1999. október 8.
(XI. évfolyam, 235. szám)

Az elvárásokkal ellentétben a kormány csütörtöki ülésén mégsem döntöttek az új Kolozs megyei prefektus kinevezésérôl — értesültünk kormányzati forrásokból.

Mint arról korábban beszámoltunk, Alexandru Fãrcas felmentése után az új prefektus kinevezése miatt a parasztpárt kolozsvári szervezeténél belharcok kezdôdtek. A Radu Sârbu vezette csoportosulás összehívta a megyei tanácsot, és felmentette tisztségébôl Ioan Vida Simiti megyei elnököt, ugyanis a testület a helyi szervezet megkérdezése nélkül tett személyi javaslatokat a prefektusi tisztség betöltésére. A Vida Simiti által vezetett csoport Ioan Figant, a Egészségügyi Biztosító Pénztár kolozsvári elnökét, míg Sârbuék Vasile Sãlcudean megyei tanácsost látnák szívesen a prefektusi székben.

K. O.

A csütörtöki napilapok terjedelmes tudósításokban számoltak be az Aradon történtekrôl. Bár a tüntetéseket engedély nélkül tartották, az aradi rendôrség egyetlen helyszínen sem tett semmit a gyalázkodók eltávolítására.

Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár tegnapi sajtóértekezletén úgy vélekedett: nem diplomáciai kérdés, hanem pszichiátriai probléma, hogy egy pár tucat emberbôl álló marginális csoport megpróbálta megzavarni a szerdai, aradi megemlékezést. Úgy vélte, Aradon hibázott a román rendôrség, amikor a szélsôséges csoportot nem tartotta távol az eseményektôl. Ez azonban nem árnyékolta be a rendezvényt — tette hozzá.

Az RMDSZ a csütörtöki kormányülésen felszólította Constantin Dudu Ionescu belügyminisztert, hogy vizsgálják ki az aradi incidenst, és vonják felelôsségre a bujtogatókat.

A román–magyar megbékélési park gondolatának kitámadása az ellenzék részérôl erôteljesen ártott az ország külföldi megítélésének — kommentálta tegnap az aradi eseményeket Valeriu Stoica igazságügy-miniszter. (Az RMDSZ állásfoglalása és az aradi események lapszemléje a 8. oldalon)

***

A Kolozs megyei RMDSZ elnöksége köszönetét fejezi ki mindazoknak, akik közremûködésükkel hozzájárultak a 1848-as vértanúk halálának 150. évfordulója alkalmából tartott ünnepi megemlékezéshez.

A Román Társadalmi Demokrácia Pártjának (RDTP) megrendelésére készített közvélemény-kutatás eredményeit tette közzé tegnap a Metro Media Transilvania társadalomtudományi, piackutató és kommunikációs intézet. A szeptember 10–20. között 2097 lakoson az egész ország területén végzett felmérés az általános országos politikai-társadalmi, gazdasági helyzetképet próbálta rögzíteni. A hibalehetôség ± 2,8%.

Nyílt kérdésre válaszolva a megkérdezettek 8%-a a korrupciót, 7%-a a szegénységet, 6%-a a polgárháborút, 5%-a a magyarokat, 4%-a pedig a természeti katasztrófákat tartotta a legnagyobb belföldi veszélynek. Érdekes megjegyezni: legtöbben úgy vélik, hogy Románia számára egy háború kirobbanása (24%), a magyarok (!), illetve az oroszok (7–7%) jelentik a legnagyobb külsô veszélyt. A megkérdezettek 44%-a egyetértett azzal a kijelentéssel, amely szerint a szomszédos Magyarország fenyegetést jelent Románia számára; 79% nem értett egyet azzal, hogy az erdélyi románok szeretnék a történelmi tartomány Romániától való leválasztását; 27% úgy véli, hogy a romániai magyarok nem lojálisak a román államhoz.

Nyílt kérdésre válaszolva, a megkérdezettek 17%-a úgy vélte, hogy legjobb az lenne, ha csupán egy párt, 16% ha két párt, míg 18% ha három politikai alakulat létezne Romániában.

A megkérdezettek 26%-a az ország legfontosabb problémájaként a gazdaság helyzetét, 12% a szegénységet és az éhséget, 12% pedig az alacsony fizetéseket jelölte meg.

Arra a kérdésre, hogy ha a következô vasárnap parlamenti választásokat tartanának, melyik pártra vagy pártszövetségre szavazna, a megkérdezettek csupán 12%-a határozatlan: az RTDP 37%-ot, a Román Demokratikus Konvenció (RDK) 22%-ot, a Szövetség Romániáért 16%-ot, a Demokrata Párt 8%-ot, a Nagy-Románia Párt 7%-ot, az RMDSZ 5%-ot, a Jobboldali Erôk Szövetsége pedig csupán 2%-ot kapna. Az államelnöki tisztségért folytatott harcban a következô a sorrend: 1. Ion Iliescu (34%), 2. Teodor Melescanu (21%), 3. Emil Constantinescu (17%), 4. Corneliu Vadim Tudor (7%), 5. Petre Roman (5%), Theodor Stolojan (5%), 6. Adrian Nãstase (2%), Mihály király (2%).

A megkérdezettek leginkább Teodor Melescanuban (46%), Teodor Stolojanban (43%), illetve Ion Iliescuban (36%) bíznak; a „bizalmatlansági" sorrend: Ion Diaconescu (81%), Markó Béla (80%), Nicolae Vãcãroiu és Mihály király (76–76%) található.

A közvélemény-kutatásból az is kiderült: az alanyok 69%-a (!) nem ismeri a megyét képviselô honatyákat.

A Metro Media Transilvania által végzett közvélemény-kutatásokban elsô ízben szerepelt a következô kérdés: érezte-e valaha szükségét, hogy káromoljon egy politikust? Mely politikust? Milyen káromkodás? A válaszok: mindegyiket: 35%, Emil Constantinescut: 21%, Ion Iliescut: 10%, Corneliu Vadim Tudort 5%, Ion Diaconescut: 4%. A káromkodások preferencia-sorrendje: az istenit, a pokolba, az ördögbe, az anyját...!

Kiss Olivér

A képviselôk csütörtökön szakaszonként elfogadták az állampolgárok saját dossziéhoz való hozzáférését megengedô és a Szekuritáté politikai rendôrségi minôségét leleplezô törvénytervezet egyeztetô bizottsági jelentését.

A képviselôk által elfogadott megfogalmazásban a jelen törvény hatálya alá lépnek az RHSZ, a KHSZ, a Köztársasági Ôrezred, valamint a Rendkívüli Távközlési Szolgálat igazgatói és ezek helyettesei.

Nem ellenôrizhetôk a belügyi hírszerzô szolgálat alkalmazottai, leszámítva az adminisztratív feladatköröket ellátó civil személyzetet. A képviselôk teljes mértékben helyeselték a szenátus és az egyeztetô bizottság javaslatát, miszerint a diplomáciai és konzulátusi személyzetre is kiterjeszthetôk legyenek a törvény rendelkezései, leszámítva a mûszaki vagy adminisztratív személyzetet.

A szenátorok csütörtökön 52 szavazattal 30 ellenében és 3 tartózkodás mellett elutasították a mezôgazdaság helyzetérôl 47 szenátor által benyújtott indítványt.

Az elektromos szavazórendszer meghibásodása következtében a szenátorok kézemeléssel adták le szavazatukat, és nem titkos szavazattal, ahogy ezt az RTDP javasolta.

A szállítási minisztérium összesen 440 millió dollár értékû két kölcsönt fog kialkudni az európai beruházási bankkal — közölte Adriana Sãftoiu kormányszóvivô. Az egyik 230 millió dolláros kölcsönt a Bukarest–Konstanca autópálya építési munkálatainak finanszírozására, a másikat pedig (210 millió dollár) a Tarom légiflottájának korszerûsítésére fordítják. Az összegbôl 8 Boeing és 5 ATR típusú repülôgépet vásárolnak. A hosszú lejáratú kölcsönt évi 4 százalékos kamattal kapjuk. A japán külkereskedelmi bankkal egy százmillió dolláros, a Diesel-mozdonypark korszerûsítését szolgáló kölcsönrôl tárgyal a szállítási tárca.

A Bukaresti I. Körzeti Bíróság 1999. október 5-én tartotta annak a két pernek a tárgyalását, melyeket Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke rágalmazás vádjával indított Cristian Tudor Popescu, az Adevãrul címû napilap fôszerkesztôje és Dorin Suciu újságíró ellen. A bíróság kihallgatta a feleket az Adevãrul újság 1998. június 21-i, 22-i és 25-i lapszámaiban elkövetett rágalmazás tárgyában, különös tekintettel arra a súlyos külpolitikai vonatkozású koholmányra, mely szerint Tôkés László Orbán Viktor magyar kormányfôvel egy titkos egyezséget kötött volna a magyar–román kapcsolatok megmérgezése céljából. (Tôkés–Orbán titkos egyezség — A püspök a Romániával való kapcsolatok megmérgezését kérte a magyar miniszterelnöktôl — Adevãrul, 1998. június 22.) A másik rágalom szerint püspökünk szoros kapcsolatokat tart fenn temesvári szélsôjobboldali, legionárius körökkel.

A bíróság, az ügyész hathatós közbelépésével, a rágalmazók valóságbizonyításra vonatkozó kérését elutasította. Másfelôl a felperes azon kívánságának sem adott helyt, hogy Orbán Viktor miniszterelnököt egy megkeresett budapesti bíróság igénybevételével tanúként hallgassák ki az ún. titkos egyezség ügyében.

Ezzel szemben a bíró további írásbeli bizonyítást rendelt el, bekérve az inkriminált írások alapjául szolgáló bizonyító iratokat.

Dorin Suciu állítása szerint egy, az RMDSZ vezetô személyiségei körébôl származó fax-dokumentumról van szó, melyet mindeddig az adatközlôk védelmében kezelt bizalmasan.

A panaszos véleménye szerint a nevezett irat, amennyiben egyáltalán létezik, nem az RMDSZ-tôl, hanem — feltehetôen — egy más szerv körébôl származik — áll a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület sajtóközleményében.

A kormány csütörtöki ülésén határozatot fogadott el, amelynek értelmében tíz évre hátrányos helyzetû övezetnek nyilvánítja az Erdélyi-szigethegység bányavidékét.

HEIM ANDRÁS grafikusmûvész kiállítása nyílik meg ma 13.30 órakor a Korunk szerkesztôségében. Ugyanekkor kerül sor Építem a rendet címû grafikai albumának a bemutatójára is. Bevezetôt mond Kántor Lajos fôszerkesztô. A mûsorban fellép Boér Ferenc színmûvész és a Sotto Voce együttes.

A HONISMERETI KÖR — mely a Kolozs megyei EMKE keretében mûködik — október 9-én, szombaton de. 10 órakor tartja megnyitóját az Apáczai Csere János Líceumban. A honismereti kör összejövetelein szakemberek Erdély történetérôl, földrajzáról, néprajzáról, mûemlékeirôl, vallástörténetérôl tartanak elôadásokat szombatonként, 10–13 óra között. Bôvebb felvilágosítást Kiss Margitnál, a honismereti kör vezetôjénél kaphatnak az érdeklôdôk a 139-192-es telefonszámon.

A ZÜRICHI SZIMFONIKUS ZENEKAR koncertezik Martin Studer részvételével a szamosújvári örmény-katolikus templomban. A rangos kultúreseményre a Szamosújvár és a svájci Langnau között kialakult testvérvárosi kapcsolatok keretében kerül sor. A zürichi zenekar fellép a Kolozsvári Zenei Ôsz egyik koncertjén is.

Hibajavítás
Tegnapi lapszámunkba több, egyházainkkal kapcsolatos hiba is becsúszott: Az aradi ökumenikus istentiszteleten beszédet mondó Szabó Árpád unitárius püspök neve sajnálatos módon kimaradt a tudosításunkból. A kolozsvári ünnepségeken felszólaló unitárius lelkész neve Bálint Benczédi Ferenc. Az Erdélyi Református Egyházkerületben tevékenykedô Tôkés Elek tanügyi tanácsos tisztsége a tegnapelôtt közölt interjúban hibásan jelent meg. Az érintettektôl és olvasóinktól szíves elnézést kérünk.

PÓTFELVÉTELIT tart október 13–14-én a Kolozsvári Bethlen Kata Diakonisszaképzô Intézet kilenc betöltetlen labóratóriumi asszisztensi szakra. Beiratkozni az iskola titkárságán (Ponorului utca 1., tel.: 064/141-456) lehet október 12-ig, de. 9–12 óra között.

Csütörtökön a Soros-alapítványnál megnyílt a 4. Térinformatikai mûhely. A kétnapos tanácskozás, melyet a Gábor Dénes Alapítvány és Dynamic Network Technologies rendeznek, romániai és magyar informatikai szakemberek számára nyújt alkalmat a véleménycserére a téma gyakorlati újdonságairól és térségbeli kilátásairól. A hivatalos megnyitón dr. Buchwald Péter alprefektus az általa képviselt intézmény nevében köszöntötte az egybegyûlteket, és kifejezte abbeli reményét, hogy az immár hagyományos rendezvény eredményes lesz. Dr. Angela Ionitã, a Bukaresti Informatikai Intézet munkatársa elmondta: az évente megismétlôdô rendezvénysorozat sokoldalú gyakorlati felhasználással kecsegtet. Romániában az EU két fontos ide vonatkozó tervet bonyolít le (Franciaország, Hollandia, Belgium, Olaszország és Magyarország támogatásával), Közép-Kelet-Európa lemaradása ezen a téren sok feladatot von maga után. Dr. Selinger Sándor, a Gábor Dénes Alapítvány elnöke, utalt a világszinten észlelhetô térinformatikai forradalomra, amely a vállalatok menedzsmentjét szolgálja.

A konferencia tegnap és ma elôadásokkal folytatódott, folytatódik.

Ö. I. B.

Október 7-én a Szentegyház utcai Sindan Kulturális Központban sajtótájékozatót tartottak a szeptember 23. és november 27. között 7 romániai városban (köztük természetesen Kolozsvárott is) folyamatban levô British Days (Brit Napok) nagy lélegzetû eseménysorozatról. Ennek politikai, gazdasági, katonai és kulturális vetülete is van. Richard Ralph Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságának bukaresti nagykövete ezekrôl a vonatkozásokról szólt röviden: a politikai események során fôleg az EU-bôvítésrôl esik szó, gazdasági szempontból üzletemberek látogatása várható, akik esetleges befektetésekrôl tárgyalnak. A legfontosabb katonai eseménynek a Királyi Hadsereg hadihajóinak a látogatása ígérkezik.

A kulturális programokról Helen Meixner asszony a brit kulturális attasé beszélt — ez a legnagyobb eseménysorozat, amelyet eddig itt, Romániában Nagy-Britannia megrendezett. Egyebek közt tartalmaz egy brit filmfesztivált is (Bukarestben), valamint könyvbemutatókat, kiállításokat, színdarabokat, zenés elôadásokat és koncerteket. A nagy sikernek örvendô War Requiem után csütörtökön, lapzártánk után ért véget Courtney Pine és a Transglobal Underground koncertje (részletek holnapi lapszámunkban).

A sajtótájékoztató érdekesen fejezôdött be: az esti hangulat beharangozójaként néhány kolozsvári egyetemista táncolni kezdett az udvaron. Adott pillantban a nagykövet és a kulturális attasé is táncra perdült.

Póka János András

A tartalomból: • Beszélgetés dr. Kelemen Attila képviselôvel • Zoe Petre államtörténeti eszmefuttatása • Bogdán László esszénaplója • Murvai Olga cikke Lôrincze Lajos munkásságáról a Lôrincze-breviárium megjelenése kapcsán • Beszélgetés Méliusz Józsefrôl • Papp Z. Attila cikke a konfliktuskezelésrôl a romániai magyar sajtónyilvánosságban • Ara-Kovács Attila visszaemlékezése az 1989-es Párizsban tartott helsinki utóértekezletrôl • Fodor Sándor figyelemfelhívó írása egy fontos történeti munkára • Szász János naplója.

Ha Aradon nemet mondtak a magyar–román megbékélési park létrehozására, miért ne lehetne azt Kolozsváron megvalósítani? Itt a Sétatér padjai máris felvették a megfelelô színezetet. Hogy hiányzik a másik fél jelképe? Ugyanmár, hol lehet biztosítani a precíz egyenlôséget! A fôtéri fôkonzulátus magyar zászlaja is fejjel magasabban leng, mint a szomszédos házakra odaerôltetett négy darab hazai. És emiatt nem emelhetik meg azokat az épületeket, vagy fejezhetik le a konzulátusét. Habár a megbékélés érdekében semmilyen áldozattól nem szabad visszariadni.

(Bé.)

