 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1999. október 20.
(XI. évfolyam, 245. szám)
Az elmúlt hónapok belpolitikai vitái több esetben a mezôgazdasághoz, illetve a rendezetlen tulajdonviszonyokhoz kötôdtek. Augusztusban hetekig tartott a hercehurca a Ioan Avram mezôgazdasági és élelmezésügyi miniszter agráriummal kapcsolatos rendelet-tervezetei körül, mígnem a nemzetközi pénzügyi szervek nyomására a kormány le nem mondott alkalmazásukról. A széles körû agrártámogatás jogi keretét pénzügyi források hiányában nem lehetett elfogadni, maradt tehát a további bizonytalanság: kap-e a mezôgazdaság valamilyen gyorssegélyt, vagy a többéves recesszió súlyosbodik, és növekedni fognak a mûveletlen földterületek? E kérdéskörrôl beszélgettem Pete István mezôgazdasági és élelmezésügyi államtitkárral.
(Folytatása az 5. oldalon)
Gheorghe Funar polgármester javaslatára múlt évben a helyi tanács határozattervezetet fogadott el a város új címerének megalkotására kiírt ötletbörze finanszírozására. Annak ellenére, hogy a memorandisták emlékmûvét is ábrázoló címert a tanács még mindig nem fogadta el, a polgármester minden hivatalos iratban, a várost bemutató dokumentumokban elôszeretettel használja ezt. A város zászlajáról szóló tanácsi határozatot pedig Alexandru Fãrcas volt prefektus megtámadta a közigazgatási bíróságon. Az ügyben végleges döntés még nem született.
Gheorghe Popan, a városháza tanügyi, kulturális osztályának vezetôje hétfôn bejelentette: a polgármester javaslatára versenyt írnak ki a város himnuszának kiválasztására. Az akció ötmillió lejébe kerül a városnak. A határozattervezetrôl csütörtöki ülésén dönt a tanács.
A Kolozs Megyei Közegészségügyi Igazgatóság nagyméretû oltási kampányt szervez a megye egész területén a Hepatitis B vírus megelôzésére. Az oltási kampány eredményes kimenetele érdekében az egészségügyi minisztérium több mint 10 000 adag oltószert bocsátott a Közegészségügyi Igazgatóság rendelkezésére. Az oltásokat október 22-ig bonyolítják le, és fôleg azokat a személyeket célozták meg, akik leginkább veszélyeztetettek: III. osztályos tanulók korosztálya, az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem hallgatói, valamint az egészségügyi posztliceális intézmények tanulói.
Amint arról tegnapi lapszámunkban tudósítottunk, hétfôi rendkívüli ülésén a kormány sürgôsségi rendelettel segélyt állapított meg a hátrányos anyagi helyzetû társadalmi rétegek számára. A fûtési segélyre azon családok jogosultak, ahol az egy fôre esô átlagjövedelem a következôképpen oszlik meg: 450 000 lej alatt, 450 000–600 000 között, illetve 600 000–750 000 lej között.
A kormány az év utolsó két hónapjára több milliárd lejt különít el az állami, illetve a helyi költségvetésbôl azoknak az alacsony jövedelmû családoknak a megsegítésére, amelyek képtelenek fedezni a fûtési díjat — jelentette ki hétfôn este a Victoria-palotában Alexandru Athanasiu munkaügyi miniszter. Ilyenformán novemberre és decemberre néhány száz milliárd lejt fizet ki segélyként az állam. A jövô év elsô három hónapjában a segély összege nagyjából ugyanennyi lesz, de pontos adatokat csak a költségvetés elfogadása után közölhetnek. A hôenergia országos viszonyítási ára, a kormányrendelet értelmében, 235 000 lej gigakalóriaként.
Ioan Onisei, az Országos Közigazgatási Hivatal államtitkár-helyettese hozzátette: az alacsony keresettel rendelkezô családok már novembertôl jogosultak a havi segélyre. Fûtési segélyt csakis a központi fûtéses házak lakói kaphatnak. Azok a családok, ahol az egy fôre esô átlagjövedelem 450 000 lej alatt van 335 000 lej fûtésidíj-kiegészítést kapnak, de természetesen nem többet, mint amennyi a fûtés- és a melegvíz-számlán szerepel. Azok, akiknél az egy fôre esô átlagjövedelem 450 000–600 000 lej között van, 200 000 lej összegû segélyt kaphatnak, de ez sem haladhatja meg a meleg víz és fûtés árát. Azok a családok, akiknél az egy fôre esô átlagjövedelem 600 000 és 750 000 lej között mozog, 100 000 lejes segélyre jogosultak. A jogosultaknak a polgármesteri hivatalokhoz kell fordulniuk. A kérvényeket egyénileg vagy a lakótársuláson keresztül lehet leadni minden hónap 25-ig. A kérvényben fel kell tüntetni a család elôzô havi egy fôre esô átlagjövedelmét.
A kormány az év utolsó két hónapjára több milliárd lejt különít el az állami, illetve a helyi költségvetésbôl azoknak az alacsony jövedelmû családoknak a megsegítésére, amelyek képtelenek fedezni a fûtési díjat — jelentette ki hétfôn este a Victoria-palotában Alexandru Athanasiu munkaügyi miniszter. Ilyenformán novemberre és decemberre néhány száz milliárd lejt fizet ki segélyként az állam. A jövô év elsô három hónapjában a segély összege nagyjából ugyanennyi lesz, de pontos adatokat csak a költségvetés elfogadása után közölhetnek. A hôenergia országos viszonyítási ára, a kormányrendelet értelmében, 235 000 lej gigakalóriaként.
Ioan Onisei, az Országos Közigazgatási Hivatal államtitkár-helyettese hozzátette: az alacsony keresettel rendelkezô családok már novembertôl jogosultak a havi segélyre. Fûtési segélyt csakis a központi fûtéses házak lakói kaphatnak. Azok a családok, ahol az egy fôre esô átlagjövedelem 450 000 lej alatt van 335 000 lej fûtésidíj-kiegészítést kapnak, de természetesen nem többet, mint amennyi a fûtés- és a melegvíz-számlán szerepel. Azok, akiknél az egy fôre esô átlagjövedelem 450 000–600 000 lej között van, 200 000 lej összegû segélyt kaphatnak, de ez sem haladhatja meg a meleg víz és fûtés árát. Azok a családok, akiknél az egy fôre esô átlagjövedelem 600 000 és 750 000 lej között mozog, 100 000 lejes segélyre jogosultak. A jogosultaknak a polgármesteri hivatalokhoz kell fordulniuk. A kérvényeket egyénileg vagy a lakótársuláson keresztül lehet leadni minden hónap 25-ig. A kérvényben fel kell tüntetni a család elôzô havi egy fôre esô átlagjövedelmét.
A kormány által elfogadott fûtés-támogatás ellenére, úgy tûnik, idén lényegesen többet fizetünk a fûtésért és a meleg vízért. A polgármesteri hivatal keddi sajtóértekezletén Septimiu Rusu, a kolozsvári Távfûtési Vállalat mûszaki igazgatója elmondta: mivel egymás után három nap tíz fok alá esett az átlaghômérséklet, október 14-tôl elkezdték a fûtés szolgáltatását. Október 14–18. között a vállalatnál körülbelül ötvenen panaszkodtak a fûtés hiánya miatt. A gondot a lakóközösségek által a nyár folyamán elkezdett és befejezetlenül maradt belsô csôrendszer-javítások okozták. Hangsúlyozta: jelen pillanatban huszonöt hazai város közül húszban nincs fûtés. Kolozsváron a gáz nyomása az optimális 1,5 bár helyett csupán 1,02 bár volt, ezért a város egyes részeiben fennakadások voltak és lesznek a távfûtés biztosításában. Az igazgató reményét fejezte ki, hogy a meteorológusok által elôrejelzett idôjárás-javulás, illetve a Romgaztól kapott ígéretek lehetôvé teszik a hasonló helyzetek megismétlôdését. Hozzátette: idén átlagosan 53 600 lejt fizetünk majd a meleg vízért. A távfûtés ára a szobák számától függ: egy szoba után 228 600 lejt, kettôért 343 ezret, háromért 457 ezret, míg négy szobáért körülbelül 550 ezer lejt kell fizetnünk. Jelen pillanatban a számlák ki nem fizetése miatt hat tömházban függesztették fel a távfûtést szolgáltatását. Megtudtuk: a magánszemélyek 150 millió, a jogi személyek pedig 250 millió lejjel adósai a Távfûtési Vállalatnak. Megnyugtatóan hangzott, hogy az októberi számlát november 15-én kézbesítik és 30 nap áll rendelkezésünkre ennek kifizetésére.
Tegnap este Kolozsvárra érkezett az ismert filmszínész, Larry Hagman, a Dallas-sorozat közkedvelt J. R.-ja. A szamosfalvi repülôtéren a sztárt újságírók gyûrûje vette körül, akik kérdésekkel árasztották el az amerikai filmcsillagot. A sztár elmondta: most fordul meg elôször Romániában, és nagyon örül annak, hogy itt tartózkodhat. J. R.-re nem jellemzô módon ezúttal ôszintén bevallotta: semmit nem tud Romániáról, és mostanáig sohasem kóstolta meg a whiskyvel vetekedô szilvapálinkát.
A szamosfalvi repülôtérrôl a Hadsereg Házába igyekezett, ahol helyi hivatalosságokkal találkozott, majd sajtóértekezletre került sor. Ezt követôen Mr. Hagman „erdélyi vacsorára" hivatalos, ahonnan nem hiányzik majd a töltött káposzta és a szilvapálinka sem.
Ma az ünnepelt vendég a Babes–Bolyai Tudományegyetem színitanszékére látogat, ahol tehetséges színinövendékeket fog díjazni.
A Törcsvári-kastély meglátogatása és a nem kevésbé legendás Drakula szellemével való találkozás után Larry Hagman a hét végét Slobozián tölti, meglehetôsen „otthonos" körülmények közt: egy itteni üzletember ugyanis felépítette a filmbeli Southfork farm hû mását. (Részletekrôl holnapi lapszámunkban)
Elena Szasz szakszervezeti vezetô szerint hamarosan rendezôdni fog az Electrosigma alkalmazottainak helyzete. Az Országos Fejlesztési Ügynökség jóváhagyta a magántulajdonba került vállalat átszervezési tervét. Elena Szasz külön megköszönte Buchwald Péter ideiglenes prefektus, Boca Mircea és Moldovan Radu igazgatók közbenjárását. „Ez az eset is jól bizonyítja: megoldások léteznek, csak akarni kell".
A tervet a kolozsvári Foglalkoztatási és Szakképzési Ügynökségnek is jóvá kell még hagynia. A szakszervezet képviselôi szerdán találkoznak az ügynökség képviselôivel, hogy megvitassák a helyzetet. Amennyiben az Foglalkoztatási és Szakképzési Ügynökség is elfogadja a tervet, a vállalattól elbocsátandó száckilencven személy egészen biztosan végkielégítésben részesül.
Mint ismeretes, a mostanáig érvényben lévô jogszabályok szerint csak az állami vállalatoktól elbocsátott személyek részesülhettek pótlékban, a 98/99-es kormányrendelet értelmében azonban a magánüzemek alkalmazottai is pótlékot kaphatnak.
Pénteken, október 22-én az Alfa Kartell Kolozs megyei szervezete tiltakozó megmozdulást szervez Kolozsváron. Grigore Pop szakszervezeti elnök elmondta: a tömeg 11 órakor gyülekezik a szakszervezet székhelyén, a Bulevardul Eroilor 16. szám alatt. Innen a Bocskai (Avram Iancu) térre, a Prefektúra elé vonul, ahol Buchwald Péter ideiglenes prefektusnak átadják a követeléseket tartalmazó listát. A szakszervezeti vezetô körülbelül ötszáz résztvevôre számít.
Grigore Pop tájékoztatása szerint a megmozduláshoz nem csatlakoznak az Országos Szakszervezeti Tömb és a CNSLR-Frãtia tagszakszervezetei. Pénteken egyelôre csak Kolozsváron kerül sor tüntetésre, de a jövô héten folytatják a tiltakozó akciókat, és az ország nagyobb városaiban újabb megmozdulásokat kezdeményeznek.
A szakszervezeti vezetôtôl megtudtuk: Emil Constantinescu államfô pénteken Kolozsvárra látogat. Ez alkalommal a szakszervezet képviselôi az államfônek is át szeretnék adni a követeléseiket tartalmazó dokumentumot. A szakszervezeti vezetô neheztelésének adott hangot, mivel az államfô kolozsvári látogatása alkalmával nem keresi meg a szakszervezeteket is, és csak „magas szintû" megbeszéléseket folytat.
AZ 1956-OS ESEMÉNYEKRÔL EMLÉKEZNEK MEG október 21-én, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének székházában (Párizs utca 17.).
FÁBIÁN PÉTER budapesti újságíró, közíró Közelképtár címû, a szolnoki Jászkunság Kiadónál idén megjelent intejúkötetét mutatják be csütörtökön délután 5 órakor, a szerzô jelenlétében, a Korunk Kávéházban (Nagy-Szamos — Iasilor u. 14. sz.). A kötetben kolozsvári személyiségek is helyet kaptak. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
REVICZKY GYULA-versösszeállítással emlékezik meg a Horváth Béla Stúdiószínpad a költô halálának századik évfordulójáról ma este hat órától, az Apáczai-líceum dísztermében. A belépés ingyenes.
ANDREI ROTH Nationalism sau democratism? címû, a Pro Europa Liga Kiadónál megjelent könyvét mutatják be október 21-én, csütörtökön délután 4 órakor az Egyetemi Könyvtárban.
A CORVIN KLUB Csángó tánckört hirdet, mely közkívánatra tovább bôvül(het) más tájegység tánc- és dallamkincsével. Táncoktatók: Both József és Zsuzsa. Helyszín: Kossuth — 1989. december 21. utca 18. szám (az új román–török bank mögött, hátul az udvarban). Idôpont: minden szerdán este 7 órától. Házigazda: László Bakk Anikó. A termet az unitárius egyház biztosítja, amit a szervezôk ezúton is köszönnek.
MILAN ALEXANDRU FLORIAN miniatûrjeibôl nyílik kiállítás ma, október 20-án, este 6 órakor a fôtéri Kisgalériában.
FLORIN TONEA negyven nagyméretû festményébôl nyílt tárlat a Fôtér 2. szám alatti Mûvészetek Szövetsége Galériában.
Zsúfolt autóbusz, húszan szenvedünk három négyzetméteren. Valószínûleg, hogy összébb rázza az embereket, a sofôr néha hatalmasakat fékez. Egyszer csak megszólal egy mobiltelefon. A húsz emberbôl legalább a fele elkezd matatni a zsebében, táskájában.
Még mondja valaki, hogy ez az ország... Hátha Európa keresett valakit?
A csíkszeredai székhelyû Kriterion Alapítvány kuratóriuma 1999. október 8-i ülésén a neves néprajzkutatónak, az erdélyi népi hagyományôrzés egyik kimagasló személyiségének, a kolozsvári Faragó Józsefnek ítélte az alapítvány évi díját, a Kriterion-koszorút.
Az 1922-ben, Brassóban született, 1941-ben Sepsiszentgyörgyön érettségizett és 1945-ben egyetemi tanulmányait Kolozsváron befejezô Faragó József már ugyanebben az évben doktorált, és a Bolyai Tudományegyetemen, valamint annak Erdélyi Tudományos Intézetében kezdte pályafutását. Már 1948-tól alapító tagja, majd késôbb fômunkatársa és vezetôje a Bukaresti Folklór Intézet kolozsvári osztályának, amely ma Kolozsvári Folklór Archívum megnevezéssel a Román Akadémia kolozsvári fiókjának önálló tudományos intézete és itt nyugdíjba vonulása ellenére ma is tanácsadó professzorként tevékenykedik. 1990–1991-ben Faragó József volt az elsô romániai vendégprofesszor a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem folklór tanszékén.
Folklórgyûjtô útjai során Románia és fôként Erdély több mint száz helységében gyûjtötte a magyar népköltészetet, az egyetemi néprajz szakok 1948–1991 közötti kényszer-szüneteltetése idôszakában pedig a néprajzos nemzedékek egész sorát indította útjára, támogatta és irányította gyûjtômunkájukat.
A sorozatos és következetes gyûjtômunka eredményei számos, Faragó József közremûködésével megjelentetett vagy általa szerkesztett és írt kötetben láttak napvilágot. A Kriza János Néprajzi Társaság bibliográfiája több mint 700 címet, köztük 70 kötetcímet tartalmaz Faragó Józseftôl. Köteteinek egyik fô vonulata a népballada-gyûjtemények megjelentetése, a másik a kelet-európai, illetve a magyar–román folklórkapcsolatok kutatásai eredményeinek a közzététele, a harmadik pedig az elôdök népköltészeti gyûjteményeinek elsô vagy újrakiadása.
Faragó József ismert és elismert tagja számos hazai, magyarországi, valamint nemzetközi néprajztársaságnak, több magyarországi és nemzetközi díj kitüntetettje, a Magyar Tudományos Akadémia pedig tiszteleti tagjának választotta.
A január 7-én Csíkszeredában átadandó Kriterion-koszorú egy olyan, széles körû hazai és nemzetközi elismertségnek örvendô, méreteiben is hatalmas életmûvet jutalmaz, amely nemzetiségi létünkért és megmaradásunkért folytatott küzdelmünk egyik biztos eszköze volt és marad a jövôben is.
A Kriterion Alapítvány kuratóriuma
Bemutatása óta (1996. október 2.) a Vlad Mugur rendezte A székek több városban, így Bukarestben, Budapesten és Barcelonában is szerepelt, részt vett a Piatra Neamti-i Színházi Fesztiválon, a Temesvári Kortárs Román Dráma Fesztiválján, a Sepsiszentgyörgyi Teatrum Fesztiválon és az 1997-es Országos Színházi Fesztiválon, az utóbbin Vlad Mugurt Bukarest város a Legjobb Rendezés Díjával jutalmazta.
Az 1998. május 2-án bemutatott, szintén Vlad Mugur rendezte Cseresznyéskert hasonlóan sikeres, az 1998-as Országos Színházi Fesztivál legjobb
elôadásért járó díjat kapta.
Színházunk ezen a héten újra mûsorra tûzi a két elôadást, szerdán este nyolc órától A székek, szombaton és vasárnap este hét órától a Cseresznyéskert tekinthetô meg a sétatéri színpadon.
Karácsony Ernô erdélyi magyar-örmény származású képzômûvész, a müncheni, majd a nagybányai iskola mesterének, Hollósy Simonnak fajtájából való.
A 29. önálló tárlatát bemutató székelyudvarhelyi alkotó fiatal kora ellenére termékeny és gazdag pályaszakaszt tett meg. Hollósy Simon nevét említettem, nemcsak az örmény gyökerek okán, de Nagybányához fûzôdô, fûzhetô szálak is rokonságot teremtenek a két mûvész között.
Karácsony Ernô a bányavároskához kötôdô festôdinasztiából származik. Szinte genetikusan, zsigereiben érzi a közvetlen természeti élményt. Szemléletében, festésmódjában nem Nagybánya-epigon, ô egy más kor gyermeke. Egyéni stílusa van.
Kanyarodjunk vissza néhány gondolat erejéig a múlt század végi s e század eleji festôkolónia célkitûzéseihez, újításaihoz: a valóságos ég alatt, a zöldellô dombok között, a nyári napfényben mindenkinek magának kellett kialakítania a tájhoz való viszonyát.
De idézzük Hollósy Simont magát: „Künn a szabad ég alatt egy tájképben, a vonal mint test megértése, a szín, a távlat. Ilyen iskola minden embert egyenként, egyénileg fejleszt, nemcsak kivitelben, de nézni-látni tanít a szó legszorosabb értelmében szellemileg is."
Karácsony Ernô alanyi mûvész. Annyira ráfelelnek tájai az akár lírai dalokat, akár komor balladákat idézô sorokra. Alanyiságához tartozik az Univerzum, termôfölddel, növényekkel, fákkal. Elsôsorban fái tolmácsolják lelkiállapotát, mely nem derûs. Ezek a teremtmények büszkén törnek az ég felé, olykor feszületben végzôdnek, megtörnek, hajladoznak — akárcsak alkotójuk. Ahogyan a vihar tépi ôket, ahogy a Nap rájuk süt. Összemosódnak egymással, és ebben az egyesülésben ábrázolójuk is jelen van. Felfelé felhôk, párák, ködök baljóslatú gomolygásában folytatódik a látvány. Nincs éles határ ég és föld között, a valóság és az álom között sem.
A természet fájdalomtól vonagló arcot ölt, szél süvít a kínban tekeredô formákban. De néha pillanatokra becsillan a fény. Ettôl elviselhetô. Fenyôk adják elô drámájukat, velük azonosul a fenyô-lelkû mûvész. Nyugtalanság, állandó mozgás a képeken.
A tájfestô a természetbôl átértelmezett, szinte végtelenített formákkal jeleníti meg Erdei szirénjeit, csakúgy, mint az Álmot és a kusza Ébredést. Életút címû mûve a szövevényes, kusza, jövô-menô élet pikturális megfogalmazása. A Gyilkos-tó fatörzsei képtelenek eltávozni a táj lidérces fogságából.
A Hargita vulkáni hangulatot áraszt. A Zetelaki gát csaknem történelem, minden festôisége ellenére is felidézi a Ceausescu-kor borzalmait. A realitástól élesen elhatárolja ezeket a józan, egyszerû fehér keret. Csak a rájuk futó egyenes vonal tónusa utal harmonikusan a belül dúló háborgásra, nagyszerû megoldást kínálva a valóság és a látomás elválasztásához.
Vergôdik a lélek, de az ecset szakmai tökéllyel alkalmazza technikáit. Reméljük, hogy hamarosan a tájfestô Karácsony Ernô után a portréfestôvel is megismerkedhetünk.
(Elhangzott Karácsony Ernô legutóbbi budapesti kiállításának megnyitóján.)
A mûvész alkotásaiból rendezett tárlat október 21-én, csütörtökön du. 5 órától nyílik meg a magyar színház elôcsarnokában. Bevezetôt Szép Gyula és Papp Ferenc mond. Közremûködik Bartha Enikô színmûvésznô és Sebesi Karen Attila, az RMDSZ ügyvezetô alelnöke.
Hajlamosak vagyunk bagatellizálni a valós eredményeket, de azért majdnem mindig el is panaszoljuk, hogy valahogy nem igazán figyelnek fel ránk mások, bármilyen szép eredményt is mutatnánk fel Szilágy megyében. Az igaz ugyan, hogy úgy néz ki: sem bel-, sem külföldieknek nem vagyunk igazán érdekesek. Nem cikkeznek rólunk, nem mutogatnak minket tévében, nem szólaltatnak meg rádióban úgy és annyiszor, mint másokat. Pedig hát volna mit írni a Szilágyság magyar közösségeirôl is! Az más kérdés, hogy mennyire jól tudjuk magunkat reklámozni — úgymond: eladni. Talán nem igazán tudtunk élni sem a lehetôségekkel. Az viszont tény, hogy Szilágy megye magyar közösségei élnek, élni akarnak, egy kicsivel több odafigyelést érdemelnének. Hiszen, ha csak ez év fontosabb eseményeire, közösségi rendezvényeire gondolok, máris ok a derûlátásra.
Talán mindez már annyiszor elhangzott, hogy sokan azt hihetik, hogy túlságosan közel vagyok ezekhez a dolgokhoz s nem tudom kellô távolságból, pártatlanul értékelni az eseményeket. Netán a sok ünnep közepette elfeledkezem a mindennapok gondjairól, a kínzó nincstelenségrôl. Nem, semmirôl sem feledkeztem meg. Tudom, hogy fiatalok százai, ezrei kényszerülnek külföldön vállalni munkát, hogy nagyon sokan napszámos munkával keresik meg a mindennapira valót, hogy az eddig biztos anyagi háttérrel rendelkezô családok is csak egyik napról a másikra élnek, hogy nagyon sok parasztcsalád keserves körülmények között dolgozza — szinte minden haszon nélkül — a visszakapott földeket. Még sorolhatnám, de nincs értelme: hiszen én is tudom, mások is, hogy mennyi nyomorúsággal kell szembenézni nap mint nap.
Nem a magunk igazolására mondom, hogy derûlátó vagyok mégis. Hiszen életképes közösség kell legyen az, amelyiknek az általánossá vált szegénység közepette is van elég ereje a szellemi örökségek megôrzésére, fejlesztésére, templomok és gyülekezeti házak építésére, tatarozására, közösségi rendezvények szervezésére. Miért ne hihetnénk azt, hogy ezek a közösségek néhány év múlva maguk fognak munkahelyeket létesíteni, hogy otthon tartsák fiaikat ?! Mi jogosíthat fel arra, hogy ne bízzunk a saját erônkben? Miért hinnénk, hogy a szilágysági ember szívóssága, türelme, hûsége, akarata éppen most lankadna?! Az idei nyár–ôsz szilágysági eseményei nem ezt bizonyítják! Ugyan kiben keltettek pesszimizmust a Zilahi, Tövisháti, Báthory, Krasznai, Sarmasági, Zoványi Napok? Ugyan ki keseredhet el a kémeri, varsolci, ippi, kárásztelki, mocsolyai, zsibói, ballai, paniti, zilahi gyerekek — ifjak versenyei, mulatságai láttán ? Ki nem örül annak, hogy Völcsök, Nagypetri, Diósad, Ketesd közössége templomot tatarozott, gyülekezeti házat épített, Zilah-Belváros református templomának tetôzete megújult, Cigányi 35 református magyarja templom építését kezdte el ezen a nyáron, Zilah-Liget református gyülekezete pedig az évezred küszöbén már saját templomában szeretne hálát adni Istennek minden jóért és minden megpróbáltatásért. Soroljam még? Figyelték-e, hány közösség emlékezett ôseinkre, hôseinkre, szellemi nagyjainkra? Látták-e Diósadon az Ady emlékére állított kopjafát, Zilahon az Ady-emléktáblát, az 1848/49-es hôsök emlékére emelt obeliszket Zilahon, kopjafát Krasznán, Báthory István mellszobrát Szilágysomlyón, a felújított Magyar Házat Szilágycsehben? Látták-e a zilahi baptista egyház által mûködtetett óvodát? Eljönnek-e Nagymonba Márton Gyula-emlékszobát, Zilahon a Balázs Árpád-házon emléktáblát avatni? Segítettek-e az Ökokrízis Ifjúsági Egyesületnek gyerekeket oktatni a környezet megóvására, avagy a gólyák összeírásában? Felismerik-e Kémer, Kraszna, Sarmaság, Zovány címerét?
És tudják-e, hogy Nagyfalu arborétumot szeretne, s ennek érdekében mit meg nem tesz néhány lelkes ember?!
Örülnünk kellene annak is, hogy minden anyagi nehézség ellenére megjelenhetnek olyan szellemi kincsek, mint a Szilágysági magyarok monográfia, vagy számos település kismonográfiája, helytörténeti kiadványok, nótafüzet, hogy van, aki összegyûjtse a szilágysági népdalokat, van aki ellesse a még élô, gyönyörû szép táncaink mozdulatait, van, aki oktassa ezekre gyerekeinket, s vannak ifjaink, akik meg is akarják tanulni e táncokat, lelkesen éneklik gyönyörû, szívet melengetô népdalainkat. Úgy érzem élményekben szegényebb marad az, aki nem hallotta a szilágycsehi Rezedát, a krasznai, varsolci, zilahi fiatalokat népdalokat énekelni, vagy a krasznai és zilahi baptista fúvósokat játszani, aki nem látta a Bokréta, Döcögô, Wesselényi-kollégium ifjainak táncát, az ippi alkotótáborban készült képeket, a számtalan rajzverseny, szavalóverseny kicsi mûvészeinek munkáját, produkcióját.
Nem viselkedünk-e túlságosan szerényen olyankor is, amikor igenis dicsekedni kellene az eredményeinkkel?! Hiszen eredmények ezek: nem is akármilyenek ! A legnagyobb haszna pedig minden bizonnyal az, hogy ezek az ünnepségek, rendezvények, ha ideig-óráig is, de az egymásra találásunk pillanatai, apró örömeink forrásai, az együttmunkálkodás és -gondolkodás helyenként bátortalan, avagy merész alkalmai.
A szilágysági magyar közösségek élnek, élni akarnak, nem esnek kétségbe, nem akarnak belefásulni a nyomasztó nincstelenségbe!
Kell-e ennél több manapság? Hiszen a gazdasági helyzetért nem ezek a közösségek a felelôsek, még csak nem is az RMDSZ, és ezt nagyon jól tudják minden magyarok által lakott szilágysági településen. Épp ezért ijesztô, a 2000. évi helyhatósági és általános választások elôtt, néhány polgár- és sorstársunk lehangoltsága gazdasági helyzetünk miatt, sôt, mi több, veszélyes is, ha arra gondolunk, hogy akár érdektelenség miatt, akár kiábrándultság miatt a mai ellenzéknek engedünk teret azzal, ha nem szavazunk. Ha bizonytalanul és erôtlenül is kezdôdött a koalíciós kormány részérôl a privatizálás és az ország Európa felé terelése, eredmények azért imitt-amott jelentkeznek, de ez is csak kizárólag abban az esetben, ha az ország megmarad az Európa felé vezetô úton, s nem hozzuk vissza a baloldalt, akik Balkán- és egykori KGST-elkötelezettek. Az elkeseredés és egykedvûség sokkal veszélyesebb, mint bármikor, mert újabb 80, vagy ki tudja hány évre dobhatja vissza társadalmunkat.
Ugyanakkor sokszor elhangzik a kérdés, hogy elégedettek lehetünk-e azoknak a számtalanoknak és névteleneknek a munkájával, akik e közösségeket építik, összefogják, e rendezvényeket szervezik? Szabad-e ôket elbátortalanítani, minôsíteni, sokszor meggondolatlan megjegyzésekkel illetni munkájuk eredményét?! Inkább segíteni kellene ôket. Mert azt a fényûzést nem engedhetjük meg magunknak, de másnak sem, hogy a sok-sok verejték árán keservesen felépített dolgainkat szóval avagy tettel romboljuk és rombolni hagyjuk.
Örüljünk hát és fôleg bízzunk abban, hogy ezek a rendezvények, ünnepek apró elôjelei a magára találó, ôsei örökségét féltve ôrzô, de feltétlenül jövôbe tekintô, életképes szilágysági magyarságnak. Semmivel sem rosszabbak, mint bármelyik tájegység magyarja, csak talán szerényebbek, és nem tudnak vagy nem akarnak mindenáron az újságok címoldalain szerepelni.
Korán állt be az esôs ôsz Kolozsváron. A belvárosi intézmények elôtt nagy, ponyvával letakart teherautók jelentek meg. Költözött, menekült a város. Csak a kültelkek maradtak csendesek és félelmetesek. A föld alá költözött a város, pincékbe, óvóhelyekre. Kora hajnalban és délfelé, ha feljöttek. Ezek voltak a legcsendesebb idôszakok. De október második hetében már nem volt tanácsos még ekkor sem feljönni, Torda környékérôl rettentô harcok hangfoszlányai szivárogtak be a Szén utca környékére. Almãsan Gyurinak, a Szôlô utcai birtokosnak rokonai Tordán éltek, s ô egy éjjel megpróbált a város közelébe férkôzni. Ott tudta meg, a németek elvesztették a csatát, akik megmaradtak, eszeveszetten menekülnek Zilah felé. És visszajött két katona abból a kerékpáros", géppuskás honvéd egységbôl is, amelyik azzal indult el: „Brassóig meg sem állunk!"... Csak Enyedig jutottak. Tövisnél látták, a Maros mentén már Gyulafehérváron innen voltak a szovjet páncélos egységek... A golyószórót eldobták, a mundért levetették, falusiaktól vásárolt ruhában igyekeztek hazafelé. Ôk is azt mondták: Torda megmentette Kolozsvárt. A Torda környéki harcok után nem volt mivel (és kivel!) védeni Kolozsvárt.
Kolozsvár megmenekült attól, hogy csatatér legyen. Hogy a német és szovjet egységek a város szívében vagy a kültelkeken lôjék egymást, s két tûz közé szoruljon és ott morzsolódjon fel a lakosság. Nem tudom, kit illet hála érte — az oroszokat, a németeket vagy az Istent? A németek aláaknázták a hidakat, a telefonpalotát, a vízmûveket, a villamosmûveket. És attól féltünk, lesz idejük az aknák felrobbantására. És, sajnos, volt. Október 10-én reggel, viszonylag elég száraz, ködmentes idôben hallottuk az elsô nagy robbanást. Zaja nem Torda, a város felôl jött. A központi vashíd volt az elsô, amely a levegôbe emelkedett, természetesen csak darabjaiban. Még jóformán le sem értek a földre a levegôbe repült vasdarabok, amikor robbant a Rákóczi úti és a vágóhídi Szamos-híd. Csak a Fellegvár alatti, ugyancsak vasszerkezetû keskeny gyalogjáró híd maradt meg. És közben robbant a telefonpalota, a villamosközpont, a vízmûvek központja, és mi dermedten figyeltünk: mi robban még?!
Estére elborult az idô. Sûrû, csendes októberi esô esett. És a megvakított városra halálos csend borult. Csak az imádkozó petróleumlámpák imbolygó, sárgás, kormos fényei világítottak a lakhellyé elôlépett pincékben.
Október 11-én, hajnalban, a Hajnal utca fölött, a Tekintô dombon megjelentek az elsô szovjet páncélosok. A katonák fiatalok voltak, ukrán-szôkék, kerek arcúak, zöld szemûek és mind csak azt kérdezték: „Nemetzky jeszt?"
