 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
1999. október 29.
(XI. évfolyam, 253. szám)
Elfogták a viszkis rablót
Exkluzív interjú Magyar Györggyel, a viszkis védôügyvédjével
Szerda este helyi idô szerint 19 óra körül elfogták a viszkis rabló néven ismertté vált Ambrus Attilát, a csíkszeredai származású jégkorongjátékost egy budapesti bérházban. A rendôrség megköszönte a viszkissel kapcsolatos állampolgári bejelentéseket, de nem ezek alapján akadtak Ambrus Attila nyomára — derült ki.
A magyar közvéleményben a betyár Rózsa Sándorhoz hasonló népszerûségre szert tett Ambrus 29 bankrablást követett el az elmúlt öt és fél évben. Védôügyvédjével, Magyar Györggyel a Szabadság a viszkis lebukása elôtti napon készített interjút. (6. oldal)
Megkerült a pénz egy része is
VÉLEMÉNY • Fagyasztott fogyasztók • Díjbeszedés zsebmetszéssel
Egy másfajta otthon
Riportunk a Monostor negyedi idôsek otthonáról a 6. oldalon.
SAPARD-program mezôgazdaságés vidékfejlesztésre
Az Európai Unió csatlakozást elôkészítô program kidolgozását javasolta a tagjelölt országok számára. Így jelent meg egy mezôgazdasági és vidékfejlesztési program is: a SAPARD 2000–2006. között 150 millió euró vissza nem térítendô támogatást nyújt Romániának. (5. oldal)
A csütöröki kormányülésen a Vlad Rosca vezette helyi közigazgatási hivatal visszavonta Vasile Sãlcudean jelölését Kolozs megye prefektusi tiszteségében — tudtuk meg Eckstein-Kovács Pétertôl, a Kisebbségvédelmi Hivatal vezetôjétôl. Amint arról beszámoltunk, Alexandru Fãrcas felmentése után az új prefektus kinevezése miatt belharc robbant ki a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) kolozsvári szervezeténél. Meg nem erôsített források szerint a határozattervezet visszavonására azért kell, hogy Sãlcudean személye nem nyerte el a miniszterelnök tetszését. A KDNPP helyi szervezetének ifjúsági szárnya ugyanis az eléggé fiatal és energikus Ioan Figant, a Egészségügyi Biztosító Pénztár vezetôjét támogatja. Állítólag a kormányfô Alexandru Mant, Dés polgármesterét látná szívesen a prefektusi székben.
Eckstein elmondta: a kormány tartalékából kétmilliárd lejhez jutottak a magyar történelmi egyházak. E határozat a magyar egyházfôknek Radu Vasilénál tett múlt heti látogatásának eredménye. A pénzt elsôsorban a lelkipásztorok fizetésének kiegészítésére fordítják.
Ugyanakkor kivonták a belügyminisztérium hatásköre alól a sepsiszentgyörgyi Árkádos-házat, amelyben eddig az állami levéltár mûködött. A mûvelôdési minisztériumhoz utalt ingatlan a Keleti-Kárpátok Múzeumának ad majd otthont.
Csütörtökön délben kétórás tiltakozó gyûlést tartottak a kolozsvári egyetemi hallgatók. A Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) fôépületének bejárata elôtt összegyûlt mintegy kétszáz diák bentlakási helyek biztosítását, nagyobb ösztöndíjakat, a különbözô illetékek eltörlését követelte. A feliratok mellett (SOS koloszvári egyetemi élet, A jövô értelmiségének is ennie kell) a bejáratelôtt a tiltakozók sátrat állítottak fel, amely a diákok lakhatási lehetôségeit jelképezte. A Babes–Bolyai Tudományegyetem keretében mûködô Diákok Ligájának (LSUBB) képviselôi a tanügyminisztérium, illetve az egyetem vezetôségével folytatott eddigi tárgyalások tartalmát ismertették. Elmondták: a BBTE Diákszövetségének (OSUBB) tagjai a napokban szórólapokat osztogattak, amelyben arra biztatták a diákokat, ne vegyenek részt a csütörtöki tüntetésen. Mi több, a résztvevôk szeme láttára, a tiltakozó tüntetés alatt az OSUBB elnöke letépte az LSUBB által a fôbejáratra kitett plakátot. Lapunknak nyilatkozva Ciprian Cojocaru elmondta: az OSUBB szerint a sztrájk nem a legmegfelelôbb módszer a diákok követeléseinek teljesítésére. — Az egyetemi illetékek és a bentlakásokban uralkodó helyzet régi kérdés, kari képviselôi révén az OSUBB már próbálkozott ezek orvoslásával. A többi egyetemhez viszonyítva a BBTE-n sokkal jobb a helyzet. Nehéz megteremteni az egységet, hiszen a két diákszervezet között nagy a versengés van — tette hozzá az elnök.
A tüntetés során a bátrabb diákok beszédet mondtak. Egyikük szerint a jelenlegi katasztrofális helyzeten csupán a Fennvaló segíthet. Javaslatára a jelenlevôk elmondták a Miatyánkot.
A tüntetés incindesek nélkül, szavalással, gitározással ért véget.
A több mint kétezer tagot számláló Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) mindeddig nem foglalt állást a diáksztrájkkal kapcsolatban.
Miután több mint egy órát vitáztak a napirendi pontok sorrendjén, csütörtök délutáni ülésükön a városatyák elutasították a nagybani piac létesítését. Az ok: a piac elhelyezésére szánt, a Dónáth és Monostor negyedet összekötô útszakasz mentén levô telek jogi helyzete tisztázatlan. Liviu Medrea, a Közterület Fenntartó Vállalat (RADP) igazgatója elmondta: a polgármesteri hivatal hatalmas adósságai miatt a vállalat kölcsönt vett fel a Román Kereskedelmi Banktól, így a telket jelzálog terheli. Bucur Ildikó RMDSZ-tanácsos felháborodva vette tudomásul, hogy a román állam tulajdonát képezô és a Közterület Fenntartó Vállalat igazgatta telket ezutóbbi betáblázta. Titus Jude a tanács titkára hangsúlyozta: törvénytelen az, hogy a városi tanács hatáskörébe tartozó önálló vállalkozások telkeket tábláztak be. Mivel a Nagybani Piac Rt. által bemutatott telekkönyvi kivonat szerint a szóban forgó telken nincs teher, a Közterület Fenntartó Vállalat igazgatója pedig ennek ellenkezôjét állította, az ülésvezetô arra a következtetésre jutott, hogy valamelyik dokumentumnak hamisnak kell lennie. A döntést elnapolták, és arra kérték a városháza vezetôségét mihamatabb tisztázza a kialakult helyzetet.
A Közszállítási Vállalat javaslatára a tanács elfogadta a jegyek, bérletek árának növelését. Eszerint egy duplajegy 4300 lejbe, a kisbácsi vonalra a duplajegy pedig 8500 lejbe kerül. További tarifák: a teljes árú bérlet ára egy vonalra 65 ezer, két vonalra 106 ezer, féláron egy vonalra 32 500, féláron két vonalra pedig 53 ezer lej lesz.
Levéltárak a tudomány és a mûvelôdés szolgálatában címmel kétnapos nemzetközi tudományos értekezlet kezdôdött csütörtök délelôtt az Országos Levéltár Kolozsvári Igazgatóságának Farkas utcai épületében.
A rendezvényt Ioan Drãgan, az Országos Levéltár kolozsvári igazgatója nyitotta meg, aki elmondta, hogy az értekezlet idôpontja többszörös történelmi jellegû események kerek évfordulójával esik egybe; négyszáz évvel ezelôtt, 1599. október 28-án gyôzte le például Sellenberknél Mihai Viteazul a magyar rendek seregét.
Mielôtt a mintegy harminc elôadásból álló sorozat a levéltár termeiben megkezdôdött volna, különleges kiállításon vezette végig a jelenlévôket Florica Muntean fiatal levéltáros: a falon több tucat olyan oklevél és illusztráció sorakozott, amelyek alatt évszázadok homályába veszô kézjegyek, aláírások sorakoztak. A magyar látogatók számára különleges élményt jelentett azoknak a magyar fônemeseknek a kézjegyét szemügyre venni, akiknek neve valamiképpen Erdélyhez kapcsolódik: Perényi Péter, Báthory István és Zápolya János erdélyi vajdaként, Báthory Gábor, Bethlen Gábor, I. és II. Rákóczi György fejedelmi minôségében vetette papírra kézjegyét.
— Látogatóink külön figyelmébe ajánlom a kézjegyek közül a Zápolya Jánosét; Mihai Viteazul ciril betûs aláírását, valamint a hall sarkában álló vitrin eredeti oklaeveleit, ahol többek között egy Báthory Zsigmond manopropriájával ellátott is megtekinthetô — mondta az Emberek és kézjegyek kiállítás kivitelezôje és vezetôje, Florica Muntean.
A péntek délig tartó rendezvény vendége többek között Dr. Nagy Ferenc levéltári igazgató, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei levéltárosok képviselôje is. — Immár négy éve kitûnô kapcsolataink vannak a kolozsvári levéltárral — mondta Dr. Nagy Ferenc —, és ez együttmûködés gyümölcseként remélhetôleg még az idén megjelenik egy közös, kétnyelvû kiadvány, amely a történelmi Szatmár megye iratanyagának román és magyar nyelvû iratjegyzékét fogja tartalmazni. Kolozsvári elôadásom — a Magyar levéltár ügye az ezredfordulón — aktualitását az adhatja, hogy Magyarországon levéltári reform van kibontakozóban; a levéltárak szempontjából már nem megyékre, hanem hét régióra oszlik az ország. Az új levéltári hálózat létrehozására a magyar kormány az elkövetkezô években többmilliárd forintot fog fordítani.
Sipos Gábor, az Erdélyi Református Egyházkerület levéltárosa is meghívottja volt a Levéltárak a tudomány a mûvelôdés szolgálatában címû nemzetközi értekezletnek. — Az egyházközségi levéltárak század eleji rendezését elemzô elôadásom — mondta — valószínûleg román kollégáimat is érdekelni fogja, hiszen Erdélyben gyakoriak az olyan települések, ahol különbözô nyelvû és vallású közösségek élnek együtt.
ZSOMBORI ERZSÉBET ÉS SZENCZY ZOLTÁN budapesti képzômûvészek kiállítása nyílik meg ma du. 1 órakor a Korunk szerkesztôségében. Balázs Imre József verseibôl olvas fel. A Transylvania Barokk együttes — tagjai Nagy István, Majó Zoltán, Florin Cârlejan — Hotteterre és Marais szvittjeibôl ad elô.
Ugyanekkor nyílik meg a Korunk Ariadne-klubja is. A klubtagok — diákok, érdeklôdôk — kellemes környezetben, kávé, tea mellett beszélgethetnek és nézhetik át a friss magyar és román nyelvû folyóiratokat, napilapokat (pl. Alföld, Nappali Ház, Dilema, Népszabadság). A tagsági kártyához igazolványkép szükséges.
MIRCEA BACIU kiállításának megnyitójára kerül sor ma du. 1 órakor a Képzômûvészek Szövetsége Szentegyház utcai galériájában (I. Maniu 2–4.).
KUZSEL FERENC ÉS RODICA MÂRZA mûkedvelô képzômûvészek grafikai kiállítása tekinthetô meg november 23-ig a fôtéri Mûvelôdési Ház Excelsior galériájában.
ÉVI TUDOMÁNYOS ÉRTEKEZLETÉT rendezi meg október 30-án, szombaton de. 9 órai kezdettel az Erdélyi Múzeum-Egyesület természettudományi és matematikai szakosztálya. Az értekezleten a fizika, kémia, földrajz–geológia és a biológia szakcsoportok munkatársai mutatják be tudományos eredményeiket az Apáczai Csere János Líceum II. emeleti termeiben (Király/Brãtianu utca 26.).
ÖKUMENIKUS FOHÁSZT tartanak pénteken du. 6 órától a Horea út 53. szám alatti református templomban. Ugyanebben az órában atoulouse-i Association Aecumenique Priere et Action Roumanie filantróp egyesület tagjai is imát mondanak miérettünk.
AZ RMKT október 29-én, pénteken du. 6 órától a legutóbb megjelent gazdasági jellegû rendelkezésekrôl tart kerekasztal-megbeszélést a Kövespad/Pietroasa utca 12. szám alatti székházban.
A ROMÁNIAI ORSZÁGOS LOTTÓÜGYNÖKSÉG TÖRTÉNETE KÉPEKBEN címû, a Numus Kiadónál megjelent kötetet mutatják be ma délben 12 órakor a Polgármesteri Hivatal nagytermében.
Immár a sötét fellegek közül néz le ránk örök mosolygós szemével az áldott emlékû György Dénes, a kalotaszegi egyházmegye volt esperese, bánffyhunyadi lelkipásztor. 45 éves szolgálata alatt hívei egy örökké segítôkész, kedves barátot ismerhettek meg benne, kinek kapuja mindenki elôtt mindig nyitva állt. Október 27-én a gyászoló családon és rokonokon kívül több száz tisztelôje rótta le kegyeletét a bánffyhunyadi református templomban az elhunyt ravatala elôtt, amely mellett a kalotaszegi egyházmegye lelkipásztorai álltak ôrséget. Ferencz László esperes búcsúbeszédében tisztelettel emlékezett a több mint 87 évet megélt lelkipásztorra és esperesre, akinek, mint mondotta, „nehéz volt elôre köszönni", hiszen kicsit és nagyot egyaránt levett kalappal már messzirôl mosolyogva üdvözölt. Utolsó találkozásunkkor a mosolya a hosszú, súlyos betegség miatt, mintha egy kicsit fáradtabb lett volna. Ekkor sem panaszkodott, szemében szomorúsággal csak annyit mondott: „Hála Istennek, megvagyunk, megvagyunk". Nyugodjon békével áldott emlékû „Dénes bácsi", a betegek és elesettek vigasztalója, kinek hivatása iránti szeretete követendô példa lehet mások számára is.
A Román–magyar kulturális kapcsolatrendszer címû konferenciasorozat második rendezvényét tartották szerda délután a kolozsvári Mûvészeti Múzeum (Bánffy-palota) földszinti termében. Az Erdélyi irodalomkritika témájú értekezlet a Román Írószövetség lapjának, az Apostrofnak, illetve a Korunk kulturális folyóiratnak a támogatásával jött létre. A rendezvény elôadói Szilágyi Júlia irodalomkritikus és dr. Mircea Popa egyetemi tanár volt.
Szilágyi Júlia inkább párhuzamos monológnak, mint dialógusnak találta az erdélyi magyar és román irodalomnak és irodalomkritikának az összefonódását, egymásra hatását. Az erdélyi kritikának mindig minôségi nyersanyag (irodalom) állt a rendelkezésére, s az erdélyi kritika mindig megfelelt azoknak a szakmai követelményeknek, amelyeket az európai normák állítottak.
Mircea Popa történelmi visszatekintésében azt boncolgatta, milyen szerepet játszott a kritika a társadalmi életben, mennyire szolgálta a különbözô népek és irodalmak közeledését. Véleménye szerint az erdélyi román kritika nemcsak a nemzeti irodalomra alapozódott, hanem a különbözô etnikumok közötti párbeszédre is. Olyan román kritikusok nevét említette, mint George Barit, az erdélyi román irodalomkritika megalapozója, vagy George Bogdan Duica és Ilarie Chendi, akik, amellett, hogy tanulmányaik egy részét Budapesten végezték, jelentôs szerepet játszottak a különbözô nyelvû erdélyi irodalmak közeledésében. Természetesen ez fordítva is mûködött, s itt Mircea Popa arra utalt, hogy a század elején a magyarországi egyetemeken államvizsga- és szakdolgozatokban foglalkoztak a kortárs román írókkal.
— Meg kell ragadni minden lehetôséget a párbeszédre — nyilatkozta az értekezlet végén Szilágyi Júlia a konferenciasorozat eredményességét mérlegelve. — Mindenképpen nyitottnak kell lennünk, nincs miért önmagunkba zárkózva duzzognunk, ez teljesen felesleges és improduktív.
A Romániai Nyílt Társadalomért Alapítvány anyagi támogatását élvezô konferenciasorozat következô rendezvényére november elsô felében kerül sor. Ezen a kolozsvári színmûvészeti tanszék román és magyar tagozata közösen szerepel.
A romániai református, unitárius, magyar és szász evangélikus egyházak részére az 1948–49-es tanévtôl kezdve közös teológiai intézet képezi a lelkészeket. Az évfordulóról ünnepi rendezvényekkel emlékeznek.
Szombaton de. 10 órai kezdettel az Intézeti Tanács ünnepi ülése keretében doctor honoris causa címet adományoznak Hans Roser müncheni lelkésznek, Robert Riedel genfi lelkésznek, Christoph Stier neusterlitzi szuperintendensnek és dr. John Buherens bostoni teológiai professzornak. Ezt követôen a díszdoktorok tartanak elôadást.
Magyarországon több városban tartanak szentmisét a hallássérülteknek. Ezt Kolozsváron is szeretnék megvalósítani. Az elsô ilyen, tolmács által kézjelekkel továbbított szentmisét október 30-án, szombaton de. 10 órakor tartják az Egyetem utca 5. szám alatti piarista templomban.
Nem sokkal a Kolozsvári Zenei Ôsz befejezése után, október 26-án, a halottak napját megelôzôen a filharmónia stílszerûen a zeneirodalom egyik remekét, Verdi Rekviemjét tûzte mûsorára. Az esemény jelentôségét fokozta a nemzetközi szereplôgárda: svájci karmester és szopránénekesnô, kínai mezzo és lengyel basszus mellett, Ionel Voineag, az ország legnevesebb tenoristája lépett fel ezen az estén.
A Rekviemet 1874-ben komponálta Verdi, Alessandro Manzoni költô elhunyta alkalmából. E mû a mûfaj egyik kiemelkedô alkotása, melynek Lacrimosa tétele bizony ma is könnyet csal az érzékeny hallgató szemébe.
Az est karmestere, a svájci Giovanni Bria vezénylésében dinamikai végletek megvalósítására törekszik. Ritkán hallható olyan leheletfinom piano, amit megkövetelt a zenekartól és kórustól, elképzelésében ugyanakkor jelen van az impulzív lendület is. Mindössze azt jegyezhetnénk meg, hogy a lassú részek elnyújtottsága nehezítette a dallamvonal követését.
Négy kiváló énekest hallottunk ezen az estén, Judith Graf svájci szoprán, tiszta intonációval, biztos magas hangokkal nyerte meg tetszésünket, Yi-Ping Li személyében végre mi is megismerkedhettünk a fiatal kínai mûvészgeneráció egyik képviselôjével. Nem véletlen, hogy újabban a kínai mûvészek a nemzetközi énekversenyek élvonalában vannak. A hagyományos, eltorzított hangok után, nyilván jó énektanárok munkájának köszönhetôen, bebizonyosodik, milyen jól tudnak beilleszkedni e hatalmas nép mûvészei az európai mûzene hangzásába. Yi-Ping Li meleg mezzója, muzikalitása és fôleg remek mélyhangjai emlékezetünkben maradnak.
Ionel Voineag tenorja és a lengyel Grzegorz Rozycki basszusa hangerôben szinte versengtek, de nem maradtak adósak az érzékeny piano részletek megoldásával sem.
A Rekviemnek van néhány nehezen intonálható részlete, melyek még nagy nevû elôadók esetében is problémát jelentenek, így volt ez ezúttal is.
Giovanni Bria, a Cornel Groza által betanított énekkar és zenekar átélt, lelkes elôadást valósított meg. A zenekarból a jól mûködô rézfúvós együttesen kívül Márkos Albert koncertmester szép hegedûszólóját, valamint a fuvola- és oboaszóló részletek megszólaltatását emelném ki.
Egy évvel ezelôtt már hallhattuk a Rekviemet, mai élményt jelentô elôadását a közönség véget nem érô tapsa jutalmazta.
Az átmeneti enyhüléssel hirtelen lecsengett a fûtési kampány. Ebben az országban ugyanis mindennek megvan a maga kampányideje. Ezután pedig jön a „mi mindent megtettünk" ellazulás jótékony szünete, s lehet gyûjteni az erôt a következô „küzdelemre".
De hát a tél még nem is jött el! És valójában megoldás sem született. Csak az idôjárás adott egy pillanatnyi szünetet. Ám ez, a jelek szerint, bôségesen elég azoknak, akik az ország sorsával látszólag foglalkoznak, hogy megpihenjenek: ez a keserû pohár is elmúlt fölöttük! Hiszen annyi, de annyi ilyen kampányra kellene szinte naponta összekapniuk magukat, hogy akár meg is érthetnénk ôket, ha ezeket a minduntalan visszaköszönô dolgokat-gondokat legszívesebben kizárnák nyugalomra és pihegésre vágyó tudatukból. Még az emlékezetükbôl is. Tartok tôle, hogy ez utóbbi igyekezetük mindközt a legsikeresebb megvalósításuk. Csak így érthetô egyébként, hogy miért érkezik ide, ebbe az országba például a tél, a hó (meg minden) mindig váratlanul. Fôleg túl korán! Ráadásul ennek ismeretében azt is megjósolhatjuk, hogy a jövô tél is, meg az azutáni is túl korán érkezik majd, és mert ördögünk van, az is felkészületlenül találja az országot. A tényen az sem változtathat, hogy a meglepetésszerû „támadást" jobb- vagy baloldali párt, netán ideológiai széljárástól független kormánynak kell kivédenie. Mindez ugyanis annál sokkal mélyebb gyökerû és „begyakoroltabb" szokásrend hozadéka, hogy egy-egy ciklus alatt lenge pártocskák vagy ideológiák módosíthatnák, minthogy a „múljék el a mai nap" jellegû munkaerkölcsben lelhetô fel az értelme és gyökere.
A központi fûtésre berendezkedett tömbházakban október 15-én be kellett volna indulnia a téli fûtési szezonnak. Most ez annál is inkább elvárható lett volna, mert az idôjárás sem viccelt, szigorúbb orcáját próbálgatta rajtunk. Mindezek ellenére nem az arra illetékesek, hanem az ország vezetése — jóval e dátum után — ébredt rá arra, hogy választó népe vacog, a legtöbb központi fûtéses lakásban nem fûtenek. Csak úgy, mellesleg jegyezzük meg, hogy a fûtés, mint olyan, nem szerepel sem az elnök, sem a kormány, sem a parlament feladatainak listáján. De nem is szerepelhet mindaddig, ameddig erre szakosodott intézmények hada mûködik az országban (amelyeknek munkatársai az átlagfizetésnél sokkal magasabb bérezést vesznek föl e munkáért, s akiknek az a lakossági szempontból egyáltalán nem mellékes egyetlen feladata). És mégis az elnök, a kormány... Vajon miért?
Sajnos, saját bôrünkön tapasztaljuk, hogy nem csak a fûtés hibádzik, nagyon sok minden kívánkozna föl erre a hiánylistára, holott — bevallatlanul ugyan — máris választásra készül az ország, és más „eredményt" sem az elnök, sem a kormány nem tud fölmutatni, hát jobb híján arra csapnak le, ami van. A fûtésre. Legott elfordítják hazafias tûztôl és lendülettôl égô fejüket a történelemtankönyv körüli kavarodásról, és fölpezsdülve foglalkozni kezdenek a „központi" kérdéssel. És világgá is kiáltják a zseniális fölfedezést: a fûtést meg kell oldani! Ki hitte volna?
Azon gondolkodom, hogy vajon hány agy is pezseghetett ezen a zseniális spanyolviaszon, amíg kipattant a szikra? Mert csak felületesen számolva is ott van, ugye, az elnöki hivatal siserehada, a kormány rengeteg ügyosztálya, a parlament heves vérmérsékletû tudorsora, meg az állami ranglétra fokain a prefektúrák, megyei tanácsok, városi, községi korifeusok gyülekezete, s még talán a fûtôk is, azok, akiknek ez az egyetlen feladata... Mennyi segíteni sietô szándék, mennyi lendület és felelôsségtudat és — micsoda energiapocsékolás! De kitalálták! Ki bizony! Csak azt nem tudták kitalálni, hogyan lehetne ezt a sok elfecsérelt energiát átalakítani — mondjuk — hôvé. Annyi hôvé, amennyivel legalább három megyében jó 20 fokra felfûthetnék a didergô tömbházi lakásokat. Az idôrôl — az elfecséreltrôl — nem beszélünk, hiszen — nem kétséges — azt is mi fizetjük, akárcsak az alaposan földuzzasztott (dollárosított!) energia árát, de mi fizetjük az ilyen hômérsékleten élettérnek alkalmatlan lakások hidegének következményeit is... meg a kormány minden impotenciájának és alkalmatlanságának deficitjét. Igaz, fölmelegíthet bennünket ez a tudat, hogy a túlméretezett parlament házában, a kormányhivatalokban az „értünk" dolgozók ingujjra vetkôzve tevékenykedhetnek a legvadabb télben is. Igaz, ez az ingujjra vetkôzés lehetôség azt is bizonyítja, hogy lám, ez a fûtési feladat meg is oldható! Úgyhogy teljesen fölösleges az elnöki izgalom, a sebtében összecsôdített kormányülés, a parlamenti tûzpárbaj, a megoldás végül is igen egyszerû: szólani kell a fûtôknek: hé, fiúk, alá kell gyújtani a kazánoknak! És egyszerûbb lenne az egész, ha a parlament óriás házában felgyülemlet tapasztalatot az országra is kiterjesztenék, és máshol is olyan fûtôket alkalmaznának, akik saját maguktól is tudják a feladatukat...
Persze, azt sem ártana megoldani, hogy aki fizet, az szólhasson a fûtônek: rágyújtani! De így, hogy mi fizetünk, és valaki más mondja meg a mikor és hogyant, lám, a lehetô legrosszabb. A hozzáértô fûtôk alkalmazása is csak úgy érhetne valamit, ha a fûtô a fûtés arányában kapná a fizetését (persze, az igazgatója is)! Más szóval: ahogyan teljesíti feladatát. Mert ha a lakásban 20 C-foknak kell lennie, de csak 12–13 fokra sikerül a „fûtés", amennyi tavaly, tavalyelôtt, meg azelôtt hálószobánkban volt télen végig, akkor igazság szerint a cég kellene fizessen a fagyasztott fogyasztóknak! Az üzletben ugyanis, ha egy kiló húst kérünk az eladótól, de ô csak húsz dekát tud összekaparni, nem is kíván(hat)ja el, hogy egy kiló árát fizessük ki! Igaz, ahhoz, hogy ez így is legyen, nekünk, vásárlóknak (fogyasztóknak) is ismernünk kellene ez irányú jogainkat. Csak annak kell (szabad) kifizetni az ellenértékét, amit — kilóban, literben, köbméterben, kalóriában — meg is kaptunk! Bár, ha mi, fogyasztók igazán ismernénk jogainkat, és kijártuk volna a demokrácia iskoláját is, még azt is visszaperelnénk a fûtôktôl, amit az utóbbi 20–25 évben így, ezzel a csodálatos (kiló helyett dekás) módszerrel elloptak tôlünk.
Györgyfalva felé zötykölôdve a kanyargos úton hamar beleununk a párás, nyirkos táj látványába. A lecsupaszított földek, felszálló varjak helyett a kavicsos utat figyeljük feszülten, és megkönnyebbült szusszanással nyugtázunk minden kikerült gödröt, elkerült rázkódást. Az erdôt várjuk, azt a rövidke útszakaszt, ahol az aszfalt tükörsima, és ha száguldani nem is, de legalább nyugodtan lehet tovagördülni a falu bejáratáig. Mert csupán két és fél percet tart a kényelmes kocsikázás, a falu utcája már a megszokott, talán emberemlékezet óta változatlanul hepehupás, hosszú szárazságok után is sárgödrökkel. Az útépítést legalább két éve nem folytatták, és eszembe jut, milyen várakozással teli örömmel számítottunk sokan arra, hogy ezt az oly közeli falut egy járható úttal kössük végre, és talán sokak irigykedô bosszúságára, városunkhoz.
Nem sokkal késôbb néném tiszta szobájában melegszem, és a pattogó tûz mellett meghallgatom és kicsit el is csodálkozom azon, hogy nem hagyománytiszteletbôl ropog, pattog a fa a barna csempekályhában. Valamikor, annak is már pár éve, nagy buzgósággal kezdtek hozzá a pénzgyûjtéshez a gázmûvek illetékesei, a tartózkodókat meg szegényeket is meggyôzték a gázbevezetésnek nemcsak szükségességérôl, hanem az ezáltal a szolgáltatás által nyújtott kényelemrôl és takarékosságról is. A hideg beálltával már gondoskodni kellett tûzifáról, az elhozatallal, behordással együtt háromszázezer lejt költöttek, és ez a mennyiség alig elég egy hónapra. És mi van a megígért gázzal? Lefektették a csöveket, eljutottak vele a faluba is, de a bekötés még várat magára. Leálltak a munkával, miután a két-három millió lejes díjat jó elôre beszedték a lakosságtól. Az ok vagy indok ismeretlen, nem tartották érdemesnek tudatni azt a legilletékesebbekkel, a befizetôkkel. Szerényen, cseppet sem követelôzve jut eszünkbe, hogy az a pénz akár kamatozhatott is volna valahol. Mindez hazai szokás és megszokott beletörôdés kérdése is, hogy elôbb fizetünk, aztán megint fizetünk, kölcsön kérünk, de újból fizetünk, aztán elvárjuk és türelmesen kivárjuk, hogy az ígéretbôl valóság váljék, legalább egy szerzôdés komolyságának megfelelôen.
Valamikori tanácsülések lelkesült hangulata jut eszembe ilyenkor, azok a pillanatok, amikor a nagy ígérgetések elhangzanak. Valamilyen megpályázott programon vagy segélyen vagy költségvetésen keresztül bizonyos összeget utalnak ki, elkészülnek a tervvel és a felméréssel, gyûléseken ki- és feldolgozzák a témát, felszólalnak, elôadásokat tartanak, öntelten jóváhagynak és megszavaznak, megígérnek és megkezdenek, majd a színjátéknak vége szakad ezzel a bevezetô felvonással. A kivitelezés egy új vígjáték különálló fejezete, amelyet nem szokás követni, sem befejezni. Legkevésbé nevetni lehet rajta. Ígérni kell, mert muszáj, a végrehajtás helyett pótcselekvésként behajtják a díjakat, majd merényletnek tûnô bátorság afelôl érdeklôdni, mikor lesz bármi is az ígéretbôl. A legegyszerûbb és mindig kézenfekvô válasz természetesen a pénzalap hiánya.
De hadd maradjunk, illetve térjünk vissza a melegedésre. Míg a gázfûtés lehetôségének hiánya egyfajta kiadásra és bosszúságra kényszerít egyeseket, addig a „kaloriferesen" melegedô városi lakosság legszívesebben lemondana a valamikor civilizált körítést megtestesítô, kényelmes fûtésrôl. A probléma kettôs. A távfûtéses hálózatban levôk egyrészt éppen azt kifogásolják, amit ez jelentett vagy jelentenie kellett volna — a kényelmes és biztonságos meleget, másrészt a melegítésért felszámolt díjakat, amelyek a tömbházlakók nagy részének megfizethetetlenné válnak az egyéb díjak és illetékek kiegyenlítése mellett. És mivel ez a két tényezô — szolgáltatás vagyis melegítés és ennek a díja — furcsamód ellentmondásban állnak, hiszen egyre kevésbé melegek azok a fûtôtestek, miközben egyre kitartóbban növelik az árakat, sokan lemondanának a melegítésrôl csak azért, hogy ne keveredjenek fizetésképtelenségbe. Úgy tûnik, túlságosan eltávolodott a döntéshozás szintje attól a rétegtôl, ahol valósággá válnak a többé-kevésbé rossz és életképtelen elképzelések. Egy több tízmilliós szintû jövedelem bûvkörében már elképzelhetetlen és egyáltalán kényelmetlen tudomásul venni a félmillió lej körüli vagy alatti keresetûek tengôdését. Éppen ezért a fûtési költségek kifizetésének megsegítésére hozott kormánydöntés sem igen éri el azt a hatást, amelyet hivatott lenne teljesíteni.
A különbözô jövedelemhatárok alapján meghatározott és megítélt téli pénzsegély minden igyekezet ellenére jogtalanul és alaptalanul hátrányba szorít sok olyan embert, akik bár túllépik azt a bizonyos jövedelemszintet, a megélhetésük ennek ellenére napról napra bizonytalanabb. Gondolok itt az egyedül élô nyugdíjasokra, akikre pár lej miatt már nem érvényes az úgynevezett fûtéspénz. Mire költségeiket kifizetik, a téli álmon kívül nemigen marad számukra választási lehetôség. És folytathatnám a példát azokkal a munkanélküliekkel, akik a segély mellett egy darabig a végkielégítést is felveszik. Havi jövedelmük így valóban alaposan megugrik a fûtési segélyhez „megengedett" értékhez képest. Amennyiben ezeket a segélyeket rendeltetésük szerint ítéljük meg, tehát kegyelempénzként értékeljük a közeli teljes kisemmizettség elôtt, indokolatlannak tûnik a segély megtagadása, tehát az ilyen helyzetben levô emberek hátrányba helyezése. De végeredményben ez az aprócska segély is semmiség a családok jövedelmét felemésztô számtalan illeték mellett. És ha belegondolunk, már a jövô nyár díjmentes melegének és világításának sem tudunk majd kellôképpen örvendeni.
A megértô lélek
A tegnap ismét megpillantottam azt a nôt, akit szerinte egyedül csak én értek meg. Az autóbusz kivilágított ablakában úszott sápadt arca. Rosszkedvû voltam, és örültem, hogy az ablak mögül nem láthat engem, hiszen akkor rögtön felrebbenne és integetni kezdene, hogy leszáll az elsô megállónál, siessek oda. S utána belém karolva húzna is magával, s egész este hallgatnom kellene, hogy újra kifosztották, s most csupasz lélekkel állt elôttem, mert a hitét, az emberi bizalmát rabolták el! S mindjárt cigarettát venne elô a táskájából, és remegve kattogtatná öngyújtóját, mint aki száz apró golyót röpít egymás után a fejébe, s végül kimerülten, könnyezve nézne rám: istenem, ha nem beszélgetné ki magát, a fájdalmát egy ilyen megértô embernek, akkor ô... igazán megölné magát.
Az elsô pillanatban mindig nevetés ingerel, mert legtöbbször oly gyermeteg módon szedik rá ezt a gyámoltalan teremtést, hogy szinte hihetetlen; de aztán erôt veszek magamon, és tanácsokat adok, hogyan óvja magát a szélhámosoktól, tapintatosan említem a gyöngéit, amelyek szoknyapecérek hálójába sodorják, ô meg csak néz azzal a hálából kiviruló mosolyával, ahogyan Mária Magdolna mosolyoghatott a megtisztulás reményében, amikor húsa és lelke egyszerre izzott, és a bujaság érzése összefonódott benne az áhítattal. Ilyenkor néha kedvem volna a lehetôség kínálta helyzet szerint viselkedni, s annyi végighallgatott szerelmi kaland után gyöngéden végigsimítani a nyakán, az arcán, de a szándéknál mindig megtorpanok. Hiszen, ha megölelném, még ha öröme telnék is benne, többé nem lenne, akinek elsírdogálja a fájdalmát, holott neki épp reám van szüksége. Épp reám, aki talán tisztának, erkölcsösnek látom ôt, és fôként megértem...
Egyébként azt gyanítom, hogy eléggé gyakori az olyan nô, akit egyedül csak én értek meg, és egyedül csak te, barátom... Vagy egyedül csak ô. S higgyétek el, bizalma oly megtisztelô, hogy kár volna visszaélni vele...
Kétes hízelgés
Elismerésként szokták mondani poétalányoknak, írónôknek: szerencsére e munkán nem érzik, hogy nô írta. Pedig kétes hízelgés ez, s máig sem értem, hogy mit kellene egy nônek alkotás közben saját énjébôl rejtegetnie, ahelyett, hogy minél többet mutasson fel abból. Talán ne borzongjon a mélységtôl, amelyet ô maga teremtett, vagy ne támaszkodjon a tarka felszín oszlopának csevegô kedéllyel? Oly követelmények ezek, amelyeknek a férfiak is csak ritkán tudnak ellenállni, eleget tenni. Mi azonban, ha a kínlódás hevében csorogni kezd a tollunk, franciásan könnyedek és szellemesek vagyunk, ugyebár, s ha egy homályos gödörbe mutatunk, pokoli mélységeket tárunk fel...
Ily merev elhatárolás után ne csodálkozzunk, ha a szépnem nadrágot visel, cigarettázik, és káromkodásaiban is igyekszik utánozni bennünket. Elvégre mi vagyunk a hibásak, ha még ma is csak ily külsôdleges jegyekben látjuk a különbséget nô és férfi között...
Szerdán délután tartotta rendes havi ülését a dési városi tanács. Amint azt Barabási Ferenc RMDSZ-tanácsostól megtudtuk, három napirendi pontot tárgyaltak meg.
Elôször a Termia Távfûtési Vállalat beszámolója hangzott el, amelyet I. Urianu, a vállalat menedzsere terjesztett elô. Ebbôl kiderült, a Termiának 2,7 milliárd lej állt rendelkezésére javításokra. Az összegbôl nem futotta minden esedékes és szükséges tatarozási és korszerûsítési munkálat elvégzésére, így Dés hôközpontjai különbözô állapotban vannak. Az Ecaterina Teodoroiu utcai kettes számú hôközpont jelenleg is javítás alatt áll. A Május 1. utcai egyes számú központ különleges helyzetben van, ugyanis a 12 évvel ezelôtt földbe épített csôrendszert — bár negyven százalékban megrongálódott — nem tudták kicserélni, mivel fölötte illegálisan épített garázsok állnak. Elônyös helyzetben vannak azok, akik a rózsahegyi hatos és hetes számú hôközpont szolgáltatásait veszik igénybe, itt ugyanis 700 méternyi csövet sikerült nagyon jó minôségû vezetékkel kicserélni, amelynek a hôvesztesége csupán 0,5 százalék. A menedzser azt is elmondta, sajnos, lesznek fûtetlenül maradó lakások Désen. Bizonyos esetekben maguk a lakosok kérik a fûtés lezárását, máskor a vállalat kénytelen lezárni azt fizetôképtelenség miatt. A Termia gazdasági vezetôje elismerte, hogy mindezek mellett lesznek a vállalat hibájából fûtetlenül maradó lakások is, hiszen nem tudtak minden javítást-korszerûsítést végrehajtani (mint például a Május 1. utcai egyes számú központ esetében). Bár meghaladja a vállalat hatáskörét, I. Urianu elképzelhetônek tartja, hogy gázimportálásra kényszerüljenek a télen, ami többletkiadást jelent, hiszen az import földgáz 20–40 százalékkal drágább.
Második napirendi pontként a helyi adók és illetékek megállapítására került sor. 2000-ben változatlan marad a magántulajdonú lakások adója, míg a jogi személyek tulajdonában lévô ingatlanokért az eddigi 0,5 helyett 1 százalék lesz az adó (kiszámításánál az ingatlan leltári értékét veszik alapul). A magánszemélyek tulajdonát képezô telkekért, zónák szerint az alábbi illetékeket kell kifizetni: A zóna 1200 lej/m2, B zóna 1100 lej/m2, C zóna 700 lej/m2, D zóna 370 lej/m2. A személygépkocsik helyi adója 18 ezerrôl 20 ezer lejre emelkedik, a traktorok esetében 24 ezerrôl 32 ezerre, 5 tonnás utánfutók illetéke 114 ezer helyett 140 ezer lej lesz.
Szintén szerdán szavazták meg a város parkolóinak elektronikus parkolóórákkal való ellátását. A felszerelést egy német cég szolgáltatja, a beruházás értéke 60 ezer német márka. A szerzôdést a jövô héten kötik meg, tíz évre. A bevétel 30 százaléka a német céget illeti. A parkolási díj óránként 2500 lej. A parkolóórákat még ebben az évben elhelyezik.
A reformáció ünnepe alkalmából Désen a jövôre konfirmáló fiatalok féléves vizsgájára — elôvizsgájára — kerül sor. Ezt a részleges vizsgát a szülôk kérésére tartják, a fiatalok tehermentesítése érdekében, akik közül sokan jövôre fejezik be a nyolcadik osztályt, és képességvizsgán kell részt venniük. A megoldás azért is dicséretes, mert így a fiataloknak alkalmuk adódik az egyház és a Biblia tanításainak pontosabb és részletesebb megismerésére, elsajátítására. A 47 fiatal tulajdonképpeni ünnepélyes konfirmálására 2000-ben, virágvasárnapkor kerül sor. Az október 31-i eseményen fellép az egyházközség vegyes kórusa.
Az Európai Unió (EU) 1995 decemberében javasolta egy csatlakozást elôkészítô program kidolgozását a tagjelölt országok: Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Magyarország, Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia számára. Így jelent meg egy Mezôgazdasági és Vidékfejlesztési Program, amit az EU 1999/1260-as számú rendelete hagyott jóvá. E közösségi támogatásnak meg kell felelnie a Csatlakozási Partnerség keretében megfogalmazott feltételeknek (demokrácia, jogrend, emberi jogok, mûködô piacgazdaság, a tagsággal járó elkötelezettségek teljesítése), és elsôsorban a következôkre vonatkozik:
— hozzájárulás a közösségi vívmányok végrehajtásához a közös agrárpolitika és az ehhez kapcsolódó politikák vonatkoztatásában;
— a tagjelölt országok mezôgazdaságának és vidéki területeinek fenntartható felzárkóztatása során jelentkezô elsôdleges és speciális problémák megoldására.
A SAPARD-rendelet (Special Accession Programme for Agriculture and Rural Development) 2000–2006. között, 7 éven át 150 millió euró vissza nem térítendô támogatást nyújt Romániának. Ehhez az összeghez hozzáadódik a román kormány hozzájárulása is, ami a támogatás 25%-át jelenti, vagyis 37,5 millió eurót. Tudni kell, hogy az EU-hozzájárulás értéke a teljes jogosult közpénzráfordítás 75%-át érheti el, míg a támogatás 25%-át a román kormánynak kell biztosítani. A program közös befektetést jelent, mivel a program által biztosított anyagi támogatáshoz egyforma mértékben (50%) kell hozzájárulnia pénzügyileg a pályázónak. Tehát a jövedelemtermelô beruházások eseten a közpénzráfordítás legfeljebb a teljes jogosult költségek 50%-át érheti el, melybôl az EU hozzájárulása legfeljebb 75% lehet, viszont az EU-finanszírozás elérheti a teljes jogosult költségek 100%-át is, ha a programban javasolt szaktanácsadásról, tájékoztatásról van szó.
Az EU 1999/1960. rendelete alapján pénzbeni támogatást nyújt a mezôgazdasági és vidékfejlesztés terén a következôkre:
— mezôgazdasági üzemekben történô beruházás;
— mezôgazdasági és halászati termékek feldolgozásának és értékesítésének javítása;
— a minôség ellenôrzése, állat- és növényegészségügyi ellenôrzések feltételeinek javítása, az élelmiszerek jobb minôsége a fogyasztóvédelem érdekében;
— környezetkímélô és tájfenntartást célzó mezôgazdasági termelési módszerek;
— alternatív jövedelemszerzést biztosító gazdasági tevékenységek fejlesztése;
— mezôgaszdasági dolgozók átmeneti mentesítô szolgálatának és farmigazgatási szolgáltatásoknak a beindítása;
— gazdálkodói csoportok létrehozása;
— falufejlesztés és felújítás, a vidék tárgyi és szellemi örökségének védelme és megôrzése;
— földtulajdon-értéknövelés és birtokszerkezet-korszerûsítés, újraparcellázás;
— ingatlannyilvántartás kialakítása és korszerûsítése;
— szakképzés fejlesztése;
— a vidéki infrastruktúra fejlesztése és korszerûsítése;
— a mezôgazdasági vízkészlet-gazdálkodás fejlesztése;
— erdészet, beleértve a mezôgazdasági területek erdôsítését, magántulajdonban levô erdôgazdaságokba történô beruházásokat, erdészeti termékek feldolgozását és értékesítését;
— szaktanácsadás, tájékoztatás az ezen rendeletben foglalt intézkedésekhez, beleértve a program elôkészítését és monitoringját elôsegítô tanulmányokat, valamint a közvélemény tájékoztatását.
Pályázatok alapján ebbôl a programból támogatásban részesülnek: vállalkozási engedéllyel rendelkezô fizikai-magán személyek, termelôk, farmerek, jogi személyek, egyesületek, szövetkezetek, önkormányzatok, nem kormányzati- szervezetek.
Az érdeklôdôk, bôvebb felvilágosításért, forduljanak az RMDSZ Ügyvezetô Elnökség gazdasági fôosztály munkatársaihoz, akik a 414-890-es telefonon érhetôk el.
Siralmas helyzetben található a szamosújvári kórház is. Elavult állománya és a pénzhiány mind nehezebbé teszi az orvosi ellátást. Azonban többsége két vonatindulás között végzi munkáját (ha ilyen esetben egyáltalán lehet beszélni minôségi orvosi ellátásról). Jól fog tehát a külföldi segítség, támogatás.
Az elmúlt napokban a városi kórház szakosztályait két külföldi küldöttség is felkereste. A hannoveri vendégek nem érkeztek üres kézzel, gyógyszert és orvosi mûszereket adományoztak a helyi egészségügyi intézményeknek (ideértve a kórházhoz tartozó tíz községi rendelôt is). Az elmúlt idôszakban ismét a Szamos menti kisvárosban jártak a melki (Ausztria) kórház szakemberei, akik immár ötödik alkalommal keresik fel a külföldi segítségre szoruló vidéki kiskórházat. Ôk ezúttal inkább tanácsokkal szolgálhattak, de jövôre már több támogatást ígértek.
• Mérgezôanyag engedély nélküli tárolása és felhasználása, valamint a munkavédelmi szabályok megszegése a vád Ioan Mihai Rotar (41), a tordai Sadacit Prodcom Kft. tulajdonosa ellen. A cég, amelyet a vegyészmérnök 1994-ben alapított, szervetlen kémiai anyagok forgalmazásával foglalkozik. A Sadacit Prodcom tavaly a hipo-gyártásba is belekezdett, a fehérítôszer alapanyagát, a folyékony klórt a Râmnicu Vâlcea-i Oltchimtól szerezte be. Engedélye nem volt, s ráadásul a munkavédelmi elôírásokat sem tartotta be. A rendôrségi ellenôrzés idején a 287,8 tonna klórból már csak 29 tonna maradt (a többit felhasználták). A 67 millió lej értékû vegyianyagot lefoglalták, valószínûleg elkobozzák. Rotar a vádak ellen szabadlábon védkezhet, a Btk. szerint 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetést kaphat.
• Aranyosgyéresi munkabaleset áldozatáról kapott értesítést a rendôrség október 27-én, szerdán este 10 órakor. A vasúti sínekhez érkezô helyszínelô csoportban az ügyészség és a munkavédelmisek képviselôje is részt vett. A nyomozás kiderítette, hogy Petru Bozdog, a Sodronyipar 43 éves anyagmozgatója (nôs, két gyermek apja) a vagonok alá került és szörnyethalt.
• Kisgyerek halálát jelentette szerdán a mentôszolgálat. A halott kislány a Mehedinti utcában volt. Az ellenôrzés kiderítette: L. A.-ról van szó, 1 éves és 7 hónapos, anyjával és más nomád cigánycsaláddal együtt a bükki erdô szélén élt. A kislány társaival játszott, édesanyja egy bölcsô mellett talált rá (úgy tûnik, hogy a nyakát ütötte meg a tákolmányban). Az anya egy üzletbe vitte a gyereket, onnan értesítették a mentôt. Az orvosok már nem segíthettek, csak a halált állapíthatták meg. Más adatok nincsenek a gyerekrôl és szüleirôl, anyja sem a saját, sem gyermeke születésének idôpontját nem tudta meghatározni. Külsérelmi nyomokat nem észleltek az áldozaton, felboncolják.
A kolozsvári Stanca Szülészeti klinikán dr. prof. Costin Nicolae, a kórház vezetô igazgatója új szolgáltatási központot nyitott meg szerdán, amely a menopauzás nôk számára szándékszik tanácsadással, segítséggel szolgálni.
A menopauza beáltával kellemetlen tünetek, mellékhatások léphetnek fel. Ezek egyike a csontritkulás, amely fôleg idôsebb korban, eséskor lehet végzetes. A központ — mondotta dr. Nicolae Costin — tanácsokkal látja el az érintett nôket a csontritkulás megelôzése érdekében.
A szerdai megnyitón az osteoporózist megelôzô gyógyszert is bemutatták. Costin professzor szerint az ország minden nagyobb városában be kellene indítani ilyen központot, hiszen a nôk számára amennyire fontos az évi rákszûrési vizsgálat, legalább akkora jelentôséget bír a csontritkulás ellenôrzése is.
Röviden a tartalomból:
— Dr. Szabó Sándor agrármérnök beszámol arról, hogy végre hazánkban is elkezdôdött a biogazdák ellenôrzése;
— Dr. Sebôk M. Péter ny. egyetemi tanár a biogazdálkodás megszervezésének feltételeirôl cikkezik;
— Lôrincz Piroska agrármérnök, a Kolozs megyei Mezôgazdasági Tanácsadó Hivatal munkatársa biokertészeti tanácsokkal szolgál;
— Avram Fritiu mérnök, a kolozsvári Agrártudományi és Állatorvosi Egyetem asszisztense a biológiai gazdálkodás elveirôl és technikájáról ír;
— Makkay József türei környezetvédô kezdeményezésrôl cikkez;
— Dr. Balogh Gábor nyugalmazott egyetemi tanár a veszélyes, mérgezô anyagokról ír, amelyek az állati termékekben találhatók;
— Bódis András, a Bioterra felelôs szerkesztôje az elmúlt nyáron népes hazai csoporttal Svájcba látogatott. Errôl számol be a lap 21. oldalán;
— Dr. Cornel Man egyetemi tanár a biotej termelésének ökológiai feltételeirôl értekezik;
— Dr. Szalay László a környezet indikátorait mutatja be.
Ma reggeltôl a Szabadságra emlékeztetô formátumban, új lapszerkezettel jelenik meg a Transilvania Jurnal. Florin Danciu igazgató elmondta, hogy a lapot az önálló jogi személyiségû Jurnal Media Cluj adja ki, 6 megyében terjesztik, 16 oldal regionális, 1 oldal kolozsvári helyi híreket tartalmaz. Hasonló testvérlapjai brassói és temesvári székhellyel jelennek meg. A kolozsvári szerkesztôségben dolgozik az egykori Ziarul de Cluj több munkatársa is.
Hogyha olvasóink még emlékeznek rá, a Ziarult tavaly, nyárutón indította a svájci Ringier csoport. A többnyire friss és dinamikus pályakezdôkbôl összeállt szerkesztôség elegáns kertvárosi villában, átlag feletti fizetésekkel, luxuskörülmények között, igen szép szakmai reményekkel kezdhette meg munkáját. A lapprofilt is készen kapták: színes, illusztrált, laza hírmagazin, könnyen fogyasztható bulvárlap stílus, még a jó ízlés határán belül.
A Ziarul egyéves évfordulóján már a legnagyobb példányszámú kolozsvári román napilapnak hirdethette magát. És mégis, derült égbôl villámcsapás: az ünnepségek után alig néhány napra a Ringier elôvette és felülvizsgálta az üzleti tervét. A többi, országos lapjára gondolt, és elgondolkodott: kolozsvári piacvezetônek lenni nagyon szép, de pénzügyileg viszonylagos dolog. Az önfenntartás és a profittermelés képességét konkrét számokban mérik. A gazdasági helyzet olyan, amilyen. Csak az
elektronikus média terjeszkedik, az írott sajtó helyi piaca tartósan szûkülôben. És rövid távon ez már így is marad. A tapasztalt külföldi befektetô elgondolkodott és döntött: minden elôzetes bejelentés nélkül, egyik napról a másikra kolozsvári lapját megszüntette...
A csapat viszont nem hagyta magát: új munkahelyet keresett. Keresett és talált. Ismét el lehet indulni, szerencsét lehet próbálni...
Hogy utána mi lesz, azt majd igen gyorsan eldönti az idô.
Vagy az olvasók és a reklámozók pénztárcája.
Amelynek, sajnos, egymással szakmai szolidaritásban, de piaci versengésben is, valamenyien kiszolgáltatottjai vagyunk.
Október 18-án fegyveres férfi rabolt ki egy, az Üllôi úton lévô OTP bankfiókot, közvetlenül zárás után. Az odaérkezô rendôrökkel tûzpárbajba keveredett, feltehetôen meg is sebesült, mert a járdán vérnyomokat találtak. A rabló szürke zakót és nadrágot viselt, rikító sárga haja volt. Az elsô hivatalos adatok szerint a zsákmány 10 millió forint, a budapesti sajtó viszont 60 millió forintról tud.
Másnap a viszkis (vigyázat, ez bejegyzett márkanév!) ügyvédje, Magyar György elmondta: a rablást ügyfele, Ambrus Attila követte el. A viszkis egy Interneten (http://extra.hu/viszkis/) forgalmazott trikót küldött ügyvédjének, melyen a következô szöveg állt: „Korrupt zsaruk nem fogtok el. Whiskys–BM 29–1". A régebbi eredmény filctollal volt kijavítva. A trikó postásáról az ügyvéd nem kívánt nyilatkozni, de megerôsítette: nincs állandó kapcsolatban Attilával.
Magyar György állításait a BRFK is megerôsítette. Az OTP-fiókban készült videofelvételek és az elhangzott tanúvallomások alapján jutottak arra a következtetésre: feltételezhetôen Ambrus Attila követte el a rablást.
A népi hôs lényegében 1999. július 10-én délelôtt „született", amikor Ambrus Attilának sikerült megszökni a (BRFK) Gyorskocsi utcai fogdájából. A gyergyószentmiklósi származú 32 éves hokis a 29 rablás alkalmával, 5 és fél év alatt, 52 165 450 forintot szerzett — havonta átlagosan 1 millió 900 ezer forintot. Nevét onnan kapta, hogy minden rablás elôtt, szinte rituális szokásként, elfogyasztott egy pohár whiskyt. Azóta egy életrajzi könyv jelent meg, a történet filmes jogaiért egy amerikai cég már jelentkezett, kis játékfigurát akar valaki faragni belôle, egy osztrák cég vele reklámoztatná energiaitalát, még rap zenés CD kiadását is tervezgették. Az Interneten pedig egymást váltják a pro és anti viszkis honlapok.
Sokan szeretnék tudni, hol tartózkodik Ambrus Attila. „Hiányában" ügyvédjét, Magyar Györgyöt kerestük meg:
— Miért vállalta Ambrus Attila ügyét?
— Mikor én az ügyet elvállaltam, akkor Attila már fogoly volt, és volt már védôügyvédje is. A hozzátartozók kerestek meg, azt mondták, hogy Attilának hatékonyabb védelemre lenne szüksége, mert ô nem „mindennapi" ember. Több feltételt fogalmaztam meg: át akartam olvasni az iratokat, találkozni vele személyesen is. Ugyanakkor meg akartam hallgatni, mit mondanak róla barátai, közvetlen környezete. Miután minden feltételem teljesült, úgy véltem, hogy melléálhatok, mert a dologban nagyon sok a szakmai kihívás.
— Személyes találkozásukkor milyen benyomást tett önre Ambrus Attila?
— Nagyon szuggesztív figura, de én mögé látok és megértem ôt. 25 éves ügyvédi gyakorlattal a hátam mögött látom, hogy az ügynek fontos a pszichológiai oldala. Láttam, hogy hol a gond: ô Romániából átkerült, és itt Magyarországon nem szeretett volna az utolsók között lenni. Ehhez viszont pénz kell. Úgy ismertem meg ôt, mint aki a bûn útjára is lép azért, hogy jobb életformája legyen, mint ami megadatott neki.
— Székely virtusa miatt talán?
— Cselekedetein rögtön lehet látni, hogy ô egy hobó, vagabond gyerek. Miközben elolvastam a vallomásokat és ismerkedtem a nyomozati anyaggal — mint tudjuk, ô minden balhét beismert —, beszéltem barátaival, ismerôseivel, rájöttem, hogy ô olyan „játékos típus", aki nem ismeri a veszélyt, vállalja mindig és minden körülmények között cselekedeteinek következményeit. Erre szokták mondani, hogy egy „tökös góbé".
— Milyen összegû honoráriumban egyeztek meg?
— Az volt az egyezség, hogy én nem kérek ügyvédi honoráriumot, csupán a felmerülô költségek térítését kértem. Egy bizonyos összeget a hozzátartozók már letétbe is helyeztek.
— De azért csak számolt az adandó népszerûséggel, kitüntetett sajtófigyelemmel...
— Mikor elvállaltam az ügyet, akkor még nem lehetett világosan látni, hogy a sajtóban ekkora népszerûségre tesz az ügy — meg én — is szert. Hiszen elôre nem tudta senki, hogy Attila meg fog szökni. Tudtam, hogy az ügynek lesz bizonyos fokú publicitása, majd amikor a bíróság elé kerülünk az üggyel, de nem ilyen hamar. Az ingyenes publicitás miatt nem haragudtam, hisz nem annyira büntetôjogi szempontból érdekelt az ügy, hanem annak társadalmi, politikai összefüggései miatt vállaltam az ügyet.
— Holnap milyen ítéletet hirdetne a bíróság?
— Egyértelmûen azt, hogy bûnös. Büntetése pedig a jelenlegi stádiumban pedig 8–9 év között várható.
— Mivel magyarázható a viszkis egyre növekvô népszerûsége?
— Szerintem ez már szociológiai kérdés, szociológiai jelenséggé nôtte ki magát. A népszerûsége mögött elsôsorban az van, hogy ô bátran vállalja a cselekedeteit, nem úgy mint egyes korrupt bûnözôk, akik a nagy pénzekre ráülnek, eltüntetik, majd bújkálnak. Attila kiáll és elmondja: vállalom, amit tettem. Másfelôl népszerûsége a magyar rendôrség népszerûtlenségére is épül.
— Attilának a szökése óta hogyan változott meg élete?
— Harmincfelé kell figyelmen, meg kell felelnem az ügyvédi etika általános szabályainak, az általános moralitás szabályainak, a védô feladatainak, a sajtónak, a rendôrségnek. Eléggé koncentrált feladatot jelent, sokkal többet mint gondoltam volna. Hiszen én egy rablónak a védelmét vállaltam el, nem egy nemzeti hôsnek a jogi képviseletét.
— Fog-e még rabolni?
— Nagyon remélem, hogy nem. Ha igazak a rendôrségi hírek és jelentôs összeghez jutott, van remény arra, hogy befejezheti.
— Tippeljen: mikor fogja el a rendôrség Attilát?
— Nem tudok én tippelni, én neki szurkolok!
— A rendôrség a nyomravezetônek egymillióról ötmillióra emelte a jutalmat. Ez ön szerint mit jelent?
— Szerintem a rendôrség már annyi blamát és fricskát kapott az orrára viszkis-ügyben, hogy nagyon el akarja fogni már. A váltságdíj felemelése azt jelenti, hogy kiemelt feladattá vált az ügy. Már így is kiemelt veszélyességû volt, hisz nem sokan szoktak megszökni a rendôrség orra elôl. Négy hónapja nem fogták el, ô pedig mégis veszi a bátorságot, és amikor más menekülne, ô tovább balhézik, trikókat, üzeneteket küld és mutatja, hogy ô még mindig itt van.
— Hol tartózkodik jelenleg Attila?
— Elképzelésem sincs róla... Lehet, hogy már külföldön van?
1993. január 22. XI. Villányi út 72. — postahivatal, 460 000 forint
1993. március 12. II., Hûvösvölgyi út 137. — postahivatal, 667 000 forint
1993. május 3. IV., Árpád út 75. — Budapest Tourist, 1 800 000 forint
1993. augusztus 28. VII., Orczy út 44. — postahivatal, 3 300 000 forint
1993. szeptember 7. XVII., Pesti út — Nagykáta és Vidéke Takarékszövetkezet,3 500 000 forint
1993. november 3. Nyugati téri aluljáró — Budapest Tourist, sikertelen kísérlet
1993. december 27. XI., Villányi út 52. — Kolibri utazási iroda, 407 000 forint
1994. február 2. I., Mária tér 1. — Mór és Vidéke Takarékszövetkezet, 1 000 000 forint
1994. március 21. IX., Ráday utca 59. — Bakonyvidéke Takarékszövetkezet, 4 562 450 forint
1994. július 21. VI., Ó utca 15. — Eurotours utazási iroda, 800 000 forint
1995. január 12. IX., Ráday utca 59. Bakonyvidéke Takarékszövetkezet, 2 800 000 forint
1995. július 27. III., Lajos utca 68. — Pilisvörösvár és Vidéke Takarékszövetkezet, 2 800 000 forint
1996. március 25. XI., Kemenes utca 1. — Postahivatal, 9 539 000 forint
1996. augusztus 29. XI., Fehérvári út — postafiók, 5 500 000 forint
1996. szeptember 24. XXII., Grassalkovich út 128. — OTP, 9 00 000 forint
1996. november 21. Budakeszi — OTP, 13 600 000 forint
1997. január 15. Budakeszi OTP, 7 090 000 forint
1997. március 10. Békásmegyer — OTP, 9 635 000 forint
1997. március 10. Kelenföldi pályaudvar — postahivatal, 3 965 000 forint
1997. május 29. XXIII., Grassalkovich út 128. — OTP, 28 000 000 forint
1997. december 16. XXIII., Grassalkovich út 128. — OTP, 11 000 000 forint
1998. február 5. XI., Irinyi utca — OTP, 5 000 000 forint
1998. március 11. Békásmegyer — OTP, 5 000 000 forint
1999. január 5. Kôbánya, Újhegy sétány — OTP, 240 000 forint
1999. január 15. II., Frankel Leó utca — OTP, 18 000 000 forint (ekkor fogták el, s ezt a pénzt megtalálták nála)
A vizsgálati fogságból való megszökése, azaz 1999. július 10. után elkövetett rablások:
1999. július 29. XXIII. kerület Grassalkovich út 128. — OTP több mint
2 000 000 forint (ezt is utólag, a trikós üzenettel vállalta)
1999. október 18. XVIII. kerület Üllôi út — OTP, mintegy 47 000 000 forint.
A Monostor negyedi Mehedinti utca 15. szám alatt van az Idôsek Közösségi Otthona.
Dr. Dan Baciu, az alapítvány elnöke elmondta, hogy Romániában nem létezik idôsek otthoni gondozása, de olyan nappali otthon sem, ahol napközben lehetnek. 1996–98 között az észak-karolinai Duke-egyetem meghívottjaként alkalma volt meglátogatni néhány ilyen intézményt. Hazatérve az foglalkoztatta, miként lehetne Kolozsváron is hasonló központot létesíteni és gerontológiai programot kidolgozni családi orvosok, szociális gondozók és egészségügyi asszisztensek számára. Kolozsváron eddig egy ilyen otthon mûködött, egyedül élô, anyagi lehetôség nélkül maradt embereknek adhatott menedéket. Ám a helyek száma korlátozott.
Emiatt hozta létre 1998 márciusában az Öregek Gondozása Alapítványt, amelynek célkitûzése az összetettebb orvosi-pszichológiai-szociális gondok megoldása. A nappali központ létrehozása volt az elsô lépés, azóta közösségi központtá fejlôdtek. Már nemcsak az idôs embereknek nyújtanak segítséget, de a problémás fiataloknak is. A legtöbb esetben a fiataloknál is az emocionális támogatás hiánya, a családdal és a pedagógusokkal való kommunikációs képtelenség, a magány okozza a legtöbb gondot.
Az otthon igazgatója, dr. Tudor Simionescu elmondta, hogy 5 általános orvos, 11 egészségügyi asszisztens, 2 szociális gondozó, 5 pszichológus, 2 gyógytornatanár és sok más kategóriájú önkéntes fejti ki itt a tevékenységét. Közel hatszáz tagjuk van. Naponta mintegy 60–70 a látogató.
Újdonság számba menô szolgáltatás az idôs betegek otthoni gondozása. Itt elsôsorban azok jöhetnek számításba, akik kórházból kikerülve további felügyeletre és ápolásra szorulnak, a mozgásképtelen öregek, illetve akik olyan különleges ápolásra szorulnak, amit a családtagok nem képesek megoldani. Ebben a munkacsoportban 7 egészségügyi asszisztens, 4 kinetoterapeuta, 1 pszichológus-logopédus, 12 ápoló és 2 általános orvos dolgozik. Tudoran Ana, a munkacsoport koordinátora, elmondta, hogy betegeik a szolgáltatási díj egyharmadát fizetik, de az orvosi felszereléseket, mint fecskendô, injekciós tû, fásli, egyszeri használatú betét, szonda, tolókocsi, járókeret stb. az alapítvány ingyen bocsátja a rászorulók rendelkezésére. Az otthoni gondozás tulajdonképpen szakápolás, éppen ezért bizonyos fokú képzettség szükséges hozzá. A családi orvos dönti el, kik szorulnak ilyen jellegû ápolásra. Ennek alapján választják ki a technikai, a hollisztikus ápolást is. Az asszisztensek önállóan dolgoznak a beteg otthonában.
Maga a gondozás fél-, illetve három órára szabott. Vannak alapgondozók, akik higiéniai szolgáltatást végeznek. Az ápolók igyekeznek együttmûködni a családtagokkal, és megtanítani ôket bizonyos alapismeretekre.
Egy egészségügyi csoport palliatív (a tüneteket enyhítô) gondozással foglalkozik. A csoport irányítója dr. Hica Ileana, aki együttmûködik az onkológiai intézettel. A programot anyagilag a hazai Máltai Szeretetszolgálat támogatja. Eddig 220 beteget gondoztak, amibôl 40 kapott paliatív kezelést.
Corina Breban az otthon pszichológusa elmondta, hogy az öregek idônként olyan szociális-társadalmi, vagy akár családi gondokba ütköznek, amit képtelenek maguk megoldani. Az egyéni beszélgetéssel, a csoportterápiával könnyítenek a lelki gondokon. Az élet alkonyán mindenkinek szüksége van társaságra, új ismeretségekre, egy olyan helyre, ahol biztonságban érezheti magát, és ahol gondjait, panaszait meg is hallgatják. Zenés lelki lazítás, csoportos hipnotikus lazítás is szerepel terápiájukban. Mindez újdonság, de a programba bevontak szeretik.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup |
9170/9250 |
16 870/16 970 |
|
Agrárbank |
8970/9260 |
16 785/16 950 |
|
Román Kereskedelmi Bank |
9014/9251 |
16 800/16 900 |
|
Román Nemzeti Bank |
9049 |
16 843 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 69/71, a márka 8900/9100, a dollár pedig 16 700/16 900 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9170/9250, az amerikai dollár 16 870/16 970, az olasz líra 9,14/9,30, az osztrák schilling 1280/1355 lejbe kerül.
Romániai látogatása során az államelnökkel és Radu Vasile miniszterelnökkel, valamint ellenzéki pártok vezetôivel találkozott Gunter Verhaugen, az Európai Unió kibôvítéséért felelôs európai biztosa csütörtökön. Verhaugen azt nyilatkozta, bízik abban, hogy Románia képes lesz teljesíteni az EU által megszabott feltételeket. Verhaugen megemlítette, az EU két feltételt szabott: az árva gyermekek helyzetének javítását szolgáló állami költségvetési források felkutatása, valamint gazdasági haladás. Az európai biztos elmondta, új információkkal tér meg romániai látogatásáról. Következtetése, hogy az európai hatóságok bízhatnak Romániában, mert az ország a helyes úton halad. Verhaugen ugyanakkor nemzeti összhangot vár el a román politikai szervezetektôl a csatlakozást illetôen. Az Európai Bizottság vételezte Emil Constantinescunak és Radu Vasilénak az árva gyermekek ügyében írt közös levelét, és úgy véli, ezt a problémát gyorsan és hatékonyan kell megoldani. A nagyvállalatokat illetôen Verhaugen elmondta, konkrét javaslatot tesz Radu Vasile miniszterelnöknek a makrogazdasági reform ösztönzésére. A biztos továbbá azt is elmondta, az EU a térség biztonsága szempontjából kulcsfontosságúnak tartja Romániát, kiemelve, hogy az Eu-nak egyenesen érdeke Románia csatlakozása.
Akik faanyagot, fákat, díszfákat és karácsonyfának való fenyôt az áru származását igazoló szükséges iratok nélkül árusítanak,
1 200 000 és kétmillió lej közötti büntetéssel sújthatók, döntötték el csütörtökön a képviselôk. Ez a büntetés alkalmazható azokra a személyekre is, akik égô cigarettát, gyufát dobálnak el erdôben, valamint azokat is sújtja, akik erdôsítési munkálatok során az országos katalógusban megjelölt használható vetômagtól eltérô anyagot használnak. Az állam tulajdonát képezô erdôk fáinak megrongálása esetén 800 ezer és 1 200 000 lej közötti büntetés róható ki. A képviselôknek nem sikerült megegyezniük a fogyasztható gombák, erdei gyümölcsök és gyógynövények gyûjtôire és árusítóira kiróható büntetések felôl.
A Nemzetközi Valutaalappal (IMF) kötött készenléti hitelszerzôdés feltételeit Románia ez alkalommal sem tartotta maradéktalanul tiszteletben. A pénzügyminisztérium nem szerezte meg azt a külföldi magánkölcsönt, amelytôl a hitelcsomag második részletének átutalása függ, és a korábbi fogadkozás ellenére a kabinet úgy döntött, megemeli néhány alkalmazotti kategória bérét.
Ez utóbbiak között a rendôrség és a hadsereg fô helyen szerepel. Megfigyelôk szerint a katonák fizetésemelésével a koalíciós pártok a jövô évi választási kampánynak adóznak. Csakhogy az efféle egyoldalú béremelések könnyen láncreakciót válthatnak ki, a társadalmi stabilitást veszélyeztetik. A költségvetési hiány oldaláról is bajok mutatkoznak. Ezek fô oka az, hogy a kormány úgy döntött, továbbra is szubvencionálja a lakosság fûtési költségeit, ami körülbelül 400 milliárd lej többletkiadást okoz.
Az IMF-nek a napokban kell döntenie a hitelcsomag második részletének felszabadításáról. Radu Vasile kormányfô derûlátóan azt nyilatkozta: reméli, hogy az IMF-fel sikerül kompromisszumos megoldást találni. A miniszterelnök szerint három vitás kérdésben kell a partnereknek megegyezniük. Ezek a katonák bére, az Agrárbank (Banca Agricolã) szanálása és a mezôgazdasági üzemanyagra kibocsátott kuponok finanszírozása.
Vasile elmondta: levélben magyarázták el az IMF-nek a meghozott intézkedések fontosságát. Úgy vélte, legrosszabb esetben a tárgyalásokat januárra halasztják. — Az a gond — fogalmazott a kormányfô —, hogy az IMF megütközött a nemzetvédelmi szektorbeliek fizetésemelésén, mert ez az intézkedés bizonyos mértékben érinti a költségvetést. Vasile ennek ellenére továbbra is támogatja a katonaság bérkiegészítését.
Traian Decebal Remes szerint van esély arra, hogy az IMF lemond arról a korábbi feltételrôl, hogy Románia külföldi magánhitelt szerezzen. A pénzügyminiszter rámutatott: a fûtésre szánt 400 milliárd lejes hiányt a pótköltségvetés is tükrözte, s azt az elmúlt idôszak — útadó 300 milliárdos és társadalombiztosítási járulék 100 milliárdos — többletbevételébôl fedezik.
A nemzetvédelmieknek és a belügyieknek biztosított béremelés jövôre 7500 milliárd lejes többletkiadást feltételez, ám ennek csaknem fele visszatér a költségvetéshez — mondta Remes.
A Román Nemzeti Bank elnöke is kompromisszumos megoldásra számít. Mugur Isãrescu szerint jövôre sem kell Romániában bevezetni a valutatanácsot, a nemzeti bank valutatartaléka nemsokára eléri majd a kétmilliárd dollárt, s az ország pénzügyi mutatói sok tekintetben jobbak az IMF-fel kötött szerzôdésben rögzítetteknél.
A bankelnök kijelentette: az sem okozna különösebb gondot, ha az IMF-hitel második részletét januárban kapnánk meg. — Romániának nincs is mit keresnie azok között az államok között, amelyek esetében a készenléti hitelek átutalását külföldi magánkölcsönök felvételétôl teszik függôvé — mondta. Ennek ellenére, az utóbbi hónapokban Románia 600 millió dollárnyi kölcsönt szerzett más forrásokból, s így 200 millió dollárral nagyobb valutatartalékkal rendelkezik, mint azt az IMF-fel kötött szerzôdés elôirányozta — tette hozzá.
Petre Roman szenátusi elnök is azon a véleményen volt, hogy a készenléti hitelcsomag második részletének elhalasztása nem okozna az országnak túlságosan nagy gondot, ám mindenképp befolyásolná viszonyát a Világbankkal és az Európai Unióval.
Tegnap a szenátus elfogadta az állandó bürónak azt a döntését, amelynek értelmében a ház havonta egyszer pénteken is rendes ülést tart. A plénum eldöntötte tehát, hogy november és december elsô péntekén a szenátorok napirendre tûzött törvénytervezeteket vitassanak meg.
A Mediafax jelentése szerint „külföldön felfogadott zsoldosokkal tanítja rendre a romániai Piatra Neamt polgármestere a város renitens cigányait".
Hírügynökségi jelentés szerint a Piatra Neamt-i polgármesternek problémája támadt a város egyik kerületében élô romákkal. Az év elején lemondott tisztségérôl két romák lakta tömbház lakóbizottsági elnöke, mivel a ház lakói megverték. A megüresedett helyre a város hiába hirdetett pályázatot, senki nem merte a feladatot elvállalni.
A város polgármesterének ekkor támadt az a mentôötlete, hogy a szomszédos Moldovai Köztársaságból „szakembereket" hozasson: az afganisztáni és a csecsen háborúkat megjárt két veteránt fogadott fel zsoldosnak.
— A feladat az volt, hogy érjék el: a környék legyen tiszta és elegáns, szûnjenek meg a botrányok, a lakók fizessenek idôben a fûtésért, és hozzák helyre azt, amit megrongáltak. A két volt tiszt a hét elején állt munkába, és máris komoly eredményeket ért el — újságolta elégedetten Ion Rotaru polgármester.
— Nem kellett vernünk a cigányokat, vannak újabb módszereink is a meggyôzésre — nyilatkoztak szerényen, de szakmai büszkeséggel a zsoldosok a hírügynökségnek. Mint mondták, ez a munka sokkal könnyebb korábbi feladataiknál.
A zsoldosok „eddigi tevékenységének köszönhetôen a cigányok lakta tömbházak környékén most nyugalom uralkodik, sôt, az egyik házat a lakók már kiseperték, és az épület körül felhalmozódott szemetet is elhordták" — írta a Mediafax.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |