1999. november 26.
(XI. évfolyam, 277. szám)

Tegnap a kolozsvári Pénzügyi Igazgatóság alkalmazottai négyórás figyelmeztetô sztrájkot tartottak. Az intézmény bejáratánál többen megpróbálták megakadályozni, hogy az emberek bejussanak az épületbe. Az alkalmazottak többsége a sajtóból értesült a sztrájkról. Az emberek jobb munkakörülmények biztosítását és a bérek megemelését követelik. Amennyiben az intézmény vezetôsége nem teljesíti kéréseiket, meghatározatlan idôre szóló általános sztrájkot hirdetnek, és a pénzügyi rendszer mûködésének teljes leállítását ígérik az egész országban.

P. A. M.

Az EBESZ kisebbségi kérdésekért felelôs fôbiztosa, Max van der Steol november 28. és december 2. között Romániába látogat. A küldöttség azzal a céllal érkezik országunkba, hogy a multikulturalitás elvének alkalmazási lehetôségeit elemezze. A kisebbségi fôbiztost romániai látogatására három oktatási kérdésekben jártas szakértô kíséri el, akik a helyszínen fogják elemezni, hogy a jelenlegi oktatási rendszerben a magyar és német kisebbség esetében hogyan alkalmazzák a multikulturalizmus elvét. Ugyanakkor megvizsgálják, milyen konkrét lehetôségeket biztosít a nemzeti közösségek számára az új tanügyi törvény, elsôsorban a multikulturális egyetem létesítésére vonatkozóan. A fôbiztos nem volt hajlandó kommentálni azt, hogy Romániában milyen mértékben rendezôdtek a kisebbségi kérdések. Szerinte az a tény, hogy Románia megkapta az EBESZ elnöki tisztségét bizonyítja, hogy Románia az ötvennégy tagország bizalmát élvezi.

Amint tegnapi lapszámunkban már beszámoltunk, Gheorghe Funar polgármester megvont minden szolgálati megbízatást Nicolae Ruja alpolgármestertôl. A Szabadság kérdéseire válaszolva Nicolae Ruja elmondta véleményét az üggyel kapcsolatban.

— Nagyon meglepôdtem a hír hallatán. Nem gondoltam volna, hogy a polgármester megteszi ezt velem, ugyanis választások útján lettem alpolgármester, és azt a feladatot kaptam, hogy a lakosság gondjaival foglalkozzam. A polgármester visszavonta tôlem az aláírási jogot, de a munkához való jogomat nem vonhatja meg. Alpolgármesteri tisztségembôl csak a városi tanács határozata távolíthat el. Úgy vélem, hogy feladataimat becsületesen elvégeztem. Funar határozatát, törvényes keretek között, a bíróságon fogom megtámadni.

— Mi a véleménye azokról a vádakról, amiket a polgármester hozott fel Ön ellen?

— A vádakat évek óta hangoztatja: szerinte megszegtem az esküt, illetve nem tartottam be azt, amit magamra vállaltam. Szó sincs ilyesmirôl! Én Funar polgármesternek külön nem vállaltam semmit, viszont feladataimat elláttam. A Transilvania Banknak koncesszionált terület ügyében sem vagyok hibás: a terület felértékelését szakemberek végezték, tehát nem okoztam kárt a város költségvetésében. Azzal is megvádolt, hogy a kolozsváriak pénzén járom külföldöt. Ez sem igaz, mert több kiküldetésrôl lemondtam, ezzel is pénzt takarítva meg a tanácsnak.

— Mi történik, ha a tanácsosok Ön ellen szavaznak?

— A városi tanács megvonhatja tôlem az alpolgármesteri minôségemet, de a tanácsosit nem. A kolozsváriak 42%-a az RNEP-re szavazott, és jómagam is ezen a listán lettem tanácsos. Egyébként ma már az egyedüli RNEP-es vagyok a helyi tanácsban. Törvényesen ettôl nem foszthat meg senki.

— A felépítésre váró nagybani piacot Ön Kisbácsba javasolta, míg Funar a Györgyfalvi negyedbe. Ebbôl is konfliktusa támadt...

— Kisbácsban már a teljes infrastruktúra ki van épülve, így olcsóbb lenne ott megvalósítani a nagybani piacot.

— Fenntartja azokat a vádakat, miszerint a polgármester törvénytelenül járt el saját fia javára a Grigorescu negyedi piac, illetve a légkondicionáló berendezések felszerelésének ügyében?

— Ezek bizonyított tények, állításaimat ma is fenntartom. A csalás nyilvánvaló, errôl nincs mit magyarázni.

— Ön továbbra is alpolgármesternek tartja magát?

— Amíg a tanács nem határoz másként, természetesen annak tartom magam.

Nánó Csaba

• az egészségügyi középkáderek nem maradnak állás nélkül

• a mócsi kórház egészségügyi központként mûködik tovább

Még egy olyan ülést sikerült tartania a megyei egyeztetô tanácsnak, ahonnan mindenki elégedetten távozott — nyilatkozta lapunk érdeklôdésére Buchwald Péter. Legutóbbi tüntetésükön a szakszervezetek kérték a kormány lemondását, a Sanitas azonban a tárgyalást igényelte, a cselekvéstôl remélve megoldást. Így beszélték meg a tegnapi gyûlést az egyeztetô tanács szervezésében, amelyen részt vett az Egészségügyi Igazgatóság igazgatóhelyettese, az Egészségügyi Biztosító Pénztár alelnöke, a Sanitas orvosi szakszervezet vezetôje.

Buchwald Péter alprefektus elmondta, hogy a tárgyaláson az egészségügyi középkáderek sorsát vitatták meg és próbálták rendezni. Munkájuk teljesen bizonytalanná vált azáltal, hogy a törvények értelmében az Egészségügyi Biztosító Pénztár csupán a háziorvosokkal köt szerzôdést. A 384 háziorvos mellett 760 asszisztens van. A szerzôdés szerint a pénztár csak a háziorvost fizeti, aki ha akar, alkalmaz egy asszisztenst, a pénztártól kapott "saját" keresetébôl fizeti. Az alkalmazott havi fizetése azonban nem lehet kevesebb az országos minimálbérnél. Mivel az orvosok pontrendszerrel történô fizetése körül is még problémák merülnek fel, nemigen akarnak alkalmazni asszisztenseket, és ez ijedelmet okozott a középkáderek körében. A tárgyaláson jelen levô vezetôk biztosították a szakszervezetet afelôl, hogy újraosztják az asszisztenseket, azokat pedig, akiket nem alkalmaznak a háziorvosok, kórházakba veszik fel. Az a lehetôség is felmerült, hogy ott, ahol az orvosi rendelô községközpontban található, és 10–12 falu tartozik hozzájuk, a biztosító pénztár a szerzôdéskötésnél a legnehezebb besorolást alkalmazza. Ez nagyobb fizetést biztosít az orvosnak, lehetôvé téve az asszisztensek jövedelmének biztosítását is. Emellett javaslatokat dolgoznak majd ki, amelyet a megyei egyeztetô tanács révén és Bárányi Ferenc képviselô által eljuttatnak a képviselôház szakbizottságához azzal a céllal, hogy vegyék figyelembe az orvosi asszisztensek tevékenységét szabályozó törvény tárgyalásakor.

Az ülés második pontjaként a mócsi kórház helyzetét próbálták rendezni. Mivel nem volt kifizetôdô, az eddigi kórházat megszüntették, a betegeket adott esetben mentôautóval szállították Kolozsvárra. Megegyeztek abban, hogy a volt kórházat egészségügyi központtá alakítják, amely önálló jogi személyként köt majd szerzôdést az egészségügyi biztosítóval. Bár ez utóbbi intézmény szerint a volt kórházhoz hasonlóan az egészségügyi központ sem lesz kifizetôdô, mindaddig, amíg ez be nem bizonyosodik, megmaradnak az új szervezési formával, amellyel Mócs polgármestere, a mentôszolgálat igazgatója is egyetértett, mondta Buchwald Péter.

(Ú. I.)

A pénzügyminisztérium kidolgozta az összjövedelmi (személyi jövedelem) adóról rendelkezô ez évi 73. számú kormányrendelet alkalmazásának módszertani szabályozását. Az ezt tartalmazó kormányhatározat tervezete jelenleg az igazságügyi minisztériumnál található jóváhagyás végett, jelentették a hírügynökségeknek pénzügyminisztériumi források alapján. Az új szabályozás január elsejétôl lép életbe. A lakosság számára még szinte teljesen ismeretlen adózási eljárást egyre fokozottabb érdeklôdés övezi. A módszertani szabályozás lényegérôl Vida Gyula képviselôt, a kormány pénzügyi bizottságának elnökét kérdeztük:

— Az összjövedelmi adót szabályozó és a befizetésekrôl szóló kormányrendelet január elsejétôl életbe lép, de sok adóelszámolással kapcsolatos mûveletet csak 2001-ben bonyolítanak le. Gyakorlatilag a szabályozásokban két nagy adóköteles csoportról van szó: az egyik a magánszemélyek csoportja, akik közvetlen adóalanyokká válnak, és a törvényes rendelkezések alapján különbözô bevallási és elszámolási kötelezettséggel rendelkeznek. A második csoport a jogi személyekbôl áll, gazdasági vállalkozókból. A szabályozás pontosan körülírja, hogy ezek a csoportok, személyi kategóriák milyen jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek.

Az állampolgárnak lényegileg azt kell tudnia, hogy a kormányrendelet végrehajtására kiadott módszertani rendelkezés szabályozza az adóbevallás pontos végrehajtását, például azt, milyen iratokat kell kitölteni. Ezt a pénzügyminisztérium külföldi szakértôk bevonásával dolgozta ki, az anyagi támogatást pedig egy európai uniós támogatási program biztosította. A lakosságnak fontos és érdemes tudni arról is, hogy az összjövedelmi adót szabályozó jogszabályok kidolgozásához még egy tevékenység kapcsolódik: intézményesített formában kell ki alakítani egy tanácsadó tevékenységet. Ennek célja egy olyan kapcsolat megteremtése lenne, amelynek révén a lakosok összeköttetésbe kerülnének a pénzügyi hivatalok olyan képviselôivel, akik szakszerû felvilágosítást adnának az adózással összefüggô lebonyolítandó tevékenységekrôl. Bukarestben például különbözô helyeken tanácsadási irodákat indítanak be, itt az állampolgároknak lehetôsége lesz megtudni a teendôket. Ezt a következôképpen képzelték el: az érdeklôdôk jegyezzék fel egy papírra a jövedelmüket, és ennek alapján tárgyalhatják meg, melyik jövedelem után tartóznak összjövedelmi adóval, milyen ûrlapokat és hogyan kell kitölteniük. Mi is hangsúlyoztuk a bukaresti elnöki hivatalban tartott értekezleten, hogy az RMDSZ fel használhatja képviselôi valamint szenátori irodáit és fogadóóráit hasonló tanácsadásokra.

Vida Gyula képviselô uyganakkor kifejtette azt a véleményét is, hogy egy ilyen, az állampolgárok millióit érintô nagyon fontos kérdést nem lett volna szabad kormányrendelettel szabályozni, hanem a parlament által elfogadott törvénnyel. Máris számtalan bejelentés érkezett a jogszabály homályos megfogalmazásai kapcsán, ezért elképzelhetô, hogy még december végéig módosítani fogják a szóban forgó kormányrendeletet. Emellett annak a veszélye is fennáll, hogy a rendelet törvényerôre emelésénél a képviselôház vagy szenátus szintén módosítja majd az eddigi, törvényerôre emelkedett és nemsokára alkalmazott elôírásokat. Ezek az utólagos kiigazgatások pedig az állampolgárok megsétáltatásához vezethetnek.

(újvári)

Október végén 1 064 463 munkanélkülit tartottak nyilván, ami 10,8 százalékos munkanélküliségi rátának felel meg. A legtöbb munkanélküli Prahova, Hunyad, Neamt, Galac, Iasi és Suceava megyékben található. A legveszélyeztetettebb kategória a 20 év alatti fiataloké és az 50 év fölöttieké.

Az állam által elismert vallási felekezetek képviselôi szerdán a képviselôház emberjogi bizottságának meghívására immár második alkalommal találkoztak a bizottság tagjaival, hogy kifejtsék véleményüket az egyházügyi törvénytervezettel kapcsolatban. Mint ismeretes, a törvénytervezet a képviselôház emberjogi bizottsága elé került megvitatásra. A magyar történelmi egyházak vezetôi ugyanakkor levelet intéztek Emil Constantinescu államfôhöz, amelyben a törvénytervezet visszavonására, illetve egy új jogszabály kibocsátására szólítják fel a kormányt.

A magyar történelmi egyházak képviselôi az államfôhöz intézett levelükben kiábrándultan állapítják meg, hogy tízévi huzavona után sem sikerült elfogadni egy demokratikus elveken alapuló vallásügyi törvényt, amely teljes mértékben biztosítsa az egyházi autonómia tiszteletben tartását, lehetôvé tegye a kommunista vezetés által elkobzott javak visszaszolgáltatását, illetve az 1948-ban megszüntetett felekezeti oktatás újraszervezesét.

A levélben azt is leszögezik, hogy bár tavaly decemberben a romániai egyházak képviselôinek sikerült egy konszenzusos szövegváltozatban megállapodniuk, mégis a magyar egyházak alapvetô érdekeit sértô szövegváltozat került a parlament elé. Ide sorolható például a 7. szakasz, amely nem szavatolja az állam által elismert vallási felekezetek közti egyenlôséget, valamint a parókiák létesítését és mûködését korlátozó 15. szakasz. Ennek értelmében ugyanis egy egyházközség jogi személyként csak akkor jegyezhetô be, hogyha a gyülekezet létszáma meghaladja az öt százalékot, ami tehát a szórványtelepüléseken mûködô egyházközségek megszûnését idézné elô.

A törvénytervezet 23. szakasza lehetetlenné teszi olyan egyházak elismerését, amelynek hívei nem teszik ki az ország összlakosságának 0,5 százalékát. A magyar történelmi egyházak ugyanakkor tiltakozásukat fejezik ki a törvénytervezet 24. cikkelyével kapcsolatban is, amely az ortodox egyházat állami egyháznak nyilvánítja ki. Továbbá arra emlékeztetnek, hogy a 33. szakasz nem tartalmazza a helyi közigazgatási törvény által elôírt anyanyelvhasználat jogát, míg a 34. cikkely semmiféle rendelkezést nem tartalmaz az egyházi karitatív intézmények anyagi támogatásával kapcsolatban. A törvénytervezet hiányosságai közé sorolják, többek között, azt is, hogy nem írja elô a vallásoktatást az összes oktatási forma esetében, illetve nem szavatolja az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását.

Az államfôhöz intézett levelet dr. Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus püspök, dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, dr. Szabó Árpád unitárius püspök, Mózes Árpád evangélikus püspök, Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök, Tôkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Martin Ross temesvári római katolikus püspök és Reizer Pál szatmári római katolikus püspök látta el kézjegyével.

A képviselôház emberjogi bizottságának tagja, Varga Attila képviselô lapunk kérdésére elmondta: az ortodox egyházat kivéve az egyházak többsége nem ért egyet a parlament elé terjesztett törvénytervezet szövegével, és ennek visszavonását javasolják. Procedurális szempontból a szakbizottságnak azonban nem áll jogában a törvénytervezet visszavonására utasítani a kormányt. Annyit tehet csupán, hogy felkéri, a bizottság következô üléséig hozzon döntést az ügyben. A törvénytervezet visszavonására még lehetôség van, ugyanis a bizottság egyelôre nem kezdte el a tervezet szakaszonkénti vitatáját. Varga Attila elmondta: az RMDSZ képviselôi a tervezet visszaküldése mellett foglaltak állást, de amennyiben erre mégsem kerül sor, bizottsági szinten mindent megtesznek majd, hogy javítsanak a tervezet szövegén. "Remélem, hogy a kormány helyesen ítéli meg a helyzetet, és a törvénytervezet visszavonása mellett dönt. Ezzel nemcsak a magyar történelmi egyházak nem értenek egyet, hanem az egyházak többsége ellenzi. Ugyanakkor a nemzetközi fórumoktól is az a jelzés érkezett, hogy a törvénytervezet nem felel meg az alapvetô emberjogi, illetve vallásszabadsági követelményeknek. A legindokoltabb tehát az lenne, ha a kormány visszavonná a tervezetet" — hangsúlyozta Varga Attila.

Papp Annamária

VETRÓ ARTÚR szobraiból és grafikáiból nyílik kiállítás ma du. 5 órakor a fôtéri Mûvészeti Múzeumban.

ORBÁN GYÖNGYI: ÍGÉRET KERTJE címû esztétikai olvasókönyvét mutatják be november 26-án, pénteken du. 6 órakor a Heltai- alapítvány alagsorában. A bemutatón közremûködik Berszán István a magyar tanszékrôl, Dávid Gyula a Polis Kiadótól, Laczkó V. Róbert a színmûvészeti fôiskoláról és Tonk Márton a Pro Philosophia Alapítványtól.

A MÁSvilág KLUB vendégei, dr. Geráby György budapesti filozófia történész és dr. Tatár György budapesti vallásfilozófus november 26- án, pénteken du. 6 órától A barlang és a fény, illetve este 8 órától A Törvény és Izsák feláldozása címmel tartanak elôadást a Babes–Bolyai Tudományegyetem központi épületének Iorga Termében (2/1 emelet).

AZ ALAPÍTVÁNYOK MÛKÖDÉSÉNEK JOGI SZABÁLYOZÁSÁRÓL tart elôadást Somai László ügyvéd november 26-án, pénteken este 7 órától az EME- székházban (Moll-ház, Ion Ghica utca 12.). A rendezvényt a Somó Bódog Tanulmányi Kör szervezte.

A HONNAN JÖN ÉS MERRE TART AZ EMBERI TÁRSADALOM címû, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesülete szervezte társadalomtörténeti szemináriumot november 29-én, hétfôn du. 5 órakor kerekasztal-megbeszéléssel (Van-e kiút?) zárják, amelyen több elôadó is részt vesz.

A SZÁSZCSÁVÁSI BAND KONCERTEZIK pénteken este 9 órától a Music Pubban, szombaton este 9 órától pedig a temesvári Quo Vadis együttes bluest és hard rockot játszik.

