 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. február 4.
(XII. évfolyam, 28. szám)
A bánffyhunyadi bíróság melletti ügyészség felszólítására a napokban eltávolították a Kolozs megyei Egeres községhez tartozó Mákófalván és Inaktelkén elhelyezett kétnyelvû helységnévtáblákat. Az egeresi polgármester, Babenciuc Nicolae arról tájékoztatott, hogy az elmúlt napokban a bánffyhunyadi bíróság melletti ügyészségrôl egy Sandor Nicolae nevû ügyész, illetve egy Marcis nevû rendôrkapitány kereste fel, akik beidézés nélkül behívatták a bánffyhunyadi bíróságra. Itt többoldalas nyilatkozatot írattak alá a polgármesterrel, és arra kényszerítették, hogy távolítsa el a kétnyelvû táblákat Mákófalva és Inaktelke határából. A polgármester vallomása szerint a rá gyakorolt nyomás következtében nem merte megtagadni az utasítás végrehajtását, és felszólította Mákófalva és Inaktelke tanácsosait, hogy szereljék le a kétnyelvû helységnévtáblákat.
Értesüléseink szerint az elmúlt hetekben egy Sandor Nicolae nevû ügyész több kalotaszegi polgármesteri hivatalt is felkeresett azzal a céllal, hogy távolítsák el az elhelyezett román–magyar feliratú táblákat. Antal János körösfôi polgármester a Szabadság kérdésére elmondta: objektív okok miatt személyesen nem találkozott a bánffyhunyadi ügyészség képviselôjével, ennek látogatásáról utólag szerzett tudomást. A körösfôi polgármester hangsúlyozta, hogy amíg törvényes rendelkezés nem születik a táblák eltávolítására vonatkozóan, nem hajlandó leszerelni a kétnyelvû táblákat. Sandor Nicolae nemrég a kalotaszentkirályi polgármestert, Kisjancsi Józsefet is felkereste, akit szintén a kétnyelvû helységnévtáblák eltávolítására szólított fel azzal az indokkal, hogy a 22-es sürgôsségi kormányrendeletet hatályon kívül helyezték.
Boros János, az RMDSZ önkormányzatokért felelôs fôosztályának fôreferense, városi tanácsos a Szabadság kérdésére elmondta: az ügyészség a rendôrséggel karöltve beavatkozott a helyi tanács problémáiba, és súlyosan megsértette ezek autonómiáját. Megtudtuk: Gheorghe Funar polgármester 1998. június 24-én bûnvádi panaszt emelt a kolozsvári ügyészségen, hogy az vizsgálja ki és azonosítsa azokat, akik kitették a kétnyelvû helységnévtáblákat, mivel bûncselekményt gyanít ebben az ügyben. Ezt követôen 1998-ban a kolozsvári törvényszék melletti ügyészség végzést bocsátott ki a polgármester által benyújtott panaszra. Mivel a polgármester számára nem volt megfelelô ez a végzés, az országos fôügyészséghez fordult, amely újabb végzést bocsátott ki. Ez kimondja, hogy részben elfogadják a bûnvádi panaszban foglaltakat, részben visszautasítja a kolozsvári ügyészség végzését, a bûnvádi panasz egy példányát pedig elküldi a tordai, illetve a bánffyhunyadi bíróság melletti ügyészséghez, hogy bûncselekmény gyanújával folytassanak kivizsgálást.
Boros szerint a Legfelsôbb Ügyészség részérôl ez nagyon fura végzés, ugyanis részben visszautasít, részben jóváhagy, de nem nyilatkozik egyértelmûen arról, hogy fennáll vagy sem a bûncselekmény kérdése. Boros úgy véli, politikai játékról van szó, nyomást próbálnak gyakorolni az RMDSZ-es polgármesterekre.
Buchwald Péter alprefektus felvette a kapcsolatot a megyei rendôrfôkapitánnyal és Sandor Nicolaéval, akik tagadják, hogy nyomást gyakoroltak volna a polgármesterekre.
Takács Csaba ügyvezetô elnök a Szabadság kérdésére elmondta: azonnal értesítette a közigazgatási minisztériumot, amely nem nézi jó szemmel ezeket a provokatív akciókat. Az elnök úgy véli, beigazolódott a nyomásgyakorlás egy olyan ügyben, amelyet Kolozsvár polgármestere kezdeményezett az RMDSZ-es polgármesterekkel szemben, és amelynek furcsa módon részlegesen helyt adott a fôügyészség. — Jogos az a felvetés, hogy ez politikai provokáció Románia érdekeivel szemben, vagy kizárólagosan jogi túlkapás-e. Felkértem az önkormányzati fôosztályt, hogy készítsenek részletes jelentést a közigazgatási és igazságügyi miniszternek. Helyi magyarellenes akcióról van. Az RMDSZ polgármestereinek, tanácsosainak sokkal határozottabban, magabiztosabban kellene fellépniük, ellenállniuk az ilyen jellegû nyomásgyakorlással szemben.
Mint ismeretes, a 22-es sürgôsségi kormányrendelet lehetôvé tette az anyanyelv használatát a helyi tanácsokban és a kétnyelvû helységnévtáblák kifüggesztését. A szélsôséges nacionalista erôk által gyakorolt nyomás következtében több helyen is eltávolították ezeket a táblákat, lefestették, felgyújtották, ellopták. A kormányrendelet körülbelül egy évig volt érvényben, majd hatályon kívül helyezték. A román alkotmány szerint visszamenô hatálya nincs semmiféle jogszabálynak, tehát az addig kitett táblák megmaradnak. — Úrdekes, hogy az ügyészség nem követeli annak a polgármesterek fizetésemelésérôl szóló rendelkezésnek a visszavonását is, amit szintén az inkriminált 22-es sürgôsségi kormányrendelet tartalmazott.
Tavaly a területrendezési és építkezési felügyelôség 1398 ellenôrzést végzett, 7694 rendellenességet tapasztalt, 4546 esetben tettek különféle intézkedéseket, ebbôl 178 esetben büntetéseket róttak ki, összesen 1152,9 millió lej értékben. Januárban hatvan ellenôrzés során 218 rendellenességet tapasztaltak, 130 ellenintézkedést foganatosítottak, hat esetben büntetést szabtak meg, összesen 59 millió lej értékben — tudtuk meg Viorel Lazãr fôfelügyelôtôl.
A felügyelôség fô tevékenységét az építkezések minôségi ellenôrzése képezi, csupán felkérésre foglalkoznak városrendezést érintô kérdésekkel. A mûvelôdésügyi minisztérium megkeresésére ellenôrzést végeztek a kolozsvári polgármesteri hivatalban. Megvizsgálták az építkezési engedélyek kibocsátásának, bizonyos építkezési munkálatok végrehajtásának törvényességét, valamint a polgármesteri hivatal ellenôrzô osztályának tevékenységét. Itt tizennégy esetben találtak rendellenességet, eddig hat ügyet sikerült lezárniuk. Lazãr fôfelügyelô többek között azt emelte ki, hogy a törvény értelmében az építkezési engedélyeket a polgármesternek kell aláírnia, ezzel szemben Kolozsváron ezeken az engedélyeken rendszeresen az alpolgármesterek aláírása szerepel.
Megállapították: jóllehet a mûvelôdésügyi, valamint a területrendezési és közmunkaügyi minisztérium nem hagyta jóvá, a polgármesteri hivatal ennek ellenére építkezési engedélyeket bocsátott ki a Béke téri Diákmûvelôdési Ház elé helyezett Octavian Goga és George Cosbuc szobrok, az Agârbiceanu-emléktábla, a Fôtérre tervezett Traianus-oszlopnak kiszemelt pontra helyezett kôdarab (a mûvelôdésügyiek által különben betontuskónak nevezett létesítmény) esetében. Az utóbbi esetben a fellebbviteli bíróság hatálytalanította a törvénytelenül kiadott építkezési engedélyt, így a kôdarabot annak kell elszállítania a Fôtérrôl, aki odahelyezte: a polgármesteri hivatalnak. Amennyiben ez 30 napon belül nem történik meg, hosszadalmas bírósági eljárás kezdôdik.
Az Emil Zola utca 2. szám alatti, a városi tanács tulajdonát képezô épület esetében manzárdosításra adtak engedélyt, ám a kedvezményezett Pocol Costicã — törvénytelenül — két szintet épített a történelmi emlékmûnek nyilvánított városrészben. Bár a polgármesteri hivatal ellenôrzô osztálya három ízben is kiszállt a helyszínre, csupán egyetlen büntetést szabott ki, ám a polgármesteri hivatal ezt is figyelmeztetésre enyhítette. Az ellenôrzô osztály vezetôjét, Minodora Friteát 2-tôl 4 millió lejig terjedô büntetéssel sújtják, az ügy törvénysértésnek minôsül, bíróságra kerül.
Az Emil Isac utca sarkán, a 25. szám alatt felépített Fast Food esetében sem az építkezési engedélynek megfelelôen jártak el. Avram Iuliu tulajdonos érdekében — Viorel Lazãr nyilatkozata szerint — nagyon sokan próbáltak közbenjárni, ám a törvénysértés miatt ez az ügy, ennek dacára bíróságra került. Az elsô tárgyalást február 8-ra tûzték ki.
Nem tartotta magát az építkezési engedélyben foglaltakhoz a bukaresti Monopoly Media kereskedelmi társaság sem, amely a két — pontos idôt és hômérsékletet is mutató — reklámtáblát elhelyezte a Széchenyi (Mihai Viteazul) téren, a történelmi emlékmûként védett városrészen. Az ügy kivizsgálása folyamatban van.
Az építkezési engedély kibocsátásakor az Unió (December 21.) utcán felépített Román–Török Bank sem rendelkezett a területrendezési és közmunkaügyi minisztérium engedélyével, ám ezt a létesítményt a minisztérium utólag jóváhagyta.
A Deák Ferenc (Eroilor) utca 24-26. szám alatti épület lerombolására kibocsátott engedélyt érvénytelennek minôsítették, a bürokrácia miatt azonban az érvénytelenítésig az épületet nagy részben lebontották. A Mûvelôdési Minisztériumnál Bartolomeu Anania ortodox egyházfô által is szorgalmazott templomépítésre sincs — egyelôre — engedély, ennek ellenére a szóban forgó területen a birtokbavétel óriási keresztje áll.
Engedély hiányában helyezték el a fôtéren a gödröket körülvevô kerítést is a tavaly. Az egyelôre ismeretlen tettes ellen, akirôl csak annyit tudni, hogy minden bizonnyal a polgármesteri hivatalból származik, büntetôeljárást indítanak.
A törvénytelenül kibocsátott építkezési engedélyeket hatálytalanító eljárás rendkívül hosszadalmas, a kihágásokat elkövetô polgármesteri hivatali személyekre kirótt büntetések pedig végül a köz zsebébôl kerülnek kifizetésre.
