 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. április 8.
(XII. évfolyam, 83. szám)
Csütörtökrôl péntekre virradólag ismeretlen tettesek megrongálták a kolozsvári magyar fôkonzulátus fôtéri bejárati ajtóját, eltávolították a magyar címert és a kétnyelvû feliratot — tájékoztatta lapunkat Alföldi László fôkonzul. A magyar diplomata elmondta: — A fôkonzulátus alkalmazottja reggel hétkor vette észre, hogy a fôkonzulátus hivatalos, rézbôl készült, a Magyar Köztársaság címerét ábrázoló névtáblát kiszakítoták a helyérôl és megrongálták az ajtó keretét — mondotta. — Valaki, lehet, hogy maguk a tettesek vagy a szomszédok, felvitték a címert az elsô emeletre, a hivatal bejárata elé és ott letették. A címer nem sérült meg, így visszahelyeztük a falra. Bízom abban, hogy ott már nem lesz bántódása. A rendôrséget értesítettük, azonnal a helyszínre érkezett a kriminalisztikai szakértô. Közös jegyzôkönyvet állítottunk ki. A rendôrség képviselôi sajnálatukat fejezték ki az újabb incidens miatt. Azt tanácsolták, hogy kérjünk állandó rendôri védelmet a fôkonzulátus bejárata elé. Mindeddig éjjel-nappal felállított rendôri ôrizet, mint Bukarestben, nem volt. Azzal nem kerülhetôk el az ilyen jellegû éjszakai incidensek, hogy a nappali órákban a rendôrök a Fôtéren tartózkodnak. Hivatalosan a belügyminisztériumon keresztül lehet rendôri védelmet kérni. Eddig nem tartottuk szükségesnek a védelmet, mert bíztunk abban, hogy ilyesmi nem fog elôfordulni. Rendkívül sajnálatosnak tarjuk, hogy a Magyar Köztársaság szimbólumai, a zászló, a március 15-i koszorú, a címer jól meghatározott forgatókönyv szerint történô incidesnek áldozatai lesznek. Hangulatkeltô, provokatív akcióról van szó. Bízom benne, hogy a jövôben elkerülhetôk lesznek a hasonló incidensek. Hogy a történtek összefüggésben vannak-e azzal, hogy csütörtökön a Legfelsôbb Bíróság hivatalban hagyta Funart? Valóban idôbeni egybeesésrôl van szó — fejezte be nyilatkozatát Alföldi László magyar fôkonzul.
Simona Pintea alezredes, a rendôrség szóvívôje elmondta: a rendôrség elkezdte a vizsgálatokat, de mindeddig nem sikerült a tettesek nyomára akadni. Nelu Pop ezredest, megyei rendôrfôkapitányt többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült elérnünk.
Kiss Olivér
Pénteken Kolozsvár polgármestere és a hozzá közel álló politikai erôk, valamint gazdasági vállalatok képviselôi megkoszorúzták a Mátyás király szoborcsoportot. A tíz darab piros-sárga-kék zászlóval felékesített mûemlék elôtt ortodox papok tartottak megemlékezô istentiszteletet, majd Ioan Câmpean városi tanácsos méltatta az 510 éve elhunyt „nagy román király" érdemeit. Virágkoszorút kapott legnagyobb királyunk szülôházának falán az emléktábla is. Utána a témával kapcsolatban a városházán tudományos ülésszakot rendeztek.
Péntek délelôtti sajtóértekezletén Gheorghe Funar méltatta a Legfelsôbb Bíróság csütörtöki döntését, amelynek értelmében nem függesztik fel tisztségébôl az ellene beindult bûnvádi eljárás idejére. Elmondta: a döntés következtében a Nagyrománia Párt lemondta a szombatra tervezett nagyszabású utcai tiltakozását.
Mint ismeretes, folyó év február 25-én a prefektus felfüggesztette tisztségébôl a polgármestert. A közigazgatási bíróság másnap felfüggesztette a prefektus rendeletét. Vasile S¦lcudean volt prefektus megfellebezte a döntést a Legfelsôbb Bíróságon, amely csütörtökön úgy döntött, hogy a bûnvádi eljárás idejére hivatalban maradhat Gheorghe Funar.
Szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében $Bogdan Cerghizan& prefektus nem zárja ki, hogy az általa vezettett intézmény rendkívüli jogorvoslathoz fordul.
$Buchwald Péter& alprefektus lapunkak elmondta: a Legfelsôbb Bíróság nem indokolta meg döntését. — Személyes véleményem az, hogy ez döntés is világosan kimutatta, mennyire „független— a román igazságszolgáltatás. Nem hagynám szó nélkül az olyan "véletlen egybeeséseket" sem, mint a magyar fôkonzulátus bejáratának megrongálását. Világos, hogy a Legfelsôbb Bíróság döntése felbátorította a polgármester mögött álló erôket. Œgy értesültem, hogy a polgármester hivatalban maradása nem befolyásolja a polgármester ellen indított bûnvádi eljárás menetét — mondta az alprefektus.
A Nemzeti Liberális Párt (NLP) pénteki sajtóértekezletén Romulus Zamfir városi tanácsos, az NLP polgármester-jelöltje a kolozsvári útjavításokról szólva kifejtette: az „átfogó gödörtömést" propagandisztikus eszközként használják fel.
Úgy véli, hogy a polgármesteri hivatalnak jobb, gyorsabb és gazdaságosabb módszert kellett volna találnia a gödrök betömésére. Bemutatta az EMCOL IRR elnevezésû terméket, amellyel egy-két szakképzetlen munkás percek alatt betömheti az utcák felületén levô gödröket. Igaz, hogy az angol cég technikája több pénzbe kerül, de hosszú távon a megspórolt idô, a hosszabb szavatossági idô megtérítette volna a befektetést. — Az angol cégnek Kolozsváron is van képviselete és ajánlatot is tettek városházának, de mivel a cégvezetô nem „a dák nép leszármazottja–, a $Gheorghe Funar& vezette intézmény nem vette figyelembe ôket — mondta $Marius Nicoar¦& az NLP kolozsvári szervezetének vezetôségi tagja. A napokban az NLP a polgármesteri hivatal rendelkezésére bocsát két vedernyit az angol termékbôl. A sajtóértekezleten $Kolozsvár 1992-2000 — így tüntették el az „nök pénzét& elnevezésû "szobrot" avattak. Az alkotás állványon álló követ ábrázol, amelyrôl a gyermekét magához ölelô szomorú édesanya néz le. A "szobor" talapzatánál levô jegyzék a városháza ésszerûtlen pénzszórását tünteti fel: évi 300 millió lej az utcai macskaszemekre, nyolc év alatt 9,6 milliárd lejt költöttek a csupán hat hónapos szavatossági idejû, felületesen elvégzett gödörtömésre, évi 600 millióba kerültek az ünnepi piros-sárga-kék színû villanyégôk és az áramfogyasztás stb.
A jegyzék nem tünteti fel a köztéri szobrokra, mellszobrokra és emléktáblákra kültött hatalmas összegeket. A $Szabadság& kérdésére válaszolva Romulus Zamfir elmondta, hogy ezek a kiadások "a költségvetés elenyészô százalékát emészették fel".
A csütörtöki kormányülésen a környezetvédelmi minisztérium jelentést terjesztett elô az árvízhelyzetrôl. A kormányfô kérésére készül egy sokkal átfogóbb jelentés is, amelyben szerepelni fog a károk felmérése is — jelentette ki Adrian Vasilescu kormánytanácsos. Az elsô jelentések szerint országos szinten 90 helységben több mint 600 házat és gazdaságot öntött el az ár, és 40 utat rongált meg az utóbbi napok esôzése. A mentési munkálatokba bekapcsolódott a román hadsereg is.
Az elmúlt napok esôzései és a megolvadt hó miatt a folyók szintje továbbra is növekszik — értesültünk Tiberiu MarÍiantól, Kolozs megye prefektúrájának szóvívôjétôl. A Szamos és az Aranyos áradásai következtében megyénkben a tegnap a következô volt a helyzet: Dés municípiumban 20 ha. területet és 30 gazdaságot öntött el a víz; Révkolostoron (Vad) 350 ha. szántóföld van víz alatt; Mikeházán 150 ha-t, Pecsétszegen (Chiuiesti) pedig 25 ha. területet öntött el a megáradt folyó.
Szilágy megyében az elmúlt napokban leesett jelentôs mennyiségû csapadék további károkat okozott–jelentette Erkedi Csaba, a Szabadság tudósítója. A Nagyszamos vize több helyen is elárasztotta a mezôgazdasági területeket. Többszáz hektár termôföld vált használhatatlanná, és nagyszámú háztáji gazdaság szenvedett az áradások következtében. Sarmaságon is víz alatt vannak a kertek–tudtuk meg.
Fehér megye prefektúrájától a következôket tudtuk meg: tegnap reggel az esôzések elálltak. Az Aranyos vízszintje csökkenôben van, ezzel ellentétben a Maros duzzad. A megyében a jelenlegi helyzet így fest: négy helységben beáztak a telefonvonalak; 74 helységben nincs villanyáram. A DN 67C országút ismét járható. El van zárva a forgalom elôl a DN 75 és négy községi út.
A megyei katasztrófaelhárító bizottság minden olyan települést figyelmeztetett az árvízveszélyre, amelyek a Maros és a Küküllô mentén helyezkednek el. A folyók vízszintjének változását hatoránként jelentik a prefektúra illetékes szerveinek.
A Beszterce megyei helyzetrôl a prefektúra igazgatója, $Ioan Filip& számolt be a $Szabadság& kérésére. Elmondotta: 136 házat a hozzátartozó gazdasággal együtt elöntött a víz; 45 helység el van zárva a külvilágtól; 579 ha. szántóföld van víz alatt; három villanyoszlopot döntött ki a vihar; 26 települést öntött el a Nagyszamos. Major (Maieru) községben egy ember életét vesztette az árvíz következtében.
A nagy esôzések miatt a gyalui vízgyûjtô annyira telítôdött szennyezettséggel, hogy a víz tisztítását nem tudják rendesen elvégezni. Ezért korlátozzák Kolozsváron az ivóvízszolgáltatást. Az orvosok felhívják a vízfogyasztók figyelmét, hogy amennyiben lehet, ne igyanak csapvizet, fôleg ha az zavaros és sárgás színû. Több olvasónk sem érti, miért csak most figyelmeztetik a fogyasztókat, mivel a víz már hetek óta zavaros. A kellôképpen nem tisztított ivóvíz vérhast, sárgaságot és egyéb betegeségeket okozhat.
Pénteken a Bankcoop Mátyás utcai székhelyén kifüggesztették azok névsorát, akik betéteiket a Román Fejlesztési Bank (BRD) révén ez év április 12. és május 26. között kapják kézhez. Az érintetteket névsor szerint jegyezték elô, meghatározva a visszafizetés napját és helyszínét. Akik a Mátyás utcai székhelyen tették be pénzüket, azoknak a BRD Magyar/21 Decembrie 1989 utca 81-83. szám alatti székhelyéhez, a Mãrãsti negyedben befizetôknek pedig a BRD Fôtér 31. szám alatti fiókjához kell fordulniuk.
A Kolozs megyei Gyermekház (Palatul Copiilor) sokkal színesebb oktatási programmal várja a 2000–2001-es tanévben a diákokat, mint eddig — tudtuk meg a Megyei Tanfelügyelôség által szervezett pénteki sajtóértekezleten Valentin Cuibustól, a Gyermekház igazgatójától. Ôsztôl kezdôdôen az eddig meglévô körök mellett a francia nyelv és mûveltség, német nyelv és mûveltség, festészet–(számítógépes) grafika, valamint aerobic kör is beindul. A Gyermekház szervezésében hathónapos, a tanügyminisztérium által kibocsátott oklevelet is nyújtó rádió-tévészerelô tanfolyamot is beindítottak — ennek igen nagy megyeszerte a sikere. A vakációs táborok az idén is fôleg mûhelytábor jellegûek lesznek: a Kisbányán és Alsójárán szervezett egyhetes di- ák(mûhely)táborok fejenként 750 000 illetve 550 000 lejbe, a tengerpartiak mintegy egymillióba fognak kerülni.
Megkétszerezôdött a pszihopedagógiai iskolai kabinetek száma a tavalyi tanévhez képest: az idén már 12 ilyen kabinet létezik a megyében (10 Kolozsváron, egy-egy Tordán és Désen), és tervbe vették a megye más településein is az egyre nagyobb érdeklôdésnek örvendô pszihopedagógiai központok létrehozását. Mint megtudtuk, félévenként mintegy 200 diák, tanár és szülô keresi fel ezeket a kabineteket, és ezek száma fokozatosan nô; ez utóbbi nem jelenti feltétlenül azt, hogy egyre több az ilyen jellegû gond, de arra világosan utal, hogy e központok felé egyre kisebb bizalmatlansággal közelednek a diákok, tanárok. Az elôbbiek leggyakoribb gondjai: iskolakerülés, beilleszkedési gondok, szerencsejátékok, számítógép-dependencia (és az utóbbi idôben a kábítószerek is). Az utóbbiak fôleg az osztály-tanár kapcsolatok miatt keresik fel bizalommal az iskolai pszihopedagógusokat.
A nemrégiben megejtett próba-kisérettségivel kapcsolatban Mariana Dragomir megyei fôtanfelügyelô elmondta, hogy bár még nem készültek el az összesítések, valószínûnek látszik, hogy a júniusi valódi kisérettségin (képességvizsgán) a mintegy 8890 nyolcadikos diáknak 10–11 százaléka meg fog bukni.
KOVÁCS ZOLTÁN festômûvészrôl írott monográfiáját mutatja be a szerzô, Murádin Jenô, április 8-án de. 11 órakor a Györkös-Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii u. 5.). A mûvészi mûsorban közremûködik Ruha István hegedûmûvész és Boér Ferenc színmûvész.
A MAGYAR NÉPESSÉG FEJLÔDÉSE A MÁSODIK HONFOGLALÁSTÓL (896) NAPJAINKIG címmel dr. Kováts Zoltán szegedi egyetemi tanár, a történelemtudomány kandidátusa, az MTA Demográfiai Bizottságának és a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület Erdélyi Asztaltársaságának a tagja tart elôadást április 10-én, hétfôn du. 5 órakor az Apáczai Csere János Líceumban.
KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETEL hétfôn du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatt. László Bakk Anikó zenepedagógus beszélget a jelenlévôkkel a hangi környezet és a gyermek viszonyáról. A szervezôk, a Pro Iuventute Szociokulturális Egyesület és az RMDSZ belmonostori szervezete szívesen lát minden érdeklôdôt, kismakákat kisgyermekeikkel együtt.
A DUNA TELEVÍZIÓ értesíti né- zôit, hogy közönségszolgálatának új telefonszáma: 0036-1-4891661.
— Miért koszorúzta meg a polgármester Mátyás király szobrát?
— Azért, mert örül, hogy vele együtt az igazság is meghalt.
A román–magyar kulturális kapcsolatrendszer jegyében újabb elôadásra került sor az Apostrof (a romániai Írószövetség lapja) és a Korunk (kulturális folyóirat) szervezésében, április 6-án a Mûvészeti Múzeum Tonitza Termében. Ezúttal színházi témájú kerekasztal-beszélgetésen vehettek részt az érdeklôdôk. Az elôadás címe (Színház — a madarak nyelve?) sokakat vonzott, hiszen Mona Chirilã rendezô és Bács Miklós színmûvész igen szakavatott ismerôi a témának.
A magyar színház ebben az évadban tûzte mûsorára Gogol Háztûznézô címû darabját, amelyet Mona Chirilã rendez. Ennek kapcsán felvetôdik a kérdés: ha a rendezô románul olvassa a darabot, a színészek pedig magyarul, akkor mások az asszociációk, éppen ezért meg kell találni azt a középutat, amelyen megfelelô módon meg lehet szerkeszteni a jeleneteket. Bács Miklós szerint nem a nyelv adja meg egy darab nemzetiségét, hanem a színészek játéka. A színmûvész azt is több ízben hangsúlyozta: két különbözô kultúra áll szemben egymással, de ez nem válik a darab hátrányára, sôt, Mona Chirilã románságával gazdagítja a magyar elôadást. A rendezônô bevallotta, hogy erdélyi létére nem tudott megtanulni magyarul (bár többször rendezett már magyar színházaknál), éppen ezért a kommunikációt igyekszik az impulzusok szintjén megvalósítani.
Az elôadás után kialakult beszélgetés során szó esett a színház jelentôségérôl. Bács Miklós kifejtette: szerinte a színház a legnehezebb mûvészet, ugyanakkor a legnépszerûbb is, mert a legközelebb áll az emberekhez. Éppen ezért nagyobb figyelmet érdemelne, már középiskolában is tanítani kellene, egyéb mûvészetek mellett.
A kolozsvári Apáczai-líceum Szarkaláb néptáncegyüttese, amelyet 1994-ben Pillich Gyöngyvér alapozott meg, és amelyet az utóbbi években öccse, Pillich Balázzsal vittek belföldi és nemzetközi sikerre, válságos hónapok után most újra jelentkezik a nyilvánosság elôtt. E hét végén az Aranka György nyelv- és beszédmûvelô verseny országos döntôjének résztvevôi elôtt lépnek fel tagjai a Palló zenekar kíséretével.
— Miért „hallgatott" több mint egy fél évig az együttes? — kérdem Pillich Balázstól, az együttes vezetôjétôl és koreográfusától.
— A belföldi és külföldi fellépési lehetôségek a tavaly elbizakodottá tették tanítványainkat. Miután legtöbbet közülük az elsô lépésektôl mi tanítottuk meg a széki, mezôségi, kalotaszegi, felcsíki táncokra, s a csoport számára a Heltai-alapítvány jóvoltából mintegy 12 országra kiterjedô fellépési lehetôséget biztosítottunk, az érettségi és felvételi lejártával arra kellett ébrednem, hogy „elfogyott" alólam a csapat. Arra hivatkoztak, mindenféle vélt sérelmek és érvek alapján, hogy többé nem kívánnak együttesben táncolni. Aztán kiderült, hogy egy csíkszeredai fiatalember vezetésével, aki a Hargita Népiegyüttesbôl volt kénytelen távozni, megalapították az „Ördög térgye" csoportot.
— Úgy hallottam, hogy abba akartad hagyni akkor. Vagy nem?
