1999. szeptember 17.
(XI. évfolyam, 217. szám)

Várhatóan szeptember 20-án hagyja jóvá a Bihar megyei törvényszék annak a Pro Universitate Partium Alapítványnak a bejegyzését, amely majd létrehozza és fenntartja a Partiumi Keresztény Egyetemet. Mint ismeretes, Tôkés László, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke júliusban kijelentette: ôsztôl Partiumi Keresztény Egyetem névvel magyar nyelvû, ökumenikus magánegyetem indul Nagyváradon. Az egyetemen nemcsak egyházi, hanem világi képzést is terveznek. Az egyházkerület által évekkel ezelôtt egyházi igények kielégítésére létrehozott Sulyok István Református Fôiskola az induló egyetem hittantanárképzô karaként mûködik majd tovább.

Amint arról tegnapi lapszámunkban tudósítottunk, a magyar történelmi egyházak vezetôi erdélyi magyar magánegyetem létesítését kezdeményezik kolozsvári székhellyel, kihelyezett tagozatokkal a Székelyföldön és a Partiumban. Az egyházfôk között egyetértés született arra vonatkozóan, hogy a most induló Partiumi Keresztény Egyetem ennek az erdélyi magyar magánegyetemnek a része legyen.

Kovács Béla, a Sulyok István Református Fôiskola rektora lapunknak elmondta: semmilyen akadálya nincs a Pro Universitate Partium Alapítvány bejegyzésének. Tekintettel arra, hogy az illetô alapítvány alapszabályzatában oktatási tevékenység szerepel, a Bihar megyei törvényszék megkereste a tanügyminisztériumot véleményezés végett. A minisztérium hétfôn, szeptember 13-án megküldte a jóváhagyást az alapítvány bejegyzésére. Az alapítvány létrejötte után a tanügyminisztériumnak meg kell adnia az ideiglenes engedélyt az egyetem mûködtetésére — tudtuk meg Kovács rektortól.

A Partiumi Keresztény Egyetem azokkal a szakokkal indulna, amelyek a Sulyok István fôiskolán már mûködnek: a vallástanár–szociális munkás, a vallástanár–német tanár, az egyházi zene–zenepedagógia, a közgazdaság–intézménymenedzsment szakok, illetve a filozófia, továbbá két fôiskolai szak, a tanítóképzô–idegen nyelv, tanítóképzô–kántor. Kovács Béla elmondta: a felvételi vizsgák már lezajlottak, a meghirdetett helyek kétharmada máris megtelt. Abban az esetben, ha valamilyen okból kifolyólag a partiumi egyetem mégsem indul be, ez nem fogja akadályozni a tanítás megkezdését, amely továbbra is a Sulyok István fôiskola keretében történne. Az engedélyek megszerzése után majd a fôiskola „átveszi" az egyetemi státust.

Kérdésünkre, hogy milyen anyagi forrásokból szándékoznak fenntartani az egyetemet, Kovács Béla elmondta: a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület szubvencióján kívül rendelkezésükre áll az Apáczai Közalapítvány által megítélt mintegy 55 millió forint, amely remélhetôleg fedezni fogja majd egy évig a költségeket. Számítanak továbbá a jövô évi magyar költségvetésbôl elkülönített kétmilliárd forintnak a Partiumi Keresztény Egyetemre esô részére.

Székely Kriszta

Csütörtök délután a városatyák csupán másfél órás vita után tértek rá a napirendre. A napirendi pontok sorrendjének változtatása szinte kerek egy órát vett igénybe. Napirend elôtt meghallgatták a Tóközben bevásárlóközpontot építeni szándékozó Gemini német érdekeltségû cég képviselôit, valamint a Decemberi Forradalom Igazáért Egyesület tagjait.

Elsô és lapzártáig egyetlen napirendként a tanácsosok az idei költségvetés módosítását vitatták meg. Titus Jude titkár hangsúlyozta: nem kiigazításról, hanem csupán egyes tételek átirányításáról van szó. Somogyi Gyula RMDSZ-tanácsos figyelmeztetett, hogy a határozattervezet értelmében a kultúra támogatására fenntartott összegekbôl 30%-ot vennének el, a szociális segélyalapot pedig 11%-kal csökkentenék. Megkérdezte: a koncessziókra vonatkozó tételnél a felbecsült 16,7 milliárd lejbôl az év elsô nyolc hónapjában miért sikerült csupán 1,6 milliárd lejt behajtani? Fãnica Moldovan független tanácsos tiltakozott az ellen, hogy a Közszállítási Vállalat kárára pénzt adjanak a Távfûtési Vállalatnak.

Pálffy Károly RMDSZ-tanácsos, a pénzügyi bizottág tagja lapunknak elmondta: — Furcsa, hogy a volt Csehszlovákia utcai útkeresztezôdésnél folyó munkálatok befejezésére nem került pénz. Mi több, innen kétmilliárd lejnyi összeget vettek el, s az iskolák feljavítására fordították. A városháza vezetôsége a központi költségvetés módosításától teszi függôvé a helyi büdzsé kiigazítását. Világos, hogy a jövedelmeket túl magasra becsülték, s most ezért kell a Közszállítási Vállalattól elvenni pénzt — hangsúlyozta Pálffy Károly.

K. O.

A nagy port kavart Bancorex-botránynak a napokban kerül pont a végére. Hosszas vita után a szakemberek úgy döntöttek: a Bancorex számára az egyetlen megoldás az, ha a Román Kereskedelmi Bankkal (RKB) beolvasztás útján fuzionál.

Az egyesülési folyamatot megelôzôen a Bancorex szerkezetátalakításon ment át — idézi a Mediafax Nicolae Dãnilãt, a bank különleges ügyintézôjét. Ennek során a nem versenyképes hiteleket a Banki Aktívumokat Értékesítô Hivatal vette át, csökkentették a kiadásokat, valamint területi kirendeltségeket szüntettek meg. Az RKB a külföldi kirendeltségeket, ügyleteket, fontosabb aktívumokat, valamint az alkalmazottak egy részét veszi át a csôd szélére került banktól.

A kialakult helyzetben a fúzió jelenti a végleges megoldást — nyilatkozta a Szabadságnak Vida Gyula Szilágy megyei képviselô, a gazdaságpolitikai, reformügyi és privatizációs állandó szakbizottság elnöke. Véleménye szerint ezt a problémát egy évvel ezelôtt kellett volna kezelni, amikor a gondok orvoslására még több lehetôség állt rendelkezésre: a csôdeljárás beindítása, a bank privatizálását megelôzô szerkezeti átalakítások elkezdése és csak utolsó esetben a fuzionálás.

A döntést heves viták elôzték meg a bizottságon belül, amely az elmúlt hetekben meghallgatta a Bancorex volt elnökeit, valamint a fuzionálásban érdekelt állami intézmények, többek között az Állami Tulajdonalap és a nemzeti bank képviselôit.

Tiltakozásuknak adtak hangot a Bancorex alkalmazottai is, ez a megoldás ugyanis elkerülhetetlenül létszámcsökkentéshez vezet, ami nem befolyásolja a döntést. A folyamat részleteirôl, valamint a fuzionálási mérleg véglegesítésérôl a Bancorex részvényesi közgyûlése csütörtöki ülésén dönt. Ezt követôen ülnek össze az RKB részvényesei, akik szintén ki kell hogy mondják egyesülési szándékukat.

Vida Gyula RMDSZ-képviselô elmondta, hogy komoly felelôséggel jár a fuzionálás lebonyolítása, mivel a Bancorex gondjai árnyékot vetnek az RKB tevékenységére, s ez könnyen megrendítheti a bank hitelét. Ezért mindent meg kell tenni, hogy az RKB megôrizze jelenlegi státusát a román bankszektorban. A fuzionálás nyomán az RKB kiterjesztheti tevékenységi területét, és bôvítheti szolgáltatásainak kínálatát.

Bár a folyamat elhúzódhat, a volt Bancorex ügyfelei már mostantól a RKB-hoz fordulhatnak ügyleteik lebonyolítása végett. A bizottság tegnapi ülésén Ion Ghica, az RKB elnöke is jelen volt, és hangsúlyozta, hogy a technikai feltételeket már elôzetesen megteremtették, így az ügyfélszolgálat zökkenômentesen zajlik a bank kirendeltségeiben.

Boga Emese

Tegnap folytatódott az Országos Lakásügynökség ûrlapcsomagjainak árusítása a postahivataloknál. A félreértések és tévedések elkerülése végett kitöltött minta áll az érdeklôdôk rendelkezésére. Ezenkívül a postai hivatalnok is segít eligazodni. Eddig komolyabb gondok nem adódtak.

A lakosság részérôl valamelyest fokozottabb érdeklôdés tapasztalható a kedvezményes lakásépítési hitelprogram irányában: Kolozs megyében tegnap délig ötszáz ûrlapcsomagot adtak el.

Amint azt Boros János városi tanácsos, az Ökológiai, Városrendészeti és Területrendezési Bizottság tagja elmondta, jelenleg a város által kezdeményezett kedvezményes lakásépítési programokkal foglalkozik a városi tanács. Az Országos Lakásügynökség által beindított lakásépítési hitelprogramhoz is csatlakozik a város, ám az erre a célra felajánlott területekrôl késôbbi idôpontban fognak dönteni.

Amennyiben lakásvásárlásra igényel hitelt, a kérvényezô nem köteles abban a helységben vásárolni, amelyben jelenleg lakik. A kérelmezônek viszont meg kell jelölnie az ûrlapban azt a helységet, ahol ingatlant szeretne vásárolni. Ha a hitel folyósításának pillanatáig a vásárlásra kiszemelt ingatlan elkel, más lakást kereshet a kedvezményezett, az eredetileg megjelölt vagy más helységben.

K. E.

A kolozsvári törvényszék visszautasította Liviu Aurel Ciupe, a Kolozs Megyei Útigazgatóság igazgatójának szabadlábra helyezését, akit kedden helyeztek elôzetes letartóztatásba sikkasztás és hamisításra való felbujtás vádjával. A bûnvádi eljárást akkor indították meg ellene, amikor kiderült, hogy 156 millió lejes kárt okozott: egy besztercei parkoló építésénél az iratokban igazolatlanul tüntetett fel 200 tonna aszfaltot. A szóban forgó parkoló különben a besztercei helyi tanács tulajdona, és a Phoenix Hotel elôtt található.

Szerdán a kolozsvári törvényszéken tárgyalták meg Ciupe ügyvédjének azon kérelmét, hogy érvénytelenítsék az elôzetes letartóztatásba helyezést. Teofil Tripon, Ciupe ügyvédje azonban nem járt sikerrel: a zárt ajtók mögött folyt tárgyaláson a bíróság visszautasította a védôügyvéd kérését, s így Aurel Ciupe továbbra is a Kolozs megyei rendôrfelügyelôségen marad letartóztatásban. Mint azt az ügyvéd elmondta, a törvény elôírta három napon belül fellebbezést nyújt be az Ítélôtáblához. Ha az is a letartóztatás mellett dönt, akkor az végleges, megfellebbezhetetlen.

Az ügyvéd szerint kellô bizonyítékok hiányában, törvénytelenül tartják fogságban védencét.

Balázs Bence

A Romák Szövetsége a Soros- alapítvány támogatásával programtervezetet dolgozott ki a roma kisebbség társadalmi beilleszkedésének elôsegítésére.

— A romák az elmúlt években számos nehézséggel küzdöttek. Különös gondot jelent a szociális és társadalmi beilleszkedésük — mondta Dana Costin Sima, a Vármegyeházán megtartott tegnapi sajtótájékoztatón.

A 6 megyét — Ialomita, Buzãu, Iasi, Dolj, Temes és Kolozs —, valamint Bukarest municípiumot átfogó program célja roma munkaerôt képezni a helyi közigazgatás és a közszolgáltatási intézmények számára. A Soros-alapítvány 1997 óta támogatja a roma kisebbség kulturális rendezvényeit. Az alapítvány továbbra is folytatja a romák társadalmi beilleszkedésének elôsegítését, ugyanakkor részt vesz a cigányság szakmai továbbképzésében — hangoztatta Florin Moise, az alapítvány programvezetôje.

A sajtótájékoztatón a munkanélküliség fô okait ismertették: a roma kisebbség zöme írástudatlan (18,7% a férfiak és 35,5% a nôk körében), számos munkahelyen bizalmatlanok velük szemben, ugyanakkor a sajtó is gyakran ellenségesen viszonyul hozzájuk. A társadalomból való kiközösítésük mellôzésüket eredményezi.

Egyes megyék lakosságának számottevô része roma, ezért elhelyezkedésükhöz külön programok kellenek. Az újságírók számára ismertetett továbbképzôn 18–35 év közötti, érettségi oklevéllel rendelkezô, esetleg felsôfokú végzettségû roma nemzetiségûek vehetnek részt. A beiratkozáshoz érettségi diploma, két tanártól ajánlólevél, valamint a jelentkezô által megírt kérvény szükséges.

Az összeállított iratcsomót szeptember 27–én a tanfelügyelôségen nyújthatják be az érdeklôdôk.

Majláth Orsolya

A CD radió értesülései szerint csütörtökrôl péntekre virradólag a magyar fôkonzulátus elôtt levô villanyoszlopokra a polgármesteri hivatal hatméteres szalagfeliratot és egy 1,20 x 1 méteres táblát helyez el a következô szöveggel: „Itt található a magyar kémkedés központja". A banner és a tábla elhelyezésére a városháza urbanisztikai osztálya a tegnap engedélyt bocsátott ki. A hírt Liviu Macea, a polgármesteri hivatal városrendészeti osztályának igazgatója is megerôsítette.

K. O.

PÓTFELVÉTELI A KOLOZSVÁRI ÉS A NAGYENYEDI TANÍTÓKÉPZÔ FÔISKOLÁN
A Babes–Bolyai-egyetem szeptember 15–20. között újabb felvételit hirdet a Tanítóképzô Fôiskolára (angol mellékszak). Beiratkozni szeptember 18-ig lehet az Apáczai Csere János Líceum (Király — I. C. Brãtianu utca) titkárságán.

A NAGYENYEDI TANÍTÓKÉPZÔ FÔISKOLA tagozatára a Babes–Bolyai Tudományegyetem az üresen marad 4 helyre, valamint a 10 fizetéses helyre hirdet pótfelvételit. Beiratkozni szeptember 19-ig lehet a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium titkárságán. A vizsgákat 19–21-e között tartják reggel 9 órától (19-én képességvizsga zenébôl és rajzból, 20-án írásbeli franciából, 21-én szóbeli lélektanból). Bôvebb felvilágosítást naponta 15.30 óráig kaphatnak a kollégium titkárságán vagy telefonon: 058/861-947.

ELÔKÉSZÜLETEK A NEMZETI SZÍNHÁZBAN
Októberben a Nemzeti Színház is megnyitja új évadját. Addig, szeptember 13–25. között, Svédországban turnézik az együttes a múlt évad utolsó bemutatójával, Lars Noren jelenkori svéd író Bátorság gyilkossághoz (Curajul de a ucide) címû darabjával. A mûvet a színdarab rendezôje, Schapira Zoltán és Constantin Cublesan kolozsvári író fordította.

A színház Stúdiószínpadán az évadot nyitó bemutatón dolgoznak. A forgatókönyv Anca Bradunak, a darab rendezôjének összeállítása D. Solomon Desene rupestre és M. Visniec Teatru descompus címû darabjaiból. Szintén októberben kerül sor Alexa Visarion rendezésében D. R. Popescu Abatorul, rosu, galben, verde si albastru és L. Arcade Revolutia oarbã címû darabjainak bemutatójára. Novemberre Camus Caligulájának bemutatását tervezik olyan neves bukaresti színészek vendégjátékával, mint Oana Pellea és Marcel Iures.

ÁLTALÁNOS ASSZISZTENSI (3 év) ÉS LABORATÓRIUMI ASSZISZTENSI (2 év) szakokra (25–25 hely) hirdet felvételi versenyvizsgát a Kolozsvári Református Diakonisszaképzô Intézet. A felvételi versenyvizsgát biológiából és szerves kémiából tartják szeptember 24–28. között. Beiratkozni szeptember 20-ig lehet az intézet titkárságán, Kolozsvár, Ponorului utca 1. szám alatt (telefon: 064/141-456, fax: 064/414-428), 8–12 óra között.

VIRÁGKIÁLLÍTÁS nyílik ma 11 órakor az Expo Transilvania területén. A városháza támogatta Floralia Napocensis elnevezésû háromnapos kiállítást harmadszorra rendezik meg Kolozsváron. Megtekinthetô ma este 6 óráig, valamint szombaton és vasárnap 10–18 óra között.

Az 1989-ben Közép- és Kelet-Európa országain végigsöprô rendszerváltás-hullám természetszerûen magában hordozza a régió méltatlanul háttérbe szorított, az elmúlt évtizedek hatalmi gépezete által gyakorlatilag erôszakkal felmorzsolt társadalmi csoportja — a polgárság — elôtérbe kerülésének virtuális lehetôségét.

Mit jelent ma a polgárság fogalma? Egységesíthetô-e a polgárság-kép? Térségünkben polgárosodásra vagy inkább társadalomépítésre van-e szükség? Ezekre a kérdésekre keres választ a Korunk, de ugyanebben a lapszámban olvasható a tematikához tangenciálisan közelítô Hans-Georg Gadamer exkluzív interjúja, melyben a századik évében járó heidelbergi filozófus a rítusoknak (nem csak a polgári) társadalomban játszott szerepét fejtegeti. A jeles filozófus (többek között Heidegger vitapartnere) behatóan ismeri az erdélyi valóságot, a magyar–román viszonyrendszert. „Az önök értelmiségi magatartása — ezekben az erdélyi konfliktusokban — szakadatlanul saját rítusaik megôrzése körül kering."

Gyáni Gábor a polgárosodás és a magyarországi polgárság múltja közötti összefüggéseket, Pomogáts Béla pedig a polgári ethosz és a polgári társadalom viszonyát elemzi. Adrian Marino egyszerû gondolatokat jegyez a polgári társadalomról. Kovalszki Péter a polgárság amerikai olvasatát kínálja: Polgárerények az ezredvég Amerikájában.

A Toll rovatban Láng Gusztáv, Lászlóffy Aladár, Skultéty Csaba írásait olvashatjuk, História-anyagként pedig Romsics Ignác (Irodalom és sajtó a Horthy-korszakban) és Gyarmati Zsolt Kolozsvár-tanulmánya jelentkezik. A kritikai rovatban Bodor Ádám, Márai Sándor és Spiró György mûveirôl olvashatunk. A lapban Király László és Szántai János közöl verseket.

A Francia Kulturális Központ a Babes–Bolyai Tudományegyetem Európai Tanulmányok Karával együttmûködve Európai Napokat szervez szeptember 24. és 26. között Kolozsváron. A rendezvény témája „Európai értékek dinamizmusa Romániában?" A 24-i megnyitón jelen lesz Andrei Marga tanügyminiszter, Ion Caramitru mûvelôdésügyi miniszter, Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Pierre Ménat francia nagykövet, Fokion Fotiadis, az Európa Tanács romániai küldöttségének elnöke, valamint Raymond Weber, az Európa Tanács Kulturális és Sport Fôosztályának az igazgatója. A háromnapos rendezvénysorozat keretében neves hazai és külföldi személyiségek a román és európai kultúra és történelem kapcsolatáról, valamint a régió problémáiról tartanakelôadásokat. Vasárnap mûhelyek formájában beszélgetésen vehetnek részt az érdeklôdôk. Az elôadásokkal párhuzamosan koncertekre, mûvészeti kiállítás megnyitójára kerül sor. Ugyancsak az Európai Napok alkalmából kezdik el Zwy Milshtein francia mûvész Európa freskó címû mûvének átültetését a Francia Kulturális Központ udvarában található falra, amelyet a képzômûvészeti akadémia diákjainak segítségével valósítanak meg. A rendezvény tiszteletbeli meghívottja Doina Cornea.

Eredeti cím: The Big Lebowski, amerikai, színes, 1999. Idôtartam: 1 óra 26 perc. Rendezte: Joel Coen. Forgatókönyv: Joel és Ethan Coen. Szereplôk: Jeff Bridges (Fantele), John Goodman (Walter).

Számos Coen-produkcióhoz hasonlóan (Raising Arizona — 1987, Miller’s Crossing — 1990) A nagy Lebowski is Amerika különbözô társadalmi rétegeibe kalauzol voice over technikával, a fôszereplôn, Fantele-en keresztül láttatják az eseményeket. A keretmegoldások, víziók, a fekete humor, a szürrealista ábrázolásmód elemzésre késztetik a nézôt, akinek a lélekábrázolásra, a társadalmi és korrajzra is kell figyelnie, és a cselekmény kusza szálait is követnie. A Chandler-regényekhez hasonlóan az események a modern nagyvárosban, Los Angelesben, más nevén Angyalok Városában játszódnak. A szereplôk mind ismert figurák, típusok: a mesterkélt csábos nôt Maude, a milliomos Lebowski lánya, a pénzsóvárt Bunny, a volt szexcsillag testesíti meg, aki csupán a pénzéért szereti öreg férjét. A cselekmény idôpontja 1991. Az Öböl-háború rányomta bélyegét a korra. Nem akciófilm, legalábbis a rendezôk nem annak szánták. A cselekményt monológok, hallucinációk, dance-ek szakítják meg. Minden a véletlenen múlik. Véletlen, hogy a proli, léha Lebowski a milliomossal névrokon. Véletlen, hogy az adósok nem a milliomos Lebowskit verik félholtra, ám ekkor elrabolják a szép Bunnyt, férjének elküldik az asszony lábujját, és... a gazdag férfi Bunny elôkerítésével természetesen a névrokont bízza meg...

Szôcs Andrea Enikô

A kolozsvári grafikai iskola ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. A díjazottak között sajátjaink ugyan nem szerepeltek, de az Ovidiu Petca grafikusmûvész irányította csapat példásan megszervezte és lebonyolította a városunkban szeptember 8-a óta zajló Nemzetközi Grafikai Fesztivál rendezvényeit, öregbítve ezzel Kolozsvár hírnevét és biztosítva a biennálé hagyományának továbbélését.

A Mûvészeti Múzeumban rendezett díjkiosztó ünnepséget dr. Livia Drãgoi igazgató nyitotta meg, majd Ovidiu Petca ismertette az immár hagyományossá vált rendezvény egyik célját — egy nemzetközi kortárs grafikai múzeum létrehozását —, és az idei seregszemle jellegzetességeit.

A Constantin Prut bukaresti mûkritikus vezette zsûri — tagjai: Antik Sándor, Carolina Banc, Suzana Fântânariu, Livius George Ilea, Negoitã Lãptoiu, Lukáts Mária, Pavel Puscas, Vasile Radu és Alexandra Titu — 48 ország 430 mûvészének 1090 alkotásából válogatta ki azt a 736 munkát, amely a múzeum földszinti termeiben 324 grafikus kézjegyével ellátva 47 ország grafikai termésébôl nyújt nem mindennapi ízelítôt a kolozsvári tárlatlátogatóknak. A kiállított munkákból aztán egy Toshio Yoshizumi neves japán grafikusmûvész, a világ legjelentôsebb grafikai seregszemléinek, többek között a New York-i nemzetközi kisgrafikai és a várnai nemzetközi grafikai kiállításoknak az elsô, illetve nagydíjasa vezette nemzetközi zsûri válogatta ki a szerintük legjobbakat. Mindenesetre nem lehetett könnyû dolguk, hiszen a felhozatal ugyancsak parádés. Még akkor is, ha nagydíjat az idén nem osztottak. Toshio Yoshizumi szerint azért, hogy ezáltal is emeljék a rendezvény színvonalát, és érzékeltessék azt a nagyon magas mércét, amely az alkotókkal, alkotásokkal szembeni elvárásként szerepel. Az idei kolozsvári biennálé díjazottai: Carola Göllner (Németország), Lukasz Milosz Cywicki (Lengyelország), Chaivut Ruamrudeekooh (Thaiföld), Bonnie Leong (Kanada), Elena Alejandra Davicino (Argentína), Oleg Denisenko (Ukrajna), Vladimir Zorin (Oroszország), Milka Vujovic (Jugoszlávia), Evgenij Bortnikov (Oroszország), Kazuko Hosomizu (Japán), Kuniko Satake (Japán), Mikael Kihlman (Svédország), Szôke György (Magyarország), Domenico Capobianco (Amerikai Egyesült Államok), Tila Adrian Vica (Románia), Roumen Nechev (Bulgária), Suwan Methapisit (Thaiföld).

A díjkiosztás befejeztével, ugyancsak a grafikai fesztivál keretében, a Fô tér 2. szám alatti Mûvészetek Szövetsége Galériában az avantgárd mûvészetek kategóriájába tartozó, nálunk még elég kevéssé ismert mail-art kiállítás nyílt. A postai küldeménnyé lényegített legkülönfélébb mûvészeti termékeket felvonultató, érdekes tárlat témája a könyv.

A kiállítások szeptember 30-ig tekinthetôk meg.

Németh Júlia

Károly Zöld Gyöngyi kolozsvári képzômûvészrôl készített portréfilmet a Kolozsvári Televízió román adása. A Fények és árnyak címû alkotást — szerkesztôje Carmen Cristian — ma délelôtt 11 órakor mutatják be az RTV 1 adón.

(Folytatás tegnapi lapszámunkból)

„Bácsnál vidulni kezde a vidék s egy szôlôvel beültetett dombon túl szélesebb völgyet láték nyílni. Azt várám, hogy Kolozsvárt a völgy közepén fogom meglátni s a nagyon elnehezedett útban is két-három óra alatt ott lehetek. Azonban elôfordulván a szôlôhegyecske mellôl, nemsokára azután, hogy Bácsot lehagyám, elôttem fekvék (...) az a város, melyben a nemzet dísze, Mátyás született. A szôlôhely a Fellegvár dombja volt s ennek lábai alatt fekszik a semmi nevezetes, semmi rendes épületekkel nem díszeskedô külváros, a kis Szamos bal szélén. Kolozsvár pedig körülkerítve magas falakkal a jobbon."

Kazinczy Ferenc 1816. június 20-án érkezett meg kislányával Kolozsvárra saját négylovas hintóján. Az erdélyi utazásról szóló mûve csak 1831-ben, az író halála után jelent meg a felsômagyarországi Minerva kiadásában. Az Erdélyi levelek 1839-ben végre könyvalakban is megjelent. Mi most a Kristóf György kolozsvári egyetemi tanár által szerkesztett és elôszavazott kiadásba lapozunk bele. A Jancsó Elemér szerkesztette Erdélyi Ritkaságok 16. és 17. füzeteként jelent meg 1944-ben a Minerva Rt. kiadásában, Kolozsváron.

Kik Kolozsváron várták Kazinczyt, aki így ír barátairól: „Cserei megtaníta, hol keressem a Wesselényi házat, hol barátaim várnak s ezen utasítás után arra nem vala nehéz rátalálnom. A gubernátor nem nagy és nem magas falú s mindkét felôl dísztelen házakhoz ragasztott palotáját, hornyolt oszlopú balkonával balra hagyám, a nagy templomot jobbra s befordulék az úgynevezett Közép-utcára. Barátim a ház elôtt ülének. Közöttük volt kettô, kiket nem ismertem, gróf Gyulay Lajos és Bölöni Farkas Sándor, Don Carlosnak lelkes fordítója." Róla verset is írt:

„Ragyogó futással kezded a futást
Olympiádnak síkjain, s a tömött
Sokaság paent kiált a nagy menônek."

Bölöni mellett Döbrenteit becsülte sokra: „Döbrenteinél összegyülekezének, akik az ô Múzeumában részt vettek s így örömem vala látni literaturánk két férfiát, kinek egyike a pályát régen elhagyá, a másik pedig oda most lép fel. Báró Naláczy József, és kormányszéki Inczédi László uramat. Az öreg Naláczy még elég erôsnek érzé magát az ifjú Wesselényi kezébôl, ki most veszen leczkéket a szabdalkozásban, kivenni a rapiert s végig tartá vele gyakorlását.

Erdélynek szabad dicsekedni, hogy literaturánk gyümölcsei annak felvirradásában itt termének és nem nálunk, nekünk, hogy a jobb ízlést s nyelvünk igazi csinosodását nem ôk adták, hanem mi, ha tudniillik a számból Báróczyt és Baróti-Szabót, azt a rómaiak, ezt a franciák követésében, kiveszem... Gyöngyösi János itt írta rímes disteicheit."

A Bihar megyében született író szoros barátságban volt az erdélyiek közül Aranka Györggyel, Bessenyei Györggyel, Cserey Miklóssal, Benkô Józseffel, Báróczi Sándorral, Döbrentei Gáborral, Bölöni Farkas Sándorral, Sipos Pállal. „Döbrenteihez fûzôdô kapcsolatai — írja Jancsó Elemér — segítik elô Kazinczy régi tervének, erdélyi utazásának megvalósítását. Hosszas levelezés és tervezgetések után Kazincy Széphalomból indult el." Kolozsvárról megállapítja, hogy: „Kolozsvár nem nagyobb a nem nagy Kassánál, s fekvésére és épületjeire nézve össze nem mérkôzhetik vele. Három legszebb utcái T formán vonulnak s tágasok és vidámak; az oldalutcák inkább vagy kevésbé keskenyek, görbék, rövidek. Mióta Erdély fôkormányszéke (1790) ide költözék, a város nevezetesen szépül, s nagyobb utcái már ki vannak rakva."

„Gyönyörûségeim Kolozsvárt úgy tolták, ûzték egymást, mint a mágiai lámpás festései, idô kell rá, míg azokat magamban elrendelhetem, tisztára hozhatom. Ez a hét nap valóban életem legszebb napjai közé tartozik s vádlom sorsomat, hogy a jó földet hamarább nem láttam... Döbrentei négy ökröt fogata szekerembe s felvontatta a Feleki-tetôn, mely Kolozsvárnak külvárosa mellett emelkedik. Mi négyen: ô és Gyulai s én és a lányom, hat szép szürkén hagyánk oda a várost."

A régi Kolozsvár, a valamikor kincses város még nem dôlt le. Régi épületei még állnak, a múltról tanúskodnak: Mihály temploma, Mátyás szülôháza s mindaz, amit tudni jó Kincses Kolozsvárról.

Kovács Ferenc

A Gólya-postához szeretnék hozzászólni én is. Szerintem a vita nagyon eltávolodott attól, amiért a Gólya-posta megalakult. Az az érzésem, hogy most már azt vitatjuk, hogy ki a jó és ki a rossz erdélyi magyar. Ezen sokat lehet vitázni, és a Szabadság helyet adhatna ennek egy másik rovatban. De térjünk vissza a Gólya-postához!

Szerintem jó az, ha az újszülöttekrôl hírt adnak. Nagy öröm az, ha még egy ember születik a világra, de fôleg a hozzátartozóknak nagy öröm, és ezért azt akarják, hogy a Szabadság hasábjain keresztül másokkal is megosszák örömüket. Feltételezem, hogy ha nem akarnák nyilvánosságra hozni boldogságukat, nem mennének el a Szabadság szerkesztôségébe feladni a hirdetést. Nekem az a véleményem, hogy egy olyan napilap, mint a Szabadság, helyet kell hogy adjon az olvasók ilyen irányú szándékainak, és minden más olyan szándéknak, ami nem árt a társadalomnak. És az, hogy a kisbaba, mondjuk, Honoluluban születik és a nagyapja a kolozsvári Szabadság hasábjain akarja örömét megosztani másokkal, szerintem nem árt a társadalomnak, de még az erdélyi magyarságnak sem.

Ami pedig a véleményem szerinti „jó erdélyi magyar, rossz erdélyi magyar" vitát illeti, a kolozsvári Varga Botond úrnak, a „Hozzászólás gólyatollal" címû cikk írójának szeretnék két kérdést feltenni. Kedves Varga úr, elgondolkodott már azon, hogy az erdélyi magyar egyetem, ahol a most született kisbabák fognak tanulni, mibôl épül fel majd. És azon, hogy az akkori Szabadságban, az adományozók névsorában esetleg helyes lesz-e feltüntetni egy olyan magyarnak a nevét, akinek az édesapját visszautasították, hogy örömét megossza az olvasókkal? Hints Miklós úrnak, a „Fekete gólya" címû írásában elôforduló „magyarul beszélô európaiak" kifejezéséhez azt fûzném hozzá, hogy a szavakkal lehet játszadozni, de egyes kijelentések sok ember lelkében fájdalmat okozhatnak. Például nekem fájt, amikor „magyarul beszélô románnak" neveztek.

Önöknek nem?

Kiss-Kalló László (Budapest)

Azt hiszem, a legtöbb kolozsvárit meglepte a Ziarul de Cluj helyi napilap hirtelen halála, hisz az egy év alatt sokak szerint a legszínvonalasabb helyi román sajtótermékké nôtte ki magát. A svájci Ringier céget — amely a laptulajdonos volt — mindez nem érdekelte: neki csak az volt a fontos, hogy a lap pénzt hozzon a konyhára. És mivel nem hozott eleget, egyik napról a másikra felszámolta azt. Elôtte nem egyeztetett az ott dolgozókkal, nem törekedett átszervezésre és nem törôdött azzal, hogy mennyi pénzt fektetett a szerkesztôség székházába, amely valóságos palota a felszerelésében, a megvásárolt gépkocsikban…

A mi tájainkon más a szokás: elôbb milliárdos adósságot kell összegyûjtsön a cég, aztán megpróbálják átszervezni, s csak végsô esetben kerül sor a felszámolására. Egy ilyen folyamat természetesen (?) hónapokig, évekig eltarthat, közben az alkalmazottak sztrájkolnak, a szakszervezetek éjszakákon át tárgyalnak, a kormány pedig végül nem tudja, mihez is kezdjen: sejti, hogy a magánosítás, a felszámolás vagy az átszervezés a megoldás, de fél, hogy az ennek következtében munka nélkül maradtak a következô választáson már nem szavaznának bizalmat neki.

Ez a nagy különbség egy svájci cég és a román kormány között: nem vagyunk képesek gyors döntéseket hozni és azokat életbe is léptetni, nem vagyunk képesek az ország érdekei szerint cselekedni. Ennek következtében a haladás, a (gazdasági) jólét évek óta várat magára. Az is igaz, hogy esetünkben nem száz emberrôl van szó, mint a Ringiernél, hanem tíz- vagy százezrekrôl. De ez még nem magyarázza meg az egy helyben való topogást!

Nekünk különös tehetségünk van erre — lásd a tanügyi törvény huzavonáját is. Imádunk tangózni: kettôt lépünk jobbra, kettôt balra, s így lényegében egy helyben maradunk. Mindent tudunk halogatni, mindenen tudunk vitatkozni. Mint például azon, hogy legyen-e nemzeti vallás a görögkeleti.

De vajon mit érünk ezzel?

Valószínûleg semmit. Ha a honatyák megszavazzák, talán lesz egy jó pontjuk a Fennvalónál. Bizony, szükségük lesz az Ô segítségére, ha még négy évet hatalmon akarnak maradni…

Balázs Bence

Már régóta s valahogy sorsszerûen foglalkoztatnak az illatok. Még abból az idôbôl, amikor öntudatlan szomorúságomat nem mélyítette el a tudós költô zengô bánata, amely szerint Nincs rózsás labirinth, s balzsamos illatok Közt nem lengedez a Zephir; s nem vidított fel a boldog közlés sem, hogy Kalmár szellô járt a szomszéd mezôkön, S vett a füvektôl édes illatot.

Nem tudtam e varázslatos sorokról, mert még nem tudtam olvasni; de egy-egy különös pára, tavaszi fuvallatok szárnyán repülô üzenet akkor is szíven markolt, mert talán még születésem elôtt emlékeket markolt fel bennem. Késôbb mohón lapoztam, és ma is lapozok bele minden könyvbe, amely az illatokról szól, s boldogan veszem tudomásul, hogy például a szimbolista költészet részint az illatok képzettársító hatásán épült fel, s ezt a hatást, ezt a névtelen üzenetet a franciák correspondance-nak nevezik.

Mi valójában az illat, amely oly csodás és oly sok változatban ébreszt rá bennünket szüntelen a már-már szellemmé átlényegült anyag örök és kimeríthetetlen metamorfozisára? Nem csodálom, hogy a görögök az illatokról következtettek isteneik közelségére, hogy Ó-Egyiptomban a Ptolemaiosok idején tizennégyféle balzsamot ismertek; mindeniknek külön neve volt, s azt tartották, hogy annak az istennek a szemébôl folyt ki, amelynek tiszteletére használták.

A legôsibb illatszerek a füstölôszerek, s ezt bizonyítja az elôbbi francia eredetû neve, a parfüm is. Ez ugyanis — amint a kultúrtörténetbôl tudjuk — a latin per fumum-ból ered, amely azt jelenti, hogy füstön át, vagyis füstöléssel elôidézett illat. A füstölôk azonban lassan háttérbe szorultak a kenetek mellett, amelyek nemcsak a szerelmi képzet élénkítéséül szolgáltak a polgári életben, hanem a test kellemetlen páráinak az elnyomására is, ami igen fontos lehetett, ha arra gondolunk, hogy az ókorban még nem ismerték a szappant.

A kenet valamely illatanyaggal illatosított faolaj volt, amelyet a testre kentek, s oly mennyiségben, hogy a kifinomultabb szaglású mai ember bizonyára el sem tudná viselni közelrôl. Mikor Nagy Sándor legyôzte Dareioszt, s annak sátrát a makedonok kirabolták, valóságos illatszertárára bukkantak a keneteknek. A görögöktôl terjedt át Rómába sokféle kenet.

Az idôsebb Plinius fölpanaszolja, hogy sok ember sûrûn használja a kenetet, nem hígan, s ezek kenik és nem permetezik magukat vele; Otarcus még arra is rávette Nérót, hogy a talpát is kenesse illatos kenetekkel, ami igazán érthetetlen dolog... Az asszonyok majorannával illatosították a hajukat, orcájukat, állukat pedig kakukkfûvel, a karjukat mentával; a rómaiak a kenetekhez rózsa, ibolya, liliom, nárcisz, mirtusz, kálmos, bazsalikom, tömjén, balzsamfa, fahéj, mirhaolaj illatanyagát használták.

Róma hanyatlása után az arabok a mesterei az illatos pompázásnak, s ôk a feltalálói a napjainkban is használatos illatszerkesztési módoknak. Varázslatos csábszereiket az arab orvosok terjesztették el Európában a keresztes hadjáratok után. Olaszországból Medici Katalinnal vonult be Franciaországba, ahol XIV. Lajos idején olyan pazarló pompává fajult, mint a császári Rómában.

A XIX. században a természetesség elve kevésbé tûrte az illatozást, mert hiszen miért kell az embernek szagának lennie; az elsô világháború után azonban a parfüm felhôi ismét magasra szálltak, és a festés, kenés, illatszórás megint fontos kelléke lett a testápolásnak. Európa több mint egy millió liter parfümöt fogyasztott évente!

No és ma? Ma, amikor a gépkocsik ápolószereit is külön szaküzletekben árulják és több illatosítót szórnak az utastérbe, mint amennyit régebb egy polgárasszony elhasznált. Oly áttekinthetetlen választékát és oly mennyiségét állítják elô ma különbözô sprayféléknek, hogy a gáz, amely kipréseli a permetet, már a Föld légkörét mérgezi, s megakadályozza a nemes, gyógyító sugarak áthatolását.

De nem azért állítottam ide ezt a kis kronológiát, hogy panaszkodjam és keseregjek, épp ellenkezôleg, egy jó hír lelkesített fel a napokban: arról értesültem, hogy a szagok és illatok forradalmi változást hozhatnak egyes betegségek felismerésében, s már látni is vélem azt a készüléket, amelybe a panaszunkat belehelve megkapjuk a figyelmeztetô választ: Vigyázzon, barátom, ne engedje eluralkodni magán a rossz képzeteket, mert ön máris búskomorságra hajlik!...

De még ennél is jobban megörvendtem egy másik lehetôségnek, amely szerint a kórtermek betegeinek közérzetét befolyásolni lehet különbözô félelem- és szorongásoldó illatokkal, lélekünneplô permetekkel. És ha ez igaz, miért ne hozhatna vigaszt és enyhülést az egész szorongó és vajúdó emberiség számára a jácint, az orgona, az akác meg száz és száz más virág és növény illata?... Mily boldog is lehetne a világ, ha a józan belátás és a békesség mindennél csodásabb illata, a virágzó olajág illata lebegne fölötte!...

Bálint Tibor

Az RMDSZ Kolozs Megyei Etikai Bizottsága mély sajnálatát fejezi ki afelett, hogy Dáné doktor úr alaposan dokumentáltan, tételesen pontokba foglalva, sajtón keresztül tájékoztatta a közvéleményt arról, hogy „védence", Bucur Ildikó ellen fegyelmi eljárás van folyamatban (Szabadság, szeptember 11.).

E ténynek nyilvánosság elé hozatalát az etikai bizottság fegyelmi szabályrendelete imperatíve megtiltja. Dáné doktor úr miért vállalta a törvényes tiltásnak semmibe vételét?!? Cui prodest, Dáné doktor úr? „Ügyfelének" minden bizonnyal nagyon sokat ártott a sajtóban leközölt förmedvényével! Mindezekért vállalnia kell a felelôsséget!

Mivel az etikai bizottság még nem hozott határozatot, kár volt elébe mennie a fejleményeknek, és újságban szellôztetnie annyi erôbedobással a Bucur, Illyés, Kun, Tárkányi családok személyes anyagi jellegû jogvitás ügyeit. Magától adódik a kérdés: mitôl vált az említett családok magánügye magyar közüggyé, hogy hónapokon át hasábos újságcikkek szellôztessék az említett családok „perpatvarkodásait"? Hol van ezekben a családi vitákban az RMDSZ-nek erkölcsi vagy alanyi jogon anyagi érdekeltsége? Mindaz, amit a sajtóban megszellôztet, cui prodest, Dáné doktor úr?

Az etikai bizottság felette helyteleníti és át nem gondolt lépésnek minôsíti a Bucur, Illyés, Kun és Tárkányi családok anyagi jellegû jogvitás ügyeit kapcsolatba hozni az RMDSZ etikai bizottságának tevékenykedésével. Családi „biznyicek" — jogilag — nem tartozhatnak az etikai bizottság hatáskörébe. Az Ön által említett családi ügyekkel kapcsolatos bizonyítékait (peres iratok, bírósági ítéletek stb.) az etikai bizottság nem illetékes elemezni. Az etikai bizottság nem a családi, anyagi jogvitás üggyel kapcsolatos adatokat tekintette félretájékoztatásnak — amelyeket nem illetékes vizsgálat tárgyává tenni —, hanem a Szociáldemokrata Tömörülés azon cinikus állítását, mely szerint az RMDSZ etikai bizottsága „kampányt indított" volna „ügyfele", Bucur Ildikó ellen (Szabadság, augusztus 18.).

Ez a minden alapot nélkülözô, piaci légkörben úszkáló, üres járatú állítás menti ki a félretájékoztatás tényálladéki elemeit! S ezért vállalni kell a felelôsséget, Dáné doktor úr! Köztudott, hogy minden testület határozata ellen van jogorvoslati lehetôség, s ha valaki nem lesz megelégedve az etikai bizottság határozatával, bizonyára élni fog jogorvoslati jogával. De addig is várjuk meg az etikai bizottság határozatát, s ha lesz törvényes alapja, akkor kezdje el, Dáné doktor úr, a sajtóban is, sárral történô fröccsenkedéseit, megkérdezve Önmagától: Kinek használ, Dáné doktor úr?

Dr. Újvári Ferenc,
az RMDSZ Kolozs Megyei Etikai Bizottságának elnöke

(Megjegyzés: Ezzel az etikai bizottság a maga részérôl lezártnak tekinti a sajtóvitát.)

Szerk. megj.: A fenti anyag közlésével szerkesztôségünk nemcsak a maga részérôl tekinti lezártnak a vitát, hanem — olvasóink hangsúlyos kérésére — véget vet a fenti üggyel kapcsolatos további vitairatok közlésének.

Nyugdíjasok lévén, augusztusban kaptunk beutalót a férjemmel Kovásznára, a Hefaistos Szállóba. Ez a szálloda egy gyönyörû, ötemeletes körépület, körben erkélyekkel, cementezett nagy udvarral, ahol padok vannak, körben élôsövény, kerítés és mellette parkoló.

A szálló bejárata gyönyörû, bent szép, szônyeggel borított, tágas elôcsarnok fogadja a belépôt, az itt várakozók kényelmét fotelekkel igyekeztek növelni. Ráadásul személyi eligazítóval könnyítik a vendégek tájékozódását.

Kedves, mosolygós arcok fogadtak, feljegyezték adatainkat, majd elvezettek új lakosztályunkhoz, ahol 18 napot kellett eltöltenünk. A szobánk kétágyas, tágas, szellôs, tiszta volt, színes tévével, a tisztaságtól ragyogó fürdôvel, ahol állandóan volt meleg és hideg víz. Mindennap takarítottak, hetente ágynemût cseréltek.

Az orvosi rendelôben az orvos türelmesen, kedvesen fogadott, megvizsgált és felírta a különbözô kezeléseket, amelyeket az ápolók is kedvesen, mosolygós arccal és nagy türelemmel végeztek a tiszta fülkékben.

Az étterem hatalmas helyiségben volt, ahol négyszemélyes asztalok voltak elhelyezve. Minden alkalommal hófehér asztalterítô és friss ásványvíz fogadott, a poharak és tányérok csillogtak. És nem csupán a kiszolgálók voltak kedvesek, hanem az étel is kifogástalan volt és bôséges, ezért külön dicséret illeti a szakácsot. Távozáskor mindenkinek csomagot készítettek az útra.

Mindez azt bizonyította, hogy a szálloda igazgatónôje kevés pénzbôl is jól gazdálkodott. Az épület mögött nagy területet vásárolt, ahová úszómedencét, teniszpályát, korcsolyapályát szándékszanak építeni. Egy nyárikertet is tervbe vettek, ahol zenekarral, helyben sütött fatányérossal és kürtôskaláccsal kedveskednek majd a vendégeknek. És mindez érettünk, a vendégekért történik, azért, hogy minél jobban érezzük magunkat a pár nap alatt, és igazán elégedetten távozzunk. Az már biztos, hogy jövô évben is ugyanide szeretnénk beutalót kapni.

Lukács Ferencné

Baka József, Kolozsvár: Olvasónk levelében azzal a javaslattal fordul a szerkesztôséghez, hogy az elôfizetôi nyereménysorsolást ne csupán azok között rendezzük meg, akik beküldik a kitöltött részvételi szelvényt, hanem kivétel nélkül és automatikusan minden elôfizetô részt vehessen a sorsoláson. Javaslatát olvasónk azzal támasztja alá, hogy sok hûséges elôfizetô bizonyos okok miatt (idôs kor, betegség, idôhiány, távolság) képtelen elküldeni a szelvényt, a szerkesztôségnek pedig pontos nyilvántartása van mindegyik elôfizetôjérôl.

Olvasónk javaslata nem újdonság a szerkesztôség számára, ezt a lehetôséget régebben átgondoltuk, hiszen sok szempontból elônyösebb lenne: nem kellene valakinek külön azzal foglalkoznia, hogy összegyûjtse és megôrizze a borítékokat, ellenôrizze a szelvényeket. Sajnos, ez mégis kivitelezhetetlen megoldás, mivel olvasóink egy része a postán fizet elô, nagyobbik része pedig lapterjesztô cégeknél. A szerkesztôség tehát az elôfizetôknek csupán a számát ismeri, nyilvántartást róluk nem mi vezet(het)ünk. Ezért voltunk kénytelenek a sorsolásnak a már megszokott változatánál maradni.

*

Kiss-Kalló László e-mailen érkezett levelét örömmel olvastuk, hiszen minden alkalommal megelégedéssel tölt el, amikor külföldrôl üzennek és kívánnak kitartást munkánkhoz. Mûszaki okok miatt azonban elôfordul az, amit olvasónk levelében is jelzett, hogy lapunk pár napos késéssel olvasható az Interneten.

Az utóbbi idôben ritkábban olvastam a Szabadságban a piaci árakról. Bár az idônként közölt árak is csupán megközelítôek voltak, a ritkábban vásárlónak szolgáltak útbaigazítással. Hiszen a termelôk meg az eladók naponta változtatják az árakat, kényük és kedvük szerint, mivel a felsô határt nem ellenôrzi senki és semmi. Ma lehet, hogy háromezerért is vásárolhatok uborkát, holnap pedig a duplájáért kell megvennem. Ezért már szinte nem is érdemes ezzel foglalkozni meg ezen bosszankodni.

A falusi termelôknek kevés pénzük van, hogy áruikat a kolozsvári piacon értékesítsék. Sokba kerül a szállítás és a vám. Vannak kereskedôk, akik ezt nagyon jól tudják, és megfelelôen ki is használják. Kimennek falura, és ott helyben felvásárolják a zöldséget, gyümölcsöt. Egy óra múlva pedig már Kolozsváron vannak, és öt-hatszorosáért árulják a terméket. Sok regáti is érkezik hozzánk, de az üzérkedôk perceken belül körülveszik ôket, olcsón átveszik árujukat, majd jóval drágábban értékesítik bent a piacon.

Nemrég nagyváradi meg szatmári ismerôsökkel beszélgettem. Elmondták, hogy náluk ilyesmi nem fordul elô, mivel a polgármesteri hivatal ellenôrei és a rendôrök naponta ellenôrzik a piacot, és szigorúan büntetik az üzérkedôket. Megfigyeltem egy alkalommal, hogyan történik városunk nagypiacán egy ilyen ellenôrzés: akiknél nem volt termelôi vagy egyéb igazolvány, azzal mentegetôztek, hogy lányuk vagy férjük otthon felejtette azt. A rendôrök pedig mosolyogva továbbmentek.

A viszonteladók kötelezik arra a kisnyugdíjasokat meg a családos munkanélkülieket, hogy többszörös árat fizessenek a termékekért. Ezt az önkényes drágaságot az eladók még alaposan megtoldják az elállított mérlegekkel, ezáltal a vevôt kétszeresen csapják be. Sajnos, a zöldséges üzletekben nemcsak silány, de hasonlóan drága a kínálat. Ily módon az egyedüli vesztes a vásárló marad.

Lehet, hogy ezeket a visszásságokat nem lehet egyik napról a másikra kiküszöbölni, de a rendszeres ellenôrzés és egyforma (tehát megkülönböztetés nélküli) szigorúság javítana a helyzeten.

Széki András

Ország-világ elôtt közölték, hogy a MAFIR Rt. 1999. július 14-én elbocsátott dolgozói szeptemberben megkapják a munkanélküli segélyt, valamint a végkielégítést. A Szabadság augusztus 26-án megjelent cikkében („Országos gondot oldottak meg Kolozsváron") pontosan ez olvasható: „a javaslatot még a mai vagy a jövô heti kormányülésen el kell fogadni, és egy újabb, a ’98-as kormányrendelet alkalmazási módozatait kiegészítô rendeletet kell megfogalmazni ahhoz, hogy végre megszûnjön a joghézag. Logikus gondolkodás szerint semmi akadálya nem lehet annak, hogy egy ilyen módosítást törvényerôre emeljenek".

Szégyen és gyalázat, hogy két hónapos zûrzavar és pénztelenség után még mindig nem rendezôdött a munkások helyzete. Pedig ebben az országban olyan káprázatos gyorsasággal jelentetik meg az áremelkedéseket, hogy a szerencsétlen állampolgár már nem gyôzi figyelemmel kísérni, az ehhez való viszonyulásról már nem is beszélve. Amikor az adófizetôkrôl van szó, még tapintással sem érzékelhetjük, hogy tesznek valamit az érdekükben.

Folyamatosan késnek a fizetések, nyugdíjak, munkanélküli segélyek. Ha ebbôl kifolyólag valaki késve törlesztené esetleges részletét, kölcsönét, vagy a bérletek, az adók és illetékek valamelyikét, azonnal késedelmi kamatot számolnak fel. Az idegtépô várakozások után mikor fog a román állam is, a késedelem miatt, „adózni" az embereknek?

Törvényhozóinknak mi szavaztunk bizalmat, általunk jutottak milliós jövedelmekhez, mert emberarcú reményekkel kecsegtettek. Azóta szüntelenül nehezítik helyzetünket, gyarapítják gondjainkat, és arrogánsan magyarázzák ki a törvényeket. Negyvenöt évi munkaviszony után 531 000 lej munkanélküli segélyre lennék jogosult. Egy ilyen megalázó és méltánytalan összegért valóságos szélmalomharcot kellett vívnunk, és még mindig eredménytelenül. Sôt, az elbocsátottak utólag még összegyûjtöttek személyenként ötvenezer lejt, hogy a volt igazgató Bukarestbe utazhasson, hogy a minisztériumnál tisztázza 50 ember törvényes jogát.

Désy Zoltán

Nem olyan rég feltörték a járdát az Árpád (Traian) úton, és árkot mélyítettek. Ha a trolibuszból jól láttam, kábelfektetés (csere?) céljából. Az Unió (Memorandumului) utcai (most már volt) viszonyokkal ellentétben, itt a munkatelep úgy nézett ki, ahogyan az a nagykönyvben elô van írva. A munkaterületet, ha jelképesen is, de bekerítették fehér szalaggal, jelezve, hogy arrább árok következik. A kitermelt földet az árok és a járda kerítés felôli részén terítették el, ami nem fért, elszállították, így a járdának az út felôli része ragyogóan tiszta maradt, nem zavarta a gyalogjárókat. Ha még hozzáteszem, hogy minden ház, udvar meg üzlet bejáratához biztosítottak átjárást, nyilvánvaló az építés-vezetô jó gazda szelleme, munkaszeretete és tisztelete a lakossággal szemben. Öröm volt nézni a munkálatokat. Így is lehet és így is kell levezetni egy építést.

Visszatérve az Unió utcai eseményekhez: fûrészfogszerûen parkolóhelyek készültek a gépkocsik számára. Gondoltak-e a tervezôk arra, hogyan fogják a szemetet a házakból elszállítani, vagy az üzleteket áruval ellátni? Ha a tehergépkocsik felmennek a járdára, nem jósolok hosszú élettartamat a burkolatnak.

Churchill mondása motoszkál a fejemben: az emberek életükben általában háromszor szoktak nagyot mondani, házasság elôtt, háború után és választáskor. Hét évvel ezelôtt a jelenlegi városvezetôk mintha föld alatti garázst ígértek volna, a metró és Felek alatti alagúton kívül...

Végül még egy megjegyzés a járdákat illetôen. Pár évvel ezelôtt a Horea úti Szamos hidat alaposan megrongálta egy, a gyalogjáróra felhajtott nehéz tehergépkocsi. Nehéz munkával átépítették a konzolos gyalogjárót, és ugyanakkor vasoszlopokkal igyekeztek meggátolni a gépkocsik feljutását a gyalogosok számára fenntartott részre. A napokban személygépkocsikat láttam parkolni a híd konzolján, pár vasoszlopot kidöntöttek. Ezeket jó lenne sürgôsen pótolni, mielôtt baj történne.

Gáspár Ernô építômérnök

Az utcai pénzváltóknál a forint 64/67, a márka 8600/8800, a dollár pedig 16 100/16 300 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 8670/8750, az amerikai dollár 16 250/16 320, az olasz líra 8,67/8,80, az osztrák schilling 1212/1265 lejbe kerül.

A Görög Katolikusok Országos Szövetsége tiltakozik az ellen, hogy az ortodox vallást államvallásnak nyilvánítsák ki. A szervezet csütörtökön kiadott közleményében leszögezi: az ortodox egyház elöljáróinak nyilatkozataival ellentétben az egyházak tevékenységét szabályozó törvénytervezet egyértelmûen hátrányban kívánja részesíteni a hivatalosan elismert többi vallási felekezetet, különösképpen a görög katolikus egyházat, amelynek az 1923-as alaptörvény az ortodox egyházzal hasonló minôséget biztosított.

A közlemény továbbá „illetlennek" minôsíti a történelmi múltra történô hivatkozást, és tiltakozik az ellen, hogy kizárólag az ortodox egyház álláspontját tükrözzék a sajtóban.

A görög katolikusok szerint az ortodox egyház álláspontja részrehajló, és nem képviseli a lakosság többségének az álláspontját. Ugyanakkor azt is felróják, hogy májusban visszautasították a Metro Media Transilvania Közvélemény-kutató Intézet által készített felmérés eredményeinek közlését, amely szerint a lakosság alig 41 százaléka ortodox vallású, az állampolgárok 45 százaléka nem is vallja kereszténynek magát, tehát annál kevésbé lehet ortodox.

A parlament csütörtökön Emil Constantinescu államfô kérésére jóváhagyta a Szlovák Köztársaság bukaresti nagykövetének azt a kérését, hogy az ország területén két szlovák katonai alakulat haladhasson át. Az alakulat szeptember 21. és 22. között haladna át Románián, visszafelé pedig szeptember végén vagy október elején jönne.

A végsô szavazatot procedurális vita elôzte meg. Az államfô kérését a parlament két háza külön szavazta meg, holott az idegen csapatoknak az ország területén történô átvonulásáról rendszerint a parlament együttes ülése dönt.

Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében arról tájékoztat, hogy a platform nyolc alapító tagja közül öten kilépnek a tömörülésbôl. A közlemény aláírói Bitay Ödön közgazdász, dr. Csucsuja István egyetemi tanár, Nagy Károly egyetemi adjunktus, dr. Pálfalvi Attila és dr. Péter György egyetemi tanárok.

„Már 1997 tavaszán kibékíthetetlen ellentét támadt köztünk és a tömörülés akkori vezetôsége között. (...) A vezetôség egy része annak idején, bár erre nem volt megbízatása teljesen átdolgozta a tömörülés alapszabályzatát, és abban antidemokratikus változtatásokat eszközölt, azt puccsszerûen elôterjesztette, s kihasználva az új platform-tagok tájékozatlanságát, egy szavazattöbbséggel elfogadtatta. (...)

Tiltakozásul a jelzett antidemokratikus módszerek s az alapszabályzat puccsszerû módosítása ellen, annak idején elhagytuk az értekezletet, (...) és azóta nem vettünk részt a platform egyetlen döntésében sem, így azokért sem erkölcsi, sem politikai felelôsséget nem vállaltunk.

Abban bíztunk, hogy az ez évi márciusi megyeközi értekezleten lehetôségünk lesz érvelve és bizonyítékokat elôterjesztve meggyôzni a küldötteket az említett antidemokratikus alapszabályzati elôírások megváltoztatásáról, visszaállítva ezzel a platform demokratikus egységét.

Várakozásunk hiábavalónak bizonyult, mert a Szociáldemokrata Tömörülés vezetôsége, bár tudta, hogy júliusban egyikük sem vehet részt (vagy tán éppen azért), váratlanul a megyeközi értekezletet július hó végén tartotta meg s azon, az általunk hibásnak ítélt alapszabályzat újbóli megerôsítése mellett, más olyan határozatot is hozott, amely szükségszerûen kedvezôtlen visszhangot keltett a közvéleményben" — áll a közleményben.

A kérdések és a találgatások uralták a csütörtöki román lapok terjedelmes beszámolóit a Bukarestbe tartó görög külügyminisztériumi küldöttséget ért tragikus légi balesetrôl.

A Cotidianul címû napilap pontokba szedett kételyei egyebek között azt hangsúlyozzák, hogy Európában még nem jegyeztek fel olyan légörvényt, amelyik ilyen súlyos balesetet okozott volna, s a Falcon 900 típusú gép, amelyet az egyik legbiztonságosabbnak és legerôsebbnek tartanak a világon, érthetetlen módon vált teljesen irányíthatatlanná.

A baleset okainak feltárásáról indított vizsgálat eredményeibôl hivatalosan még semmi sem vált ismertté, így a lapok meg nem nevezett forrásokra hivatkozva találgatásokra hagyatkoztak: a gép légörvénybe került, amelyet esetleg egy másik, közelben elhaladó repülôgép okozott, valamiféle mûszaki hiba, vagy egy fedélzeti baleset történt, amelynek következtében rés támadt a gép oldalán.

Több lap közölte az egyik túlélô nyilatkozatát, aki szerint a baleset pillanatában Janosz Kranidiotisz külügyminiszter-helyettes a pilótakabin ajtajának közelében állt.

A gépen tartózkodó 13 ember közül hat meghalt és öt megsebesült. Az eddigi jelentések szerint a végzetes bajt feltehetôen az okozta, hogy az áldozatok a zuhanás pillanatában nem ültek bekapcsolt biztonsági övvel az ülésekben.

Néhány lap a számos válaszra váró kérdés láttán egyenesen arról írt, hogy a romániai Giurgiu felett valamiféle rejtélyes Bermuda-háromszög alakult ki.

Emil Constantinescu államfô szerdán találkozott a romániai magyar történelmi egyházak vezetôivel — közölte csütörtökön Rãsvan Popescu elnöki szóvivô.

Emil Constantinescu azt a meggyôzôdését fejezte ki, hogy a tulajdonról készülô új törvény rendezi majd a legtöbb volt tulajdon problémáját, függetlenül nemzeti vagy felekezeti hovatartozástól.

A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemet illetôen Emil Constantinescu azt hangsúlyozta, hogy az érvényben lévô oktatási és akkreditálási törvény „ésszerû és kedvezô keretet" ad a magánkezdeményezésekhez az oktatás területén — mondta a szóvivô.

— Constantinescu elnök örült a magyar magánegyetem létrehozásának. Egy ilyen egyetem alapítása szerinte a többségnek is lehetôséget ad arra, hogy elfogadja és megértse az anyanyelvû oktatási intézmények létrehozását, ami elôrelépést jelent az anyanyelvû felsôfokú állami oktatást illetôen is — hangsúlyozta nyilatkozatában Tôkés püspök.

Gheorghe Funar tiltakozó utcai tüntetésekkel kívánja fogadni Alföldi László új magyar fôkonzult, akit

Ceausescu után ô is nemkívánatos személynek akar nyilváníttatni Romániában.

A csütörtöki román sajtó ismertette azt az ultimátumszerû levelet, amelyet a polgármester Radu Vasile miniszterelnöknek küldött. Funar azt követeli, hogy a kormány szeptember 20-ig — a magyar fôkonzul megbízólevelének tervezett átadásáig — vonja vissza a kinevezéshez adott jóváhagyását. Ellenkezô esetben tiltakozó utcai tüntetéseket szervez és sztrájkôrséget rendel ki a kolozsvári magyar fôkonzulátus épületéhez.

A polgármester két évvel ezelôtt, a kolozsvári fôkonzulátus újranyitásakor már botrányt kavart: kitartóan követelte, hogy vonják be az épületrôl a magyar nemzeti lobogót, majd igazi román hôsként ünnepeltette és megjutalmazta a polgármesteri hivatalnak azt az alkalmazottját, aki ellopta a zászlót a helyérôl.

A polgármester arra hivatkozik, hogy Alföldi Lászlót 1988-ban Nicolae Ceausescu nemkívánatos személynek nyilváníttatta Romániában, aki — mint ismeretes — bezáratta a kolozsvári magyar konzulátust arra hivatkozva, hogy ott kémtevékenység folyik.

A magyarellenességben élenjáró Cotidianul címû napilap csütörtöki számában újabb vádaskodásokkal állt elô. Meg nem nevezett „jól értesült forrásokra" hivatkozva arról írt, hogy Alföldi Lászlót a kommunista diktatúra titkosrendôrsége, a Szekuritáté tetten érte, amint „egy elektromos berendezést akart eladni feketén". A lap állítása szerint a magyar diplomata „feltehetôen belekeveredett egy gázcsempészési ügyletbe is".

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]