Tekintetem a páncélos ágyúcsövére tévedt. A csô felsô végén bevésve két betû állt: U S. Az amerikaiak június másodikán repülôket küldtek Kolozsvár fölé. Azok romboltak. Ezek az ágyúk, úgy nézett ki: felszabadítottak, anélkül, hogy romboltak volna.
A bevonuló oroszok — tudtuk — mindenütt pivát, barisnyát és császt keresnek. De ezek a fiúk nemetckiket keresték, és ahogy megtudták, hogy nincsenek, és ahogy megitták a felszabadítóknak járó pohárka italt, megindultak lefelé a krumpliköves Hajnal utcán, a Holdvilág utcán, s az egyetemi klinikák mellett kijutottak a központba. Helyükbe az utóvéd vert tábort a mi utcánkban, Felecan Taviék nagy gazdasági udvarán, istállójukban és fôleg az óriási csûrben. Délután érkeztek és este már hússal készült gulyásillat terjengett a levegôben. És mert mi ezekben a napokban fôleg konzerven, szalonnán és száraz kolbászon éltünk, hát engem kicsalt ez az illat a pincébôl, és körözni kezdtem táborhelyük körül, míg csak észre nem vett a fôvô ételt kavaró hölgy-katona. Teltecske és szépecske volt, és úgy tudott nevetni, mint egy gerlemadár. Oda is lopózkodtam közelébe, és mondtam neki, amennyire megtanultam László Marcitól: „Ja gologen!"... — és mutattam neki egy pléhcsajkát.
Nevetett és azt mondta: „Prohagyi kamoj!" És telemerítette csajkámat illatosan párolgó, hús- és paprikaillatot kibocsátó gulyással.
A fiúk sem keresték a pivát, a barisnyát meg a császt — azt hiszem, tudták, egy kültelken vannak, munkásnegyedben, és kicsit kiütközött belôlük a Rózsa Sándor jelleme, a szegénynek adni kell, a gazdagtól venni kell!
Mert — mint hallottuk — a belvárosban randalíroztak, üzleteket törtek fel, még a denaturált szeszt is megitták, és Belmonostoron meg az Erzsébet úton bizony lányokat, asszonyokat erôszakoltak meg. Ekkor történt, hogy a Monostoron kiirtották az Óvári családot. Óváriék megvendégelték ôket, és a vendégség végén történt a szörnyûség.
(Folytatjuk)
Egy idôben a Pro tv helyi stúdiója reggelenként felvételrôl újraközvetítette elôzô esti hírmûsorát. A szerkesztôk annyi fáradságot sem vettek, hogy legalább az idôjárás-jelentést aktualizálják. Mentségükre hozható fel, hogy felirattal jelezték a mûsor ismétlését.
Egy idô óta az az érzésünk, hogy minden hírmûsorra ráillene az újrajátszás felirat. Itt van például a belgrádi ellenzék tüntetése. Nem lehet tudni, hogy most ez egy újabb felvonulás, vagy a múlt heti, netán dokumentum abból az idôbôl, amikor Bukarest után Belgrád is megteremtette a maratoni tüntetés hagyományát. Milosevics is olyan változatlanul röhög a markába, hogy képtelenség idôben elhelyezni az eseményt. És suttyomban épp úgy folytatódik a szerbátültetés a Vajdaságban, mint a szerb–horvát háború idején.
Kezd a könyökünkön kijönni a bukaresti cigarettacsempészek pere is. Jó volna lezárni. Úgyis szirupos lesz a vége. A bíróság számítson ki kártérítést a tárgyalások idején kiesett csempészhaszon fedezésére, és kész. A váratlan kiadást a korrupcióellenes küzdelemre kapott világbanki segélybôl fedezhetnék. Igaz, így az ügyvédek elesnének az ügyrendi kötekedésekbôl fakadó haszontól, de nekik mindenképpen csurran, ha nem cseppen.
A Nemzetközi Valutaalap hitelfolyósítása is olyan elkoptatott téma, hogy a rádióhallgató bedugott füllel, a tévénézô behunyt szemmel is fogadást köthet: megint feltételekkel sújtják ezt a szegény országot. Például azzal, hogy végre el kellene kezdeni a gazdasági reformot. Vagy legalább a termelést.
A kolozsvári polgármester újabb szégyellni való botrányaival és elveszített pereivel is kár fárasztani a hírfogyasztót. A végeredmény úgyis — vagy éppen azért — ugyanaz: újraválasztják.
A Demokrata Párt képviselôi újra az ellenzékkel szavaztak — ez is egyike a ciklusosan ismétlôdô híreknek. Majd következik a tudósítók lélegzet-visszafolytott elôszobázása a kormánykoalíciót alkotó pártok vezérkarának éjszakai tanácskozásán, és természetesen a feszültség feloldása. Olyan ez, mint a legsilányabb Dallas-mese. Jó lett volna, ha képmagnóra vesszük az elsô összezördülést, és esténként önkiszolgálással elintézzük a kormányfejek pillanatnyi hangulatára vonatkozó tájékoztatásunkat. Úgyszintén rögzíteni kellett volna az RMDSZ kudarcba fulladó elsô kormányzati sikerét, így nem veszett volna el annyi médiaenergia a Petôfi–Schiller magyarázgatásával.
A legörökzöldebb téma mégiscsak Tôkés László kém- és ügynökhistóriája. Nemsokára jubilál, tíz éve szüntelenül tekerik ezt a verklit. Igaz, mostanában nem keverik a napi hírkonzervek közé, hanem meghagyják a sómenek egyik kedvenc vesszôparipájának. Október elején például a Tele 7abc fedônevû tévének nem volt elég az aradi és az alternatív tankönyvcirkusz, meghívott egy nyugalmazott szekust, aki hosszasan vicsorgatta megmaradt farkasfogait, és többek között elmondta, hogy nevezett Tôkés László magyarországi kémrôl bizonyítékok vannak. Csak azért nem toloncolják ki az országból, mert a kormány fél a Nyugat szájától. Ugyanilyen okból nem veszik elô a székelyudvarhelyi és oroszhegyi rendôrgyilkosokat stb., stb.
A rajtakapott kémeket kitoloncolják? Így tudják a szekusok és a velük foglalkozó tévériporterek? Mintha a diplomatákat szokták volna kitoloncolni. Saját állampolgáraik felelôsségre vonását az állam nem bízza idegenekre. És az udvarhelyi forradalmi események részvevôit békén hagyják? Igen, börtönbüntetésük letöltése, esetenként öngyilkosságuk után. Sôt, kézdivásárhelyi ártatlanokat is meghurcoltak, pillanatig sem tartva a Nyugat igazságérzetétôl. Ha valamit elnézett a román igazságszolgáltatás, az a kudzsiri rendôrgyilkosság volt — a rengeteg korrupciós ügy mellett, de bizonyára ezeket sem a Nyugat megnyugtatására tussolták el.
Egyébként a nyugalmazott szekus éppen akkor beszélt a kormány Nyugat-gátlásosságáról, amikor javában folyik Kolumbán Gábor törvényszéki zaklatása egy nyilvánvalóan politikai színezetû perben. Erre nem kérdezett rá a mûsorvezetô, és persze, arra sem, hogy ha a kormány annyira szeretne elônyös megvilágításban tetszelegni, miért nem szólt rá rendôrségére, hogy ne engedje megzavarni Aradon az október 6-i koszorúzást.
Mindebbôl arra következtethetünk, hogy mindaddig minduntalan elôrekerülnek a lerágott csontok, és folytatódik az autófélpályás helyben topogás, amíg az eseményeket aktív vagy nyugalmazott szekusok mozgatják nyíltan vagy a háttérbôl.
(Folytatás az 1. oldalról)
— A 15 sürgôsségi kormányrendelet-tervezetbôl, amit a nyáron benyújtottunk — ez jól átgondolt csomag volt — pillanatnyilag csak egy rész van elfogadva, a kormányülés 4 rendeletet hagyott jóvá. Ugyanakkor tárgyalásokban vagyunk más, mezôgazdasággal kapcsolatos kormányrendeletek felvételével az ülések napirendjére, mint például a burgonya és a cukor áfá-jának a csökkentése. Tárgyalások, egyeztetések folynak a Világbankkal egy csomagrendeletrôl, amelyben többek között a piactörvény, a szövetkezeti és a hitelszövetkezeti törvény található. A hitelek agrártermelésre igényelhetôk. Ez utóbbi azért bír különös jelentôséggel, mert a bankok szolgáltatásai nem jutnak el minden faluba, eldugott vidékekre, a szövetkezeti kölcsön tehát helyileg is igényelhetô lenne.
— Kormányrendeletekkel elfogadott kedvezményes kamatú kölcsönök elméletben eddig is léteztek, a gyakorlatban azonban a kereskedelmi bankok ritkán folyósították, így a gazdák nem juthattak pénzhez. Hogyan kerülhetô ki ez az ördögi kör?
— Tudni kell, hogy a bankok bizonyos százalékot kaptak e pénzek után, tehát számukra ez üzletet jelent. Igaz, nem olyan szintû üzletet, mintha kölcsöneiket saját kamatlábbal folyósítanák. Esetünkben a náluk maradó kamatrész lényegesen kevesebb, viszont nyernek azzal, hogy új ügyfeleket találnak. Valóban furcsa helyzet adódott: a bankok nem tolonganak a kedvezményes kamatú agrárkölcsönök folyósításáért, nekünk meg nincs lehetôségünk arra, hogy ôket a kölcsönök közvetítésére kényszerítsük. A kiadott hitelek után juttatást adunk. Pillanatnyilag 320 milliárd lej van a bankszámlánkon, ami arra vár, hogy a bankok lekérjék és agrárkölcsönöket folyósíthassanak, amibôl a kamatok 70 százalékát az államkassza finanszírozza...
— A gazdálkodás kritikus, kilátástalan helyzetben van. Egyre nagyobb a megszántatlan, bevetetlen területek aránya, ugyanakkor a túltermelés jellegzetes tünetei érezhetôek. Rövid távú agrárstratégiaként milyen esélyt lát a kilábalásra?
— A piacrendezés törvényének indítványozásával éppen ezt az agrárstratégiát szorgalmazzuk. Biztosan ki fogunk az illetékesekkel egyezni, hiszen ez a törvénytervezet reménykeltô távon rendezi az agrártermelôk jellegzetes gondjait. Úgynevezett agrárrendtartást vezet be a piacra. Nálunk tulajdonképpen a piac a legnagyobb gond, ez nincs szabályozva.
— A túltermelés válságán nem lehetne-e hatékonyabb, exportorientált agrárpolitikával segíteni?
— Minisztériumunk csak jelzéseket tud adni a termelôk felé arról, hogy mikor milyen terménybôl van túltermelés, illetve mit igényelnek jobban exportra. Az agrártermékek kereskedelme nem a mi kezünkben, hanem a kereskedelmi minisztériuméban van. Sajnos, ôk is csak kontingentális, illetve országok közötti szerzôdések alapján foglalkoznak ezzel a témával...
— Egy évtizede visszatérô gondja a hazai mezôgazdaságnak a kisparcellás, önellátó rendszer. Létezik-e stratégia ennek megváltoztatására?
— Ezt a szövetkezeti törvény fogja rendezni. A jogszabály szabályozná, illetve újratárgyalná a mezôgazdaságban mûködtethetô szövetkezeti rendszert. Ha visszalépnék a történelemben, a hangyaszövetkezethez hasonlítanám ezt a rendszert: ez csoportosulásra, integrációra ösztönzi a termelôket. Ne csak megtermeljék, hanem feldolgozzák, illetve értékesítsék is termelvényeiket.
— Nyuga-Európában, illetve ma már Magyarországon is a szakminisztériumok elsô rendû tárgyalópartnerei a termelôk érdekeit védô terméktanácsok. Ez a rendszer mikortól honosítható meg Romániában?
— Nálunk még nincsenek létrehozva a terméktanácsok. A piacrendészet törvénye ezt tárgyalja és rendezi is. Az ilyen tanácsban részt vesznek majd a termelôk képviselôi, illetve mindazok, akik valamilyen kapcsolatban vannak az illetô termékkel, legyen az tároló, kereskedô vagy integrátor. A terméktanács dönti el például a jövô évi búzastratégiát: mennyi lesz a minimálár, mennyit vásárolnak fel, milyen minôségben stb. A piactörvény szerint a piac mûködésében a terméktanácsnak igen fontos szerepe van.
— Ha a közeljövôben jelenne meg a piac törvénye, vajon mennyi idôt vesz igénybe az új rendszer kialakulása?
— Véleményem szerint legalább egy mezôgazdasági évre van szükség ahhoz, hogy mûködôképessé váljék az új agrárpiac.
— Milyen jelentôséget tulajdonít a különbözô gazdaegyesületeknek, gazdaköröknek?
— Az agrárszervezeteknek az a legnagyobb gondjuk, hogy igen kevés beleszólásuk van az agrárpolitikába. A csíkszeredai gazdasági tanácskozásunkon többek között azt kezdeményezte az RMDSZ, hogy ezeket a szakmai szervezôdéseket is vegyék figyelembe, vehessenek részt a döntésekben, adjanak nekik más súlyt, más hatáskört. A szakmai szervezetek felzárkózásáról a döntéshozatal köréhez törvény kell, amely részleteiben tárgyalja a felelôsségeket és a hatásköröket.
— Milyen szerepet, jelentôséget tulajdonít a minisztérium az agrárszakembereknek?
— Megalakítottuk a Szaktanácsadási Ügynökséget. Ennek a küldetése és szerepe az volna, hogy a szaktanácsadás közpénzeken induljon be, és késôbb ezt a hálózatot magánalapon mûködtesse, hogy önellátóvá váljék. Jelenleg a megalakulás fázisában vagyunk. Arra törekszünk, hogy olyan gárdát foglalkoztassunk, amely nem egyoldalú szaktanácsadást ad. Jelenleg ugyanis a szaktanácsadás szinte kizárólag a növénytermesztésben van jelen. Az állattenyésztés és a gazdaság jórészt hiányzik. A szaktanácsadáson belül más szakmák is helyet kell kapjanak, közgazdászok és jogászok például. Az elgondolás szerint az ügynökségnek megyei szinten lennének kirendeltségei. A községekben csak a kimondott technikai szaktanácsadás maradna meg, amit a mezôgazdasági vezérigazgatóságok kötelékében dolgozó szakemberek fedeznének le.
— Mit tudna a mezôgazdasági szelvényekrôl elmondani, amelyet az ôszi mezôgazdasági munkálatok elvégzésére adnak? Ma már egyértelmû: az akció megkésett, hiszen legalább egy hónappal hamarabb kellett volna a gazdákhoz eljutnia...
— A sürgôsségi kormányrendelet meghatározza, hogy hektáronként hány ilyen szelvény jár. Ezt kimondottan csak az ôszi mezôgazdasági munkálatokra lehet fordítani. A gond az idôzítéssel van, ami nem a szakminisztérium hibája. Ha nem következik be a már említett augusztusi vita, a mezôgazdasági szelvények már nyár végén a gazdákhoz jutottak volna, ugyanis ez a rendelet is benne volt abban a csomagban, amit a kormány nem fogadott el. Utána meg kellett várni a költségvetés-kiegészítést. Végül is a kormányrendelet megjelent és már alkalmazzák. Az akció sikere igazából a PETROM hozzáállásától függ. Attól, hogy az üzemanyag-forgalmazó cég mennyire érzi majd magáénak (is) ezt a feladatot.
A BBTE Diákszervezete (OSUBB) sajtótájékoztatón tisztázta a kialakult diák–tanügy konfliktusban elfoglalt pozícióját.
Ciprian Cojocaru, az OSUBB elnöke elmondta, hogy nem értenek egyet a diákligával (LSUBB), és elhatárolódnak a sztrájktól. A liga nem kereste meg ôket a figyelmeztetô megmozdulás kirobbantása elôtt, nem jogi normáknak megfelelôen készítették elô az akciót, és amit nagyon nehezményez, manipulálták a diák által kitöltött tiltakozó kérdôíveket, sôt azzal, hogy olyan kérdések szerepeltek benne, amelyek politikai vezetôk népszerûsége felôl érdeklôdtek, politikai árnyalata is lett a tiltakozásnak. Az LSUBB olyan kérésekkel állt elô, amelyek részben túlméretezettek (700 000 lejes tanulmányi ösztöndíj), mellesleg ilyen rövid idô alatt teljesíthetetlenek, s ráadásul, amikor a figyelmeztetô sztrájkot a diákliga meghirdette, az idei ösztöndíjakat még tanügyminisztériumi szinten sem határozták meg.
A kolozsvári román egyetemi oktatás 80 éves évfordulójára készülô Kolozsvári Egyetemista Napokról Radu Sabãu elmondta, igyekeznek neves együtteseket meghívni. A rendezvényt a megyei tanács 22 millió lejjel támogatja.
A Babes–Bolyai Tudomány-egyetem Diákligája péntektôl sztrájkba lép, ha az Andrei Marga és Emil Constantinescuval folytatott csütörtöki tárgyalása eredménytelen lesz. A BBTE igazgatótanácsa elfogadta az ösztöndíjak emelésére vonatkozó követeléseket. Így a tanulmányi ösztöndíj 500 000 lej, az érdemösztöndíj 600 000 lej, a szociális 400 000. Ilyen körülmények között a diákok 34%-át tudják „kifizetni". A Diákliga képviselôje elégedett az ösztöndíjakkal, viszont sokkal égetôbbnek tartja a bentlakások kérdését. Ezt szeretnék a csütörtöki bukaresti tárgyaláson megoldani. Ha a tárgyalás nem eredményes, péntek reggel 8 órától a Diákliga általános sztrájkba lép.
Elsô ízben látható Kolozsváron az Expo Transilvania Rt.-nek és a Kolozsvári Egyetemek Konzorciumának a rendezésében az Egyetemi Szolgáltatások Nemzetközi Vására. Amint az a hivatalos megnyitón is elhangzott, nálunk talán még furának és sutának tûnik, hogy komoly felsôoktatási intézmények ilyen vásáron kínálják magukat, de valójában a piacgazdaság követelményérôl van szó. Nyugaton ez felismert és elfogadott tény: a 42 kiállító között, a hazaiakon (15) kívül magyarországi (5), osztrák (1), német (1), francia (3), moldovai (3), angol (1) és amerikai (1) egyetemek teszik ismertté magukat. Házigazdákként a Babes–Bolyai Tudományegyetem, a Iuliu Hatieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a Mûszaki Egyetem, az Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem, a Ioan Andreescu Képzômûvészeti Akadémia és a Gheorghe Dima Zeneakadémia van jelen. A nehéz kezdés után a szervezôk azt remélik, hogy hagyományt tudnak teremteni.
Az elsô Universitaria keretében munkaerôvásárt, egyes intézmények tevékenységük propagálását, könyv- és CD-lemezbemutatót, divatbemutatót, különféle mûvészeti mûsorokat tartanak.
Néhány héttel ezelôtt megírtuk, hogy nemcsak háziorvost, de saját fogorvost is kell választania az állampolgárnak. Ellenkezô esetben teljes egészében kell hogy fizesse a fogkezelési költségeket. Ha nincs választott fogorvosa, nem számíthat az egészségügyi pénztár részleges költségtérítésére sem.
Ennek a rendszernek a kialakításában elsôdleges szempont volt a betegségmegelôzés. Többek között tudni kell azt, hogy a gyermekek fogkezelési költségeit 16 éves korig teljes egészében megtéríti a pénztár, függetlenül attól, hogy évente hányszor fordulnak fogorvoshoz. A 16–20 év közötti fiataloknak évente kétszer kell fogorvosi konzultációra jelentkezniük betegségmegelôzés végett, ami szintén térítéses, ugyanakkor a felnôtteknek évente csak egyszer kell jelentkezniük kivizsgálásra. Vannak olyan fogmegbetegedések, mint például a parodontitis, melynek kezelése szintén ingyenes, illetve a biztosítási pénztár fizeti. De addig is, amíg ez a rendszer beindul, nemcsak arra van szükség, hogy a páciensek feliratkozzanak egy orvoshoz, hanem a mûködés érdekében meg kell kötni az orvos és a pénztár közötti keretszerzôdést.
Az új díjszabásokról csak azután lehet beszélni. Az Országos Egészségügyi Biztosítási Pénztár által is elfogadott tarifajegyzék több oldalt is kitesz, de ennek alapján is megállapítható, hogy a klasszikus fogbetegségek esetében, mint szuvasodás, tömés, röntgenvizsgálat, húzás, a biztosító 40–60 százalékot térít meg. Részleges, illetve teljes mûfogsorért a páciensnek kell fizetnie. Ugyanakkor a mûfogsor javítását a biztosító fizeti. Szintén a biztosító állja teljes egészében a sürgôsségi beavatkozásokat.
Az egészségügyi biztosítással rendelkezô páciens a kezelés után kifizeti a rá esô százalékot, a többit az orvosnak fizeti ki a pénztár. A gond nem is a páciens és orvos közti együttmûködésnél kezdôdik, hanem ott, amint azt a fogorvosok nehezményezik, hogy ezáltal a rendelô és felszerelés bérleti díja, nem beszélve a szükséges gyógyszerekrôl, megint csak az ô zsebüket fogja terhelni. Ha nem lesz elég szuvas fog, a fogorvos keresete a minimumra csökkenhet. A háziorvos megválasztását hónapokon keresztül reklámozták, hirdették. A fogorvosoknak pedig most alig marad idejük, hogy összeállítsák betegeik listáját és megkössék a keretszerzôdést a biztosítási pénztárral.
Az Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezete (EEOSZSZ) ma kezdi eljuttatni Kolozs megye iskoláiba azokat az ûrlapokat, melyekre a pedagógusok feliratkozhatnak annak jeléül, hogy a tavalyi elmaradt bérkiegészítések megszerzésére irányuló harcában támogatják a tanügyi szakszervezeteket. Mint azt Stanca Constantinescu megyei szakszervezeti elnöktôl megtudtuk, hétfôn az EEOSZSZ tárgyalásokat folytatott a megyei tanfelügyelôség pénzügyi osztályának képviselôivel, azzal a reménnyel, hogy az utolsó pillanatokban sikerül elkerülni a pereskedést. Kiderült: minimális esélyek vannak arra, hogy a tavalyi bérkiegészítéseket belátható idôn belül megkapják a Kolozs megyei tanárok, ugyanis a tanügyminisztériumból csak a napokban kérték be a kiutaláshoz szükséges kimutatásokat. — A kimutatások bekérése — mondta Stanca Constantinescu szakszervezeti elnök — nem jelenti azt, hogy az ügy megoldáshoz közeledik. Már tegnap, kedden bepereltük volna a Megyei Tanfelügyelôség pénzügyi osztályát, de objektív okokból ez szerdára maradt. A tanári aláírásokat majd késôbb csatoljuk a dossziéhoz.
Mint ismeretes, az Egyetem Elôtti Oktatás Szabad Szakszervezeteinek Országos Szövetsége október 12-én Bukarestben beperelte a kormányt, mivel az nem tartotta be az általános tanügyi sztrájknak véget vetô, többek között a tavalyról elmaradt tanári bérkiegészítések kifizetését is biztosító megegyezést.
A román mûvelôdési miniszter, Ion Caramitru egy szavazatot sem kapott az UNESCO elnökségi választásának elsô fordulóján. Az eddigi eredmények alapján a legkedveltebb jelöltnek Japán párizsi nagykövete, Koichiro Matsuura bizonyult, aki 20 szavazatot „gyûjtött" az 58-ból, a megválasztáshoz azonban 30 szükséges. A szabályoknak megfelelôen még legtöbb három fordulót tarthatnak, és amennyiben a negyedik választáson sem gyûl össze a szükséges szavazat, hogy a jelenlegi UNESCO elnököt, Federico Majort utóda felválthassa, a két elsô helyezett egy felmérésnek lesz alávetve.
Mindazoknak, akik tízezer lejnél drágább kompenzált (ártérített) gyógyszert váltanak ki, az orvosságok mellé egy 2000 lej értékû jegyet is vásárolniuk kell — nyilatkozta a Mediafax hírügynökségnek a fôvárosi egészségügyi biztosító igazgatója. Ennek a tulajdonképpeni pótdíjnak a behajtását még augusztusban döntötte el az egészségügyi minisztérium és az országos egészségügyi biztosító pénztár azzal a céllal, hogy növeljék a gyógyszerekpénzalapját.
A gyógyszerészek az értékjegyeket a biztosító pénztárak székhelyén vehetik át, és azokat gyógyszervásárláskor adják át a vásárlóknak. Az értékjegyeket gondosan meg kell ôrizniük a gyógyszert kiváltóknak, mivel a jövedelemadó kiszámításakor ez levonható költséget jelent majd.
Az új kompenzálási rendszer értelmében az 50 ezer lejnél olcsóbb gyógyszereknél 60%-os, míg az 50 ezer lejnél drágábbaknál 80%-os ártérítést alkalmaznak. A felírt és 600 ezer lejt meghaladó gyógyszereket csak az egészségbiztosító pénztár szakbizottságának jóváhagyásával adják ki.
A nemzeti bank a hírügynökségekhez eljuttatott közleményben emlékeztet arra, hogy az 1992-ben kiadott papír 500 lejeseket október elseje és december 15-e között vonják vissza, két részletben. November 30-ig a papírpénzeket minden ellenvetés nélkül átveszik a gazdasági egységek és egyéb intézmények, azzal a kötelezettséggel, hogy a továbbiakban azokat letegyék a bankokban. December elseje és tizenötödike között a visszavonásra ítélt 500 lejeseket már csak a bankok pénzáránál fogadják el a lakosságtól és gazdasági egységektôl egyaránt.
Az emberjogvédelmi liga az elmúlt közel tíz évben még nem érkezett el abba a stádiumba Romániában, hogy teljes mértékben betölthesse hivatását. Ennek egyik fô oka az állampolgárokban keresendô, akik nincsenek tisztában saját jogaikkal és a személyüket érô jogtiprásokkal, illetve azok orvoslási lehetôségeivel, egy ilyen jogvédelmi szervezet révén. A Kolozs megyei LADO (székhelye: Kolozsvár, Deák Ferenc/Hôsök útja 16., 14-es terem, telefon: 194-383) 1999. július 1-jétôl, a Nyílt Társadalomért Alapítvány és az Európa Bizottság támogatásával, a lakosság körében széles körû felvilágosító programot indított, amely során az egyszerû állampolgárt ingyenesen jogi tanácsadáshoz juttatják. Az ügyfélfogadás kedden és csütörtökön délután 2 és 4 óra között történik, a jogtanácsosok elsôsorban a polgár és az állami intézmények közötti kapcsolat javítására törekednek. Arra, hogy a kisember ne érezze magát kiszolgáltatva a hivatalnoknak, hanem ébredjen tudatára annak, hogy ôérte vannak a különbözô intézmények.
A LADO Kolozs megyei fiókszervezete az utóbbi egy évben 153 bejelentést vizsgált meg. Ezeket az eseteket végigkövetik a jogi megoldásig. Kedden délután a sajtó számára rendezett tájékoztatón bemutattak néhány jellegzetes esetet a szervezet aktivistáinak részvételével (Ana Ludusan program-koordonátor, dr. Magyarosy János titkár, dr. Petru Derevenco, Elena Dornean, Schwartz Anikó) és jogtanácsosai (Florin Stretean, Emil Boc, Ovidiu Podar). Mindnyájan remélik, hogy a jövôben kedvezôbb mûszaki feltételek megteremtésével eredményesebb munkát végezhetnek, amihez viszont elengedhetetlen a lakosság irántuk érzett nagyobb bizalma.
A LADO központi tanácsa október 16-án közleményt adott ki, mely szerint felkérik a kormányt, hogy lépjen fel C. V. Tudor és Gh. Funar közismert nemzetiségellenes propagandájával szemben, amely az országot hátrányos nemzetközi megítélésre kárhoztatja.
„Nem adtam ki tûzparancsot... A kolozsvári incidenseket — a haláleseteket nevezte incidenseknek, szerk. megj. — különleges magyarországi kiképzô táborokban felkészített civilek provokálták ki — állította Iulian Topliceanu tábornok, a IV. Erdélyi Hadsereg 1989 decemberében hivatalban lévô parancsnoka. Topliceanut a ’89 Kolozsvár megnevezésû dosszié vádlottjaként hallgatta ki a Legfelsôbb Bíróság.
A többórás kihallgatás során az egykori parancsnok elmondta, hogy az Erdélyi Hadsereg parancsnoksága 1989 decemberében az antikommunista tüntetéseket Románia föderalizációját célzó kísérletként, Magyarország agressziójaként értelmezte. Kiemelten hangsúlyozta, hogy a hadsereg mozgósítását a korabeli alkotmány és a belügyminisztérium alapszabályzata értelmében rendelte el.
Topliceanu szerint a hadsereghez beérkezô minden titkosszolgálati adat azt igazolta, hogy fel kell készülniük a magyar invázióra. A hírszerzési szervek közölték, hogy a magyar hadsereg Románia nyugati határainál csapatösszevonást hajt végre, hadgyakorlatot tart és légi, valamint szárazföldi támadásra készül. A hadsereg információit megerôsítette Moga megyei elsô titkár is. Ilie Ceausescu pedig felhívta a hadsereg figyelmét, hogy „Románia a magyar irredentizmus áldozata". A szolgáltatott adatok alapján Topliceanu mozgósította a IV. hadsereg 90 százalékát. A vidékre kiküldött csapatok jelentései igazolták az addigi információkat, vagyis azt, hogy a lakosság utcára vonulása magyarországi provokáció eredménye — állította a tábornok a bírák elôtt.
A romániai szabadkômûves páholyok közötti hatalmi harc eredményekénk kapott nyilvánosságot az a hír, hogy a magyar származású, francia állampolgárságú André Szakváry szabadkômûves nagymester által irányított páholyok Románia föderalizációján ügyködnek. A képviselôház védelmi bizottságának RTDP-s elnöke meghívására Costel Iancu szabadkômûves nagymester személyesen jelent meg a parlamentben és az illegális, külföldrôl támogatott szabadkômûves páholyok Románia föderalizációját célzó törekvéseire hívta fel a honatyák figyelmét. Állítása szerint személyesen tájékoztatta az illetékes román szerveket a francia, belga, holland szabadkômûvesek által támogatott Szakváry-féle föderalizációs szándékról, de visszajelzést mindmáig nem kapott. Noha Iancu állításait Dan Amadeo Lãzãrescu, a Szakváry elôtti nagymester, liberális szenátor is alátámasztotta, a SIE tagadja, hogy bármiféle értesítést kapott volna a szabadkômûves vezetôtôl.
A szabadkômûvesek egymásközti hatalmi csatározása hosszúnak ígérkezik, de a Iancu nagymester parlamenti beszámolója máris felkavarta a román politika amúgy is állandóan zavaros vizeit. Gabriel Tepelea parasztpárti alelnök azt kérte, hogy minden politikai formáció fogalmazza meg álláspontját a föderalizáció kapcsán. Az alelnök szerint a parasztpárt azért harcol, hogy Románia egységes nemzetállamként integrálódjon Európa mai struktúráiba. Az ugyancsak parasztpárti Moisin szenátor azt kérte a parlament két házának együttes ülésén, hogy a magas rangú közhivatalnokok — államelnök, kormányfô, miniszterek, parlamenti képviselôk, szenátorok, tábornokok és egyházfôk — nyilatkozatban tisztázzák, hogy tagjai-e vagy sem valamely szabadkômûves páholynak. Moisin elképzelése szerint a nyilatkozatot megtagadók kötelesek lennének lemondani tisztségükrôl. A parasztpárti szenátor azzal indokolta kérését, hogy a köztisztségviselôk hovatartozásának nyilvánosságra hozatala nagymértékben segítene a szabadkômûves nagymester állításának tisztázásában.
Csökken a lakosság biztonságérzete, a közbiztonságért felelôs szervekbe vetett bizalma — állapították meg a Legfelsôbb Védelmi Tanács (LVT) hétfôi ülésén. Emil Constantinescu szerint nyilvánvaló a különbség a belügyminisztérium statisztikái — amelyek a bûnözési arány csökkenését tükrözik — és az állampolgárok biztonságérzete között, különösen az utóbbi idôkben az ország nagyvárosainak nyugalmát feldúló incidenseket követôen. Bár a szervezett bûnözés ellen az ország rendfenntartó erôi egyre sikeresebben lépnek fel, az ún. „apróbb" bûntények száma egyre nô — vonta le a következtetéseket az LVT.
Az LVT ülésén több határozatot hoztak az ország közbiztonságának növelésére: növelik a járôrök számát, új rendôrségi részlegeket hoznak létre. Constantinescu a büntetések szigorítását, valamint a rendôrség és a lakosság közti kapcsolat és kommunikáció javítását javasolta. Az LVT határozata szerint a börtönökben uralkodó helyhiány leküzdésére néhány kaszárnyát fogdává alakítanak át. Constantinescu szerint a rendôrség intézkedései radikálisabbak kell hogy legyenek, a rendôröknek pedig határozottabban kellene fellépniük a bûnözôkkel szemben.
Szabó Károly szenátor a Szabadságnak elmondta: — Éppen ideje ezzel a kérdéssel foglalkozni. Csakhogy minderrôl a parlamentben kellene vitatkozni, és törvény által szabályozni ilyen kérdéseket. Nem pedig a Védelmi Tanácsban dönteni, amelynek nincs törvényalkotási jogköre. De amelynek rendeletei ennek ellenére — nagyon helytelenül — törvényerejûek.
Erdei Róbert
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |