2000. február 14.
(XII. évfolyam, 36. szám)

Mugur Isãrescu miniszterelnök utasítására vizsgálat indult a Nagybánya környékén történt ciánszennyezés okainak feltárására — közölte Petre Roman külügyminiszter. Leszögezte: a román hatóságoknak figyelembe kell venniük Magyarország követeléseit, és fel kell mérniük a január végén történt baleset miatt keletkezett károkat. Hozzátette, hogy a történtek arra is figyelmeztetnek: meg kell vizsgálni minden más helyet is, ahol fennáll a veszélye annak, hogy hasonló baleset elôfordulhat.

Arany és cián
A környezô falvak lakosainak bajaival senki sem törôdik
Tibori Szabó Zoltánnak a helyszínen készült riportja a 8. oldalon

RIPORT
Nem lehet önkormányzatnak nevezni azt a helyi vagy megyei közigazgatást, amelynek egyelôre sem pénze, sem hatásköre nincs elegendô, hogy a község, a város vagy az egész megye életét alapvetôen befolyásolhassa. Ugyanakkor hiba lenne arra hivatkozni, azzal mentegetni egyik-másik felelôtlenségét, hogy a polgármesternek vagy a tanácsnak se pénze, se hatásköre, hát akkor mi várható tôle. Miközben távol állunk még a nyugat-európai önkormányzati modelltôl, aközben a meglévô lehetôségeket is gyakran elszalasztjuk, és miközben joggal sürgetjük a törvényes keretek kibôvítését, aközben azt a kérdést is fel kell tenni önmagunknak: jól sáfárkodunk-e azzal, amink van? — olvastuk annak idején Az RMDSZ az önkormányzatokban címû kiadvány elôszavában. A helyhatósági választások közeledtével a Szabadság sorozatot indít: összeállításainkban arról kérdezzük Kolozs, Szilágy, Fehér, és Beszterce-Naszód megyék magyar többségû községeinek polgármestereit: mit sikerült megvalósítani elképzeléseikbôl, hogyan használták ki a kínálkozó lehetôségeket, hogyan sáfárkodtak a beléjük vetett bizalommal.

Mai lapszámunkban Tordaszentlászlón és Körösfôn szerzett tapasztalatainkat osztjuk meg az olvasóval. (4–5. oldal)

A Kolozs Megyei Önkormányzati Tanács (MÖT) és az RMDSZ Kolozs megyei szervezete szombaton önkormányzati konferenciát tartott a Prefektúra dísztermében. Az évente egyszer sorra kerülô értekezleten részt vettek az RMDSZ-t képviselô polgármesterek, alpolgármesterek, megyei és helyi tanácsosok. A találkozón Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Mátis Jenô képviselô és Buchwald Péter alprefektus is jelen volt. A megyei tanácsosok beszámolóját követôen a mezôgazdasági földterületek és erdôk feletti tulajdonjog visszaállításáról szóló 2000. január 12-i 1. számú törvény alkalmazásával kapcsolatos tudnivalókról tájékoztatták a jelenlévôket.

Pálffy Károly, a MÖT elnöke a Szabadság kérdésére elmondta: annak érdekében, hogy a törvény adta lehetôségeket a romániai magyar közösség a legeredményesebben kihasználja, és a legtöbb föld visszajusson a jogos egyéni, vagy közösségi tulajdonba az RMDSZ és a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE) minden erdélyi megyében szaktanácsadói csoportot alakított, hogy a visszaigénylés módjával kapcsolatosan tájékoztassák az érintetteket. Kolozs megyében az RMDSZ-nél (Fürdô utca 21 szám), valamint az RMGE székházában (1989 December 21 út 116 szám) érdeklôdhetnek. Ugyanakkor Désen, Szamosújváron és Tordán is mûködtetnek információs irodákat. A MÖT-elnöke szerint az információs irodák mûködtetésére azért is szükség van, mert a földtörvény alkalmazása során rengeteg probléma merül fel.

Az önkormányzati értekezleten a helyhatósági választásokkal kapcsolatos kérdésekrôl csupán érintôlegesen tárgyaltak, mivel még mindig nem készült el a választásokat szabályozó új törvény. A tanácskozáson felkérték a jelenlévô polgármestereket, alpolgármestereket, tanácsosokat, készítsenek beszámolót az elmúlt idôszakban kifejtett tevékenységükról, és amennyiben ismét indulni szeretnének a helyhatósági választásokon, a területi szervezetekhez forduljanak a szükséges ûrlapokért.

Papp Annamária

Ausztria, Oroszország és Jugoszlávia témáját megelôzôen a bôvítési folyamat áll a középpontjában az Európai Unió külügyminisztereinek hétfôi és keddi brüsszeli találkozóján. A miniszterek ezen az ülésen indítják el hivatalosan a csatlakozási tárgyalásokat Bulgáriával, Lettországgal, Litvániával, Máltával, Romániával és Szlovákiával. Mindegyik állammal külön-külön találkozik az EU, tartalmi egyeztetésre azonban még nem kerül sor, csupán politikai véleménynyilvánításra.

Günter Verheugen, az Európai Bizottság bôvítési felelôse a European Voice címû lap legfrissebb számában ezzel kapcsolatban azt nyilatkozta, hogy a testület differenciált megközelítése lehetôvé teszi, hogy ezek az államok felzárkózzanak a már tárgyaló országok — Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Magyarország és Szlovénia — tárgyalási szintjére. Hozzátette azonban, hogy a bizottságnak a minôség is legalább olyan fontos, mint a sebesség, ezért kellô fokozatossággal kezdenek bele a harminc tárgyalási témakörbe. A jövô év elején soros EU-elnök Svédország viszont pénteken arról biztosította a most kezdôket, hogy mindent megtesz majd azért, hogy ôk is felzárkózzanak.

Hétfôn tartják a miniszterek az ünnepélyes megnyitóját annak a kormányközi tanácskozássorozatnak is, amelyen a bôvítés elôtti utolsó EU-reformok kidolgozásával foglalkoznak. A konferencia miniszteri vagy alacsonyabb szinten hetente tartja majd üléseit, és várhatóan legkésôbb december közepén, az EU-tagországok állam- és kormányfôinek nizzai találkozóján befejezôdik. Legkorábban jövôre lebonyolítandó ratifikálása után kerülhet sor az új tagállamok belépésére, ha a csatlakozás egyéb feltételei teljesülnek.

A külügyminiszteri értekezlet jó alkalom lesz arra, hogy Ausztria és az unió többi tizennégy tagja tisztázza a köztük kialakuló új viszony részleteit. Várhatóan mindkét részrôl megerôsítik azt, hogy az osztrák kormányalakítás miatti uniós vita semmilyen formában nem állhatja útját a bôvítésnek.

Hónapok óta nem hiányozhat a tanácskozás napirendjérôl a csecsenföldi helyzet és a volt Jugoszlávia témaköre sem. Míg az elôzôt illetôen kevés elmozdulás várható, arra uniós közlések szerint számítani lehet, hogy a miniszterek átrendezik a Belgrád elleni EU-szankciókat. Így például szinte bizonyosan feloldják a légi embargót, más — kifejezetten a belgrádi vezetést sújtó — szankciók esetében viszont szigorításról esik szó.

Az újjáalakuló EU-horvát viszony jegyében találkoznak a miniszterek az ez alkalomból Brüsszelbe látogató Ivica Racan kijelölt horvát kormányfôvel. Az unió az ülés elôtt pénteken ismét üdvözölte az elmúlt két hónapban tett zágrábi nyilatkozatokat, mintegy megalapozva ezzel a hétfôi találkozó hangulatát.

A Délkelet-európai Együttmûködési Folyamat (SEECP) nevû regionális szervezet szombati bukaresti csúcstalálkozóján elfogadták a Délkelet-európai jószomszédsági, stabilitási, biztonsági és együttmûködési chartát. A chartát Ilir Meta albán, Ivan Kosztov bolgár, Kosztasz Szimitisz görög, Ljubcso Georgievszki macedón, Mugur Isãrescu román és Bülent Ecevit török miniszterelnök írta alá.

Az elfogadott charta az elsô olyan nemzetközi dokumentum, mely az államközi kapcsolatokat szabályozza a térségben. Megállapítja a regionális szervezet és tagállamainak felelôsségét a térségbeli konfliktusok megelôzésében, a térségbeli országok közti kapcsolatok fejlesztésében, a kétoldalú kapcsolatokat még terhelô problémák megoldásában.

A charta foglalkozik a gazdasági kapcsolatok, a határellenôrzések, a szervezett bûnözés elleni harc és a környezetvédelem kérdéseivel. Szorgalmazza a demokratikus szabályok és az alapvetô emberi jogok, beleértve a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását.

A dokumentum rendkívül fontosnak tartja a Délkelet-európai Stabilitási Megállapodás végrehajtását. Azt is leszögezi, hogy a térségbeli stabilitás megôrzéséhez szükség van a nemzetközileg elismert határok sérthetetlenségére.

A hat miniszterelnök közös nyilatkozatot is elfogadott. Ebben azt a reményüket fogalmazták meg, hogy a stabilitási megállapodás keretében a térségbeli országok közvetlen vagy közvetett kárpótlást kapnak a koszovói konfliktus következtében elszenvedett veszteségeikre és enyhíteni lehet a Jugoszláviával szemben hozott büntetô intézkedések negatív hatásait.

A SEECP országai készek aktívan részt venni a térségbeli feszültségek és konfliktusok békés megoldásában, az ilyen helyzetek megelôzésében. A közös nyilatkozatot aláíró országok elítélték az etnikai erôszak folytatódását Koszovóban.

A nyilatkozat arra szólította fel Jugoszlávia állampolgárait, hogy járuljanak hozzá a demokratizáláshoz, s egyben készségüket fejezték ki humanitárius segítségnyújtásra.

A SEECP tanácskozásán résztvevô országok felszólították a jugoszláv vezetést, hogy könnyítsék meg a Duna hajózhatóságának helyreállítására tett nemzetközi erôfeszítéseket. Azt szeretnék, ha a folyó medrét mihamarabb megtisztítanák Újvidék térségében. A bukaresti tanácskozáson igen erôteljesen sürgették a Délkelet-európai Stabilitási Megállapodás gyakorlati végrehajtását.

Mugur Isãrescu kormányfô emlékeztetett arra, hogy országa 900 millió dolláros gazdasági veszteséget szenvedett a koszovói konfliktus és a Jugoszlávia elleni szankciók betartása miatt. A miniszterelnök ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy a stabilitási megállapodás keretében még egyetlen jelentôsebb regionális tervet sem hagytak jóvá. A tervek elfogadása nagyon nehézkes és hosszú folyamat, amihez hozzájön még az is, hogy a döntéshozatal nem eléggé átlátható — mondta.

Bodo Hombach, a stabilitási megállapodás koordinátora igyekezett megnyugtatni a bukaresti tanácskozás résztvevôit arról, hogy nincs okuk az aggodalomra. Ezt a márciusban sorra kerülô finanszírozási konferencia is bizonyítani fogja — mondta, hozzátéve azt, hogy osztja a Bukarestben megfogalmazódott "építô türelmetlenséget".

Hétfôn Bukarestbe érkezik Németh Zsolt magyar politikai államtitkár, akit romániai látogatására elkísér Szemerkényi Réka államtitkár, Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke, Lôrincz Csaba, a külügyminisztérium fôosztályvezetôje, Répás Zsuzsanna fôtanácsadó és Nagy Szabolcs tanácsos. Németh Zsolt hétfôn Markó Béla szövetségi elnökkel és RMDSZ-es politikusokkal folytat megbeszéléseket Bukarestben az RMDSZ Elnöki Hivatalában.

Az államtitkár kedden Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszterrel, Mihai Rãzvan Ungureanu államtitkárral, Andrei Marga tanügyminiszterrel és Valeriu Stoica igazságügyi miniszterrel találkozik. Szerdán a magyar csángók lakta településeket keresi fel, majd Bákó megye prefektusával, Adrian Mironescuval, a megyei tanfelügyelôvel és négy magyarlakta csángó falu polgármesterével folytat tárgyalásokat. Csütörtökön Németh Zsolt Csíkszeredában Székelyudvarhely, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós és Csíkszereda polgármestereivel találkozik, majd meglátogatja a székelykeresztúri Aczél Rt. vállalatot. Délután lakossági fórumon vesz részt Székelykeresztúron.

Látogatása utolsó napján, pénteken a külügyi államtitkár Kolozsváron az RMDSZ Ügyvezetô Elnökségével találkozik. Ezt követôen az államtitkár részt vesz az alapítványi egyetem kuratóriumának ülésén, amelyen a magyar történelmi egyházak vezetôi is jelen lesznek.

Szombaton Octavian Buzoianut, az Ursus sörgyár menedzserét választották a Szövetség Romániáért Párt (SZRP) Kolozs megyei szervezetének elnökévé. Az új megyei elnök elsôdleges feladata a helyhatósági választások elôkészítése Kolozs megyében. Buzoianu a sajtónak azt nyilatkozta, egyelôre még nem döntött arról, hogy jelölteti-e magát a polgármesteri tisztségre. Egyesek azonban úgy vélekednek, hogy már az 1996-os helyhatósági választásokon Buzoianunak nagy esélye lett volna, hogy Gheorghe Funar kolozsvári polgáremstert legyôzze.

Indokolatlanul drága a levélbélyeg — olvasom a minap a levélbontóban.

Aztán a szerkesztô megjegyzését futom át: a villanyáram, a gáz, telefon és még sok egyéb szolgáltatás is indokolatlanul drága.

Lehet, hogy tévedünk. Sôt. Egészen biztos. Mert, igenis, a levélbélyeg, a villanyáram és a sonka nem indokolatlanul drága. Csupán a mi fizetésünk, nyugdíjunk kicsi. Indokolatlanul kicsi.

(balázs)

BELBE VASILE ADRIAN 30 éves szamosújvári lakos súlyos betegségekben szenved. A szerkesztôségünkhöz eljuttatott orvosi bizonylatok szerint a fiatalember nemrég veseátültetésen esett át, a vesét testvére adta. Ezzel azonban nem oldódott meg helyzete, hiszen jelenleg éppen a bukaresti szakklinikán szívátültetésre vár. Ez utóbbi mûtéthez szükséges mintegy 50 millió lejes költség fedezésére kér családja anyagi segítséget mindenkitôl, aki ezt megteheti. Az adományokat Belbe Vasile Adrian alábbi számú bankszámláira várják: 251101.113133003273003001 (lej), 251101.113133003273-00X (dollár), BancPost Filiala Gherla. Befizetni a bank fiókjaiban és a postahivatalokban lehet.

SZÉKELY KATÓ emlékkiállítása nyílik meg február 15-én déli 12 órakor a Fôtér 24. szám alatti Excelsior Galériában, a Mûvelôdési Ház és az Atelier 11 Mûkedvelô Képzômûvészeti Csoport rendezésében.

— Miért érdemes a mai napon sztrájkolni?

— Hátha a kormány könnyebben rábálint a követelésekre.

(öbé)

Az Európába fészkelô mintegy 450 madárfaj közül 213 szerepel Béldi Miklós új könyvében, mely Európa vízimadarai címmel a Kriterion kiadó gondozásában jelent meg.

Mi, laikusok, azt hisszük: vízimadár csupán az, amelyik a vízre vagy a vízpartra rakja fészkét, rendszeresen a vízbôl szerzi be élelmét, és a nap legnagyobb részét a vízben tölti el. Béldi Miklós csodálatosan színes könyvébôl azonban kiderül, hogy ebbe a csoportba kell sorolnunk a halászó madarakat és azokat is, melyeknek csupán fészekrakási és táplálkozási szokásai teszik nyilvánvalóvá a vízhez való kötôdésüket. A szerzô pedig az általa „átmeneti"-nek nevezett fajokat is bemutatja, melyek csak néha látogatják a vízpartot vagy az iszapos medreket, valamint azokat a ragadozó madarakat, melyek beleszólnak a víz környékének életébe.

A könyv elsô része a tengerek és tengerpartok madarait mutatja be. Az Északi-sarkvidéktôl kiindulva a kör egyre tágul, így a kizárólag az északi sarkkörtôl északra fészkelô madaraktól eljutunk a Dél- vagy Délkelet-Európa tengerpartjain fészkelô madárfajokig. A második rész az édesvizû tavak és folyók madarairól szól, ugyanúgy a magas északról kiindulva, míg eljut a dél-európai félszigeten elterülô erdôk övezeteiben fészkelôkig. A két rész bevezetôje a madarak általános jellemzôit mutatja be. A fejezetek — a fajok felsorolása után — az egyes családok (és tagjaik) életterének, szokásainak, megkülönböztetô jegyeinek részletes leírását tartalmazzák. Az egyes madárfajok elterjedését térképek is bemutatják, megkülönböztetésüket pedig a róluk készült rajzok segítik, ezek Béldi Istvánné Anka Mónika munkái. Az európai vízi madárfajok elterjedési területeinek eloszlása címû jegyzék rendszertani csoportosításban tartalmazza a fajokat. A mellékelt Európa-térkép segít átlátni az egyes madárfajok lakóhelyeit, a családok egyes tagjainak elterjedése közti különbségeket. A magyar madárnevek mutatója a laikust is eligazítja, hogy a könyvben melyik madárról hol olvashat, a latin mutató viszont inkább a szakembereknek szól.

Béldi Miklós a tôle már a Madárhatározóban megszokott közérthetô stílusban, olvasmányos formában tálalja elénk mindazt, amit a madarakról tudni érdemes. A könyvben található mintegy 40 színes kép — Somssich Pongrác, dr. Szabó József és a szerzô felvételei — és ugyanannyi színes tábla bárkinek kedvet teremthet ahhoz, hogy közelebbrôl is megismerkedjék Európa vízimadaraival.

Rácz Éva

Megalakulásának ötéves évfordulóját ünnepelte, szombat este a Harmónia klubban a hostáti Virágos együttes.

A hagyományos hostáti farsangi batyusbál keretén belül, Szekerán Kinga ügyvezetô elnök nyitotta meg az ünnepi mûsort, beszámolójában felsorolta a táncegyüttes öt év alatt elért kül- és belföldi sikereit, anyagi gondjaikat, szólt terveikrôl, reményeikrôl.

Ezután következett a Bethlen Gábor, valamint a Hidelvi dalkör mûsora. Vezényelt Radovics József, illetve Pál Jenô.

Ünnepi köszöntôverset Diószegi Anna mondott.

Az est fénypontját, az idôközben zsúfolásig megtelt teremben, természetesen, az immár közismert Virágos táncegyüttes vérpezsdítô, szemet gyönyörködtetô, táncai jelentették.

A mûvészi mûsor után kezdetét vette a tulajdonképpeni farsangi bál, amelyhez a zenét Gombár Dezsô és zenekara szolgáltatta.

Gy. E.

A Keresztény Szó katolikus kulturális havilap megjelenésének 10. évfordulóját ünnepelte február 11-én délután a Szent Mihály Plébánia dísztermében.

A rendezvényen elôbb dr. Czirják Árpád érseki helynök méltatta a lap múltját, kifejtve, hogy a szellemi kibontakozás nélkül a biológiai élet sem képzelhetô el. A tollforgatók feladata bátorítani sorstársaikat. „Az a nép, amely ragaszkodik hitéhez, történelméhez, hagyományaihoz, a sajtóhoz — elpusztíthatatlan." Hoch Sándor, a Gloria Nyomda és Kiadóvállalat igazgatója, visszapillantva az elmúlt évekre, köszönetet mondott mindazoknak, akik valamilyen módon hozzájárultak a nyomda és a Keresztény Szó eredményes helytállásához. Jakab Gábor fôszerkesztô a lapot ma már izmosodó, minden irányba nyitott kamasznak nevezte, amely a számára kritikus idôszakot egyetlen megszakítás nélkül élte át. Jakabffy Tamás felelôs szerkesztô volt és jelenlegi munkatársainak áldozatos munkáját méltatta. Fodor Sándor az indulásnál bábáskodó tollforgató szemével azt emelte ki, hogy a régebben felmerült kisebb bakizások ellenére mára a Keresztény Szó arcéle határozottá vált. Végezetül dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek azt húzta alá, hogy a Keresztény Szó, más testvérlapok megjelenése dacára, fokozatosan az itteni katolikus értelmiségiek lapjává volt képes fejlôdni.

A születésnapi ünnepséget a Concordia együttes mûsora (Haydn: G-dúr vonósnégyes) zárta.

Ö. I. B.

A füzesmikolai képzômûvészeti tábor résztvevôinek, Ion Sãlisteanunak, Gavril Gavrilasnak, Mircea Muresannak, Mariana Bojannak, Maria Matean-Mãrgineanunak, Vasile Corlãtannak és Arina Gheorghitãnak a munkáiból nyílt kiállítás péntek délután a Bánffy-palota földszinti termeiben. A tárlatot dr. Livia Drãgoi, a Mûvészeti Múzeum igazgatója nyitotta meg. Majd a legfiatalabb résztvevô, Arina Gheorghitã szólt arról, mit jelentett az alkotás szempontjából a mûvészeknek a tábori élet, és elemezte saját és kollégái munkáit.

A hét mûvész alkotásait bemutató tárlat hétfô és kedd kivételével naponta 10–17 óra között tekinthetô meg.

(-h)

Köztudott, hogy már évek óta nincs állandó termünk, ahol megfelelô mûvészi szintet elérô elôadásokat tarthatnánk a felnôtt- és gyermekközönségünk számára. Az évtizedek óta hagyományossá vált vasárnap délelôtti elôadásokat az utóbbi idôben, szükségmegoldásként, a városi Mûvelôdési Házban tartottuk meg, ám a hirtelen megemelkedett terembér ezt is lehetetlenné tette. A „megemelt terembér" valójában nem nevezhetô túlzottnak, ám az elôadások bevétele még az egyharmadát sem fedezi ennek a költségnek.

Jelenleg minden erônkkel egy új terem felkutatásán fáradozunk. A lehetôségek persze nagyon korlátozottak, tekintve, hogy csupán jelképes összeget tudunk felajánlani terembér fejében, de bízunk abban, hogy még létezik jóindulat, segítôkészség és mûvészetpártolás.

Míg sikerül az új elôadástermünket megtalálni, a megszokott vasárnapi elôadások sajnos szünetelni fognak, de ígérjük, hogy alkalomadtán ezért kárpótolni fogjuk tisztelt közönségünket.

Addig is megértésüket, türelmüket és elnézésüket kéri a kolozsvári Állami Puck Bábszínház magyar tagozatának nevében:

K. Kovács István
irodalmi titkár

Kínában kivégezték január végén 13 tagját annak a bandának, amelyik az elmúlt évben megtámadott egy kereskedelmi hajót és személyzetét — 23 embert — lemészárolta. Az AEÁ-ban tavaly végrehajtottak 18 halálbüntetést, és 450 elítélt vár sorsára. Az adatok közzétételét követôen felélénkült a tiltakozás — tömegek követelik a törvény módosítását, a halálbüntetés eltörlését. Tiltakoznak keresztények és mohamedánok, egyházak és szekták, fehérek és feketék — Amerika tarka népének jelentôs része. Az EU ellenzi a halálbüntetést, és Öcalan kurd vezér ennek köszönheti, hogy még él Törökországban, ahol e büntetést a törvény nem tiltja. Ahol tiltja, ott sokan épp azért tiltakoznak, követelve a halálbüntetés visszaállítását. Számos érvet hoznak fel pro és kontra. Ellenzôi legerôsebb érvének mutatkozik az a tény, hogy Illinois államban az elmúlt évben 12 halálra ítéltet felmentettek, mert a modern génvizsgálat eredményei ártatlanságukat bizonyították, tehát nyomozási és bírói tévedések áldozatai, s ki tudja, hány ártatlan embert végeztek vagy végezhetnek ki. De olyan esetekben, amikor a gaztett elkövetôje bizonyos? — teszik fel a kérdést mások. Tûrje a társadalom kegyetlen gyilkosok, orrlövészek, sorozatgyilkosok, terroristák stb. tevékenységét, táplálja ôket halálukig? Vannak társadalmi, emberjogi, humanitárius, vallási, pszichológiai stb. megokolások — a téma alkalmat ad sok vitára: egyike azoknak a kérdéseknek, amelyben nem tud megegyezni az emberiség talán évezredek óta. Sokan hivatkoznak a Bibliára. Köztudott, hogy a szentnek nyilvánított Biblia parancsait az emberiség nem tartja tiszteletben, fôleg a „ne ölj!" és „ne lopj" isteni tiltásokat a tízparancsolatból. De sok helyen felbukkan benne a parancs a halálos ítéletre. Néhány ezekbôl:

„A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert." (1Móz 9,6).

„A körülmetéletlen férfi, a ki körül nem metélteti az ô férfitestének bôrét, az ilyen lélek kivágattatik az ô népe közül, mert felbontotta az én szövetségemet." (1Móz 17,14)

„Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az elsô napon takarítsátok el kovászt házaitokból, mert valaki kovászt ejéndik az elsô naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izraelbôl." (2Móz 12,15)

„A ki úgy megver valakit, hogy meghal, halállal lakoljon." (2Móz 21,12)

„Ha pedig valaki szándékosan tör felebarátja ellen, hogy azt orvul megölje, oltáromtól is elvidd azt a halálra." (2Móz 21,14)

„A ki megveri az ô atyját vagy anyját, halállal lakoljon." (2Móz 21,15)

„A ki embert lop, és eladja azt, vagy kezében kapják, halállal lakoljon." (2Móz 21,16)

„A ki szidalmazza az ô atyját vagy anyját, halállal lakoljon." (2Móz 21,17)

„Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen elôttetek az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék." (2Móz 35,2)

„És ha valaki férfival hál, úgy mint asszonnyal hálnak: utálatosságot követtek el mindketten, halállal lakoljanak; vérök rajtok." (3Móz 20,13). Idem — „ha valaki más feleségével paráználkodik" (3Móz 20,10), „ha valaki az ô menyével hál" (3Móz 20,12), „ha valaki az ô atyjának feleségével hál" (3Móz 20,11), ha valaki „barommal közösül" (3Móz 20,15), „ha valameny asszony akármely baromhoz járul, hogy az meghágja ôt" (3Móz 20,16), „ha valaki feleségül veszi az ô leánytestvérét" (3Móz 20,17). „És akár férfi, akár asszony, hogyha ígézô vagy jövendômondó lesz közöttök, halállal lakoljanak; kövezzétek azokat agyon; vérök rajtok." (3Móz 20,27)

„És a ki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet..." (3Móz 24,16)

Ezek a parancsolatok a rabszolgatartás idején íródtak (vagy hozattak), ezért a rabszolgákra, szolgákra vonatkozó elôírások a fentiektôl különböznek, vannak furcsa kitérôk a nôkre, szüzességre vonatkozóan és halálbüntetés sújtotta bizonyos esetekben a barmokat is. E parancsolatok ma magukon viselik az évszázadok nyomait, a fejlôdô civilizáció változásait; a változó emberi világszemlélet függvényében változtak a törvények, a bûnösség fogalma és a büntetés módszerei (a középkorban boszorkányságért embereket kínoztak és égettek meg stb.), sok parancs megszegéséért ma nem jár büntetés, például halálbüntetés a szombati munkáért — ma már az emberiség csak kis hányada ünnepli a szombatot (amiért a jehoviták túlvilági büntetéssel ijesztgetnek). A vétkesség megítélése már az Ószövetség idején is sok változáson ment át a mózesi „szemet szemért, fogat fogért"-tól és a fiak büntetésétôl apáik bûneiért és fordítva, addig amíg a Krónika II. könyve 25,2 részében „... az Úr parancsolt volt, mondván: Meg ne ölettessenek az atyák a fiaikért, és a fiak se ölettessenek meg az atyákért, hanem kiki az ô saját bûnéért ölettessék meg!"

Az emberiségnek a halálbüntetésre nincs ma egységes szemlétete. Az idôk folyamán változtak a kivégzés módszerei is, és ebben sincs általános megegyezés. Volt megkövezés (amit egyes iszlám országokban ma is gyakorolnak), akasztás, égetés máglyán, fôbelövés, villamosszék, méreg, volt guillotin is és a lefejezés más formái. Legyen-e halálbüntetés? Függ a s bûntettek osztályozásától is. Szükségesnek mutatkozik a visszaesô bûnösök esetében, sorozatgyilkosoknál, elmebajos szadisták esetében stb. Vitathatók a kivégzési módszerek is: legyenek emberiesek, ne legyen kínos a bûnözôk vége sem. E szempontból a halálbüntetés humánusabbnak mutatkozik, mint az arab országokban még gyakorolt csonkítás: nemrég hallhattuk-olvashattuk, hogy egy férfinak levágták egyik karját és egyik lábát, így kínlódhat élete végéig. Bûntetett a kínzás is, tehát az ilyesmit ki kellene zárni az igazságszolgáltatásból.

Lesz-e egységes szemlélet e kérdésben? Nem tudhatjuk. Találgatjuk.

Az bizonyos, hogy a bûnözés nagyarányú növekedése aggasztó világszerte, s a törvénykezésnek meg kell találnia a módszereket csökkentésére, gátlására, a bûntettek hatékony (elriasztó) büntetésére. Lehetôség van rá, hisz az ember találékony.

Veres József

Radnóton, ahol gyermekéveimet töltöttem, a magyarok, örménymagyarok és románok mellett aránylag szép számban éltek magyar ajkú zsidók is. Mint múltunk szerves és értékes részeirôl, úgy érzem, róluk is írnom kell egy keveset, amit gyengülô memóriám még megôrzött.

Kezdjem azzal, hogy édesapám két legjobb barátja is közülük került ki. Az egyik Bernáth Ernô — akit még Dicsôszentmártonból ismert —, akkoriban a Brassói Lapok terjesztôjeként dolgozott; nevelt lánya, Éva (késôbb a kolozsvári dr. Nemes István felesége), osztálytársam volt az elemiben. A másik, Steinfeld Dezsô, akivel a Piave és Isonzo hadszinterén együtt katonáskodtak, egy helybeli kereskedô, Steinfeld Farkas fia volt. Mi sem jellemzôbb az öreg Steinfeld becsületességére, mint az, hogy a falu a huszas években megválasztotta bírónak (ma polgármesternek nevezik ezt a tisztséget). Dezsô bácsi gyakran megfordult házunkban, esténként kártyapartit rendeztek. Testvére, Géza, olyan snájdig külsejû volt, mint egy daliás huszártiszt.

Számos iparos akadt a zsidók között. Asztalosmunkát szüleim felváltva végeztettek Gelbmannal vagy Nagy Pistával (utóbbinak a falusi ragadványneve „Csábé" volt. Cipôinket Izrael Mihály talpalta; amikor javítanivalót vittem hozzá, le-leültem egy kis suszterszékre, s Mihály bácsi szívesen mesélt errôl-arról az érdeklôdô kisfiúnak. A vajat Seligéktôl vásároltuk, akiknek családi tejfeldolgozó mûhelyük volt. A téli tüzelôt Gleicher Norbert szállította.

Külön kell szólnom az Adler családról. Kiváló szabómester volt Adler József, munkájában öccse, Áron — akit mi Árinak neveztünk — segítette. Nagy tragédiájuk 1944-ben következett be: egyetlen fiukat átküldték Észak-Erdélybe, abban a hiszemben, hogy ott nagyobb biztonságban lesz, és épp innen deportálták, ahonnan soha nem tért vissza. Ári tagja volt a helyi labdarúgócsapatnak is, így aztán gyakori témánk a sport volt, fôleg akkoriban, amikor a szintén radnóti Cornel Orza a bukaresti Venus csapatának egyik remek csatára lett.

A községben volt egy kisebb izraelita imaház; a hitközségi metszô nevére nem emlékszem, de gyerekei nevét — a környéken lakó barátaimtól — megtanultam: Takhele, Nendika, Dinika, Rájzika és Ábrahám.

Mikor a római katolikus elemi iskolában kijártam a négy osztályt, amely után a gimnázium elsô osztálya következett volna, Édesapám beadott a román iskolába, hogy jobban elsajátítsam a nyelvet. Itt is volt számos zsidó osztálytársam; Fischer Irénkének vágott legjobban az esze, tanítónk mindig ôt szólította fel, ha senki sem tudott felelni a feltett kérdésre. Volt egy Klein nevû gyerek is, roppant csintalan, ezért a tanító úr mindig azzal fenyegette:„Klein, te trimit la Gherla". Az iskolából hazafelé együtt mentünk — mert ugyanabban az utcában laktunk — Sauerquell Matyival; apjának a ragadványneve „Makkász" volt, mert valóban olyan ruhában és sapkában járt, mint a magyar kártyában a makk ász.

Az említetteken kívül tudom, hogy volt még egy Klopot nevû család. És talán még mások is, akik kiestek emlékezetembôl.

Családunk 1921 és 1940 között élt Radnóton. Amint szüleimtôl hallottam, soha nem fordult elô az, hogy valakit zsidó vallása miatt becsméreltek volna. Ellenkezôleg: az említettek egytôl egyig köztiszteletnek örvendtek, derék, szorgalmas, családszeretô emberek voltak.

Szabó György

Egymillió kétszázezer osztrák, Ausztria munkásainak 48, fiataljainak 35 százaléka voksolt a szélsôséges populista Jörg Haiderre, akit sokan, nem alaptalanul fasiszta politikusnak tartanak. Az általa vezetett Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) ezáltal Ausztria második pártjává lépett elô, olyan politikai tényezôvé vált, amellyel nemcsak a gyôztes Néppártnak, hanem a nagyvilágnak is számolnia kell. Nyilvánvaló, hogy a Haiderre szavazók nem mind fasiszták, csupán az addigi kormánypártok politikájából és állandó civakodásából kiábrándult választók, akik nem mind a Haider képviselte ideológiára, hanem az addigi kormánypártok ellen voksoltak. Az Európai Unió a kapcsolatok megszakításával fenyegette meg Ausztriát arra az esetre, ha a Haider vezette párt bekerül a bécsi kormányba. Schüssel kancellárnak azonban nem volt választása. A szociáldemokratákkal nem sikerült megegyeznie, s kénytelen volt tárgyalóasztalhoz ülni Karintia kormányzójával, aki negyedszázados politikai pályafutása során burkoltan vagy nyíltan antiszemita, rasszista, idegengyûlölô nyilatkozataival vívta ki a világ gyanakvását.

Az EU aggódva szemlélte a kormányalakítást. Figyelmeztetett, politikai szankciókat helyezett kilátásba, de ennél többet nem tehetett, hiszen Haider szabad választások során vált megkerülhetetlen politikai tényezôvé. Ausztria ugyan EU tagország, de szankciókat foganatosítani ellene, netalán tagságát felfüggeszteni, csakis abban az esetben lehet, ha nyilvánvalóan megszegi a tagországokra kötelezô négy alapelv valamelyikét. Ilyesmire pedig még nem került sor. Schüssel kancellár megígérte a nagyvilágnak, hogy szalonképessé szelídíti a karintiai vadócot. A kormányalakítás és programkidolgozás során bizonyította is szándékát. A lehetetlennel kacérkodva, a szélsôjobboldali párttal sikerült azt a kormányprogramot átvinnie, amit a szociáldemokratákkal többszöri próbálkozás után sem tudott elfogadtatni. Emellett Haiderrel olyan szerzôdést írt alá, amely kötelezi a Szabadságpártot az eurokonform politizálásra.

Schüssel azt remélte, hogy ezzel megnyugtatja a nagyvilágot, de tévedett. A Néppártelnök kancellár, noha külügyminiszter volt, lebecsülte mind a Haider veszélyt, mind az EU várható reakcióit. Úgy számított — nyilvánosan mondta el —, hogy megköti a koalíciót az FPÖ-vel, s majd megmutatja a világnak, hogy a kabinet a kisebbik koalíciós párt ideológiájától függetlenül képes mûködni. Kormányprogram szintjén sikerült is neki, Haider azonban messze áll még a szalonképességtôl. Valamit azonban máris eredményként könyvelhet el Schüssel és az EU: Haider ígéretet tett arra, hogy nem akadályozza az Európa elkötelezett politizálást, és noha világ-megbotránkoztató nyilatkozatai folytatódnak, az antiszemitizmus, a rasszizmus és az idegengyûlölet háttérbe szorult politikai eszköztárában.

Az EU valójában nem is attól tart, hogy a Schüssel vezette kabinet Európa-ellenes lépéseket tenne vagy diszkriminatív törvények megszületését és alkalmazását segítené. Inkább attól a megdöbbentô nyilvánvalóságtól rettentek meg, hogy a Haider képviselte ideológia szilárd demokráciában, jóléti államban is tömeges támogatottságot tud nyerni. A „ma rajtad, holnap rajtam" fenyegetése ott lebeg sok más tagország feje fölött is. Franciaország sem becsülheti alá Le Pen népszerûségét, Németországnak is számolnia kell az idegengyûlölô neonáci csoportokkal. Márpedig ha tétlenül szemlélik Haider felelmelkedését, akkor nem számíthatnak arra, hogy saját szélsôségeseik hatalomra kerülését, ha kell, „külsô", vagyis EU-beavatkozással szorítsák vissza.

A Haider-ügynek megkerülhetetlen vetülete a nemzeti szuverenitás kérdése. Az EU-fellépést egyesek belügyekbe való beavatkozásnak tekintik, úgy értékelik, hogy nem veszi tudomásul egy demokratikus ország szabad választásának eredményét. Mások meg épp azt kifogásolják, hogy kivárásos álláspontra helyezkedett, ahelyett, hogy azonnal szankciókat foganatosítson. Az EU-lépések jogosságában és helyességében kételkedôk elgondolkodhatnak azon, hogy ha a következô, ugyancsak szabad választások után maga Haider kellene kormányt alakítson, az is Ausztria kizárólagos belügye lenne? A tétlenséget kifogásolók pedig azon a változaton töprenghetnek, hogy miként vélekednének akkor, ha egy Le Pen, Haider és nyugat-európai, egyelôre még kevésbé híres, társaik uralta EU Romániát azért büntetné, mert valamely ôszintén demokratikus politikust választotta C. V. Tudor ellenében.

Haidernek tagadhatatlanul hasznára volt a nyugati fellépés. De Haider is bizonyos tekintetben jót tett a most alakuló közös EU politikának: Olyan helyzet elé állította az európai döntéshozókat, amelyre pontos, jogszabályok által szavatolt megoldást kell találnia önmaguk érdekében is.

Gál Mária

Tordaszentlászló egyike azoknak az erdélyi magyar többségû községeknek, ahol úgy tûnik, megtalálták a felzárkózás útját. Úgy tudtak váltani, különösen az elmúlt évtizedben egy más, korszerûbb életmódra, hogy közben igyekeztek megôrizni évszázados hagyományaikat, identitásukat. Mindezt pedig többnyire önerôbôl, valahogy „dacolva" az életszínvonal állandó romlásával, a kényszeûségbôl ugyan, de továbbra is vonzó várossal, az ismét felerôsödô kivándorlási hullámmal, a kis- és közepes vállalkozásokat inkább fékezô, mint serkentô törvényes rendelkezésekkel, a centralizált közigazgatás hátrányaival.

A községhez nyolc falu tartozik, amibôl három — Tordaszentlászló, a községközpont, Magyarfenes, és Magyarléta — többségében magyar települések. A másik ötöt — Kisfenes, Szolna, Hesdát, Románléta és Rákos — románok lakják. A falvak fejlettségi foka, rendezettsége szemmel láthatóan különbözik. A Magyarfenes és Tordaszentlászló közötti, mondhatni„évszázados" versengés mindkét falunak jót tett. Ugyanakkor szembetûnô a községhez tartozó román települések mostohább, elmaradottabb életkörülményei.

A község nyolc falujából hétben mûködik óvoda, iskola. Rákoson azért nem sikerült semmiféle oktatási tevékenységet beindítani, mivel a falu lakossága — alig nyolcvan-kilencven személy — teljesen elöregedett, átlagéletkoruk a nyugdíjkorhatár körül van. Az alig két-három iskolás korú gyerek valamelyik szomszéd faluban tanul. Magyarfenesen megszerezték ugyan az engedélyt magyar szakiskola létesítésére, jelentkezôk híján azonban nem sikerült azt beindítani.

A körülményekhez képest példásan rendben tartott iskolákban ma már nem gyakorlat az egymást sûrûn váltogató, oklevél nélküli „kisegítô tanszemélyzet" alkalmazása. A tanszemélyzet szinte kivétel nélkül szakképzett tanár, akik rendszerint Kolozsvárról ingáznak naponta. Van köztük olyan — a falubeliek szeretnék, ha ez mások számára is követendô példa lenne —, aki máris házat vásárolt, és letelepedett a faluban.

— Csakis úgy tudunk bárkit is „idecsábítani", vagy éppenséggel itthon tartani, ha megteremtjük számukra azokat az életkörülményeket, amelyek hiányában kénytelenek továbbra is az ingázást vállalni, vagy Kolozsváron maradni. Ezért igyekszünk végre kiépíteni a vezetékes ivóvízellátást községszerte, rövidesen pedig a földgázt is bevezetjük, amit majd a csatornahálózat követ — mondotta Bárdos Attila polgármester.

A vezetékes ivóvízellátás bevezetését a kormány még 1995-ben jóváhagyta, akkor el is kezdték a munkálatokat, amelyeket viszont öt év után sem sikerült befejezni. Ahogy az lenni szokott, a munkálatok elvégzésére tendert írtak ki, amelyet meg is nyert egy magánvállalkozó. A megyei tanács azonban nem akarta „kiadni a kezébôl" ezt a lehetôséget, és nem hagyta jóvá a magánvállalkozó számára az üzletet. Végül a kolozsvári TCI-re bízták a dolgot, amely immár az ötödik éve húzza a hálózat kiépítését. Az infláció ez idô alatt gyakorlatilag „megette" az erre kiutalt pénzt. Azok a munkálatok, amelyeket öt évvel ezelôtt egy milliárd lejért vállaltak el, most négymilliárdba kerülnek, az állami kasszából pedig egyre nehezebben lehet bármilyen kis összeget is kiutaltatni.

— Ilyen körülmények között egyáltalán nem számíthatunk állami támogatásra a szennyvízcsatorna kiépítéséhez, ezért különbözô alapítványokhoz fordultunk — tudtuk meg a pályázási kedvérôl különben közismert polgármestertôl, akit Tamás Gebe András alpolgármester és községi tanácsosok népes csapata segít munkájában. — Igyekeztünk kihasználni a PHARE- és a SAPARD-programok keretében meghirdetett pályázati lehetôségeket, benyújtott pályázatainkra szeptemberben ígértek választ. Nagyon bízunk abban, hogy ha a teljes összeget nem is, de a szennyvízcsatorna kiépítéséhez szükséges összeg nagy részét ilyen forrásokból sikerül majd megszereznünk.

A földgáz bevezetéséhez 1997-ben fogtak hozzá, szintén önerôbôl, az állam eddig semmivel sem járult hozzá a terv megvalósításához. A falvakban úgynevezett „gázbizottságok" alakultak, amelyeknek a különbözô jóváhagyások megszerzésén túl az volt a feladatuk, hogy a lakosság anyagi hozzájárulásával elkészítsék a különbözô tervrajzokat, elkezdjék az elômunkálatokat. — Befektetôk után néztünk, már meg is keresett egy magyarországi és két kolozsvári magánvállalkozó, akik vállalnák a vezeték kiépítését — magyarázta Bárdos, aki a gáz bevezetésének megkezdését az utóbbi évek egyik legnehezebb, de legnagyobb megvalósításának értékeli. S hogy a városi színvonalú infrastruktúrához való felzárkózás teljes legyen: a Romtelecom ígérete szerint idén nemzetközi telefonhálózat fog kiépülni Tordaszentlászlón — tudtuk meg.

Aminek megoldására viszont kevés esély mutatkozik, az a távolsági autóbuszjáratok rendszeresítése. A község és Kolozsvár közötti buszjáratok száma nemhogy növekedne, hanem egyre csökken. A lehetetlen közlekedés, az idegölô ingázás miatt egyre többen költöztek és költöznek be Kolozsvárra. Így érthetôen csökken azoknak a száma, akik mégis vállalnák a napi utazgatást. Az autóbusz-vállalatnak viszont nem kifizetôdô 20–30 potenciális bérletes számára rendszeres járatokat biztosítani. A község vezetôsége abban reménykedik, hogy mégiscsak megegyezésre jutnak a kolozsvári közszállítási vállalattal, Szászfeneshez, és Apahidához hasonlóan Tordaszentlászlóra is rendszeresen kijár majd a városi autóbusz.

Nem csak tordaszentlászlói jelenség: a község lélekszáma rohamosan apad. Amíg 1996-ban a nyolc faluban összesen 4700 fô szerepelt a nyilvántartásokban, ma alig vannak többen, mint 4300-an. Ha az évi „átlagot" tekintjük: 100 temetés mellett alig 15 keresztelôt tartanak. A lakosság csökkenése — mint láthattuk — nem csak az újszülöttek kis számával magyarázható. Tordaszentlászló nem kimondottan mezôgazdaságra alkalmas vidék, a föld megmunkálása nem nagyon biztosít megélhetést. Új vállalkozások beindítása alaposan meggondolandó, ezért azok, akik munkához jutnak Kolozsváron, többnyire a városban maradnak. Nagyon sokak számára viszont Kolozsvár sem jelent megélhetési lehetôséget, ezért alig végzik el a kötelezô nyolc osztályt, továbbtanulás helyett inkább Magyarországon, alkalmi munkásként próbálnak szerencsét, és rendszerint haza sem jönnek.

Azok, akik itthon próbálnak boldogulni, elsôsorban az idegenforgalomban keresnek megélhetési lehetôséget. Az elsô próbálkozások biztatóak. A faluturizmus beindításából származó sikerek szemmel láthatóan megpezsdítették a vállalkozó kedvet a magyar falvakban, s hogy ez nem kevés anyagi haszonnal jár, az elsô pillantásra meglátszik a gondozott portákon is. A faluturizmussal foglalkozó családok már rég bevezették az ivóvizet saját költségükön, és elképzelhetetlen, hogy a vendégfogadásra berendezkedett otthonokban ne legyen például fürdôszoba. Kis fantáziával és valamivel több anyagi befektetéssel az is el kell érni — magyarázzák — hogy Tordaszentlászló ne csak afféle „tranzitállomás" legyen, ahonnan reggel a „skanzen jellegû" élményekre éhes holland vagy japán vendég továbbutazik. A helyiek szerint különbözô kirándulások, lovastúrák szervezése, az ôsi kézmûvesmesterségek bemutatása jobban marasztalná azokat az idegeneket, akik rendszerint a „vadabb" Székelyföldre igyekeznek innen.

Tordaszentlászló község az elsôk között van Erdélyben, ahol beindult a Teleház akció. Ennek keretében létrejött egy olyan közösségi ház, amely a legmodernebb kommunikációs infrastruktúrával van felszerelve, és szabadon használható. — Az ötlet, amelyet én is igyekszem népszerûsíteni, testvértelepülésünk önkormányzatától, a Baranya megyei hosszúhetényiektôl származik — mondotta Bárdos Attila. — A Tordaszentlászlói Civil Szervezet és a község polgármesteri hivatala közös pályázatot nyújtott be a Soros Alapítványhoz, amely a tervet támogatásra érdemesnek tartotta, és több mint tízezer dollárt ítélt meg e célra. A kiutalt összegbôl máris több számítógépet vásároltunk, különbözô elôadássorozatot tartottunk, és ingyenes angol, illetve számítógép-kezelési tanfolyamot indítottunk. Az Internethez való hozzáférhetôség újabb pályázati lehetôségeket tár fel elôttünk. Ráébredtünk ugyanakkor arra is, hogy sokkal nagyobb esélyünk van bizonyos pályázatokat megnyerni, ha úgynevezett kisrégióként lépünk fel. Le is tettük az alapköveket: nemrég Tordaszentlászló, Kisbánya, Jára, Várfalva önkormányzatai kistérségi társulást hoztunk létre, célunk az infrastruktúra-fejlesztésre kiírt pályázatok megnyerése — magyarázta.

Jóllehet Tordaszentlászló — a gazdasági mutatókat tekintve — a megye 74 községe közül az elôkelô 11. helyet foglalja el, és az elmúlt évtizedben látványos teljesítményeket mondhat magának, Bárdos Attila nem elégedett. — Még nagyon sok lenne a tennivaló. Az önkormányzat pénz nélkül nem mûködhet. De addig, amíg az általunk befizetett adókat aránytalanul osztják vissza, és más települések javára fordítják az általunk megtermelt pénzek java részét, nem lesz elôrelépés — hangsúlyozta. A község vezetôsége, lakói ugyanakkor sérelmezik, hogy Kolozs megye prefektúrája nemcsak az RTDP-kormány alatt, hanem az RDK hatalomra jutása után is elutasította az önkormányzat statútumtervezetét. — Alkotmányellenesnek minôsítették követeléseinket. Pedig nincs semmi törvénybe ütközô abban, ha egy közösség maga akarja megszabni, hogy például az a személy, aki le szeretne telepedni a község területén, lehet-e büntetett elôéletû, vagy sem.

Székely Kriszta

Körösfô község Kolozs megye nyugati részében fekszik, 43 kilométerre a megyeszékhelytôl, Kolozsvártól, és 9 kilométerre Bánffyhunyadtól, a Magyarország felé vezetô E60-as országút mentén. Körösfôhöz tartozik Sárvásár, az országúttól két kilométerre fekvô Nyárszó, illetve a községtôl 4 kilométerre található Oláhnádas.

A község elsô írásos említésérôl 1276-ból van tudomásunk. A jobbágyfalu eredetileg az erdélyi római katolikus püspökség birtoka volt, 1600 után a gyalui Bánffyaké, majd a századok során eladás vagy ajándékozás által több alkalommal gazdát cserélt. Az 1800-as évek végén, a jobbágyság, mint társadalmi osztály, megszûnését követôen a férfiak asztalosságot tanultak Bánffyhunyadon, egy német mesternél. A 20. századelején látványos virágzásnak indult a kisipar, a férfiak asztalossággal, fafaragással foglalkoztak, míg az asszonyok varrtak, szôttek — ebben nagy szerepe volt Gyarmathy Zsigánénak, Kalotaszeg nagyasszonyának. Ez a tevékenység napjainkra hagyományossá vált. Szinte azt lehet mondani: minden ház egy mûhely. Bartók Béla is Körösfôn készíttetett hálószobabútort, ez ma Magyarországon, a néprajzi múzeumban látható. A község 1035 lakosának 97 százaléka magyar nemzetiségû református. Zsindelyes templomuk már az 1300-as években állt, 1764-ben nyerte mai formáját, tudjuk meg a körösfôi lelkésztôl, Ferencz László esperestôl, aki azt is elmondta, 1999-ben hét házasság köttetett a községben, 11 születést és 26 elhalálozást jegyeztek. Az egykézés soha nem volt jellemzô, legalább két, de nem ritkán három gyermek volt minden családban. A népességszaporulat aránya a korábbi évekhez képest nem változott, állandó apadás figyelhetô meg mind a négy településen.

A 230 lakosú, 80 százalékában magyar nemzetiségûek által lakott Sárvásár elsô írásos említésérôl 1219-bôl van tudomásunk. Nyárszó egy 1391-es dokumentumban szerepel, míg Oláhnádasról 1464-bôl származik írásos említés. Nyárszónak 185 lakosa van, 98 százalékban magyarok. A 310 lakost számláló Oláhnádas ezzel szemben 97 százalékban románok lakta település. A görögkeleti hívek temploma 1720-ban készült el. 1999-ben Sárvásáron egy elhalálozást, Nyárszón nyolc elhalálozást és egy születést, Oláhnádason nyolc elhalálozást és két születést jegyeztek. A fiatalok városra költözése a legkevésbé jellemzô a község falvaira, ilyen szempontból éppen ellenkezô folyamat figyelhetô meg: egyre több család költözik vissza szülôfalujába.

Antal János immár negyedik éve polgármester. Úgy érzi, minden tervét megvalósította. Folyamatosan tatarozták az utakat, takarították a sáncokat, ellátták az iskolák karbantartását, tüzelôt biztosítottak a közintézményeknek, felújították a nyárszói pálinkafôzô épületét. Sárvásáron és Oláhnádason szinte teljesen újjáépítették a mûvelôdési házakat, míg Körösfôn és Nyárszón tataroztak, festettek. Az ehhez szükséges pénzt a helyi költségvetésbôl, illetve különleges forrásokból (épületek, területek bérbe adásából) teremtették elô. Oláhnádason megjavították a beszakadt hidat és a négy kilométeres bekötôutat. Körösfôn szemetesládákat szereltek az oszlopokra, a hulladékot minden pénteken egy bánffyhunyadi szemetesautó szállítja el. Körösfôn a gazdaságok legnagyobb része rákapcsolódott az ivóvízhálózatra, ezzel szemben Oláhnádason, bár utcai vezetékhálózat létezik, a lakosok csak igen kis számban vezettették be házaikba az ivóvizet.

1997-ben digitális telefonközpontot helyeztek mûködésbe. A hat hónap leforgása alatt megvalósult hálózatra kétszáz bérlô kapcsolódott. A közelmúltban három köztelefont is felszereltek a faluban. Tervbe vették a telefonközpont kibôvítését, ugyanis további 150 kérvényezô szeretne telefont beszereltetni. Költségvetési összegbôl 1997-ben fénymásolóval, ’99-ben telefax-szal és szolgálati személygépkocsival látták el a polgármesteri hivatalt. Becslések szerint július végéig befejezik a községháza mellé tervezett melléképület felállítási munkálatait; itt garázst, faraktárt, irattárat és irodahelyiséget rendeznének be. A költségeket 150 millióra becsülik, eddig 40 milliót költöttek. 1999-ben kitatarozták a körösfôi iskola régóta kihasználatlanul álló sporttermét. A tanács sportfelszereléssel támogatta a helybeli futballcsapatot.

A község abban a szerencsés helyzetben van, hogy iskoláiban egytôl egyig szakképzett oktatók tevékenykednek. Körösfôn 40 óvodás van, I–VIII. osztályban 75, a kilencvenes évek elején indított kétéves faipari szakiskolában 39 diák tanul. Nyárszón négy kisiskolás, Sárvásáron öt kisiskolás és — a nyárszóiakkal együtt — tíz óvodás, Oláhnádason 9 elemista és 15 óvodás van. 1995-ben az egyetlen épületegyüttest képezô sárvásári kultúrotthon és iskola tatarozását tervezték. Úgy becsülték, a munkálatokra nyolcmillió lejre lesz szükség, ám végül ebbôl az összegbôl csupán a kultúrterem javítására futotta, így az iskola megszûnt, helyére színpadot ácsoltak. Három éven át az egyház fogadta be az iskolát. A helyzet orvoslásáért új iskolaépületre lett volna szükség, ám az önkormányzat erre nem költhetett, hiszen eredetileg létezett iskolaépület a faluban. Végül 30 millió lejes tanácsi hozzájárulással, az egyház támogatásával, adományok révén 1998-ban megnyitotta kapuját a sárvásári új iskola és óvoda.

A községben közel kétszáz magánvállalkozás mûködik, kivétel nélkül szinte mind Körösfôn. Termeléssel, értékesítéssel, cserekereskedelemmel foglalkoznak. A vállalkozók legnagyobb része népi tárgyak készítésével és eladásával foglalkozik. Két társulás is létezik, amely sakkfigurákat és sakktáblákat készít — oly nagy a kereslet munkájuk iránt, hogy nem gyôzik ellátni a rendeléseket. Két nagyobb fafeldolgozó mûhely fôként külföldi megrendelésre különféle faanyagot, deszkától faházakig mindent szállít. Mindezek mellett vendégfogadók, rusztikus kiskocsmák is mûködnek. 1998 elején kezdte mûködését Körösfôn a Holdings utazási iroda, román–belga társaság. A bukaresti vállalkozók ügyfeleiknek vadregényes túrákat ajánlanak, ahol vadvízi evezésben lehet részük, villanyárammentes környezetben. Szerzôdéseik száma egyre gyarapodik.

A 3281 hektárnyi mezôgazdasági területbôl 1435 hektár szántó, 1141 hektár legelô, 705 hektár kaszáló. Mezôgazdasággal, állattenyésztéssel a lakosság alig foglalkozik, a föld minôségileg ugyanis alkalmatlan a megmûvelésre, ráfizetéses volna a gazdáknak. Ôrölnivaló híján a malom is „parlagon hever". Körösfôn inkább juhokat tenyésztenek, Oláhnádason szarvasmarhát, a többi faluban vegyes állattartást ûznek. Az ôstermelôk kiöregedtek, a fiatalok Körösfôn például inkább a jól jövedelmezô fafaragással, asztalossággal, varrással-szövéssel keresik meg a mindennapinál többet. A kisiparosság mellett nem futná idejükbôl mezôgazdaságra is. A község sok lakója Bánffyhunyadon, illetve Egeresen dolgozik.

A földek visszaszolgáltatása a 18-as törvénnyel megtörtént, az erdôs területek várnak még kiosztásra. Az eddig beérkezett 409 kérvényt mind jóváhagyták, ám további kérésekre várnak. Összesen 602 hektárt igényelnek vissza, az állam 603 hektárt adott. Apróbb bonyodalmak várhatók a visszaszolgáltatás körül, de abban reménykednek, valamilyen módon mindenkit sikerül majd kielégíteni. A földosztással Oláhnádason komoly problémák voltak annakidején, a helybeliek sehogy sem tudtak megegyezni, hosszú éveken át folyt a vita a földek tulajdonjoga körül. S mert valahogy orvosolni kellett a helyzetet, a polgármester egyszerû módszert alkalmazott: a Bibliával hóna alatt ment ki az emberek közé. Kinek-kinek meg kellett esküdnie a szent könyvre, hogy volt-e földje, s ha igen, mennyi és hol. A próbálkozás sikeresnek bizonyult: az istenfélô oláhnádasiak az igazat vallották, s a földprobléma véglegesen megoldódott. A polgármester elve: tisztelni az állampolgárt, ám ugyanakkor ezt a tiszteletet a polgárok részérôl is elvárja.

Két egészségügyi asszisztens, egy orvos és egy fogorvos biztosítja a körösfôi és oláhnádasi lakosok egészségügyi ellátását. Sárvásár és Nyárszó Bánffyhunyadra tartozik. Bár nem helybeli, az orvos hétfôtôl péntekig Körösfôn tartózkodik. Az orvosi rendelô viszont siralmas állapotban van. 1996-ban a helyi hivatalosságok bevezettették a vizet, melegítôt szereltek fel, belsô javításokat végeztek. 1998-ban 50 millió lej állt rendelkezésre a fedélzet tatarozására, az idôsek számára nehézséget okozó túl magas fokú lépcsô helyett hozzáférhetôbb feljárat, karfa készítésére. Ugyanakkor három autónyi tûzifát szállítottak a rendelônek, ezzel „húztak ki" két telet. Mindezek után kiderült, a rendelô a bánffyhunyadi kórházhoz tartozik. Azóta a költségvetésbôl nem lehet pénzt kiutalni felszerelésére, ellátására, ám a kórház sem teszi ezt meg. Így gyakran még fecskendô is alig kerül. Az egyetlen, aki segíthet néha, és ezt meg is teszi, az egyház.

1998-hoz képest 1999-ben nem emelkedtek a helyi adók. 2000-re is csupán az inflációt pótolandó, 35 százalékkal növekedtek. 1999-ben tévedés történt: a pénzügyisek úgy számolták, a várható pénzalapok 850 millió lejt tesznek ki, ám ez az összeg valójában csupán 750 millió volt. A költségvetést 850 millióra készítették el, így bizony fejtörést okozott a hézag pótolása. Ehhez az összeghez az állam 194 millióval, majd a pótköltségvetésbôl további 85 millióval, összesen tehát 279 millió lejjel járult hozzá.

A községben takarékpénztár, posta, kábeltévé-társaság mûködik. Minden faluban közel húsz önkéntesbôl álló tûzoltóalakulat létezik. A két futballpálya közül az egyik használható állapotban van. 1999-ben megalakult a Körösfôi Sportegyesület, a futballcsapat bekerült a megyei bajnokságba.

Nyárszó, Sárvásár és Feldhausen 1994-ben megalakították a Nersafel Alapítványt, amelynek célja a külföldrôl érkezô mezôgazdasági támogatás lebonyolításának könnyítése volt. 1997-ben alakult meg a Rákóczi Kulturális Egyesület, amelynek keretén belül balladacsoport és tánccsoport mûködik. Minden évben megszervezik a Riszeg-tetôi majálist, július elején pedig a Vasvári-napokat, Nyárszón Ady-napokat tartanak augusztusban. Sikeres zenekara van a községnek, az utóbbi idôben sok kalotaszegi lakodalom, bál meghívottja a Yes. A község tagja a Bánffyhunyadi medence Községei Társaságnak, folyamatban van felvétele a Kalota menti Községek Szövetségébe.

1995 óta Tiszavasvári Körösfô testvértelepülése. Március 12-én Körösfôre érkezik a magyarországi Sásd küldöttsége. Ebbôl az alkalomból megünneplik március 15-ét és — miután ez Sásdon már megtörtént — Nyárszóval együtt aláírják a testvértelepülési dokumentumokat. A két magyarországi helységgel már eddig is igen jó kapcsolatot tartottak fenn: számítógépes tanfolyamon, mezôgazdasági képzésen vettek részt körösfôi fiatalok, 1998-ban Sásdról tehergépkocsit kaptak ajándékba, 1995-ben Németországból pedig egy sokak által irigyelt korszerû tûzoltóautót.

Körösfôn az életszínvonal magasabb az országos átlagnál. A község területén 310 személygépkocsit tartanak nyilván, nagy részük a körösfôiek tulajdonát képezi. A siker titka a polgármester szerint az, hogy 1996-tól a helyi RMDSZ-szervezet, az önkormányzat és az egyház között nagyon jó kapcsolat alakult ki, szoros az együttmûködés. Mindannyiuknak egyetlen közös céljuk van: a polgárok anyagi-szellemi- lelki javát szolgálni.

Kerekes Edit

Horia Demian Sportcsarnok, 600 nézô. Vezették: Viorel Ciucan–Nicolae Stoian (mindkettô Bukarest).

U-Ursus: Munteanu (Semerean) — Nedelciu (1), Sârbu (5), Rogoz (2), Ilyés (2), Pop (8), Urcan (4), Griga (1), Sãndicã (1), Ariton (1), Chirilã (5).

Hidrotehnica-Petromin: Mihalache (Lupu) — Moldoveanu (3), Necula (3), Buhneci (8), Vãduva (2), Gâlcã (3), Duican (1), Rãdulescu, Soarice (1), Borcan, Straton (1).

7 méteresek: 3/3, illetve 1/1. Kiállítások: 4, illetve 2 perc.

A nôi Nemzeti Liga „ôszi idényének" utolsó fordulójában meglehetôsen gyér érdeklôdés mellett kezdôdött a sportcsarnokbeli találkozó, mindössze pár százan voltak ott a kezdôsípjelre (köztük a szokásos 80–100-as létszámú U-Ursust biztató sorkatonaosztag).

A végére megszaporodó nézôsereg elégedetten távozhatott, a diáklányok az idény legsimább gyôzelmét aratták a jelenleg elég mérsékelt já- tékerôt képviselô vendéggárdával szemben. A Dinu Cojocaru által pályára küldött lányok közül ezúttal nem emelkedett ki különösebben senki, talán csak a játékirányító Pop Andrea idônkénti egyéni akciói érdemelnek említést. A 60 perc során a szakvezetô által a versenyjegyzôkönyvbe felírt mind a 12 játékos szóhoz jutott. Errôl csak annyi lenne a megjegyzésünk, hogy egy ilyen tét nélküli összecsapáson, amelyen már az elsô 12 perc után állandóan 6–8 góllal vezettek a helyiek, akár az 50. percnél hamarabb pályára lehetett volna küldeni a fiatal és tehetséges Ilyés Annamáriát, aki így is, alig pár perces szereplése alatt két góljával érdemelte ki edzôje bizalmát.

Az eredmény alakulása során, 7–6 (12. perc) után a zsinórban szerzett további négy gól (16. perc: 11–6) nyugodtságot biztosított. A gólkülönbség szünet után nyolcra nôtt (37. perc: 21–13), sôt, az 59. percben már kilencre is emelkedett, végül azonban nyolcnál állapodott meg.

A vendégektôl az átlövôs csapatkapitány Luminita Buhneci teljesítménye emelhetô ki, de ô is nagy hibaszázalékkal játszott.

Ezzel a gyôzelmével az U-Ursus még egy hellyel feljebb kapaszkodott a táblázaton, és a március 9-én induló visszavágó sorozaton talán sikerül ismét egy kontinentális kupákban való szereplésre jogosító helyre (1–4.) feltornásznia magát.

A 11. forduló többi eredményei: Râmnicu Vâlcea-i Oltchim–Zilahi Silcotub 30–21 (14–8), Dévai U-Remin–Brassói Rulmentul 20–25 (!!), Piatra Neamt-i Fibrex–Galaci Otelul 22–23 (!!) és Jászvásári MSK XXI.–Szászsebesi Ciserom 29–27. A Bukaresti Rapid-CFR szabadnapos volt. A vetélkedô felénél a tabellán:

1. Oltchim 10 9 0 1 294–222 28
2. Rapid 10 7 0 3 256–229 24
3. Silcotub 10 6 1 3 257–226 23
4. Otelul 10 6 1 3 231–230 23
5. U-Ursus 10 5 1 4 249–253 21
6. Fibrex 10 5 0 5 240–247 20
7. Hidrotehn. 10 4 0 6 253–273 18
8. U-Remin 10 4 0 6 201–235 18
9. Rulmentul 10 3 0 7 232–245 16
10. Ciserom 10 2 1 7 241–263 15
11. Jászvásár 10 2 0 8 257–288 14

l A férfiaknál a Román Kupa elsô mérkôzésén, Jászvásáron: Poli-Nena–Kolozsvári U-Nehézgépgyár 19–21, visszavágó szerdán délelôtt 11 órától a sportcsarnokban.

Radványi Pál

Egy nappal az ünnepélyes megnyitó után már három versenyszámban is bajnokot avathattak a 20 évvel ezelôtti, 1980-as Lake Placid-i XIII. téli olimpián. A játékok elsô gyôztese az akkori idôszak egyik legkiválóbb sífutója, a szovjet Nyikolaj Szimjatov volt, aki a 30 km-es versenyszámban több mint fél perc elônnyel végzett az élen. 1 óra 27:02,80 perc alatt tette meg a távot , az ôt követô honfitársnak Vaszilij Rocsevnek 1 óra 27:34,22, majd a harmadiknak beérkezô bolgár Ivan Lebanovnak 1 óra 28:03,87 percet mutattak az idômérôk órái. Szimjatovról elöljáróban eláruljuk, hogy a késôbbiekben megnyerte még az 50 km-es számot is, tagja volt hazájának a 4 x 10 km-es váltóban gyôztes csapatának és a legrövidebb, 15 km-es távon negyedikként érkezett a célba. A nap másik két számának dobogósai: férfi lesiklás: 1. Leonhard Stock, 2. Peter Wirnsberger (osztrákok), 3. Steve Poborski (kanadai); nôi 1500 m-es gyorskorcsolya: 1. Annie Borckink (norvég) 1:24,10 perc — olimpiai csúcs, 2. Leah Mueller (amerikai) 1:25,41 perc, 3. Sylvia Albrecht (keletnémet) 1:26,46 perc.

L. F.

Horea Demian Sportcsarnok, 800 nézô. Vezette: Alin Rosu (Nagyvárad) és Dan Cârlogãnescu (Krajova).

U-ACSA: Vass 13 (1 x 3), VESCAN 18, BOCOS 10, ISTRÃ-TESCU 16, Kulcsár 4. Cserék: Neamtu, Németh 2, Secarã, Irimies. Edzô: Jerebie-Páll Magda.

Fartec: Anutei 4, Radu 2, BICHIS 14 (1), Tuchel 6, NI-TULESCU 16. Cserék: Pasãre és Milea 2. Edzô: Mariana Oprea.

Remek játékkal rukkolt elô a kolozsvári csapat Páll Magdi egykori tanítványai ellen. Bár a palánkok alatti küzdelmet a brassóiak uralták, a kolozsváriak sok ellentámadásból szereztek pontot. Ezúttal Laura Bocos vállalta magára a húzóember szerepét a kissé fáradtnak és idegesnek tûnô Vass Ildikó helyébe. A vendégektôl Nitulescu nyújtott kimagasló teljesítményt, a többiek (Bichis kivételével) messze lemaradtak mögötte. Az U-ACSA csapatában Istrãtescu végre képességeihez méltóan játszott.

Sokat változott a kolozsváriak játéka amióta Páll Magda vette át a csapat irányítását. Eddig minden mérkôzést ugyanaz az öt alapember játszotta végig, közülük Vass Ildikóra hatalmas feladat hárult. Ô volt a legfôbb pontszerzô, a csapatot a pályáról irányító ember. Jerebie-Páll Magda érkezése óta több felelôsséget kell vállalniuk a csapat többi tagjainak is. A cserejátékosok harcba küldése jót tesz a fiatalok moráljának, és ezáltal a kezdô ötös is pihenhet néhány percet egy-egy mérkôzésen.

A Fartec csapata a jó értelembe vett agresszív védelmet meghaladó durvaságokhoz folyamodott az egész mérkôzés alatt. (Két játékosuk, Tuchel és Bichis ki is pontozódott — a második félidô 12., illetve 17. percében). Bár a játékvezetôk ténykedését nem szoktam minôsíteni, ezen a meccsen nyilvánvaló volt, hogy a brassóiak javára fújták a sípot. Amint azt az U-ACSA edzôje megjegyezte a mérkôzés után: „a Fartec sajnos hozzászokott, hogy a játékvezetôk segítségével nyerjen".

Véleményünk szerint, egy jó beállóssal kiegészítve, ez a fiatal kolozsvári csapat a közeljövôben akár a bajnoki címet is elnyerheti.

A 25. forduló további eredményei: Buk. Sportul Studentesc–Buk. Olimpia 66:53; Nagyváradi U–Buk Rapid 54:82; Krajovai U–Aradi BC-ICIM 39:86; Dési Szamos–Buk. BNR 74:56 és Galaci LPS–Tãrgovistei Livas 45:83.

l A férfi bajnokság 12. fordulójának eredményei: Pitesti-i CSU–Kolozsvári U-Carbochim 85:63; Buk. Dinamó–Buk. SOCED 72:67; Jászvásári Poli-Moldrom–Szebeni CSU Petrom 61:89 és Marosvásárhelyi Herlitz–Aradi West Petrom 75:85.

Nánó Csaba

a legfelsô csúcson, ám a péntek esti jégtáncverseny döntôje ezúttal nem az oroszokról szólt. Történelmi pillanat: 38 éves szovjet-orosz sorozat tört meg, sôt, ezúttal még a dobogó alacsonyabb fokaira sem sikerült felkapaszkodniuk.

A magyar jelenlétet újonc páros, a fiatal Geborai Zita és Visontai András biztosította, 19. helyükkel nem vallottak szégyent.

Elképesztô, hova fejlôdött a mûkorcsolya legkecsesebb ága, hiszen jégtáncban lassan most már mindent ki lehet fejezni, és elô is lehet adni. Kellett ugyan ehhez az új engedmények egész sora (énekhang is hallatszódhat a zenei aláfestés során, szabad utat kapott egy pár különlegesebb emelésfajta stb.), de ezen kívül is a jégtánc kûrjei egy-egy kisebb elô-adásnak felelnek meg.

Példának okáért ott van a német pár, akiknek „óratáncát" a kifejezô ruha is elôsegítette, Kati Winkler pedig nagyon megfelelt az „óramutató" szerepben (s ôk még csak ötödikek lettek). A ruhakölteményekre amúgy sem lehetett panasz, az olaszok „párbajának", de a többiek elôadásainak is fontos kiegészítôje volt a jelmez. Az itáliaiak kiváló bemutatója után jégre lépô orosz duó a kötelezô programok után még a harmadik helyen állt, de a bírókra nem tudtak hatással lenni, s így nem sikerült a címvédô (és hiányzó) Krilováék örökébe lépniük.

Ami ezután következett, az utolérhetetlen látvány volt. Az évrôl évre egyre jobb teljesítményt nyújtó Marina Anissina és Gwendal Peizerat Carmen-feldolgozása nem csak a közönséget kápráztatta el, hanem a bírókat is lenyûgözte. Elôadásukban természetesen szerepelt az ô találmányuknak elkönyvelt „nô emelte férfi" figura, de nem csak ezért kaptak 5,8-ak és 5,9-ek egész sorozatát a technikai osztályozáson, sôt, kétszer is tökéletes 6,0-t (az olasz és a francia bírótól) a mûvészin.

Nehéz feladata volt a legvégén sorra kerülô litván párosnak, mert hiába volt a drámai elôadásmód, a franciákat nem lehetett már túllicitálni.

A jégtánc végeredménye: 1. Anissina, Peizerat 2,0 pont; 2. Barbara Fusar-Poli, Maurizio Margaglio 4,0 pont; 3. Margarita Drobiazko, Povilas Vanagas 6,8 pont; 4. Irina Lobacseva, Ilja Averbuh 6,8 pont; 5. Kati Winkler, Rene Lohse 7,2 pont; 6. Chait, Sachowsky (izraeliek) 11,8 pont.

gondolhatták viszont az orosz hölgyek, s azt amit a jégtáncosok elvesztettek pénteken a vámon, azt ôk nyerték vissza a réven, mármint a szombati nôi egyéni döntôben. A szabad program elôtt is a három orosz grácia vezetett, a végére csak a sorrendjük változott (az sem túlságosan). Bizonyítást nyert az a tény is, hogy ezt a „mûfajt" inkább a hölgyek számára találták ki, hiszen a balettel rokon sportágban jobban mutatnak a Mimik, Carmenek stb., s ezekbôl bôven akadt az elôadássorozat során.

A tavalyi jó eredményükért a magyarok is három versenyzôt indíthattak. Szerencsére a rövid program utáni (le)szereplést szombaton mindhárman felülmúlták. A legnagyobb kiábrándulást Póth Diána (tavaly 4. helyezett) okozta — 15. helyén kettôt javított. Az újonc Dorofejev Tamara, aki nemrég még ifi versenyeken vett részt, kellemes meglepetésként 12. helyét 9-re váltotta. A legnagyobb fegyvertényt viszont Sebestyén Júlia hajtotta végre, hiszen — csakúgy mint tavaly — 11.-ként rajtolt és a 6.-on kötött ki. Kár, hogy a kvalifikációs teljesítményét a rövid progamban nem tudta megismételni, mert mostani csárdása (s a hozzá kitûnôen illô ruha) igazán élményszámba ment, s valószínûleg éremért harcolt volna, ha pénteken nem ront.

Az „elit hatosból" az olasz Silvia Fontana nem tudta meglepôen jó teljesítményét megismételni, s bakisorozata miatt így ôt szorította ki Sebestyén a legjobbak közül. Az utolsóként jégre lépô ukrán lány pontatlanságai miatt, a francia Vanessa Gusmeroli pedig a peches sorsolás miatt (hiába volt szinte hibátlan a kûrje, az oroszok utána következtek) nem tudott javítani korábbi pozícióján. Maria Butyirszkaja címvédôként érkezett Bécsbe, Csajkovszkij: Hattyúk tavát választotta, ugrásai, elôadásmódja nem hagyott kivánnivalót maga után, ám Irina Szluckaja következett. Tüzes Carmenje magával ragadta a nézôket, bírókat egyaránt (heten értékelték 5,9-re a teljesítményét). Hét triplája pedig hibátlan volt, mint ahogy egész eddigi bécsi teljesítménye, így tehát megérdemelten hódította el immár harmadszorra is az Európa-bajnoki címet. Az utolsó elôttiként versenyzô Viktoria Volcskova hibái következtében csúszott egy helyet. Szerencséje, hogy csak egyet.

A nôi verseny végeredménye: 1. Szluckaja 2,0 helyezési pont; 2. Butyirszkaja 4,8 pont; 3. Volcskova 6,0 pont; 4. Gusmeroli 6,4 pont; 5. Jelena Ljasenko 10,8 pont; 6. Sebestyén 13,6 pont; ... 9. Dorofejev 17,2; ...11. Póth 20,2 pont.

Végezetül egy pár szót a bécsi Eb román szereplôirôl: a nôi versenyzô, Roxana Luca — csakúgy mint a férfi egyéniben induló Marius Chiper — nem jutott tovább a rövid program után. Luca ráadásul 30., azaz utolsónak végzett a mûkorcsolya és jégtánc Eb-n.

Póka János András

A Dél-afrikai Köztársaság csapata végzett a 3. helyen, miután mintegy 1000 nézô elôtt a szombati accrai helyosztón 11-esekkel legyôzte Tunéziát.

A rendes játékidôben a dél-afrikaiak kétszer is vezetést szereztek — a gólokat Bartlett (11. perc) és Nomvete (62. perc) lôtte —, de Zitouni mindkétszer egyenlített (27. és 89. perc).

Ezután azonnal a 11-es rúgások következtek, ebben 4–3-ra az 1996-ban Afrika-bajnok dél-afrikaiak bizonyultak jobbnak.

Végeredmény: Dél-afrikai Köztársaság–Tunézia 6–5 (2–2, 1–1).

A román sajtó összeesküvésszerûen hallgat a Nagybánya mellett történt ökológiai katasztrófáról. Alkalomadtán beszámol ugyan arról, hogy Magyarország lépéseket tervez, kártérítést követel, „néhány hal elpusztult", de úgy tetszik, a hazai károk senkit sem érdekelnek. Kínos szônyeg alá seprési kísérletnek látszik mindez, fôképp a helyszínen tapasztalható állapotok tükrében.

A helyszínen pedig elsôsorban két dolog tapasztalható: az Aurul bányavállalatnak a károkat kisebbítô, jelentéktelenítô igyekezete, s a gát közelében élô falusi emberek rémülete.

A nagybányai Aurul Rt. 1999 óta mûködik. Az ausztrál Esmeralda Ltd. 1995-ben hat másik külföldi céggel szemben nyerte meg azt a pályázatot, amely a nagybányai Remin bányavállalat korábbi tevékenysége nyomán keletkezett meddôbôl a maradék arany, ezüst és más nemesfémek kivonását célozta. Az Rt. részvényeinek 55 százaléka az Esmeralda, 45 százaléka pedig a Remin birtokában van. Az ausztrálok mintegy 28 millió dolláros befektetéssel 12 év alatt évi 2,5 millió tonna meddô feldolgozásából évente 8 tonna arany és 50 tonna ezüst kivonását reméltek. Ez 15 millió dolláros évi hasznot hozna.

Az ausztrál–román cég létrejötténél a Román Hírszerzô Szolgálat (RHSZ) is bábáskodott. Az Aurul-alapítást a sajtó az ipari kémkedés és hazaárulás vádjával 16 évi börtönre ítélt, majd számtalan politikai intervenciót követôen szabadlábra helyezett Király István ügyével is kapcsolatba hozta. Állítólag Királynak az volt a tényleges bûne, hogy a nagybányai aranyért folytatott küzdelemben az RHSZ által futtatott Esmeraldával szemben azt az angol céget támogatta sikeresen, amelynek akkoriban a képviselôje volt.

Az új cég üzemének a Remin szorított helyet Nagybánya külvárosában, a zazari ércfeldolgozó mellett. Itt keresem fel az Aurul Rt. ügyvezetô igazgatóját, Philip J. Evers ausztrál mérnököt. Hosszas várakozás után végre fogad. A gátszakadást sajnálatos balesetnek tartja. Rögtön hozzáteszi, hogy a szennyezett víznek a derítôbôl történô kijutását rövid idôn belül megállították. A magyarországi károkat ecsetelô kérdésemre Evers meglehetôsen cinikusan így védi a védhetetlent:

— Tudjuk, hogy a folyókban halpusztulást jeleztek, de nem bizonyosodtunk meg arról, hogy ez a jelenség közvetlen kapcsolatban áll a nálunk történt balesettel. Errôl talán akkor beszélhetünk, ha az említett kapcsolatot a vizsgálatok igazolják. Másfelôl a halpusztulás méretérôl sincsenek pontos információink.

Ezt az álláspontot csütörtökön az Esmeralda ausztráliai vezérigazgatója élesebben is megismételte. Mint mondta, egyelôre senki sem bizonyította be, hogy a halak valóban a ciántól döglenek a Szamosban és a Tiszában. Brett Montgomery is tíz körmével védi a cég becsületét. Nem csoda: aranyról van szó, no meg arról, hogy a katasztrófa hírének ausztráliai elterjedése miatt az ottani tôzsdén az ausztrál anyacég részvényeinek értéke néhány órán belül 50 centrôl 20 centre zuhant.

Evers közli, hogy helyzetfelmérés végett szerdán szakértôkbôl álló bizottság érkezett Nagybányára. Ôk fogják megállapítani, milyen körülmények között használhatja cége a továbbiakban azt a derítôt, amelynek gátfala átszakadt, és hogy a biztonságos üzemeltetésnek melyek a feltételei.

— Várnunk kell tehát addig, amíg ez a szakértôi bizottság elvégzi munkáját, és közli eredményeit. Majd akkor tudjuk megmondani, mikor vagy hogyan fogjuk biztonságosan tovább üzemeltetni a derítôt — mondja gondterhelten.

Evers szinte mindegyik kérdésem elôl azzal bújik ki, hogy az érkezô szakbizottság vizsgálati eredményeit meg kell várni. Saját véleményét sem kívánja elmondani, „hogy a bizottság munkáját ne befolyásolja". Ennek bizonyos fokig ellentmond az a tény, hogy az igazgató már január végén (állítólag két nappal a baleset elôtt) benyújtotta lemondását, s azt az ausztrál cég vezérigazgatója néhány nappal késôbb el is fogadta. Négy hétig azonban hivatalában kell maradnia — így szól a szerzôdés.

Ha valamiben mégis van határozott véleménye, az a magyarországi károk megtérítése. Evers úgy gondolja, hogy a felmerülô kérdéseket a román és a magyar helyi és országos hatóságok között, a kártérítés ügyét pedig államközi jogi szinten kell rendezni. Romániai károkról nincs tudomása.

Nagybozintára a Nagybányát Szatmárnémetivel összekötô országútról kell letérni. A bekötô út rémségesen rossz, a méteres hó elôbb ráfagyott, most pedig helyenként olvad, s a jeges hóban húsz-harminc centis gödrök képzôdtek. Néhány falubeli, két férfi és egy asszony integet a letérônél, felveszem ôket. Azonnal közlik: sejtik, hogy a szennyezés miatt jöttem. Elmondják, hogy a derítô melletti termôföldek teljesen használhatatlanná váltak. Az asszony anyósának éppen a gát közelében van a földje, azt sem tudja, vajon tavasszal merjenek-e vetni valamit bele, vagy pedig hagyják parlagon.

A férfiak szerint „az ausztrálnak" a szennyezett földek miatt magas kártérítést kellene a gazdáknak fizetnie, s abba bele kellene hogy foglaltassék akár harminc évnyi termés ára is. Hiszen ki tudja, mikor lesz abból a mintegy negyven hektárból újra termôföld. Kissé hitetlenkedve hallgatom ôket, de miután a faluba érünk, megértem, hogy félelmük cseppet sem alaptalan.

A románlakta falu községközpontja Misztótfalu, újabb nevén Miszmogyorós, románul Tãutii Mãgherus. (Az egyetlen itt élô magyar család tavaly vett házat a faluban.) Nagybozintának a községi tanácsban Ilie Mihut személyében egyetlen tagja van. Akit a faluban mindenki „polgármesternek" szólít. Miközben a ciánidszennyezésrôl vele beszélgetek, körbevesznek a falubeliek.

Mihut szerint már decemberben szivárgott a gát, csakhogy akkor „az ausztrál embereket fizetett le" azért, hogy a nyomokat eltüntessék. Most viszont, miután a gátat az esôzések és az olvadás miatt a víz áttörte, a katasztrófát nem lehetett tovább titkolni. A falusiak kinn a gátnál, a ciánnal szennyezett földeken, rengeteg — a talajból menekülni kényszerült — döglött gilisztát láttak. Ebbôl következtették, hogy a talajban mélyen beszívódott a méreg.

— Nagyobb baj — magyarázza Mihut —, hogy a gát alatti földeket öntözôcsatornák szelik keresztül, s azokon át a szennyezett víz a falu közvetlen közelébe is eljuthatott. A csatornák most tele vannak hóval, ám mindenki attól tart, hogy ha a hó elolvad, a szennyezett talajvíz azonnal beszivároghat a kutakba. Ha eddig be nem szivárgott...

Mihut, aki évtizedekig a bányavállalatnál dolgozott, azt állítja, hogy „az Aurul nem építette meg rendesen a derítôt". Igaz, hogy nejlonfóliával bélelték, de a gátfalat homokos és nem pedig köves földbôl emelték, azért mosta ki a víz.

A körénk gyûlt falubeliek egymás szavába vágva helyeselnek, s hátborzongató kilátásokról beszélnek. A rémülethez nagy mértékben hozzájárul az is, hogy Nagybozintán a kutak vizébôl eddig senki sem vett mintát, pedig ember és állat egyaránt abból iszik.

A hatóságok hétfôn behívatták „a polgármestert" a prefektúrára, ahol közölték vele: a napokban szakértôi bizottság fog kiszállni a helyszínre, s majd ôk vesznek mintát vízbôl, földbôl. Mihut azt követelte, hogy mintavételkor a falu képviselôi is legyenek jelen. De hogy milyen jövô vár Nagybozinta és Zazárfalu lakosaira, azt senki sem tudja.

Ugyanis a szomszédos Zazárfaluban is ijedtek az emberek. Itt már tavaly ôsszel voltak bajok. Akkor a ciános víz az Aurul csarnokait a derítôvel összekötô vezetékekbôl kezdett szivárogni. Állítólag a csô anyaghibája okozta a szeptemberi balesetet. Öt tehén pusztult el, a gazdák nagy cirkuszok árán tehenenként tizenöt millió lejes kártérítést kaptak. Mert a bányavállalat kifizette a tehenekbôl néhány évre remélt, s immár elmaradt jövedelmet is. Ezzel tehát — állítják a gazdák — nem is lett volna gond. De mi történik akkor, ha a következô áldozat ember lesz?

Tibori Szabó Zoltán

A Curentul címû lap Mérgezett viták címmel ad összeállítást arról, hogy egyre nagyobb méretet ölt a vita a Szamoson és a Tiszán történt „ökológiai balesetrôl".

A lap idézte Margot Wallstromot, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosát, aki nagyon súlyos balesetnek minôsítette a történteket.

— Bár Románia nem tagja az Európai Uniónak — így nem is büntethetô —, az EU-val folytatott csatlakozási tárgyalásokat illetôen ez a szerencsétlen baleset nem könnyíti meg a román tárgyalók dolgát, mivel közismert, hogy a környezet problémája maximális elsôbbséget élvez Nyugat-Európában — hangsúlyozta a lap.

A Transilvania Jurnal szerint a magyar sajtó és valamennyi tömegtájékoztató eszköz az elmúlt napokban „azonnal ökológiai katasztrófa híresztelésével táplálta a közvéleményt". Valódi tömegpszichózis alakult ki, s ezzel egy idôben szigorú tilalmakat vezettek be a Tisza mentén.

„Minden túlzónak és túldimenzionáltnak látszott. Konkrét következményeket nem lehetett tapasztalni, és nem közöltek adatokat a bekövetkezett kárról. A vészhelyzet kialakításának nyilvánvaló kereskedelmi okai voltak: a szénsavas üdítôk gyártói, az ásványvizek és a palackozott ivóvizek forgalmazói jelentôs bevételekhez jutottak" — írta a lap.

A Transilvania Jurnal szerint „a helyzet jelenleg meglehetôsen feszültnek látszik, és ezt jól kihasználja a magyar diplomácia akkor, amikor az eddigi leghosszabb ideje tartó magyar vasutassztrájk fennakadásokat és jelentôs károkat okoz a román vasutaknak. A kölcsönös károk, azok lehetséges következményei fenyegethetik a román–magyar kétoldalú kapcsolatokat".

A The Australian arról számolt be, hogy a magyar kormány megbízottjai felkeresték a budapesti ausztrál nagykövetséget, amelynél az Esmeralda vállalat tôkéje és részvényesei felôl érdeklôdtek.

A cikkek szinte kizárólag magyar és román forrásokra hivatkoznak, a Perth-ben székelô Esmeralda cég emberei ugyanis hallgatnak. Az ausztrál kormány, legalábbis egyelôre, nem folyik bele a vitába, és eddig nem nyilvánított véleményt.

A határon átterjedô súlyos és szervezett bûnözés elleni küzdelemre létrehozott regionális központ mûködési szabályzatát dolgozták ki a Délkelet-európai Együttmûködéshez (SECI) tartozó tagállamok képviselôi szombaton befejezett bukaresti tanácskozásukon.

A mostani értekezlet volt a 11 tagállamot tömörítô SECI elsô munkaértekezlete. A bukaresti regionális bûnüldözési központ felállításáról már tavaly májusban megszületett a döntés, de miután a SECI-megállapodást csak mostanra ratifikálta az érvénybe lépéshez minimálisan szükséges három tagállam — Albánia, a Moldovai Köztársaság és Románia —, most alakulhatott meg az iroda tevékenységének szabályzatát kidolgozó együttmûködési vegyes bizottság.

Az értekezleten megállapodtak abban, hogy amíg a tagállamok több mint fele nem ratifikálja a SECI-megállapodást, nem hoznak semmilyen fontos döntést, így nem tartanak igazgatóválasztást sem. Közös megegyezés született arról, hogy az átmeneti idôben Liviu Muresan belügyi államtitkár látja el az ideiglenes igazgatói teendôket. Az igazgatói tisztre két jelölt van: a román államtitkár mellett Bánfi Ferenc magyar rendôr dandártábornok.

A bukaresti értekezlet után — március 5-én — tanfolyamot tartanak Budapesten az FBI segítségével létrehozott ILEA nemzetközi rendôrakadémián a SECI összekötô tisztjei számára.

Pénteken Mihai-Rãzvan Ungureanu külügyi államtitkár Bulgária, Görögország és Magyarország bukaresti nagykövetével vitatta meg a bukaresti SECI-központ jövôbeni mûködésének kérdéseit. Görög János, a belügyminiszter tanácsadója, aki a bukaresti értekezleten a magyar küldöttséget vezette, az MTI-nek elmondta, hogy magyar részrôl májusra várható a SECI-megállapodás ratifikálása.

A ratifikálási folyamat a regionális központ finanszírozásához is nagyon fontos. A mostani értekezleten született megállapodás értelmében a megállapodást már ratifikáló három ország az iroda költségvetésének csak 20 százalékát állja. Magyarország és Bulgária 10–10 százalékot, Görögország 20 százalékot fog fizetni.

Április 7. és 13. között Nyitott Ablakok RO 2000 fedônévvel hadgyakorlatot tart Arad térségében a magyar–román közös békefenntartó zászlóalj.

A parancsnoki taktikai gyakorlaton a közös zászlóalj alegységeinek együttmûködését próbálják ki egy feltételezett humanitárius és békefenntartó akció keretében. A tavaly felállított közös zászlóaljnak ez lesz az elsô olyan gyakorlata, amelyben csapatok is részt vesznek.

A közös zászlóalj az idén részt vesz az Albániában június 21. és július 1. között sorra kerülô Cooperative Dragon 2000, valamint a novemberben Magyarországon tervezett Nyitott Ablakok HU 2000 gyakorlaton.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]