 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. augusztus 17.
(XII. évfolyam, 191. szám)
Tamás András, a II. világháború utolsó ismert hadifoglya nem szerepel a Turócszentmárton környéki anyakönyvi nyilvántartásokban — közölte a szlovákiai megye anyakönyvi hivatalának illetékese. — A lázas keresés ellenére nem találtuk nyomát sem a szóban forgó személynek, sem semmiféle rokonának — mondta a szlovák illetékes. Orvosai szerint a 75 éves Tamás András, akit a hét végén szállítottak haza Magyarországra, valószínûleg a szlovákiai Turócszentmárton (szlovák nevén: Martin) környékre való lehet, de egy másik feltevés szerint talán Erdélybôl származik.
A televízióban látott képsorok alapján több személy is felismerni vélte a nemrég hazatért Tamás Andrást. Egyikük azt állította, hogy az 55 éves „fogság" után hazatért férfi a kolozsvári 9. hadosztályban katonatársa volt. Azért jegyezte meg pontosan a nevét, mert századjukban a legmagasabb honvéd volt. A jelentkezett tanú sajnos nem emlékszik arra, hogy Tamás András honnan származott, csak azt tudja, hogy inasként tartották nyilván, mint a század valamennyi tagja, ô is 1925-ben született, és mielôtt századjukat 1944 ôszén a dél-erdélyi offenzíva során bevetették, Tamást az alakulatnál meglátogatta egy madéfalvi lány...
A közölt adatok azért tûnnek különösképpen érdekeseknek, mert a Tamást kezelô orosz fôorvos szerint páciensének volt egy papírja, amely román állampolgárságát és magyar nemzetiségét bizonyította. A dokumentumot valószínûleg a szovjet hatóságok állították ki valamikor régen, amikor Tamás még emlékezhetett arra, hogy kicsoda is ô valójában, ám a papír — ismét sajnos — az eltelt évtizedek során elveszett, így azt sem tudni, hogy ki és mikor állította ki, no és persze azt sem, hogy pontosan milyen adatokat tartalmazott.
Csíkmadéfalván Tamás Andrást senki sem ismerte fel. Pedig a faluban élô emberek figyelmesen követték a róla szóló híreket. Ez csak természetes, hiszen a háború, és az azt követô különbözô fogságok emlékezete még mindig él az emberekben.
Madéfalván három Tamás família él. Valamikor egy család lehettek valahányan — tudtam meg a 80 éves Tamás Józseftôl. Józsi bácsi biztatott: keressem csak meg nyugodtan a másik két Tamás-családfôt is, egyikük éppen András, hátha ôk többet tudnak mondani „a szerencsétlen emberrôl". Azonban sem a 70 esztendôs Tamás József, sem a 71 éves Tamás András nem közölt többet annál, amit Józsi bácsitól már tudtam: a háborúból haza nem tért Tamások története tisztázott, s András nem volt közöttük.
Hajdó Vilmos plébános kedvesen kísért végig a falun, majd bevitt a templomkertbe, ahol a második világháború hôseinek emlékmûve áll. Több Tamás neve is szerepel rajta, ám egyikük sem András. A plébános megerôsítette azt, amit már korábban is tudtam: hogy az egyházaknál lévô anyakönyveket a korabeli hatóságok 1950-ben összeszedték, s elvitték. Azóta sem kapták vissza ôket, pedig 1990 után nagy szükség lett volna rájuk, különösen a földtörvénnyel kapcsolatos örökösödési iratok kiállítása-beszerzése miatt. Hiába...
Tamás Andrásné 70 éves. Pontosan emlékszik arra, hogy fiatalkorában kit hova vittek a falubeli legények közül. Azt is tudja, hogy az elesettekrôl mikor, kik hoztak hírt. A fogságba esettek aztán lassan hazatértek. De Tamás András még a környezô falvakban sem volt. S ha máshonnan járt volna Madéfalvára udvarolni, csak emlékezne rá, mert az ilyesmit a falu azonnal észrevette.
Nem jártam nagyobb sikerrel a református lelkésznél sem. Becsky Eörs tiszteletes segítôkészen azt ajánlotta, keressük fel Petres Irént, aki 1924-ben született, s aki jól ismeri a falut és a környékét. Tamás Andrásról azonban Irénke néni sem tudott semmit. Ô is csak annyit mondott, mint a többi idôs és fiatalabb ember, akikkel beszélgettem: Madéfalván együtt éreznek Tamás Andrással, s azt kívánják, bár mielôbb kiderülne, hova való, és kik a hozzátartozói. Hogy ennyi idô után végre valóban hazatérhessen.
Géppisztolytöltény-hüvelyeket tartalmazó csomagot talált egy járókelô kedden este a Kis-Szamos Donát út menti szakaszán. A helyszínre kiszálló Polgári Védelem képviselôje a Szabadságnak elmondta, valószínûleg valaki egy lôtérrôl, katonai lövészgyakorlat után szedte össze a töltényhüvelyeket, majd a Szamosba ejtette. Az sem kizárt — a hüvelyek régisége után ítélve —, hogy az egykori Hazafias Gárdák felszerelésébôl származó maradványokról van szó — tudtuk meg.
Felújítási munkálatok miatt ma este 21 órától péntek reggel 7 óráig szünetel az ivóvízszolgáltatás a következô városrészekben: Monostor, Hajnal, Andrei Muresanu, Gruia, Kerekdomb, Györgyafalvi (mikro III és IV) negyedekben, a Titulescu déli részén, az Alvernán, valamint az Avram Iancu és a Csillagvizsgáló (Observatorilor) utcák között.
Ugyanakkor nem lesz ivóvíz a következô intézményekben: TBC-kórház, Rákkutató Intézet, Vesekórház, Szívgyógyászat, Szakmai betegségek kórháza, Rehabilitációs kórház és Járványkórház.
Szintén ma reggel 7 órától déli 12 óráig csökkentett víznyomás lesz a Györgyfalvi negyed mikro III és IV-ben, valamint a Lupeni, Arany János, Alverna, József Attila utcákban, és a Tordai út 50–70 számok között.
Szerda délután ülést tartott a megyei tanács beruházási, város- és területrendezési szakbizottsága. A képviselôtagokon kívül jelen voltak a környezetvédelem, a közegészségügy és erdôigazgatóság illetékesei, akik — térképek és dokumentációk társaságában — a megye természetvédelmi övezeteinek sanyarú sorsát vitatták meg. 34 ilyen megyei érdekeltségû területrôl van szó. A prefektúra szakemberei tanulmányokat dolgoztak ki ezek oltalmára, pótolhatatlan természeti értékeik megôrzésére. Szerdán a tarnicai, a Fântânele tónak, a Hideg- és Meleg-Szamos völgyeinek, a Tordai-hasadéknak és a kisbányai hegynek az övezeteit vizsgálták meg.
Jellegzetes Kisbánya esete, ahol a hétvégi házak törvénytelen építése következtében az erdôirtás lehangoló képet kölcsönzött a nemrég még érintetlen, festôi tájnak. „Ha így folytatják, két év alatt teljesen kipusztul ott az erdô. Egyesek a kész tények taktikáját alkalmazzák" — fakadt ki Kerekes Sándor megyei tanácsi alelnök. Az erdôfelügyelôség csak az állami erdôterületeket adminisztrálhatja, a helyi tanácsok és a magánszemélyek erdeit a szakminisztérium keretében mûködô Területi Erdôfelügyelôség ellenôrzi. A kisbányai polgármesteri hivatal, úgy tûnik, nem hajlandó együttmûködni a prefektúrával. A törvénytelen építkezési hullámnak csak úgy lehet véget vetni, ha számon kérnek minden ide vonatkozó engedélyt. A megyei tanács szakbizottsága kemény lépésekre szánta el magát.
A Nemzeti Liberális Párt koalíciós csúcsot indítványoz, amelyen a kormányzó pártok vezetôi és a miniszterelnök eldöntik az ôszire tervezett parlamenti- és elnökválasztások dátumát. Valeriu Stoica, a párt alelnöke szerint máris nagyon sokat késtek ezzel a döntéssel, a további halogatás pedig még jobban árthat a választásokat megelôzô kampánynak.
A liberálisok szerint a választásokra legkésôbb november végéig sort kellene keríteni. A parasztpártnak konkrét ajánlata is van a választások elsô fordulójára: november 19. A Demokrata Párt is egyetért azzal, hogy a kormány döntése elôtt — a kabinet hatáskörébe tartozik a választások idôpontjának kijelölése — egyeztetésre kerüljön sor a pártvezetôk között. Markó Béla RMDSZ-elnök a Mediafaxnak úgy nyilatkozott: már eddig is voltak errôl konzultációk a pártvezetôk és a miniszterelnök között, amelyeken két dátum körvonalazódott: november 19, illetve 26. A szövetségi elnök megítélése szerint a legközelebbi kormányülésen napirendre kellene tûzni a kérdést.
Mugur Isãrescu jelenlegi kormányfô csak azután hajlandó bejelenteni indulását az elnökválasztáson, és bemutatni programját, miután összegyûlt az elnökjelöléshez szükséges 300 ezer aláírás. Elmondotta: olyan emberek támogatását élvezi, akik jelentôs személyiségei napjainknak. Isãrescu úgy véli, hogy ez a bizalom erôt ad, és támogatást nyújt elképzelései megvalósításához.
Kedden este a város több részén elôzetes bejelentés nélkül elvették a villanyáramot, illetve leálltak a trolibuszok. A Szabadság olvasói is tapasztalhatták: az elmúlt hónapokban többször elôfordult, hogy az esti órákban több utca közvilágítás nélkül maradt. A keddi áramkiesés felôl a Villamosmûveknél, illetve a Közszállítási Vállalatnál (RATUC) érdeklôdtünk.
Lapunk kérdésére válaszolva Frâncu Selina, az Electrica Villamosmûvek kolozsvári fiókjának szóvivôje elmondta: a Horea úti trolivonalak meghibásodása miatt az Electrica kábelei felmondták a szolgálatot, így a város több központi utcája és külnegyede közvilágítás nélkül maradt. — A meghibásodás körülbelül fél óráig tartott. Az ilyen jellegû események eléggé ritkán fordulnak elô. A villamosvezetékek nagyon kiöregedtek, nincs pénzünk helyettesíteni ôket. Nem tudok arról, hogy az utóbbi idôben a külnegyedek valamelyike közvilágítás nélkül maradt volna — mondta az Electrica Villamosmûvek szóvivôje.
Földvári Árpád, a Közszállítási Vállalat (RATUC) forgalmi igazgatója meglepôdve értesült, hogy az Electrica Villamosmûvek a Közszállítási Vállalatot hibáztatja a kedd esti incidens miatt. — Biztonsági okok miatt vállalatunk Horea úti transzformátorát két vezeték látja el árammal. A trafók a 10 kW-os áramot 880 voltosra alakítják át. Kedden este a Villamosmûvek a Horea utat és az állomás környékét ellátó vezetéke meghibásodott és kilôtte a RATUC trafóellátó vezetékét is. A Villamosmûvek szakértôi azt hitték, hogy a biztonsági vezeték is feladta, de nem így történt. Ha idôben észreveszik, hogy a biztonsági vezeték él, akkor nem lett volna semmi gond. Mi azonnal intézkedtünk, a trolikat buszokkal helyettesítettük, így nem lett nagy a zûrzavar. Mivel a Villamosmûvek két szolgálatosának nem sikerült idôben megjavítania a hibát, késô este körülbelül 30 trolit be kellett vontatnunk a garázsba. Reggelre a Protestáns Teológia közelébôl a Villamosmûveknek sikerült egy improvizált kábelen keresztül áramot szolgáltatni, így szerdán reggel huszonhét trolibusz elindulhatott. Az Electrica Villamosmûvek központi villamosvezetékei hosszúak és nagyon régiek, így nem kizárt, hogy a közeljövôben sor kerül még hasonló kellemetlen eseményekre — biztat a Közszállítási Vállalat forgalmi igazgatója.
Adrian Vasilescu kormánytanácsos bejelentette, hogy megkezdôdött a hitelszövetkezetek átalakulása részvénytársasági státussal rendelkezô kereskedelmi bankokká. A mûvelet 30 napig tart, majd pedig következik kiválasztásuk. Azok a hitelszövetkezetek, amelyek nem alakulnak át, megszûnnek létezni — mondotta, hozzáfûzve: azon szövetkezeteknek, amelyek nem óhajtanak átalakulni, társulniuk kell — legkevesebb százan — ahhoz, hogy központi bank engedélyezze mûködésüket.
A Securitate arhívumait vizsgáló bizottság a parlament épületének két irodájában végzi tevékenységét. A mostoha körülmények akadályozzák a munkát, és nem teszik lehetôvé az archívumok hatékony átvizsgálását. Csendes László, a bizottságnak az RMDSZ által javasolt tagja a Szabadságnak elmondta, a bizottságnak új munkatársakra van szüksége. Már történtek alkalmazások, az archívumban dolgozókat pedig tanfolyamokon képezik ki.
A tíznapos kurzus ma kezdôdik, ötven újonnan felvett munkatárs részvételével, a meghívott elôadók pedig neves személyiségek — mondotta Csendes, aki kifejezte reményét, hogy a bizottság megfelelô székhelyhez jut, amit a dolgozók megnövekedett száma is indokol.
A helyhatósági választások idején a bizottság 11 tagjának sikerült a bukaresti polgármester-jelöltek dossziéját átfésülnie, ami a bizottság magyar tagja szerint „heroikus próbálkozás" volt, hiszen Németországban például tíz éve dolgozik háromezer ember az egykori STASI NDK-s titkosszolgálat archívumainak kivizsgálásán.
A parlamenti választások elôtt a bizottság minden jelölt iratcsomóját át szándékozik világítani, amihez arra lenne szükség, hogy minden parlamenti párt bocsássa a bizottság rendelkezésére jelöltjeinek listáját, a kutatások eredményeit pedig az illetô pártok kapják meg, amelyek ennek függvényében bírálnák el, hogy továbbra is támogatják-e jelölését az illetôk.
AZ EURÓPAI UNIÓ JÖVÔJE ROMÁN MEGFOGALMAZÁSBAN témájú tanulmányok finanszírozására hirdet pályázatot az Egy Nyílt Társadalomért Alapítvány. Ezen tanulmányok célja az Európai Unió olyan specifikus távlatainak kidolgozása, amelybôl a román hatóságok is ihletôdhetnek, és az Európai Unióval való kapcsolatuk fejlesztésében felhasználhatnak. Az ötletek összhangban kell hogy legyenek mind a román fél érdekeivel, mind az EU tagországainak érdekeivel.
A pályázatra benevezhetnek egyénileg és csoportosan is, független szakemberek, vagy akik valamilyen intézménynél vagy nem kormányzati szervezetnél dolgoznak, a nemzetközi kapcsolatokat, európai tanulmányokat, jogot vagy politikai tudományokat, történelmet stb. tanító fôiskolák tanárai vagy egyetemi hallgatói, végzettjei.
A Nyílt Társadalomért Alapítvány 2000. szeptember 5-ig várja írásban vagy lemezen a tanulmány kidolgozására vonatkozó terveket, amely 3–5 oldal terjedelmû lehet, és tartalmaznia kell a fôbb fejezetek címét és indoklását, a tanulmány fontosabb gondolatait, a tanulmány majdani alkalmazási lehetôségeit, a fôbb információs forrásokat stb.
Szeptember 10-ig öt–hét elfogadott tanulmány-tervezet szerzôje 500 dollárt kap a tanulmány kivitelezésére, amit október 30-ig kell kidolgoznia, november 5–10. között pedig a zsûri kiválasztja a három legjobbat. Az I. helyezett 2500 dollárt, a II. helyezett 1500 dollárt, a III. helyzett 1000 dollárt kap.
A pályázat-tervezeteket a következô címre lehet eljuttatni: Fundatia pentru o Societate Deschisã, Calea Victoriei nr. 155, bloc D-1, scara 6, etaj 2, sector I, cod 71102 Bucuresti (a borítékra írják rá: Un concept românesc privind viitorul Uniunii Europene), vagy az ocinca@buc.osf.ro e-mail címre. Bôvebb felvilágosítást a következô telefonszámon kaphatnak: 01/2125-430, 2125-431, 3128-636, 3127-052, vagy a 01/3102-178-as faxszámon.
AGYKONTROLL KLUB TALÁLKOZÓ augusztus 18-án, pénteken du. 5 órától a Botanikus Kertben.
— Miért nincs egyetértés a világban?
— Mert kivonták a forgalomból a Concorde-okat.
Az évek jönnek-mennek, emberek tûnnek fel, majd sokukat a feledés pora lepi be. Kolozsvár egén immár több mint ötven éve ragyog Ruha István hegedûmûvész csillaga. És ez a csillag valószínûleg sok ideig lesz látható.
Nagykárolyban született 1931. augusztus 17-én. A mai napon 69. születésnapját ünnepelheti. Az már szinte megszokottá vált, hogy ezúttal sem tartózkodik otthon. Az ausztriai Semmeringben tart elôadást az ott megrendezett nyári egyetemen. Japántól Kanadáig, Irántól Szibériáig mindenhol ismerik nevét. És talán Ô Kolozsvár leghitelesebb követe a nagyvilágban. Bár számtalan világhírû karmester dirigálta, a leghíresebb koncerttermekben lépett fel, szerénysége legendás. Ha könyvbemutatón kérik fel muzsikálni, ha cigánynótákat kell eljátszania, ugyanolyan lelkesedéssel és komolysággal végzi, mint a nagy hegedûmûvek megszólaltatását.
Kolozsvárott végezte a Zeneakadémiát. Tíz évig az operánál dolgozott. A filharmónia alapító tagja. Miután megnyerte a Csajkovszkij, Jacques Thibault, Enescu nemzetközi versenyeket, állami szólistának nevezték ki. Negyven évig volt a Kolozsvári Állami Filharmónia koncertmestere, majd szólistája, jelenleg a Gh. Dima Zeneakadémia professzora. Rendszeresen tart hegedûkurzusokat Magyarországon, Németországban, Ausztriában. Számtalan nemzetközi, illetve hazai zsûri tagja volt. Lemez-, és hangfelvételek ôrzik az utókor számára ragyogó hegedûjátékát. 1964-tôl érdemes mûvész, Kolozsvár és Nagykároly díszpolgára.
Talán kevesen tudják, hogy 12 éves kora óta dolgozik. Édesapjának zenekarával — aki brácsás volt — koncertezett Nagykároly környékén. Tizenhat évesen (!) már a kolozsvári opera tagja.
Októberben Kanadába készül koncertezni. Tiszta szívbôl kívánjuk, hogy még sok-sok koncerten élvezhessük szívet-lelket melengetô, szellemet megmozgató hegedûjátékát. Tisztelôi nevében is kívánunk boldog születésnapot.
A Szabadság, az Interneten olvasható TransIndex újság és a Kolozsvári Televízió magyar adásának vendége lesz Jenei Imre, a román labdarúgó-válogatottak technikai igazgatója. Olvasóink, a tévénézôk és az Internet-látogatók kérdéseket tehetnek fel neki elôre, a válaszokat pedig augusztus 30-án olvashatják a Szabadságban és a www.transindex.ro-n, illetve figyelemmel követhetik az RTV1-en, a kolozsvári magyar adásban. A Transfórum korábbi meghívottjai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tôkés Laszló és Boros János voltak. A kérdéseket a Szabadság címére levélben augusztus 16-ával bezárólag (postabélyegzô dátuma), továbbá szerkesztôségünk 196-408-as vagy 196-621-es, illetve a magyar adás 186-855-ös telefonján, valamint a transindex@mail.dntcj.ro címére augusztus 18-ával bezárólag várjuk.
A legjobb kérdést feltevô olvasónk értékes könyvcsomagot nyer!
"Az ôsök követése a királyi méltóság
nyolcadik lépcsôje"
(Intelmek)
2000. augusztus 17.
20:00: ZENEKAROK TALÁLKOZÓJA
— Bánffy-palota, Kolozsvár
— Music Pub, Kolozsvár
2000. augusztus 18.
19:00:
ÜNNEPI NYITÓGÁLA
— Állami Magyar Színház, Kolozsvár
2000. augusztus 19.
10:00–12:00: HAGYOMÁNY ÉS IDENTITÁS — szeminárium
— Heltai Alapítvány-Kolzsvár
19:00: HELYI ÜNNEPSÉGEK
Inaktelke: Maroknyi együttes, Csörömpölô zenekar,
Pancsova, Szerbia,
Virágos együttes, Kolozsvár,
Inaktelki Hagyományôrzô Csoport,
Kisbács: Kycera együttes, Legnica, Lengyelország,
Férfikar, Citerazenekar, Pancsova, Szerbia,
Kisbácsi Néptáncegyüttes,
Magyarfenes: Sorbisches Dorfensemble, Höflein, Németország,
Szarkaláb néptáncegyüttes, Kolozsvár,
Tordaszentlászlói fúvószenekar,
Magyarfenesi gyerekegyüttes,
Magyarfenesi vegyeskar,
Szamosújvár:Csalló együttes, Somorja, Szlovákia,
Kenderkóc együttes, Szamosújvár,
Várfalva: Német nemzetiségi együttes, Szulok, Magyarország,
Nisztor Ilona, László Erzsébet, László Katalin,
Románia,
Várfalvi ifjúsági együttes,
2000. augusztus 20.
11:30: NÉPVISELETI FELVONULÁS — Kolozsvár
12:00: ÖKUMENIKUS ISTENTISZTELET,
Szent Mihály-templom, Kolozsvár
18:00: ÜNNEPI ZÁRÓGÁLA
Népek táncháza, Kalotaszentkirály
Epilógus
A II. Szent István-napi Néptánc Találkozó az egyetlen augusztus 20-i millenniumi rendezvény, amelynek keretében nemzetközi részvétellel emlékezünk meg Államalapítónkról. Közép-Kelet-Európa kis etnikumainak hagyományaival tisztelgünk Szent Királyunk nagysága elôtt, ezek mellé állítva mindazt, amit ezer évnyi értékeinkbôl mi Közép-Erdélyben megôriztünk. A rendezvénysorozat egyben féltve ôrzött közép-európaiságunk tanúságtétele is kíván lenni. BEMUTATÓ SOROZATUNK VÉGÉN SZERETETTEL MEGHÍVUNK MINDEN ÉRDEKLÔDÔT INGYENES MEGEMLÉKEZÔ RENDEZ-VÉNYEINKRE.
A Szabadság augusztus 2-i számában megjelent Lehet, de nem érdemes címû cikk késztetett írásra.
Gyakran hallunk, olvasunk elítélô véleményt a Waldorf-pedagógiáról és annak szellemi atyjáról, Rudolf Steinerrôl a tájékozottság teljes hiányában. E témáról, valamint a szerzôrôl a diktatórikus rendszerekben aligha lehetett hallani: sem könyvei, sem leírt elôadásai nem jelenhettek meg a 89-es fordulatot megelôzôen. Miért?
A Waldorf-pedagógia mind módszertanilag, mind tartalmilag legteljesebb mértékben alkalmazza R. Steiner A szabadság filozófiája címû mûvében taglalt eszméket. Az egyéni szabadsággal az ifjúságot szabad gondolkodásra, kiegyensúlyozott alkotó lelkületre neveli. Ez pedig sohasem jó a diktatórikus rendszerû államoknak. A szabad embert nem a vágyak és ösztönök vezérlik, nem befolyásolhatók különbözô irányzatoknak megfelelôen, politikai vagy érdekmanipulációkkal szemben immunisak. Ezek ellensúlyozására mûködik egy saját szellemi és érzelmi szûrô, amin keresztül megvalósul a: „mindeneket megvizsgáljatok, a jót megtartsátok, a rosszat elvessétek" mondás. Tehát tevékenységét nem a külsô körülmények kényszerítô hatása alatt fejti ki, hanem belsô morál vezeti, összhangban a természettel és az Isten alkotta törvényekkel. Az ilyen szellemben értelmezett szabad emberre a reklámok sem hatnak különösképpen az ember tudatába belegázoló agresszivitásukkal, a szenvedélyek csábításainak is ellenáll (cigaretta, alkohol, kábítószer), igyekszik fenntartani az állandó kapcsolatot a természettel (nem teszi azt tönkre), nem rontja meg saját szervezetét (például a diszkózene káros hatásaival). És még sorolni lehetne a jellemzôket, amik a szabad emberre vonatkoznak. Igazi belsô szabadságról van szó.
A diktatórikus államokban felnevelkedett emberek esetében ez a szabadság háttérbe szorult. Az ilyen nevelési elven felnôtt szülô sokszor valósággal kigyomlálja gyermekébôl a veleszületett szabadságigényt — és nem is tehet róla tulajdonképpen, mert másról nem értesülhetett. A belsô szabadság kifejleszthetô felnôtt korban is önerôbôl, ami elôítéletektôl túlterhelt gondolkodásunk esetén nem könnyû feladat, de megfelelô oktatási-nevelési módszer alapján hatásosabb, amint például a Waldorf-pedagógia is teszi óvodától érettségiig tartó saját egységes programjával. Téves az a vélemény, miszerint a Waldorf-pedagógia csak szellemi sérülteknek való, mint az is, hogy csak túlzottan mûvészlelkeket nevel. Tulajdonképpen módszerének egyik alapvetô célkitûzése a racionális gondolkodás, a mûvészi átélés és a természetszeretet harmonikus kapcsolatán alapuló nevelés, és Isten alkotásának mindenkori tisztelete. Tehát a gondolkodásmód, a lelki élet és a cselekvési mód harmóniájának elérése a lényeg.
A hagyományos oktatásban erre nem sok hangsúlyt fektetnek. Ott a racionális, azaz a bal agyféltekét igénybe vevô információ-átadáson és -feldolgozáson van a hangsúly. Akinek mûvészi hajlama van, már társadalmilag elkülönített státusba kerül (zeneiskolába, képzômûvészeti iskolába stb.) és hátrányban lesz mindazzal, ami a gyakorlatias gondolkodással kapcsolatos. E teljesítményorientált iskolákban a tanterv túlterhelt — ez köztudott, de ezen a téren az elmúlt években kevés változás történt.
A steineri pedagógia egyik legfontosabb sajátossága, hogy figyelembe veszi az információ mennyiségi és minôségi adagolását az életkor követelményeinek függvényében. Ezért téves az az elvárás, hogy a gyerek ugyanúgy és ugyanannyit tudjon, mint a hagyományos iskola hasonló korú végzettje, és hiba az állami oktatás tantervét kötelezôvé tenni a Waldorf-iskolákban. (Gyakorlatilag mindazt, amitôl az állami oktatás is szabadulni igyekszik, rávarrja a Waldorf-oktatásra, hogy lehetôleg ezáltal tönkretegye azt. Ennek vitatása viszont tanügyminiszteri szintre tartozik.)
Az említett cikkben leírtakat a szerzô magánvéleményeként kezelem, és ennek értelmében tartom tiszteletben, bár eléggé rámenôsen kioktató.
Mégis egypár szót az „innen-onnan" összekapkodott, majd összefércelt elméletérôl és szerzôjérôl. Gondolom, nemcsak nekem, de másnak is tetszik Brahms zenéje. Sokszor hallottam hasonló jelzôt mint zeneszerzôrôl róla is. És mégis elismert zenei érték. És gondolom, a cikk szerzôjének sem jut eszébe az Akadémiai nyitány felhangzásakor, hogy Brahms is összevissza kapkodta, majd összefércelte mûvét — talán nem erre gondolt, amikor énekelte: Gaudeamus igitur...
Továbbá feltételezem, nem olvashatta Steiner önéletrajzát, amibôl kitûnik, hogyan is fércelte össze egy szoba falát teljesen betöltô könyvespolcnyi mûvét (igaz, Lenin elvtárs is nagy terjedelmû mûvet alkotott...). Egypár adat Rudolf Steinerrôl (1861–1925), a századforduló kiemelkedô gondolkodójáról. Osztrák szülôk gyermeke, apja postatisztviselô egy magyarországi határmenti faluban. Itt kezdi a kis Rudolf tanulmányait magyarul, majd Neudörfl és Bácsújhely a következô állomások. Késôbb a bécsi mûszaki fôiskolán tanul, kedvenc tantárgyai: matematika, kémia, fizika, biológia. Mindemellett irodalom, filozófia és történelem. Fiatal éveiben magántanító, majd a Goethe–Schiller Archívum (Weimar) állandó munkatársa. Goethe természettudományos írásainak kiadásával foglalkozik, újságot szerkeszt, könyveket, tanulmányokat ír, és 29 éves korában filozófiából doktorál (azért nem hinném, hogy akkoriban egy doktori disszertációt csak úgy össze lehetett volna fércelni innen-onnan összekapkodva...).
Munkássága széles körû, aligha lehetne összefoglalni egypár sorban. A Waldorf-pedagógia mellett mûveiben és elôadásaiban a biodinamikus mezôgazdasággal, filozófiával, szociális és gazdasági problémákkal, orvostudománnyal, nemzetgazdasággal, történelemmel, teológiával, mûvészetekkel, építészettel foglalkozik [az ô tervei és vezetése alapján épült Dornahban (Svájc) a Goetheanum — az antropozófusok központja, szellemtudományi fôiskola]. Írásai nem „könnyû" olvasmányok, de mindenképpen gyarapítják az emberi tudást, és ha elôfordul, hogy nem mindig érthetô valaki számára, az még nem jelenti azt, hogy senki sem érti és ezért kevésbé jelentôs lenne.
S. Szabó Magda véleményének is tulajdonképpen ugyanaz a szerkezete, mint a vitát elindító Dán Judit cikkének: a Waldorf-iskola és annak „szellemi atyja" dicsôítése, a többi oktatási rendszer bírálata. Erre az elsô cikkre reagáltam, melyben a stressz (szerintem) helytelen használatára akartam a figyelmet irányítani, és kétségbe vontam a Waldorf-iskola egyedüli eredményt hozó hatását.
Dán Judit cikkének tudom az indíttatását, együtt is érzek vele, hisz magam is átéltem (nemegyszer) hasonló helyzetet: csak azt sugalltam, hogy a pedagógusi szogálat legyen a gyerekek szolgálata, s ne ügyszolgálat. S. Szabó Magda azonban új szemléltetési alkalmat ad a gyakorlati tévedések megvilágítására. Az „innen-onnan összeszedett elmélet" vádjára az innen-onnan „összeszedett" (zenei) mûalkotást hozza fel magyarázatként. A védelmezett pedagógiájából következik ez, amelynek célkitûzése a „racionális gondolkodás, a mûvészi átélés…". Csakhogy a kettô nem mûködik egyszerre. A „valódi" mûvészi átélés, a katarzis nem racionális folyamat.
Különbözô ritmusban fejlôdô gyermekek kapcsán használatos a „differenciált oktatás", tehát megint nem kizárólagos steineri „találmányról" van szó (errôl írtam részletesen, amikor a IX. osztály bevezetését kifogásoltam).
Visszatérek a „mi a jó, és mi a rossz" egyéni eldöntésének hiábavalóságához (saját vélemény). Már magát az iskolaválasztást a szülô ejti meg. Az ember nem maradhat „immunis" a reklámok, a körülvevô világ hatásaitól, különösképpen nem, ha ezeket a hatásokat erre a célra dolgozták ki. Hisz a szakemberek között biztos akad olyan, aki feltöri a „kódot" ebbe az irányba is. És tulajdonképpen az egész élet arról szól, hogyan lavírozunk ezek között a hatások között, mert nemcsak a Waldorf-iskolát végzettek igyekeznek ezeket közömbösíteni. De — ismétlem — java részüket arra találták ki, hogy hatása alá kerüljünk.
Végezetül a személyes célzásokat eleve kiküszöbölendô: pedagógiai végzettségem (is), gyakorlatom (is) van, és két gyermeket sikeresen (?) felneveltem. Nincs averzióm [ezt szótárból (hajó)ácsoltam ide] a román szavakkal szemben, meggyôzôdésem, nyelvünk, éppúgy, mint nemzetünk, más népekkel való hosszas együttélésnek is köszönheti erejét — ezáltal gyarapodik is. Ez vezetett az ambivalens szóhasználathoz (ha itt lehet „s", ott miért nem?).
Ajánlom a kíváncsiaknak R. Josuran A spiritizmus fertôjében címû könyvecskét, amelyben megtalálható Ch. Gratenau Rudolf Steinertôl Jézus Krisztusig címû elemzése, a Waldorf- iskolával kapcsolatban felmerülô kérdések rendszerezett bemutatása, világosan, könnyen érthetôen.
Mindannyiszor, ha erre lehetôségem van, szólok „hagyományos" életterünk megbontása ellen, pontosan azon évek miatt, amelyekben nem fejlôdhetett természetesen ez az élettér, s most annak a veszélynek van kitéve, hogy a „keleti hatásokat" felváltják a „nyugatiak" — újak és „porosak" egyaránt —, anélkül, hogy a természetes védekezés ezek irányába kialakulhatott volna. Olyan ez, mint bármely betegség.
Évek óta kétségtelen, hogy a Nemzeti Liberális Párt tényleges vezetôje nem az elnök Mircea Quintus, hanem az alelnök Valeriu Stoica. Az is egyre tisztábban körvonalazódott, hogy a Demokratikus Konvención belüli viszonyok tarthatatlanok. A parasztpárt lépten-nyomon bizonyította, hogy képtelen alkalmazkodni az új helyzethez, eszköztára és szimbólumrendszere leragadt az ellenzékiségben jól bevált, de a kormányzásra alkalmatlan szinten. Radu Vasile és a brassói csoport színrelépése óta bizonyosság, hogy az (egykoron) legnagyobb kormányzópárton belül két, egymástól ideológiailag is elkülönülô, egymással rivalizáló irányzat létezik, amelyek szétválása pusztán idô kérdése. A csúfosan megbuktatott kormányfô kiválása után úgy tûnt, hogy végre megadatott a lehetôség a parasztpárt egységének megteremtésére, de amint egyik vezetô politikus nyilatkozta, ez a párt továbbra is csak akkor képes egységes álláspontra helyezkedni, ha soraiból kell valakit tönkretenni. A konvención és kormánykoalíción belüli vezetô szerep betöltésére alkalmatlanná tette — és teszi — kompromisszumképtelensége is. Hatalomra jutása óta következetesen partnereit tekinti ellenfeleinek. Kezdetben a mindig elégedetlenkedô Demokrata Párt volt számukra az ôsellenség, míg rá nem döbbentek, hogy a többéves civakodás nyertese a csöndben megerôsödött nevetô harmadik, a Nemzeti Liberális Párt lett.
A Stoica vezette formációnak kedvezett az is, hogy az elmúlt évek a liberális gazdasági intézkedések évei voltak, vagy legalábbis azok kellett volna hogy legyenek. A parasztpárton belüli állandó civakodás ugyancsak hozzájárult a liberálisok hitelének és népszerûségének növekedéséhez. De mindenekelôtt ideológiai alapállásuk segítette ôket. A tankönyvek klasszikus meghatározása szerint a liberalizmus leginkább azzal jellemezhetô, ahogyan a politikáról és a kormányzatról vélekedik. E meghatározás szerint liberális felfogásban a politika szükséges, de mesterséges képzôdmény, tehát megegyezésen, konvenciókon nyugszik, azaz racionálisan megszervezhetô, s ha úgy adódik, bármikor módosítható, reformálható. Stoica vezénylete alatt ehhez az elvhez ragaszkodtak Brãtianu késôi utódai. A kialakult politikai helyzetben szükségessé is vált a racionális átszervezés. A Nemzeti Liberális Párt következetesen befogadta a más pártokból kizárt politikusokat, és miután a közvéleménykutatások egyértelmûen jelezték a választói opciók balratolódását, szociál-liberális színezetet kezdett ölteni. Ezzel elveszítette a jobboldali nemzeti liberalizmusnak elkötelezett hívei és politikusai egy részét — mint például Nicolae Manolescut —, de megnyerte a parasztpártból és a Demokrata Pártból sorozatban kizárt politikusok, illetve támogatóik többségét. A kétségtelenül baloldali, azaz szociál-liberális Stolojan elôtérbe helyezésével Stoica megteremtette pártja számára a lehetôséget, hogy a parasztpárt örökös árnyékából kilépve a mérleg nyelvévé válhasson.
A liberális alelnököt sokan a kormány legnyitottabb és legeurópaibb miniszterének tartották. Az utóbbi idôben már-már mániákusan végzett ésszerû és szükségorientált kerítômunkájával sokat veszített erkölcsi hitelébôl, kissé balkánízûvé vált, de a román politikai élet egyik meghatározó személyiségévé nôtte ki magát. Eddigi lépéseit lehet akár személyes hatalomvággyal, akár politikai tisztánlátással, akár a parasztpárt kompromisszumképtelenségével és realitásérzékének hiányával magyarázni. A közeljövô azonban erre is választ ad, hiszen Stoica válaszút elé érkezett. Rövidesen döntenie kell arról, hogy meddig terjed a liberális kompromisszum- és befogadókészség határa, valamint arról is, hogy melyik úton kíván elôre haladni. A kezdetben jobboldalon menetelô politikus mostanában egyet jobbra, kettôt balra lép, pártja pedig követi. Rajta múlik, hogy az évszázados múltú formáció képes lesz kitaposni a „harmadik" utat, vagy a kerítômunka eredményeként megszerzett, egyáltalán nem lebecsülendô képességû szociál-liberális politikusokkal — Babiuckal, Stolojannal — az élen oroszlánrészt vállal az egyre zsúfoltabb román szalonképes baloldal hatalmi versengésében.
Nem akarok jós lenni, de Stoica eddigi politikai pályafutása arra enged következtetni, hogy az igazságügyminiszter pontosan fel tudja mérni esélyeit és lehetôségeit. A román jobboldalon és a centrumban jelenleg hatalmi ûr tátong, míg a baloldalt levegôtlenné tette a zsúfoltság. Stoica remélhetôleg tudja: az örökösen talpra esô Petre Roman és a karrierdiplomata Melescanu mellett kevés babér terem egy jobbról érkezô aspiránsnak.
Gheorghe Hagi és Gheorghe Popescu hiányában a tegnapi román–lengyel mérkôzésre új csapatkapitányt kellett kijelölnie Bölöni László szövetségi kapitánynak. A román sajtóban rendszeresen Lotiként emlegetett Bölöni Dorinel Munteanut nevezte ki e tisztségbe. Ô különben már két barátságos mérkôzésen viselte a kapitányi karszalagot, egyszer 1996-ban és egyszer a tavaly.
• Kedd estig mindössze 300 belépô kelt el elôvételben a tegnapi Magyarország–Ausztria barátságos válogatott labdarúgó-mérkôzésre, a legtöbben a jegy ára miatt szavaznak a tévé mellett: egy felnôtt belépô 2500, a nyugdíjas és diákjegy 1500 forintba kerül.
A magyar ifjúsági válogatott különben 3–1-es (szünetben 2–1) gyôzelmet aratott az osztrák ifik ellen.
• Labdarúgó világbajnoki selejtezôkön, Costa Rica–Guatemala 2–1, Chile–Brazília 3–0, Kolumbia–Uruguay 1–0, Mexikó–Kanada 2–0. Barátságos labdarúgó-mérkôzésen: Albánia–Ciprus 0–0.
Az e hét végén kezdôdô C osztályos labadrúgó-küzdelemben szereplô Désaknai Bányász csapata nemcsak türelmetlenül, de aggódva várja a bajnokság kezdetét, ugyanis az utolsó percig nem tudták, hol is fogják lebonyolítani hazai mérkôzéseiket: a désaknai stadiont nem lehet hivatalos mérkôzésekre használni. Végül a helyi tanács úgy döntött, hogy ôk is a Dési Egyesülés-Selena pályáján — amely a tavalyi idény végén különben siralmas állapotban állt — játszodják le itthoni mérkôzéseiket.
A désaknai csapat nem kevesebb, mint hét új játékossal kezdi az idényt. Ötön közülük a Dornavátrai Bútortól igazoltak a Szamos menti együtteséhez.
A Gyermekekért, Közösségért, Családért Romániai Alapítvány 10, 6 és 14 év közötti gyereket segített hozzá ahhoz, hogy megtanuljon úszni, átvállalva a tanfolyam költségeit. A Clujana strandján augusztus 16-ától újabb 10, kiskeresetû, nehéz helyzetben levô családból származó gyerek tanul úszni.
Nyolcvan esztendôvel ezelôtt, 1920-ban, az antwerpeni 7. nyári olimpián a francia Joseph Guillemot 14:55,6 perces idôvel megnyerte a rövidebb, 5 000 m-es síkfutást. A finn küldöttség egyik vezetôje, Pentti Lensu azonban a másodiknak célba érkezô, elsô látásra mogorva kinézésû honfitársára hívta fel a sajtó munkatársainak figyelmét:
— Jegyezzék meg, kérem, ezt a nevet: barátunkat úgy hívják, hogy Paavo Johannes Nurmi. Mint látják, most kereken 15 perces idôvel második lett. De úgy érzem, még nagyon sokat fognak hallani róla. Nem lehetetlen, hogy már ezen az olimpián is.
Az egyik hajdani krónikás kolléga rákérdezett: „Igen? És mikor láthatjuk ôt újból a rajtnál?" Kapásból érkezett a válasz:
— Már három nap múlva, itt a stadionban a 10 000 méteres számban, majd újabb három nap múlva a stadion körüli tájakon kiírt 8 000 méteres mezeifutásban.
20-i és 23-i visszaemlékezésünkben megírjuk, hogyan vált be a Suomi feliratú melegítôs edzô jóslata...
Az MTI értesülése szerint ellopták a sydneyi olimpián görög színekben induló Partics Katalin öttusázó versenypisztolyát a Honvéd Tüzér utcai sporttelepének öltözôjébôl.
A korábban magyar válogatott Partics az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy a fegyvert Martinek János olimpia és világbajnoktól kapta kölcsön az ötkarikás játékokig.
— A görög szövetség is adott egy fegyvert, de azzal nem igazán ment jól a lövészet — mondta Partics. — Ezzel szemben a Martinek-féle pisztollyal elért eredményekkel elégedett voltam. Bízom benne, hogy hamarosan elôkerül, de erre valójában nincs nagy esély. Minden lehetôséget megragadok, s ezúton is szeretném kérni a tolvajt; ha lehet, küldje vissza, amit elvitt.
Mint ismeretes, az idény végén a többszörös világbajnok Alain Prost csapata megválik motorszállítójától, a Peugeot-tól. Híresztelések szerint meglehet, hogy 2001-tôl a Ferrari lesz az új motorszállító. Az olasz istálló a svájci Saubernek is szállít motort, ám a szerzôdés megkötése azért bizonytalan, mert Prostnak 25 millió dollárra lenne szüksége hozzá. A francia csapata azonban nem áll a legjobban pénzügyileg, s a szponzorok sem árasztják el ajánlatokkal az idén katasztrófálisan szereplô Prost-Peugeot-t.
Prostnak egy másik lehetôsége is van: eladja csapatát. Vevô is akad rá: az az amerikai David Hunt érdeklôdik a csapat felôl, aki James Hunt világbajnok testvére, s ezen kívül a Száguldó Cirkuszból 1994-ben kilépô Lotus nevének jogi tulajdonosa.
Eddie Irvine ôszül?
A német Michael Schumacher (Ferrari) volt csapattársa, a jelenleg jaguáros Eddie Irvine manapság is sokat hallatt magáról. Legutóbb azért kritizálta Schumit, mert az nem ad kellô figyelmet a pályák korszerûsítésének, ami végülis a pilóták biztonságát növelné. Eddie Irvineról különben azt híresztelik: azért festette meg néhány hónapja szôkére a haját, hogy ily módon takarja el a jelentkezô ôsz hajszálakat.
Egyszerre csak egy
A Nürburgringi események után, amikor a megeredô esôben a Ferrarinak mindkét járgánya egyszerre érkezett a boxba kereket cserélni, miközben a McLaren David Coulthardot áldozta fel Häkkinen kerékcseréjéért — a brit pilóta esôben volt kénytelen még egy kört megtenni száraz gumikkal, amíg csapattársának „lábbelit" cseréltek — a két csapat kérte: vizsgálják ki annak lehetôségét, hogy megnöveljék a csapatok „mûhelyeit", oly módon, hogy egyszerre mindkét autón el lehessen végezni a kerékcserét. Mivel azonban a pályák nagy részén lehetetlen kivitelezni az új méretû pit-et, a FIA elutasította a két csapat ez irányú kérését.
Barrichello két óra alatt másfél kilót fogyott
Az eset a Hungaroringen történt meg. A 40 fokos melegben — hisz a versenyzôk magasságában ennyit mutatott a hômérô — meghibásodott ugyanis az a szerkezet, amely a pilóta vízellátását biztosította. A Ferrari brazil pilótája, „Rubinho" több mint a verseny felét tette meg száraz torokkal, s amikor kiszállt és ráállt a mérlegre, az másfél kilóval kevesebbet mutatott.
Rekordok nagydíja
Nemcsak a Magyar Nagydíj szervezôi könyvelhettek el rekordot, a nézôk számát és a bevételt illetôen — utóbbi mintegy 2,5 milliárd forint a tavalyi 2,1-hez képest — hanem a két legjobb csapat tagjai is: Michael Schumacher 28. alkalommal rajtolt az elsô rajtkockából, a híres Manuel Fangio rekordját egyenlítve ki, miközben a két McLarenes, a finn Mika Häkkinen és a brit David Coulthard páros együttlétük óta a 25. sikert — futamgyôzelmet — gyûjtötték be, s ezzel a két örök vetélytárs, de egyben McLarenes csapattárs Ayrton Senna és Alain Prost hasonló rekordját érték utol. Senna különben egész pályafutása során 35 futamgyôzelmet aratott. Häkkinennek még jócskán van addig, ám ô egy másik rekordhoz áll sokkal közelebb: ha az idén is ô lesz a világbajnok, úgy három egymást követô évben aratja le a babérokat.
Scheckter, de nem Jody
Olivier Panis, a West-McLaren-Mercedes francia teszt-pilótája volt az elsônapi leggyorsabb a silverstone-i pályán, ahol megkezdôdött tesztelés a jövôheti Belga Nagydíj elôtt. Panis több mint három másodperccel autózott gyorsabban a második legjobb idôt elérô Heinz-Harald Frentzennél (Jordan). Mögöttük Jos Verstappen, az Arrows holland versenyzôje végzett, ôt pedig három ifjú tehetség követte: Luciano Burti a Jaguar, Bruno Junqueira a BMW-Williams csapatában tesztelt. A harmadik fiatal a dél-afrikai Tomas Scheckter — a Ferrari idáig utolsó, 1979-es világbajnokának, Jody Scheckternek a fia — volt, aki ugyancsak Jaguarral körözött.
— Varázslatos az autó. Olyan, mint egy rakéta — áradozott a McLaren F-3000-es csapatában versenyzô pilóta.
A büszke apa felemás érzésekkel figyelte fia teljesítményét:
— Amikor elôször láttam Tomast kijönni a boxból és néztem, milyen gyorsan megy, az volt az érzésem, szólok neki, hogy szálljon ki és menjünk inkább haza.
(Augusztus 10-i írásunk folytatása)
Remek hangulatban léptek be a májusba a Kolozsvári AC labdarúgói (és a szurkolói is) a NAC fölött április 30-án aratott, rendkívül érdekes 2–1-es gyôzelmet követôen. Nem csak az jelentett örömet, hogy a piros-fehéreknek elsô ízben sikerült a Sétatéren hivatalos mérkôzésen gyôzniük a régi vetélytárssal szemben — a korábbi egyetlen teljes sikert a még 1940 ôszén Nagyváradon a 0–3-as elsô félidô után huszáros játékkal elért 5–3 jelentette. És mielôtt tovább idézném az emlékezetes ’44-es tavaszi hangulatot, hadd meséljem el jóval késôbbi, 1994-es esetemet, amely a két szép KAC-gyôzelemre emlékeztetett, s amelyet az egyik volt NAC-játékos adomázása fûszerezett alá.
1994 májusában, a magyar NB I.-et vidéki csapatként elôször megnyert NAC sikerének 50. évfordulója alkalmából összejövetelt rendeztek Budapesten, a Margit körút és a Margit utca sarkán lévô Balassi könyvesboltban. Folytatásként bankett zajlott a Váci úti Demizson étteremben. A rendezvényre hajdani váradi és pesti barátaim engem is meghívtak. Az egykori NAC-labdarúgóként a veterán Juhász Guszti bácsi és a régi sikerekben még ifjúsági játékosként osztozó, de mindenképpen teljes jogú bajnoknak számító Ferenczi Tóni, késôbb a kolozsvári Vasas-KMSE, majd a bukaresti Rapid s végül a NAC-utód ICO játékosa képviselte a NAC-ot. A régi vetélytársak között a magyar foci olyan kíválóságai jöttek el együtt ünnepelni a váradiakkal (köztük több volt ifi-játékossal, s a NAC történetét hangulatos könyvben megörökítô volt Körös-menti focistával, Demjén Lászlóval), mint — többek között — Deák Ferenc, a Bamba néven ismert gólkirály, továbbá Szusza Ferenc, Rudas Ferenc és Keszthelyi Mihály — , megannyi sokszoros válogatott. A fél évszázaddal azelôtti bajnokot dícsérte minden fölszólaló: „Így a NAC...", „Úgy a NAC...". Szó se róla, a zöld-fehérek rá is szolgáltak a sok dícséretre. De elkezdett motoszkálni bennem a kisördög, s felszólalásomban nem állhattam meg, hogy ne emlékeztessem a jelenlevôket:
— Valóban remek csapat volt a NAC, de ne feledjék, hogy néhány héttel a bajnokság megnyerése elôtt a másik erdélyi csapat, a KAC 2–1-re legyôzte!
Mire Ferenczi Tóni, hajdani félemeletes technikáját maradéktalanul megôrízve, kapásból vágott bele a beszédembe:
— Nem kell felvágni, Fricikém, bunda volt az egész...!
Nem hagytam magam, egykori vívóra jellemzôen riposztoztam:
— Igen? És a ’41-es 5–3 Váradon?!
— Nyugodj meg, Fricikém, az is bunda volt...! — természetesen harsány kacagás minden oldalról, általános derültség, és ünnepeltük tovább a NAC-ot...
És most vissza ’44-hez.
Úgy tûnik, a KAC játékosai is a kelleténél tovább ünnepelték 2–1-es gyôzelmüket. A következô fordulóban ugyanis, a tavaszi 11. mérkôzésükön Diósgyôrött ôk kaptak ki ilyen arányban a DiMÁVAGtól. Pedig az elsô tíz forduló külön mérlege a kolozsváriak addigi legjobb részeredményét mutatta: tíz mérkôzésbôl hét gyôzelem, egy döntetlen és mindössze két vereség. Az így elért 15 pont a megszerezhetô 20-nak pontosan a háromnegyedét, vagyis 75%-át tette ki! Ennél jobbat (17 pontosat, azaz 85 százalékosat) csak a már biztos bajnoknak tekinthetô, és egyetlen tavaszi vereségét éppen a Sétatéren elszenvedett NAC tudott felmutatni.
Ám a Miskolc melletti kisiklást mindenképpen feledtetni akarta az Opata Zoltán edzette legénység. A soron következô fordulóban azt a Kispestet fogadta, amelynek balszárnyát az egész NB I.-es mezôny legfiatalabbja, illetve valamennyi játékos korelnöke, azaz a legidôsebbje alkotta. Ez utóbbit Titkos Pálnak hívták, 1908-ban született, s elôzô, megszüntetett csapatából, a Hungáriából, illetve még korábban, a Budai „33"-ból 1929–1938 között 47 alkalommal került be a válogatottba, amelynek színeiben 13 gólt lôtt. A balösszekötô pedig jóval késôbb, 1927-ben született, tehát éppen hogy 17 éves, bizonyos Puskás Ferenc volt, aki egy esztendôvel elôtte, 16 évesen Nagyváradon, a NAC 3–0-ás gyôzelmével végzôdött mérkôzésen mutatkozott be az NB I.-ben. Kolozsvári fellépése már nem végzôdött ilyen súlyos vereséggel. A két KAC (kolozsvári illetve kispesti) közötti találkozót a vendéglátó Szamos-mentiek 3–1-re nyerték meg. A két hasonló rövidítésû együttes között a gólok számán kívül annyi volt a különbség, hogy a hazaiak piros-fehér, a pesti kerületiek piros-fekete szerelésben játszottak. A kolozsváriak ugyanabban az összeállításban játszottak, mint amellyel két héttel korábban a NAC-ot is legyôzték. Füstös most is a hálóba talált, s melléje Tolnai és Radnai is feliratkozott a góllövôk közé. A kispestiek szépítô gólját a kolozsváriak 1–0-ás vezetése után éppen a veterán Titkos lôtte.
Idôközben a NAC Diósgyôrött elszenvedte második tavaszi vereségét (a DiMÁVAG 4–3-ra gyôzött a már 100%-os bajnok ellen), a dobogós helyeken most ez volt a sorrend:
1. Nagyvárad 27 21 1 5 61–31 43
2. Kolozsvár 27 14 6 7 51–40 34
3. Ferencváros 27 15 3 9 64–37 33
Mit írt a központi sportlap a két KAC összecsapásáról? A fôcímben: „A Kolozsvár váratlanul szép játékkal, nagyobb arányban is gyôzhetett volna." S a beszámoló ismételten kihangsúlyozta a vendéglátók „szép, ötletes játékát", s hogy a mérkôzés végig kemény, de sportszerû volt. A kolozsváriak közül Vass Mózsi és Radnai „Fûrész" bekerült a forduló második válogatottjába, Csákány Jenci külön dicséretet kapott. És mi jelent meg az akkor még kezdônek számító, de tudjuk, hová fejlôdött Puskásról? Íme: „Puskás lövései nem nagyon sikerültek." Akkor még nem. Késôbb — de ez már másik történet...
(Folytatjuk)
Amint arról lapunk hasábjain is beszámoltunk, az ARTEMIS erôszakellenes központ hamarosan bezárhatja kapuit, mivel az Európai Közösséggel kötött kétéves szerzôdésük augusztus 31-én lejár. A szerzôdésben foglalt támogatás, sajnos, nem hosszabbítható meg, pénz hiányában pedig nem tudják kifizetni a központ helyiségének bérét. A Szabadság kérésére Narcisa Theodosiu, a központ jogi tanácsadója beszámolt a jelenlegi helyzetrôl. Elmondotta: mindössze három nap alatt, napi négy órai munkával, 3400 aláírást sikerült összegyûjteniük az ARTEMIS szükségességét és támogatását illetôen. Az aláíróknak pontosan elmagyarázták, hogy a központ hogyan mûködik, melyek a célkitûzéseik. Minderre azért volt szükség — mondotta az ügyvédnô —, mivel beadvánnyal fordultak a városi tanácshoz azért, hogy utaljanak ki számukra egy helyiséget a megkezdett, és eddig eredményesnek bizonyult munka folytatására. Az aláírók — férfiak, nôk, különbözô társadalmi rétegek képviselôi — mind úgy vélik, hogy egy ilyen tanácsadói központra feltétlenül szükség van városunkban.
— Szeretnénk, ha a városi tanács megértené, és elfogadná kérésünket, amelyet az aláírásokkal is alátámasztunk, miszerint az erôszak megelôzésére, annak orvoslására mûködnie kell az ARTEMIS központnak — vélekedett Narcisa Theodosiu.
A legidôsebb Nagy Ferenc földmûvelô feleségével együtt tsz-nyugdíjas Vajdakamaráson. Ugyancsak gazdálkodó a fia is, ifjabb Nagy Ferenc, Magyarszovátról hozott feleségével, míg legifjabb Nagy Ferenc most tanul járni.
Id. Nagy Ferenc nem lett hûtlen a földhöz, itt maradt a kollektív gazdaság idején is, nem szegôdött el városra, mint sokan mások. A fia egy ideig Kolozsváron dolgozott a nehézgépgyárban, majd a faluban lett traktoros, és késôbb megvette a gépállomástól az erôgépet. Most a földbôl élnek, és abból a kis nyugdíjból, amit ôk is nyögdíjnak titulálnak.
— Mi lesz a földdel és az erdôvel Kamaráson? — kérdeztem a régi ismerôs gazdát.
— A földdel nagyobb baj nincs. Gyakorlatilag mindenki a volt birtokát mûveli. Ám az egyházi földeknek és az iskola vagyonának kérdése még rendezetlen. Meggyôzôdésem, hogy nem sokáig. Az erdôvel kapcsolatban elmondhatom, hogy az erdészek nem vágják a fát azokból az erdôrészekbôl, amelyeket vissza kell kapnunk, de fatolvajok vannak. Sajnos, a szomszéd falvakból is jönnek. Ma semmi rendrôl nem beszélhetünk. Tettünk, fogadtunk erdôpásztort is, de sajnos nem ôrzi senki, mert nem bírnak a tolvajokkal.
— Mi gyötri leginkább ezenkívül az itteni gazdákat?
— A vaddisznók kártevése már több mint tíz éve foglalkoztatja a földek mûvelôit. Egyformán károsít szalmát és gabonát és a kapásnövényeket is. A megyei elöljáróknak már sokszor elpanaszoltuk, de az égvilágon senki semmit nem tett, leszámítva azt, hogy türelmesen meghallgattak, és feljegyezték panaszainkat.
A Nagyszebeni Német Fôkonzulátus közleménye szerint augusztus 1-jétôl a felsôfokú végzettséggel rendelkezô romániai kommunikációs szakembereknek lehetôségük van úgynevezett „zöld kártyához" jutni németországi munkavállaláshoz.
Felvilágosítást lehet nyerni a német Szövetségi Munkaügyi Hivatal honlapjáról (www.arbeitsamt.de), valamint a Szövetségi Munkaügyi Minisztériumtól. Azon személyek, akiknek nincs kapcsolatuk németországi cégekkel, kérelmüket letehetik egyenesen a német Munkaközvetítô Irodánál Bonnban (Bonn-ZAV.IT-Experts@arbeitsamt.de), ahol összegyûjtik a kérelmeket, hogy a német cégek kiválaszthassák jövendô munkatársaikat.
A kérelmezô felsôfokú diplomával kell rendelkezzen ahhoz, hogy igazolást kapjon arról: munkáltatója évi 100 000 márka bruttó fizetést folyósít számára. A szerzôdés feltételei nem hozhatják hátrányos helyzetbe az idegen alkalmazottakat a hasonló képzettségû német munkaerôkkel szemben. Elônynek számít az angol vagy német nyelv ismerete.
Megegyezés esetén a jövendô alkalmazott úgynevezett, a munkahelyét szavatoló okirathoz juthat a német Munkaügyi Hivataltól, majd megkaphatja a letelepedési engedélyt, amellyel vízumért folyamodhat a német konzulátushoz. Kiutazás után az alkalmazottak akár három évre szóló letelepedési engedélyt is kaphatnak, amely kérésre öt évre hosszabítható, és családja is követheti. Részletek a www.bma.bund.de honlapon.
— A Szent Mihály Római Katolikus Plébániának nem áll módjában segíteni a fôtéri templom kertjében meghúzódó hajléktalanokon — nyilatkozta lapunknak Torkos József, a plébánia gondnoka. — „Jogtanácsosunk többször is a rendôrséghez fordult azért, hogy a koldusoknak magánterületsértésnek minôsülô templomkerti tartózkodását megakadályozza, de hiába zavarják el ôket, mások jönnek ismét a helyükre" — mondotta a gondnok, aki szerint a hajléktalanok legnagyobb része moldvai illetôségû, és nem lévén egyháztag, nem is jogosult a katolikus plébánia segítségére.
Általában a segélynyújtás a Caritas keresztény segélyszolgálaton keresztül szigorú elbírálás szerint történik, kizárólag az egyház tagjai részére, a hívek adományaiból és más forrásokból. A templomkertben élô koldusokat a plébánia nem segítheti, már csak azért sem, mert nincs anyagi lehetôsége például szegénykonyhát mûködtetni, szûkös bevételei miatt. A bérbeadott üzlethelyiségek sem hoznak különösebb hasznot, és a visszaigényelt, államosított ingatlanokkal is többnyire csak kiadásokra van kilátás: tatarozás, karbantartás, tulajdon utáni adó — tudtuk meg a plébánia gondnokától.
Az Ady Endre Akadémia szerves része lett Debrecen életének.
Hat szakosztályban kezdte munkáját az akadémia augusztus 13-án. Az orvostudomány, európai tanulmányok, elektronikus média, közgazdaság, pedagógia, és humán tagozaton mintegy 300 határon túli magyar résztvevô tanul. Az elektronikus média-újságíróképzést a Debreceni Televízió (irányítótanárok: Széles Tamás, Szabó József, Móré Mariann) vállalta fel. A hétfôi megnyitón a szakmai tanfolyamok vezetôi, Somogyi Béla, Debrecen város alpolgármestere, a debreceni Egyetem vezetôsége, valamint Orosz István, az akadémia elnöke köszöntötte a vendégeket.Orosz István kiemelte: az idei tábor mottója a népek közötti barátság, a társadalmi igazságosság, a szolidaritás. Pálinkás József, az Oktatási Minisztérium politikai államtitkára köszöntôjében elmondta: az akadémia jó lehetôség arra, hogy erôsítse a határon túli és azon belül élô magyarok helyzetét, az összefogást szolgálja. Megítélése szerint a határokon túli magyarokkal kapcsolatos politika — a közösségek közötti párbeszédnek köszönhetôen, sokat lépett elôre az utóbbi években. Az esemény célja: az együttmûködés, a határon túli értelmiség megerôsítése tudásban. Az államtitkár ígérte, a szaktárca a továbbiakban is támogatja a hasonló rendezvényeket. A nyári egyetemet kormányzati és nem kormányzati szervezetek egyaránt finanszírozták. Többek között a tavaly létrehozott Apáczai Közalapítvány, valamint a Segítô Jobb Alapítvány is támogatásban részesítette.
Az idei, tizenegyedik mûhely hétfôn kezdôdött a Debreceni Egyetem központi épületében és 10 napon át tart. Márciusban Debrecen városa Csokonai díjjal tûntette ki az Ady Endre Akadémiát.
Szinte hihetetlen, milyen leleményesek a szamosújvári tolvajok. Miután az elmúlt napokban több mint 30 millió lej értékû árut loptak a fôtéri (alig egy pár lépésre a rendôrségtôl!) Dialog bemutató üzletbôl, az elmúlt hét végén a gyönyörû fekvésû Sétateret szemelték ki áldozatul a rablók. Eddig csak a sétányok mentén elhelyezett padok farészét dézsmálták meg, ezúttal azonban a betonlábakat is magukkal vitték a garázdálkodók. Elképzelhetô, hogy az éjszaka leple alatt közveltenül a helyi börtön szomszédságában dolgozó tettesek a közeli diszkót látogató fiatalok sorából kerültek ki, de az sincs kizárva, hogy egy építkezô kedvû helybéli lopta el a betonlábakat. Tízesével tûntek el a padrészek, de legújabban lopják a szemeteskosarakat is.
Szamosújváron egyre nô a bûncselekmények száma, s vele egyenes arányban csorbul a helyi rendôrség tekintélye.
Bodea Viorel, Magyarkályán jegyzôje, a Szabadság érdeklôdésére arról tájékoztatott, hogy községi szinten 387 kérvényt nyújtottak be, amelyekben szántóföldet, legelôt és erdôt igényelnek vissza a volt tulajdonosok. A kérvények nagy részét a községi földosztó bizottság már ellenôrizte. Azonban nehézséget jelent, hogy körülbelül 160 hektárnyi területtel többet igényeltek vissza, mint amennyit kioszthatnak.
1972-ben ugyanis megváltozott a község határa. Azokat a földeket, amelyeket az állami gazdaság használt, Kolozs községhez csatolták. A törvény értelmében a kérvényeket az érdekeltek ide tették le idejében. Példának említette, hogy a Gál család visszakért 50 hektár szántót, azt a területet, amelyen annak idején az állami gazdaság részlegét megalakították. A polgármesteri hivatal két alkalommal is írásban kérte a prefektúra támogatását, hogy minél hamarabb rendezôdhessen a földkérdés. Eddig azonban ígéreten kívül semmi érdemlegest nem kaptak.
A jegyzô attól tart, hogy ha a kályáni polgármester vagy a jegyzô vagy esetleg mindketten elmennének a kolozsi állami gazdasághoz, szóba sem állnának velük, hiszen tudott dolog, hogy ezek az állami egységek gyakorlatilag már alig léteznek.
Bodea Vioreltôl megtudakoltuk, sokan vannak-e, akik a maximálisan visszaigényelhetô 50 hektár körül kérték vissza vagyonukat.
— Összesen öt család kért 17–50 hektár közötti nagyságú szántóföldet — mondta a jegyzô. — Ez nem nagy dolog aránylag, de baj van az egyházakkal, mert öt parókia található a községben, s mindegyiknek kellene még 5–5 hektárt visszakapnia. Ezenkívül az iskoláknak is jár még legalább 25 hektár. Sajnos azonban a tanintézetek még nem hozták be a szükséges bizonylatokat, s amint az iskoláét, az egyház egykori földjét is felosztották már annak idején, a 18-as földtörvény szerint. Az illetékesek erre megkapták a birtokleveleket is. Ennek ellenére, ha az állami gazdaságtól visszakapjuk a földeket, bizonyos mértékig orvosolni lehet a bajt.
Az újonnan megválasztott polgármester, Pop Vasile, ismertette, hogy összesen 151 kérvény érkezett be erdô-visszaigénylésre, s ebbôl az erdészek mint egy 52-t ellenôriztek. Reméli, folytatják a munkát, legalábbis a prefektúrán ezzel biztatták a magyarkályáni elöljárókat.
Azt is megtudtuk, hogy nagyon kusza helyzet alakult ki a községhez tartozó Vajdakamaráson, ahol az erdôkiosztáskor használhatatlan parcellákat mértek ki, amelyek szélessége minimális — legjobb esetben néhány méter —, ugyanakkor hossza többszáz méter. Ezt az óriási hibát jóvátenni szinte lehetetlen, mert egyesek nagy sietve rég ki is vágták a fákat, s most újabb parcellát követelnek, ahol még áll a fa a lábán.
• Csalással, sikkasztással és hibás árukezeléssel vizsgálják Ioan Tolan 44 éves tordai lakost. Tavaly augusztusa és decembere között több ízben egy harasztosi malmot látott el különbözô nyersanyaggal, s akkor követte el a fenti bûncselekményeket.
• Szerzôi jogok megsértésével vádolják a dési Teofil Mustant (41), a Fillcomex Kft. tulaját és a szintén dési Virgil Brasoveanut (35), az Astrid Kft. tulajdonosát. Mint kiderült, a cégük üzemeltette bárban jogtalanul lemásolt kazettákról szólt a zene, ami törvénybe ütközik: 3 hónap és 3 év közötti szabadságvesztéssel, vagy 700 000 lejtôl 7 millió lejig terjedô pénzbírsággal büntetik.
• 117 szabálysértést észleltek a füzesmikolai zarándoklat alkalmával. A büntetések összege több mint 35 millió lej, a szabálysértések közül 25 illegális kereskedelmi tevékenység, 21 rendbontás, 68 pedig szabálytalan vezetés volt.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Agrárbank |
10 200/10 490 |
22 180/22 450 |
|
Dacia Felix Bank |
10 200/10 420 |
22 250/22 400 |
|
Román Nemzeti Bank |
10 401 |
22 392 |
Jóllehet pártjának Theodor Stolojan az ellenjelöltje, Decebal Traian Remes (NLP) pénzügyminiszter továbbra is kitart Mugur Isãrescu mellett, amennyiben a jelenlegi kormányfô ígéretéhez híven indul az elnökválasztásokon. Remes a Mediafaxnak úgy nyilatkozott: véleménye szerint Stolojannak nincs esélye. Tudatában van ugyanakkor annak — mondotta —, hogy véleménye nem egyezik a párt vezetôségéével, és lelkileg fel van készülve arra, hogy emiatt felelôsségre vonhatják majd. Ennek ellenére a párttagságáról és tisztségérôl való lemondással korábban már fenyegetôzô miniszter most úgy vélekedik: esze ágában sincs kilépni a pártból, hanem a végsôkig harcolni fog igazáért.
— Valeriu Stoica, a párt alelnöke szerint, amennyiben Remes és a hozzá hasonlók képtelenek elfogadni a vezetôség döntését Stolojan támogatásáról, mégis jobban tennék, ha lemondanának.
A CURS közvélemémykutató intézet által végzett legújabb felmérés szerint a Nemzeti Liberális Párt (NLP) államelnökjelöltje, Theodor Stolojan népszerûsége öt százalékkal nôtt Mugur Isãrescuval szemben. Arra a kérdésre, ha vasárnap elnökválasztásokra kerülne sor, kire szavazna, a megkérdezettek 36 százaléka Ion Iliescura, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) elnökére, 20 százaléka Theodor Stolojanra, az NLP elnökjelöltjére, 15 százaléka Mugur Isãrescura, 10 százaléka a Szövetség Romániáért (SZR) elnökére, Teodor Melescanura, 10 százaléka a Nagy-Románia Párt jelöltjére, Corneliu Vadim Tudorra, 6 százaléka pedig Petre Romanra, a Demokrata Párt jelöltjére voksolna.
A közvéleménykutatásból kiderül: az alanyok mintegy 28 százaléka, meglepô módon az egyre nehezebben elképzelhetô NLP–RDK-szövetséget tekinti hitelesnek. Ebben az esetben a megkérdezettek 57 százaléka Stolojant tartja a legmegfelelôbb államelnökjelöltnek, míg Isãrescut a megkérdezettek csupán 40 százaléka támogatja. A megkérdezettek 39 százaléka az NLP–SZR szövetség mellett foglalt állást, ebben az esetben is a többség Theodor Stolojanra szavazna, és csak 36 százalék választása esne az SZR elnökére, Teodor Melescanura. A legnagyobb esélye viszont még mindig az RTDP–DP–SZR esetleges pártszövetségnek van. A megkérdezettek 55 százaléka Ion Iliescut, 13 százaléka pedig Teodor Melescanut tartja e szövetség legideálisabb államfôjelöltjének.
Ez a közvéleménykutatás az elsô felmérés azután, hogy Theodor Stolojan bejelentette indulását az elnökválasztásokon a liberális párt színeiben.
Nicolae Manolescu, a Mugur Isãrescut elnökjelöltségét támogató csoport kezdeményezôje, szerdán felolvasta azon személyiségek listáját, akik Isãrescu mellett foglaltak állást.
A 300 személyt tartalmazó listán neves akadémikusok, orvosprofesszorok, a mûvészeti élet kimagasló személyiségei, politikusok és tudósok szerepelnek. Ezek között van Doina Cornea, Al. Dabija (rendezô), Stefan Augustin Doinas (költô), Valentin Lazea (államtitkár), Simina Mezincescu, Mariana Mihut (színésznôk), Bujor Nedelcovici (író), Angela Similea (énekesnô), Victor Surdu, Laurentiu Ulici (az írószövetség elnöke), Serban Rãdulescu Zoner (történész), Zoe Petre (elnöki tanácsadó) George Arion (újságíró), Dumitru Ceausu (történész) neve.
Amint azt Manolescu újságíróknak elmondta, a lista a választási kampány végéig nyitott marad.
A Nemzeti Liberális Párt kedd esti ülését követô sajtónyilatkozatában Valeriu Stoica megismételte: amennyiben Mugur Isãrescu lemond államelnöki ambícióiról, az NLP mindent megtesz majd annak érdekében, hogy a választások után létrejövô új kormányt továbbra is Isãrescu vezesse. Ennek érdekében az NLP akár az RTDP-vel is hajlandó alkudozni. Errôl a javaslatról azonban a párt hétvégi kongresszusának kell döntenie — idézi a Mediafax a liberális politikust.
Victor Ciorbea, a parasztpártból kivált Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség vezetôje és Ion Diaconescu parasztpárti elnök szerdán a KDNSZ-nek az RDK-2000 pártszövetségbe való részvételérôl tanácskozott. Ciorbea elmondta: pártja egyelôre várja a KDNPP világos ajánlatát, amely eddig elsôsorban a két párt (újra)egyesülését szorgalmazta. A Mediafax megjegyzése szerint a parasztpárt inkább egyesülne Ciorbeáékkal, semhogy új párttal bôvítené a szövetséget. A KDNSZ hétvégi kongresszusán dönt a további lépésekrôl. Ciorbea nem nyilatkozott arról, hogy a KDNSZ támogatja-e Mugur Isãrescut vagy sem.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |