1999. szeptember 8.
(XI. évfolyam, 209. szám)

Szeptember 15-tôl új vezetôje lesz a kolozsvári magyar fôkonzulátusnak: a magyar külügyminisztérium visszavonta Bitay Károly megbízatását és Alföldi Lászlót nevezte ki az intézmény élére. A hírt Sipos Ilona fôkonzulhelyettes is megerôsítette. A diplomata arról nem tudott tájékoztatni, hogy a magyar külügy mivel indokolta ez irányú döntését. — A magyar diplomatáknak a kihelyezése kettôtôl öt évig szól, a külügyminisztériumnak pedig bármikor jogában áll a külképviselet tagjait visszahívni. Sipos Ilonának arról nem volt tudomása, hogy ô, illetve Soltész Levente konzul megmaradnak-e tisztségükben vagy sem, egyelôre csak Bitay Károly visszahívásáról volt szó — mondotta.

Alföldi László ismerôsként tér vissza Kolozsvárra, a ’80-as években ugyanis konzuli tisztséget töltött be a városunkban mûködô magyar fôkonzulátuson. Mint ismeretes, tevékenységüknek a Ceausescu-rezsim vetett véget 1988-ban, kiutasítva a fôkonzulátus tagjait az országból.

Sz. K.

A kormány és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) képviselôi között a héten tervezett megbeszélések próbaköve kétségtelenül az idei pótköltségvetés lesz. A pénzügyminisztériumtól a különbözô költségvetési támogatást élvezô intézmények és minisztériumok máris saját büdzséik megemelését követelik, hiszen a tavasszal elkészített változatban általuk kapott támogatás jelentôs részét már felélték. Az IMF azonban ragaszkodik hozzá, hogy a készenléti hitelszerzôdésben vállalt költségvetési hiányt Románia ne lépje túl, s ez mindenképp meghatározza a pótköltségvetési osztogatások lehetôségeit.

A költségvetési hiány már augusztus végén 40 százalékkal meghaladta az egész évre tervezett összeget. Az évi költségvetés szerint augusztus végéig az államkasszának 86 862,1 milliárd lejnyi jövedelme helyett csupán 61 217,2 milliárd lej folyt be. A legtöbb pénzt, 18 620,4 milliárd lejt az áfa-befizetések tették ki, ezt a nyereségadó követte 10 884,1 milliárddal. A privatizáció csak 7759,1 milliárd lejt hozott a konyhára, míg a béradókból a költségvetésnek 6418 milliárd lejes jövedelme származott. A többi pénz a jövedéki adók, a vámkifizetések és a belföldön kitermelt földgáz- és kôolajadók behajtásából származott.

A bevételekbôl 47 445,8 milliárd lejt a költségvetési szektor fenntartására fordítottak, a többit, 22 793,4 milliárd lejt pedig a belsô adósságszolgálat, azaz a belsô adósság kamatai vitte el. A belsô adósság teljes összege egyébként 53 730,3 milliárd lejt tesz ki. A hatalmas adósság annak köszönhetô, hogy a pénzügyminisztériumnak nem sikerült külföldi hiteleket szereznie, s emiatt kénytelen volt jórészt 100 százaléknál is magasabb kamatra a belföldi pénzpiacról kölcsönöket felvenni.

Nem kizárt, hogy az IMF tárgyalói a kiadások további csökkentését, a bevételek növelését és új bevételi források (értsd: adók) bevezetését fogják szorgalmazni. Az IMF szakértôi úgy vélik, hogy amennyiben a szükséges megszorító intézkedések elmaradnak, jövôre az ország költségvetése még az ideinél is nehezebb helyzetbe kerülhet. Ezért is ragaszkodnak ahhoz, hogy az eredeti 2 százalékról utólag 3,9 százalékra módosított költségvetési hiányt a pótköltségvetés tovább ne növelje.

A matematika–informatika karon, a matematika, az informatika, illetve a matematika–informatika szakokon az idén egyetlen írásbeli vizsga volt. Kása Zoltán professzortól megtudtuk: ebben az évben többszörös volt a túljelentkezés: a 350 helyre 770 jelentkeztek. — Meg kell említenem, hogy idén 120 olimpikon oklevelét fogadtuk el vizsga helyett, amire maximális osztályzatot adtunk. A magyar tagozaton meghirdetett 70 helyre húsz tantárgyverseny-gyôztes jelentkezett. Legkésôbb pénteken meglesz az eredményhirdetés is — nyilatkozta lapunknak a professzor.

A matematika–informatika kar után a kémia–biológiára felvételizôket kérdeztük: az általános vélemény az volt, hogy a két tantárgyból kapott teszt nagyon nehéznek bizonyult, a három óra megoldási idô pedig elég kevés.

A Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémiára felvételizôk már maguk mögött tudhatják az utóbbi napok izgalmait, hiszen az eredményhirdetés is megtörtént már. A textil szakra jelentkezô N. É. véleménye szerint a felvételi vizsga közepes nehézségû volt. „Számomra a mappabemutatás, tehát az interjú és a képelemzés volt nehezebb."

A felvételi díjak — mint ismeretes — 250 és 500 ezer lej között ingadoztak. Körkérdésünk során kiderült: a Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémián 300 ezer lejt, a történelem–filozófia karon 350 ezer lejt, a filológián 400 ezer lejt, a szociális gondozói szakon 350 ezer lejt, a földrajzon pedig 35 dollárnak megfelelô lejt kértek el a beiratkozótól.

B. M., S. M., Sz. J.

Az RMDSZ szenátusi frakciója 1999. szeptember 7-én elemezte a földtörvénynek a képviselôházban elfogadott változatát, és úgy értékelte, hogy a koalíciós egyezségek további tiszteletben tartása esetén ez a törvény az elállamosított föld- és erdôterületek visszaadását biztosítja. Anélkül, hogy lemondaná a további módosítások lehetôségérôl, a szenátusi frakció egy ellenszavazattal úgy döntött, hogy ezt a törvénytervezetet támogatja. Mivel dr. Csapó József szenátor az RMDSZ közös álláspontjának képviseletét nem vállalta, a frakció visszahívta a szenátus mezôgazdasági szakbizottságából, ami egyúttal a szakbizottsági alelnöki tisztség megvonását is jelenti. A mezôgazdasági szakbizottság alelnöki tisztségébe a szenátusi frakció Szabó Károly szenátort delegálta. A munkaügyi bizottság alelnöki tisztségét mostantól Németh Csaba foglalja el — idézi az RMDSZ-tájékoztató a Verestóy Attila frakcióvezetô által közzétett közleményt.

Markó Béla szövetségi elnök összehívta a Szövetségi Képviselôk Tanácsának ülését Marosvásárhelyre, 1999. szeptember 18-ra, szombat reggel 9 órára, a Kultúrpalota nagytermébe. Az SZKT Állandó Bizottsága a következô napirendet javasolja: A szövetségi elnök politikai tájékoztatója; A Szabályzatfelügyelô Bizottság mûködési szabályzatának megvitatása és elfogadása; Az Etikai Bizottság mûködési szabályzatának megvitatása és elfogadása; A belsô választásokra vonatkozó határozattervezet megvitatása és elfogadása; Az önkormányzati választásokra vonatkozó határozattervezet megvitatása és elfogadása; Az önkormányzati választások megszervezésével és lebonyolításával megbízott bizottság kinevezésére és mûködésére vonatkozó határozattervezet megvitatása és elfogadása; Interpellációk.

Elôtte egy nappal Kolozsváron ülésezik a Szövetségi Egyeztetô Tanács péntek délután 3 órakor, a Protestáns Teológia Bethlen Termében. A SZET Állandó Bizottsága a következô napirendet javasolja: A szövetségi elnök politikai tájékoztatója; Az új mandátumok igazolása, valamint a Nagy F. István ügyvezetô alelnöki kinevezése után megüresedett hely betöltése; A SZET mûködési szabályzatának megvitatása és elfogadása; Az Illyés Közalapítvány romániai alkuratóriuma által a szaktestületekkel kapcsolatban hozott döntés ismertetése, valamint megbeszélése a szaktestületek megújításának procedúrájáról; Különfélék.

A keddi plénumon a képviselôk elfogadták a munkakonfliktusok megoldásáról rendelkezô törvénytervezetet, ama dokumentumok egyikét, amelyeket a négy nagy szakszervezeti szövetség követelt márciusban.

Eszerint a szolidaritási sztrájk nem lehet hosszabb egy napnál, a figyelmeztetô sztrájk idôtartama nem haladhatja meg a két órát, és öt nappal kell megelôznie az általános sztrájkot, amelyet csak abban az esetben robbanthatnak ki, ha minden más megoldás csôdöt mondott, és amennyiben annak idôpontját 48 órával hamarabb a vállalat vezetôségének tudomására hozzák. Háromtól tízmillió lejig büntetendô az a személy, aki erôszakkal sztrájkra vagy a sztrájk megtörésére kényszerít.

A kiskeresetû családok rendelkezésére bocsátott szociális lakások kérdése immár több ízben szóba került a városi tanácsban. Ioan Pop szociáldemokrata tanácsos úgy véli, hogy a magas költségek és a hosszadalmas kivitelezés miatt a lakásépítés helyett a helyhatóságnak a már meglévô házak megvásárlására kéne összpontosítania. — Az ingatlanügynökségek segítségével rövid idôn belül lakáshoz lehetne juttatni a kiskeresetû családokat. A költségek alacsonyabbak lennének, a kéréseket szinte azonnal teljesíteni lehetne — nyilatkozta lapuknak Ioan Pop. A tanácsos határozattervezetet dolgoz ki ötletének kivitelezésére.

Boros János RMDSZ-tanácsos úgy véli, hogy a Habitat elnevezésû program segítségével aránylag rövid idôn belül fel lehetne építeni a barak típusú házakat. — A program lakásépítésre és nem vásárlásra vonatkozik. A házakat egy angol cég építené, a tanács a telket biztosítja. Jelenleg nincs pénzünk lakásvásárlásra, és szerintem ez a megoldás nem lenne olcsóbb — mondta.

K. O.

Korunk Galéria
Székely Géza kolozsvári grafikusmûvész kiállítása nyílik meg szeptember 10-én 13 órakor a Korunk folyóirat Nagy-Szamos (Iasilor) utca 14. szám alatti szerkesztôségében. Bevezetôt mond Takács Gábor. Cseh Katalin verseit Barta Enikô, a Szatmári Állami Magyar Színház mûvésznôje olvassa fel. A mûsorban fellépô Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Botár Gerô, Olimpiu Moldovan és Török Béla) Farkas Ödön I. vonósnégyesének II. és III. tételét adja elô.

A VALAHOL EURÓPÁBAN (fôszereplôk: Somlai Artúr és Gábor Miklós) címû film elsô részét vetítik szeptember 9-én, csütörtökön du. 4 órától a Párizs utca 17. szám alatti alsóvárosi RMDSZ-székházban.

VÁLASZTMÁNYI GYÛLÉST tart az RMDSZ hidelvi szervezete szeptember 9-én, csütörtökön du. 6 órától.

KÖZGYÛLÉST tart az RMDSZ belvárosi szervezete szeptember 9-én, csütörtökön du. 5 órától. Napirenden a megyei küldöttgyûlés problémáinak megbeszélése szerepel.

HAVI KÖZGYÛLÉSÉT TARTJA az RMDSZ Donát negyedi körzete szeptember 10-én, pénteken du. 6 órától a Vlahuta utca 14. szám alatti református imaházban. Az összejövetelen Irodalmi látkép Kolozsvárról címmel Létay Lajos tart elôadást, közremûködik Katona Éva színmûvésznô. Minden érdeklôdôt szívesen látnak.

A GH. DIMA ZENEAKADÉMIA ZENEKARA ÉS ANTIFÓNIA KÓRUSA (karmester Constantin Râpã) elôadásában a zenekedvelôk pénteken este fél 7 órakor a zeneakadémia hangversenytermében Walter Haupt: Ünnepi szvitjét hallgathatják meg, amelyet a zeneszerzô az új müncheni repülôtér avatóünnepségére szerzett.

A szeptember 10-én délelôtt 10 órakor kezdôdô háromnapos rendezvényen Benkô Levente megnyitóbeszéde után Gáspár Sándor Mûfajok az idô szorításában, Csép Sándor A romániai magyar sajtó ma — mûfajok a helyzet szorításában, Cseke Péter Mûfajok tegnap és ma, Bernáth László Mûfajok jövôje, Kövér Tamás Mûfajetika, Márványi Péter Rádióriport és rádiós, Boros Zoltán Mûfajok a tévében, Makkai János Saját anyag — átvett anyag címmel tartanak elôadást. Mûfaj és információ tematikával kerekasztal-megbeszélést tartanak, Mûfajok — pró és kontra tematikával pedig pódiumvita a napilapok fôszerkesztôivel. Moderátor Ágoston Hugó.

A szeptember 11-én 10 órai kezdettel a következô elôadásokra kerül sor: Szabó Tibor Információs kínálat — információs szükséglet — a HTMH szemszögébôl, Dorogi Sándor Az információ értéke és a sajtómûfajok, Cs. Bíró Attila Változó információ, Bátai Tibor Az információ útjai, Gózon István Az információtól a fogyasztóig, Lipovecz Iván Reklámpiac és szerkesztôség viszonya, Ionut Popescu Relatia redactiei cu piata de reclame, dr. Veress László, Tibád Zoltán Milyen a mûfajilag tiszta pályázat? — Újdonságok a pályázatok piacán.

Szeptember 12-én 10 órakor Bartha Csaba, Simon Attila A technika hatása a mûfajokra, Váradi Emil Internet és a hagyományos mûfajok. Délben 12 órakor táborzárás.

Amint a Szabadság is beszámolt róla, 1999. augusztus 24-én Kolozsváron megnyílt megyénk elsô Leányanya Központja. A központ létrehozásában jelentôs szerepet vállalt a Romániai World Vision keresztény-humanitárius szervezet.

A központ szálláshelyet biztosít gyermekes asszonyoknak, megelôzve ezzel a különbözô problémákkal küszködô anyák azon szándékát, hogy gyermeküket állami gondozásba adják. Céljaik a következôk: a gyermek állami gondozásba való elhelyezésének megelôzése; a gyermek–anya kapcsolat megerôsítése; a menhelyeken elhelyezett gyermekek számának csökkentése; segíteni az anyát és gyermekét a beilleszkedésben; munkahelyhez jutásban segíteni az anyát.

A központba való elhelyezéshez a következôk szükségesek: az anya azon elhatározása, hogy gyermekét megtartsa, Kolozs megyei lakhely, az anya rossz anyagi helyzete, vagy olyan családi konfliktusok, melyek arra kényszerítik, hogy elhagyja otthonát. Elsôbbségben részesülnek a diáklányok és azon egyetemisták, akik a terhesség utolsó harmadában vannak, vagy már van gyerekük.

Elutasítják azon anyák kérését, akik valamilyen bûncselekményért el voltak ítélve, vagy megvonták tôlük a szülôi jogokat, és gyermekük (gyermekeik) állami gondozásban van.

A Leányanya Központ a következô szolgáltatásokat nyújtja: az élelem és a szolgáltatások megtérítése, ingyenes orvosi ellátás, lakhely az anya és gyermeke számára, optimális körülmények a gyermek gondozásához. Ugyanakkor segítséget nyújtanak a családdal való kapcsolat újbóli felvevéséhez és a társadalomba való beilleszkedéshez. Ezeket a szolgáltatásokat 7–8 anya–gyermek páros veheti igénybe.

A központ megnyitása óta 12 kérvényt bíráltak felül, melyekbôl két esetben a család visszafogadta az anyát és gyermekét. Befogadta a központ az elsô kétgyermekes anyát, mindhárman könnyedén beilleszkedtek a programba. Most tárgyalnak még három kérvényrôl. Voltak olyan kérvények is, melyeket különbözô okokból elutasítottak.

A megyei Gyermekvédelmi Igazgatóságnak még ebben az évben szándékában áll egy újabb Leányanya Központot létesíteni Aranyosgyéresen.

Nánó Csaba

A forró július végi nyárban egy rendkívül jól szervezett, mély baráti légkört árasztó rendezvényen vettem részt. Nagykárolyban a SAY-YES Alapítvány vendége voltam, mely az idén harmadszorra osztotta ki a Maturus-díjat. A díjat „végzôs, érettségizô diákok kaphatják, pontosabban két diák: egy román és egy magyar tagozatos, érdem szerint pedig azok, akik eddigi iskolán kívüli tevékenységük során a legértékesebb, legmeggyôzôbb, legtermékenyebb kulturális, mûvészeti, közmûvelôdési tevékenységrôl, tehetségrôl, felkészültségrôl tesznek tanúbizonyságot, különös tekintettel a fiatalok alkotásaira. A díj és az iskolarendszeren kívül kimunkált tehetséget, a hasznosan, önmûveléssel eltöltött idôt hivatott elismerni."

A dísznövényre levélként felaggatott 2 x 1 000 000 lej értéke megsokszorozódott az idei 7 jelentkezô dolgozata, alkotásai és bemutatkozása révén. A nemzetközi zsûri (Döbrentei Ildikó Budapestrôl, Fülöp Fischer Ildikó, László Ferenc, Ovidiu Pecican Kolozsvárról, Sas Radu Marinescu Szatmárról) szemmel láthatóan kedvét lelte a versengôkben. Varietos delectat (népi) táncoló, festô, újságíró, manöken, üzletember és sport-jövôt álmodó fiatalok között válogattak.

Nekem, a trikolórpadok (stb.) városából jöttnek, különösen jólesett érezni, mintha a kisváros ünnepe felett a kékmezôs Európa-zászló lengedezett volna. Nem volt, nem éreztünk sem nyelvi, sem mentalitásbéli megtorpanásokat. Nemcsak a rangos zsûri, de a fiatalok is kedv és igény szerint váltották a szót magyarról románra, románról magyarra, sôt, világnyelvekbôl is jól vizsgáztak.

Kedves Say-yes alapítvány, igent mondunk az ilyenfajta rendezvényre!

És igent mondunk, nagybetûset, az alapítványt alapító vezetôkre. Enyedi Zsolt és Keresztesi Ildikó gyermekként kezdtek muzsikát tanulni Deák Endrétôl, majd lettek és maradtak a károlyi Collegium régizene együttes alaptagjai. Jó tíz évvel ezelôtt Kolozsvárt diákoskodtak: Zsolt matematika, Ildikó angol szakon. Végzés után összeházasodtak és döntés elôtt álltak: Budapesten próbáljanak-e szerencsét Levente Péterék biztatására, vagy engedjenek a bukaresti televízió magyar adása csábításának? Döntöttek: hazamentek. Most már kislányt, kisfiút nevelnek. Tanítanak, házat tataroznak, melyben koncert-szoba várja majd a régizenélô barátokat. Zsolt diáklapot hozott létre. A „Hepaj" diákszerkesztôi a Duna Televízió humorpályázatán elsô helyezést nyertek.

Alapítványuk révén két éve gyönyörû reneszánsz koncertet rendeztek a Károlyi-kastélyban a kolozsvári Amaryllis és a károlyi Collegium közremûködésével. Tavaly a Ruha Istvánt díszpolgárrá avató nagyszabású ünnepség fô szervezôi voltak. És íme, osztogatják a Maturus-díjakat. Nagykárolyban a vállalkozók, a helyi sajtó (mindegyre) Zsoltékra figyel.

Így is lehet. Zsolt és Ildikó megtalálta a módját. Szépen, derûsen élnek — idehaza.

László Bakk Anikó

A sepsiszentgyörgyi Junior Business Club és a Mercurius Gazdaságfejlesztési Szervezet újraindítja a Karrierbörze programját, mely hatékony módot kínál a vállalatoknak, hogy közvetlen kapcsolatba kerüljenek a felsôfokú végzetekkel és egyetemistákkal, a jövendôbeli, potenciális munkatársakkal. 1999-tôl a Karrierbörze hozzáférhetô az Interneten is. A program négy elembôl áll.

A Karrierbörze ’99 találkozó diplomások és egyetemisták állásbörzéje.

A Karrierbörze honlap (címe www.planet.ro/karrierborze) a diplomás munkaerôpiac állandó közvetítôje, itt minden információ megtalálható a programról.

A Karrierbörze Kiadvány tartalmazza az állásajánlatokat, és nyomtatott formában tájékoztatja az érdeklôdôket.

A kölcsönös tájékoztatás keretében a cégek ajánlatát eljuttatjuk a bejelentkezett álláskeresôknek, és címszavakban szakterületek és helységek szerint csoportosítva, feltesszük a karrierbörze honlapjára is. Jelenleg az adatbázisunkban 516 fiatal adatai találhatók.

Az idén negyedik alkalommal szervezik meg 1999. szeptember 10-én a Karrierbörze ’99 fórumot Sepsiszentgyörgyön a Szakszervezetek Mûvelôdési Házában. Ez az egynapos rendezvény lehetôséget teremt a vállalatok személyzeti ügyekben felelôs vezetôinek, hogy személyesen találkozzanak a munkatársjelöltjeikkel.

Ez évben elôször nagyobb ívû találkozót tartanak, meghívottak Brassó, Hargita, Kovászna és Maros megyei vállalatok képviselôi.

A Karrierbörze ’99 kapcsán is kiadják a Karrierbörze ’99 Katalógust, 2000 példányban, s a Karrierbörze helyszínén, illetve a diákszervezeteken és az ifjúsági irodákon keresztül, Románia és Magyarország területén terjesztik. A Karrierbörze ’99 Katalógus tartalmazza a bejelentkezô, de nem csak a fórumon részt vevô vállalatok állásajánlatait, gazdasági mutatóit, reklámját, emberi erôforrás-gazdálkodás adatait, követelményrendszerét.

A program céljai: Az információ közvetítése a cégek és a diplomás álláskeresôk között; szakmai együttmûködés kialakítása egyetemisták és vállalatok között; munkahelyek felkutatása a felsôfokú végzettek számára, valamint az adatbázis fejlesztése, amelybôl szolgátatnak a vállalatoknak.

A fórumra várhatóan 50 dinamikus vállalat érkezik a fent említett övezetbôl, és 250 fiatal diplomás részvételét tartják valószínûnek. A weblapon 85 cég jelenlétére és 1200 fiatal látogatására számítanak 1999. október 30-ig.

Mindenki tudja merre van Kolozsvár pataréti szemétégetô telepe. Az a szeméthegy, melynek bûzét kilométerekre szállítja a szél. A „domb" oldala helyenként már be van nôve fûvel, máshol meg tüzek gyúlnak ki és fennen hirdetik: itt van Kolozsvár gyehennája. A szeméttelepet út választja el a cigányok lakta kolóniától. Fából, nejlonzsákokból, — zacskókból összerakott barakkok, melyek ha máshol lennének, falucskára emlékeztetnének — utcákkal, házszámokkal, háziállatokkal, kötelekre kiteregetett ruhákkal. Gyermekzsivaj mindenütt: szemétbôl összegyûjtött üvegek, apróságok. Senki nem áll meg itt megnézni a koncentrációs táborokra emlékeztetô nyomortanyát. A sofôrök gondosan behúzzák ablakaikat, és alig várják, hogy elhagyják már ezt a füstölgô, bûzös területet. Talán arra gondolnak, hogyan létezhet egy ezredvégi város szomszédságában ilyen szeméttelep, mások meg arra, milyen jó, hogy nekik tiszta szoba, modern ház, friss levegô jutott, nem ennyi fertô, mint ezeknek az embereknek.

Autóból nézem végig én is mindezt. Tíz év körüli cigánygyermek szalad a gépkocsi mellett: rózsaszín táskát lenget a kezében. Rongyos és koszos, de az arcán valami ragyog. Egy olyan gyermeki öröm, amelyet nem lehet visszafojtani. Neki van egy táskája, és ennek annyira örül, hogy minden arrajárónak megmutogatja, szalad az autók után, önfeledten.

Akkor már nem éreztem a szemét émelyítô szagát, s a kolónia látványától sem lettem többé libabôrös: örvendtem. Örvendtem a gyermek pillanatnyi boldogságának.

Vasvári-Szabó Márta

Kolozsváron a holocaust elôtt egy nagyon erôs zsidó hitközség létezett, amely körülbelül 18 000 lelket számolt. A deportálások és munkaszolgálatok mondhatni elsöpörték a föld színérôl ezt a közösséget, mindössze nyolc százalékuk tért haza. A gyerekek és az öregek mind elpusztultak. A hazatértek megpróbálták újrakezdeni a hitközségi életet, de jött a kommunizmus, mely újabb kivándorlási hullámot eredményezet, ennek következtében nemcsak itt Kolozsváron, hanem az egész országban rendkívüli módon leapadt az izrealita vallásúak száma.

— Mennyire tehetô most a zsidók száma?

— Pontos kimutatásunk nincs, de országszerte mintegy 12–14 ezerre tehetô a lélekszámunk. Ami a kolozsvári hitközséget illeti, ennek jelenleg hozzávetôlegesen ötszáz tagja van. Közülük nem mind zsidó, a deportálások következtében, a háború utáni viszonyok miatt ugyanis meglehetôsen sok vegyes házasságot kötöttek. Azok, akiknek zsidó házastársuk elhunyt, csak szentimentális okokból fûzôdnek közösségünkhöz. Ha a hagyományos vallási kritériumokat vesszük alapul, akkor Kolozsvárott nincs több, mint háromszáz zsidó. A tragédia az, hogy ennek a lélekszámnak több mint 80 százaléka hetvenen felüli.

— Milyen tevékenységeket fejt ki az egyházközösség?

Meglehetôsen szerteágazó tevékenységet fejtünk ki. Az egyik terület természetesen a vallási-kultikus terület. A hitközségnek egyik létértelme az, hogy a hagyományos zsidó értékeket ápolja. Ez elsôsorban a vallás útján történik, ami a zsidó közösség legnagyobb összetartó ereje. Kolozsvárt négy nagy templomunk volt, abból jelenleg egy mûködik Van egy imaházunk is, amelyben inkább télen találkozunk. Sajnos, a templomba járók létszámához képest ennyi bôven elegendô. A zsidó vallási rítus szerint ahhoz, hogy egy istentiszteletet megtarthassanak, tíz férfi kell hogy jelen legyen. Hagyományosan minden este és reggel kellene istentiszteletet tartanunk, de ezt mi már nem tudjuk biztosítani. Ismétlem, már kevés a vallásos ember, sok az öreg és a beteg, és bizony hétköznap nehezen gyûl össze tíz férfi. Jelenleg hétfôn és kedden tartják az istentiszteletet. Szombatonként, ünnepekkor természetesen többen gyûlnek össze nosztalgiából, hagyománytiszteletbôl, és azért, mert a zsidó vallási életben ilyenkor emlékeznek meg az elhunytakról. Egy-egy ilyen gyászszertartáskor száz-százötvenen is eljönnek a templomba.

A rituális életnek egy másik összetevôje az étkezésben való úgynevezett „kóserség". A kolozsvári zsidó hitközségnek van egy étkezdéje, amely ebédet szolgál fel a rituális feltételeknek megfelelôen. Ezt fôleg a segélyezettek használják, de bárki elmehet oda, aki a hitközség tagja.

— Hogyan segítik még a rászorulókat?

— Bizonyos kritériumok alapján (betegség, kis jövedelem) az amerikai JOINT (Nemzetközi Zsidó Szervezet) közremûködésével a hitközség rendszeres segélyeket biztosít 35–40 tagjának. Ez lehet pénzbeli segély, ruházat, élelmiszer, gyógyszer és sok más egyéb. Van egy orvosi rendelônk is, ahova bármelyik tagunk ellátogathat, és kezelésben részesül. A hitközség szerves kapcsolatban áll a Zsidó Hitközségek Szövetségével is, amelynek a székhelye Bukarestben van. Mivel kevés anyagiakkal rendelkezünk, szinte teljes mértékben függünk a szövetségtôl.

Említettem, hogy kevés a fiatal, ennek ellenére van egy húsz-harminc tagból álló kórusunk, amelyik héber és zsidó dalokkal lép fel. Többségükben olyan fiatalokról van szó, akik vegyes házasságokban születtek, vagy a nagyszüleik voltak zsidók, és valamilyen érzelmi meggondolásból fontosnak tartják, hogy közeledjenek a hitközséghez.

— Beszélik-e Önök a héber nyelvet?

— Ez furcsa dolog a zsidóságnál: imáink fôleg régi héber nyelven vannak, és sokan, akik imádkoznak, nem is értik. Az erdélyi zsidók közül viszonylag kevésnek nem a magyar volt az anyanyelve. A héber nyelvet nagyon kevesen ismerik, ugyanígy a jiddist, amit régebben különösen a vallásosak és az ortodox zsidók használtak. Kevés ember van, aki még tud ezen a jiddis-német nyelven értekezni.

— Ön szerint mennyire veszélyeztetett a zsidó közösség megmaradása hazánkban?

— Ez nem veszély, ez bizonyosság. Sajnos, kevesen vagyunk, s leggyakrabban temetéseken találkozunk. Nagyon kevés az esélye annak, hogy a kivándoroltak hazatérjenek, így ez a közösség természetes úton elôbb-utóbb el fog tûnni. Célunk, hogy tevékenységünk során ezt a közösséget megtartsuk, amíg lehet.

— Sajnos, napjainkban is nem egy antiszemita megnyilvánulásnak vagyunk tanúi.

— Egyre több a szennylap, mely közösségünket mocskolja. Vannak kimondottan legionárius kiadványok is, és nemrég jelent meg az Atac de Cluj, amely szintén tele van antiszemita cikkekkel. Nálunk bárki bármit mondhat, nem vonják felelôsségre. A baj az, hogy néha a komolyabb lapok is megengednek maguknak ilyen antiszemita mocskolódásokat. A „Mein Kampf" a fôügyész beleegyezésével jelent meg, ami hihetetlen dolog.

— Antonescu szobrát is fel szeretnék állítani...

— Ez megint egy olyan anomália, ami csak itt történhet meg. Szerencsére a román értelmiségi elit nagy része is tiltakozik a hasonló megnyilvánulások ellen.

— Mi a helyzet az elkobzott s most visszaszolgáltatásra váró zsidó javakkal?

— A kolozsvári zsidó hitközség két ingatlant kap vissza. Az egyik a volt uszoda épülete a Tímár (Saguna) utcában, a másik egy sörgyár környéki ház, ahol valamikor zsidó imaház volt. Bár a visszaszolgáltatásra vonatkozó rendelet a Hivatalos Közlönyben is megjelent, semmi sem történt, ugyanis bírósági döntésre van szükség. Gyakorlatilag Kolozsváron egyetlen ingatlant sem szolgáltattak vissza közösségünknek.

A zsidók fogyó közössége Erdélynek, Romániának. Pedig jelentôs mértékben hozzájárultak a modern Románia megteremtéséhez, gazdasági, tudományos, kulturális szinten egyaránt. Valahogy meg kellene találni annak a módját, hogy ennek közösségnek az emléke megmaradjon azután is, miután tagjai eltûntek.

Nánó Csaba

Nyúlok a vaskilincshez, hogy kinyissam a vagon ajtaját. Kínlódok, de sehogysem sikerül. — Nem gondolja, hogy lábbal kéne nyitni? — von felelôsségre a hátam mögött türelmetlenkedô sötét bôrû. — Különben a következô állomáson sem szállunk le. — Rátaposok a kilincsre, s mint egy varázsszóra, engedni kezd az ajtó. — Milyen igaza van — fordulok vissza a lépcsôrôl, de már rohanok is keresztül a síneken, az alvinci állomás épületébe.

Hosszú sor, de fel sem tûnik. Elôremegyek, elnézést kérek, mondván, hogy nyolc perc múlva van a csatlakozásom, s nyújtom a pénzt a diákigazolvánnyal. Micsoda hiba. Még félúton van a kezem, mikor az ablak mögül kiordít rám valaki: nem megmondtam már százszor, hogy a galaci gyorsnak 150 perces késése van ? Bocsánat — mondom — nem láttam sehol sem kiírva — gondolva a nyugati országok állomásain levô kijelzôtáblákra, ahol lehet látni a vonatok érkezési, indulási idejét, a pontos idôt, a hômérsékletet stb.…, de a késést már kevésbé. Egyszerûen azért, mert ott a vonatok nem késnek. Ha pedig a gyors húsz percnél többet késik, a pénzt visszafizetik. De nálunk ? Itt külön pénztárakat kellene létesíteni, mert az emberek két sort állnának: egyszer mikor elindulnak (és megveszik a jegyet), másodszor mikor megérkeznek (és visszaigénylik a pénzt).

Mindezeket csak magamban mormolom, s közben megnyugszom: mégsem késtem le a vonatot. De meg is döbbenek, mert kiszámolom, hogy a 150 perc két és fél órát jelent. Most már van idôm — szólok a sorban állóknak. Elsomfordálok (mintha felsültem volna), s a sor végére kullogok. Negyedóra múlva sorra kerülök. (Úgy látszik, itt sem sietik el a jegyadást, s a kolozsvári háromnegyed órás jegyvásárlás jut eszembe.) Megint nyújtom az igazolványt, s akarom a pénzt is adni, de a kicsi, négyzet alakú lyukon keresztül repül kifelé az igazolványom. Lehajolok s kérdem: miért ? — Hát nem hallotta, hogy késése van a vonatnak? Nem adok semmiféle jegyet. Megismert — csodálkozom, hiszen az ablakon keresztül alig láttuk egymást, annyira mocskos volt. De rögtön ideges is leszek, mert tudom, hogy számon sem kérhetem ezt a hangot, hiszen jegyet elôbb-utóbb csak kell vennem.

Kimegyek tehát a levegôre, távol az állomástól leülök valamire (valamikor pad lehetett), s örvendek, hogy itt már csak a foszlányait hallom annak a balkáni népzenének, amely valamelyik bódéban bömböl. Miközben ülök, nézegetem a rendet, a tisztaságot s figyelem az embereket. Lassan felismerem sorstársaimat, akik ugyancsak a galaci gyorsot várják. A mellettem ülônek szerencséje van. Az övé, mondja, 70 percet késik, s szemmel láthatólag megkönnyebbül, amikor megtudja, hogy nekem viszont két és fél órát kell várnom.

Mérges leszek. Ôket nem idegesíti a kiszolgálási modor, a packázás, a késés, a hosszú sor, a nemtörôdömség, a rendetlenség, a mocsok, a ragacsos mûanyag szék a vonaton, a lábszagú vaskilincs, amelyik nem nyílik, a WC, ahova csak csukott cipôvel (lehetôleg magas szárúval) lehet belépni, mert minden úszik a …-ben ? Nem. S a tökmaghéjkupacokra leszek figyelmes, amelyek az idô múlásával tekintélyes dombokká növekedtek a padok körül.

Letelik az idô, s erôt gyûjtök, hogy a pénztárhoz induljak. Mikor odaérek, látom, más a jegyárus. Megkönnyebbülök, s nyugodtan kérem a jegyet Piski felé.

— Én az ön helyében nem vennék jegyet ! — mondja. — Miért? — lepôdök meg. — Hát, ki tudja, hogy mikor jön az a gyors, ha egyáltalán jön? Hirtelen a vadnyugati filmekre gondolok, ahol a vonat vagy jött vagy nem, vagy kirabolták vagy nem. Akkor ajánl valami mást? — fogom tréfára a dolgot. — Igen. Személyvonatot. — S mikor érkezik? — Mindjárt indul — mutat ki az ajtón —, adhatom a jegyet?

Rövid gondolkozás után bólintok, s jeggyel a kezemben rohanok a vágányok felé. Az már cseppet sem zavar, hogy a vonat a kettes vágány helyett a hármason van. Felülve megelégedve nyugtázom (hogy én is örüljek valaminek): milyen jó, hogy Kolozsváron nem vettem meg a galaci gyorsra is a jegyet. S közben államelnökünk gyermeknapi beszédére (felszólítása) gondolok: szeretnék valamivel több mosolyt az arcokra!

Somogyi Botond
(Romániai Magyar Szó)

Közel egy évtizede bombázzák a romániai magyar társadalom illetékesei — köztük jómagam is — a szülôket olyan jelszavakkal, amelyek arra biztatják ôket, hogy csemetéiket magyar tagozatra írassák. Nem vagyunk egyformák — minden család másképpen látja a magyar nyelvû oktatás jó és rossz oldalait: aki nyitott szemmel jár a mi kis erdélyi világunkban, jól tudja, sokan nem találják már magától értôdônek azt, hogy gyereküket magyar tagozatra írassák. Ennek legfôbb oka az a krónikus bizonytalanság, ami nagyon sok magyar jellegû tanintézmény felett ott lebeg. Az állandó bizonytalanságnak (mindig van valami, ami nem biztos: beindul vagy nem indul be a tagozat, lesz elég gyerek vagy nem lesz, van tankönyv — nincs tankönyv, van tanár — nincs tanár, engedélyezik — nem engedélyezik) a napokban több tucat magyar áldozata volt. A minap járt nálam például egy szülô, aki a lehetô legdühösebben felelôsségre vont, hogy miért „reklámozom" oly veszettül az anyanyelvi oktatást, ha a kisdiák elmegy elsô osztályba, és ott azzal várják, hogy izé, valamilyen okból kifolyólag nincs elég magyar nyelvû tankönyv! (Mint utóbb kiderült, menedzselési okok miatt alakult ki az áldatlan helyzet.) Ha már elsô osztályban — már elsô napokban — ilyen gondokkal küszködik a hazai magyar közoktatás, akkor el lehet képzelni, mi lesz késôbb, amikor, mondjuk, magyar egyetemre kerül a gyerek! — mondta felháborodottan a szülô.

A másik szülô azt üzente: miután olvasta lapunkban, hogy X Y óvónô milyen nagy szeretettel várja a magyar óvodásokat, döntött: átiratja ide gyerekét. El is ment ebbe az óvodába. Ott megtudta: a keresett óvónô Magyarországon kirándul, s csak holnap jön vissza, és különben is: azzal a két-három gyerekkel, akiknek itt hevernek az iratcsomói, nem valószínû, hogy az idén is lesz magyar tagozat. Kellene telefonálni, nem tudom kinek, hogy lássák, mi lesz... Erre fogta magát a szülô, és szépen visszavitte gyerekét a közeli román óvodába, ahol tudja, hogy kedvesen várják (az egyik román óvónô még egy kicsit tud is magyarul), és ahol nem kell mindig résen lenni, meg telefonálni, meg várni.

Aztán ott van a fordított eset. Annak a három-négy dési diáknak az esete, akiknek szülei tanácstalanul ácsorogtak a napokban a Traian Vuia Líceum udvarán, hiszen sehogy nem tudták megérteni, hogyan történhet meg manapság ilyesmi: nem teljesen tisztázott procedurális okok miatt nem tudják szülôvárosuk líceumának magyar tagozatára beíratni gyerekeiket!

Azoknak a szülôknek és diákoknak a véleményét sem tehetik ablakba a hazai közoktatásért felelôs intézmények, akik a nyolcadikosok újraelosztásának napján tudták meg, hogy a magyar tannyelvû inasiskolákról még semmit nem tudni. — Hogyhogy nem lehet azt még tudni? A román tagozaton miért lehet mindig mindent tudni, és a magyaron miért van mindig bizonytalanság? Ki garantálja nekünk, hogy amennyiben kivárjuk a magyar inasiskolát, nem telnek be a helyek a román tagozaton? És akkor mi lesz gyerekünkkel? — méltatlankodtak az érintett szülôk.

Persze, tudom: a legkönnyebb behunyt szemmel járni az emberek között. Lehetett is ezt tenni jó sokáig, pontosabban mindaddig, amíg a szülôk is rájöttek: a kiváló politikai tôkének bizonyuló magyar érdekeltségû egyetemek számának növekedésével (ma már nem tudni, melyik „magyar egyetemért" illik drukkolni: Babes–Bolyai? Petôfi–Schiller? Bolyai? Partium?) a közoktatásban is eljött a konkurencia ideje.

Ha ugyanis egy magyar tagozatos iskolában rossz pedagógusok, rossz menedzserek vannak, akkor a magyar szülôt már semmiféle piros-fehér- zöld szalagocska nem fogja visszatartani attól, hogy oda írassa a gyerekét, ahol rend van!

Szabó Csaba

Augusztus végén éber szendergés közben lépdelek az utcán, és egy percre feledni tudom az égett vas, az átforrósodott gumi meg a benzingáz szagát, mert azt képzelem, hogy séta közben valami távoli és különös kertbe tévedtem, amelynek közepén nyitott teaház kannái gôzölögnek. S mi minden vegyül ebbe az illatba! Kerti menta, jázmin, mannakôris, kakukkfû és más gyógynövények csodás kivonata. Oldalt pillantok, s ekkor látom, hogy egy üzlet ajtaja épp akkor csapódik be, elvágva egzotikus képzelgéseim fonalát, s csalódottan megállok.

Aztán kevés gondolkodás után belépek a mozaikkal kirakott, fából és vasból szerkesztett szentélybe, mint a reménykedés szigetére, amelyet profán dolog volna üzletnek nevezni, s már nem is tudom, mit keresek itt. Mielôtt azonban bármi is eszembe jutna, a helyiség hátsó részében, a teázó egyik asztalkája mellett szakállas, de gyermekképû ifjút veszek észre, aki térdelve, áhítatos szeretettel fogja kedvese kezét, a lány pedig kipirulva, meghatódva néz vissza rá három arasszal magasabbról, miközben a csészékbôl aranyló pára gyûrûzik. Nem tudom, mit suttog a fiú s milyen nyelven, és abban sem vagyok biztos, hogy megisszák-e a teát, vagy csupán el akarnak rejtôzni az illatos homályban.

De abban biztos vagyok, hogy viszonyuk meghatóan tiszta lehet, mint kezdet kezdetén volt az embereké, és a jelenet annyira meghat, hogy amikor fölocsúdom, szeretnék kiállni a teaház ajtajába, hogy megszólítsam a járókelôket:

„Íme, emberek, még nincs elveszve minden számunkra!... Tekintsétek ezeket az ifjakat, akik a szivarvégekkel, szeméttel, ingerült és otromba szavakkal teleszórt helyekrôl, az egymással szembekönyöklô páros unalmak helyérôl, a kihívó önhittség és a cinizmus helyeirôl, a kávéüledékbe sajtosodott közöny és tehetetlenség helyeirôl ide menekülve oltalmat kerestek és találtak a csillagánizs, a lángfa és harmatfû, az izsóp és a szagosmüge illatában, ahol talán Rousseau szellemeg!..."

Ezt szeretném mondani, de aztán tapintatosan félrefordulok, mintha nem láttam volna semmit, mert tudom, hogy a két fiatal szavaihoz most aligha illene valamit is hozzáadni. Végül így szólok hát a sárga köpenyes kiszolgálóhoz:

— Kérek egy csomag ezerjófût szívfájdalom ellen!...

Bálint Tibor

Olyan zötyögôs az út legnagyobb része Kolozsvár és Györgyfalva között, hogy az ember már- már felkészül lelkileg arra, hogy egy olyan vidéki hangulatú általános iskolát fog találni a közigazgatásilag Felekhez tartozó, másfél ezres lélekszámú színmagyar Györgyfalván, mint amilyenek az elszigetelt falvakban szoktak lenni.

Kellemes meglepetés éri viszont azokat, akik a Györgyfalvi Iskola kapuján belépnek. Az iskolaudvaron olyan ízléses, színes játszótér látványa ragadja meg a látogatót, hogy még a korszerû, mintaiskolákhoz szokott szem is elismerôen csillan fel. — A zwollei-i holland testvérgyülekezet segítségével tavaly kezdett el épülni ez a modern iskolai játszótér — mondta Kiss Sándor iskolaigazgató. — Az idén májusban készült el a házikós csúszda, a kötéllétra meg a könyökös vas-hintaló. Nemcsak a Magyarlétáról hozzánk került Polacsek Tímea és a Vajas Erzsébet által irányított 38 óvodás örvend ennek, hanem a nagyobbak is. Sôt, a hintákat le kell éjszakára vennünk, mert a falu vidám ifjúsága hamar felfedezte, milyen kényelmes ezeken egymás ölében ülni... Iskolánkban az I–III. osztály összevonva mûködik Egri Ibolya irányításával; a II–IV. osztályban 19-en vannak (tanítónô Veres Erzsébet). Van egy 5-ös lélekszámú román összevont elemi osztályunk is, amelynek Kun Irénke tanítónô az irányítója. A VI. és VIII. osztály 9, illetve 10 diákkal mûködik, de az V–VII. osztály — 13 diákkal — össze van vonva, annak ellenére hogy az elszigetelt települések esetében az iskoláknak joguk van arra, hogy már 5 diákkal osztályt indítsanak. Hiába kértük a tanfelügyelôségtôl azt, hogy az V–VII. osztályt válasszák ketté, nem egyeztek bele... Még ma sem értjük, miért? Megjegyzem: a Györgyfalvi Iskola, sôt maga a falu sem olyan település, ahol éppen hogy be lehet indítani egy-egy osztályt! Az idén megnôtt diákjaink száma, sôt, számításaink szerint Györgyfalván húsz újszülött keresztlevelébe kerül be az 1999-es évszám. Eddig legfeljebb tíz gyerek született évente. A település örömteli gyarapodásának kettôs oka van: a fiatalság elvándorlása leállt, és ezzel párhuzamosan megkezdôdött a kolozsváriak „beköltözése".

— A mintegy 8 kilométeres Kolozsvár–Györgyfalva útszakasz leaszfaltozása elônyére válna az iskolának?

— Olyannyira elônyére, hogy még szakiskolát is lehetne tervezni ide, hiszen Kolozsvárról hamarabb eljut Györgyfalvára az ember, mint például a Mãrãsti térrôl a Monostori negyedbe! A hetvenes években 22-szer fordult meg a Kolozsvárról érkezô busz Györgyfalván: ma csak négyszer...

Szabó Csaba

Országszerte több ezer áldozata van a járványoknak. Eddig agyhártyagyulladások, kötôhártya-gyulladások fordultak inkább elô, újabban a leptospirózis szedi áldozatait. Telefonos körkérdésünk: miért van olyan sok járvány mostanában?

Csoma Adél, tanuló: A szegénység és az emberek tudatlansága miatt van annyi járvány. Sok ember nem is tud ezekrôl a betegségekrôl, ezért nem is védekeznek ellene.

Elek É., nyugdíjas: A mocsok és a szegénység okozza a járványos megbetegedéseket. A tanügyben is, ahol dolgoztam, annak idején rengeteg volt a tetves, rühes gyerek. Régen nem éreztem a szegénység szagát, most már igen. Sokszor még mosószerre sem telik, nem csodálom, hogy a szerényebb életkörülmények között élô családoknál üti fel a fejét a betegség.

Gál Anna, nyugdíjas: Véleményem szerint a sok árvíz is hozzájárult a járványok megjelenéséhez.

Király Mária, dolgozó: Azt hiszem, nemcsak az országban, hanem mindenütt, ahol gazdasági problémák dúlnak, megjelennek a járványok. Ez a világ, sajnos, nem a jó felé halad.

Gábor Kálmán, nyugdíjas: A víz nagyon rossz, többször is fel kell fôznöm, csak így iható. Ahogy elnézem a mai fiatalokat, kevésbé törôdnek magukkal, mocskosan járnak.

Hoka Attila, munkás: Azért van annyi betegség mostanában, mert egyre kevesebb ember törôdik a tisztasággal, a tisztálkodási normákkal.

Sándor Ilona, nyugdíjas: A sok szenny, a rosszabbodó életkörülmények, a nincstelenség, a szegényes táplálkozás az oka a betegségek terjedésének.

Lakatos Gyula, nyugdíjas: Valószínûleg, hogy az ilyen irányba való nevelés úgy a szülôk, mind az iskola részérôl nagyon hiányos, mert a betegségek megelôzésérôl nem tudunk semmit.

Szôcs Andrea Enikô

Be kell valljam, hogy ötven év praxis alatt nem találkoztam ezzel a betegséggel, amely „normális" körülmények között nagyon ritka.

Egyre több kórképrôl bizonyosodik be, hogy a „piszkos kezek" betegsége. Eleinte a hastífuszt nevezték így, késôbb a hepatitist, napjainkban a vírusos agyhártyagyulladást. Megnövekedett a szappanfogyasztás országszerte: kézmosással, zöldség- és gyümölcsmosással (is) próbálunk védekezni. A leptospirózis még ezeknél is súlyosabb, és olyan természeti csapásokkor lép fel nagyobb mértékben, mint amilyenek az árvizek.

Zoonózis. A kórokozó spirochétát állatok terjesztik.

170-nél több változatát ismerik a leptospiráknak. Ezek közül a legsúlyosabb az, amelyet a patkányok terjesztenek (Weil-féle, bevérzésekkel járó sárgaságként ismert); terjesztik a (kóbor) kutyák, de a marhaállomány és a sertések is. Ezeknek a vizelete fertôzi az ember ételeit, italait, és ezeken keresztül jut a kórokozó szervezetünkbe.

A leptospira száraz közegben pusztul, + 60 °C-on úgyszintén, de kibírja akár a mínusz 70 fokot is. Langyos vizekben 10–20 napig is elél. Ha nincsen járvány, nincsenek árvizek, akkor „professzionális betegség", az állatbôrökkel foglalkozó cserzôket és a kanálisokat tisztitókat veszélyezteti.

A betegség tünetei annyira intenzívek, hogy járványos idôszakban feltétlenül felhívják magukra a figyelmet, és a diagnózis felé irányítják az orvost. Hirtelen fellépô magas láz (39–40 fok), hidegrázás, fej- és fôleg izomfájdalmak, kötôhártyagyulladás az ehhez társuló fényérzékenységgel. Mindezek a tünetek többnyire már az elsô alkalommal arra késztetik a konzultáló orvost, hogy kórházba utalja betegét. A kórkép körülbelül 50%-ban a tünetekhez sárgaság is társul, és ha a bôrön, fôleg a sípcsont hosszán bevérzések is láthatók, akkor okvetlenül a betegség súlyos változatáról, a Weil-féle hepatitisrôl van szó.

Az elsô magasláz-görbe lecsillapodása után többnyire bekövetkezik a második hullám, amely vese-, agyhártya-, esetleg tudôgyulladással is jár.

A minden kétséget kizáró diagnózist végül is a laboratórium adja meg, amely a vérkenetben kimutatja a kórokozó leptospirát.

Mikor a betegség nem társul sárgasággal, a tünetek elterelhetik téves irányba a diagnózist, például vakbélgyulladásra lehet gyanakodni.

A leptospirózist tehát az állatok terjesztik, és az emberhez a mosatlan, fôtelen ételnemûkön keresztül jut el a bélcsatornába, vagy a felsértett bôrfelületen keresztül, ha fertôzött vízzel dolgozunk (ezért jelent meg olykor a rizsültetvényeken dolgozóknál). Az árvizek okozta vízzel ellepett földek, a tócsák, fôleg nyáron, kedvezô körülményeket biztosítanak a kórokozónak a túlélésre, majd a szervezetbe kerülve egy-két hét lappangási idô után — szélsôséges esetekben 2–20 nap után — betegségként nyilvánul meg.

Szerencsére ez a spirochéta is (egyazon családba tartozik a szifiliszt okozóval) érzékeny penicillinre, eritromicinre, tetraciklinekre, tehát az egykori viszonylag nagy halálozási arány ma már eltörpült. Ennek ellenére a beteg mindenképpen kórházba utalandó, és csak ott kezelhetô, a vele érintkezô családtagokat felügyelni kell, és ezek preventív kezelésben kell hogy részesüljenek.

A leptospirózis tehát a nyomor és az ínség betegsége, amelyhez az ember is hozzájárul...

Dr. Lôwy Károly

Szélhámosok mindig voltak és lesznek. De amikor a harács látszata mögött jóval súlyosabb indítékok sejthetôk, nincs jogunk elhallgatni az esetet.

Néhány napja rendôrségi híreink között is szerepelt, hogy csalás, hamis okiratok tudatos felhasználása miatt letartóztatták A. C. H.-t. A Szilágysomlyóról 1992-ben Kolozsvárra költözô lány egy 85 éves néni házában talált otthont magának. A szó szoros értelmében. Mert a Dimitrie Cantemir Keresztény Egyetem jogászhallgatójaként bemutatkozó, magyarul jól beszélô nô könnyen belopta magát a házinéni szívébe. Teljes bizalmat élvezett. Nagyon szerény, kiegyensúlyozott, segítôkész „társalkodónô" benyomását keltette, akiben Róza néni valósággal saját lányt látott. S akinek egyik „hobbija", lehengerlô szövegbe csomagolva, a telekkönyvi kérdések rendezése és az egyedül élô idôsek „megsegítése" volt. Öt év után a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanársegédjének adta ki magát, miközben „ügyintézés" címén fût-fát átejtett, folyamatosan nyugtákat, más okiratokat hamisított. A számjegyek elé könnyû egy 1-est vagy néhány 0-t biggyeszteni. Utólag derült ki: tudatosan képezte magát ebben a szakmában, piszkozatlapokra próbált, még a kitöltendô formanyomtatványokat is elôbb gondosan összegyûrte, hogy nehezebben fedezhessenek fel rajtuk árulkodó nyomokat. „Tékájából" olyan papírok kerültek elô, amelyeken gyakorolta a magyar nyelvû ünnepi jókívánságokat, hogy így jobban beépíthesse magát a szinte ilyen, tehát hivatalos ügyekben még inkább kiszolgáltatott klientúrájába.

De a korsó addig jár a kútra, amíg egyszer eltörik: feljelentették és lebukott. Most vizsgálati fogságát tölti, mely alatt például olyan mellékinformációkat ejtett el, miszerint ô azért kényszerült a szomszédból telefonálni, mert a házinéni rossz néven vette, ha románul beszélt. Akit különben, utólagos becslés alapján, hatmillió lejtôl szabadított meg (felhatalmazás bankbetét kezelésére — 2,5 millió, villanyszámla-módosítás — 480 000, telefonszámla 407 080 stb.). Róza nénit viszont ennél is jobban megviselte a bizalmával való visszaélés, a csalódás abban a személyben, akiért éveken keresztül bármire képes lett volna.

Mindezekrôl Csíkszeredába elszármazott fia tájékoztatott, hozzáfûzve alapos gyanúját, hogy nem egyszerû szélhámosságról van szó, hanem szakértôk által háttérbôl irányított akcióról, olyan hálózatról, melynek célja kiforgatni vagyonkájukból, ingatlanjaikból a kincses város idôs magyarjait. Ezért mindenki legyen éber, és többszörösen ellenôrizze le azt, akit lakásába bérlôként beenged. A hivatalos rendôrségi jelentés szerint A. C. H. 6 500 000 lejt vett fel több személytôl. Hírforrásunk szerint az okozott anyagi kár eléri a harmincmillió lejt, de sokan az áldozatok közül ódzkodnak jelentkezni, mert félnek támadni a ki tudja milyen szálakkal mozgatott és körbebástyázott bûnözôt.

Ördög I. Béla

• Nyolcéves gyermek haláláról értesítették a rendôrséget. A gyermekkórházba mentôkocsival szállították be Robert Adrian Ursant, aki 50 ml, ismeretlen eredetû sárgásfehér folyadékot ivott egy üvegbôl. A szörnyû eset elôzménye, hogy a kisfiú édesapjával, Andrei Ursannal együtt a pataréti szeméttelepen „kutatott", s ott talált rá a mérgezô folyadékra. Az apa már hiába hívta a mentôt, a gyermek a gépkocsiban kiszenvedett. A nyomozás folytatódik.

• Fehér, 1310-es Daciát loptak el a Peana sétány 19. szám alól szeptember 5-rôl 6-ra virradóra. A BN–06–MAM rendszámú gépkocsi a beszterce-naszódi Mezôgazdasági Hivatal tulajdonát képezi. Nyomozás indult a tettes kilétének felderítésére.

• Újabb bûncselekménnyel szaporodott Adrian Barbu (23) bûnlajstroma. A lopás miatt május óta börtönbüntetését töltô fiatalemberrôl kiderült, hogy tavaly december 12-én éjjel barátnôjével, a tordai Gabriela Mannal (19) egy 80-as Audi gépkocsit is eltulajdonított. A lány az autó tulajdonosának bizalmába férkôzött, majd egy óvatlan pillanatban elemelte a kocsikulcsokat. Az Audit sétakocsikázásra használták, végül a tordai Millennium diszkóban kötöttek ki. Kolozsvárra érve a Lãcrãmioarelor utcában hagyták sorsára a jármûvet, amelyet két hétre rá fedeztek fel.

(pja)

A Bankaktívumokat Értékesítô Ügynökség (AVAB) megkezdte az Agrárbank (Banca Agricolã) behajthatatlan hiteleinek átvételét. 4700 — zömében állami tulajdonban lévô — kedvezményezett társaság mintegy 3000 milliárd lej értékû behajthatatlan hitelérôl van szó.

Cserében a hitelekért az Agrárbank a pénzügyminisztérium által kibocsátott állampapírokat kap. A hitelek átvétele elôreláthatóan az év végéig eltart, s ezzel véget ér a bank 1997 júliusában megkezdett szanálási folyamata — jelentette ki Liviu Marica, az Agrárban elnöke. Az AVAB-nak átadott legtestesebb dosszié a temesvári Comtimé, amely 1210 milliárd lejjel tartozik a banknak. Júliusban az ügynökség már átvette az Agrárbanktól a Dunãrea Országos Átalakítási Alap 1026,5 milliárd lej összértékû tartozásainak iratait.

Marian Popescu AVAB-vezérigazgató szerint a behajthatatlan hitelek átvételének egyik fô célja az, hogy az Agrárbankot stabilizálják, imázsát javítsák, és elôkészítsék a privatizálásra. Az AVAB-ra átruházandó hitelek azonban a bank összhitelállományának csupán mintegy 30–35 százalékát teszik ki. A többi sikeres hitel — állította Marica. Egyébként a szanálás kezdetétôl az Agrárbank 2168 milliárd lej értékû kihelyezett hitelt már behajtott — tette hozzá.

Az Agrárbank a második pénzintézmény a Bancorex után, amelynek szanálását állami pénzbôl hajtják végre. Az 1997–1999 idôszakban az állam körülbelül 8000 milliárd lejt pumpált a bankba, hogy annak csôdjét elkerülje. Az Agrárbank és a Bancorex szanálása 1997-ben egymilliárd dollárjába, 1999-ben pedig mintegy 17 ezer milliárd lejébe került az államnak — és, persze, az adófizetô polgároknak.

Francia, belga és amerikai pénzintézetek érdekeltek az Agrárbank privatizálásában — jelentette be Liviu Marica bankelnök. Nemsokára ki fogják választani azt a nemzetközi konzultáns céget, amelyet a bank privatizálásával fognak megbízni — tette hozzá. Ezt egy bizottság végzi, amelynek öt jelentkezô közül kell kiválasztania a legjobbat. Ezek a következôk: Creditanstalt Investmentbank Financial Adviser, Credit Commércial de France, Belgian Banker Association, Lazard & Frères–Raiffeisen–Musat & Asociatii, Crédit Agricole–Deloitte & Touche. A tervek szerint a bank szanálását az idén fejeznék be, s jövôre a magánosításra kerülne sor. Az Agrárbank egyik legkiterjedtebb fiókhálózattal rendelkezik országszerte, és ezáltal kiváló piaci pozícióval. Június 31-én a bank aktívumai 9800 milliárd lejt tettek ki, 1100 milliárd lejes törzstôke mellett.

A pénzügyminisztérium négy ajánlatot is kapott arra a hitelre, amelyet Romániának a Nemzetközi Valutaalappal (NVA-val, IMF-fel) kötött egyezmény értelmében, októberig a nemzetközi pénzpiacról fel kell vennie ahhoz, hogy hozzájuthasson a készenléti hitelszerzôdés következô részletéhez — nyilatkozta múlt szombaton Radu Vasile miniszterelnök.

A kormányfô hangsúlyozta, hogy Románia 16%-nál magasabb kamatlábú hitelt nem fogadhat el, reményeik szerint 10–12%-os kamatlábban sikerül majd megegyezniük. Az ajánlatok hamarosan a kormány elé kerülnek.

Az elsô lépéseket a hitelfelvétel érdekében a pénzügyminisztérium augusztus közepén tette meg. Felhatalmazott két befektetési bankot is — a Merrill Lynch-et és a Deutsche Bankot —, hogy ez év ôszén eurókötvényeket hozzanak forgalomba. Az összegre, illetve a lejáratra és a kamatlábra vonatkozó tárgyalásokra közvetlenül a kibocsátás elôtt kerül sor.

Ugyancsak augusztusban a minisztérium felkérte a japán Nomura Bankot: készítsen elôzetes piaci felmérést egy 2–3–5 éves lejáratú kölcsönre vonatkozóan, amelyet Románia a japán tôkepiacról szeretne megkapni. A kormány már jóvá is hagyta az egyik ügyvédiroda, valamint egy rating ügynökség szerzôdtetését, amely a japán pénzpiacon országunkat képviselje.

Az összesen 547 millió dollárt kitevô készenléti hitelszerzôdésbôl Románia eddig 73 milliót kapott meg, a következô részletet csak akkor hívhatja le, ha az IMF-szerzôdésben kikötött hitelt októberig sikerül beszerveznie.

A nemzetközi pénzügyi szervezetek aggodalmuknak adtak hangot az utóbbi idôben felmerült, nagybefektetôknek nyújtandó adókedvezmények tekintetében. Az IMF Romániáért felelôs küldöttje, Emanuel Zervoudakis errôl a kérdésrôl ezen a héten tárgyal majd Radu Vasile kormányfôvel.

Amint tudjuk, a Renault–Dacia gyárnak a kormány rendkívüli kedvezményeket biztosított. Az akkor elfogadott jogszabály értelmében az 50 millió dollárt meghaladó befektetéseket eszközlô cégek jelentôs kedvezményben részesülhetnek. Ezen könnyítéseket azóta több külföldi befektetô is követeli. A kedvezményeket a kabinet minden vállalat esetében külön kormányrendelettel biztosítja.

A befektetôk által követelt könnyítések biztosításának lehetôségét a Világbank és az IMF közös bizottsága Bukarestben vizsgálta meg. Radu Vasile szerint a könnyítések általánosítására kevés az esély, mivel Romániának be kell tartania az IMF-fel kötött egyezmény erre vonatkozó kitételeit. Várhatóan a napokban kerül sor az IMF és a kormány közötti tárgyalásokra, amelyek többek között az idei pótköltségvetést is érintik.

Néhány éve az elektronikai készülékek javításával foglalkozó Prior Kft. nagyon keresett volt ügyfeleik körében. Sokan fordultak meg a Boldog utcai szervizben, most viszont alig hallani róluk. Sôt, valósággal nyomuk veszett. A rossz nyelvek szerint tönkre is mentek. A valós helyzetrôl faggattam Enyedi Sándor cégvezetôt.

— Olyan, mint a régi viccben: a hír igaz, csakhogy még megvagyunk, és távolról sem mentünk tönkre. Igaz, hogy nagyon nehéz két évet tudhatunk magunk mögött. Mert az állandó és következetlen jogszabályváltozások, no meg a volt üzlettársam komolytalansága miatt kénytelen voltam befagyasztani a Prior Kft.-t, és az ilyenkor elkerülhetetlen nagy veszteségek mellett most, mint egyetlen tulajdonos, megnyitni a Prior Service Kft.-t. Így kívánta a kuncsaftok, az alkalmazottak és a saját érdekem.

— Hová költözött a cég a Boldog utcából?

— A cégalapításkor kiderült, hogy a házigazda nem hajlandó hosszabbítani, ezért kénytelenek voltunk egy nagyon drága és rossz helyre, az Átjáró utcába költözni. Szerencsére találtunk egy jobb megoldást, és remélem, hogy nagyon sok esztendeig a Rudolf (volt Karl Marx, most Decebal) utca 4. szám alatt mûködik a mûhelyünk.

— Hozott-e változást a tevékenységben az új hely?

— Annyit, hogy az új Prior, a régitôl eltérôen, nem csak szervizeléssel foglalkozik, azt azonban csaknem teljes mértékben átfogja. Most már nemcsak tv-video és audio berendezéseket javítunk, hanem a háztartási gépek teljes skáláját (a hûtôberendezések kivételével, amelyhez nincs felszerelési és tapasztalati hátterünk), sôt, az erôs- és gyengeáramú berendezéseket, automatikát, számítógép hardware-t is. Anyagi hátterünk nem túl erôs, de a sok év alatt fejlesztettem az infrastruktúrát. Például a megyében elsôként béreltem az ASWO-EURAS adatbázist, ami valamivel több, mint egy közönséges adatbázis: több tízezer géphez kapcsolódó több százezer Nyugaton felfedezett hibát és azok kiküszöbölését, sok tízezer részletes tévé- és videokészülék dokumentációját tartalmazza. Ami nemcsak a munkánkat könnyíti, hanem minôségi ugrást is jelent számunkra, hiszen a korábbi javítások utáni 10%-os meghibásodásokat sikerült 5% alá szorítanunk. Megjegyzem, a nálunk megforduló 15–20 éves gépek esetében ez kiváló arány.

— A mai életszínvonalunk mellett mindenkit nagyon érdekelnek az árak. Drágák-e a Prior Service szolgáltatásai?

— Én visszakérdeznék: melyik szolgáltatás drágább — az olcsó javítás, amit két-három évente meg kell ismételni, vagy az, amelyiket egyszer fizetünk meg? Ügyfeleink tudják, hogy mi sosem akartunk a város legolcsóbb cége lenni a minôség rovására. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy „németes" díjakat alkalmaznánk, hiszen akkor a konkurencia simán lekörözne. Számunkra a konkurencia nem a hasonló profilú cégeket jelenti, hanem a délutánokon feketén, adó- és költségmentesen butyizgató nem mindig szakembereket, akiknek szaktudása, mûszerezettsége, információs háttere sok kívánnivalót hagy maga után.

— Hogyan lehet túlélni ezt a nem éppen rózsás gazdasági helyzetet?

— Csakis úgy, hogy újabb és újabb elônyöket ajánlunk fel ügyfeleinknek. Most például Kolozsvár területérôl ingyen szállítjuk be a mûhelybe és javítás után haza a kisebb készülékeket (tévé, video, audio). Rendeléseket 9–19 óra között fogadunk el, szombaton pedig 10–13 óra között, a 092-423-791-es mobilszámon. Sajnos, a Romtelecom semmi biztatót nem ígér telefonfelszerelési ügyben, pedig a digitális kábelt régóta kifeszítették az utcában. Egyszerûen nem tudnak, vagy nem akarnak információt adni errôl. Visszatérô klienseink különbözô árkedvezmények közül választhatnak, és ezt ki is használják.

— Mi segíthetne a Prior Service-en, amikor, ha jól értettem, az alkalmazottak gyakorlatilag ugyanazok, mint öt évvel ezelôtt?

— A legutóbbi riportban a Szabadságban azzal kérkedtem, hogy sikerül a kisegítôhálózatot gyakorlatilag megtérülési ár alatt szervizelni. Ez ma már, sajnos, a múlté, de nagyon szeretnénk, ha vállalatok, intézmények vennék fel velünk a kapcsolatot, ugyanis hajlandók vagyunk továbbra is önköltségi áron szervizelni. Ami az alkalmazottak megtartását illeti, ez a jövôben is elsôdleges célom marad.

Ördög I. Béla

Az utcai pénzváltóknál a forint 64/67, a márka 8700/8900, a dollár pedig 16 000/16 300 lejbe került.

A szenátus megállapította az állandó büró összetételét az idei második ülésszakra. A frakcióvezetôk javaslatai alapján az alelnöki tisztségeket Ulm Spineanu (KDNPP), Mircea Ionescu Quintus (NLP), Doru Ioan Tãrãcilã (RTDP) és Nicolae Vãcãroiu (RTDP) töltik be. Háznagyok Cristian Dumitrescu (DP) és Constantin Sava (RTDP). A titkári tisztségeket az alábbiak töltik be: Mircea Ioan Popa (KDNPP), Alexandru Mortun (NLP), Puskás Zoltán (RMDSZ) és Dumitru Badea (NRP).

Zoran Djindjic, a szerbiai Demokrata Párt vezetôje kedden Bukarestbe érkezett Victor Bostinãunak, a DP nemzetközi problémákkal megbízott államtitkárának meghívására.

Zortan Djindjic az otopeni-i repülôtéren kijelentette: Úgy véljük, hogy demokratikus alapon fejlesztenünk kell az együttmûködést Romániával, hiszen nagyon fontos számunkra a térségbeli együttmûködés, mivel a legutóbbi háború bebizonyította, hogy a térség biztonsága valamennyi övezetbeli állam problémáját képezi. A szerbiai politikai helyzet miatt a Belgrád és Bukarest közötti viszony jelenleg nem mondható a legjobbnak, de mi az állapot megváltoztatására törekszünk, legkésôbb az év végéig. Nem akarunk Miloseviccsel a hatalmon átlépni a millenniumba és szerintünk legkésôbb az év végéig sikerül változásokat eszközölni.

Zoran Djindjic találkozott Constantinescu államfôvel és Radu Vasile miniszterelnökkel, valamint Petre Roman demokrata elnökkel.

A szenátus állandó bürója kedden megállapította a Román Rádió és Televíziótársaság vezetôtanácsa kinevezésének algoritmusát. Eszerint a KDNPP, az RTDP és a Román Mûsorszóró Vállalt két-két helyehez jut, valamint két póttagot küldhet a DP, NLP, RMDSZ, a további nemzeti kisebbségek, az államelnökség és a kormány egy-egy tagot és egy-egy póttagot nevezhet ki, míg az NRP egyetlen póttagot. A pártok szeptember 15-ig nyújthatják be javaslataikat, majd három napon belül véglegesítik a Román Rádió és Televíziótársaság vezetôtanácsának összetételét.

Az utóbbi idôszakban a kormánykoalícióban uralkodó nyugalom afféle „vihar elôtti" csend — vélik a politikai megfigyelôk. Annak ellenére, hogy mind Cotroceni-, mind a Victoria-palota mindannyiszor hevesen cáfolta az Emil Constantinescu államfô és Radu Vasile miniszterelnök közti nézeteltéréseket, a két politikus közti viszonyt „halálos gyûlölet" jellemzi, amely — állítják a fôvárosi napilapok kommentátorai — „véres összecsapásban" fog torkollni, hiszen a tét nem más, mint maga az elnöki szék. Constantinescu legfôbb gondja: megszerezni a lehetô legszélesebb politikai támogatást a 2000-ben esedékes elnöki választásokon. A jelek szerint azonban épp a parasztpárt részérôl várhatók a „meglepetések": lapértesülések szerint a párton belül létezett egy olyan egyezség, amelynek értelmében a KDNPP következô kongresszusán Vasile átvette volna a politikai formáció vezetését, ahonnan pedig egyenesen az elnöki székhez vezetô kampányba lendült volna.

Megfigyelôk úgy értékelik: ezzel a konfliktussal, a Constantinescu-rivális háttérbe szorításával függ össze az, hogy egyre több a Radu Vasile leváltásáról szóló híresztelés. A România liberã hetek óta hosszú elemzéseket szentel a kormányfôcsere szükséges voltáról. Hétfôi számában kijelenti: „Olyan miniszterelnökre van végre szükség, aki a választások elôtti utolsó évben garantálja a rendszer irreverzibilis változását". Ami az utódot illeti: egyre gyakrabban kerül szóba a kolozsvári Radu Sârbu, az Állami Vagyonalap jelenlegi elnökének a neve.

Lapértesülések szerint az igencsak megosztott Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Remus Opris — Nicolae Ionescu-Galbeni neve által fémjelzett „konzervatív vonala" inkább Constantin Dudu Ionescu belügyminisztert látná szívesebben a miniszterelnöki székben. Remus Opris a Cotidianulnak adott interjúban azonban tagadta, hogy valamiféle köze lenne a kormányfôcserérôl szóló híresztelésekhez, és kijelentette: támogatja a Vasile-kabinetet.

A koalíciós partner, a Demokrata Párt köreibôl származó értesülésekbôl is arra következtetnek egyes lapok, hogy a kormányfôcserére vonatkozó híresztelések nem alaptalanok. Petre Roman pártjának azonban egyáltalán nincs ínyére Radu Vasile leváltása, illetve a Constantin Dudu Ionescu-féle alternatíva.

Traian Bãsescu közlekedésügyi miniszter jogosnak tartja a hétfôn reggel tiltakozó akcióba kezdett dunai hajózási vállalkozók követeléseit. Véleménye szerint a kialakult helyzetért a NATO, valamint az Európai Unió okolható.

— Miniszterként a feladatom az lenne, hogy a szabad hajózást a Duna román szakaszán biztosítsam. Ezt azonban nem fogom megtenni, mert a követelésekkel egyetértek — jelentette ki hétfôn a miniszter. Románia betartotta a Jugászlávia elleni embargót, nagy károkat okozva ezzel a román gazdaságnak, ezért most a Nyugat kötelessége lenne a blokád feloldásának a finanszírozása. A hajózási és folyami szállító és szolgáltató vállalatok közvetlen kárát eddig körülbelül havi 10 millió dollárra becsülték, amihez a szállítás eltérítésébôl származó forgalomkiesést is hozzá kell számítani — tette hozzá.

A miniszter úgy vélekedett, hogy a Jugoszlávia elleni embargót mihamarabb fel kell oldani. Másrészrôl, az Európai Uniónak tartania kellene magát azon ígéretéhez, hogy a Dunát ismét hajózhatóvá teszi.

Hasonló véleménynek adott hangot Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter. A Dunán kialakult helyzetért a román hajósok nem hibásak — mondotta. Berceanu hangsúlyozta: szerinte a Dunára vonatkozó egyezmények nagyon régiek, ám egyértelmûek és jól ismertek. A Duna mindenki számára egyenlô mértékben használható hajózási útvonal kell hogy legyen. Véleménye szerint a Nyugat köteles a lerombolt hidakat a Dunából kiemelni, Románia pedig szakemberekkel vehetne részt az újjáépítésben. Ezáltal az embargó miatt elszenvedett veszteségek is csökkennének.

Bár ebben az évben sokkal nagyobbak voltak a befektetések, a napfogyatkozás nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, és nem hozott több pénzt az országnak. A költségek összege másfél millió dollárra rúg, míg a várt bevétel alig 500–600 millió dollár, ugyanannyi mint tavaly, amikor viszont sokkal kevesebbet fektettek be.

A határôrség legfrissebb adatai szerint a napfogyatkozás megfigyelésére Romániába érkezô idegen turisták száma elérte a 925 ezret. Közülük 180 ezren már júliustól országunkban tartózkodtak — mondta Sorin Frunzãverde. Ezek az adatok azt tükrözik, hogy az elmúlt évekhez képest az idén augusztusban nem nôtt, hanem 200 ezerrel csökkent a külföldi látogatók száma.

Az 1999 októbere és 2000 májusa között sorra kerülô millenniumi programra Románia — más országokhoz képest jelentéktelen összeget — 2,6 millió dollárt szán. Ezzel szemben Franciaország 80 millió, Olaszország 24,3 millió, Izrael 32 millió dollárt hajlandó elkölteni. Romániának fôleg a szolgáltatások minôsége területén vannak komoly lemaradásai. A szállodák nyolcvan százalékában tarthatatlan állapotok uralkodnak, amelyek nemhogy csalogatnák, hanem inkább elriasztják a külföldi turistákat. Az idén a minôségi szállodák újabb térképét fogják kidolgozni. Ezek száma az elmúlt évben alig 89 volt, várhatóan az idén sem haladja meg a százat.

A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa örömmel hozza a közvélemény tudomására, hogy április 16-án a ploiesti-i ítélôtábla a Bihar Megyei Tanács jogalap nélküli, illetéktelen fellebbezési keresetét elutasította, és ezáltal jogerôre emelte a nagyváradi bíróság a református püspökség székházának visszaadására vonatkozó határozatát — áll a testület szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében.

Ezzel az aktussal egy kilencéves, már-már kilátástalannak tûnô pereskedés ért véget, melynek nyomán az egyházkerület végérvényesen sajátjának tudhatja jogtalanul elkobzott épületét.

A Partiumi Keresztény Egyetem ügyében meghirdetett szeptember 11-i nagygyûlés keretében az egyházkerület ünnepélyes formában fogja birtokba venni a hányattatott sorsú székházat, mely egyházkerületi funkciói mellett az egyetem székhelyéül is fog szolgálni.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]