Csütörtökön a Legfelsôbb Bíróság úgy döntött, hogy csupán február 24-én hoz határozatot Vasile Sãlcudean prefektus fellebbezésérôl. Mint ismeretes, a Kolozs megyei fôügyész átirata következtében január 25-én a prefektus felfüggesztette Gheorghe Funar polgármestert. Ez utóbbi óvása következtében, január 26-án a közigazgatási bíróság február 15-ig felfüggesztette a prefektus rendeletét. Ezt követôen Vasile Sãlcudean óvást emelt a Legfelsôbb Bíróságon.
Csütörtökön 17 órára tervezték Bukarestben a sztrájkoló pedagógustársadalom által oly régen várt „mamuttárgyalást", amelynek során a kormány, a tanügyminisztérium, a gazdasági-pénzügyi koordinációs tanács, valamint a négy nagy tanügyi szakszervezet képviselôi végre egyeztethetik nézeteiket.
Aurel Cornea, az Országos Szabad Közoktatási Szakszervezet (FSLI) elnöke a tanácskozás elôtt a Szabadságnak elmondta, hogy bizonyos fokú derûlátással készül a tárgyalásra: reményei szerint a tanári alapfizetések ügyének (a sztrájkolók egyik fontos követelésének) megoldódása a legvalószínûbb.
Függetlenül attól, hogy milyen döntés születik a tárgyaláson, ma délelôttre összehívták Bukarestben a közoktatási szakszervezetek vidéki vezetôit. Megfigyelôk tudni vélték: a vidéki vezetôk Bukarestbe hívása általában valamilyen lényeges döntés elôfutára.
Lapzártakor a tanácskozás még javában tartott.
A hír, miszerint a Kolozs megyei tanfelügyelôség pert nyert a közoktatási szakszervezet Kolozs megyei fiókja ellen, nagy felháborodást keltett pedagóguskörökben, már csak azért is, mert ily módon a sztrájk idôszakára nem fognak fizetést kapni a tanárok.
Mivel az iskolai könyvelôk java része elkészítette már januárra a fizetési listát, úgy tûnik, egyelôre „kicselezhetô" a dolog — tudtuk meg az ügy kulisszatitkait jól ismerô személyektôl; a sztrájknapok levonását csak a megyei tanfelügyelôség átirata alapján lehet véghezvinni, és csak akkor, ha a szakszervezetek fellebbezését is elutasítja majd a bíróság — vélik. Mivel hét végén vagyunk, valószínûleg néhány napig el fog húzódni az ügy. A februári fizetéskiszámoláskor viszont — hacsak nem adnak helyt a szakszervezeti fellebbezésnek — elkerülhetetlennek látszik a sztrájknapok levonása.
Aurel Cornea, a közoktatási szakszervezet országos elnöke a következôket jegyezte meg az ítélettel kapcsolatban: — A Kolozs megyei jogtalannak ítélt sztrájk ügye tipikus esete annak, amikor egy szakszervezetnek „betömik a száját. Nem tudom milyen erkölcsi hitele van jogtalannak ítélni meg egy tanügyi sztrájkot annak a kormánynak, amely nem egyszer megszegte már a tanügyi szakszervezeteknek adott szavát.
A Kolozs megyei szakszervezet továbbra is kész kiállni igaza mellett: csütörtökre utcai tiltakozó megmozdulást terveznek.
A Kolozs megyei Tanfelügyelôség pénteken 12 órára sajtóértekezletet hirdetett. Minden valószínûség szerint itt fogják majd nyilvánosságra hozni a sztrájkfejleményeket. Az viszont biztosnak tûnik: mivel a tanügyi sztrájkot jogtalanná nyilvánították, hétfôn a tanárok kötelezô módon fel kell vegyék a munkát, azaz meg kell ejtsék az elsô félév utolsó szakaszának megfelelô kiértékeléseket, ellenôrzéseket.
Amennyiben a kormány nem hagyja jóvá a pénzügyi akalmazottak jogállásáról szóló jogszabályt, a kolozsvári pénzügyi alkalmazottak hétfôtôl sztrájkba lépnek. Amint azt Vasile Totoian szakszervezeti vezetôtôl megtudtuk, követeléseik között mindenekelôtt a bérek megemelése szerepel. A pénzügyi alkalmazottak 1 millió 100 ezer lejes átlagbért követelnek.
Szerdán állítólag (és a hagyomány szerint) közérdekû esemény ment végbe mérsékelt égövi tájainkon: kibújt barlangjából annak bundás lakója. Hogy hol mit látott, nem nehéz kitalálni. Felénk borús, árnyékmentes idôjárást és borús, gondoktól beárnyékolt embereket. Mivel medvénket csak az idôjárás érdekelte, ezért úgy döntött, nem vonul vissza szerény hajlékába. Szeretnénk hinni, hogy igaza lesz és a következô napok lehûlése után teljes ragyogásában ránk csillan az elôtavasz. Ellenkezô esetben csak annyit üzenhetünk tenyeres-talpasunknak, hogy a medvetáncoltatás a farsangi mûsor része.
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY: DOROTTYA címû mûvének megfilmesített változatát (Horváth Jenô rendezése) tekinthetik meg az érdeklôdôk a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítvány Gr. Mikó Imre Közkönyvtára rendezvényei keretében február 4-én, pénteken este 6 órakor az alapítvány székhelyén (Mikó/Clinicilor utca 18). Belépés ingyenes. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
A KÓS KÁROLY KULTURÁLIS EGYESÜLET FARSANGI BÁLT szervez a bánffyhunyadi Ravasz-házban, február 5-én, szombaton este nyolc órától. Mindenkit szeretettel látnak a kötelezô jelmezekben.
INFORMATIKAI VÁLTOZATÁBAN (2 számítógépes lemez) megjelent Románia importtarifáinak 2000-re szóló jegyzéke. Kapható a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara Exporttámogató Központjában (Horea út 3., 111-es szoba, tel.: 433-558, 433-557). A tavalyi ügyfelek árkedvezményt élveznek.
A KOLOZS MEGYEI POLGÁRI SZÖVETSÉG február 8-án, kedden, délután 5 órától kerekasztalt szervez a prefektúra kis üléstermében Erôszak az iskolában és a társadalomban címmel. Meghívottak a témában érintett hatóságok, civil szervezetek szakértôi.
— Miért növekedett meg 4%-kal az államfô népszerûsége?
— Mert 20%-kal csökkent az alkohol árába foglalt luxusadó.
Székelyföldön a legmagasabb kábeltelevízió bérleti díjat az udvarhelyiek és a csíkszeredaiak fizetik. Udvarhelyen és Csíkszeredában 69 ezer lej a kábeltévé-bérlet 22 csatornára, a környéken még Keresztúron ilyen magas az ára a bérletnek, ott 19 csatornáért havi 63 ezer lejt kell fizetniük az igénylôknek. A megkérdezett mûsorszolgáltatók közül Kézdivásárhelyen 58 ezer lej a bérlet 22 csatornáért, Sepsiszentgyörgyön pedig 50 ezer lej 29 csatornáért, Gyergyóban a Syntax cég 24 csatornáért 50 ezer lejes bérleti díjat számol, míg a szintén gyergyói Mecatex 30 ezer lejt 20 csatornáért.
A „Hosszú távú mozinézés" világrekordjaként ismerte el és jegyezte be a Guinness World Records hat magyar fiatal 1999. július 23–25. között teljesített 37 óra 25 perces mozizását — közölték a Mega Mozi Maraton szervezôi az MTI-vel.
A rekordállítási kísérletben öt fiatalember és egy hölgy vett részt, azonban a „végsôkig" három legény tudott talpon maradni — emlékeztetett Spielberger Judit a tavaly nyáron tartott mozimaratonra.
A legtovább Delényi Zoltán, Puska Tamás és Galla Krisztián bírta a filmnézést, ôk hárman a vetítés 39. órájának 50. percében vonultak ki a Lurdy-házban lévô multiplex mozi termébôl.
A rekordállítási kísérlet ideje alatt 20 filmet, köztük a Briliáns csapdát, Az ötödik elemet, az Armageddont, az Elveszett zsarut, a Taxit, a Kegyetlen játékokat, a Lesz ez még így se, és a Hetedik címû filmeket vetítették. A résztvevôk a Mega Mozi Maraton ideje alatt 25 pizzát, 8 termosz kávét, 85 zacskó pattogatott kukoricát és 400 liter üdítôt fogyasztottak el.
A szigorú Guinness-szabályzat elôírta egyebek mellett azt, hogy minden filmet teljes hosszúságában végig kellett nézni, és filmet ismételni nem lehetett. A vetítések között 5 perces szünetet tarthattak, illetve minden harmadik film után 15 percet pihenhettek a fiatalok.
Korlátozott számban ugyan, de Kolozsváron szerkesztôségünk apróhirdetéseket felvevô pénztáránál és az Apex Lap- és Könyvterjesztô Vállalat üzleteiben még kapható kiadványunk, melyben az ismeretterjesztô és szórakoztató olvasnivalók mellett 11 millió lejes összdíjazású keresztrejtvénypályázatunk is megtalálható. Ennek beküldési határideje: 2000. február 7.
Ha igyekszik, akár Ön is megnyerheti a fûnyírógépet, a porszívót, az ágynemûgarnitúrát, a tíz díj bármelyikét! Évkönyvünk ára mindössze 15 ezer lej.
Folytattuk körutunkat a kolozsvári magyar könyvkiadók háza táján. Az 1996 óta mûködô Komp-Press Kiadónál Kovács Zoltán projektvezetô ismerteti a tavaly kiadott könyvek jegyzékét. Heim András: Építem a rendet; Balogh Edgár: Számadásom (1956–1993); az Ariadné Könyvek sorozatban Balázs Sándor: Filozófiák és töprengések, valamint Kibédi Varga Áron: Noé könyvei. Most van a nyomdában Nagy György: Tanulmányok címû munkája. És ne feledkezzünk meg 1999 érdekességérôl, a Korunk angol nyelvû antológiájáról, mely Alternatives for Romania címmel látott napvilágot.
Általában elmondható, hogy igényes esszék, irodalmi mûvek kerülnek ki innen, és a mércét a jelenlegi kedvezôtlen piaci igények nyomán sem engedik alább. A legfôbb gondot ugyanaz képezi, mint bármely mai könyvkiadónál: a támogatottság idôszakossága vagy teljes hiánya. A Komp-Press Kiadó tavalyi kiadványait a Határon Túli Magyarok Hivatala, egy esetben pedig az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület támogatta. Az új könyvek bemutatása általában a Korunk szerkesztôségében történik, terjesztésük pedig Erdély-szerte különbözô vállalatokon keresztül valósul meg. Kolozsváron a Röser könyvesbolt, az Apex és a Cartimpex lap- és könyvterjesztô cégek forgalmazzák könyveiket, de az érdeklôdôk hozzá- juthatnak a kiadó székhelyén (Nagyszamos/Iasilor utca 14.) is.
2000-ben a Komp-Press Kiadó tervében a következôk szerepelnek. Nagy György: Erdély szellemi életérôl; Egyed Emese: Olvasó nappal, író éjjel; Orbány Gyöngyi: Határérértelmezések; Bíró Béla: Kossuth-paradoxon; Veress Károly: Kissebbségi létproblémák. Egyelôre ennyire futja.
Akinek van kidobni való száznegyvenezer leje (azóta már több), az váltson jegyet a Bethlen–Budapest között intrikázó Pannonia-Transzautóbusz-szállítási cég Budapestrôl–Kolozsvárra–Bethlenbe közlekedô autóbuszára. Ugyanis ez a cég különös húzásokkal takarítja-szerzi meg azt a kis plusz pénzt, amelyet aztán összejátszó személyzete, gondolom, nagyot röhögve a bepalizottakon, eloszt.
1999. december 18-án kislányom és a kolléganôje abban a szerencsében részesült, hogy Budapestrôl vakációra jövet ennél a cégnél váltott jegyet. Akkor még nem sejtették, hogy milyen kálváriában lesz részük. És nem sejtette az a negyven utas sem akik szintén haza szerettek volna utazni. A cég „fôfôje", miután beinkasszálta a húszezer lej híján hatmillió lejt, felszívódott, magára hagyva a sofôrt, aki ímmel-ámmal elindult Kolozsvár felé. Mivel Kolozsvár kissé messzire van Budapesttôl, egy tízperces út után a magyar fôváros határában, ahol már ritkán vannak házak, férehúzott és defektet jelentett. A negyven utas kiszállt, toporgott a hideg éjszakában, vágta az arcukat a havas szél, s már hat óra elmúlván türelmetlenkedtek, a semmit sem mozdító sofôrtôl kérdezôsködtek, aztán veszekedtek. A sofôr vonogatta a vállát: ô semmit sem tehet, a pénzt sem adhatja vissza senkinek, mert a fônöknél van, annak nem tudja a telefonszámát. Hát nem csodálatos ez a tájékozatlanság? Aztán, ahogy múlt az idô, egyesek megunták a hidegben, s alkalmival visszamentek Budapestre. A rátermettebbek szintén alkalmival továbbindultak a határ felé. Ha már veszve a pénzük, legalább valahogy hazajussanak. Utolsónak maradt az én 17 éves kislányom és a kolléganôje. Dermedten sírdogáltak a téli éjszakában, mígnem egy Erdélybe tartó autós észrevette ôket és hazahozta Kolozsvárra — ingyen. Ingyen, mert az útiköltséget odaadták Pannonia-Transzéknak. Gondolom, hogy a tíz perc alatt keresett hatmillió lejjel a zsebükben ezek a pannonia-gengszterek vállon veregették egymást a siker után. A helyzet iróniája, hogy miután kislányom itthon elmondta mindezt, rá három napra Árpástóra utaztamkor (falu Bethlen és Magyardécse között), egy décsei asszony hasonló kálváriáról panaszkodott, amely velük esett meg, a lányom esete utáni második napon.
Így kell keresni a pénzt uraim! Nem munkával, tisztességesen, hanem gengszterek módjára.
Január 15-én leutaztam Bethlenbe a cég székhelyére, a pénz visszaigénylése végett. Gondolván én, a naiv, hogy a jegyeket visszaváltják, úgy, ahogy minden tisztességes etikájú cég cselekedne. A fônök, a „pénzkezelô" fôgengszter, Füstös Loránd másképp ítélte meg a dolgot. Ô nem azért seperte be a milliókat, hogy visszaadja. Galléron fogott és kidobott a cég helyiségébôl. Mit tegyen ilyenkor a halandó?
Nyilvánosságra kell hozni a gazfickók tetteit, hogy legalább mások elkerülhessék a becsapást. Ez a helyes megoldás. Figyelmeztetni, ha utazni akarnak, válogassák meg a szállító céget, mert a Pannónia-Transz, bár szépen hangzó a neve, nem azt fedi, amit vélnénk róla.
És talán a magyar hatóságok is megteszik a megfelelô lépéseket!
Andrei Marga tanügyminiszter felkapta egykoron a reform zászlaját, és sarkantyú nélküli csizmájával (a történelem során a csatákban az ország zászlaját vivôk nem viselhették az esetleges hátráláshoz szükséges nógató-fenyítô eszközt) elszántan megindult az országos reform hadi országútján.
Túlzás volna azt írni, hogy Marga mögött lelkesen sorakozó tanügyi hadoszlop volt az egyetlen reformkatonai alakulat, amely megindult a csatába. Ott menetelt már Traian Bãsescu szállításügyi miniszter megrekcúmozott mezei serege, valamint Radu Berceanu ipari miniszter rosszul felszerelt seregének elôôrse is.
Ôk hárman indultak meg a reformcsata színhelyére. A többiek — mint ahogy az a történelemben szokott — valamilyen oknál fogva nem érkeztek meg a táborba.
A három bátor hadvezér közül Andrei Marga volt az egyetlen, akinek sajátos helyzete folytán nem volt semmiféle nógató-fenyítô eszköz a kezében, azaz a lábán. Nem zárhatta rá a munkásokra a gyárat, mint Berceanu, nem csaphatott olyan keményen a lovak közé, mint ahogy a rettegett Bãsescu tette. Margának csak a zászló maradt: ô ezzel tudott fenyíteni, büntetni, esetenként dicsérni.
Nem is lett volna semmi baj a tanárokkal, hiszen olyan csendesen, mint ôk, senki nem tiltakozott a bányászjárásokhoz szokott országban. A két évvel ezelôtt kirobbantott tanügyi sztrájk fô követelései például nemhogy teljesíthetetlenek, de egyenes reformszagúak voltak: a szakszervezetek tavalyelôtt októberben csak a tanügyet érintô törvények alkalmazását kérték. A két év alatt soha nem kérték a tanügyi szakszervezetek a Marga fejét, pedig tehették volna. Ne feledjük: Virgil Petrescu egykori tanügyminiszter ellen még a diákok is utcára vonultak! Marga tanügyi reformhadoszlopa körül akkor születtek meg az elsô gondok, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy az általános politikai és gazdasági fejetlenség közepette nemhogy igen nehéz csatát nyerni, de még azért is meg kell kínlódni, hogy a harcba szólítottakat... harcolni engedjék!
A közérthetetlen és idegen szavak köntösébe bújtatott tanügyi reform gondolata kb. egy évvel ezelôtt kezdett veszíteni vonzerejébôl: 1999 ôszén már aggódva állapították meg Kolozsváron a legszakavatottabbak, hogy csak a pedagógustársadalom mintegy 30 százaléka érti a Marga-féle tanügyi reform lényegét, és hogy vállalja is az ezzel járó többletmunkát. Mivel Kolozs megye azon megyék közé tartozik, amelyben a tanügyi reform iránt mindig is átlagon felüli volt a fogékonyság, joggal feltételezhetjük, hogy a regáti megyékben jóval kisebb ez az arány. Talán csak tíz–húsz százalék.
Andrei Marga nem keltette olyan politikus benyomását, aki nincs tisztában azzal, mi történik körülötte; nehéz azt hinni, hogy nem volt tudomása arról, hogy a tanügyi reform fogalma milyen hihetetlen iramban veszít értékébôl. (Maga Murvai László tanügyminisztériumi igazgató mondta egy kolozsvári pedagógiai fórumon néhány hónappal ezelôtt, hogy a tanügyi reform devalválódásának iramával csak a lej elértéktelenedése veheti fel a versenyt.)
Amikor kiderült, hogy Radu Vasile egykori miniszterelnöknek esze ágában sincs megvalósítani mindazt, amit a tavalyi általános tanügyi sztrájk félbehagyásának fejében ünnepélyes keretek között a tanügyi szakszervezeteknek megígért (lényegében azokról a követelésekrôl van szó, amiért a napokban is sztrájkolnak a tanárok), a tanügyi reformhadsereg megundorodott mindattól, amit kapcsolatba lehet hozni azzal a szóval, hogy reform.
Ekkor kellett volna Andrei Margának lemondania. Ekkor kellett volna szolidarizálnia a lovagiasságáról híres miniszternek a jogosan sztrájkoló pedagógusokkal, azaz a „tömeggel", amelyet oly könnyen sikerült meggyôznie arról, hogy a zászlóért, a reformzászlóért elsôsorban a jövô generációt pallérozó tanügyieknek kell kiállnia, megharcolnia.
Andrei Marga azonban nem mondott le: nem hadseregével volt szolidáris, hanem a kormánnyal; azzal a kormánnyal, amely ereje teljében is csak három hadvezért volt képes a reformcsatába indítani. Innen már csak egy lépés a kapkodás, az irány- és aránytévesztés: ki hitte volna például, hogy a központosításnak hadat üzenô tanügyminiszter arra utasítja (!) a megyei tanfelügyelôségeket, hogy pereljék be a közoktatási szakszervezeteket? (Az is igaz: az utolsó pillanatban olyan leirat érkezett a tanfelügyelôségek címére, amelyben lefújták az akciót. Több megyében viszont késôn érkezett meg az újabb „utasítás"...)
Így hát bármi is lesz a továbbiakban a tanügyminiszter sorsa, igen nehezen fogja „lemosni" magáról a perre — saját hadserege ellen — való felbujtás vádját.
Andrei Marga esetében ismét bebizonyosodott: lehet sarkantyú nélkül is zászlót vinni az élen. Hátra — a mögötted felsorakozókra — viszont figyelni kell.
Már csak azért is: a lemaradt tömeg hamar átalakulhat üldözôvé.
A második világégés nagyapámékat Brassóban találta. A Hosszú utcai Fûszer és csemege kiskereskedés a nagy gazdasági válság következtében csôdbe ment. A kuncsaftok, java része vasutas, hónapok óta nem kapott fizetést. Kevesen fizettek készpénzben, a „bevétel" a hitelkönyvbe került, sohasem törlesztett adósságként.
’40-ben a bécsi döntés kettészakította Erdélyt. Választhattál magyarnak maradni román földön, vagy menekülni magyar vidékek felé. Nagyapámék az utóbbit választották. Kis családi házukat elcserélték hasonlóval Kolozsváron. A román tulajdonos Brassóban látta az ígéret földjét.
Ekkor kezdôdött családunk kálváriája. A brassói házat bombatalálat érte. A három szobából egy maradt lakható, a kertben hatalmas bombatölcsér éktelenkedett. Hiába volt érvényes adásvételi szerzôdés, a károsult fejszével követelte vissza elcserélt házát. A ’44-es újabb változások a felperes malmára hajtották a vizet. Nagyapám nem bírta az állandó fenyegetést, törvényszéki meghurcoltatást a túlerôvel szemben — feladta a harcot. Az egyetlen segítség, apám, hatéves oroszországi számûzetését töltötte hadifogolyként.
Elsô gyermekkori emlékeim a kispiac környéki cigányfertályhoz fûzôdnek. A Piski híd mellett, az akkori kocsma udvarán kaptunk lakást. A cimbalom és a hegedû hangja, a biliárdgolyók csattogása hozzátartozott mindennapjaink hangulatához. Kicsi voltam még ahhoz, hogy részt vegyek a barna bôrû srácok hancurozásaiban. Mindennapos volt a sárkányeregetés, pinkázás, karikázás. Vágyakozva néztem a villanydróton fennakadt színes sárkányokat, hátha leesik valamelyik, s nekem is lesz egy. Nem olyan idôk jártak, hogy a vágyak beteljesüljenek. A szabóság — hiába hajtotta nagyapám a pedált naphosszat — keveset hozott a konyhára. Álmodni sem mertük, hogy új házat építhessünk. Hosszú évekbe tellett, míg tisztességes környezetben kaptunk állami kiutalást.
Az öregek azóta kihaltak. Nagyapám bérlôként, 150 lejes szociális segéllyel.
A vitatott ház most is áll, megszépülve, kitatarozva.
A fejszejog azóta is békés otthont biztosít a boldog leszármazottaknak.
Érdekes, mennyire felrázta a világ hivatalos közvéleményét az osztrák Szabadság Párt készülôdése a kormányzati szerepvállalásra. Azért különös, mert ennek a közvéleménynek a hangadói más esetekben meglehetôsen aluszékonyak. Nagyokat ásítottak, amikor Nagy-Jugoszláviában hatalomba iktatták Milosevicset, aki tízéves balkáni háborúját még most sem fejezte be. És nem fontolgattak szankciókat, amikor Meciar szorítónak alakította át a szlovák kormányt. A világ most sem hív haza nagyköveteket, amikor a szélsôjobbos Benes-törvények igazolására felsorakozik az egész mérsékelt szlovák politikai középmezôny.
Az osztrák Szabadság Párt az európai környezetéhez hasonlítva, ahol nem volna helye a szélsôségeseknek, piskóta. Az SZP olyasmiket bátorkodott lobogójára tûzni, hogy megvédi hattyús tavait a bevándorlóktól, miközben valahol Oroszországban ôshonos lakosság városait teszik az ostrom utáni Sztálingrádhoz hasonlatossá.
Az Ausztriával kapcsolatos túlfûtött aggodalom azért is furcsa, mert ez az ország a második világháború után bebizonyította, hogy szomszédaival nincs osztanivalója, máig megôrizte katonai függetlenségét (a dél-tiroli németek érdekében ugyan erélyesen és sikeresen fellépett, de csakis diplomáciai eszközöket vett igénybe). Továbbá Ausztria többé nem vetemedhetne agresszióra. A NATO bekerítette. Észak- és délkeleten még érintkezik ugyan olyan országokkal, ahol a szélsôségek felüthetik a fejüket, de ezek a kiskapuk bármikor lezárhatók néhány magyar–cseh vagy magyar–olasz elôôrsjárattal. És még továbbá: fejlett demokráciákban, amilyen Ausztria politikai rendszere, közismert jelenség a szélsôségek hangjának letompulása hatalomra jutás után. Választások idején vitorláikba fogják a lakossági elégedetlenség szelét, majd civilizált hangra váltanak át, mert ilyen a neveltetésük.
Ezzel szemben a kevésbé fejlett társadalmakban — hogy finoman fejezzük ki magunkat — ennek pontosan az ellenkezôje történik. Ezt mi a bôrünkön érezhetjük immár tíz éve. Miután a szélsôségesek bejutottak Románia kormányába, hangjuk felerôsödött, nyíltan, a sajtó össztüzével az ôshonos kisebbség ellen uszították a többségi lakosságot, hosszú idôre megakadályozva elemi emberi jogok érvényesítését. Érdekes, ugye, hogy amikor C. V. Tudor és Gh. Funar pártja kormánykoalíciós tárgyalásokba kezdett Iliescuékkal, Izrael nem fenyegetôzött bukaresti nagykövetségének bezárásával. És most sem célozgatnak amerikai szankciókra, amikor a jelenlegi román kormányzó pártok szétszakadásával megteremtôdik a táptalaj, a fertô szélsôbal és -jobb hatalmi felfutásához. Pedig a román szélsôséges hangok nekibátorodását már most érzékelhetné a világ. Például amikor az ôshonos nemzeti kisebbség történelmi egyházainak vezetôit a sátán ügynökeinek nevezik, a hivatalos világközvélemény, ha tényleg olyan finnyás lenne, felkaphatná a fejét.
Csak az a baj, hogy érzékenysége nagyon szelektív.
De éppen Románia esetében vajon miért olyan „türelmes"? A helsinki meghívás újabb humbug volt?
A társbérleti konyhában ebédeltek, hogy ne gyûljön meg az ételszag a szoba falai között. Vilma, a lány terített, lompos, gyanakvó, csöppet sem ôszinte teremtés, aki heteken át akkor is fehér veknit hozott az üzletbôl, ha volt barna, pedig a gyerekek azt szerették. Elcsent szalvétákat küldözgetett haza ajánlott levélben, szerette a színes holmit, csecsebecsét, de magára keveset adott. Csak azért nem küldték el, mert nem találtak mást helyette.
Egy ízben, amikor a tanárnô az iskolából jött, huzatos belvárosi kapu alatt talált rá, amint a bakájával enyelgett, háttal állva a gyerekkocsinak, és megfenyegette, hogy nemcsak elkergeti, de meg is pofozza; a férje azonban viszolyogva kerülte az efféle jeleneteket, elég volt neki a gyári átszervezés gondja; de ahhoz ragaszkodott, hogy legalább hét végeken együtt legyen a család, s ilyenkor szép asztalt terítsenek.
A gyerekek még kicsik voltak, de az ötesztendôs Erzsikét máris ellenségének tekintette a lány, mert tegezte és feleselgetett vele. Ha óvodából jövet elbámészkodott, rángatni kezdte a karjától, amíg sírva nem fakadt, s mihelyt hazaértek, igyekezett megetetni, hogy jó ideig ne legyen gondja rá, s még ki is léphessen az utcára...
Ma is így történt.
Szombat volt, de a férfi közölte, hogy egy órával késôbb kerül haza, és Vilma már döntött: megteríti ugyan az asztalt, ahogy a gazdája követeli, de Erzsikét azért is hamarabb megeteti, ha tetszik ez a kislánynak, ha nem, s ha késôbb kérdeznek valamit, azt feleli, hogy a gyerek éhes volt, kár lett volna megvárakoztatni...
Hófehér damasztabroszt terített az asztalra, középen elhelyezte a hatalmas rubinvörös virágvázát, szalvétákat hajtott össze, kanalat, villát törölt fényesre, s közben egy-egy sunyi pillantást vetett a kislányra, aki vidáman játszadozva készült az ebédhez. Késôbb azonban megállt a küszöbön, kételkedôn ágaskodva fölpillantott az asztalra, s hirtelen megérezte, hogy itt valami készül ellene: a lány neki nem terít!
Ekkor egymásra néztek. Vilma a sültestál alját törölgette, lassú mozdulatokkal, ajka némán mozgott, de a gyerek a tekintetébôl is megérezte, hogy magában beszélve is szidja, hogy nehéz pillanatok következnek. Mégis megvárta az elsô jelt, félénk lelke még reménykedett; de a lány már rá is kiáltott:
— Ne állj mint az öntött mutuj!... Tessék kezet mosni, egy-kettô, hogy etesselek meg!...
Erzsike ijedt önérzettel dobbantott:
— Nem etetsz meg, azért sem!... Együtt ebédelünk édesanyámmal meg édesapámmal!...
A lány beharapta alsó ajkát; ebben a pillanatban olyannak érezte kicsiny ellenfelét, mint a háziasszonyát, aki rátámadt cicázás közben a huzatos kapu alatt.
— Kezet mosni, ha mondom! — szólt fenyegetôn. — Mit gondolsz, kinek beszélek?!...
A gyerek hátrakapta a fejét, nehogy Vilma megragadhassa, de ahelyett, hogy elszaladt volna, furcsa módon bement a konyhába, és körbeszaladt az asztalnál.
— Egyedül nem, egyedül nem! — sipította eszelôsen. — Csak a szüleimmel és a kistestvéremmel!
A szolgálólánynak elfeketedett az arca; utánavetette magát, hogy elcsípje, és bevonszolja a fürdôszobába, de a kislány mint egy angolna kisiklott a kezébôl.
— Az istenfáját a kölykének! — szuszogta. — Mit képzelsz, úgy lesz, ahogy te akarod?!... Inkább megnyivasztalak!...
Ahogy lehajolva körbekergette, vállával lesodort egy porcelántányért, s most már valóban úgy érezte, meg tudná ölni ezt a „kis varasbékát", akinek a szeme sem áll jól... A sarokból felkapta a porszívógép mûanyag rúdját, és felé sújtott.
Erzsike most úgy menekült, mint a kicsiny, védtelen állatok, amikor megérzik a vérszagot; de elkékülve, könnyesen egyre csak azt sikította menekülés közben is:
— Édesapám azt mondta, a családi asztalt nem hagyja!... Nem!... Majd kapsz tôle!... Majd kapsz!...
Rémületében belekapaszkodott az abroszba, s a virágváza a tányérokkal, evôeszközökkel együtt a cementre zuhant, ô pedig az üvegcserepek tetejébe.
Késôbb, amikor az asszony rossz sejtésektôl gyötörve bejött, Vilma még mindig sunyi bûntudattal söpört, rendezgetett a konyhában; a kislány ott ült a díványon, arca véresre volt karcolva, de amint meglátta az anyját, a könnyein is átmosolygott:
— Ugye, édesanyám, azért is együtt ebédelünk?!...
A szociális osztály tevékenységérôl esett szó a januári tanácsülésen Aranyosgyéresen. A szociális segélyt kérvényezô 1189 személy közül 436 család kapott bizonyos pénzösszeget. A 259 egyszemélyes, 61 kétszemélyes, 50 háromszemélyes, 28 négyszemélyes, 16 ötszemélyes és 22 ötszemélyesnél népesebb család összesen 904 millió lej segélyben részesült. 117 születési segélykérésre 42 117 000 lejt, 111 sürgôsségi segélykérésre 43 150 000 lejt osztottak le. Állami segélyre 262, állami pótlékra 115 kérés érkezett, ezek sorsa felôl a megfelelô szakbizottság döntése várható, tudtuk meg Deák József tanácsostól.
A polgármesteri hivatal átvette a hetven szociális munkással mûködô szociális osztályt, tevékenységének koordinálására egyetlen új állást létesítettek. Eldöntötték továbbá, hogy — a gázfogyasztás elavult módszerrel történô mérése okozta nézeteltérések elkerülésére — gázórákkal szerelik fel a hôközpontokat. Januárban nem folytak be kellô mértékben az adók és illetékek, így a tanács — számlái rendezéséért és az alkalmazottak fizetéseinek kiosztásáért — megszavazta a biztonsági alap felhasználását, azzal a megjegyzéssel, hogy az alapot újralétesítik az adók befolyásakor.
5000 lejes négyzetméterenkénti áron megvásárolhatják az államtól azt a plusz területet, amellyel kiegészítették udvarukat-kertjüket egyes állampolgárok. Fôként a Laminoristilor, Fluturilor, Május 9. utcák lakóit érinti a rendelkezés, akiknek a telkük végében lévô terület hosszú ideig víz alatt állt. Mikor a víz elfolyt, a lakosok saját költségükre feltöltötték a területet, és használatba vették. A jogi helyzet tisztázása végett, a lakosok költségeit figyelembe véve döntött úgy a városi tanács, hogy eladja ezeket a területeket jelenlegi használóinak. A Sãptãmâna turdeanã tordai hetilap két oldalt ajánlott fel az aranyosgyéresi városházának. A városatyák úgy döntöttek, amikor közölnivalójuk van, élnek a lehetôséggel. Cserébe minden két oldalért 250 ezer lejt fizetnek.
Az elmúlt héten több kolozsvári körzetben és Magyarszarvaskenden is RMDSZ-közgyûlésre került sor. A Bulgária-telepi körzetben sokan gyûltek össze. Jelen volt Bitay Levente ügyvezetô elnök, Barazsuly Emil mezôgazdasági alelnök, valamint Takács Gyula megyei tanácsos. Koszta Ádám elnöki beszámolóját Karsay József pénzügyi jelentése követte. Ezután került sor választásra. Elnöknek újra Koszta Ádám kapott megbízatást, alelnök Karsay József és Vargyasi László lett. A megbeszélések során a földügyek megtárgyalására került sor. Rengeteg a gond a föld visszaigénylésével kapcsolatban. Fôleg a volt Palocsai-kerthez került földek sorsa érint több hóstáti gazdát. A kutatóállomás kereken 600 ha földet ad vissza a volt tulajdonosoknak, ám az egyáltalán nem mindegy, hogy hol fogják kimérni a földet. Mindenki azt szeretné, ha a saját földjére térhetne vissza. Hogy ez hánynak sikerül majd, még senki sem tudhatja. Elmondták, hogy mindenképpen szeretnék látni a térképet, ahol az illetékesek meghúzták már a vonalat, meddig terjed jövôre a kutatóállomás birtoka, s honnan kaphatnak földet a hóstátiak. E kérdésben a Megyei Kataszteri Hivatal igazgatójának, Petô Zsigmond mérnök segítségét kérik.
Felmerült továbbá két súlyos kérdés: Mi történik a gyümölcsössel, ami rövidesen visszakerül a gazdákhoz? Ki fogja majd szakszerûen elvégezni az ápolási munkálatokat, s ki veszi majd kezébe a fejszét s kivágja a gyümölcsfákat? Mi a lehetô legrosszabb: kik lesznek azok, akik sürgôsen eladják és pénzzé teszik az ôsi vagyont? Tudatosítani kellene végre az emberekben, hogy ha lehetséges, ne adják el földjüket. Ki vállalkozhat ma arra, hogy meggyôzze a földtulajdonosokat arról, hogy nem szabad a vagyont elpocsékolni, mert a földnek az értéke a jövôben nôni fog.
A Györgyfalvi negyedben is tisztújítási gyûlést tartottak az elmúlt héten. Elnöknek visszaválasztották Dücskô Andrást. A megyei szervezet részérôl jelen voltak: Kónya-Hamar Sándor képviselô, megyei elnök, Góger Ferenc és Bálint Kelemen Attila alelnökök, valamint Pálffy Zoltán megyei tanácsos.
A Tóközi szervezetben is megbeszélést tartottak, amin úgy döntöttek, hogy február 13-án tisztújító közgyûlést tartanak.
Nagy esemény volt az elmúlt hét végén Magyarszarvaskend községben, ahol újraszervezték az RMDSZ-t. Jelen voltak az esztényi, alsó- és felsôtöki gazdák is. A megyei választmányt Bitay Levente ügyvezetô elnök és Kállay Péter titkár képviselte. Elnöknek Sipos Róbertet választották, míg alelnök Sipos István és Tatár Béla lett. Az egybegyûltek úgy döntöttek: a helyi tanácsba legalább egy embert kell bejuttatni ezekbôl a kis magyar közösségekbôl is.
• Törvénytelenül Romániában tartózkodókat lepleztek le a napokban. A Junior Hotelban 10 lelei (Szatmár megye) személyt, valamint 7 kurd nemzetiségû török állampolgárt fedeztek fel. A kurdok elsôdleges úticélja Magyarország lett volna, onnan pedig tovább akartak menni nyugat felé. Ehhez egy román polgár nyújtott segítséget. Az alapos kikérdezés (hogyan kerültek ide?, hogyan kaptak vízumot?, kik segítettek?) eredményeként egyikükrôl, Zilfo Topyurekrôl kiderült, hogy immár egy éve tartózkodik illegálisan Romániában. Ôt átadták az útlevélhivatal megfelelô szakosztályának, a többieket pedig lakóhelyük felé irányították vissza.
• Sikkasztásért, csalásért, hamisításért, hamisított okirat tudatos felhasználásáért és a kereskedelmi társaságokat szabályozó törvény megszegéséért vizsgálják Zsigmond Dávid Józsefet, a Tipografia Eurocard Kft. társtulajdonosát és ügyintézôjét. A 42 esztendôs férfi tavaly több ízben is elszámolásra adott elôleget vett fel az Eurocardtól, ám a 2 milliárd 107 millió 326 ezer 445 lejt lakásépítésre és adósságainak törlesztésére használta fel. Az összeg fedezéseként pedig fiktív adásvételi szerzôdést készített, amelyben a lakást 1 milliárd 900 millió lejért eladja saját cégének (!). Zsigmondot február 1-jén vették ôrizetbe, majd 30 napos elôzetes letartóztatási parancsot bocsátottak ki ellene.
• Öngyilkos lett, felakasztotta magát a tordai Ioan Tarta. Az 59 éves nyugdíjas holttestét felboncolják.
Az utóbbi években minden tavasszal sok bajt okozott Szamosújvár határában a Szamos és a Füzesi-patak. A tavaly is több száz hektárt öntött el az ár, hatalmas kárt okozva. Ezt szeretnék a városgazdák megelôzni az idén. Az utóbbi napokban megnövekedett a víz szintje, különösen Szamosújvárnémeti környékén fenyeget az ár. A helyi tanács elhatározta, hogy vízvezetô sáncokat ásnak. Széplak környékén már hozzá is kezdtek a munkálatokhoz. Itt a talajvíz okoz kellemetlenséget a gazdáknak. Félnek a Füzesi-patak áradásától a Dés felé vezetô mûút menti lakók is, akik ezelôtt két évvel közel egy hétig harcoltak az árral.
Számos intézkedést foganatosítottak a szamosújvári városgazdák is. Az utcákon kitisztították a vízlevezetô sáncokat, és a csatornahálózatot is felülvizsgálták. Különösen a Kandia negyed családjai rettegnek az olvadástól: ôk minden évben víz alatt vannak. Az idén el akarják kerülni a kellemetlenséget, és mindenki eredeti módon oldotta meg a felgyûlt hómennyiség eltávolítását.
A prefektúra közleménye szerint sikerült átadni a közlekedésnek a 108C megyei utat Havasreketye és Doda Pilii között. Az egyetlen lezárt megyei út a 108-as, Gyálukáluluj és Fehér megye határa között.
A községi utak járhatóak. A köd miatt a szamosfalvi repülôtéren kisebb késések várhatók a járatok indulásában és érkezésében.
Az irodalom történetében elég gyakori jelenség, hogy egy alkotó, aki a maga korában rendkívüli sikert aratott, idôvel kiesik a köztudatból, s mûveit nemcsak a nagyközönség nem olvassa, de a kritika sem foglalkozik velük, legfennebb egy-egy évforduló kapcsán. Jósika Miklósról, az elsô élvezhetô magyar regény, az Abafi szerzôjérôl például manapság nagyon ritkán esik szó. Az átlagolvasó nem is tudja, hogy 1836. és 1848. között mekkora népszerûségnek örvendett, s hogy százhuszonhét kötetnyi regénye és novellája a XIX. század végéig a legkedveltebbek közé tartozott Jókai és Mikszáth munkái után.
Ha munkáit már nem is olvassák, Jósika neve, legalábbis itt, Erdélyben, nem merült feledésbe. Az író szülôvárosában, Tordán egy olyan mûvelôdési kör viseli a nevét, amelynek elsôrendû célja a városban és annak környékén élô magyarság anyanyelvû kultúrájának fejlesztése. S ugyancsak tordai születésû Körtvélyessyné Geréb Júlia, akinek köszönhetôen az elmúlt év végén Jósika-emléktáblát avattak Brüsszelben.
Valószínûleg sokan nem tudják, mi köze van az írónak a belga fôvároshoz. Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején vállalt tevékenysége miatt (országgyûlési képviselô volt, a Honvédelmi Bizottmány tagja, a kormány lapjának szerkesztôje stb.) a világosi fegyverletétel után menekülnie kellett. Második feleségével, báró Podmaniczky Júliával hagyta el az országot, és különféle viszontagságok után Brüsszelben telepedett le. Itt élt 1850. és 1864. között, s itt alkotta meg életmûvének mintegy kétharmadát. Szoros kapcsolatban állt az emigráció kiemelkedô személyiségeivel, mindenekelôtt Kossuth Lajossal, aki megbízta a magyar emigránsok központi sajtóirodájának vezetésével.
Jósikáék a Saint-Josse-ten-Noode városnegyedben béreltek lakást, a Rue S. Alphonse 53. szám alatt. 1862-ben házat vásároltak ugyanabban a negyedben, a Rue de la Commune 25. szám alatt, s mielôtt beköltöztek volna, a meglevô emelet fölé még egyet építtettek. Az utóbbi épület egy része ma is a Jósikáék idejébôl való; 1979. óta a Belgiumban élô flamandok tulajdonát képezi, s a „Gemeenschapscentrum Ten-Noey" flamand baráti kör székháza.
Körtvélyessyné Geréb Júlia, az ó-tordai református templom egykori lelkészének leánya Budapesten él, és végzettsége szerint külkereskedelmi üzletkötô. Magyarországon szembesült azzal, hogy Jósika neve milyen kevéssé ismert. Úgy érezte, tennie kellene valamit az áldatlan helyzet megváltoztatásáért. Miközben ennek mikéntjén töprengett, 1996-ban végigkövette az MTV 1 csatornáján Katona Tamás és Ráday Mihály sorozatát az 1848-as eseményekrôl. Az emigráció történetének dokumentálása végett a riporterek Brüsszelben is jártak, és Körtvélyessynének feltûnt, hogy Jósika másfél évtizedes ottlétére semmi tárgyi emlék nem utal, jóllehet két házat is emléktábla illetne meg. Intézményi támogatás nélkül, egymagában kezdte el tervének kivitelezését: az emléktábla elkészíttetéséhez szükséges anyagi alap megszerzésére levélben kereste föl Tordáról elszármazott és a világ különbözô részein élô honfitársait. Nem kedvetlenítette el az sem, hogy csak néhányan válaszoltak a felhívásra. Sikerült megnyernie az ügynek az anyaország határain kívüli magyar kultúrát támogató Kárpát–Alpok Alapítványt, s így intézményes keretek között folytathatta a szervezô munkát.
Az elsô adományozó Petró Attila gávavencsellôi kôfaragó mester volt, aki két márványtáblát ajánlott föl. Kettôt, mivel az egyikre késôbb a Jósikát ábrázoló bronzplakett és a magyar emlékszöveg, a másikra francia és flamand nyelvû felirat került. Veres Gyula Alpár uzoni származású, Tokajban élô szobrászmûvész készítette el adományként Jósika bronz dombormû portréját. Hosszas utánajárás és sok akadály (elsôsorban az ügy iránti közömbösség) legyôzése után, 1999. november 23-án került sor Jósika és felesége emléktáblájának leleplezésére a brüsszeli Rue de la Commune 25. szám alatti épület kapualjában. A fekete erezetû sötétzöld argentin márványtáblán óarany betûkkel a következôket írja: „Ez a ház a híres magyar regényíró és hazafi báró Jósika Miklós és felesége, báró Podmaniczky Júlia írónô tulajdona volt. Saint-Josse-ban éltek és alkottak 1850-tôl 1864-ig. Az emléktáblát közadakozásból állította a Kárpát–Alpok Alapítvány és az Europalia ’99 Hungária Kormánybiztosi Iroda." A táblaavatásra ünnepélyes keretek közt került sor, Magyarország brüsszeli nagykövetének, a Ten-Noey flamand baráti kör elnökségének, Saint-Josse polgármesterének, az Europalia ’99 Hungária Kormánybiztosi Iroda és a Kárpát–Alpok Alapítvány képviselôinek jelenlétében.
Az emléktábla jelentôsége rendkívül nagy a Belgiumban élô magyarok számára, ugyanis ez az egyetlen olyan hely, amelyet ezentúl megkoszorúzhatnak a magyar nemzeti ünnepeken. Így nemcsak Jósika Miklós emléke elôtt róhatják le tiszteletüket, hanem ugyanakkor nemzeti összetartozásuk tudatát is erôsíthetik.
1999 novemberében jelent meg a Széphalom Könyvmûhely gondozásában és Szajbély Mihály szerkesztésében a háromnyelvû (magyar, flamand, francia) Jósika Miklós Emlékkönyv is. A kiadvány lényegében nemcsak az írónak állít emléket, hanem feleségének is, aki követte az emigrációba, s megosztotta vele az „idegen, de szabad hazában" fájdalmát. Mindennapjaikról, örömeikrôl és gondjaikról, az emigráns magyarok életérôl, a brüsszeli divatról stb. értesülhet az olvasó ebbôl a könyvbôl, s megismerheti a Jósika és a Podmaniczky család történetét.
Erdélyben legutóbb 1994-ben, születésének 200. évfordulóján emlékeztünk meg Jósikáról. Akkor szomorúan tapasztalhattuk, hogy a Házsongárdi temetôben az író és felesége síremléke, valamint a Jósika család kriptája nagyon megrongálódott, s azóta tovább romlott állapotuk. Legjobb reményeink szerint ezeket restaurálni fogják még ez év tavaszán, s májusban, a Jósika Miklós Emlékkönyv kolozsvári bemutatóján már a felújított sírra helyezhetjük a tisztelet koszorúit. Ugyanakkor Jósika volt iskolájának, a Báthory István Líceumnak tanulói is irodalmi vetélkedôt rendeznek, ahol összemérik tudásukat az író munkásságáról.
Az Abafi szerzôje irodalomtörténetünk része — akár olvassuk, akár nem. De ennél jóval több: az irodalomkutatók az 1970-es évek óta meggyôzôdéssel állítják, hogy Jósika levelezése és Emlékirata — regényeitôl eltérôen — a XX. század végén is izgalmas, élvezetes, modern olvasmány.
Úgy tûnik, szerdára virradóan valóban betömték a Nagybánya melletti Zazár falu határában található derítô gátját, s ennek nyomán sikerült megállítani további szennyezô anyagoknak a Lápos és onnan a Szamos folyóba történô jutását. A környezetvédelmi katasztrófát okozó nagybányai Aurul bányaipari vállalatnak Máramaros megye hatóságai bevonták a mûködési engedélyét.
A hirtelen hóolvadás és az esôzések miatt vasárnapról hétfôre virradóan a román–ausztrál vegyes vállalatként mûködô Aurul cég zazári derítôjének gátja egy 25 méteres szakaszon átszakadt. A derítôbôl szerda hajnalig összesen százezer köbméternél is nagyobb mennyiségû — ciánionokkal és nehézfém-vegyületekkel súlyosan szennyezett — víz került a Zazár és Nagybozinta falvak közötti földekre, majd onnan a Láposon keresztül a Szamosba. A két folyóban a lakosok több helyen is haltetemeket láttak. Ebbôl a szakemberek arra következtettek, hogy a Szamos egy idôre „meghalt".
A gátat keddrôl szerdára virradóan — a Máramarosi Környezetvédelmi Felügyelôség igazgatója, Ioan Gherghes szerint fél kettôkor — sikerült betömni. A derítôbôl tehát több szennyezett víz nem jutott ki, s ennek köszönhetôen a Láposon és a Szamoson a szennyezettség számottevôen csökkent.
A Máramaros megyei környezetvédelmi felügyelôség szerint a Szamos vizének ciántartalma a kedden délben mért literenkénti 7,8 milligrammról szerdán reggelre literenkénti 0,2 milligrammra, délelôttre pedig 0,062 milligrammra mérséklôdött. A szennyezôdés a Szamoson átfolyt Magyarországra, várhatóan csütörtökön már a Tiszát is elérte, s elképzelhetô módon szombaton jut el Szolnok térségébe. A magyar vízügyi hatóságok másodfokú környezetvédelmi riadót rendeltek el.
A kárt okozó Aurul vállalat a szerdai nap folyamán hidrotechnikai és vízügyi szakemberekkel vizsgáltatta meg a gátat. Ezek a gát biztonságosságának mielôbbi vizsgálatát szorgalmazták, s azt, hogy legalább hetente kétszer ellenôrizzék a talaj és a talajvíz szennyezettségét.
Székely Gyula, a Máramarosi Vízügyi Hivatal igazgatója úgy nyilatkozott az MTI-nek, hogy nem várható további környezetszennyezés. A szakemberek mostanáig nem tudták pontosan megállapítani a gátszakadás okát. Székely szerint feltehetôen a hirtelen hóolvadás okozta a bajt.
Az Aurul vezetôi kedden és szerdán is mindennemû nyilatkozat elôl elzárkóztak. Ennek egyik lehetséges magyarázata az, hogy a cég ellen a környék lakosai már tavaly is többször panaszt tettek, s az Aurul ellen több bírósági eljárás folyik.
A nagybányai vállalat régi arany- és ezüstbányák meddôibôl ciánvegyületeken alapuló technológiával vonja ki a nemes fémeket. A cég ellen a helyi lakosok tavaly már több esetben feljelentést tettek. A legutóbbit októberben, amikor a nagybozintai és a zazári derítôkbôl kiszivárgott mérgezett víztôl háziállataik elpusztultak, és termôföldjeik szennyezetté váltak.
Az 1995-ben elfogadott romániai környezetvédelmi jogszabály szigorú elôírásai miatt az Aurul tavaly nem kapta meg a környezetvédelmi mûködési engedélyt, s bizonyos feltételek mellett azt csak idén január 20-án állították ki számára. Egy évre szólóan, s miután a cég vezetôi vállalták: a megismétlôdô szennyezôdések okait megfelelô intézkedésekkel megszüntetik.
A Szamosból a Tiszába jutott ciánszennyezôdést felhígítja a folyó vize, így a szakemberek a korábbiaknál kisebb, 5–10 milligrammos mérgezô koncentrátumú méréseredményre számítanak — közölte Szôke Sándor, a magyarországi Felsô-Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelôség igazgatója.
A magyar szakemberek számítása szerint a Szamosból vett vízminták mikroszkópos vizsgálata egyértelmûen utal arra, hogy a folyó teljes szabolcsi szakaszán a ciánvegyület kipusztította az élôvilágot. A Szamos torkolata alatt, a Vásárosnaménynál vett tiszai vízminta ugyancsak azt mutatja, hogy jelentôsen romlott az élôvilág állapota. A Szamoson a halpusztulást már az olcsvaapáti torkolati szakaszon is észlelik, sok elpusztult kecsege és dévérkeszeg látható a jég alatt.
Rengeteg a haltetem a Szamos csengeri szakaszán — mondta Apáti György, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kisváros polgármestere csütörtökön az MTI-nek. Az önkormányzati vezetô tájékoztatása szerint egyelôre még meg sem tudják becsülni az elpusztult halak mennyiségét, mert a folyó vízét jég borítja. Így csak a parti részeken, illetve az átlátszóbb jégtáblák alatt látottak alapján feltételezik, hogy igen jelentôs a kár. A polgármester közölte: a lakosságot folyamatosan figyelmeztetik arra, hogy a haltetemekkel a háziállatokat se etessék. Az önkormányzat egyébként Budapestrôl kért és kapott hangosító berendezést ahhoz, hogy állandóan figyelmeztethesse a lakosságot a fokozott veszélyre.
Eddig kizárólag a környezetvédelmi igazgatóság hatáskörébe tartozott a környezetvédelmi engedélyek kibocsátása különbözô nagyobb érdekeltségû építkezések esetében. Két hét óta ez a környezetvédelmi igazgatóság mellett mûködô külön bizottság hatáskörébe tartozik, amelyben részt vesznek a megyei prefektúra, a tûzoltóság, a vízügyi igazgatóság, a kataszteri hivatal, az erdészet szakemberei, illetve az érintett helységek polgármesterei. A bizottság véleményezi a kéréseket, és konszenzusos szavazással eldönti, hogy megadja-e az engedélyt vagy sem.
Tegnap a Prefektúra kistermében került sor az említett bizottság második ülésére, amelyen egy újabb Monostor negyedi strand, a Csatorna és Vízszolgáltató Vállalat, a Terapia, illetve a bonchidai disznóhizlalda ügyében döntöttek.
Buchwald Péter alprefektus szerint, aki maga is tagja a bizottságnak, engedélyezték, hogy a városi tanács strandot építsen a Monostor negyedben, amennyiben a környéken lakók is beleegyezésüket adják. Az alprefektus elmondta: a lakosság elsôsorban az uszodában, a strandon és a mellette felépülô jégpályán a megengedettnél nagyobb hangerôvel dübörgô zene ellen emelhetne kifogásokat. Ez azonban könnyen megoldható, amennyiben a két-három nagy hangfal helyett több kisebb mikrofonnal látják el a környéket.
A Csatorna és Vízszolgáltató Vállalat esetében bizonyos kutak felújítása felôl döntöttek, amelyek a Szamos bal partján a város vizellátását hivatottak megoldani. Újabb beruházásokra azért van szükség, mert a kutak nagy része be van szakadva, másoknak meg a vize nem megfelelô.
