1999. március 17.
(XI. évfolyam, 63. szám)

Hét végén hajnalban fôtéri lakók figyeltek fel arra, hogy éjszaka ismeretlen személyek „bontják" a szobrot, azaz tovább rongálják a Pákei Lajos által tervezett talapzatot. Kiderült, a bal oldali bástya fedôköveit mozdították el ismeretlen tettesek. Mint ismeretes, a polgármesteri hivatal egykoron pályázatot írt ki a szobor felújítási munkálataira, de a nyertes cég azóta sem jelentkezett. A városi tanács viszont nem hagyta jóvá a szobor restaurálásának tervét. A fô ok az volt — és továbbra is az —, hogy amíg Funar Kolozsvár polgármestere, addig a szoborhoz nem szabad hozzányúlni. Különös helyzet alakult így ki: mivel senki nem tudja garantálni, hogy a restaurálás során „véletlenül" nem történik valami a szoborral, igen sok tanácsos csóválja meg továbbra is a fejét, amikor a felújítás jön szóba. Az RMDSZ-tanácsosok óvatosan többször is felvetették az ügyet a tanácsban: az alpolgármestertôl ígéretet nyertek arra, hogy újra virággruppokat alakítanak ki a szobor körül (ez is bizonyos fokú védelmet nyújtana), és sikerült egy olyan helyi határozatot is érvénybe léptetni, amelynek alapján büntetést kell kiróni mindazokra, akik felmásznak a talapzatra. A kérdés persze az: ki bírja tovább? Kibírja-e a szobor a Funar-érát?

Lapzártakor értesültünk, hogy hétfôrôl keddre virradó éjszaka csákánnyal felszerelt ismeretlenek ügyködtek a szobor talapzatánál. A szemtanúk azt már nem tudták megmondani, hogy a talapzatot rongálták-e vagy a szoborcsoport bronzfüggelékeit próbálták leválasztani. Mint azt Boros János városi tanácsostól megtudtuk, a szerdai városi tanácsülésen RMDSZ-es választottjaink újra felvetik a szobor védelmének ügyét. — Ha valaki rongálókat lát a szobor körül, értesítse a rendôrséget, vagy hívja fel az RMDSZ-t — figyelmeztetett a tanácsos.

Szabó Csaba

• Befedik a Szamost?
• Elutasított hatsávos autópálya-terv
• Lebontják a Párizs utcai házakat?

Az általános városfejlesztési terv (plan urbanistic general — PUG) húsz évre szól. Hatályba lépése után ennek alapján bocsátják ki a magánszemélyeknek vagy cégeknek szükséges építkezési engedélyeket. Ha egy adott helyre például gyorsforgalmi, hatsávos út építését tervezik, nem adnak ingatlanépítéshez szükséges engedélyt, függetlenül attól, hogy a helyhatóság igazgatása alatt álló közterületrôl vagy magántelekrôl van szó.

Boros János RMDSZ-tanácsos, a városrendészeti szakbizottság tagja szerint a bukaresti Architext Intelsoft cég által kidolgozott városfejlesztési terv már az elejétôl rosszul indult. Ahelyett, hogy egy kolozsvári cégre bízták volna a terv kidolgozását (pl. Interproiect), egy bukaresti kft. kapta meg. A tervezôknek nincs helyismeretük, nem dokumentálódtak kellôképpen. Nem volt tudomásuk arról, hogy a Vízmûvek egy fontos csatornát tervez elhelyezni a város egyik részén. Tervük szerint a Szamost betonelemekkel kéne befedni, hogy gyorsforgalmi utat építhessenek. Kérdem én: hogy néz ki egy város folyó nélkül? Ez adja meg, ez emeli ki egy helység személyiségét — véli Boros János.

A terv ugyanakkor magába foglal egy kelet–nyugati fekvésû, hatsávos autópályát is, amely a Monostori temetô fölött vagy ezen keresztül haladna, a Petôfi (Avram Iancu) utcaelején a föld alá irányítanák, és a Cipariu téren érne újból felszínre. A városháza a rendkívül magas költségek és a Monostori temetôn áthaladó forgalom miatt nem tartotta elfogadhatónak. Mivel a bukaresti tervezô semmiképp sem akart lemondani eme gyorsforgalmi útról, a városi tanács határozatot hozott ennek elvetésérôl. A városfejlesztési terv értelmében a Párizs utca környékét bontásra ítélték, ugyanis oda magas épületek felépítését képzelték el. Boros szerint a helyhatóságnak nincs annyi pénze, hogy piaci áron ingatlanokat vásároljon, hogy azután lebontsa ôket és helyükbe másvalamit építsen. — Ez a múlt rendszerre jellemzô buldózer-városrendészeti elvet alkalmazza — mondta. — A tervezôk nem oldják meg a városi közlekedés kérdését, nem veszik figyelembe a város peremén építendô hulladéklerakatokat, a város történelmi központjában található ingatlanok mûemlék jellegét. Nem rendelkeznek a Történelmi Múzeum és a Környezetvédelmi Ügynökség véleményezésével és engedélyével sem — mondta. Kiemelte: sajnos, már nemigen lehet új tervezôt megbízni a városfejlesztési terv kidolgozásával, ugyanis a szerzôdésben foglalt összeg 80%-át, azaz körülbelül 640 millió lejt már átutaltak a tervezôk folyószámlájára. Boros borúlátó a bukaresti cég által kidolgozott városfejlesztési terv megvalósíthatóságát illetôen. Az RMDSZ-tanácsos nehezményezi, hogy a városháza vezetôsége nem tartotta a kapcsolatot a tervezôvel.

Romulus Zamfir építészmérnök, a helyi tanács városrendészeti bizottságának elnöke úgy véli, hogy a városfejlesztési terv egyáltalán nem tér ki a város központjára, így nem kezeli a Törökvágás kérdését. — A Párizs utcában a tervezôk csupán bizonyos nagyságú ingatlanokat képzeltek el — mondta. — Véleményem szerint egy elôzetes, mélyreható tanulmány nélkül veszélyes ilyen határokat szabni. Ugyanakkor a lakóterületek fejlesztése nem veszi figyelembe a jelenlegi csatorna- és gázhálózat teherbírását. A terv nem oldja meg a városi közlekedés problémáját sem. A pénzhiány miatt a javaslatokat legkorábban húsz-harminc év múlva valósíthatnánk meg. A Szamos lefedését jómagam sem találom helyesnek. Annak ellenére, hogy több magánszemélynek telke van itt, azt javasoltam, hogy a folyó partját zöldövezetté alakítsuk. Az általános városfejlesztési terv zöldövezetnek tekinti a Bükköt, „megoldva" ezáltal az e téren tapasztalható hiányosságokat. A tervezô nem vette figyelembe, hogy a Bükköt belterületnek nyilvánítottuk, tehát építkezési engedélyt lehet kérni a telkek be-építésére. A városfejlesztési terv nem kezeli kellôképpen a szemét-lerakatok kérdését sem. Pozitívumként említeném, hogy a terv kiterjeszti a beépíthetô területeket — mondta Romulus Zamfir.

A nemzeti liberális tanácsos felkarolta Marius P. Clonda építészmérnök azon javaslatát, hogy a Fellegvár déli, város fele nézô oldalára egy 3 ezer négyzetméteres kulturális központot építsenek. A terv értelmében a domb oldalára többek között egy ezer férôhelyes anfiteátrumot, irodahelyiségeket, a nagykövetségek kulturális kirendeltségeit, háromemeletes garázsépületet és kiállítótermeket építenének. Az épületekhez speciális felvonók vezetnének. Zamfir elmondta, hogy az elmúlt hetekben történt földcsuszamlás alátámasztotta Clonda azon javaslatát, hogy a dombot a helyhatóságnak mihamarabb stabilizálnia kell, a hatalmas befektetés amortizációja érdekében pedig be kell építeni.

Kiss Olivér

A Kolozs megyei RMDSZ-szervezet köszöni minden felekezeti, kulturális és hivatalos intézménynek, vidéki és városi RMDSZ-körzetnek, munkatársaknak és nem utolsósorban a kolozsvári és megyei magyarságnak a március 15-hez tartozó ünnepségek és megemlékezések lehetôvé tételét és megszervezését. — „Bízzunk abban, hogy a tavasz és a jövô fogalmának, valamint valóságának összefonódásában továbbra is együtt és egymásért leszünk. Mert ez nemcsak emberi, hanem történelmi feladatunk is!" Szavam és kézfogásom:

Kónya-Hamar Sándor
parlamenti képviselô,
Kolozs megyei RMDSZ-elnök

Kedden a szenátus plénuma újra napirendre tûzte Corneliu V. Tudor nagyrománia párti szenátor mentelmi joga megvonásának felfüggesztését. Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszter, szenátor a Szabadságnak elmondta: a szenátorok eldöntötték, hogy elôször a házszabályzat módosítását vitatják meg, és csak ezt követôen C. V. Tudor mentelmi jogának megvonását. A házszabályzat vitája lezajlott: elfogadták azt a módosító indítványt, amely szerint fele plusz egy szavazattal felfüggeszthetô a mentelmi jog. Idôhiány miatt C. V. Tudor mentelmi joga megvonásának megtárgyalását a jövô hétre halasztották. Eckstein-Kovács Péter szerint ezáltal megteremtôdött annak a lehetôsége, hogy C. V. Tudor elveszítse mentelmi jogát.

Tegnap heves vitával kezdôdött az ülés, a szenátoroknak ugyanis eltérô véleményük volt afelôl, hogy milyen sorrendben tárgyalják meg a két napirendi pontot, a házszabály módosítását, valamint C. V. Tudor mentelmi joga megvonására vonatkozó kérelmet. Petre Roman, a szenátus elnöke emlékeztetett arra, hogy a módosított házszabályzat csak a Hivatalos Közlönyben való megjelenése után lép érvénybe. A nagy-románia párti és az RTDP-s szenátorok úgy vélekedtek, hogy a szenátus házszabályzatának értelmében elsôként C. V. Tudor immunitásának megvonására vonatkozó kérelmet kell megvitatni. Az RTDP tiltakozásként kivonult a terembôl és meghatározatlan idôre felfüggesztette az üléseken való részvételét a szenátusban. Az RMDSZ és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) képviselôi ellenben azt hangsúlyozták, hogy elôször a házszabályzat módosítását tûzzék napirendre, úgy, ahogyan azt az állandó büró is javasolta.

Mint ismeretes, a múlt kedden az ülés felfüggesztését procedurális vita váltotta ki, a szenátorok ugyanis akkor nem tudtak dönteni afelôl, hogy tárgyalásra bocsássák-e a házszabály módosítását, valamint C. V. Tudor mentelmi jogának megvonását, és ha igen, akkor ezt milyen sorrendben. A szenátus jogi bizottsága is egyetértett az alapszabályzat olyan formában történô módosításával, hogy a jelenlegi kétharmados többség helyett fele plusz egy szavazattal függeszthessék fel a mentelmi jogot. Az ülés berekesztéséhez az is hozzájárult, hogy Valeriu Stoica igazságügyi miniszter, aki akkor nem tartózkodott az országban, a szenátushoz intézett levelében a vita elhalasztására kérte fel a szenátorokat.

P. A. M.

A szegénységrôl, elöregedésrôl, nyomorúságról szóló panaszok valahogy nem tûnnek reálisnak, amikor kétszer is végigkocsikázunk az emeletes házaktól övezett fôutcán. Olyan csodapalota is épül, ami kisebb kaszárnyának tetszik, holott két-három tagú család lakja. A közel háromezer széki lakosból természetesen nem mindenki gazdag: sok a nyugdíjas, a kiskeresetû, de összességében nézve nem olyan vészes a helyzet, mint sok más faluban. Lélekszámát tekintve azonban Székre jár a megyében a legkevesebb újság, mindössze 20 darab, amibôl 16 Szabadság van... Fél kezemen megszámolhatnám, hogy hány kacsalábon forgó palotában van egyetlen szekrénypolcnyi könyvtár. Kevesen tanulnak tovább, minimális az igény az önképzésre: a széki ember életét, viselkedését szinte kizárólag a gazdagság határozza meg. A pénz, ami itt sem kultúrát, sem közösségi igények támogatását nem jelenti.

E szomorú helyzetre válaszokat találni nagyon nehéz. Nehéz, mert elsô pillanatra úgy tûnik, hogy a magyar helyi tanács és polgármesteri hivatal ellenére is valahol gazdátlan a falu. A közösségi igényekre sem pénz, sem támogatás nemigen van, így nagyon sok kezdeményezés akad el félúton. Mint mindenhol, emberek és emberek, csoportok és csoportok vagy különbözô érdekszférák között nagy az ellentét, s akit végighallgat az újságíró, annak ad(hat) igazat. Ami a gondokat távolról sem oldja meg, a feszültségeket nem vezeti le.

A régebbi, egyházon belüli ellentétek oda vezettek, hogy hosszú idôn át sokan nem köszöntek egymásnak. Sándor László Zoltán helyi református lelkipásztor érdeme, hogy az egyházon belüli szakadást pártoló, támogató CE-sek aknamunkáját diplomatikusan sikerült hatástalanítania. Maga is elismeri, hogy eredetileg a református egyházon belüli munkamegosztást, szociális munkátfelvállaló CE, ha megmarad annak, amiért létrejött, sokat segíthetett volna a gyülekezetek munkáján. A külföldrôl pénzelt, és fôleg a magyarság meg-osztását elôirányzó aknamunka azonban ilyen körülmények között célt tévesztett. Széken sikerült tehát lecsillapítani a kedélyeket, s ma már a 70-80 tagot számláló „külön gyülekezettel" megértették, hogy nem létezik kétféle református egyház. Egy faluközösséget nem lehet, nem szabad ilyenszerû kicsinyességekkel megbontani...

A továbbtanulás, a kulturális felemelkedés iránti reális igény hiánya nem újkeletû Széken. A lelkész szerint századeleji elôdjei jegyezték fel a ma is közismert jelenséget: a szülôk szívesebben választottak gyerekeik számára kétkezi munkát, mint a továbbtanulás lehetôségét. Igaz, a széki ember mindig és mindenhol a legjobb földmunkásnak bizonyult Erdély-szerte, a legtöbb építôtelep megbecsült munkásai a faluból kerültek ki. Ma is Magyarországon vagy számos nyugat-európai országban dolgoznak, gyakorta nehéz testi munkát, amit a munkaadó az átlagosnál jobban megfizet. Nem véletlen, ha a szülôk példája ugyanerre serkenti a felnövekvô fiatalokat, elveszi kedvüket a sovány jövôvel kecsegtetô értelmiségi szakmáktól. Pedig az iskolában, Deák Márton igazgató szerint, sok a jó fejû gyerek, jó az emberanyag, amibôl sokmindent lehetne faragni. Igaz, gond van a tanügyi káderekkel. Mindössze három tanár van hivatalosan kihelyezve a faluba: a többség helyettesít... Biztató azonban, hogy a nyolcadikosok közül immár több gyerek is tovább tanul a közeli Szamosújvár vagy Kolozsvár középiskoláiban. Van közöttük tanítóképzôs, sôt fôiskolás diák is. A falu lakosságának arányához képest azonban még mindig nagyon alacsony a továbbtanulók, a líceumokba bejutók száma.

Az 1989-ig tartó párhuzamos osztályok többsége mára megszûnt, itt is egyre kevesebb a gyerek. Ezért döntött úgy az iskola vezetôsége, közösen a püspökség tanügyi tanácsosával, Tôkés Elekkel, hogy egyházi iskolát indítana az állami mellett, amely bentlakással rendelkezve összegyûjthetné a környék, többnyire szórványba szorult magyar gyerekeit. A kidolgozott, részletes tervet a megyei tanfelügyelôség nem fogadta el, s helyette állami iskolaként indított be 16 hellyel varrodai munkásokat képzô szakiskolát, ahova a helyiek mellett egy fiú Szamosújvárról, egy másik diák pedig Palatkáról iratkozott be, és széki családoknál laknak házbérben. Furcsamód, az egyházi kezdeményezésnek a helyi polgármesteri hivatal sem lelkesedett, pedig püspökségi, egyházi szinten pénzt lehetne szerezni a megálmodott bentlakásos iskolaközpont megteremtésére... Az igazgató szerint a közeljövô nagy kihívása, a falusi turizmus területére szerettek volna valamilyen helyi képzést teremteni, a magyarországihoz hasonló gazdasszonyképzôk mintájára, ez viszont nincs benne a román oktatási rendszerben. A falusi turizmus hosszú késés után, úgy tûnik, itt is beindul: kezdeményezô csoport alakult, hogy kapcsolatot teremthessenek az illetékes fórumokkal. Noha Magyarországról eddig is nagy igény mutatkozott szervezett széki vendéglátásra, az illetékes fórumok részérôl érkezett kapcsolat-felvételi szándékra a polgármesteri hivatal nem reagált. Remélhetôleg az új kezdeményezô-csoport tenni tud az ügy érdekében.

Dániel Mártont, az RMDSZ helyi elnökét a székieket jelenleg leginkább foglalkoztató gázbevezetésrôl faggatom, hiszen maga is vezetôségi tagja az ügyet felvállaló bizottságnak. A széki helyzetkép más községekhez viszonyítva valamivel biztatóbb, mert kb. 7 km távolságról, a Czegénél áthaladó fôvezetékrôl érkezne a faluba a földgáz. Az eddigi kalkulusok szerint a 6,2 milliárd lej a többi bekötési költséggel együtt ezer családra számítva 12 milliót jelentene családonként. Ennyi igénylô azonban nem jön össze, s legjobb esetben is 500 család vállalná a költségeket, ami 24 milliót jelentene családonként... A polgármesteri hivatal már egyezkedett egy céggel, amelyik a munkálatokat elkezdené... Kérdés marad, hogy a gázbevezetô bizottság miként tudja rávenni a falu lakóit egy ilyen óriási kiadás finanszírozására, hiszen az állami támogatás bizonytalan, mint a kutya vacsorája. Szabó András alpolgármester szerint ugyanis a tavalyi 340 millió lejes költségvetés lényeges bôvítésére idén sem lesznek nagy remények.

Szék közben éli csendes hétköznapjait. A férfinép többsége távol van, keményen dolgozik. Aki nem megy külföldre, az is falun kívül keres munkát magának. Sóos András állattenyésztô mérnök szerint a határ nagyobb része parlagon marad. Egyszerûen nem éri meg szántani, vetni. A gyenge minôségû, dimbes-dombos szántók akkor okoznak legkevesebb gondot, ha nem dolgozzák meg. A birtokbahelyezést gyakorlatilag befejezték, a gazdák megkapták a birtoklevelet. A 200 traktor túlnyomó többsége nem dolgozik, nem éri meg. A 3000 hektárnyi szántó vaddisznók szabad martaléka lett, amibôl már csak a faluhoz közeli területekbe kerül mag. Ha egyáltalán kerül

Makkay József

HÚSVÉTI NÉPSZOKÁSOK ERDÉLYBEN címmel Pozsony Ferenc egyetemi docens, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke tart vetítéssel egybekötött elôadást március 18-án du. 5 órakor Désen, a római katolikus plébánia kultúrtermében, az Amicitia Dés–Tokajhegyalja Baráti Társaság tudományos rendezvénysorozatának keretében. Az elôadást húsvéti lakásdíszítési és tojásfestési bemutató követi.

CSERÉS FERENC ARANYOSSZÉKI EMBEREK címû új riportkötetének bemutatására kerül sor 1999. március 18-án, csütörtökön este 6 órakor a belvárosi unitárius egyház tanácstermében (Brassai u. 6. sz.) A kötetet és a szerzôt bemutatja Lászlóffy Aladár. Várják az Aranyosszékrôl elszármazottakat is.

AZ EME JOGI KÖZGAZDASÁGI ÉS TÁRSADALOMTUDOMÁNYI SZAKOSZTÁLYA által rendezett március 17-i, szerda délutáni elôadás, a szokásostól eltérôen, 19.30-kor kezdôdik az EME Ion Ghica (Tamás András) u. 12. sz. alatti elôadótermében, Regionális statisztikai adatbázisok címmel. Elôadás után a Regionális Fejlesztési Klub a benyújtandó kutatási pályázatokat tárgyalja meg.

GÓTIKA ÉS RENESZÁNSZ ALVINCEN címmel nyílik kiállítás március 18-án déli 12 órakor a Történelmi Múzeumban.

AZ EURÓPAI RABSZOLGASÁG KIALAKULÁSA ÉS JELENTÔSÉGE címmel tart elôadást dr. Bodor András egyetemi professzor március 17-én, szerdán du. 5 órakor a társadalomtörténeti szeminárium keretében a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.

ROSENZWEIG FILOZÓFIÁJA ÉS A NÉMET–ZSIDÓ EGYÜTTÉLÉS a címe dr. Tatár György budapesti filozófus, az ELTE elôadótanára elôadásának, amelyet a MÁSvilág KLUB rendezésében március 18-án, este 7 órakor tart a Mátyás- ház elsô emeleti nagytermében.

ÉP LÉLEKKEL EGY EGÉSZSÉGES ÉLETÉRT (V.) címmel Sorompó László tart elôadást március 18-án, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének székházában (Párizs utca 17.).

• Figyelmetlen gyalogost gázolt halálra pénteken délután Gyaluban az MNO–702 rendszámú Volvo. Az 1941-ben, Ialomita megyében született és jelenleg Svédországban élô Ghica Cristea kocsija elôtt felbukkant Dumitru Mates (16). A gyalui kisegítô iskola tanulója nem a kijelölt helyen próbált meg átkelni az országúton, és életével fizetett könnyelmûségéért.

• Ittas volt a gépkocsivezetô, és ittas volt az áldozat is — derült ki a szombatról vasárnapra virradó éjjel, Aranyosgerenden történt halálos kimenetelû baleset után. A „hajtásival" csak tavaly május óta rendelkezô Cornel Hãsmãsan (19) a falu diszkója felé tartott szülei 5–CJ–5688 rendszámú 1100-as Daciájával, és halálra gázolta C. D.-t. A 47 esztendôs aranyosgerendi munkanélküli ugyan szabályosan, az út bal oldalán közlekedett, de ittassága miatt nem tehetett semmit a tragédia elkerüléséért.

• Jogosítvány nélkül, ittasan ült vasárnap este szülei 5–CJ–4357 rendszámú 1310-es Daciája kormányához a nádaspapfalvi Cãlin Socaciu (28). A kolozsvári Valea Seacã utcába érkezve a nagy sebességgel haladó kocsi elhagyta az aszfaltot, felborult, és egy betonoszlopnak ütközött. A balesetben életét vesztette I. R. S., a nádaspapfalvi bányakitermelés 28 esztendôs munkása. Socaciu súlyosan megsérült.

(turós)

Három zászló. Nem azokról van szó, amelyeket az egész világ szeme láttára vontak fel a napokban Brüsszelben a NATO eddigi tizenhat tagországának jelképei mellé.

Ez a három már hosszú hetek óta ott lebeg a kolozsvári fôtér egyik, középületnek cseppet sem nevezhetô lakóházán. Magyarázatként csupán annyit sikerült kifantáziálnom, hogy velük a szomszédos épületen lengô, merôben más színösszetételû, május 12-tôl NATO-tag szimbólumát kívánják „körüludvarolni". Dicséretes kolozsvári osztozás a történelmi jelentôségû örömben! Mert ugyan milyen egyéb indoklás nem jöhetne számításba?

Ö. I. B.

Hogy mennyire kitágult a világ a kolozsvári mûvészetkedvelôk számára, bizonyítja a szinte egymást érô, külföldi mûvészek munkáit bemutató tárlatok sorozata. Képzômûvészeti vonatkozásban nagyjából megvalósult a határok légiesítésének álma. Ennek legújabb konkrét bizonyítéka a kaposvári mûvészek egy csoportjának tegnap déli bemutatkozója a képzômûvészek szövetsége Szentegyház utcai galériájában.

Az 1990-ben alakult Kapos Art Képzô- és Iparmûvészeti Egyesületbe tömörült festôk, szobrászok, grafikusok és iparmûvészek hozták el mind mûfaji, mind stílus szempontjából rendkívül változatos alkotásaikat Kolozsvárra. A tárlatot Ioan Horváth Bugnariu, a Romániai Képzômûvészek Szövetsége kolozsvári fiókjának elnöke nyitotta meg. Románul és magyarul is szólt az egybegyûltekhez, bemutatta a vendégeket. Majd dr. Pogány Gábor budapesti mûvészettörténész méltatta a kiállítást és a Kapos Art csoport tevékenységét. Az egyesület ügyvezetô titkára, Halmos Klára grafikusmûvész pedig meghívta a kolozsvári kollégákat Kaposvárra. A megnyitón jelen volt a Kapos Art elnöke, Vörös András festômûvész is.

A tárlat, szombat és vasárnap kivételével, naponta 10–17 óra között tekinthetô meg.

N. J.

Az év legjobb elôadása kitüntetéssel díjazták a kolozsvári magyar színház Csehov-produkcióját, a Cseresznyéskertet, amelyet Vlad Mugur rendezett. Az UNITER román színházi szövetség idei díjkiosztó gálaestjén Vlad Mugur elnyerte az UNITER különdíját is.

A közönség egykori kedvence, Cristian Mandeal karmester, március 13-án ismét a filharmonikusokat vezényelte Brahms és Berlioz mûveibôl összeállított mûsorral.

1887-ben komponálta Johannes Brahms utolsó zenekari mûvét, a hegedû és gordonkára írott kettôsversenyt. A mû bemutatójának szólistái Joachim József és Hausmann gordonkamûvész voltak. Brahms kettôsversenye egyedülállónak mondható a mûfajban, elôadóitól technikai virtuozitást követel. A mostani, stílushû elôadás szólistái Cristina Anghelescu (hegedû) és az angliai Anup Kumar Biswas (gordonka) maradéktalan élményt nyújtottak hallgatóiknak. Brahms férfias muzsikáját Cristina Anghelescu régebbi fellépéseinél is meggyôzôbben szólaltatta meg, nagy hegedûhang, játékának imponáló biztonsága bizonyította: Az ország egyik legjobb hegedûse. Anup Kumar Biswas nevét nehéz kimondanunk, de érdemes megtanulni, mert személyében tehetséges gordonkamûvészt ismertünk meg, aki muzikalitással, technikai készséggel játszik, ha nem is jutott még Cristina Anghelescu színvonalára.

Cristian Mandeal vezénylésében ezúttal a zenekarban az igazi Brahms germán feszességét úgy hallottuk, ahogy csak ritkán van alkalmunk, olyan zenekari hangzást, mintha egyetlen hangszer játszana. Talán éppen a nagy feszültség okozta, hogy volt egy-két vonós „behúzás" és hamis akkord a fafúvóknál.

A két szólista jó együttmûködésben, technikai virtuozitással játszotta ráadásként a Halvorsen átiratú Händel: Passacagliát, ezt a mûvet, amely nehézségben felér Paganini szerzeményeivel.

A második rész bemutatóként Hector Berlioz: Rómeó és Júlia címû dramatikus szimfóniáját tartalmazta. 1974-ben Gilbert Amy vezénylésével a párizsi rádiózenekar elôadásában hangzott el a Diákházban a mû néhány tétele, de ezúttal több részletét volt alkalmunk megismerni.

Berlioz 1839-ben készült el a dramatikus szimfóniával, eleinte ugyanis operát akart írni Shakespeare drámájából, 1831-ben Lisztnek címzett levelében már a mostani formában említi a zenekaron és kóruson kívül szólistákra is íródott mûvét, amelyet Paganininek ajánlott, aki állítólag térden csúszva, kezet csókolva köszönte meg neki az elôzô évben komponált Harold Itáliában brácsaszólós szimfóniát. Paganini elragadtatását húszezer frankos csekkel is kifejezte, Wagner a „zenei világ megmentôjeként" ír Berliozról, viszont a korabeli kritika véleménye megoszlott, kevésbé meggyôzô mûnek aposztrofálták. Berlioz szerint viszont „csak a jövô generációk fogják mûvét értékelni".

Mandeal szuggesztíven valósította meg Berlioz szélsôséges romantikáját, a felfokozott tempók alaposan próbára tették a muzsikusokat, de fokozták a mû hatását. A vonósoktól is sokat követel meg a Rómeó és Júlia, de a rezek elsô tételbeli szólórészlete olyan nagy terjedelmû, mint egyetlen más mûben sem. A zenekar mindent megtett, hogy megvalósítsa a karmester elképzelését. A Cornel Groza által betanított két kórusrészlet szép megoldása is emelte a mûvet. Szeretnénk Cristian Mandealt gyakrabban is zenekarunk élén üdvözölni!

Morvay István

Már ezzel is vádol bennünket a román politikai élet (elit). És most már nem csak az ellenzék. Nem csak a Nagy-Románia Párt elnöke és fôtitkára. És mások. Most már a koalíciós pártok vezetôi közül is egyesek, mint például a kormánytöbbséget vezetô párt szóvivôje, Remus Opris is radikálisnak titulált bennünket a napokban. Ez a radikalizmusunk pedig abban nyilvánult meg, hogy Székelyföldön valami Tamási Ábeljéhez vagy Nyírô Jóska Úz Bencéjéhez hasonlító eszes góbék a régi román helység- és utcaneveket magyarra keresztelték át az utóbbi idôben. Szó szerint hallottam a rádióban, amikor ezt mondta a szóvivô, s nagyon elcsodálkoztam, hiszen azok a régi negyvennyolcasok nem éppen tegnap haltak meg, hogy most emlékezetükre utcákat kelljen elnevezni. És Madéfalva sem tegnap lett Madéfalva, ugyebár? És Tôkés Lászlót is idestova már majdnem tíz esztendeje mondják radikálisnak. Meg olyan képviselôket és szenátorokat is a magyarságból, akik csak akkor nem radikálisak, amikor úgy szavaznak, ahogy kell a parlamentben.

De hát akkor ezek szerint a hazánkba várt római pápa, II. János Pál is radikális, hisz mielôtt még a Vatikán Állam feje lett volna és a római püspöki széken Szent Péter utóda, már a lengyel kommunizmus esküdt ellensége volt, miközben a vendéget váró román pátriárka utolsó percig békésen kiegyezett Ceausescu nacionál-kommunista rendszerével.

Szóval, nem lehet biztosan tudni, ki is radikális ma Romániában, de a szóvivô szerint azok a táblákat átformáló székelyek, azok radikálisak, mert gyökerestôl akarnak valamit megváltoztatni: radikálisan. De éppolyan radikális a román kormány is, hisz javasolta, hogy a Bolyai-egyetem helyében legyen inkább Petôfi–Schiller kétnyelvû magyar–német egyetem Erdélyben, amibe sokan nem egyeztek bele a vezetô politikusok, közöttük a nagyváradi papi eredetû szenátus elnöke, Petre Roman sem. És íme, most az igazságos román törvényhozás valóban radikálisnak mondotta ki és elvetette a román kormány Petôfi–Schiller javaslatát. És ez nem azt jelenti, hogy nem kell, hanem hogy nem lesz meg ez az egyetem!

Közben, míg ez a radikális címkézés folyik Romániában, a magyarok a valóban radikális 1848-ra emlékeztek március 15-én. Méltósággal, csendben. És ünnepüket köszöntötte Románia államfôje és miniszterelnöke is. Vajon nem fogják ôket is bizonyos csoportok, pártok, érdekképviseletek radikálisoknak mondani, mert azt mégsem hiszem, hogy emiatt az üdvözlô táviratok miatt törvényszék elé idézzék ôket?! (Esetleg egy újabb választás után, ha ôk veszítenek!) És, ha jobban utánagondol az ember, lehet, ez a radikális címkézés is valójában szavazólapgyûjtés az elkövetkezô választásokra. Mert nem véletlen, hogy az RNEP nemrég Szatmáron hívta fel a románok figyelmét a magyarveszélyre, és most a koalíciót vezetô párt szóvivôje figyelmeztet a helység- és utcaneveket „magyarító" székely radikálisokra. És azokra az RMDSZ-vezetôkre, akik a brassói törvényszékre kaptak „behívót" alsócsernátoni radikalizmusuk miatt.

És ha itt bent, az országban radikálisoknak mondanak valakiket, az a hír eljut külföldre is. És lassan-lassan kialakul az a vélemény, esetleg még NATO-körökben is, hogy a romániai magyarok radikálisak! És szorosan tartják a kapcsolatot a már egy évvel ezelôtt nálunk radikális magyarnak kikiáltott Orbán Viktorral. Szóval, ez a radikális szó nem csak olyan véletlenül eldobott jelzô. Ennek pontos helye és feladata van itthon és a nemzetközi életben is. No, erre vigyázzunk nagyon, mert holnap talán már azt fogják mondani: radikálisak vagyunk, mint a koszovói albánok. És az ottani radikális nevekkel egy sorba teszik az itteni radikálisoknak mondott neveket. Tudjuk, kikét, nagyon jól. Ismerjük ezt a befeketítési manôvert. Nem ma találták ki!

De tény, hogy napról napra radikálisabbak vagyunk. És ezután még radikálisabbak leszünk. Ha valójában nem is, de személyi lapunkon igen. Mert lehetséges, a Ceausescu idôszakbeli káderlapokat használják ma is ezeknek a dolgoknak a feljegyzésére. Ez pedig nagyon veszélyes egy dolgozni nem nagyon akaró és menedzselni nem nagyon tudó, ráadásul radikális magyarokkal körülvett NATO-ba és Európai Unióba bejutni akaró országban.

Kovács Ferenc

„És itt van egy szál virág abból a nagy cinterembôl,
amit Kalotaszegnek ösmer ezer esztendeje Erdélyország."
Kós Károly

Magyarfenesrôl sokan és sokat írtak.

A falut — feltételezések szerint — Szent László király alapította. Elfogott kunokat telepített le, és földmûvelésre bírta ôket. A Fenes nevet a patakról és még inkább a patakban található fenkôrôl kapta. Kun eredetre utal az a tény is, hogy a faluban mai napig is sok a Kun családnév. Az itteni Kun családnév mellé még egy másik nevet is csatoltak, így itt két családnév jellemzi a kunok nemzetségét.

A falu gyöngyszeme az Árpád-kori román stílusú katolikus templom. Napjainkra, sajnos, csak a szentélye maradt meg.

A vatikáni irattárban található elsô írásos bizonyíték 1230-ból való. Ebben megemlítik, hogy a falu, mint a bihari püspökség tulajdona, adót fizetett. Az 1241-es tatárjárás a falut elpusztította, akik nem tudtak elmenekülni, azokat leöldösték vagy rabláncon vitték el. Ekkor pusztult el a templom nagy része. A megmaradt szentélyhez késôbb építik hozzá a mai templomot. A megújult faluba román földmûveseket telepítettek a birtok fenntartására és a földek megdolgozására. Ekkor kapja a falu az Oláh jelzôt, megkülönböztetésképpen a Szamos-parti Fenestôl. 1526-ig a bihari püspökség tulajdonában marad a falu, 1526-ban átkerül a Jósika család birtokába, ahol leány ágon öröklôdik tovább. Így kerül a Kendefiek, késôbb meg a Haller család birtokába, míg végül újból Jósika tulajdonba.

A falu a reformáció hatására az összes új vallást kipróbálja, míg végül a kálvini reformátusságnál marad meg.

A katolikus templomot, melynek falát XIII–XIV. századi freskók díszítették, átvették a reformátusok, az értékes freskókat vastag mészréteggel vonták be. A templom a reformátusok kezén maradt 1747-ig, amikor Haller György katolikus földbirtokos hatására a templom újra katolikus lett.

Az 1848-as szabadságharc idején már a Jósika család birtokában van a falu. Jósika Miklós, az író édesapja a falu nevét Oláhfenesrôl Magyarfenesre változtatja. Ez idô tájra egyetlen román sem lakja a falut. A földosztáskor ötvenhárom család van a faluban, közöttük sok az iparos.

A katolikus templomot elôször 1935-ben restaurálták, és a vastag mészréteg alól nagyon megrongálódva kerültek ki az értékes freskók. Ennek a restaurálásnak köszönhetôen került napvilágra egy érdekes falkarcolás, melyet 1620-ban véstek a falba, és így szólt: „Itt járt Türei Gáspár, a Tordaszentlászló és Oláhfenes iskola rektora". Ez azt bizonyítja, hogy mindkét faluban már abban az idôben volt anyanyelvû iskola.

A katolikus templom ékességei, a nagy harang és a belsô feszület Wesselényi Miklós ajándékai.

A híres férfidalárda már 1890 körül életjelt ad magáról, 1920 után sorra nyeri az erdélyi dalosversenyek díjait, és lelkesen mûködik 1970-ig, amikor a faluban betiltanak minden kulturális tevékenységet. Az amatôr színjátszó csoport 1952-ben elsô lett az országos versenyen a Matyó lakodalom címû darabbal. Akkor a díj mellé az elektromos áram bevezetését is engedélyezték a falunak.

A falu saját erejére támaszkodva felépítette a megye legszebb és legnagyobb kultúrotthonát, remélve, hogy ezzel újraindul a kulturális tevékenység. Ám a kívánt eredmény elmaradt, mert 1975-tôl a község vezetôi gátolták az otthon megnyitását, egészen 1992-ig, amikor az ünnepélyes megnyitón lengett meg utoljára a dalárda híres zászlaja. Azóta a kulturális élet visszafogott, mert nincs ifjú, aki újraemelje a küzdés és remény zászlaját.

Kun György Péter

A Kárpátok keleti lejtôjén, a moldvai területen épült Neamt-kolostor templomában nyitott koporsó látható, benne embercsontok. Fölötte felirat: „Az Ismeretlen Szent szent csontjai". A hívek sorban állnak, megcsókolják a csontokat, majd papírdarabkákat adnak át a koporsó mellett ülô fehér szakállas ortodox szerzetesnek. Rajta azok neve, akik boldogulásáért imádkoznia kell. A pópa átveszi a papírt, leteszi az asztalra. Majd nyúl a pénzért. Pénztáros nem számolná meg szakszerûbben. Jöhet a következô!

Jó idôbe telik, amíg szünetet tart. Megkérdezem tôle, ha ismeretlen, honnan tudják, hogy szent volt. Kérdésem nem lepi meg:

— Tudjuk. Néhány éve találtunk rá a csontokra, amikor a templom felé vezetô utat betonoztuk. Ilyen közel a templomhoz csak szentet temethettek... De ha nem is volt az... A híre nagyon gyorsan elterjedt. Azóta messze földrôl eljönnek ide, koporsója felett imádkozni... Csodát még nem tett senkivel, de hátha...

Kérdem tôle, mit szól a pápa jöveteléhez. Ez sem lepi meg:

— Jöjjön. Évszázados hitünkbôl minket senki sem fog megingatni.

Mosolygok, ezt még meglátjuk, gondolom magamban. Közben a szerzetes visszaáll a koporsó mögé, és folytatja munkáját. Ortodoxia csendben mûködik tovább.

Nem tudtam akkor, hogy az öreg szerzetes a jövôbe látott. A jelenet sem jutott volna eszembe, ha nem lett volna muszáj a pápalátogatásról mondott szerzetesi véleményre emlékeznem. Igaza volt, az ortodoxia ismét gyôzött, nem engedett a negyvennyolcból. Jöhet a pápa, ha ökumenikus ambíciói vannak, de nem fôpásztori körútra.

Tanulságok? A hétfôn egyeztetett pápalátogatási program a januárban egyoldalúan kiszivárogtatott ortodox ajánlatot szentesítette. Eszerint II. János Pál május 7-én látogat Romániába, és kizárólag Bukarestben tartózkodik. A római katolikus egyházfônek régi álma teljesül: találkozhat az ortodox egyház tizenöt pátriárkájának egyikével. Persze, II. János Pál a moszkvaival szerette volna megvitatni a keresztény egység megvalósításának lehetôségeit, ám a politika ezt nem tette lehetôvé.

A Román Ortodox Egyház nem mutatott túl sok hajlandóságot arra, hogy a Vatikán elsô emberét meghívja. Márpedig ortodox többségû országba a vonatkozó diplomáciai szokások szerint a pápa csakis akkor látogathat, ha a többségi egyház meghívja. Román vezetôk hosszú sora járt 1990 után a Vatikánban, de a Románia külföldi megítélése szempontjából igen fontos látogatást egyiknek sem sikerült tetô alá hoznia. S a siker sosem a Vatikánon múlt, hanem Bukaresten. Pontosabban a Román Ortodox Egyházon. Radu Vasile kormányfô azonban nem hagyta magát. Nemzeti ügyet kovácsolt a látogatásból, s rávette az ortodoxokat, hogy az ehhez szükséges meghívót elküldjék. Ez sem semmi!

Teoctist pátriárka egész sor feltételhez kötötte pozitív hozzáállását. Elsôsorban ahhoz, hogy az egyháza által 1948-ban a vagyonukból kiforgatott görög katolikusok valamennyi templom és ingatlan visszaszerzésére beindított bírósági eljárást vonjanak vissza. További ortodox feltétele a pápalátogatásnak az volt, hogy a görög rítusúak csakis olyan településeken kaphassák vissza régi templomaikat, ahol több ortodox templom mûködik.

Ismét igazolódott, hogy az ortodox egyház rendkívül fontos tényezô. Tudtuk ezt korábban is, hiszen látjuk naponta, hogy képviselôi nélkül nem lepleznek le szobrot, nem avatnak bankházat vagy vásárcsarnokot, nem teszik le az esküt az újoncok, és nem kötnek békét a bányászok a kormánnyal. A pópák teljes egyházi díszben ott ülnek a parlamentben, a városi tanácsokban. Jogalkotásba és végrehajtásba egyaránt beleszólnak. Meghatározó tényezôi a „nagynemzeti politikának".

Egyes források szerint a pápa meghívásáért Teoctist pátriárka a kormánytól egyháza számára sok milliárd lejt kapott. Amikor ez kitudódott, a többi felekezet azonnal tiltakozott az ortodox egyháznak soron kívül juttatott pénzért. A pátriárka másik feltétele az volt, hogy a pápa csak Bukarestet keresse fel. Ha már az ország imázsáért történik az egész... Miért kellene ennek az egész világ figyelmét felkeltô eseménynek az okán az erdélyi magyarokra irányítani a figyelmet? Még ki tudja, kinek mi jutna eszébe. S a fôképp Erdélyben élô katolikusok nagy része magyar... Kellemetlen!

A római és a görög katolikusok azonban nem hagyták annyiba a dolgot, s minden eszközt bevetettek annak érdekében, hogy a pápa Kolozsvárra és Balázsfalvára is ellátogasson. A balázsfalvi érsek kérésére egyik szenátor a parlament felsôházában tette szóvá az ügyet. Felszólította az ortodoxokat, hagyjanak fel manôverezéseikkel, s tegyék lehetôvé, hogy a pápa saját híveit is meglátogathassa.

Az ortodoxok azonban nem engedtek. Az ökumenizmus odáig fajult, hogy maga Radu Vasile miniszterelnök is kénytelen volt megszólalni. Kijelentette: megengedhetetlen az a követelés, hogy II. János Pál csak Bukarestben tartózkodjék romániai látogatása során.

A pátriárka hivatala erre külön nyilatkozatban tette világossá: vagy Bukarest vagy semmi. Tanulság: a katolikusok ismét engedni kényszerülnek. A romániai katolikus püspöki konferencia felszólította a római és a görög katolikus híveket, hogy amennyiben nem sikerül a pápát Erdélybe és Moldvába (Bákóba, a csángóvidék központjába) is vendégül látni, „a hívek minél nagyobb számban vegyenek részt II. János Pál bukaresti miséjén". Ha kell a katolikusoknak a pápa, menjenek Bukarestbe. Ez a legfôbb tanulság.

Tibori Szabó Zoltán

A képviselôház kedden elfogadta Alexandru Athanasiu munkaügyi miniszternek és a szakbizottságnak a nyugdíjkorhatár módosítására tett javaslatát. Eszerint a nyugdíjkorhatár az elkövetkezô években fokozatosan emelkedni fog, majd 2013-ban eléri a 60 évet nôknél és 65 évet férfiaknál.

A törvénytervezet eredetileg a nôknek 62 éves nyugdíjkorhatárt javasolt. A szavazást megelôzôen Paula Ivãnescu, a képviselôház alelnöke javasolta a jelenlegi korhatárok megôrzését — nôknél 57 év, férfiaknál 60 év —, arra hivatkozva, hogy Romániában igencsak csökkent az átlagéletkor.

Március 22-tôl 11 ezer lejjel növekedik az útlevél ára, döntötte el az Állami Protokollum Közvagyonának Önálló Gazdálkodása. Egy útlevél 65 ezer lejbe kerül, a konzulátusi díj változatlanul 21 100 lej marad. Eszerint annak, aki útlevelet szeretne, a takarékpénztárnál 86 100 lejt kell kifizetnie (65 ezret az állami protokollum, 21 100 lejt az állami költségvetés kontójára).

Azoknak a személyeknek, akik az említett határidô elôtt fizetik be a takarékpénztárnál az útlevéldíjat, de március 22-ig nem folyamodnak az útlevélosztályhoz, ki kell fizetniük az áremelkedésbôl származó különbözetet. Az útlevéldíjat legutóbb január végén módosították.

Az Alma Mater és a Spiru Haret tanügyi szakszervezetek kedden tartott közös sajtóértekezletükön bejelentették, hogy április 19-én megkezdik az általános sztrájkot.

Közös programjukban a tanügyi szakszervezetek a sztrájk kirobbantására eredetileg az említett idôponttól eltérô határidôt tûztek ki. A tiltakozó akció kezdetét április 26-ra tervezték.

Az általános sztrájk oka, hogy a kormány nem teljesítette az 1998 októberében tett ígéreteit. A négy tanügyi szakszervezettel a tavaly folytatott egyeztetések eredményeként protokollum született, amely — ha tiszteletben tartják — kiegészítô pénzalapokat biztosított volna az 1999-es költségvetésbôl.

— Nem jogi, hanem politikai döntést hozott a Petôfi–Schiller multikulturális egyetem létrehozására vonatkozó kormányrendeletrôl a bukaresti ítélôtábla — nyilatkozta Kötô József RMDSZ-es oktatásügyi államtitkár a Szabadságnak. — A döntés jogtalan mind a nemzetközi egyezmények, mind az alkotmány, illetve az érvényben levô 36-os sürgôsségi kormányrendelet értelmében — folytatta. Megtudtuk: Eckstein-Kovács Péter kisebbségi miniszter máris visszaigazolta Radu Vasile miniszterelnök döntését, amely szerint a kormány ez alkalommal is fellebbezni fog a Legfelsôbb Bíróságon. — A jogi út mellett azonban az RMDSZ-nek a politikai eszközöket is igénybe kell vennie: el kell érnünk a tanügyi törvény vitájának felgyorsítását, a kormányprogram feltétlen tiszteletben tartását, illetve azt, hogy a tanügyi törvénybe bekerüljön az a szakasz, amely lehetôvé teszi az önálló anyanyelvû felsôoktatási intézmény megteremtését. Ellenkezô esetben le kell vonnunk a megfelelô politikai következtetéseket — mondotta Kötô József.

Mint ismeretes, a bukaresti ítélôtábla március 15-én helyt adott a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja megkeresésének. A Ion Iliescu vezette politikai formáció a Petôfi–Schiller multikulturális egyetemre vonatkozó kormányrendelet hatályon kívül helyezéséért kardoskodik. Az RTDP gesztusa — köztudott — nem volt precedens nélküli, hiszen a Román Nemzeti Egységpárt múlt év ôszén hasonló feljelentést tett, aminek tavaly decemberben szintén helyt adott a bukaresti ítélôtábla törvény- és alkotmányellenesnek minôsítve a kormányrendeletet. Akkor a kormány fellebbezett az ítélet ellen. Az RNEP és az RTDP mellett nem marad le a Nagy-Románia Párt sem: az ugyanebben a szellemben fogant nagy-romániás feljelentés ügyében jövô héten fog dönteni a fôvárosi ítélôtábla.

Sz. K.

Január elsején a helyi igazgatótanácsoknak és elnököknek meg kellett volna kezdeniük az egészségbiztosítók létrehozásának elôkészítô munkálatait. Erre nem került sor. Újabb törvényes rendelkezések szerint április elsején kezdôdne a folyamat. Az országos egészségbiztosító idôközben ellentmondásos határozatokat hoz, amelyek tulajdonképpen megkérdôjelezik a helyi biztosítók létjogosultságát, az egész reform értelmét. Dr. Ioan Figan, a Kolozs megyei egészségbiztosító elnöke a központosítást célzó határozatok miatt, még mielôtt elfoglalta volna tisztségét, kilátásba helyezte lemondását.

— Esetleges lemondásom okát az országos egészségbiztosító döntései képezik, amelyeket csupán hozzá nem értéssel vagy rosszindulattal tudok magyarázni. Ezek nyilvánvalóan a megyei egészségbiztosítók autonómiájának csorbítását célozzák. A biztosítók tulajdonképpen az egészségügy decentralizációját szolgálnák, az egészségügyi szolgáltatás megmaradásának feltételét, az egészségügyi reform jelentôs részét képezik. Az országos döntések a megyei egészségbiztosítók meghatározásának mondanak ellen, amely döntésbeli és pénzügyi autonómiát feltételez. Ennek megvonása mûködésképtelenséghez vezet. Az országos egészségbiztosító szándéka a központosítás. Ilyen körülmények között nem értem, milyen szerepem lehetne egy megyei egészségbiztosító elnökeként.

A hét végén Eforie Nordon zajlott konferencián elemzésre kerültek az országos pénztár döntései, s határozatokban kértük a megyei egészségbiztosítók rendeltetésszerû mûködését biztosító eredeti állapot visszaállítását.

Április elsején kezdôdik az egészségbiztosító és a családorvosok közötti szerzôdések aláírása. Ehhez azonban arra a keretszerzôdésre van szükség, amely még nem érkezett meg Bukarestbôl. Az új rendszerben a családorvos megszûnik az egészségügyi minisztérium alkalmazottja lenni, az egészségbiztosítóval kötött szerzôdésben felajánlja szolgálatait, a pénztár pedig honorálja munkáját. Késôbb ugyanez a rendszer a kórházak esetében is megvalósul.

A polgároknak mindenképpen jót hoz ez a változás. A Kolozs megyei lakosok által fizetett biztosítás összegének csupán 25 százaléka jut az országos pénztárhoz, a többi a helyi biztosítónál marad, ebbôl fizetik az orvosokat. Amikor a háziorvos úgy véli, hogy a beteg az ô felkészültségét meghaladó orvosi ellátásra szorul, küldôpapírral látja el, s a beteg az országnak abba a kórházába utaltathatja be magát, amelybe óhajtja — az egészségbiztosító fizeti a költségeket.

Az egészségbiztosító tulajdonképpen azt jelenti, hogy az egészségesek megsegítik a betegeket. Nem minden adózó polgár betegszik meg egy idôben, viszont fizetni folyamatosan fizet. Úgy is lehetne mondani, hogy a gazdagabb segíti a szegényebbet, hiszen akinek nagyobb a fizetése, többet is adózik, ám a biztosító egyformán fizet minden betegért. Meggyôzôdésem, hogy a nehézségek dacára ezek a biztosítók létre fognak jönni.

Kerekes Edit

A mezôgazdasági értékjegyek a napokban érkeznek meg Kolozs megye postaigazgatóságára. Az országos viszonylatban 2,2 billió lej értékben kiosztásra kerülô kuponokkal növényvédô szereket, vetômagot, ültetô burgonyát, táplisztet és állategészségügyi készítményeket lehet vásárolni. Szintén értékjeggyel lehet fizetni a mezôgazdasági munkálatokért cégeknek és olyan jogilag bejegyzett kisvállalkozóknak, akik bankszámlával rendelkeznek. Nem lehet gázolajat vásárolni kuponra: az elôzô évek visszaélései miatt a szakminisztérium ezt törölte a szolgáltatások listájáról.

A mezôgazdasági értékjegyeket legkésôbb 1999. november 30-ig veszik át a cégek. A kuponokat a falusi postahivatalok, illetve a városok központi postahivatalai forgalmazzák a mezôgazdasági kamarák szakemberei által összeállított földtulajdonosi listák alapján.

Hétfôre hirdették meg a TERMOROM és a COMAT Rt. árverését, végkiárusítását. A kiskazángyár részvényeinek 84 százalékával rendelkezô Állami Vagyonalap részvényenkénti 25 ezer lejes ajánlatára — 20,8 milliárd lejes kikiáltási árra — senki nem jelentkezett.

Teljes érdektelenségbe fulladt a kereskedelemmel foglalkozó COMAT Rt. eladása is, annak ellenére, hogy a vállalat a tavalyi évet profittal zárta. Az Állami Vagyonalap saját részvényeiért összesen 9 milliárdot kér, de a hétfôi árverésen csak az eladó tulajdonos volt jelen, senki nem ajánlott semmit.

Az árverést március 22-én ismétlik meg.

Április elsejétôl a RomTelecom 26%-kal megemeli szolgáltatásainak díjszabását. Eszerint egy egyedi vonal havi bérleti díja 45 ezer lejrôl 58 ezerre nô, míg az ikertelefonnal rendelkezô elôfizetôk bérleti díja a jelenlegi 25 500 lej helyett 32 500 lej lesz. Egy impulzus ára 310-rôl 400 lejre emelkedik. Amennyiben az elôfizetô tízezer impulzusnál többet használ el havonta, egy impulzusért csupán 340 lejt kell fizetnie.

Április elsejétôl kezdôdôen reggel hét és este hét óra között egy impulzus egypercnyi beszélgetést jelent, 19 és 23 óra között két percet, míg 23 és reggel 7 óra között tíz percet „ér" egy impulzus. A városközi beszélgetések tarifája az alábbiak szerint alakul: 7–19 óra között percenként nyolc impulzus, 19–23 óra között percenként hat impulzus, 23–7 óra között percenként három impulzus.

A „telefonos kisasszony" segítségével lebonyolított beszélgetések perce 500 lejbe kerül, a városközi hívások esetében 3200 lej egy perc. A kártyás utcai telefonok használói számára egy impulzus 530 lej.

Az ötszáz lejes érme megjelenésével a telefonokat átalakítják, így csupán az új érmével fognak mûködni. Ekkor egy percnyi beszélgetéshez négy darab ötszázas érmére lesz szükség.

A nemzetközi beszélgetések díjszabása a következôképpen módosul: I-es zóna (Európa) 8900 lej egy perc, II-es zóna (Kanada, AEÁ, Izrael) 12 ezer lej egy perc, III-as zóna (Dél-Afrika, Argentina) 16 500 lej egy perc, IV-es zóna (Japán, Kína) 19 ezer lej egy perc, V-ös zóna (Dél Korea, Irán, Chile) 22 ezer lej egy perc, VI-os zóna (Afganisztán, Nikaragua) 29 ezer lej egy perc.

keddi megnyitója kapcsán Kolozsvárra érkezett az ország erdôgazdálkodásának és fakitermelésének vezetô csapata. Az Expo Transilvania Rt. idei eseménye 800 négyzetméteren 62 hazai és magyarországi cégnek nyújt alkalmat termékeik bemutatására, illetve, forgalmazóik révén, olasz, holland, lengyel, osztrák, német, belga és spanyol vállalatok áruinak propagálására. Az expó, melynek társszervezôi a Romániai Erdôkitermelôk Egyesülete (ASFOR), az Országos Erdôgazdálkodási Vállalat (Romsilva) és a brassói erdészeti kar, növekvô érdeklôdésnek örvend a szakemberek körében, akik számára a vásár idején konferenciák keretében válik lehetôvé a széles körû tapasztalatcsere.

A megnyitási ceremónián Ion Sbera, az ASFOR elnöke kifejezte reményét, hogy erdeink térvesztésének megállítása érdekében a jövôben a szakemberek véleményéhez igazodik a politikai döntéshozóké is. A kolozsvári származású Dorin Ciucã Romsilva-vezérigazgató az újjászervezett huszonöt erdôigazgatósági vezetô nevében teljes nyitást és szakmai hozzáértést ígért mindenkinek, aki a hazai 6 millió hektárnyi erdôkészlet minél hatékonyabb hasznosításának elôsegítése végett fordul hozzájuk. Az „erdô hónapja" hagyományosan ünnep-akció, de ezalatt most már egyre inkább a polgári társadalom felvilágosulását kell érteni.

A sajtó legnagyobb érdeklôdését Romicã Tomescu vízügyi, erdô- és környezetvédelmi miniszter tájékoztatója váltotta ki. A szaktárca vezetôje szerint Románia jelenleg a FAO és a Világbank két mûszaki segélyprogramjának örvend, és a kolozsvári vásár kitûnô alkalom az ország ötmilliárd köbméternyi élô faállománya körülményeinek a felülvizsgálatára. Ennek érdekében a gazdasági, a társadalmi és a környezetvédelmi szempontoknak egyaránt érvenyesülniük kell. A fafeldolgozás az évi 25–26 millió köbméterrôl most a felére csökkent, és a 3 millió köbméternyi kivágás is elmarad a törvényesen elôirányzott mennyiségtôl. A miniszter szorgalmazza, hogy a kitermelt fát ne nyersfaként exportálják, hanem fôként itthon dolgozzák fel. Az erdôk magánkézbe adása egyelôre a kormányzó pártok közti tárgyalás eredményétôl függ. Az ország 29 megyéjében 68 súlyos környezetszennyezô egység mûködik. Fôleg a vegyipar és a bányászat „jeleskednek", de javulás mutatkozott az utóbbi idôben a cementgyártásban. Az ökopolitika egyik hiányossága a megfelelô törvénykezés. Románia erdeinek 60%-a hegyvidéken található, és létkérdés, hogy a jövôben miként tudunk gazdálkodni ezzel a tôkével.

„Erdô mellett nem rossz lakni, csak jól kell tudni vele gazdálkodni" — hirdeti a II. Foresta nemzetközi vásár. Nyitva március 19-ig, naponta 10–18, pénteken 10–16 óra között.

Ördög I. Béla

Az utcai pénzváltóknál a forint 57/60, a márka 7400/7700, a dollár pedig 13 400/13 700 lejbe került.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]