A kolozsvári Állami Magyar Színház idei elsô bemutatójára október 13-án kerül sor. A szerzô, Remenyik Zsigmond, a keveset játszott, hányattatott sorsú dráma- és regényíró. E. Nagy Sándor írja róla monográfiájában: „egész élete egy nagy kaland volt a húszadik század eszméivel és a magára vállalt felelôsséggel. Kevesen élték át ilyen lázzal, majd lecsendesült higgadtsággal századunk nagy válságait és változó eszményeit. Mûvészete — mint a gyûjtôlencse — magába fogadta a modern irodalom sugarait, hogy a maga többletével együtt újra kibocsátva azokat, példát mutasson és felszabadítson." Az atyai ház elsô bemutatóján, 1943-ban, a szerzô így szólt közönségéhez: Az életnek egyszerû és múlhatatlan ábráit kíséreljük itt önöknek bemutatni derék és kitûnô barátaimmal. Az emlékezést, a hûséget, a feledést, a boldogságot és a boldogtalanságot, a nyugalmat és a nyugtalanságot, egyszóval azt a lassan gomolygó, majdnem állóvíznek tûnô életet, amely még az emlékezés távlatán át is mozdulatlannak tûnik, akár a lassan foszladozó, múlhatatlan halál. Amikor bekapcsolódunk a eseményekbe, András, Lénárt Zoltán fölbirtokos fia érkezik haza világjáró kalandozásai végeztével AZ ATYAI HÁZBA. Megfáradt, pihenni vágyó lelke nem talál azonban rá a családi ház régóta álmodott nyugalmára. Szülei meghaltak, a ház omladozik. Hágen Miklós, a család régi barátja, közvetítôként múlt és jelen között, elmeséli a távozása után történt eseményeket. Lassan mindketten belefeledkeznek a múltba, az emlékezésbe. Kavarodnak az idôsíkok, megelevenednek a holtak, a szereplôk hol fiatalon, hol idôsen jelennek meg elôttünk, és lassan, kulcsjelenetenként körvonalazódik két sors: az apáé, akit a háború borzalmai és a hitelezôk követelései teljesen összeroppantottak, és az anyáé, aki magányos beletörôdéssel élte meg fia váltóhamisítását, a kis cselédlány erkölcsi bukását, majd évekkel késôbb férje halálát. Az elôadás rendezôje Hatházi András, aki ebben a minôségében a tavalyi évadban mutatkozott be a kolozsvári közönségnek A Rúkmadár elôadásának színrevitelekor. A díszleteket Bartha József, a jelmezeket Labancz Klára tervezte, mindketten elismert tervezôi az erdélyi színházi életnek. Hágen Miklós szerepében Nagy Dezsôt láthatjuk, Andrást Dimény Áron, az édesapját Kardos M. Róbert, az édesanyját Palocsay Kisó-Kata eleveníti meg. További szereplôk: M. Kántor Melinda, Ambrus Emese, Orbán Attila, Keresztes Attila, Laczó Júlia, Szabó Jenô, Szilágyi Palkó Csaba. A bemutató elôadás gongja 1999. október 13-án este hét órakor szólal meg.

Kelemen Kinga

A Csíki Játékszín elsô évadának elsô stúdióelôadása október 11-én és 12-én, tehát hétfôn és kedden Kolozsvárra látogat. A Részeg címû produkciót Dragos Galgotiu rendezô Dosztojevszkij mûvei nyomán állította színpadra Mardirosz Ágnes, Nagy Dorottya és Bíró József, a Csíki Játékszín, valamint Dimény Áron és Salat Lehel, a kolozsvári Állami Magyar Színház mûvészeivel. A misztériumjáték kolozsvári elôadásaira a Fô téren található Diesel Clubban kerül sor hétfôn este 10 órakor és kedden du. 4 órakor. A belépés díjtalan.

A politikai életnek az a sajátossága, hogy ami ezen a héten lehetetlennek tûnik, késôbb lehetségessé válik. Minden elvesztegetett perc megbosszulja magát. A politikusoknak, de nem csak nekik, tudniuk kell, mi a céljuk, mit akarnak elérni. Tudniuk kellene: ahogy befejezôdnek a választások, megkezdôdik a következô választásokra a felkészülés. Ezért érthetetlen, hogy az ország egyik legjelentôsebb városában mûködô RMDSZ-szervezet nem képes világosan, hatékonyan megfogalmazni azokat az elvárásokat, amelyek egyébként programjában benne vannak. Kolozsvár politikai szempontból az egyik legértékesebb városa az országnak, ahol jelentôs politikai erôk csapnak össze.

Ezért nem mindegy, kik képviselik a város magyarságának érdekeit, kik vezetik az RMDSZ-t.

A kolozsvári RMDSZ vezetôségének ki kellene használnia azokat a lehetôségeket, amiket eddig, sajnos, kihasználatlanul hagytak. Például egyetlenegyszer sem állítottak magyar polgármesterjelöltet. Ezzel nagy lehetôséget hagytak ki! Miért? Nem használhatták ki azokat az eszközöket, amelyek ilyen esetben ingyen a szövetség rendelkezésére állhattak volna. Az 1992-es választásokon 18-an versenyeztek a polgármesteri székért. 18 személy-párt mondhatta el ingyen az elektronikus és írott sajtóban, mit is képvisel, melyek azok az elvek, amelyek tevékenységében vezetik. Mi az, amit tenni akar, és miért volna az jó Kolozsvár lakóinak. A város 22,6%-a magyar — nem elhanyagolható szám. A választók szavazatainak értékes „eladása" a tét, ezt elherdálni nem szabad. Viszont értékesen kihasználva el lehet érni, hogy „jobban", tehát értékünkhöz méltón kezeljenek.

Egyesek attól félnek: mi történik, ha az elsô választási körben a két elsô hely egyike az RMDSZ-é lesz? Mert a kisebbségben levô RMDSZ eleve a vesztes pozíciójából indul. Ez csak látszólag van így. Kolozsvár magyarsága legalább 5–6 olyan jelentôs személyiséget tud soraiból kiállítani, aki mind tudásban, mind rátermettségben magasan felülmúlja a jelenlegi polgármestert.

A város román lakossága nincs tisztában azzal, hogy milyen szánalmasan silány a jelenlegi polgármester tevékenysége, milyen gyatra mûködésének mérlege, és mennyi kárt okozott a városnak és az országnak. Ez az, ami bátorsággal tölthetné el azt, aki végül is elvállalja a jelöltszerepet. A magyar polgármester — nem is paradox módon — elsôsorban Kolozsvár románságának jelentene felbecsülhetetlen elônyöket. Ezért kellene megértetni a románsággal, hogy ami jó a város magyarságának, az nem lehet rossz a város románságának sem. A város románsága magyar polgármesterrel éppen a világ elôtt tudná bizonyítani, mennyire toleráns, mennyire akarja az Európa felé vezetô utat. Üres ígérgetések helyett itt volna a nagy alkalom, hogy mindazt, amit fennhangon bizonygatnak és ígérgetnek, valóra váljon.

Tévednek azok, akik azt gondolják: az ígéretet nem fontos betartani. Ez ma már másképp történik. A másodperc tört része alatt a világ másik felében is tudni lehet, mi történt itt, mit követtek el az itt élô magyarsággal szemben. Nem csak a divat változik, nem csak a szoknya lesz hosszabb vagy rövidebb. A politikai divat, politikai szokások, kódrendszer is változáson megy át. Ma már odafigyel a világ egy többmilliós népcsoport elvárására.

Kolozsvár román lakosságának érdeke is úgy kívánja: egy becsületes, jó szervezô, problémamegoldó, a város érdekeit képviselô polgármestere legyen, akit minden pillanatban ellenôrizhet, hisz az átvilágíthatóság ma már nem probléma.

Tételezzük fel: az RMDSZ szándékai nem találnak talajt a város románságának szívében. Akkor olyan utat nyitunk, amely Európa felé mutat. Olyan politikai adu kerülne az RMDSZ kezébe, melynek elônyeit tovább lehet és kell gondolni. Említettük: a politika olyan világ, melyben a lehetôségek naponta változnak. A lehetôségeket kihasználatlanul hagyni megbocsáthatatlan bûn!

Csomafáy Ferenc

Csámborgók

A rucáink a tavaly végigmentek a velünk szemben levô közön, s annak a végén a patakba vetették magukat, ott hápogtak estig. Az más világ volt, múlt évben ruca költötte a rucát, s olyan büszkén vezérelte csapatát a patak felé, pedig alig kettô kelt az ô tojásaiból. A vén ruca értett az ôt követô társaság nyelvén, szokásuk egyezett. Az idei rucák igen hálátlanul viselkedtek az ôket kiköltô csóré nyakú tyúkkal. Ebben az idôjárás is ludas. Ezen a nyáron a gyakori esôzések miatt az útelágazás gödre állandóan tócsa. Amikor a rucák kikeltek, vízcsík a kerítések elôtti sánc. A csoré nyakú tyúknak már az udvaron feltûnhetett fiókái különös viselkedése; hiába kotyogott anyaian nekik, mert azok eliramodtak a víz felé, ott lebegtek benne, hiába hívta ôket, tanuljanak kapirgálni. Ahogy az utcára kerültek, rögvest a tócsa felé iramodtak, mintha az szólítaná ôket. A tyúk csak álldogált órákon át a nagy tócsa szélén, várt, mint falunk öregasszonyai világgá szaladt gyermekeikre. De ez még nem volt elég, a récék rövidesen felfedezték a sánc vizét, s a tyúk velük párhuzamosan szaladgált, hívogatta ôket, de azok meg se hallották. Napok teltével lemondott hálátlan seregérôl, visszatért kapirgáló, káráló társai közé az udvarra, ahol a sztyeppei halála fogadta.

A gyász

Sztyeppeinek a többi kakassal ellentétben volt egy különös szokása: néha fél lábon állt, mint a libák. A tyúkok valósággal irigyelték, mert ôk egyáltalán nem tudtak egy lábra állni, a kakasok lefitymálták a pózt; mirefel egy lábon álldogálni, ha kettô van belôle? De ô csak álldogált immár dísztelenül, mit se törôdve a népséggel. Elhullott róla az a se nem toll, se nem szôrzet, amik ôt torzonborz kakassá tették, minden kakasok rémévé. A többi kakas látta, micsoda pucér ô dísze nélkül, kár volt eddig félni tôle. Csipkedni kezdték, s ô menekült, ahogy az ügyefogyottak, meg a magányos, tehetetlen vénemberek a csúfolódó kölykök elôl. Zugokat keresett, de mindenhol rátaláltak a vitézek, mígnem a pajta homályos zugában menedékre talált, ott békén hagyták, oda nem követték. Már a törökbúza se érdekelte, de egy napon úgy gondolta, így pucéron is ki kellene menni a fényre, nem ér az élet a sarki homályban semmit. Csak a küszöbig jutott, ahol csak úgy elbillent, mint a léket kapott árbocos.

A pajta küszöbén pillantotta meg a csóré nyakú, amint hûtlen seregétôl megvált. Úgy vélte, elég nagy a sereg hûtlensége miatti bánata ahhoz, hogy kellôen meggyászolja. Nagy csámpán így szomorkodott: „nem is tudom, hány rucámnak lehet az apja?"

Játék

Számomra az állatoknak soha nincs végleges nevük. Cincir például volt Kormoska, Bajuszka, aztán Cincir, ami körülbelül végleges, mert ez az apró termetû tarka macska egyszer-másszor apró macskákat kölyközik.

Játék, azt hiszem Játék marad, pedig ugyancsak gyakorlatias céllal került az udvarra ez a három kilónyi tarka kutya; fogná meg azt a görényt, amelyik egyetlen éjszaka tíz csirkét vitt el, mert a Landrász ilyesmire nem alkalmas. Landrász hajlandó lenne napokig elkóborolni. Ha az udvaron van, a vénasszonyok réme, úgy acsarkodik, de megmarná a felnôttet vagy a gyermeket is — nem válogatós. Jól van ô ott a láncon — a kapucsengôt helyettesíti. Játék mint leendô patkányfogó került az udvarra, s nem csalatkoztunk benne, mert ebbéli hajlandóságát mindegyre bizonygatja: lyukat ás a homokba, a kertben mindegyre szaglász és kapar, igaz, eddig minden konkrét eredmény nélkül. Egyelôre csupán egyetlen hajlama, a játékosság nyilvánul meg mindegyre; eljátszik egy libatollal, ha más nem akad, egy darab fa is megteszi. Ha Cincirt meglátja, futkározik körülötte, aztán boldogan, mint jövendô gyôztes vetné rá magát, de Cincir felugrik a szekérre, mire ô értetlenül bámul, hogy így nem lehet játszani. Itthon ülô, házôrzô meg egerészô kutyának szántuk, de ô csak játszik. Addig volt neki jó világ, míg a Landrász kölykét nem vitték el. Igaz, az sokkal lomhább volt, nem vetekedhetett az ô fürgeségével, de volt kivel játszani egész nap. Elvitték a Landrász kölykét, s ô itt maradt Cincirrel, a törökbúza csuszájával, a változatosság kedvéért néha-néha ellop egy házipapucsot.

Mit gondolt, mit nem, egy nap utánam szökött a postára, s lecövekelt a lépcsôn. Ahogy ott szagolja a világot a lépcsôn, egyszer igen élénk ugatásba kezd. Ugyan mit? A bárból egy hatalmas doberman jött a gazdájával. Ez már igen! A jelenet mintha a közelmúltat idézné, valahogy így szidhatta egy lusta téesztag, ám aktív pártbéli, az agronómusokat. A doberman csak épp nem mosolyog neki, mikor a gazdájával elvonul. Aztán valami, számára eddig ismeretlen történik; jön egy bácsi két korcs kiskutyával, s alig tud bemenekülni a marás után a lóca alá.

Játék az udvaron most is eljátszadozik, megugatja ugrándozva a süldôt, a csikót, a bocit, morogva huzigálja a nadrágszáram. Amikor távozom valahova, s utánam akar jönni, csak megfenyegetem, máris kotródik vissza az udvarra. Alighanem rájött: az utcán nem lehet játszani, ott kutya világ van.

A névadással kezdtem. Játék neve akkor változik meg, amikor a farka — most sarlósan kunkorodik a hátára — kiegyenesedik. Nem is rendes farok az, amolyan hozzá tartozó kellék.

Cserés Ferenc

A címbeli kérdés egyáltalán nem véletlen. Bár, meglehet, egy kicsit félrevezetô.

Mert ülhet például Laci is a kormány nyakán, s ez annak ellenére így lehet igaz, hogy a Victoria-palota környékén látszólag akkora a nyüzsgés, mintha ez volna az a bizonyos pont, ahonnan ki lehet fordítani sarkából a világot. De ez csak látszat, mert a feneketlen forgalom valójában fejetlenség, tehetetlenség álcája — ugyanis minden nyüzsgés ellenére jottányit sem jutunk vele/tôle elôre. Ellenkezôleg. Itt akár azt is megkockáztathatnám, hogy a kormányon ülôk többségének fogalma sincs, hogy merre is legyen az az elôre. Pedig az Európának nevezett földrajzi fogalom ki nem hull a szájukból. Tény, ôk is, mi is úgy tanultuk annak idején az iskolában — minden térképen így is szerepel —, hogy el egészen az Uralig, mind Európa.

Sajnos, nem csak az iránytûvel van gond. Gond van itt mindennel, az utolsó patkószögig. Mert aki ráült a kormányra, össze-vissza tekergeti a kereket (kerekeket!), s az ország szekere hol erre, hol arra veszi az irányt, de többnyire körbe-körbe forog, mint a megkergült kutya a farka körül. Így aztán nem csoda, ha sehogy sem derül ki, hogy merre is van az elôre. Pedig ott van a kormánykerék a kormány kezében — mégis, aki a kormányon ül, az szabja meg az irányt. Úgyhogy nem lehet csodálkozni, ha ez az országjárgány minduntalan gödörbe szalad a nem éppen európai minôségû utunkon.

Egyfajta megoldást, persze, ajánlhatnánk: el kellene tüntetni a döccenôket! Csakhogy ehhez tudni kellene, hogy merre is döcögteti a szekeret a kormány. Mert, ha betömnék a jobb oldali gödröket és a kormány — mert a kormányt „mozgató" kormányon ülônek úgy támad kedve — balra veszi az irányt...? A legnagyobb baj, hogy nincs is annyi gödörtömô, ahány elegyengetni, eligazítani való gödör. Ám az is meglehet, hogy ezt a kormány, sôt a kormányon ülôk is tudják, s bizonyára ezért nem látják értelmét a gyötrôdésnek.

Ilyen patthelyzetekben jön aztán elô a nemzeti jelszóvá nemesült óhaj: múljék el tôlünk ez a nap is! Múljék, mert holnap... Holnap aztán valahogy csak lesz! Valami téveteg sült galamb vagy öngyilkosjelölt aranyhal hátha az ölünkbe hull...! Végül is sohasem volt úgy, hogy ne legyen sehogy!

Mert ahhoz, hogy új napba kezdhessünk, bizony el kell múlnia ennek a mainak!

Aki a kormányon ül, így is, úgy is tekeri, amitôl — és messzirôl — úgy tûnhet, mintha célirányos volna a mozgás. S ha már mozog, vagyis mûködik, akár rá is mondható, akár a viccbeli teknôsbékára: vaj’ valami, vaj’ megy valahova!

Hogy egy adott pillanatban szakadék is elállhatja a járgány útját? Az már nem a kormányon ülôk gondja! Törje rajta a fejét a kormány — éppen az, amelyik a szakadék beálltakor ott van.

Ám ezzel még nem tisztáztuk, ki ül a kormányon? Ki forgatja a kormányt?

Na, ki? Vajon ki?

Az aradi emlékünnep körüli zaj, s az ezt követô visszatáncolások sorozatának stílusa, meg annyi, de annyi más, „neki menjek, ne menjek" jellegû tangót megelôzô vircsaft egyértelmûvé teszi, hogy a másságot nem tûrô és a másságot gyalázó, szemétgödröket gyártó eredetkutatók és valós értékeket alkotni (de megtartani is) képtelen gólyalábállítók, gyûlöletet szítók esztelen hada ül a kormányon! A szomorú jelek szerint most és mindörökké.

Kiss János

Október 6. emlékezetének jegyében nagycsaládos háznak tették le az alapkövét a mezôségi Vicén. Patrubány Miklós kezdeményezésére Reményforrás néven a Magyorok Világszövetségének Erdélyi Társasága (VET) és a Házat-Hazát Alapítvány 13 + 1 háznak alapkôletételét, illetve felszentelését határozta el a Kárpát-medence területén. A 150 évvel ezelôtt kivégzett Batthyány Lajos gróf és a 13 aradi vértanú emlékére nagycsaládos házakat építenek, azért, hogy az oly gyakori gyászunkba reményt, bizakodást és örömöt is elegyíthessünk, mint kézzelfogható jele nemzetünk jövôjébe vetett hitének.

Az egyik ezredvégi nagycsaládos ház Bethlen közelében, Vicén fog felépülni egy év alatt. Az alapkô ünnepélyes letételét október 6-án 17 órakor szentmise elôzte meg a vicei római katolikus templomban. Fiatal elôadók, költôk gondolatait (Ilyés Gyula, Vörösmarty Mihály, Tompa Mihály, Bajza József és mások) tolmácsolták a szabadságról. A rövid megemlékezés után a résztvevôk levonultak az Alszegen, a Papok völgyében található telekre. Az ünnepélyes alapkôletételt Bartók Albert, Boros Károly, Lôrinczy Károly és Gergely István lelkészek végezték. Európai idô szerint 16.30 körül, ugyanazon idôben, szerte a Kárpát- medencében másik 12 ház alapkövét tették le. Ezek a következôk: 1. Madéfalva, 2. Székelyudvarhely, 3. Nyárádszereda, 4. Vice, 5. Körösfô — Erdélybôl; 6. Magyarkanizsa, 7. Zenta — Vajdaság; 8. Tiszaladány, 9. Petôfibánya, 10. Bükkösd, 11. Bakonya, 12. Zalaegerszeg — Magyarországon.

A 13. ház Aradon lesz felépítve, a 14. pedig a Pest megyei Verôcén. A vicei alapkôletétel ünnepi szónoka Gergely István csíksomlyói plébános, a VET országos tanácsának tagja, a Julianus Alapítvány tiszteletbeni elnöke és dr. Buzogány Dezsô kolozsvári lelkész, teológiai tanár, a VET alelnöke volt. A bethleni RMDSZ-t Kerekes Zoltán, az önkormányzatot Debreczeni László, Apanagyfalu alpolgármestere képviselték.

Tóthpál Tamás

A zilahi RMDSZ kezdeményezésére a magyar történelmi egyházak és a Pro Zilah Egyesület szervezésében kopjafát állítanak vasárnap az 1848–49-ben elesett hôsök emlékére.

— A kopjafaállítás fontos állomás lesz a városi RMDSZ azon harcában, amelyet már évek óta folytat a város magyarságának összefogása, felrázása érdekében — mondta Kerekes Edit, a zilahi RMDSZ elnöke. — Nagy öröm számunkra, hogy az emlékoszlop létrehozásában oroszlánrészt vállalt a város magyar közössége. Az avatóünnepség a református templomban megtartott ökumenikus istentisztelettel kezdôdik délelôtt 11.30 órakor; ezt követi a templomkertben az emlékoszlop leleplezése. Délután 18 órakor a Kraszna utcai EMKE-házban a 13 aradi vértanú arcképeinek kiállítására, valamint az akkori események felidézésére kerül sor.

Sz.Cs.

Szilágycsehben a városi RMDSZ, a polgármesteri hivatal, a Tövisháti Kulturális Társaság, valamint a református és a római katolikus egyház szervezésében október 6-án ünnepi rendezvények keretében emlékeztek az 1848–49-es szabadságharc leverésének és az aradi 13 honvéd tábornok kivégzésének 150. évfordulójáról.

A Magyar Házban délután 3 órakor dr. Egyed Ákos akadémikus ismertette „Erdély 1848–1849" címû könyvének második kötetét. Az ünnepi megemlékezés következô mozzanata a református templomban tartott, közös istentisztelet volt. Ennek keretében Egyed Ákos történész részletes elôadást tartott a 150 évvel ezelôtti szabadságharc vívmányairól, nemzetközi visszhangjáról, valamint az orosz cári hadsereg által történt tragikus leverésérôl. Az aradi 13 honvéd tábornok életútját, erkölcsi nagyságát és példaadó bátorságát ismertette.

A népes gyülekezet elégedetten vehetett tudomást arról, hogy a szabadságharc nem csupán magyar, hanem európai érdek is volt a polgári társadalom megteremtésében. Megtudhattuk: a román sajtóban agyoncsépelt „40 ezer román áldozat" elmélete fantazmagória, alaptalan és hamis állítás, melyet a szélsôséges politikusok népbutításra és uszításra használnak.

A résztvevôk megkoszorúzták a templomkertben lévô millecentenáriumi kopjafát, a Fábián Dániel szabadságharcos emléktáblát, valamint a római katolikus templom elôtti millecentenáriumi emléktáblát.

Baksai Károly

E kérdésre talán még a helybeli örmény közösség vezetôi sem tudnának válaszolni. Magyarországi lapokat tallózva az Erdélyi Örmény Gyökerek szeptemberi számában azonban azt olvashatjuk: a budapesti IX. kerület Örmény Kisebbségi Önkormányzata 50 ezer forintot szavazott meg a szamosújvári orgona helyreállítására. Ez az összeg hamarosan eljut rendeltetési helyére. Ezzel, sajnos, a mûemlék orgona kérdése még nem oldódott meg. A helybeli kis örmény közösség pénzügyileg nem képes támogatni a javítását, ellenben a városgazdák is többet tehetnének a közügyért. A nyár elején megrendezett Szamosújvári Napok keretében (amelynek záróhangversenyét éppen a fôtéri örmény templomban tartották) magyar, német, svájci és francia testvérvárosok képviselôinek jelenlétében ugyanis a polgármesteri hivatal segítségérôl biztosította az örmény egyházat. Azóta három hónap telt el, de az ügyet elnapolták.

Erkedi Csaba

A Hóstáti és a Hidelvi Gazdakör közösen a Romániai Magyar Gazdák Egyesületének Kolozs megyei elnökségével egy napos hóstáti terménykiállítást szervez október 23-án a Mãrãsti negyedi új piacon. Jelentkezni lehet október 15-ig, kedden és pénteken a Hóstáti Gazdakör székházában, a Beszterce és a Mûvész (Artelor) utca sarkán személyesen du. 6-9 óra között, vagy a gazdakör alelnökénél, Bertalan Miklósnál telefonon: 094/529-019.

A mellen elvégezhetô esztétikai mûtétekrôl kezdôdött nemzetközi tanfolyam a kolozsvári Ifjúsági Ház Univers T Termében. Rendezô: a Romániai Esztétikai Sebészek Egyesülete, karöltve más országok hasonló szervezeteivel. A tanfolyam során bemutató jellegû beavatkozásokra kerül sor a MED–ESTET sebészeti klinikán, dr. Toma T. Mugea vezetésével. A tanfolyamon olyan neves esztétikai sebészek vesznek részt, mint: dr. Rene Villedieu (Franciaország), dr. Angelo Rebelo (Portugália), dr. Alberto di Giuseppe (Olaszország), dr. Nikolaj Serdev (Bulgária), Miodrag Colici professzor (Jugoszlávia). A tanfolyamra október 6–9. között kerül sor.

Nánó Csaba

• Közokirat-hamisítás és hamisított okirat tudatos felhasználása váddal vizsgálja a szamosújvári rendôrség Mircea Gogu (43) cegei mérnököt. Hamis számlát állított ki 2,3 millió lej értékû építôipari nyersanyagokról, majd magáncélra használta fel.

• Fegyvereket ásott el a kertbe Vasile Sumblea 44 éves felsôkosályi lakos. A büntetlen elôéletû férfinek nem volt fegyvertartási engedélye, mégis egy egész arzenált találtak nála: két 20 mm-es kaliberû vadászpuskát, egy 9 mm-es öbû pisztolyt pótcsôvel, egy szintén 9 mm-es katonai revolvert, 7, az elôbbi fegyvereknek megfelelô töltényt, 16 töltényhüvelyt és 45 szegbelövô szerkezetet. A puskák magángyártásúak, nincs márkájuk és sorozatszámuk. A fegyver, valamint a robbanóanyagok tartására vonatkozó törvény megszegése miatt vizsgálják szabadlábon.

• Sógora haláláról értesítette a rendôrséget október 6-án, szerdán, Mircea Pop: az 52 éves Gheorghe Litiut lakásán találták meg, gyilkosságra utaló nyomokat nem fedeztek fel, felboncolták.

• Rablás áldozata lett H. R. 15 éves diák. Október 5-én délután 4 órakor egyedül tartózkodott otthon, amikor csengettek. A „látogató" ököllel csapott az arcába, majd öntudatlan áldozatát átlépve a konyhából egy Nokia 5110-es maroktelefont zsákmányolt. A rendôrség azonosította a támadót, Cosmin Curtui (17) szintén tanuló személyében. Harminc napra szóló elôzetes letartóztatási parancsot bocsátottak ki a nevére. A minôsített rablásért a büntetô törvénykönyv 5–12 év börtönt ír elô.

• Nemi erôszak áldozata jelentkezett a rendôrségen, a 20 éves, munkanélküli B. H. október 2-án tette a panaszt. Elôzô nap találkája volt egy fiúval, akirôl annyit tudott, hogy Cipriannak hívják. Este 11 órakor a Sétatéren jártak, amikor sor került az erôszakos nemi közösülésre. Azonosították és harmincnapos elôzetes letartóztatásba helyezték a bûnözôt: Adrian Ciprian Ungur, 20 éves, kolozsvári, nôtlen, munkanélküli visszaesônek számít. Tettéért 3–10 év börtönbüntetést kaphat a Btk. szerint.

(póka)

Nem nagy az érdeklôdés a mezôgazdasági gázolaj-értékjegyek iránt Szamosújváron. A helyi tanács mellett mûködô mezôgazdasági kamara dolgozói napi rendszerességgel várják a kisvároshoz tartozó három falu — Hesdát, Szilvás és Kérô — gazdáit, de mindhiába. A város területén körülbelül 600 földtulajdonost tartanak nyilván, de ezek többsége az idei ôszön nem szándékszik vetni. Október elsô hetében csupán kétszázan jelentkeztek a helyi szerveknél mezôgazdasági gázolaj-értékjegyért. Sokan nem tudták bizonyítani megfelelô iratokkal a földtulajdonjogot, vagy még nem döntötték el, mennyit vetnek az elkövetkezô hetekben. A kalászosokkal bevetett terület jelentôsen csökken.

E. Cs.

Az Expo Transilvania Mãrãsti negyedi kiállítási komplexumában ma, október 8-án délelôtt 11 órakor nyitja meg kapuit a Napoca ’99 ruházati, ékszer- és illatszervásár. Hazai cégek mellett görög, török és bolgár kiállítók mutatják be termékeiket.

Vincze Albert 60 éves magyarkiskapusi gazdálkodó 6 ha területet kapott vissza 1990-ben. Ezen fôleg búzát, kukoricát, vörösherét és lucernát termeszt. Négy tehene, egy lova és 15 juha van. Megkérdeztem: mindebbôl melyik hoz jövedelmet a házhoz?

— Számításom szerint juhval érdemes foglalkozni. Nyári hónapokban jó hasznot hozott, de a tehenekre sem lehet panaszkodni, fôleg arra, amelyik napjában 20 liter tejet ad.

Egy laktáció alatt (300 nap) Virág nevû tehenem tejhozama biztosan meghaladja a 4000 litert. Bôven van takarmány, gabona. Az is igaz, hogy nálunk a föld 80–85%-át megmûvelik.

— Önöknek van egy társulásuk. Ez hogyan mûködik?

— Több mint 100 személy tartozik ide. Mi szántunk-vetünk azoknak a gazdáknak is, akik nem tartoznak a mi társaságunkhoz. Ezeknek, persze, többet kell fizetniük. Két 650-es traktorunk és két kombájnunk van. Megvásároltuk majdnem a teljes gépi felszerelést, amire szükség van.

— A gépi megmunkálást nem könnyítené meg, ha nagyobb parcellákat alakítanának ki?

— Errôl nem is akarnak hallani, hátborzongató ilyesmirôl beszélni a gazdákkal.

Egyelôre nyomásos rendszert vezettünk be. A föld egyharmadát minden évben pihentetjük, juhokkal legeltetjük és kosarazzuk. Búzát csak trágyázott földbe vetünk. Akinek a földjét nem kosarazták, oda traktorvontatású utánfutóval hordják ki az istállótrágyát. A hegyes területeket, ahova nem jut trágya, be sem vetik, mert keveset teremne. Falunkból gabona nem kerül a piacra. Mindenki saját szükségletére vet. Pénzhez csak a jószágtartásból jutnak a kapusi emberek. A többség abban sántikál, hogy elegendô lóhere- és lucernavetése legyen. Ettôl lesz több tej. Ez akkor különösen fontos, ha nemigen kap a tehén abrakot. A vetômagot egyesek az AGROSEM-tôl, többen a vásárból veszik, de alkalmi eladók is jönnek hozzánk. Elôfordult, hogy egyetlen szem mag sem bújt ki, potyára költött rá hatalmas összeget a gazda.

— A fia hazakerült a kolozsvári gyárból...

— Azt mondtam: ha segít dolgozni, megmûveljük a földet, ha nem, akkor lemondunk. A feleségemmel ketten nem bírjuk. Manapság sokba kerül az ingázás, nem érdemes bejárni. Meglátjuk majd, hogyan alakul a jövôben... Örvendek, hogy kezdenek hazaszállingózni a városból a fiatalok. Nem is csoda: az autóbusz évek óta nem jár a faluba. Kolozsváron a szállás nagyon drága. Úgy látom, a hazatérés lesz az egyetlen járható út.

Barazsuly Emil

A Szabadság 1999. szeptember 29-i számában kaptuk a tudósítást, hogy a magyar fôkonzulátusra a helyi hatóságok pénzbírságot róttak ki „az Osztrák–Magyar Monarchia felségjeleivel ellátott zászló" kitûzése miatt. Soltész Levente konzul közölte, hogy „a konzulátus homlokzatán levô zászlón nem a dualista Magyarország, hanem a (mai) magyar állam címere található".

Ezelôtt két évvel a kolozsvári Stirea 1997. augusztus 14-i számában V. Mãgrãdean fôszerkesztô-helyettes tollából megjelent interjúban olvashattuk, hogy a helyi hatóságok akkor ugyanarról a címerrôl azt állították, hogy az a Nagy-Magyarország címere, melyben többek között Erdély címere is szerepel.

V. Mãgrãdeannak annak idején a legavatottabb kolozsvári román szakértôk szerint prof. Martian Niciu egyetemi tanár, Ioan Drãgan, a kolozsvári Állami Levéltár igazgatója és Ioan Chindris történész minden kétséget kizáróan igazolták, hogy a fôkonzulátus zászlaján csakis az ún. „kis címer található, MELY NEM BIRODALMI, NEM ELNYOMÓ, SEM PEDIG NEM ERDÉLYI" szimbólum.

Ugyanazok a helyi hatóságok a Szabadság 1999. szept. 29-i számában közlik, hogy „az Osztrák–Magyar Monarchia felségjeleivel ellátott zászló"-ról van szó.

Mindnyájuk számára az a legmeglepôbb, hogy ugyanazon címerrôl ezelôtt két évvel azt állították, hogy Nagy-Magyarországot és Erdélyt ábrázolják, most pedig az Osztrák–Magyar Monarchiát.

Akárhogy is nézzük a fenti konzulátusi kis címert, sehogy sem fedezhetô fel mellette a kétfejû fekete sasos és a piros-fehér-piros pajzsos osztrák címer. Tudtommal a kis magyar címert és az osztrák címert együtt sohasem használták. Tehát maradt a kis címer.

A kis címerpajzs felsô szélén található a szent korona. A pajzsot középen egy függôleges vonal két mezôre osztja. Jobb oldalon négy ezüst és négy cinóber vörös pólya vízszintesen váltakozik. Egyesek szerint a négy ezüst sáv a Duna, Tisza, Dráva és Száva folyókat, míg mások az Anjou-dinasztia címer sávjait vélik felfedezni. A bal oldali vörös mezô alapján zöld hármashalom, melynek középsôjén arany kis korona fölött ezüst kettôs kereszt található.

Tekintettel arra, hogy több évszázadon keresztül igen szoros kapcsolat és viszony alakult ki a moldvai és a havasalföldi fejedelemségek és a magyar királyság, valamint az erdélyi fejedelemség között, a román uralkodók igen gyakran címereikbe felvették, és pénzeiken, pecséteiken használták a magyar címerbôl az Árpád-sávos pajzsot és az apostoli kettôs keresztet. Ezt a tényt Dan Cernovodeanu, Románia jelenlegi legtekintélyesebb heraldikusa, aki a párizsi Sorbonne egyetemen doktorált heraldikából, a „Stiinta si arta heraldicii în România" címû könyvének több oldalán le is közli.

A román fejedelmi pénzeken veretett négysávos címerpajzs I. Vlaicu Vodã és Mircea cel Bãtrân dukátjain jelenik meg. Az Árpád-sávok és a kettôs kereszt együtt 1494-ben Stefan cel Mare egyik harangon levô címerén található, valamint ugyancsak Stefan cel Marenak az Athos-hegyen lévô Zografu-kolostornak ajándékozott evangéliumos könyvén is látható.

Érdekes és szépen kombinált címere van Alexandru Lãpusneanunak 1558-ból, melyen feltüntették a bölényfejet is, mely szívpajzsként szerepel az Árpád-sávos negyed és a kettôs kereszt alatt. Tehát nyugodtan leszögezhetjük azt, hogy az ezüst-vörös Árpád-sávokat és a kettôs keresztes mesteralakot a román fejedelemségek uralkodói MINDEN ELÔÍTÉLETTÔL MENTESEN évszázadokon át nagy tiszteletben tartották és használták.

Dr. Székely András Mihály

— 1944. telén alakulatom Pest megyében, Budakeszin állomásozott — kezdte visszaemlékezését Levey Ferenc. — Az oroszok minden épkézláb embert elfogtak, köztük engem is. A budakeszi tüdôszanatórium betegeit, valamint személyzetét az orvosokkal együtt szintén a menetbe terelték. Torbágyon és Törökbálinton keresztül Vecsésbe érkeztünk. Innen sikerült megszöknöm. Visszamentem Budakeszire, mivel minden vagyonom ott maradt. Szilveszter estéjén egy orosz tiszt és néhány katona keresett fel a szállásunkon, és arról biztosítottak, hogy hamarosan mindenki hazatérhet a családjához. Ételt, italt osztott, és felkért, hogy ünnepi énekeket daloljunk nekik.

Január 1-jén újra összetereltek. Január 2-án Sóskútra, másnap pedig Érdre érkeztünk, ahol az éjszakát egy padláson töltöttük. Az ôrök többször belelôttek a padlásba, hogy csend legyen. Január 5-én Ercsig jutottunk. Innen éjjel indultunk tovább. Menet közben egyik szerencsétlen fogolytársunk kilépett a sorból, hogy vizet merjen az árokból. Az egyik ôr azonnal rálôtt, és az ember holtan rogyott össze. Sok német és magyar ember teteme hevert az út mentén.

Az ôrség nagyon szigorú volt. Ezért, mint a barmok, mentünk, amerre tereltek. Január 7-én Adonyba érkeztünk, ahol nedves istállóban éjszakáztunk. Január 8-án Dunapentelén és Dunaföldváron rakodómunkások voltunk, a hajókból raktuk ki és be az árut. Titokban sikerült elrejtenünk egy zsák szárított hagymát, amivel kissé csillapítani tudtuk éhségünket. Január 10-én Cecébe érkeztünk. Alaposan megmotoztak, minden apró kis értéket elvettek tôlünk, csak egy váltás fehérnemût hagytak meg. Itt végre megmosakodhattunk, és kimoshattuk alsónemûinket.

Január 21-én a temesvári elosztólágerbe érkeztünk, ahol már több ezer embert tartottak fogva. A lágert szögesdrótok vették körül, a barakkokban háromemeletes deszkapriccsek voltak. A fogolytábor vezetôségének és az ôrség barakjait a kapu mellett két oldalt helyezték el. Az udvar közepén egy emelvény állt, ahol idônként a foglyok zenekara indulókat játszott.

Itt újra megnyírtak, fertôtlenítettek és megmotoztak. Minden iratunkat elvették, összetéptek. Azt mondták, hogy ezekre úgy sem lesz többé szükségünk. A barakkokban közben felütötte fejét a kiütéses tífusz, ugyanis a szalma tetûfészeknek bizonyult. Miután kihordtuk és felgyújtottuk a szalmát, bemeszeltük a deszkákat. Így már valamivel emberségesebb körülmények között laktunk.

Temesváron megismerkedtem két rendes fiúval, akivel együtt dolgoztunk a konyhán, fát vágtunk, cipekedtünk, takarítottunk. A zsidó láger parancsnoka Schwarz Márton, aki szintén fogoly volt, elnevezett bennünket a „triónak". Megbízott bennünk. Neki köszönhetôen valamivel jobb ellátásban részesültünk.

Naponta tizenhárman kaptunk egy kilós kenyeret, reggel cukor nélküli teát, délben pedig káposzta, krumpli vagy borsóleves. A híg levesben nyüvek úszkáltak, de nem halásztuk ki ôket, mert pótolta a húst. Tányérunk nem volt, mindenki abból fogyasztotta el ezt a kevés és gusztustalan ételt, amibôl tudta.

Éjszakára ránk zárták az ajtót. Egy vashordót helyeztek az ajtó mellé, ide tolakodtak éjszakánként, akik nem bírtak reggelig várni. El lehet képzelni, éjszakánként milyen illat terjengett a barakkokban.

Egyszer februárban a városba küldtek élelmiszerért, így megragadtam az alkalmat, és egy levélkét csúsztattam az egyik járókelô kezébe, aki olyan becsületes volt, hogy borítékba tette és elküldte Besztercére.

Mindennap sorakoztattak, osztályoztak. Ilyenkor félmeztelenül kellett végigmasíroznunk mindenféle komisszió elôtt. Mellünkre kék krétával felírták a számunkat. Az egyes és kettes kategóriába tartozókat bevagonírozták és Oroszországba vitték, a hármasokat a lágerben dolgoztatták, a legyengültek és a súlyos betegek pedig a barakkokban maradhattak.

1945. május 9., vége a háborúnak. A lágerben nagy volt az öröm, a zenebona, az ünnepség. Tisztek jöttek-mentek. Újra felcsillant a remény, hogy hazamehetünk. Egyik nap sorakoztattak, majd bevagoníroztak. A vonat kifutott a temesvári pályaudvarról, de nem hazafelé, hanem Ukrajna felé tartott. Közben influenzás lettem és nagyon legyengültem. Foksányban eszméletlenül emeltek le a vagonból, és bevittek a lágerbe. Egy Fási János nevezetû somkereki vett oltalmába, aki nagyon sokat segített rajtam. Odaadóan ápolt, így túléltem ezt a krízist.

Itt jegyezném meg, hogy menet közben egyik éjjel Krakovszki barátunk kifeszítette a marhavagon ablakát és megszökött. Amikor reggel felfedezték, hogy hiányzik, egy vasutast tuszkoltak be közénk, hogy meglegyen a negyven fô.

Nem volt élelem, gyógyszer. Volt olyan eset, amikor mind a jobb, mind a bal oldali szomszédomat reggelre holtan találtam. A láger sarkába nagy gödröt ástak, ide helyezték el a holttesteket, majd meszet öntöttek rájuk. Senki nem törôdött azzal, ki volt az illetô és mikor szenvedett ki.

Ismét megbetegedtem. A rossz koszt miatt vérhast kaptam. Kihullt a hajam, meggyengült a látásom-hallásom. Nem volt senki, akitôl segítséget várhattam volna. Csak Isten és az imádság segített át ezeken a nehéz pillanatokon.

Naponta kaptunk egy-egy csipetnyi dohányt, amit elcseréltem kenyérre vagy cukorra. Mivel a vérhas ellen nem volt orvosság, a cserfa héjából teát fôztünk, aminek a hatására jobban lettünk. Amikor látták, hogy az állapotom javulni kezd, július 12-én igazolást állítottak ki a nevemre, és elengedtek. Mivel Beszterce irányába még nem javították meg a vasútvonalat, Déstôl gyalog tettem meg az utat. Július 18-án értem haza.

Körülbelül száznyolcvan centiméter magas vagyok, az átlagsúlyom hetven-nyolcvan kiló. Amikor hazaértem, alig ötvenhárom voltam. Itthon megtudtam, hogy a feleségem megkapta a levelemet. Elment a temesvári lágerbe, de én már nem voltam ott. Így szomorúan hazatért.

Évekig szenvedtem és jártam orvosi kezelésre. Isten és családom segítségével azonban felépültem.

Idôközben megpróbáltam megtalálni barátaimat, de csak Krakovszki Jenôre sikerült rábukkanom, aki a marosvásárhelyi kórházban dolgozott. Barátaink közül csak ketten tértünk haza. A többiek sok száz ártatlan emberrel kikerültek Oroszországba, ahonnan soha nem tértek többé haza.

Lejegyezte: Papp Annamária

Az utcai pénzváltóknál a forint 67/69, a márka 8800/9000, a dollár pedig 16 300/16 500 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9070/9170, az amerikai dollár 16 600/16 700, az olasz líra 9,07/9,17, az osztrák schilling 1277/1300 lejbe kerül.

A francia és román hadsereg közötti együttmûködés bôvítésérôl, hadiipari kooperációk kialakításáról tárgyalt Párizsban Victor Babiuc román védelmi miniszter.

Jean-Pierre Kelche tábornokkal, a francia hasereg vezérkari fônökével megállapodott abban, hogy a hónap végén népes román küldöttség érkezik Párizsba, elôkészítendô a két hadsereg számos területre kiterjedô, több évre szóló hosszú távú együttmûködési programját.

E napokban a román légierô két MiG 21-es vadászgépe és egy C–130 Hercules szállítógépe az orleans-i légibázison taktikai hadgyakorlaton vesz részt francia partnereivel.

Alain Richard francia védelmi miniszter román kollégájával folytatott tárgyalásait követôen elmondta: „Román barátaink döntései védelmi rendszerük modernizálásáról a NATO-hoz való csatlakozásuk perspektívájában igen nagymértékben kapcsolódnak a francia védelmi koncepcióhoz".

Richard és Babiuc megbeszélésein nagy hangsúllyal szerepelt Délkelet-Európa biztonsági helyzete. Ennek kapcsán a francia védelmi miniszter kiemelte: Párizs Romániát „a térségbeli stabilitás kulcselemének tartja".

Victor Babiuc megbeszéléseket folytatott több francia hadiipari cég, köztük az Eurocopter, a Matra és a Thomson képviselôivel, s találkozott a francia állami hadimegrendelésekkel foglalkozó DGA vezetôjével is.

Párizsi források szerint a Thomson „partnerségi egyezményt" kötött a romániai Aerostar céggel, amely katonai és polgári repülôgépeket gyárt. A francia–német Eurocopter vállalkozás pedig jelezte: érdekelt a francia licenc alapján Puma harci helikoptereket gyártó IAR–Brasov cég megvásárlásában, melynek „privatizációs folymatát elôsegítendô, javaslatok sorát adta át a román partnernek". Ennek kapcsán Párizsban emlékeztettek arra, hogy az IAR–Brasov megszerzésével már két éve próbálkozik az amerikai Bell Helicopter Textron.

A kormány csütörtöki ülésén huszonhét milliárd lejt hagyott jóvá azoknak a személyeknek a megsegítésére, akiket az idei természeti csapások sújtottak. A pénzösszeg a költségvetésben meghatározott segélyalapból származik, és kizárólag házépítésre vagy javításra, illetve állatok vásárlására folyósítják.