Az egyik legfontosabb kérdés a Terapia volt. A vállalat környezetvédelmi engedély nélkül mûködik, az általa kibocsátott szennyvíz szennyezettségi foka meghaladja a megengedett határokat. Ahhoz azonban, hogy ezt a problémát orvosolni tudja, a vállalatnak igen nagy beruházásokat kellene eszközölnie, emiatt egyelôre inkább kifizeti a környezetvédelmi elôírások áthágásáért kirótt büntetéseket. A jelenlegi döntés értelmében a Terapia Rt.-nek legkésôbb május elsejéig fel kell mutatnia egy szerzôdést egy olyan céggel, amelyik vállalja a Terapia új, a törvényes elôírásoknak megfelelô ülepítômedencéjének a kivitelezését.
Végül, de nem utolsósorban a bonchidai disznóhizlalda ügyében döntöttek. Ennek a vállalatnak március elsejéig kell bemutatnia egy modern szennyvíztisztító felépítésének a tervét.
Országos szinten 18 500 lakáskérést elemeztek az Országos Lakásépítési Ügynökség szakemberei és megbízottai, 16 200 esetben kiadták a fizetôképességi igazolást. Az ország tíz városában — Bukarestben, Konstancán, Kolozsváron, Temesváron, Ploiesti-en, Krajován, Nagyszebenben, Nagyváradon, Brassóban és Jászvásáron — kerül sor lakásépítésre az Országos Lakásügynökség támogatásával. Erre az évre 114,3 miiliárd lej áll az ügynökség rendelkezésére.
Kolozs megyében kétezer kérvényezô fordult az Országos Lakásépítési Ügynökséghez lakásépítésre, -vásárlásra vagy -kiegészítésre nyújtandó kedvezményes hitelért. A Román Kereskedelmi Bank eddig négyszáz kérvényezônek küldött meghívót a fizetôképesség ellenôrzésére. Hatvanegy kérvény minden szelekciós kritériumnak eleget tett, hitelre ajánlott. Két területet utalt ki a városi tanács lakásépítésre Kolozsváron: a Rákóczi negyedi Rarãu utca 17–19., valamint a Dorobantilor utca 130. szám alatt, összesen 4530 négyzetméternyi alapterületen, tájékoztatott Viorel Lazãr, a Kolozs megyei Területrendezési és Építkezési Felügyelôség fôfelügyelôje. A két területen kilencven lakás építését tervezik. Elsôként a jogilag tisztázott helyzetû Dorobantilor utcai telken kezdenék az építkezést, 54 lakrésszel. Jelenleg a lakásügynökség, a Területrendezési és Közmunkaügyi Minisztérium, valamint a pénzügyminisztérium képviselôi az építkezési cégek január 27-én beadott ajánlatait vizsgálják, majd a legelônyösebbeknek ítélt ajánlatok liciten vesznek részt. Az ajánlatok elôzetes vizsgálata várhatóan a jövô héten ér véget.
Az érvényben levô rendelkezések értelmében az Állami Vagyonalap (FPS) birtokában levô részvények privatizálása, eladása közvetlenül, a tôkepiacon is megtörténhet. Ezt a mûveletet kötelezô módon egy brókercég bonyolítja le. A részvények tôkepiacon történô eladása felélénkíti a piacot és megadja a befektetôknek azt a lehetôséget, hogy a piac által diktált áron vehessék meg a részvényeket. Ugyanakkor ez esetben a brókercégek felelnek a vevôk felkutatásáért is.
Mind ez idáig azonban nem sok ilyen jellegû privatizációt hajtottak végre, azok közül is az elsôt Kolozsváron. Az állami tulajdonú részvények közül eddig a tordai Elektrokerámiát adták el a Bukaresti Értéktôzsdén. A RASDAQ elektronikus piacon ugyanezzel a módszerrel privatizálták a kolozsvári Tervezôintézetet és a dési Somes Turism Rt.-t.
A Textila Romatot a legjobb végrehajtással adták el a RASDAQ-on. A vállalatok privatizációja nyílt árverés útján történt. A kolozsvári Omniconstruct Rt. és a Tramar Rt. esetében vételi ajánlatok is érkeztek a nyílt vásárlási ajánlatra. A Flacãra megmaradt részvényeit szintén a RASDAQ-on adták el.
Ugyancsak a tôkepiacon privatizálták az Elmet, a kolozstófalui (Tãuti) Avicola Service, a Sput, a Grup 4 Instalatii és a Tehnomag vállalatokat.
Az Elmet vállalat privatizálása holland licitálási módszerrel az Arca Invest közvetítésével történik 2000. január 24–február 18. között. Egy részvény kezdeti ára 25 000 lej. A legkisebb ár, amennyiért még eladható egy részvény, 3500 lej. A kolozsvári FPS a továbbiakban elektronikus licitáció útján szándékszik privatizálni a Panegrano, az Alianta Huedin, a TCM, az Izocer, a Somtrans, a Constructii Titan, a Carpimez és a Comat vállalatokat. A licitációkat a RASDAQ-on keresztül hajtják végre. A tordai Izocer részvényeit szerdán árverezték.
Létrehozása után több mint fél évvel még mindig csak papíron létezik a magyarországi Ikarus és a brassói Roman teherautógyár autóbusz-összeszerelô vegyes vállalata, az Ikarus–Roman SA. Hazai magyar sajtóértesülések szerint a vegyes vállalat tevékenységét az Ikarus szünetelteti.
A két vállalat tavaly április végén jelentette be, hogy vegyes vállalatot hozott létre Ikarus autóbuszok hazai összeszerelésére, akkor a társaság alapító okirata is aláírásra került. Az Ikarusé lett a társaság részvényeinek 51 százaléka. A brassói üzemnek 1999 második felében már félszáz buszt kellett volna összeszerelnie.
A magyar buszgyártót idôközben az olasz–francia érdekeltségû Iris Bus vásárolta meg, s a magyar vállalat átvétele nem megy zökkenômentesen — írta a Brassói Lapok, amely szerint a rendkívül nehéz helyzetben lévô brassói teherautógyár bízik abban, hogy a közös részvénytársaság életben marad, és ebben az évben elkészül az elsô brassói Ikarus autóbusz.
Az ország rövid távú gazdasági céljai között szerepel az infláció ütemének visszafogása és a költségvetési hiány lefaragása — jelentette ki szerdán Mugur Isãrescu miniszterelnök.
A kormányfô azt mondta, hogy idén az infláció ütemét 27 százalékra mérséklik. Jövôre 18 százalék, 2002-re pedig 12 százalék a cél. Isãrescu szerint ezzel a fokozatosan csökkenô tendenciával elérhetô, hogy 2003-ban már egyszámjegyû legyen az infláció.
Tavaly az éves hazai infláció 54,8 százalék volt, az azt megelôzô évben pedig 40,6 százalék.
Kedd után szerdán is emelkedett a kôolaj világpiaci ára. Ezzel kapcsolatban aggodalmát fejezte ki az amerikai kormányszóvivô.
Londonban az irányadónak számító északi-tengeri kôolaj hordónkénti ára hétfôn 25,97 dollár, kedden 26,23 dollár volt. Szerdán az ár 26,73 dollárra nôtt, alig elmaradva a január 21-én elért 27,11 dolláros szinttôl, ami kilencéves csúcs volt. Idén eddig a Brent olaj átlagára 25,27 dollár volt, jóval meghaladva a tavalyi 18,03 dolláros átlagos árszintet.
Kedden a kuvaiti olajügyi miniszternek egy kijelentése váltotta ki a nyersanyag drágulását: szerinte a Kôolajexportáló Országok Szervezete (OPEC) azt szeretné, ha a kôolaj idei átlagára azonos lenne a mostani árhoz. Szakértôk szerint elképzelhetô, hogy a kôolaj ára mérsékelten tovább erôsödik, de a 30 dolláros árat minden valószínûség szerint nem éri el.
Joe Lockhart, a Fehér Ház szóvivôje szerdán kijelentette, hogy a Clinton-kormányzatot aggasztja a kôolaj áremelkedése, de egyelôre nem döntött arról, hogy hozzányúl-e a stratégiai olajtartalékokhoz, az SPR-hoz.
Az SPR-t a hetvenes években hozták létre az Egyesült Államokban. A tartalék jelenleg 567 millió hordó olaj.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (átlagos ár) |
9170/9260 |
18 330/18 430 |
|
Agrárbank |
9050/9240 |
18 300/18 490 |
|
Bukarest Bank |
9130/9240 |
18 400/18 500 |
|
Román Nemzeti Bank |
9216 |
18 519 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 71/73,5, a márka 9000/9200, a dollár pedig 18 250/18 400 lejbe került.
Ma reggel a Macrogoup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9170/9260, az amerikai dollár 18 330/18 430, az olasz líra 9,17/9,45, az osztrák schilling 1300/1340 lejbe kerül.
Radu Vasile és csoportja tegnap Brassóban belépett a Cornel Brahas elnöklete alatt álló Román Jobboldali Pártba. A brassói Traktorgyár klubtermében tartott tanácskozáson mintegy hatszáz személy vett részt. A szélsôjobboldali nézeteket valló Brahas a párt brassói fórumán bejelentette: alakulata Román Néppártra változtatja nevét. A párt elnökévé Radu Vasilét, ügyvezetô elnökké pedig Sorin Lepsát választották.
Brahas kijelentette: pártjának és a parasztpártból kivált "brassói csoportnak" az életében jelentôs változást jelent a brassói fórum. A fórum résztvevôi nem csupán a párt nevét, de jelvényét is megváltoztatták. Radu Vasile ugyanakkor bejelentette, hogy a néppárt elsô kongresszusára március 15-ig sor kerül.
A néppárti csoport megalakulását Victor Ciorbea "nagy diverziónak" minôsítette. Úgy vélte, a csoport kiválásával a parasztpárt "egy csoport korrumpálttól szabadult meg".
Az aradi rendôrség vizsgálatot kezdett a városban tavaly október 6-án elkövetett magyarellenes provokáció ügyében.
Az aradi vértanú tábornokok kivégzésének 150. évfordulójára emlékezô ünnepségeket durva provokációval igyekezett megzavarni egy körülbelül száz fôbôl álló csoport.
A csoport engedély nélkül tüntetett a magyarok ellen a városban. Az RMDSZ Arad-megyei szervezete nem sokkal a történtek után feljelentést tett ismeretlen tettesek ellen a megemlékezések megzavarása miatt. Az RMDSZ fényképeket, videófelvételeket is átadott a rendôrségnek.
Az aradi rendôrség ezek alapján megkezdte a rendzavarók azonosítását. Az RTDP és a Nagy-Románia Pártnak több tagját hallgatták már ki. Valamennyien ártatlanságukat hangsúlyozták.
Az Egyesült Államok és Románia közötti stratégiai partnerség erôsítésérôl tárgyalt csütörtökön Bukarestben Thomas Pickering amerikai külügyminiszter-helyettes.
