1999. március 16.
(XI. évfolyam, 62. szám)

Vasárnap délután a Kolozsvár különbözô városrészeiben lakó földészközösségek együtt ünnepeltek a Hóstáti Gazdakör és az alsóvárosi református gyülekezet által az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc évfordulóján közösen szervezett megemlékezésen.

Az ünnepség a Kismezôi temetôben kezdôdött, ahol a gazdakör és a Virágos együttes megkoszorúzta a világháborúban elesett hóstáti katonák emlékmûvét. Noha a földész emlékmû nem az 1848-as hôsökhöz kapcsolódik, közmegegyezés értelmében ez a temetôi sírkô a mindenkori hóstáti hôsök közös mûemléke lett, amely arra emlékeztet, hogy a kincses város szabadságáért az évszázadok folyamán sok földész áldozta életét.

A szabadságharcot felidézô ünnepségre a Kétágú-templomban került sor, ahol nagy napokra emlékeztetô, a padok többségét betöltô ünnepi gyülekezet elôtt tartott nyitó istentiszteletet Adorjáni László lelkipásztor. Lélekhez szóló szavai örökös harcunkról a szabadságért, megmaradásért, jussaink visszaszerzéséért szép nyitánya volt a több, mint kétórás ünnepségnek. Az istentiszteletet követôen Pillich László, a kolozsvári földészek kiváló ismerôje és tisztelôje a Hóstát 1848-as eseményekben játszott szerepét, jelentôségét hangsúlyozta, jelezve, hogy nem történészként foglalja össze a korabeli történéseket. A beszélô költôi kérdésektôl duskáló beszámolója arra próbált többek között rávilágítani, mennyire összetett, bonyolult egy olyan múlt századi eseménysor, amit minden nép másként próbál értelmezni, magyarázni, amelynek igazságai a különbözô nyelveken mást jelentenek. Az azonban egyértelmû: a kolozsvári földészek igencsak kivették részüket a város szabadságáért folytatott különbözô harcokban. Életterük évszázadok óta összenôtt a várossal, jelenlétük történelem.

Sipos Gábor egyháztörténész a Hóstát és a Kétágú-templom kapcsolatáról szólt, a református egyház és a földészközösség együttélésérôl. A mai teológia területén a XVII. században épült belvárosi templom az elsô egyházi hajlék volt, amelyet a hóstátiak emeltek maguknak. Az egyre népesebb közösség számára azonban hamarosan szûknek bizonyult, így 1682-ben bôvíteni kellett, de 1697-ben tûzvész áldozata lett. 1705-ben épült föl fából a mai Kétágú-templom mögötti sportpálya helyén az új templom, amit azonban hamarosan kinôtt a gyarapodó közösség, így új templomnak, a mai Kétágúnak tették le az alapkövét 1829-ben, amit 1851-ben szenteltek fel. 1896-ban adták át a millenniumi református templomot, aztán rendre megépültek a többi, immár egyre inkább a város peremére, a külvárosba szoruló Hóstát újabb templomai. A Kétágú-templomot a hóstát örökös egyházi bölcsônek tekintette, ahonnan élettere idôrôl idôre elszólította, de ahova mindig szívesen megtért.

Szekerán Kinga a Virágos Együttesrôl szólva elmodotta: az immár jogi személyként bejegyzett együttes elmúlt három esztendeje sok-sok munkáról, kitartásról tesz tanúbizonyságot. A hagyományos hóstáti népviselet, népszokások, a népdal- és néptánckincs megôrzése végett létrejött egyesület célja továbbra is tisztelettel adózni ôseink emlékének. Az együttes tucatnyi szüreti és farsangi bált szervezett az elmúlt években, és neki adatott meg az a tisztesség is, hogy Göncz Árpád kolozsvári látogatásán népviseletbe felöltözve üdvözölhesse a magyar államfôt.

A beszédeket a hidelvi és a Magyar utcai dalkörök elôadásai választották el, teremtettek ünnepibb hangulatot. A két dalkör hosszú évtizedek, sôt évszázadok hagyományaira építkezô közmûvelôdési egyletekként tovább ápolja a Hóstát elôdei által elkezdett közösségápoló kulturális tevékenységet.

Tyukodi Szabolcs elsôéves színihallgató elôadásában elhangzott Wass Albert Üzenet haza címû verse megrázó erejével maradandó élményt jelentett a résztvevôk számára, annál is inkább, mert üzenete aktuálisabb, mint valaha.

Végül az ünnepséget szervezô Hóstáti Gazdakör vezetôsége megköszönte a részvételt, jelezve, hogy megszervezik a hóstáti majálist, de az év folyamán több más, a közösséget megmozgató, összefogásra serkentô találkozóra kerül sor.

Az ünnepség nemzeti imánk közös eléneklésével és szeretetvendégséggel ért véget.

Makkay József

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére szervezett kolozsvári megemlékezéssorozat hétfôn, március 15-én a Szentpéteri-templomban tartott ünnepi mûsorral folytatódott. Az EMKE Kolozs megyei fiókja szervezte rendezvényen a Szín-Pódium tagjai irodalmi összeállítással emlékeztek a 150 évvel ezelôtti forradalmi eseményekre. Ezt követôen Oláh Dénes plébános ünnepi beszédében elmondta: „magyarnak lenni egyszerû, csendes, hétköznapi hûség, magyarnak lenni életformát jelent.

A kolozsvári megemlékezés este, az Állami Magyar Színház és Állami Magyar Opera szervezte Üdvözlégy születésed napján címû közös ünnepi elôadásával csúcsosodott ki. Buchwald Péter alprefektus felolvasta Radu Vasile kormányfônek a magyar forradalom évfordulójának ünneplôihez intézett üzenetét, majd Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke méltatta a történelmi események jelentôségét. A mûsort Boér Ferenc színmûvész rendezte. Felléptek B. Konrád Erzsébet, Bancsov Károly, Kiss Domokos énekesek és az Állami Magyar Opera kórusa.

P. A. M.

Tegnap délben, nagyon szûk körû külsôségek között a polgármester is megkoszorúzta a Biasini Szállót, természetesen a saját ötletére felhelyezett, a magyarság érzelmeit sértô feliratot tartalmazó emléktáblát. Az eseményen tucatnyi újságíró vett részt.

A Görögtemplom utcában, szintén tegnap, emléktábla került egy házfalra. A tábla szövege szerint ott lakott dr. Grigore Silasi (1836–1897), a kolozsvári egyetem elsô román nyelv- és irodalomtanára. Nem derül ki, hogy mi adott aktualitást ennek az eseménynek.

Zsúfolásig megtelt szombaton este Kisbácsban a római katolikus egyházközség gyûlésterme, hogy együtt emlékezzenek a kisbácsi magyarok 1848 ragyogó napjára, március 15-re. A Deák Ferenc helyi RMDSZ-elnök szervezte-rendezte versmûsor (Az ébredés napja) egyszersmind azt is megfogalmazta, amit 151 év távlatából üzen nekünk március 15., a Márciusi Ifjak cselekvése. A szülôföldhöz való ragaszkodás, a szülôföldünkön való megmaradás: emberként és magyarként! — fogalmazódott meg az üzenet számunkra, Petôfi Sándor, Vörösmarty Mihály, Vajda János, Tompa Mihály, Farcádi Sándor, Tóth Árpád, Ady Endre, Reményik Sándor, Wass Albert, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Molnos Lajos, Magyari Lajos, Sróth Ödön szavaival, Deák Ferenc, Mózes Domokos, László Lilla, Moldován Mónika, Szász Edina, Ágoston Andor, Incze Ferenc és Fábián Ildikó tolmácsolásában. (Zene: Kovács István.) Bem József — Bem apó — alakját Incze Elek elevenítette fel. (Közremûködtek: Fodor András és Pongrácz József.)

Felemelô, bensôséges ünnepség volt, számos meghívott jelenlétében.

Ez alkalommal került sor arra a figyelemre méltó jelkép értékû gesztusra is, amellyel a kisbácsi RMDSZ-szervezet a közösségünkért hosszú éveken át fáradhatatlanul, önzetlenül tevékenykedô volt választmányi tagjainak, elismerésként és köszönetként, diplomát nyújtott át.

(M. L.)

Szucságon vasárnap este 7 órakor a kultúrházban nagy sikerrel lépett fel a Mihály Vitályos Edit és férje által alapított és vezetett Randevú színjátszócsoport, amely A múlt üzenete címmel mutatott be ünnepi mûsort. A begyûlt összegeket az épülô református kultúrotthon befejezésére ajánlották fel. Az elôadásra igen szép számmal mentek el a szucságiak. Mint megtudtuk, az idén nem a huszárruha, hanem a díszmagyar kapott vastapsot. — Az elmúlt évek során a fôleg felnôttekbôl álló színjátszócsoportommal a forradalom felidézésére összpontosítottunk — mondta a rendezô. — Az idén megpróbáltam továbblépni, és az 1848-as év gondolataiból a megbékélést emeltem ki. Igen fontos öröksége e kérdéskör az 1848-as forradalomnak. Ha nem tudunk összefogni a Kárpát-medencében, semmi sem fog sikerülni. „Ez a mi feladatunk és nem is kevés / rendezni végre közös dolgainkat"... Ennek szellemében került színpadra a magyar s a román zászló.

Szabó Csaba

A kalotaszegi templomokban is megemlékeztek az 1848–1849-es forradalomról és szabadságharcról. Körösfôn március 13-án a martfûi néptánccsoport ünnepi mûsort adott elô. A rendezvénysorozat vasárnap istentisztelettel folytatódott. Igét hirdetett nagytiszteletû Ferencz László esperes, színvonalas elôadást tartottak a körösfôi iskolások. Ezt követôen a Vasvári-kopjafánál verses-dalos összeállítással egybekötött koszorúzási ünnepség zajlott. Köszöntôt mondott Antal János polgármester, továbbá a Rákóczi-balladacsoport, Kiss Csaba és Sinkó Zoltán egyetemisták színvonalas elôadását hallgathatták meg.

Péntek László RMDSZ-elnök a kalotaszegi 1848-as eseményekre és Vasvári Pálra emlékezett. Ünnepi beszédet mondott Somai József, a Megyei Képviselôk Tanácsának elnöke, majd elhelyezték az emlékezés koszorúit az MKT, a helyi polgármesteri hivatal, a körösfôi és bánffyhunyadi RMDSZ, a körösfôi Rákóczi Kultúregylet, a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület részérôl. Este elôadásra került sor a bánffyhunyadi Ravasz-házban, ahol a helyi fiatalok emlékmûsort mutattak be.

P. L.

Az RMDSZ helyi szervezete és a református egyház közösen szervezte meg a március 15-i ünnepséget. A református templomban vasárnap délután mintegy 600 hívô elôtt Bipsz Gábor segédlelkész hirdetett igét. Kolozsvárról a megemlékezésen részt vett Kónya-Hamar Sándor parlamenti képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke és Barazsuly Emil, mezôgazdasági és falufejlesztési alelnök.

Az istentiszteletet követôen a magyar szabadságharc 150. évfordulójára tavaly állított kopjafánál a helyi református egyház és a Kolozs megyei RMDSZ képviselôi helyezték el a megemlékezés koszorúit. Beszédet mondott Dániel Márton RMDSZ-elnök, aki az esemény jelentôségét, történelmi hátterét méltatta. Deák Márton iskolaigazgató, majd Kónya-Hamar Sándor képviselô szólt az egybegyûltekhez. Ezt követte az iskolások mûsora.

B. E.

Szilágysomlyón március 14-én kultúrmûsorral, hétfôn délután ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg 1848-ról. Az istentisztelet után a tömeg kivonult a temetôbe a 8 honvédsírhoz.

Szilágycseh városában már szombaton elkezdôdtek az ünnepségek: versekkel, énekkel köszöntötték a helyi iskola diákjai március tizenötödikét. Fellépett a Rezeda népdalegyüttes, valamint az iskola néptánc-csoportja. Vasárnap az ünnepi istentisztelet után Fábián Dániel szabadságharcos (egykori szilágycsehi lelkész) emléktáblájánál, valamint a millecentenáriumi kopjafánál koszorúztak az ünneplôk. Fábián Dániel sírjánál Molnár Kálmán esperes és Baksai Károly megyei tanácsos mondott beszédet.

Nagyenyeden délután a vártemplomi istentisztelet után diákvetélkedôk következtek. A kollégium dísztermében Egyed Ákos emlékezett 1848-ra.

A HIDELVI ÉS HÓSTÁTI GAZDAKÖR rendkívüli közgyûlésre hívja össze azokat a hóstátiakat, akiknek az iriszi állami gazdaság Csillag-hegyi, Malom-hegyi, Szentgyörgy-hegyi és szamosújvári farmjain visszaadásra váró földje van. A gyûlésre március 16-án, kedden 18 órakor kerül sor az Irisz-telepi (Oasului utcai) református templomban.

A szervezôk a földtulajdonosok minden érdekelt megjelenését szorgalmazzák.

DR. VIGH BÉLA, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanára Jóga és az idegrendszer címmel tart elôadást szerdán du. 4 órától az EME természettudományi és matematikai szakosztálya felolvasó ülésén a Ion Ghica utca 12. szám alatti EME-házban. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

A FIATAL MÛSZAKIAK TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAKÁT negyedik alkalommal rendezik meg az Erdélyi Múzeum-Egyesület védnöksége alatt. A konferencia március 19-én, pénteken de. 10 órakor kezdôdik a plenáris üléssel, du. 2 órától pedig a szekcióelôadások zajlanak a Protestáns Teológián (Avram Iancu/Bocskai tér 13., I. emelet).

AZ ÁLLAMOSÍTOTT LAKÁSOK BÉRLÔINEK EGYESÜLETE március 20-án, szombaton közgyûlést tart a polgármesteri hivatal nagytermében. Részt vesznek parlamenti képviselôk is, akik támogatják a bérlôk ügyét.

IRINA ÉS DUMITRU DUMITRASCU festészeti kiállítása nyílik meg március 17-én, szerdán 13 órakor, a Fô tér 30. szám alatti Mûvészeti Múzeumban.

LES ELLES a neve annak az együttesnek, amely a Francia Kulturális Központ szervezésében ma este 6 órától a Kolozsvári Rádió stúdiótermében (Donát út 160.) koncertezik.

— Hogyan fogalmaznák ma a ’48-as kiáltvány 12. pontját?

— Unió Európával.

-fi

• Kiskorú bûnszövetkezetet értek tetten tordai járôrök. A péntekrôl szombatra virradó éjjel, kevéssel éjfél után „mûködô" kis betörôk az Union 2 áruház raktárhelyiségének lakatjait verték le egy vasdoronggal, és 2,3 millió lej értékû édességgel, kávéval, szeszes itallal és hûsítôvel próbáltak meg kereket oldani.

Az iskolakerülô V. C. V. (15), továbbá A. L. (13) és C. F. S. (12) szabadlábon védekezhet a minôsített lopás vádja ellen.

• Nagystílû csalót vizsgálnak a Kolozs megyei rendôrség gazdasági és pénzügyi bûncselekményekkel foglalkozó osztályán: a büntetett elôéletû Ana Rozalia Mocanu (53) több száz millió lejjel károsított meg nagyváradi, nagyszebeni, gyulafehérvári, aradi, bukaresti, szászsebesi, naszódi és segesvári cégeket. S mert könnyen meglehet, hogy mások is bedôltek neki, kérik a kárvallottakat: jelentkezzenek a gazdasági rendôrségen.

A takaros kis dosszié tanúsága szerint a Mocanu si Coroian Servicii Funerare közkereseti társaság ügyintézôje 1995 és 1997 között Mocanu kereskedelmi tevékenységet folytatott, de a közel 177,2 milliós lejes bevételt nem könyvelte el. Ily módon az elmaradt nyereségadó és Áfa miatt az államkasszát 68,51 millió lejes kár érte.

Tavaly Mocanu 128 millió lej értékû árut vásárolt fel nagyváradi és nagyszebeni cégektôl, amelyeknek három, fedezet nélküli csekkel „fizetett", bár tudta: nem rendelkezik az összeggel és bankszámlája is fizetési tilalom alatt áll.

Mihelyt megtudta, hogy adócsalás és csalás miatt bûnvádi eljárás indult ellene, Mocanu elhagyta Kolozs megyét. Péntekrôl szombatra virradó éjjel azonban a „gazdaságiak" a nyomára bukkantak, az ügyészség pedig 30 napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot állított ki a nevére.

Ana Rozalia Mocanu négy, hasonló modus operandi-ról tanúskodó bûnvádi iratcsomóval „büszkélkedhet". Bár a vizsgálat még folyamatban van, azt már tudható, hogy a becsapott cégeknek több mint 250 millió leje bánja a csalóval kötött „üzleteket".

Turós-Jakab László

A vasárnap esti tévéhírekben hangzott el, hogy hamarosan kiegyenlítik a gyógyszertárak iránti adósságot, tehát újból kiválthatók az ártámogatott és ingyenes gyógyszerek.

Nichita Liliana, a Napofarm igazgatónôje elmondotta, hogy Kolozsváron öt olyan gyógyszertár mûködik, ahol továbbra is hozzá lehet jutni ártámogatott, illetve ingyenes gyógyszerekhez. Ezek a következôek: a Fô tér 34. szám alatti 1-es , a Horea út 83–87. szám alatti 8-as, a Pascaly utca 5–7. szám alatti 115-ös, a Bucegi utca 5. szám alatti 116-os, valamint a szamosfalvi 68-as (Tr. Vuia utca 23.) gyógyszertárak. Néhány magángyógyszertár szintén kiad ártámogatott gyógyszereket, de a legtöbb a tartozásokra hivatkozva még tartja az embargót.

A kolozsvári Egészségügyi Biztosító alelnöke, Vasile Cretu ígéretet tett, hogy még a hét folyamán kifizeti az adósságokat. A Gyógyszerészek Ligájának elnöknôje, Magdalena Ilovan kijelentette, hogy csak miután elkészült a szerzôdés a kórházakkal, melyben megszabják az ártámogatásra szánt összeget, hajlandók újból figyelembe venni az ingyenes és ártámogatott recepteket.

H. Gy.

Történelmi egyházainkban egyre gyakrabban mûvirággal díszítik a templom belsejét. A Kelemen Lajos Mûemlékvédô Egyesület március 13-i, a belvárosi unitárius egyházközség tanácstermében tartott megbeszélésén próbált tenni ellene.

Balogh Ferenc építészmérnök, a Kelemen Lajos Mûemlékvédô Egyesület elnöke elmondta, hogy a templomokat és mûemlékeinket nemcsak az idô, hanem az emberi hozzá nem értés is veszélyezteti. Sokszor régi mûkincseket cserélnek ki értéktelen faragványokkal, vagy a festett padokat, szószékeket stb. vegyszeres vízzel mossák, ami miatt a díszítés elkopik.

Murádin Katalin egyetemi tanár kérte, hogy leltározzák fel a javításra szoruló mûemlékeket, és a lepusztult templomok berendezéseit mentsék át újonnan épülô templomokba. Szabó Bálint, az Erdélyi Restaurálók Egyesülete elnökének becslése szerint Erdélyben négyszáz értékes objektum van, eddig ebbôl 96-ot vizsgáltak meg.

A mûemlékvédôk keveslik leendô papjaink mûvészettörténeti tudását. A témát jobban kellene ismerniük ahhoz, hogy a templomok belsô díszítését megóvják. Eldöntötték, hogy egy füzetet adnak ki, melyben részletesen leírják a berendezések karbantartási módját.

A Kelemen Lajos Mûemlékvédô Egyesület harmadszor osztott emlékérmet. Több évtizedes restaurátori munkásságáért Vencel Árpádot Kós Károly- emlékérmével tüntették ki; Dávid István, az erdélyi orgonák legjobb ismerôje a Debreceni László-emlékérmet kapta; Miklósi Sikes Csaba a Veres Ferenc-emlékplakettet vehette át.

(G. M.)

Botár Emôke és Burus Endre (a könyvkiadó munkatársai) bemutatják a kiadónál megjelenô Krónika Könyvek, Helyzet Könyvek, História Könyvek sorozatokat.

Jelen lesznek a Krónika Könyvek szerzôi, valamint Bíró Á. Zoltán és Gagyi József, a kiadóval közösen egy társadalomtudományi könyvkiadási programot mûködtetô KAM (Regionális és Antropológiai Kutatások Központjának) munkatársai.

A kiadványok beszerezhetôk a rendezvény helyszínén, a Kriza János Néprajzi Társaság Mikes (Croitorilor) utca 15. szám alatti székházában, március 16-án, kedden, 18 órakor.

Az evangélikus egyházközség és személyesen Mózes Árpád püspök és Kiss Béla esperes jóvoltából újabb otthonnal gazdagodott Kolozsváron a kultúra. Kettôs öröm ez számunkra. Öröm azért, mert ezáltal újabb megnyilatkozási lehetôség kínálkozik mûvészeink számára. És öröm, hogy éppen az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján avathatták fel városunk egyik legsajátosabb, régi korok emlékét idézô, de napjaink szemléletétôl sem idegen pincegalériáját Petôfi és Kossuth egyházának, az evangélikus egyháznak a kolozsvári, püspöki székhelyén. S hogy a mûvészeti galéria éppen Reményik Sándor nevét viseli, csak fokozza az örömöt és az esemény szimbolikus jelentôségét.

„A Tüzet ne hagyjátok" — figyelmeztette annak idején szerkesztôtársait a Pásztortûz alapító-fôszerkesztôje és laptulajdonosa, „az erdélyi költôként" emlegetett Reményik Sándor. Aki eme tûznek csiholója és ôrizôjeként vált a transzszilván gondolat európai kitekintésû propagálójává. És akinek arcképét nem kisebb mûvész, mint Gy. Szabó Béla metszette fába. „Amiért harcol, az a legjogszerûbb a világon. Akár a testnek, a léleknek is egészen egyszerûek a maga alapszükségletei. Kiáll a népi ôsjavak: templom, iskola, az erkölcsi és mûvészi értékek, a megtartó hagyományok mellett. Nem uszít, csak épít" — írja róla Berde Mária. Mennyire idôszerû ma is mindaz, amiért a huszas, harmincas években Reményik Sándor tollat ragadott és a mûvészet mindenható erejével küzdött. S bár a költôt parafrazálva: egy-egy verse porszem csupán, de ha a szél „netalán a hegyekre fújja (...) megnôtt egy porszemmel a Himalája".

Most, amikor a mûvészetek egy újabb otthonát avatták fel, jogosan érezhetjük úgy, hogy egy porszemmel ismét megnôtt a Himalája, de fôként, hogy megnôtt a Reményik Sándort itthon maradásra késztetô, „Kolozsvárra kéken benézô havas", és megnôttek azok a lehetôségek, amelyekért érdemes és kell harcolnunk. A mûvészetek erejével. Ennek a lelket építô-nemesítô küzdelemnek egyik harcterévé válhat ez a galéria is. S hogy Essig Klára festô-tanár hozzáértése és önzetlen, fáradságot nem ismerô munkája révén éppen az évfordulónak szentelt, szemet-lelket gyönyörködtetô gyermekrajzkiállítással avatták fel a mûvészetek legfiatalabb kolozsvári otthonát, a továbblépés, a távlatok lehetôségét villantja fel. Reméljük, hogy az induló galéria, központi fekvéséhez illôen is, jelentôs szerepet játszik majd az erdélyi magyar képzômûvészeti élet fellendítésében, rangos alkotók munkáinak bemutatásával alakítja ki sajátos arculatát, vívja ki nevéhez méltó rangját, egyéniségét.

„A nyelv ma néktek végsô menedéktek, / A nyelv ma tündérvár és katakomba, / Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!" Reményik Sándor intésének a szellemében érdemes ma is beszélni. A képzômûvészetek nyelvén is. Európai és transzszilván szellemben, helyi sajátosságainkat, gyökereinket nem feledve.

Németh Júlia

1. Az awassi juh egy laktációs idôszakban hány liter tejet ad?

2. Erdély melyik méntelepén tenyésztenek lipicai fedeztetô mént?

3. Baromfiudvarban — ha saját keltetésû naposcsibét akarunk tartani — hány tojótyúkra számítsunk egy kakast?

4. Védôoltás vagy gyógyszeres kezelés után hány napig nem fogyasztható a tej és a hús?

5. Sorolja fel a juh, a tehén, a ló és a sertés vemhességi idejét.

Heti rendszerességgel megjelenô gazdaversenyünk beküldési határideje április 7. A borítékra kérjük ráírni: GAZDAVERSENY. A kérdésekre adandó helyes válaszokat a lapból kivágható szelvénnyel együtt kell postázni.

Támogatóink: Algot Kft. (zöldség-, virág- és lucernamag), Gazda Kft. (magvak és mezôgazdasági kisgépek, tápok), Motor Force Kft. (mezôgazdasági kisgépek), Poliam Kft. (növényvédô és gyomirtó szerek) és az Agromedivet Kft. (növényvédôszer-forgalmazó).

A nemzetállamok (és bennük a kisebbségi nemzetek/nemzetiségek) feltûnésével együtt jelentek meg a kisebbségvédô politika (stratégia, taktika) különbözô — ma is ismert — formái, a békés tárgyalásoktól kezdve a terrorizmusig és belháborukig.

A „sérelminek" nevezett kisebbségpolitika lényege: a propaganda minden eszközével hangoztatni, ébren tartani a nemzetiségi sérelmeket.

A sérelmi kisebbségpolitikára minket a románok tanítottak az 1867-et (a kiegyezést, Erdély unióját) követô években. A román sérelmi politika vezetô hírforrása a Ion Slavici vezette TRIBUNA nevû szebeni szuperirredenta lap. A sérelmi politikának ekkor Magyarországon kiváló táptalaja volt, létezett ugyanis egy nemzetiségi, sôt egy tanügyi törvény is, amely az akkori Európában a legdemokratikusabbnak számított (érdekes lenne kiadni, párhuzamosan mindkét nyelven; képzeljék, nem tiltotta az autonóm nemzetiségi iskolahálózatot az egyetemmel bezárólag). És létezett egy jogállam, benne a független igazságszolgáltatással. S ha valamelyik helyi vagy országos hatalmasság nemzetiségi sérelmet okozott, a bíróságon sokszor a kisebbségnek lett igaza. Ez is jó volt a sérelmi propagandának, de még jobb volt, ha valakit börtönre ítéltek, a mártírok is használtak az ügynek (pluszban a jó börtönviszonyok; lásd Slavici Börtöneim címû könyvét).

A román sérelmi propaganda legnagyobb húzása a Memorandum-per (1892–94) volt. A memorandum tartalma a románokat ért sérelmek összefoglalása, benne valóságos és elferdített esetekkel, valóságos és meghamisított statisztikai adatokkal. Szerzôit nem ezért helyezte vád alá és ítélte el a magyar igazságszolgáltatás (mártírokat kreálva), hanem mert: A sérelmeket nem a magyar királynak, hanem az osztrák császárnak címezték, ezáltal Erdély unióját nem ismerték el. Egyetlen megoldási módot láttak: Erdély szétválasztását anyaországától, de egy Habsburg-birodalom keretében. A pert sikerült (külföldön is) „népszerûsíteni". A tárgyalásokat az akkori Kolozsvár „kultúrpalotájában" tartották meg.

A két világháború közti években a román uralom alá került magyarság (amely nagyrészt egy párt, az Országos Magyar Párt köré tömörült) egyetlen lehetô politizálási módja szintén a sérelmi politika volt. Románia azonban sokkal kevésbé volt jogállam, az ígéretek dacára, a nemzetiségeket védô törvények alig léteztek, és román börtönben sínylôdni is más volt, mint azelôtt (lásd ismét Slavici könyvét). A kicsi, gyenge anyaország támogatása nem sokat érhetett, az egyetlen nemzetközi fórum (a Népszövetség) sóhivatalnak bizonyult. És még egy hátrány: az Országos Magyar Párt nem tûrt meg sorai közt szélsôjobboldali, fasisztoid elemeket (igaz, komunistákat sem).

Sikertelensége ellenére az Országos Magyar Párt népszerûsége akkor megmaradt: A párt 1937-es ôszi sepsiszentgyörgyi kongresszusa záró népgyûlésén legalább 3000 lelkes magyar vett részt, a város akkori lakosságának 1/5-e. Képes lenne-e ma az RMDSZ Kolozsváron 15 000 lelkes magyart összehozni?

A kommunista idôkben a Magyar Népi Szövetség nemhogy sérelmi politikát, de majdnem semmiféle politikát nem tudott folytatni. Lényegében úgy táncoltak, ahogy Sztálin fütyült. A Ceausescu-éra idején elért apró sikerek (keveseket börtönöztek be politikai okokból) inkább a nyugati nyomásnak volt köszönhetô.

1989 után nyilvánvalóvá vált, hogy az RMDSZ köré tömörülô magyarság egyetlen politikai alternatívája ismét csak a sérelmi politika lehetett. Egyrészt az elôbbieknél jobb körülmények közt, hisz a nemzetközi fórumok tartották ébren a nemzetiségi kérdések demokratikus megoldását, és az anyaország támogatása is mind erôsebbé vált. A román jogállam gyengesége és a kommunista örökség, a magyarság fásultsága a sérelmi politikát (is) többé-kevésbé kudarcra ítélte.

Az RMDSZ kormányba lépése a sérelmi politika tartalékba helyezését hozta magával. Elmúltak azon idôk, midôn Frunda György az európai fórumokon országunk nemzetiségi szempontból való figyelését szorgalmazta, midôn az elnökválasztási kampányban még ki merték mondani az autonómiát, az önkormányzat fogalmát is, midôn még a román–magyar alapszerzôdésre mert hivatkozni az RMDSZ.

Ha a két világháború közt lett volna valamiféle Agache-ügy, Kézdivásárhely lakói közül legalább ezer jelentkezett volna: én is a téren voltam, amikor a szörnymilicistát meglincselték, engem is börtönözzetek be; vagy engem is megvert Agache elvtárs! És ha akkor lett volna egy Cserehát-ügy, tízezerszámra írtak volna a magyarok Roibu úrnak meg az ügyészségnek. És ezen levelek aláírói közt elsô lett volna az akkori Magyar Párt elnöke is, akinek nevét (mivel ôt mai vezetôink még „reakciósként" tartják számon) ma kiejteni sem merik.

Gondolom, ha Petre Roman nem tartja összeegyeztethetetlennek a sérelmi politikát a kormányon levéssel (pl. az államosított házak lakói esetében), talán néha mi is megpróbálkoznánk valami hasonlóval. Legalábbis egy-két esetben. Más kiút nincs!

Nagy László

Egy tv-adón az Állami Cirkusz egyik alkalmazottja bejelentette, hogy éhségsztrájkba kezd, mivel kifogásolja az intézmény vezetôségének tevékenységét. Nincs ebben semmi különös. Az ember jószántából éhezik.

Cirkusz azonban nem csak a cirkuszban van. Lassan az egész lakosságból kötéltáncosokat faragnak. A megélhetés kötéltáncosait. Aki pedig nem tud egyensúlyozni, az nagyon mélyre zuhanhat. Az árdrágítások, adók, illetékek növekedése miatt az emberek nagy részének egyre jobban meg kell húznia a nadrágszíjat. Ha még van pénze rá.

Darwin óta ismerjük a természetes kiválogatódás elméletét. Az erôs megmarad, a gyenge elpusztul. Nálunk is vannak társadalmi rétegek, kiknek tökmindegy mennyibe kerül a benzin, a kenyér, a tej, a hús stb. Ez a réteg éppen az, amely újabb és újabb rendeletekkel ôrületbe kergeti a népet. No meg ott vannak tisztelt hon-atyáink, kiknek többmilliós fizetésük mellett már a négynapos munkahét is soknak tûnik.

Nánó Csaba

A régi népfôiskolák egyikén mesélte Kányádi Sándor, hogy Amerikában a vasárnapi templomozáson a környék (amin ott száz kilométer is értendô) magyarsága találkozik: a gyerekek magyar népdalokat tanulnak, imákat — a vasárnapi iskola keretében ápolódik az anyanyelv. A felnôttek istentisztelet után a tanácsteremben beszélgetnek, megtárgyalják a napi ügyeket, ismeretségek, barátságok kötôdnek. Nálunk elképzelhetetlen az ilyesmi. Nem ismertem a hátteret információs csábításaival, amivel ott számolnia kell az egyháznak: tévéadók sokasága, rádió, különbözô szervezetek rendezvényei, ha nem épp szektáns összejövetel. Nálunk egyértelmûbb volt a vasárnap: a felnôttek többnyire munkaversenyeztek, a gyermekeknek pionírtevékenységgel töltötték ki a délutánt, hogy délelôtt legyen, mire készülniük. Az egyház ott a hitélet gyakorlása mellett gyakorlatias, világi dolgok megvitatására is lehetôséget teremtett. Az unitárius egyház mindig is nyitott volt az evilági dolgok iránt. Emlékszem Kiss Zoltán tiszteletesre Kövendrôl, aki a színpad függönye mögül dirigálta a kórust — nem állhatott a kultúrotthon nyilvánossága elé.

A múlt heti Szabadságban láttam a hirdetést, hogy a belvárosi unitárius egyházközség gyülekezeti találkozót és szeretetvendégséget tart. Szívesen látják az Aranyos vidékérôl elszármazottakat. Bálint Benczédi Ferenc lelkésztôl kérdeztem meg, milyen alkalomból hívja a táj embereit gyülekezetébe?

— Aranyosszék többségben unitárius vallású, de az évek folyamán sokan költöztek be onnan Kolozsvárra. Ezek ott már nem egyháztagok, s vannak bizonnyal olyanok, akik itt nem jelentkeztek egy közösségnél sem. Szeretném, ha ezek az elcsámborgók ismét egyházunk tagjai lennének. Úgy vélem, napjainkban sokan igénylik a hitélet gyakorlását, a közösséget. Tulajdonképpen ezzel az esttel zárjuk a téli hitoktatást, ami híveim épülésére szolgált. Merem hinni, hogy az ide látogató otthonra talál közöttünk.

Valóban közösséget építô hely a tanácsterem. Itt folynak a hittanórák, a fiatalok megnyerése érdekében adott teret a hobbikiállításnak is.

Az igehirdetés rövid, de az egybegyûltek részleteket hallhattak Orbán Balázs A Székelyföld leírása címû mûvébôl, egy kicsi-kicsi leányka zongorázott, elhangzott néhány vers a Szilágyi Domokoséból. Elsônek Török Lenke nyugalmazott tanítónô vallott a vidékrôl. Mészkôrôl származik, Balázs Ferenc mûködésének egyházközségébôl. Ekkor már a szoboravató ünnepségen vagyok képzeletben, látom a sokadalmat, a szentmihályi kórust, hogy alig férünk a mészkôi templomban. A templomozás utáni beszélgetés folyamán fogalmazódott meg bennem: a fényes múlttal nem is állnánk olyan rosszul, de a jelen majdnem szívszorító — harmadára csökkent Balázs Ferenc gyülekezete, nem így a falué. Látay Lajos lírai vallomásából olvasott fel, de jóformán erre se koncentrálok, talán hallottam is már. A nevét vesztett falu jut eszembe, ami egyházközségként létezik ugyan s a helyi emberek tudatában, de hivatalosan, államilag nem. Sok neve volt Lajos bácsi szülôfalujának, míg a hivatalost rásütötték, ami a szomszédos Várfalváé lenne. A hidasi román szerint elôször Rákis, majd Vãleni, magyarul Aranyosrákos, Rákos, most beolvadt a Moldovenesti-be. Csak az egyháznak maradt Aranyosrákos, példázza az Erdélyi helységnévszótár.

Volt tea és fánk. Az emberek kisebb-nagyobb csoportokban beszélgettek kínálgatás közben. Így derült ki, mennyire elszakadtunk egymástól: Nagy Gizinek csak az otthon lakó testvérét ismerem, egy másik nônek a még élô szomszédját. A szakállas férfit nem ismertem meg, pedig találkoztunk. Jaj, a Szabó tanító bácsi fia! Aztán mondtuk, mondtuk ezt az Aranyosszéket egymásnak. De érdemleges, hogy mit tehetnénk érte, nem hangzik el, csak egyöntetû fogyásunk, hogy menthetetlenül románosodik a nem is oly rég, ha nem is tömbnek, de legalább nyelvi szigetnek mondható magyarsága.

Nem ezekkel a gondolatokkal jöttem el, ez nekem nyomasztó valóság. A tiszteletes úr tett épülésünkre javaslatot: erejéhez mérten vállalja fel az egyházközség, a csegezi ingatlan rendbetételét. A gyerekek ott tölthetnek a nyáron néhány napot... Valóban: közel a Székelykô, Torockó, a Tordai-hasadék kirándulásnyi távolságra van.

Ameddig kivitelezhetô ötletekkel rendelkezô lelkészeink vannak, addig él az egyház. A tagsága is ezt akarja.

Cserés Ferenc

Az Arany-ballada ironikus kezdôképébe kapaszkodva is nehéz megütni a hangot. Ha már a gyereket nem illik. „Hová, hová, Pázmány lovag? Megyek a csatába"... Megyek a jövôbe. Azt mondja egy 18–20 éves fiatalember, mikor az életcéljáról kérdezik: „Az én célom egyes-egyedül az, hogy minél több pénzt keressek és minél többet költhessek". Egy ide csupaszított, ide áramvonalasított, ide célszerûsített emberiséggel már nemigen van mit kezdeni. Ez már önmagával sem tud mit kezdeni, mert a fenti neoprimitív, finoman egyoldalú cél követése folyamán aztán a végtelenségig kitakarja, kiszolgáltatja magát azoknak, akik az álmok teljesedését megszervezvén, épp az ilyen kevés követelménnyel, nulla-feltétellel fellépô kliensek jóvoltából szintén nem követnek más célt, mint minél több pénzt keresni rajtuk. És ez sikerül is nekik. Egész világ(ok) épül(nek) ennyire. A bankóköteg is TÉGLA s ugyanúgy lehet építkezni vele, belôle, ahogy az új házakat építik a régiek tégláiból. Világszerte. Ôsidôk óta. Ez az „új Európa" vagy „Harmadik évezredesdi" is ugyanúgy épül. A terhek és fölöslegeknek érzett hagyaték, hagyomány levetkôzésébôl, elbontásából, eladásából. Így közben Európa is valakik kezére kerül, akiknek már nem Európát jelent, hanem elsôsorban pénzforrást, mûködtethetô vidámparkot, patinásabb Las Vegast, tele fél karú banditákkal, akik egész jól tudják, hogyan kell a két kézzel szórt pénzmag látszatát kelteni. Csak semmi nyavalygás! Erkölcs, érzelem, irgalom, anyanyelv, nosztalgia és egyéb honvágyak s efféle sutaságok elhagyandók, ha valamire menni akarunk. A forgalom nem irgalomból jön létre. Kit nem biztattak — egyént, közösséget, nemzetet, nemzedéket, az egész ma élô emberiséget megkísértik, hogy csak így meg úgy ne, mert akkor lemarad a nagy versenyben, huzakodásban, hajszában, ami az új éra padsoraiban jó helyhez csak a kacatoktól szabadulókat és visongva, rajongva korszerûsítôket juttatja. Tûri meg egyáltalán. És ki nem dôl be ennek a hazugságnak, számító új ideológiának, mint eddig az összes többinek, s nem fog hozzá lomtalanítani, ami önkirablásnak bizonyul rövidesen? Ki nem áll be lihegni a maratoni menetbe, hátrahagyva családot, szülôházat, öreget, hazát, mindent, amiért sírni tudott valaha? Csak nemrég is. Szabadságlégszomj idején. Akkor minek ennyi képmutatás, megjátszás, átverés, tettetés?

Az emberiségnek nem a bôrébôl, csak a láncaiból volt esedékes kibújnia. Végre. Végig. Mindig. Múltját, jellemét, jellegét levedlô, elhagyó népség, holmi csupaszcsigák számára aligha lesz menekvés, hiába bújnának bele akár Európába is. Mint féreg az elhagyott bokszkesztyûbe. S egy önmagától megnyúzott beteg Európa majd hová bújjék? Egy szerepébôl, határaiból, bôrébôl kiragadott, lelki-sugárbeteggé, bambává tett, manipulált emberiség kinek játszik színházat? Épeszû korában feltalálta a harisnyát, mely a lábra húzható. Most rájött, hogy még annál is gyorsabb tényezôje lesz a fejlôdésnek, annál hatékonyabb, hogyha például bankban, a fejre húzzák. Ki fog ezen világméretekben sírni vagy kozmikusan hahotázni, mire „bánat szedi szét eszemet", hogy na végre, itthon a Hortobágyon, a Baragánon se bôgatyás betyárok jönnek-mennek. Felzárkózunk lassan a folytatásos filmek Zorróihoz. Ütött számunkra is a ZORRÓ! Hova, hova, Európa? Megyek a fenébe. Küldenek. Csábítnak. Hívnak.

Lászlóffy Aladár

1. A „festett Nopcsák"

A Dévai Múzeum mûvészeti részlegén (a prefektúra egyik folyosóján) három különleges festményt tekinthet meg a Hunyad megye történelme iránt érdeklôdô látogató, amennyiben — a jobb megvilágítás érdekében — még azt is vállalja, hogy ezeket az irdatlan nagy képeket ki is cipeli egy kis raktárhelyiségbôl a prefektúra folyosójára: a három (öreg) Nopcsa báróról van szó. Mindhármuknak komoly szerepe volt az egykori Magyarország köz- és tudományos életének irányításában.

Az elsô Nopcsa, aki báróságot kapott, Nopcsa Elek volt. 1816-ban Hunyad vármegyei fôispánként, 1837-ben erdélyi fôkancellárként említik; 1855-ben kapta az egész Nopcsa család életét jótékonyan befolyásoló ausztriai birodalmi bárói címet.

Derûs, kiegyensúlyozott arc, ôszes pofaszakáll. Jobb kezében összefogott papírlapok, bal keze a szék karfáján nyugszik. Mellén kitüntetések: fél évszázados közigazgatási és politikai hûségének legelokvensebb jelei.

George Baritiu szerint soha nem tagadta meg román eredetét, anyanyelvét.

***

Gôgös, különc, magabiztos arc; apró szemében csillog a ravaszság: ô a kistermetû, magas homlokú, kackiás bajszú Nopcsa László, Nopcsa Elek öccse. 1833–1848 között Hunyad megye fôispánjaként tett szert hírnévre. Hogy valóban annyira erôszakos volt-e, mint azt sokan feltételezik, nem tudni, de tény, hogy a múlt században annyi legendás történetnek volt fôszereplôje, hogy az még Jókai érdeklôdését is felkeltette. Mócvidéki utazása során Jókai többször is hallott e Nopcsa László-történetekrôl, mert akkori jegyzetfüzetében ilyen sorokra bukkantak rá: „Nopcsáné nyakáról bálban leveszik az ezüstláncot", „Nopcsáné ráismer a rablókban saját férjére" stb.

Amikor a Szegény gazdagok megjelent, (fôleg) az erdélyi olvasók nem minden ok nélkül kapták fel a fejüket: a kettôs életet élô Hátszegi Lénárt — Fatia Negra-ban (Fata Neagrã) egykori fôispánjukra, Nopcsa Lászlóra véltek ráismerni! Ezt támasztotta különben alá az is, hogy Nopcsa László üldözni kezdte azokat az irodalombarátokat, akik a Szegény gazdagokat „merték" olvasni! Minden-esetre Jókai sok évvel a regény megjelenése után is jónak talált egy olyan „nyilatkozatot tenni", amelyben ünnepélyesen kijelenti: a fôszereplô csak „saját költészete szüleménye". (Ez a nyilatkozat Nopcsa László halála után hat nappal jelent meg, valószínûleg azzal a céllal, hogy megpróbálja a közvélemény tudatában lazítani a báró Nopcsa László–Fatia Negra nevek egymásbafonódását.)

Fontos megjegyezni, hogy az azonosság kérdése azóta eldöntöttnek tekinthetô: „a Jókai-filológia Nopcsa báróban — írja Vita Zsigmond — Hátszegi [Lénárt, azaz Fata Neagrã rablóvezér], ha nem is egyetlen, de legfôbb mintáját látja".

Nopcsa László bátyját, Nopcsa Eleket nem kényszerítette a történelem arra, hogy nemzeti hovatartozását tekintve ténylegesen színt valljon a fél évszázados birodalmi tisztségviselése során. Nopcsa László zavarosabb idôket élt meg; 1848-ban például választania kellett: továbbra is magyar nemesnek és osztrák bárónak vallja magát, vagy román nemzetiségûként kivonja magát a már körvonalazódó osztrák–magyar–román polgárháború „magyar oldaláról". Ez utóbbi történt. Andrei Saguna meghívására nemcsak elment a románok balázsfalvi nagygyûlésére, de ott a tizenkét tagú román forradalmi bizottságnak is tagja lett! (Ezalatt az idô alatt a magyar forradalmárok felgyújtották a Nopcsa kastélyát — ekkor égett el a családi levéltár nagy része, és semmisültek meg azok az iratok, amelyek e 14. századig visszanyúló hátszegi nemesi család vérségi kapcsolatait jobban megvilágíthatnák.)

A balázsfalvi gyûlésen különben történt egy kis incidens — amely tovább színezi Nopcsa László jellemrajzát: „Abban a fennkölt pillanatban, amikor felálltunk, hogy letegyük a félelmetes nemzeti esküt" — írja

George Baritiu —, „Noptsa is felemelte kezét, de kesztyû volt rajta. Egy tüzes ifjú rákiáltott: húzza le, és Noptsa nyomban lehúzta."

Azt, persze, fölösleges is megemlíteni, hogy báró Nopcsa László hamar elárulja a küldöttségét, és hol az osztrákok, hol a „magyarok" oldalára áll. Kétségtelen: nagy politikai kalandor volt! Nem csoda tehát, hogy e színes egyéniség megragadta Jókai képzeletét.

***

Katonás, nyílt tekintet; nyoma sincs rajta az apa, Nopcsa László különös vonásainak: ô báró Nopcsa Ferenc, Nopcsa László („Fatia Negra") nagyobbik fia. A családi hagyományokhoz híven Bécsben tanult, és az osztrák hadseregben szolgált fôhadnagyként, majd kapitányként. A katonai pályának búcsút intve Olaszországba utazott botanikai érdekességek után kutatva. (A múlt és a természet iránti érdeklôdését apjától örökölte: Nopcsa László szenvedélyesen gyûjtötte a római feliratos köveket...) Az ô nevéhez fûzôdik a hátszegi templom felújítása: ezért található ebben a templomban három olyan emléktábla is, amely e „csendes Nopcsára" emlékeztet (itt is van eltemetve).

Ahhoz, hogy a leghíresebb Nopcsa nevét (az ôslénytankutatóét ) is kapcsolatba hozhassuk a „festett Nopcsák"-kal, új fejezetet kell kezdenünk: ifj. Nopcsa Ferenc ugyanis — a közhiedelemmel ellentétben — nem a hátszegi templomba eltemetett Ferencnek a fia volt.

2. Az örökség (Kromoszómák tánca)

Nopcsa László („Fatia Negra") kisebbik fia, ifj. Nopcsa Elek igen sokat volt távol Hátszeg vidékétôl. Ô is az osztrák hadseregben katonáskodott (akárcsak bátyja), és nem panaszkodhatott arra, hogy unalmas volt az élete: Csehországban fogságba esett, majd szabadulása után folytatta a katonáskodást: még Mexikóban is forgatta kardját. 1872-ben kerül haza, és a családi hagyományoknak megfelelôen azonnal közéleti szerepet vállalt. A tudományok iránti fogékonyság — egy másik családi örökség — nála is tetten érhetô: alapító tagja volt a Hunyad vármegyei Történelmi és Archeológiai Társaságnak. Az ô fia volt ifj. Nopcsa Ferenc, Európa talán legnagyobb dinoszaurusz-szakértôje. (Érdemes tehát elmélázni afelett, milyen géneket örökölhetett, e világhíressé vált fiatalember.)

— Ifjabb Nopcsa Ferenc 1877-ben született Déván — mondja Mészáros Miklós egyetemi tanár. — A bécsi Theresianum növendéke volt, annak a kollégiumnak, amelyet Mária Terézia alapított azzal a kikötéssel, hogy csak nemes származású ifjak elitképzését szolgálja. Véletlen esemény fordította érdeklôdését az ôslénytan felé: 1895-ben nôvére, Nopcsa Ilona arra hívta fel a figyelmét, hogy a szentpéteri–szacsali kastélyuk mögötti domboldalból ôsállatcsontok fordulnak ki. Ilona napernyôjével piszkálta ki az elsô koponyamaradványokat, csigolyákat. A fiatal diák izgatottan kezdte begyûjteni az elsô csontokat, amelyeket a vakáció eltelte után el is vitt magával Bécsbe, Suess professzorhoz, az akkori világhírû paleontológushoz. Suess meglepetten vette kezébe az elsô látásra teljesen ismeretlennek tûnô csontokat, majd azt mondta a fiatal Nopcsának: ezekhez a dinoszaurusz maradványokhoz önmagának kell elôteremteni az irodalmat. Így kezdôdött tehát ifj. Nopcsa Ferenc báró paleontológus karrierje. Szédületes iramban kezdte tanulmányozni a világ múzeumainak dinoszaurusz gyûjteményeit: 22 éves korában már sikerül is leírnia az egykoron Ilona nôvére által felfedezett koponyát. Az új fajt — egy növényevô dinoszauruszról volt szó — Limnosaurus transsylvanicusnak nevezte el. Nopcsa üstökösszerûen ívelô pályafutásában talán az a leglenyûgözôbb, ahogyan a leíró paleontológiát az elméleti ôslénytannal ötvözte. Három évtizedig kutatta a Hátszegi-medence legfelsô kréta (maastrichti) rétegének gerinces faunáját, amely a dinoszauruszokon (Hadrosauria, Iguanodontida, Sauropoda, Ankylosauria) kívül (földtörténeti) középkori krokodil-, teknôscsontokat is tartalmazott, és amely Európa egyik leggazdagabb faunája volt.

— A tanár úrnak sikerült még a szacsali–szentpéteri kastély környékén dinoszaurusz maradványokra bukkannia?

— Hogyne! A hatvanas években jómagam is ástam ott, és sikerült a híres Struthiosaurus transsylvanicus, a Titanosaurus dacus és társainak csontmaradványaira bukkannom. Megjegyzem, hogy egész csontváz soha nem került elô innen, ugyanis véleményem szerint itt egykoron egy édesvízi tó volt, amelynek partjára lejártak inni a növényevô, kistermetû dinoszauruszok; a tóban élô krokodilok el-elkapták ezeket és szétmarcangolták. Nopcsa talált is egy olyan csontot, amelyikbe beletört jó száz millió évvel ezelôtt a nagyétkû krokodil foga. Ezért a fészkekben, lencsékben egyszerre többféle állat csontja is megtalálható.

— Idôszerûek-e még Nopcsa Ferencnek a dinoszauruszok élettanával kapcsolatos elméletei?

— Egyesek még ma is azok: ilyen a Hadrosauridák rágásmechanizmusa, a Dinosauridák szexuális dimorfizmusa, vagy a dinoszauruszok kihalásának a hormonháztartás károsodásával történô magyarázata...

***

A Dévai Múzeum fiatal paleontológusa, Coralia Jianu olyan biztonsággal lavírozik az ôshüllôk latin nevei között, hogy önkéntelenül is megkérdeztem: véletlenül lett huszonéves fejjel a Hátszegi-medence dinoszauruszainak szakértôje, vagy tudatosan készült Nopcsa Ferenc nyomába lépni. Mint kiderült, a fiatal kutató is — akárcsak egykoron Nopcsa — véletlen folytán került kapcsolatba a dinoszauruszokkal: amikor Bukarestben elvégezte a geológia szakot, egyetlen munkahely-lehetôség Déván, a múzeumban ajánlkozott. — Mondták, hogy paleontológusra, méghozzá dinoszaurusz-szakértôre van szükségük. Mi tanultunk paleontológiát az egyetemen, de hát ez még távol állt attól, hogy „dinoszaurusz-szakértôként" ajánljam magam... — meséli. — Egy szó mint száz: szinte nulláról indultam el Nopcsa nyomában. Pillanatnyilag éppen Hollandiába készülök a dino-csontokkal: ez, azt hiszem, annak a jele, hogy lassan már nemzetközi téren is kezdenek számolni velem.

— Azt beszélik, hogy még Steven Spielberg filmrendezô, a Jurassic Park atyja is meglátogatta Önt. Igaz ez?

— Spielberg egyik szaktanácsadója, Jack Horner jött el ide hozzánk tudakozódni a hátszegi törpe dinoszauruszokról. Ezen nem is kell annyira csodálkozni, ugyanis a Nopcsa-féle dinoszauruszok iránt az egész világon óriási az érdeklôdés. Ezek az ôsállatok a földtörténeti középkor végén éltek, amikor már kihalóban voltak világszerte az ôshüllôk. Valószínûleg ezért kisebb termetûek — „törpék" — ezek az állatok. Tanulmányozásuk tehát azért is fontos, mert fény derülhet arra, hogyan haltak ki ezek az ôsállat- fajok. Kis termetükre a következô magyarázatot találtam: egy szigeten, a Hátszeg-szigeten élhettek, így testnagyságuk az evolúció során fokozatosan csökkent. 67 millió évvel ezelôtt egy nagy folyó folyt ezen a szigeten, s ennek partjaira jártak le inni az ôsállatok. Az általunk talált ôshüllôcsontok azt mutatják, hogy természetes úton elpusztult állatokról van szó...

***

A Dévai Múzeum minden évben egyetemisták segítségével próbál Nopcsa Ferenc egykori birtokán újabb és újabb csontokat találni. Sajnos, a helybeliek nem nagyon értik ezeknek az ásatásoknak a rendkívüli fontosságát, így hát elég gyakoriak a „földviták" a szentpéteri–szacsaliakkal. Coralia Jianu különben olvasta Jókai Szegény gazdagok címû regényét (Mauriciu Jókai: Fata Neagrã), és biztosított: Fatia Negra és Jókai neve még mindig élnek a vidéken. A fiatal kutató különben (egy angol társával, D. B. Weishampel-lel) megírta román nyelven a Nopcsa család történetét: e tanulmány nélkül (Familia Nopcsa si importanta sa istoricã in Tara Hategului) bizony nagyon nehezen sikerült volna a Nopcsák földjén igazán otthon éreznünk magunkat. Coralia Jianu is csodálattal hangjában beszél „Franz Nopcsáról", a paleontológusról, az Albánia-kutatóról (Nopcsa egy adott pillanatban albán király szeretett volna lenni), és a különös sorsú emberrôl.

Állok az omladozófélben levô szacsali–szentpéteri kastély elôtt, és játszom a gondolattal: ezen az ablakon mutathatta meg 1895-ben Nopcsa Ilona izgatott öccsének, hol látta a dinoszauruszcsontokat, ezen a kapun indulhattak ki a csontokkal megrakott szekerek Bécsbe. (Pillanatnyilag a British Museum féltett kincsét képezi ez a kollekció.)

1920-ban így állhatott itt a földjeit elvesztett báró Nopcsa Ferenc — immár Európa leghíresebb ôshüllô-szakértôjeként —, és itt próbálta elkapni fejét a bosszúra éhes helybeliek fegyverei elôl.

Azt mondják, az ekkor kapott fejsebei sohasem gyógyultak be igazán. Talán ezzel magyarázható különleges halála is: Bécsben albán titkárának altatót tett a teájába, majd közelrôl lelôtte. Utána fôbelôtte magát. (Az örökléstan kutatásainak feladata lenne vizsgálni, milyen szerepe lehetett a Nopcsa-ôsök — „Fatia Negra" és testvérei, gyerekei — génjeinek és a híres kromoszóma-táncnak e színes egyéniség jellemének, tragikus sorsának kialakulásában.)

Szabó Csaba

A pátriárkia sajtóhivatala szerint II. János Pál pápa romániai látogatására a tervhez híven május 7. és 9. között kerül sor. A látogatás programját nagyvonalakban véglegesítették a román pátriárkia, az elnökség és a Vatikán képviselôi. II. János Pál pápa történelmi jelentôségû, májusi látogatása a fôvárosra, Bukarestre fog korlátozódni a túlnyomórészt ortodox Romániában.

„A Vatikán jóváhagyta a látogatás programját, ami csak a fôvárost foglalja magában" — jelentette be Mihãitã Nifon ortodox püspök hétfôn a bukaresti közszolgálati rádióban.

A római katolikus egyházfô háromnapos programsorozatában római katolikus és ortodox istentiszteletek szerepelnek, II. János Pál megbeszéléseket folytat Teoctist ortodox pátriárkával és katolikus egyházi vezetôkkel, találkozik Emil Constantinescu elnökkel, valamint a román kormány tisztségviselôivel.

John Hill, az NVA romániai képviselôje a Mircea Ionescu Quintus liberális elnökkel való találkozó után kijelentette, hogy az NVA-delegáció februári látogatása óta Románia számottevô haladást ért el az ökonómiai célkitûzések fejlesztéséért közösen megállapított stratégiákban. Amennyiben haladások tapasztalhatóak a Világbankkal folyó jelenlegi tárgyalások után, amelyek a bankrendszer átszervezésére és privatizálására és a gazdasági veszteségek csökkentési ütemének folytatására utalnak, az NVA-küldöttség áprilisban visszatér Bukarestbe, remélve, hogy a kormánnyal befejezi a tárgyalásokat.

Az oktatási minisztérium hétfôn közölte, hogy az érettségi vizsga négy szóbeli és két írásbeli vizsgából fog állni. A vizsgatantárgyakat a miniszter 1998. november 17-én kelt és nyilvánosságra hozott jegyzéke pontosítja. A tantárgyakat a miniszter decemberben kiadott rendelete alapján leegyszerûsítették.

Másodszorra is törvény- és alkotmányellenesnek minôsítette a bíróság a Petôfi–Schiller multikulturális egyetem létrehozásáról szóló kormányrendeletet. Mint ismeretes, az illetékes szervek múlt év decemberében már egyszer helyt adtak az ellenzéki pártok panaszának. A kormány fellebbezésére a válasz tegnap született meg.

Ismét közlekedni lehet a Fellegvár (Drãgãlina) utcán, ám a földcsuszamlást megelôzô helyzethez képest változás történt a forgalomirányításban. A Radák (Dacia) utcai rendôrlámpás útkeresztezôdésnél elterelô jelzôtáblával irányítják balra a teherforgalmat, ugyanígy a Racovitã (Erzsébet) útról az Astoria szálló mögé érkezô teherszállító jármûveket. A Fellegvár (Drãgãlina) utca egyirányúvá vált, a város felôl a Rákóczi negyed felé közlekedôk vehetik igénybe, míg ellenkezô irányba — a Napoca Szállótól a központ felé — a Függetlenség (Independentei) sugárúton, valamint a Mamaia utcán bonyolítják le a forgalmat. A Mamaia utcán azonban tilos azoknak a jármûveknek a közlekedése, amelyek esetében a tengelyre esô súly meghaladja az 1,75 tonnát. A Fellegvár (Drãgãlina) utcának a Mamaia utcával való kersztezôdéstôl sebességkorlátozás lépett érvénybe: a megengedett maximális sebesség 30 km/h.

A tömegközlekedés jármûvei továbbra is a módosított, kerülô útvonalon közlekednek. Amint azt Földvári Árpádtól, a Közszállítási Vállalat forgalmi igazgatójától megtudtuk, a megmozdult földtömb „viselkedését" a héten szakértôk vizsgálják. Amennyiben további mozdulást nem észlelnek, a buszok a város felôl a Rákóczi negyed felé hétfôtôl a régi útvonalon, tehát a Fellegvár (Drãgãlina) úton fognak közlekedni.

Kerekes Edit

Szombaton ünnepelte a Kolozsvári Rádió fennállásának 45. évfordulóját. A mûsorvezetô Gáspárik Attila marosvásárhelyi színmûvész hamar jókedvet csalt a résztvevôk szívébe.

László Ferenc sportriporter, újságíró elevenítette fel a 45 évvel ezelôtt történt sporteseményeket, Zilahi Csaba zenei szerkesztô egy Karády Katalin-dallal nosztalgiázott, Maksay Magdolna, Szuszámi Zsuzsa és Vincze Lóránt a megalakuláskor közölt hírekbôl tallóztak.

A vezetôség részérôl Florin Zaharescu igazgató köszöntötte a magyar adás szerkesztôit, munkatársait.

Orbán Katalin, a magyar adás fôszerkesztôje elmondta, hogy a meghirdetett versenyre több mint 2500 levél érkezett, és hogy a jelenlegi stúdiót 1967. dec. 30-án avatták fel. Csép Sándor humorral teli történeteket mesélt a cenzorokról, Muzsnay Magda a Zsilávára került szalagtárról beszélt. Sajnos, olyan személyiségek mint: Tamási Áron, Göncz Árpád, Németh László hangját nem ôrzi egyetlen szalag sem. Kós Károlyt még életében eltiltották a nyilatkozattól.

A technikusok nevében B. Kabán Ilona szólt, az épségben megmaradt szalagokról hallhattuk az idôközben elhunyt rádiósok — Keresztes Zoltán, Rácz Béla, Józsa István, Vajda András és Polacsek József hangját. Kár, hogy Ábrahám Jánostól és Hegedûs Mihálytól nem maradt egyetlen felvétel sem.

Nánó Csaba

Március 9-én, a 99. számú Hivatalos Közlönyben jelent meg az állami társadalombiztosítási költségvetési törvény, amelynek tárgya, az 1. szakasz értelmében, ennek a költségvetésnek a bevételei és kiadásai, valamint a munkanélküliségi segély fizetési alapjának költségvetése. 1999-re az állami társadalombiztosítás költségvetését 37 264,3 milliárd lejben állapították meg.

A 37. biztosítási költségvetési törvény pár szakaszában olyan elôírásokat is tartalmaz, amelyek közérdeklôdésre tarthatnak számot. Külön és sokadjára szabályozzák például az állammal szembeni adósságok befizetésének kötelezettségét. Ebben az évben (is) minden, alkalmazottat foglalkoztató jogi személynek a fizetési iratokkal egyidejûleg igazolniuk kell a bankoknál a fentebb említett két állami alappal szembeni tartozásaik törlesztését. Késés esetén a munkaügyi minisztérium elrendeli a kötelezô végrehajtást, egyrészt a tartozás, másrészt a késedelmi kamat behajtására.

A törvény rendelkezik az ez évi kedvezményes gyógy- és üdülôjegyek biztosításáról. Ennek érdekében a Munkaügyi és Társadalombiztosítási Minisztérium 405 000 jegy megszerzésére köt szerzôdést, a következôképpen: 200 ezer jegyet az állami társadalombiztosítási nyugdíjasoknak tartanak fenn, 35 ezret a mezôgazdasági nyugdíjasoknak, valamint az 1992/80. törvény alapján biztosítottaknak, 25 ezer ingyenes jegyet a háborús veteránok, politikai üldözöttek és hadifoglyok, valamint a radioaktív környezetben dolgozók igényelhetnek, 145 ezer jegyet pedig a költségvetésben dolgozóknak tartanak fenn. Amennyiben a helyek és igények megengedik, gyógy- és üdülôjegyet a fentebb felsoroltak családtagjai (házastárs, nappali tagozaton tanulmányaikat folytató kiskorú gyermekeik) is igényelhetnek, ha elkísérik a jogosultat. Természetesen ezekért a jegyekért (az ingyenes kategóriákat kivéve) bizonyos mértékig hozzájárulást kell fizetni. A hozzájárulás értéke a következô lesz: az állami társadalombiztosítási és mezôgazdasági nyugdíjasok a jegyek megszerzése elôtti hónapban érvényes alapnyugdíjuk 70%-át fizetik a gyógy- és üdülôjegyekért; a mezôgazdaságban dolgozók a biztosított jövedelmük 70%-át; azok, akik két nyugdíjra jogosultak (állami társadalombiztosítási és mezôgazdasági nyugdíjra), az összegezett járandóság szintén 70%-át fizetik; a költségvetésben dolgozók az üdülôjegy árának felét kell hogy kifizessék; a jegy teljes árát abban az esetben kell kifizetni, amikor az arra jogosult hozzájárulása (tehát a nyugdíjának vagy jövedelmének fentebb felsorolt százaléka) meghaladja a jegy árát.

A gyógy- és üdülôjegy ára és a hozzájárulás közötti különbözetet az állami társadalombiztosítási költségvetésbôl fedezik. Az arra jogosultnak egy év leforgása alatt egyetlen jegyet adhatnak, és elsôbbségnek örvendenek a kisnyugdíjasok, valamint kiskeresetûek.

(ú. i.)

A történések egymásutániságában nem mindennapi, halálos kimenetelû baleset színhelye volt pénteken délben a Ifjúsági (volt Szopori) út. A gyalui Daniel Hanzi (20) vezette HP-11-DJ rendszámú Mercedes éppen menetsávjára igyekezett visszatérni az elôzés után, amikor megakasztotta az elôtte haladó, 7-CJ-8281 rendszámú jármûvet. Az utóbbit vezetô Bereczi Dénes (43) elvesztette uralmát a kormány felett, és a járdán parkoló személygépkocsinak ütközött. A tragikus véletlen folytán az 1 éves és 8 hónapos V. C. babakocsija is útban volt, s a borzalmat tehetetlenül szemlélô édesanya döbbent tekintete elôtt esett darabjaira. A kisfiú a helyszínen szörnyet halt, Hanzi pedig gyáván a gázpedálra taposott.

Rövidesen rendôrkézre került, s a baleset helyszínének szégyenletes elhagyása mellett a hajtási jogosítvány nélküli vezetés és gondatlanságból elkövetett emberölés miatt is számíthat a törvény szigorára. Hanzit letartóztatták, míg Barbara De Leeuw (20) holland állampolgárt szabadlábon vizsgálják. Ô azzal vétett a törvények ellen, hogy átengedte a kocsit a vezetôi engedéllyel nem rendelkezô fiatalembernek, akit a baleset után a helyszín elhagyására biztatott.

Turós-Jakab László

Az utcai pénzváltóknál a forint 59/61, a márka 7400/7700, a dollár pedig 13 400/13 750 lejbe került.

Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 7650/7800, az amerikai dollár 13 650/13 800 lej, az olasz líra 7,62/7,82, az osztrák schilling 1070/1120 lejbe kerül.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]