1999. március 25.
(XI. évfolyam, 70. szám)

Szerda délután zsúfolásig megtelt a Béke tér a négy szakszervezeti tömb közös szervezésében lebonyolított tiltakozó tömegtüntetésre. Kolozsvári és környékbeli vállalatok szakszervezetei toborozták össze az ország általánosan rossz vezetése, az életszínvonal esése, a munkahelyek elveszítése miatti bizonytalanság ellen kezdeményezett figyelmeztetô megmozdulás több ezer részvevôjét a következô vállalatokból: Terapia, Clujana, Sanex, Ardealul, Unirea, Flacãra, RAT, FAM Construct, Argos, Textila Romat, Mecanica Marius, Fimaro, Armãtura, Carbochim, Somesul, Farmec, Electrosigma, Napochim, RATUC, Február 16, Fortpres, Renasterea Semco, CUG, Sinterom, Napomar, Elmet, ARL, Prodvinalco, Tehnofrig, Feleacul, Iris, Cero, Hidroenergetica, Unimet, tordai Sticla és Cimentul, tarnicai Hidrocon stb. A tömeg olyan feliratokkal vonult utcára, mint: Többet ne hazudjatok nekünk!, Dolgozni akarunk, nem koldulni, Le a tolvajokkal, Számolják fel a pénzügyi zárlatot, Megválasztottunk benneteket, ti megcsaltatok! stb.

A szónokok kiemelték a szakszervezeti mozgalom összefogásának szükségességét. Vasile Muresan (CSDR) név szerint az összes Kolozs megyei parlamenti szenátor és képviselô, valamint Fãrcas prefektus visszahívását követelte, akik, szerinte, nem képviselik a dolgozó tömegek érdekeit. Matei Brãtianu (Országos Szakszervezeti Tömb alelnöke) kilenc éve várta ezt az összefogást jelképezô napot, mert eddig Románia valamennyi kormányával a szakszervezeti tárgyalások falra hányt borsónak bizonyultak. Két nappal ezelôtt részt vett a bukaresti tárgyaláson, amelyen, szerinte, a kormányfô még a szakszervezetek követeléseit sem ismerte. Brãtianu felolvasta a Közszolgáltatások Nemzetközi Konföderációjának támogató üzenetét. Florentina Tonã (Frãtia Kolozs megyei elnöke) a decens élet biztosítását követelte, amelyben a mindennapi kenyér vagy villamos energia ne számítson luxuscikknek. Lung Teofil (BNS Kolozs megyei elnöke) a felelôtlen kormánypolitika következtében kialakult nemzetgazdasági zárlatot, az „afrikai" életszínvonal, a Nyugatnak való kiszolgáltatottságunkat sérelmezte. Az általános káoszban valódi társadalmi védôhálót követelt, Románia katasztrófájának nevezve Remes pénzügyminisztert. Grigore Pop (Alfa Kolozs megyei elnöke) a kormány és Constantinescu államelnök sürgôs lemondását szorgalmazta: „Addig nem nyugszunk, amíg nem nyerjük el jogunkat az élethez!"

Az egyórás tömeggyûlést követôen a tüntetôk a Prefektúra elé vonultak, hogy ily módon szerezzenek érvényt követeléseiknek. Kilátásba helyezték a figyelmeztetô sztrájkot, áprilisra pedig az általános sztrájk kirobbantását.

Ördög I. Béla

Azt követôen, hogy Belgrád kedden este „a Jugoszlávia elleni NATO agresszió lehetséges politikai és katonai következményeire" figyelmeztette Bukarestet, Javier Solana NATO-fôtitkár szerdán a Radu Vasilénak küldött üzenetében „elfogadhatatlannak" minôsítette a Románia címére küldött jugoszláv fenyegetést.

Simona Mirela Miculescu külügyi szóvivô beszámolt a NATO-fôtitkár üzenetérôl. Arról, hogy kedden éjjel a jugoszláv külügyminisztériumba rendelték a Jugoszláviával szomszédos országok nagyköveteit, s felhívták a figyelmüket arra, hogy politikai és katonai következményei lehetnek egy „Jugoszlávia elleni NATO-agressziónak".

Solana üzenetében leszögezte, hogy a NATO elfogadhatatlannak tartaná, ha a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság Románia területi egységét, politikai függetlenségét és az ország biztonságát fenyegetné. A fôtitkár hangsúlyozta, hogy a szövetség fontosnak tartja Románia politikai és katonai biztonságát, mivel a NATO-tagállamok biztonsága közvetlenül összefügg a partnerországok biztonságával.

A román külügyminisztérium álláspontja szerint Románia aggodalommal figyeli a koszovói válság alakulását. Bízik abban, hogy az utolsó pillanatban a jugoszláv vezetés álláspontjában olyan változás történik, amely lehetôvé teszi a NATO katonai csapásának elkerülését.

Az MTI azon kérdésére, hogy a NATO kérte-e már Romániától a román légtér használatának engedélyezését, a szóvivô azzal válaszolt: Bukarestbe eddig csak a NATO fôtitkárának már említett üzenete érkezett. A szóvivô hangsúlyozta: a koszovói konfliktus megoldásának módját illetôen Románia eddigi álláspontja változatlan, továbbra is érvényes Emil Constantinescunak az a nyilatkozata, hogy amennyiben a párizsi tárgyalások kudarcba fulladnak, szükséges és törvényes a NATO beavatkozása.

Victor Babiuc román védelmi miniszter és Constantin Degeratu tábornok, vezérkari fônök szerdán megerôsítette, hogy a koszovói válság megoldását illetôen Románia a NATO véleményét osztja, az euroatlanti szervezet oldalán áll.

Degeratu tábornok elmondta, hogy a román védelmi minisztérium "teljes mértékben felkészült, minden szükséges intézkedést megtett". Hozzátette, hogy továbbra is érvényben van az a határozat, amelyet a román parlament tavaly október végén hozott a NATO esetleges koszovói beavatkozásával kapcsolatban.

A parlament többséggel jóváhagyta, hogy a NATO légiereje rendkivüli esetekben igénybe vegye a román légteret, illetve elvi felhatalmazást adott ahhoz, hogy Románia fegyvertelen alakulatokkal részt vegyen az esetleges koszovói békefenntartó és humanitárius akciókban.

Másként vélekedett a parlamenti döntésrôl Ioan Mircea Pascu, a képviselôház védelmi bizottságának RTDP elnöke. Szerinte nem hagyható figyelmen kívül, hogy Románia nem tagja semmilyen katonai szövetségnek, s a tavalyi elvi döntést a parlamentnek most a konkrét helyzetet figyelembe véve ismét meg kell erôsíteni.

Az ellenzéki pártok közül a Román Nemzeti Egységpárt szerdán ismételten leszögezte, hogy Románia semmilyen formában nem vehet részt egy Jugoszlávia elleni támadásban. A RNEP egyben azt követelte: tartsanak népszavazást arról, hogy mi legyen az ország álláspontja a koszovói válságot illetôen.

Lapkommentárok:

Román szempontból jobb a háború Szerbiában?

A szerdai román lapok közül úgy látszik, "Nyugaton senki nem értette meg, hogy a Balkánon óriási hibát készülnek elkövetni, s e hibáért halottak és sebesültek tízezreivel, menekültek millióival és legkevesebb három ország — Jugoszlávia, Albánia és Macedónia — háborújával fognak fizetni".

"Lehet, hogy az Egyesült Államok nem foglalkozik a részletekkel a Balkánon, de hol van Európa?" — tette fel a kérdést az Adevãrul. Amennyiben a NATO megtámadja Jugoszláviát, a lap szerint a szerbek azonnal a koszovói albánok ellen indulnak, s csak idô kérdése, hogy a háború mikor terjed át Albániára és Macedóniára. Az új évezredet az európaiak "szabályos háborúval köszöntik majd a földrész szívében".

Az Adevãrul szerint ebben a helyzetben Romániát csak saját nemzeti érdekei vezérelhetik. Az egységes román nemzetállam számára alapvetôen fontos az európai és az atlanti integráció. Az ország számára nincs jövô a nyugati rendszeren kivül, de a jelenlegi kormány nem értette meg, hogy Románia nem lehet engedelmesen bólogató bábu. Azt pedig teljes határozottsággal ki kell jelenteni, hogy Jugoszlávia megtámadása nem szolgálja Románia nemzeti érdekeit.

"A Nyugat lábbal tiporja a legfontosabb jogot, amikor semmibe veszi a szerbek természetes és elidegeníthetetlen jogát Koszovóra" — írta a Cotidianul. A lap szerint az elmúlt napok ôrületében csak Oroszország viselkedett következetesen, a koszovói válság súlyosbodását pedig "egyesek arra próbálják kihasználni, hogy teljesen szabadon ugyanolyan súlyos, sôt súlyosabb akciókat hajtsanak végre". A Cotidianul ennek példájaként az említette, hogy "Budapest irányításával" "felerôsödött a Vajdaságban az autonómiát követelô magyarok hangja".

A Cotidianul szerint "Románia számára rendkívül kedvezô, hogy a szerbek ellenállnak. Bármilyen furcsán is hangozhat, román szempontból sokkal jobb megoldás a háború Szerbiában, mint annak elfogadása, hogy a nyugati politikai, diplomáciai és katonai nyomás hatására megcsonkítsák a szerb államot."

A mezôgazdasági kuponok a legutóbbi valutaár-robbanás következtében legalább 20–30 százalékkal értékelôdtek le. Az árak napi rendszerességgel nônek, a kuponok kézbesítése pedig bürokratikus akadályok miatt késik. A gazdák jól teszik, ha minél hamarabb áruba fektetik a „zöldhasú" értékjegyet.

Két nagybani mezôgazdasági lerakatban tegnap arra kerestük a választ, hogy hol, mit és milyen áron lehet beszerezni mezôgazdasági értékjegyre. A legnagyobb megyei mezôgazdasági lerakat, a SADA Rt. Munka úti telephelyén a vezetôség a kuponnal érkezô vevôkre vár, hogy kissé megpezsdüljön az eladás. Feier Nicolae gazdasági igazgató leginkább azt kifogásolja, hogy a traktor- és mezôgazdasági géptulajdonosok értékjegyre nem vásárolhatnak cserealkatrészt, pedig erre nagy igény volna. Idén a mûtrágyaforgalom növekedésében reménykednek, habár az idei árak igen magasak: az 50 kg-os zsák nitrogéntápanyag 125 ezer lejbe, a komplex mûtrágya 165 ezer lejbe kerül. Ez a roppant magas ár sem stabil, mert a marosvásárhelyi Azomures vállalat immár valutában számítja az eladási árat. Ez a forgalmazókat hozza nehéz helyzetbe, hiszen az árfolyam kiszámíthatatlan. A szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozó gazdák számára néhány gyomirtót is forgalmaznak, olyan szereket, amelyekre folyamatos az igény: Onezin, Captadin, Icedin, Promedan.

A tavaly tavaszi árakhoz képest a vetômagárak átlagosan száz százalékkal emelkedtek. A tordai kukoricahibrid vetômag a szakminisztérium által a termelôvállalatnak kifizetett 37%-os állami szubvenció ellenére is kilónként 15 ezer lejbe kerül. A SADA Rt. a Pioneer céggel tárgyal az amerikai nagyvállalat által forgalmazott és Erdélyben is bevált kukoricahibridek adásvételére. Az amerikai cég kukoricahibridjei állami szubvenció nélkül is 15 000 lejbe kerülnek: ha sikerül állami támogatást szerezni eladásukhoz, a tordai és a többi vetômagelôállító állomás akár lehúzhatja a redônyt, vagy reális mederbe tereli eladási árait.

A mezôgazdasági lerakat idén a kukorica és a zsákonkénti 40 kg-os és 150 ezer lejes tavaszárpán kívül más vetômagot nem forgalmaz. A krumpli vetôgumó Kovásznáról Kolozsvárra érve 9000 lejbe kerül, amire aligha akad vevô. Nagy valószínûség szerint a gazdák inkább a gyenge minôségû, saját termesztésû vetômagot fogják elvetni.

A kuponok többségére tavaly is gyomirtót, növényvédô szereket, mûtrágyát vásároltak, és idén sem lesz ez másként. A városban tucatnyi kisebb-nagyobb növényvédôszer-forgalmazó cég indult el, amelyek elsôsorban a kuponnal vásárló gazdákra vadásznak. A Növényvédelmi Felügyelôség Fagului utcai lerakatában négy nagy cég, a Brimex, Poliam, az Agrova és a Novortis forgalmaz szereket az év minden idôszakára, igen nagy választékban. Nincs olyan kórokozó vagy betegség, amelyre ne lehetne itt valamilyen hatékony vegyszert találni. Igaz, busás áron. Orbán Sándor, a felügyelôség munkatársa szerint, aki kifizetôdôen akar termelni, az rákényszerül e szerek megvásárlására. A kupon külön segítség, hiszen csökkenti az amúgy is magas költségeket. A szakember szerint a haszonnövények legnagyobb ellensége a gyom. Ha az élôsködô növényeket nem ölik ki idejében, a szalmásgabona termésének a fele eshet áldozatul. A másik felét a betegségek és kártevôk tehetik tönkre. Érvényes ez a megállapítás más növényekre is, például a paradicsomra, ami az elmúlt években sok kertben teljesen elpusztult.

A szereket tehát jó minél hamarabb beszerezni, mert a legtöbb importból származik: a valutaárfolyam változásával a kupon értéke napról napra veszít értékébôl.

Andrei Marga tanügyminiszter kedden jóváhagyta az Országos Oklevélhonosító Hivatal mûködési szabályzatát. Ennek négy tagja lesz, munkájukat egy 25 tagú Országos Oklevélhonosító Tanács segíti. Ôket az egyetemek szenátusainak javaslatai alapján miniszteri rendelettel nevezik ki, a romániai tanügy legjobb szakemberei körébôl.

A hivatal megállapítja az oklevelek elismerésének és honosításának kritériumait. Az egyetem elôtti oktatás esetében a honosító hivatal különbözeti vizsgák után ismeri el a külföldön végzett részleges tanulmányokat igazoló iratot. Az érettségi oklevelet abban az esetben honosítják, ha a kérvényezô román nyelv és irodalomból, valamint történelembôl különbözeti vizsgát tesz. Nem szükséges a különbözeti vizsga Moldova Köztársaságban, valamint a bukaresti Francia Iskolában érettségizett növendékek számára, akik román nyelv és irodalomból, illetve történelembôl is érettségiztek. Továbbá az érettségi oklevél honosításához nem szükséges különbözeti vizsgákat letenniük azoknak sem, akik egyetemi tanulmányaikat is külföldön végezték, illetve azoknak, akik olyan országban szereztek érettségi diplomát, amellyel Románia oklevélhonosítási megállapodást kötött.

Az oklevélelismerést és -honosítást a hivatal csupán a romániai lakhellyel rendelkezô román állampolgárok esetében végzi el. Külföldi oklevél, tanulmányi irat elismeréséért és honosításáért írásban kell fordulni az Országos Oklevélhonosító Hivatalhoz, amely a kérvényezô és a hasonló külföldi intézmények által szolgáltatott adatok alapján dönti el, hogy automatikusan elismeri, honosítja-e a bemutatott oklevelet, vagy pedig elismerés, honosítás végett az oklevélhonosító tanács elé terjeszti. Automatikus elismerésre, honosításra érvényben lévô kölcsönös oklevélhonosítási megállapodás vagy hasonló eset megoldása révén létrehozott precedens által nyílik lehetôség.

A kérés megválaszolása az egyetem elôtti oktatás esetében az iratcsomó leadását követô 15 napon belül várható. Amennyiben a honosításhoz különbözeti vizsgák szükségesek, a 15 napot azok sikeres letétele után számolják. Az automatikus elismerési-honosítási határidô az egyetemi és posztgraduális képzést igazoló oklevelek esetében 60 napra tolódik.

Amennyiben az automatikus elismerés-honosítás nem lehetséges, és az iratcsomót az Országos Oklevélhonosító Tanácsnak kell áttanulmányoznia, legtöbb 90 napon belül várható megoldás. Ha a tanács különbözeti vizsgákat ír elô, a hivatal megállapítja azok körülményeit, és az ügy megoldása a vizsgák sikerességét bizonyító igazolás leadását követô 30 napon belül várható. A honosító rendeletet végezetül a tanügyminiszternek kell jóváhagynia.

A hivatal az alábbi esetekben fenntartja a honosítási kérelem visszautasításának jogát: az oklevelet nem ismeri el az az ország, amelyben az oktatási intézmény mûködik; az oklevelet kibocsátó külföldi intézmény olyan, Romániában vagy más országban elkezdett tanulmányokat ismert el, amelyeket az illetô személy el nem ismert intézményben végzett; a román törvénykezés által az illetô szak esetében elôírt idôtartamnál rövidebb idô alatt végzett tanulmányok; az elismerés-honosítás automatikusan nem lehetséges. A kérelem visszautasítását vagy a döntés elhalasztását a hivatalnak átláthatóan meg kell indokolnia. A fellebbezések megoldási határideje 20 nap.

A tanulmányi iratok honosítási díja 15 ezer lej, az érettségi és posztliceális okleveleké 250 ezer lej, az egyetemi és egyetem utáni tanulmányokat igazoló diplomáké 500 ezer lej, a doktori okleveleké pedig 600 ezer lej.

K. E.

ZENÉS ÁHÍTATOT tartanak március 28-án, vasárnap du. 4 órától a kisbácsi református templomban. Vajda János gitármûvész játszik klasszikus darabokat. A kisbácsi református egyházközség minden érdeklôdôt szeretettel vár.

ZENÉS ÖSSZEJÖVETELT tart az RMDSZ kül- és belmonostori körzete pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban.

Az AGAPÉ Életvédô Alapítvány rendezvényei
FELNÔTT-ÓVODA — A baba-bábú a gyermekek életében témáról Kovács Ildikó beszélget a szülôkkel március 26-án, pénteken du. 5 órától. A Tálentum Kreatív Központ keretében március 27-én, szombaton de. 11 órától Színházasdi az iskolában témával foglalkoznak, tanácsokat adnak gyermekszínjátszáshoz, pantomimjátékhoz és bábjátékhoz. Az összejövetel vendége ugyancsak Kovács Ildikó rendezô. Helyszínük: Mócok útja 16/4. A rendezvények házigazdája: László Bakk Anikó.

Felkészítô
A kolozsvári Református Kollégium elôkészítôt szervez a képességvizsgára, és felkészítôt a szaktantárgyakból (bibliaismeret, egyházi ének) a kollégiumba felvételizni szándékozó tanulók részére, 1999. április 9. és 10-én 9 órai kezdettel. Az elôkészítô idején szállást biztosítanak. Érdeklôdni lehet a 064/169-070 vagy 064/199-548-as telefonszámokon.

— Hogyan viselte el mentelmi jogának megvonását Vadim Tudor?

— Olyan édes volt. Kideríttette magáról, hogy cukorbeteg.

-fi

• 200 millió lejes anyagi kárt okozott kedden délután a tûz Vasile Fodor sinfalvi gazdaságában. Leégett az istálló teteje, 2000 kg takarmány a lángok martalékává vált, s odaveszett 100 sertés is. A tûzoltásban falubéliek segítették a tordai katonai egységtûzoltóit.

A helyszíni vizsgálat egyelôre nem tudott magyarázatot adni a tûzvész okára.

• Minôsített lopás vádjával tartóztatták le Ioan Tudorel Demiant. A foglalkozás nélküli, büntetett elôéletû zilahi férfit a január 26-ról 27-re virradó éjjeli betöréses lopás elkövetésével gyanúsítják: azon az éjszakán a kolozsvári Tedi Kft. székhelyérôl 2,3 millió lej értékû élelmiszernek kelt lába.

• Kettôtôl 10 évig terjedô börtönbüntetésre számíthat a szamosújvári Cornel Utu (42), akit befolyással való üzérkedés miatt helyeztek 30 napra szóló elôzetes letartóztatásba. A foglalkozás nélküli, rovott múltú férfit azzal gyanúsítják, hogy februárban és márciusban 1,2 millió lejt, 1200 márkát és 100 dollárt kért és kapott 6 szamosújvári személytôl. Cserébe közbenjárást és soron kívüli ügyintézést ígért a bukaresti olasz nagykövetségen, ahonnan vízum és munkavállalói engedély beszerzését szavatolta.

• Nagyszabású villámellenôrzést tartottak hétfôn és kedden a 4-es számú (Monostor negyedi) körzet rendészei. Hatvankét esetben róttak ki összesen 5,509 millió lej értékû pénzbírságot. A legtöbben (27) az új közlekedési rendszabályok ellen vétettek, csendháborításért 11, törvénybe ütközô kereskedelmi tevékenység miatt pedig 10 jegyzôkönyv készült.

Turós-Jakab László

• Lejárt az engedékenység ideje: ezentúl a törvény elôírásai szerint járnak el a közlekedésrendészetiek — közölte Ioan Pãcurar hadnagy. A közlekedésrendészeti osztály sajtószóvivôje elmondta, hogy a múlt héten tartott közúti ellenôrzések során 16 vezetôi engedélyt és 32 forgalmi engedélyt vontak be, s 80 kihágási jegyzôkönyv készült. Harminc gépkocsivezetô megúszta figyelmeztetéssel, a többiek pénzbírságot fizetnek, s egy részük meghatározott idôre vezetôi engedély nélkül is maradt.

• Az 1966/328-as rendeletet módosító 1998/890-es kormányhatározat életbe lépése óta eltelt idôszak tapasztalata szerint az új megengedett sebesség betartása és a biztonsági öv becsatolása okoz gondot a gépkocsivezetôknek. Kevesen tudják azt is, hogy a „belátást gátló fólia" használatát is tiltja a törvény. A lekaparásra egyelôre 15 nap haladékot kapnak a gépkocsivezetôk, de rövidesen a forgalmi engedély idôleges bevonásával fogják meggyorsítani ezt a „folyamatot".

• A Román Autós Klubbal (ACR) terveznek közös akciót az Albac utcabeliek. Céljuk a nem megfelelô mûszaki állapotban közlekedô jármûvek „kiszûrése". Esztétikai rendellenességek (karcolások, rozsda stb.) esetében csak a forgalmi engedély „ugrik", a kormányzási, illetve fékrendszer hibái viszont már a vezetôi engedély bevonásával járnak.

Turós-Jakab László

Iskoláink környezetéért címmel, környezeti nevelés-képzést tartott a kolozsvári HERO — Egészséges Környezetünkért Regionális Szövetség, március 19–21. között, a Brassai Sámuel Elméleti Líceumban, amelyen marosvásárhelyi, parajdi, gyergyói, kolozsvári pedagógusok és pedagógusjelöltek vettek részt. Vetélkedôk a környezeti nevelésben címmel Serényi Éva (Parajd-Halit), A szerepjátékról Hajdú Erzsébet (Marosvásárhely, Fókusz Nevelési Központ), Iskoláink belsô környezetérôl dr. Mócsy Ildikó (Kolozsvár, HERO) tartott elôadást. A környezeti nevelésrôl, A projekt módszer a környezeti nevelésben, Nevelési projektekrôl címû témákat Tóth Mária tolmácsolta.

A képzés a csoportszellem kialakulását, az együttmûködési készség és egyéb készségek, képességek, ismeretek fejlesztését szolgálták.

Pataki Erika

Március 24-én tartották a tuberkulózis elleni küzdelem világnapját. A tuberkulózis a Mycobacterium tuberculosis által okozott betegség, mely megtámadhatja a tüdôt, vesét, bôrfelületet, ízületeket és a csontozatot stb. A betegség világszerte elsôdleges gondja az orvostudománynak. Évente 8–10 millió újabb esetet jeleznek. Világviszonylatban 1,7 milliárd megbetegedést tartanak nyilván. Erre a betegségre mondják, hogy a szegénység jele.

A fejlett országokban az elmúlt években érezhetôen csökkent a megbetegedések száma, míg a fejlôdô országokban növekedô tendenciát mutat. Kolozsváron 1998-ban 100 000 lakos közül 87 betegedett meg tuberkulózisban. Az egészségügyi minisztérium megkülönböztetett figyelmet fordít e betegség leküzdésére, illetve megelôzésére. Így jött létre a Tuberkulózis Ellenôrzésének Nemzeti Programja 1997–2000.

A betegséget a következôképpen próbálják megelôzni: BCG oltással, optimális egészségügyi, higiéniai feltételekkel, kiegyensúlyozott táplálkozással, fizikai mozgással, az alkohol és dohány fogyasztásáról való lemondással, csak felfôtt tej fogyasztással, egészséges életmódra nevelést propagáló tanfolyamok elindításával.

A betegség a legtöbb esetben gyógyítható, azzal a feltétellel, ha a páciens szigorúan betartja az orvos utasításait, és rendszeresen jelentkezik felülvizsgálatra.

H. Gy.

A kolozsvári zenelíceumban bevett szokás, hogy a tavasz érkeztével, amikor már több mint féléves munka áll diák és tanár mögött, a sok gyakorlással elért mûvészi teljesítményt bemutatják a közönségnek egy-egy szólóest, kamarazeneest, vagy éppen énekkari vagy zenekari est keretén belül.

Március 21-én, vasárnap este Guttman Mihály tanár végzôs növendékeinek Schumann-estjére került sor a zenelíceum zsúfolásig megtelt dísztermében. A mûsor elsô számaként Schumann egyik kései mûvét hallhattuk, az 1851-ben íródott op. 110-es triót. A zongorára, hegedûre és csellóra írt g-moll triót mély kifejezôerô jellemzi. A mû hallgatása közben egy harmonikus egyetértésben élô család különbözô hangulatú beszélgetéseit véltem felfedezni, melyben apa, anya és gyermek nemcsak értik egymás szavát, hanem néha ki is találják egymás gondolatát. Horea Haplea zongorán, Cornelia Gudea hegedûn és Claudia Mãties csellón színesen, harmonikusan, jó technikai felkészültséggel oldották meg ezeket a párbeszédeket.

Az op. 46-os Andante és variáció két zongorára, két csellóra és kürtre, nehéz technikai feladat elé állította az együttest — Horea Haplea és Nicoleta Ion zongora, Alban Robin és Claudia Mãties cselló, valamint Lucian Tompa kürt —, egy-egy hamis intonációtól eltekintve, ez a mû érdekes színfoltja volt az estnek. A fénypont azonban az op. 44-es Esz-dúr kvintett volt. Robert Schumann mûvészetében az 1842-es esztendô a „kamarazene éve". Ebbôl a periódusból származik két nagyobb lélegzetû, azonos Esz-dúr hangnemben íródott mûve: az op. 44-es kvintett és az op. 47-es kvartett. E két mû közül a szerkezetében kiegyensúlyozott kvintett, Schumann legtöbbet játszott kamaramûve. A zeneszerzô beethoveni felfogás szerint a zongora mellé rendeli a jól összeforrott vonósegyüttest. A kvintett dallamanyaga, a hangszerek intonációja, a jellegzetes modulációk sajátos, egyéni hangulatot árasztanak. A játékosan megoldott kérdés-felelet sorozat, a gazdag színskála, a periodikus visszatérések, nehéz technikai megoldásokat takarnak. Az együttes tagjai — Nicoleta Ion zongora, Raluca Stâncel hegedû, Dana Tolan hegedû, Ioan Petrache brácsa, és Alban Robin cselló — gyôzték az erôpróbát, bizonyítva, hogy a négyévi együtt muzsikálás nem volt hiábavaló.

Végzôs diákok kamaraestje volt ez a tavasz elsô napjára idôzített, élményekben gazdag Schumann-est. Végzôs növendékek esetében mindig felmerül a kérdés, hogy vajon mivel is tarisznyálta fel ôket az iskola, jelen esetben mit tett ezen zenésznövendékek batyujába Guttman Mihály tanár? És akkor bátran sorolhatjuk, hogy mint annyi elôzô fiatalnak, ezeknek is: az együtt zenélés szeretetét és örömét, a pontos, igényes mûvészi munka tiszteletét, az egyéni mûvészi tehetség csoportmunkában való kifejlésének önzetlenségét... s a boldogságtól kipirult fiatal arcokat nézve hiszem, hogy életre szóló, gazdag útravalóul.

Kulcsár Gabriella

A harmadik oldalon található vezércikk arra keresi a választ, hogy mit hoz számunkra a tavasz. A Beszterce-Naszód megyei RMGE példát mutat, tudhatjuk meg az egyesületi rovatban megjelent írásból. 1999. március 6-án Kisiratoson tartotta meg az RMGE országos küldöttgyûlését, amely egyesületünk megalakulásának 155. évfordulója jegyében zajlott. Svájci biotermesztési tapasztalatokról és bajorországi gazdálkodási példáról is olvashatnak. Ismét van keresztrejtvény, amelynek témája: Természetbarátok Gyergyóról. Megtudhatjuk, hogy a termés alakulását az elôvetemény nagymértékben befolyásolja, és azt is, hogy milyen faj és fajta gyümölcsoltványokat vásárolhatunk a kolozsvári gyümölcsészeti kutatóállomáson. Egy oltvány 20 000 lej. Cikket közöl a lap a termesztett mályva és a vöröshagymáról is. Növényvédelem a palántanevelésben: ebben az anyagban a szakember idôszerû tanácsokkal látja el zöldségtermesztô gazdáinkat.

Van szôlészeti és virágkertészeti anyag is az Erdélyi Gazda márciusi számában. A lovat kedvelô gazdák is találnak olvasnivalót. Bemutatják a mezôhegyesi Nóniuszt. A biológiai védekezés hathatós eszköze a feromon csapda. Errôl is többet kellene beszélni, és fôleg tenni szélesebb körû alkalmazása érdekében. Aki a lapot elolvassa, megtudhatja azt is, hogy a bio- vagy ökogazdálkodásban mit jelent az átállási idô. Olvasói kérdésre a szerzô tisztázza a gülle fogalmát.

Barazsuly Emil

belemelegedtem volna Murádin Jenô könyvébe, ha a modern technika (?) ki nem oktat március 24-i, szerdai lapszámunk 2. oldalán. Így viszont, a recenzió elsô mondatának láttán, mindössze forronghatok, és az olvasó szíves elnézését kérhetem.

N. J.

Keserûen fájdalmas az, ha múltunkat mások cinikusan becsmérlik, ha népünk soha nem gyógyuló történelmi sebeit fel-feltépik. Még elszomorítóbb azonban az, amikor mi magunk is hozzájárulunk, akár felelôtlenül vagy netán tudatosan, balsorsunk éltetéséhez. Az idegenek bántásait ugyanis kénytelenek vagyunk elszenvedni, s alkalomadtán lázadozni ellene (Recrudescunt inclitae hungariae gentilis vulnera [felszakadoznak a nemes magyar nemzet sebei], így kezdôdött a kuruc szabadságharc felhívása). Múltunk önmagunk általi meghamisításával szemben azonban szinte védtelenek vagyunk.

A Kárpát-medence nyolcvan évvel ezelôtti feldarabolásáig egységes földrajzi és történelmi betájolású és szerkezetû volt. Ebben a természetes keretben a magyarság élete, minden viszontagság (tatárjárás, törökdúlás, kuruc szabadságharc) ellenére, folytonosan és egyöntetûen fejlôdött; úgy Erdélyben, mint a többi történelmi tartományban. Az I. világháborút lezáró természetellenes (környezetgazdálkodási, kulturális-etnikai) politikai erôszakos feldarabolás alapjaiban bonyolította össze az évezred folyamán, sajátos helyzetébôl adódóan kialakult egységes közigazgatási és földrajzi-gazdasági szerkezetet. Új, mesterséges tájtagolódású utódállamokat hoztak létre a Kárpát-medencében, melyeknek szerkezete nem fedi át a múltbeli természetes és történelmi helyzetet. Az átfedések összeegyeztethetetlenségébôl következik minduntalan, szóban és írásban, a legtöbb kortévesztés és földrajzi-történelmi honismereti tudatzavar, múltunk önmagunk általi meghamisítása. A múltbeli események, történések, alkotások és eredmények a Trianon elôtti rendszer kereteibe tartoznak, és nem moshatók össze a nyolcvan évvel ezelôtt erôszakosan létrehozott közigazgatási rendszerek szabályaival, szokásaival.

A trianoni döntések haszonélvezôinek nyilvánvalóan igen elônyös és célszerû a földrajzi-történelmi törésvonalak minél teljesebb eltüntetése, ittlétük folytonosságának hangoztatása. Nem meglepô, hogy ez a tudatos, makacs szándék minden tevékenységükben megnyilvánul. A kolozsvári botanikus kert 1919-ben kinevezett igazgatójának kézenfekvôen magától értetôdô volt azt állítani, hogy Erdély ôsi gyümölcsei a római telepesek közvetlen hagyatéka. Egy történelemtanárnô azon háborodott fel nemrégiben, hogy az amerikai földrajzi társaság folyóiratában (National Geographic, 1997., 2. sz., ill. 6. sz.) a mongolokról és a tatárjárásról (1240–1241) írott tanulmányban nem említették meg, „azon szörnyû idôknek kitett Romániát". Bizonyára nem is gondolt arra, hogy nem létezett akkoriban ilyen nevû ország. Jellemzôen csatolható ide a tankönyvekrôl közölt legújabb hír, amely szerint (Szabadság, 1999. március 18.) a tatárjárás jótékony hatású volt (kiknek?), mert „a tatárok visszaszorították a magyar és katolikus expanziós törekvéseket". Az ehhez hasonló kétséges vélekedéseket lehet kifogásolni, másként is magyarázni. Mit lehet tenni viszont olyan bosszantó visszásságok ellen, mint amilyen az erdélyi egyetemi oktatásról írott füzetecske címébôl és tartalmából következik: az egész borítólapot kitöltô „Romániai magyar fôiskolai oktatás", a harmadik oldalon pedig: kezdetei a XVI. század. Ne csodálkozzunk, ha a kontinuitás fanatikusai felfogásuknak megfelelôen hivatkoznak rá. Hiszen a legcsekélyebb zavar nélkül dicsekszenek még azzal is, hogy „Romániában legelôször Temesvárott volt villamos".

Az értekezleteket szervezôk, a kutatók, s általában az írástudók nemigen szenvednek a szerénységtôl. A rendezvényeket igyekeznek minél rangosabbaknak feltüntetni, az egyéni eredményeket minél jelentôsebbeknek (fel)értékelni. De talán manapság nem is lehet szerénykedni, mert már a tudományt is, akárcsak a pénzkamatot, percentre mérik (szcientometria), és aki nem publikál — az pusztul (publish or perish). Kegyetlen a verseny ebben a szakmában is! A nem eléggé elítélhetô és elszomorító felületesség, kortévesztés és hontudatzavar mellett a kor borzasztó hajszája is oka lehet azoknak az oly gyakori bosszantóan hamis bejelentéseknek, melyek a rendezvények hirdetéseiben tapasztalhatók. Ezek szerint az értekezleteken a legtöbb esetben „külföldi elôadók" és „határon kívüli szakemberek" is részt vesznek. Mintha nem csak ahajt Pest-Budáról, ill. az anyaországból jönnének ide, haza. Ha a görögnek Konstantinápoly az örök fôvárosa, nekünk is az kell(ene) legyen Budapest, s ha a brazíliainak Portugália az anyaországa, az óhaza (old country), akkor nekünk sem lehet más, mint a Kárpát-medence csonka közepe.

Természettudományos közleményekben (de bizonyára más tárgyúakban is) valósággal hemzsegnek a kortévesztéses, dicsekvô, félrevezetô állítások, mint amilyenek: „hazánkban karvalyt szubfosszilis anyagban Esküllôn... találtak, míg külföldrôl... Magyarországról közöltek" (1998); „Románia területén mürmekológiai [hangyatani] kutatások ... már a XIX. század elejérôl vannak" (az adatok Erdélyre vonatkoznak) (1998); „Románia Desmidia [díszmoszatok] kutatások... 1943" (1974); „a Bryozoa [mohaállatok] romániai adatait... Vángel (1894) összegezte" (úgyszintén Erdélybôl) (1999). És így tovább szinte a végtelenségig. Ez a meggondolatlan „tudományos" összemosás szerves részévé válik annak a „természettudományos homogenizálásnak", melyet a más kutatók makacs céltudatossággal hivatásszerûen és elhivatottsággal végeznek szorgalmasan már nyolcvan éve, igyekezvén eltüntetni a múltbeli eredményeket (pl. a növényfajok és növénytársulások magyar vonatkozású adatait, neveit, szerzôit; Thymo-comosi-Seslerietum rigidae [Zólyomi 1939] Pop et Hodisan 1985). De az anyaországi kutatók sem vétek nélküliek a Kárpát-medence természetes egységének a megcsonkításában. Egy ökológiai-vízügyi tudományos értekezleten (1998. dec.) az elôadók olyan kimérten csak a Csonka-ország területére vonatkoztatták vizsgálataikat, mintha a trianoni határon kívüli részek egyáltalán nem befolyásolnák az ottani állapotokat, mintha a jelenlegi özönvizek nem a környezô, minden tekintetben (erdô, bokor, gyeptakaró, történelmi hagyomány) lekopasztott dombos-hegyes tájakról sietne oda.

Az írástudók felelôsségét sokan és sokszor szorgalmazták. A Bibliától kezdve a napjainkban megjelenô számtalan közleményig. Biztató volna számunkra, a még itthon maradottakéra, ha ez a nagyon sokszor kijelentett figyelmeztetés erdélyi sajátos feladatainkra is fokozottan és eredményesen érvényesítôdne. Mert a múlt ismerete és a jelen szemmel tartása és kritikai elemzése nélkül elképzelhetetlen a megmaradásunk.

Nagy-Tóth Ferenc

Belviszályok, a megosztottság, a szétszakadás veszélyének árnya vetül a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpártra: az elmúlt napok történései azt bizonyítják, hogy tovább élezôdik a konfliktust a „rebellis és fanatikus talibánoknak" stigmatizált, a Boilã fivérek és Victor Ciorbea volt kormányfô neve által fémjelzett csoportosulás, valamint a Radu Vasile miniszterelnök támogatását biztosító parasztpárti többség között. Olyannyira, hogy az elmúlt hét végén a „Boilã-klán" minden teketóriázás nélkül megfogalmazta a pártból való kiválásuknak és egy új politikai formáció létrehozásának az igényét. A szombati bukaresti találkozón — amelyen szép számban vettek részt parasztpárti személyiségek, a Polgári Szövetség, illetve a Volt Politikai Foglyok Szövetségének a képviselôi, a KDNPP területi, elsôsorban erdélyi szervezeteinek vezetôi — éles hangú bírálatot fogalmaztak meg a parasztpárt jelenlegi vezetôsége, ennek politikai irányvonala ellen. Boilãék szerint ez messze eltér a párt eredeti értékrendjétôl, a Iuliu Maniu-i szellemi örökségtôl. Boilã szenátor és köre felszólította a KDNPP vezetôségét, hogy vonja meg bizalmát a Vasile-kabinettôl, ennek hozzá nem értését, a koalíción belüli, elsôsorban a Demokrata Pártnak tett indokolatlan kompromisszumait, megalkuvó politizálását kéri számon, akik még attól sem riadnának vissza, hogy alkalomadtán az RTDP-vel szövetkezzenek. A pártból való kiszakadást szorgalmazó csoport a tulajdonviszonyok mielôbbi rendezését, az átvilágítási törvényt, a kommunizmus erkölcsi perét, határozottabb, következetesebb kormányzási koncepciót, az elszaporodó korrupciós esetek megfékezését sürgeti.

A kommunista diktatúra éveiben görög katolikus papként hosszú börtönévekre ítélt Matei Boilã Kolozs megyei szenátor és fivére, dr. Ion Boilã — egyébként Iuliu Maniu vér szerinti unokái — az olyan személyiségek megnyerésére számítanak, mint Victor Ciorbea, Ion Ratiu képviselô vagy Ticu Dumitrescu szenátor. Ôk valamennyien kitüntették részvételükkel a szombati gyûlést, egyértelmûen azonban egyikük sem nyilatkozott arról, hogy szándékában áll-e a létrehozandó pártba átigazolni. Ennél sokkal határozottabb volt az Ana Blandiana vezette, egyébként vitathatatlanul a Ciorbeaékhoz közel álló Polgári Szövetség, amely hangsúlyozta: a szövetségnek nem áll szándékában semmilyen új pártban, koalícióban részt vállalni. Ion Diaconescu parasztpárti elnök a sajtónak adott nyilatkozatában néhány szóban kifejtette: egyáltalán nem hajlandó komolyan venni a kiválással fenyegetôzôket. Vállvonogatva csak annyit mondott: a parasztpárti vezetés maga sem elégedett túlságosan a Vasile-kormány teljesítményével, de jobb alternatíva nem kínálkozik.

Politikai megfigyelôk közül többen is úgy látják: Boilãék „szecessziós" törekvéseinek valóra váltása következtében nemcsak a parasztpárt gyengülne meg, hanem az új párt egyáltalán nem politikusi matériából gyúrt személyiségei is marginalizálódnának. Mások a parasztpárt meggyengítésében érdekelt erôk által a hiszékeny Boilãék számára odakészített csapdától tartanak.

A parasztpártra mindenképpen károsan ható viták sokkal mélyebb eredetûek, semhogy csupán afféle hatalmi ambícióktól vezérelt érdekcsoportok egymásnak feszülésének, az épp hatalmon levôknek, és a peremre szorítottak bosszútól vezérelt feltörekvésének lehessen felfogni. Az igazi törésvonal — vélik többen — a mentalitásbeli különbségen húzódik meg. Törésvonal a pártnak az erdélyi, a konzervatívabb értékrendet magáénak valló, vitathatatlanul kisebbségben lévô hívei (akiknél mellesleg hagyománya van a Bukarest-központúság megkérdôjelezésének, lásd egy másik ôs, Romul Boilã 1931-bôl származó munkáját Románia föderalizmusáról), illetve a Radu Vasile-típusú, mondjuk úgy „pragmatikusabb", a kompromisszumokra és a pillanatnyi politikai érdekekre könnyen hajló vezetôi között. Akiknél a becsületszó, a „gentleman agreement" — saját bôrünkön tapasztalhattuk — semmire nem kötelez, s ha olyan a helyzet, tényleg nem áll messze tôlük az sem, hogy „kormányra menjenek" akár az Iliescu-párttal is. (Ha kell, esetleg épp az RMDSZ feláldozásának árán is — tehetjük hozzá.)

Vizsgálva, elemezgetve a parasztpárt belharcainak jelenlegi állását, akarva-akaratlanul felötlik a kérdés: milyen szövetségesre számíthat az RMDSZ, a romániai magyarság az ilyenformán megosztott vezetô kormánypártban? Melyik az az irányvonal, az az értékrend, amelyhez közelítve valóban egy új típusú partnerséget tudunk kialakítani velük? Az erdélyi vonal, amelynek a kommunizmus elleni indulatuknál már csak a „felvilágosult nacionalizmusuk" következetesebb, s amely oly károsan befolyásolta az elmúlt idôszakban az önálló magyar egyetem ügyét is? Vagy a balkáni alkuszok szintjére süllyedt politikai üzérek, akikkel — megfelelô ellenszolgáltatást ígérve — akár egyezségre is lehet alkalomadtán jutni?

A kérdés mindenesetre még egy ideig nyitott marad. Legalábbis addig, ameddig a parasztpárton belül — valahonnan, valamilyen irányból — felbukkan, magára talál egy olyan személyiség, aki nemcsak elnöke vagy ennek ellenjelöltje, hanem szellemi vezetôjévé válik e pártnak, s szavahihetô vitapartnerévé a politikai szövetségeseknek, ellenfeleknek egyaránt. Aki, ha nem is szeret bennünket, de olyan társadalom megteremtését szavatolja, ahol mi is megtaláljuk a helyünket.

Székely Kriszta

„A jó mû igazságával bevilágítja maga körül a teret, hatalmával elismerést vív ki, szépségével megnyugtató örömöt sugároz szét. A mestermû megbabonáz, mint nyári éjszakákon a sziporkázó csillagos ég" — a gondolatok rögzítésére önkéntelenül egymás mellé vetett szavak, ahogyan a mester jellemezte festészete „írásbeli kísérô-tanúit", rég túllépték a festôi ars poetica határait. Mert Mohy Sándor mûvészeti íróként is maradandót alkotott. Páratlanul gazdag életmûvét csodálva — minden baráti látogatás fénypontja a sajátos illatú mûteremszoba volt, a festôálványon éppen száradó legújabb képpel — gyakorta ötlött fel bennem a kérdés: honnan az a kiapadhatatlan ôserô, amely jóval túl a kilencvenen még mindig alkotásra, mestermûvek megalkotására serkenti a mestert? És jött is a válasz nyomban: a Szamos-parti agyagból gyúrott ôsembertôl, amellyel berobbant a mûvészeti életbe a bivalyos képeken, a Kôfaragókon, az Ôsanyán, a Danaidákon keresztül a tökös és napraforgós csendéletekig Mohy Sándor ösztönösen mindig ráérez a lét mindennapi csodáira. S ameddig ez a kiapadhatatlan forrás mindegyre újra és újra termeli önmagát, ontja az újabbnál újabb festôi témát, a mester ecsetje is csak rövid idôre pihenhet meg.

Mohy Sándor pár nap múlva lesz 97 éves. A sors kegyes ajándéka, a hosszú élet, nem az ô érdeme. De ahogyan rendkívül gazdaggá és tartalmassá tette önmaga, környezete és mûvészete csodálói számára ezeket a páratlanul termékeny évtizedeket, már saját magának és annak a bizonyos ôserônek köszönhetô, amelyet sikerült önmagában felfedeznie és maximálisan kiaknáznia. „A mûvészet tulajdonképpen csodálkozás, szerelem és kifejezô erô" — véli a mester, aki ennek a csodálkozásnak, de fôként rajongó szerelemnek ma is a régi kitartással és hévvel hódol. Mert az igazi szerelem nem csapodár, s a nagy mesterek kitartók.

Németh Júlia

Apropó — Mátyás-szobor. Vagy régi, kolozsvári mivoltunk számára egyszerûen: a Szobor.

A sors úgy hozta, hogy egy idô óta figyelmünk akarva, nem akarva, a szoborra terelôdik. Megvan ennek a jó oldala is, hiszen a szobor eddigi történelmének közel száz éve alatt — avatását leszámítva, amikor jól ment sora — talán soha nem állott a kolozsváriak (de nem csak a kolozsváriak) érdeklôdésének ennyire központjában, mint éppen ma. Még a szoborral szemben mindeddig közömbös kolozsvári ember is — ha van ilyen — akaratlanul odafigyel. A téren jártában, közelében lassítva, vagy percnyi pihenôt tartva, a járókelô gondolatban köszönti a szobrot, s némán szót váltva, eltelt, vagy telô életük közös emlékeire emlékezik. Mert nemigen akad kolozsvári polgár, akit valamilyen emlék ne kötne hozzá.

Az emlékezôk közé tartozom most én is.

1932 októberében, nem egészen 18 évesen iratkoztam be a kolozsvári Szépmûvészeti Iskolába. Mûtermeink a sétatéri korcsolya-pavilon emeleti helyiségeiben voltak. Házon kívül, a Mikó utcai klinikákra jártunk mûvészeti bonctan-órákra, melyeket dr. Victor Papilian tudós egyetemi tanár tartott a vezetése alatt álló Anatómiai Intézetben. (Tudománya mellett nagy mûvészetbarát volt. Késôbb — mellékesen — éveken át igazgatta a kolozsvári Román Operát is.)

És hasonlóképpen házon kívül hallgattuk dr. Coriolan Petranu professzornak mûvészettörténeti elôadásait a tudományegyetem Farkas utcai központi épületében.

A mûvészeti szakosítás csak a következô (másod)éven történt. De felvételi vizsgánkon a felügyelést, bizonyára legfiatalabbként, szobrász tanárunk, az akkor 30–31 éves kitûnô Romulus Ladea — tanulmányi éveimben aztán végig mesterem — végezte. Egy hófehér gipsz szoborfej után készített, határozottan, de gorombán szerkesztett-épített rajzom bizony elég feketére sikerült. (Úgy emlékszem, akkor járt kezemben elôször rajzszén, de elôírás szerint azt kellett használni.) Az „Ingres" lap jobb felsô sarkára fel kellett írnunk nevünket. Ladea innen tudhatta meg, hogy magyar vagyok. Váratlan pillanatban a hátam mögül, magyarul jegyezte meg: „te szobrász leszel". Akkor sem tudtam, ma sem, hogy vizsgarajzom feketesége, avagy gorombasága sugalmazta számára azt, ami késôbb bekövetkezett. Tudom, nem azért lettem szobrász, mert ô akkor megjósolta, de ráhibázott.

Még azon az ôszön, egy szép, vénasszonyok nyarához illô napsütéses, ebéd utáni idôben Ladea karon fogott (ez szokása volt), hogy: „gyere, sétáljunk egyet". Utunk a sétatéri mûteremtôl a központ irányába tartott. Útközben a mûvészetrôl beszélt, a széprôl, a mûvész hivatásáról, az alkotónak munkájában a mûvészi szép keresésérôl és megvalósításáról. Apostoli meggyôzéssel és meggyôzôdéssel beszélt. A társalgás — de inkább elôadás, mert én jóformán csak ittam magamba a hallottakat — magyarul folyt. Igen jól és szívesen beszélt magyarul. A végén kikötöttünk a szobornál. „Gyere, lássunk egy szép dolgot." „Ez egy jó dolog" — erôsítette közvetlenül utána, nyomatékkal, fejével a szobor irányába intve. (Ez különben szavajárása volt. Így fejezte ki mindig — iskolai korrektúrái alkalmával is — álláspontját, ha valami tetszett neki, valamivel egyetértett, valamit elismert.) Aztán méltatta Fadruszt és méltatta a szobrot. Kiemelte annak egyedülállóságát, lenyûgözô nagyszerûségét. Állítását a mûvész-szakember hozzáértésével részletesen alátámasztva, mondandóját azzal fejezte be, hogy a szobrot sokszor és jól nézzem meg és sokat tanuljak belôle. Aztán — ô barátságosan, én félénk megilletôdéssel — búcsút vettünk. Számára irány a New York kávéház volt, én az október végi, immár korai sötétedésben a Brétfû felé vettem utam, a Lomb alatt levô szállásomra. (Onnan jártam be naponta a Sétatérre. Gyalog.)

1933 tavaszán jártunk. Az év végi vizsgák felé tartva.

Dr. Coriolan Petranu amfiteátrum módján lépcsôzetesen alakított elôadóterme mindig eléggé látogatott volt. Az aránylag kis számú képzômûvész-hallgatón kívül történész és irodalom szakos egyetemisták is hallgatták a professzor elôadásait. A mûvészettörténeti órák vonzották még a városnak a mûvészet iránt érdeklôdô civil hölgyeit és urait is, akik Petranu elôadásain szívesen látott vendégek voltak, és akkori bevett szokás szerint szabad bejárásuk volt az egyetemre. Az elôadások mindig az esti órákra estek, s a májusi enyhe tavasz a mûvészet izgalmas történetének hallgatásán kívül a hölgyeknek módot teremtett új ruhakölteményeikben való díszelgéshez. A mindig elegáns agglegény-elôadó a gyengébb nem közismert tisztelôje volt.

A professzor arra az évre elôirányzott anyagának — az újkor mûvészetének — már csak a maradékánál tartott: a tárgyalt korszak hazai vonatkozásait külön, a legvégén ismertette. Rátérve mondandójának szobrászati területére, a felhozott példák között külön is kitért Fadrusz Jánosnak Kolozsvár fôterét díszítô Mátyás király lovas emlékére. Coriolan Petranu, a bécsi egyetemen Joseph Strzygwski nemzetközi hírnevû mûvészettörténésznek, az összehasonlító mûvészettörténet megalapítójának tanítványa (gyakran is hivatkozott reá elôadásai során) több mint bizonyos, hogy nem tévedett, amikor a kolozsvári szobrot a világ legjobb lovas emlékei közé iktatta. Úgy okoskodott, hogy a ló–lovas összetett problematikája, a két, egymástól elütô elemnek, mind formailag, mind mondandójában való egybefogása a mûvészt rendkívüli nehézség elé állítja. Fölötte csak kevés esetben sikerült a szobrásznak maradéktalanul gyôzedelmeskednie. Ezért, ebben a mûfajban (lovas emlék) a remekmûvek száma igen kevés. Szerinte mindössze hét. Ezek közé tartozik Fadrusz kolozsvári alkotása is. Aztán felsorolta idôrendi sorrendben a szerinte érdemeseket: 1. Marcus Aurelius — ismeretlen ókori szobrász munkája, kb. II. sz. Róma, Capitolium. 2. A Bambergi lovas — ismeretlen középkori mûvész alkotása, XIII. sz. Bamberg (Bajorország). 3. Szent György — Kolozsvári Márton és György szobra, XIV. sz. Prága. 4. Gattamelata — Donatello mûve, XV. sz. Padova. 5. Colleoni — Verrocchio alkotása, XV. sz. Velence. 6. Nagy Péter cár — Falconet alkotása, XVIII. sz. Szentpétervár. 7. Mátyás király — Fadrusz szoboregyüttese, XX. sz. Kolozsvár.

Számomra, aki most, napjaink fôtéri kavarodásában és az emberi értetlenségtôl megrökönyödve emlékezem, jóformán már csak a mesék világába valónak tûnik a több mint hatvan év elôtti, egyszerre két, kétségbevonhatatlanul „jó" román ember szájából elhangzó, magától értetôdô ôszinte természetességgel és kertelés nélküli nyíltsággal megfogalmazott méltatása olyan kultúrértéknek, amely — történetesen — nem román mûvész alkotásaként, nem mereven román múltat hivatott dicsérni.

Persze, könnyû volt nekik, mert azonkívül, hogy egyikük mûvész volt a javából, a másik számon tartott tudós ember, mindketten sokrétûen és talpig mûveltek.

A szellem emberei voltak.

Kós András

Tisztelettel felhívunk minden céget, intézményt és személyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árával — 22 500 lejjel — támogassák szerkesztôségünkön keresztül azokat, akik nélkülük már a magyar nyelvû napilapról is lemondani kényszerülnének. Befizetni szerkesztôségünk emeleti irodáiban lehet péntekkel bezárólag.

Szintén péntekkel bezárólag várjuk az emeleten azok igénylésének a benyújtását is, akiknél a családban az egy fôre esô jövedelem nem több, mint havi 400 ezer lej, s akik elô szeretnének fizetni lapunkra, de nem tudnak. Jelentkezni levélben és megbízott útján is lehet!

Keresetükrôl igazolást kell felmutatniuk, és nem jogosultak támogatásra a már Szabadság-elôfizetôk! A beérkezett megajánlások függvényében megszervezzük a rászorulóknak juttatott elôfizetéseket.

Eddig mindössze 682 500 lej gyûlt össze az RMDSZ Kolozs megyei szervezetétôl, a Pemar Kft.-tôl, illetve 10, neve elhallgatását kérô magánszemélytôl.

Ki segítsen rajtunk, ha mi magunk nem? Fogjunk össze nehezebb megélhetéssel küzdô társainkért — fogjunk össze a Szabadságért!

A szerkesztôség

Bukarestben tegnap csaknem százezer ember tiltakozott az életszínvonal rohamos csökkenése, a gazdasági reform elszabotálása, a növekvô munkanélküliség és a szociális védôintézkedések hiánya miatt.

Az országos szakszervezeti konföderációk által szervezett megmozdulás Bukarestben a Forradalom téren kezdôdött. A tüntetôk késôbb átvonultak a Victoria kormánypalota elôtti térre. A megmozdulás elsô felvonása annak a tiltakozási sorozatnak, amelyet a szakszervezetek a tavaszi idôszakra helyeztek kilátásba, s amelyek — ha idôközben nem sikerül a kormányt engedményekre rávenni — április 19-én országos figyelmeztetô sztrájkkal, majd április 26-tól általános sztrájkkal folytatódnak.

A bukaresti tüntetésen felszólalók a kormány gazdasági és szociális politikáját bírálták, az adóterhek jelentôs csökkentését és a béreknek az inflációt figyelembe vevô növelését követelték.

Markó Béla RMDSZ-elnök szerdán bukaresti sajtóértekezletén kijelentette, hogy C. V. Tudor mentelmi jogának megvonásával a koalíció világosan bebizonyította a nacionalizmus és a szélsôséges megnyilvánulások megszüntetésére, a törvényes és alkotmányos keretek tiszteletben tartására irányuló elkötelezettségét.

— Ami kedden a szenátusban történt pozitív és rendkívül fontos jele annak, hogy a többség eltökélt szándéka a sovén, nacionalista és szélsôséges megnyilvánulások megszüntetése — mondotta.

Markó rámutatott: az ellenzék a Vadim mentelmi jogának megvonását célzó „formális" szenátusi szavazást mindenáron politikai akcióvá próbálta változtatni.

Tôkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke kedden Budapesten kijelentette: meglepôdve értesült a sajtóból arról, hogy Csurka István, a MIÉP vezetôje ôt szeretné a magyar államfôi posztra jelölni.

— A rádióból értesültem arról, hogy Csurka István, a MIÉP elnöke az én nevemet vetette fel. Megtisztelô, hogy rám gondolt, de én egy másik ország polgára vagyok — mondta a püspök. Cáfolta azt, hogy errôl a kérdésrôl elôzetesen egyeztetett volna Csurka Istvánnal, vagy bárki mással.

— Az évek folyamán lelkes emberek felvetették már ezt a gondolatot, de a rokonszenv-nyilvánítás szintjén ez soha nem haladt túl — fûzte hozzá Tôkés László.

A magyar parlament elnökével és Magyarország külügyminiszterével folytattak megbeszélést kedden Budapesten a parlamenti képviselettel rendelkezô, Magyarország határain kívüli magyar szervezetek vezetôi. A Martonyi Jánossal tartott találkozón szóba került a kettôs állampolgárság kérdése is. A magyar szervezetek képviselôi a magyar–magyar értekezletek állandósítását történelmi eseményként üdvözölték.

A februári magyar–magyar konferencián részt vett határon túli magyar szervezetek vezetôi kedden ismét Budapesten találkoztak abból az alkalomból, hogy a magyar Országgyûlés kedden tárgyalta a Magyar Állandó Értekezletrôl szóló határozattervezetet.

A megbeszéléseken Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának tiszteletbeli elnöke, Tôkés László, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke, Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Tóth Horti Gábor, a Kereszténydemokrata Tömörülés elnöke, Józsa László, a Vajdasági Magyar Szövetség alelnöke, Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke, Pozsonyec Mária, a Szlovén Nemzetgyûlés képviselôje és Tompa György, a Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség elnöke vett részt.

Szabó Tibor, a határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke már a tanácskozás elôtt közölte: folyamatosan megbeszélést folytat a többi szervezet képviselôivel is, de nem tervezik, hogy számukra külön értekezletet hívjanak össze. Martonyi János azonban úgy vélte, hogy a bizottságok összeállításának rugalmasnak kell lennie, s a szakértôk soraiban számítanak a nyugati magyarság küldötteire is.

A magyar külügyminiszterrel folytatott megbeszélésen szóba került a kettôs állampolgárság kérdése is. Ezt a mindeddig konkrétan meghatározatlan fogalmat — fogalmazott a tanácskozást követôen Tôkés László — elvben kiválthatná egy „különleges státus", „különleges jogviszony", amelynek kidolgozása azonban — amint azt elismerte — hosszú elôkészítést igényel.

Martonyi János is úgy vélte, hogy a felmerült különleges státus kialakítása hosszabb jogi és szakmai munkát feltételez. A magyar jogszabályok részletes vizsgálatával megtalálhatók azon elemek, amelyek a kapcsolattartás elômozdítását szolgálhatják — mondta a külügyminiszter.

A külügyminiszterrel folytatott megbeszélésen elsôsorban a Magyar Állandó Értekezlet létrehozása utáni teendôkrôl esett szó. A külügyminiszter elmondta, hogy a közeljövôben gazdasági, szociális, kulturális, tudományos, jogi és önkormányzati, valamint az európai integráció kérdéseivel foglalkozó szakbizottságok fognak megalakulni. Ezekben a testületekben a szakértôkön kívül helyet kapnak a magyarországi parlamenti pártok és a határon túli szervezetek képviselôi. A szakbizottságok ajánlásokat készítenek a magyar kormányzat számára.

Tôkés László elmondta, hogy az illetékes szakbizottság feladata lesz kidolgozni azt a különleges jogi státust a határon túli magyarok részére, amely — a nemzetközi normákba illeszkedve — lehetôvé tenné kapcsolattartásukat az anyaországgal.

Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke rámutatott: a Magyar Állandó Értekezlet parlamenti megerôsítése új fejezetet nyithat Budapestnek a határon túli magyarokkal kiszélesítendô együttmûködésében. Kifejezte reményét, hogy az értekezletek keretének szabályozása magyar kormányrendelet által fog megtörténni.

A résztvevôk gratuláltak Magyarországnak a nemrég elnyert NATO-tagságért. Tôkés László kifejtette, hogy Magyarország teljes jogú NATO-tagsága „kimondatlanul, közvetett módon" a Magyarország határain kívül élô magyarság számára is bizonyos fokú védettséget jelent.

A magyar Országgyûlés 303 szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül fogadta el a Magyar Állandó Értekezlet megalakulásához kapcsolódó feladatokról szóló határozati javaslatot. Eszerint az Országgyûlés felkéri a kormányt, hogy biztosítsa az értekezlet mûködési feltételeit. Évente legalább egy alkalommal számoljon be az Országgyûlésnek a határon túli magyarokra vonatkozó politikai feladatok végrehajtásáról, beleértve a Magyar Állandó Értekezlet ajánlásainak végrehajtását is.

A magyar szervezetek vezetôi nyilatkozatban üdvözölték a Magyar Állandó Értekezletrôl szóló országgyûlési határozat megszületését.

A Világbank Bukarestben tárgyaló képviselôi kedden este jóváhagyták, hogy Románia 300 millió dollár hitelt kapjon a reformok folytatásához.

A kormány a kölcsönt a bankrendszer reformjára és egyes pénzintézetek magánosítására, az állami vagyonalaphoz tartozó cégek privatizációjára, és azoknak a szociális feszültségeknek az enyhítésére fordíthatja, amelyek a veszteséges állami cégek felszámolásából adódnak — közölte Radu Vasile miniszterelnök.

Andrew Vorkink, a Világbank Romániával foglalkozó illetékese leszögezte: az elsô 100 millió dolláros részletet júniusban, a fennmaradó 200 millió dollárt az év végéig folyósítják.

A müncheni székhelyû TÜV CERT cég tegnap a kolozsvári Continental Szállóban rendezett ünnepség keretében nyújtotta át Dorin Rotis közgazdásznak, a Sinterom vállalat vezérigazgatójának a gyár termékei által kiérdemelt ISO 9001. minôséget hitelesítô okmányt. Az ünnepségen a 63 éves múltra visszatekintô kolozsvári vállalat vezetôi mellett a helyi hatóságok képviselôi is megjelentek.

A Sinterom porkohászattal is foglalkozik. Az ezelôtt 29 évvel bevezetett, akkoriban teljesen újnak számító technológia kidolgozásában sok hazai magyar szakember vett részt. A vállalat jelenleg 50,99 százalékban az Állami Tulajdonalap (FPS), 31,43 százalékban a SIF Oltenia befektetôi alap, 17,58 százalékban pedig különbözô magánbefektetô tulajdona. 1998-ban a Sinterom 67 189 milliárd lejes forgalmat bonyolított le, termékeinek 87 százalékát a belföldi, 13 százalékát pedig a külföldi piacokon értékesítette. Porkohászati termékeit, autógyertyáit és szivattyúit határainkon túl fôképp Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Belgiumban, Hollandiában, az Egyesült Államokban, Lengyelországban és Magyarországon keresik.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]