A Sorin Mitu, Lucia Copoeru, Ovidiu Pecican, Liviu Tîrãu és Virgiliu Tîrãu kolozsvári egyetemi oktatók, illetve középiskolai tanárok új történelemtankönyve (a tanügyminisztérium által engedélyezett öt tankönyv közül az egyik) nagy hullámokat kavart a román társadalomban. Az ominózus tankönyv nagy népszerûségnek örvend Kolozsvár magyar tannyelvû iskoláiban.

— Az elsô dolog, amit tudnia kell mindenkinek — mondta Deák Árpád, az Apáczai Csere János Líceum történelemtanára —, hogy a nevezett tankönyv a hivatalos történelem-program alapján készült. Azért van körülötte akkora hûhó, mert a társadalom — és ezen belül a pedagógustársadalom — nehezen tudja elfogadni, hogy az eddig belénk sulykolt történelem nem volt éppen olyan rózsaszínû, mint gondolták sokan. Egy ilyen korszerû tankönyv valóságos sokkot okozott a társadalomban. Sokan túlzásnak tartják, hogy pld. Andrea Esca tévébemondó, meg más újságírók, közéleti személyiségek is bekerültek a könyvbe. Szerintem nincsen ebben semmi különös, mert a mai modern társadalomnak ugyanúgy meghatározó egyénisége Andrea Esca vagy Doina Cornea asszony, mint más koroknak a saját egyéniségei... Például a nyugati tankönyvekben a legújabb kor olyan személyiségeit tartalmazzák, mint Marlene Dietrich, és szintén tárgyalják az olyan jelenségeket, mint a miniszoknya vagy a charleston... Ezek is részei a jelenkori történelemnek, amely nem csak a nagy hadvezérek cselekedeteibôl áll! Új történelmi szemléletet kell kialakítani az emberekben. Meg kell szokni: a barlangrajzokról éppen úgy kell informálnunk a társadalmat, mint Andrea Escáról... Nem csak politikai események sora a történelem! Tudni kell azt is, hogyan éltek, ettek, táncoltak stb. Véleményem szerint ez a könyv egy korszerû tankönyv! Különben is: azért van a tanár, hogy amennyiben szükségét látja, bôvítse vagy csökkentse egy-egy lecke információmennyiségét.

Szabó Csaba

Az 1999. október 6-án Aradon történtekkel és az elôzô napok ehhez kapcsolódó eseményeivel kapcsolatban a Románia Magyar Demokrata Szövetség úgy ítéli meg, hogy ismételten a magyarellenes hangulatszítás jól bevált módszerével állunk szemben, egyes politikusok és újságírók szándékosan félrevezetik a román közvéleményt, eltorzítják az igazságot, és a történelemhamisító nacionalista-kommunista szemléletet éltetik tovább. A tegnapi kormányülés alkalmával az RMDSZ felszólította Constantin Dudu Ionescu belügyminisztert az aradi incidens kivizsgálására, és a bujtogatók felelôsségre vonására.

„Romániában, hivatalos adatok szerint is, több mint 1,6 millió magyar él, az ôk történelmük, múltjuk, hagyományaik, mûemlékeik, kultúrájuk, az általuk létrehozott anyagi és szellemi értékek részét képezik az ország múltjának, értékeinek, hagyományainak. Akik el akarják távolítani ezeket az emlékmûveket vagy meg akarják akadályozni felállításukat, valójában a magyarok nyomait akarják kitörölni Erdélybôl.

Ez a szándék szöges ellentétben áll a kisebbségek jogával identitásuk megôrzéséhez, kifejezéséhez és fejlesztéséhez, amelyet Románia alkotmánya szavatol.

Megerôsítjük korábbi állásfoglalásainkat, hogy a román–magyar barátság emlékparkjának létrehozása, a román és a magyar kormány megállapodása alapján, fontos állomása lehet a két nemzet történelmi megbékélésének, ösztönzôje a kölcsönös megértésnek, egymás értékei tiszteletének.

Sajnálatos, hogy miután a két nép közeledése érdekében egy fontos döntést meghoztak, a román kormányzati tényezôk és egyes koalíciós pártok vezetôi nem voltak következetesek saját döntésük kivitelezésében, nem a kezdeményezés jelentôségét pozitívan értékelô helyi és országos politikai és közéleti személyiségek véleményére alapoztak, hanem engedték azt a látszatot kialakulni, hogy meghátrálnak egy tudatosan és rosszindulatúan gerjesztett feszültség veszélye elôl, amely végül is, amint azt az október 6-án Aradon történtek is bizonyították, csupán egy kis létszámú csoport hangoskodásában nyilvánult meg.

Bízunk abban, hogy ezek a megnyilvánulások nem tudják megakadályozni a két ország és két nép közötti kapcsolatok további fejlôdését, ami kölcsönös érdeke Romániának és Magyarországnak is.

Ugyanakkor, bármennyire is jelentéktelen volt az Aradon összegyûlt néhány tucatnyi szélsôséges nacionalista zavarkeltési kísérlete, mégsem hunyhatunk szemet fölötte, hiszen a szándék egyértelmûen a két ország, illetve a román többség és a magyar kisebbség viszonyának megrontása volt, és hosszú távon azoknak a stratégiáját szolgálja, akik meg akarják gátolni Románia európai integrációját.

Véleményünk szerint a rendfenntartó erôknek nem lett volna szabad eltûrniük, hogy egy engedélyezetlen ellentüntetés alakuljon ki, és magyarellenes, xenofób jelszavak kiabálásával próbáljanak meggyalázni egy méltóságteljes emlékünnepséget. Nem csupán a jelen levô megemlékezôket — köztük a tizenhárom szabadságharcos tábornok leszármazottait — sértették meg ezáltal, hanem az egész Romániában élô magyar közösséget.

Határozottan felszólítjuk a belügyminisztériumot és az illetékes hatóságokat, hogy azonnal intézkedjenek a vétkesek felelôsségre vonásáért és megbüntetéséért" — áll a szerkesztôségünkbe eljuttatott RMDSZ-állásfoglalásban.

A csütörtöki napilapok terjedelmes tudósításokban számoltak be az elôzô nap Aradon történtekrôl. A bukaresti Adevãrul szerint az aradi tizenhármak kivégzésének 150. évfordulója alkalmából szervezett megemlékezés „a világ magyarságának találkozójává vált". A lap szerint a Nagy-Románia Párt temesvári és kolozsvári ifjúsági szervezeteinek mintegy 20 tagja és a Vatra Româneascã néhány híve magyarellenes jelszavakat kiabálva a katolikus templom elôtt megpróbálta megzavarni a megemlékezést, de tiltakozásukat az aradiak egyáltalán nem támogatták. A tiltakozók bekiabálásokkal és füttykoncerttel próbálták megzavarni a 13 tábornok emlékét megörökítô obeliszknél lezajlott emlékünnepséget is. Az aradi történéseket a lap így összegezte: A román–magyar feszültségeket az esô és a közös szegénység oltotta ki.

A Cotidianul az aradi megemlékezôk körében álló Orbán Viktort ábrázoló elsô oldalas színes fényképre Az aradi szégyen nagybetûs címet írta. A lap egész oldalas aradi beszámolója, amelyet a telefonáló Radu Vasile fényképe illusztrált, A román kormány kompromittálta a román–magyar megbékélés gondolatát cím alatt jelent meg.

Az Evenimentul Zilei Arad — az ostrom alatt álló város címmel számolt be „a hatalmas botrányt kiváltó magyar megemlékezésrôl", amelyet „a románok százainak tiltakozása" fogadott. „Az aradiak meggyôzôdése, hogy az emlékmû körüli egész felhajtás tulajdonképpen az életfeltételek romlását akarta leplezni. Abban a városban, ahol nem léteztek etnikumközi problémák, a tegnapi légkör az írországi Orániai Lovagrend tagjainak katolikusok lakta negyedeken átmasírozó menetelését idézte" — vélte az Evenimentul Zilei.

A Curentul elsô oldalán színes fotót közölt az aradi utcán feleségével kézenfogva sétáló Orbán Viktor magyar kormányfôrôl. A képaláírás szerint „Miközben Radu Vasile a bukaresti kormánypalotát preferálta, a magyar kormányfô felkereste Aradot, és leckét adott nekünk diplomáciából".

A román nyelvû aradi lapok csütörtökön azt hangsúlyozták, hogy a nacionalista tiltakozás spontán módon történt, mert „az aradiak nem tûrhették tovább, hogy Orbán Viktor, Dávid Ibolya, Radu Vasile és Valeriu Stoica manôverei megalázzák ôket saját otthonukban". A spontán népi, nemzeti felháborodást emlegetô lapok beszámolójából az is kiderül azonban, hogy a Nagy-Románia Párt és a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja ifjúsági szervezetei mozgatták azt a nem egészen 100 fôs csoportot, amely egész nap fel-alá vonult a városban, és a megemlékezés-sorozat minden színhelyén botrányt próbált okozni.

Bár a tüntetéseket engedély nélkül tartották, az aradi rendôrség egyetlen helyszínen sem tett semmit a romániai magyarokat és a magyarországi politikusokat obszcén módon gyalázó „hazafiak" eltávolítására.

Az obeliszknél a tüntetôk az érdeklôdôknek készségesen elmondták: egész napi fáradságukért 150 ezer lejt és ingyenpálinkát kaptak.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]