2000. február 12.
(XIi. évfolyam, 35. szám)

NAPIRENDEN
Román–magyar együttmûködés az integráció érdekében
Ungureanu külügyi államtitkár véleménye az államközi kapcsolatokról (16. oldal)

Az RTDP magyarázatot követel
A BBC Meciarhoz és Haiderhez hasonlította Iliescut (16. oldal)

VÉLEMÉNY
Tisztújítás elôtt az MVSZ
Erkölcsi megújulásra van szükség
Interjú Patrubány Miklóssal, az MVSZ elnökhelyetteséve (3. oldal)

Kozma Dezsô professzor Madách-díjas (6. oldal)

SPEKTÁKULUM
„Ahol fény van, ott árnyék is van"
Beszélgetés Mátyás Jenô operaénekessel

„Nyugdíjba vonulásom sértôdésbôl ered. Még mindig énekelhetnék a magyar operában, ha nem tekintettek volna elég öregnek ahhoz, hogy nyugdíjba menjek." (7. oldal)

MÛVELÔDÉS
Szürke hétköznapok, ünnepi pillanat
Beszélgetés dr. Benkô András zenetörténéssze (11. oldal)

A címbeli mondat lett a Kolozsváron megrendezésre kerülô III.VALENTINE’s DAY mottója, melynek szervezôje a VITRINA Advertising és a kolozsvári Pro Tv. Az eseményre február 14-én kerül sor. A szórakozni vágyók 14 órai kezdettel gyülekezhetnek a Béke téri Diákmûvelôdési ház elôtt. A buli este az ATLANTIC diszkóba folytatódik. Szerelmes párok mondhatnak igent egymásnak 14 és 18 óra között. Az ünnepi mûsor fô atrakcióját a CAPUCCINO együttes lányai nyujtják. Fô szponzorok a COCA-COLA és a SCHWARZKOPF § HENKEL.

Pénteken délelôtt a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektorválasztó gyûlésén újra Andrei Margát választották meg a BBTE legmagasabb tisztségébe. Az ellenjelölt nélkül diadalmaskodó rektor-miniszter fáradtan ismertette az újságírók elôtt azt a tervet, amellyel megpályázta a tisztséget. A szakmai tanulmánynak is beillô 48 célkitûzést tartalamazó projekt a BBTE fejlôdésének majd minden oldalát érintik. Ezek szerint melléképületeket fognak teremteni különbözô karoknak, újraszervezik a botanikus kertet, megemelik az egyetemi tanári fizetéseket, támogatják a magyar és német oktatási vonalak továbbfejlesztését stb. A közoktatási általános sztrájkkal, valamint tanügyminisztériumi státusával kapcsolatban megjegyezte, hogy szombaton, vasárnap és hétfôn tárgyalásokat folytat mindazokkal a fórumokkal, amelyek az ügyben érintettek. Bár nem válaszolt konkrétan az ez irányú kérdésekre, sejtette a jelenlévôkkel, hogy amennyiben sikerül megszereznie hétfôig a GDP 4 százalékát a tanügyi költségvetés számára, akkor kész újra elvállalni a tanügyminiszteri tisztséget. A tanárokat ezúttal is felszólította arra, hogy hagyjanak fel a sztrájkkal, mert ez nem vezet semmire. Az esetleges tanévbefagyasztással kapcsolatban megjegyezte: ez a jelenség amolyan hazai találmány. Azt hiszik az emberek, hogy amennyiben elegük van valamibôl, és nem mennek többet dolgozni, akkor minden jóra fordul — jegyezte meg az újságírók nagy derültségére. A BBTE magyar oktatási vonaláért felelôs prorektora Dr. Kása Zoltán, a Matematika–informatika Kar professzora lett. Dr. Kása Zoltán a jelenlévô magyar újságíróknak elmondta: a BBTE keretein belül a magyar oktatási vonal erôsítéséért, a karok önállósodásáért fog síkra szállni. A prorektor öt kart említett az önállósodással kapcsolatban: a Protestáns és Római Katolikus Teológiát, a Természettudományi, a Jogi és Közgazdasági Kart, valamint a Bölcsészkart. — A karok nagyfokú autonómiája — mondta a prorektor — elônyösen befolyásolhatja azt, hány tanárt, milyen tanárokat vesznek fel ide, valamint azt, milyen szakokat indítanak egy karon belül.

Tegnap délelôtt a Prefektúra kistermében folytatódott az a kétnapos szimpózium, amelyet a Kisebbségvédelmi Hivatal szervezett Kolozsváron azzal a céllal, hogy az anyanyelvû köz-, egyetemi és posztliceális oktatás megszervezésérôl folytasson eszmecserét. A pénteki, közel kétórás találkozón a küldöttség tagjai Buchwald Péter alprefektussal, Mariana Dragomir megyei fôtanfelügyelôvel, Nagy Annával, a Kisebbségvédelmi Hivatal kolozsvári kirendeltségének vezetôjével, illetve a megyei tanfelügyelôség munkatársaival találkoztak.

Mariana Dragomir fôtanfelügyelô a Kolozs megyei kisebbségi közoktatás (magyar, német, roma) helyzetét mutatta be a tanfelügyelôség adatai alapján. Ezt követôen Dan Mihoc roma tanfelügyelô a roma oktatás problémáit vázolta fel, ugyanis ennek a kisebbségnek a körében a legnagyobb az iskolázatlansági arány. Külön gondot jelent számukra a roma nyelv és irodalom oktatása a szaktanárok hiánya miatt.

Mindenik kisebbség számára nagy gondot jelent a képességvizsga és az érettségi megszervezése is, mivel a tételek lefordítása órákat vesz igénybe. A fölösleges stressz elkerülése végett a bizottság tagjai azt szeretnék elérni, hogy ezek a tételek már a minisztériumból lefordítva érkezzenek.

Szó volt a tankönyvek problémájáról is, ugyanis — Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettes elmondása alapján — míg egy tankönyv román nyelvû kiadása 30 000 lejbe kerül, addig ez, fordítási költségekkel együtt, a 110 000 lejt is meghaladja. A probléma annál súlyosabb, minél kisebb közösségrôl van szó. Emiatt a kis létszámú nemzeti kisebbségeknek anyagi okokból az alternatív tankönyvekrôl is le kell mondaniuk.

A találkozó során felmerült a kisebbségi tagozatok megszûnésének kérdése, ugyanis egy osztály indításához legalább tíz gyermekre van szükség, bár nagyon elzárt vidékek esetén már négy gyermekkel is indítottak osztályt. Mariana Dragomir elmondása alapján azonban ezt a létszámot az idéntôl hét fôre növelik.

Buchwald Péter alprefektus szerint Románia elindult egy olyan úton, melynek az a végcélja, hogy mindenik nemzeti kisebbség otthon érezze magát ebben az országban. Véleménye szerint el kell jutni odáig, hogy a kisebbségi lét ne jelentsen átkot sem az adott kisebbség, sem az ország számára, ugyanis a nemzeti kisebbségek jelenléte csak gazdagítja az adott ország kultúráját.

Nagy Anna, a Kisebbségvédelmi Hivatal kolozsvári kirendeltségének vezetôje beszámolt azokról, a civil szervezetek által kezdeményezett programokról, amelyek részben vagy teljes egészében a hivatal támogatásával valósultak meg. Ugyanakkor elmondta: sajnos még nincs konkrét finanszírozási stratégiájuk. Ennek ellenére szeretnék elérni, hogy év elején pontosan tudják a rendelkezésükre álló összeget és ennek alapján konkrét pályáztatási rendszert dolgozzanak ki különbözô területek számára (például. kultúra, oktatás stb.).

Fischer Fülöp Ildikó, az RMDSZ oktatási referense, a bizottság tagja, a Szabadság kérdésére elmondta: nem csak az elmúlt két nap, hanem az elmúlt két év tapasztalatai szerint a bizottság hasonló jellegû látogatásai különbözô nemzeti kisebbségi intézményeknél nagyon hasznosnak bizonyultak. Azok a kisebbségek, amelyek eddig álmodni sem mertek arról, hogy az anyanyelvû képzést ilyen szinten is meg lehet oldani, többet várnak, többet remélnek, merészebbek lettek. Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy az eredmények nagymértékben függenek attól, hogy az illetô közösség milyen erôsen akarja, hogyan áll hozzá, milyen erôfeszítéseket tesz saját erejébôl is. — Eddig valahány helyen voltunk — mondta a referens a különbözô kisebbségek képviselôi mindenütt találkoztak azzal, hogy a magyar vagy a német közösség azt a pénzt kigazdálkodta, megszerezte, vagyis megdolgozott azokért az eredményekért, jogért.

A Kisebbségi Tanács tagjai délután a helyi RMDSZ képviselôivel találkoztak.

A csütörtöki kétórás kolozsvári pedagógustüntetés hivatalosan 16 órakor véget ért, de a nagy tiltakozó megmozdulás hullámai még kora este is éreztették hatásukat a városban, ugyanis Mariana Dragomir fôtanfelügyelô és Stanca Constantinescu szakszervezeti elnök az éter hullámain folytatta sztrájkkal kapcsolatos ellentétes nézeteiknek népszerûsítését.

Pénteken kora délelôtt már csörögtek is a telefonok a SLIPC kolozsvári székházában, jelezve, hogy az iskolák fogékonyaknak mutatkoztak a hétfôre tervezett szolidarizálási sztrájk kirobbantásának ötlete iránt. Péntek délben a Kolozs megyei iskolák mintegy fele jelezte, hogy a hét elsô napján készek a tiltások ellenére is sztrájkba lépni. Hétfôn Dâmbovita, kedden pedig Bihar megyével szolidarizál Kolozs megye — tudtuk meg a szakszervezeti vezetôktôl, akik bizonyos fokú optimizmussal tekintenek a jövôbe, hiszen a politikában járatosabbak tudni vélik, hogy Aurel Stoica igazságügy-miniszter kijelentése, miszerint egységesen kellene viszonyulnia a tanügyi sztrájkhoz minden megyei törvényszéknek — nem lehet véletlen.

Tegnap megérkezett a szakszervezet címére a fellebbezési tárgyalásra invitáló felszólítás is. Ezek szerint az újratárgyalásra csütörtökön fog sor kerülni.

— A költségvetési vita során az RMDSZ ragaszkodni fog ahhoz, hogy a tanügyi törvény elôírásainak megfelelôen az oktatást a bruttó hazai össztermék 4 százaléka illesse meg — hangoztatta Mátis Jenô képviselô a pénteki sajtóértekezleten. — A törvény viszont nem részletezi, hogy milyen forrásokból kell ezt a négy százalékot fedezni. Ismeretes, hogy a tanügyi reform egyik eredménye épp az, hogy nem csak a központi állami költségvetésbôl finanszírozható az oktatás. A helyi önkormányzatoknak egyre nagyobb szerepük van a tanügyi tevékenység különbözô részelemeinek a finanszírozásában: iskolák, óvodák felújításában, helyi kedvezmények biztosításában stb. Másfelôl: az oktatási minisztert felkérték, hogy tüzetesen vizsgálja át, úgymond, a saját „háza táját", hiszen a pedagógusoknak juttatott különbözô pótlékok nem minden esetben arányosak — hangsúlyozta a képviselô. Elmondta: a döntés nem lesz könnyû, hiszen a bruttó hazai össztermék ebben az évben 725 000 milliárd lej, az államháztartási költségvetés bevételi oldala viszont alig 232 000 milliárd lej. Nagyon pontosan meg kell nézni tehát, hogy melyek a kormánynak a prioritásai, hogy mire mennyit tud költeni ahhoz, hogy betartsa a maximum 30 százalékos inflációt, és a deficit ne haladja meg a hazai össztermék 3 százalékát. — Ezek nagyon szigorú feltételek, különösen most, választási évben. Nem véletlen tehát, hogy a miniszterelnök a kormányapparátust is átszervezi, amelynek legalább 16 százalékos költségcsökkenés kell hogy legyen az eredménye — mondotta Mátis Jenô. Kifejtette: az RMDSZ számára az egészségügy, a kis- és középvállalkozások támogatása is a tanügyhöz hasonló prioritással bír.

Kónya-Hamar Sándor képviselô, megyei elnök a képviselôház e heti munkálatait ismertetve elmondta: az RMDSZ ellenez egy olyan idegenrendészeti törvény elfogadását, amely kötelezôvé tenné a romániai jogi és fizikai személyek számára külföldi vendégeik bejelentését. A képviselôház a törvény vitája során különben leszavazta a sötét Ceausescu-idôkre emlékeztetô cikkelyt, a házszabály meglehetôsen "sajátos" értelmezése folytán viszont Vasile Lupu ülésvezetô ahelyett, hogy lezártnak tekintette volna az inkriminált cikkely vitáját, elfogadott egy módosító javaslatot, amelynek megvitatására a jövô héten kerül sor. Kónya-Hamar elmondta: az RNEP-es Ioan Gavra kijelentései, miszerint a magyarok külföldi ügynököket rejtegetnek, ezért van szükség az ilyen törvényre, senkit sem lepett meg. Annál inkább váratlan volt a parasztpárti Dejeu felszólalása, aki szintén támogatásáról biztosította a külföldiek bejelentésérôl szóló elôírást.

A sajtóértekezleten jelen volt Pálffy Károly városi tanácsos, a Megyei „önkormányzati Tanács elnöke is, aki a kalotaszegi kétnyelvû helységnévtáblák körül kiújult botrányt részletezte az újságírók elôtt. Amint azt Kónya-Hamar Sándor is megerôsítette: az RMDSZ értesítette Eckstein-Kovács Pétert, a Kisebbségvédelmi Hivatal vezetôjét, illetve az igazságügyminisztérium illetékeseit, és kérte tegyenek lépéseket ... Sandor bánffyhunyadi ügyész önkényes akciói ellen, aki sorozatosan zaklatja a kalotaszegi RMDSZ-es önkormányzati képviselôket.

Többszöri próbálkozás után a kolozsvári városi tanács csütörtöki rendkívüli ülésén menesztették a szakmailag megbízhatatlanok minôsített Nicolae Ruját (RNEP) és Grigore Dejeut (Román Környezetvédô Szövetség). Mint ismeretes, a két tisztségviselô menesztését elôbb Gheorghe Funar polgármester kezdeményezte. Az erre a célra összehívott tanácsülésen viszont nem volt szavazóképes többség, a koalíciós városi tanácsosok — bár egyetértettek a két alpolgármester alkalmatlanságában — nem akartak partnerek lenni Funar személyes bosszúhadjáratában, aki nem szakmai szempontok, hanem "hûtlenségük" miatt neheztelt az alpolgármesterekre. A két alpolgármester leváltásáról szóló határozat-tervezetet huszonkét RTDP-s, RMDSZ-es és konvenciós önkormányzati képviselô javaslatára tûzték napirendre csütörtökön.

A Stefan Dimitriu RTPD-s frakcióvezetô vezette ülésen valamennyi tanácsos megjelent. Az este fél kilenckor megejtett szavazás eredménye: Nicolae Ruja felmentése esetében 31 leadott szavazatból 27 érvényes, 24 mellette, 3 pedig ellene szólt, Grigore Dejeu esetében 26 érvényes szavazatból, 22 mellette, 4 pedig ellene szólt.

A városatyák az új alpolgármesterek megválasztása elôtt hosszasan vitatkoztak arról, hogy az egyszerû tanácsosokká visszaminôsített alpolgármestereknek is van szavazati joga vagy sem. Eldöntötték: a két tanácsos voksolhat az alpolgármester — választáson. A városatyák elôbb Gheorghe Ciurtint (RTDP) választották meg — a megegyezés szerint — az RTDP-nek ítélt helyre. Mivel a kormánykoalíciós pártoknak nem sikerült megegyezniük a közös jelölt személyérôl, a másik alpolgármesteri tisztségért ketten versenyeztek: Romulus Zamfir (Nemzeti Liberális Párt) és Mircea Gavrilã (Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt). Ezutóbbi 24 támogató és 5 ellenzô szavazattal Kolozsvár második alpolgármestere lett. Mivel a szavazás titkos volt, az RMDSZ-tanácsosok csak annyit mondtak: úgy voksoltak, hogy világos legyen, ôk a nyertest támogatták.

A leváltottak kijelentették: erkölcsi és politikai okokból a közigazgatási bíróságon megtámadják a felmentési határozatát. A törvényes rendelkezések értelmében a bíróság döntéséig mindketten alpolgármesterek maradnak.

Dejeu és Ruja megválasztásakor tanácsi helyüket a pótlistás Vitoc Ionel volt egységpárti (ma RTDP-s), illetve Lupas Ioan a Román Környezetvédô Mozgalom vette át. A két tisztségviselô leváltásával mindketten elveszették tanácsi helyüket. A tanácsülés végén mindketten búcsúbeszédet mondtak. Gheorghe Funar reményét fejezte ki, hogy eredményesen fog együttdolgozni az új alpolgármesterekkel.

Pénteki rendeletében Gheorghe Funar a fontosabb feladatok teljesítésével Gheorghe Ciurtint bízta meg. Ennek értelmében az RTDP-s alpolgármester foglalkozik a köz- és magánterületi, illetve a városrendészeti igazgatóság, illetve a városi tanács hatáskörébe tartozó önálló gazdálkodások (Közszállítási, Távfûtési, illetve Közterület Fenntartó Vállalat) koordinálásával, felügyeli a városháza tulajdonában levô javak leltározását és kezelését, érvényt szerez a 162-es számú, 1999-ben elfogadott sûrgôsségi kormányrendeletnek. Mircea Gavrilã parasztpárti alpolgármesternek csupán a kevésbé fontos feladatkörök jutottak: a helyi adóhivatal koordonálása, az állatok által okozott károk megelôzése, a közutak fenntartása, a közúti és gyalogos forgalom zökkenômentes biztosítása, a piacok, szórakozóhelyek felügyelete, a hóeltakarítás koordinálása, a munkanélküli könyvecskék aláírása, a Széchenyi téri bevásárlócsarnok földszinti helyiségének kinyitása, a Malom árok kotrása, a vízfolyások partjára történô szemétlerakás megtiltása, a Kolozsvár területén felfedezett törvénytelen szemétlerakatok felszámolása.

Az RTDP-s alpolgármester megválasztása következtében, pénteken Funar visszavonta a hónapokkal ezelôtt az RTDP vezetôsége és sajtóirodájának munkatársai ellen tett büntetô feljelentést.

A CORVINEUM ALAPÍTVÁNY és a Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémia égisze alatt mûködô Corvin-klub február 12-én, szombaton szeretettel várja az érdeklôdôket. Meghívott a Visky Krisztina vezette Hangvilla keresztény diákkórus. Délután 4–6 óra között kamarazenélés (blockflôte, gitár, ének) Dan Victor irányításával. 6–8 óra között reneszánsz táncház az Amaryllis vezetésével. A rendezôk köszönik a PRAEMIUMSOFT Kft.-nek a támogatást.

A MEGYEI GRAFIKAI ÉS IPARMÛVÉSZETI TÁRLAT február 14-én 13 órakor nyílik meg a Szentegyház/Maniu utca 2–4. szám alatti galériában.

KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETEL
AZ RMDSZ BELMONOSTORI SZERVEZETE patronálta Kismamaklub hétfôn délután 6 órakor tartja összejövetelét a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Dr. Lôwy Károly és dr. Kónya Zoltán gyermekgyógyász, valamint Rápolti Kinga pszichológus válaszol a résztvevôk kérdéseire. Minden kisgyermekes szülôt szeretettel várnak.

KOLOZSVÁRI NÉPFÔISKOLA
Szív- és érrendszeri betegségek sebészeti kezelése címmel dr. Aszalós Andor szív- és érsebész szakorvos tart elôadást február 15-én, kedden du. 5 órától a Györkös-Mányi Albert Emlékházban (Majális/Republicii 5.). Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

GYERMEKSZEMÜVEG — amelyet a Cukorgyár utca végében találtak — várja gazdáját a Jókai/Napoca utca 16. szám (I. emelet, 16-os szoba) alatt, a szerkesztôség titkárságán.

Az erdélyi unitárius és más szabadelvû vallásos fiatalok szervezeteként mûködô Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet február 4–6. között Sepsiszentgyörgyön szervezte meg III. Országos Szavaló- és Népdalversenyét.

A rendezvény keretéül a Mikes Kelemen Líceum eszményi szervezési feltételeket biztosító díszterme, bentlakása és étkezdéje szolgált. Az elsô nap bevezetô jellegû tevékenységei után a tulajdonképpeni verseny szombat reggel kezdôdött. Az ünnepi megnyitót megtisztelték jelenlétükkel Albert Álmos polgármester és Birtalan Ákos, Tamás Sándor háromszéki képviselôk is. A közel száz résztvevô zömében olyan 14–24 éves fiatal volt, esetenként a helyi ifjúsági egyletek szintjén már megszervezett alapszakaszok nyertesei, akik életük valós értékének tekintették a verssel és a népdallal való foglalkozást, s általa gazdagodásként élték meg a népi kultúra, ill. irodalom vonatkozó rétegeivel való találkozást.

A versek, ill. népdalok kiválasztását és elôadását értékelendô, a bíráló bizottság — tagjai a vonatkozó szakterületek kiváló ismerôi: Kallós Zoltán, Jánosi József, Költô Irén, ill. Ambrus Ágnes, Molnár Gizella, Török Katalin — véleménye egyértelmûen pozitív volt, és valós reményekre jogosít fel a verseny folytatását illetôen. A szavalóverseny gyôztese Téglás István (Felsôrákos) lett, a siménfalvi Fazakas Ilona és a székelykeresztúri Györgyi Csilla elôtt. A népdalverseny nagydíját Kádár Beáta vitte haza Kolozsvárra, ôt a marosvásárhelyi Moldován Melinda, a homoródalmási Pál Éva és a baróti Fülöp Enikô követte. Az egésznapos megmérettetés fáradalmait az esti órákban az ODFIE választmányi tagjainak, valamint a bíráló bizottság tagjainak színpadra állása oldotta fel, a díjkiosztást közös éneklés, majd záróbuli követte.

A rendezvényt nyugtával egybehangzó vélemény dicsérte: mind hangulatában, mind kivitelezésében minôségi összejövetelnek lehettünk részesei. Illesse köszönet érte támogatóinkat: az Unitárius Püspökséget, az Illyés Közalapítványt, a Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságát, az RMDSZ jóvoltából a Romániai Kisebbségi Tanácsot, valamint más, sepsiszentgyörgyi és háromszéki szervezeteket, intézményeket és magánszemélyeket.

Isten áldása legyen a verseny támogatóin, kivitelezôin és felhasználóin, élvezôin egyaránt!

Az év elsô hónapjában a Kolozs Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal ellenôrei 174 gazdasági egységet kerestek fel. 116 esetben vettek fel kihágási jegyzôkönyvet (80-at élelmiszerek, 25-öt nem élelmiszerek, 9-et szolgáltatások hiányos minôsége miatt). Összesen 106 büntetést szabtak ki, 106 millió 100 ezer lej értékben. A törvényes elôírások be nem tartása következtében 8 millió 875 ezer lej értékû árut kellett bevonni a forgalmazásból.

Néhány példa: 35 kg húskészítmény, 7 kg halkonzerv, 17 kg tejtermék, 1852 kg kenyér és péksütemény, 4,5 kg édesség, 32 kg zöldség és gyümölcs, 57 l hûsítô, 42 db életveszélyes villamossági termék (hosszabbító vezeték).

84 esetben érkezett be reklamáció a fogyasztóközönség részérôl, ezek közül eddig 58-nak a kivizsgálását fejezték be és 43 esetben bizonyult megalapozottnak az észrevétel. Ezeket a kifogásolt árukat jó minôségûekre cserélték ki, vagy visszaszolgáltatták összesen 13 millió lejt kitevô ellenértéküket.

A Néprajzi Múzeum második emeleti kiállítóterme egyre gyakrabban nyújt otthont a képzômûvészeknek. Csütörtökön délután Azaduhi Varduca Horenian hangulatos akvarelljeibôl nyílt tárlat az ideális feltételeket biztosító tágas és világos helyiségben, amelyet zsúfolásig megtöltöttek az érdeklôdôk. Az intézmény igazgatója Tiberiu Graur megnyitóbeszéde után a Mûvészeti Múzem igazgatója, dr. Livia Drãgoi értékelte a kiállítómûvész több mint negyedszázados tevékenységét, amely az erdélyi akvarellfestészet legnemesebb hagyományait követve vált sajátosan kifejezô, egyéni hangvételû mûvészi vallomássá. Végül a kiállítómûvész szólt stílusosan több nyelven is — románul, magyarul, németül és örményül — a jelenlevôkhöz és köszönte meg mindazoknak a tevékenységét, akik mûvészi kiteljesedéséhez hozzájárultak.

Tájak, virágok vagy egyszerûen csak színvillanások sajátosan ragyogó megvilágításban. A tárlat a fény diadalaként értelmezhetô.

A kiállítás két hétig tart nyitva. Utána Németországban mutatják be a képeket. Az eladott munkákból befolyó összeget a mûvész az árva gyermekek megsegítésére fordítja.

Soha ilyen pezsgés nem jellemezte a fotómûvészetet Kolozsváron, mint napjainkban. Egymást érik a látványosnál látványosabb kiállítások a klasszikusabb hangvételûektôl a mûfaji határokat ostromló vagy azokat túl is lépô avantgárd kísérletekig. Persze, mindez benne van a levegôben is, de ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a kolozsvári képzômûvészeti akadémián egy nemzetközileg is ismert és elismert gárda irányítja a mûvészi pályára és babérokra pályázókat. A jelek szerint sikerrel.

Kalló Andrea épphogy elvégezte a fôiskolát és máris olyan egyéni kiállítással jelentkezett a K. L. Fotógalériában, amely joggal hívja fel magára a figyelmet. Bár a fiatal mûvész neve, eddigi tevékenységének köszönhetôen, már amúgy is ismerôsen cseng a mûfaj iránt érdeklôdôknek.

Mostani bemutatkozása elsôsorban fölöttébb látványos, és furcsamód líraian sokkoló. Fotóesszészerû kompozíciói tekintetcsalogatók és marasztalók is ugyanakkor. A sötét háttérben sejtelmes, elmosódó vagy abból élesen kiugró képi megjelenítés legtöbbször az arc és a kezek gyakorlatilag kimeríthetetlen formalehetôségeire épít. Arra a rendkívül komplex tematikára, amelynek variációi sajátosan egyéni meglátásban és megvalósításban kerülnek a nézô elé. A mûvész a mûfajra jellemzô technikai bravúrok mellett hol az ismétlés, hol pedig a már egyenesen balladisztikus tömörségû képi fogalmazás eszközével él.

Csaknem egyéves szünet után a kolozsvári Állami Magyar Színház ismét mûsorra tûzte William Shakespeare: A vihar címû színmûvét, amelyet a tavalyi évadban Dragos Galgotiu rendezett.

A február 12., 16. és 27-én este 7 órára meghirdetett elôadások fôszereplôje Csíky András (Prospero), partnerei pedig: Bogdán Zsolt (Caliban), Dimény Áron (Ariel), Kali Andrea (Miranda), Hatházi András (Ferdinand) és még sokan mások. A díszletet Vittorio Holtier tervezte, az elôadás zenéjét Lászlóffy Zsolt szerezte.

„A Dragos Galgotiu rendezte kolozsvári elôadás erôs hatású képeivel olyan, mint egy álom, amelybôl nem szívesen ébredünk, amelyen utólag nevetünk vagy sírunk, és amelyet visszavágyunk." (Imreh István)

Májusban kerül sor a Magyarok Világszövetsége (MVSZ) tisztújító közgyûlésére. A jelöltállítások megkezdôdtek. Eddig két határon túli név merült fel: a szlovákiai Duray Miklósé és a kolozsvári Patrubány Miklósé. Patrubány jelenleg az MVSZ elnökhelyettese, a Világszövetség Erdélyi Testületének (VET) elnöke. Mint minden választás esetén, ezúttal is különbözô álláspontok kerülnek szembe egymással. Vannak akik csak magyarországi elnököt tudnak elképzelni, mások csakis humánértelmiségit szeretnének a szövetség élén látni. Patrubány Miklóst arról kérdeztük, miben áll a Világszövetség tulajdonképpeni szerepe és tevékenysége, illetve, hogy milyen esélyekkel és reményekkel indul a közelgô választáson.

— Mi a gyakorlati szerepe az MVSZ-nek a szimbolikus jelentésén túl? Mi az, amit elvégez, amit ellát?

— Az MVSZ-re közfeladatot nem ró ki törvény. Mindenekelôtt a határon túli magyar közösségek szülôföldhöz kötôdését, a nagyvilágban szétszórtan élô magyarság identitás és hovatartozás érzését próbálja erôsíteni. A kárpát-medencei magyar kisebbségeknek fórumot biztosít, és támogatja részvételüket az európai és világpolitika porondján. Külügyi szolgálatot mûködtet, amelynek képviselôi minden jelentôs EBESZ-konferencián, ET-értekezleten részt vesznek, elôterjesztik a jogsérelmeket, képviselik a különbözô magyar közösségek érdekeit. A VET mint az MVSZ Romániában mûködô testülete, de úgy is mint itt bejegyzett civil szervezet, a romániai magyar közösség érdekképviseletét is ellátja bizonyos nemzetközi fórumokon, mióta az RMDSZ kormánypárttá vált, és ezáltal kikerült a nem kormányzati szervek csoportjából.

A VET az elmúlt években a Világszövetség legaktívabb tagozata volt. Ötéves munkával összeállítottuk a nagycsaládosok regisztrációját. Több mint hétezer család adataival karácsonykor beindítottuk a nagycsaládos társkeresô honlapot, amelynek segítségével a világ bármely sarkából jelentkezô támogatók kapcsolatban léphetnek ezekkel a családokkal. Mivel az új román földtörvény sok külföldön élô magyart érint, az RMDSZ által összeállított útmutatót feltettük a VET honlapjára. KIÚT címen elkészítettünk egy szoftvert a romániai magyar településekrôl, ennek kárpát-medencei bôvítésén dolgozunk. De mi adjuk ki a Magyar Kisebbség címû nemzetpolitikai szemlét is. Büszkék vagyunk arra, hogy felállítottuk Lengyelországban, Árpád-házi Szent Kinga boldoggá avatásának színhelyén a világ legnagyobb székely kapuját. Ilyen és hasonló feladatokat lát el a VET.

Azt még hangsúlyoznám, hogy amennyiben Magyarország rendezni kívánja a határon túli magyarok jogviszonyát, státustörvénnyel vagy más törvényes rendelkezéseken keresztül, akkor a külföldi magyarok nyilvántartására még véletlenül sem találna alkalmasabb intézményt, mint az MVSZ, amely 52 országban mûködik.

— Mikor zárulnak le az elnökválasztási jelölések ?

— Még a közgyûlésen is lehet jelöltet állítani. Egyelôre csak Duray Miklóst jelölte hivatalosan az MVSZ szegedi szervezete. A budapesti Csoóri Sándort jelölte, vagy abban az esetben, ha nem indul, akkor azt a személyt, akit megjelöl. (Csoóri azóta bejelentette Duray támogatását.) Az elnök úr több alkalommal elmondotta, hogy nem kíván indulni a választáson. Ennek ellenére még jelöltnek tekinthetô, mindaddig, míg hivatalosan ki nem mondja, hogy nem vállalja.

— Ön a VET jelölésétôl tette függôvé indulását. Mikorra várható a közgyûlés? Egyáltalán felmerült az, hogy nem Önt jelölik?

— Március elején kerül sor a VET küldöttállító közgyûlésére, amely a jelöltek meghallgatása után megteszi a maga ajánlását. Az életben különben bármi elôfordulhat. Tôkés püspök urat megkeresték nyugati magyarok és magyarországiak is, de ô még nem döntött arról, hogy vállalja-e vagy sem a jelölést. Semmiképpen sem szeretnék Tôkés Lászlóval valamilyen köztisztségért versengeni, ugyanis 30 éve barátok vagyunk, és elképzelhetetlennek tartom, hogy egymás ellen viaskodjunk a nyilvánosság színe elôtt.

— Többen hangoztatták már, hogy az elnöknek magyarországinak kell lennie. A nyugati régió lemondott elnöke, Papp László emellett azt is hangsúlyozta, hogy az elnöknek olyan személynek kell lennie, akit a világ minden sarkán élô magyarok ismernek, ellenkezô esetben „törpék kezébe kerül a Világszövetség". Ez az álláspont tulajdonképpen azt jelenti, hogy megfogalmazói csak humánértelmiségit tudnak elképzelni a szervezet elnökeként. Önt a gyakorlati, pragmatikus jelöltként emlegetik. Milyen érzésekkel és milyen esélyekkel indul, hiszen se nem anyaországi, se nem színész, se nem költô vagy író, akit más régiók magyarjai is eleve ismernek.

— Egyeseknek valóban az a véleménye, hogy az elnöknek anyaországinak kell lennie. Ez csakis személyes véleményként fogadható el. Ez az álláspont ellenkezik az MVSZ lényével és alapvetô szemléletével. Azt mondjuk, hogy az MVSZ három egyenrangú régióra tagolódik, tehát egyenlô mértékben jogosultak az elnököt adni. Mégis egyesek olyan törvényt keresnek, amely megtiltaná, hogy külföldi lehessen az MVSZ elnöke. Ilyen törvény azonban nincs.

Papp László valóban kijelentette: a nyugati régióban nincs az elnöki tisztségre alkalmas ember, a kárpát-medenceiek eleve nem alkalmasak, mert olyan politikai tehertételt jelentenének, amit a Világszövetség nem vállalhat fel. Véleménye egyéni véleményként elfogadható, de egy régióelnökhöz méltatlan.

Az én esélyeimrôl csak hivatalos jelölésem után beszélhetünk. Annyit viszont, némi túlzással élve, elmondhatok, hogy a magyar közéletben, aki nem író vagy nem költô az nem is ember. Ebben van túlzás, de biztos, hogy más népeket messze meghaladva irodalomcentrikus a magyar közélet. Legfeljebb egy Nobel-díjas vetekedhet egy kétkötetes szerzôvel, ennél alacsonyabb rendû tudóst egyszerûen nem vesz tudomásul a magyar társadalom. Úgy gondolom, hogy ebben a közegben más nem is lehetek, mint a pragma megtestesítôje, de attól válhattam egyáltalán jelöltté, hogy a pragmán túl, adott esetben gondolati szinten, tudok a szövetség számára utat mutatni, eszméket képviselni. Az elmúlt 8 évben az MVSZ-vezetésben jelen volt a szimbólum, az életmû, a magyarországi állampolgárság egyaránt. Az eredmények azonban azt jelzik, váltásra lenne szükség: menedzselésre, szervezésre és szervezetépítésre képes vezetésre.

— Programját arra építette, hogy erkölcsi megújulásra van szüksége az MVSZ-nek. Mire gondol, amikor erkölcsi megújulást sürget?

— Általános szempontok és konkrét tapasztalatok alapján jutottam arra a következtetésre, hogy erkölcsi megújulás nélkül esélytelen a szervezeti megújulás. Alapszabály szerint az MVSZ kormányoktól és pártoktól független intézmény. Amennyiben tôlem függ, akkor ténylegesen is függetlenné válik. Ezt szükségszerûnek érzem, és hiszem, hogy egy civil szervezet ereje nem a pénzeiben és a törvény által biztosított hatalmában rejlik, hanem a szava súlyában. Ha a világszövetség nem jut el oda, hogy szervezeti életében a kimondott szó szentírás legyen, hogy mindaz, amit állít és cselekszik csakis az igazság és a nyílt vállalás jegyében történjék, akkor elkerülhetetlenül eljelentéktelenedik.

Egy etikai kódex kidolgozása sok vitát elkerülhetôvé tenne, számtalan feszültség okát megszüntetné. Azért is szükséges lenne, mert az elmúlt években nemegyszer botlott meg erkölcsi ügyekben az MVSZ.

— A kilencvenes évek közepén elég sok pénzügyi botrány kapcsolódott az MVSZ nevéhez. Ezek tisztázódtak? Az utóbbi években voltak még hasonló esetek?

— Nehezen tudok elfogulatlanul nyilatkozni ebben a kérdésben. 1996-ban, amikor elnökhelyettessé választottak, az MVSZ évi költségvetés-tervezete egyoldalas iromány volt. Nyilván, hogy ilyen laza megközelítésben rengeteg probléma adódott. Ma ott tartunk, hogy a költségvetés több száz oldalas dokumentum, ahol minden programnak tételes költségvetési tervezete és végrehajtott változata van. Az utóbbi három évben a szövetség nem is keveredett pénzügyi botrányba, és hiszem, hogy ezt a hírlapcímet az MVSZ neve mellôl végképp ki lehet törülni, legalábbis addig, míg ott leszek, és rálátásom lesz e területre.

— Ön sajtótájékoztatón is elmondta, hogy az MVSZ elnökhelyetteseként lemondott tiszteletdíjáról. Miért?

— Nem volt egyszerû és könnyû dolog átvilágíthatóvá és követhetôvé tenni az MVSZ gazdálkodását, de részben az alapszabály biztosította jogkörömnél fogva, részben pedig megszámlálhatatlanul sok munkaóra árán sikerült. Nem csak a szokásjogon kellett átvergôdnöm magam, hanem természetes közegellenálláson is, és hiába lett volna mindenféle paragrafus, amely nekem jogosultságot ad a pénzügyi ellenôrzésre, ha nem tudok magamnak erkölcsi alapot teremteni arra, hogy bárki, akár az elnök, költekezésébe beleszóljak. 1997 tavaszán többek között ezért döntöttem úgy, hogy tiszteletdíjamról lemondok, és következetesen közcélra felajánlom.

— Közismert, hogy Csoóri Sándorral nem tudtak együttmûködni. Mi az, ami szembefordítja Önöket?

— Elsôsorban az alapszabály fordított szembe minket, mivel az elnökhelyettesi tisztséget 1996-ban a közgyûlés azért hozta létre, hogy valaki ellenôrizze és felügyelje az elnököt. Elgondolható, mennyire hálátlan szerepkör. Egyrészt sértette az elnök úr hatáskörét és önérzetét, hogy rátelepítenek egy ellenôrt, másrészt pedig engem mint pénzügyekben valamennyire jártas embert minduntalan arra késztetett, hogy a hozzá nem értésbôl fakadó kisebb-nagyobb hibákat észrevételezzem. Céljaink közösek, de mivel más-más nemzedék vagyunk, más a világlátásunk is. A köztünk lévô ellentét mégsem bizonyult feloldhatatlannak, csupán a sajtó nagyította azzá. 1998-ban az ellenôrzés intézményét alapszabályzatilag megszüntettük, ehelyett szétválasztottuk a hatásköröket. Az intézményrendszer mûködtetése azóta az elnökhelyettesre hárul, az elnöknek maradt a testületi ülések vezetése, illetve a határozatok végrehajtása.

A Szamos példátlan szennyezése kapcsán méltán tarthat nálunk is érdeklôdésre számot korunk ivóvízfogyasztásának alakulása a világon.

Az ide vonatkozó adatok kimutatják, hogy az emberiség vízfelhasználása századunk kezdetétôl napjainkig a hatszorosára emelkedett. Jelenleg a vízfogyasztásnak több mint fele Ázsia országaihoz fûzôdik. A szakemberek szerint a jövôben Európában és Észak-Amerikában lassú vízfogyasztás-növekedéssel kell számolni, Ugyanakkor nagy igénynövekedésre van kilátás Afrikában, Dél-Amerikában és Ázsiában. Sok államban a lehetôségeket meghaladja a fogyasztás. Ha egy országban az egy lakosra jutó évi víztartalék 1000 köbméter alá esik, vízhiányról beszélhetünk, amelynek súlyos következményei lesznek a gazdaságra és az emberek egészségi állapotára. 1990-ben még húsz országot (megközelítôleg 132 millió lakossal) soroltak a „krónikusan szomjazók" közé, de az elôrejelzések szerint 2025-re ez a szám meghaladja a harmincat, ami a népszaporulat alakulásától függôen 653–904 millió embert érint. Napjainkban ebbe a kategóriába sorolhatók a következôk: Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia, Egyiptom, Szomália, Dél-afrikai Köztársaság, Szaúd-Arábia és az egész Arab-félsziget, Izrael, valamint meglepô módon Lengyelország. 2025-ben, mai tendenciájukat véve alapul, ilyen helyzetbe kerül Peru, India, Irán, Afganisztán, Dél-Korea, Libanon, Srí Lanka, Madagaszkár, Tanzánia, Nigéria, Rhodesia, Uganda, Ghána, Felsô-Volta.

Az ivóvízkészletek kimerülése szorosan összefügg a népszaporulat alakulásával. Nem véletlen, hogy a világ metropolisainak népességi toplistája a harmadik világ javára módosult, és a következô évezred elején még inkább ebbe az irányba tolódik el. Összehasonlításul figyeljük meg a világ tíz legnépesebb városának lakosszámát 1950-ben: New York (12,3 millió), London (8,7), Tokió (6,9), Párizs (5,4), Moszkva (5,4), Sanghaj (5,3), Ruhr-vidék (5,3), Buenos Aires (5), Chicago (4,9), Calcutta (4,4). Jelen pillanatban a sorrend: Tokió (27,9), Bombay (18,1), Sao Paulo (17,8), Sanghaj (17,2), New York (16,6), Mexikóváros (16,4), Peking (14,2), Dzsakarta (14,1), Lagos (13,5), Los Angeles (13,1). 2015-re pedig ezt várják a szakemberek: Tokió (28,7), Bombay (27,4), Lagos (24,4), Sanghaj (23,4), Dzsakarta (21,2), Sao Paulo (20,8), Karachi (20,6), Peking (19,4), Dacca (19), Mexikóváros (18,9).

Földünk ivóvízkészletei egyre érezhetôbben behatároltak. Ha az emberiség nem képes idejében ésszerûsíteni a fogyasztást, ha nem tudja kezelni a globálisan mindenkit fenyegetô környezeti katasztrófákat, ha nem fogja vissza a bolygó túlnépesedési folyamatát, könnyen megtörténhet, hogy néhány év múlva nem az atomveszély lebeg majd a fejünk fölött, hanem az ivóvízért folytatott totális háború réme.

Szenzációkban bôvelkedik a világ. Van ami pozitív, mint egy hatékony orvosság, hasznos tárgy feltalálása, de ezek száma elenyészô a negatív szenzációk özönében: banditizmus, sorozatgyilkosság, terrorizmus, szadizmus, narkománia, politikusok és mások korrupciója és egyebek, amik emberek nem emberi tevékenységének eredménye, idegbajok, agyficamok folyománya. Ezek groteszkké teszik világunkat, és szomorú, kedvezôtlen benyomást keltenének földön kívüli megfigyelôinkban, ha volnának...

Egyike e negatív eseményeknek, amit az emberiség bomlástermékének tekinthetünk — többek között:

Thaiföldön, Racsabur tartományban állig felfegyverzett karen gerillák elfoglaltak egy kórházat több száz túszt ejtve. Követelték, hogy a thai orvosok segítsenek társaikon, akik az ország határához közeli bázisukat ért támadás következtében megsebesültek. A thaiföldi kormányerôk hajnalban (január 25-én) megrohamozták a kórházat, kiszabadították a túszokat, megöltek kilenc felkelôt, üldöznek néhány elmenekültet.

Honfitársaink közül kevesen tudják, kik a karenek. Nem is thaiföldiek, hanem a szomszédos Myanmarban (régebb Burma, Birma) élnek, Karenni tartományban. A gerillák Isten Hadserege néven szervezôdtek függetlenségi harcra, többségük gyermek, vezetôjük két 12 éves iker (fiú és lány), akikrôl híveik hiszik, hogy természetfölötti erôvel rendelkeznek és sebezhetetlenek. E csoport a Karen Nemzeti Egyesületbôl vált ki, amely 50 éve harcol eredménytelenül. Ki látta el fegyverekkel a gyerekgerillákat, ki irányítja ôket a háttérbôl? Nem nehéz kitalálni, hisz táboraik kábítószer- és gépkocsitolvajok búvóhelye. Kellemetlen a keresztény világra nézve, hogy Isten Hadserege keresztény alapú szervezetként tevékenykedik — feltételezhetô, hogy nem a Vatikán jóváhagyásával.

Sokan felteszik nálunk a kérdést e híreket olvasva: kik is a karenek? Burmától messze vagyunk, keveset tudunk e 35 milliónyi polgárt számláló országról, amely Hátsó-Indiában Kína, Laosz, Thaiföld, a Bengáli-öböl, India és Pakisztán között terül el 678 000 négyzetkilométeren. Elcsodálkozhatunk azon, hogy ebben az államban több mint száz nyelvet beszélnek; egyes ismertetôk szerint 83–87 nemzetiség lakja, kétharmaduk buddhista birmán, a többi sanok, csinek, karenek és más bennszülöttek, de sok a bevándorolt indiai és kínai is. A karenek száma egymillió körüli. Az Isten Hadserege néhány ezernyi, és aligha eléri célját még a Vitéz Burmai Harcos Diákok szervezetével szövetkezve is. Felfegyverzettek, de gyengén szervezettek, homályos elvekkel — a fegyverkereskedôk érdekeinek megfelelôen. Az emberiségre nézve aggasztó, hogy gyerekeket szerveznek gyilkolásra, kábítószer-fogyasztásra stb., amit csak tetôz, hogy a felnôttek körében is növekszik az infantilizmus.

KÉZILABDA

Szombaton, 10 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: U-Ursus–Konstancai Hidrotehnica-Petromin — nôi Szuperliga.

KOSÁRLABDA

Szombaton, 11.30-tól a Horia Demian Sportcsarnokban: U-ACSA–Brassói Fartec — nôi elsô osztály.

Két szamosújvári birkózó is bekerült az országos ifi-válogatottba, Valentin Sãtmãrean edzô tanítványai közül Ioan Platon (65 kg-osok) és Cristian Bar (85) képviseli a román színeket a nemzetközi vetélkedôkön.

Szamosújvárott immár egy éve nôi szakosztály is mûködik. A lányok közül Roxana Crisan (40), Anca Sãtmãrean (43) és Balogh Ramona (46) szerepelnek a legsikeresebben.

– Ezen a héten Vasile Mârza sportmester kezdeményezésére négy sportklub részvételével sikeres felkészülési tornára került sor a KMSC edzôtermében. A kadettek csatájában a házigazdákon kívül a Forta-Thermostar-HSK, az Akarat és a Tordai Titan vett részt. 15 mérkôzést bonyolítottak le a fiatal öklözôk részvételével, s a Kolozs megyei bokszolók bizonyították: van mit keresni a közelgô országos bajnokságokon. Ki-emelkedô teljesítményt nyújtott: Alexandru Chita, Enyedi Zoltán, Gelu Silas, Cristian Cublesan, Alin Pop (mind a KMSC-tôl), Alexandru Roman, Rosi Lingurar (Forta-Thermo-star-HSK), Farkas Zoltán, Andrei Ciobanu (Tordai Titan), Simon Cristian, Gligor Pod, Mihai Lucaciu, Ionut Uilãcan és Lucian Budeanu (Akarat).

– Gyulafehérvárott díszpolgárrá avatták Nicolae Lincát. Az egykori bajnok ezenkívül emlékplakettet kapott a Román Olimpiai Bizottságtól, a helyi hatóságok pedig az idei tavasztól 2 millió lejes havi járadékot állapítottak meg neki.

Az eddigi egyetlen román olimpiai bajnok öklözô szülôfalujában, Csergén (Fehér megye) húzódott meg, súlyos beteg, és költséges gyógykezelésre szorul. Az ünnepély alatt a meghatott bajnok nem tudott uralkodni a könnyein.

– Lennox Lewis, a WBC, WBO és IBF változatok jelenlegi bajnoka április 29-én az amerikai Michael Grant kihívásának tesz eleget, az összecsapást a New York-i Madison Square Gardenben rendezik. Lewis ellenfele 2,05 m magas, a súlya 113 kg. Korát illetôen nincs egységes vélemény, egyesek szerint 31, mások szerint mindössze 27 éves. Eddigi 31 találkozója mindegyikén gyôzött, ez után a mérkôzés után 4 millió dollárral lesz gazdagabb.

Lewis viszont 10 millió dollárt kap, címvédés esetén pedig nagy valószínûséggel az év végén a hírhedt Evander Hollyfield ellen is szorítóba lép.

Fél évszázada, 1950-ben, az akkori Szovjetunió, a mai Oroszország fôvárosában, Moszkvában teljes vendéglátó sikerrel fejezôdött be a VIII. gyorskorcsolya-világbajnokság. Ez egyébként nem okozott különösebb meglepetést, mert a szovjet futónôk 1948-as vb-s bemutatkozásuk óta a korábbi világbajnokságokon is kibérelték az összetett verseny dobogós helyeit. Rá-adásul az összetett világbajnok mindhárom akalommal, így a szóban forgó fél évszázadot záró esztendôben is Marija Iszakova volt! A három vb összetett és távonkénti, összesen 15 számából mindössze kettôt nem nyertek meg. Az 5000 m-en elôzôleg mindkét évben a finn Verne Lesché gyôzött. Most viszont minden szám az ô sikerük jegyében zajlott. Íme: 500 m: Marija Iszakova 49,9 mp; 1000 m: Tatjána Karelina 1:49,2 perc; 1500 m: Rimma Zsukova 5:36,8 perc; 5000 m: Zinajda Krotova 11:12,9 perc. Összetett (abszolút) bajnokság: 1. Iszakova 230,99, 2. Krotova 232,87, 3. Zsukova 233,41 pont.

...és a holnapin...

Hosszas várakozás után, 20 évvel ezelôtt, ünnepélyes keretek között megnyitották az Egyesült Államokban, Lake Placid téli sportközpontban a XIII. fehér olimpiát. A havas játékok történetében harmadszor fordult elô, hogy ugyanaz a város legyen az olimpia házigazdája. Az elsô ilyen St. Moritz volt, itt 1928-ban rendezték a téli játékokat. A második világégés miatt elmaradt nyári és téli olimpiák után 1948-ban ismét szó lehetett nagy nemzetközi versenyekrôl, s az okozott nehézséget, vajon melyik város, melyik sportközpont tudna rövid idô alatt felkészülni? A háború idején is semleges Svájc olimpiai bizottsága, St. Moritz elöljáróságával közösen, azonnal jelentkezett a rendezésre. St. Moritz és a tiroli Innsbruck (1964 és 1976) után Lake Placid harmadszor látta vendégül a téli sportokban jeleskedôk színe-javát.

Szupersasok:

Nigéria–Dél-afrikai Köztársaság 2–0 (2–0)
Az elsô elôdöntôn az írmagnak maradt házigazdák Lagosban fogadták a Dél-afrikai Köztársaság csapatát. S a nigériai Szuper Zöld Sasok már a mérkôzés elejétôl magasan szárnyaltak — Tijani Babangida már a 34. másodpercben betalált Andre Arendtse kapujába. Egy eladott labdára csapott le s remek távoli lövéssel vette be a kaput. A 34-es számhoz ragaszkodott Babangida, mivel ezt a pillanatot választotta a mérkôzés sorsának megpecsételésére — a „sasfióka" ezúttal a bal felsô pipába csavarta a labdát. 1996 kontinensbajnoka valószínûleg ezentúl babonás irtózattal gondol a 13-as számú játékosra. A hat éven át Afrika-kupából számûzött hazai gárda ezek után inkább csak a kontrákra szorítkozott, de a dél-afrikaiak nem tudtak élni a lehetôséggel, elsô épkézláb lehetôségük egy órai játék után adódott. S bár utána volt még pár lehetôségük szépíteni, Bartlett & Co. nem volt képes gólt lôni, sôt, inkább a „zöldek" veszélyeztettek.

A 42 ezer nézô elégedetten távozhatott, vasárnap pedig ismét Lagosban dôl el az Afrikai Nemzetek Kupájának sorsa. S ahogy a dolgok állnak, nem sok esély van arra, hogy ezt a válogatottat megszorongassák.

Szelídíthetetlenek az oroszlánok:

Kamerun–Tunézia 3–0 (0–0)
Egy percig sem volt kétséges, hogy ki jut tovább ebbôl az elôdöntôbôl. A „szelídítetlen oroszlánok"-nak becézett kameruni csapat, egy gyenge színvonalú elsô félidô után megmutatta, hogy Afrika mennyit fejlôdött a labdarúgás terén. Olyan focistákkal büszkélkedhetnek mint: Bersong (a mérkôzés legjobbja), Mboma, Olembe stb.

A nigériai Accrában közel 40 000 nézô elôtt lejátszott mérkôzést a tunéziai csapat kezdte jobban. Szalmalángnak bizonyult az elsô negyedóra Francesco Scoglio csapatának. A mérkôzés idejének túlnyomó részében a kameruni játékosok veszélyeztették El Quaer kapuját. Az elsô fél-idôben nem esett gól, de csak idô kérdése volt, hogy a francia Pierre Le-chantre csapata mikor töri meg az ellenfél védelmének ellenállását.

Alig kezdôdött el a második játékrész, a 49. percben egy kapu elôtti kavarodásból Mboma ért el gólt. A tunéziaiak szinte nem is számítottak a támadásban. A hajrában, a 81. percben Eto’o ugrott ki a védôk mögül, és nyugodtan pöccintette a hálóba a labdát, majd a 87.-ben ismét Mboma volt eredményes, aki a két szerzett gólon kívül még rengeteg helyzetet hagyott ki.

Vasárnap izgalmas döntô várható Kamerun és Nigéria csapatai között.

Csütörtökön este, a pároshoz hasonlóan, a férfi egyéni is az orosz fölény jegyében zajlott. Az orosz elsôbbség szinte biztos volt, a verseny csupán arra a kérdésre kellett választ adjon: melyikük lesz a bajnok?

A döntôt különben a Bécsbe utazott magyar szurkolók is nagy érdeklôdéssel követték, hiszen magyar résztvevôje is volt. Vidrai Szabolcs azonban csak elméletileg pályázhatott az Európa-bajnoki címre: tudása még messze elmarad a dobogó esélyeseitôl. Bemutatott mûsora nem volt rossz, de a tökéletességtôl elmarad. Hiába a négyes Toe-Loop, s a mintegy 7 tripla (egynéhány csak duplának sikerült), a

jó koreográfia: a „földre szállások" nem voltak a legsikeresebbek, gyakran két lábra esett. Simon István edzô tanítványának így a legnagyobb pontozása 5,5 volt, s ez csak a végsô 11. helyhez volt elegendô, azaz a szabad program után három helyezést rontott.

Az 1–6. helyért küzdôk sem remekeltek különösebben amíg a két nagy esélyesre nem került a sor. A végül bronzérmes ukrán Dimitrij Dimitrenko (aki pár évvel ezelôtt még a Szovjetunió színeiben versenyzett, és aki 1993-ban Európa-bajnok is volt) inkább kûrje mûvészi értékének, mintsem technikájának köszönheti érmét: bár a nyitó tripla Axel-tripla Toe-Loop sikerült, a négyes ugrása már nem. Triplái néha kettesre minôsültek vissza — a technikai résznél 5,5 között mozogtak a jegyei. Az elô-adásmódra kapott 5 darab 5,7-esével ugyan pillanatnyilag átvette a vezetést, a két nagy esélyesnek azonban ez nem jelentett gondot.

Közülük Jevgenyij Plusenko lépett elôször a jégre, s a 17 éves, nagy jövôjû fiatalnak sikerült megmutatnia milyen gyönyörû is a mûkorcsolya. 1998-as és 1999-es Eb-ezüstérmét és tavalyi vb második helyét úgy váltotta Eb-arannyá, hogy alakítása szinte hibátlan volt. Elsôként a világon hármas sorozatot mutatott be — négyes

Toe-Loop, hármas Toe-Loop és dupla Rittberger. Lutzok, Axelek és Toe-Loop-ok egész sora következett, magas, szép ugrásaival, tökéletes földre éréseivel a bírókat, jelenlevôket és tévénézôket egyaránt sikerült elkápráztatnia. Tökéletes technikája mellett mindvégig hajlékonyság (bármely lány megirigyelhette volna), sebesség és frissesség jellemezte. Mindkét kategóriában négyszer kapott 5,8-at, ötször 5,9-cet (azt is csak azért, mert nem utolsónak szerepelt). Még a bolgár bírót is levette a lábáról, pedig az mindaddig bírótársainál 2–3 tizeddel kisebb jegyet adott minden versenyzônek.

A másik oroszra, Alexej Jagugyinra igencsak nagy feladat hárult: úgy kellett megvédenie tavalyi Eb-címét (1998-ban is ô nyert, akkor ô volt 17 éves), hogy nem volt szabad hibáznia. Ráadásul gipszbe tett kézzel lépett a jégre. Viszont ez cseppet sem látszott alakításán: kûrjét magabiztos, tiszta ugrások jellemezték, négyes-, hármasugrás, minden volt benne, amit csak mûkorcsolyázó produkálhat. Orosz társánál viszont egy picit jobban inogott a földet éréseknél — ez a tripla Szalchovnál látszott meg leginkább —, a mûvészi értékben is Plusenko alatt maradt. Így pedig a címvédés nem sikerülhetett, maradt az ezüstérem, aminek különben szemmel láthatóan nem örvendett túlságosan — kissé sportszerûtlen módon a jegyek kihirdetésénél elhagyta a csarnokot.

A férfiak versenyének végeredménye: 1. Plusenko 2,6 helyezési pont; 2. Jagugyin (orosz) 3,0 pont; 3. Dimitrenko (ukrán) 5,6 pont; ...; 11. Vidrai Szabolcs 19,8 pont.

Vittorio Cinquanta, a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) elnöke döntött: nem fogadja el az ausztrálok tiltakozását, és a korábbi döntés értelmében március 26. és április 2. között a franciaországi Nizza ad otthont a sportág világbajnokságának.

Az ausztrál szövetség a Nemzetközi Sportdöntôbírósághoz fordulva szerette volna elérni, hogy az eredetileg kijelölt Brisbane rendezhesse meg a vb-t.

Az ISU a televíziós jogdíjak körül kialakult viták miatt vette el a versenyt Brisbane-tôl tavaly augusztusban.

Széken az idei év terveirôl, elképzeléseirôl tárgyaltak a tanácsosok februári ülésükön. Dániel Márton helyi RMDSZ-elnök az ülés meghívottjaként az SZKT programjáról, a választásokról, jelölések módjáról tájékoztatott.

A továbbiakban, mint azt Sallai Márton polgármestertôl megtudtuk, beszámoló hangzott el a sáncok kitakarítási munkálatairól, amely körülbelül egy hét leforgása alatt véget ér. Erre a vízlecsapoló, sánctakarító munkálatra azért volt szükség, mert a völgyben fekvô faluba gyûl a környékrôl a víz, s tíz házat veszélyeztetett a harmadik utcában. A több száz méteren elvégzett munkálat várhatóan 85 millió lejbe kerül. Kezdeményezték a kutak kitakarítását, fertôtlenítését.

1998-ban 50 ezer, 1999-ben 25 ezer lej pótadót fizetett minden család, ebbôl az összegbôl feljavították az egészségügyi épületet. Az idén szeretnék a konyhát, fürdôszobát elkészíteni, a végsô simításokat elvégezni. Erre ismét pótadóból futja, az idénre kirótt százezer lejbôl emellett a tájház építésére, az ôrség és a tûzoltóság biztosítására is fordítanak. A tájházhoz szükséges anyagot már megvásárolták, még a tavalyi költségvetésbôl 30 millió lejre. Az augusztus 24-i Bertalan-napi tatárjárás áldozatai, valamint a második világháború elesettjei emlékére mûemléket állítanának. Az anyag 40 millió lejbe került. A mûemléket szeretnék április végéig felállítani.

Körülbelül száz villanykörtét vásárolnak az idén a második és harmadik utca közvilágítására. Sapard-program keretében pályázni fog a község egy Szék és Bonchida közötti bekötôút kiépítésére, amely kb. harminc kilométerrel rövidítené meg a község és a Kolozsvár közötti távolságot. Természetesen, egyelôre csupán az út kikövezésére futná. A falu már létezô útjait is kövezéssel szeretnék feljavítani, ehhez egy vállalkozó hitelbe szállítaná a követ, amelynek értékét egész év folyamán törlesztik majd. A polgármester elmondta, Székbôl modellértékû községet szeretne teremteni.

Az Európai Unió környezetvédelmi programjának keretében szemétlerakodó kialakításáért pályáznának. Erre májustól nyílik lehetôség, ám addig már szeretnék a terveket elkészíttetni.

Szintén pályázat útján próbálkoznak a hosszú ideje beomlott sóbánya megbontásával. Abban reménykednek, mondja a polgármester, hogy a föld alatt épségben találnak az omláskor betemetett gépeket, épségben maradt termeket, ami óriási attrakciót képezne a turisták számára.

Kolozsvár városháza közleménye szerint január 1–31. között az anyakönyvi hivatalnál 342 születést, 419 elhalálozást, 62 házasságkötést és 8 név- és névhelyességi változtatást jegyeztek be. Ugyanakkor 15 hûségi oklevelet és a hozzá járó félmillió lejt adtak a 50. házassági évfordulót ünneplô házaspároknak. Valentin-napkor az anyakönyvvezetô Radu Tudor Andrei és Kozma Lídia házasságkötését hitelesíti.

A szociális védelmi osztály négy esetben 14 millió lej értékben gyorssegélyt folyósított elhalálozásra, 69 esetben adott a második gyermek születése után járó jövedelemkiegészítést (összérték 26,5 millió lej), 65 millió lej szociális segélyt bocsátottak 270 személy részére. A szegénykonyhán 850 személy részesült ingyenes ebédben, ennek értéke 271 millió lej.

A Bolyai Társaság felvételi vizsgát hirdet magyarországi ösztöndíjas, teljes felsôoktatási képzésre a 2000/2001-es tanévben a következô szakokra:

1. Meliorációs mérnöki (talajjavítási szak), Tessedik Sámuel Fôiskola, Szarvas:

— felvételi vizsga nélkül, a középiskolai eredmények alapján, a következô tantárgyak utolsó két évének átlaga: magyar nyelv és irodalom; történelem; matematika vagy fizika; három választott tantárgy (nem lehet a román nyelv és irodalom, testnevelés, rajz, zene); a román nyelvbôl letett érettségi vizsga felsôfokú nyelvvizsgának minôsül, és külön pontokat jelent;

2. Szociálpolitika, Eötvös Loránd Tudományegyetem, SZ., Budapest.

— a felvételi a magyarországi feltételrendszerben történik;

3. Kommunikáció — mûvészettudomány, Pécsi Tudományegyetem, BTK:

— a felvételi a magyarországi feltételrendszerben történik;

4. Altaisztika, Szegedi Tudományegyetem, BTK:

— a felvételi a magyarországi feltételrendszerben történik, csak korábbi években érettségizettek jelentkezhetnek;

5. Csillagász, Szegedi Tudományegyetem, TTK:

— a felvételi a magyarországi feltételrendszerben történik, írásbeli a romániai érettségi elôtt, a szóbeli utána;

6. Vendéglátó- és szálloda, Gazdasági Fôiskola, Budapest:

— a felvételi a magyarországi feltételrendszerben történik, a romániai érettségi elôtt;

7. Élelmiszermérnöki, Szent István Egyetem, Budapest:

— a felvételi a magyarországi feltételrendszerben történik, csak korábbi években érettségizettek jelentkezhetnek;

8. Tájépítész mérnöki — kerttervezés, településépítészet, települési környezetvédelem, Szent István Egyetem, Budapest:

— a felvételi Kolozsváron történik, a hazai tanrend elvárásai szerint;

9. Nyomdaipari (könnyûipari mérnök) — levelezôi, Budapesti Mûszaki Fôiskola:

— a felvételi Kolozsváron történik, a hazai tanrend elvárásai szerint;

10. Zenetudományi tanár, Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem, Budapest:

— a felvételi a magyarországi feltételrendszerben történik, csak korábbi években érettségizettek jelentkezhetnek;

11. Építészet (építészet, belsô építészet, bútortervezés), Magyar Iparmûvészeti Egyetem, Budapest:

— a felvételi a magyarországi feltételrendszerben történik, csak korábbi években érettségizettek jelentkezhetnek;

12. Formatervezô (ipari formatervezô, csomagolástervezô), Magyar Iparmûvészeti Egyetem, Budapest:

— a felvételi a magyarországi feltételrendszerben történik, csak korábbi években érettségizettek jelentkezhetnek;

13. Vizuális kommunikáció (videó), Magyar Iparmûvészeti Egyetem, Budapest:

— a felvételi a magyarországi feltételrendszerben történik, csak korábbi években érettségizettek jelentkezhetnek;

14. Esztétika — mûvészettörténet, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, BTK:

— a felvételi a magyarországi feltételrendszerben történik, és idôpontja egybeesik a romániai érettségi idôpontjával; jelentkezhetnek korábbi években érettségizettek, vagy akik az idei érettségi vizsgák között vállalják a magyarországi vizsgákon való jelenlétet;

15. Bábszínész, Színház- és Filmmûvészeti Egyetem, Budapest:

— a felvételi a magyarországi feltételrendszerben történik, a romániai érettségi idôpontja elôtt.

A Bolyai Társasághoz a jelentkezési kérvényt és a jelentkezési díj befizetését igazoló nyugtát (vagy annak másolatát) 2000. február 25-ig, a többi iratot pedig irattartóban (dosszié) kérjük 2000. május 1-jéig elküldeni a következô címre: Societatea Bolyai, 3400 Cluj Napoca, O.P. 1 — C.P. 317. A jelentkezési díj 200 000 lej, amelyet adományként (donatie pt. organizare examen) kérjük befizetni a Bolyai Társaság alábbi bankszámlájára: Banca Românã de Dezvoltare — BRD, Societatea Bolyai, cont nr. 25 11 00 99 606 2506. A jelentkezési díjat a Bolyai Társaság kolozsvári székházában is be lehet fizetni, a B-dul 21 Decembrie 116. szám alatt.

A beiratkozáshoz szükséges iratok:

A Bolyai Társasághoz:

1. Jelentkezési kérvény, pontos értesítési címmel és telefonszámmal, és a jelentkezési díj befizetését igazoló nyugta;

2. Érettségi diploma hitelesített másolata, vagy az azt igazoló helyettesítô bizonyítvány.

Minden jelentkezônek az összes szakra Magyarországon is be kell iratkoznia, 2000. március 1-jéig, egy A és egy B típusú jelentkezési lappal (beszerezhetô a magyarországi könyvesboltokban).

Az 1., 2., 3., 5., 6. és 15. pont alatti szakok esetében az idén érettségizôk az érettségi után is benyújthatják az érettségi diplomát (a Bolyai Társasághoz is), annak hiányában semmisnek tekintik a felvételi vizsgát. Addig tanulói jogviszonyról szóló igazolást kell benyújtaniuk.

Kérjük, a választható felvételi tantárgyak esetén a jelentkezôk jelöljék meg a Bolyai Társasághoz benyújtott beiratkozási kérvényükben a választásukat.

A sikeresen felvételizô fiatalok szerzôdésben kötelezik magukat, hogy tanulmányaik végeztével hazatérnek, és Romániában helyezkednek el.

Minden szakra egy, vagy különleges képességû jelentkezôk esetében max. két ösztöndíjas hely biztosított, összességében azonban nem több, mint 20 hely. Ezen a kereten túl a Bolyai Társaság nem biztosít további ösztöndíjakat.

További információk a Bolyai Társaságnál, tel.: 064/193-462, 13–15 óra között, vagy: bolyai_tars@mail.dntcj.ro.

• Hozzátartozói is pórul jártak a vajdahunyadi születésû, de Németországban élô Petru Hornnak, aki február 9-én lépett be az országba, és egy nappal késôbb, 6.45 órakor Tordatúron balesetet okozott. A vékony jégréteggel borított úton nem az útviszonyoknak megfelelô sebességgel haladt német rendszámú Audi A6-os gépkocsijával, amely megcsúszott, majd felborult. A két dévai utast, 63 éves apósát (Ioan Todicã) és 54 éves anyósát (Ileana Todicã) csonttörésekkel, koponya- és agyalapi sérülésekkel szállították az I-es számú sebészetre, miközben a vezetônek haja szála sem görbült.

• Két autóba is belefutott Adrian Alexandru Banciu (29). A kolozsvári fiatal a Monostori úton túl nagy sebességgel haladt autójával 8.45 óra körül, de a csúszós úton elvesztette uralmát a CJ–30–AMY rendszámú gépkocsi felett, s az a szembejövô sávra tért, és ott elôbb a 4–CJ–9176, majd a CJ–04–JHH rendszámú kocsikkal is ütközött. Az elôbbi egyik utasa, a kolozsvári, 48 éves, asszisztensnôként dolgozó Viorica Marin koponyaalapi sérüléssel, agyrázkódással, csonttörésekkel került kórházba.

• A járdán gázolt el két gyalogost szállítójármûvének kormányánál az Apahidai Remus Marius Cosma (22). A balesetet ismét az útviszonyoknak nem megfelelô sebesség, illetve a csúszós út okozta: a 7–CJ–2471 rendszámú jármû a Traian Vuia utcában csúszott meg 7.30 órakor, a járdára ugrott fel, ott pedig a 30 éves Monica Bocost és a 41 éves Cristina Secheit ütötte el. Mindkettejüket különféle csonttörésekkel (váll, láb), valamint fejsérülésekkel és agyrázkódással kezelik a sebészeten.

Cosmin Soporan (16), Remus Dãnut Moldovan (21), Daniel Gumbes (19) és Gheorghe Marian Gheorghies (19) tordai fiatalok február 9-érôl 10-ére virradólag törtek be a Kalimero Kft. üzletébe, ahonnan 6 millió lej értékben vittek el különféle javakat. Az akkor még ismeretlen tetteseket hamar elôkerítették: 10-én már rendôrkézen voltak. Mind a négyüket minôsített lopás vádjával vizsgálják, a 16 éves srácon kívül mindannyian 30 napos elôzetes letartóztatásban vannak.

— Kozma Dezsô egyetemi professzort kérdezem: milyen elôzményei vannak ennek a kitüntetô díjnak? Melyek a fôbb momentumai egyetemi, irodalomtörténeti pályafutásának?

— A kérdésre nem könnyû pár szóban válaszolni, mégis megpróbálom.

Az egykori Bolyai Egyetemen végeztem, és immár több mint negyven esztendeje a Babes–Bolyai Tudományegyetem Magyar Irodalomtudományi Tanszékének vagyok oktatója, jelenleg professzora. Ez alatt az idô alatt a magyar irodalom valamennyi korszakával foglalkoztam valamilyenképpen. Néha szükségbôl is, hisz volt idôszak, amikor alig néhányan mindent kellett hogy tanítsunk. Én például a magyar irodalom története mellett oktattam verstant és összehasonlító irodalmat is. (Az utóbbi években, hála Istennek, tehetséges fiatalokkal bôvült a Tanszék.)

De térjek vissza a kérdésedre.

Több mint harminc éve a XIX. század második felének, az 1849–1905 közötti korszak magyar irodalmát adom elô. Köztük Arany János, Madách Imre, Kemény Zsigmond, Gyulai Pál, Tompa Mihály, Jókai Mór, Vajda János, Mikszáth Kálmán, Gárdonyi Géza életmûvét. És még nem is említettem a „kisebb", de jelentôs írókat, költôket. Amilyen például Petelei István, Arany László, Bródy Sándor, Ambrus Zoltán, Justh Zsigmond, Thury Zoltán, Reviczky Gyula, Komjáthy Jenô, Csiky Gergely, Péterfy Jenô stb. Közben szívesen tartottam (és tartok) választható, úgynevezett speciális kollégiumokat is. Például a XIX. század végének magyar novellisztikájáról, Kolozsvár irodalmi-mûvelôdési múltjáról, Krúdyról, Ady erdélyi utóéletérôl. Újabban a most alakult kolozsvári és kézdivásárhelyi Tanítóképzô Fôiskolán iselôadásokat tartok (mint vendégtanár) magyar irodalomból.

Megjelent köteteim (összesen 15) magyar írók, költôk mûveibôl készült; kísérôszöveggel, jegyzetekkel ellátott összeállításaim (16), hazai és magyarországi folyóiratokban, lapokban, gyûjteményekben napvilágot látott tanulmányaim, cikkeim (250-300) is jórészt a XIX. század második felének, illetve a XX. század elejének magyar irodalmáról íródtak. Persze, az irodalom oktatója, az irodalomtörténész sem temetkezhet el egyetlen korszak irodalmában. Így én is „kirándultam" más korszakokba, a jelenkor irodalmába is. Egyébként nem is vállalkozhattam volna három középiskolai tankönyv megírására.

— Meg is kérdezném akkor: mikor, milyen osztályok számára készültek ezek a tankönyvek?

— Régebben írtam ôket, de kisebb-nagyobb átdolgozásokkal ma is érvényben vannak. Az elsô kettô a magyar irodalom alakulását mutatja be a kezdetektôl a XX. századig (a IX. és X. osztályos tanulók számára), a harmadik az irodalmi irányzatokat, a reneszánsztól a szimbolizmusig. (Annak idején ugyanis ezt külön tanulták a XI. osztályban.)

— Madách mûveinek mióta rendszeres kutatója?

— Pontosan nem is tudnám megmondani. Természetesen már elsô egyetemi elôadásaim az életmû elmélyített megismerésére és értelmezésére késztettek. És az is természetes, hogy mindezt a hallgatók számára készült egyetemi kézikönyvem Madách-fejezetében és más közleményeimben hasznosítottam. Az utóbbi évtizedben különbözô nemzetközi tudományos értekezleteken eléggé sûrûn tartottam elôadásokat Madách fô mûvérôl, Az ember tragédiájáról. Leggyakrabban a magyarországi Madách Irodalmi Társaság szervezésében évente megrendezett Madách-szimpóziumokon, Balassagyarmaton. Négy évvel ezelôtt pedig a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság római konferenciáján. Ezek az elôadások jórészt a Budapesten kiadott Madách Könyvtár sorozatban, illetve más kiadványokban jelentek meg. (A római A magyar mûvelôdés és a kereszténység c. gyûjteményben, 1998-ban.)

— Mit tart fontosnak, idôszerûnek elmondani errôl a sokat vitatott és sokféleképpen értelmezett életmûrôl egy új évszázad (évezred) küszöbén?

— Kétségtelen, jól meg kell gondolni, mi az, amirôl érdemes beszélni, írni egy olyan alkotó esetében, akirôl eddig könyvtárnyit írtak.

A kérdésre válaszolva, hadd utaljak a díj átvételekor megtartott elôadásomra, amelyben külön hangsúllyal emeltem ki: Megcsonkítanánk Madách szellemi örökségét, ha csak „társtalanságát" emlegetnénk, ha szem elôl tévesztenénk szoros kötôdését korához. Ha nem látnánk meg benne nemzeti imádságunk szerzôjének, Kölcseynek fohászkodását, a népe sorsán töprengô Vörösmarty önkínzô kérdéseit, Arany „vaskos valóságának" „égi mását", Kemény Zsigmond ábrándokat foszlató önvizsgálatát, Jókai léleképítô eszményeit. Ha nem látnánk, hogy irodalmunk egyik legegyetemesebb költôgondolkodója (Goethe, Byron, Milton rokona) egy nagy korszak, a XIX. század magyar szellemeinek is rokona. Azt a Madáchot próbáltam és próbálom felmutatni, akinek mûvében az emberi lét pólusai — jó és rossz, szellem és anyag, értelem és érzelem, magyar és egyetemes, isteni és emberi, élet és halál — egymást kiegészítve kapnak értelmet. Ugyanakkor azt hiszem, tudományos szempontból is hasznos feltérképezni klasszikusaink — így Madách — erdélyi utóéletét. Elôadásaim, tanulmányaim jó részében épp erre vállalkoztam: Madách erdélyi értékeléseinek, méltatásainak, Az ember tragédiája itteni — kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi — színpadi bemutatóinak, illetve a Tragédia hazai iskolai oktatásának számbavételére. Megkíséreltem szemügyre venni továbbá az életmû kevésbé feltárt, ritkábban emlegetett részeit, vonatkozásait is. Így például a bibliai vallásos motívumok jelenlétét és szerepét Madách alkotásaiban.

Nem titok: számunkra Madách mûve is több irodalmi hagyománynál, eleven irodalmi örökségnél. Némi patetikussággal azt mondhatnám: nemzeti-nemzetiségi létünk megélésének egyik lehetôsége, közgondolkodásunkat alakító ez az örökség.

A Madách Irodalmi Társaság ilyen irányú kutatásaimat tisztelte meg Madách-díjjal, amelyet 2000. jan. 21-én, a költô születésének évfordulóján megtartott emlékünnepélyen nyújtott át Balassagyarmaton a megyei Közoktatási Mûvelôdési Bizottság. (A díjat egyébként a Nógrád Megyei Önkormányzat alapította.)

— Más, hasonló díjban részesült?

— Igen. Két alkalommal, Magyarországon: 1990-ben a több évtizedes erdélyi Ady-vitákról, 1993-ban pedig az erdélyi Madách-értékelésekrôl írott tanulmányaimmal. Mindkettô jeligés pályázat volt.

— A magyar irodalom egyetemi oktatásával párhuzamosan foglalkoztatja tehát klasszikusaink erdélyi utóélete. Költôink, íróink közül kiknek volt még különösen megtermékenyítô hatása az erdélyi irodalomra, az itteni szellemi törekvésekre?

— A többi között Petôfinek, Arany Jánosnak, Kemény Zsigmondnak, Adynak, Szabó Dezsônek — hogy csak az utóbbi másfél évszázadból említsek neveket. Petôfi életének és költészetének erdélyi kultuszáról Petôfi öröksége címmel jelent meg könyvem negyedszázaddal ezelôtt a Kriterionnál, és remélem, hogy a több évtizedes erdélyi Ady-vitákról közölt írásaimból is kötet lesz valamikor.

Úgy vélem ugyanis, hogy nem csak a magyar írók mûveire vonatkozó ismereteink válhatnak így árnyaltabbá, teljesebbé, hanem az erdélyi (romániai) magyar irodalomról és annak társadalmi közegérôl kialakult ismereteink is.

— Mindezekbôl úgy tûnik, kutatásaiban hangsúlyt kap Erdély irodalmi, mûvelôdési öröksége.

— Természetesen. Már csak azért is, mert a források nagy része itteni könyvtárakban, levéltárakban lelhetô fel. Elsôsorban nekünk, itteni irodalomtörténészeknek kell ezeket feltárnunk, feldolgoznunk.

Elsô könyvemet az erdélyi kisvárost felfedezô jeles novellistáról, kiváló lapszerkesztôrôl és publicistáról, Petelei Istvánról írtam még 1969-ben (Egy erdélyi novellista). 1970-ben megvédett doktori értekezésemet — Irodalom a kolozsvári századvégen — a XIX. század végi Kolozsvár irodalmi, mûvelôdési és tudományos törekvéseinek szenteltem, amelynek egy része (egyharmada) A valóság igézete címmel jelent meg még 1972-ben. És épp ennek a lapnak a hasábjain indítottam sorozatot régi kolozsvári arcokról, amelyek Erdélyi utakon (1997) címmel külön gyûjtemény-ben is eljutottak az olvasókhoz. A két háború közötti erdélyi magyar irodalomra is ösztönzôen ható Szabó Dezsôrôl 1990-ben jelentettem meg egy terjedelmesebb tanulmányt. Nemrég pedig az 1872-ben létrehozott kolozsvári egyetem 125. évfordulóján tartott (külön gyûjteményben is közreadott) elôadásomban a magyar irodalom elsô itteni elôadóit kíséreltem meg bemutatni.

— Bizonyára más elfoglaltságai is vannak.

— Így van, hisz mondanom sem kell, hogy az egyetemi oktatás, a tudományos kutatás egyik alapfeltétele: lépést tartani a szaktudomány eredményeivel. De ott vannak a szakma más területei. Például a magyartanárok továbbképzésével kapcsolatos teendôk, mint ahogy a doktorandusaim irányítása is idôigényes, rendszeres tájékozódást megkívánó munka. Ugyanakkor különbözô tudományos társaságok, egyesületek (Nemzetközi Filológiai Társaság, Magyar Irodalomtörténeti Társaság, Madách Irodalmi Társaság, Mikszáth Kálmán Társaság, Erdélyi Múzeum-Egyesület) tagjaként igyekszem kihasználni a kínálkozó lehetôségeket, meghívásokat, elôadással megjelenni e társaságok rendezvényein, ülésszakain. Szívesen veszek részt irodalmi rendezvényeken. Például évek, évtizedek óta meghívnak a középiskolások országos magyar irodalmi versenyére elnöknek. Egyszer talán meg is írom ezeknek az „olimpiáknak" a történetét. Esetleg az ugyancsak sok évi érettségibiztosi tapasztalataimat is.

— Pillanatnyilag mi van az íróasztalán? Milyen tervei vannak?

— Mint mindenkinek, terveim, elképzeléseim bôven vannak nekem is. Csak azt nem tudom, mi lesz belôlük, mire futja az idômbôl.

Nemrég állítottam össze régebbi és újabb írásaimból egy kötetet, amely megkapta a Magyar Mûvelôdési és Közoktatási Minisztérium támogatását. Remélem, Bartha Zoltán kolozsvári kiadója, a Tinivár hamarosan megjelenteti. A gyûjtemény egyébként a magyar irodalom számos jeles alkotóját, mûvét tartalmazza. Folytatni szeretném a már említett régi erdélyi portrékról készült sorozatot, tovább szeretném gondolni a csaknem húsz évvel ezelôtt megjelentetett Krúdy Gyula postakocsiján címû monográfiám. Foglalkoztat a gondolat, hogy a magyar irodalom egyik nagy, az 1849–1905 közötti korszakról írott, még 1980-ban kiadott egyetemi kézikönyvem átdolgozzam, kibôvítsem. Azaz — a szakirodalom újabb eredményeit hasznosítva — megírjam az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni félszázados magyar irodalmának történetét. És már rég készülök arra, hogy könyvet írjak a XX. század elejének egyik korán elpusztult és méltatlanul elfeledett prózaírójáról, Török Gyuláról. (Eddig néhány méltatásom jelent meg róla, illetve egyik regényét is kiadtam.)

— Most már csak azt kérdezném: hogy jut majd ideje minderre?

— Nem rossz kérdés. Remélem, mostantól több idôt tölthetek könyvtárban, íróasztalom mellett. Azért mostantól, mert az utóbbi négy évben — mint a Bölcsészettudományi Kar dékánhelyettesének — sok minden mással is foglalkoznom kellett. Olyasmivel, ami bizony távol áll az irodalomtól.

Jó lenne, ha vágyaimnak legalább egy részét valóra tudnám váltani.

— Köszönöm a beszélgetést, kívánom, hogy vágyai teljesüljenek.

Mátyás Jenôvel teljesen véletlenül hozott össze a sors. Mindketten részt vettünk a tavalyi csángó napokon, és ott mutatott be egymásnak egy közös ismerôsünk. Elsô pillanatban valamiféle kölcsönös szimpátia alakult ki közöttünk, annyira, hogy a harminc év korkülönbség ellenére is tegezôdünk. A labda fel volt adva, csak le kellett csapnom.

Nagyváradon született 1935. szeptember 16-án. Szülôvárosában járt középiskolába, majd 1953 és 1955 között a bukaresti mûszaki egyetem hallgatója volt. ’55 és ’60 között a Kolozsvári Zeneakadémia diákja. 1956. február 2-án alkalmazta a Kolozsvári Állami Magyar Opera. Nyugdíjazása után (1991) még többször felkérték énekelni. ’96-ban hagyta el végleg az operát. Hobbija a kompjúter, a bridzs a sakkozás és „az élet élvezete".

— Számomra furcsán hangzik az, hogy egy mûvész nyugdíjba megy...

— Nyugdíjba vonulásom sértôdésbôl eredt. Még mindig énekelhetnék a Magyar Operában, ha nem tekintettek volna elég öregnek ahhoz, hogy nyugdíjba menjek. Nem azért, mert rossz volt a hangszínem vagy a hanganyagom. A rendszerváltás után igyekeztek megszabadulni az öregektôl . Ez az igazság. Igyekeztek megszabadulni, hogy a fiatal, tapasztalatlan „szakiknak" teret adjanak, és ne legyen ellentmondás. Mi voltunk azok, akik mindig közbekotyogtunk, hogy ez vagy az színpadellenes. A válasz: ne szólj bele, most én vezetem a próbát. Egy idô után én is felhúztam az orromat, és kértem a nyugdíjazásom. Akkor a fizetésem és a nyugdíjam közti különbség minimális lett volna. A nyugdíjkérvényt szó nélkül elfogadták. Eltelt még kilenc hónap, amíg kezembe kaptam a határozatot. Rettentôen megijedtem, mikor kézhez kaptam, mert 4450 lejes nyugdíjat számoltak ki a 8000 lejes fizetésembôl. Akkor már nem lehetett megélni a négyezervalahány lejbôl. Rádöbbentem arra, hogy valamit dolgozni kell még pluszba. A vezetôség is rájött arra, hogy csak félórás operákat tudnak elôadni, így még visszahívtak vagy öt évig, és elôadásonként adtak 100 ezer lejt, késôbb, nagy fôszerepekért 500 ezret. Egyszer szólt az igazgató, hogy vendégszerepeltetésekre nincs pénz, de ugyanakkor, ha Magyarországról kellet áthozni egy vendégmûvészt, annak több millió lejes fellépti díjat is kifizettek. Pedig Szilágyi Feri még most is énekelhetne, mert nincsen drámai tenor, Matyi bácsi még mindig énekelhetne, mert nincs egy valódi basszista. Egy énekes kineveléséhez kell tíz esztendô, ha nagyon tehetséges. Ahhoz, hogy egy egyórás szerepet egy kompjúteragyú fiatal betanuljon, kell neki legalább tíz óra. Ehhez adjunk hozzá húsz óra gyakorlást. Következnek az elôadások. Minden elôadáson az ember újabb és újabb hibákat fedez fel magában. Ezeket ki kell küszöbölni, vagy oda kell tenni egy nagy piros felkiáltójelet: vigyázz! Ezeket, ha az ember nem tudja, örökké hibásan játssza szerepeit.

— Rendszeresen jársz az operába?

— Megnézem, meghallgatom ôket, néha rajongok értük, néha meg azt mondom, volt ez már jobb is.

— Említetted, hogy kiváló korrepetitoraitok voltak.

— Hogyne. Rónay Antal, Fischer Éva, Hary Béla, Demján és Sass Laci felesége, Sass Ica is. Meg kell említenem Adorján Ilona énektanárnô nevét is.

— A karmester mennyire számít az énekesnek?

— Az énekesnek annyira számít, hogyha egy karmester együtt érez az énekessel, akkor hagyja az énekest énekelni. Betanítja ízlése szerint, hogy „nézd, fiam, ezt a zenei fázist ettôl a szótól a mondat végéig nekem csináld meg összekötve. Szövegértelmileg gyönyörûen fejezd ki, mert a dallam az ott van". A karmester felhívja a figyelmet: „édes egy fiam, figyeld meg, itt ilyen akkord van a zenekarban. Hozza a kürt, hozza a nagybôgô, a cselló, a klarinét. Az akkordból ez a négy hang van, te belépsz a terccel. Hallod fiam? Az a terc, amit a klarinét fúj". Ezekre a dolgokra a karmester sokszor felhívja a figyelmet, fôleg a kezdô énekesnek. Fontos, hogy a zenekarhoz szervesen hozzákapcsolódjál. Olyan legyen, mint amikor egy virágszálból a bimbó kinô, megtestesül.

— Kimondtad azt a szót, hogy kezdô. Te is voltál kezdô valamikor...

— Vagy tíz évig. A kezdet kezdete úgy kezdôdött, hogy a konziból felkértek, menjek már be az operába a kórusba. Mondom megyek, csak kelljek. Felvételiztem, a Háry Jánosból énekeltem egy szép kis nótát, a „Tiszán innen, Dunán túl"-t . Azután elénekeltem a János Vitézbôl az „Egy rózsaszál szebben beszél"-t. Az az érzésem, hogy a szöveg értelmével sokat törôdtem már akkor is. Mindig fontos volt az életemben a mondanivaló kifejezése hangszínben, árnyalatokban. Felvettek kóristának szólistai kötelezettségekkel. Szinberger Sándor volt akkor az igazgató, és azt mondta: fiam, nekem terveim vannak magával. Szanati Jóska bácsi nem akar itt maradni Romániában. Nekem kell egy basszista. Mondom: rendben van, de tessék engem megtanítani. Elsô fellépésem a Rigolettóban volt 1957-ben, egy októberi napon. Sparafucillet játszottam, akkor már másodéves voltam. Az államvizsgám 1962 február 8-án volt. A Don Carlos Fülöp királyát játszottam. Még ma is meg van a plakát és a hangszalag.

— Sokan emlékeznek a Traviata doktorkájára, amit te játszottál.

— Mondok én valamit. Az egész szerep egy kórusszerep. Az elsô felvonásban együtt énekelsz a kórussal, a másodikban szintén. A fináléban van egy mondat, egyetlenegy, ami úgy szól: „pár óra van még, és elhagyta ôt az élet". Olyan hangszínnel kell mondani, hogy zokogjon a közönség. Sikerült, és mindig megfogtam a közönséget ezzel a mondattal. Egy visszafojtott, sajnálkozó hangszínnel, amit ott kell énekelni. De hát volt nekem szerepem bôven.

— A mostani mûvészeknek megadatott, hogy elég sokat járják külföldöt. A ti idôtökben miként volt?

— Én nem panaszkodhatok, és megmondom miért. Akkoriban nagyon megbecsült tagja voltam az operának. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy amikor arról volt szó, hogy kit küldjenek el külföldre énekelni, akkor rám gondoltak. Voltunk Olaszországban, pontosabban Pármában. A Kékszakállú herceg vára, a Nabucco és három balett volt mûsoron. Elküldtek énekelni Észtországba, Jugoszláviába, Lengyelországba, Bulgáriába. Voltam egy pár helyen, persze az akkori lehetôségek szerint. Viszont örökké megakadályoztak, hogy kijussak egy nemzetközi énekversenyre. A káderes, a párttitkár mindig azt mondta, nem kell kiengedni Mátyást, mert kap egy jó ajánlatot, és kint marad. Dehogy maradtam volna kint. Itt volt házunk, itt voltak a szüleink, gyermekünk. Nem voltam én rászorulva, hogy elszökjek. Amit a sors az emberre kiszab, azt nem tudja elkerülni. Mert olyan akadályokat görget az utadba, mint ha a víznek az útjába teszel egy sziklát, és a víz megkeresi, hol kisebb az ellenállás, és ott folyik tovább. Hát így jártam én is az életben. Mindig az akadályok mellett kellett elcsússzak, és nem egyenesen neki az akadálynak, mert a falról csak visszapattansz, és kész. Valaki csak lett belôlem, mert tudok dicsekedni száz szereppel és legalább háromezer elôadással. Nem tudom, hányan vannak, akik háromezer elôadásban felléptek. Az emberben van egy szereplési viszketegség, és én nagyon szerettem szerepelni. Így visszagondolva szerepeimre, talán egy volt, amiben nem éreztem a teljes kielégülést. A Faustban, Mefisztó szerepében. Nem tudtam azonosulni a sátánnal. Nem tudtam elképzelni, hogy milyen, mert nem volt semmilyen élményem. Hangi problémám nem volt benne, de magában a szerep megformálásában nem találtam fel megam. Nem sátán, hanem krampuszka voltam.

Volt nekem csodálatos szerepem Kríza Ágnessel a Manon Lescaut-ban. Ez arról jutott eszembe, hogy még egy év eltelt, mióta Kríza meghalt. Ô csodálatos volt a Manonban, úgy hangi alakítás, mint szerepformálás szempontjából. Nekem kicsi szerepem volt abban az elôadásban, de azt is remekül lehetett alakítani. Egy fontos mondat volt, és ha azt úgy énekeltem el, ahogy kell, az emberek évek múlva is emlékeznek rá.

— A beszélgetés során szóba került a magas G. Ez olyan, mint a tenoroknak a magas C?

— Igen, a basszusnak az a legmagasabb. Általában egy basszushangra magasabb hangot nem írnak, mert az már a felsô határa a emberi basszus hangnak. Nálam nem volt probléma a G, hiszen tenor B-t is tudtam énekelni.

— Említetted Szinberger Sándor rendezôt.

— Óriási volt a kisöreg. Azért mondom, hogy kisöreg, mert 160 cm-nél nem volt több, de hatalmas elme volt. Rendezte például a Turandotot. Képzeljünk el egy 80 tagú együttest fent a színpadon. 40 férfi és 40 nô. Nem úgy mint most, hogy a kórus a felébôl áll. Sajnos ennyi nem elég, hogy a kórus jól szóljon. Az is igaz, hogy nagyon kicsik a fizetések. Ha valakinek van 800 000 leje, azt mondja: hát anyuka segítségével valahogy megélek. Ahhoz, hogy valaki szerényen megéljen, kell legalább másfélmillió lej.

— A te idôdben az operának volt egy nagy gárdája.

— Volt bizony, volt.

— Én nagyon jól emlékszem például Puni Júliára.

— Mellette még rengetegen voltak. Szanati Jóska volt a basszus, akitôl sokat lestem el. Kitûnô színész is volt. Ott volt Vida Viktor baritonista, azzal a gyönyörû Svéd Sándor hangszínnel. Hadd említsem meg Lázár Jánost, egy kisebb termetû szólistát, nagyon szép hanggal és nagyszerû színészi adottságokkal. Ezek voltak a kimagasló egyéniségek. Lépjünk tovább. Beszélhetnénk Veress Laciról, a szôke bonvivánról, aki mint bariton kezdte, és mikor látta, hogy az operának szüksége van tenoristára, akkor elvékonyította a hangját, de remekül mondta a szöveget. Én a jó operaénekest csak úgy tudom elképzelni, hogy jó énekes és jó színész legyen. Nemigen említik meg a könyvek Váncsa Erzsébetet. Hogy milyen gyönyörû hangja volt! Az az izgalmas Puccini hangszín. Általában ha az ember Puccinit hall, azt mondja: igen, ehhez ilyen hangszín kell. Ott volt Meleg Kati mezzoszoprán. Vele énekeltem valamikor a Csinom Palkó, Csinom Jankót, ezt a kis daljátékot. Ô is remek színész volt. Aztán beszélhetünk Bucsi Sáráról. Emlékezetes maradt az Álarcosbálból. Vagy Mircea Breazu. Tudnivaló, hogy román létére baritonszerepeket énekelt a Magyar Operában. Hangi problémája nem volt. Megtörtént, hogy a Traviatában énekelte Germont szerepét. A szöveg a következô: „méltatlan ifjú, csak szégyen érhet, ki durva szóval egy asszonyt sért meg". A kulisszákban mindig azt súgtuk neki: ne durvát énekelj, hanem kúrvát. Addig mondogattuk, amíg ráragadt. Ilyen kellemes emlékek jutnak eszembe. Meséljek Szilágyi Ferirôl. Ô vitte a vállán a magyar opera drámai tenor szerepeit. 75 éves, és még mindig csodálom a hangját. Egyébként Simándi József egy héttel a halála elôtt még gyönyörûen énekelt. Vannak persze olyanok is, akiknek idôsebb korban remeg a hangjuk, vagy elfelejtik a szöveget. Albert Annamáriáról is beszélhetünk, hogy milyen remekül oldotta meg a Fideliót. Kónya Lajiról, aki kiszökött Ausztriába. Nemigen hallani Boros Pistáról sem. Ezek akkor mentek nyugdíjba, mikor Rónay Antal, Trenka Éva, László Éva. Volt egy elsô gárda, akik 1948-ban kerültek ide, és ’55–’58-ban mentek nyugdíjba. Aztán bekerültünk mi fiatalok, akik a ’60-as évekre egy remek gárdává nôttük ki magunkat. El tudod képzelni, hogy az operának egy idôben hat basszusénekese volt. Kovács Attila volt talán a legméltóbb a „basszus" elnevezésre. Volt a kicsi Vinkler Zoli, akkor volt az Andrási Gabi, volt Ajtai Andor. A legtöbben elmentek Nyugatra. Meg kell említenem Fógelt, aki legalább tizenöt évig énekelt Kolozsváron, és egy nagyon szorgalmas, becsületes, korrekt ember volt.

— Változott az operajátszás?

— Hiányoznak a szakemberek. Olyan lépcsôket készítenek, hogy fejre esel. Valamikor kottaolvasók voltak a világosítók is. Ha Szinberger Sándor kiadott egy utasítást, azt Stern Jóska, a fôvilágosító holt biztos, hogy úgy csinálta, az utasítás szerint.

Egyébként nagyon sok kellemes emlék köt az operához. Persze, ahol fény van, ott árnyék is van. Mások állandóan bosszankodnak, hogy egykor ezt csinálták vele, meg azt csinálták vele. Megtörtént velem is Olaszországban, hogy a Kékszakállút ketten énekeltük Kovács Attilával. Szinberger Sándor névsor szerint iratott ki minket a plakátra. Az újságíró, a szerencsétlen, az elsô elôadáson azt hitte, hogy én Kovács Attila vagyok. Erre megjelenik a kritika, hogy Novács (nem Kovács) milyen jó volt. Így hát sem Attila, sem én nem kaptunk dicséretet, mert teljesen más név jelent meg. Újságírói hiba volt, de azért nem keltem ki magamból. Kolozsváron is történt olyan, hogy a kritikus megírta a cikket, leadták, közben az elôadást meg sem tartották.

— Találkozol a régi kollegákkal?

— Nem nagyon. Egyedül Szilágyi Feri látogat meg. Ô is unja magát odahaza.

Benkô András zenetörténészt kiválóan felkészült tanárként ismertem meg zeneakadémista éveim során, az 1970-es években. Diáktársaimmal, csalhatatlan zenei tájékozottságát, sokoldalú, alapos dokumentáltságát, nagyfokú tudását csodálva, „lábon járó, élô lexikonnak" tekintettük. Halk szavú, szerény, példamutató emberi magatartásával emberségre tanított. Pedagógusként felcsigázta bennünk a tudásvágyat, a tanulás szeretetét, a rendszeres munkában rejlô örömöt. Pedagógus- és kutatómunkájának igényességével, tanítványait is igényességre nevelte. Önzetlen szakmai segítségével mindnyájunkból a legjobb teljesítményt próbálta kicsalni. Örülök, hogy tanítványa lehettem. Zenetanári tevékenységével párhuzamosan végzi zenetörténeti kutatómunkáját. Összeállítja Seprôdi János, és Lakatos István zenei könyvészetének jegyzékét. Közöl Bethlen Gábor, Bartók Béla, Kodály Zoltán kiadatlan leveleibôl. Székely László, Madass Sándor, Almási Sámuel, Orbán Zsigmond, Csajági-népdalok, Csokonai-dalok, halotti énekek értékes kéziratait ismerteti. Zenei tankönyvirodalmunkkal, kórustörténettel, Kodály irodalmi megzenésítéseivel, az erdélyi magyar zenetörténet korai szakaszaival foglalkozik. Egyéni kötetei: A Bolyaiak zeneelmélete, Zenei kislexikon, Bartók Béla romániai hangversenyei, A református egyházi ének története, Zoltán Aladár-monográfia, gyûjteményes kötetekbôl a Romániai Bartók-interjúk és az ô gondozásában jelent meg Seprôdi János válogatott zenei írásai és népzenei gyûjtése. 1977–89 között a Zenetudományi Írások szerkesztôje. A Romániai Irodalmi Lexikon és a Londonban megjelenô angol Grove-lexikon munkatársa.

— Miért éppen a zenetörténetet választotta tudományos munkásságául?

— Az elején a kórusvezetést szerettem. Volt is egy jó kórusom, még tanító koromban. A hídelvi felekezeti iskola gyermekkórusát több évig tanítottam. A gyerekek nagyon tudtak lelkesedni, így engem is magukkal ragadtak, s a kollégákat sem zavarta, ha a gyerekek utolsó órákban kórusra jöttek: Kodály-, Bartók-mûveket énekeltek. Tanítóskodásommal párhuzamosan végeztem a fôiskolát. Bizony ez nem volt könnyû, így aztán harmadéves koromban tanulmányi szabadságot kértem, majd negyedévesen kineveztek tanársegédnek a fôiskola zenetörténeti tanszakára. Ezen a szakon, egy J. S. Bachról írott szemináriumi dolgozatom indított el.

Ennek a munkának is megvoltak a nehéz oldalai, hisz évfolyamtársakkal és az alattam járó I–III. évvel kellett szeminarizálnom. Nem volt könnyû megtalálni a megfelelô hangot úgy, hogy ne legyen túl hivatalos se, de azért legyen meg az óra hangulata. Lakatos István volt az elôadótanár, én mellette voltam tanársegéd, adjunktus. Ô ’73-ban ment nyugdíjba, akkor a fôiskola rektora S. Toduta elôször szólt magyarul hivatalos keretben hozzám, közölve: „Mostantól kezdve egyedül végzi a négy évfolyamon a zenetörténet magyar nyelvû tanítását." Ettôl a perctôl fogva én lettem a mindenes: négy évfolyamnak tartottam elôadást és szemináriumot egyetemes, román és magyar zenetörténetbôl. Egy idô után bedolgoztam egy-egy talpraesettebb diákot, aki besegített. A korábban három ember helyett végzett munka révén rövidesen mûvelôdési érdemrendre terjesztettek fel.

— Egy alkalommal Lakatos István egyik kötetét nekem úgy dedikálta, hogy „ne menjen zenetörténésznek, nem jó mesterség". Mit mond errôl Benkô András mint Lakatos István tanítványa?

— Hát igen, Lakatos Pista bácsinak voltak ilyen jó észrevételei, többször is hangoztatta humoros megjegyzését, mint pl.: „válóok lehet a zenei bibliográfia!". Szerintem is, a zenetörténeti kutatás nem hálás feladat, a fiatal zenetörténésznek évek kellenek, amíg felkészül, hosszú a begyûjtés, a beérés folyamata és ugyancsak idôbe telik, amíg teret biztosítanak számára. Gondoljunk csak vissza, évekig nem volt zenei szakfolyóirat. Elôször a pesti Éneklô ifjúságban jelent meg a szülôfalumról egy ismertetô írás és egy általam gyûjtött fejérdi népdal. Késôbb az Igazságban, az Utunkban, a Mûvelôdésben, napjainkban a Magyar egyházzenében és más folyóiratokban közöltem írásaimat. Nagy elégtétel, hogy Székely László kottáskönyve címû írásom a Szabolcsi Bence II. Kodály-emlékkönyvében jelent meg.

— Melyik a fô kutatási terület, melyek a dédelgetettebb témák, amelyeket a legszívesebben kutatott és kutat ma is?

— Néha a téma keresi meg az embert, a véletlen is szerepet játszik. Keresek egy témához anyagot, és forgácsként közben más dolgozathoz is gyûl az anyag. A fô kutatási területem az erdélyi magyar zene, kéziratanyag feltárása-ismertetése, intézmények története, monográfiák.

— Mit érez a zenetörténész, amikor kutatásai alkalmával valami teljesen új adat birtokába jut?

— Itt, a kolozsvári levéltárban történt, hogy egy nap három ismeretlen, kiadatlan Bethlen-levélre bukkantam, ami az egész erdélyi történelem és zenetörténet része. Ez olyan, mint amikor egy kémikus rájön egy régen várt képlet anyagára, mert beugrott egy láncszem. A szürke hétköznapokban, egy ünnepi pillanat!

— Az 1989-es események elôtt uralkodó cenzúra mennyiben befolyásolta írásait?

— Engem a cenzúra a Zenei kislexikonnal érintett fájdalmasan. Az I. kötet — mert csak ez jelent meg — össze volt már fûzve, csak a kemény fedôlapot kellett volna feltenni rá, amikor hat és fél ívet tépettek ki belôle, mert azok magyar és egyházi vonatkozásokat tartalmaztak. Nem szívesen vették a hatóságok a külföldi közléseket sem, de nem is nagyon mertünk írásokat kijuttatni. Volt akinek megvolt a szála, de annak megvolt az ára is.

— A Zenetudományi Írások II–V. kötetének szerkesztôjeként kiket indított útnak a kutatómunkában, és van-e olyan intézmény, amely felvállalja e munka anyagi hátterét?

— A Zenetudományi Írások szerkesztését azért vállaltam el, mert ez volt az egyetlen lehetôség, amelyben fôiskolai szinten az utánpótlást biztosítani lehetett, fôleg, amikor a zenetudományi szak is létrejött. A már befutott generáció — Lakatos István, Jagamas János, Szenik Ilona, Angi István — állandóan közölt írásokat, s ez ösztönzôleg hatott a — Fancsali János, Vermesy Péter, Dávid István, Farkas Sándor, Fejér Kálmán, Valádi Enikô, László Bakk Anikó, Balla Kemenes Csilla, Szalay Zoltán, Benkô Judit — fiatal, kezdô zenekutatókra. Anyagi hátteret nem biztosít egyetlen intézmény sem a kutatásra, azonban meg kell említenem, hogy kiadott munkáimért a Kriterion Kiadó egy idôben gálánsan honorált.

— Alapos, jól dokumentált, több évtizedes zenetörténeti munkásságáért többször is kitüntették: III. o. mûvelôdési érdemrend (1968), Bartók-plakett (Bp. 1981), Zeneszerzô Szövetség díja (1987). A legutóbbi elismerések és díjak átvételekor milyen érzések kerítették hatalmukba a tanár urat?

— Idôrendi sorrendben kaptam emlékplakettet a Gh. Dima Zeneakadémia 75. éves fennállására 1994-ben, 1996-ban a Magyar Reformátusok III. Világtalálkozójának ezüst emlékérmét, 1999-ben a Magyar Köztársaság Érdemrendjét (kiskereszt) és az EMKE Nagy István életmûdíját vehettem át. Felemelô érzés, amikor egy-egy jelentôs fórum vagy éppenséggel nemzeti szinten elismerik, értékelik az ember munkásságát.

— Hogyan reagált ezekre az utóbbi kitüntetésekre a zeneakadémia, amelynek Benkô András 1950–85 között tanára volt?

— Nem reagált.

— Hogyan látja a zenetörténész Benkô András a hazai zenei képzés kérdését?

— Mivel nagyon hosszú ideje szünetel a magyar felsôfokú zeneoktatás, ez nyomot hagy elemi és középfokú zenei oktatásunkban, fájdalmasan érzékelteti hatását az anyanyelvi zeneoktatásban, énekkari kultúránk fejlôdésében. Ennek pótlása késôbb egyénileg, tanárként nagyon fáradságos munkával sikerülhet, egyeseknek. ’89 után felmerült az az elképzelés, hogy a Bolyai önálló egyetem visszaállításával a zenetanárképzést is az egyetemi keretben kellene megoldani, önálló karral.

–1985-tôl mint a Gh. Dima Zeneakadémia nyugalmazott docense, gondolom több ideje maradt a felgyûlt anyagok rendszerezésére, az újak felkutatására.

— A Református Teológia vallástanári fakultásán még 8 évet tanítottam: egyházi éneket, az egyházi énektanítás módszertanát, egyházi zenetörténetet, egyházi zenekultúrát. Ennek egy részét bedolgoztam a remélhetôleg egy éven belül megjelenô Az európai egyházi zene története címû könyvembe. Ez a tanulmány ökumenikus szellemben íródott, de a hangsúly a reformátuson van, mivel a református kántorképzô fôiskolának is az anyaga. Ezenkívül nyersen már megfogalmaztam egy Márkos Albert monográfiát, és leadtam két fejezetnyi szöveget a Magyar Zenetudományi Intézetbe Magyarország zenetörténetéhez. Lezárt munka Lakatos István monográfiája is 2000-nél több címmel, könyvészeti anyaggal.

— Lakatos István Zenetörténeti írások címû könyvét így dedikálta egykori tanítványának: „Benkô András barátomnak azt kívánom, hogy a sors majdan öreg korára olyan utódot rendeljen melléje az erdélyi zenetörténet feltárásához, mint amilyent nekem nyújtott Benne. K-vár 971. dec. 6. Lakatos Pista bácsija." Én mint egykori tanítványa, megköszönve a beszélgetést, kívánom, hogy egészségben folytathassa felbecsülhetetlen, példaértékû munkáját!

Tizenegy év kihagyás után jelent meg a Zenetudományi írások negyedik kötete, amellyel ezúttal a 75 esztendôs Benkô András zenetörténészt köszöntik kollégái és tisztelôi.

A Kriterion és a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének közös gondozásában megjelent kiadvány nem csak szakemberek számára készült. Haszonnal forgathatják mindazok, akik zenei mûveltségüket szeretnék fejleszteni, akik szívesen olvasnak mûvészportrékat, vagy érdeklôdnek az erdélyi zenetörténet iránt.

Olvashatjuk például Király Péter tanulmányát a 16. századi erdélyi udvar zenei életérôl, amelyet ifj. Somlyai Báthory István zenepártoló fôúr szervezett meg, olasz lantosokat, hegedûsöket honosítva meg udvarában. A Kájoni-kódexrôl és Kájoni József ferences szerzetesrôl, valamint a 17. századi barokk zenérôl Papp Ágnes közöl érdekes írást, Elena Maria Sorban pedig a Kapisztrán Szent János tiszteletére írt liturgikus énekeket veszi számba, kottákkal kiegészítve. Lakatos István zenetörténész munkásságát Benkô András ismerteti, gazdag dokumentáció feldolgozásával.

Egy valódi zenetörténeti kuriózum Kacsoh Pongrác pályamûve 1893-ból, amelyet kiselejtezett egyetemi irományok között talált meg közreadója, Mircea Bejinariu. Az írás a Ferenc József Tudományegyetem pályázatára készült, egy fizikai tünemény leírását tûzte ki célul. A zeneértô Kacsoh a kombináció-hangok és a lebegési hangok viszonyát választotta témául, kiérdemelve dolgozatával a pályadíjat.

B. Zsembery Elvira zongoramûvésznô és tanárnô pályaképét Benkô Judit rajzolta meg, figyelemmel kísérve a mûvésznô nevelôi és közéleti tevékenységét. Szintén Benkô Judit közli édesapjának, Benkô Andrásnak zenei könyvészetét.

Szakemberek számára nyilván értékes adatokat tartalmaznak Szenik Ilona, Jagamas János, Angi István, László Ferenc és Almási István írásai Márkos Albert zenei világáról, a bôvültsoros népdalokról és a negyedméretû átmenôhangról. A kottarajzokat László Áron és Szenik Ilona készítette.

A kötetnek ott a helye minden zeneszeretô ember polcán.

Az ember (emberiség) fogalmába a férfi is, a nô is egyaránt beletartozik. Petôfi az elnyomottak nevében így követel jogokat: „De az állatból végre ember lett, / S emberhez illik, hogy legyen joga. Az ember szó tehát jelenti a teljes emberi fajt, jelentheti a faj egyedeinek valamilyen típusát, de utalhat közelebbi társadalmi környezetére is, hiszen kérdezzük: Mit szólnak hozzá az emberek?

Az ember eredetében valószínûleg összetett szó. Az elôtag, az em- (lásd eme, emse) finnugor eredetû, jelentése ’nô, asszony’; az utótag, a -ber, jelentése ’férfi’, ugyancsak ôsi, finnugor örökség. Az ember szó tehát mintegy összefoglalója a két emberi nemnek: nô + férfi.

Igaz, az ember szûkebb jelentésben is használatos, a nôvel szemben, egyfajta szemlélet alapján a faj legfontosabbnak tartott tagjaként csak férfit jelölve: Emberek dolga lesz itten, nem kell ide fehérnép" — olvassuk Móricznál. Gárdonyi egy helyütt így ír: „Az ember nem nézett senkire. Az asszony azonban szemérmes érdeklôdéssel nézett körül."

A nôk vigasztalódhatnak azzal, hogy az asszony szó hajdan rangot jelentett: eredetileg ’királyasszony, úrnô’ volt a jelentése. Ezt az is bizonyítja, hogy ahogyan az úr szóból uralkodik keletkezett, az asszony szóból is létrejött egy hasonló származékszó, az asszonykodik, amely szintén a hatalom gyakorlását jelentette, de amely már elévült, kiveszett a nyelvhasználatból. Élt még a szó azonban Bornemisza Péter Elektrájában: „...én a tied vagyok, te az enyém vagy, mind az mi enyém, az tied, örülj, vigadj asszonykodjál (= uralkodjál)!"

A nô (né) és az ember szó rejlik a némber szóban. A némber olyan elhomályosult összetétel, mint a jó emberbôl lett jámbor. Ma a némbert kizárólag nôi mivoltából kivetkôzött, vonzó és tiszteletre méltó tulajdonságokkal nem rendelkezô, rossz nôre mondjuk. Régen a némber szó jelentése nem volt rosszalló, becsmérlô, legfeljebb némi sajnálkozó hangulat rejlett benne. Ez tûnik ki Jókainak egyik mondatából is: „A szegény, alacsony sorsú némbernek az arcán csupa jóság volt kifejezve." Tóth Árpád szóhasználatában már ott a megvetés: „Már vetközött a szôke némber, s búsongva néztem, / Milyen unott s hideg a karja mozdulása."

De térjünk vissza az ember szó általános jelentéséhez. Hogy félreértés nélkül az ember szó vajon férfira vagy nôre vonatkozik-e a beszédben, az elkülönítéshez kialakult a régi nyelvben — táji szinten ma is élô — két kifejezés: asszonyember, férfiember. Az asszonyember szóra 1496-ból van adatunk. A Szótörténeti Tár például 1679-bôl idézi ezt a mondatot: „Férjhez mehet az asszonyember, mivel csak mátkaság volt köztök." Nagyon érdekes ugyanennek a szótárnak 1570-bôl származó mondata, amelyben a ’nô’ megjelölése kétféleképpen történik: „És látta, hogy a molnár az asszonyállatot bevonta egy szegletbe a zsákok közé, és ott az mit akart cselekedte az asszonyemberrel."

Az asszonyállat, asszonyi állat megnevezést, mely a VI–VII. században eléggé általános volt, korántsem érezték sértônek. Az állat szavunk ugyanis, mely az áll igének származékszava, kezdetben ezt jelentette: ’állapot’, majd ’létezô dolog’, ’lény, élôlény’, s csak késôbb jelentette a mai értelemben vett állatot. Az asszonyállat szónak abban az idôben az volt az értelme: asszonyi lény, nôi lény.

A román–magyar kapcsolatok nemzetközileg elismert modellje példaértékû a közép- és délkelet-európai térség számára, beleértve a kisebbségek problémájának kezelését — jelentette ki Mihai-Rãzvan Ungureanu külügyi államtitkár.

Ungureanu abból az alkalomból nyilatkozott az MTI-nek, hogy a jövô hét elején tárgyalásokat folytat Bukarestben Németh Zsolttal, a Külügyminisztérium politikai államtitkárával.

Románia alapvetônek tartja, hogy folyamatos együttmûködés keretében hangolják össze mind az európai integráció, mind az átgondolt regionális politika kidolgozása érdekében tett erôfeszítéseket. Különleges szerepe van a regionális együttmûködési folyamatoknak és a Délkelet-európai Stabilitási Megállapodásnak.

A stabilitási megállapodás Románia véleménye szerint a legátgondoltabb válasz, amelyet a nemzetközi közösség adott a térségbeli államok biztonsági, stabilitási és gazdasági igényeire. Örömteli, hogy a megállapodás már az általános elvek és célok megvalósításának szakaszában tart a munkacsoportok tevékenységének megkezdésével — mondotta.

— A stabilitási megállapodást illetôen a román és a magyar külügyminisztérium folyamatos munkakapcsolatban áll, s külön kiemelném: Magyarország támogatta azt a javaslatunkat, hogy Románia legyen a házigazdája a segélyezô államok egyik konferenciájának — mondta.

A román külügyi államtitkár azt a magyar döntést, hogy egyes EU-tagállamok javaslata ellenére sem vezetett be vízumkényszert a román állampolgárokkal szemben, a két ország e téren való jó együttmûködésének példájaként említette.

Mihai-Rãzvan Ungureanu elmondta, hogy a magyar fél tavaly szóbeli jegyzékben kérte a román kormány beleegyezését a csíkszeredai magyar fôkonzulátus létrehozásához: — A politikai körülmények miatt erre a szóbeli jegyzékre még nem született válasz. A külügyminisztérium és a miniszterelnök azonban foglalkozik a kérdéssel. Reményét fejezte ki, hogy nagyon hamar megszületik a válasz a magyar kérésre.

A Ion Iliescu vezette Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja magyarázatot kért Brüsszeltôl arra az EU-kijelentésre, amely szerint az unió ugyanolyan keményen fog fellépni az EU-tagságra törekvô országok esetleges szélsôséges kormányaival szemben, mint az EU-tag Ausztria esetében.

Günter Verheugen, az Európai Unió bôvítési ügyekben illetékes fôbiztosa a minap a BBC-nek arra a kérdésére, hogy vajon miként reagálna az EU, ha a tagjelölt országok némelyikében is hasonlóan nem kívánatos erôk kerülnének vissza a kormányhatalomba, például Iliescu vagy Meciar, a fôbiztos határozottan kijelentette: a 14 EU-ország nem szeretne sehol populista, demagóg elemeket a kormányban, s ez vonatkozik a tagjelöltekre is.

Iliescu az EU bukaresti képviseletvezetôjéhez írott levelében magyarázatot kért, hogyan is kell érteni Verheugen nyilatkozatát.

Az RTDP állásfoglalása szerint ez a nyilatkozat közvetlenül érinti Romániát, az állásfoglalás felhasználható a választási kampányban, és vélhetôen arról van szó, hogy a fôbiztos a román belpolitika területére lépett.

A Reuters — a fôbiztos sajtótájékoztatóján készült felvétel birtokában — megjegyzi: Verheugen nem említette válaszában Iliescut, de egy olyan kérdésre válaszolt, amelyben kétségtelenül szerepelt a politikus neve.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]