2000. január 25.
(XII. évfolyam, 19. szám)

Az Alimentara Rt. versus Gheorghe Funar per kapcsán tegnap bûnvádi eljárást indított Daniel Morar ügyész Gheorghe Funar polgármester ellen. Az ügyész felmentette a polgármestert a közérdek elleni visszaélés vádja alól, de ugyanakkor súlyos vád alá helyezte fizikai személyek rovására történô visszaélések miatt. Amennyiben a törvényszék bûnösnek találja a polgármestert, Gheorghe Funárra 5–15 év közötti börtön vár. Vasile Chis Kolozs megyei fôügyész átiratot küldött Vasile Sãlcudean prefektushoz, amelyben kéri a polgármester felfüggesztését arra az idôszakra, amíg véglegesen tisztázódik az ügy. A prefektus kétnapos gondolkodási idôt kért, hogy elemezhesse az esetet.

Daniel Morar ügyész szerint az Alimentara Rt. versus Gheorghe Funar polgármester per eddig semmi különös nehézséget nem állított, sôt — vélte az ügyész — a lebonyolítás szempontjából akadálytalan volt. — Ötször is megadtuk a lehetôséget a polgármesternek arra, hogy védekezzen, és bizonyítékokat mutasson be. Sajnos egyszer sem tett eleget ilyen irányú felszólításunknak. Természetesen még megteheti ezt, de immár bûnvádi eljárás alatt — nyilatkozta az ügyész, aki figyelmeztetett: csak azért nem fogta perbe személye elleni becsületsértés okán az ôt többször is megrágalmazó Funárt, mert nem találja helyesnek, hogy egy ügyész olyan állampolgárokkal pereskedjék, akiknek ügyét éppen vizsgálja.

Mint ismeretes, az Alimentara RT. és a polgármester közötti immár kétéves per kiindulópontja Gheorghe Funar azon határozata volt, amelyben nem engedélyezte az elôbbinek a Széchenyi téri élelmiszeripari komplexum földszintjének átszervezését és felújítását.

Hétfôn kevés kivételtôl eltekintve országszerte általános sztrájkba kezdtek az iskolák. Az elsô sztrájknapot minden tanintézmény másként élte meg: gyors körkapcsolásunk nyomán nem is akadtunk olyan nagyobb iskolára, ahol sztrájktörésre került volna sor.

Az Apáczai Csere János Líceumban — mint azt Wolf Rudolf igazgatótól megtudtuk — a diákság mintegy nyolcvan százaléka jött el az általános sztrájk elsô napján az iskolába. — Mi senkit nem küldtünk haza, hiszen a feladatunk nem ez. Az osztályban a tanárok nem végezték a kiértékelési idôszakra jellemzô ellenôrzéseket, hanem más iskolával és oktatással kapcsolatos dolgokról beszélgettek a diákokkal. A diákok az eljövendô sztrájknapokon saját maguk dönthetnek arról, hogy jönnek-e iskolába, vagy otthon maradnak — mondta az igazgató.

— A mintegy 1300 brassais diák közül 100–110 jelent meg hétfôn az iskolában — mondta Cucu Imola iskolaigazgató. Véleménye szerint a következô sztrájknapokban tovább fog csökkenni az iskolába induló diákok száma.

A Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban alig néhány diák ment hétfôn iskolába. Krizbay Jenô igazgató elmondta: a fôiskolai tagozat teljes gôzzel dolgozott tegnap, de a kollégiumi bentlakó diákok vissza sem jöttek hétvégi vakációjukról. — Diákjainknak azt tanácsoltuk — mondta az igazgató — hogy figyeljék a tévét,

rádiót, mikor vetnek véget a szakszervezetiek az általános sztrájknak.

A Zilahi Református Wesselényi Kollégiumban a sztrájk ideje alatt csak a beosztott tanárok, valamint a sztrájkôrség tagjai tartózkodnak — tudtuk meg Seres Magdolna iskolaigazgatótól. A diákokat már a hét végén felvilágosították az általános sztrájkról, így azok csak akkor jönnek majd iskolába, ha értesülnek a sztrájk végérôl.

Szabó Csaba

Bár a Román Állami Vasutak vezetôsége a hét végén is folytatta a tárgyalásokat a vasúti szakszervezetekkel, az egyeztetések nem hozták meg a kívánt eredményt, így a munkavállalók érdekképviseleti szervezetei ma reggel hét órától meghatározatlan idôre kirobbantották az általános sztrájkot. Traian Bãsescu közlekedési miniszter vasárnap kijelentette: a vasutasok tiltakozási akciói „nem fognak fizetésemeléshez vezetni", ellenkezôleg, tovább rontják a vasutasokról a lakosság körében kialakult képet. A miniszter hozzátette: február elsejétôl megkezdi mûködését az a kilenc társaság, amely a SNCFR átszervezésébôl ered.

Traian Bãsescu véleménye szerint a vasúti dolgozók nem is annyira a fizetések miatt sztrájkolnak, hanem az átszervezés ellen van kifogásuk. Ez lelassítja a folyamatot, mondotta a miniszter, de nem állítja le. Az új társaságok a helyi, illetve a megyeközi vasúti forgalmat biztosítják majd, központjaik Bukarestben, Jászvásáron, Brassóban, Galacon, Krajován, Kolozsváron és Temesváron lesznek. A társaságok mindegyike öt-hét megye vasúti forgalmát fedi le. Traian Bãsescu rámutatott: a vasutasok bérének növelése azonnali jegyáremelkedést okozna. „A sztrájk által a vasúti társaságnak okozott károkat azok fogják megfizetni, akik nem tartják be a törvényeket" — jelentette ki a közlekedési miniszter.

Dan Pintea, a mozdonyvezetôk szakszervezetének alelnöke a Szabadság kérdésére elmondta: Traian Bãsescuval lehetetlenné vált a dialógus, és sajnálja, hogy ennek a lakosság issza meg a levét. Szeretnénk a helyzetet tárgyalások útján rendezni, nyilatkozta Dan Pintea, de a törvény által biztosított jogainkból nem engedhetünk. Hozátette: a vasútban teljes a káosz, az eddigi átszervezések — a minisztérium hibájából — fiaskónak bizonyultak. A kollektív munkaszerzôdést mind a mai napig nem írták alá, egyetlen vagont nem vettek, de milliárdok tûntek el.

A kormányt nem aggasztja a vasutasok sztrájkja — jelentette ki Mircea Ciumara államminiszter. A szakszervezetek egyetlen kérését sem oldjuk meg az utca nyomására — tette hozzá. Javasolta: a két fél képviselôi három napon belül üljenek tárgyalóasztalhoz, ahol megbeszélhetik az idei költségvetés tervezetét és megoldást találhatnak a vasutasok követeléseire. — Azokkal, akik sztrájkolnak vagy tiltakozó akciókat szerveznek, személy szerint többet nem tárgyalok — nyilatkozta az államminiszter.

A közlekedô járatok jegyzéke

Nemzetközi vonatok (oda-vissza): 20/21, Kolozsvár–Biharpüspöki–Budapest; 354/355, Kolozsvár–Kürtös–Budapest–Velence; 407/406, Brassó–Kolozsvár–Budapest.

Rapid (mindkét irányba): 633/634, Kolozsvár–Bukarest; 741/742, Szatmárnémeti–Kolozsvár–Bukarest; 833/834, Kolozsvár–Temesvár.

Gyorsvonatok (oda-vissza): 1041/1042, Szatmárnémeti–Kolozsvár–Bukarest; 1044/1045, ugyanazon a vonalon; 1823/1824, Bukarest–Kolozsvár; 1833/1834, Jászvásár–Kolozsvár–Nagyvárad–Arad; 1837/1838, Jászvásár–Kolozsvár–Temesvár.

Személyvonatok. A legfontosabbak: Kolozsvár–Beszterce; Kolozsvár–Dés–Kolozsvár; Kolozsvár–Tövis; Kolozsvár–Szatmárnémeti; Kolozsvár–Nagybánya; Kolozsvár–Kisilva.

Nánó Csaba

A Szabadság többszörös nyereménysorsolására 27-én, csütörtökön du. fél 6 órakor kerül sor támogatónk, az Apáczai Csere János Líceum (Király — Brãtianu — u. 26.) második emeleti fizikumában.

Eldôl majd, kié a január-márciusi negyedévi elôfizetôink közül a nagydíj, a Kopiernicus Kft. ajánlotta Canon Prima Junior DX fényképezôgép.

További 26 értékes nyeremény kerül gazdára lapunk januári elôfizetôi között a Quantum Pharm, VSA, Chilly-Willy, Tapet-Center, Hélène, Mucart és Superpast cégek jóvoltából.

Ugyancsak az Apáczai líceumban és a fenti idôpontban sorsoljuk ki a Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin decemberi rejtvénypályázatának nyerteseit is.

Mindenkit szeretettel és apró meglepetésekkel várunk! Találkozunk csütörtökön délután!

Hosszadalmas és meddô szócsatát folytatott hétfôn a polgármesteri hivatal sajtótájékoztatóján a hivatal elöljáróival az egyik meghívott, Virgil Pop, a területi mûemlékvédelmi bizottság titkára. A téma az ortodox templomnak a Deák Ferenc (Hôsök) utca 24–26. szám alatti építése volt. A szakember megismételte eddig is hangoztatott érveit: a tavaly nyáron a polgármesteri hivatal, ostoba erôfitogtatást alkalmazva, törvénytelenül bontatott le két középkori építészeti értékekkel bíró ingatlant, kész tények elé állítva minden illetékest. A mûemlékvédôk nem az ortodox templom felépítését kifogásolják, hanem az illegális rombolás ellen tiltakoznak, amely megbontotta a belváros hagyományos arculatát. Ilyen durva beavatkozást, igazi városrendészeti katasztrófát, csak a Central áruház és az Akadémiai Könyvtár épületének felhúzása idézett elô annak idején, most viszont a harmadik ilyen eset jelentkezett. Minden logika szerint bármely beruházásnál elsô az építészeti megoldás, csak utána következhet a bontás. A két parcella koncesszionálása 99 évre az ortodox egyház számára, illetve a templom kelet-nyugati elhelyezése a szokásos észak-déli helyett, a szakember szerint, indokolatlan.

A polgármester és emberei kötötték az ebet a karóhoz: a beruházás az ô hatáskörükbe tartozik, a bontás törvényes keretek között zajlott (leszámítva a szakminisztériumi engedély hiányát). A két épület a város polgárainak szemében jelentéktelen volt. Különben is az ortodoxoknak a belvárosból való kiûzése a tét — állítják. Párhuzamként a Soraval szemben felhúzott Török-Román Bank épületére hivatkoztak, amelyet a prefektúra támogatásával szerintük illegálisan kiviteleztek. Virgil Pop szerint ez utóbbi esetben betartották az elôírásokat, ügyelve a homlokzati rész beilleszkedésére a környezetbe. A jelen levô ortodox pap kijelentette: miután a görög-katolikusok ármánykodással kiûzték ôket az Úr Színeváltozása templomából, minden ellenkezés dacára az Úr új hajléka még az idén elkészül számukra.

Az ügy megoldása az igazságszolgáltatásra hárul. Tegnap az egy órányi szócsatározás után ígéret hangzott el arra vonatkozóan, hogy a vitának, szakemberek szélesebb körû bevonásával, lesz folytatása.

A Kolozs megyei Víz- és Csatornavállalat (RAJAC) mûszaki igazgatója, Mihai Muresan, azokat a beruházásokat ismertette, amelyeket tavaly a helyi adókból befolyt 200 miliárd lejbôl kiviteleztek. A Máramaros utcában és környékén 10 km-nyi csatornázási munkálatot végeztek, a Maxim Goirkijon és környékén 6,5 km-t (az idei évre még 3 km maradt), befejezték a fô szennycsatorna építését, melyet szeptemberben adnak majd át. 2000-ben a helyi adókból 15 milliárd lejt fordítanának a csatornázási munkálatok folytatására.

A hóeltakarítás az utcákról, terekrôl és közterületekrôl négy vállalat hatásköre, ezek összesen másfél millió négyzetmétert takarítanak.

Eddig a csapadék eltakarítására, körülbelül negyven akció során, 4 milliárd lejt költöttek. A munkát tegnaptól Nicolae Ruja alpolgármester irányítja, akinek naponta kell helyzetjelentéssel szolgálnia fônökének. És hogy a mûértékek csodálói se érezzék magukat mellôzve: a polgármesteri hivatal márciusra újabb szobor felállítását tervezi a Béke térre — a francia René Jeannel emlékére, aki a harmincas években a kolozsvári egyetemen tanított.

Ö. I. B.

Az idônként folytatódó havazás, és ezzel egyidejûleg az akadozó, kimaradó hóeltakarítás miatt továbbra is nehezen járhatók, néhol éppenséggel járhatatlanok az utak a városban és a városon kívül A prefektúra szerkesztôségünkhöz eljuttatott közleménye szerint az országutakat nem zárták le, ezek járhatók. Az elmúlt éjszakai havazás, a felerôsödô hófúvás miatt azonban kilenc megyei utat lezártak, ezek a következôk: 108 (Csunzshavas–Gyálukáluluj körzet, Fehér megye határánál), 107 P (Havasnagyfalu–Gerend körzete), 108 C (Havasrekettye), 108 N és DC 137 (Egeres–Forgácskút–Argyas), 764 B és 108 K (Tarányos, Bihar megye határa), 103 K (Riska), 105 T (Csonkatelep–Máriatelek), 103 G (Székelyhidas–Várfalva), 161 B (Torda–Palackos). Továbbra is lezárva maradt 7 községi út. Havasnagyfalun részben megszakadt a villanyáram-szolgáltatás, ez a gazdaságok 10%-át érinti.

A prefektúra tájékoztatása szerint a vasúti személy- és áruszállítás kisebb késésekkel, de zavartalanul mûködik, és nincs fennakadás a szamosfalvi repülôtéren sem.

A hírügynökségek hasonló helyzetet jeleztek a környezô megyékbôl is. Fehér megyében például 33 helységben szünetelt hét végén a villanyáram-szolgáltatás, és több helyen a telefon-összeköttetés is megszakadt. Több megyei út mellett elzáródott a 75-ös országút Aranyosfô és Arieseni között, valamint a 74-es országút Abrudbánya és Bucsesd között.

TÉRINFORMATIKA AZ ÖNKORMÁNYZATBAN (AZ INTELLIGENS VÁROS) címmel dr. Selinger Sándor, a Gábor Dénes Fôiskola igazgató-tanára tart elôadást január 28-án, pénteken du. 5 órától az Erdélyi Múzeum-Egyesület természettudományi és matematikai szakoszályának felolvasó ülésén, a I. Ghica utca 12. szám alatti EME-házban. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

Kamarai szaktanfolyamok februárban
A Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara szakmai képzô és továbbképzô központja a következô tanfolyamokat szervezi:

• Ügyfélfogadás • Elsôdleges könyvelés • Piackutatás, költségvetés felmérés • Környezetvédelmi menedzsment • Alternatív finanszírozási források • Eladási technikák • Idegen nyelv (angol, francia, német, olasz, spanyol) • Számítógépkezelés (Excel, Fox, Acces, Autocad, Internet, Linus, Számítógéprendszerek adminisztrálása. A kamara fentartja magának a jogot a program változtatására. Bôvebb felvilágosítás, feliratkozás a székhelyen: Horea 3., 301-es szoba, tel./fax: 064/432-164.

Telefonszámla-fizetés
Emlékeztetünk arra, hogy decembertôl a RomTelecom Rt. módosította ügyfeleinek számlakiegyenlítési módozatát. Ennek értelmében a szolgáltatások számlázását, az utolsó elôtti hónap 26-tól az elmúlt hónap 25-ig lebonyolított beszélgetésekre vonatkoztatva, folyó hónap 20-ig kell fizetni. Így 2000. január 20-ig a következôképpen fizetünk: a január 1–31. közötti elôfizetést és a november 26 – december 25. közötti telefonbeszélgetések ellenértékét. A késedelmekért a bírságok így alakulnak: hat naptári nap után 1000 lej, 7–15 naptári nap után 2000 lej, 16–60 naptári nap után 1000 lej (minden ötnapnyi késedelmért). Ha az elôfizetô a januári számláját nem fizeti ki február 4-ig, a következô nap felfüggesztik a telefonkészülék használati jogát, és ha március 21-ig sem törleszti adósságát, a RomTelecom felszámolja a vonalat.

Sz. G. kolozsvári olvasónk levele nyomán állítottam be a Kolozs megyei Távközlési Igazgatósághoz azzal a szándékkal, hogy fényt derítsek a panaszára. A levél szerint ugyanis a hozzáadott értékadó (más néven áruforgalmi adó, romániai nevén TVA) egységesítésével párhuzamosan a RomTelecomnak a decemberre szóló telefondíjakat csökkentenie kellett volna. Olvasónkat, saját kalkulusa alapján, a januárban kézhez kapott telefonszámláján, azzal, hogy a társaság nem alkalmazta az új áfát, 2,5%-os burkolt árdrágítással „örvendeztette meg".

Nos, a Távközlési Igazgatóságon teljes segítôkészséget és átlagon felüli türelmet tapasztaltam: Szilágyi Zoltán hálózati osztályvezetô és legalább féltucatnyi kollégája több mint egy órán keresztül próbálta megfejteni a levél „rejtvényszerû feladványát". Mindhiába, mert nem sikerült kideríteniük, miképpen számolt olvasónk. De az eset kapcsán, habár annak idején az illetékesek ismételten felhívták rá a figyelmet, nem árt még egyszer emlékeztetni arra, hogy egy-egy hónap telefonbeszélgetéseinek a számlázásába az elôzô hónap 25-tôl a hónap végéig terjedô idôszak is beszámítódik. Tehát, amikor például a január 20-i számlát kaptuk meg, az tartalmazza a december 25-e után lebonyolított beszélgetések árát is, amirôl általában hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Mint ahogy arról is, hogy a jelenleg érvényes díjszabások szerint a külföldi telefonbeszélgetéseknél nincs jelentôsége annak, hogy milyen idôpontban kerül azokra sor. Hogy az elôfizetô a beszélgetései közül milyen értékben bonyolított le a régi, 22%-os áfával, és milyen értékben az új, 19%-ossal, azt világosan feltünteti a kézbesített számla.

Ö. I. B.

A filharmónia múlt heti Beethoven-ciklus két hangversenyének mûsorát a karmestere, Emil Simon igyekezett lehetôleg a legváltozatosabban összeállítani.

A január 18-i hangverseny a Coriolan-nyitányt, a II. szimfóniát, valamint a Hegedûversenyt tartalmazta, amelynek szólistája a nagy tehetségû Florin Croitoru, aki a tavaly komoly sikert aratott Sibelius Hegedûversenyével.

Január 21-én a III. Leonora-nyitány, a III. Eroica-szimfónia, valamint a II. B-dúr zongoraversenyt adták elô, szólista ezúttal is Leonhard Westermayr volt, kinek már csak memorizálási szempontból komoly teljesítménye Beethoven összes zongoraversenyeinek elôadása.

A III. Leonora-nyitány Beethoven hatalmas alkotása, melyet a Fidelio átdolgozott változatának 1806-os Theater an der Wienbeli bemutatójához komponált. E nyitány annyira túllépte mûfaját, hogy inkább szimfonikus költemény. Bár témáiban hasonló a II. Leonora-nyitányhoz, azt magasan felülmúlja feldolgozásában és hangszerelésében. Habár a nyitány elôadása sikerültnek mondható, néhány virtuóz menetnél azért éreztük, hogy rég nem játszotta a zenekar.

A B-dúr, II. Zongoraverseny, csak ritkán kerül elôadásra, nem érdemli meg a mellôzést. Beethoven 25 éves korában komponálta, és ô maga mutatta be 1798-ban, Bécsben. A versenymû, akárcsak az I., még Mozart nyomdokain halad, mégis érezzük rajta, hogy e muzsika már a 19. századé. A lassú tétel fô témája töményebb zene a mozarti andante tételekénél, a záró Rondo sziporkázó jókedvet áraszt. Leonhard Westermayrnak „nagyon fekszik" e versenymû, könnyedén, ragyogóan tiszta technikával játszotta. A közönség tapsait Chopin A-dúr keringôjének csillogó elôadásával köszönte meg.

Beethoven III. Eroica-szimfóniájának Theater an der Wienbeli bemutatója 1805-ben a zenetörténet új fejezetét jelenti. A zeneirodalom e kimagasló alkotásával Beethoven teljesen megújította a szimfónia mûfaját. Drámai hangja, feldolgozása már az igazi Beethovené.

Emil Simon tapasztaltan értô koncepcióval valósította meg az Eroicát, a gyászinduló, a szimfónia rendhagyó második tétele olyan volt, mint egy megható sóhaj, ezt az atmoszférát teremtette meg Szövérdi Márton igen szép oboaszólója. Az elsô tételben jól összedolgozva vette át egymástól a szólókat a fuvola és az oboa, viszont a fagott halványabb volt a megkívántnál. A rézfúvós garnitúra, élén a kürtökkel, ezúttal kitûnô teljesítményt nyújtott, a vonósok nagy akarással vették ki részüket az Eroica elôadásából, amelynek utolsó tételében nem ártott volna több lendület.

Morvay István

Vasárnap, január 23-án délután, a Kolozsvári Rádió koncerttermében Benkô Judit, a Szuper Plussz „2000" címû mûsorral, a bécsiek újévi koncertjének mintájára, az új esztendôt köszöntötte vígsággal, zenével, vonzó táncritmusokkal.

Minden népnek a saját tánca a legkedvesebb, nem csoda hát, ha a mûsor elsô számaként Brahms: Magyar táncait hallottuk Dallos Csilla elôadásában. Hegedûjátékában hol behízelgô bársonyos tónusát, hol férfias „lelkes szikrájú" temperamentumát csodálhattuk meg. Cipriana Gavrisiu jó hangszínnel kísérte zongorán a csárdás és magyar nóta fordulataira épülô táncokat. A Tarisznyás együttes (Bardócz Sándor, Kostyák Alpár, Szép Gyula) ezúttal Mozart Egy kis éji zene népszerû témáját dolgozta fel magyar népzenei stílusban Ha keringek, ha tangok, igazi magyar vagyok címmel, humoros táncparódiát produkálva. A fiatal Arioso vonósnégyes (Béres Melinda, Ioana Galu, Kardos Margit, Ciprian Cîmpean) két Mozart-menüettel szórakoztatta hallgatóit a K. V. 158 és 575 kvartettbôl. Az együttes tagjai külön-külön is kiváló zenészek, de kamarazenélésüket a játékos elegancia, a hangszerek közötti tökéletes párbeszéd jellemzi. Elôadásukban még elhangzott Mozart K. V. 159-es Rondója és Todutã egyetlen vonósnégyesének erdélyi népi kicsengésû Rondója. Monica Noveanu és Buzás Pál 14 éve népszerûsítik a négykezes zongorairodalmat. Most két zenei újdonsággal, Bruckner Qudrille címû francia négyesével és Viozzi Tangójával lepték meg a közönséget. Játékukat friss lendület, könnyedség és a ritmikai precizitás tette vonzóvá. Eilenberg Galoppja Guttman Csenge és ifj. Majó Zoltán (Guttman Emese tanítványai) elôadásában az óévet búcsúztató mûsorban is elhangzott, most a „kicsi zeneiskola" diákjai egy évvel „öregebben", de annál hangulatosabban szólaltatták meg a négykezes zongoradarabot. Schubert Valcerjét glockenspielen Andrei Pastor (Zsigmond Antonella tanítványa) játszotta, zongorán Majó Zoltán kísérte. Lászlóffy Réka a zenelíceumot Kovács Zsófia tanítványaként végezte, majd a zeneakadémián Dan Grigore és Csíki Boldizsár növendéke lett. Elôadásában Liszt „ördögien nehéz" Mefisztó-keringôje csendült fel, melyben a dinamikai kontrasztok, a briliáns kromatikus skálamenetek, a csillogó aprótechnika, a leheletnyi pianók, a lírikus részek elmélyült átélésének és az „ördögi játékosságnak" remekbe szabott ötvözetét hallhattuk. Lászlóffy Réka vele született ösztönös kifejezôerôvel játszotta Ravel Tükrök címû sorozatából A bohóc hajnali szerenádját is. Beethoven Skót tánca vidáman hangzott fel marimbán és zongorán, Balogh Bence és Varga Árpád „apró" zenészek elôadásában, majd Szôcs Kristóf, Buzás Pál I. osztályos növendéke Beethoven Orosz táncát játszotta bátran, muzikálisan, és bemutatta saját Kínai tánc címû szerzeményét is. Milhaud Scaramouche címû mûvére azt mondta, hogy azt a „kutya se fogja szeretni", a közönség mégis azonnal a szívébe fogadta. Réman Zoltán elôadásában elôször szaxofonestjén hallottuk ezt a tüzes szambaritmusú mûvet, Marius Popescu kitûnô zongorakíséretével. A két mûvész jól összehangolt játéka ezúttal is elnyerte a közönség tetszését. A Kolozsvári Rádió táncos kavalkádja Joplin Ragtime-jaival ért véget a Concordia vonósnégyes elôadásában (Márkos Albert, Botár Gerô, Olimpiu Moldovan és Török Béla). A „komolyabb" mûvekhez szokott együttes „könnyebb" mûfajban is mûvészit alkotott. A tetszetôs mûsor színvonalát Benkô Judit játékosan pergô összekötô szövege is emelte.

Kulcsár Gabriella

Statisztikai kimutatások alapján magyarázzák politikai elemzôk, miért olyan a társadalmunk amilyen, és miért nem lehet más. Csakhogy nekem, az egyénnek, a társadalomnak ezt a megmásíthatatlanságot el kell viselnem, „le kell nyelnem". De nem bírom. Védekezem tehát és kiokádom a lenyelhetetlent. Egyetlen gyógyszerem, amihez bármikor folyamodhatom, amihez menekülhetek: humorom. Megpróbálom kivetíteni magam, erôsen felnagyítva, egy képzeletbeli mozivászonra és kíváncsian szemlélem mint mozgok, merre igyekszem, mivel kell megküzdenem és mi ellen küzdök. Gyermekként — melyik gyermekben nincsenek szadista hajlamok? — agyagból „vulkánt" építettünk és annak kráterébe egy hangyát helyeztünk, amely természetesen, szabadulni próbált, de minduntalan visszacsúszott az agyag síkos, nedves felületérôl. Ahogy egyre jobban megtelt sárral, mozgása mind fáradtabbá vált, de menekülési ösztöne nem hagyta nyugodni, újra és újra próbálkozott. Ilyennek látom a képzeletbeli mozivászonra kivetített magamat is. Nevetségesen caplatónak, aki — nyilván hiábavalóan — szabadulni próbál, bár világosan látható, hogy hiába. A hangyával szembeni helyzeti elônyöm: hanyatt fejhettem a sárban, és szemlélhetem a csillagokat. Mivel azok — mert senkiéi — az enyémek (is).

Nézem tehát hiábavalóan küzdô magamat, nem rezignáltan, csupáncsak azzal a megbocsátó mosollyal, amelybe keserûség is vegyül, és amit egyedül csak a humor adhat. Mert „a humorral az a baj, hogy nem lehet elsajátítani, humora csak van, lehet valakinek".

Cyrano a halál elôszobájában a Hazugsággal, az Elôítélettel, a Gyávasággal, a Butasággal hadakozik:

No, jertek! Kardom fejetekre vág,
Elôítélet, Alkú, Gyávaság!
Csináljunk vásárt?... Paktáljunk?...
Soha!
Ah, Butaság, te is jössz, hogy velem
Utólszor vívj? Tudom, a gyôzelem
Tiétek lesz, alávaló jószágok,
De mindegy! Mindegy... Vágok!
Vágok! Vágok!

Rostand romantikus hôsével példálózom, mert ezt a konvenciók ellen ésszel és tôrrel hadakozó figurát csak humora menti át az idôkön (így állítja Páskándi Géza is tanulmányában), csak ettôl modern, aktuális, ettôl kortársunk ma is.

A Gazok, akik ellen küzdeni kell nem változtak Cyrano óta, de miért szálljunk mi síkra (ésszel, mert tôrrel csak méltó partnerrel érdemes küzdeni)!?

Érdemes lenne például az Emberség fogalmát rehabilitálni. Napjainkban a humánus egyházi jellegûnek tûnik, a humanitárius a külföldi segélyekkel társul gondolatvilágunkban. Ha egy fiatal a humán tárgyak felé orientálódik, az esetleg gyenge matematikus, azért választja a pozitív tárgyak helyett a humaniorákat (különben, kérdem, ha a fizika, kémia, matematika pozitív tárgyak, akkor az irodalom, történelem vagy zene negatívak?).

Paradox módon a Hit szintén rehabilitálásra szorul, éppen ma, amikor több templom épül, mint valaha, amikor nemcsak a kultúrotthon alapkô letételét szentelik meg papi segédlettel, hanem az élelmiszerbolt vagy az autószalon megnyitását is. A hit valamiképp a karácsonyfához hasonlítható. Csak december 24-én állítható, csak fenyô lehet (nálunk), színes gyertyákkal ékes és szaloncukor csillogjon rajta. Mindez azonban csak elôfeltétele az ünnepnek. Ünneppé attól válik, hogy együtt a család, egymás kezét fogják és énekelnek. Mert csak ettôl és csak akkor jön le az angyal hozzátok.

Végül, de nem utoljára, a Szerelem jogaiba helyezése. Mert a szerelem nemcsak párzás, és a megismerkedést nem követi okvetlenül az aktus néhány óra leforgása után. Nem minden nô liheg egyformán kéjesen, mint ahogy azt a filmek oly szívesen, gyakran és bôségesen illusztrálják. Meggyôzôdésem, hogy nem a házasságlevél köti össze az egymást szeretô fiatalokat, és a fehér menyasszonyi ruha sem biztosít semmit. Ha más sem köti egymáshoz az ifjú párt, mint a szex, miután a szenvedély szalmalángja kialszik, mit kezdenek egymással? Fôleg hogyan fognak otthont alapítani?

A megszületendô „szerelemgyermek" semmivel sem más, mint a hivatalosan elismert. Csak némileg nehezebb további élete. A sok pofon után, amely rá záporozik, ô is csak otthonába tud majd megtérni. Otthont létesíteni olyan ösztönös cselekedet kell legyen, ahogy a vándormadár teszi. Onnan kell megtanulni kirepülni, oda kell visszatérni! Ettôl, és csak ettôl válik biztonságossá az élet, ebben gyökerezik a hit, az emberség, a szerelem. Az otthon tölti meg tartalommal ezeket a fogalmakat. Akár tudatában van ennek a nagyvilágban bolyongó, akár nincsen.

Ám az otthonteremtés lehetôségét és feltételeit mindenképpen a társadalomnak kellene biztosítania. Ha másért nem, azért mindenképpen, hogy a nagyvilágnak bármelyik sarkából legyen ahová visszatérni!

Dániel Károly

Érdekes emberi sajátosság, hogy némelyeket sajnálnak érzékenységéért, másokat égbe emelnek mint természetének nemes adottságát; fôként ha ez a mûvészetben nyilatkozik meg. Dosztojevszkijt azonban még ennek ellenére is sajnálták epileptikus rohamaiért, noha ô maga tiltakozott a szánakozás miatt, és ilyenszerûen utasította vissza: mit számít, hogy ezt betegségnek tartják, amikor magához térve az érzékelésnek oly csodás magasságába emelkedik, hogy ujjong a lelke tôle, és ilyenkor minden könnyûnek, elérhetônek tûnik számára...

Ezt az eskórt, ahogy a magyar orvosi szótár nevezi, bizonyára nemhiába tartották már az ókoriak is szent betegségnek, mi azonban maradjunk az érzékenység pontos köznapi használatánál, ami egyszerûen annyit jelent, hogy valaki a legcsekélyebb külsô benyomásra is könnyen reagál, míg az érzéketlen ember alig veszi észre... Eötvös József írja, ezt a típust mentegetve: „Mit örvendeni rajta, ha a szív sebével egyszersmind érzékenységet veszté el!"

Persze, lehet a fásult, minden iránt közömbös természet öröklött is, külsô megrázkodtatások, sorscsapások nélkül, mint ahogy a világ fájdalmának túlzott átélése olykor apáról fiúra száll. Életem során nekem is sokszor vetették a szememre, hogy minden csipcsup dologtól hamar meghatódom, s érettebb fejjel már kénytelen voltam önvizsgálatot tartani: Miféle átok ez rajtam, hogy néhány sértô szótól is remegni kezd a szívem és az agyam, s utána napokig képtelen vagyok magamhoz térni?... De hiszen még nem értem el azt a kort, amikor az ember az élet igazságtalanságait szemlélve megrendül, mint a drága jó öreg Tolsztoj, aki egy-egy cári rendeletrôl tudomást véve, mezítláb kitántorgott a községi utcára, s miközben az öklét rázta, záporként pörgött a könnye hatalmas muzsikszakállába...

Gyermekkoromban elég volt valami sajátos illat, egy emlékezetbôl fölbukkanó táj, egy arc, s már elpityeredtem, s ma is emlékszem érzékenységem elsô, botrányos megnyilatkozására, amely szinte bajt hozott rám. Ünnepi vacsorához ültünk karácsony szombatján, meggyújtottuk a gyertyákat, a csillagszórókat, s mikor a szobában az égett fenyôgally szaga kezdett terjengeni, úgy rám tört valami öntudatlan képzettársításból fakadó fájdalom, hogy a hófehér abroszra ejtettem a kanalat, édesapám pedig ingerülten ugrott fel:

— Mi jött rád megint, úrfi?!... Megállj, majd kiverem én belôled az efféle tempókat!

De nem bántott emiatt sem akkor, sem késôbb, mert tudta, hogy annak idején ô is ilyen volt, és még manapság is sokszor elragadja a részvét hulláma, noha kifelé a kemény embert akarja mutatni. 1944 június másodikán, amikor Kolozsvárt bombázták, hazaigyekezvén késô este a pékségbôl, csavargót szedett fel valamelyik romtelekrôl és hazahozta, jóllehet mi is alig fértünk el az akkori padlásszobában; de voltak más hasonló kalandjai is...

Én magam már korán beléfeledkeztem annak szemlélésébe, hogyan születik az ember, amíg ki nem kergetett a bábaasszony; láttam nôk meggyalázását az óvóhelyen, s láttam a sokáig piszkált aknagyutacs robbanását, amint leviszi egyik pajtásom ujjait. Gyalogoltam százkilométereket, éheztem és szomjaztam, sírtam és nevettem mindenféle emberi nyomorúságon, de visszatekintve az életemre mégis azt tekintem a legiszonyúbb élménynek, amikor mezítláb emberi agyvelôbe léptem a legelôn. Elôször azt hittem, langyos marhalepénybe süppedt a talpam, ami máskor is elôfordult, s nem éreztem semmi undort, de miközben a lábamat a fûbetörölgettem, észrevettem, hogy kissé odébb egy német katona fekszik, aki mellé lecsapott a légiakna...

E rövid vallomás fölé azt írtam, hogy érzékenységünk története, és nem ok nélkül. Mert mi az én életem kálváriája azokéhoz képest, akik mélyebben megjárták a tüzes poklot; akik apjukat, anyjukat, gyermekeiket vesztették el, mikor valóban dübörögni kezdett a Föld, és megôrült a sátán? Fenti soraimmal csupán azt akartam példázni, hogy minden lelki betegség nélkül is az teszi érzékennyé az embert, hogy egyéni tapasztalatai, szenvedései alkalmassá teszik-e, hogy megértô legyen embertársai szenvedései, fájdalmai iránt. Az viszont igaz, hogy ebbe beleszól a lelkialkat is: van, akit a sok próbatétel letipor, durvává, cinikussá tesz mások sorsa iránt, van akit felemel, és ez a valójában boldog ember...

Mikor utolszor hívtak „beszélgetésre" az állambiztonsághoz, fáradtan, undorodva, de szorongás nélkül indultam el, hiszen tudtam, hogy a Szekuritáté patkányai már megsejtették a bányaomlást, és a legszívesebben menekülnének, ki merre tud, de a szolgálati felelôsséggel az utolsó percben sem lehetett tréfálni. A környezet ismerôs volt, ezúttal is kicsiny iskoláspadba kellett bekínlódnom magam, mint akit osztályismétlésre ítéltek, az ablakokat pedig fekete függönnyel fedték el, mint a ravatalozókban, mert hiszen ami itt történt, nem tartozott a világra...

Ismertem a kapitányt, aki olcsó detektívregényeket írt álnéven, és ô is ösmert engem, néhány román nyelvre fordított munkám alapján. Miután tehát elém tett egy ív tiszta papírt, egy ideig úgy néztük egymást, mint a madárjós, ha madárjóssal találkozik. Végül megszólalt, és hol megázva, hol tegezve, inkább kedélyesen, mint erélyesen, így kezdte:

— Nem értem, miért kell neked állandóan szövegelni, és mindig ugyanott: vagy a borpincében, vagy a sörözôben...

A nyitásból rögtön rájöttem, hogy lépéselônyben vagyok, és ezt ki kell használnom, úgy válaszoltam tehát, ahogy régebb nemigen bátorkodtam volna:

— Most mondja meg ön, tehetek róla, hogy ez az egyetlen fórum, ahol még nincs cenzúra, legföljebb egy-két besúgó?... Gondolom, most is miattuk vagyok itt...

Tenyerével elfödte az ajkát, de láttam, hogy a szeme mosolyog. Már azt hittem, túl vagyunk a nehezén, amikor váratlanul azt kérdezte:

— A tapasztalat szerint maga nagyon érzékeny... és ebbôl sok baj fakad... Mitôl van ez?... Meg tudná mondani?...

Néztem ôt hosszan, és közben nagyon elszomorodtam. A fáradtság és az undor hirtelen megint lehúzott; éreztem, ahogy elszivárog minden csöpp életerôm, mert a kapitánynak egyedül ezt nem lett volna szabad kérdeznie! S ha mégis vallatóra akar fogni, mit mondjak neki? Meséljem el hogyan tört rám a sírás azon a régi karácsonyestén a fénytôl és tûztôl lobogó fenyôfa alatt, hogy láttam közelrôl a nagy misztériumot, az ember születését már gyermekfejjel, hogy léptem a legszentebb anyagba, az emberi agyvelôbe is?... Nem, ezt már nem!... Elég volt nekem fél évszázad albérleti viszonya, hogy már ettôl is érzékennyé váljak ebben az országban! — gondoltam, s közben éreztem, hogy az arcom egyre merevebb és szárazabb lesz, mint az égô cserfa; talán még pattog is. Végül azonban megvontam a vállam, és azt mondtam:

— Aki írással foglalkozik, legyen érzékeny; másként homokot eszik, és esôvizet iszik. Ugye, egyetért velem, kolléga?!...

Nem tudom, hogyan csúszott a nyelvem alá ez a megtisztelô jelzô, amellyel akaratom ellenére az elhivatott írók közé emeltem ôt, de rögtön láttam, hogy ezzel mintegy ösztönösen sikerült lerövidítenem a számomra kínos társalgást; a kapitány a padom elé lépett, elvette a hófehér papirost, amelyre valamiféle vallomást kellett volna írni, az asztalára tette, s miután kiejtette a hiúság sajtját a csôrébôl, mint a holló a tanítómesében, hangjában egy kis megrendüléssel így szólt:

— Azt hiszem, ezzel be is fejezhetjük a beszélgetést!

Udvariasan kikísért, megszorította a kezem, s mert nem vagyok bosszúálló természetû, még fáradtabban és méginkább megcsömörölve is ezt gondoltam:

Lehet, hogy még sincs elveszve a kapitány: lehet, hogy egy idô után még akár ember is lehet belôle...

Bálint Tibor

Egy kolozsvári tizennyolc éves, még középiskolás fiatalember azzal keresi zsebpénzét, hogy valamelyik gyanús lebújban gladiátor módjára, a tévébôl ismert pankrációs jellegû, de élesben történô, minden szabályt nékülözô vagdalkozásra áll ki hasonszôrû társával szemben, miközben a tisztelt nagyérdemû közönség fogadásának megfelelôen drukkol vagy ellendrukkol neki. Egy gyôztes „meccs" ötszázezer lejt hoz számára, a vesztésekrôl pedig jobb nem beszélni.

Ha a kedves olvasó túljutott elsô döbbenetén, próbáljon elgondolkodni azon, ki a hibás, amiért idáig fajulhatott el vad rablókapitalizmusunk? Talán a félig gyermek, félig felnôtt szerencsétlen, akit annyira megfertôzött ez az elbingósított szellemû közhangulat, a gyors vagyonszerzés mániája, hogy bármire képes érte: laposra veri ellenfelét (vagy vereti magát), vállalja a kakasviadalok szereplôinek kijáró megalázást és a talán egy életre szóló egészségkárosodást? Aki már el is tervezte magában, hogy mivel a foga nem fûlik a tanuláshoz, ezen az úton indul el fényes karriert (= vagyont) csinálni, akár itthon, akár a „vadnyugaton"? Mivel nagyon bízik öklei keménységében és fogalma sincs arról, milyen lesz, amikor néhány év múlva annak is örülhet majd, ha nem jut a valamikori legendás sztár, de ma már csak reszketegen vegetáló exbunyómodell, Mohammed Ali sorsára.

Netán a szülôk? Az apja, akit valósággal elbûvölt csemetéje sikere, cseppet sem félti attól, hogy esetleg valamikor egy éjszakai sikátorban a bosszú ludasmatyija visszafizetheti az elszenvedett veréseket (és elpáholt pénzeket)? Aki, ahelyett, hogy idejében megálljt parancsolt volna fiának, akinek sorsáért leginkább ennyiben felelôs, inkább büszkén fényes balhésztári jövôt jósol neki?

Vagy talán az alkalmi kocsmai nézôk, akik ilyen féktelen véres izgalmakban lelik örömüket és ízlésficamukban az sem zavarja, hogy zsenge emberi életnek kárára „szórakoznak" gátlástalanul?

Vajon nagy múltú iskoláink tanárainak, akik vagy meg sem próbáltak hatni diákjukra, ennyire zátonyra futott minden pedagógia tudományuk? S mivel fôként a fiatalok körében érvényes, hogy egy bolond százat csinál: könnyen elôfordulhat, hogy a „hôs titánt" mások is követik, újabb veszteségekkel „gazdagítva" amúgy is megtizedelt közösségünket.

Kétségtelen, hogy a bûnösök lajstromán vezetô helyet foglal el a háttérben meghúzódó „producer", a szórakoztató lokál tulajdonosa, a látványosság megszervezôje, ami különben sem ritkaság az alvilági élet bujaságában. Ô az a személy, aki leveszi a fölet és morzsákért „futtatja" a porondon napszámos áldozatait. Ô az, aki pontosan leméri a piac pulzusát, felismeri az igényeket és azokat a maga lehetôségei, szándékai szerint igazgatja. Ô az, aki befektet és bezsebel, miközben sorsokat siklat ki.

És nem lehet elhallgatni a rend ôreinek bûnrészességét, hiszen elképzelhetetlen, hogy ne tudnának az ilyesfajta, nálunk mostanában teret hódító „mûfajról". De szemet hunynak, hadd ne firtassuk, miért.

Ha valaki(ke)t kihagytam volna a felsorolásból, kérem az olvasót, jelezze. Személyes véleményem, hogy kisebb-nagyobb mértékben mindannyian hibásak vagyunk, amiért ilyen szégyenletes „szakma" ütötte fel a fejét minálunk. Unos-untalan (és eredménytelenül) hangoztatjuk, hogy manapság az egész emberiség súlyos erkölcsi válságban vergôdik és miért éppen mi lennénk ez alól kivétel. Kicsit olyan ez az állapot, mint a munkanélküliség kérdése: a fogalom alapjában véve téves — munka, tennivaló rengeteg van ebben az országban. Például valóban ügyelni fiataljainkra.

Ördög I. Béla

Bár úgy tûnt, gyorsan végére járnak a nyolc napirendi pont megtárgyalásának ez évi elsô ülésükön a tordai tanácsosok, nem így történt. Az öt órából csupán az elsô napirendi pont — kérdések, interpellációk, javaslatok — több mint két órát vett igénybe. Felvetôdött a hóeltakarítás problémája, ami csupán a fôbb utakon történt meg, a mellékutcákon nem lehet közlekedni. Tudor Stefãnie alpolgármester válaszul elmondta, nincs elég pénz a hóeltakarításra, csupán a fôutakra több mint kétmillió lejt költöttek.

Szintén ennél a napirendi pontnál vetôdött fel egy igen komoly, mielôbbi megoldásra váró probléma, amelyet a romló gazdasági-pénzügyi helyzetben lévô cementgyár ama rendelkezése váltott ki, hogy a vállalat felszámolja az ipari vasutat. Ennek azonnali következménye a vasúti teherszállítás mûútra terelése. A szindi bányából származó mészkövet ezután tehát tehergépkocsikkal szállítanák, a teherforgalomnak nem megfelelô utakon. A tanácsosok elmondták, a Baritiu és Drãgãlina utcákat annak idején nem úgy építették, hogy elbírja a nagy teherforgalmat, nincs megfelelô alapjuk. Az út menti régi magánházak állapota rohamosan romlik. Figyelembe kell venni azt is, hogy itt folyik a közlekedés Marosvásárhely, Kolozsvár és Gyulafehérvár felé. A tanácsosok azt javasolták, a város semmiféle engedményezô egyezséget ne kössön a cementgyárral.

Anghel Augustin liberális tanácsos felvetette a tanulók 50 százalékos szállítási kedvezményének problémáját. Példaként említette, hogy egy vidékrôl Tordára ingázó tanulónak egy év alatt több mint kétmillió lejt kell fizetnie szállításra.

A negyedik napirendi pont körül heves vita robbant ki. Még a decemberi tanácsülésen tárgyaltak a tanácsosok arról, hogy a vegyiüzemek egy épületét a város szociális lakások létrehozására vásárolja meg. Ezt az épületet még 1992–93-ban készítette a Nuha Trading kereskedelmi társaság, ám a vegyiüzemek csôdjnek idején a nyolcvan százalékban elkészült épület munkálatai is leálltak. Az alagsoron és földszinten étkezde lett volna, az elsô emeleten orvosi rendelô, irodák, protokolltermek, a második és harmadik emeleten 24 garzonlakás. A vegyiüzemek csôdje miatt az épületet árverezni kell. A kolozsvári törvényszék által kinevezett szakbizottság hatmilliárd lejre értékelte a tömbházat, ám a helyi piaci árakat tekintve csupán hárommilliárdot ér. Tudvalevô, hogy országos viszonylatban Tordán a legolcsóbbak a lakások. Ahhoz, hogy az épületet befejezzék, még 3-4 milliárd lejre volna szükség, és a közmûvesítést is el kell végezni. A tanács helyszínre kiszálló tagjai szerint az épület nem alkalmas lakásra, hiszen a város legszennyezettebb részén áll, ugyanakkor szociális étkezde mûködtetése sem lehetséges, hiszen az épület távol van, s a városháza nem tudja biztosítani a rászorulók szállítását. A tanácsosok végül egyhangúlag leszavazták az épület árverésén való részvételt javasoló határozattervezetet. A városatyáknak meg kell találniuk viszont a szociális lakások biztosításának módját, hiszen több mint 200 igénylôt tartanak nyilván.

A továbbiakban a tanácsosok eldöntötték: díszpolgárrá avatják Teodorescu Ioant, a város katonai alakulatának parancsnokát, aki az 1989-es események idején a város jövôjére nézve sorsdöntô felelôsséggel cselekedett.

Elvetették — immár harmadszor — Virgil Blasiu polgármesternek azt a határozattervezetét, amely az Aranyos futballklub és a városi tanács társulását javasolta, ugyanis hiányzik a társulás végrehajtására szükséges törvényes keret.

Pataky József, Kerekes Edit

Az elmúlt héten a Közegészségügyi Igazgatóság szervezésében, közösen az amerikai Johns Hopkins Egyetem népszaporodási kutatóközpontjának képviseletével sajtótájékoztatót tartottak a nôk és a családalapítás témakörében.

A találkozón a nôkkel foglakozó szervezetek, orvosok, családi orvosok, az egészségügyi igazgatóság képviselôi, pszichológusok vettek részt. A megbeszélés célja az összegezés volt: ki milyen eredményeket ért el, illetve milyenekre számít a jövôben a nôket közvetlenül érintô témakörökben, mint a családalapítás, a nem kívánt terhesség, az abortusz, illetve ennek szövôdményei, a rákos megbetegedések, nemi betegségek és azok megelôzése. Az amerikai Johns Hopkins Egyetem képviselôje bevezetôjében elmondta: amikor központjuk felajánlotta támogatását a hazai szervezeteknek és a fôvárosban irodát létesített, biztos volt a jó és hatékony együttmûködésben. Ezt a közös felmérések be is bizonyították. Az egyetem egy évszázados tapasztalatát szeretné megosztani a hazai szervezetekkel az egészségügyi párbeszéd terén.

A kolozsvári szervezetek, többek között az Artemis és a World Vision már hónapok óta felméréseket végez a 18–35 év közötti nôk körében. A kimutatás szerint a megyében a nôk 75%-nak volt legalább egy szexuális kapcsolata. Ugyanakkor azt is megtudtuk, hogy lecsökkent a kapcsolatteremtés korhatára. A vidéki és az iskolázatlan nôk az információhiány és az egészségügyi felkészülés hiányában hamarabb kezdik el a nemi életet. A kellô felkészítés hiányában a megkérdezett nôk egyharmada abortuszra szánta el magát. Ennek okai többrétûek: az egészségre veszélyes terhesség, a malformáció fennállásának lehetôsége, anyagiak, házasságon kívüli terhesség, a partner óhaja, orvosi javaslat, nem kívánt terhesség. Az alapítványok és egészségügyi központok a szakminisztérium támogatásával együttmûködve a családi orvosokkal, a családtervezési programot vezetô orvosokkal olyan információs programot szándékoznak kidolgozni, melynek segítségével csökkenne az abortuszok száma és növekedne a népszaporulat. A programmal fôleg a vidéket célozzák meg. A legjobb lehetôségnek az elôadások szervezése és egészségügyi ismeretterjesztô szórólapok kiosztása bizonyul. A kollektív csoportok szervezése és a közös beszélgetések már az elmúlt évtôl eredményesnek bizonyultak. A szórólapok között olyan címek szerepelnek mint, 9 terhesség-megelôzési eljárás, A természetes védekezés, Beszélgessünk szüleinkkel szexuális problémáinkról vagy Beszélgessünk gyermekeinkkel serdülô gondjaikról.

A sajtó jelenlétét nagyon fontosnak tartották a szervezôk, hiszen a mass-média támogatására számítanak. Nélkülük lehetetlen volna széles körben terjeszteni az információt.

Horváth Gyöngyvér

A zöldségpiac forgalma a hét végére megélénkül. A burgonya ára változatlanul 3000 lej kilónként, a friss káposzta, a vegyes zöldség és hagyma hatezerért kapható. A tojás ára az ünnepek után lecsökkent ismét 1600 lejre, az almát viszont 8–12 000 lejért árulják.

lehet biztonságosan szánkózni a gyermekeknek, a mellékutcák balesetveszélyesek.

Házi készítésû felvonó mûködik az ördögkúti sípályának kinevezett dombon már harmadik éve. Bár az érdeklôdés nagy, még sincs semmi jele annak, hogy a városnak szándékában lenne a téli sportok kedvelôinek feltételeket teremteni. Korcsolyapálya sincs, pedig volt idô, amikor zeneszó mellett korcsolyázott felnôtt és gyermek a Népkert udvarán.

A bôséges havazást követôen a megyében 30 hókotró takarította az utakat. A mellékutak azonban továbbra is nehezen járhatók.

lakik egy 24 éves fiatalember Zilahon egy híd alatt, a távfûtési csöveken kialakított kuckóban. A krasznai származású Iepure L. elvesztette szüleit, nincs hol laknia, az emberek adományaiból él. Egészsége nagyon leromlott, de nem akar kórházba menni. Vannak ugyan rokonai a városban, de azoknál nem lakhat.

Bekô N. Ildikó

• Figyelmetlen gyalogost gázolt el Radu Bolboacã (35). A 8–CJ–2216 rendszámú gépkocsi sofôrje nem tudta kikerülni az ütközést Rozalia Dumitruval (68), aki nem a kijelölt helyen kelt át az úttesten. Az áldozatot fejsérüléssel kezelik a kórházban.

• Két milliárd 562 millió lejes fiktív költséget könyvelt el adócsalás céljából Ioan Ciprian Hudrea a Ferrant Cosmetic and Chemical Kft. társtulajdonosa és ügyintézôje. Tavaly októberben jegyezte be a nem létezô összeget, így akarta csökkenteni az államkasszának fizetendô összeget. Sikerült: 462 millió lejt „spórolt". Az alaposabb vizsgálat arra is fényt derített, hogy 1999-ben Hudrea többször vett el pénzt a kasszából vagy a cég bankszámlájáról, s a mintegy másfél milliárdot saját célra vagy más kereskedelmi társaságok hitelezésére használta fel. Az összeget hamis adatokon alapuló iratok alapján könyvelte el. Sikkasztásért és adócsalásért vizsgálják, a rendôrség 24 órás ôrizetbe vételt, késôbb az ügyészség 30 napos elôzetes letartóztatási parancsot bocsátott ki ellene. A kár összértéke közel 2 milliárd lej, a Btk. a sikkasztást 3–15, az adócsalást 2–7 évi börtönnel bünteti.

• Csalás, közokirat-hamisítás, hamisított okirat tudatos felhasználása, valamint sikkasztás vádjával vizsgálják Gheorghe Jorjot (58), a dési Amurg sétány T100-as tömbházának ügyintézôjét. A rábízott összegbôl 58 millió 106 ezer lejt használt fel magáncélra.

• Négyéves gyerek halálát okozta a hó Meregyón. A bákói illetôségû napszámos fia, Petru Cristian Bibere a nagy hó miatt összedôlt fészer alatt lelte halálát.

(póka)

Az új évbôl alig néhány hét telt el, és máris rengeteg baleset történt a gázberendezések nem megfelelô használata, azok meghibásodása miatt. Emiatt a Distrigaz arra figyelmezteti a lakosságot: ha bármilyen gázszivárgást éreznek, illetve azt gyanítják, hogy gázberendezésük meghibásodott, azonnal jelentsék be a Distrigaz hibabejelentô szolgálatánál a 928-as vagy a 433-424-es telefonszámokon.

V. T.-tôl, a Distrigaz munkavédelmi felelôsétôl megtudtuk: a hibabejelentô szolgálat egész nap (ünnepnapokon is) két mûszakban mûködik, reggel 7-tôl este 7-ig, illetve este 7-tôl reggel 7-ig. Gázszivárgás esetén a vállalat alkalmazottainak még abban a mûszakban kötelessége kiszállni a meghibásodás helyszínére. Hangsúlyozta, hogy a javítási munkálatok ingyenesek. Azt is hozzátette: amennyiben a meghibásodás olyan méretû, hogy cserealkatrészre is szükség lehet, és a berendezéseket nem sikerül még aznap megjavítani, akkor a gázszerelô megteszi a megfelelô intézkedéseket a balesetveszély elhárítására. Ez legtöbbször a gáz elzárását jelenti, amíg a megfelelô felszerelésekkel és alkatrészekkel megérkeznek a szakemberek.

Amennyiben gázszivárgást észlelnek, a gázszerelôk az összes gázcsapot ellenôrzik. Ha a lakásban csak egy szobában észlelnek meghibásodást, akkor csak abban a helyiségben zárják el a gázt. Tömbházakban külön nehézséget okoz az, hogy a Distrigaznak az egész lakóközösséggel van szerzôdése. Mivel gázelzárás esetén jegyzôkönyvet vesznek fel, ehhez a tömbházgondnok jelenlétére is szükség van, ami az intézkedéseket megnehezíti.

A gázmûvek dolgozói arra is felhívják a lakosság figyelmét, hogy ne aludjanak a konyhában aragáz, illetve gázrózsákkal mûködô fôzôkályha mellett, ugyanis ezek fokozzák a szén-monoxid-mérgezés elôfordulásának lehetôségét. Ez igen veszélyes, mivel az ember elôször csak fáradtságot érez, majd lefekszik, abban a reményben, hogy mindez rövid idô alatt elmúlik, és szinte pillanatok alatt a halálba alussza magát.

A jelenlegi törvények szerint a gázhivatalnak csak arra van lehetôsége, hogy felhívja a lakosság figyelmét a lehetséges veszélyekre. Az elmúlt rendszerben, ha a konyhában kanapét találtak, vagy a lakosság elhanyagolta bejelenteni a gázberendezések meghibásodását, a hivatal büntetéseket róhatott ki a fogyasztóra. Ma már nem büntethetnek, de ha ágyat, kanapét fedeznek fel a konyhában, az illetô helyiségben elzárják a gázt mindaddig, amíg az alvó alkalmatosságot el nem távolítják onnan.

A Distrigaz rendes körülmények között kétévente ellenôrzi a lakosságnál a gázberendezéseket. Tízévenként pedig alaposabban felülvizsgálják azok állapotát. Ilyenkor elzárják a gázt, kétszeres erôsségû nyomást vezetnek a gázvezetékekbe, majd különleges felszereléssel ellenôrzik azok állapotát.

Tamás Kinga

Tavalyi tevékenységüket értékelték Harasztos község tanácsosai januári ülésükön, ugyanakkor a helyi illetékek és adók helyzetérôl, az anyakönyvi hivatal 1999-es tevékenységérôl is szó esett. 1999-re 740 millió lej bevételre számítottak a különféle adókból és illetékekbôl, tudtuk meg Rozsnay Zita könyvelôtôl. Ennek közel kilencven százalékát, több mint 600 millió lejt sikerült eddig behajtani. Az „adósok" az idén bármikor befizethetik tartozásaikat, ám minél nagyobb a késlekedés, annál nagyobb a bírság is.

Bartha Sárika titkár elmondta, az anyakönyvi hivatal jelentése szerint tavaly egyetlen születést sem jegyeztek a község területén, ezzel szemben 33-an hunytak el. E negatív arány mellett talán valamelyest biztató, hogy tavaly 18 pár kötött házasságot Harasztoson.

K. E.

„Arccal Európa felé, de szívünkben Ázsia minden zöngésével"

Patrubány Miklós

— Palkó Attila történész, régész, elôbb a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem, majd a 11-es számú líceum történelemtanára volt, régészeti táborokat szervezett. Kedves tanár úr, milyen elôzményei voltak annak, hogy elôadást tartottál a nagyenyedi tudományos értekezleten?

— 1948-ban történelem szakot végeztem a Bolyain. A történelem mellett földrajzot és néprajzot is hallgattam. Engem elsôsorban a történelem és a néprajz érdekelt. Eleitôl érdekelt a magyar ôstörténet, a népvándorlás kora. Miután 1959 tavaszától a mai Báthory István Líceum elôdjébe, a 11-es számú líceumba kerültem, történelemkört alakítottam. A Bácsi-torokban egy 22 cm-es, csiszolt kôkori baltát találtunk. A lelôhelyen, a bánya melletti omlásban jól látszott egy ôskori kunyhó maradványa. Itt határoztam el, hogy régészeti kutatást szervezek. A terv 1962-ben valósult meg. Akkoriban Ferenczi István régész végzett itt gyakorlatot a hallgatóival. Ez félbemaradt, s mi láttunk hozzá, hogy befejezzük. Másfél méter mélyen, legnagyobb meglepetésünkre, egy csontváz került elô. Fölvettük a kapcsolatot a Történelmi Múzeummal. Nicolae Vlassa régész jött a helyszínre és meghatározás végett elküldte az anyagot Iasi-ba. Tudtuk, hogy a lelet csiszolt kôkori, de azt nem, hogy milyen mûveltséghez tartozik. Kiderült, hogy a Körös-mûveltséghez. 1968-ban szerveztük meg az elsô régészeti tábort. Ekkor is találtunk egy csontvázat. 1969-ben, a Bácsi-torok fölötti teraszon egy hangyabolyból cserepek, ôzagancs, lándzsahegy került elô.

— Ezek is csiszolt kôkori leletek voltak?

— Természetesen. Itt jelöltük ki a kutatóárkot. 3,75 m mélyen a virágzó Körös-mûveltség maradványaira bukkantunk. Ez kultikus hely lehetett, mert oltártöredék, kultikus edény került elô, amelyhez hasonlót Görögországban találtak. N. Vlassa fölvette a kapcsolatot egy szerb és több bolgár kutatóval. Kiderült, hogy a Körös-mûveltség hordozói a Kr. e. VI. évezredben, délrôl jöttek, ôk hozták ide a legfejlettebb csiszolt kôkori civilizációt. Ismerték a fúrás és a csiszolás technikáját. Elôkerültek a csiszolókônek használt folyami kövek, homokkövek és a termékek: csont árak, csont lándzsa- és nyílhegyek, kemény kôzetbôl készült balták, vésôk, valamint üvegszerû, vulkáni eredetû obszidiánból készült pengék, amelyeket nyúzásra, gyapjúlefejtésre, bôrkikészítésre használtak. Ismerték a szövést, a fonást, a kötést, a kelmefestést. Kitûnô meggyvöröst, fehéret, feketét állítottak elô. A vöröst a Gyalui-havasokban található vasérckôzetbôl, amit kiégettek, vagy budai földbôl, a feketét koromból. Az edényekbôl látszott, hogy igen rég ismerték a fazekasságot. Legalább kéttucatnyi edénytípus került elô, a nehéz, vastag falú, mindennapi használatra szánt edénytôl a vékonyfalú, kis, kávéscsésze nagyságúig. Ezeket kívül-belül festették vagy körömbenyomással, háromszöggel, spirállal díszítették. Érdekes kisplasztikájuk volt. Öt-hat bika került elô, kifejezetten absztrakt ízlésben. Csak a leglényegesebb vonásokat emelték ki: nagy fej, szarvakkal, a többi elnagyolva. Több juhot is találtunk, ez az állatállomány szaporításával függött össze. Meg egy-két nôi mellszobrot is. Emellett több ôz-, ôstulokcsontváz, valamint számos szarvasmarha, juh-, kecske-, disznócsont került elô. A vadászat tehát a Körös-mûveltség e szakaszában már másodrangú volt. Az edények falába köles-, búza-, árpapelyva is került, ami arra utal, hogy fejlett mezôgazdasággal rendelkeztek, letelepedett életmódot folytattak.

— Találtatok-e a letelepedett életmódra utaló korabeli kunyhót, házat?

— Ez volt az egyik legérdekesebb lelet. Több négyszögletû vagy téglalapalapú, 3 x 3, illetôleg 3 x 4, 3,5 x 5 m alapterületû, vesszôfonásos, kívül-belül tapasztott falú kunyhóra bukkantunk. Az egyik kiégett falnál jól látszott a vesszôfonat helye, a külsô és a belsô tapasztás. A kunyhó közepén volt a tûzhely, ettôl 1 m-re 0,80 m magas padka állt, ennek a végében helyezték el az edényeket. Ez egyben ágy is volt, sást, bôröket terítettek rá, s ezen aludtak. Megtaláltuk a bejáratot is. Akkora volt, hogy kényelmesen be lehetett férni rajta. A magasított tetô közepén nyílt a füstkivezetô. Itt, a házban temetkeztek. Több csontvázat is találtunk, de valamennyi nôi és gyermek volt. A tûzhely közelében, ennek északi oldalán, nem túl mélyre temették ôket. A fejhez egy nagy követ helyeztek, zsugorítva, felhúzott lábbal, arccal kelet felé temették el halottaikat. Mindegyik feje mellé nagy, húsos csontot, lapockacsontot tettek, vagyis hittek a túlvilágban. Minden holttestet beszórtak budai földdel vagy vörös festékkel. Sok edényt helyeztek melléjük. Ha nô volt, gabonatörô mozsarat is. És a szerszámokat, amelyekkel dolgozott: obszidián vagy kovapengék, vésôk, balták, nyílhegyek kerültek elô. És egy mosdószappan nagyságú égetett agyagdarab, amelyikbe méhlépet nyomtak — föltehetôen ismerték a méhészetet is. Ez a kis telep a törökországi Çatalhüyük azonos korú leleteihez hasonló.

— Arra kérnélek, számolj be a Nagyenyeden tartott elôadásodról.

— Azzal kezdeném, hogy eredetileg finnugor nyelvésznek készültem. 1938-ban Nagyenyeden elôadást tartottak a finn–magyar rokonságról. Amikor hallottam, hogy szív, kéz, fej, vér szavunk mennyire közelálló finn megfelelôjéhez, elhatároztam, hogy finnugor nyelvész leszek. Megszereztem Zsirai Miklós Finnugor rokonságunk címû munkáját, meg egyebeket. Megtanultam finnül, 1940 és 1944 között egy finn lánnyal leveleztem. Most is kapcsolatban vagyok egy finn egyetemi tanárral. 1947-ben egyéves ösztöndíjat kaptam Finnországba, de nem engedtek el. Csak 1995-ben jutottam el oda. Így nyelvész nem lehettem, de érdeklôdésem a nyelvészet iránt mindig megmaradt, és töretlenül híve voltam a finnugor rokonságnak.

Eredetileg a finnugor rokonságról szándékoztam elôadást tartani, de a tanácskozás tárgykörét látva, a török és az iráni népeknek a magyar nép és nyelv kialakulásában játszott szerepérôl beszéltem. A finnugor rokonságot nem lehet letagadni, de azt sem, hogy a keleti kapcsolatok jelentôs mértékben hozzájárultak a magyar nép és nyelv kialakulásához.

— Ez a feltételezés nem azonos azzal a ma ismét divatos elképzeléssel — amit például Kiszely István embertankutató vall —, hogy a magyarságnak lényegében semmi köze a finnugorokhoz, nyelve is törökségi.

— Ami a keleti kapcsolatok hangsúlyozását illeti, az inkább az embertanra jellemzô. Abban e tudomány kutatóinak igazuk van, hogy nem csupán a megjelenésben, hanem a fajtípusban is uralkodó a törökségi, a turáni és a pamíri elem. A kelet-balti, ami a finnugorságra jellemzô, 5–10 százalék. Föltevôdik a kérdés: honnét származik a magyarság finnugor nyelve és kik adták tovább?

— Egyáltalán, hogyan lehetséges, hogy az embertanilag többségében törökös vonású nép finnugor nyelvet beszél?

— A nyelv eredetének kérdésében László Gyula N. S. Trubeckoj orosz régészre hivatkozik, aki kidolgozta az ún. areális elméletet. Eszerint az ôskorban adott népcsoportok adott területen éltek. Ezek lehettek rokon törzsek vagy idegen törzsek. Köztük ki kellett alakulnia egy közvetítô nyelvnek. Ezen az alapon László Gyula szerint a mezolitikum, vagyis az átmeneti kôkor végén, ezelôtt tízezer évvel, a mai Dél-Ukrajnában az indogermán népek csoportjából kivált az elô- vagy ôsmagyarság, amely azután a mai Varsó közelében, a Swider patak mentén élt. Ott alakult ki a swideri mûveltség. Az ehhez tartozó ôsmagyarság az évezredek során finnugor csoportokkal érintkezett, amelyekrôl feltételezi, hogy mindegyik kialakult, különálló ôsnyelvet beszélt. Ezek egy részét a magyarság magába olvasztotta, másokkal együtt élt. Az együttélés során, kezdve ezelôtt nyolc-kilenc ezer évvel, az idôszámításunk elôtti harmadik évezredig kialakultak a finnugor nyelvek. Utána következett az ugor szakasz. Ennek is a legkorábbi része a nyolcadik évezredben az uráli. László Gyula elképzelésében, de a legújabb elméletekben sem szerepel az ôshaza. A finnugor nyelvészet szerint ez az i. e. elôtti harmadik–negyedik évezredben, az Urál-hegység középsô vidékén, Kelet-Európában és Nyugat-Szibériában volt. Ebbôl rajzottak ki az ôsnyelvet beszélô ôsfinnugor népek, és ennek alapján határozzák meg a kirajzás idôrendjét és rajzolják meg a finnugor családfát. Ez az elmélet ma már teljességgel elvetendô, mert nem felel meg a valóságnak. Az ún. finnugor ôshazában nem voltak meg egy nagy sûrûségû lakosság kialakulásához szükséges, mezopotámiai földrajzi körülmények. A feltételezett és ma már elvetett finnugor ôshazában egy négyzetkilométer legföljebb négy-öt gyûjtögetô, halász-vadász családot tarthatott el. Az areális elmélet szerint viszont a Visztulától és a Balti-tengertôl az Urálig terjedô hatalmas területen a lakosság megtalálta a megélhetéséhez szükséges feltételeket. A jégkorszak után kialakultak az erdôk, a folyók halban gazdagok voltak, rénszarvast, jávorszarvast szelídítettek, volt kutyájuk. A kölest csere útján is be tudták szerezni. A korszak végén már kialakultak a mesterségek. Ezt a finnben és a magyarban levô közös szavakkal tudjuk ellenôrizni, az elválás ugyanis négyezer évvel ezelôtt történt. A magyarok a finnekkel érintkeztek a legtöbbet. Az osztják-vogulon, vagyis a hanti-manysin kívül a finn áll legközelebb a magyarhoz.

A Volgától északra a permi csoport telepedett le. Ezeknek a nyelvében kevesebb a rokon szó. A csiszolt kôkorszaki szakaszban, a legkorábbiban, az ún. uráliban, a finnugorok közül kiváltak a szamojédek. Nyelvükben megmaradtak a ragok, a képzôk, olyan szavak, mint például a ’mocsár’ jelentésû nyuor vagy a nyuorem. Ami a magyar nyár, vagyis a ’nedves, mocsaras talajt kedvelô fa’, ’nyárfa’ megfelelôje. Ugyanakkor a tó a szamojédban is tó. Az íj, a nyíl, a lô, a les megvan a finnben is. A magyar föld germán eredetû, de a finnben meg más rokon nyelvben levô ’föld’ jelentésû maa föltehetôen a magyar lágymányos szóban rejtôzik (-mány-). A méh, a méz közös valamennyi finnugor nyelvben.

A közös finnugor korban alakultak ki tehát ezek a nyelvek. A finnek, észtek, lappok a Volga mellékérôl nyugatra vándoroltak. A lappok talán még korábban kiváltak. A marik, a mordvinok a Volga mentén maradtak. Északabbra, a Káma mentén az udmurtok, tôlük északra a komik. Valamilyen kezdetleges földmûvelést is ismertek, mert az udmurt nyelvben létezik a kenyír szó. Tehát bizonyos gabonalepényt, lapotyát sütöttek. Valószínû, hogy a csíszolt kôkorszak végén már ismerték a földmûvelést — búzát, rozsot, árpát, kölest termeszthettek —, de az állattenyésztést is. A mesterségek terén ugyancsak magasabb szintet érhettek el, olyat, ami lehetôvé tette a réz, a bronz, a vas feldolgozását. Az idô tájt kerültek kapcsolatba a török és az iráni népekkel. A török és az iráni jövevényszavakból pontosan ki tudjuk mutatni, hogy ezek a népek milyen mûveltségi elemekkel gazdagították a magyarságot. Ez azonban nem egyszerû szókölcsönzés volt, hanem együttélés eredménye. A régészeti leletek alapján tudjuk, hogy a finnugorok által lakott területre ôsidôktôl mongol, török, iráni népcsoportok telepedtek le, amelyek átadták fejlettebb ismereteiket a magyarságnak, majd nyelvileg lassan beolvadtak. Ami az ugorokat illeti,

i. e. 2000 körül kezdtek kiválni a finnugorok közül, de még ezer évig együtt éltek velük. Úgy tûnik, az ugorok magyarok voltak, akiknek egy része rátelepedett az Urálon innen és Nyugat-Szibériában élô hantikra és manysikra. Ezek átvették az ugormagyarok nyelvét, embertanilag azonban ôsszibériai mongolok maradtak. Az ô nyelvük áll legközelebb a magyarhoz. Ekkor már létezett az ôsmagyar nyelv.

Azután törzsszövetségek alakultak ki. Az ôsmagyar nép — amint Jókai is említette, a magyarság ôs nép —, igen jelentôs számú lehetett, hogy annyi népet, népcsoportot magába tudott olvasztani. De nyelve a magyar maradt, még akkor is, ha vérségileg kimutatható, hogy a magyar népben a török–mongol elem túlsúlyban van. Az Urál elôterébôl délre, a sztyeppére húzódva törökös környezetbe kerültek, és ily módon természetes, hogy alkalmazkodtak azok életmódjához. Így lettek nomád pásztorok. Az viszont tagadhatatlan, hogy a finnugor korszakban letelepedett életmódot folytattak, faluban laktak. Ezt az is bizonyítja, hogy a manysik a falut paulnak mondják, ami ’fal’-at jelent, vagyis házat építettek. A finnben a ház, a szabályos hangfejlôdésnek megfelelôen, kota. Az idô tájt a hat nemzetség, törzs is kialakult.

— Csak hat törzset említesz. Holott hétrôl tudunk.

— A hetedik Kazárföldön alakult ki. Kristó Gyula szerint a bolgártörökök egyik törzse, az esszekil vagy esszekel, vagyis a székely, a VII. században csatlakozott a magyarokhoz. Csatlakozott nép, mert katonailag tényleg különálló volt. Nyelvileg viszont nem. Úgy látszik, magyar nyelvû törzsekbôl, a védelem céljára alakították ki ezt a törzset. Nincs egységes székely nemzet, csak egy törzs, ezen belül négy nem és minden nemen belül hat ág. Ezeknek egy — a Karamza — kivételével, mind magyar nevük van.

— A kara viszont törökségi szó, ’feketé’-t jelent. Ez törökségi eredetre utalhat.

— Igen. De mindannyian magyar nyelvûek. Ennek egyik mutatója, hogy körükben a legtöbb magyar nyelvjárás létezik.

— Már a honfoglalás idején mai lakóhelyükre telepítették ôket?

— Mivel akkor a frank veszély volt a legnagyobb, a nyugati végeken, a Nyitrától Baranyáig telepítették le ôket, majd késôbb keletre. Baranyában a Lendva egyik mellékpataka a Kebele, a Nyárád mentén viszont van egy Kebele nevû település, ugyanakkor a baranyai Sellyén mellett egy azonos nevû település ismert a Nyárád mentén is. A bihari Telegdrôl telepítették ugyanakkor az udvarhelyi székelyeket. Vagyis nyugatról keletre, és nem fordítva.

— Mi a helyzet a hun–székely rokonsággal?

— Nyelvrokonság nyilvánvalóan nincs. De feltételezhetôen van vérségi a bolgártörökökkel és több kisebb török néppel, amelyek beolvadtak a székelységbe. Errôl azonban nincs írásos emlék. A turkológia meg olyan szinten van, hogy erre a kérdésre még nem tud válaszolni, csak a magyar nyelvészetre, a magyar turkológiára lehet támaszkodni e tekintetben.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a magyar nyelv több szakaszban fejlôdött ki. Megalapozói finnugor nyelvû elômagyarok voltak, majd nyelvük török és iráni népekkel való kapcsolatuk során fejlôdött tovább.

— Köszönöm a beszélgetést.

(Folytatjuk)

Asztalos Lajos

Az utcai pénzváltóknál a forint 70/72, a márka 9200/9400, a dollár pedig 18 000/18 200 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9350/9480, az amerikai dollár 18 220/18 320, az olasz líra 9,35/9,75, az osztrák schilling 1310/1350 lejbe kerül.

Marga ismét ígérget

Andrei Marga oktatási miniszter immár sokadjára ígéri az éppen sztrájkoló pedagógusoknak, hogy rövidesen kézhez kapják a törvény szavatolta fizetéskiegészítô juttatásaikat. A miniszter szerint az 1998/154-es törvény elôírta fizetésemelést ezen a héten utalják át a kincstár megyei kirendeltségeinek, így a tanárok, tanítók néhány nap alatt átvehetik. Andrei Marga viszont nem nyilatkozott a kifizetésre kerülô összegek nagyságáról, azonban jelezte: egyelôre tárgytalan az oktatási tárca idei költségvetésérôl egyezkedni, hiszen még nem készült el a kormány hivatalos költségvetés-tervezete. Marga szerint csupán a pedagógusok egy része sztrájkol, a többiek végzik az ellenôrzô idôszak éppen soron levô teendôit. A tanügyminiszter mellett Mircea Corneliu Fronescu oktatásügyi államtitkár is felkérte a tanárokat: hagyják abba a sztrájkot.

A tanügyi szakszervezetek képviselôi emlékeztettek: követeléseik között a két év óta elmaradt fizetésemelések maradéktalan folyósítása és a tanügyi alapfizetés 1,5 millió lejre történô emelése szerepel. A pedagógusok ahhoz is ragaszkodnak, hogy az osztálytermekben 21 C-fokos hômérséklet legyen, ugyanakkor a minisztérium gondoskodjék róla, hogy az iskolák megfelelô didaktikai felszereléshez jussanak.

Keveset fektettek be
Romániába 1999-ben

Tavaly mindössze 256,2 millió dollárt fektettek be külföldiek az országba, ami ugyan 28 millió dollárral több, mint 1998-ban, viszont az elôzô évekhez képest sokkal kevesebb. 1994-ben például 896 millió dollár érkezett az országba. 1990–1999. december 31. között összesen 4,36 milliárd dollárt fektettek be. Decemberben a külföldi befektetôk sorában Magyarország vezet 7,9 millió dollárral, akit Svájc követ 2,07 millióval. Az elmúlt tíz év távlatában a legjelentôsebb három befektetô ország: Hollandia, Németország és Ciprus.

Emelkednek
az energiaárak

Februárban emelkedik a villanyáram ára, közölte a CONEL. Az ármódosításhoz a kormány beleegyezése is szükséges, nyilatkozta a sajtónak Radu Berceanu kereskedelmi és ipari miniszter. A CONEL indoklása szerint a mai árak 16 000 lej/dollár árfolyam szerint alakulnak, ezért a vállalat kénytelen újraszámolni a tarifákat. A kormánydöntésre várhatóan február 15. körül kerül sor.

Befejezôdnek a tárgyalások
a Nemzetközi Valutaalappal

Az idei költségvetés tervezetének ismertetésével ma fejezôdnek be a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalappal. A költségvetési deficitet a nemzeti bruttó össztermék 3 százalékában határozták meg, a GDP-t 725 500 milliárd lejre becsülik.

A véradás és csontvelô átültetés problémájában Magyarországon tartott konferencia alkalmával Hajdú Gábor román egészségügyi miniszter a hét végén Budapesten tartózkodott. Megkértük, ismertesse e látogatás alkalmával Gógl Árpád magyar egészségügyi miniszterrel folytatott tárgyalásának témáját és eredményét.

— Magyarországon egy új alapokra helyezett vérellátást kívánnak kialakítani, a kockázati tényezôk legnagyobb fokú csökkentésével, egy olyan központot akarnak létrehozni, ahol biztonságos kezelést nyújtsanak. Az így szerzett tapasztalatokat bármikor készséggel megosztják velünk, mind törvényhozás, mind szervezés tekintetében. A konferencián Gógl Árpád miniszter is részt vett. Már korábban is folytattunk megbeszéléseket a két minisztérium együttmûködésérôl. Ezúttal törvényhozási kérdések is szóba kerültek. Megbeszéltük a két minisztérium közötti megállapodások problémáit az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatban, a gyógyszerellátásról, az orvosi szolgáltatás minôségének javításáról, információcserérôl. A magyar fél biztosított, hogy segítséget nyújt az itteni orvosok szakmai továbbképzésében, hiszen vannak olyan szakterületek Romániában, mint például a gyermekszívsebészet területe, ahol nem rendelkezünk eléggé felkészült orvosokkal. A Szent László Kórház csontvelô átültetés osztályának vezetôje pedig hajlandó kiképezni egy romániai orvosokból és középkáderekbôl álló csoportot.

Magyarországi tartózkodása alatt Hajdú Gábor miniszter meglátogatta a gyulai román líceumot is, ahol megbeszélést folytatott a líceum igazgatójával, tanárokkal. Nagyra értékelte az iskola felszereltségét, további kibôvítését. Elmondása szerint hangsúlyozta, hogy a romániai magyarság nemzeti hovatartozásának büszke vállalásához hasonlóan a magyarországi románoknak is vállalniuk kell hovatartozásukat. Bár nálunk tapasztalható bizonyos törvényhozási próbálkozás a nemzeti hovatartozás jelvényei használatának akadályozásában, a magyarországi románok ilyet nem tapasztaltak — mondta a miniszter.

(Ú. I.)

A hétfôi román napilapok szerint a hét végi hiszarjai Jugoszlávia-találkozón lezajlott rövid román–magyar kormányfôi megbeszélésen nem érintették a két ország közötti kapcsolatok alapvetô kérdéseit.

A tudósítások beszámoltak arról is, hogy a találkozón Orbán Viktor kijelentette: Magyarország nagyobb tapasztalatokkal rendelkezik az Európai Unióval való tárgyalásokat illetôen, és ezeket kész megosztani Bukaresttel.

Ugyanakkor a magyar miniszterelnök kifejezésre juttatta, hogy márciusban–áprilisban kész Bukarestbe látogatni, de a látogatás pontos idôpontját diplomáciai úton véglegesítik.

Ami a látogatás programját illeti, a román újságok úgy tudják, hogy annak keretében fôleg a konzulátusok kérdésérôl, valamint a romániai magyar református egyház javainak visszaadásáról lesz szó.

Szó esett az Isãrescu–Orbán-találkozón a dunai hajózás helyreállításáról is, hiszen közismert, hogy mind Romániának, mind Magyarországnak jelentôs anyagi veszteségei származnak a dunai hajóforgalom szünetelése miatt — írták a román lapok.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]