AZ ARANKA GYÖRGY NYELVMÛVELÔ KÖR helyesírási versenyt hirdet III–lV. osztályosok számára december 12-én a Báthory-líceumban. Jelentkezni a líceum kis épületében Fülöp Mária tanítónônél lehet december 1-jéig.

Az Interetnikus Párbeszéd Egyesület (alapította dr. Octavian C. Buracu, 1992) tiltakozik Gheorghe Funar kolozsvári polgármester kezdeményezése ellen, hogy Ion Antonescu marsallnak szobrot emeljenek.

Ion Antonescu Romániában fasiszta típusú diktatúrát vezetett be, Romániát "nemzeti- legionárius államnak" kiáltották ki, ô maga a "Conducãtor (Vezér)" címet vette fel, a többi fasiszta vezetô mintájára: Führer, Duce, Caudillo, Poglavnik, Nemzetvezetô.

A román állam Vezére és a Minisztertanács elnöke lévén, államminiszterként és a Minisztertanács alelnökeként Horia Sima, a Vasgárda vezetôje állt mellette.

Amíg a hatalom fô birtokosa volt, megtartotta a Gigurtu-kormány antiszemita törvényeit, amelyek a nürnbergiek mintájára készültek, azokhoz még másokat is csatolt, még jobban megnehezítve a Mózes-hitû, illetve zsidó származású román állampolgárok helyzetét (pl. az 1941. március 27-i törvény, a "Nemzeti Románosítási Központ" létrehozása stb.). Szándékában állt ennek az etnikumnak a teljes megsemmisítése.

Ion Antonescu közvetlenül felelôs a zsidók ellen elkövetett tömegmészárlásokért Jászvásáron (Iasi) és más helységekben, a bukovinai és besszarábiai zsidóknak Transznisztriába való deportálásáért, akiknek nagy része elpusztult az úton vagy a megsemmisítô lágerekben. Az áldozatok száma 100 000-nél többre becsülhetô.

I. Antonescu rasszista szemlélete abban is megnyilvánult, hogy 25 000–30 000 romát is Transznisztriába deportált, akik közül sokan elpusztultak az úton vagy a lágerekben. A saját állampolgárok elleni pogromok, illetve az etnikai alapon való deportálás kimeríti az emberiség elleni merénylet és a népirtás fogalmát.

Ellentétben a román nép érdekeivel, Ion Antonescu a fasiszta erôkhöz csatlakozott a szövetséges hatalmak elleni háborúban; átlépve az ország történelmi határait, a hitlerista csapatokkal egészen Sztálingrádig nyomult elôre. Ennek a kalandnak az embervesztesége mintegy 600 000 román katona, halottakban, sebesültekben, eltûntekben.

A megszállott területeken a marsall beosztottjai rendszeresen követtek el vérengzéseket a polgári lakosság, elsôsorban a zsidók ellen.

A hadjárat során, a marsall tudtával, sôt, parancsára, fegyvertelen polgárokat ejtettek túszul és végeztek ki, öregeket, nôket, gyermekeket. Egyedül Ogyesszában mintegy 40 000 személyt öltek meg, többnyire zsidókat. A tömeggyilkosságok és a túszok kivégzése háborús bûntettnek számít.

Ion Antonescu még 1944. augusztus 23-án sem volt hajlandó megszakítani a fasiszta erôkkel való cinkosságot; álláspontja azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy Románia hadszíntérré válik, ami beláthatatlan emberi és anyagi veszteséggel járt volna.

Antonescu emlékének a kultuszát a fasiszta, ultranacionalista, xenofób, antiszemita és rasszista erôk támogatják, a diktatúra hívei, legionárius és neolegionárius személyek és csoportok, akik a legionárius vezérek: C. Z. Codreanu, Horia Sima, I. Mota és V. Marin emlékét is ápolják.

A Conducãtor kultusza — amellett, hogy az üldözött etnikumok érzelmeit sérti és felháborítja a demokratikus felfogású személyeket — súlyosan károsítja hazánk imázsát. Az euroatlanti struktúrákba és általában a demokratikus világba való beilleszkedés csak demokratikus közgondolkodás alapján lehetséges. Európában sehol sincs a közterületeken szobruk volt fasiszta vezéreknek, a háborús bûnösöknek, nem neveznek el róluk utcákat. Ebben a tekintetben mi sajnálatos kivételt képezünk. A nyugati demokráciák joggal óvakodnak azoktól, akik nosztalgiát éreznek a fasiszta múlt iránt.

Következésképpen szobrot emelni Ion Antonescunak erkölcstelen, illetlen, nem kívánatos, és az ország érdekével ellentétes cselekedet volna.

A vezetôség

E. J., Kolozsvár: Mekkora jövedelem esetén jár fûtési segély, és ez hogyan módosul indexelések esetén?

Válasz: Amint azt lapunkban már megírtuk, a havi fûtési segélyt a családban az egy fôre esô nettó átlagjövedelem alapján ítélik meg, a következôképpen: 450 ezer lejt meg nem haladó jövedelem esetén a segély összege 335 ezer lej, 450 001–600 000 lej között 200 ezer lej, 600 001–750 000 lej között 100 ezer lej segélyt hagynak jóvá. (A segély összege nem haladhatja meg a fûtéssel és meleg vízzel járó költségeket.) A lakossági jövedelmek indexelésével egy idôben módosítják a segélyre jogosító jövedelemszinteket is, és a hôenergia árának függvényében növelik a segélyt, kormányhatározat alapján.

November 24-én Ruha István hegedûmûvész szonátaestjére gyûlt össze Kolozsvár kamarazenét kedvelô közönsége. Ruha István ezúttal nem a filharmonikusokkal hangversenyezett, hanem "családiasabb" környezetben, a zeneakadémia stúdiótermében kamarazenélt Cipriana Gavrisiu zongoramûvésznôvel. Ruha Istvánt, gondolom, nem szükséges a kolozsvári közönségnek bemutatni, hiszen annak ellenére, hogy nem városunkban született, ötven éve Kolozsvár tiszteletreméltó zenészegyénisége, akit minden hírnév és világsiker sem tudott tôlünk elhódítani.

Szerda esti szonátaestjén J. M. Leclair: D-dúr, Mozart: B-dúr (K.V. 454) és Beethoven: A- dúr "Kreutzer"-szonátája hangzott el. A preklasszikus szonátában a lassú–gyors–lassú–gyors tételek egymásutánja a jellemzô, melyben a két hangszer versenyszerû kidolgozása érvényesül, természetesen a kamarazenei kereteken belül. Így történik ez Leclair, a híres francia hegedûmûvész és zeneszerzô szonátájában is, melyben a hangszer virtuozitásának kiaknázása, a gazdag ornamentika, a dallamok aprólékos kidolgozása fontos szerepet kap. A barokkból átörökölt lassú bevezetés Mozart szonátájában is jelen van. Ezt a mûvet az olasz Regina Strinasacchi hegedûmûvésznônek ajánlotta 1784-ben, ez Mozart egyik legversenyszerûbb szonátája, melyben a hegedû dominálja a végkifejlést. A két hangszer meglepetésekkel telített egyéni dialógusa dallami, összhangzattani és dinamikai síkon érvényesült.

Beethoven: A-dúr szonátája egyesek szerint kettôs koncertnek is tekinthetô, ez azonban túlzás, mivel a két "fôszereplô" mindvégig szerves egységben, a kamarazenélés szellemében mûködik együtt. A mû keletkezési éve 1803, azonos az Eroica szimfóniáéval, talán innen a szonáta építkezésének monumentalitása. Ezt a szonátát Beethoven Rudolph Kreutzernek, a kor hegedûvirtuózának ajánlotta, innen ered a Kreutzer-szonáta megnevezés. A lassú, szabad formájú, mély komolysággal elôadott bevezetô tétel a prológus szerepet töltötte be. A szonátában a maximális virtuozitásnak, a líraiság–drámaiság kettôsségének, az érzelmi telítettséggel elôadott kifejezô, végtelen színskálát felvonultató motívumok harcának lehettünk tanúi. A gáláns párbeszédek, a zaklatott, tüntetô kontrasztok a mû végére letisztultak, a végsô kicsengés pedig a beethoveni életöröm volt.

Ruha István több évtizedes szólista tapasztalata bölcs mûvészi megoldásokat eredményezett, melyben méltó partnere volt az ôt kísérô Cipriana Gavrisiu zongoramûvésznô, a zeneakadémia hegedû tanszakának korrepetitora, aki hasonló intenzitással élte át mind a lírai részek szépségét, mind a drámai részletek feszültségeit. A két mûvész elôadásából sugárzott a zene- és életszeretet, amely átragadt a közönségre is. Az elismerô, szûnni nem akaró tapsot Ruha István és Cipriana Gavrisiu Brahms: Scherzójával köszönte meg.

Kulcsár Gabriella

A Korunk legfrissebb — a társadalmi létra legalján elhelyezkedô népcsoport, a romák sorsa — tematikus számának bemutatóján érdekes és heves vita alakult ki. Kevesen tudják, hogy milyen valójában a roma közösség, hogyan lehet befogadni, és mit lehet velük kapcsolatban kifogásolni. Haller István, a Pro Európa Liga képviselôje szerint fontos, hogy a közvélemény tudomást szerezzen arról, hogy sokan a roma házak gyújtogatásával fejezik ki ellenszenvüket. Ez a sokak számára visszataszító közösség belülrôl nagyonis vonzó lehet. Alapvetô céljuk önmaguk megismertetése a társadalommal. Szabó Géza lapszerkesztô úgy érzi, hogy a roma közösség nem igazán engedi be a kívülállókat saját világába, emiatt kap visszautasító válaszokat a társadalom tagjaitól. Ezzel magyarázható, hogy e tematikus számba egyetlen roma írás sem érkezett. A roma kérdés szociális gond, ugyanakkor nagyon kényes téma is. Némelyek azt kifogásolták, hogy a lapszám nem eléggé átfogó. Szabó Géza szerint ez nem is lehetséges, hiszen a Korunk nem szakfolyóirat. A heves vita végül is a beígért filmet is elsodorta.

Nagy V. Zsuzsa

A november 19-i lapszámban megjelent A kereszténység mérföldkövei címû cikk legutolsó mondatában a korlátolt szó helyett korlátlan olvasandó.

Az Apáczai-líceumban ismét — immár ötödször — megrendezték a Kockafej-versenyt. A novemberi vetélkedô hagyománnyá vált, minden évben a tizedik reál osztályra hárul a szervezés. Elsôként a mindenkori apáczais reálosok — függetlenül attól, hogy iskolások, avagy már az egyetem padjait koptatják — matekversenyen mérhették össze tudásukat, illetve találékonyságukat. A minden korosztálynak szóló feladatsor összeállítása Hatházi Annamária matematikatanárnô hozzáértését dicséri. Az ezután következô játékos ügyességi vetélkedôn már csak a IX. B-sek, vagyis az újonnan jött "kockák" vehettek részt. A gyôztes elnyerte "a legügyesebb kocka" címet. Végül a XII-es kockafejek felavatták az újonnan jötteket.

Ezúton is szeretnénk megköszönni szponzorainknak, a Rom Zoo Market Kft.-nek, a Gaudeamus, illetve Röser könyvesboltnak, a Szabadság szerkesztôségének, illetve a Fundy Kft.-nek, hogy támogatásukkal ebben az évben is lehetôvé tették a verseny részvevôinek a díjazását — írják az

Apáczai Csere János Líceum
X. B osztályának tanulói

(Folytatás)

A bécsi döntést követô napokban Romániában elszabadult a pokol. 1940. szeptember 8-án a keresztény egyházaknak megtiltották, hogy zsidó cégektôl vásároljanak, és a magán- és az állami színházakban és operaházakban, illetve bármilyen más mûvészegyüttesekben dolgozó zsidókat menesztették.

A romániai zsidóság helyzete még nehezebbre fordult azt követôen, hogy 1940. szeptember 14-én, II. Károly királyi dekrétuma alapján Románia legionárius nemzeti állammá vált. Még ebben az évben, október 2- án megtiltották a zsidóknak, hogy gyógyszertárakat béreljenek (3294. számú törvényerejû rendelet), október 4-én államosították a zsidóság vidéki ingatlan tulajdonait (3347. számú törvényerejû rendelet) és "románosítási biztosokat" neveztek ki (3361. számú törvényerejû rendelet), október 11-én pedig megtiltották a zsidó tanulóknak és diákoknak az állami oktatási intézmények látogatását, a zsidó tanároknak pedig az azokban való oktatást (3438. számú törvényerejû rendelet). November 12-én korlátozták a zsidó orvosok tevékenységét (3789. számú törvényerejû rendelet), november 19-én visszavonták a zsidók által mûködtetett filmvállalatok, mozik és utazási irodák engedélyét (3850. számú törvényerejû rendelet), és december 3-án a zsidóság tulajdonában lévô hajókat és más vízi szállítási eszközöket államosították (3968. számú törvényerejû rendelet). Mindezek után, 1941. január 14-én elrendelték a "zsidó etnikai származású" lakosság összeírását (67. számú törvényerejû rendelet), majd március 27-én államosították a zsidók városi ingatlanjait is (842. számú törvényerejû rendelet).¹

A fenti jogszabályok révén 1940 szeptembere és 1941 márciusa közötti idôszakban a zsidó javakat kisajátították, és a zsidóságot a gazdasági és a társadalmi életbôl kiiktatták. Mi több, Ion Antonescu marsall még a Vasgárda-uralom idején nagyarányú románosítási reformot hirdetett. Ez folytatódott azt követôen is, hogy 1941 januárjában, a legionárius puccs nyomán, a vasgárdistákat a hatalomból eltávolították. Antonescu 1941 januárjának utolsó napjaiban a sajtónak nyilatkozva kifejtette, hogy semmi sem térítheti le arról az útról, amely "a román elsôbbségre" alapuló állam megteremtéséhez vezet.

"Tétovázás nélkül végre fogjuk hajtani mindazokat az intézkedéseket, amelyek a vadhajtások és az idegen befolyás kiiktatásához, a nemzet sorsának biztosításához vezetnek" — mondotta Antonescu, a Conducãtor, aki szerint a célkitûzéseinek megvalósításához vezetô harcot "a német nemzet-szocialista forradalom" és "a fasiszta megvalósítások" alapjaira kell helyezni.² (Ennek ellenére egyes kortárs román történészek úgy tartják, hogy Antonescu diktátor volt ugyan, de nem fasiszta.³ Igaz, mások ennek az ellenkezôjét állítják.⁴) Ha a gazdaságban végrehajtott "romanizálás" hagyott is csekély számú kiskaput, a munkaerô terén ezt a legátfogóbbnak szánták. A zsidóknak megtiltották az állami iskolák látogatását és a "hivatalosan nyilvántartott szakmák" gyakorlását. Így zsidók nem lehettek többé Romániában mûvészek, orvosok, mérnökök, ügyvédek, gyógyszerészek, kisiparosok, inasok.

A Conducãtor 1940. november 12-én aláírta a 3825. számú törvényerejû rendeletet, amely által elrendelte a vállalatok alkalmazottainak "romanizálását". Ennek alapján zsidó személyeket egyetlen állami vagy magánvállalat, kereskedelmi társaság, vállalkozás, alapítvány és egyesület sem alkalmazhatott. A jogszabály értelmében a felsorolt intézményeknek és vállalatoknak 1941. december 31-ig valamennyi zsidó alkalmazottjuknak a munkaviszonyát meg kellett szüntetniük, és az elbocsátott zsidókat román munkaerôvel kellett helyettesíteniük.⁵Ugyanakkor, az 1941. december 16-án elfogadott 3416. számú törvényerejû rendelet elôírta a "zsidó vérû" lakosok összeírását, állampolgárságuktól függetlenül. "Zsidó vérûnek" számított az a személy, akinek legalább egyik nagyszülôje "zsidó vérû" volt. "Zsidó vérû" nagyszülôknek pedig azok a személyek számítottak, akik valamikor is zsidó hitközség tagjai vagy Mózes-hitûek voltak.⁶ A "megszámláltatásért" fizetni kellett, aki pedig a megadott határidôn belül nem jelentkezett az elôírt ûrlapokkal, vagy hamisan nyilatkozott, azt 10 évi börtönbüntetéssel és 200 ezer lejes pénzbírsággal sújtották.⁷

(Folytatjuk)

Tibori Szabó Zoltán

¹Lásd: Evreii I..., 6–35. sz. dokumentumok, 57–126. l.

²Evreii I... XXXVI. l.

³Mihnea Berindei: Antonescu a fost un dictator, dar nu un dictator fascist. 22, anul V., nr. 6., 9–15 februarie 1994, 8. l.

⁴Andrei Pippidi: Antonescu — un fanatic care se credea pragmatic. 22, anul V., nr. 7., 15–22 februarie 1994, 10. l.

⁵Evreii I..., 76-79. l.

⁶*** Activitatea Centralei Evreilor din România. Editura Alma Tip, Bucuresti, 1998, 39–47. l.

⁷ Evreii din România între anii 1940–1944. Vol. II. Problema evreiascã în stenogramele Consiliului de Ministri. Szerkesztette: Lya Benjamin, Editura Hasefer, Bucuresti, 1996, 179–180. l. (A továbbiakban: Evreii II...)

Amikor a Nyugat elmarasztalásának, ócsárolásának divatja már elmúlt, 89 után megrökönyödve hallottuk, hogy odaát az Új Világban például egy Tom Sawywernek csupán rövidített — a száraz tartalmat összegzô — változatát olvassák el a diákok kötelezô háziolvasmányként. És nem azért, hogy tanáraikat átejtsék, hanem a könyvtárakban is mind-mind hozzá lehet jutni a zamatos kalandregények, szépirodalom miniváltozatához. Tehát semmiféle törvénytelenséget nem követnek el. Csupán szentségtörést — gondoltuk mi annak idején —, és csak sajnálni tudtuk azt a "fejlett" amerikai kisdiákot vagy egyetemistát, aki megfosztja magát egy regény eredeti változatának megismerésétôl. Az élménytôl, a katarzistól.