— Nagyon csalódott és kiábrándult voltam. Régi barátaim, sôt, saját unokatestvérem fordult ellenem. Most már azt mondom, csináljanak mindent továbbra is azzal a hagyományszeretettel, amit tôlem tanulhattak. És legyenek sikeresek, mert az ô sikereik az én meg a Gyöngyi nôvérem sikere is! Aztán lehet, hogy a magyar–néprajzra bejutásom, Tímár Sándor meghívója egy budapesti kétéves néptáncoktatói tanfolyamra, új erôt adott. És arra is gondoltam, hogy véndiákként az iskolámat sem hagyhatom cserben, ha már több mostani diákja megtette ezt, elfordulva a Szarkalábtól. Novemberben újraalakítottuk az együttest. Több mint negyvenen jelentkeztek, ezek közül most 25 alapemberben gondolkodhatom. Az iskolában próbálunk, s az igazgatóság megértô támogatása is serkentô erô. Sajnos, most is gond, hogy ennek a hagyományôrzésnek az iskolai diákság körében nincs nagy népszerûsége. Mi mindenképp örülünk annak, hogy tíz-tizenkét új apáczais tagunk van. Reméljük, hogy egy kicsivel határozottabb tanári biztatás, új gyerektanfolyamok elindítása növelni fogja ezt az arányt. Addig néhány volt apáczais és lelkes magyar egyetemista pótolja a hiányt.
— Tervek?
— Az Apáczai-napok alkalmával lesz az igazi visszatérés. Közben hetente kétszer, éjszakába nyúlóan próbálunk. Máris több belföldi és külföldi szereplési lehetôségre van kilátás az év második felében. És az idén is lesz Szent István-napi fesztivál, amelyen szeretnénk kivágni a rezet!
2000 májusa végén jelenik meg a skandináv HORISONT irodalmi folyóirat különszáma: Ötágú síp — Öt ország magyar irodalmából címmel. A magyarországi, erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és vajdasági nôírók írásaiból készített válogatáshoz Pomogáts Béla írt történelmi-irodalomtörténeti bevezetôt.
Mint arról már beszámoltunk, a Torockói Értékvédô Program keretében kifejtett mûemlék-helyreállítást 1999-re a legmagasabb elismeréssel, éremmel tüntette ki az Europa Nostra mûemlékvédô páneurópai szövetség. Erre a szakmai szempontból rendkívül jelentôs eseményre minden évben valamelyik európai városban kerül sor. Az idén elôször volt Olaszországban, ráadásul Velencében, amely olyannyira mûemlék-város, hogy kontinensünk egyik legsajátosabb és ugyanakkor veszélyeztetett mûkincs-örökség birtokosa. A rendezvényen jelen volt a torockói programot lebonyolító Transylvania Trust Alapítvány népi építészeti ügyvezetô igazgatója, Furu Árpád, aki hazatérve Kolozsvárra lapunknak a következôket mondta:
— Az átadás kapcsán az Europa Nostra háromnapos rendezvényt szervezett, amelyre több mint kétszáz vendég érkezett. A hivatalos díjkiosztó ceremóniára 2000. március 25-én, délután öt órakor került sor a velencei Doge-palota nagy tanácstermében, amely önmagában is nagyon látványos a még látványosabb épületben. A díjátadáson részt vett Henrik dán herceg, az Europa Nostra elnöke, Andreas H. Schuler, az elbíráló bizottság elnöke, Daniel Cardon de Lichtbuer ügyvezetô igazgató és más fontos személyiségek. Összesen nyolc érmet osztottak ki. A tizenkilenc oklevelet késôbb fogják átadni az érintett országokban, de az érmeket is a helyszíneken egy második ceremónia alkalmával adják majd át a helybelieknek, amikor egyúttal leleplezik a mûemléképületekre felszerelt plaketteret is. Valamikor május és szeptember között Torockón egy nagy ünnepség keretében adják majd át a magas elismerést a tulajdonképpeni tulajdonosoknak.
A torockói mûemlék-helyreállításon kívül érmet a következô teljesítmények szereztek: hoostrateni Begiunage (Belgium), kopenhágai VII. Krisztián-palota (Dánia), helsinki Suomenlinna-erôd (Finnország), vicenzai Thiene-palota (Olaszország), tulowicei udvarház (Lengyelország), lisszaboni Belém-torony (Portugália), Windsdor-kastély (Egyesült Királyság).
Johann Sebastian Bachról tartott elôadást dr. Kovács László Attila teológiai elôadótanár csütörtök este a Protestáns Teológia dísztermében. Mint elmondta, a 2000. évet Bach-emlékévnek nyilvánították. Természetes volt tehát, hogy az Akadémiai Esték rendezvénysorozat keretében méltóképpen emlékezett meg a német protestáns egyházzene legnagyobb és egyben utolsó mesterérôl. Az elôadás címe Pillanatnyi szenvedés — örök dicsôség. J. S. Bach, a passió muzsikusa, amely dr.Kovács bevallása szerint dr. Juhász Tamás és dr. Tonk Sándor fejében született meg, híven tükrözi a zseniális zeneszerzô szenvedéssel és megaláztatásokkal teli életét, valamint életmûvének utóéletét. Bach célját, hogy az egyház számára intézményes és rendszeres istentiszteleti zenét szerezzen, az elmúlt két és fél évszázad alatt láthatóan nem méltányolta az egyház. Érthetetlen ez, hisz egyes kortárs kutatók nem riadnak vissza attól sem, hogy az ötödik evangélistának nevezzék a zeneszerzôt. Dr. Kovács László Attila elôadását a Máté- és a János-passióból lejátszott részletek, valamint az elôadó orgonajátéka tette emlékezetessé.
Valkay Ferenc, az ÁMO balettmestere argentin tangókból összeállított balettestjén az énekelt számokat változatos hangszerelésû zenekari részletek váltogatják. Az érzelmes számok szerencsésen váltakoznak gyors részletekkel, és ha a szerelmi jelenetek egysíkúsággal fenyegetnek, Valkay Ferenc jól ért hozzá, hogy hatásosan fokozza az est ritmusát.
Starmüller Katalin ötletes kosztümjei jól szolgálják az elôadást. Nyílt színi tapsot vált ki, amikor a miniszoknyás táncosnôk mögé a pasztellszínekben pompázó hosszúszoknyások libbennek be.
A változatos táncprodukcióban a magas sarkú tangó-cipôket spicc-cipô váltja fel, sôt, egy bájos, humoros jelenetben a zsinórpadlásról leeresztett kislány mezítláb táncol.
Plasztikusan megoldott szólótáncok, pas des deux-szerû kettôsök, együttesek sugallják a fiatalságot, a szerelmet. Mindez a jó ízlés keretén belül. Az argentin tangó elôadásukban nem egyhangú, jól felépített koreográfia gazdagítja. A díszleteket helyettesítô függönyök gyakori változtatása, a jól adagolt világítási effektusok támogatják a rendezôi szándékot.
Domintean Silvia egyformán kiemelkedô mind a klasszikus, mind a karaktertáncokban, magával ragadó temperamentuma. Utu Amalia, akit a Hamupipôke és Don Quijote fôszereplôjeként jól ismerünk, ezúttal is az elôadás egyik erôssége.
A falragasz szerint a többi fôszerepet Szirb György, Palóczi Iuliu — mindketten kitûnô teljesítményt nyújtottak —, Moldovan Nicoleta, Timofte Daniela, Colceriu Floriana és
Boancãs Vasile táncolják. Nem lehetünk igazságtalanok a többi táncossal, akik szintén lelkes, profi felkészültséggel veszik ki részüket a sikerbôl.
Ahogy azt a Divertis „mókacsoport" is megjegyezte: az Oscar- és az UNITER-díjak átadására rendezett ünnepségek között semmi különbség nincs. Az amerikai, illetve a román színészek színe-java felsorakozik, csillog-villog a nézôtéren, avagy éppenséggel a színpadon, ha valamelyik díj meghatott, könnyes szemû tulajdonosa lesz. A díjak átadására különbnél különb személyiségeket kérnek fel: sikeres üzletembereket, egy-egy alapítvány vezetô tagját, hírneves színmûvészt. Egyszóval sziporkázó környezetben, csodálatos liliomcsokrok és egyéb fényes díszletek közepette folyik az ünnepi díjátadás. Egyetlen különbség talán az, ami az Oscar-t és az UNITER-t illeti, hogy — ismét a Divertisszel élve — ott lényegesen több pénz úszik el, mint itt... De itt is elúszik. S ha már így van, és ez így jól van, és átadják a nagyra becsült életmû- és egyéb díjakat, akkor csupán egy megjegyzést tehetünk: ha a legjobb férfialakításért járó díjra — ami, örömünkre, bennünket is érint — a kolozsvári Állami Magyar Színház színmûvészét, Bogdán Zsoltot is jelölték, akkor úgy illett volna, hogy a közönségnek bemutatott színdarabrészlet-felvételben az illetô színmûvész is feltûnjék. Legalább azt bizonyítandó, hogy az UNITER komolyan vette — bár a jelölést.
Egyébként: le a kalappal, UNITER!
Éktelen zsivaj késztette sietôsebb alkudozásra a piac egyik szegletében a bevásárlókat. A magnókazetta-árus valamilyen vallási szekta szertartását nyekergette. A közelben árusító hóstáti gazda látszólag közömbösen hallgatta, de hálásan fogadta a részvétteljes érdeklôdést:
— Nem tart attól, hogy megtérítik?
— Egyet se féltsen engem, kedves uram, van nekem hova térni! Amint túladok a portékámon, betérek a kocsmába, aztán eltérek a sógorhoz, végül hazatérek az asszonyhoz, akinek a szája reggeltôl estig be nem áll, mégis elviselhetôbb, mint ez az óbégatás.
Miközben a krumpli a kosárba, a pénz pedig a kötényzsebbe került, a gazda komolyra fordította a szót:
— Mi különben sem hagyjuk el egyházunkat.
Ha szomorú hétköznapjainkban általános lenne az egészséges humorérzék és a kitartás, felkopna a hittérítôk álla. De sajnos, a közelmúlt nemcsak a hóstáti közösséget tizedelte meg, hanem ránk szabadította az idegen behatásokat.
A szektásodás kor- és világjelenség. Lehet, hogy máshol szükség van rá. Meglehet, hogy az elidegenedés „magasabb" fokán bizonyos egyéneknek szükségük van különleges mákonyra. Nem elég a kábítószer… Hát fogyasszák, váljék egészségükre, vagy betegségükre — mit szokás ilyenkor mondani? Nem szólhatunk bele abba, hogy például az öngyilkosságot szentesítô világszemlélet helyett milyen szabadidôs foglalkozást kellett volna kitalálni a földteke túlsó oldalán. De azt biztosan tudjuk, hogy Erdélyben, a magyar hívôk körében ügyködô hittérítôk a legfeleslegesebb szélhámosok.
A vallási tolerancia ôshazájában az emberek évszázadok óta több vallás közül választhattak, ha a születéssel örökölt hittôl valamilyen okból eltávolodtak. A történelmi egyházak azonban számos közös vonással rendelkeznek, amelyek napjainkban lehetôvé teszik az ökumenizmust. Az egyik legfontosabb közös törekvés a nemzetvédelem, amelyet az új (vagy régi új) szekták nem tudnak és nem is akarnak vállalni. Nem engedi ôket a globalizmus és több más olyan béklyó, amelyet az erdélyi egyházak nem tûrtek és nem tûrnek meg magukon. A vatikáni világbirodalomhoz tartozó római katolikus püspökségeink bizonyos kérdésekben inkább követik Márton Áron példáját, mint a pápai helytartó útmutatásait, aki szerint a katolicizmus moldvai megmaradása érdekében nem kell firtatni a szertartás nyelvét a csángó templomokban. Az erdélyi magyarság érdekeinek a római katolikus egyház általi hû képviselete tükrözôdött abban is, ahogyan az erdélyi püspökök megértették, de nem fogadták el a Szentszék magyarázatát, amikor a pápa romániai látogatásakor elkerülte Erdélyt.
A protestáns egyházak is elévülhetetlen érdemeket szereztek abban, hogy az erdélyi magyarság túlélte a határtologatást, majd a demokratikus, a királyi, a fasiszta és a kommunista diktatúrát. Számos településen templomaik átvették az iskola szerepét, betöltötték a hatalmilag létesített ûrt az anyanyelvi közmûvelôdésben.
Arról viszont nem tud a krónika, hogy a szekták is kivették volna részüket ebbôl az áldozatos, sôt kockázatos tevékenységbôl. És végül a hallgatás falát ledöntô társadalmi megmozdulás szikrája sem valamely új keletû vallásfelekezetbôl pattant ki.
Ha 1989 utolsó napjaiban felvetôdik a kérdés, mekkora legyen a „demokratikus választék" a hitélet terén, a nagy eufóriában még azt találtuk volna mondani, hogy most már minden mindegy, elérkeztünk egy újabb Édenbe, a történelmi egyházaknak megköszönjük eddigi szolgálataikat, és mindenkinek külön bejáratú temploma lehet (ahogy az épülô ortodox templomok és kolostorok sokaságát elnézzük, nem állunk messze az egy fôre esô egy templomtól). De aztán hamar ráébresztettek arra, hogy egyházaink nemzetvédô funkciója korántsem vált feleslegessé. Sôt, bizonyos tekintetben fontosabb lett. A beolvasztás, kiutálás, az etnikai egynemûsítés burkoltabb, ravaszabb eszközökkel folytatódik. Megmaradásunkban nem tud és nem is akar segíteni az a szekta, amely azt tartja, hogy hívei ne politizáljanak, így ne is szavazzanak az erdélyi magyarok jelöltjeire. (Másokra se, de ez nem vigasztal.)
Erdélyi magyar egyházaink történelmi tapasztalattal rendelkeznek abban, hogyan késztethetik kitartásra híveiket válsághelyzetekben. Ezért nagyon szomorú, hogy a reformátusok közé is hittérítôk furakodtak. Az egyik amerikai, a másik ázsiai(!) tapasztalatokkal akarja fûszerezni az erdélyi hitéletet. Ezeknek a „missziósoknak" az áldatlan befolyása nyomán maholnap minden parókián más nyelven beszélnek. Az egyik lelkész kifejti, hogy miért kell kivonulnia az egyháznak a közmûvelôdésbôl, a másik azt hajtogatja, hogy muszáj rockosítani az egyházi dalokat, a harmadik bezárná a templomot, hogy az emberek otthon, négyszemközt személyesebb kapcsolatot létesítsenek Istennel stb.
Nagy kár, hogy magyar falvainkban is meghallgatásra találnak. Pedig a hívek ôsi egyházuknak is köszönhetôen maradtak meg magyaroknak. Miért gondolják, hogy éppen most kellene „újítani" rajta? Miért hiszik el egy vándorprédikátornak, hogy eddigi hitéletük foltozgatásra szorul?
A hittérítôk Kolozsváron felkereshetnék a Széchenyi téri piac szegletében a hóstáti gazdát, hogy megkérdezzék, mivel védi a fülét az álszirének óbégatásától.
Kamaszkoromban még borzongva olvastam a hírek között, hogy X vagy Z megölte magát. Nem tudtam elképzelni, hogyan vethet véget valaki az életének, annak az életnek, amelynél, még ha mostoha is, magasabb rendû nincsen. S valósággal gyûjtöttem az ellenérveket, mintha aggódnék, hogy egyszer majd le kell beszélnem valakit az öngyilkosságról, s kiírtam, máskor piros ceruzával aláhúztam az ilyenszerû mondásokat: Egészség csak testben lehet, s ezért nem szabad azt mondani, hogy a testetlenség egészség. Mikor én ismerkedtem az életbôl menekülôk nevével, még csak esetekrôl beszéltek: cselédlányokról, akik marólúgot ittak, szerelmes diákokról s munka nélkül tengôdô nyomorultakról, akik kötelet vettek a nyakukba, vagy a Téglás utcai sorompónál a sínekre hajtották a fejüket. Ma öngyilkosság-hullámokról ír a világsajtó, de meglepôdve látjuk, hogy nem a megalázottak és megszomorítottak vetnek véget gyakrabban életüknek, hanem a jobbmódúak. És miért? Életunalomból. Ezen az indokláson gyakran eltûnôdöm: melyik életet unták meg: a sajátjukat, a népükét, vagy talán az emberiségét? Hiszen, aki csak önnön kiábrándultságának is a mélyére hatolt, az felismerhette volna, hogy esetleg hasztalanul élt, s e rádöbbenésbôl erôt meríthetett volna, hogy eljusson legalább a tevékeny jó cselekedetig, az erkölcsi jó állapotáig, amelyhez viszonyítva Tolsztoj szerint még az esztétikai élvezet is alacsonyabb rendû élvezet. Ó, igen, tudom, hogy van titkolt fájdalom is, amely úgy éget, mint a testünkön lángra lobbant ruha, amellyel ösztönünk taszítására vetjük bele magunkat a halál fekete vizébe. Hirtelen és üzenet nélkül távozó barátaim sírjánál ezért némán, számonkérés nélkül hajtom le a fejem. De magányos perceimben, mintha hozzájuk szólnék, félszeg motyogással idézem föl azt az estet, amelyrôl maga Raszkolnyikov, a Bûn és bûnhôdés fôhôse sem tudja, hogy hol olvasta: a halálraítélt egy órával a kivégzés elôtt mindig azt mondja vagy gondolja, hogy ha valahol egy magas sziklatetôn kellene élnie, olyan kicsi helyen, hogy éppen csak meg tud állni, és körös-körül szakadék van, tenger, örök sötétség, magányosság, szüntelen vihar; ha ott, azon az arasznyi helyen kellene állva töltenie egy életet, ezer évet, egész örökkévalóságot, még az is jobb volna, mint meghalni most mindjárt. Csak élni... élni... élni...
A világmegváltáshoz saját magunk megváltásán keresztül vezet az út. A lassacskán már anekdotabelinek számító honatya azzal kampányolt, hogy több háttérszelet ígért minden biciklistának. S a biciklisták nevettek egyet, és megszavazták. Azóta ott csücsül valamelyik parlamentben, ha nem csal az emlékezetem, a németalföldiben, és köszöni szépen, jól van. A képviselôi javadalmazás megfosztotta jó pár anyagi gondjától, s ha szerzett is helyette másokat, azok már sokkal kellemesebbek, mint amelyekkel képviselôsége elôtt küszködött. Hogy miként tett eleget háttérszeles ígéretének, senki sem kéri tôle számon. Ha rajtam múlna, soron kívüli javadalmazást is megszavaznék neki azon a címen, hogy minta értékû választási ígéretével a legközelebb jutott a fogalom lényegéhez.
