1999. március 23.
(XI. évfolyam, 68. szám)

Szerdán 14.30-kor az egymással megbékélt szakszervezeti tömegszervezetek — a CNSLR Frãtia, a Cartel Alfa, a CSDR és BNS — közös tüntetéssorozatot indít. A tüntetôk a Béke téren fognak gyülekezni. A szakszervezeti vezetôk szerint nincs kizárva, hogy a Béke téren és környékén több tízezer ember fog tüntetni.

A CNSLR-Fratia Kolozs megyei szervezetének elnöke, Tont Florentina a Szabadság kérdésére elmondta, hogy követeléseik elsôsorban Románia összgazdasági és ágazati szintû fejlesztésére irányulnak. Továbbá követelik, hogy a kormány a villamos energia, a víz és benzin esetében új árazási rendszert szabjon meg, az Állami Vagyonalap tevékenysége hatékonyabb legyen és szüntessék meg a pénzügyi blokázst.

Tont Florentina hangsúlyozta: függetlenül attól, hogy milyen eredménnyel érnek véget hétfôn a szakszervezetek vezetôi és Radu Vasile kormányfô közötti tárgyalások, a tiltakozó akciókat nem halasztják el, és szerdán kivonulnak az utcára. Az elnök szerint ugyanis lehetetlen, hogy az utolsó 24 órában a kormány teljesíteni tudja azokat a követeléseket, amelyek immár két és fél éve váratnak magukra.

Az Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezetének megyei elnöke, Stanca Constantinescu felhívta tagságát, hogy támogassa a szerdai tömegmegmozdulást. — Sajnos, a pedagógusok számára kétszeresen is kedvezôtlen az idôpont — mondta —, ugyanis szerdára tûzték ki a nyolcadikosok próbafelvételijét. Számításaink szerint kb. száz pedagógus fog elmenni erre a tüntetésre. Hogyan tudnám egyetlen mondatban összefoglalni követeléseinket? Talán így: a kormány ne az adóztatásból szedje össze a nemzeti összjövedelmet, hanem a termelésbôl.

Papp Annamária,
Szabó Csaba

Valentin Naumescu személyében bemutatkozott a Nemzeti Liberális Párt Kolozs megyei szervezetének a polgármesterjelöltje. Anton Ionescu helyi liberális pártelnök szerint jelöltjük sokkal több szavazatot tud majd begyûjteni, ha nem a Demokratikus Konvenció színeiben, hanem külön listán indul a 2000-ben sorra kerülô polgármesteri választásokon.

Gheorghe Funar elsô megnevezett ellenjelöltje 28 éves, a kolozsvári orvosi egyetemen, majd a Babes–Bolyai Tudományegyetem európai tanulmányok karán szerzett diplomát, a politikatudományok doktora. Az elmúlt évben a tanügyminisztérium nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó igazgatóságának vezetôi tisztségét töltötte be. Fô programpontjai: a külföldi befektetôk számára kedvezô feltételek megteremtése, az infrastruktúra modernizálása, a közrend és tisztaság biztosítása.

A februári magyar–magyar konferencián részt vett határon túli magyar szervezetek vezetôi kedden ismét Budapestre érkeznek — közölte Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke.

Elmondta: a határon túli magyar vezetôk abból az alkalomból kaptak meghívást, hogy a magyar országgyûlés kedden tárgyalja a Magyar Állandó Értekezletrôl szóló határozattervezetet.

Tájékoztatása szerint a vendégeket a nap folyamán fogadja majd Ader János, az országgyûlés elnöke és Martonyi János külügyminiszter.

Mint ismeretes, a február 20-án tartott konferencián nyolc szervezet képviselte a határon túli magyarságot: az RMDSZ, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP), a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége (HMDK), a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP), az ugyancsak vajdasági Keresztény Demokrata Tömörülés (KDT), valamint a Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség.

A HTMH elnöke az MTI érdeklôdésére közölte: folyamatosan megbeszélést folytat a többi szervezet képviselôivel is, de nem tervezik, hogy számukra külön értekezletet hívjanak össze.

A Román Szociológusok Egyesületének erdélyi fiókszervezete és a Metro Media Transilvania Közvélemény-kutató Intézet 1998 decembere és 1999 januárja között közvélemény-kutatást végzett a kolozsvári lakosság körében. Összesen 1011 személyt kérdeztek meg, a hibaszázalék +/— 3 százalék. A Ziarul de Cluj ismertetése szerint a közvélemény-kutatást végzô szociológusok úgy vélik, hogy a felmérésekbôl a közvélemény tudomást szerezhet a politikusok, a politikai pártok, a helyi és központi közigazgatási intézmények imázsának fokozatos romlásáról. Továbbá hangsúlyozzák, hogy a gazdasági válsághelyzet elmélyülése a demokratikus rendszer megkérdôjelezéséhez vezethet.

A felmérés során megállapították, hogy intézmények és közéleti személyiségek egész sora majdnem teljesen ismeretlen a nyilvánosság elôtt. A szociológusok ennél is súlyosabbnak tartják, hogy a közvéleménynek nincs tudomása számos politikai párt helyi vezetôjérôl. Hasonló helyzet tapasztalható a parlamenti képviselôk, a helyi és a megyei tanácsosok esetében is. A felmérésbôl kiderül, hogy a megkérdezettek többsége a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektorában, a IV. Erdélyi Hadsereg parancsnokában, a polgármesterben, a rendôrparancsnokban bízik a leginkább. A szociológusok szerint ezek az adatok azt bizonyítják, hogy az utóbbi hónapokban csökkent a politikum befolyása.

A közvélemény-kutatásból kiderül, hogy az állampolgároknak a fele nem ismeri a helyi és a megyei tanácsnak a szerepét és hatáskörét. Jóllehet a kolozsváriak többsége úgy véli, hogy a sajtó befolyást gyakorol a közvéleményre, de a demokrácia egyik alapintézményének tekintik. A megkérdezettek a leginkább a helyi sajtóban bíznak. A többség a nem kormányzati szervezeteket a közélet „néma szereplôinek" tekinti.

A megkérdezettek nagy része elégedettségét fejezte ki a kolozsvári viszonyokkal kapcsolatban, csak kevesen minôsítették „siralmasnak" vagy „rossznak" a helyzetet. A felmérésbôl azt is megállapították, hogy a kolozsváriak többsége egyetért a csúszópénzek felajánlásával. A népszerûségi listán a polgármester vezet 98 százalékkal. Ôt követi a prefektus (66 százalék) és a rendôrparancsnok (29 százalék).

A kolozsváriak 50 százaléka nem ért egyet a legfôbb büntetés alkalmazásával, az abortusz betiltásával és a homoszexualitással. A megkérdezettek 44 százaléka csak nagyon kis mértékben bízik abban, hogy a polgármesteri hivatal által behajtott adókat tisztességes célokra használják fel. A felmérésbôl megállapították, hogy az alanyok több mint 70 százaléka szívesen végignézne egy élô közvetítést a városi tanácsülésrôl.

Március 24-én, szerdán kezdôdik a nyolcadik osztályos diákok számára megrendezett újabb képességvizsga-szimuláció. Ezúttal minden nyolcadikos tanuló részt vesz a miniérettségin. Kolozs megye 220 iskolájában összesen 8111 diák fog vizsgázni. A képességvizsga elsô napján, szerdán román nyelv és irodalomból, március 26-án, pénteken történelembôl és földrajzból, március 29-én, hétfôn magyar nyelv és irodalomból, majd március 31-én matematikából írnak dolgozatot a diákok.

A tételeket minden megye tanfelügyelôségén állítják össze, az illetô megye diákjai számára. A szimulációra nem kérik a teljes vizsgaanyagot, minden tantárgyból megadott témákban készülnek a diákok. Minden vizsga délelôtt tíz órakor kezdôdik és délben tizenkettôkor ér véget. A vizsgát megelôzôen és követôen a nyolcadik osztályos diákok órarend szerint részt vesznek az órákon, és a két vizsgát elválasztó napon sem szünetel számukra a tanítás. A szimuláció miatt elmulasztott tanórákat a késôbbiekben bepótolják, iskolánként összeállított órarend szerint.

— A szimuláció éppen olyan jellegû lesz, mint majd a valódi vizsga — mondta Wolf Rudolf, az Apáczai-líceum igazgatója. — A termekben saját tanáraink fognak felügyelni, akik a vizsgatantárgytól eltérô képesítésûek. A dolgozatokat is az iskola tanárai értékelik majd. Megnehezíti mindannyiunk dolgát az, hogy a vizsgák elôtt tíz óráig, majd a vizsga után, azaz tizenkét órától a nyolcadikosok napja órarend szerint folyik.

A dolgozatok javítására, értékelésére iskolaszinten kerül sor. Az eredmények összesítése végett április 7-ig a részeredményeket minden iskolának közölnie kell a megyei tanfelügyelôséggel.

Kerekes Edit

Emil Constantinescu államfô vasárnap felszólította a belgrádi vezetést, hogy a lehetô legrövidebb idôn belül írja alá a koszovói válság megoldására kidolgozott átmeneti egyezményt. A párizsi tárgyalások kudarcának esetén Románia szükségesnek és törvényesnek tartja a NATO beavatkozását.

— Románia véleménye szerint a jelenlegi kritikus pillanatban a koszovói válság békés megoldásának egyetlen módját a párizsi tárgyalások sikere jelenti — hangsúlyozta Constantinescu államfô.

A feszültségekre most csak akkor lehet megoldást találni, ha azonnal véget vetnek a fegyveres összecsapásoknak Koszovóban, s aláírják az átmeneti békeegyezményt. Ezzel egy idôben szavatolnák a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság szuverenitását és területi egységét, valamint a koszovói kisebbségek és nemzeti közösségek jogainak a nemzetközi elvárásoknak megfelelô teljes mértékû tiszteletben tartását — fogalmazott nyilatkozatában Constantinescu. Az államfô üdvözölte, hogy a koszovói albán kisebbség képviselôi aláírták az átmeneti békeegyezményt. Ezzel egy idôben sürgette, hogy a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság is minél hamarabb tegye ezt meg.

Románia emellett úgy véli, hogy egyedül az adhat biztosítékot a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság szuverenitásának és területi egységének megôrzéséhez, valamint a koszovói kisebbségek és etnikai közösségek jogainak tiszteletben tartásához, ha a Rambouillet-ben kidolgozott megállapodás végrehajtását nemzetközi katonai erô ellenôrzi a helyszínen.

Ha a tárgyalások kudarcba fulladnának, Románia úgy véli, szükséges és jogos a NATO közbelépése ahhoz, hogy véget lehessen vetni a konfliktusnak. Románia ismételten megerôsíti: támogatni fogja a béke helyreállítását és azokat a humanitárius akciókat, amelyek ehhez szükségesek — szögezte le az államfô nyilatkozata.

(Lapkommentárból készült összeállításunk a 8. oldalon)

KÖNYVBEMUTATÓT tart az EME bölcsészet-, nyelv- és történettudományi szakosztálya 1999. március 25-én, csütörtökön 14-órakor a Röser antikváriumban. Egyed Ákos: Erdély 1848–1849 (I–II.) címû könyvét Csetri Elek, az MTA külsô tagja mutatja be.

KOMATE TUDOMÁNYOS DIÁKKONFERENCIA SZINDEN, 1999. április 30–május 2. között.

Jelentkezésa KOMATE Könyvtárban, április 2-ig, a téma meghatározásával.

Dolgozatleadás: ugyanott, április 14-ig.

A programból: Torda, Alsószentmihályfalva, Várfalva és a Tordai-hasadék megtekintése, elbírálás, valamint kulturális est.

A Kolozsvári Magyar Történész- hallgatók Egyesülete, a KOMATE minden tagjának részvételére számít.

A FRANCIA KULTURÁLIS KÖZPONT KONZULÁTUSI INFORMÁCIÓS IRODÁJÁNAK új órarendje: hétfôn, szerdán és pénteken 8–10, kedden és csütörtökön 15–17 óra között, a Király/Brãtianu utca 22. szám alatt.

A KOLOZSVÁRI ORTODOX ÉRSEKSÉG támogatókat keres az 1994-ben megkezdett szászfenesi kolostor építkezési munkálatainak befejezéséhez. Az épületben jelenleg 15 apáca tartózkodik. Az épületegyüttest öregek otthonával, gyermekotthonnal és kórházzal szeretnék kibôvíteni. A szûkös anyagi alapok miatt eddig csak a templomot és az apácák lakhelyéül szolgáló épületet sikerült felépíteni. Teodora Campan rendfônök ígérete szerint az adakozókat mindörökre imáikba foglalják, és kérésre nevüket a sajtóban is népszerûsítik. A pénzadományokat a következô bankszámlára lehet befizetni: Román Kereskedelmi Bank (BCR) kolozsvári fiókja 451.082.642 és Transilvania Bank 41.009.010.164.356.

— Mit hozott a csillagászati tavasz?

— Csillagászati árakat.

-fi

• Csalásért indult bûnvádi eljárás Vasile Gurzãu (52) ellen. A dési rendôrség vizsgálata arra derített fényt, hogy a büntetett elôéletû brassói férfi 485 márkát, illetve 7,5 millió lejt kért és kapott két dési személytôl. Cserébe németországi vízumot és munkahelyet ígért.

Gurzãu vizsgálati fogságban várja a fejleményeket.

• Három pincét fosztott ki szerdáról csütörtökre virradó éjjel a zsilyvajdejvulkáni Ioan Horvat. A Teleorman utca 46. szám alatti kárvallottak már másnap visszakapták 2,3 millió lejt érô javaikat, a foglalkozás nélküli, rovott múltú, nôtlen Horvatot pedig 30 napos elôzetes letartóztatásban vizsgálják.

• „Feketén" taxizók azonosítását célozta a 4-es számú (Monostor negyedi) körzet rendôreinek és a pénzügyôrség felügyelôinek közös akciója. Az 1994/87-es és 1990/12-es, illetve az 1998/890-es kormányrendelettel felújított 1966/328-as törvény elôírásainak megszegése miatt 22 esetben róttak összesen 4,7 millió lej értékû pénzbírságot. Két gépkocsivezetôi jogosítványt és egy forgalmi engedélyt is bevontak.

• A helyi rendôrök azonosították a szombatról vasárnapra virradó éjjel, Bánffyhunyadról két 1310-es Daciát „elkötô" gépkocsitolvajt. A 4–CJ–1904, illetve 6–CJ–2546 rendszámú személygépkocsi azóta visszakerült Vasile C.-hez, illetve Marcel B.-hez, a bánffyhunyadi Daniel Corda pedig minôsített lopás miatt 30 napos vizsgálati fogságban várja a fejleményeket. A 23 esztendôs fiatalember már korábban is megfordult a törvényszéken: jogosítvány nélküli vezetésért állították bíróság elé.

Turós-Jakab László

• Cserbenhagyásos gázolás elkövetôjét keresi a tordai rendôrség komplex nyomozócsoportja. A feltehetôen egy TIR-kocsi által, pénteken este, Torda határában elütött Alexandru B. belehalt sérüléseibe. A 43 esztendôs szindi földmûves szabályosan, az út bal oldalán közlekedett, amikor a TIR-kocsi megakasztotta.

• Nem kívánt kórházba kerülni a péntek délutáni, Berde Mózes (Curie) utcai baleset áldozata: a jobb vállcsont-törést, illetve komoly combcsont-zúzódást szenvedett Victoria Maria R. megtagadta az orvosi felügyeletet biztosító beutalást!

A figyelmetlen gyalogost az a CJ–04–LHY rendszámú Daewoo gázolta el, amelyet Sebastian Alexandru Socaciu (22) vezetett.

• Elbóbiskolt a kormánynál a temesvári Jakab Márton (45), aki ily módon a vasárnap reggeli, válaszúti baleset fôszereplôje lett. Az irányát vesztett TM–01–PXT rendszámú 1310-es Dacia egy hídfônek ütközött, és alaposan megrongálódott. A gépkocsivezetô mellkasi zúzódással és bal sípcsont-töréssel került az 1-es Számú Sebészeti Klinikára.

(turós)

Vízügyi szakemberek, fontosabb vízfogyasztó vállalatok vezetôi, környezetvédelmi intézmények, a helyhatóság, a prefektúra és egyes nem kormányzati szervezetek képviselôi jelenlétében ünnepelték tegnap a Víz Világnapját az Állami Vízügyi Hivatalhoz tartozó Szamos–Tisza Vízügyi Igazgatóság munkatársai.

Costicã Sofronie igazgató ünnepi beszédében utalt a Meteorológusok Nemzetközi Világszervezete fôtitkárának, G. O. P. Obasinak az üzenetére, aki az emberiség életfeltételére, az ivóvíz mennyiségi és minôségi jelentôségére figyelmeztette bolygónk közvéleményét. Az igazgató úr emlékeztetett arra, hogy az idei világnapi jelszó („Mindannyian vízfolyás mentén élünk") kifejezi a lényeget: körforgása során a víz visszatér fogyasztóihoz, tisztaságának megôrzése tehát mindenki érdeke és feladata.

A kolozsvári központú, Kolozs, Szatmár, Máramaros, Beszterce-Naszód és Szilágy megyéket, a Szamosok és a Tisza vízgyûjtô területeit (összesen 22 500 négyzetkilométer) magába foglaló igazgatóság munkája során találkozik mindazokkal a nehézségekkel, amelyek e területen ebben az országban jelenleg fennállnak. A problémák nem csak anyagi jellegûek: még mindig sok az emberek felfogásában, nemtörôdömségbôl eredô mindennapi pazarló hozzáállásában megnyilvánuló akadályozó tényezô. Világviszonylatban az ivóvízkészletek statisztikája nem túlzottan optimista: egy lakosra évente 3000 köbméter jut. Európában ez az adat 2600, Romániában pedig még rosszabb: 1680!

Ezen a helyzeten igyekszik javítani az Állami Vízügyi Hivatal, tekintettel a téma nemzetközi jelentôségére és arra, hogy ezen a téren is velünk szolidarizáló baráti szomszédok vesznek körül bennünket, amint azt az igazgató és a jelen levô prefektus is hangsúlyozta. Március 22-e ennek a jegyében az élet ünnepévé lép elô.

Ördög I. Béla

Március 19-én a filharmónia Mika Eichenholz svéd karmester vezényelte hangversenyen Beethoven-, Grieg- és Brahms-mûvek hangzottak el.

Közel kétszáz éve, 1801-ben Beethoven vezényletével mutatták be Bécsben Prometheus teremtményei nyitányát. A nyitány (nálunk csak ritkaságként kerül môsorra) egy 16 részbôl álló baletthez készült. Érthetetlen, hogy miért „mostohagyermek" e nyitány, a gyakran hallott Egmont vagy Coriolannal szemben, mert igen vonzó muzsika a bonni óriás jellegzetes stílusában.

Mika Eichenholz lendületesen vezényelte a nyitányt, és a zenekar is respektálta a sajátos beethoveni sforzandókat követô hirtelen pianókat, ami, tudjuk, nem is olyan könnyû.

Grieg: Zongoraversenyének illusztris vendég, Valentin Gheorghiu volt a szólistája. A 71. évet rövidesen betöltô Valentin Gheorghiu, a román zongoramûvészek doyenje, korát meghazudtoló frissességgel, temperamentummal úgy játszotta Grieg zongoraversenyét, hogy második tételében hallani véltük észak madarainak csicsergését, a szélsô tételekben viszont a norvég fjordok grandiozitását éreztük. V. Gheorghiu hírnevéhez és „rangjához" méltóan játszott. Ráadásként — két Schumann-mû, az Álmodozás és a Lendület — két ellentétes hangulatú darabot játszott a mûvész, úgy, hogy bizonyította: megfelelô kézben még ma is jól szól a régi Steinway.

A mûsor második felét képezô Brahms: IV. szimfónia mintegy összefoglalása a nagy német szerzô addigi mûveinek. Elsô elôadása Meiningenben volt 1885-ben, a karmesteri pultnál akkor a szerzô állott. A negyedik szimfónia motivikus anyaga egységes, témái organikusan kötôdnek egymáshoz. Utolsó tételének Chaconne témája az elkerülhetetlen sorsot fejezi ki.

Stílushûen közelítette meg Mika Eichenholz a szimfóniát, arra törekedve, hogy mindvégig fenntartsa a Brahmsra jellemzô tömör hangzást, de annak poézisét sem hanyagolta el. A zenekar játékára sem lehet panasz — néhány jelentéktelen kürtbelépést leszámítva.

Meglehetôsen rég nem hangzott el Brahms e jelentôs mûve, amelyet a Valentin Gheorghiu vonzotta telt ház lelkesen fogadott.

Morvay István

A Szilágy Társaság, a Zilahi EMKE és a Mûvelôdés folyóirat szerkesztôsége rendezésében nyitották meg Balaskó Nándor székely fafaragás kiállítását, ezúttal Zilahon, a Kraszna utcai EMKE-házban. Gáspár Attila köszöntôje után Szabó Zsolt és Orbán István elemezte a kiállított anyagot. Az érszalacsi születésû Wesselényi-kollégiumi diák, Balaskó Nándor szelleme most, hatvan év után visszatért Zilahra.

A nagy érdeklôdésre való tekintettel az anyagot további szilágysági helységekbe is elviszik.

A Balaskó-életmû újraélesztésében szülôföldjén a Szilágyság hetilap is részt vállalt.

Bálványosváralján mintegy 25 fiatal jár bibliaórára. Ezek közül került ki az a kis csapat, amely Szabó László helybeli lelkész A szent király címû történelmi színdarabját eljátszotta. Az ôsbemutatóra 1996. augusztus 20-án, Szent István napján került sor. A történelmet szeretô, sokoldalú mûvészi tevékenységet folytató Szabó László szomorúan tapasztalta, híveinek ismeretei igen hiányosak ebben a témában. A több képbôl álló Géza fejedelem és Szent István király uralkodását bemutató színpadi játék történelmi lecke is. A szerzô Bálványosvár korabeli legendájának felhasználásával gazdagította a témakört. Törekvését a székelyszentléleki Vadrózsák Közmûvelôdési Egylet és az EMKE pályázata értékelte is, amennyiben a 30 befutott pályamû közül A szent király címût második díjjal jutalmazta.

A színdarabot a bánffyhunyadi RMDSZ, a Pro Kalotaszeg és a református egyház támogatásával a fiatalok szombaton este „határainkon túl is" bemutatták. A bánffyhunyadi mûvelôdési ház bizonyára zsúfolásig megtelt volna, ha 10 év után erre az alkalomra kifûtik a termet. Tisztelet és köszönet a bálványosváraljai fiataloknak, akiket nem félemlített meg a jégszekrényhez hasonló hômérséklet. Lelkesedésük, izgalmuk kimelegítette a közönséget is.

A 21 tagú kis csapat többsége fiatal, akik otthon vagy a közeli városban dolgoznak, tanulnak. A munkába besegített az általános iskola igazgatója, Csergô Domokos, jó hangú és a hegedût is megszólaltatni tudó tanítványaival. A szent király címû színdarabot vasárnap Zsobokon mutatták be, telt házas, forró sikerrel.

S. Muzsnay Magda

Romániában a helyi autonómia és közigazgatás csíráit az elsô világháború után az 1926-ban megalkotott közigazgatási törvény, az osztrák–magyar, az erdélyi és az ókirályságbeli közigazgatási törvény kombinációjával valósították meg, amely az 1938-as királyi, majd az azt követô legionárius diktatúra után 1951-ig, a proletárdiktatúra bevezetéséig volt érvényben. Ennek megfelelôen 1951-ig minden település önállóan gazdálkodó községként mûködött, amelynek élén a falugyûlésen választott községi tanács, a községi bíró, kisbíró és a községi pénztáros állott. Így mindenik település lélekszámától függetlenül önálló határozathozó, végrehajtó szervvel és önálló költségvetéssel rendelkezett. Ezek az önálló gazdasági-közigazgatási egységek körjegyzôségekbe tömörültek, vagy a politikai széljárásoknak megfelelôen tömörítették ôket, ahol községenként (azaz falvanként) külön vezették a születési, házassági és halálozási anyakönyveket, a szükséges nyilvántartásokat, költségvetéseik bevételeit és kiadásait, s itt állították ki a lakosság számára szükséges hivatalos iratokat, bizonylatokat stb. az adott község bírójának és a jegyzônek az aláírásával. Így kerülték el még a látszatát is annak, hogy valamelyik község (falu, település) többet költhessen településére, mint amennyi saját jövedelme-bevétele által megillette.

A proletárdiktatúra bevezetése nemcsak hogy felszámolta falvaink még megmaradt autonómiáját, hanem nagyjából az addig mûködô körjegyzôségekbe központosította ezeket, és létrehozta a mai értelemben mûködô több településbôl álló községeket, hogy jobban alárendelhesse az egyközpontú bürokratikus és diktatórikus vezetésnek. Az így létrehozott új községek élére a közeli városokból toborzott rossz emlékû, sokszor analfabéta vagy félanalfabéta proletár elnököket és titkárokat ültetett a hatalom, akik a lakosság helyi érdekeit semmibe véve könyörtelenül végrehajtották a járási, majd a rajoni pártbizottságok, illetve végrehajtó bizottságok földmûves- és értelmiségellenes utasításait: rekvirálták el a parasztság terményeit, vetették ki a gabona-, hús- és tejkvótát, s ha nem tudta ezeket idejében beadni a földmûves ember, mint osztályellenséget küldték, koholt vádak alapján, törvényszék elé, s így megfélemlítve ôket, kényszerítették a kollektív gazdaságokba való belépésre.

Az ideiglenes bizottságok munkáját néhány év múlva a formálisan választott, osztályhû néptanácsok vették át, melyeket továbbra is a más helységekbôl verbuvált néptanácsi elnökök vezettek, s legfeljebb az alelnökök lehettek helyi kollaboránsok. Így szüntették meg az Erdélyben évszázados hagyományokra támaszkodó helyi önkormányzatok maradványait is, s a néptanácsokkal hajtatták végre mindazt, amit a helység pártalapszervezete vagy a rajoni pártbizottság diktált. Ennek következtében nemcsak a falu, a szabad parasztság évszázados hagyományai kerültek veszélybe, számolódtak fel, hanem legtöbbször s aránytalanul azok kapták a községi költségvetésbôl a legtöbbet, akik a legkevésbé járultak hozzá a községi költségvetés bevételeihez. Mint ismeretes, falusi helységeinkben az állam a tanintézetek, kultúrotthonok, szövetkezeti üzletházak, önsegélyezô pénztárak létesítéséhez csak akkor járult hozzá, ha a falu megfelelô épülettel rendelkezett, vagy önkéntes adóból ezeket maga építtette meg. Amikor pedig megvolt az épület, az állam a készbe ült bele, telepítette be a maga embereit, akik gyakran nem is voltak helybeliek, hanem a párt és az állam bizalmasai. Így fokozatosan, a városiasítás álorcája mögé rejtôzve, süllyesztették el falusi helységeink jellemzô egyéniségét, szüntették meg önazonosságát és önbecsülését, felcserélve mindezt a személytelen államisággal. Talán érdemes volna tovább gombolyítani e szomorú közelmúlt fonalát, de most nem ez a cél, hanem falusi településeink személyiségének, jellegének és önazonosságának fokozatos helyreállítása éppen az új helyi költségvetés törvénylehetôségeinek alapján.

Ha a helyi tanácsoknak-önkormányzatoknak lesz elég elôrelátásuk, bölcsességük és kitartásuk a ránk rakodott fél évszázados könyvelô-központú bürokrácia lerázására, ha lesz elég kezdeményezôkészségük és határozott kitartásuk a falvaink életét megújító változások megszavazására és végrehajtására a kinevezett és nem választott tisztviselôk révén, akkor falusi helységeink arculatának és gondolkozásmódjának megváltoztatására is sor kerülhet. Különösen akkor, ha bátran kezdeményeznek, s nem várják a fentrôl jövô utasításokat, amint teszik azt még ma is több helyen.

Az 1999-es költségvetési évtôl kezdôdôen a helyi-községi költségvetésnek fentrôl le való leosztása részben vagy egészben megszûnik. Így a helyi tanácsnak-önkormányzatnak kell gondoskodnia az adott település-közigazgatási egység bevétel-kiadás rovatának állandó egyensúlyáról, amelynek pénzügyi forrásait a helyi adók: házadó, jármûadó, iparengedélyek, legelôpénz, vásári taksák, házbérek stb.-bôl származó jövedelem, illetve az alkalmazottak adójából visszamaradó 40%-ból fedezik. Tehát, a helyben termelt, létrehozott értékek után járó adók jó része helyben marad, s okos felhasználásuk-felosztásuk a helyi költségvetés kiadás rovatában a helyi tanácsok-önkormányzatok jó gazdaszellemétôl függ.

A kiadások, a megyei tanácstól kapott kevés leosztásokkal együtt, nem haladhatják meg a jövedelmet, s ebbôl az is következik, hogy a községet alkotó falvak külön-külön sem költhetnek többet, mint amennyit az illetô falu lakossága, adófizetô polgárai a községi költségvetés jövedelem rovatába befizetett. Eddig ugyanis az volt a bürokratikus gyakorlat, hogy amelyik falu a legkevesebbet fizetett a községi költségvetésbe, lobbyzás, politikai vagy adminisztratív nyomásra vagy szimpátiára való hivatkozással, az költötte a legtöbbet, megkárosítva így a többieket. Ezért van az, hogy gyakorta a legtöbbet adózó nagyobb falvaink infrastruktúrája részben vagy egészben lemaradt a kisebbek mögött. Ennek a gyakorlatnak és szemléletmódnak a közteherviselés arányában alapvetôen meg kell változnia!

Az új helyi költségvetési törvény értelmében, az eddigi gyakorlathoz képest, jóval megnô a városok jövedelmi forrása, különösen akkor, ha a falvakból a városokba ingázó alkalmazottak fizetésadójának egy része a város jövedelemforrását gazdagítja, vagy pl. a tanügy esetében, a városi költségvetési központokhoz tartozó falusi tanintézetek alkalmazottai fizetésadójának hányada is az adott város költségvetésébe folyik be, vagy más falusi intézmények, mint a kórházak, ipari-kereskedelmi és szolgáltató vállalatok-vállalkozók székhelye nem a falu, ahol tevékenységét kifejti. Ez rendkívül méltánytalan és sértô lenne a falusi települések számára! Ilyen esetben helyi és központi közbelépésre-egyeztetésre lenne szükség,

Tudott tény, hogy a helyi költségvetésbôl falvaink infrastruktúrája látványosan nem fejleszthetô, talán még a megkezdett munkálatok sem fejezhetôk be. Ilyen esetben a tanácsok-önkormányzatoknak nemcsak a Területfejlesztési Minisztériumhoz, hanem bel- és külhoni alapítványokhoz, szponzorokhoz kell fordulniok idejében, hogy a megkezdett vagy a szükséges fejlesztéseket pályázatok elfogadtatása útján folytatni és befejezni lehessen.

A kiadások tekintetében a községi közigazgatási apparátus fenntartásán kívül, amelyet a községet alkotó falvaknak közösen kell fenntartaniok, a helyi költségvetés törvénye tág teret biztosít a község és a községfejlesztésre is, olyan kiadások fedezésére vagy támogatására, amelyekrôl eddig szó sem lehetett. Többek között gondolok itt a közmûvelôdési intézmények és rendezvények, egyházközségek, egyházi és világi mûemlékek és mûértékek megvédésének, konzerválásának, felújításának; szobrok, múzeumok, helytörténeti vagy néprajzi gyûjtemények; falvaink életével: múltjával, jelenével és jövôjével foglalkozó monográfiák, turistakalauzok kiadásának; a helyi sajtó, könyvtárak és más közéleti tevékenységek; kulturális csoportok, népfôiskolai tanfolyamok munkájának a teljes vagy részleges finanszírozására a községi költségvetésbôl, amelyeket eddig egy-egy ránk telepített bürokratikus tisztviselô vagy tisztségviselô gúnymosollyal utasított vissza: „nu avem bani pentru asa ceva". Ma mindezek elôirányozhatók a helyi költségvetés rovatában az önkormányzatok költségvetési és pénzügyi bizottságának a javaslatára, s a helyi tanács elé terjeszthetô megszavazásra-jóváhagyásra.

Egyre gyakrabban merül fel faluhelyen a szolgálati lakások hiányának a kérdése is. Itt az alkalom, hogy a helyi tanácsok-önkormányzatok saját jövedelmükbôl vagy pedig elônyös állami kölcsönbôl felvásárolják a falvakban üressé-eladóvá váló házakat, ingatlanokat. Ezeket helyrehozva az orvosok, pedagógusok, gyógyszerészek stb. szolgálati lakásává vagy a helyi tanácsok által is üzemeltethetô falusi turistaházakká átalakítva jelentôs jövedelemre tehetnének szert. Még valami! Hála istennek, hogy a helyi költségvetési törvény értelmében a legelôpénzek felhasználását megszorító intézkedések is megszûntek. Így a helyi tanácsok, az önkormányzat az, amely dönt ezeknek az összegeknek a felhasználásáról is.

A fentiekbôl következik, hogy a községi költségvetés összeállítását és falvakra való lebontását-decentralizálását nem bízhatjuk csak a könyvelôkre, a tisztségviselôkre, hanem széles körû elôzetes konzultációra, a tanácsosok és szakértôk bevonására van szükség ahhoz, hogy a falu, a község valós érdekei végre érvényesüljenek, mert csak így telítôdhet tartalommal a helyi autonómia fogalomköre. Ne azt nézzük, hogy hogyan volt eddig, mit mondtak fentrôl azok, akik nem ismerik a helyi valós tényeket, igényeket, szükségleteket, hanem azt, hogy hogyan valósítható meg a helyi autonómia azok érdekében, akiknek a pénzébôl-adójából a helyi tanácsoknak gazdálkodniuk kell! S ha tudatosítjuk mindazt az adófizetô polgárral, hogy adójának jó része helyben marad a helyi önfenntartás és infrastruktúra szükségleteinek a fedezésére, s ha ezt részben vagy egészben a valóságban is megtapasztalja, akkor számíthatunk falvaink jobbik énjének öntudatára és támogatására is.

Boldizsár Zeyk Imre
megyei tanácsos

Komoly fegyver esett ki az erdélyi magyarságot úgy ahogy, de összetartó RMDSZ kezébôl azáltal, hogy a minden hájjal megkent tanügyminiszter stratégiájának megfelelôen az idén ötven százalékkal megnôtt a magyar egyetemi helyek száma. Nyilvánvaló ugyanis: minél több fenntartott hellyel rukkol elô a tanügyminiszter — és minél változatosabb szakokon —, annál jobban csökken a közvélemény szemében a Petôfi–Schiller vagy a Bolyai-egyetem beindulásának fontossága. Ez pedig olyannyira komoly kihívás lesz az RMDSZ számára, hogy beletörhet a bicskája: ha ugyanis lerombolódik, megkopik az erdélyi magyar ember szemében a Nagy Mítosz, a minden kisebbségi gondra gyógyírt ígérô magyar egyetem beindításáért folytatandó közös harc romantikus képe, sokak szemében szinte értelmét veszti majd a magyarságot képviselô egyetlen szervezetnek, az RMDSZ-nek léte is. A Bolyai-mítosz megszûntével elôreláthatóan meglazulnak az RMDSZ-en belüli, valamint a szövetség és a tagság (amúgy is laza) kötelékei. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáért folyó harc pedig — az RMDSZ második számú kohéziós erôvel bíró politikai irányvonala — soha nem tudja pótolni a Bolyai-egyetem nevének összetartó erejét.

Természetesen e gondolatmenetbôl nem következik feltétlenül az, hogy az RMDSZ napjai meg vannak számlálva; körvonalazódik viszont egy olyan forgatókönyv, amelynek sikere sokkal komolyabb csapást jelentene az erdélyi magyarság számára, mint az RMDSZ gyengülése, szakadása, esetleg felaprózódása: a romániai magyarság közéleti (nem feltétlenül ismert politikai!) személyiségeinek vagy azok egy részének, a „második vonalnak" — híres íróknak, költôknek, szerkesztôknek, szórványkutatóknak — lejáratásáról van szó.

Sajnos, kialakult egy olyan romániai magyar társadalmi réteg, amely rájött: az erdélyi magyar tömegek bizalmával visszaélve meg lehet gazdagodni. E társadalmi réteg eleinte csak szponzorálta az „ügyetlen" (azaz népszolgálatot végzô) erdélyi magyar kisintézményeket; sok erdélyi magyar jellegû (egykoron népszolgálatot végzô) kisintézmény került így „magánkézbe".

Ez talán még nem annyira súlyos dolog, hiszen végül is magyar kézben maradt az intézmény: magyar nyúzza a magyart. (Csak jobb így, mintha az addig csak a tönk szélén álló erdélyi magyar intézmény — nem tudván fenntartani önmagát — megszûnne.) A súlyosabb viszont az, hogy szerte az országban olyan köztiszteletben álló személyiségek nevében lépnek fel és alkusznak ezek a „vállalkozók", hogy a jövendôbeli áldozat egyszerûen lebénul, amikor hallja a neveket és gyermekes bizalommal odanyújtja a hóhérbárd alá nyakát. Mert ha Y., akit istenítünk Erdélyben, benne van ebben a buliban — gondolják —, akkor biztos becsületes dolog az, és a magyarság ügyét szolgálja.

A jelenség azért is rendkívül ijesztô, mert a magyarországi „Erdélymentô" tôke valószínûleg e „vállalkozókon" keresztül fog begyûrûzni Erdélybe: az unott és profitorientált magyarországi milliomosok (akik talán azt sem tudják, hogy a Székelyföld Romániában vagy Szlovákiában van-e) pénzét ôk fogják majd „jó helyre befektetni". A forintban mért befektetések nyilvánvalóan nagyobb csáberôt jelentenek majd e „vállalkozók" számára, különösen, ha ráadásul ismert erdélyi magyar értelmiségiek nevével takarózhatnak. Ily módon fennáll a veszélye annak, hogy öt év múlva már lámpással kell keresni azokat a közéleti szerepet vállaló értelmiségieket, akik még nem keveredtek „vállalkozói" botrányba!

Közéleti személyiségeink ily módon történô lejáratása az erdélyi magyarság egységét is veszélyezteti. Az RMDSZ ugyanis még évtizedekig vegetálhat Funarnak meg Vadim Tudornak köszönhetôen, vagy alakulhat helyette más érdekképviselet, de új értelmiségi szimbólumok, mítoszok nem születhetnek egyik napról a másikra.

Szimbólumok és mítoszok nélkül viszont egyetlen nép sem bírhatja ki sokáig Kelet-Európa olvasztótégelyének hôfokát.

Szabó Csaba

A szenátus mûködési szabályzatának megfelelôen kedden egyszerû többséggel megvonhatják szenátoraink Corneliu Vadim Tudor mentelmi jogát. Mint ismeretes, a módosítást kieszközlô szenátusi ülésen nem vettek részt az RTDP honatyái, azzal érvelve, hogy a szenátusi mûködés szabályzatának ilyenformán történô megváltoztatása veszélyes fegyverré válhat a továbbiakban a parlamenti többség kezében. A mai ülésen az RTDP-honatyák lelkiismeretük szerint fognak igent vagy nemet mondani Vadim Tudor ügyében. A nagy-romániás vezér kijelentette: nem vesz részt az ülésen.

Március 31-re tûzte ki Emil Constantinescu államelnök azt a nyilvános vitát, amelynek fô témája az ország gazdasági helyzete lesz, és amelyen minden politikai, társadalmi szervezet képviselteti majd magát. E nyilvános vitát a különbözô politikai pártokkal történô konzultációk elôzik meg. Hétfôn az RTDP küldöttségével tárgyalt az ország gazdasági helyzetérôl az államfô, kedden délután pedig a kormánykoalíció tagjaival találkozik. Ennek keretében fogadja Radu Vasile miniszterelnököt és Decebal Traian Remes pénzügyminisztert is.

Harmadszorra is törvénytelennek találta a bukaresti ítélôtábla hétfôn a Petôfi–Schiller multikulturális egyetem létrehozását elôirányzó kormányhatározatot. A Petôfi–Schiller-egyetem beindulását biztosító dokumentummal kapcsolatban elôször az RNEP fordult az ítélôtáblához 1998 decemberében: akkori fellebbezésüknek helyet adtak. Az RTDP március 15-én támadta sikerrel a kormányhatározatot. A Nagy-Románia Párt harmadikként tiltakozott sikeresen a bukaresti ítélôtáblánál a magyar–német multikulturális egyetem létrehozásának jogi alapjai ellen — sikerrel.

Tegnap délután fogadta az országos tüntetésekre készülôdô szakszervezeti tömbök vezetôit Radu Vasile miniszterelnök. Az összesen húsztagú küldöttség zárt ajtók mögött tárgyalt a miniszterelnökkel. A szakszervezetiek többek között nagyobb bérlehetôségeket, valamint az adók csökkentését követelik.

Az Újságírók Nemzetközi Szövetsége (IFJ) úgy döntött, hogy minél inkább sokasodnak a faji, nemzetiségi és vallási türelmetlenség jelei Európában, annál indokoltabb, hogy idei szakmai díjait a tolerancia jegyében fogant munkáknak ítélje oda. Az ünnepélyes átadásra az 5. Európai Média Fórumon került sor Strasbourgban, az Európa Tanács Sajtó- és Információs Központjában március 19-én.

Az Európa Tanács, az Európai Bizottság és Strasbourg városának a támogatását is élvezô rendezvényen Luc Demaret, a hattagú zsûri újságíró szakszervezeteket képviselô tagja, jelentésében elmondta, hogy 78 benevezés közül kellett válogatniuk, és ezek a kisebbségek sorsával, a menekültek kérdésével vagy a gyûlöletet szító szélsôjobboldali mozgalmakkal foglalkoztak. Közelebbi tájainkról Tóth Ákos Díszkard ellen söprûvel címû cikkérôl tesz említést a jelentés. A Népszabadságban napvilágot látott anyag vidéki helyi önkormányzat által kilakoltatott roma családok sorsát írja le Magyarországon.

A zsûri választása végül két német és egy angol újságíróra esett. Peter Richter az írott sajtó kategóriában Schröderék külföldi fia felrázza a német vidéket címû munkájával nyerte el az elsô helyet. A Neues

Deutschland nevû lapban közölt írás arról szól, hogy Martin Agyare-t, az 1992-ben politikai menedékjogot kapott ghanai kormányellenes aktivistát, akit bôrfejûek Berlinben kidobnak a vonatból, miként fogadja fiává a Schröder család, egyszerû emberek, miként állnak ellen barátaik, rokonaik megbotránkozásának, és hogyan változtatják meg ezáltal egy egész közösség gondolkodásmódját.

A rádióanyagok közül a szintén német Albrecht Kieser riportjára esett a választás. A Mindenki csak fogaskerék a gépezetben a Deutschland Radiónak és a Funkhaus Kölnnek készült, és olyan közalkalmazottak, határôrök szólalnak meg benne, akik teljes közönnyel teljesítik kitoloncolási, határvadászi feladatukat, és hidegvérrel hagyja ôket, hogy az általuk elfogottak, visszairányítottak otthon börtönbe vagy még rosszabb végre jutnak.

Alan Rook egy mindössze tízperces híranyaggal vált a televíziós kategória gyôztesévé. A Fasiszta félelmek címû anyagát decemberben sugározta a brit Meridian Television. A szélsôjobboldali Brit Nemzeti Párt menekültellenes munkáját, az angol újnácik fajgyûlölô tüntetését minden érintett meginterjúvolásával érzékeltette a brit tévés, aki feltárta a gazdasági menekültek ellen berzenkedôk elôtt is, hogy a világ menekültjeinek mindössze egy százaléka jön Európába. A híranyagot, már csak rövidsége miatt is, a díjátadáskor be is mutatták, és a jelenlevôk nem kis csodálkozással láthatták, hogy a xenofób brit fasiszták célpontjai közül romániai romák is megszólaltak a mikrofon elôtt, akik azt állították, azért nem jöhetnek haza, mert itthon megveri ôket a rendôrség.

A díjátadási ünnepség után a több országból összesereglett újságírók és rendôrök a sajtó és a rendôrség kapcsolatáról vitatkoztak, pontosabban arról, hogy miként jeleníti meg a sajtó a bûnügyi krónikákban a nemzeti kisebbségieket és bevándoroltakat.

A rendezvény, amelyen meghívottként részt vett többek között egy magyarországi és egy romániai újságírócsoport, közöttük alulírott is, két nappal megelôzte a faji megkülönböztetés elleni harc nemzetközi napját, március 21-ét, amelyet 1966-ban hirdetett meg az ENSZ.

Balló Áron

Élesen bírálta hétfôn a nacionalista sajtó Emil Constantinescu államfôt vasárnapi nyilatkozatáért.

„Az államfô nyilatkozatát Belgrád hadüzenetnek tekintheti" — írta kommentárjában az Adevãrul. Az újság szerint Constantinescu elnök kérés nélkül sietett törvényesíteni a NATO koszovói beavatkozását. Egy ilyen nyilatkozat csak akkor lehetett volna jogos, ha az Egyesült Államok külön kéri erre, Románia pedig biztos garanciát kap, hogy a NATO leendô tagjaként beszél.

„Románia nincs abban a kényelmes helyzetben, mint Csehország vagy Magyarország, amelyek már a NATO tagjaként bejelentették, hogy — eltérô okokból — nem vesznek részt egy esetleges Jugoszlávia elleni támadásban. Amikor Bukarest arról beszél, hogy a NATO beavatkozása szükséges és jogos, nagyon nagy felelôsséget vállal — ingyen. Egy ilyen üres csekk lehet, hogy nagyon hasznos üzlet Constantinescu elnöknek, de nagyon rossz Romániának" — szögezte le az Adevãrul kommentárja.

A koszovói válságban egyértelmûen a szerb fél álláspontját támogató Cotidianul szintén azt hangsúlyozta, hogy „az államfô egyetért a NATO koszovói beavatkozásával — bár senki nem kérdezte a véleményét".

„Az egész világ figyelmen kívül hagyja, hogy az albánok már megsértették párizsi kötelezettségvállalásukat, amit az úgynevezett békemegállapodás aláírásával tettek. Kijelentették, hogy folytatják függetlenségi harcukat, ha a NATO nem avatkozik be a térségben, az elmúlt két napban pedig minden katonai összecsapást a terroristák kezdeményeztek Koszovóban" — írta a lap.

A Ziua nagy terjedelemben közölte a Romániai Szerbek Szövetségének nyilatkozatát. Az USR alelnöke által aláírt nyilatkozat szerint „a szerbek az utolsó emberig harcolni fognak szent földjükért, Koszovóért".

„A románok ugyanezt tennék, ha az ô szent földjük kerülne veszélybe, s erre kellene gondolniuk a román politikusoknak, akik azt tanácsolják a szerbeknek: hagyják, hogy idegen csapatok szállják meg ôket" — hangsúlyozta a nyilatkozat, amely a jelenlegi román vezetôk szemére vetette, hogy rendkívül könnyen elfelejtették, milyen történelmi és szellemi jelentôséggel bírnak a két »ortodox nemzetet« összekötô kapcsolatok".

Az utcai pénzváltóknál a forint 62/65, a márka 8000/9000, a dollár pedig 14 000/16 000 lejbe került.

Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a márka 8350/8800, a dollár 15 250/16 000, az olasz líra 8200/8700, az osztrák schilling 1154/1210 lejbe kerül.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]