A közelmúltban hangzott el egy ifjúsági találkozón: a hosszú irodalmi munkák ideje lejárt, a fiatalok jobban kedvelik a regényeknél lényegesen rövidebb meséket, esetleg novellákat. Ma már nem várható el egy fiataltól, hogy akár egy hetet is eltöltsön egy Jókai vagy egy Zola mellett például. Nincs ideje rá. Állandóan sietnie kell az információdömpinges világban. Ez az általános tendencia, persze — szerencsére —, vannak még kivételek. Innen azonban már csak egy lépés a miniváltozatok világa, s zsarnok módon hiába tiltakozunk ez ellen, újszerû pedagógiai fogásokra lesz szükség.

Nagyszerû ajándék volt ’89 elôtt és még rövid ideig azt követôen a könyv. Ma már, mondhatni, fényûzésnek számít. Nem véletlen az a rengeteg antikvárium, ahol fele- vagy negyedáron lehet egy-egy jó könyvet vásárolni. A könyvárak megugrása már önmagában elegendô ok arra, hogy sok embert elriasszon a könyvvásárlástól. A könyvtárak sem mindig a legjobban ellátottak. A minap Weöres Sándor kötetet keresgéltem az Egyetemi Könyvtárban. A kölcsönzô részlegen amennyire kellemes, olyannyira kellemetlen meglepetésben volt részem: az egyetlen hazavihetô Weöres-kötet román nyelvû volt!

Sajnos, nem egy olyan eset létezik, amikor több ezer kötetes könyvtárba hiába kopogtat be bárki, mert az ajtó zárva marad: nem tudnak pénzt fordítani a könyvtárosok fizetésére, az önkéntesség ideje meg lassan lejár. Annál szomorúbb, amikor ez olyan helységben történik, ahol a magyar polgárnak nincs más lehetôsége könyvkölcsönzésre.

A hiányt ma már színielôadásokkal sem lehet pótolni. Az Aranyembert nem divat mûsorra tûzni, még felnôtt nézôknek szánt modern rendezésben sem. A mûkedvelô csoportoknak nincs annyi pénzük, hogy egy ilyen darab hagyományos elôadásmódjának megvalósításához szükséges minimális díszletet, no meg a rendezôt beszerezze. A színházaknak nincs pénzük arra, hogy "színháztalan" helységekben turnézzanak, a "színháztalan" helység lakói zömének meg arra nem futja, hogy egy-egy bemutatóra beutazzanak a színházas városba.

A mai harmincasok többségének gyermekei már nagyon jól megvannak színház nélkül. Lassacskán nagyon jól meglesznek Móricz Zsigmond nélkül és Gárdonyi Géza nélkül. Pedig emlékszem, micsoda gyönyörûséggel olvastuk annak idején húgommal a karácsonyi ajándék Pál utcai fiúkat, felkuporodva az ágynemû ládájára, az ablakszem mellé, sok-sok illatos almát rágcsálva. Se hallottunk, se láttunk. Ez ma sem változott. Se hall, se lát a tévé, vagy jobb esetben számítógép elôtt ücsörgô. Nincs szünet. Nincs kikapcsolódás. Nincs Verne Gyula. Kár.

Kerekes Edit

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága megelégedéssel nyugtázza, hogy a Magyar Állandó Értekezlet november 11–12-i ülésén tárgyalta a külhoni magyarok és a magyar állam jogviszonyának kérdését, amelyet a köznyelv gyakorta a kettôs állampolgárság fogalomkörével azonosít.

Az elmúlt másfél év alatt ez a kérdés hosszú utat járt be. Tavaly, április 5-én a Magyarok Világszövetsége választmánya az erdélyi küldöttek javaslata alapján, másfél napos vita után, határozatot hozott, és társadalmi méretû vitát kezdeményezett a világon bárhol élô magyarok magyar állampolgársághoz való alanyi jogáról.

Az MVSZ válaszmányának határozatát követôen Magyarországon szokatlan intenzitású, Erdélyben egyenesen páratlan sajtóvita kerekedett a kérdésrôl. A féléves vita során az egész Kárpát-medencében szinte minden magyar közösséget megmozgatva, több száz írás, vélemény, vitairat, állásfoglalás jelent meg. A vita jótékony hatásúnak bizonyult, mert jól kidomborította a kérdéskör neuralgikus elemeit:

a) a nemzetközi közösség viszonyulása, az eltérô politikai akaratok, a nemzetközi jog vonatkozó elôírásai;

b) egyes magyarországi politikai erôk félelme, hogy az állampolgársággal járó választójog birtokában, a többmillió szavazatot leadó külhoni magyarok, tartósan és egyoldalúan befolyásolhatnák a magyarországi választások kimenetelét;

c) néhány külföldi magyar vezetô aggálya, mely szerint a magyar állampolgárság elnyerése exodusszerû áttelepedési hullámot váltana ki, ami a Kárpát- medencében, az utódállamokban, a magyarlakta területek elnéptelenedéséhez vezetne;

d) a külföldön élô, vagy tartózkodó magyar állampolgárok szavazati jogának páratlan korlátozása.

A vita anyagát a VET, szakértôk bevonásával, feldolgozta és annak kézzelfogható eredményét közzétette.

A VET kiadásában megjelenô Magyar Kisebbség nemzetpolitikai szemle 1999/2–3. számát, mely több száz oldalon markáns álláspontokat, vonatkozó törvények és nemzetközi egyezmények szövegeit, valamint a világ különbözô államainak joggyakorlatát összefoglaló tanulmányokat tartalmaz, munkaeszköznek szántuk. Szándékunk szerint eljuttatjuk ezt az eszközt mindazoknak, akik ebben a stratégiai fontosságú kérdés kezelésében, a társadalom, illetve a politikum különbözô szintjein meghatározó szerepet játszhatnak. Mi ezzel a lapszámmal kívánunk hozzájárulni a legjobb döntés meghozatalához.

A külhoni állampolgárság intézményére vonatkozó VET-javaslatot — a kettôs állampolgárságról szóló vita gyümölcsét — a magyar valóság szûk kereteibôl kilépve, azt általános európai kontextusba helyezve, az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet szeptemberben, Bécsben megtartott Felülvizsgálati Konferenciáján ismertettük.

A külhoni állampolgárságról szóló javaslatunk figyelembe veszi azokat az elmozdulásokat, amelyek nemzetközi síkon mentek végbe, és épít rájuk. Itt elsôsorban az 1997-ben az Európa Tanács által kimunkált és közzétett "Európai konvenció az állampolgárságról" címû dokumentumot említjük, mely az európai integrációs folyamatot szem elôtt tartva, szakít az addigi nemzetközi jogi hagyománnyal, amely jobbára ellenjavallta a kettôs, vagy többes állampolgárság intézményét, és annak várható sokasodását vetíti elôre, hosszú paragrafusokban ajánlva megoldásokat a kettôs állampolgárság járulékos kérdésköreire (adózás, katonai szolgálat stb.). A kettôs, illetve a többes állampolgárság hangsúlyos megjelenítésével, ez az európai dokumentum, miként a NATO koszovói beavatkozása is, egyértelmû üzenetet hordoz: Európa és a nagyvilág meghatározó hatalmai egyre kevéssé tû-rik meg egy létszámbeli kisebbségben élô nemzeti (vallási) közösség tagjainak tömeges elûzését, kitelepítését. Ez a kettôs üzenet elsôsorban azok számára fontos, akik maguk, vagy szüleik e században megélhették a benesi dekrétumok okozta borzalmakat és azok fájdalmas következményeit.

A külhoni állampolgárság intézménye kezeli azokat a neuralgikus kérdéseket, amelyek a nyílt társadalmi vita során kihangsúlyozódtak. Azzal, hogy a külhoni státushoz nem rendel választójogot, oszlatja a "külföldiek beavatkozásától" ódzkodó politikum aggályait, és kioltja a polgárok esetleges méltánytalansági érzetét, akik a maguk adófizetôi státusában nemkívánatosnak tartanák, hogy a leginkább ôket illetô kérdések kezelésére létrehozott hatalmi testületek összetételébe a határon túliak is beleszóljanak. Azzal, hogy a külhoni státus nem hordoz automatikusan le-, illetve áttelepítési jogosultságot, eleve megakadályozza a sokak által kinagyítottan tálalt exodus-veszélyt.

A külhoni állampolgárság intézményének gondos kimunkálása lehetôvé teszi azoknak a különbözôségeknek a szelektív kezelését, amelyek az egyes utódállamok politikai és joggyakorlatában gyökerezve, nehezítik egy olyan megoldás kidolgozását, amely valamennyi, határon túli, kárpát-medencei magyar közösség tagjait egységes elbánásban részesíti.

A külhoni állampolgárság fogalma, amely az álltampolgárságot, szakítva a nemzetállami súlypontozással, elsôsorban státusként határozza meg, értelemszerûen magába foglalja a külhoniak magyarországi státusának rendezését is, anélkül, hogy erre egy különálló, státus- meghatározó eszközt igényelne. Egy olyan megoldás, amely a státus fogalmának kezelését önálló törvénybe tereli, természeténél fogva alkalmas arra, hogy parttalan és végeláthatatlan vitákba torkolljék, hisz az eljárás tárgyát képezô kérdésrôl igazából lefejtették a célokat, melyek felmutatása nélkül bármely kezdeményezés az idôtlen bolyongás állapotába kerülhet.

A külhoni állampolgárság, amint azt az EBESZ Felülvizsgálati Konferenciáján ismertetett VET- álláspont logikai okfejtéssel alátámasztja, csökkenti az etnikai feszültségeket, erôsíti a szülôföldön való megmaradást, és feloldja az európai unióba integrálódó Magyarország és a határon túli magyar közösségek között keletkezô elszakíttatási görcsöt.

Összegezve elmondható, hogy a részletes kimunkálásra váró külhoni állampolgárság intézménye jelentôsen hozzájárulhat ahhoz, hogy az Európai Uniós integráció folyamatának közepén álló Magyarország euro-konform megoldást találjon a magyar nemzet számára megkerülhetetlen, az állampolgárság fogalmát is érintô kérdésben.

Magyarország elsô állampolgársági törvénye, az 1879. évi L. törvény, 1880. január 8-án lépett hatályba, és két világháborút túlélve, majdnem 60 éven keresztül érvényben maradt. Miként a kontinentális Európa állampolgársági törvényeinek zöme, ez a törvény is a "jus sangvinis"-ra épült, magyar állampolgárságra jogosulttá téve azokat, akiknek vérségi elôdei magyar állampolgárok voltak. A magyar állampolgárságot, a második világháborút követôen, három új törvény szabályozta: az 1948. évi LX., az 1957. évi V., valamint az 1993. évi LV. számú törvények. Ezek a törvények megôrizték az elsô állampolgársági törvény fô jellemzôjét.

Most, az új évezred globális világának küszöbén, az európai integrációs folyamat kellôs közepén, az angolszász hagyományokból táplálkozó "jus soli"elôretörésének idején, Magyarországnak minden bizonnyal módosítania kell állampolgársági törvényét. Az új törvénynek egyaránt hordoznia kell a vállalás, az elôrelátás és a türelemre alapozó bölcsesség jegyeit. Az állampolgárság kérdése nem válhat a rövid távú, konjunkturális rögtönzés tárgyává. A kettôs állampolgárság és a külhoni magyarok magyarországi jogállásának kérdése sem válhat a pártpolitikai porondon szokványos taktikázások játékszerévé. Azt, hogy mitôl kell ezt a kérdést a leginkább megóvni, azt érzékletesen példázza Duray Miklós esete, aki másfél évvel ezelôtt a Napi Magyarországban "A halogatás taktikája súlyos károkat okozhat" cím alatt, ekként vall a kettôs állampolgárságról: "A határon túli magyarok számára megoldást kell találni, hogy Magyarországnak az Európai Unióhoz való csatlakozása után az országhatárok ne válasszák el ôket még jobban az anyaországtól: ez a megoldás a kettôs állampolgárság lehetne". Most, a MÁÉRT idején, ugyanô így vall: "A kettôs állampolgárság nem jelent megfelelô megoldást". Ez a meghökkentô szemléletváltás nem egyetlen jegye annak, hogy a napi politika befolyásának növekedése milyen következménnyel járhat: a külföldön élô, vagy ott tartózkodó magyar állampolgárok szavazati joga ismét politikai alkudozások áldozatává vált. Hasonlóképpen nem tartozhat a napi poltikára azoknak a magyaroknak állampolgársági kérelme, akik az utódállamokból a nemzeti kommunizmusok elôl nyugatra menekültek, és akik alkalmasint ugyanolyan elbírálásban részesülnek ma, mint azok, akik hontalanná tették ôket.

A külhoni magyarok magyarországi jogállásának kérdését nem szabad a politikai szélfuvallatok gyakori változásainak kitenni. Ez a kérdés nem a napi politikára tartozik, hanem a nemzetpolitika része. Az idô múlása mára nyilvánvalóvá tette, és a MÁÉRT napirendje is sugallta: a kérdés rendezése halasztást nem tûr. Annak, aki e kérdéshez nyúl, nem csak a máért, sokkal inkább a holnapért kell cselekednie.

Patrubány Miklós,
a VET elnöke

A kisebbségek nyelvén írt magyar nyelvû líceumi tankönyvekrôl tanácskoztak kedden a Tanügyminisztériumban. A tanácskozás célja azoknak a lehetôségeknek a számbavétele volt, amelyek az immár piacgazdasági körülmények között megjelenô, majd magyarra fordított líceumi tankönyvek ügyét elômozdíthatják. A tanácskozáson a tanügyminisztérium érdekelt igazgatóságai és osztályainak képviselôi mellett civil szervezetek is részt vettek. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét (RMPSZ) Lászlóffy Pál elnök, Burus Botond, a Hargita megyei Pedagógusok Háza igazgatója, Farkas István Kovászna megyei tanfelügyelô, valamint az Erdélyi Tankönyvtanács szerkesztôje, Székely Gyôzô képviselte.

— Ennek a tanácskozásnak vitathatatlan érdeme a tanügyminisztérium nyitása a civil szervezetek felé — mondta a szerkesztô. — Évtizedek óta nem volt erre példa: a tanügyminisztérium pedagógiai jellegû civil szervezeteket hívott össze annak reményében, hogy segítségükkel megoldásokat találhasson a magyar nyelvû líceumi tankönyvek ügyének rendezésére... Az értekezlet során a civil szervezetek több dolgot is javasoltak annak érdekében, hogy a piacgazdasági körülmények között magyarra fordított tankönyvek ügye megoldódjék. Lászlóffy Pál, az RMPSZ elnöke például a kisebbségek tankönyvgondjait felvállaló kiadó létrehozásában látta a megoldást. A fordításra javasolt tankönyvek példányszámának növelése érdekében más javaslat is elhangzott: a magyar és német nyelvû tankönyvek ügye kapcsolódjék valamiképpen össze. A kis létszámú kisebbségeknek azt tanácsolta a tanügyminisztérium, hogy a fordítások ügyének megoldásában vállaljanak nagyobb szerepet érdekszervezeteik. A tanácskozás során a következôk körvonalazódtak: a magyar nyelvû oktatásnak nincs más választása, mint utolérni a lemaradásokat. A kilencedikes tankönyvek ügyét meg kell oldani: ha tavasszal is, de magyar nyelvû tankönyveket kell adni a kilencedikesek kezébe. Jövô szeptemberben remélhetôleg a román és magyar nyelvû tankönyvek egy idôben kerülnek majd az iskolákba. Más járható utak: külföldi tankönyvek felhasználása (amennyiben ezek tananyaga megegyezik a hazaival) és a magyar anyanyelvû tanárok által magyarul írt tankönyvek elôállítása.

— Milyen mértékben kell "besegítsen" a civil társadalom a magyar tannyelvû líceumi tankönyvek elôállításában?

— A civil társadalomnak kell a fordításokat menedzselni, a papírt megvásárolni, a bemutató példányokat létrehozni... Nagyot lendítene az ügyön, ha egy könyvkiadót is sikerülne létrehozni.

Szabó Csaba

A kolozsvári Mozgássérültek Érdekvédelmi Szervezetének sajtótájékoztatóján Doina Tudoricã elnök a DEEP (Disabled Women Empowerment and Energy Project) projektet ismertette. A tervezet a Socrates-program része, és három országban (Románia, Svédország és Finnország) hátrányos helyzetben élô, mozgássérült nôkhöz, lányokhoz szól. A programot a tavaly dolgozták ki a Finnországi Mozgássérültekkel, a svéd Fórum szervezettel, valamint a Romániai Mozgássérültek Egyesületével közösen.

Kérdôíveikbôl kiderült: országunkban a társadalom a mozgássérült nôket kétszeresen megkülönbözteti: nehezen helyezkednek el, mert nôk, másrészt betegségük miatt nem alkalmazzák ôket. A társadalom részérôl negatív diszkriminációk és elôítéletek sora éri ôket nap mint nap.

A program szerint segélyezési csoportokat hoznak létre, amelynek egyik tagja a társadalomba beilleszkedett mozgássérült, a többiek pedig nem kormányzati szervek képviselôi és közemberek, akik a tolószékbe kényszerült emberek oktatási, jogi, szociális, beilleszkedési, anyagi gondjait, sérelmeit oldja meg, vagy legalább enyhíti. A csoportok tanácsadással szolgálnak. Európai szintû adatközlési, felvilágosítási, tanácsadási szervek létesítését is tervezik. A hálózati rendszer megkönnyítené a szervezetek közötti információcserét, együttmûködést. A 3 éves program a nôk öntudatának növelését, társadalmi helyzetének, jogainak, esélyeinek, felelôsségének erôsítését tûzte ki céljául.

Szôcs Andrea Enikô

Szerdán ért végett a kárpát-medencei magyar nyelvû gyermek- és ifjúsági lapok szerkesztôinek találkozója Kolozsváron. A szerdai nap kalotaszegi kirándulással kezdôdött, körösfôi végcéllal. A vendégeket kalotaszegi jó házigazda módjára üdvözölték és megvendégelték. Délután a vendégek a Napsugár szerkesztôségébe látogattak, ahol Zsigmond Emese, a lap fôszerkesztôje fogadta ôket. Délután öt órától a Tinivár szerkesztôsége, illetve dr. Bartha Zoltán volt a házigazda. Dr. Bartha Zoltánt, a találkozó szervezôjét arról kérdeztem: mikor és hogyan született a találkozó megszervezésének az ötlete?

— 1998-ban szerkesztôségünk a pécsi Szivárvány Gyermekház, illetve az igazgató, Varga Ferenc meghívásának tett eleget, ahol a régiók gyermeklapszerkesztôi találkoztak. A háromnapos rendezvényen megtárgyalták a gyermeklapok sorsát, a támogatási lehetôségeket. Komoly tapasztalatcserére került sor. Ekkor született meg a gondolat, hogy az újabb találkozó színhelye Kolozsvár legyen, mivel itt egy a hagyományos országos gyermeklap kiadója mellett (a Napsugár és a Szivárvány) egy új gyermek- és ifjúsági kiadó vált életképessé, a Tinivár.

— Milyen következtetéseket lehet levonni a háromnapos tanácskozás után?

— A találkozó elérte célját, annak ellenére, hogy a szlovéniai Ifi, a kárpátaljai Irka és a szlovákiai Tábortûz anyagi gondok miatt nem volt jelen. A háromnapos találkozón létrehoztak egy szakmai fórumot, melynek célja a régiókban történô magyar nyelvû gyermeklapok kiadásának figyelemmel követése, esetenként támogatása, a közös együttmûködés kialakítása. A szakmai fórum nyilatkozatát minden kolozsvári résztvevô aláírta. A nyilatkozat egyik kitétele, hogy az ilyen jellegû találkozókat évente meg kell szervezni. A következô házigazda Szabadka lenne. A mindenkori szervezéssel és a pályázatok megírásával Varga Ferencet és Horzsa Gábort, a pécsi Szivárvány Gyermekház igazgatóját, illetve aligazgatóját bízták meg.

— Kik támogatták a kolozsvári találkozót?

— Fô támogatónk az RMDSZ és az EMKE volt. A magáncégek közül a Corvin Kiadó, a Trises Press Rt. és a Robitis Com. Kft.

Horváth Gyöngyvér

Ünnepeltek az elmúlt hét végén a Liberális Párt szamosújvári tagjai. A fôtéren felavatták az új székházat, ahol helyet kapott a helyi Brãtianu Kulturális Alapítvány is. A kisváros legkorszerûbb, legszebb és ugyanakkor legtágasabb pártszékházáról van szó. Iroda- és klubhelyiség áll az érdeklôdôk rendelkezésére; a sakk és bridzs hívei is igénybe vehetik a klubtermet.

A megnyitón részt vett Anton Ionescu, a Liberális Párt Kolozs megyei szervezetének elnöke, parlamenti képviselô, akivel további kilenc megyei vezetô érkezett Szamosújvárra. Jelen volt a dési szervezet vezetôje is. Svédasztal mellett zajlott a kötetlen beszélgetés, amelybe több kívülálló is bekapcsolódott, hiszen a székház ajtaja mindenki számára tárva-nyitva áll. A kolozsvári vendégek egy számítógéppel ajándékozták meg a házigazdákat.

Szamosújváron az idén ez a második új pártszékház. Ahogy közeledünk a választásokhoz, egyre szaporodnak a fényûzéssel teli irodahelyiségek...

Erkedi Csaba

Az elmúlt vasárnap falugyûlést hirdettek meg Detrehemtelepen, amelyre, sajnos, elég kevesen gyûltek össze. Kolozsvárról Bitay Levente, Pálffy Károly és Barazsuly Emil vett részt az RMDSZ megyei szervezete részérôl.

A helyi RMDSZ-vezetôség beszámolt a szervezet pénzügyi helyzetérôl, majd a két községi tanácsos ismertette tevékenységét. A falut érintô önkormányzati döntésekrôl is sok mindent megtudhattak az egybegyûltek. A tanácsosok munkáját elismerô vélemények mellett bíráló megjegyzések is elhangzottak. A falusi választók jogosan elvárják, hogy képviselôik rendszeresen tájékoztassák ôket a községi tanácsban hozott határozatokról. Egyöntetû véleményként hangzott el: a jövôben gyakrabban kellene hasonló összejöveteleket szervezni, ahol megtárgyalhatnák az idôszerû tennivalókat. A kolozsvári vendégek megígérték, hogy szívesen kimennek Detrehemtelepre, ha segíthetnek megoldani ügyes-bajos közügyeiket. A felszólalók elismerték, hogy nem könnyû a tanácsosok dolga, mert gyakorta igen nehezen lehet kiharcolni, hogy a kis magyar közösség számára kedvezô döntés szülessen a községi tanácsban. A mindenkori feladathoz azonban fel kell nôjenek azok, akiket a falu erre kiválasztott. Annál is inkább, mert már nem ingyen végzik ezt a munkát.

Az egybegyûltek nehezményezték, hogy nem kaptak egyetlen birtoklevelet sem. Véleményük szerint szakembereknek kellene kézbe venni az ügyet.

(B. E.)

• Súlyos közúti balesetet okozott november 24- én Kis Gedeon, az MS–88–ROY rendszámú mikrobusz vezetôje. Az 54 éves férfi Torda felé tartva, Felek községben elvesztette az autó feletti uralmát, és felborult. A baleset következményeként Berecki Margit, 52 éves marosvásárhelyi lakos súlyosan megsérült, valamint kisebb sérüléseket szenvedett Timár Péter (52), Román Éva (45), Kádár Zsóka (28), továbbá Kis Éva (53), a mikrobusz marosvásárhelyi utasai. A balesetbôl következô anyagi károkat 15 millió lejre értékelték a szakértôk.

• Gyilkossági kísérletet követett el november 24-én, hajnali négy órakor Alexandru Vica, 40 éves tordai lakos. A férfi lakásán spontán konfliktus tört ki a házigazda és a 47 éves Gavrilã Roman, ugyancsak tordai lakos között. A konfliktushelyzet, valamint az alkoholfogyasztás következtében Vica megkéselte látogatóját. A nyaki és hasi tájékon ejtett sebek életveszélybe sodorták Gavrilã Romant. A késelôt gyilkossági kísérlet vádjával elôzetes letartóztatásban vizsgálják, amiért öttôl tíz évig terjedô börtönbüntetés járhat.

• Lopást leplezett le kedden a Victor Babes utcában egy rendôrôrjárat. Alexandru Paul Pintea, 23 éves kolozsvári lakosnál egy közel hatmillió lejt érô elektromos favágógépet találtak, amelyet még aznap tulajdonított el Victor Turda, ugyancsak kolozsvári polgártól. A bûntény elkövetôje szabadlábon védekezhet.

• Közúti balesetet szenvedett szerdán délben a hetvenéves Butura Elena kolozsvári lakos. Az idôs nénit a Dózsa utcai útkeresztezôdésnél gázolta el Kozma Péter Pál (19), miközben szabályosan akart átkelni az úttesten. A bökkenô az, hogy a 6–CJ–6648-as rendszámú Opel márkájú személygépkocsit vezetô fiú is a Horea és Baritiu utak keresztezôdésénél levô jelzôlámpa zöld fényénél indult. A vizsgálatok folytatódnak az ügyben.

• Törvénytelenül mûködô vállalatot leplezett le a rendôrség. A tordai Gypsom Kft. gipszbôl készült termékeket állított elô és forgalmazott. Az alapanyagok elôteremtésénél viszont robbanóanyagokkal dolgozott, amelynek használatára nem volt engedélye. A cégtôl elkobozták a robbantáshoz szükséges anyagokat. Ugyanakkor vizsgálat alá helyezték Simion Dolha bányamérnököt, akinek hatáskörébe tartozott volna felülvizsgálni a munkálatok törvényességét. Háromtól tíz évig tartó büntetést kaphat az alkalmazott abban az esetben, ha bûnösnek találják.

• Kábítószer-kereskedelem vádjával körözik azt a mezôcsáni személyt, akinek földterületén kanabiszt talált a rendôrség különleges szakosztálya. A laboratóriumi vizsgálatok kimutatták, hogy a termesztett növény drogalapanyagként ismert Tetra Hidro Canabinolt tartalmaz. Az elkobozott 25 kg termést a szakemberek elégetik. A büntetô törvénykönyvnek megfelelôen 3-tól 15 évig terjedô büntetést kaphat a még ismeretlen személy.

Orbán R. Katalin

Az Expo Transilvania kolozsvári cég szerteágazó tevékenységével az ország egyik legjelentôsebb kiállításszervezô magánvállalatává vált. Idén 8 nemzetközi kiállítást szervezett: a fôváros mellett Kolozsvár lett a legjelentôsebb vásárváros, ahova egyre több külföldi cég is szívesen eljön. Az eddigi üzletkötési tapasztalatok a megrendezett vásárok eredményességérôl tanúskodnak.

Futamidôben a legjelentôsebb kiállítása a decemberben sorra kerülô közfogyasztási javak téli vására, ahol az elmúlt évek tapasztalata szerint igen nagy volt az érdeklôdés. A rendszerint 2 hétig nyitva tartó téli vásár érdekessége, hogy valamennyi standon helyben lehet vásárolni. Kínálatából: karácsonyfadíszek, játékok, ruházati cikkek (fôleg szezonáru), cipô, bunda, bôráru, ékszer, kerámiatermékek, papíráru (nagy keletje van az üdvözlôlapoknak), kozmetikumok, élelmiszeripari termékek, sportfelszerelés, elektronikai cikkek stb.

A december 4–16. között nyitva tartó vásár az eddig megrendezett 5 hasonló vásár közül (a tegnapi sajtótájékoztató tanúsága szerint) a leggazdagabb lesz, méltó köszöntéseként a 2000. év közeledtének. A több mint hetven kiállító cég 700 négyzetméternyi felületen mutatja be, kínálja eladásra termékeit. Az új nyitvatartási program: 12–20 óra.

A mostani vásárt a kolozsvári tanács is támogatja, így csökkenteni lehetett a cégek részvételi díját, ami végsô soron nagyobb árufelhozatalt és kisebb árakat jelent. A közfogyasztási javak vásárával párhuzamosan december 5-én konyhamûvészeti bemutatóra kerül sor, ugyanakkor a téli vásár keretében immár önálló rendezvényként rendezik meg a borok és szeszesitalok szalonját, ahova számos hazai és külföldi cég jelentette be részvételét.

A kicsik örömére a vásárral egy idôben megnyílik a gyermekváros, számos meglepetéssel, igazi téli ünnepi hangulattal: január 10-ig látogatható. A gyerekváros vendége lesz a bukaresti Helios cirkusz.

(kisréti)

Az utcai pénzváltóknál a forint 74/76, a márka 9400/9700, a dollár pedig 18 300/18 500 lejbe került.

Budapestrôl visszatérve, ahol a FIDESZ és a magyar külügyminisztérium képviselôivel folytatott megbeszéléseket, Toró T. Tibor, az RMDSZ Temes megyei szervezetének elnöke úgy nyilatkozott, hogy a magyar kormány még nem döntött a kettôs állampolgárság ügyében. Tájékozatása szerint a magyarországi hatóságok között még igen nagyok a nézetkülönbségek ebben a kérdésben.

Jövô évig nem növekszik a villamos energia ára, tekintettel arra, hogy az energiaárakat évharmadonként egyeztetik, ez év utolsó évharmadára pedig ez már október 15-én megtörtént — nyilatkozta Viorel Alicus, a CONEL országos villamossági társaság díjszabási osztályának vezetôje, aki cáfolta a sajtóban megjelenô értesüléseket az áramszolgáltatás esetleges drágulásával kapcsolatban.

William Cohen amerikai védelmi miniszter is részt vesz a délkelet-európai országok védelmi minisztereinek november 30-i bukaresti találkozóján.

Dan Mircea ôrnagy elmondta, hogy az egynapos találkozót A stabilitás és az együttmûködés új dimenziói Délkelet-Európában címmel rendezik. A tanácskozáson részt vesz Albánia, Bulgária, Görögország, Macedónia, Olaszország, Románia, Szlovénia, Törökország és az Egyesült Államok védelmi minisztere.

A térség országainak védelmi miniszterei 1996 márciusában Tiranában, 1997 októberében Szófiában, 1998 szeptemberében pedig Szkopjében találkoztak.

Azon a találkozón az albán, a bolgár, a görög, a macedón, az olasz, a román és a török védelmi miniszter aláírta a Délkelet- európai Államok Soknemzetiségû Békefenntartó Erôinek (MPFSEE) létrehozásáról szóló megállapodást.

A bukaresti találkozón a hét alapító tagállam miniszterei jóváhagyják a békefenntartó dandár 1999–2000-re szóló költségvetését, valamint az alakulat közös gyakorlatainak programját.

A kormány jövôre 25 százalékra szeretné csökkenteni az inflációt. Ennek feltétele az, hogy a választási szempontok ne szóljanak bele a pénzügyi politikába, s hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és az Európai Unió folyamatos külföldi finanszírozást biztosítson — jelentette ki Teodor Buftea, a Román Nemzeti Bank pénzügyi politikáját irányító igazgatója.

Az infláció megfékezésének egyik fô eszköze a nemzeti fizetôeszköz árfolyamának szigorú ellenôrzése lesz. Ugyanakkor a költségvetési hiány legfeljebb a bruttó nemzeti össztermék (GDP) 1–2 százalékát teheti ki. Az igazgató elismerte, hogy ennek a célkitûzésnek a megvalósítása a külföldi finanszírozás folyamatosságától függ.

A pénzügyminisztérium a 2000. évet 75 ezer milliárd lejes belsô adóssággal kezdi. Az IMF-fel kötött készenléti hitelszerôdés mellett további külföldi hitelek felvételére lesz szükség ahhoz, hogy az infláció fékezése ne történjen újra a belsô eladósodás számlájára.

A kitûzött cél elérését segítheti az a tény is, hogy az importcsökkentések nyomán a külföldi fizetési mérleg hiánya az idén mintegy 1,6 milliárd dollárral lesz kisebb a tavalyinál, és kétszerese annak, amit az IMF szorgalmazott — közölte Buftea.

Az infláció egyelôre nem mutat csökkenési tendenciát. Az utóbbi napokban az RNB mintegy 35 millió dollárt dobott a piacra annak érdekében, hogy a hazai fizetôeszköz hangsúlyos értékvesztését megakadályozza. Egész novemberben az RNB 80 millió dollárt adott el és csak 20 millió dollárt vásárolt fel a bankközi piacon. Igaz viszont, hogy az év elejétôl az RNB 730 millió dollárt vásárolt, s ha az eladásokat leszámítjuk, a devizavásárlások-eladások mérlege 696 millió dolláros aktívumot mutat. A felvásárolt valuta és a külföldi kölcsönök tették lehetôvé a nemzeti banknak, hogy idén 2,2 milliárd dolláros adósság- és kamattörlesztés mellett az RNB valutatartalékát 1,5 milliárd dollárra emelje. A bank valutatartaléka az év közepe táján 800 millió dollárra csökkent.

Sajnos, a küladósság-szolgálat jövôre sem csökken. 1,2 milliárd dollárra rúg az állami adósság, és további egymilliárd dollárt magáncégeknek kell kifizetniük. A kamatokkal és más kötelezettségekkel együtt a küladósság- szolgálat 2000-ben 3,3 milliárd dollárra emelkedik.

Tegnap a képviselôház végre elfogadta az egyeztetô bizottság jelentését az államosított mezôgazdasági területek és erdôk visszaszolgáltatásáról rendelkezô törvénytervezetrôl. A szavazásnál 181-en voksoltak mellette, 47-en ellene, 11-en pedig tartózkodtak. A koalíciós pártok és az SZRP képviselôi a törvény mellett, az RTDP, az RNEP és az NRP a törvény ellen szavaztak, illetve tartózkodtak.

Mint ismeretes, egyeztetésre azért került sor, mert a törvénytervezetnek a képviselôházban, illetve a szenátusban elfogadott változatai különböztek. Az egyeztetô bizottság jelentését a képviselôház még kedden megvitatta, a végsô szavazást azonban tegnapra halasztották.

A jelek szerint egyetlen cikkely egyeztetésére ül majd össze a két ház: a képviselôk ugyanis ragaszkodtak saját változatukhoz abban a pontban, amely a német nemzetiségû lakosságtól elkobzott javak visszaszolgáltatásáról szól. A szenátus szerint a kollektív bûnösként kezelt németek tulajdonjoga nem állítható vissza, a képviselôház viszont természetesnek tartja, hogy ezeket a tulajdonokat is visszaszolgáltassák — mondotta Kelemen Attila RMDSZ-frakcióvezetô, hangsúlyozva, hogy nem lehet kollektív bûnösként kezelni egyetlen népcsoportot sem.

A szenátus kedden szintén megkezdte az egyeztetô bizottság jelentésének a megvitatását. Az RTDP szenátorai azonban a Lupu-törvény megvitatása során több ízben tanúsított idôhúzó politikához híven elhagyták a termet, szavazóképes többség hiányában az ülést felfüggesztették.

Sz. K.

A képviselôház csütörtöki ülésén megszavazta azt a törvénykezdeményezést, amely bizonyos személyeknek lehetôvé teszi a korhatárcsökkentéses nyugdíjazást. A tervezet értelmében azok az 50 év feletti nôk és 55 évet eltöltött férfiak, akik a törvényben elôírt teljes szolgálati idôvel rendelkeznek, továbbá részesültek a kilenc hónapig tartó munkanélküli segélyben is, a korhatár betöltése elôtt is kérhetik nyugdíjazásukat. Ebben az esetben a járandóság összegét az alkalmazott korkedvezmény arányában csökkentik, a törvényes életkor betöltése után pedig a nyugdíjat újraszámítják. Amennyiben az ily módon nyugdíjazottak fizetett tevékenységet folytatnak, járandóságukat erre az idôre felfüggesztik. A törvénytervezetet a szenátusnak is meg kell tárgyalnia és jóváhagynia.

*

A kormány végül határozatban hagyta jóvá szerdai ülésén a nyugdíjak növelését. Amint megírtuk, ez az intézkedés 200 ezer nyugdíjast érint, és egy minimális szintet állapít meg, amelynél nem lehetnek kisebb összegû nyugdíjak, mint: 635 044 lej öregségi teljes nyugdíj esetén, 469 766 lej öregségi résznyugdíj, valamint 541 513 I. fokú, 469 766 II. fokú, 343 914 lej III. fokú rokkantnyugdíj esetén. A növelés decembertôl érvényes.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]