Mert van háttérszél, nincs háttérszél, valahogyan csak elboldogul a teméntelen niederlandi biciklista.
De mi történik a mi háttérszelünkkel?
Hogy nekünk nem ígértek ilyesmit? Kár, mert illetékesék most fennen bizonygathatnák, hogy legalább ezt az ígéretüket ötven százalékban teljesítették.
Komolyra fordítva a szót, az újabb kampányolás hajnalán szinte ugyanott vagyunk, ahol négy évvel ezelôtt: az ipari termelési javak több mint hetven százaléka állami kézben van. Tulajdonképpen nem is ez a legfontosabb mutató, hiszen a termelési javak értéke valójában fikció: mit ér egy olyan vaskolosszus, amelyet szimbolikus áron vesztegetnek, csak már vigye valaki az adósságaival együtt. Ami érdekesebb lehet, az a foglalkoztatottság megoszlása, amely ha nem is azonos, de hasonló képet mutat. Minden volt, jelen és jövô hatalom gondja az állami szektor gazdaságossá tétele. Annak idején, a „nem adjuk el az országot" jelszavával, valamiféle fából vaskarikát ígértek Iliescuék. Egy sem szocializmus, sem kapitalizmus arany középutat, bizonyára a társadalmi demokráciáét, melynek végén a raktárra termelés módszerével gazdasági növekedést lehetett kimutatni. Papíron. S talán meg is választatják magukat most négy éve, ha be nem üt azon a nyáron a pénzügyi válság, amely a gazdaság valódi állapotára fényt derített. Meglepô, hogy a társadalmi demokraták ma is a 96-os gazdasági „fellendüléssel", egykori sikereikkel kampányolnak. A harmadik utas délibáb már akkor is csupán választási jelszó volt, amolyan mindenki számára ígért háttérszél. Ha hatalomra kerültek volna, ugyanazt teszik, mint utódaik: jószerével semmit. Próbálták volna kiárusítani a rozsdatemetô szerepét betöltô nehézipart, valószínûleg a mostani hatalmasságoknál is kisebb sikerrel. Hiszen utóbbiakról legalább elhitte a potenciális vásárló, hogy komolyan gondolják az ipar privatizációját.
Természetesen mindannyiunkat foglalkoztat a hogyan tovább kérdése. Az eddigi történések fényében a fejlôdés kulcskérdése továbbra is a privatizáció. Létezik-e az országban olyan felelôs politikai erô, amely nem csupán ígéri, de képes is keresztülvinni a monopóliumok és ipari kolosszusok felszámolását? Vagy tegyük fel másképpen a kérdést: egyáltalán elképzelhetô-e egy ilyen program keresztülvitele? Nem és nem. A közös piaci felajánlás ezen a téren alighanem abból a józan felismerésbôl fakadt, hogy önerôbôl a politikai elit, az ország képtelen megbirkózni a feladattal. A nagyipar lassú lemorzsolódásának reménye sem igazolódott. A nagyvállalatok felszámolása akkora társadalmi tehertétel, amely anyagi segítség nélkül beláthatatlan zavarokkal járna. Ez viszont nem csupán az ország, de a régió stabilitását is veszélyeztetné. A beígért anyagi támasz tehát nem önzetlenül odavetett alamizsna, hanem józan számítás eredménye.
De mi lesz a kampány tétje? Hiszen a valódi problémák aligha kerülnek terítékre. Mert ugyanbizony ki kampányol majd azzal, hogy felszámolja a galaci és a vajdahunyadi nehézipart, bezáratja a brassói traktorgyárat, szélnek ereszti az energetikai ipar alkalmazottainak jelentôs részét? Itt csak valamiféle mindenki számára ígérhetô általános háttérszélnek lehet esélye, ami választások után azonnal átcsaphat a tökéletes szélcsendbe, a felejtésbe. Na meg az olyan, csupán néhány embert érintô megszorító intézkedések meglobogtatásának, amellyel Emil Constantinesu élt csütörtök esti, a nagy nyilvánosságnak szánt elnöki kinyilatkoztatásaiban. A gyakorta veszteséges állami vállalatok vezetôinek havi több tíz-, sôt olykor százmilliókra rúgó fizetése, s esetleges megnyirbálásuk felcsillantása a kilátásba helyezett drágulásokat ellensúlyozni nem tudja ugyan, de a feszültségek idôleges levezetésére nem rossz. Különösen, ha a pillanatnyi idôjárást leszámítva, egyéb használható háttérszél még nemigen fújdogál.
Az ismét visszatérô télies idôjárás kellemetlen körülményeket teremtett mind a csapatoknak, mind annak a kevés kíváncsiskodónak, aki, dacolva a széllel, kiment a mérkôzésre.
Keleti csoport
Mindössze egyetlen mérkôzést bonyolítottak le: a Tordai Ronlit CFR szakmabeli testvércsapatát, a Dési CFR-t sikerült megadásra bírnia — 2–1 lett a végeredmény.
Az Apahidai Somesul elleni találkozóra az Aranyosegerbegyi Victoria nem jelent meg, a bajnoki pontokat az apahidaiak kapták 3–0-lal. A Szamosszentmiklósi Progresul–Tordai Kémia találkozóra a pálya használhatatlansága miatt nem került sor. A Nagyiklódi Sinai SE és Patai Planeo SE szabadnaposak voltak. Az állás:
1. Ronlit CFR 10 8 1 1 43–11 25
2. Planeo SE 9 8 0 1 28–16 24
3. Kémia 9 5 1 3 43–14 16
4. Dési CFR 10 4 3 3 30–18 15
5. Progresul 10 3 1 6 13–31 10
6. Victoria 10 3 0 7 19–36 9
7. Somesul 10 2 1 7 14–40 7
8. Sinai SE 10 1 3 6 15–39 6
A következô forduló (április13-án) párosítása: Dési CFR–Somesul, Sinai SE–Ronlit CFR és Kémia–Planeo SE.
Nyugati csoport
Hiába igyekezett a Bánffyhunyadi Vlegyásza, az éllovas Kolozsvári Egészség ellenében nem sikerült megszerezni idei elsô gyôzelmét, a 2–4 a papírformát igazolta.
A bajnokság egyetlen veretlen együttese, a Magyarfenesi Haladás Körösfôn, a Körös ellen sem vesztette el ezt a minôsítését, a sokgólos találkozón 3–6-os végeredmény született.
A szomszédok rivalitását eldöntô rangadón, a Szászfenesi Unirea–Magyarlónai Lendület találkozón a vendéglátók nyertek 3–2-re, a tavaszi idényben jól rajtoló Lendület elég nehezen adta meg magát.
A Bivalyréten sáros latyakos pályán került sor a Kolozsvári Motor IRA–Kolozsvári Carbochim találkozóra. A gyenge formában levô hazaiaktól jogosan raboltak pontot a vendégek, 2–2 lett a vége.
A Kolozsvári Emanuel SE–Kolozsvári Apa SE összecsapásra nem került sor. A táblázaton:
1. Egészség 13 11 1 1 48–15 34
2. Haladás 13 8 5 0 40–18 29
3. Carbochim 13 6 3 4 34–18 21
4. Motor IRA 13 5 5 3 31–27 20
5. Unirea 13 5 2 6 23–15 17
6. Vlegyásza 13 4 3 6 31–41 15
7. Emanuel 12 3 4 5 27–32 13
8. Apa 12 4 1 7 25–41 13
9. Körös 13 3 1 9 16–39 10
10. Lendület 13 1 3 9 14–43 6
Április 13-án Carbochim–Emanuel SE, Lendület–Motor IRA, Körös–Unirea, Apa SE–Vlegyásza és a rangadón: Haladás–Egészség találkozóra kerül sor.
Szomorú és megdöbbentô események elôzték meg az isztambuli mérkôzést. A város utcáin angol szurkolók verekedtek össze a törökökkel. Az eredmény: két angol halála, több tucat letartóztatott.
A Leeds játékosai fekete karszalaggal léptek pályára a német Helmut Krug vezette mérkôzésen. A Galatasaray játékán meglátszott, hogy edzôjük, Fatih Terim, komolyan gondolja a kupa elnyerését. A 30 ezer nézô buzdítása mellett már a 12. percben gólt ért el a török csapat, amikor Hagi bal oldali beadását Hakan Sükür fejelte védhetetlenül Martin kapujába. ALeeds a 43. percben jutott elôször (és utoljára) gólhelyzetbe, de Kewel lövése a kapu fölé szállt. A következô akciónál ismét gól született: egy szabadrúgás utáni kavarodásból a labda Sükür elé került, aki a léc alá bombázott.
A második félidô az angoloké volt, de veszélyes támadást nemigen tudtak összehozni. David O’Leary edzô csapatára nehéz visszavágó vár.
A másik elôdöntôben, Londonban, 38 ezer nézô elôtt, Günther Benkô osztrák játékvezetô bíráskodása mellett, az Arsenal próbálta megvédeni az angol foci becsületét.
Az egyperces gyászszünet után (az isztambuli halottak emlékére), remekül kezdett a hazai gárda: Petit indította saját térfelérôl Bergkampot, aki Warmuz kapust is kicselezve, nyugodtan lôtt a hálóba. Az elônyt Kanu növelhette volna a 13. percben, de a vendégek kapusa a gólvonalról mentett. A második játékrészben egyenlíthetett volna a Lens: Nouma lövése a kapufán csattant. Suker is közel volt a gólhoz, de lövését a franciák kapusa lábbal védte.
Az Arsenalnak talán valamivel nagyobbak a továbbjutási esélyei, mint Leeds-i honfitársaiknak. A mindent eldöntô visszavágókra két hét múlva kerül sor.
A sportsajtóban (s nem csak leg-újabban) a labdarúgó bajnoki táblázatok oszlopa egy elôjellel (+ és –) ellátott számsorral bôvült ki. A hazai román sportsajtóban ezt „clasamentul adevãrului"-nak, tükörfordításban a valóság táblázatának lehetne nevezni, de az értéktükör kifejezés inkább rámutat a lényegre.
Ma természetesnek tûnik, hogy a bajnoki küzdelemben a gyôztes csapatnak három pont jár, a vesztesnek semmi, döntetlen esetén mindkét együttes egy-egy pontot szerez — míg pár évvel ezelôtt még a kettes pontrendszer volt divatos. (Változó világunkra példa még a sárga és piros lapok használata. Három évtizeddel ezelôtt még csak szóban kapott megrovást a sípmesterektôl a szabálytalankodó játékos. A svájciak még zöld lapocskák bevezetését is javasolták az esetleges orvosi beavatkozás szükségességének jelzésére, ám ez nem vált be.)
Annak idején lapunkban egy cikksorozatot szenteltünk a hármas pontozási rendszerrel kapcsolatban, s ebbôl is kiderült: a döntetlenek esetén, a pontosztozkodás nyomán az idegen pályán szereplô együttes mintha nem lenne eléggé jutalmazva egyetlen pontocskával. Ezen próbál segíteni az „angol táblázat", azaz az értéktükör. Több olvasónk kérésére röviden ismertetjük ennek a pontozásnak a lényegét. Az értéktükör szerint az otthonában gyôztes csapat nem kap pontot, ha otthon veszít, akkor három pontot vonnak le tôle (–3 pont illeti meg). Ha otthon döntetlent ér el –2 pontot kap. A vendégek szempontjából pedig: idegen pályán szerzett gyôzelemért +3, idegenben elért döntetlen esetén +1 pont jár.
Ez a pontozási rendszer hasznos lehet a kiértékelések esetén, tartalmában tükrözi a csapatok teljesítményeinek értékét.
Olvasóinknak lehetôségük nyílik arra, hogy figyelmmel kísérjenek egy értéktükröt: kísérleti jelleggel a bajnokság végéig a D osztály táblázatát kiegészítjük az értéktükör oszlopával is.
Reisinger László
egykori I. oszt. játékvezetô
B osztály, 27. forduló, szombaton 11 órától
A Ion Moina Stadionban: Kolozsvári U FC–Nagyszebeni Inter.
C osztály, 27. forduló, vasárnap 11 órától
Désen: Désaknai Bányász–Avasfelsôfalui Avas;
Szamosújvárott: Olimpia–Szatmárnémeti Szamos;
Nagybányán: Máramaros FC–Kolozsvári CFR;
Élesden: Körös–Tordai Aranyos FC;
Zilahon: Armãtura–Dési Egyesülés.
A további mûsorok: Marosvásárhelyi HSK–Aradi UTA, Turnu Severin-i Drobeta FC–Motrui Bányász, Krajovai Electro Bere–Medgyesi Gázmetán, Temesvári UM–Râmnicu Vâlcea-i Flacãra, Dicsôszentmártoni Kémia–Szatmárnémeti Olimpia, Gyulafehérvári Apullum–Vajdahunyadi Corvin, Nagyváradi Bihar FC–Petrozsényi Zsil és Temesvári Politechnika–Câmpulung Muscel-i ARO — B osztály, második csoport;
Bethleni Laminorul–Nagybányai Phoenix és Nagysomkúti Progresul–Sarmasági Bányász, az Aranyosgyéresi Sodronyipar és a Nagyszalontai Olimpia szabadnaposak — C osztály, VI. csoport.
ATLÉTIKA
Szombaton 10 órától a Szent János-kútnál: az országos terepverseny megyei szakasza ifi III.-as, gyerek I. és II.-es korosztályok számára.
RÖPLABDA
Szombaton 12.30-tól és vasárnap 10.30-tól a 10. Számú Iskolában: a férfi kadettbajnokság elôdöntô tornája; részt vevô csapatok: Otelul Rosu ISK, Ploiesti-i Mihai Viteazul Kollégium, Râmnicu Vâlcea-i Mircea cel Bãtrân Líceum és Kolozsvári Jövô ISK.
Szombaton 10 órától és vasárnap 9 órától a Hadsereg Sportcsarnokban: a nôi kadettbajnokság elôdöntô tornája; részt vevô csapatok: Dévai ISK, Botosani-i ISK, Medgidiai ISK és Kolozsvári U-SM-Unirea.
TEKVANDÓ
Szombaton 8 és 12 óra között a Horia Demian Sportcsarnokban: az ifi és felnôtt országos bajnokság elôdöntôi; vasárnap 8 és 16 óra között a Horia Demian Sportcsarnokban: az ifi és felnôtt országos bajnokság döntôi. Meghívott: Seo Myung Soo 9 danos nagymester.
A Megyei Ifjúsági és Sportigazgatóság az Universitatea Sportklubbal közösen április és május folyamán 3 korosztály számára (V—
VIII.-osok, IX–XII.-esek és egyetemisták) a scrabble rejtelmeibe bevezetô ingyenes kurzust indít. A tanfolyamot a sportklub scrabble szakosztályának tagjai tartják — az Universitatea 1999-ben bajnoki címet szerzett ebben az ágazatban.
Beiratkozás és a kurzusok szombatonként a sportklub Fürdô (Pavlov) utcai székhelyén, április 8-tól kezdôdôen a következô órarend szerint: 9 és 11 óra között az V–VIII., 11 és 13 óra között pedig a IX–XII. osztályosok, valamint az egyetemisták részére.
A jó idô beálltával a modellezôk is újrakezdték Szamosújvárott az edzéseket. Nemsokára sor kerül a nemzetközi bajnokságra, amelyen ma-gyarországi vendégek, pécsi és gyulai sportolók is részt vesznek. A házigazdákat a felnôtteknél Szilágyi Farkas, Molnár Tibor, Raul Iaru és Sebastian Cioca, míg az ifjúságiaknál a 14 éves Fülöp Levente, Adrian Brândescu és Rares Harnagea képviseli.
A versenyre a helyi sétatéri pályán kerül sor.
Harmadszor találkozott egymással 30 évvel ezelôtt, 1970-ben az NSZK és Románia labdarúgó-válogatottja. A nyitányt az 1966. június elsején Ludwigshafenben a vendéglátó nyugatnémeteknek a néhány hét múlva Angliában kezdôdô VIII. világbajnoki döntô tornára készülô együttese 1:0-s gyôzelmével végzôdött barátságos találkozója jelentette. A késôbbi angliai ezüstérmes csapat gólját Uwe Seeler lôtte. A visszavágóra nem egészen másfél évet kellett várni. 1967 novemberének végén Bukarestben a romá- niai válogatott nyert 1:0-ra, a gólt Gergely III. László rúgta. Így érkezett el 1970-ben a harmadik, ismét német földön, Stuttgartban, kiírt barátságos mérkôzés, amely szentesítette az addigi egyenlô állást: 1–1 volt az összecsapás eredménye. Ezek az együttesek játszottak: NSZK: Maier — Vogts, Höttges, Beckenbauer, Schnellinger, Weber — Grabowski, Haller (Lorenz), Gerd Müller, Overath, Maas (Roth). ROMÁNIA: Rãducanu — Szathmáry I. Lajos, Lupescu, Dinu, Mocanu — Dumitru, Nunweiler VI. — Neagu, Dobrin (Gergely III.), Dumitrache, Lucescu (Dembrószky Imre). A magyar Emsberger György vezette mérkôzés góllövôi: Neagu (19. perc) és Dinu, öngól (33. perc).
...és a holnapin...
Fennállása óta 665. nemzetközi mérkôzését játszotta fél évszázada, 1950-ben az év elejétôl ÉDOSZ néven szerepelt ferencvárosi labdarúgó-csapat. Húsvéti tornán vett részt Prágában, és az ünnep elsô napján 5:3-ra legyôzte a híres Slaviát. Ez az együttes nyert: Henni — Kéri, Kispéter, Szabó — Lakat, Dékány — Budai, Kocsis, Horváth, Mészáros, Czibor. A szárnyait akkoriban bontogató, késôbbi veszedelmes Budai–Kocsis jobb szárny gondoskodott a hajdani zöld-fehérekbôl átmenetileg piros-fehérekké vált együttes góltermésérôl: Kocsis 3, Budai Laci 2 gólt lôtt. A gyôztesek harmadik gólját így örökítette meg a krónikás: „Czibor a kapunak háttal álló Kocsishoz játszik. Kocsis ebbôl a helyzetbôl húzza kapura a labdát, és az a balfelsô sarokban köt ki. Ritkán látott szép teljesítmény!"
L. F.
LAPZÁRTAKOR: A férfi kézilabda második vonalában: Kolozsvári Armãtura–Resicabányai MSC 31–17 (14–6).
Az egészséges népszaporulat érdekében rendezett országos kampány április 7-én ért véget. A kampány az egészségügyi minisztériumnak, az AEÁ nemzetközi fejlôdésért felelôs hivatalának, a Johns Hopkins Egyetem kommunikációs központjának, valamint az országban mûködô nem kormányzati alapítványok támogatásának köszönhetô.
A kampány fô célkitûzése a nôk minél alaposabb felvilágosítása a családalapításról. Olyan rendelôket szeretnének ismertté tenni, ahol tanácsadással és a modern fogamzásgátlók használatának az ismertetésével szolgálhatnak.
A pénteki kolozsvári sajtótájékoztatón az egészségügyi minisztérium , a közegészségügyi igazgatóság, a megyei tanfelügyelôség, valamint a szervezôk képviselôi beszámoltak az elért eredményekrôl. A kampány során, fôleg vidéken, nagyon sok nô jelentkezett a tanfolyamokra. Vidéken nehezebb volt a helyzet — mondták a szervezôk — mivel, a falusi ember még mindig hajlamosabb az egyház útmutatásait követni, mint orvosokra hallgatni a családtervezésben.
Az egész délutánt belöltô mûsor alkalmával a résztvevôknek ingyen osztották A nôk egészsége kalauzt, a jelen lévô orvosok és asszisztensek ingyenes tanácsadással szolgáltak, és vérnyomás-, illetve testsúlymérést végeztek.
Szamosújváron nemrég új, korszerû helyiségbe költözött a polgármesteri hivatal keretében mûködô adóhivatal. Amióta jobb feltételek között zajlik a közönségszolgálat, javult a helyi adók és illetékek kifizetsének helyzete. Az elsô évnegyedben például a lakosság 86 százaléka rótta le ilyen irányú kötelességét. Pontosabban, 8740 adófizetôbôl 7580 fizette ki az idei esztendô elsô három hónapjára érvényes adóját. A tavalyhoz viszonyítva sokkal jobb a helyzet, hiszen 1999 hasonló idôszakában a szamosújváriaknak csak 75 százaléka fizette ki a telek-, illetve épületre járó adót.
A jelenlegi anyagi nehézségek ellenére a lakosság megtette kötelességét, de egyelôre csak az elsô negyedév mérlegét vehetjük figyelembe. Az adóhivatal irodái bevezették a számítógépes rendszert, és a közönségszolgálat javítása is az információs hálózat tökéletesítésének számlájára írható.
A Nemzeti Liberális Párt (NLP) szamosújvári szervezetének március végi jelölôgyûlésén nem is a fôvárosi magas rangú vendégek — Nicolae Manolescu és Dinu Patriciu — jelenléte vonzotta a népet, hanem inkább a polgármesterjelölt népszerûsége. Rus Danil mérnôkrôl van szó, aki immár 14 éve dolgozik a helyi Lakás- és Közgazdálkodási Vállalatnál, ahol nap mint nap szoros kapcsolata van a lakossággal. Anton Ionescu, az NLP Kolozs megyei szervezetének elnöke ki is emelte: „Jobb választás nem is lehetett volna!"
Ugyancsak a múlt hét végi liberális találkozón ismertették az NLP hét jelöltjének nevét a helyi tanácsba. Rus Danil nemsokat ígért, de egy dolgot azonban bôvebben is kifejtett: a közgazdálkodás javítását. Ebben szakember.
A vársorendezési és -szépítési munkálatokkal párhuzamosan idén mindenekelôtt a közmûvesítés korszerûsítése, bôvítése szerepel a szamosújvári városgazdák teendôi között. Ezelôtt két esztendôvel elkezdték a Kakasvár városnegyed szennyvízcsatornázását. Eddig tíz utcában fektették le a csöveket. Az akciót tovább folytatják az idén. Még ezen a tavaszon hozzálátnak a Cãlãras utca feltöréséhez. A közeljövôben az itt lakó családok is beköthetik háztáji gazdaságaikat a szennyvízcsatornába. Máskülönben ebben a városszéli utcában nemsokára 30 új házat építenek. Azok a fiatal családok jutottak házhelyhez, amelyek kifizették az elôleget a polgármesteri hivatalnak. Az új lakások felhúzásával egyidôben az utcában bôvítik a közmûvesítési hálózatot is. A víz- és gázvezetékkel együtt megoldják a szennyvízcsatornázást is.
Amint azt Pop Nicolae polgármester elmondta, az idén rendbe teszik azt a tíz utcát is, ahol az utóbbi két évben különféle munkálatok miatt feltörték az útburkolatot. A helyi költségvetés megszavazása után hozzálátnak az útjavításhoz és a járdák leaszfaltozásához.
A Pro Demokrácia Szövetség a hazai nonprofit szervezetek egyik legnagyobbika. Szinte minden városban van fiókszervezete, és nagyon tevékeny egyesület.
1990-ben alapították Bukarestben. Kolozsváron elsô alkalommal 1992-ben kezdtek el tevékenykedni, de 1995-ben megszüntették az itteni klubot. 1997-ben újra munkához láttak, és napjainkban is sikeresen tevékenykednek.
A szervezetnek 29 klubja van az ország különbözô pontjain.
A fô célkitûzésük a demokrácia hirdetése a lakosság bevonásával, a választottak felelôsségtudatának a serkentése, és a közigazgatási intézmények tevékenységének az áttekinthetôvé tétele. Mint a fentiekbôl is kitûnik, programjaikkal szeretnék minél inkább bevonni a választópolgárokat a döntéshozás folyamatába, ugyanakkor a megválasztott hivatalosságok figyelmét felhívni feladataik fontosságára.
A szervezet fô finanszírozói Kolozsvár Városi Tanácsa, a Westminster Alapítvány a Demokráciáért, a Nyílt Társadalomért Alapítvány, a Charles Stuart Mott Alapítvány és a Holland Királyság Nagykövetsége Bukarestben.
A szervezet a következô programokat futtatta országos szinten: A demokrácia kék könyve, A lakosság és a helyi döntések, Parlamenti küldöttek és a lakosság párbeszéd.Helyi programjaik közül elsôként szólni lehet a „Demokrácia ABC — Kolozsvár Városi Tanácsa" címû kis információs könyvecskérôl, amelybôl megtudhatjuk, hogy mik a tanács feladatai, hogy milyen módon vállalhatunk e város lakóiként feladatot a döntéshozásban. Továbbá megismerhetjük a különbözô bizottságokat és ezeknek a feladatait.
Ugyanakkor két másik információs brosúrát is elkészítettek. Az egyik a Döntések a közösség számára címet viseli, míg a másik A városi tanács a közösség elôtt címet.
Egyik most futó programjuk a Demokrácia a kisvárosokban. Ennek a keretében a helyi klub még 10 másik klub tevékenységét irányítja. A program célja, hogy a kisebb városokban lakókat is felvilágosítsák a közigazgatási intézmények szerepérôl és feladatairól.
A vezetés mûvészete a helyi közigazgatásban elnevezésû másik programjuk során különbözô képzések keretén belül a közigazgatási reformban résztvevôk hasznos információkat kapnak arról, hogy meg tudjanak felelni az új kihívásoknak.
A 2000-es választások keretében szeretnék tudatosítani a választókban, hogy mennyire fontos, hogy a szavazóurnákhoz járuljanak, és hogy felelôsségteljesen szavazzanak.
De nemcsak a felnôtteknek szólnak a programjaik, hisz az Elôször választó, elôször megfigyelô programjuk olyan fiataloknak szól, akik még most fognak elôször az urnákhoz járulni.
Programjaik tehát minden nemzedékhez szólnak. Az idei választásokon valószínûleg kiderül, mennyire voltak hatékonyak. Kíváncsian várjuk ezt a megmérettetést.
• Tiltott favágást büntettek rendôrségi akció során: a székelyjói (Sãcuieu) Dãnut Ioan Fort (21) 5, a visági Constantin Pascalãu (25) 5,9 millió lej értékû fát vágott ki; a kackói Radu és Ioan Fãlcusan (24, illetve 21 éves), valamint a kishavasi (Muncel) Vasile Silez (21) 3,6 millió lejes kárt okozott. Az 1996/26. törvény megsértése miatt bûnvádi dossziét állítanak össze, a Btk. 6 hónaptól 4 évig terjedô börtönbüntetéssel vagy pénzbírsággal bünteti az erdôvétséget.
• Hétvégi radarállomásokat helyeznek el: Bánffyhunyadon, Magyarkapuson, Szászfenesen, Bányabükkön (Vâlcele), Tordatúron (Tureni), Szamosszentmiklóson (Sânnicoarã), Alsózsukon, Nagyiklódon, Szamosújvárt. Kolozsvárott a Monostori úton, a Csillagvizsgáló utcában, a Tordai, Budai Nagy Antal (Dorobantilor), Kossuth (December 21) és a Traian Vuia úton.
A városi tanács januári gyûlésén elfogadta a polgármesteri hivatal által javasolt 2000-re szóló városfejlesztési programot. Ebben, amint a polgármsteri hivatal beruházási osztályának vezetôje, Mirela Iurian elmondta, komoly részt foglalt el a város úthálózatának a javítása. De a jövendôbeli városi költségvetés szegényes kilátásai alapján kevés a remény, hogy a tervbe vett munkálatokat ki is tudják vitelezni. Azért már eddig is komoly eredményt értek el, amióta az idôjárás javult.
Így a Dr. Ioan Ratiu utca sárréti szakaszán folytatták a tavaly elkezdett korszerûsítési munkálatokat, és nemsokára a vasúti átjáróig jutnak. A közel 1 km-en teljes útjavítást végeztek. A járdák kialakítása a járdaszegélyek és útaszfaltozási munkálatok eddigi értéke (nagyobbrészt a tavalyi költségek) több mint 1 milliárd lejt tesznek ki.
Ezzel egyidôben a Sárrétnek egy másik részén, a Traian utcának a Sodronyipar Mûvek Rt. felöli szakaszán márciusban már 90 millió lej értékben végeztek infrastrukturális és útalapozási munkálatokat. Április végéig az aszfaltozást is elvégzik 140 millió lej értékben.
A következô nagyobb munkálatokat az A. I. Cuza és Decebal utcákban folytatják, ahol a tavaly már elvégezték az alapozási munkálatokat és most április–június folyamán 600 millió lej értékben aszfaltburkolat kerül ide.
Huszonéves házaspár, egyszobás lakás, mély vallásosság — így lehetne táviratilag jellemezni a kolozsvári K. családot, akiknek amúgy sem lelkiszegény életét — íme — tovább színezi a sors. Az asszonyka magyar szakos tanári oklevelet szerzett, ám tanulmányai nem értek itt véget: beiratkozott a teológiára, de ezzel párhuzamosan tanári hivatásának továbbra is eleget tesz — magyartanárnô egy lakótelepi iskolában. Férje is teológus: egy tanári kezdôfizetésbôl élnek tehát ketten, illetve most már hárman, hiszen tavaly szeptemberben megjelent az életükben a félárva hetedikes tanítvány, Ferenc, akit a vallásos család megpróbált örökbe is fogadni.
— Szeptemberben ismertem meg Ferit — mondta a fiatal tanárnô. — Az osztályfônök–diák viszony normálisan alakult közöttünk — persze, amikor elnéztem ôt a padban, nem is álmodtam arról, hogy ô lesz majd az a diákom, akit majd örökbe szeretnék fogadni... Feri egy rendezetlen, sokgyerekes, felbomlott családból származik — ezt osztályfônökként is tapasztaltam. Amikor megtudtam, hogy meghalt az édesanyja, azonnal telefonáltam a férjemnek, hogy jó lenne magunkhoz venni egy ideig a gyereket, ne kószáljon majd egyedül az utcán nagy fájdalmával. Ez meg is történt. Ahogy telt az idô, egyre jobban megszerettük Ferit... Hozzánk költözött, és... megszerettük egymást... Idôvel már az örökbefogadás gondolata is megszületett a fejünkben, el is kezdtem a hivatalos papírok beszerzését. Közben kiderült, hogy legalább két olyan ok van, amiért az örökbefogadást nem kivitelezhezjük. Elôször is Feri és közöttünk — a jövendôbeli szülôk között — nincs meg a törvény által megkövetelt 18 év korkülönbség. Másodszor: az örökbefogadó szülôk anyagi helyzetét felmérô bizottság bizony nem írhatna rólunk valami jó véleményezést, hiszen egyetlen fizetésbôl élünk, és a jövônk is bizonytalan: lelkészként gyülekezetünket kell majd követnünk. Amit viszont el tudunk érni, az a gyámkodás; már elkezdtük járni a bürokrácia útjait.
— Fiatalok vagytok, biztos lesz gyereketek. Hogyan fognak majd kijönni Ferivel?
— Szerintem nem lesz gond az, hogy Feri nem édestestvérük... Tisztában vagyunk viszont vele, hogy Feri befogadása nagy felelôsséggel jár. És az az igazság, hogy szeptember óta eltelt ugyan néhány hónap, de még nem ismerjük annyira jól egymást... Idôre van szükség ahhoz, hogy az örökbefogadás útján újra megindulhassunk. A célunk egyelôre tehát az, hogy Ferinek otthont biztosítsunk. Ha úgy adódik, hogy Ferinek mégis el kell mennie tôlünk — az sincs kizárva, hogy a Feri apja „igényt tart" a gyerekre —, akkor minden tôlünk telhetôt megteszünk majd azért, hogy a nyolcadik elvégzése után bentlakásos kollégiumba kerüljön.
— Vajon nem a sors akarta úgy, hogy ne tudjátok örökbefogadni Ferit?
— Hívô ember számára nincs véletlen, nincs sors...
***
Feri illedelmesen hallgatja osztályfônökét (jövendôbeli gyámját, „édesanyját"), majd amikor ôt is faggatni kezdem, zavarba jön. Látszik rajta, hogy nem lehetett valami boldog gyermekkora, és talán az is, hogy igencsak megviselte a sok kellemetlen és kellemes élmény, amiben az utóbbi években része volt. Megtudom tôle, hogy biciklizni és focizni szeret a legjobban — az utóbbit nem lenne szabad, mert asztmás rohamai is vannak —, és kedvenc futballcsapata a horvát válogatott. Saját bevallása szerint sokkal jobban tanul így, mint ha régi életét folytatta volna. Jövendôbeli édesanyját már most édesanyának szeretné nevezni; azt is elmondta, hogy osztályfônökként is nagyon szereti a fiatal tanárnôt.
A K. család lakásának közös, hosszú udvarának végébôl — búcsúzóul — még visszanézek rájuk. Úgy állnak a lakásajtó elôtt, mintha mindig is igazi család lettek volna.
A mûvésznô játékát Csehovnak a Cseresznyéskertjében csodálhattuk meg nemrégiben. Lehet, hogy a fiataloknak nem mond sokat a neve, de a közép- és idôsebb korosztály ma is szeretettel emlékszik Kolozsváron töltött éveire. Bár csupán kilencéves voltam, amikor távozott Romániából, neve megmaradt emlékezetemben. A sors úgy hozta, hogy a mûvésznôvel most személyesen is megismerkedhettem. Kedvessége, modora lefegyverzô.
Stief Magda Kolozsváron született. 1961 és 1965 között a Marosvásárhelyi Színmûvészeti Fôiskola hallgatója, 1965–1971 között a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja. 1971-ben Csehov Három nôvérében nyújtott alakításáért elnyeri az év legjobb színésznôjének kijáró díjat. Még abban az évben külföldre távozik. Jelenleg Münchenben él családjával, onnan ingázik Kolozsvárra.
— Tisztelt mûvésznô, hogyan kezdôdött nem mindennapi karrierje?
— Marosvásárhelyen kezdôdött. Az ottani Színmûvészeti Fôiskolán végeztem, és utána leszerzôdtem Kolozsvárra. 1971-ig voltam itt, amikor is Németországba mentünk.
— Majd’ minden mûvész gyermekkori álma az volt, hogy színész legyen. Az Öné is?
— Nem volt nekem semmiféle gyermekkori álmom, hogy színésznô legyek. Édesapám akarta nagyon, én — ôszintén szólva — nem is tudtam, hogy mit akarok. Mivel szüleim nagyon akarták, hát elmentem és felvételiztem. Sikerült.
— Melyik pályát választotta volna, ha nem a színészit?
— Balettezni tanultam, de nem vettek fel, mert lúdtalpam volt. De nem alakult ki bennem, hogy mit is akarok csinálni. Orvosnô is akartam lenni, énekesnô is, balerina is.
— Milyenek voltak a fôiskolás évek?
— Azokra az évekre nagyon nagy szeretettel gondolok vissza. Nagyon szép volt a Köteles Sámuel utcai Fôiskolán. A mi évfolyamunk nyitotta meg a Stúdió-Színpadot. Ott voltunk, amikor épült, és ha jól emlékszem a Tartuff-fel nyitottuk meg. Játszottunk ott Gorkijt, a Rómeó és Júliát, ahol én a Dadát játszottam. Már akkor is karakterszerepeket adtak nekem. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy a Tartuff-ben Kovács Györggyel játszhattam, aki tanárom is volt. Nagy tisztelettel és szeretettel gondolok rá.
— Kômíves Nagy Lajos tanította Önöket?
— Hogyne. Tanárom volt még Lohinszky, Harag Gyuri is. Nagyon boldog négy évet töltöttem ott el.
— Hogyan sikerült Kolozsvárra kerülnie? Kihelyezték vagy Ön választott?
— Az úgy történt, hogy eljöttek a színházigazgatók és megnézték a vizsgáinkat. Különbözô embereket kinéztek. Engem Senkálszky Endre hívott Kolozsvárra, és nagyon örvendtem, mert kolozsvári vagyok. Mehettem volna több helyre, mert hívtak, de Kolozsvárt választottam.
— Másoktól tudom, hogy arról az évfolyamról öten kerültek ide: Széles Anikó, Nagy Dezsô, Higyed Imre, Mihály Pali és természetesen Stief Magda. Volt Önök között valamiféle barátság?
— Nagyon szerettük egymást. Nem csak mi öten, de az egész évfolyam. Sajnos, miután kimentem Németországba, ezek a kapcsolatok kicsit megszakadtak. Most, amikor ’90-ben visszatértem, akkor megkerestem azokat, akik itt voltak, és itt vannak. Nagy öröm volt, mert annyira szerettük egymást, annyira tiszteltük egymást. Hihetetlen boldogság volt annyi év után ez a találkozás.
— A hat év a Kolozsvári Állami Magyar Színháznál milyen érzéseket hagyott Önben?
— Arra a hat évre is nagyon kellemesen emlékszem vissza. Kedves kollégákkal játszottam együt. Balogh Évával szegénnyel, aki meghalt. Jött a számomra nagyon emlékezetes Három nôvér, amit Vlad Mugur rendezett, én Irinát játszottam annak idején. A Nemzeti Színházba is meghívtak, a Szentivánéji álomban játsztam Helénát, és ezért a két szerepért díjat is kaptam. Persze ez minden színésznônek nagy öröm. Azonkívül meghívtak a Kolozsvári Operába. Ez fantasztikus újdonság volt számomra, mert addig ezt nem csináltam. Játszottam én szubrett szerepeket, énekeltem is, de eljátszottam azután a My Fair Ladyt, ami szintén öröm volt. Rátonyi Róbert is eljött vendégszerepelni, így vele is játszhattam az Elizát.
— Viszonylag kevés idôt töltött Kolozsváron, mégis sokan emlékeznek Önre szeretettel. Minek tulajdonítja ezt?
— Azt hiszem, azoknak a szerepeknek köszönhetô, amiket eljátszottam, és amik, hála Istennek jól sikerültek. Ha jól játszik az ember, akkor természetesen megszeretik. Nagyon kellemes volt az is, hogy nemcsak a színházi kollégák, hanem az opera is nagy szeretettel közeledett hozzám.
— Mi volt az oka annak, hogy ’71-ben kintmaradtak?
— Az volt az eredeti tervünk, hogy Olaszországban fogunk dolgozni, mivel Vlad Mugur sokat járt ott a Nemzetivel, de nem ez volt a cél. Én tulajdonképpen német származású vagyok, és mindig is volt egy olyan vágyam, hogy Németországba menjek, és ott telepedjem le.
— Mikor kiment már tudott németül?
— Német óvodába járatott anyukám. Annak idején a német iskola nem volt olyan erôs, és ezért azután magyar iskolába adtak.
— Hogyan sikerült beilleszkedniük Németországban?
— A beilleszkedés, mint minden nyugati színháznál, nagyon nehéz volt. Elôször is az akcentust teljesen le kellett építeni, és rengeteget dolgoztam, hogy a színpadon ez ne érzôdjék. Mint minden nyugati színháznál, vizsgázni kellett. Az elsô város ahol voltam, az Konstanz volt, a Bodeni-tónál, a svájci határ közelében. Gyönyörû kicsi város volt, és rengeteget játszottam. Nem is tudom, miért mentem el onnan. Illetve tudom, mert az egyik kollégám, aki megunta Konstanzot, azt mondta, menjünk egy körútra. Bár azt hittem, én örökre Konstanzban maradok, elmentem vele. Vizsgáztunk Bázelben, Hannoverben, Bochumban. A svájci Bázelben voltam egy évig, utána mehettem volna Bochumba vagy Zürichbe. Én, buta fejemmel az elôbbit választottam, pedig Zürich sokkal szebb város. Talán ott egy kicsit eltévesztettem az irányt. Bochumban három évet töltöttem. Németországban mindig igazgatóválság van, és minden három évben cserélôdnek a vezetôk, cserélôdnek a színészek. A férjem, Vlad Mugur, Észak-Németországban dolgozott, össze-vissza volt a család. Vlad azt mondta, hogy menjünk mindnyájan Münchenbe. Úgy határoztunk, hogy ott telepedünk le, és a mai napig ott élünk. A lányom fogtechnikus, és talán jobban keres, mint a mûvészek, bár tehetség volt benne is.
— Hogyan történt, hogy meghívták Kolozsvárra?
— Itt van Tompa Gábor, akit ismertem. Az édesapja szintén tanárom volt. Nos, Tompa hívott meg szerepelni. A férjemmel együtt itt dolgozunk, már elég régóta.
— Újabb elôadások?
— A Pirandello-darabbal kezdünk júniusban, és ôsszel lesz a bemutatója. Szintén a férjem rendezi, és az az érdekes, hogy ezt a szerepet tavaly a Krajovai Nemzeti Színházban játszottam, méghozzá románul. ’71 óta nem játszottam románul, és most azért kellett sokat dolgoznom, hogy ne legyen német akcentusom. Különben, amíg Németországban játszottam, a tanáraim azt is megtiltották, hogy magyarul beszéljek. A magyarnak van egy dallamossága, ami a németben egyáltalán nincs. Évekig nem beszéltem magyarul, de egy kis gyakorlással hamar belejöttem.
— Hogyan fogadták önt a fiatalok?
— Nekem az az érzésem, hogy ôk engem nagyon kedvelnek. Sok dolgom volt a fiatalokkal, mert Münchenben egy színiiskolában tanítok is. Ott is szerettek a fiatalok, mert nagyon nagy türelmem van. Tanároskodni új dolog volt számomra. Nem is tudtam, hogy tudok. Nem minden színésznek van türelme, hogy ne mutogasson, elôjátszon. Vissza kell tartanod magad, hagyni kell ôket, hogy játsszanak. Van, aki ezt nem bírja ki. Az az érzésem, ez a titka a tanításnak.
— Találkozott a régi kollégákkal...
— Persze. Dorián Icukával találkoztam, akkor Bisztrai Máriával, Silvia Ghelannal, akivel a Három nôvérben játszottunk, azután László Gerôvel. Sajnos, sokan elhunytak: Pásztor János, Andrási Marci, de a „három nôvér" összejött: Bisztrai, Ghelan és én! Dorian Icuka volt ebben az elôadásban Natasa. Senkálszky Endre! Ô volt az elsô igazgatóm. Ma is nagy tisztelettel és szeretettel nézek fel rá. Nagyon örvendek, hogy vele játszhatok most a Cseresznyéskertben.
— Merre tart a színjátszás Németországban?
— Rengeteg színház van. A nagyobbakban repertoárdarabokat játszanak. Majd minden városban van Állami Színház, ezek többnyire ezeket a darabokat játsszák. Természetesen játszanak új szerzôk darabjaiból is. Merre tart? Ezt nehéz így megválaszolni. Ôk is, mint mindenhol a világon, keresik az újat. A régieket megpróbálják egyesek modernizálni. Van, amikor sikerül, van, amikor nem. Az abszurd drámáknak viszont, valahogy lejárt az idejük Németországban. Néha elô-elô veszik. A Székeket németül játszottam elôször Münchenben. Dario Fo egyik monológját évekig adtam elô.
— Hogy érzi, kedves mûvésznô, Németországban sikeres pályát futott be?
— Úgy érzem, igen. Nagyon boldog idôszakot töltöttem ott, rengeteget játszottam, nagyon szép szerepeket, nagy örömöt okozott ez nekem. A német kitünô közönség, és ha az ember ôszintén és hitelesen játszik, akkor meg lehet ôket nyerni.
— Színházba járó nép a német?
— Igen. Nagyon sokat járnak színházba. Ott aztán igazán van tv, mozi, és mégis rengeteget járnak elôadásokra.
— Nálunk ezt nemigen mondhatjuk.
— Talán ez késôbb másképp lesz. Ez a nép nagyon sokat szenvedett. Annak idején, mikor nem volt tévémûsor, az emberek sokat jártak színházba. Most a nép szegény, és bizony nagyon meggondolja, hogy mire ad ki pénzt. Reméljük, hogy ez megváltozik, talán jobb lesz. De, hogy mikor, azt nem tudom. Biztos el kell telnie egy bizonyos idônek.
— Volt olyan, akivel ezalatt tartotta a kapcsolatot?
— Amikor elmentem, azokban az években nem is volt jó nekik, ha valakivel Nyugatról tartják a kapcsolatot. Ha valaki kijött, azt természetesen tárt karokkal vártam, de nem kerestem nagyon a kapcsolatokat. Ismétlem, az ô érdekükben.
— A barátság megmaradt...
— Az annál nagyobb lett.
— Nagyon szépen köszönöm, és várjuk a további fellépéseit.
Mona Chirilã 1987-ben végzett a bukaresti Színház- és Filmmûvészeti Intézetben, Cãtãlina Buzoianu osztályában. Jelenleg a Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsész karának Színház tanszékén tanít. Az általa rendezett számos színházi és bábszínházi elôadás bejárta a világot az Egyesült Államoktól Európán át a Brit szigetekig. 1992-ben Peter Brook Wiener Festwohen workshopján vett részt. Több díj, mint pl. a legjobb bábrendezô (Nemzetközi Bábfesztivál — 1991, Gulliver Fesztivál — 1997), legjobb rendezô (Rövidszínházi fesztivál, Várad — 1997) tulajdonosa.
— Sokan kérdezik Öntôl mostanában azt, hogy miképpen „került össze" a Kolozsvári Magyar Színházzal.
— Többnyire az elsô kérdés az, hogy dolgoztam-e már magyar társulattal. Nem ez az elsô alkalom: a kecskeméti bábszínháznál rendeztem legelôször fordítóval, majd a marosvásárhelyi Ariel Bábszínház magyar tagozatával dolgoztam. Hogy most miért éppen a kolozsvári magyar színtársulattal? Tompa Gábor kínálta a lehetôséget, és én szívesen éltem az ajánlattal. Valahogy, valamiképpen meg kell szólalnom mint rendezô. Bár évek óta Kolozsvárt lakom, s az általam rendezett Anyakirálynô darabot négy éve telt házzal játsszák a Kolozsvári Nemzeti Színházban, az évek során hiába fordultam számos munkatervvel az intézmény igazgatójához, Dorel Visanhoz, nem kínáltak újabb lehetôséget az együttmûködésre. Úgy érzem, ideje végre nekem is „agresszívebbé" válnom ahhoz, hogy megmutatkozzam. Pályám kezdetén is valahogy úgy adódott, hogy többnyire mellôztek, nem rajongtak elképzeléseimért, alakuló stílusomat igyekeztek a maguk ízlésére formálni. Ekkor következett úgynevezett bábos korszakom a Konstancai Bábszínháznál, amely erôs, egészséges építôkockának bizonyult pályám építésében. Tanulságos élmény volt bábszínházban dolgozni: számos elképzelésemet megvalósíthattam, tanultam és haladtam is egyben. És, hogy a szakmabeli nagy emberek egyikét említsem: eszményképem, Silviu Purcãrete is bábrendezôként kezdte pályáját.
— Mennyire ismerte a Magyar Színház társulatát azelôtt, hogy közös munkához láttak volna?
— Ismerem a társulatot, figyelemmel kísértem minden egyes általuk elôadott darabot. Természetesen mint nézônek, szemlélônek más élményt nyújtanak, de tisztában voltam azzal, hogy e színpadon profi csapat játszik Shakespeare-t, Csehovot, Ionescót, akár Vlad Mugur elmélyülô, meditatív rendezésében, akár Tompa Gábor érdekes, összetett víziójában. És sorolhatnám a többi rendezôt is, kiknek mind egy kiforrott, fegyelmezett, tehetséges társulattal volt alkalmuk együttmûködni. Ez, véleményem szerint Tompának, a színház rendezô-igazgatójának az érdeme, hiszen igazgatóként olyan színészeket toborzott, akikrôl rendezôként tudta, mennyire tehetségesek, mennyire illenek a társulatba, ô maga alakította ki e csapatot.
— Mióta készül a Gogol-elôadásra?
— Gogol már rég foglalkoztat engem. Nagyon szeretem a klasszikusokat. Szeretem Molière-t, Shakespeare-t, bár még nem volt bátorságom hozzányúlni, szeretem Bulgakovot… Eddig azonban úgy adódott, hogy kortársak mûveihez volt inkább szerencsém. Most viszont sikerült színre vinnem Gogolt. Nem egyetlen mûvét, hanem a Háztûznézô címû darabja alapján az író egész életén, életmûvén át kísértô ördögi beavatkozás kinyilatkoztatását. Ezért több Gogol-mû, így pl. a Holt lelkek szövegéhez is folyamodtam, így alakult ki ez a saját kézjegyemet is viselô Gogol-elôadás.
— A színpadon valószínûtlenül kövér, hájas emberek külsejükhöz viszonyítva hihetetlen mozgékonysággal rohangálnak. Egy szereplô van, aki nem visel hájat.
— Ez utóbbi, ki nem hasonlít a többihez, Ivan Kuzmics Podkoljoszin az egyetlen ember e groteszk, monstruózus világban. A hatalmas hájtömegek az elfajzottság szimbólumaként jellemzik hordozójukat. Hogy ekképpen mutatom be megrontott világunkat, az személyes élményem, Gogol és a kolumbiai Fernando Botero festômûvész találkozásának eredménye.
E két alkotó virtuális találkozása — az, hogy, egyidôben gyújtottak szikrát bennem —, késztetett arra, hogy Gogol figuráit Botero valószínûtlenül kövér alakjainak mintájára elevenítsem meg.
— Ehhez persze különleges jelmezekre volt szüksége.
— Valamennyien (az egy embert megjelenítô szereplôn kívül) szivaccsal kitömött jelmezt viselnek. Hogy figuráim tetszetôsek, hájasak és egyben mozgékonyak, az a jelmeztervezô, Carmencita Brojboiu érdeme.
— Úgy tudom, hogy nem ez az elsô együttmûködésük. Carmencita Brojboiu grafikus, színházi tervezô. Számos más rendezôvel is együtt dolgozott, díszlet-, jelmez- és bábterveit hazai és nemzetközi fesztiválokon díjazták.
— Mi már jó ideje együtt dolgozunk. E mostani elôadás jelmezeinek kivitelezésében bábos és balettszínházi tapasztalatait összesítette. A díszlet Teodor Ciupe tervei alapján készült. A leszûkített mozgástér az alakok nagyságának még erôteljesebb kihangsúlyozását szolgálja.
— Térjünk vissza az elôadás lényegére: a darab mozgatórugója Kocskarjov — maga az ördög megtestesítôje.
— Ez az általam megalkotott figura alapjában már Gogolnál is fellelhetô. Köznapi ember, akármelyikünk találkozhat vele bárhol, hivatalban, köztéren, lakóházban, sôt, a saját otthonában is. Ô az ördög inkarnációja, megszámlálhatatlanadik reinkarnációja, korunk valamelyik diktátora, kinek mindannyian vakon engedelmeskedünk. Gondoljunk csak Hitlerre, Sztálinra: Kocskarjov e nagy kaliberû sátánok méltó követôje. Nem a byroni frakkos, szarvacskás ördögfajzat, hanem az a fajta, aki — bár külleme nem tér el az átlagostól — mindenütt ott van, mindent tud, átlát rajtunk, bárkit sarokba szorít. Ez esetben fô célja az egyetlen embert kísértésbe hozni, és a monstruózus világ számára elcsábítani.
— Ez az ember azonban vonakodik, léte poshadt pocsolyája helyett szeretne friss vízû patakban megmártózni.
— Az ördög nem hátrál meg ez idealizmus láttán. Pontos terve van arra, hogyan szédítse meg e lelkes halandót.
— Ivan Kuzmics végül mégis megszökik, megmarad érzô, friss hóhullásban éledezô embernek.
— Igen, saját elhatározásom alapján kijátszottam az ördögöt. Bár annak a terve idejében sikerült, Iván Kuzmics elmenekül, meghiúsítva a sátán tervét.
— Jó ideje elhatárolódott az úgynevezett színház világa a mindennapi nézô világától. Ön mennyire alkot ez utóbbi kedvére?
— Természetesen tudatában vagyok annak, hogy a nézô szórakozni, kikapcsolódni jár színházba. Az általam rendezett darabok mindenképpen a nézôhöz szólnak, amennyiben saját gondjaim, félelmeim, örömeim és bánataim egyben az övék is. Mindezt persze a magam módján, egyénien igyekszem a világ tudtára adni — a nézô eljön a színházba és amellett, hogy szórakozik, remélhetôen meg is érti azt, amit a darab által üzenek. Ez esetben mindenképpen jó visszajelzés az, hogy nevetnek a játék által nyújtott komikumon — hiszen ez egy vígjáték, de jó tudni, hogy támadó jellegû: aki átérzi a darabot, az a komikum ellenpontjaként a tragikumot is felfedezi… Akárhogy is van, — akár nevet a nézô, akár sírhatnékja támad olykor —, jó eljönni, szórakozni néhány óra erejéig. Tudom, hogy 24/24 órás tévébetegségben szenvedô társadalmunkat nehéz a színház számára visszahódítani. De nem lehetetlen. Ezt is ki kell várnunk, türelemmel.
SZ-me
Nem érzem jól magam. Azt mondták, jobb, ha nem fojtom magamba, mert más is lehet így ezzel.
Beteszem a lábam, és máris feszültséget érzek magam körül. Az a sok fontos ember mind tudja, hogy neki most éppen mit kell tennie. Én pedig, mint minden zöldfülû, csak állok, bámulok, és rosszul érzem magam. Már tíz éve. Eleinte máshol, de már régóta ugyan-ott. Tanév elején mindig többen járnak arra, mivel sokan szeretnének belépni. Miért, nem tudom, de ezt én is megtettem. Még kezdô koromban. Talán haszonlesésbôl: azt hittem, hogy sok-sok elônnyel jár majd ez a (be)lépés. Ígértek kedvezményeket, juttatásokat, táborokat, szórakozást. Ma is várom ezeket.
Lehet, hogy bennem van a hiba. Meg a hozzáállásomban. Azt mondják, ez az egész nem is szervezet, csupán egy eszme. Nem az embereket kell látni benne, hanem a gondolatot. Nincs múltja, sem jövôje. Mindig csak a jelen. Nem lát senki az elejéig, olyan régen volt már. Pedig azok közül, akik akkor alkották és vezették ezt az „eszmét", még most is sokan itt vannak. Ha nem is Ott, de a közelben. Általában jó ugródeszka volt ez az eszme. Majdnem mindenki felfelé bukott. Ez csak jó, hiszen odafenn is van már, aki támogassa ôt. Az eszmét. Hiszen másképp nem tudna megélni.
Azt hiszem, amíg nem ismersz ott valakit — sôt, lehetôleg mindenkit — addig nem is reménykedhetsz abban, hogy a rossz érzésed megváltozzon. Csakhogy amíg úgy nem döntenek, hogy befogadnak, addig semmi esélyed arra, hogy megismerd ôket. Nemhogy közelebbrôl, hanem egyáltalán. Amíg a barátaid között nincs olyan, akinek baráti körébôl valaki ahhoz a baráti körhöz tartozik, akiknek vannak barátai az ô barátaik között, addig ne is álmodozz. Legnagyobb szerencséd még mindig csak az, hogy nincs klikkesedés.
A nagyobb baj az, hogy — a régiek szerint — utánpótlás sincs. Ezért nincs más, csak a jelen. És az eszme.
Az az eszme, amely mégis mi magunk vagyunk, ti, és mindenki, aki csak bírja, ameddig még lehet. Amíg Kolozsvár pöpec kis hely.
Csúnya is, fekete is, de a mienk is. Ugye, most örülsz, hogy leírtam? De sajnos ettôl én még mindig nem érzem magam jobban.
Szentgyörgyi István tagozata felvételt hirdet a 2000–2001-es tanévre a következô szakokra:
1. színész szak: 10 hely (plusz 6 tandíjköteles hely);
2. teatrológia szak: 5 hely (plusz 3 tandíjköteles hely).
Beiratkozás: 2000. augusztus 24–31. között.
A felvételi vizsgák ideje: 2000. szeptember 1–10. között.
Mindkét szakon elôzetes képességvizsgák, illetve alkalmassági tesztek zajlanak, ezek az elsô szakaszban kizáró jellegûek.
A felvételi körülményeirôl a titkárságon lehet érdeklôdni.
Cím:
Universitatea de Artã Teatralã
4300 — Tg. Mures, Köteles S. utca 6. szám.
Telefon: 065/166-281 (titkárság), 160-794 (tanszék).
Meglepve olvastam a Campus február 26-i számában a Boda Szabolcs KMDSZ-elnök által aláírt közleményt, miszerint a KMDSZ elhatárolódik e hetilap múlt év február 26-i számában közölt cikkem tartalmától, valamint a „Borboly Csaba és Korodi Attila ellen" kifejtett tevékenységemtôl. Tekintettel arra, hogy sokan nincsenek tisztában a cikk születésének elôzményeivel és utólagos következményeivel, minden bizonnyal nem tudják fölmérni ennek a nyilatkozatnak a romániai magyar ifjúsági köz-életre való mérhetetlenül káros voltát. Éppen ezért röviden ismertetnem kell e sok vihart kavart írás megjelenésének hátterét. A tavalyi cikk az én kezdeményezésemre született, de meg-írását messzemenôen támogatták a KMDSZ, és több más ifjúsági szervezet akkori vezetôi is. Többen biztosítottak, hogy hajlandók tanúként kiállni mellettem egy esetleges rágalmazási perben. Nem véletlenül. A cikk megjelenése után a klán említett két tagja mind ellenem, mind pedig a Kolozsvári Magyar Diákszövetség ellen rágalmazási pert indított. Annak ellenére, hogy bizonyítékaink helytállóak, és minden tanút nem sikerült megijeszteniük, valamint egy magyar emigráns szervezet jelezte, hogy a perrel kapcsolatos költségeinket fedezi, a KMDSZ jelenlegi vezetôje jobbnak látta engedni a zsarolásnak. Az év elején ugyanis Borboly Csaba megkereste Boda Szabolcs KMDSZ-elnököt, és felajánlotta neki, hogy a feljelentés KMDSZ elleni részét visszavonja, amennyiben a diákszövetség elhatárolódik tôlem és a cikkem tartalmától.
Hangsúlyozom, hogy én mindvégig vállaltam és vállalom a teljes felelôsséget cikkemért, és ígéretet tettem arra is, hogy ezt a bíróság elôtt is vállalni fogom. Arra viszont soha, semmilyen körülmények között nem leszek hajlandó, hogy a klánnal elvtelen tárgyalásokba bocsátkozzak. Ezt a lépést nem vártam volna egy olyan szervezettôl, mely teljes mellszélességgel támogatott a cikk megírásában, és több fórumon hangoztatta egy tiszta közélet megteremtésének szükségességét.
Mindezeket összevetve fölkérném a KMDSZ Vezetôtanácsát, hogy foglaljon állást Boda Szabolcs nyilatkozatával kapcsolatban. A történtek után pedig, azt hiszem, Boda Szabolcsnak nincs más választása, mint hogy lemondjon a KMDSZ elnöki tisztérôl, mert elhatárolódó nyilakozatával egyben elhatárolta magát a KMDSZ számos alapelvétôl is.
A Temesvári Magyar Diákszervezet a tettes! Május 19–21. között másodszor rendezik meg a Határon Túli Magyar Diákok Tudományos konferenciáját. Tavaly 22-en jelentkeztek, a kolozsvári és a vásárhelyi TDK-hoz képest kevesen, de ilyen jellegû TDK magyar nyelven még nem volt Vajdaságban, Szlovákiában, Felvidéken sem Romániában. Többet Kovács Laurától, a fô-fô-fô szervezôtôl tudott meg a Campus.
— Azért rendezzük meg a konferenciát, hogy lehetôséget nyújtsunk a mûszakis diákoknak a magyar szaknyelv elsajátítására, az információbôvítésre- és feldolgozásra.
— Kik jelentkezhetnek a TDK-ra?
— Mûszaki egyetemen tanuló magyar diákok jelentkezhetnek. Mind a négy régióból és az anyaországból is várunk mûszaki egyetemen tanulókat.
— Milyen szakokról lehet jelentkezni?
— Villamosmérnöki, építészmérnöki, vegyészmérnöki és gépészmérnöki szakról, ezek mindegyikében 3–3 témakör szerepel.
— Idén hány fiatal jelentkezhet?
— Ötven diákra számítunk, a költségekbôl ennyire futja. Az utazási költségek felét, illetve az étkezést és a szállást biztosítjuk.
— Kiket hívtatok meg a konferenciára?
— Egyelôre Kötô József államtitkár, dr. Nicolae Robu, a Temesvári Mûszaki Egyetem rektorhelyettese jelezte részvételét, Pokorni Zoltán magyar oktatásügyi miniszterrel pedig most folynak a tárgyalások.
— Hogyan lehet jelentkezni?
— Az Országos Magyar Diákszövetségtôl, illetve a tagszervezeti irodákból lehet igényelni a jelentkezési lapot, amelyet április 20-ig lehet eljuttatni a dolgozat tartalmi kivonatával. A dolgozatok leadási határideje május 12. Bôvebb felvilágosítás: laura@tmd.dnttm.ro vagy 056/195-545.
Csütörtök mint máskor. Csak tudnám, hogy hánykor, most így utólag mindegy is, a lényeg az, hogy zenehallgathattunk, s tettük is azt. Mindez a Kolozsvári Rádió Koncerttermében zajla, mi meg kajla nagy füleink fogtuk szorosabbra. Szemeink meg nyitottuk nagyra. Hogy lássunk is, és ne csak érezzük azt a gyenge ritmust.
Látható volt a Yesterdays, a Voices of Silence, az Islands, és a Knock Out, amennyiben szûkös angol szókincsem nem csal, s hallható is. Akárcsak Zilahi Csaba mint mûsorvezetô és Spitzer Judit, amennyire szûkös ruhája látni engedte (fertôz az irodalom, vagy ez velemszületett?). A muzsika szólt, szó szót követett a szünetekben, szórakozott, táncolt a közönségnek az a része, amelyik táncolva szórakozott, aki viszont kevésbé volt szórakozott, az elôcsarnokban töltötte az idejét pohárba, csak szívta a cigijét hiába.
Mindent egybevetve, ne várd meg, hogy kikeljen. Mint magából a riporter, ha nem szeret, elmehet. Errôl nem tehet.
Meg voltam gyôzôdve, hogy a zebra a gyalogost szolgálja, s éppen ezért nem fért bárgyú fejembe, miért kell egy olyan gyalogátjárót megszüntetni, ami igencsak hûen végezte feladatát. Persze lehet, hogy amíg a gyalogosoknak elônyös helyen volt, addig a jármûvezetôknek eggyel több ok volt az idegeskedésre.
Szóval megjelentek a villanyrendôrök, meg két, lámpaoszlopra függesztett kis tábla, miszerint: volt zebra, NINCS zebra. A gyalogosok persze továbbra is, mintha csak nosztalgiáznának, nyugodtan átsétáltak az úttesten, ügyet sem vetve a dühösen kalimpáló, fütyülô rendôrre.
Már-már örvendeztem magamban, nem lesz mit tenni, újra törvényesíteni kell az átkelôhelyet. De nem így lett! Mostmár nagy, odacsavarozott, szembeszökô tábla hirdeti a zebra megszüntét (sokkal nagyobb hatása ennek sincs).
A következô lépés vagy a zebra visszafestése lesz, vagy egy-egy gumibotos rendôr is kerül a táblák mellé.
A KOFIHE
szervezésében az általános relativitáselméletrôl hallhattok, amint ez nem meglepô egy Fizika Szakosztály részérôl. Elôadó: dr. Lázár József. Idôpont: április 13, délután 6 óra. Helyszín: a BBTE fôépületének 5/II. terme.
Temesváron
lesz a II. Határon Túli Mûszakis Magyar Diákok Tudományos Konferenciája, 2000. május 19–21. között. Érdeklôdni továbbra is a TMD-nél lehet, a 056/195-545-ös telefonszámon. Részletek mai lapszámunkban, kicsit odébb...
Nyári Egyetemre
pályázhatsz április 24-ig. Részletes információkhoz és jelentkezési laphoz a KMDSZ-irodában juthatsz.
KAP
audíció lesz már megint a KMDSZ elôadótermében április 12-én szerdán este 8 órától. Étlapon: SPOCK’S BEARD életmû. Hallgassátok!
Válaszúton
tart pályázatíró képzést április 15-én és 16-án az Építészklub és a Néprajz Szakosztály. Néprajzos és építész hallgatókat várnak. Információk (sosem találnád ki) a KMDSZ-irodában.
Kari Képviselôk Tanácsa
gyûlésezik április 11-én, kedden dél-után 6-tól a KMDSZ elôadótermében. Kari képviselôk, gyertek el!
Diavetítés
a Földrajz–Turisztika Szakosztály szervezésében, április 12-én, szerdán délután 6 órától a KMDSZ elôadótermében. Terítéken Pál Zoltán nyugat-európai útibeszámolói.
A Corvin-klub
népi táncköre minden kedden 19 órától várja mindazokat, akik szeretnének megismerkedni a csángó és kalotaszegi tánccal és dalkinccsel. Oktatók: Both József és Zsuzsa. Helyszín: Kossuth (December 21.) út 16. szám, unitárius tanácsterem (a Török–Román Bank mögött, hátul az udvarban). Házigazda: László Bakk Anikó.
Filmklub
az Oedipus Quartett szervezésében kedden 7-tôl az Apáczai-líceumban. Mûsoron: Hullámtörés, Lars von Trier filmje.
Amint azt kicsi s nagy egyaránt tudja, és ünnepli, ha tudja, tizenegyedik életévére lépett reá a Kolozsvári Magyar Diákszövetség, avagy Az Míves Meg Legendás KMDSZ. Ami többek között azt jelenti, hogy tizedik szülinapját ünnepli. Meg. Velünk együtt. Azaz, mi is vele.
Ezért mellékeltünk egy valódi tortát, ezernyi jókívánságot, három hétre való fülrángatást, és néhány beszámolót a lapzártáig lezajlott eseményekrôl. A többit lásd a következô számban.
Zene, hangulat, jókedv, érzelmek — ezek mind jelen voltak a keddi gi-táresten a KMDSZ-klubban. No, és persze, ott voltunk mi is.
A három elôadó, Balla Dávid, Bogáti Ákos és Horváth Sándor már az elsô számmal perzselô hangulatot teremtettek. Sokan voltunk, a földön ültünk, rumos teát ittunk és nápolyit ettünk. A gyertyák és a félhomály romantikus hangulatot teremtettek, s a dalok hatására elôjöttek a rég elfelejtettnek hitt emlékek. Olyan dalokat hallhattunk, mint amilyen a 8 óra munka, Petróleumlámpa, Csendes ember stb. A legmegkapóbb mégis az volt, hogy az elôadás az unplugged koncertek hangulatát idézte, de itt mi is énekeltünk, vonyítottunk. Sajnos, nagyon ritkán vannak ilyen gitárestek, pedig itt elfelejted bánatodat, problémáidat. A zene és a közösség hatására rögtön szebbnek, érdekesebbnek látod a világot. Az elôadás talán egy kicsit szentimentálisra sikeredett, de ez így volt jó. Egy mély emlékkel maradtál, és ezért biztos, hogy legközelebb is el fogsz jönni. Ha szabadnak és könnyûnek akartad érezni magad, akkor jól jártál. Ha pedig most irigykedsz, akkor legközelebb te is el fogsz jönni, és majd együtt énekelünk.
Nonn István
Utóhang: az elôadók is elfáradtak, ôk is berekedtek. De már készülnek a következô fellépésre, várhatóan az Insomniában.
Miért pont Woody Allen filmhét? És miért pont az Oedipus Quartett szervezésében? Egyszerûen csak. És pont. Persze, ha Woody Allen, akkor tömegnyomor az Apáczaiban. És persze, ha már elmegy az ember a moziba, akkor fizetnie is kell. Ez az, amit egy újságíró nem szeret. A dolcsin ír valamit (In God We Trust), én is ilyesmiket gondoltam, amikor a „pénztárossal" találtam szemben magam. Na, szóval, elperegnek a szemeink elôtt az elsô filmkockák: „Vi-deokazettákat Magyarország területén kívül forgalomba hozni tilos". És felvillan a cím: Mighty Aphrodite (Hatalmas Afrodité), írta és rendezte Woody Allen. Az amcsi film hemzseg a new american traditiontól. Ez nagyon tetszik Andy Warholnak. Woody ujjat húz a sorssal, és kideríti, ki a fogadott gyermekének az anyja. Késôbb, amikor a röhögéstôl már ülni sem tudunk, kiderül, hogy Max anyukája egy Linda nevû utcalány-pornósztár keverék. A hepiend elmaradhatatlan: Woody Allen, aki egy sportújságírót alakít, megmenekül attól, hogy Linda stricije egy kicsit kitekerje a nyakát, Linda jó útra tér és férjhezmegy egy vadiúj szerzeményhez (pilótához), Lennie (Woody Allen) pedig kibékül feleségével. És történik mindez egy görög dráma akkordjaira. A csúcs: Zeusz hangját felhangosított üzenetrögzítôrôl halljuk. A végkicsengés: mosolyogj, s akkor az egész világ a tiéd.
Azt hallottam mindig jólértesült barátomtól, hogy kedd délután lesz ingyen keksz és tea a KMDSZ-nél. Naivitásomnak köszönhetôen általában bedôlök az ilyen közönségcsalogatóknak, úgyhogy benéztem.
És mit találtam?
Teát és kekszet. Meg néhány lelkes emberkét, akik mindenféle bizarr dolgokkal foglalkoztak.
Ricsi és Kinga vezetésével elôször eldöntötték, hogy megmentik egy idegsebész életét, majd összebogozódtak; ezután azt bizonygatták, hogy egy lakatlan szigeten fontosabb ember a cipôfûzô-mûanyagvég-pödrô, mint az utcaseprô vagy a cukrász. Azt pedig, aki nem volt eléggé hasznos, megették. Keksz és tea nélkül. Majd rámásztak nyolc szülinap-plakátra és darabokra tépdesték azokat. Ennyi kimerítô munka után pedig pihenésképpen összerakták a plakátokat.
Végül képzeletbeli ajándékokat adtak egymásnak: vidámságot, traktorgumit, seprût, reményt, meg mindent, ami belefér.
Én is kaptam ajándékba egy mosolyt és egy kis örömöt. Pedig tényleg csak a keksz miatt mentem oda.
Jelentkezés meg nem hirdetett állásokra
Szegeden találkoztam az ottani újságíró szak egyik tanárával, aki PR-menedzser. Legelôször tôle hallottam azt, hogy sok állást nem hirdetnek meg. Ezeknek utána kell járnunk. Akkor még furcsának tûnt ez a kijelentés, de azóta már hozzászoktam. A tanárnô az utolsó órán azt javasolta végzôs diákjainak, hogy gyûjtsenek össze egy pár cégkatalógust (pl. Yellow Pages), onnan keressék ki azokat a cégeket, amelyek érdekesnek tûnnek számukra. Késôbb rostálják át a listát, majd ellenôrizzék le azokat a cégeket, amelyek érdeklik ôket. Szerinte ugyanis ajánlatos megvizsgálni a cégbíróságnál, hogy hány éve mûködik a cég, mennyi az alaptôkéje stb. Ez elsô látásra igen fáradságos munkának tûnik ugyan, de megéri elvégezni, ha nem szeretnénk egy szép napon arra ébredni, hogy a vállalat csôdöt mondott. Ezután következne a tulajdonképpeni utánajárás, amikor az ember meg-próbál kapcsolatba lépni az adott vállalat vezetôjével. A lényeg az, hogy a titkárnôkön túljusson az ember. Ha szóba állnak vele, akkor már nyert ügye van. Nos, nem tudom, hogy ez a modell mennyire alkalmazható hazai viszonyokban, mindenesetre az egyik legfontosabb szempont, hogy széleskörû ismeretséged legyen, és be tudjál jutni a fontos emberekhez.
A hirdetés megírása
Azért nem kell elkedvetlenedni. Léteznek ennél egyszerûbb változatok is. Például, ha te teszel fel álláskeresô hirdetést egy újságban. Ehhez ajánlatos elôtte elolvasni néhány hasonló hirdetést. Utána el lehet kezdeni a munkát. A hirdetés legyen rövid, lényegretörô és érthetô. Ha van rá mód, nem árt odafigyelni a formára, a betûk típusára és nagyságára, illetve arra, hogy hányszor jelenik meg az adott lap, és kik az olvasói.
Jelentkezési levél
Ez esetben a már bemutatott jelentkezési levéltôl abban különbözik, hogy — mivel meg nem hirdetett állásra jelentkezel — néhány dologra részletesebben ki kell térni. Ebben felajánlod a szolgálataidat egy adott cégnek, röviden leírod, hogy milyen területen szeretnél dolgozni, illetve azt, hogy mindez miért válna a cég hasznára. Ezt a levelet önéletrajzzal együtt szokás elküldeni.
Sok cégvezetônek kifejezetten szimpatikus lehet az, hogy te kezdeményezel. Ugyanakkor az sem elhanyagolható szempont, hogy komolyan érdeklôdsz a vállalat tevékenysége iránt, mivel enélkül elfogadható indoklást sem tudnál írni. Egy ilyen levél elkészítése nem idôveszteség akkor sem, ha sok esetben még válaszra sem méltatnak. Egy-egy vállalatnál általában 6 hónapig vagy egy évig megôrzik ezeket az iratokat. Üresedés esetén gyakran elôször ezek közül válogatnak, és csak akkor hirdetnek versenyvizsgát, ha az önként jelentkezôk közül senki sem felel meg az igényeiknek.
Gyakorlati tippek:
1. — határozd meg pontosan, hogy mit szeretnél, és mire vagy képes;
2. — írd össze azokat a cégeket, amelyek érdekelnek: cég neve, cím, telefonszám, e-mail és a kapcsolatember neve;
3. — tudj meg minél többet az adott cégrôl: tevékenységi terület,termékei és szolgáltatásai, alkalmazottak száma, munkakörök stb.
A jelentkezési levél 3 bekezdést tartalmazzon:
1. Meg kell indokolnod, hogy miért választottad az adott céget, hogy felkeltsd az érdeklôdést személyed iránt.
2. Bôvebben fejtsd ki mindazt, amit tudsz a cégrôl, és ajánld fel a szolgáltatásaidat.
3. Próbáld meggyôzni a munkaadót arról, hogy hívjon el személyes találkozóra is. Bôvebb információkat nem kell tartalmaznia, mivel elsôsorban az a cél, hogy elérd a személyes találkozást. A levelet ajánlatos kézzel írni, semmiképp sem szabad utóiratokat tartalmaznia, és ne legyen hosszabb egy oldalnál. A személyes adatokat a legjobb a levél jobb felsô sarkában feltüntetni. Amennyiben önéletrajzot mellékelsz, akkor feltétlenül fel kell tüntetni a levélben (bal alsó sarok) azt, hogy „Önéletrajz mellékelve".
Nagy vállalatok (multik) esetében a levelet a személyzeti igazgatónak, kis- és középvállalatok esetében pedig az igazgatónak vagy az ügyvezetô igazgatónak ajánlatos címezni.
A Romániai Magyar Középiskolások Szervezete (MAKOSZ) egy év szünetelés után, két hét múlva újra megkezdi tevékenységét. A szervezet élén új vezetôtanács áll, melynek irányítója Kakucs Gyöngyvér tizenegyedik osztályos tanuló, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákja.
— Mi késztetett arra, hogy elvállald ezt a megbizatást?
— Tavaly júniusban a nagybányai MAKOSZ-konferencián szervezési és könyvelési gondok miatt lemondtak a vezetôk. Elsôsorban azért vállalkoztam erre a feladatra, mert hónapokig aktív tagja voltam a MAKOSZ-nak, és tisztán láttam a problémákat. És ha valami nem mûködik tökéletesen, én nem abban látom a megoldást, hogy máshoz kezdek, hanem megnézem, hogy mit lehet tenni az ügy érdekében. Ezenkívül, mint DÉESZ elnök (szerk. megj.:diákszervezet a Bolyaiban) szerveztem egy Valentin-napi bulit, és akkor jöttem arra rá, hogy milyen megfizethetetlen érzés tenni valamit csak azért, hogy néhány ember jól érezze magát. Fôleg ezért vállaltam el az elnökséget.
— Mióta létezik a MAKOSZ, és melyek a legfontosabb megvalósításai?
— Rögtön a forradalom után, 90-ben alakult mint nonprofit, apolitikus, kulturális, érdekvédelmi szervezet. Táborokat, szépségversenyeket, humorfesztivált, Ki mit tud?-okat rendezett, melyek közül a legnagyobb sikernek talán a Királyfürdôi Szabadegyetem örvendett.
— Mint MAKOSZ-elnök milyen terveid vannak?
— A jogi státus tisztázása és egy központi iroda létrehozása Vásárhelyen (a felszerelés már megvan) lenne a legfontosabb. Egy felvételi tájékoztató összeállítása és egy nyári vezetôképzô-tábor megszervezése is elengedhetetlen. Késôbb szorgalmaznám a középiskolások felvételét a fegyelmi és igazgatótanácsokba, az iskola értünk van, valami kis beleszólásunk nekünk is kell hogy legyen. A különbözô diákszervezetek közötti kapcsolatok kiépítése is nagyon fontos fel-adat. Azt szeretném, hogy minden városban legyen legalább két képviselônk, azután majd következhetnek az országos szintû rendezvények akár kéthavonta is.
— Mennyire ismerik a középiskolások a MAKOSZ-t?
— Tulajdonképpen nem is a MAKOSZT-t, hanem az iskolai szintû diákszervezeteket kellene hogy ismerjék. A MAKOSZ csak egy nyolc tagból álló egyeztetô bizottság, amely összefogja ezek tevékenységét. A vezetôtanács tagjai pillanatnyilag Bukarest, Csíkszereda , Marosvásárhely, Udvarhely, Zilah küldöttei. A kolozsvári, nagybányai és nagyváradi képviselôk lemondtak.
— Milyen szervezetek támogatják a MAKOSZ-t?
— Az RMDSZ (melynek ifjúsági szakosztálya a MAKOSZ) a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal, az MMDSZ, a MADISZ és különbözô alapítványok. Fontosnak tartom a szakmai hátteret, amelyet csakis a felnôttek vállalhatnak fel igazán.
— Miért jó egy ilyen szervezet a középiskolások számára?
— Két síkon tárgyalnám ezt a kérdést. Felépítés szempontjából beszélhetünk aktív tagokról, akiknek „hasznuk" származhat belôle: kirándulásokon való részvétel, lehetôség kapcsolatépítésre, iskolán kívüli tevékenységekre stb. A passzív MAKOSZ-tagok árengedményekben részesülnek rendezvényeken, és alkalomadtán részt vehetnek táborokban is. Hozzáfûzném azt, hogy a diákszervezeteknek, és közéleti intézményeknek is érdeke ennek a szervezetnek a mûködése, ugyanis a MAKOSZ elôképzést nyújt a közéleti pályára.
— Milyen pályára készülsz?
— Ügyvéd szeretnék lenni.
Székelyudvarhelyen ma tartja elsô kongresszusát az RMKSZ, az 1999. október 23-án létrehozott Romániai Magyar Középiskolás Szövetség. A szervezet terveirôl, célkitûzéseirôl kérdeztem Fekete Oszkárt, az RMKSZ ügyintézôjét.
— Az RMKSZ ugyanabból a célból jött létre, amelyért évekkel ezelôtt a Romániai Magyar Középiskolások Szervezete (MAKOSZ). Mivel a MAKOSZ már 2 éve „stagnáló helyzetben" van, mi, néhány középiskolás diák, úgy éreztük, hogy újítani kellene. Szerintünk szükség van egy ilyen középiskolás hálószervezetre, és, mivel a MAKOSZ-t nem tudtuk feljavítani, 1999. október 23-án létrehoztuk az RMKSZ-t — mondta. — Azóta szerveztünk két küldöttgyûlést, amelyeken leszögeztük az alapszabályzatot, illetve programokat indítottunk. A szervezet tagjai: a romániai magyar középiskolák keretében mûködô diákszervezetek. Ezeknek nem kell feltétlenül diáktanácsoknak lenniük; bármilyen középiskolások által mûködtetett szervezet képviseltetheti magát az RMKSZ-ben. Jelenleg vannak tagszervezeteink Szatmárnémetiben, Kolozsváron, Csíkszeredában, Udvarhelyen, Szecselevárosban, Brassóban, és nemsokára lesz — remélem — Temesváron is. A mai, Udvarhelyen tartandó elsô RMKSZ-kongresszuson pedig már végérvényes keretet kap az egész szervezet, és akkor elindulhat a tényleges munka a tagságfejlesztés irányába is. Célunk ugyanis az, hogy megmozgassuk, bevonjuk a szervezetbe a szórványvidékek középiskoláit is, ahova a MAKOSZ egész tízéves munkája alatt nem nagyon ért el. Gondolok itt Szilágycsehre vagy Zetelakára, vagy-is azokra a kisebb településekre, ahol vannak ugyan középiskolák, de a „nagy körforgásba" egyáltalán nem esnek bele.
— Milyen terveitek vannak?
— Jelenleg három országos szintû programunk van: az Államiságunk 1000 éve elnevezésû történelmi vetélkedôre június 2–4. között kerül sor Székelyudvarhelyen. Május 5–7. között Kolozsváron szervezünk egy szemináriumot A magyar középiskolások jelene és jövôje a tanügyi reform tükrében címmel a Brassai-líceumban. Elôadóink lesznek Alföldi László magyar fôkonzul, Fischer Fülöp Ildikó, Claudia Lixandru, Hajdó Csaba stb. Harmadik elképzelésünk egy egész évben zajló program, ami most indul: a nemzetközi diák-, ember-, illetve kisebbségjogi chartáknak a szövegét próbáljuk meg magyar nyelven kiadni, ugyanis ezek nem hozzáférhetôek a középiskolások, és egyáltalán a romániai magyar diákság számára.
— Kakucs Göngyvér MAKOSZ-elnök a BONIFÁCZ-nak azt nyilatkozta, hogy a MAKOSZ két héten belül újrakezdi a tevékenységét. Hogyan viszonyul a két szervezet egymáshoz?
— Én nem hiszem azt, hogy a MAKOSZ meg fog újulni, mert — szerintem — egyszerûen nincsen ennek a szervezetnek „emberanyaga". Az RMKSZ a jelen pillanatban átfogja majdnem az egész országot. Voltak próbálkozások arra, hogy közösen hozzunk létre egy új szervezetet. Megegyeztünk abban, hogy lesz egy közös kongresszusunk, amelyik se nem MAKOSZ, se nem RMKSZ, hanem — valami új, de közös alakul majd. Mivel azonban a MAKOSZ saját kongresszus mellett döntött, mi is megszerveztük a miénket.
Április a bolondok hónapja. Tréfacsinálók úton-útfélen akadnak. Azt szerettük volna megtudni, hogy veled milyen tréfa történt, vagy pedig azt, kit tettél te bolonddá.
K. I.: — Egy pókot csempésztem be a tesóm poharába, és nagyon megijedt tôle. Engem nem sikerült becsapni.
H. H.: — Az idén nem csaptam be senkit, és engem sem tudtak.
M. T.: — Tojást tettünk egy osztálytársunk cipôjébe, és így igazán nagy meglepetés érte ôt tornaóra után... De hát kölcsönkenyér visszajár, és hát ô is leloccsintott minket egy zacskó vízzel.
M. R.: — Minket jól becsaptak: az egész osztályt meghívták egy focimeccsre, de a „házigazdák" nem jöttek el...
T. K.: — Azonkívül hogy „tíz" percig próbáltam egy cérnára kötött tízezrest elkapni— semmi érdekes nem történt.
N. T.: — Egy kotlóstojást, vagy mi a csodát törtek szét a táskámban, mert még mindig bûzlik, pedig már ki is mostam.
B. Á.: — Rajzszegekkel szórtuk tele a parkolót, de sajnos elkaptak, és össze kellett szedni az egészet... a szeméttel együtt...
Itt van április, a bolondok hónapja, az a hónap, amikor a legtöbbet viccelôdünk, tréfálkozunk. Már kicsi korom óta április elseje fontos helyet töltött be életemben, hiszen alig háromévesen már készségesen zengtem április himnuszát: „Április bolondja, fölmászott a toronyba."
Idén ápriliskor, miután biztosan elhelyeztem a postát a hûtôbe, elgondolkoztam azon, hogy mennyi lehetôséget is rejt magában ez a nap. Természetesen üzleti lehetôségekre gondolok. Szóval kellene nyitni egy vállalkozást, amelynek a profilja a tréfacsinálás és a tréfatanácsadás lenne. Aztán nagy dérrel-durral kihirdetni: „Helló, itt a tréfacsináló iroda! Mi maga helyett is megcsináljuk a tréfát! Telefon stb."
A telefon megválasztásában is ott az üzlet, hiszen — mint tudjuk — a romániai társadalom keze és kereke nagyon ráállt a 89-es számokra. Veszünk tehát egy ilyen számot, kiírjuk magybetûkkel, hogy „GRÁTISZ", mellé pedig bacilus nagyságban: az elsô húsz másodperc ingyenes, utána már 50 000-et fizetsz, haver, 30 másodpercre, ha hívsz. Ez tehát megvan. Na most már kell egy iroda és legalább nyolc telefon, mert aztán jönnek a hívások, és szebbnél szebb gondolataimat továbbítom kedves ügyfeleimnek, vagy pedig appointmenteket szögezek le. Mindezt természetesen március elejétôl. Aztán áprilisig kidolgozom a stratégiát, és április 1-jén berobbanok a nagy közönség elé. A sikeres nap után pedig jövô év márciusáig visszavonulok csendes-óceáni szigetecskémre pihenni (ti. a profitból még erre is futja) jövô már- ciusig.
Szép kis gondolat mondhatom, de — megint jól becsaptam magam az idén, mert késôn, úgy április 8-án ébredtem fel, hogy mit kellett volna csinálni.
Így csak annyi marad hátra, hogy kiruccanok a betonszigetre és várom a villamost, hadd repítsen melegebb és szennyezettebb égtájak felé.
— Az Ifjúsági Keresztyén Egyesület (IKE) gyakorlatilag az ifjúsági keresztény munka alapját, a Jézus Krisztusra alapozott tevékenységek összességét jelenti — mondta.
— Az IKE tehát egy olyan egyesület, amelyik összegyûjti mindazokat,akik Jézus Krisztust személyes megváltójuknak tartják. Ezeknek próbál egy olyan közösséget biztosítani, ahol választ kaphatnak azokra a kérdésekre, amelyeket az élet számukra megjelenít és itt, az IKÉ-nél hitüknek megfelelôen tudják megbeszélni.
— Középiskolás koromban sok barátom, ismerôsöm járt IKE-csoportba. Milyen korosztálynak szól ez tulajdonképpen?
— Az IKE-munka gyakorlatilag a 14–27 év közöttieket célozza meg. Vannak idôsebb támogatóink is, de a középiskolások azok, akiket a leginkább bevonunk.
— Az IKE-önkéntesek fôleg egyetemisták. A középiskolások számára nincs ilyen program?
— Az az Önkéntes Nap, amit nemrégiben szerveztünk meg, lényegében egyetemistáknak szólt, mivel az IKE-irodán fôleg ôk tevékenykednek. A helyi IKE-csoportokban viszont alig vannak egyetemisták. Ezeket a csoportokat lényegében középiskolások vezetik, és ôk maguk szervezik meg azokat a rendezvényeket is, amelyek olyannyira el tudják bûvölni a fiatalokat. Az IKE vezetôképzôket szervez számukra; segítünk nekik abban, hogyan kell vezetni csoportjaikat. Ily módon a középiskolások szinte minden IKE-tevékenységben részt vesznek, kivéve persze a Fôiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület (FIKE) által szervezetteket.
— Egy-egy városban, tudomásom szerint, több IKE-csoport is mûködik.
— Igen, ez nem véletlen, lévén, hogy az egész IKE munkának az alapja a Jézus Krisztusra való alapozás. Ily módon az IKE nemcsak egy zárt hitközösséget jelent, hanem az életre való felkészülést is biztosítja. Legfontosabb tevékenységünk: a bibliaórák, amelyeket lelkészek vezetnek. Ez a magyarázata annak, hogy az IKE-csoportok fôleg az egyházközségek körül alakulnak ki.
— Közismert: az IKE fôleg református ifjaknak szól. Vannak-e más vallású IKE-tagok is?
— Igen, vannak, bár az is igaz, hogy se „alapításilag", sem elképzelés szerint az IKE nem egy ökumenikus keresztény szervezetként jelent meg. Tevékenysége azonban annyira nyitott, hogy sikerült az elmúlt tíz év alatt más vallásúakat, unitáriusokat, katolikusokat is bevonni. A tagság nagy többsége (90%) református, de vannak más vallású csoportvezetôink is.
— Hogyan tartják egymással a kapcsolatot az IKE-csoportok?
— Mivel nagyon sok ilyen csoport van, leginkább az egyházmegyén belül szervezik meg a kapcsolattartást. Különösen olyan helyeken, ahol nagyon jól szervezett egyházmegyék vannak, havonta tartanak találkozókat. Ilyen esetben olykor 7–8 csoport, 100–150 fiatal is jelen van — együtt töltenek egy napot, elmennek egymás programjaira, stb. A távolabbi kapcsolatok, mint például Sepsiszentgyörgy–Kolozsvár között, általában úgy alakulnak ki, hogy a csoportból egy-két személy egyetemista lesz, összetalálkozik más IKE-csoportból valakivel, és ezáltal a csoportok is kapcsolatba kerülnek egymással. Az információszórásba a központi iroda is besegít.
— Milyen országos rendezvényeitek vannak?
— Nyáron evangelizációs, sport- és nyelvtáborokat szervezünk. Vannak területi találkozók, amelyeken egy-egy régió fiataljai gyûlnek össze. Ezenkívül minden évben szervezünk mûhelytáborokat is, mint az IKE-szabadegyetem, honismereti tábor stb. Ezekbôl, a tartalomból és a kivitelezésbôl, elsô látásra kiviláglik a keresztény gondolatmenet. Országos rendezvény a vezetôképzô tanfolyam is.
A Kolozs Megyei Állami Pénzügyi és Adóellenôrzési Igazgatóság (DGFPCFS) márciusban 249,5 milliárd lejt gyûjtött be adók és illetékek formájában, ami 25,4 milliárd lejjel haladta meg a februári teljesítményt.
Márciusban az általános forgalmi adóból (TVA) származó bevételek 136,2 milliárd lejt tettek ki, ami 13,1 milliárd lejjel haladta meg a februári bevételeket. Ellenben ezzel egyidôben a TVA-visszafizetés 35-rôl 57,4 milliárd lejre növekedett.
Az év elsô három hónapjában az adóhivatal 778 milliárd lejt gyûjtött be adókból és illetékekbôl, vagyis 201,9 milliárd lejjel többet, mint 1999 azonos idôszakában. 2000. január és március között a nyereségadó 132,4 milliárd lejt, a jövedelemadó 120,4 milliárd lejt, a luxusadó pedig 72,3 milliárd lejt tett ki.
A szamosújvári lakótársulások egyre több gonddal küzdenek. A pénz hiánya rányomja bélyegét a havi költségek kiegyenlítésére. Ilyen körülmények között nem csoda, ha a kisváros Lakás- és Közgazdálkodási Vállalata több mint 5 milliárd lejjel adós a kolozsvári Vízmûveknek. A kilátások sem jobbak, ugyanis a város területén mûködô 33 lakótársulás hónapról hónapra elmarad a költségek kifizetésével. Fennáll az a veszély, hogy még a tavasz folyamán Szamosújvárt lekapcsolják a gyalui vízhálózatról.
A Distrigaz-Nord Kft.-vel szemben is adósok a Kis-Szamos menti vállalatok és lakosok. A Sortilemn Kft. (volt Faipari Kombinát) például nem kevesebb mint 342 millió lejjel tartozik a gázmûvek helyi munkaalakulatának. Az adósok listáján található a Somvetra Kft. (113 millió lejjel), a Prodvinalco szeszgyár (18 millió lejjel) és a Városi Kórház (38 millió lejjel). Meglepô az utóbbi adóssága, hiszen mindjárt a ’89-es fordulat után az egészségügyi hálózat egyre-másra kapta a külföldi segítséget, De miközben a kórház szakorvosai — magánrendelôik révén — meggazdagodtak, a kórház osztályai elszegényedtek.
Románia foglalkozik azzal a gondolattal, hogy még az idén új eurókötvénnyel lép ki a nemzetközi adósságpiacra, kihasználandó a nagy keresletet, ami még a fizetési késedelem szélén álló országnak is méltányos feltételeket teremt.
A Nomura International gazdaságfigyelô egyik elemzôje szerint most komoly a kereslet a piacon, s ha ez így marad, és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is felújítja hitelezéseit Romániának, „nyílhat egy rés", amelyen Románia kiléphet a tôkepiacra. Ez azonban sem könnyû, sem olcsó pénz nem lenne.
Romániát a nagy nemzetközi hitelminôsítôk mélyen a befektetési alapfok alatt tartják nyilván: a Standard and Poor’s osztályzata a hosszú távú szuverén devizaadóságra B mínusz, a rövid távúra C, a Moody’s mindkét adósságlejáratra B3-at adott.
A befektetôket leginkább a viharos hazai belpolitika, a kormánykoalíción belül is rendszeres villongások riasztják, s bizonytalan az is, hogy mi lenne a gazdaságpolitika iránya a népszerûségi listákat jelenleg vezetô baloldali ellenzék választási gyôzelme esetén — vélik a nyugati gazdasági elemzôk.
A gazdaság ugyanakkor javulást mutat: a havi infláció februárban 2,2 százalék volt az elôzô hónapban mért 4,3 százalék után, s márciusra 1,8 százalékra mérséklôdött. A kormány reményei szerint az év végére az éves infláció 27 százalékra csökken a tavalyi 54,8 százalékról. Mindemellett legalábbis az idén nem fenyeget adósságtörlesztési késedelem: adósságszolgálatra ebben az évben 1,4 milliárd dollárt kell fordítani a tavalyi 2,6 milliárd dollárral szemben. Románia eddig már 400 milliót törlesztett a 2000-ben esedékes összegbôl, s a maradék egyenletesen oszlik el az év hátralévô részében. A jegybanki devizatartalék február végén 1,56 milliárd dollár volt. „Ez nagyon jó összkép, amivel a befektetôk is nagyon boldogok lennének, ha nem lennének a képben a közelgô választások" — állapította meg a WestLB bank elemzôje.
Április 14–18. között zajlik a fogyasztási cikkek nemzetközi vására. Az elôzetes hírek szerint ezen 47 cég jelezte részvételét. A Pécsi Ipari Vásár ismét külön pavilonnal lesz jelen. A húsvéti ünnepek elôtti idôszakban sok látogató keresheti fel az expót vásárlási szándékkal, hiszen a következô áruféleségekbôl válogathatnak: textiláru, ruha, kötöttáru, lábbeli, bôrdíszmû, óra, emléktárgy, elektronikai és villamossági termékek, ékszer, fotóáru, üvegféleség, porcelántárgy, kerámia, élelmiszer, sportfelszerelés, játékszer.
A III. Határ Menti Kiállítást és Vásárt 2000. április 14–15. között szervezik meg a biharkeresztesi Városi Sportcsarnokban. A rendezvény házigazdája a Határ Menti Bihari Települések Területfejlesztési Társulása, fôvédnöke pedig dr. Torgyán József magyar földmûvelési és vidékfejlesztési miniszter. A rendezvény elsô napján kerül sor A magyar–román határ menti gazdasági együttmûködés aktuális kérdései címû szemináriumra. Április 15-én gazdakonferenciát, illetve falugazdász-találkozót rendeznek.
Bôvebb információk a biharkeresztesi polgármesteri hivataltól a (0036 54) 430-001, a (0036 52)
456-370, a (0036 30) 206-6156, vagy a (0036 30) 963-5590 telefonszámokon igényelhetôk, illetve a koszorus.zoltan@matavnet.hu és http://www.extra.hu/biharexpo címeken.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Agrárbank |
9260/9660 |
19 300/19 600 |
|
Dacia Felix Bank |
9320/9620 |
19 360/19 560 |
|
Román Nemzeti Bank |
9610 |
19 582 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 72/74, a márka 9300/9500, a dollár pedig 19 300/19 500 lejbe került.
Valeriu Stoica igazságügyminiszter, a Nemzeti Liberális Párt alelnöke, pénteken a párt országos vezetôségi tanácskozásán kijelentette, hogy minden demokratikus eszközt fel fognak használni a szélsôséges pártok kormányzásba jutásának megakadályozása érdekében. Ennek a reális veszélynek az elkerülése végett szükséges a hatalom és az ellenzék közötti állandó párbeszéd. „Nem engedhetjük meg, hogy abban az évben, amikor Románia elkezdte az EU-csatlakozáshoz szükséges tárgyalásokat, a hazai politikai életet szélsôséges pártok kormányba jutása mérgezze meg, ami az országot tíz évvel vetné vissza" — mondotta Stoica.
A kormánypártok újabb nézeteltéréseitôl hangos ismét a sajtó: most a liberálisokon és a parasztpártiakon a sor, hogy kipróbálják a koalíció tûrôképességét. A KDNPP az ingatlantörvényért akarja a kormányt felelôsségvállalásra rávenni, az NLP pedig az igazságügyi reformcsomagért. A parasztpárt azonban elfogadhatatlannak tartja Stoicáék reformtörekvéseit, a liberálisok viszont hallani sem akarnak arról, hogy az ingatlantörvény ne kövesse útját a szenátusban.
A Nemzeti Liberális Párt (NLP) nem támogatja a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) javaslatát arra vonatkozóan, hogy a kormány vállaljon felelôsséget az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvényért. A liberálisok döntésüket azzal indokolták, hogy az említett jogszabályt a képviselôház már megvitatta, és a szenátusi szakbizottságok is véleményezték, tehát csak a szakaszonkénti vita maradt hátra a szenátus plénumában. Mircea Ionescu-Quintus pártelnök szerint nem áll fenn annak a veszélye, hogy a jogszabály sorsa nem dôl el ebben a parlamenti ülésszakban. Amennyiben mégis, akkor a liberálisok kénytelenek elfogadni a felelôsségválallás lehetôségét — tette hozzá Valeriu Stoica, a párt alelnöke.
A Demokrata Párt (DP) álláspontja nem világos: Traian Bãsescu alelnök a Mediafaxnak azt nyilatkozta, hogy a demokraták is az ingatlantörvény mielôbbi elfogadását szorgalmazzák, a parasztpártiak javaslatát azonban még nem mérlegelték. Annál határozottabb a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP): hallani sem akarnak semmiféle felelôsségvállalásról, és bíznak abban, hogy Mugur Isãrescu nem követ el ekkora hibát — nyilatkozta Miron Mitrea képviselô, aki szerint valahányszor a kormány nem tudja érvényesíteni akaratát, mindig a felelôsségvállalás módszeréhez folyamodik. Az RTDP különben nem ért egyet a törvénynek a képviselôházban elfogadott változatával, és nehezményezi, hogy a koalíció nem egyeztetett az ellenzékkel ebben a fontos kérdésben — tette hozzá.
A parasztpártiak javaslatát a kormánypártok közül a Román Szociáldemokrata Párt (RSZDP), és — amint arról korábban tudósítottunk — az RMDSZ támogatja egyértelmûen. Alexandru Athanasiu RSZDP-elnök szerint a törvényben szereplô kártérítés kérdését alaposan egyeztették az ellenzékkel, személy szerint pedig semmi kivetnivalót nem lát a felelôsségvállalás procedúrájában. Amit viszont az RSZDP igencsak kifogásol, az az igazságügy reformjáról szóló törvénycsomag, amellyel kapcsolatban viszont az NLP erôlteti a kormány felelôsségvállalását.
Az RTDP szintén ellenzi a felelôsségvállalást az úgynevezett Stoica-törvénycsomagért. A Mediafax jelentése szerint Iliescuék bizalmatlansági indítvány benyújtásával fenyegetnek ebben az esetben. Az RTDP szerint sokkal egészségesebb volna, ha a parlament gyorsított eljárással tenné túl magát ezeken a törvényeken, és „sajnálatát" fejezte ki, amiért a koalíciót újabb konfliktusok feszítik az említett jogszabályok elfogadásának kapcsán.
Szintén bírálta Stoica igazságügyminiszter reformtörekvéseit a parasztpárti Constantin Dudu Ionescu vezette belügyminisztérium. A tárca közleménye szerint a büntetô törvénykönyvet nemhogy enyhíteni, hanem szigorítani kellene, és az egyre növekvô bûnözési statisztikákra hívták fel a figyelmet. Nem maradt el Valeriu Stoica válasza sem, aki reform- és Európa-ellenesnek minôsítette Ionescu nyilatkozatát.
Emil Constantinescu elnök csütörtök esti tévényilatkozatában elítélte az állami válallatoknak a lakossági szolgáltatások elektromos energia, földgáz, ivóvíz stb. terén tett alaptalan áremeléseit.
Az államfô tûrhetetlennek nevezte, hogy április 1-jétôl az áruforgalmi adónak az árakba való beépítésére hivatkozva a vállalatok nehéz helyzetbe hozták a lakosságot, a gazdasági felemelkedést, az infláció megfékezését célzó kormánypolitikát. Constantinescu elmondta, hogy felkérte a miniszterelnököt: ne értsen egyet ezekkel az áremelésekkel és rendeljen el komoly ellenôrzést az új árak kiszámításának módozatát illetôen. A kormány kezében levô 25 érintett vállalatban, amelyek monopolhelyzetet élveznek, a fizetési alapok 1999-ben meghaladták a nemzeti bruttó össztermék 4%-át, ami több mint amennyiben a nemzetvédelmi, az egészségügyi vagy a kulturális tárca részesül a költségvetésbôl. Nem az a baj, hogy egyesek nagy fizetéseket érnek el, ha teljesítmény után jár — mondotta az elnök. De ezekben a vállalatokban az óriási fizetések ellenére nem emelkedett a munkatermelékenység, épp ellenkezôleg. A CONEL-nél, például, egy irodafônök annyit keres, mint egy miniszter, de a felelôsség dolgában összehasonlíthatatlan a helyzet. A ROMGAZ-nál egy igazgató (összesen 17 van) havi bére eléri a 25–30 millió lejt, de akad olyan cég is, ahol a menedzser 75 milliót tehet zsebre.
Ez a pazarlás a lakosság zsebére megy, miközben sokan alig tengôdnek a szûkre szabott nyugdíjakból. Emil Constantinescu ugyancsak fontosnak tartja a szolgáltatások monopóliumának megszüntetését. „Csak a versenyrendszer bevezetése teremtheti meg a gazdasági teljesítmény növelésének feltételeit" — mondotta az államelnök.
Kérdésünkre, hogy megalapozott az államelnöki reagálás, Péter Pál, az RMDSZ gazdasági elnöke elmondta: az áruforgalmi adó beszámítása a szolgáltatások árába hirtelen és nagyon érezhetôen emelte a lakossági kiadásokat. Ez a drágítás részben fedezi ugyan a cégeknek az üzemanyagra fordított kiadását, azonban jelzi azt az alacsony hatékonyságot is, amellyel az állami kézben levô nagyvállalatok dolgoznak. Emil Constantinescu reagálása nem kampányízû, helyes hozzáállás volt, csak kissé elkésett — mondotta Péter Pál.
Székelyhidi Ágoston nagy megtiszteltetésnek tekinti és vállalja a jelölést a Magyarok Világszövetsége elnöki tisztére.
Székelyhidi, aki jelenleg a Magyar Demokrata Fórum országos választmányának és az Erdélyi Szövetségnek is elnöke, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) jelölte.
Elmondta: a Magyarok Világszövetségének megújítását 1990-ben a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége kezdeményezte. — Most a tízéves évfordulón is megilleti a szervezetet az a jog, hogy kezdeményezze a világszövetség második megújulását a magyar millennium keretében — mondta Székelyhidi Ágoston.
A politikus a második megújulás legfontosabb feltételének tartja, hogy mindegyik megválasztandó tisztségviselô a nemzeti összetartozás, a nemzeti felemelkedés célját mozdítsa elô, „szembenézve a globalizációs folyamatok kihívásaival".
A „NATO-tagsági akcióterv" program keretében az atlanti tanács tárgyalt Brüsszelben Petre Roman külügyminiszterrel.
A 19 tagország nagyköveteibôl álló tanács részletesen megvitatta vele országa gazdasági, politikai helyzetét, a hadsereg állapotát és a kormány felkészülési tervét a NATO-tagság követelményeire.
Ezt követô sajtóértekezletén Roman elmondta, számos kérdést kapott az ország gazdasági átalakulásával, a lakosság szociális helyzetével, tûrôképességével kapcsolatban. Szóba került a hadsereg átszervezése, létszámcsökkentése, ennek anyagi vonzataival együtt, de olyan kérdések is, miként segíthet Románia a szerbiai demokratikus erôknek az ország rendszerének megváltoztatásában.
A NATO nemrég kezdte el ezeket a 19 + 1 formulának elnevezett kétoldalú tárgyalásokat a tagsági akciótervben részt vevô országokkal, amelyekkel éves felkészülési programokat készíttet a résztvevôkkel. Mindez egyáltalán nem jelent garanciát a taggá válásra. Az atlanti szövetség legközelebb 2002-es csúcstalálkozóján hozhat döntést újabb tag vagy tagok felvételérôl.
Újabb fordulatot vett a Zavtragate-botrány. A „forró drót" ügyének kivizsgálása során ugyanis kiderült: a külügyminisztérium irattárából további, a román–orosz kapcsolatokra vonatkozó, 1995-ben keltezett dokumentumok is hiányoznak. A találgatások során Emil Constantinescu államfô neve is felmerült, aki beismerte, hogy az 1996-os választásokon az államfôjelöltek utolsó tévészereplése alkalmával valóban két, a külügyminisztérium irattárából származó dokumentumot is felhasznált. Teodor Melescanu volt külügyminiszter feltételezése szerint az iratok Dumitru Ciausu párizsi nagykövet segítségével kerültek Constantinescu kezébe, a diplomata azonban határozottan cáfolja, hogy valami köze lenne az ügyhöz. Melescanu úgy véli, a „forró drót" ügyben a felelôsség most Constantinescut terheli, aki, íme, négy éve „ül" az úgynevezett „terhelô bizonyítékokon". Vagy fogalma sem volt arról, hogy mit tartalmaznak ezek, ami eléggé valószínûtlen, vagy ha mégis volt tudomása a dologról, márpedig kellett hogy legyen, hiszen ezeket az információkat a kampány során felhasználta, akkor az egész felhajtás nem több az ellenfél lejáratási kampányánál — véli Melescanu.
Rákóczi Lajos képviselô, a honvédelmi, nemzetvédelmi és belügyi bizottság tagja lapunknak arra a kérdésére, hogy mennyire marasztalható el Emil Constantinescu államfô, elmondta: a felelôsség kérdése egyelôre még nem tisztázódott, a külügyminisztérium eljárást indított ebben az ügyben. Rákóczi kifejezte reményét, hogy a kivizsgálás során fény derül majd arra, kik a vétkesek, és kik marasztalhatók el, mennyire mûködött az információáramlás a különbözô kormányhivatalok között, és hogy ezek milyen mértékben teljesítették a feladatukat.
Mivel a nemzetvédelmi bizottsághoz egymásnak ellentmondó információk jutottak, meghallgatták Constantin Degeratu vezérkari fônököt, az államelnök katonai tanácsadóját, aki magával hozta azokat a titkosított dokumentumokat is, amelyek egyértelmûen bizonyítják: valóban folytak titkos tárgyalások a „forró drót" bevezetésérôl Moszkva és Bukarest között. Az iratokon ott szerepel Ion Iliescu exállamfô jóváhagyása, Teodor Melescanu volt külügyminiszter, illetve Vasile Ionel tábornok, Iliescu késôbbi tanácsadójának aláírása. Ezekben a dokumentumokban arra utasították a Különleges Távközlési Központot, dolgozza ki a részleteket a „forró vonal" kiépítésére vonatkozóan.
Rákóczi tájékoztatása szerint a felek már 1994-ben aláírtak egy megállapodást, 1995-ben azonban a román fél kétszer is halasztást kért, mivel nem tudtak megegyezni abban, hogy a „forró drót" mellett kódolt, úgynevezett „forró távirányítás" is mûködjön. Késôbb viszont a román fél erre is rábólintott: a tárgyalásokat 1996. október 29. és november 1. között kellett volna véglegesíteniük, de erre a választások miatt nem került sor.
A képviselô elmondta: a bizottság többségének meggyôzôdése, amennyiben az 1996-os választásokon nem a jelenlegi koalíció került volna ki gyôztesen, a „forró vonal" minden további nélkül kiépült volna Cotroceni és a Kreml között. Rákóczi szerint a bizottsági kivizsgálás során egyértelmûen bebizonyosodott, hogy „Iliescunak vagy az emlékezete csal, vagy szándékosan eltorzították az igazságot".
P. A. M.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |