pápa romániai programjáról már a meghívó elküldésekor, január 15-én megállapodás született. A Vatikán ugyanakkor mind a mai napig azt hangsúlyozza, hogy sem a látogatás pontos idõpontját, sem programját még nem döntötték el.

A pápa külföldi útjainak technikai elõkészítõjét, Roberto Tucci atyát szerdára várták Bukarestbe, ahol a tervek szerint az ortodox pátriárka képviselõivel találkozott volna. Szerdán viszont üzenet érkezett a Vatikánból, hogy Tucci nem tudott elutazni Bukarestbe, ennek okát nem közölték

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület igazgatótanácsa és közgyûlése szerkesztõségünkbe eljuttatott közleményében megállapítja, hogy a kommunizmus idején elkobzott kisebbségi egyházi tulajdonok visszaszolgáltatása és a jogellenesen megszüntetett egyházi tanintézetek helyreállítása terén még mindig nem történt érdemi elõlépés.

Az igazgatótanács és közgyûlés ugyanakkor elégtétellel fogadja a kisebbségvédelmi miniszter február 18-i találkozását a magyar történelmi egyházak képviselõivel, amikor megígérte az elkobzott egyházi épületek visszatérítésének és a vallásügyi törvény megfelelõ formában való elfogadásának a támogatását, valamint a kisebbségi egyházakkal szemben alkalmazott pénzügyi diszkrimináció enyhítését.

Visszautasítják azt, hogy a román kormányzat közel tíz év óta félrevezetõ taktikázáson alapuló ígérgetõ politikával játssza ki és csapja be a magyar történelmi egyházakat, és akadályozza meg — általában — a jogos és demokratikus egyházi igények és követelések teljesítését.

Az érintett egyházak, valamint a nemzetközi szervezetek és a közvélemény félrevezetésére szolgáló, teljesíthetetlen ígéretek sorába tartozik az az 1989-ben elfogadott kormányhatározat, mely 17 — köztük 8 magyar tulajdonú — egyházi és közösségi ingatlan visszaszolgáltatásáról rendelkezik. Az eltelt év alatt ezek közül egyetlenegy sem került vissza jogos tulajdonosához.

A kormányhatározatban szereplõ ingatlanok közé tartozik az egyházkerület székháza is, melyért kilenc év óta hiábavaló pereskedést folytatott. Ezért üres ígérgetés és a hatalmi taktikázás a kormányzati szervek azon újabb keletû megkeresései, amelyek további egyházi épületek igényének bejelentését kérik az egyházaktól. Amíg az 1998-as kormányhatározat végrehajtása késlekedik — további ingatlanok iránti igényeinek bekérése merõ szemfényvesztésnek tekinthetõ.

A hatalom jóvátételére irányuló politikai szándékának hiányára vall a felekezeti iskolák helyreállítására és törvényes mûködésére vonatkozó tanügyi törvénymódosítás valóságos elszabotálása.

Visszautasítják a román tanügyi politika azon — ismételten jelentkezõ — törekvését, mellyel felekezeti iskoláinkat „vallásos szakiskolákká" akarja lefokozni, és ezáltal — gyakorlatilag — azok felszámolását kívánja elérni.

KOLOZSVÁRI NÉPFÕISKOLA
A GYÛJTÖGETÉSTÕL AZ ÖKOLÓGIAI GAZDÁLKODÁSIG címmel dr. Sebõk Péter tart elõadást március 16-án, kedden du. 5 órai kezdettel a Györkös Mányi Albert Emlékházban (Majális/Bilaºcu 5.). Közremûködik: Palocsay Kisó Kata színmûvésznõ és Buzás Pál zongoramûvész.

AZ EME TERMÉSZETTUDOMÁNYI ÉS MATEMATIKAI SZAKOSZTÁLYA március 17-én, szerdán du. 4 órától felolvasó ülést tart az EME-házban (Ion Ghica 12.). Dr. Vigh Béla egytemi tanár (ELTE) Jóga és az idegrendszer címmel tart elõadást. Minden érdeklõdõt szerettel várnak.

A ROMÁNIAI ÖRMÉNYEK SZÖVETSÉGE kolozsvári fiókjának meghívására Hollósi Simon életérõl és munkásságáról tart elõadást Jakobovits Miklós, a Barabás Miklós Céh elnöke március 17-én, szerdán du. 5 órakor a Német Demokrata Fórum Unió utcai székházában.

Kolozsvár–Velence légijárat
A kolozsvári repülõtér március 26-tól a bukaresti VEG AIR légitársaság révén járatot indít be Kolozsvár és Velence (Treviso) között. A járat heti háromszor, hétfõi, szerdai és pénteki napokon üzemel.

A FRANCIA KULTURÁLIS KÖZPONT MÉDIATÉKÁJÁNAK új órarendje: hétfõn 14–19, keddtõl péntekig 10–19, szombaton 10–13 óra között. A cím változatlanul Király (Brãtianu) 22.

— Románia miért késte le a NATO-csatlakozást?
— Mert rossz vonatra szállt: a megértés gõzöse helyett a nacionalizmus gõgösére.

AZ EVANGÉLIKUS EGYHÁZ március 14-én, vasárnap, a 10 órai istentisztelet keretében emlékezik a Kossuth/December 21. utca 1. szám alatti templomában az 1848–49-es magyar szabadságharc hõseire és áldozataira. Az ünnepi istentiszteleten igét hirdet dr. Czirják Árpád érseki helynök, kanonok. Közremûködnek Albert Júlia és Boér Ferenc, a magyar színház mûvészei. Az ünnepi istentisztelet után kerül sor a Reményik Sándor Mûvészeti Galéria felavatására az evangélikus egyház Kossuth Lajos utcai épületében. Megnyitóbeszédet mond Mózes Árpád evangélikus püspök. Az induló galéria elsõ kiállítói, stílusosan, a legfiatalabb mûvészek. A gyermekrajz-kiállítást Essig Klára festõ-tanár rendezte, megnyitja Német Júlia. A mûvészi mûsorban közremûködik Ruha István érdemes mûvész és Botár Katalin. Záróbeszédet mond Kiss Béla esperes.

A hagyományos koszorúzást, a Petõfi utcai Biasini Szállónál fél 1 és 1 óra között rendezik meg. Beszédet mond: Lászlóffy Aladár, Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszter és Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselõ, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke.

AZ RMDSZ ÉS AZ EMKE TORDASZENTLÁSZLÓI SZERVEZETE A TAMÓ GYULA KÖZMÛVELÕDÉSI EGYESÜLETTEL KARÖLTVE az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc emlékére 1999. március 14-én, vasárnap megemlékezést tart, melyre szeretettel hívja a falu egész lakosságát, intézményeit, vállalkozóit. A megemlékezés délelõtti istentisztelettel kezdõdik az imateremben, majd délután 4 órakor a fúvószenekar közremûködésével koszorúzással folytatódik a hõsök emlékoszlopánál a Faluközben, délután 5 órától pedig ünnepi mûsorral fejezõdik be a Mûvelõdési Ház színpadán. Közremûködik a fúvószenekar és a Mûkedvelõk Köre.

SZAMOSÚJVÁRON vasárnap este 6 órakor rendeznek ünnepi mûsort. Széken délután 3 órakor istentiszteletet tartanak a forradalom és a szabadságharc emlékére, majd koszorúzás és szabadtéri mûsor következik.

A KOLOZSVÁRI ALSÓVÁROSI EGYHÁZKÖZSÉG ÉS A HÓSTÁTI GAZDAKÖR közös szervezésében vasárnap délután 6 órai kezdettel az 1848-as forradalom és szabadságharcra emlékezõ ünnepségre kerül sor a Magyar utcai kétágú-templomban. Igét hirdet Adorjáni László. Pillich László a földészek, a korabeli kolozsvári polgárság szabadságharcbeli részvételérõl, illetve a forradalom mának szóló üzenetérõl beszél. Sipos Gábor egyháztörténész elõadásának címe: Alsóvárosi egyházközség — a hóstátiak gyülekezete. A Virágos együttes tevékenységérõl számol be Szekerán Kinga, az együttes tagjai pedig bemutatják a hóstáti népviseletet. Fellép a Bethlen Gábor dalkör és a hidelvi hóstáti dalkör. Tyukodi Szabolcs elsõéves színihallgató Wass Albert Üzenet haza címû versét adja elõ.

A Virágos együttes és a Hóstáti Gazdakör vasárnap du. 5 órakor megkoszorúzzák a Kismezõi temetõben lévõ hóstáti emlékmûvet.

A megemlékezõ ünnepség szeretetvendégséggel ér véget.

AZ 1848/49-ES FORRADALOMRA emlékeznek vasárnap déli fél 1 órakor az ótordai református parókia udvarán. Az ünnepi rendezvényt a tordai RMDSZ szervezi. Az ünnepséget Pataki József nyitja meg, majd dr. Kötõ József mond ünnepi beszédet. Fellép a tordai Magyar Dalkör, szavalatok hangzanak el, majd megkoszorúzzák az emlékmûvet.

MÁRCIUS 15-ÉN, HÉTFÕN ERDÉLYI MÁRCIUS címmel — a Szín–Pódium elõadásában — az 1848/1849-es szabadságharc évfordulójának tiszteletére ünnepi mûsort szervez a Kolozs megyei EMKE du. 5 órától a Szentpéteri-templomban. Minden érdeklõdõt szeretettel várnak.

ÜDVÖZLÉGY SZÜLETÉSED NAPJÁN — ünnepi mûsor este 7 órakor az Állami Magyar Színházban. Rendezte: Boér Ferenc.

ÜNNEPI MÛSORRAL tisztelegnek a kolozsvári Unitárius Kollégium diákjai az 1848-as szabadságharc elõtt március 15-én, hétfõn de. 11 órai kezdettel az unitárius egyház imatermében (Brassai Sámuel Líceum, I. emelet). Minden érdeklõdõt szeretettel hívnak.

A HELTAI GÁSPÁR KÖNYVTÁRI ALAPÍTVÁNY megemlékezést szervez Kolozsvár — 1848 címmel március 13-án, du. 4 órakor a Heltai-alapítvány Mikó (Clinicilor) utca 18. szám alatti klubtermében. Sipos Gábor történész elõadása után megtekinthetik dr. Farkas György fotókiállítását és a Gr. Mikó Imre Közkönyvtár anyagából összeállított könyvkiállítást. A Visszhang kórus és a Horváth Béla Stúdiószínpad mûsora színesíti a programot.

Az 1848–1849-es forradalom névtelen katonáira emlékezik március 16-án, kedden este fél hét órai kezdettel az Állami Magyar Opera társulata, Erkel Ferenc Névtelen hõsök címû népies daljátékának mûsorra tûzésével.

Operatörténetünk fontos állomása a Névtelen hõsök. Köztudottan Erkel csak az énekszólamokat vetette papírra néhány harmóniai és hangszerelési utasítással, a munka többi részét fiaira bízta. A monumentális zenedrámák után a Névtelen hõsökben finom zenekari effektusokra, áttetszõ, kamarazenei hangzásokra épít a zeneszerzõ. A magyaros ritmus minduntalan áttör a zenei szöveten, amely a magyar népdal hangulatát hordozza magában. A tuttik — katonakarok, táncok erõteljes, telt hangszerelésûek. Erkel Ferenc e mûvében a szabadságharc névtelen résztvevõinek állít emléket, partitúrája hazaszeretetrõl, szabadságvágyról vall:

„Lobogjon büszkén háromszínû
lobogónk
A magyarok Istene lesz hatalmas
pártfogónk!"

A szabadságharc azonban elbukott; a harcokat vérbe fojtották:

„Kilenc óra! Kilenc óra! Eredj
honvéd nyugovóra!
Tovább rukkolsz virradóra...
Tovább... tovább... virradóra...",

éneklik a szabadságharc katonái, a honvédek. A csöndes takarodó-dallam mint puha bársony fedi be az elmúlt nap eseményeit, úgy szól, mintha a honvédek az élettõl búcsúznának; a szabadság égi fényû eszméje azonban tovább él a szívekben, melegíti a lelkeket.

Az ünnepi elõadást Hary Béla vezényli, a fõbb szerepekben Szeibert István, Szabó Péter, B. Vass Éva, Marton Melinda, Szakács Levente, Molnár János, Elek Károly, Merk István, Mányoki László, Szilágyi János, Demeter Sándor lép fel. Karigazgató Laskay Adrienne, koreográfus Valkay Ferenc, díszlet-jelmez Starmüller Katalin. Rendezte: Dehel Gábor.

A kedd esti ünnepi elõadáson legyen Ön is jelen az Állami Magyar Opera nézõterén, és teljesítvén szent kérésüket, kegyelettel emlékezzék névtelen hõseinkre:

„Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket."

A Kapos Art Képzõ- és Iparmûvészeti Egyesület, a Magyarországi Képzõ- és Iparmûvészeti Társaságok Szövetségének reprezentatív csoportja 1990-ben alakult Kaposváron. A hasonló mûvészi szemléletmód alapján társult festõk, szobrászok, grafikusok és iparmûvészek szoros kapcsolatot tartanak más anyaországi és külföldi mûvészeti egyesületekkel. Eddigi legsikeresebb rendezvényük a már négy alkalommal megszervezett Groteszk Képzõ- és Iparmûvészeti Kiállítás. Magyarországi tárlataik mellett sikerrel szerepeltek az olaszországi Ennában, a németországi Glindében, a horvátországi Vrobecben és nem utolsósorban Nagyváradon.

A Kapos Art mûvészeivel jövõ héten a kolozsvári közönség is megismerkedhet. Alkotásaikból március 16-án, kedden délután 1 órakor nyílik kiállítás a képzõmûvészeti szövetség kolozsvári fiókjának szervezésében a

Szentegyház utcai galériában (I. Maniu 2–4.).

• A Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezõgazdasági Kamara tájékoztatója szerint mácius 15-tõl érvénybe lép a kis- és középvállalatok piackutatását és exporttevékenységét támogatni hivatott kormányprogram. Az érdekelt cégek a bekapcsolódási eljárásról érdeklõdjenek a kamara Horea út 3. szám alatti székházában (I. emelet, 116-os szoba, Marius Vereº).

• Amerikai beruházási és szolgáltatási program kisvállalatoknak címmel rendez szimpóziumot március 17-én a kamaránál a zilahi Silcotub Rt. Bõvebb felvilágosítás a 432-220 vagy 432-229-es telefonokon (159-es belsõ).

• A kamara csoportos látogatást szervez üzletemberek számára az április 17–24. közötti Hannover Messe nemzetközi mûszaki vásárra. Érdeklõdni a Vásárok és Kiállítások Osztályon, 206-os szoba, 432-581-es telefon.

Március 20-án, az Apáczai-líceumban kerül sor a III–IV. osztályosok számára megrendezett Aranka György Nyelv- és Beszédmûvelõ Versenyre. A megmérettetés versenyformái a következõk: szövegolvasás — szabadon választott és kötelezõ szöveg (maximum tíz mondat), valamint szövegszerkesztés megadott témában, ennek elõadása. A felkészülési idõ tizenöt perc.

hogy büntetés és elõvezetési parancs fenyegeti azokat a csernátoni fórumosokat, akik nem jelennek meg a brassói táblabíróság mellett ügyködõ ügyészség elõtt. Egyik RMDSZ-képviselõnk úgy véli — nyilván, az érintettekkel egyetértésben —, hogy „ha az ügy tovább folytatódik, komolyan meg kell fontolnunk, hogy európai nemzetközi és emberjogi intézményekhez forduljunk-e". Hát persze, hogy megfontolandó! Komolyan, alaposan, türelmesen, ráérõsen és feltételesen. Legfönnebb, mire jól körbejárták a témát és rájönnek, mi a teendõ, már késõ lesz. Különben sem kell nagyon izgulniuk, a képviselõk erre is immúnisak!

Az 1848-i hagyomány kialakulása már 1848. március 15. után nyomban megkezdõdött. Petõfi 1848. március 16-án verset írt 15-dik március, 1848. címmel s abban a történelem múzsáját felszólította, hogy vésse fel azt a nagy napot örök táblájára.

Petõfi mellett 1848-ról (bár nem pontosan március 15-rõl, de annak következményeirõl, a szabadságjogok kivívásáról) 1848-ban verset írt Vörösmarty, Arany János. És 1848. március 15-e után egy héttel napilapot adtak ki Március 15-e címmel.

A forradalom elsõ évfordulóját már országszerte megünnepelték. Természetesen Erdélyben is. Lássuk röviden hogyan ünnepeltek tájainkon. De a hogyan kérdése mellett figyelnünk kell arra is, hogy mit ünnepeltek, mit emeltek ki 1848 vívmányaiból, hogy a forradalom és szabadságharc vezetõi közül kiket éltettek. S végül fontos azt is számba vennünk, hogy miként látták az emlékezõk-ünneplõk a magyarság jövõjét.

Arra csak utalásként emlékeztetünk, hogy 1848 õszén, amikor a császári hatalom és szövetségesei fegyveres támadást indítottak Magyarország ellen, veszélybe kerültek a szabadságjogok. Ezek védelmében folyt a magyar szabadságharc. Erdélyben a polgárháború pusztításai is 1848 történetéhez tartoztak. De a Bem tábornok által vezetett erdélyi hadjárat elsõ nagy sikerei is: Kolozsvár, Beszterce, Marosvásárhely s a megfelelõ vidékek visszavétele Puchner generális erõitõl.

— Ezek ellenére 1849 márciusának elsõ felében mégsem a gyõzelmekrõl beszéltek az emberek, mert gyorsan elterjedt az a hír, hogy Bem tábornok Medgyesnél 4-én vereséget szenvedett, s kénytelen volt kiüríteni a várost. A másik nagy figyelmet keltõ hír az volt, hogy cári csapatok törtek be Erdélybe, s Brassó közelében megtámadták azokat a székely csapatokat, melyeket Gál Sándor ezredes Bem segítségére szeretett volna vezetni.

Ezek a hírek feszültséget keltettek ugyan, de a magyarság mégis készült megemlékezni a forradalom évfordulójáról, s egy újabb hír hallatára az emlékezések örömteljes ünnepségekké váltak. Az újabb hír pedig egy fényes harci gyõzelem: Nagyszeben bevétele volt.

Kolozsvárt a hírt 1849. március 15-e hajnalán falragaszokon tette közzé Csány fõkormánybiztos. És reggel az ünnepségekre gyülekezõk már olvashatták: „Bem, a nagy bajnok, folyó hó 11-én 10 és 1/4 órakor éjjel ostrommal vette be Nagyszebent", amelyet 5000 orosz védett. Így vált kettõs ünneppé 1849. március 15-e. Elõször azért — és itt a Honvéd 1849. március 16-i számából idézünk —, mert „március 15-ke ünnepe leend a magyarnak jó vagy balsorsban míg egy magyar él a földön", mivel e naphoz „annyi édes és keserû emlékek, remények és aggodalmak" fûzõdnek. Másodszor azért kettõs ünnep, mert „Március 15-én hajnalban vettük a hivatalos tudósítást Szeben bevételérõl", s ezáltal a magyar szabadságharc ellenségeinek központja megsemmisült.

Ismeretes, hogy március 15-ét hivatalos magyar nemzeti ünneppé csak 1927-ben (!) nyilvánították, bár 1898-ban már törvény mondta ki a forradalom kitörésének megünneplését, de hivatalos ünnep a dualizmus végéig április 11-e lett. (E napon szentesítette V. Ferdinánd 1848-ban az új törvényeket.) De a magyar nép március 15-ét már 1849-tõl spontánul saját nemzeti ünnepeként fogadta el. 1849. március 16-án az említett lap már „nemzeti ünnepünk"-rõl számolt be. Itt jegyezzük meg, hogy Kedves István kolozsvári plébános egy rövid írásban március 15-ét „a haza ifjú szabadsága nemzeti nagy ünnepé"-nek nevezte.

Hogy nem kényszerû emlékezésrõl volt szó, azt a lakosság tömeges részvétele mutatja.

Kolozsvárt 1849. március 15-én „korán reggel már szokatlan mozgás keletkezik a városban, jövõk-menõk a lelkesedés áradozásai közt váltanak egymással egy-két szót". S rövid idõ múltán, 10 órakor, már „a helyõrség, nemzetõrség és polgárzat ezrei nemzeti zászlók alatt sorban álltak".

Az elsõ beszédet — elsõsorban a katonákhoz szólva — Kemény Farkas honvéd alezredes tartotta. Õ az 1848. évi tavaszi napok „peticiós" békés eseményeit idézte, amelyekre késõbb „vérnapok következének". A petíciós szabadságot „amilly könnyen kaptuk, oly könnyen kiveendették volna kezünkbõl". De nem így történt, s a történelem azt fogja feljegyezni, hogy a magyar nemzet „becsületes és nagylelkû volt" és fegyverrel is meg tudta védeni szabadságát.

A tömeg lelkesen ünnepelte Bem tábornokot. Aztán Csány László, a Kolozsvárt székelõ fõkormánybiztos a Bánffy palota erkélyérõl tartott beszédet „a tenger nép és katonaság" elõtt.

Csány 1848 március 15-e „nagyszerû eredményeit" sorolta fel, hangsúlyozva, hogy a „nemzetünknek elorzott szabadságát visszaadá ". Tehát március 15-éhez elsõként a magyar nemzeti szabadság kivívását társította. Ehhez azonban sietett hozzátenni a társadalmi átalakulás terén bekövetkezett változásokat: március 15-e „lerombolta a válaszfalakat, melyek osztály és osztály között léteztek", vagyis másodszorra a polgári egyenlõség jogi kereteinek megteremtését sorolta a márciusi „nagyszerû eredmények" közé. 150 év távlatából is csak azt mondhatjuk: Csány László fõkormánybiztos pontosan meghatározta 1848. március 15-e történelmi jelentõségét. Ezután szólt Bécsnek és „zsoldosainak" ármányairól, cselszövéseirõl, amelyek a magyarságot fegyverre szólították. A kilátások azonban kedvezõek: Szeben „a reactio" fészke „be van véve", s Pest felé tart mintegy 50 000 fõnyi had, amely a „húsvéti bárányt" a fõvárosban fogja elkölteni. (Pestre április 24-én vonult be Aulich Lajos tábornok hadteste; Budát pedig május 21-én vette be a Görgey-vezette magyar haderõ.)

Több mint érdekes, hogy Csány már a március 15-i beszédében azt mondta: „tavaszodik s e tavasz szabadságunk s függetlenségünk tavasza leend." Ez pedig alighanem Magyarország függetlenségének közelgõ kimondására utaló adat (!?)

Csány beszéde után „a legviharosabb éljenzések közt, sorlövések közepette" éltették azokat, kik „nemzetünk szabadságáért sokat fáradoztak s fáradoznak": Kossuth Lajost,

Batthyány Lajost (aki 1849. január 3-ától a császáriak fogságában volt), Nyáry Pált és „az egész hadsereget".

Este Kolozsvárt fényesen kivilágították. A színházban is emlékünnepet rendeztek, ahol „több e napra célszerûen választott egyveleg darabok közt Kölcsey »Hymnus«-át is énekelték." Arról is tudunk, hogy ugyanazon nap este többen gyûjtöttek a nagyenyedi károsultak részére. Hasonló gyûjtéseket máshol is szerveztek.

Este a tisztikar elhatározta: javasolni fogja a Fõtér elnevezését Szabadság és Unió térré, s a Fõtéren levõ „Ferenc császároszlop" átalakítását szabadságszoborrá.

Kolozsvár mellett március 15-i ünnepségek voltak Tordán, Marosvásárhelyen s minden nagyobb helységben, valamint az olyan kisebb helyeken is, ahol katonai alakulat tartózkodott.

A tordai beszámoló „lélekemelõ ünnepély"-rõl szól. A katonaság mellett „a helybeli s vidéki nép ezrei" a Keresztes-mezõn ünnepelték „a szabadság diadalünnepét". Itt Egloffstein alezredes után Miklós Miklós református lelkész, Petõfi barátja szónokolt az „innepély magas jelentõségérõl", nem feledkezve meg felhívni a jelenlevõk figyelmét arra, hogy „ezen nap sokszoros emlékei" kötelességet is rónak mindenkire. Itt Kossuthot, Bem tábornokot éltették. Este a várost kivilágították.

Marosvásárhelyt az „alkotmányos életünkben új korszakot teremtõ mártius tizenötödikét" ünnepelték, amely egyben — amint a beszámolót küldõ névtelen írta „a népeket boldogító egyenlõség, szabadság, testvériség születésnapja." Itt az egyházak jártak elöl az emlékezések szervezésében. Azt sem feledték, hogy Szeben bevétele „kettõs ünneppé" avatta 1849. március 15-ét. Marosvásárhelyt annak is örvendezhettek, hogy hazatértek Szebenbõl a túszként odahurcolt vásárhelyi polgárok. Vásárhelyt ezen a napon avatták fel a 4. honvédzászlóalj csapatzászlóját. Nem érdektelen a zászló felirata sem: „A csatákban edzett dicsõ zászlóalj — A népszabadság kívánása legyen életerõd."

Szamosújvárt a „népszabadság föltámadása" napjának nevezték március 15-ét.

Erdély-szerte összefolyt a március 15-i emlékezés a 18-i József-napi ünnepséggel, amikor mindenhol Bem József tábornokot köszöntötték igen lelkes hangulatban. Kolozsvárt fáklyásmenetet rendeztek. A városháza erkélyére kifüggesztett transzparensre írt vers azt hirdette, hogy a Bem vezette küzdelem szép díja Európa szabadsága lesz.

A fentiekbõl az a következtetés adódik, hogy Március 15-ét az egyéves évfordulón Erdélyben is méltó módon megünnepelték, s jelentõségét abban látták, hogy a magyarságnak nemzeti szabadságot hozott, s lerombolta a társadalmi osztályok közti eddigi (feudális és rendi jellegû) válaszfalakat. Vagyis: meghirdette a polgári szabadságjogokat.

Végül arról se feledkezzünk meg, amirõl 1849. március 15-én nem beszéltek: forrásaink szerint konkréten egyetlen népet sem neveztek ellenségnek. Ez hozzájárult és hozzájárul az immár 150 éves március 15-i ünnepségek fennkölt, de európai szellemû légköréhez.

Haza és haladás, szabadság és kultúra eszméje és ünnepe nem évszámokhoz kötött, de mindig ahhoz a tavaszhoz, mely emlékezõ lehetõségünk is egyben.

Felhõk és szelek, rügyek és a napfény forradalmával nem lehet összetéveszteni sem a villámcsapásos és véraláfutásos idõt, sem az ibolyapecsétes történelmet. Ám az új és új reményt hozó tavasz eljött, és éltetni akar.

Mert van, van ilyen tavasz hollós Mátyás szülõvárosában és vidékén is.

S bár farkasszemezve a sorssal kell készülnünk erre, így is ragaszkodunk múltunkhoz, intézményeinkhez s éppen ezáltal saját anyajegyes jövõnkhöz is.

Ünnepeljünk hát, miként másfélszázados fogadalmunkkal elköteleztük magunkat az újabb századokra. Mert ez nem lehet soha másképpen, csak úgy, ahogy élni, tanulni és építeni akarunk. Csak úgy, ahogy ránk hagyták ezt ragyogó emlékként azok, akik meghaltak azért, amirõl nekünk lemondani ma sem szabad. És éppen ez a szabadság eszméjének ma is érvényes üzenete. A haza és a haladás szolgálata. S a kultúránkban való otthonmaradás bizonyossága.

Van, van ilyen tavasz, melyben méltósággal és hûséggel ünnepelni azt jelenti, hogy újra és újra önmagunkra találunk!

Sikerüljön ez 1999. márciusának idusán is!

Kolozsvár, 1999. március 12.

Történelmünk fontos pillanatai közé tartozik az a vita, amely ezernyolcszáznegyvennyolc március 13-án Pest-Budán az Ellenzéki Kör ülésén a liberálisok és az ifjú radikálisok között zajlott arról, hogy miképpen tegyék hivatalosan nyilvánossá az általuk elfogadott tizenkét pontos kiáltványt. A többség, a liberális nemesi politikusok akarata nyomán határozat született: Pozsonyban Batthyányhoz mint az ellenzék vezéréhez kell küldeni a kiáltványt, és õ terjeszti azt az országgyûlés elé. De március 14-én, amikor odaérkezett a bécsi forradalom híre, a Pilvax kávéházban a radikális gondolkodású fiatalok a pesti nép határozataként akarták nyilvánosságra hozni. És ezért másnapra megrendezték a történelmi jelentõségû tömegtüntetést.

Március tizenötödikén este Petõfi Sándor a következõket jegyezte le naplójában: „Logicailag a forradalom legelsõ lépése és egyszersmind fõ kötelessége szabaddá tenni a sajtót. Holnap ki kell vívnunk a sajtószabadságot." Hiszen a tizenkét pont elsõje félreérthetetlenül kimondta: „Kívánjuk a censúra eltörlését."

A mai Romániában, kilenc évvel Ceauºescu után, olyan intézkedés született az elektronikus sajtó számára, amely kötelezõvé teszi a nem román nyelvû mûsorok államnyelvi feliratozását! Egyfajta nyelvtörvény, akár a meciari Szlovákiában, ahol azonban — változó idõk, változó erkölcsök — szégyenkezve már visszavonták azt a nyílt nemzetiségellenes lépést. Románia viszont, talán egyedül a világon, ismét sajátosan hátrafelé araszolva akar elõre haladni. Itt nálunk kívánják a cenzúra eltörlését, de csak azt, amelyik a többség javát szolgálja.

Nemrég a VII. Corvin Napokon az egyik (nem magyar) elõadó azzal vette védelmébe Mátyás királyunk fõtéri szobrát, hogy az minden itt élõ nemzetiség jelképe, és különben is olyan idõket élünk, amikor a globalizáció mindnyájunkat a nemzetnélküliség felé irányít. Ilyen körülmények között indokolt a kérdés, minek kell erõltetnünk az anyanyelvi oktatást, minek kell hadakoznunk a beolvasztás ellen, minek számunkra, mondjuk, Március 15-e? Egyáltalán, mit akarunk kezdeni a magyar sajtóval?

A választ a globalizálás szorgalmazói és fogadatlan prókátorai nem sejthetik: azért, mert talán az emberiség igazi forradalma nem az õ elméletük szerintivé sikeredik, amelynek köszönhetõen szürke, jellegtelen, mai szóhasználattal élve, „klónozott" masszává gyúródunk össze ezen a földgolyóbison. Helyette inkább eljutunk oda, hogy bármely közösség, bárhol a világon, háborítatlanul megõrizheti és viselheti önazonossága jegyeit, ide értve sokat emlegetett sajtószabadságát is.

1848. március 15-ét elõdeink 14-én készítették elõ. Az idén, a naptár szeszélye folytán, március 14-én, vasárnap ünnepelünk. Nem kimondottan az elõforradalomra való megemlékezéssel, bár gyakorta ildomos lenne azt az igazit, különválogatva a „globalizációs" jellegûektõl, megõrizni történelmi tudatunkban.

Martonyi János magyar külügyminiszter cseh és lengyel kollégájával együtt, Madeleine Albright amerikai külügyminiszter társaságában pénteken megérkezett az egyesült államokbeli Kansas City repülõterére.

Onnan gépkocsival tovább utaztak a Missouri állambeli Independence városba, ahol a Truman Könyvtár és Múzeum a helyszíne a magyar, cseh és lengyel NATO-csatlakozási okiratok átadási ceremóniájának.

Magyarország a NATO-tagsággal nagyobb biztonsággal tekinthet a jövõbe, ugyanakkor a világpolitika szempontjából is fontos esemény részesei vagyunk, mert befejezõdött a jaltai megállapodás története - nyilatkozta pénteken Budapesten Orbán Viktor miniszterelnök újságíróknak, miuátn a holland nagykövetségen átvette a NATO lobogóját.

A magyar kormányfõ szerint pénteken lezárult mindaz, ami a második világháború után a nagyhatalmak között köttetett, s ehhez a közép-európai népek szabadságküzdelmei is hozzájárultak.

— A NATO-tagság további erõfeszítéseket igényel Magyarországtól, hiszen a csatlakozási megállapodás évente növekvõ költségvetési terhet ró ránk — fejtette ki Orbán Viktor.

Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy 1990 óta teljes körû egyetértés van Magyarországon a NATO-csatlakozás ügyében.

— Nem kétséges, hogy a munkát Antall József indította el — szögezte le a miniszterelnök.

Román statisztikai adatok szerint az idei év elsõ hónapjában 477 millió dollár tõke áramlott az országba és ezzel a közvetlen külföldi tõkebefektetések értéke a rendszerváltás, pontosabban 1990. eleje óta 3,75 milliárd dollárig jutott.

A Reuters hírügynökség szerint a romániai külföldi befektetõk listájának élén a hollandok állnak 542 millió dolláros befektetési értékkel, õket követik a németek 373, illetve az olaszok 343 millió dollárnyi befektetéssel.

Az adatokból kitûnik, hogy a külföldiek a kelet-közép-európai államok közül Romániába viszonylag keveset fektettek be, ami a — mind a mai napig — lassan zajló reformfolyamat rovására írható.

Slobodan Milosevic pénteken „határozottan és véglegesen" elutasított bármiféle külföldi katonai és rendõri jelenlétet Koszovóban, a belgrádi küldöttség azonban részt vesz a rendezési tárgyalások hétfõn esedékes folytatásán — közölte Igor Ivanov orosz külügyminiszter Belgrádban.

Milosevic biztosította Ivanovot arról, hogy Belgrád képviselõi hétfõn Párizsba utaznak a februári Koszovó-konferencia folytatására.

Az orosz külügyminiszter Richard Holbrooke amerikai megbízott és Milosevic kudarcba fulladt szerdai tárgyalása után próbálta engedményre bírni Belgrádot. A nyugati országok a katonai jelenlétet az autonómiaegyezmény szerves részének tekintik. A koszovói albánok a jelek szerint hajlandóak elfogadni a teljes egyezményt, amelynek aláírása elõtt jelenleg a belgrádi „nem" a fõ akadály. A NATO légi csapásokkal fenyegeti Jugoszláviát arra az esetre, ha az aláírás Belgrád hibájából maradna el.

Keddtõl, március 16-tól változik a városi közszállítás díjszabása. Egy utazás ára 1500 lej, a bácsi vonalon 2800. A bérlet árai a következõképpen alakulnak: egy vonalra 45 ezer lej, a bácsi vonalra 70 ezer lej, két vonalra 73 ezer lej, minden vonalra 107 ezer, minden vonalra kötött név nélküli bérlet 145 ezer lejbe kerül.

Módosul a heti bérletek ára is. Egy hétre egy vonal bérlete 11 500 lej, két vonalra és a bácsi járatra 19 ezer lej, minden vonalra 27 500 lej. Két hétre egy vonal bérlete 23 ezer lejbe kerül, két vonalé 38 ezer, minden vonalé 55 ezer lej.

Nem kötelezõ továbbra sem kifizetni a villanyszámlára felírt rádióbérlet árát azoknak, akik nem akarnak ennek az intézménynek az elõfizetõi lenni, és, persze, azoknak, akiknek még rádiójuk sincs. Akik eddig hiába fizették a villanyszámla alján meghúzódó „rádióbérletet", kérvényezhetik az Országos Villamossági Társaságtól (CONEL) ennek a „bérletnek" a felfüggesztését, amennyiben saját felelõsségükre kijelentik: nincs rádiókészülékük. Az ûrlapot a társaság Unió utcai székházában lehet beszerezni. Mint megtudtuk, már évek óta közös a számlája a CONEL-nek és a Nemzeti Országos Rádiótársaságnak; a rádióbérlet összegére valószínûleg azért figyeltek fel az utóbbi idõben többen is — vélik a CONEL-nél —, mert az megdrágult. A rádiókijelentéskor kérik a villanyszámlát is (az azon szereplõ kódszám miatt), valamint a háborús veteránok, a forradalomban elesettek utódai, és az egykori hadifoglyok esetében a bizonyító iratokat.

A rádiókijelentés viszont — hívták fel figyelmünket — igen veszélyes „vállalkozás" azoknak, akiket az ellenõrzõ küldöttség rajtakap (táska)rádiózás közben.

A megyei foglalkoztatási és szakképesítési ügynökség március 10-i adatai alapján, Kolozs megyében

18 058 olyan munkanélkülit tartanak nyilván, akiknek folyósítják a munkanélküliségi segélyt. A frissen végzetteknek járó beilleszkedési segélyben 2846 személy részesül, akikbõl 1633 még 1997-ben, 1213 pedig 1998-ban végzett. A 9 hónapos munkanélküliségi segély után járó támogatási pótlékra 11 476 állástalan jogosult.

Az ügynökség nyilvántartja az 1991/1. törvényben meghatározott jogokban már nem részesülõ, de továbbra is állástalan személyeket is. Eszerint a nyilvántartás szerint 9082 már semmilyen pénzsegélyben nem részesedik. Az 1995/67. törvényben elõírt szociális segélyre jogosultak száma 26 297. A kimutatásokból kitûnik, hogy az elõzõ hónapokhoz viszonyítva jelentõsen megnõtt a felsõfokú végzettséggel rendelkezõ munkanélküliek száma: 862 munkanélküliségi segélyben, 344 beilleszkedési segélyben, 718 pedig támogatási pótlékban részesül.

„Elõrejelzések" szerint az elkövetkezõkben nem várhatók nagy létszámú elbocsátások, mivel a rosszul mûködõ gyárak többségét már alávetették a sürgõsségi kormányrendeletekben meghatározott átszervezésnek. Így átlagban „csupán" 300–400 újabb munkanélkülire számítanak.

A Sanitas Szövetség országos tanácsa felkérte a kormányt, hogy a költségvetés kiigazításakor az egészségügy számára a GDP 6 százalékát utalják ki — nyilatkozta Marius Petcu elnök.

Az egészségügyi szakszervezet úgy döntött, hogy egyezteti tiltakozó akcióit a CNSLR-Frãþia, az Alfa Kartell és az RDSZSZ március 24-re hirdetett mozgalmaival.

A középfokú végzettségû egészségügyi dolgozók a költségvetési kiigazítást célzó követeléseik mellett sürgetik továbbá az egészségügyi biztosítók tevékenységének április 1-jétõl való beindítását, valamint az asszisztensi szakma gyakorlását szabályozó törvény elfogadását.

Radu Vasile kormányfõ a bejelentett általános sztrájkot elegánsabb ruhát öltött bányászlátogatásnak tekinti. Az illetõ szakszervezeti mozgalmak ez alkalommal mélyreható politikai jellegûek, nyilatkozta a kormányfõ pénteken.

Mindaddig, amíg olyan politikai követelések léteznek, amelyek a kormány leváltására irányulnak, világos, hogy a mozgalom nem társadalmi, hanem politikai jellegû, mint amilyen az elsõ, januári bányászlátogatás is volt.

Köztudott, hogy március 15-tõl, az 1998/890-es kormányhatározat alapján, sokat szigorodnak a közlekedési szabályzat megszegése miatt kivetett büntetések. Az alábbiakban ezek közül ismertetünk néhány fontosabbat.

Ha a gyalogos jelzõlámpánál kíván átkelni az úttesten és eközben a szemafor vörösre vált, köteles elõbb meggyõzõdni arról, hogy adottak erre a biztonságos feltételek és csak azután folytathatja az átkelést. Ha veszélyhelyzet áll fenn, a gyalogosnak meg kell várnia, míg a lámpa zöldre vált, vagy a jármûvek elõl lezárt úttestszakaszon kell várakoznia. Azelõírás megszegõit 40–100 ezer lejes büntetéssel sújtják.

Az autósztrádákat igénybe vevõknek tilos a gyorshajtási sávon hajtaniuk vagy parkolniuk, tilos hátrafelé, vagy megfordulva manõverezniük, esetleg a két haladási irány közötti övezeten tartózkodniuk, meghibásodott jármûvet elvontatni vagy vontatott jármûvel az autópályára ráhajtani. Jóllehet Romániában még nincsenek autópályák, a fenti kihágások elkövetõi számára már van kiszabandó büntetés, amely 600–900 ezer lej között mozog.

A 44. szakasz többek közt kimondja, hogy azok a gépkocsivezetõk, akik vezetés közben olyan mobiltelefont használnak, amely nem rendelkezik a mindkét kezet szabaddá tevõ kellékekkel, 400 ezer lejes büntetést kaphat.

Az állati vontatású szekerek, a traktorok és az állatnyájak csak kijelölt helyeken keresztezhetik a nemzetközi közlekedést lebonyolító mûutakat és az autópályákat, ennek a 60-as szakasznak a megszegése 200–400 ezer lejes büntetést von maga után.

A biztonsági öv használata az elülsõ üléseken lakóhelységen belül is kötelezõ. A mulasztók 100–250 ezer lejes büntetésre számíthatnak. Kivételt képeznek a következõk: hátrafelé manõverezõ jármûvezetõ, sofõriskolás vezetõ oktató, terhes nõ, misszióban levõ rendõri vagy katonai jármû, illetve mentõkocsi vezetõje, közszolgálatot teljesítõ jármûvel dolgozó (például kaputól kapuig).

Köztudott, hogy március 15-tõl, az 1998/890-es kormányhatározat alapján, sokat szigorodnak a közlekedési szabályzat megszegése miatt kivetett büntetések. Az alábbiakban ezek közül ismertetünk néhány fontosabbat.

Ha a gyalogos jelzõlámpánál kíván átkelni az úttesten és eközben a szemafor vörösre vált, köteles elõbb meggyõzõdni arról, hogy adottak erre a biztonságos feltételek és csak azután folytathatja az átkelést. Ha veszélyhelyzet áll fenn, a gyalogosnak meg kell várnia, míg a lámpa zöldre vált, vagy a jármûvek elõl lezárt úttestszakaszon kell várakoznia. Azelõírás megszegõit 40–100 ezer lejes büntetéssel sújtják.

Az autósztrádákat igénybe vevõknek tilos a gyorshajtási sávon hajtaniuk vagy parkolniuk, tilos hátrafelé, vagy megfordulva manõverezniük, esetleg a két haladási irány közötti övezeten tartózkodniuk, meghibásodott jármûvet elvontatni vagy vontatott jármûvel az autópályára ráhajtani. Jóllehet Romániában még nincsenek autópályák, a fenti kihágások elkövetõi számára már van kiszabandó büntetés, amely 600–900 ezer lej között mozog.

A 44. szakasz többek közt kimondja, hogy azok a gépkocsivezetõk, akik vezetés közben olyan mobiltelefont használnak, amely nem rendelkezik a mindkét kezet szabaddá tevõ kellékekkel, 400 ezer lejes büntetést kaphat.

Az állati vontatású szekerek, a traktorok és az állatnyájak csak kijelölt helyeken keresztezhetik a nemzetközi közlekedést lebonyolító mûutakat és az autópályákat, ennek a 60-as szakasznak a megszegése 200–400 ezer lejes büntetést von maga után.

A biztonsági öv használata az elülsõ üléseken lakóhelységen belül is kötelezõ. A mulasztók 100–250 ezer lejes büntetésre számíthatnak. Kivételt képeznek a következõk: hátrafelé manõverezõ jármûvezetõ, sofõriskolás vezetõ oktató, terhes nõ, misszióban levõ rendõri vagy katonai jármû, illetve mentõkocsi vezetõje, közszolgálatot teljesítõ jármûvel dolgozó (például kaputól kapuig).

• Befolyással való üzérkedéssel vádolják Nelu Alin Câmpean (24) kolozsvári lakost, aki szabadlábon védekezhet. Tavaly augusztusban egy kolozsvári személytõl 1,5 millió lejt kért és kapott azért, hogy „kapcsolatai és befolyása révén" soron kívül szerezzen be neki gépkocsivezetõi engedélyt. A vérszemet kapó csaló pár nap múlva megismételte igényét, s a szintén 1,5 millió lej fejében a Gépjármû-nyilvántartási Hivatal kiállította azonosítási irat (carte de identitate a vehiculului) beszerzését is megígérte.

A befolyással való üzérkedés bûnténye 2-tõl 10 évig terjedõ börtönbüntetéssel sújtható.

• Harmincnapos vizsgálati fogságban várja ügye fejleményeit Lucian Dandoº. A 24 esztendõs, büntetett elõéletû és foglalkozás nélküli fiatalembert az 5-ös számú (Grigorescu negyedi) körzet rendészei leplezték leállítván: õ követte el az év eleji betöréses lopást, melynek során 10 millió lej értékben tûntek el anyagi javak.

A lopás bûncselekménye 1-tõl 12 évig terjedõ börtönbüntetést von maga után.

• Azonosították a március 4-i lopás tetteseit. Az egeresi gipszgyári Paul Chira (23) és Flaviu Vasile Mocan (24) a magánvagyon kárára követte el bûntettét. A 6 millió lejes kár nem térült meg, a két tolvaj pedig 30 napos elõzetes letartóztatásban várja a fejleményeket.

• Szabadlábon védekezhet a lopás vádja ellen Dorel Leordian (41) felsõvisói és Vasile Mircea (18) kiskalotai lakos, akit a kiskalotai õrs rendõrei lepleztek le. A két bûnözõ tavaly szeptember 23-ról 24-re virradó éjjel követte el tettét. A 8 millió lejes kár teljes mértékben megtérült.

• A Gyeke határában fekvõ mezõn leltek csütörtök délelõtt V. M. V. holttestére. Az 50 esztendõs dési nyugdíjas epilepsziában szenvedett, és szerdán este, erõsen ittas állapotban látták utoljára életben. Külsérelmi jelek hiányában kizárták az erõszakos bûncselekmény gyanúját, és a szamosújvári kórházba szállított holttestet boncolásnak vetik alá.

Kolozsvár, városunk polgármestere szerkesztõségünkhez is eljuttatott közleményben hívja fel a város lakosságának a figyelmét arra, hogy a március 14–15-i ünnepségek megszervezésére — amelyrõl egyébként a sajtóból értesült — semmilyen kérést nem kapott, és engedélyt sem adott rá, az 1991/60. törvény értelmében. Mivel ezek az RMDSZ által kezdeményezett rendezvények alkotmány- és törvényellenesek, a román lakosság ellen irányulnak, nyiltan felvetik a területi autonómia kérdését, kifüggesztik Nagy Magyarország és a magyar állam zászlaját, eléneklik Magyarország himnuszát, a polgármesteri hivatal elhatározta, hogy megvédi az ország törvényeit és lakosságának érdekeit: felszólította a prefektust, rendõrséget, ügyészséget és hírszerzõ szolgálatot, hogy filmezze a rendezvényeket, rögzítse a felszólalásokat, azonosítsa a szervezõket és résztvevõket ezek ügyészségi kivizsgálása és bíróság elé állítása céljából.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]