A tárgyalásokon megfogalmazták a stratégiai együttmûködés gazdasági, katonai prioritásait, s kijelölték a legfontosabb célokat a regionális biztonság, valamint a nem hagyományos kockázatok területén.
Az EÁ segíteni fogja Romániát a reform megvalósításában, a makrogazdasági stabilitás megteremtésében és a gazdasági fejlôdés elérésében. Az amerikai kormány külön támogatást nyújt a társadalombiztosítási, gyermekvédelmi programokhoz, a nyugdíjrendszer reformjához.
Washington támogatja Románia erôfeszítéseit a NATO-tagság eléréséért, és szorosan együttmûködik Bukaresttel, amikor Románia látja el az EBESZ soros elnöki tisztét. Ugyancsak támogatja a tavaly elfogadott román haderôreform végrehajtását.
Románia egyértelmûen az európai integrációt választotta, de addig nem lesz valóban európai ország, amíg veszteséget és inflációt termelô, rosszul mûködô gazdaságot dédelget és túlméretezett bürokráciát tart fenn — hangsúlyozta Mugur Isãrescu kormányfô.
A kormány csütörtöki ülésén döntött az ország középtávú gazdasági stratégiájáról és az idei költségvetés tervezetérôl. Mugur Isãrescu miniszterelnök a kormányülés elôtt ismertette a 2000–2004-re szóló középtávú stratégiát, amelynek a 2008–2010-ig tartó gazdaságfejlesztési programot kell megalapoznia.
A kormányfô hangsúlyozta: a középtávú stratégia elfogadása elengedhetetlen ahhoz, hogy Románia megkezdje a csatlakozási tárgyalásokat az Európai Unióval, de ez a stratégia az ország létérdeke is. — Semmi esély arra, hogy továbbra is az égbôl várjuk a gazdasági csodát, sem az amerikaiak, sem az európaiak nem fogják azt ejtôernyôvel ledobni nekünk — mondta.
Isãrescu szerint a gazdasági növekedés egyik legnagyobb akadálya az infláció. Terve szerint komoly erôfeszítéssel gyorsan leszorítják az inflációt: 2000-ben 27 százalékra, 2002-ben 18 százalékra, 2003-ban 12 százalékra, majd 2004-ben az infláció egyszámjegyû lesz.
Romániának szigorú pénzügyi fegyelmet kell megvalósítania mind az állami, mind a magánszektorban, korrekt munkabéreket kell fizetnie és vonzó üzleti környezetet kell teremtenie. Ilyen körülmények között lehet biztosan számítani jelentôs külföldi, elsôsorban európaiforrásokra, amelyek hatékony felhasználása lehetôvé teszi majd, hogy a gazdasági növekedés évi üteme 6–7 százalék legyen. Jelenleg az átlagbér havi 1,7 millió lej, ami 82 dollárnak felel meg.
Isãrescu kijelentette, hogy az egy fôre jutó GDP a jelenlegi 3500 dollárról az évtized végére 10 ezer dollárra növekszik.
A miniszterelnök figyelmeztetett arra, hogy ma már egyáltalán nem létezik az a világ, amelyet a hazai gazdaság 70-es 80-as évekbeli extenzív fejlesztésekor figyelembe vettek. A mezôgazdaságban, a kohászatban, a nehéziparban, a vegyiparban olyan döntéseket kell hozni, amelyeknek súlyos szociális hatásuk lesz, de ezeket a döntéseket nem lehet elhalasztani. Egyes iparágakról le kell mondani. Ez csökkenteni fogja a költségvetés terhét — Románia nem engedhet meg magának nagyobb költségvetési hiányt, mint a GDP 3 százaléka, mondta Isãrescu, ami ugyancsak üdvösen hat majd az inflációra.
A kormányfô szerint szemléletváltásra és a túlméretezett bürokrácia leépítésére van szükség. Bejelentette, hogy a kormány fog ezen a téren példával elöl járni: felére csökkentik az apparátust, jelentôsen csökkentik a gépkocsiparkot, a mûködési költségeket.
Megtartotta elsô tanácskozását a felekezetközi egyetemet létrehozó alapítvány, a Sapientia kuratóriuma. A megbeszélésen részt vettek a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetôi is. Tonk Sándor kuratóriumi elnök a sajtó képviselôinek elmondta: az alapítvány hivatalos bejegyzése március közepére várható, de az elôkészítô munkákat máris el kell kezdeni.
Konzultációs céllal találkoztak a kuratórium tagjai és a HTMH egyetemalapítással megbízott képviselôi. Mivel nemcsak egyetemalapításról van szó, hanem egy teljes magyar nyelvû fôiskolai hálózat építésérôl, a rövid és hosszú távú stratégia mielôbbi kidolgozásával nem lehet kivárni a hivatalos bejegyzést. A szervezési, elôkészítési munkát mielôbb el lehet és el kell kezdeni — mondta Tonk Sándor.
A kuratóriumi elnöktôl megtudtuk, hogy a magyar kormány képviselôivel közösen összeállították az ideiglenes programjavaslatot és megjelölték a 2000 végéig megvalósítható programterveket. Döntés született arról, hogy a kuratórium dolgozza ki a hosszú távú stratégiát, amelynek alapján a programirodák rövid távú tervjavaslatokat állítanak össze. Tonk Sándor elmondta, hogy remény van arra, hogy nem egyszeri, hanem a folyamatos építkezô munkát lehetôvé tevô támogatásban részesül az egyetem. Ez egyben azt is jelenti, hogy az elsô szakaszban nem lehet mindent megvalósítani. 2 milliárd forint az egyetemalapításban elenyészôen kevés, valójában csak a kezdethez elegendô. Egy egyetem évi mûködtetése több tízmilliárd forintot igényel. Rengeteg terv, elképzelés készült már el, illetve van készülôben. Az alapítvány bejegyzése után nyilvános pályázatot ír ki, de az eddigi tervek is a kuratórium elé kerülnek. Addig is várják a további tervjavaslatokat, elképzeléseket és az igények jelzését.
Tervek szerint egy önálló alapítványi egyetem jön létre, egyelôre kevesebb fakultással, a hiányszakokra összpontosítva, a komplementaritás elvét tiszteletben tartva. Ami az állami oktatás keretein belül megvalósult, azt nem szándékoznak megbolygatni. Elsô lépésként néhány hiánytanszék (mint például a mezôgazdasági, jogi, közgazdasági, román nyelv és irodalom magyar iskolák részére...) létrehozását tervezik, amely az önálló egyetem csíráját jelentené.
A tevékenység másik részét a minden rendû és rangú magyar nyelvû fôiskolai oktatás támogatása, olyan intézmények létrehozása, amelyek az egyetemi oktatás háttérintézményeiként mûködnek. Az egyetemalapítók elsôsorban diákkollégiumok létesítésében gondolkodnak, amely a híres Eötvös-kollégium mintájára, de a jelenkor követelményei szerint szervezôdne, nem puszta bentlakásként, hanem egyben tanintézetként is. A körvonalazódó terv szerint elsôként Kolozsváron jön létre egy ilyen kollégium az állami oktatásban tanuló magyar diákok számára. Ugyancsak a prioritások között szerepel egy modern könyvtári információs központnak a létrehozása, elsôsorban Kolozsváron. Az egyetemalapítás mellett a kuratórium nagy hangsúlyt fektet a tudományos mûhelyek létrehozására, amely lehetôséget biztosítana a tehetséges fiataloknak és jól képzett tanár utánpótlást a magyar felsôoktatásnak.
A kuratórium tagjai úgy vélik, hogy egy új, több kihelyezett tagozattal mûködô felsôoktatási intézmény húzóerôt, illetve megtartó erôt jelenthet a romániai magyar társadalom számára. Egy vidéki városban létrejövô kar, tagozat hosszú távon akár egy teljes intézmény csírája lehet. „Az egyetem több mint egy diplomagyár, funkciói ennél sokkal többrétûbbek. Ennek a sokrétû funkciónak az ellátása, betöltése igen fontos lehet bármely település életében." — hangsúlyozta a kuratóriumi elnök.
Az biztos, hogy az alapítványi egyetem Kolozsvár központtal, de sejtszerûen fog építkezni, az viszont még nem eldöntött, hogy milyen városban lesznek kihelyezett fakultásai vagy szakjai. A nagyváradi Partium Keresztény Egyetemre különleges szerep hárul majd, mivel 9 éve mûködô struktúrával rendelkezik. A nagyváradi egyetem vezetôsége kinyilvánította, hogy nem ragaszkodik függetlenségéhez, és Tonk szerint is ésszerû lenne, ha egységes keretben, egységes koncepció szerint szervezôdne a felsôoktatás.
A Szabadság azon kérdésére, hogy alapítványi magánegyetem lévén tandíjas lesz-e vagy sem a létrejövô intézmény, Tonk Sándor elmondta: „Félve mondom ki, de én úgy képzelem, és remélem nem csak illúzió részemrôl, hogyha létrejön ez az egyetem, amelyért a magyar állam végül is felelôsséget vállal azáltal, hogy az anyagi hátteret megteremti, és szakembereivel támogatja a programkidolgozást, bekerülhet abba a normatív támogatási rendszerbe, amelyben a magyarországi egyetemek is mûködnek. Másképp mûködtetése teljesen bizonytalan és reménytelen. Természtesen nekünk is hozzá kell járulnunk a mûködési háttér biztosításához, ezt a különbözô európai programokba bekapcsolódva látjuk megvalósíthatónak. Én nagyon bízom abban, hogy a magánegyetem létrehozása, amely nagyon sok vitát fog gerjeszteni az elkövetkezô hónapokban, egy elônnyel mindenképpen jár: azzal, hogy mint önálló felsôoktatási intézmény tud majd bekapcsolódni a nagy nemzetközi oktatási programokba."
„Milyen viszonyt szándékszanak kialakítani a Bolyai Társasággal, amely tulajdonképpen az RMDSZ felsôoktatási elképzeléseit támogatja és képviseli?" — kérdeztük a Sapientia kuratóriumának elnökétôl. Tonk hangsúlyozta: hogy ez az alapítvány senki ellen és semmi ellen nem jött létre, hanem indulástól kezdve szeretne a meglévô szervezetekkel együttmûködni. A kuratórium magára vállalja az alapítási feladatokat, de mindentudó nem lehet. Ahhoz, hogy jól tudjon mûködni, már az elsô kiértékeléseknél szükséges bevonni a szakmai testületeket, legyen az Bolyai Társaság vagy bármely más. Az RMDSZ is támogatja az egyetemépítést. „Az egyetemkérdést azonban depolitizálni kellett. A politikumnak meg kell teremtenie a felsôoktatás mûködéséhez szükséges feltételeket, a döntéseket viszont a szakmának kell meghoznia. Az elmúlt 10 évnek is az volt a nagy hibája, hogy összemosódott a két vetület, ezért vált az egyetemkérdés a politikai játéktér részévé és fôszereplôjévé. Ismételném és hangsúlyoznám, hogy ez a felekezetközi egyetem nem valaki vagy valami ellen jön létre" — mondta Tonk Sándor.
Gál Mária
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |