1999. október 21..
(XI. évfolyam, 246. szám)

Tegnap a szenátus és a képviselôház együttes ülésén végleges formát öltött a Szekuritáté-dossziékhoz való hozzáférhetôséget szabályozó, úgynevezett Ticu-törvény. Mint ismeretes, a képviselôház és a szenátus különbözô formában fogadta el a törvénytervezetet, ezért került sor az újabb egyeztetésekre. A nézeteltérés tárgyát végül egyetlen cikkely képezte: a képviselôházi változatban még szerepelt az a paragrafus, miszerint más érvényben levô, emberi, személyiségi jogokat védô törvény nem akadályozhatja mindazt, amit végül is a Ticu-törvény megcélzott, tehát az egykori szekusügynökök leleplezését. Ezt a cikkelyt a szenátus törölte, azzal indokolva döntését, hogy egy ilyen kitétel „veszélyeztetné a nemzetbiztonságot". Az egyeztetett változat szerint e cikkelynek módosult az értelme: eszerint egyetlen olyan érvényben levô törvénynek a szövegét sem lehet úgy értelmezni, hogy az megakadályozza a Ticu-törvény alkalmazását.

Kónya-Hamar Sándor képviselô szerint a törvény végleges formája messze eltávolodott a Constantin Ticu Dumitrescu által eredetileg beterjesztett változattól, olyannyira, hogy maga a szerzô sem tartja már a magáénak. A parlamenti vita során „sikerült" számos olyan cikkelyt bevinni a törvénybe, amely számos akadályt gördít a szekus-hálózat leleplezése elé. A törvény többféleképpen értelmezhetô, jó eszköz a zsarolásra a választási kampányban — nyilatkozta a Szabadságnak a képviselô.

Sz. K.

Romániai városokban tett látogatása során két napot töltött Kolozsvárott a Dallas megasorozat egyik legnépszerûbb csillaga, az intrikus szerepét játszó Larry Hagman, azaz a közkedvelt J. R. Megjelenése még most is imponáló: elválaszthatatlan nagy karimájú cowboy-kalapjával, széles mosolyával, közvetlenségével elragadja bármilyen korú közönségét. (Az összhatás kissé akkor romlik, amikor a kalap lekerül a fejérôl — J. R. ugyanis közel áll a teljes kopaszsághoz.) Feleségével, Maj Axelsson egykori svéd divattervezôvel együtt teszi meg a körutat, kíséretükben van a meghívást kieszközlô hercegi pár: Paul de Romania és felesége, Lia.

(Folytatása a 4. oldalon)

Póka János András

Grigore Pop, az Alfa Kartell Kolozs megyei szervezetének elnöke szerdai sajtótájékoztatóján megerôsítette: péntek délelôtt tiltakozó megmozdulásra kerül sor. A tüntetôk 11 óra 30 perckor találkoznak a szakszervezet székhelyén, a Deák Ferenc (Eroilor) u. 16. szám alatt, majd innen a Bocskai (Avram Iancu) térre vonulnak, ahol remélhetôleg keresztezôdik útjuk a pénteken Kolozsvárra látogató Emil Constantinescu államfôvel.

A szakszervezeti vezetô ezúton is elégedetlenségének adott hangot, mivel az államfô kolozsvári látogatásának programjába nem iktatta be a szakszervezetekkel történô találkozást, hanem csak akadémikusokkal és magas rangú személyiséggel folytat tárgyalásokat. Kifejtette: mindent megtesznek annak érdekében, hogy Emil Constantinescu végre meghallgassa ôket.

Megtudtuk: a pénteki tüntetésen körülbelül ötszázan vesznek majd részt. Jelen lesznek a nem kormányzati szervezetek, a nyugdíjasok, a bérlôk, a háborús veteránok egyesületének, az „Újjászületés" Alapítvány, valamint az Avram Iancu Egyesület képviselôi is.

Pop tájékoztatása szerint jövô héten csütörtökön Kolozsváron újabb megmozdulást szerveznek, amelyre körülbelül háromezer személy részvételére számítanak. A tiltakozó megmozdulások sorozata november elején csúcsosodna.

Az Alfa Kartell felhívásában 80 dollárnak megfelelô országos minimálbért, 40 dollárnak megfelelô állami gyermeksegélyt, 80 dollárnak megfelelô ösztöndíjat és nyugdíjat, illetve a diákoknak ingyenes tankönyvek biztosítását követeli.

Buchwald Péter ideiglenes prefektus a Szabadság kérdésére elmondta: ilyen jellegû megmozdulások esetében a szervezôknek elôzôleg találkozniuk kell a prefektúra egyeztetô bizottságával, amire azonban mostanáig nem került sor. Úgy véli, hogy az akció hátterében valószínûleg a bujtogató ellenzéki pártok állnak.

***

Emil Constantinescu államfô a román egyetemi oktatás 80 éves évfordulója alkalmával rendezett ünnepségen vesz részt pénteken Kolozsváron.

Felkeresi az Expo Transilvania vásárcsarnokot, hogy megtekintse az Expo Universitaria ’99 egyetemi szolgáltatások nemzetközi vásárát. Részt vesz a Babes–Bolyai Tudományegyetem Aula Magnájában rendezett ünnepségen, majd az egyetemi könyvtárban kolozsvári értelmiségiekkel találkozik.

Emil Constantinescu valószínûleg a IV. Erdélyi Hadsereget, valamint a válaszúti fogyatékos iskolát is felkeresi. A tervek szerint este az Egyetemiek Házában tartandó hangversenyen vesz részt.

Emil Constantinescu államfô még pénteken este visszautazik Bukarestbe.

Emil Constantinescu államfô tegnapi rendkívüli sajtóértekezletén kijelentette: a kormánynak azonnali intézkedéseket kell hoznia a lakások fûtésének maradéktalan biztosítása érdekében. Véleménye szerint a távfûtés hiánya a rossz szervezéssel magyarázható — mind országos, mind helyi szinten. A magyarázkodások pedig egyáltalán nem melegítenek — mondotta.

Ugyancsak tegnap tette közzé az országos statisztikai hivatal Románia lakosságának életszínvonaláról készített felmérését A szegénység koordinátái címmel. A közölt adatok értelmében a román nép 34 százaléka, mintegy 7 és fél millió lélek a szegénységi küszöb alatt tengeti életét. (Részletek a 16. oldalon)

P. A. M.

Nelu Pop ezredest két hónapja iktatták a Kolozs megyei rendôrfônöki tisztségébe. Szerdai sajtótájékoztatóját nagy érdeklôdés követte, ez volt az elsô alkalom, amikor beszámolt a vezetése alatt álló intézmény tevékenységérôl. Megtudtuk: nem növekedett a bûnözések és a halálos kimenetelû balesetek száma, és nagy hangsúlyt fektettek a korrupciós esetek felgöngyölítésére.

Pop rendôrfônök elmondta, bár városunkban nem voltak Bukaresthez vagy Brassóhoz hasonló súlyos bûncselekmények, néhány komolyabb bûnügyi eset, sajnos, elôfordult itt is. Csupán az elmúlt két hétben több súlyos gyilkosság, kábítószer- és üzemanyag-csempészet felderítésére mozgósították a rendfenntartó szerveket.

Nelu Pop külön szólt, a kolozsvári magyar fôkonzulátus elôtti incidensrôl. Úgy értékelte: a rendôrség felelôsséggel és tapintatosan oldotta meg a kialakult helyzetet.

Mindent egybevetve: az utóbbi 2 hónapban a rendôrség összesen 12 000 büntetést szabott ki és 95 razziát szervezett meg. 3,2 milliárd lejes többletet, illetve 5,4 milliárd lejes hiányt fedezett fel különbözô ügyvitelekben. Elkobzott 5,826 kg aranyat, 8 kiló ezüstöt, 14 000 dollárt, valamint 1,8 milliárd lej értékû egyéb javakat és készpénzt. Két hónap alatt 6015 bûncselekmény történt városunkban, ebbôl a legtöbb (1615) gazdasági jellegû. 4400 személy ellen indítottak bûnügyi nyomozást, ebbôl 321 kiskorú, 824 pedig visszaesô bûnös. A tetten értek száma meghaladja az ezret, a bûncselekmények okozta 32,4 milliárd lejes kárnak 70%-át sikerült megtéríteni.

Örvendetes tény, hogy városunkban az elôzô évhez képest nem növekedett a bûnözések száma — folytatta az ezredes —, 12 gyilkosságot, 6 gyilkossági kísérletet és 281 súlyos testi sértést jegyeztek fel ebben az idôszakban. A korrupció megfékezésére is nagy hangsúlyt fektettek: 275 ilyen esetet göngyölítettek fel, megvesztegetés vádjával pedig 130 emberre vár a törvény szigora.

Közúti ellenôrzések alkalmával további 78 000 esetben szabtak ki büntetést a rendôrök, ebbôl megközelítôleg 1100-at ittas vezetésért. Megtudtuk: 17 000 hajtásit vontak be. A halálos balesetek száma szintén csökkenô tendenciát mutat.

Nelu Pop kinevezése óta 16 rendôrt küldtek bíróság elé a 119 vizsgált esetbôl. Leváltások is történtek: a legfontosabbak között Voicu Biris, a rendôrség fônökhelyettese, Gavril Olaru szamosújvári rendôrfônök, illetve a közlekedésrendészetben dolgozó Sorin Bogdan ôrnagy mondhatott búcsút tisztségének. Az ok valamennyiüknél: alkalmatlanság.

Az ezredes három pontban vázolta a közeljövôre kitûzött célokat: nagyobb határozottságot követel az utca rendôrétôl, vissza kívánja szorítani a szervezett bûnözést. Reméli, hogy a célok megvalósításával a rendôrrôl a köztudatban élô negatív kép árnyaltabb lesz. Az ezredes hangsúlyozta: a bûnözés megakadályozásában nagy segítséget nyújthat a közember is, aki az utóbbi idôben közönnyel halad el bajban, bûnözôk gyûrûjében levô embertársai mellett.

A tervek szerint 70%-kal fogják növelni az utcán szolgálatot teljesítô rendôrök számát, illetve mozgó brigádokkal próbálja megakadályozni a bûnözést. Ebben azonban a polgármesteri hivatal segítségére is számítanak. A város több pontján (a belvárosban, illetve a veszélyesebb perifériákon) Rendôrség feliratú telefonos fülkéket fognak felszerelni, ahonnan bármikor gyorsan lehet értesíteni a rendfenntartó szerveket a kihágásokról, bûncselekményekrôl.

(Kolozsváron az elmúlt két hónapban elkövetett legsúlyosabb bûncselekményekrôl az 4. oldalon.)

Balázs Bence

A polgármesteri hivatal szerdán szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében arról tájékoztat, hogy „megfigyelés alá helyezik" azokat a közéleti személyiségeket, akik pénteken részt vesznek a „szekuritátés ügynök", Alföldi László kolozsvári magyar fôkonzul szervezte fogadáson, amelyre az 1956-os események alkalmából kerül majd sor.

A közlemény szerint nyilvánosságra hozzák mindazoknak a nevét, akik eleget tettek a meghívásnak. Felhívják a román állampolgárok figyelmét, hogy a büntetô törvénykönyv értelmében egy ilyen fogadáson történô részvétel „hazaárulást" jelent és büntetendô.

Soltész Levente konzul az esetet kommentálva elmondta: „A közlemény a szerzôjét minôsíti. Ez és a hasonló megnyilvánulások, jelenségek kárt okoznak a magyar–román kapcsolatoknak és Románia nemzetközi megítélésének. Megfelelô idôben és formában minderre hivatalosan is reagálni fogunk."

P. A. M.

Tegnap Zilahon megnyílt lapunk tudósítói irodája, amelyet a Mûvelôdés folyóirat egykori szerkesztôje, Gáspár Attila vezet. A több riporterrel dolgozó iroda feladata a Szabadság által évekkel ezelôtt elindított népszolgálati és szórványfelmérô mozgalom kiteljesítése, a szilágysági és a Kolozs megyei magyarság kapcsolatainak szorosabbá tétele, valamint lapunk terjesztése.

A zilahi tudósítói irodánk információs szolgálatát Z. Kerekes Edit vezeti — telefon 060/630-358.

A parlament két házának tanügyi bizottságai azt javasolják az oktatásügyi minisztériumnak, hogy vonja vissza a Sigma Kiadó által megjelentetett és az utóbbi idôszakban hevesen támadott alternatív történelemtankönyvre adott jóváhagyását mindaddig, amíg a könyv szerzôi annak tartalmán nem változtatnak . A testület szerdai ülésén úgy döntött, hogy álláspontját „közlemény" formájában hozza a tárca tudomására.

FÁBIÁN PÉTER budapesti újságíró, közíró Közelképtár címû, a szolnoki Jászkunság Kiadónál idén megjelent interjúkötetét mutatják be ma délután 5 órakor, a szerzô jelenlétében, a Korunk Kávéházban (Nagy-Szamos — Iasilor u. 14. sz.). A kötetben kolozsvári személyiségek is helyet kaptak. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

BALÁZS IMRE, PAPP SÁNDOR ZSIGMOND és VIDA GÁBOR szerzôi estjére kerül sor október 22-én, pénteken este 7 órakor a Szentegyház/I. Maniu utca 4. szám alatti K. L. Fotógalériában (Insomnia kávéház). Házigazda: Selyem Zsuzsa.

CORVIN KLUB október 23-án, szombaton 11 órától a Mátyás-házban. Fellép a nagykárolyi Collégium régizene együttes. A koncert után Amaryllis-táncház (reneszánsz és csángó táncok). A rendezvény támogatói a Westiment-Europa, az unitárius egyház és a protestáns teológia.

SZERESSÜK EGYMÁST, GYEREKEK — az RMDSZ kül- és belmonostori szervezetének táncos összejövetele pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Közremûködik az Öreg fiúk zenekara.

1999. október 29–30-án tartják meg Szamosújváron a III. Mezôségi Népzene- és Néptáncfesztivált, amit a szamosújvári Téka Mûvelôdési Alapítvány és a kolozsvári Archívum Alapítvány szervez.

Október 29-én, pénteken este 7 órától, a Téka Alapítvány nagytermében kezdôdik a széki bál adatközlô táncosok, énekesek és zenészek részvételével. Szombaton de. 10 órától — szintén a Téka Alapítvány nagytermében — Tálas Ágnes (Budapest) oktatásával gyermektáncházat és játszóházat tartanak, du. 6 órától a szamosújvári mûvelôdési otthonban Giroltból, Visából, Magyarszovátról, Kötkérôl, Feketelakról, Ördöngösfüzesrôl, Fejérdrôl, Csabáról, Buzából, Újfaluból, Szamosújvárnémetibôl érkezett adatközlôk tartanak elôadást. Este 8 órától a meghívott táncosokkal és zenekarokkal táncház. Muzsikálnak a szováti, csabai adatközlô zenekarok, valamint Könczei Csongor és zenekara Kolozsvárról.

A Párizsi Magyar Intézet meghívására a francia fôvárosba érkezett Sütô András drámaíró, aki a PMI-ben csütörtök este irodalmi estet tart.

A magyar és francia irodalomkedvelôk által nagyon várt találkozón a bevezetôt Fejtô Ferenc, az ugyancsak nemzetközi hírû újságíró, történész tartja, akinek 90. születésnapját a közelmúltban ünnepelte a magyar és francia szellemi élet.

Sütô András párizsi látogatásának ünnepi alkalma, hogy André Doms és Vígh Árpád fordításában, Ablonczy László kísérô tanulmányával franciául is megjelent a Csillag a máglyán. A szép kivitelû drámakönyv borítóján a Harag György rendezte emlékezetes 1976-os kolozsvári elôadás egyik jelenete látható, a képen Lohinszky Loránddal és Héjja Sándorral.

A magyar író korábban még nem vendégeskedett a Párizsi Magyar Intézetben, de mûvével már jelen volt: 1992 márciusában a budapesti Nemzeti Színház az Advent a Hargitán stúdióváltozatát játszotta hatalmas sikerrel két estén át.

Sütô András egyébként a bécsi Bornemissza Társaság meghívására tesz nyugat-európai irodalmi körutat, amit Bécsben kezdett, majd Graz után Frankfurtban meghívott szerzôként jelen volt a világ legnagyobb évente megtartott könyvkiállításán, ahol idén Magyarország volt a díszvendég. E fórumon bemutatták a Csillag a máglyán címû drámájának német nyelvû kiadását. Ezt követôen Münchenben vett részt irodalmi találkozón, s onnan érkezett a francia fôvárosba.

A kolozsvári Népfôiskola hatodik évadjának megnyitójára került sor kedd délután a Györkös-Mányi Albert Emlékházban. Az 1999–2000-es évad programját Révész Erzsébet, a népfôiskola vezetôje és fôszervezôje ismertette. Október és november folyamán tudományos ülésszakok keretében olyan elôadások hangzanak el, melyeknek az 1948–1949-es forradalom és szabadságharc a témája. Ezt követôen az egészséggel, környezetvédelemmel, mûvelôdéssel, természettudományokkal foglalkozó elôadások következnek. Gyakorlati elôadássorozatra is vállalkoztak, elsôsorban vállalkozóknak, információcsere és piackutatás témákban. Ünnepeken és évfordulókon emlékmûsorokat rendeznek.

Ezután Dáné Tibor Kálmán, a Romániai Magyar Népfôiskolai Társaság titkára ismertette a népfôiskolai mozgalom elterjedését Romániában, ennek nemcsak hazai, de határainkon túli visszhangját is, és méltatta a népfôiskola immár ötéves tevékenységét.

A kedd délutáni rendezvényen neves mûvészek léptek fel: Boér Ferenc színmûvész történelmi bevezetôként Petôfi Sándor emlékét idézte, míg Márkos Albert és Rónay Árpád hegedûmûvészek Bach-, illetve Bartók-mûveket játszottak.

Vincze Zoltán történész A szabadságharc emlékei címmel a 48–49-es forradalom és szabadságharc hadmûveleteirôl tartott elôadást.

A kolozsvári Népfôiskola következô — szintén az 1948–49-es eseményekkel foglalkozó — rendezvényére november 9-én kerül sor, ugyancsak a Györkös-Mányi Albert Emlékházban.

Erdei Róbert

Hármas tárlatnyitón vehetett részt Kolozsvár képzômûvészet kedvelô közönsége. A Mátyás-házban nyílt meg a Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémia fotó–video–számítógépes képszerkesztés kara diákjainak Tér és Identitás összefoglaló címû kiállítása. Gãinã Gerendi Dorel tanár nyilatkozta: — Három éve Feleki Károlynak támadt az az ötlete, hogy Bonchidán föl kellene mérni a kastély állapotát. Ezzel olyan fotó- és számítógépes montázsanyagok születhetnek, amelyek felhívhatják a figyelmet az ottani állapotokra. II. és III. éves diákokkal három évig dolgoztak az anyagon. Ezalatt sikerült komoly performanszokat szervezni és videofelvételeket készíteni, ami értékes dokumentációs anyag összegyûjtését eredményezte. Amikor Bonchidára látogattunk, mindig olyan érzésünk támadt, hogy munkánkkal tiszteleghetünk az egyre rombolódó múlt elôtt. Próbáltunk segítséget és támogatókat is keresni. Nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy akadtak emberek, akik megpróbálják régi fényébe visszaállítani ezt a kastélyt. Kiállításunk is tulajdonképpen ezt célozza. Ugyanezen a délutánon nyitották meg az intézet formatervezôi tárlatukat Akadémia és végzôsei címmel a Pantheon galériában. A kiállítás azért rendhagyó, mert nemcsak a jelenlegi diákok, hanem a már (egy-két éve) végzett növendékek is kiállították munkáikat. A végzôsök legnagyobb része a szakmába helyezkedett el, közülük 25–30-an találtak formatervezô állást külföldi nagyvállalatoknál. Bálint Gyula végzôst például a Renault cég szerzôdtette. Mihnea George IV. éves fôiskolai hallgató két alkalommal nyerte el a Magyarországon megrendezett Nemzetközi Formatervezési pályázat elsô díját.

A festészet, szobrászat, grafika és iparmûvészet karának diákjai is bemutatkoztak. Mint a közös tárlatok általában, ez is izgalmas látnivalót nyújt a látogatónak. A fôiskola diákjai kimeríthetetlen fantáziáról tanúskodnak, jóllehet jelenlegi anyagi feltételeik nem a régiek. A felhasznált anyagok minôsége talán ezért szegényesebb az elmúlt évekhez viszonyítva, de ez nem jelentett akadályt a fantázia kibontakozásának. A szén, a fa, a drót, az újrafeldolgozott papír és a rézlemez még mindig az olcsóbb, de mutatós anyagok közé tartozik.

Horváth Gyöngyvér

A tartalomból: Pál-Antal Sándor: Honvédség szervezése Marosszéken 1848 ôszén, Benkô Levente: Hova mennek a bányászok? Nagy Pál: Hadifogságom rövid naplója, Csíki Székely Krónika, Megszenvedtem ezért a mûfajért — beszélgetés Banner Zoltán mûvészettörténésszel, György Attila olvasónaplója. A lapszámot a Gyergyószárhegyi Mûvésztelep alkotásaival illusztrálták.

Érdekes témát hallottam a televízióban: elöregszik az ország. A demográfiai felmérések a lehetô legrosszabb eredményt mutatják: 1990-tôl több a halálozás, mint a születés. Mindehhez még a kivándorlás is hozzájárul. Fogyóban vagyunk. Optimista és a valóságot nem ismerô politikusaink között akad, aki kimagyarázza a dolgokat: egész Európa öregszik. De Románia miért? A jelenlegi gazdasági és politikai viszonyok között egyre kevesebb család vállal gyereket, vagy ha igen, egynél nem többet. Ez fôleg a városi lakosokra, illetve az értelmiségiekre jellemzô. Egy orvosnô azt nyilatkozta, mire befejezte a fôiskolát és minden továbbképzést, 30 éves lett. Addig nem is gondolhatott családalapításra. Most, állással rendelkezô orvosként sincs saját lakása, a fizetésébôl pedig alig futja az albérletre és a megélhetésre.

Annak idején nagyszüleinknél még 7–8 gyerek volt. Nem voltak gazdagok, legtöbbjük iparosként kereste meg a betevô falatot, és sok esetben az anya nem dolgozott, mert mindig a kisebb gyerekekre ügyelt. E családok többségébôl — ahol többnyire csak egy darab málé jutott — mégis sok értelmiségi került ki.

A lehetôségekhez mérten iskoláztatni próbálták gyermekeiket, de legalábbis becsületes szakmát adni a kezükbe. Ezek a gyermekek meg is tudták becsülni azt, amit kaptak: a kartonnal bélelt lyukas cipôt és az egy szem sült krumplit, amivel elmehettek az iskolába, csakhogy tanulhassanak, és ha lehet, valamivel többre vigyék mint szüleik.

Felnôttként viszont már volt gondjuk, hogy ne essenek szüleik hibájába. Az ötvenes évektôl egyre kevesebb volt a sokgyermekes család, inkább megállapodtak az egy-két-három gyereknél. Pedig akkor már a háborús idôk is elmúltak, és talán könnyebb is volt az élet. A hetvenes években faluhelyen is felütötte fejét az egykézés. Itt már más meggondolások voltak meghatározók. Pedig az iskola ingyenes, az állam bácsi ingyen adta a tankönyveket. Aztán berobbant a nagy és mindent megoldó demokrácia. Több az elhalálozás, csökkent a születés, már nem ingyenes sem a tankönyv, sem egyéb, és sokan meggondolják, küldjék-e iskolába gyermeküket vagy sem. Vajon politikusaink is felteszik a kérdést: milyen lesz a jövô? Kik dolgoznak majd, kik tanítanak, vezetnek országot, ha nem lesz ifjú generáció? Ám fergetegesen szaporodnak a családtól kitaszított, utcára kerülô gyerekek, másokat a szülô már megszületése pillanatában eldob magától.

Belôlük lesz a jövô generáció egy része! Most otthontalan, majdan hontalan! Kevesen tudják, hogy az árvaházi gyermekek, amint betöltik a 18. életévüket, egész egyszerûen az utcára kerülnek! Többnyire se lakás, se munkahely! Nem csoda, ha ezekbôl a leányokból lesznek azok a leányanyák, akik gyermekeiket szintén árvaházba neveltetik. A fiúkból pedig ki tudja, mi lesz? Fényes jövô nem nagyon nyílik elôttük. Mint említettük, az ország lakossága csökken, de akik mégis ide születnek, azokra vajon milyen jövô vár?

Horváth Gyöngyvér

De mi, akik életben maradtunk, örvendtünk a sápadt októberi napfénynek. És örvendtünk, hogy szabadok vagyunk, de féltettük is szabadságunkat. A gyárakat nem robbantották fel. Hogy ez a kommunisták érdeme volt vagy sem, nem tudom már, csak azt tudom, hogy én alig láttam kommunistát Kolozsváron. Volt néhány becsületes, szocdem érzelmi öreg melós, és volt, legalábbis szûkebb pátriámban, jó néhány vasgárdista, akik az elsô napoktól kezdve kommunista mezben jelentek meg. Ezek fôleg az alakuló milíciát szállták meg és az üzemi pártsejtet, amelyek ugyancsak ezekben az október végi, novemberi napokban alakultak meg.

Kolozsvár munkássága régi munkáshagyományokkal rendelkezô iparos-munkás rétegbôl került ki. Ezek az elsô napokban eleget tettek a felhívásnak: építsük újjá szülôvárosunkat, és fûrészt, vakolókanalat, kalapácsot, fejszét, szekercét fogtak, és odaálltak a szovjet katonák mellé az elsô hidat megcsinálni, a telefonpalotát rendbe hozni, a vízmûveket, villanytelepet mûködésképessé tenni.

Ekkor furcsa dolgok kezdôdtek. A munkába induló vagy munkában lévô embereket szovjet járôrök összefogdosták és elvitték. Ezekrôl a lelkendezô krónikák nem számoltak be, sem az október 18-án elôször megjelenô Világosság, sem a Tribuna Ardealului.

Nagy István önéletrajzi regénye ötödik (és be nem fejezett részében) a következôket írja: „Néhány nap alatt ötezer-valamennyi férfit hurcoltak el, köztük Kiss Jenô, Faragó József írókat, Járossi Andor lutheránus püspököt, és még hányat, másokat is. Értelmiségieket, olyanokat, akik együttmûködtek velünk az utóbbi hónapokban. És hány elvtársunkat elvitték, amúgy sem túl sok volt belôlük... Valahol, egészen fent a kormánykörökben úgy tájékoztatták a szovjet katonai hatóságokat, hogy a Horthy megszállta észak-erdélyi magyarság azért maradt vissza, hogy zavarokat támasszon a szovjet csapatok háta mögött... Akkor még a Világosságnál dolgoztam. Mindabból, ami a háttérben történt, nem írhattunk, hogy a lakosságot megnyugtathassuk."

Egy olyan ember írta le, aki becsületes kommunista munkásembernek és írónak vallotta magát, aki az akkori román revansista vezetôségrôl, aki büntetni akart az 1940. évi bécsi diktátum miatt, ezt is írta: „A nemzeti kérdést úgy kívánta megoldani, hogy kiüldözzék Erdélybôl a magyar lakosságot. Egy részüket szovjet hadifogságba kívánta hurcoltatni, más részüket a Maniu-gárdisták rémtetteivel úgy megrémíteni, hogy ész nélkül kifusson az országból."

Felszabadulásunk negyednapján László Marcival, a rokonnal lemerészkedtünk a belvárosba. Ô elég jól tudott oroszul. Valamikor a harmincas években megunta az itteni munkanélküliséget, elment Moldvába, ott sokat meséltek neki a szovjet rendszerrôl, a munkások országáról, kíváncsi lett rá, egy szép napon átjutott a Dnyeszteren.

Egyszer, amikor Marcival a Rákóczi úti romhíd felé mentünk, ahol a szovjet utászoknak helybeli munkások is segítettek, Marci beállt közéjük dolgozni, meg tolmácsnak is, én pedig elmentem megnézni anyám bátyjának özvegyét, él-e még? Ez lett a szerencsém, Marcit este, társaival együtt összeszedték, kivitték a szamosfalvi repülôtéren berendezett gyûjtôtáborba. Nagynéném másfél év múlva tudta meg Marci egyik vele együtt elhurcolt társától, hogy a már idegbeteg ember éjjel szökni akart, s az egyik hangár mellett lelôtték...

Akik szerencsésen túlélték ezt az elsô tíz napot, kitámolyogtak a pincékbôl. A pékek néhány napon belül már kenyeret sütöttek (hozott lisztbôl!), lett víz és utána villany is a városban, a szelicseiek, felekiek megjelentek tejjel, tojással, eldugott és meg nem talált szalonnával a Tekintôn (mert be a városba még nem merészkedtek!). Már kezdtek bemenni az emberek az üzemekbe, gyárakba, az üzletek még nem nyitottak, de a betört kirakatokat bedeszkázták, és felröppent a hír, a helyi hatóságok szeretnék, ha november elsején ismét szélesre tárnák kapuikat az iskolák.

Ekkor láttam a Fôtéren az elsô népgyûlést. A Lepage könyvkereskedés fölötti elsô emelet balkonjáról szónokoltak a gyér számú népségnek. És a szónokok közül felismertem földimet, Jordáky Bubit. Kellemes hangján az építésre buzdította az embereket. S arról beszélt, hogy a szovjet hadvezetôség nem engedi be a Maniu-gárdistákat Kolozsvárra.

Az emberek (egy részük legalábbis, a szegények) bizakodók voltak, hisz béke volt, már nem hurcoltak el senkit, talán munka is lesz, s valami csak megvalósul a beígért munkáshatalomból. Egy nagy család volt ezekben a napokban a város. Ez az embereiben nagyon is megfogyatkozott város.

November elsején, a Házsongárdi temetôben délidôben pislákolni kezdett egy-egy meggyújtott gyertya. (Az emberek nem mertek este világítani.) A temetôkapuban nem várta ôket sem a pecsenyesütô, sem a sült gesztenyét áruló nénike, és édes mustot sem szolgáltak fel cserépcsészékben, és a híres november eleji kirakodó vásár is csak emlék volt már. De a munkásemberek, fentrôl a Hajnal utcából, a Holdvilág utcából megindultak reggel, még sötétben valahova dolgozni, építeni, és sokan reménykedtek a jövôben. Tudjuk, milyenre sikerült ez az akkor elképzelt szép jövô.

És most, akik még itt vagyunk, akik még élünk, az 55 év elôttiekre emlékezünk. És arra gondolunk, milyen lesz 50 év múlva Kolozsvár (!). És mi leszünk még ebben a városban? Talán, míg az utóbbi idôkben annyit zaklatott Mátyás még ott ül bronzlován, talán addig nekünk is jövônk van az egykori kincses Kolozsváron.

Kovács Ferenc

Ôsszel számlálunk. Termést, elsôs kisdiákot, egyetemista gólyákat és besorozandó legényeket is. Sokan rettegve várják a behívót. Sokan külföldre vagy örökös munkakönyvtelen állások rengetegébe bujdosnak elôle. Kioktatják a minden lében kanál szomszédot, nehogy véletlenül átvegye a félelmetes sorozó levelet. Aztán egyszer csak rajtakapják az embert. És attól a pillanattól kezdve megszûnik alapvetô emberi jogokkal rendelkezô állampolgárnak lenni. Testét-lelkét-elméjét rabságra veti a hadsereg.

A bevonuló bakának ezután már csak az számít, otthonához minél közelebb esô kaszárnyát jelöljenek lakhelyéül az elkövetkezô egy évre. Érdekes módon a Kovácsok, Takácsok azért mind Moldvába vagy a Regátba kerülnek. Pedig a hadseregnek is ugyanaz a gondja: pénztelenség. Ezért hét végén szélnek ereszti katonáit: tömjék meg otthon hasukat az elkövetkezô hétre. De Kovácsék, Takácsék kifutnának az idôbôl, ha hazautaznának. Legjobb esetben hozzátartozóik látogatják meg ôket hatalmas elemózsiás csomaggal. Kiskatonákból remek mezôgazdasági szakember válhat: cserekereskedelem útján ugyanis begyûjtési meg egyéb mezôgazdasági munkálatokkal vásárolnak maguknak — és másoknak — élelmet. A haza védelme még várhat...

Katonának lenni érdekes is lehet: a megfelelô helyen, megfelelôen képzett, normális emberek keze alatt. A katonaság magát a poklot is jelentheti. Amikor reggelenként két liternyi vízben kell mosakodni, fogat mosni, zoknit mosni és borotválkozni. Amikor a pöcegödör kimerítése közben nyakig belesüppedô kiskatonának könyörögnie kell kimenôért, hogy a tíz kilométerre lévô legközelebbi falu kútjában megtakarítsa a bûzös szennylétôl megkeményedett ruháit és megmosakodjon. Amikor ugyanazzal a tûvel oltják be hetente az egész kaszárnyát vérmérgezés ellen. A harmadik évezred küszöbén.

Ismertem olyan lányt, akit több alkalommal behívtak, mígnem végre bejegyezték, hogy a remélt fiú tulajdonképpen lány. Láttam olyan Dawn- kóros fiút, aki már huszonnegyedikszer jelentkezik, ám mindig csak az elôszobáig jut el, mert az ámuldozó tiszt azonnal hazaküldi, így aztán a bizottság a következô alkalommal is beidézi.

A sorozásnál a fiúknak kérdôívet kell kitölteniük: szeretnek-e ölni, kedvelik-e a vér látványát, véleményük szerint jó anya volt-e az édesanyjuk stb. A válaszokat a hadsereg pszichológusa értékeli. Ajtó nyílik, kilép rajta a lélekgyógyásznô: melyik az az árva? — Én vagyok. — Hát aztán miért írtad, hogy a te anyád nem volt egy jó anya? — Azért, mert elhagyott. — Aztán honnan tudod te, hogy milyen volt? — Onnan, hogy soha meg nem keresett. — Ittál? — Mikor? — Na, mi az, nem érted, hát úgy általában? — Mulatságokban mindig szoktam fogyasztani egy kevés alkoholt is. — Ja, részeges vagy. Aztán kábítószerezel? — Nem. — Á, nem, persze, hogy nem. Talán gondolod, beveszem a mesédet. Mintha nem tudnám, mire vagytok képesek ti, ott...

Volt egyszer, hol nem volt egy kisfiú, aki ólomkatonákkal játszott. Haditerveket dolgozott ki. Csatákat nyert meg. És katona szeretett volna lenni. Igazi katona.

Kerekes Edit

Az Egyesített Protestáns Teológián különösen a déli órákban ételhordó diákoktól hangos a kapualj, a patinás épület elôtti térség. Szinte magától adódott a kérdésem Juhász Tamásné Dobai Erzsébet, a teológia diakóniai felelôséhez: Mit és hová visznek a teológusok?

— Diákjaink, a leendô lelkipásztorok magatehetetlen, ágyban fekvô idôseknek visznek ebédet, szerte a városban. 1990 óta végezzük ezt az önkéntes, jótékonysági szolgálatot. Csendben dolgozunk, nincs szükségünk hírverésre. Hiszen az a néhány elesett, akit felvállalunk és ellátunk, csupán kis cseppet jelent a Kolozsvárott élô elhagyott és segítségre szoruló idôsek tengerében. Szomszédok, nôszövetségek, lelkészi hivatalok jelentik be ôket hozzánk, mi pedig kiválasztjuk közülük azokat, akik már nem tudják ellátni magukat, akiknek nincs hozzátartozójuk, vagy olyan kicsi a jövedelmük, hogy nem tudnak segítséget alkalmazni, senkivel sincs eltartási szerzôdésük. Sajnos, gyakori eset, hogy a gyermekek magukra hagyják a szülôket, s még a lakásból is mindent elvisznek. Még eltartási szerzôdést sem tudnak kötni. No meg sokakat be is csapnak. Megtörténik, hogy a szomszédok jelentik vagy kérnek tôlünk segítséget. Mint mondják, hová is mehettek volna?

— Valamit törlesztenek az ebéd árából a rászorultak?

— A rászorulók anyagi helyzete alapos kivizsgálása után van, aki ingyen részesül ellátásban, van, aki bizonyos összeget fizet. Sajnos, intézetünk erre a célra semmilyen anyagi segítséget sem kap. Olykor egy-egy nôszövetség segít, de általában a teológusok adják össze a szükséges pénzt. Nagyobb ünnepeken kötelezô gyakorlatra, ún. legációba mennek. A gyülekezeti adományból adnak az öregek étkeztetésére.

— Hogyan szervezték meg a kihordást?

— A diákok teljesen önkéntesen, díjmentesen hordják házhoz. Nemcsak elviszik, meg is melegítik az ebédet, elmosogatnak, ha szükséges bevásárolnak, s lelkileg is gondozzák a rászorulókat. Eddig még egyetlen panasz sem hangzott el munkájukra. Vakációban csomagokat juttatunk ápoltjainknak. Bizony gyakran elgondolkozom azon, vajon hány más fôiskolán, például az orvosin tanuló diák hajlandó a zsebpénzébôl ilyesmire áldozni és délben kosztoscsészével járni a várost. Örömünkre három, szellemi fogyatékos fiatal ingyen ebédjérôl is gondoskodni tudtunk. Pénzhiány és az állam nyelvének nem ismerése folytán máshová nem mehettek. Jó érzés volt látni, milyen örömet jelentett nekik, hogy itt megkapják a betevôt és senki sem csúfolja ôket.

— Kikkel dolgoznak együtt, kik támogatják emberséges tevékenységükben?

— Együtt dolgozunk a Sárosi Arthúr dr. vezette Egyházi Diakóniai Szervezettel. Ez sokat segít az általunk étkeztetett idôsek egészségügyi ellátásában. Cserében mi néhány betegük ebédjét biztosítjuk. Kapcsolataink régiek, még a letûnt rendszer idejébôl, amikor — természetesen titokban — gyógyszersegélyt bonyolítottunk le velük. Diakóniai csoportunk ezenkívül igyekszik hátrányos helyzetû gyermekeknek is ingyen ebédet biztosítani, az idôseken kívül nekik is juttatunk használt ruhákat. Természetesen, amikor van mibôl. Amikor külföldrôl kapunk élelmiszer segélycsomagokat, azokat a gyülekezetektôl vagy a három belvárosi iskolától kért és kapott címekre, sokgyermekes családoknak, egy fizetésbôl élô pedagógusok között osztjuk szét.

— Átérzem munkájuk lényegét, mégis megkérdem: miért csinálják?

— Elsôsorban: a teológiának csak akkor van létjogosultsága, ha különbözik más egyetemektôl, fôiskoláktól. Míg más intézmények egyre inkább ellenszolgáltatást igénylô egységekké válnak, mi ilyen téren is igyekszünk nevelni. A Tálentumokról szóló bibliai példázat szerint diákjainknak meg kell tanulniuk észrevenni, értékelni és megsokszorozni a reájuk bízottakat, s jól gazdálkodni azokkal. El kellene jutnunk oda, hogy mi is képesek legyünk adni, ne mindig csak elvárni.

— Állíthatom, igyekezetük sikeres. Ehhez hasonló, eredményes folytatást mindannyiuknak!

László Ferenc

(Folytatás az 1. oldalról)

Larry Hagman a Texas állambeli Forth Worthban született, anyja Mary Martin színésznô, apja Ben Hagman ügyvéd. Szülei válása után 12 éves koráig a nagymamája nevelte. Csak akkor került vissza anyja és a színjátszás bûvkörébe, miután nagyanyja meghalt. Az egyetemi évei befejeztével elôször... Dallasban lépett fel, Margo Jones színházában. Anyjával együtt Angliába költözött, öt évet élt ott. Az amerikai hadseregben a légierô számára szervezett és rendezett show-mûsorokat. A katonai szolgálat után kezdôdött el igazán Broadway- és filmes karrierje, a neve 1977-tôl forrott össze a Dallas-sorozattal. A Dallast többször is mûsorra tûzték román adók. Érdekessége, hogy 1989 elôtt is láthattuk. Larry Hagman negyvenhat éve nôs, van egy lánya (Kristina Mary) és egy fia (Preston) — öt unokája, kettô a lányától, három a fiától.

J. R. kedden a Hadsereg Házában találkozott a helyi hivatalosságokkal, majd a nagyközönség számára is elérhetôvé vált: a zsúfolásig telt nagyteremben (elméletileg) bárki bármit kérdezhetett a sztártól.

Megtudhattuk: nincs szándékában folytatni a Dallast — egyébként a sorozat befejezése után két, egész estét betöltô film készült még a southforkiak további sorsáról. — Egy újabb Dallasban én esetleg J. R. nagyapját játszhatnám — nyilatkozta a sztár. — Legjobb színésztársam a Dallasból Sue Ellen volt, nemhiába házasodtunk és váltunk el kétszer is a film folyamán. Egyébként nem vagyok jó üzletember (egyetlen afrikai olajvállalkozásomon 50 ezer dollárt vesztettem), az üzleti ügyeimet teljesen a feleségemre bízom. A filmsorozat által bemutatott kép amúgy sem tükrözi teljesen az átlag üzletember igazi arcát, a valóságban még ennél is skrupulusmentesebbek a bizniszmenek.

Amikor a hobbijai kerültek szóba, Larry Hagman igazolta, ami már régóta közismert: zászlókat és kalapokat gyûjt, szeret halászni, legutóbb egy 42 fontos hallal büszkélkedhetett. Szívesen motorozik Harley Davidsonján, és van motoros ejtôernyôje is.

A kalapgyûjtési szenvedélyével kapcsolatosan enyhén röhejes jelenetnek lehettünk tanúi a két nap során: J. R.-t a Hadsereg Házában és a filológián is megajándékozták egy kis máramarosi tökfedôvel. Két, egymástól független ember ezt az ajándékot ítélte legmegfelôbbnek a sztár számára — ô meg hálából mindkétszer elsütötte ugyanazt a poént: — Ilyen kis fejük van azon a tájékon az embereknek?

S ha már ajándékozásról esett szó: a vendéglátó IV. Erdélyi Hadtest parancsnoka emlékplakettet adományozott Larry Hagmannak.

A röpke kérdezz-felelek után vetítés következett: Hagman négy filmjébôl láthattunk részleteket. A Dallas egyik epizódját, a Hurricane, az Orleans és a Primary Colours egy-egy jelenete követte — míg az elôzô kettôben a fiatal Larry Hagman alakításait csodálhattuk, az utóbbiak már az érettebb színész mûvei. Hagman mintegy 20 filmben szerepelt, számos alkotásban jegyzik producerként és rendezôként. A Primary Coloursban például olyan sztárokkal játszott együtt, mint John Travolta, Emma Thompson vagy Kathy Bates.

Látogatása nem csak turisztikai célú — fejtette ki Lia hercegnô. — A Hagman házaspár 200 ezer dollárt adományoz romániai kórházak számára, 5000 dollárt pedig az angol nyelv elsajátítását elôsegítô kazetták elôállításának segítségére.

Szerdán reggel Larry Hagmant a Babes–Bolyai Tudományegyetemre várták. Ezt a látogatást is rövidre szabta a sztár, két színinövendék jutalmazása — Cristina Cimbrea és David Cosma párizsi utat nyert —, valamint három rövid kérdés megválaszolása után Larry Hagman távozott. Közönsége pedig arról értesülhetett, hogy kedvenc szerepe természetesen a

J. R., Tenesee Williams darabjait értékeli nagyra, és fontosnak tartja, hogy a fiatalság korán nekikezdjen a filmes munkának. Egyébként szerencsésnek is tartja magát, hogy filmszínésszé válhatott.

A héten még számos romániai városban megfordul és legalább három televíziós show-ban fellép. Szándékai szerint útjáról dokumentumfilmet készít.

A kolozsvári Hóstáti, a Kerekdombi és a Szamosfalvi Gazdakör eladással egybekötött ôszi terménykiállítást rendez október 23-án, szombaton reggel 9 órától a Mãrãsti negyedi, a Liliom utca melletti új piacon.

A termékbemutatón mezôgép, vetômag, növényvédô szer és különbözô mezôgazdasági kellékek kereskedelmével foglalkozó cégek is kiállítanak.

Hét végén nagy muri volt a szamosújvári nyárikertben. Több mint négyszáz diák lepte el a sétatér kellôs közepén található vendéglôt. A helyi Ana Ipãtescu Általános Líceum kilencedikesei itt tartották hagyományos gólyabáljukat. Nem mindennapi versenyre is sor került, amelyen 22 kérdésre kellett válaszolnia a tíz résztvevônek. Nem hiányoztak a meglepetések sem (mint például a krumplivágás), de az est fénypontja a Miss és Mister megválasztása volt. A szépségkirálynô címet a kilencedikes Pop Cristina nyerte el, míg a Mister Hedesiu Dan 15 éves tanuló lett.

A szamosújvári rendezvény diszkóesttel zárult. Kora hajnalig tartott a mulatság, amelyen mindenki jól szórakozott. E hét végén a kisváros másik középiskolájának a Petru Maior Elméleti Líceum kilencedikesei tartják szokásos ôszi gólyabáljukat ugyancsak a nyárikertben.

Erkedi Csaba

Vasárnap Pusztakamaráson alakuló gyûlést tartott az RMDSZ helyi szervezete. A megyei szervezet részérôl jelen voltak: Bitay Levente ügyvezetô elnök és Kerekes Sándor megyei tanácsos, gazdasági alelnök. Az újonnan alakult szervezet választott elnöke Both Ferenc, alelnökei pedig Orbán János és Molnár Teréz lettek.

• Egymilliárdos adócsalás írható Ioan Bolbos számlájára. A 34 éves, dobriceli (Beszterce-Naszód megye) férfi, az Adonis Alapítvány elnöke 1996–1998 között 28, 8 évnél idôsebb kocsit íratott forgalomba az alapítvány segítségével. A hamis iratokat is felhasználó üzérkedô ezzel egymilliárd lejjel károsította meg az államkasszát. A nagyrészt külföldrôl, magánszemélyek által behozott és megvásárolt autók alapítványon keresztüli forgalomba íratásáért a tulajdonosoktól Bolbos egyenként 200–900 német márkát kért. Elôzetes letartóztatásban vizsgálják, adócsalás, okirat-hamisítás, hamisított okirat tudatos felhasználása a vád ellene. A gépkocsik tulajdonosai ellen is kivizsgálás indul.

• Egy kiló aranyékszert kobozott el a rendôrség a neamti székhelyû, kolozsvári fiókkal rendelkezô Tehnovest Kft. zálogháztól. A zálogként kizárólag csak aranytárgyakat elfogadó cég ugyanis nem vezette be a könyvelésbe azokat a tárgyakat, amelyeket az ügyfelek nem váltottak ki a szerzôdésben meghatározott idô után. Pontosan 212 ügyfél aranytárgyáról van szó, melyeknek súlya meghaladja az egy kilót. A könyvelôt és a tulajdonost a könyvelési törvény megsértésével és hamisítással vádolják.

• Két kiló kábítószert foglaltak le a német állampolgárságú Daniel Drãgoi, valamint a román állampolgárságú Daniel Sorin Chiusdea és Covaci Halasu tulajdonából. A két kiló kanabisz egy része végtermékként, másik része pedig növény formájában várt a drogfogyasztókra. A három, 20–30 év közötti fiatalnál cigarettakészítô gépet, illetve elszívott csikkeket is találtak. A nyomozás még folyamatban van, s az is biztos, hogy a jómadarak nem csak saját használatra készítették a kanabisz cigarettát.

• Brutális gyilkosság történt mintegy két hete a Monostoron. A vejének adósságáért agyonlôtt asszony egyik gyilkosának (a háromból) fantomképe a mellékelt képen látható.

• Milliárdos méretû hamis üzemanyag-kereskedés fonalait göngyölítették fel az elmúlt két hétben a kolozsvári rendôrök. Dorel Zahot és Nicolae Nectarie Radu Tecuceanut in flagranti csípték el, miközben M típusú üzemanyagot árultak gázolajként a Denisrom Kft. raktárából (az M típusú üzemanyag gyengébb a gázolajnál, fûtésre használják, nem kell érte útadót és egyéb járulékokat fizetni). Egy egész hálózat került ezzel a felszínre: Tecuceanu Aprocom nevû cégének bankszámláját a bank befagyasztotta, ezért társa Narimex nevû cégén keresztül vásárolta az M típusú üzemanyagot a kôolajfinomítóktól, fôleg a Petromidiától. Cégének raktárából aztán Szatmár, Kolozs, Beszterce, Maros megyei ügyfelekhez vándorolt az üzemanyag, immár gázolaj álnév alatt. Természetesen az M típusú üzemanyagnál jóval magasabb áron, így literenként 2500 lejes haszon ütötte Tecuceanu és társa zsebét. Az üzemanyagot kísérô iratok nyilván meg voltak hamisítva.

Egy másik ágon az aradi Aproved cég vett M típusú üzemanyagot, azt adta el Tecuceanunak, az pedig Zahnak, aki a gázolajat forgalmazta. Az Aproved cég 1 481 000 000 lejes forgalmát eközben a könyvelésbe sem vezette be.

A hálózat másik tagja Vasile Pop, a dési Agrop Kft. tulajdonosa. Ô tudta, hogy Zahéktól mit vesz, de ô is gázolajként adta tovább. Bekapcsolódott a kereskedelembe a jászvásári Autofox két tulajdonosa, Vasile Marin és Marinel Gheorghe Grigoras Dulman is, ôk április–augusztus között nemcsak ezt a fajta üzemanyagot árulták gázolajként — Tecuceanuéknak, illetve más megyékben székelô cégeknek, akik szintén nem tudtak a turpisságról —, hanem hamis benzint is forgalmaztak, galaci cég pecsétjét és nyugtáit felhasználva az árut kísérô iratokon. Csupán így bô 4 milliárdos jövedelemre tettek szert a jászvásáriak.

A teljes adatok nem ismeretesek: a jászvásári cég a bizonyító iratok nagy részét megsemmisítette, a többi cég számláin pedig még nem összesítették a hamis jövedelmeket. Mindenesetre Dulman, Zah és Tecuceanu biztosan egy darabig a hûvösön fog ûlni, adócsalás, hamisítás és csalás írható a számlájukra.

Balázs Bence

Az utcai pénzváltóknál a forint 68/70, a márka 9100/9300, a dollár pedig 16 600/16 800 lejbe került.

A megbékélés fogalmát a barátságnak kellene felváltania a magyar–román viszonyban — mondta Valeriu Stoica, a román igazságügyi tárca vezetôje vendéglátójával, Dávid Ibolya igazságügy-miniszterrel közösen tartott szerdai, budapesti sajtótájékoztatóján.

A román miniszter sajnálkozását fejezte ki az október 6-án Aradon történt incidens miatt.

Véleménye szerint, a magyar igazságügy-miniszter részvételével lezajlott megemlékezést megzavaró csoport nem értette, hogy nemzeti érzelmeiket civilizáltan kell kifejezésre juttatni.

Dávid Ibolya ezzel kapcsolatban megjegyezte: ami Aradon történt, az csak apró beárnyékolása annak az örömnek, hogy Zala György szabadságot jelképezô szoborcsoportja „visszanyerhette szabadságát".

A magyar politikus egyúttal köszönetet mondott román kollégájának azért a segítségért, amit a szoborcsoport érdekében tett.

Dávid Ibolya a magyar–román viszony kapcsán úgy fogalmazott, hogy „egy hajóban vagyunk".

Közölte: Magyarország minden erejét bevetve segíti, hogy Románia a NATO tagja lehessen.

Az európai uniós tagság elnyerését pedig olyan kihívásnak nevezte, ahol a magyar és román politikusoknak kell megtalálniuk azt a megoldást, hogy ne „verekedô partnerként kerüljünk be" az EU-ba.

Valeriu Stoica a bírói függetlenségrôl szólva elmondta: demokratikus társadalomban megengedhetetlen, hogy a bírák elmozdíthatatlanságának és függetlenségének értelmezése rossz irányba történjen, és az ne az állampolgárok érdekét szolgálja.

Véleménye szerint, ha ez az értelmezés nem a társadalom és az egyén érdekét szolgálja, akkor a bíráknak el kell gondolkozniuk.

Jelezte: igazságügy-miniszterként nem lehet közömbös társadalmi kérdések iránt, és — mint hozzátette — már többször kijelentette, hogy a bírák nem hivatkozhatnak függetlenségükre, ha ezzel indokolják az általuk elkövetett hibákat, perek elhúzódását.

— Igazságos, de késôn hozott döntés egyenértékû egy igazságtalan döntéssel — fogalmazott a román igazságügy-miniszter.

Meggyôzôdésem, hogy a Délkelet-európai Stabilitási Megállapodás keretében jó együttmûködés lesz Románia és Magyarország, a térség demokratizálásával és az emberi jogok helyzetével foglalkozó munkaasztal két társelnöke között — jelentette ki szerdán Bukarestben Andrei Plesu külügyminiszter.

Plesu részletesen szólt arról, hogy az Európai Bizottság Romániáról készített országjelentése Bukarest számára kedvezô, megadja annak lehetôségét, hogy az EU decemberi csúcsértekezletén Romániát is felkérjék a csatlakozási tárgyalások megkezdésére.

Plesu a közelmúltban tett kínai látogatásával kapcsolatban leszögezte: több mint érdekes volt számára azt látni, hogy Kína Tibetet olyan különleges területi autonómiának kezeli, ahol a hivatalos kínai nyelv és a nemzetiség nyelve egyformán használatos, az ott élô nemzetiségnek joga van minden szinten anyanyelvén tanulni.

A fûtési krízis megoldása érdekében sürgôs intézkedésekre szólította fel szerdán a kormányt Emil Constantinescu. Az államfô kifejtette: meg kell hozni azokat a jogi intézkedéseket is, amelyek a kialakult helyzet azonnali orvoslását lehetôvé teszik. Úgy vélte, ha szükséges, olyan sürgôsségi kormányrendeletet kell a kormánynak elfogadnia, amelynek elôírásai rögtön lépjenek életbe.

Constantinescu rámutatott: mindeddig kerülte azt, hogy a hatáskörén kívülálló kérdésekben állást foglaljon, de a kialakult helyzetben kénytelen közvetíteni az államhatalmi intézmények és az állampolgárok között. Az elnök bírálta a központi és a helyi közigazgatási szerveket, s kijelentette, hogy a lakásokban lévô hideg ezek szervezetlenségének is köszönhetô.

Az államfô szerint a hatalmi magyarázkodás nem fûti az emberek lakását, ezért a pénzügyminisztériumnak azonnal fel kell szabadítania a szegény családok megsegítésére szánt összegeket, az iparügyi tárcának pedig mozgásba kell hoznia a villamosmûveket és a távfûtési vállalatot. Helytelen, hogy egyes helyi közigazgatási szervek az újabb pótköltségvetés elfogadásától tették függôvé a lakások kifûtését.

A távfûtési díjak fizetéséhez nyújtott állami támogatás miatt újabb pótköltségvetést kell készíteni Romániában ebben az évben — jelentette ki Radu Vasile román miniszterelnök, aki kedden hivatalos látogatást kezdett Görögországban.

Romániában szeptemberben fogadta el a kormány a pótköltségvetést, amelyben még nem szerepelt a téli fûtés lakossági támogatása. Radu Vasile azt is megerôsítette, hogy még az idén 60 százalékkal emelik a rendôrök és 80 százalékkal a katonák fizetését, annak ellenére, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) határozottan ellenzi a költségvetési kiadások ilyen jellegû növelését.

A miniszterelnök nyilatkozatában kitért arra is, hogy „még egy nehéz, komoly politikai árral járó évet" kell átvészelniük a románoknak, s a jövô év végén, 2001 elején lesznek majd láthatóak a gazdasági fellendülés elsô jelei.

Radu Vasile egy évvel ezelôtt azzal kért összefogást a politikai erôktôl, áldozatokat a lakosságtól, hogy annak eredménye, a gazdasági fellendülés kezdete 1999 végére érezhetô lesz.

A hazai lakosság egyharmada a szegénységi küszöb alatti szinten kénytelen élni — közölte tegnap Constantin Chiricã, az Országos Statisztikai Bizottság (CNS) elnöke. Chiricã szerint Romániában mintegy 7,5 millió ember, azaz a lakosság 34 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, s ez már vészhelyzetet jelent. Intézménye éppen ezért az adatokat a kormány tudomására hozta.

Maria Molnar, a CNS szakembere elmondta: az intézménye által készített tanulmány szerint azok a személyek nyomorognak, akiknek átlagjövedelme idén szeptemberben nem érte el a havi 683 436 lejt. Rámutatott: a legelkeseredettebb helyezetek a falusi lakosság, illetve a munkanélküliek sorában tapasztalható. A szegények 39 százaléka a bérbôl élôk táborából, 26 százaléka pedig a nyugdíjasok sorából kerül ki.

Földrajzi felosztásban a legnagyobb nyomor az észak-moldvai megyékben tapasztalható, a legmagasabb életszínvonalat pedig az ország nyugati megyéiben érték el. A bukaresti lakosság 23 százaléka él a szegénységi küszöbnél rosszabb körülmények között. 1995-ben 5,7 millió lakos élt ez alatt a küszöb alatt, ám az 1996-os választási évben ezek száma 4,4 millióra csökkent. Egy évvel késôbb azonban már csaknem elérte a 7 milliót, 1998-ban pedig számuk 7,6 millióra emelkedett.

Idôzített bombaként robbant, a látszat szerint legalábbis, az a vita, amely a napokban sajtóközlemények, véleménynyilvánítások közlésére késztette/kényszerítette a kormány és parlamenti pártok képviselôit. Most, amikor a lakosság nagy többsége napi megélhetési gondokkal küzd, késnek a munkanélküli segélyek, nem kézbesítik a végkielégítéseket, aprópénzzel sem növelik a nyugdíjakat, elmaradnak a bérkiegészítések, bizonytalanná válik sokak számára a rendszeres étkezés, közben minden szolgáltatást indokolatlanul és folyamatosan drágítanak annyira, hogy kétségessé válik ezek megfizethetôsége, nyilvánosságra hozták, hogy egyes vezérigazgatói fizetések elérhetik a 160 millió lejt.

Vasile Lupu parasztpárti képviselô — aki a vitát kirobbantotta — több kormánypárti, és természetesen ellenzéki társával együtt elfogadhatatlannak tartotta azokat a fizetéseket, amelyeket az 1999/49. kormányrendelet állapít meg a többségében állami tulajdonban levô vállalatok, önálló gazdálkodások és országos társaságok igazgatóinak, elnökeinek. Lupu azt is kijelentette, hogy hivatalosan kérni fogja azoktól a miniszterektôl, akiknek alárendeltségében nemzeti társaságok vagy gazdálkodások vannak, hogy a parlament elôtt tegyenek jelentést ezek igazgatóinak bruttó és nettó keresetérôl. A szenátor szerint a legtöbb legnagyobb fizetés az Ipari és Közlekedési Minisztérium keretében található, ahol az igazgatók fizetése jóval meghaladja a 40–50 millió lejt havonta. A bírált 49. sürgôsségi kormányrendelet állítólag megszabja, hogy az állami tulajdonban levô vállalatok igazgatói fizetése 160 millió is lehet, a menedzsert kiválasztó bizottság tagjai pedig mindamellett, hogy csupán 90 napot tevékenykednek, az igazgatói fizetés 40%-át kapják havonta. Emellett a vállalat menedzsere a nyereségbôl is részesedik, 3%-os arányban. Ugyancsak parasztpárti forrásokból kiszivárgott hír az is, hogy egy önállóan gazdálkodó egységnél, amely parasztpárti „fennhatóság" alatt található, az igazgató fizetése 79 millió lej. És a példát folytatni lehetne egyéb vállalatokkal és pártokkal.

Kónya-Hamar Sándor, a képviselôház titkára a hírügynökségeknek nyilatkozva túlzásnak tartotta ezeket a fizetéseket, megjegyezve, hogy amennyiben valóban ilyen keresetek kerülnek kiosztásra, ennek politikai ára lesz. Székely Ervin képviselô az igazi problémát azonban nem ezekben a fizetésekben látja. Lapunk kérdésére válaszolva elmondta:

— Azt hiszem, hogy Lupu nem értette meg egészen pontosan, hogy mirôl van szó, hiszen a kormányrendelet valójában nem arról szól, hogy ilyen szinten állapítja meg ezeket a kereseteket. Az igazgatók fizetését ugyanis ahhoz a feltételhez köti, hogy az önálló gazdálkodás vagy állami tôkével mûködô vállalat, kereskedelmi társaság teljesítse azokat a mutatókat, amelyben megállapodtak. Ezek a fizetések eddig is megvoltak, és egyáltalán nem voltak feltételhez kötve, a teljesítménytôl függetlenül kifizették ôket. Mellesleg a baj nem ebben a sürgôsségi kormányrendeletben, hanem az RTDP (a társadalmi demokrácia pártja) idején elfogadott menedzseri törvényben található, amely ezt a helyzetet megteremtette.

— Elképzelhetô — válaszolta további kérdésünkre a képviselô —, hogy a rendelet parlamenti tárgyalásán alsóbb korlátok közé szorítják ezeket a fizetéseket, a „dögöljön meg a szomszéd kecskéje is" alapon. Engem azonban nem zavar, hogy egy bankárnak 190 millió a fizetése, hiszen szerintem a kár ott kezdôdik, amikor rossz ügyletbe kezd, nem tudja behajtani a tartozásokat.

A felháborodás, kivizsgálási és utánaszámolási szándék tovább tart (még legalább három napig, tehát a csodák határidejéig) éppenséggel a kormányrendeletet megfogalmazó, megszavazó és útjára indító kormánypárti honatyákban (az ellenzékrôl nem is beszélve).

(újvári)

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]