2000. január 26.
(XII. évfolyam, 20. szám)

Az Európai Bizottság szerdán, szokásos heti kollégiumi ülését követôen javasolni fogja, hogy töröljék el a vízumkényszert a román és a bolgár állampolgárok vonatkozásában — jelentette be a testület egyik szóvivôje kedden.

A bizottsági javaslatot még jóvá kell hagynia a tagállamoknak és az Európai Parlamentnek is. Az utóbbi azonban régóta maga is kiállt az intézkedés mellett, míg a tagországok a helsinki döntés fényében aligha állnak majd ellen.

Az EU eddig azért habozott a románok és a bolgárok vonatkozásában, mert gyengének tartotta ott a határellenôrzést, miközben a két ország olyan nemzetekkel határos, mint Törökország vagy a szovjet utódállamok.

A lépés Magyarország számára is megkönnyíti az EU-csatlakozásra való felkészülést, hiszen immár nem kell vízumkényszeren gondolkodnia a szomszédos Románia irányában. Budapest egyébként nem hivatalos csatornákon már korábban értesült arról, hogy Brüsszelben effajta lépés készül, és ennek megfelelôen készítette el csatlakozási tárgyalási álláspontjait — jelenti az MTI.

Rendkívüli sajtóértekezletet tartott tegnap Vasile Sãlcudean prefektus azzal a céllal és szándékkal, hogy tisztázza Gheorghe Funar kolozsvári polgármester felfüggesztése körül felmerült kérdéseket, kiigazításra szólítva fel egyúttal az eltorzított információkat közlô bizonyos román sajtótermékeket.

A felfüggesztés „forgatókönyve" hétfô délben egy órakor kezdôdött, amikor is Vasile Sãlcudean megkapta a Vasile Chis kolozsvári fôügyész által aláírt felfüggesztési kérést. A prefektus az iratokat át is adta tanulmányozásra és ellenôrzésre a hivatal jogászainak, akik pár óra múlva értesítették, hogy a kérés megalapozott, mivel a felsorolt tények világosak, az indoklás pontos és törvényes, következésképpen a prefektus aláírhatja a polgármester felfüggesztési kérését. Ez meg is történt. Hétfô délután, kevéssel öt óra után Vasile Sãlcudean aláírta Gheorghe Funar felfüggesztésének rendeletét, amelyet elküldött a kormánynak, Vlad Rosca miniszternek, a polgármesteri hivatalnak valamint a kolozsvári ítélôtábla melletti ügyészségnek.

Az ügyészség által küldött átiratban feltüntetik, hogy a polgármester elkövette a büntetô törvénykönyv 246. és 248. szakaszában feltüntetett bûncselekményeket (személyek érdekei ellen elkövetett hivatali visszaélés, valamint ennek minôsített formája), és amennyiben ez rendkívül súlyos következményekkel járt, a börtönbüntetés 5-tôl 15 évig terjed, bizonyos jogok megvonásával. A prefektus emlékeztetett, hogy a polgármester megtagadta az Alimentara Rt.-nek kiállított építkezési engedély kibocsátását mindamellett, hogy végleges és visszavonhatatlan bírósági határozat, valamint a városi tanács több felszólítása kötelezte az engedély kiadására. Az Alimentaranak emiatt okozott anyagi kár 14 milliárd lejben lett megállapítva, és mivel az ügyészek feltüntetése szerint egy folyamatos bûncselekményrôl van szó, a kár naponta növekszik. Ugyancsak a vádlottnak ehhez az ügyhöz való viszonyulása miatt a városi tanács számláját 900 millió lejjel terhelték meg. „Emiatt, az ügyészség kérésére, szívszorongva bár, de aláírtam a polgármester felfüggesztési rendeletét" — mondta Vasile Sãlcudean, hangsúlyozva, hogy ez elengedhetetlen és kikerülhetetlen volt a törvények sorozatos és folytonos megszegése miatt, remélve, hogy ezzel a lépésével végre sikerül letárgyalni és lezárni egy fölöslegesen elindított tárgyalást. Senki nem ítélkezhet és nem szolgáltathat egymaga igazságot, nem szabad és nem lehet a törvényeket megkerülni, éppen ezért lenne jó végre letárgyalni az Alimentara ügyet — mondta a prefektus, kifejezve azt a reményét is, hogy a polgármestert végül felmentik, és visszahelyezik majd jogaiba.

A felfüggesztés körüli fejleményekhez tartozik, hogy ennek aláírása elôtt, még hétfô délután, Gheorghe Funar telefonon állhatatosan kérte a prefektust, hogy ne írja alá, majd tegnap levélben arra szólította fel, hogy január 25-én legkésôbb 12 óráig küldje el a felfüggesztését visszavonó rendeletet „a törvényesség és a lakosság nyugalmának visszaállítása érdekében". A prefektus megdöbbenését fejezte ki a parancsoló felszólítás miatt, és leszögezte, hogy rendelkezését nem fogja visszavonni. Újságírói kérdésre válaszolva elmondta, hogy a már hangoztatott fenyegetések ellenére nem számít utcai tüntetésre, és egyébként is egy politikai karriert folytatni szándékozó személytôl, aki a felfüggesztés ellen törvényes eszközökkel is élhet, nem vár ilyen felelôtlen fellépést. Visszautasította azt a feltételezést is, hogy a felfüggesztés aláírása elôtt pártjából bárkivel tárgyalt volna errôl, mondván, hogy minden szempontból független lévén, senki nem zsarolhatja döntéseinek meghozatalában.

A Kolozs megyei RMDSZ elnöksége és városi tanácsosai kedden megvitatták a polgármester tisztségébôl való felfüggesztésével kialakult helyzetet. Tekintettel arra, hogy a csütörtöki városi tanácsülés korábban összeállított napirendjén nem szerepel az ideiglenes polgármester megválasztása, erre csakis egy rendkívüli tanácsülés keretében kerülhet sor, amelyet rendszerint a prefektus szokott összehívni. A városi tanács a két kolozsvári alpolgármester, Grigore Dejeu, és Nicolae Ruja közül választhat.

Kérdésünkre, hogy kettôjük közül az RMDSZ kit támogat, Boros János városi tanácsos elmondta: errôl még nem született döntés. Az RMDSZ támogatását mindenesetre meg kell „nyerni", az az ideiglenes polgármesterjelölt, aki számít az RMDSZ voksára, írásban kell hogy rögzítse, milyen kötelezettséget vállal ezért cserébe — nyilatkozta Boros, aki szerint végre itt az idô a fôtéri gödrök helyzetének a végérvényes rendezésére.

A polgármester felfüggesztése érvényben van attól a perctôl kezdve, hogy a prefektus ezt átadta a városi tanácsnak. Azáltal, hogy a bûnvádi per elindult, fel kell függeszteni a vádlottat, jelen esetben a polgármestert. A felfüggesztés ellen a polgármester tíz napon belül fellebbezhet, és a közigazgatási bíróság illetékes dönteni, hogy helyt ad-e vagy sem a prefektus rendelkezésének. Ha a felfüggesztés érvényben marad, ez azt jelenti, hogy a polgármester nem gyakorolhatja mandátumát. Amennyiben a tárgyalás során elítélik, viseli annak következményeit, ha bûnvádilag ítélik el, nem lehet többet még jelölt sem. Ha felmentik, visszafoglalhatja helyét, és kártérítéses pert is indíthat — tisztázta a kialakult helyzetet lapunk kérésére Boros János városi tanácsos.

Somogyi Gyula városi tanácsos szerint, ha Funar ebbôl a hullámvölgybôl is kikerül, akkor Kolozsvár jövôje huzamosabb ideig sötét marad, az ô politikai karrierje pedig akár miniszterelnökségig is ívelhet.

Értesüléseink szerint a polgármesteri hivatal alkalmazottai szolidarizálnak Gheorghe Funárral és sztrájkot kezdeményeznek a prefektus döntése elleni tiltakozásuk jeléül.

U. I. — Ö. I. B.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Kolozs megyei szervezete közleményben szögezi le: egy demokratikus államban annak minden polgára egyenlô a törvény elôtt. Sajnos, Gheorghe Funar úgy értelmezi a jogszabályt, ahogyan kedve tartja. A polgármester igazságtalanul hangoztatja NRP-s stílusban azt, hogy a bírósági döntés mögött politikai okok húzódnak meg, miközben „nemzetárulónak" nevezi az igazságszolgáltatást. Ez veszélyt jelent az ország stabilitására, hiszen Funar eddigi viselkedésével és mostani fenyegetéseivel egy etnikai konfliktus kirobbantását célozza. A KDNPP minden körülmény között a törvényesség érvényesítését szorgalmazza — áll a közleményben.

A Solidaritatea Szövetség kedden reggel 7 órától felújította a december 10-én bírósági döntéssel felfüggesztett általános sztrájkot. A forgalomirányítókat és a pályaudvari dolgozókat tömörítô Teherfuvarozási és Kereskedelmi Szakszervezet elhalasztotta a keddre meghirdetett általános sztrájkot, azzal indokolva döntésüket, hogy még nem ismert, milyen ítéletet hoz az illetékes bíróság a munkabeszüntetés törvényességérôl. A munkabeszüntetés ellenére a szakszervezet és a vasút vezetôsége kedd délelôtt folytatta a tárgyalásokat, de a megbeszélések ezúttal is eredménytelenül zárultak.

Ugyancsak tegnap a bíróság törvénytelennek ítélte meg a vasutasok sztrájkját, azzal indokolva döntésüket, hogy a tavalyi vasutassztrájk alkalmával nem tartották tiszteletben a törvényes elôírásokat. Mint ismeretes, a Román Állami Vasutak vezetôsége a bírósághoz fordult, mivel szerinte a szakszervezetek már tavaly decemberben törvényellenesen léptek sztrájkba. A szakszervezetek tíz napon belül fellebbezhetnek a bíróság döntése ellen. A határozat értelmében a tavalyi sztrájk okozta veszteségeket a szakszervezeteknek kellene megtéríteniük.

A kolozsvári pályaudvaron az emberek elégedetlenségüknek adtak hangot amiatt, hogy egyes járatok szünetelése következtében várakozniuk kell a hidegben, de ennek ellenére a megkérdezettek többsége jogosnak tartotta a vasutasok tiltakozását. A kolozsvári állomás tudakozójától megtudtuk, hogy a tegnapi nap folyamán a közlekedô vonatok pontosan közlekedtek, és csakis az idôjárás okozta körülmények nehezítették meg a közlekedést. A Román Állami Vasutak vezetôsége és a szakszervezetek között született megállapodás értelmében a vasutasok országszerte biztosították a vonatok egyharmadának az üzemeltetését.

P. A. M.

Az RMDSZ Megyei Képviselôk Tanácsának Állandó Bizottsága közli, hogy 2000. január 29-én 10 órakor a Pro Iuventute gyûléstermében az MKT megtartja soron következô ülését a következô napirendi pontokkal: Határozathozatal a hamis történelmi adatokat tartalmazó emléktáblák és a fôtéri gödrök betemetésének ügyében, a tisztségviselôk átvilágításának kérdése, az RMDSZ megyei Küldöttgyûlés képviseleti arányának megállapítása, különfélék.

Az elsô sikeres sztrájknap után nôtt azoknak a tanintézményeknek a száma, ahol szigorúan betartják a tiltakozó megmozdulással járó összes szakszervezeti rendelkezést — tudtuk meg kedden a Kolozs megyei Közoktatási Szakszervezet vezetôitôl. A sztrájkoló iskolák számának növekedése valószínûleg annak tudható be — vélik a szakszervezetiek —, hogy a pedagógusok meggyôzôdtek arról, nincs mit veszíteniük. Nagy érdeklôdés elôzi meg az esetleges bukaresti egyeztetô tárgyalást, amelyen dûlôre juthat az általános tanügyi sztrájk sorsa, hiszen minden pedagógus elôtt nyilvánvaló: amennyiben nem kezdôdnek el rövidesen ezek a tárgyalások, az általános sztrájk minden valószínûség szerint át fog terjedni a félévközi vakációra, valamint a második félévre is. Aurel Cornea, a Közoktatási Szakszervezet (FSLI) országos elnöke azt nyilatkozta a Szabadságnak, hogy vajmi kevés esélyét látja annak, hogy a Mircea Ciumara által vezetett Gazdasági-pénzügyi Koordinációs Bizottság a napokban érdemleges tárgyalásokba bocsátkozna a szakszervezetiekkel. — Az idegek háborújára kell számítani — mondta a szakszervezeti vezetô. — Mircea Ciumara kerek perec elutasította a tárgyalások lehetôségét addig, amíg be nem szüntetjük a sztrájkot. Most már csak a sztrájkoló pedagógusokon áll, hogy meddig tartanak ki igazuk mellett.

Szabó Csaba

A prefektúra szóvivôje, Radu Hriniuc, közölte lapunkkal, hogy kilenc megyei úton okoz fennakadást a közlekedésben az elmúlt napokban leesett hó. Ezek a következôk: 108 Gyálukáluluj–Fehér megye határa; 108C Havasrekettye–Doda Pilii–Bihar megye határa; 103H Havasrogoz–Szkrind; 764B Tarányos–Bihar megye határa; 191D Börvény–Zilah megye határa; 103K Mãrcesti–Riska; 107L Torda–Morile Filii; 107R Morile Filii–Sãcele; 110C Lunca Diacului–Szamosfô. Ezeknek az útszakaszoknak nagy része a hegyekben található. Ugyanakkor tizenhárom községi út egyelôre lezárva marad.

A prefektúra tájékoztatása szerint a CONEL munkatársai kijavították a leszakadt vezetékeket, így Kolozs megyében nem akadozik az áramszolgáltatás. A vasúti személy- és árúszállítás zavartalanul mûködik, és nincs fennakadás a szamosfalvi repülôtéren sem.

A meteorológusok felmelegedést jeleznek elôre, a napokban leesett hatalmas hótömeg elolvadása pedig újabb veszéllyel járhat. A szakemberek szerint árvizekre lehet számítani.

GÉZA FEJEDELEM ÉS A MAGYAR ÁLLAMALAPÍTÁS címmel Palkó Attila tart elôadást január 27-én, csütörtökön du. 5 órától az Erdélyi Magyar Olvasás Egyesület összejövetelén, a Heltai-alapítvány pinceklubjában (Mikó/Clinicilor utca 18.).

MIRCEA DINESCU és SZÔCS GÉZA IRODALMI ESTET tart az Alapítvány a Fiatal Irodalomért az Elôretolt Helyôrség — Avanpost Irodalmi Estek keretében. A rendezvénysorozat helyszíne és idôpontja: pénteken du. 6 órától a Music Pubban (Horea út) Mircea Dinescu: Nelu Santinelu és a Fluierãturi în bisericã címû köteteket mutatják be; szombaton de. 11 órától a Diákházban szintén Mircea Dinescu fentemlített két kötetét, majd szombaton du. 6 órától a Music Pubban Szôcs Géza: Rãnitã sepia címû, Mircea Dinescu által fordított kötetét mutatják be. Asztalfoglalásért az érdeklôdôk hívják a 092-639914-es telefonszámot.

Felkérés középiskolai
fizikatankönyv-író csoportban való részvételre
A kolozsvári Babes–Bolyai TE Fizikatanítás Módszertani Tanszéke internetes fizikatankönyv-író csoportokat szervez dr. Kovács Zoltán egyetemi adjunktusnak, a tankönyvek szerkesztôjének koordinálása mellett. Felkérjük mindazokat a fizikatanárokat, akik tankönyvírásban érdekeltek, a feltételek megismerése érdekében jelentkezzenek a tankönyv szerkesztôjének e-mail címén: kovzoli@phys.ubbcluj.ro

ÉP LÉLEKKEL EGY EGÉSZSÉGES ÉLETÉRT (XV. RÉSZ) címmel Sorompó László tart elôadást január 27-én, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének székházában (Párizs utca 17.).

Helyreigazítás
A kettôs állampolgárságról szerdán este tartott vitaestet nem a VET, hanem a Pro Iuventute Szociokulturális Egyesület, valamint az RMDSZ bel- és külmonostori körzete, személy szerint Rollinger Ágnes szervezte.

— Mi várható attól, ha a tisztségébôl felfüggesztett polgármester fellebbezést nyújt be?

— Az, hogy magasabb szinten függesztik fel.

(öbé)

A Szabadság többszörös nyereménysorsolására kerül sor 27-én, csütörtökön du. fél 6 órakor támogatónk, az Apáczai Csere János Líceum (Király — Brãtianu — u. 26.) második emeleti fizikumában.

Ott dôl el, kié lesz a január–márciusi negyedévi elôfizetôink közül a nagydíj, a Kopiernicus Kft. ajánlotta, 1,2 millió lej értékû Canon Prima Junior DX fényképezôgép!

További 26 értékes nyeremény kerül gazdára lapunk januári elôfizetôi között, az alábbiak szerint: 1–2. Bionsen illatszercsomag (tusgél, dezodor, dezodor-tartalék), a Quantum Pharm fôdíja, 3. táska, a VSA ajándéka, 4. 50 000 lejes vásárlási utalvány a Chilly Willy használtruhaboltba, 5. viaszosvászon asztalterítô és csempelehúzósképek a Tapet-Centertôl, 6. mûanyag konyhai készlet, a Hélène fordítóiroda ajándékcsomagja, 7–16. papíráru, a Mucart meglepetése, 17–26. száraztészta, a Superpast termékei.

Ugyancsak az Apáczai-líceumban és a fenti idôpontban sorsoljuk ki a Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin decemberi rejtvénypályázatának nyerteseit is. Közülük 30-at jutalmazunk. A mind a Szabadságban, mind a Rejtvényturmix 1999/10-es számában megjelent, összesen négy rejtvény helyes megfejtôi között a következô díjakat sorsoljuk ki: 1. videokazetta, 2. CD, 3. kulcstartó, 4. ICO típusú golyóstoll, 5–10. mûsoros kazetta, 11–15. hanglemez, 16–20. ajándékkönyv. A csak a Szabadságban megjelent 3 keresztrejtvény helyes megfejtôi között kisorsolásra kerül: 1–2. Szabadság-elôfizetés, 3. ICO típusú golyóstoll, 4. mûsoros hangkazetta, 5. hanglemez, 6–10. könyvjutalom.

Minél több kedves olvasónkat elvárjuk a sorshúzásra, hisz, mint tudják, önkéntesekre lesz szükségünk.

Mindenkit szeretettel várunk!

2000-re a Kolozs Megyei Sporthorgászok Egyesülete a következô taksákat állapította meg: • síkvidéki vizekre szóló engedély — 200 000 lej • hegyvidéki vizekre szóló engedély — 200 000 lej • sík- és hegyvidéki vizekre szóló engedély — 300 000 lej
• beiratkozási díj — 30 000 lej • tagsági díj — 5000 lej. A nyugdíjasok, rokkantak, a 14 és 18 év közötti diákok, valamint a felsôoktatási intézetek nappalis diákjai 50%-os, a 14 év alatti gyermekek 75%-os kedvezményt élveznek. A háborús veteránok és a 80 év fölötti nyugdíjasok mentesülnek a díjszabás alól. A tagoknak évi taksáikat március 31-ig kell befizetniük, és ha év végéig sem teszik ezt meg, kizárják az egyesületbôl. A bérleti díjak mellett egyes halastavakra napi halászati díjszabás is érvényes: 25 ezer lej a tagoknak és 50 ezer lej a nem tagoknak. Az évi bérlet Kajántóra 100 ezer lej, a tordatúri tóra 70 ezer lej, a kolozsvári tavakra 100 ezer lej stb.

Január 29-én, szombaton a kis- széki tavon nagyszabású csukafogó versenyt szerveznek. Erre beiratkozni az egyesület székházában (Postakert/Cuza Vodã utca) lehet, a határidô ma 14.30 órakor jár le.

A Mátyás a vérpadon, az elsô romániai magyar rockopera ôsbemutatója 1996 októberében volt. A kolozsvári Állami Magyar Operában január 20. és 23-án újra elôadták.

A Mátyás a vérpadon nem történelmi mû, noha a cselekmény gyújtópontjában olyan történelmi személyiség áll, mint Hunyadi Mátyás.

A rockopera új mûfaj, nem lehet egyoldalúan definiálni és különválasztani a klasszikus operától. A hasonlóság és a különbség párhuzamából fakad a mássága, zenei szerkezetében hordozza az újdonságot. Más a jelrendszere, mások az auditív megnyilvánulások, a hangszerelés és a ritmusvilág.

Kürthy András rendezésének köszönhetôen az elôadás nem lett giccses népnemzeti sírva vigadás, hanem a klasszikus témakezelés az elôadást a nehezebb fajsúlyú operakategóriába emelte.

Venczel Péter a zenei anyagot úgy építette fel, hogy elsôsorban operai hangvételû legyen, és mivel személyesen ismeri a zenemû minden elôadómûvészét, komponáláskor szem elôtt tartotta mindenikük hangszínét és hangfekvését. Kihasználta a szintetizátorok és az elektromos gitár lehetôségeit, hogy modern nyelven fejezze ki vagy egészítse ki mindazt, amirôl a darab szól. Hangszerelésével olyan hangulatokat, dinamikát, feszültséget vagy lírai pillanatokat tudott megalkotni, amelyek hiányoznak a klasszikus operákból.

A zene megszólaltatása és magas fokú mûvészi tolmácsolása a Jazzy Bones együttes zenészeinek köszönhetô. Az eredetileg élôben, negatív vagy pozitív play back alkalmazása nélkül kellett volna elôadni, de a felmerülô gondokat (mikroportrendszer, hangfüggöny kölcsönzése) csak kompromisszumokkal lehetett megoldani. A jobb hangzás érdekében utólagos vágások, betoldások, egyeztetések történtek.

Az alapötlet Csép Sándortól származik, akinek nem ez az elsô próbálkozása a zenés mûfajban. Mátyás, a vigasságos címû darabjából, amelyhez Lengyel Loránd írt zenét, musical készült, de a színpadra állítására még nem kerülhetett sor. A Mátyás a vérpadon rocklibrettója a Ne félj önmagadtól címû drámájának feldolgozásából született. Társszerzô Moravetz Levente, aki a Csép Sándor alapszövegét gördülékenyebbé és színpadképessé formálta.

Fôbb szerepekben: Mátyás — Fülöp Márton, Orsolya — Veress Ildikó, Püspök — Szeibert István, Marzio — Ádám János, Mária — Székely Zsejke, Méhffy — Szabó Bálint, Méhffyné — Salamon Ilona.

Zenekar: Venczel Péter — zongora, Sergiu Moldovan — szintetizátor, Grunzó Géza — perkució, Kovács László — gitár, Viski Károly — basszusgitár, Adrian Tetrade — dobok, Ferenczi Endre — hegedû, Dula Imre — cselló.

Díszlet: Dávid Attila m. v., jelmez: Horváth Judit m. v., korreográfia: Valkai Ferenc.

K. Kovács István

A Reményi Sándor Pincegaléria fotómûvészt köszöntött 65. születésnapján. Szabó Ferencnek ez az elsô egyéni jelentkezése, pedig több mint 40 éve van a pályán. „Sosem volt bátorságom egyedül kiállni a nagyközönség elé, de egyetlen csoportos megméretkezésrôl sem hiányoztam." 370 részvételt tart számon belföldön és külföldön, errôl tanúskodnak az idôközben szép számban összegyûjtött kupák, díjak, diplomák, érmek.

A legelsô fényképezôgépet egy bélyegért cserélte. Ez egy Box, egyszerû skatulya volt, egy lencsével és exponáló gombbal. Munkahelyet 12 évig a Farmec kozmetikai cikkeket gyártó vállalat biztosított számára a design osztályon. Nem számolta, hogy hány fényképfelvételt készített életében, de minden negatívot megôrzött, amelyekrôl bármikor másolat készülhet.

Portré, tájkép, csendélet, tanulmány váltogatja egymást ezen a kiállításon. Van-e kedvenc témája? — kérdezem. „Van, s ez az ember. A legnagyobb elégtétel egy jól sikerült portré!"

A kiállítás megnyitóján az evangélikus egyház püspökhelyettese, Kiss Béla köszöntötte, Feleki István fotómûvész mondott megnyitó beszédet. A mûvészi mûsorban trombitaszólóval fellépett Pora Tibor; Kodály- dalokat énekelt Mányoki Mária, a kolozsvári Állami Magyar Opera tagja, akit Nagy Ibolya kísért.

Szabó Ferenc kiállítása két hétig látogatható a Reményik Sándor Pincegalériában.

S. Muzsnay Magda

A Reményi Sándor Pincegaléria fotómûvészt köszöntött 65. születésnapján. Szabó Ferencnek ez az elsô egyéni jelentkezése, pedig több mint 40 éve van a pályán. „Sosem volt bátorságom egyedül kiállni a nagyközönség elé, de egyetlen csoportos megméretkezésrôl sem hiányoztam." 370 részvételt tart számon belföldön és külföldön, errôl tanúskodnak az idôközben szép számban összegyûjtött kupák, díjak, diplomák, érmek.

A legelsô fényképezôgépet egy bélyegért cserélte. Ez egy Box, egyszerû skatulya volt, egy lencsével és exponáló gombbal. Munkahelyet 12 évig a Farmec kozmetikai cikkeket gyártó vállalat biztosított számára a design osztályon. Nem számolta, hogy hány fényképfelvételt készített életében, de minden negatívot megôrzött, amelyekrôl bármikor másolat készülhet.

Portré, tájkép, csendélet, tanulmány váltogatja egymást ezen a kiállításon. Van-e kedvenc témája? — kérdezem. „Van, s ez az ember. A legnagyobb elégtétel egy jól sikerült portré!"

A kiállítás megnyitóján az evangélikus egyház püspökhelyettese, Kiss Béla köszöntötte, Feleki István fotómûvész mondott megnyitó beszédet. A mûvészi mûsorban trombitaszólóval fellépett Pora Tibor; Kodály- dalokat énekelt Mányoki Mária, a kolozsvári Állami Magyar Opera tagja, akit Nagy Ibolya kísért.

Szabó Ferenc kiállítása két hétig látogatható a Reményik Sándor Pincegalériában.

S. Muzsnay Magda

Az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Közmûvelôdési Egyesület megjelentette a 2000-es jubileumi évre szóló eseménynaptárt. Ebben hónapról hónapra és napról napra feltünteti azt a több száz rendezvényt, helyszínnel és szervezôvel együtt, amelyek az erdélyi magyarságnak a millenniumhoz kapcsolódó megnyilvánulásait, hagyományaink, kultúránk, honismeretünk, történelmi tudatunk ápolását tükrözik. Külön csoportot alkotnak azok a rendezvények, ismeretterjesztô elôadások, amelyek az év folyamán tartanak. A hosszú eseménynaptár végén megtaláljuk a szervezô egyesületek rövidítésének jegyzékét és a szervezôk címtárát.

„Az ünneplés és az emlékmû annyit ér, amennyi maradandó nyomot hagy egy-egy közösség lelkében. Ennek tudatában készüljünk mindarra, amit a következô Eseménynaptárban, mint tervet, elôrevetítettünk"— írjaelôszavában Dávid Gyula, az EMKE tiszteletbeli elnöke.

A második világháború után Európa két részre szakadt. A nyugati országokban a gazdaság az évezredes hagyományt követelte, a magántulajdont tisztelte, a szabad kereskedelem önszervezôdô közösségekre épült. A kelet-európai országok a gazdaságot központosították, a magántulajdont állami tulajdon váltotta fel. A kommunizmus következménye, hogy leszûkült az egyéni kezdeményezés, megsérültek a szabadságjogok. Mindent felülrôl irányítottak, az egyénre csak végrehajtói szerep jutott. Sajnos ez ma is rányomja a bélyegét a közgondolkozásra, azért ellenzik sokan az Európai Unióba lépést.

1989 után a szocialista országok közül azok mutattak kedvezôbb képet, amelyek a polgári társadalom kiépítésében elôbbre jártak, és ahol az infrastruktúra fejlettebb volt. Innen származnak a gazdasági különbségek. Az összeomlás egyetlen ágban sem volt olyan katasztrofális, mint az iparban és különösen a bányaiparban.

A bruttó termék (GDP) értékét az ipar, a mezôgazdaság, a kereskedelem és a szolgálatási ágazatok termelte érték adja. Ilyen értelemben a kelet-európai országok különbözô eredményeket értek el. A 17 ezer dolláros EU-átlagtól — nem beszélve Németország 20 ezer dollárt meghaladó egy fôre jutó termék elôállításáról — még fényévnyi távolságra vagyunk. Térségünkben az új piacok felkutatása vált szükségessé. Ehhez versenyképes termék kell. Befektetôk csak ott jelentkeztek, ahol a törvények biztosították a megfelelô nyereség lehetôségét. Ennek egyik feltétele a politikai stabilitás. Sajnos, a bányászjárások, a gazdasági élet deficitje nem nagyon vonzotta a befektetni akarókat. A gazdaság sikertelensége a társadalom jelentôs részének elszegényedését eredményezte. Viszont virágzik a korrupció, és egyesek gyorsan meggazdagodtak.

A bányák bezárásával megkezdôdött terápia az egész társadalmat sokkolta. Több megyében a régi kutató és a feltáró vállalatok megszûntek. A kolozsvári is csupán a forróvízfeltárással tengeti életét. A bányavállalatok is minimálisra csökkentek.

A tudomány és az oktatás állami támogatása is lényegesen lecsökkent.

Nyugaton, az Egyesült Államokban a geológiai kutatás ipari szükségletet elégít ki. 1989 elôtt itt is voltak ehhez hasonló törekvések, szerzôdéses kutatásoknak nevezték. Itt is jelentkezett a korrupció álcázott formája. A kutatás értékét úgy állapították meg, hogy a kutató az érték 15%-át kapja. A kutatásnak mégis volt valami célszerûsége. Pár éve megjelent a Grant. Ezek kutatási javaslatok, amelyet egy bizottság elfogad, és az Oktatási és Nevelési Minisztérium támogat. Van olyan Grant, amely doktori tézis fejezetét képezi, vagy éppen azt, amivel a kutató abban az idôszakban foglalkozik. Ez nem célszerû kutatás! A iparnak, mezôgazdaságnak, semmi haszna belôle. Hát ilyen jellegû kutatással nincs mit keresni az Európai Unióban.

Újra kell fogalmazni a geológiai és bányászati kutatást és ennek finanszírozási rendszerét. Egyszerû egy bányát bezárni, de az újranyitás óriási költség. A jelenlegi kitermelési forma lehet nem gazdaságos, de késôbb gazdaságossá válhat. Várható, hogy az ésszerû gazdálkodás szükségessége a kutatási szemlélet megváltozását is kikényszeríti. Ha majd az Európai Unióba kerülünk, biztosítani kell a vállalkozói alapon végezhetô nyersanyagkutatások jogi kereteit.

A rendkívül költséges környezetvédelmi követelmények kielégítése, a magas munkabér és nem utolsósorban a könnyen hozzáférhetô telepek kimerülése miatt a szilárd nyersanyag bányászatának visszaszorítása általános európai jelenség.

A környezetvédelmi szempont azt is felveti, vajon csak Románia számára fontos az Európai Unió, vagy az Európai Unió számára is fontos Románia. Az Európai Unió környezetvédelmi követelményei miatt a fejlett országokban a tiszta levegô és az egészséges környezet iránti igény jelentôsen felértékelôdött. Nemzetközi piacon zavart okozhat, ha a piaci szereplôk nagyon eltérô környezetvédelmi követelmények között mûködnek. Újabban egyre bôvülnek a „zöld" programok, amelyek segítik a környezeti gondok megoldását. Fôleg a környezetszennyezés megelôzése a fô tárgya ennek a politikának.

Miért említem mindezt? A híres kolozsvári Dermatára, a brassói traktorgyárra vagy teherautógyárra nem jelentkezett külföldi vevô, ezzel szemben a cementgyárak vonzzák a külföldi befektetôket. A franciák ugyanakkor bezárták a cementgyárakat. Ha betartjuk az elôírt környezetvédelmi normákat, sokat nyerhetünk elsôsorban az ökoturizmus területén. A turizmus igényeit viszont ki kell elégíteni. Ott van például a Bihar-hegységhez tartozó Pádis és környéke, hogy milyen út vezet oda Kolozsvárról, fôleg Havasrekettyérôl, arra gondolni sem jó. Sajnos ezen a vidéken nincsenek nyugati turista számára megfelelô szálláshelyek sem.

Ahhoz, hogy az EU környezetvédelmi követelményeinek megfeleljünk, a bányászat okozta károsodás csökkentése szükséges. Ezzel szemben negatív példa Nagybánya vidéke, az Aranyos mente vagy a Zsíl-völgye, Kiskapuson a levegôszennyezôdés volt a legnagyobb. Ezen úgy javítottak hogy az üzemek többségét bezárták, de jobb lett volna, ha tisztítóberendezéseket használnak.

A légszennyezés csökkentését nemzetközi jogszabályok írják elô. Egyik fô eleme a közúti közlekedés és az utak korszerûsítése. Itt is sok a teendô, hiszen Romániában alig 100 kilométer az autópálya, az elhanyagolt utak, a gödrök sokasága súlyos levegôtisztasági problémát okoz.

Ha EU-tag akarunk lenni, bôvíteni kell nemcsak a városokban, de a falvakban is az ivóvízellátást, ez komoly hidrogeológiai tanulmányokat igényel. Ki kell dolgozni egy hulladékgyûjtô és -elhelyezô rendszert. Ide tartozik a veszélyes hulladékok ártalmatlanítása. Mindez országos érdek, hiszen tiszta levegôre, vízre, élelemre és a természeti szépségek megôrzése saját érdekünk is.

Dr. Mészáros Miklós
egyetemi tanár

Környékünkön van egy kutya, amelynek még neve sincs, mert nem egyetlen emberé: még csak nem is az utcáé, hanem az egész negyedé, ezért csak így emlegetjük, a Kutya, mintha ô testesítené meg egymagában a Canis familiarist.

És beszélünk róla: ma a Kutya megugatott egy személygépkocsit a telep képviseletében, és nem ártott volna utánanézni, hogy mi is volt abban a kocsiban. Vajon hol alszik a Kutya, amióta lehûlt a levegô? Most a Trombitás utca a soros a Kutya élelmezésében — mondjuk.

Pedig oktalan figyelmezetés ez, mert mindenki eteti, az is, akinek kutyája nincs, s az is, aki e kedves és kitanult szuka kölykébôl nevelt hûséges házôrzôt. Rideg hajnalokon sokszor végigkíséri a tejhordó asszonyt az utcákon, s ôrzi órákon át a járda mentén fölhalmozott ládákat.

Etetik, szólnak hozzá, szeretik. És kissé mégis olyan, amilyennek a költô rajzolja meg: Lompos volt és lucskos, a szôre sárga láng, éhségtôl karcsú, vágytól girhes, szomorú derekáról messze lobogott a hûvös éji szél...

S talán amiatt, mert az étel még nem minden, valóban sovány. Bizonyára kevesli a szeretet morzsáit. Ô egész karéjt szeretne a hûségéért, annak a kezébôl, akinek ô többé már nem Kutya, hanem Bundás vagy, mondjuk, Kócos.

Ezért bárkire pillant hunyorgó és átszellemült szemével, a költô szavait gondolja: Vigyél magaddal, és kettôs magányosságunkból teremtünk valamiféle boldogságot...

Szeretné, ha valaki befogadná, hiszen már az ôsei is rászolgáltak a bizalomra. És ki tagadhatja, hogy a szelídítésben inkább a kutya közeledése volt a döntô, mint az ember tevékenysége. Szinte azt lehet mondani, hogy felkínálkozott vadásztársnak és házôrzônek és szembeszállott a farkassal. Mindezen fölül nagy elônyére volt, hogy éjjel is ôrködött, amikor az ôsember visszavonult a tanyájára, és ébredezô képzeletvilágának elképesztô szellemalakjaival foglakozott. S hogy az idôk során milyen közeli barátjává fogadta az ember a kutyát, arra némelyik primitív nép szokásaiból is következtethettünk, ugyanis a szoptató asszony kicsinyével együtt szoptatta a felnevelendô kutyakölyköt is...

A Kutya, amelyet említettem, az idôk során egész utcákat látott el kisigényû, erélyes és bátor házôrzô kutyákkal; csak ô rekedt kívül a portákon, csak neki tálalnak az útszélen; de amikor elmélkedni kezdtem a Kutyáról nem ide akartam kilyukadni. Hanem hova is?... Ejnye, de bosszantó... Mostanában egyre gyakrabban vagyok úgy, hogy betévedek a mellékgondolatok útvesztôjébe, és elvesztem a fô irányt, mint a tacskó, amelyet a róka vagy a borz vigyázatlansága miatt néha be is falaz.

No, de már ködlik bennem valami, és a ködbôl mind határozottabban rajzolódik elém egy arc, egy ügyész ismerôsöm arca. Épp a napokban találkoztam vele, és ô panaszolta: tudom-e, hány öreg szülô kénytelen beperelni saját gyermekeit, akik hivatalosan vagy az egymás közti szerzôdésben vállalt havi néhány ezer lejnyi támogatásról is megfeledkeznek?...

Egyébként a Kutya a tegnap szinte boldognak látszott. Egy kisfiú ugyanis a sárga szôrérôl Lángocskának kezdte becézni, amiért ô hálából megvárta este az iskola elôtt, és hazakísérte névadó barátját...

Bálint Tibor

Kolozsvár polgármesterének felfüggesztése még azokat is meglepte, akik titkon reménykedtek a csodában, noha tudták, hogy a helyi kiskirály közel egy évtizede egyértelmûen a kisebbségellenes román állampolitika félhivatalos zászlóvivôje. Akit a közvélemény amolyan udvari bolondnak tart, de akit közben Bukarest folyamatosan istápol.

Úgy tûnik, mégis megtört a jég. Bizonyára Gheorghe Funar bukaresti támogatottsága ellenére túl messzire elment, és a húr elpattant. Bizonyos politikai körök bizalmát élvezve a polgármesternek fejébe szállt a dicsôség, és a mindenkori diktátorok gondolkodásmódjának mintájára úgy hitte: neki mindent szabad, ôt — bármi is történjék — kimentik, tisztára mossák, karrierjét helyrepofozzák. Hogy nem ez történt, az elsôsorban annak az ambiciózus, fiatal ügyésznek köszönhetô, aki elôtt még fényes karrier állhat, ha egyszer talán nálunk is megértik azt, hogy a törvények mindenkire, a politikusokra is érvényesek.

A polgármester bicskája egy banális esetbe tört bele. Könnyen megúszta volna, ha egy fránya építési engedélyt állít ki. Polgármesteri ténykedését más senki nem zavarta, további négy évig mocskolhatná a magyarokat, amiért bántódása nem eshetne. (Arról nem tudok, hogy kisebbségi miniszterünk bár egyszer is feljelentette volna Gheorghe Funárt nemzetiség elleni izgatás vádjával. Egyszer tiltakozott ellene, akkor is az Antonescu-szobor miatt.)

A polgármester futtatását felvállaló helyi NCN tévé adásait figyelve beigazolódott bennem az, amit régóta sejtek: a helyi román újságírók többségének csodálatát kiváltó polgármester ténykedéseiben több jót, mint rosszat látnak. Elítélik ugyan azt, hogy az igazságszolgáltatással ujjat húzott, és nem volt hajlandó elmenni az ügyészségi kihallgatásokra, ugyanakkor azt is hozzáteszik: nagy kár érte, hiszen messzemenôen az ország egyik legjobb polgármestere. Megdöbbentô ez a szûklátókörûség, a sajtó egészének ez a középszerûsége, ami krónikus információhiányra, nevetséges tájékozatlanságra vall. Aki ma Kolozsváron újságíróként nem tudja felmérni, hogy ez a polgármester milyen mérhetetlen anyagi és erkölcsi károkat okozott a városnak és az országnak az elmúlt nyolc év alatt, azzal nem csak erkölcsi, de igen komoly szakmai gondok vannak, s amellett súlyos amnéziában is szenvednek. Funárról ugyanis sok mindent el lehetett mondani, csak azt nem, hogy jó városgazda volt, hiszen minden tettébôl kilógott a meggondolatlanság, az ízléstelenség. Amit pedig a kolozsvári és az erdélyi magyarság ellen elkövetett, az bármely jogállamban rég kimerítette volna a büntetôtörvénykönyv megannyi paragrafusát, amely felelôsségre vonást igényel. Ehhez falazni, ezt támogatni nem csak a kisebbség arcul csapása: ez a többségi román nemzet szégyene!

Ismerve a belpolitikai viszonyokat, egyelôre még minden bizonytalan. Pillanatnyilag ugyan felfüggesztették, de kérdés, hogy meddig. Csak abban lehet reménykedni, hogy a kormánypártok soraiban lévô nem is annyira csendes szimpatizánsai nem lépnek ismét közbe, hogy lefogják az igazságszolgáltatás kezét, mint ahogyan azt már annyiszor megtették. Ha ez ismét megtörténne, Funar az eddiginél sokkal gyôztesebben kerülne ki az ellene folytatott eljárásból, ami tovább fokozná önbizalmát, és rontaná a mai kormánykoalíció esélyeit. Közeledik ugyanis a választás, és a bírósági eljárás lehet az egyetlen módszer arra, hogy a város megmeneküljön további négy évi rémuralmától. Ez az egyetlen esélye a kincses városnak, ugyanis ha nem lehet törvényesen félreállítani Funárt, félô, hogy az új választási kampányt könnyûszerrel a maga javára fordítaná. A kormánykoalíció pártjainak várható bukásával és a mai ellenzék gyôzelmével polgármesterünkre ismét szép napok várnának.

Reméljük, erre mégsem kerülhet sor.

Makkay József

Január elsô napjaiban beszélgettem Kakassy Józseffel, a kolozsvári Búzakalász Kft. társtulajdonosával. Malmuk, pékségük van, és étolajat préselnek napraforgóból. Régi ismerôsöm elmondta: egyre nagyobb gond a kenyérsütéshez szükséges búza beszerzése. Az elmúlt években rossz idôk jártak a gazdákra, de a pékeknek sincs mivel dicsekedni. Jó kenyeret csak jó minôségû búzából lehet sütni, és ebbôl egyre kevesebb van. Kakassy József azt is elmondta: a napokban a Mócs melletti Keszü-ben járt, ahol tudott dolog, hogy tíz évvel ezelôtt jó búzaterméseket értek el. Nagy meglepetésére egyetlen gazda, Horváth József kínált búzát eladásra, aki közel 10 tonna kenyérgabonával rendelkezik. Hogy másoknak van-e búzájuk, vagy nem kívánják 2500 lejért eladni kilóját, ezt nem lehet tudni. Nem lehet csodálkozni, hiszen a 2500 lejes ár, amit felajánlottak, nem fedezi a termelési költségeket. Egy hektár felszántásáért egymillió lejt kell fizetni, s ugyanannyiba kerül a kombájnos aratás is. Emellett drága a mûtrágya s a vetômag is. Így nem csoda, ha évrôl évre csökken a vetésterület. Földmûvelôink csak annyi búzát termelnek, amennyi a család évi szükségletét fedezi. Igaz ugyan, hogy manapság hetente többször is friss kenyeret szállítanak falvaink nagy részébe, s nem egy vidéki településen is pékségek mûködnek, ám ha valamilyen oknál fogva ez félbeszakadna, a gazda akkor sem marad kenyér nélkül. Elvisz a malomba 2–3 véka búzát, s az asszony még nem felejtette el, hogyan kell dagasztani s megsütni a mindennapit. A termelô csak akkor adja el a gabonát, ha meggyôzôdött róla, hogy a tavalyit újjal tudja helyettesíteni. A biztonságról semmi pénzért nem hajlandó lemondani. Különben sokan vannak, akik nem kívánják eladni feleslegüket, csak akkor, ha a malmok, pékségek vagy a Comcereal jobb árat kínálnak. De ez is kétélû dolog, mert meglehet, hogy a Kolozs megyébôl hiányzó gabonát a Kárpátokon túli vidékrôl fedezik majd, esetleg külföldrôl importálják. Akkor már biztos, nem fogják emelni a felvásárlási árat. Azt mindenki tudja, hogy a külhoni liszt minôségével az itthoni biztosan elveszíti a versenyt. Nem is olyan rég még védôvámmal próbálták a hazai termelôket támogatni, ám ez sem bizonyult hatékonynak, mert az 1500–2000 kg-os hektárhozamok messze elmaradnak a szomszédos országok termésátlagaitól, ahol az állami támogatás értéke jelentôs. Ehhez képest a mi szegényes értékjegyeink csak jelképes összegûek.

Búza-ügyben felkerestem a Kolozs megyei Mezôgazdasági és Élelmezési Vezérigazgatóságot, ahol dr. Ivan Ilarie mérnök aligazgató fogadott. Elmondta: a Kolozs megyei kenyérellátás nincs veszélyben. A termelôknél van elegendô búza. Kolozs megyében kevesebb ugyan, de a pékségek beszerezhetik más megyékbôl, esetleg külföldrôl is. Nemrég az igazgatóság a Comcereallal, Buchwald Péter alprefektussal és a helyi kenyérgyártó üzemek képviselôivel abban állapodtak meg, hogy a községi polgármesterek, agrárszakemberek és lelkészek segítségét is kérhetik, igénybe vehetik támogatásukat a felvásárlók. Buchwald Péter alprefektus megerôsítette, hogy nem kerülhet krízishelyzetbe a mindennapi kenyerünk.

Wass Albert Tizenhárom almafa címû regényének fôhôse, Mózsi, a székelyföldi Kommandón a háza elôtt állva így hagyakozik: „Én mos’ háborúba megyek. Ha nem jönnék haza nyáron, arassatok le mindent, de a hordással igyekezzetek, nehogy odaesôzzék. A búza egy részét verjétek ki hadaróval. Nem kell tudják az urak, hogy mennyi termett." Mennyi féltés van ebben, ami még ma is kísért falvainkban. Ragaszkodik a termelô az életet jelentô búzájához. Annyiszor becsapták már a diktatúra éveiben és azóta is, hogy már szinte senkiben sem hisz, csak az Istenben. Ám meggyôzôdésünk, ha mégis elfogadható árat kínálnak, lesz, aki mégis eladja a búzafelesleget. Muresan Aurel Ioan földmûvelési és élelmezési miniszter több alkalommal is kijelentette: hazánkban nincs búzakrízis, csupán mondva csinált ügyrôl van szó.

Akivel búza-ügyben szóba álltam, hittel vallotta: gazdálkodóink még akkor is dolgoznak, kinlódnak, ha buzgolkodásának jutalmát nagyon szûkösen mérik. A kormánytól és a törvényhozó testületektôl azonban elvárják, hogy jelentôsebb támogatással és sokkal teljesebb körû információval több termelôt kíméljenek meg a kudarctól.

Barazsuly Emil

Az elmúlt hét végén Györgyfalván is tisztújító közgyûlést tartottak, amelyen több mint 50 falubeli volt jelen. Kolozsvárról részt vett Mátis Jenô parlamenti képviselô, Bitay Levente ügyvezetô elnök és Pálffy M. Zoltán megyei tanácsos. Az egybegyûltek egyhangúlag Szabó Attilát választották helyi RMDSZ-elnöknek. Nagyi György és Kacsó Zelmina alelnök lett.

A gyûlésen egész sor kérdés merült fel. Elsôsorban a nemrég megjelent földtörvénnyel kapcsolatban érdeklôdtek: pl. mennyi földet kapnak vissza, és milyen okmányokat kell bemutatni? Felmerült az útjavítás kérdése is: ideje lenne végre befejezni a Kolozsvár felé vezetô út aszfaltozását is. Jogos volt a kérdés: mikor lesz végre normális telefonösszeköttetés Kolozsvárral? Nehezményezték azt is, hogy az állam megvonta a gázbevezetéshez szükséges támogatást, így hozzávetôleg 14 milliót kellene fizessenek a györgyfalviak családonként, hogy a gáz eljusson falujukba. Régi panasz, hogy miért tartoznak az erdôfeleki tanácshoz. Miért nem lehetne független község Györgyfalva? Sok esetben járhatatlan az út a községközpont felé: a napokban az alpolgármester sem jutott el a polgármesteri hivatalba, csak kerülve, Kolozsvár–Felek felé. Ám arra senki nem gondolt, hogy helyi tanács létesítése esetén az épületek mellett nagy összegre lenne szükség ahhoz, hogy a tisztviselôket a helyi forrásokból fizessék. Györgyfalvának ipari létesítményei nincsenek, és a szolgáltatásokkal is elég gyengén állnak. Ha adófizetô nincs, a falu jövedelme csekély.

Régen elhangzott panasz, amit nem sikerült orvosolni: a rendôrséget kérik, hogy segítsen behajtani a pénzt azoknak, akik immár két éve állatokat adtak át, borjakat, teheneket komolytalan felvásárlónak. A györgyfalviak arra kérték a megyei tanácsost, a parlamenti képviselôt, s az RMDSZ megyei ügyvezetô elnökét, hogy gyakrabban jöjjenek falujukba, hallgassák meg és próbálják orvosolni panaszaikat. Javasolták a gazdatanfolyam felújítását. Tavaly jól mûködött, és az idén is sürgôsen folytatni kellene. Erre a gazdák részérôl igény van. A Romániai Gazdák Egyesületének vezetôi ígéretet tettek, hogy még januárban elkezdôdik a gazdatanfolyam.

B. E.

Az országos szintû pontozásos rendszerû iskolaszámlálási akció során tegnap a kerekdombi 7-es Számú Iskolában mérték fel tanfelügyelôségi szakemberek az intézmény humán és gazdasági erôforrásait. A felmérés során kitûnt, hogy 257 pontjával a kerekdombi iskola — annak ellenére, hogy nem rendelkezik líceumi tagozattal — majdnem eléri azt a 265 pontot, amely biztosíthatná számukra a reprezentatív iskola-státust — tudtuk meg Demeter Mária aligazgatótól.

Mint ismeretes, a reprezentatív státus feljogosítja az iskolát arra, hogy önálló versenyvizsgát hirdessen megüresedett tanári állásaira.

A felmérések során a megyei tanfelügyelôségek nemcsak arra kapnak választ, hogy milyen is valójában annak a tanügyi rendszernek a szerkezete, amelyet meg kellene reformálni, hanem arra is, melyek azok a tanintézmények, amelyeknek pontozásos rendszerû felmérése azt mutatja, további fennállásuk kétséges.

Sz. Cs.

Farsangi bálra kerül sor Körösfôn január 29-én, szombaton, Körösfô község önkormányzata és az RMDSZ szervezésében. Bemelegítôként este hét órától fellép a kolozsvári Horváth Béla Stúdiószínpad válogatott kabaréjelenetekkel, majd a fél tízre meghirdetett bálban a Yes zenekart láthatják-hallhatják. A szervezôk minden mulatozni vágyót szívesen látnak.

• Felakasztotta magát Ioan Cãinap (62) kolozsvári lakos, haláláról szomszédja értesítette a rendôrséget. Az egyetemi tanár három szeget vert be a kisszoba ajtajának keretébe, arra erôsítette a kötelet, majd egy konyhai széket rúgott ki a lába alól. Felboncolták.

• Holtan fedezte fel az udvarában Fülöp István Árpád a szászfenesi Balázs Jánost (54). Fülöp három éve ismerte Balázst, házimunkára alkalmazta, és egy szobát is bocsátott a rendelkezésére. B. J. nem vetette meg az alkoholt és a kávét, gyakran panaszkodott hasi fájdalmakra, egy széken ülve, természetes halállal halt meg.

• Saját fegyvere okozta a halálát Ioan Sicudean (29) kolozsvári lakosnak. A buszsofôr törvényesen tartott fegyvert, január 23-án Traian Alin Cãtinas-sal (27) és a mezôgyéresi Florin Pop (26) erdésszel orvvadászatra indult Berkenyesre, de szerencsétlenül sült el a 8-as kaliberû Mausere, és halálos hasi sérülést okozott. A kórházba szállítás közben kiszenvedett Sicudean holttestét felboncolták. Két társát orvvadászat vádjával vizsgálják.

• Két kerékpár eltulajdonításával vádolták a napokban lefülelt D. P. és T. A. 13 éves szamosújvári fiúkat. A nyomozás kiderítette azonban, hogy nemcsak Nicusor Muresan és Ioan Pop biciklijét lopták el, hanem tavaly decemberben Ioan Sabãu kerékpárjait is. A még alaposabb felderítés során pedig kiderült, hogy tavaly további 12 (!) hasonló jármûvet „léptettek meg", valamint feltörtek három pincét és két garázst.

(póka)

Emlékmû készül az 1989-es forradalom kolozsvári áldozatainak tiszteletére. A háromméteres mû talapzatának helyét már jelzi a Fôtérnek a Continental felôli sarkán a járdán elhelyezett kôtömb. Az oltár alakú alkotást az idén december 21-én szeretnék felavatni.

Nem csak az országszerte meghirdetett tanügyi sztrájk okoz problémát a szamosújvári tanítóknak és tanároknak. A környékre ingázó tanügyi dolgozók más akadállyal is küszködnek. A nehéz idôjárási viszonyok, a nagy hó miatt egyre több vidéki település megközelíthetetlen. A Szamos menti kisváros körzetében hasonló gondok vannak Szépkenyerûszetmárton, Kecsed, Katona és Búza községek területén. Ezekbe a helységekbe nehezen lehetett eljutni a hét elején. Az autóbuszok nem közlekednek, így a tanárok sem jutottak el idejében az iskolákba. Tehát nemcsak a sztrájk zavarta meg az oktatási folyamatot, hanem az idôjárási nehézségek is. Búzába napok óta nem jutottak el az autóbuszok, Kecsed község iskoláiba pedig 10 kilométert kellett gyalogolniuk az ingázóknak.

Szamosújváron és a helyi tanügyi szabad szakszervezet körzetébe tartozó tíz községben 762 tanító és tanár lépett sztrájkba e hét elején. A tiltakozó mozgalom kedden is tartott, amikor szinte kiürültek az iskolák. Csupán a börtön falai között mûködô 3-as Számú Általános Iskola „diákjai" jelentek meg a tantermekben, ôk továbbra is tanultak.

Függetlenül attól, hogy meddig tart a sztrájk, Szamosújvár környékén megközelíthetetlenek a vidéki iskolák. A tanárok többsége ki sem megy az autóbuszállomásra, a kocsik amúgy sem közlekednek. Hasonló rendellenességet évek óta nem tapasztaltunk a távolsági gépkocsi-közlekedésben!

Erkedi Csaba

A kiadós havazás nagy anyagi kárt okozott Szamosújváron, számos tetôszerkezetet is tönkretett. Az elmúlt hét végén a városi piacon jegyeztünk fel egy különösebb incidenst. A hosszantartó havazás miatt kettévált a zöldség, illetve tejterméket árusító részlegek feletti tetôszerkezet, amely tönkretette a betonasztalokat is. A hó súlya miatt megrepedt a fedél és a piactérre zuhant. Szerencsére a hóvihar miatt abban a pillanatban senki sem tartózkodott a környéken, máskülönben valódi tragédiának lehettünk volna szemtanúi. Az anyagi kár több mint százmillió lej! A tetôszerkezetet a hetvenes évek végén a helyi Somesul fémszerkezeteket elôállító gyár munkaközössége készítette „hazafias munkával". Az eredmény meg is látszik: húsz év után levonhatjuk a következményeket. A piaci árusok egy ideig csak szabadban, az idôjárás szeszélyeinek kitéve, kínálhatják portékáikat.

E. Cs.

Eredetileg harminckét olyan lakóközösség volt, amely több mint három hónapja nem fizette ki az ivóvízfogyasztást — tudtuk meg Adrian Giurgeától, a Vízmûvek szóvivôjétôl. — Az adósságok kifizetésének idôpontját január 21-ig meghosszabbítottuk, és ez idô alatt 19 lakóközösségnek sikerült fizetnie. A maradék tizenháromtól kénytelenek voltunk megvonni az ivóvizet.

Adrian Giurgea hozzátette: a szóban forgó lakóközösségek több mint 240 millió lejjel tartoznak a Vízmûveknek. A legnagyobb adósok: Zambilei 21. szám — 43,3 millió lejjel; Gârbãu 8. szám — 68 millióval. A szóvivô azt is elmondta, hogy a Balzac utca 16. szám alatti lakóközösség például augusztus óta nem fizeti a vizet, míg a Gârbãu 8. szám alattiak július (!) óta nem fizettek.

(nánó)

„Arccal Európa felé, de szívünkben Ázsia minden zöngésével"

Patrubány Miklós

— Dr. Ferenczi István régészt arra kérném, röviden ismertesse tevékenységét, majd számoljon be arról az elôadásáról, amelynek Nagyenyeden, a Kôrösi Csoma Sándor rendezvényen kellett volna elhangzania.

— Egyetemi hallgató koromban kerültem kapcsolatba a római határvédelmi rendszer egyik erdélyi szakaszának a kérdésével. Akkor jelent meg ezzel kapcsolatos elsô és második tanulmányom. A kutatást részben az erdélyi tudományos intézet anyagi és erkölcsi segítségével, 1965-tôl pedig C. Daicoviciu támogatásával elôször a meszesi limesnek a kutatásával, majd az egyesült Szamostól és a Nagy-Szamostól északra levô limesszakaszoknak a kutatásával folytattam. Így érkeztem el 1968-ban az engem addig is izgató székelyföldi töltésvonulatok kérdéséhez. Korábbi kutatók véleménye szerint ezek római létesítmények. Ezt Ferenczi Gézával, a székelyudvarhelyi városi múzeum igazgatójával kutattam. Kiderült, hogy a székelyföldi töltésszakaszok nem a római limesnek a részei, hanem sokkal késôbbi eredetûek. Ezt a töltésszakaszok több helyütt való átvágásakor elôkerült régészeti leletek segítségével állapítottuk meg.

Megjegyzem, az eddig egyáltalán nem tanulmányozott, a kutatók figyelmén kívüli kora Árpád-kori kelet-magyarországi védelmi rendszernek két, idôben jól elkülöníthetô szakasza van. Az egyik X. századi, amikor széles sávban gerendavázas, döngölt földes, rekeszes szerkezetû földvárakat létesítettek. Ezekre utalnak az olyan helynevek, mint például Vármezô, Mezôôr, Mezôôrke, Alôr, Felôr, Hadrév, Mezôkölpény, Körtekapu, Mezôkapus, Sövénység, nem utolsósorban a Küküllôvár melletti Fajsz, azután Sövényháza, Zoltángyepû és így tovább. Ezeknek a váraknak a sorát követi a XI. században az ismételt, XI. századvégi úz és kun betörések következtében szükségessé vált új erôdrendszernek a megépítése, a parajdi Rapsonné várával, a székelyvarsági Tartód várával, Firtos várával, a székelyudvarhelyi Budvárral, a homorodoklándi Kustaly várával, a felsôrákosi Réka várával, az alsórákosi Töpe várával és Brassó síkföldi várával. A Töpe egyébként besenyô név.

Ezeknek a váraknak a sorához csatlakozik a Kakasbarazdának, Tündérek útjának, Hadak útjának stb-nek nevezett, meg-megszakadó székelyföldi töltésvonulat, aminek az utolsó, ismét biztosan keltezhetô szakaszát 1997 és 1999 nyarán vágtuk át több helyen. A régészeti emlékeket egyrészt a rekeszes, gerendavázas szerkezet, másrészt az edénytöredékek alapján határoltuk el.

— Arra kérném, számoljon be arról az elôadásáról, amelynek Nagyenyeden kellett volna elhangzania.

— Ennek bevezetôjeként három dolgot szeretnék rögzíteni. Az egyik az, hogy a mongolság és az indoeurópai tömegek között nagyjában Belsô-Ázsia nyugati részén és Közép-Ázsiában kialakult egy nagy néptömeg, amelynek ma az összefoglaló neve turáni népesség. A második az, hogy az Aral-tótól keletre esô területen a masszageták, a thüsszageták és a dahák vagy daák éltek. Feltûnô, hogy ennek a szállásnak nem sokkal késôbbi idôszakában, nagyjából az i. e. V–IV. századtól kezdve, Délkelet-Európában szintén getákról, türagetákról, tulajdonképpeni getákról és dákokról beszélnek. Harmadsorban ezek a népességek összefoglaló névvel, fôleg a görög és kisebb mértékben a latin szerzôk mûveiben szkíták néven szerepelnek. Az ókori szerzôk közül Hérodotosz elôször beszél az i. e. 512-ben Darjavahus vagy az európai történetírásban görögül Dareiosz, latinul Dárius nevû perzsa nagykirálynak a szkíták elleni hadjáratáról. Ekkor tûnik föl elsô ízben a geták neve. Folytatnám az i. u. IV. század vége felé még szereplô kárpokkal-dákokkal. Föltûnô az, hogy ezek a belsô-ázsiai geták és a dáciai geták valamint a dákok, mindvégig eléggé szoros kapcsolatot tartottak fenn egymással. Itt tehát nem a nevek véletlen összecsengésérôl, hanem népek szétszakadása, néprészek eltávolodása következtében kialakult szigetszerû zárványokról van szó.

A szkítákat illetôen: ismétlem, a masszageták, a thüsszageták, a dahák, a dákok, a geták egy nagy, többé-kevésbé egynemû néptömegnek a különbözô részét alkották. Ezeknek a vándorlása az i. e. VII. század elsô felében kezdôdött. Lassanként terjeszkedtek nyugat, tehát Európa felé. Idôben nem csupán a tágabb értelemben vett mai Orosz-síkságot, Dél-Oroszországot szállták meg, hanem különbözô rajaik elfoglalták a mai Románia, részben Magyarország területét és a Balkán-félsziget északi vidékeit. Ennek számtalan nyelvészeti, fôképpen törzsnevekben megôrzôdött bizonyítéka van. Erre, noha távolról sem volt megfelelô szakképzettsége, mégis elôször magyar kutató, Hollósi István jött rá. 1883-ban egy rövid tanulmányában fölemlítette azt, hogy mivel a szkíták a turáni népek közé tartoznak, és minthogy a dahák minden jel szerint a szkíták egy részét alkották, valószínû, hogy a dákok és a geták nem indoeurópai nyelvû nép volt, hanem turáni török-tatár, esetleg dél-délkeleti finnugor népességet is magába foglaló népcsoportnak a tagjai voltak. Ez lényeges megállapítás. Ezt Nagy Géza, a szkítákról 1905-ben megjelent tanulmányában bôvebben kifejti, amelyben az eddigi törzsneves bizonyítékokat fôképpen Hérodotosznak, de Hippokratésznak, a híres ókori orvosnak a jellemzése alapján bebizonyítja, hogy embertanilag nem indoeurópaiak voltak, hanem külön népességet alkottak. Nevezetesen, a bôrük színe nem fehér, mint az indoeurópaiaké, hanem sárgás, arccsontjuk kiálló. Részben Hérodotosz, részben Hippokratész elmondja, hogy lótenyésztô voltukkal összhangban — márpedig egyetlen indoeurópai nép sem volt lótenyésztô — fejik a kancákat, kancatejbôl túrót készítenek — ezt a szót a görögök is átvették a szkítáktól —, kancatejet isznak, ezt erjesztve kumiszt készítenek és — ez ismét lényeges —, nem állandó lakóházban, hanem három- vagy kéttengelyes, nemezzel fedett kocsisátorban laknak, a férfiak állandóan lovon ülnek, így vadásznak, így ôrzik méneseiket, nyájaikat. Kiegészítésképpen — ezt Hérodotosztól és Hippokratésztôl függetlenül több görög költô is mondja — hozzátehetjük, hogy az ókori kentaurábrázolások, az állandóan lovon ülô, lóhoz nôttnek látszó szkítákhoz fûzôdnek. Tehát még ilyen mondai elemek is bizonyítják, hogy a szkíták az akkori indoeurópai népektôl valóban lényegesen eltérô életmódot folytattak. Az más lapra tartozik, hogy a szkíták betörtek Indiába is, Nyugat-Európában pedig a mai Németország területén is elôkerülnek a jellegzetes, három élû szkíta bronz nyílhegyek.

Most néhány nagyon lényeges régészeti érvet sorakoztatnék föl. A kérdéssel az 1950-es évek végén találkoztam, amikor 1958-ban Isten különös kegyelmébôl nekem jutott az eddig ismert legnagyobb erdélyi szkíta temetônek, a csombordinak a felásása. Ennek anyagát Daicoviciu nem engedte meg külön monográfiában közölni, így az Acta Musei Napocensis hasábjain, öt részletben jelent meg. Amikor 1962-ben Bukarestben, az országos régészeti értekezleten a csombordi temetô szkíta jellegét hangsúlyoztam, a három legnevesebb román régész, C. Daicoviciu, Dimitrie Berciu és Ion Nestor nekem támadt, hogy ez nem igaz, itt csak szkíta hatásokat bizonyítható emlékanyag került elô. Ettôl függetlenül megmaradtam álláspontom mellett, és alapos tanulmányozással sikerült bebizonyítanom azt, hogy az erdélyi szkíták a Dnyeper középsô folyása mellékvizeinek, a Tyázminnak, a Vorszklának és a Szulának a környékén élô csoportokból kerültek ki. Mert a temetkezési szokások, a sírmellékletek, egyéb sajátos jellemvonások következtében ennek a két területnek a szkíta emlékei hasonlítanak a legjobban egymáshoz. Közben azonban átnéztem az egész irodalmat. Bebizonyosodott, hogy a Kaukázustól kezdve — Urusz-Mártánról most a csecsen háborúval kapcsolatban beszélnek — a Balkán-félsziget észak-bulgáriai, észak-szerbiai területéig valóban egységes, nagyon sok tekintetben egyöntetû szkíta népesség lakott. Amikor a kaukázusi szkíta anyagot tanulmányoztam, az egyik szovjet folyóiratban, a Kratkije Szoobscsenijában, fölfedeztem, hogy a románok által jellegzetes dák agyagmûvességi készítménynek tartott ceasca dacica ([csáská dácsiká], ’dák csésze’) korábbi változatai a Kaukázus vidékén is megvannak. Ugyanaz a kezdetleges gyurma, ugyanaz az alak, ugyanúgy egy vagy kétfülû csészécskék ezek, amelyekrôl kiderült, hogy nem ivócsészék, mert túl durvák, hanem valószínûleg mécsesnek használták; bennük az olaj tetején úszott a kanóc. Ez volt az elsô megdöbbentô fölfedezés, amit én rögtön 1969-ben az Actában közöltem. Mire, akár az egész erdélyi szkíta kérdés megkontrázására, rám uszították Valentin Vasiliev kiváló fiatal régészt. Külön cikkben támadta meg úgy, hogy ha a „dák" és a kaukázusi csésze között idôben 250–300 év különbség van, akkor a kettôt egyáltalán nem lehet azonosítani. Errôl bôvebben szeretnék majd írni. Ugyanakkor Vasile Pârvanban — a késôbbi nagyon torz szemléletû román kutatókkal szemben — még volt annyi józanság, hogy elismerte, a dákok és a geták a nagy szkíta közösségbe tartoztak, s egyik tanulmányának a címe Nume de rîuri daco-scitice din Dacia (’Dáciai dák-szkíta folyónevek’). Getica címû fokos munkájában egy helyütt megemlíti, hogy szavahihetô ókori források szerint, de a Traianus oszlopa jelenetei szerint is, a dákok egyik jelvénye a fütyülô sárkány volt, ami a szél hatására fütyült, s ami keleten is elôfordult. Tehát ez sem indoeurópai találmány. Azután Bakay Kornél munkáját tanulmányozva, meglepetéssel olvastam, hogy a késôbbi, i. e. III. és I. századból való szarmata leletanyagban, a lószerszámdíszeken — a lószerszám bôrrészein — vagy ruharészeken elôforduló faléráknak a díszítôelemei a megszólalásig hasonlítanak a sarmisegetuzai nagy várkapuk fafelületének a beborítására szolgáló gombafejû vasszegek díszítôelemeire.

Ezenkívül van két nagy jelentôségû kincslelet. Az egyik a 60-as években elôkerült háromszéki szörcsei aranylelet, a másik a csíkszentkirályi ezüstlelet, amelyik a csíkszentkirályi kôbányában, robbantáskor, teljesen véletlenül került elô. Egy ideig a csíkszeredai múzeumban ôrizték, azután, mint sok mindent, Ceausescu rendeletére Bukarestbe vitték. Sem a szörcsei lelet, amelyikkel Fettich Nándor foglalkozott az Acta Archeologica Hungarica valamelyik, a 60-as évek második felében megjelent számában, sem a csíkszentkirályi lelet anyaga az úgynevezett dák vagy kora vaskori és késô vaskor kezdeti népmûvészetet tükrözô maradványokban egyáltalán nincs jelen. Fettich Nándor kimutatta, hogy a szörcsei lelet valahol a Krím-félsziget keleti oldalán vagy pedig az Azovi-tenger keleti partján létesített egykori fémmûves központnak a készítménye. Nagyjából, a palmettás díszeken és egyéb növényi mintákon kívül, ugyanez fordul elô a csíkszentkirályi leleten is, amit a robbantás után többé-kevésbé sikerült helyreállítani. Ezzel kapcsolatban elmondhatom azt, hogy a szkíta leletanyaggal ellentétben, sajnálatos módon dák és geta csontvázakat nem ismerünk, márpedig ennek a segítségével még közelebb lehetne hozni a két, egymástól látszólag eltérô régészeti és embertani anyagot. A kevés számú, fôképp gyermektemetkezéshez fûzôdô anyag — bármennyire erôsködött pl. Nyekraszov, Georoceanu és mások, hogy kimutassák a mediterrán vagy alpi jellegzetességeket, Hippokratész, illetôleg Hérodotosz alapján bebizonyosodott, hogy ez a régészeti és embertani anyag — ismét kelet felé mutat.

Még csak annyit, hogy a korai szkíta régészeti és embertani anyaghoz viszonyítva az i. e. II. században fokozatosan újabb és újabb keleti elemek jelentek meg, elsôsorban szarmaták, akiknek egyik csoportja valamikor idôszámításunk kezdete körül, valószínûleg Claudius császár idején, egyelôre nem ismert körülmények között és útvonalon — nem lehetetlen, hogy a Vereckei-hágón, tehát az Északkeleti-Kárpátok hágóin — a Duna–Tisza közére jutott, ahol több száz éven át összeforrott népesség és anyagi mûveltség tekintetében egységes népcsoportot alkottak, és azután, ami ellen ismét rendkívüli mértékben prüszkölt Daicoviciu, megjelentek a roxolánok is. Ezek Dél-Moldvában és Havaselvén kezdtek szállásolni, mindaddig, amíg idôszámításunk III. századában egyrészt a gót, másrészt a más fajta népességeknek, a kárpoknak az ismételt támadásai lehetetlenné nem tették vagy részben ki nem irtották ôket, vagy amíg részben vissza nem menekültek a dél-orosz síkságra.

Mi köze van — mert ez a címe el nem hangzott elôadásomnak — ezeknek a távoli népeknek a honfoglaló magyarsághoz? A honfoglaló magyarságnak az embertani jellegzetességei meglehetôsen sokban különböznek az évszázadok folyamán elég sok keveredésen átment magyarság jellegzetességeitôl. Kiderült, fôképp Henkey Gyula kedves barátom nagyon aprólékos és nagyon sok egyént fölölelô embertani vizsgálataiból, hogy a honfoglaló magyarságban a finnugor elem 1 és 4,5 százaléknyi volt. Tehát az, amit mai szemellenzôs nyelvészeink állítanak, hogy a magyar nyelv finnugor jellegû, az csak részben igaz. Embertanilag semmi esetre nem vagyunk közel a finnekhez, észtekhez, de még a vogulokhoz, osztjákokhoz sem. Ezzel szemben viszont a honfoglaló magyarság embertani összetétele, kb. 23–24 százalékban pamíri, a kisagytáján kidomborodó koponyával, az arccsont kidudorodása eléggé jelentôs, másrészt ott vannak a turániak, akiknek az aránya Erdélyben, a nem városi lakosság körében eléri akár a 30 százalékot is. Ez a két keleti összetevô a lakosság felét meghaladja. Ehhez adódnak a kaukázusi, a mongoloid elemek. Vércsoport szerint pedig az Ázsiára jellemzô B. Ezenkívül az X-lábúság, a fehérbôrûség, a nordikus és az atlantikus elem csak csekély mértékben van jelen. A lovaglás közben szerzett, s a nemzedékek során átadott karikalábúság viszont annál inkább. Egy japán kutató vérsavó vizsgálataiból kiderült, hogy 9700 magyarnak a vérsavóképlete megegyezik a japán vérsavóképlettel. A saját fülemmel hallottam például egy jugart jugar dalt énekelni, amelyik majdnem teljesen megegyezett magyar megfelelôjével.

Mindezek alapján merem azt állítani, hogy a honfoglaló magyarságnak sokkal több köze volt az azonos közegbôl jóval korábban kiszakadt dákokhoz, mint a Balkán-félszigetrôl idevándorolt románoknak. Ez lett volna elôadásomnak a csattanója. Megjegyezném, hogy ezt bôvebben az április végén Kovásznán tartott Kôrösi Csoma Sándor-emlékülésen elhangzott elôadásomban fejtettem ki. Ennek bôvített változata a Kôrösi Csoma Sándor Társaság által kiadandó tanulmányom lesz.

— A dákoknak amúgy sem volt köze a románsághoz, hiszen utóbbi több mint ezer évvel a dákok pusztulása után kezdett betelepedni Erdélybe, ráadásul a római visszavonulás után a gótok, a gepidák, a hunok, az avarok, a szlávok, a bolgárok telepedtek le és századokig éltek itt.

— Így van. Tudjuk, hogy Zoszimusz, egy korai bizánci történetíró 382-ben utoljára említi a dákokat.

— Köszönöm a beszélgetést.

Asztalos Lajos

Az utcai pénzváltóknál a forint 70/72, a márka 9200/9400, a dollár pedig 18 100/18 300 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9350/9450, az amerikai dollár 18 220/18 320, az olasz líra 9,35/9,70, az osztrák schilling 1310/1350 lejbe kerül.

Helyhatósági választások májusban,
parlamenti
és elnökválasztások
novemberben?

Ion Diaconescu parasztpárti elnök kedden cáfolta azokat az információkat, amelyek szerint pártja az egyedüli, amely a helyhatósági és parlamenti választások elhalasztását akarja. A pártelnök kijelentette: az optimális az lenne, ha a helyhatósági választásokat júniusban, a parlamenti és elnökválasztásokat novemberben tartanák.

Mind a Nemzeti Liberális Párt, mind a Demokrata Párt felhívta Mugur Isãrescu kormányfô figyelmét a választások idôpontjának mielôbbi pontos rögzítésére. Petre Roman korábban megjegyezte: ha az alkotmány lehetôvé is teszi, hogy a paralamenti választásokat három hónappal elhalasszák, az elnökválasztásokra szigorúan a négyéves mandátum végén kell sort keríteni.

Harc a szenátus
elnöki tisztségéért

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt hallani sem akar semmiféle egyezkedésrôl a szenátus elnöki tisztségét illetôen — nyilatkozta tegnap a Mediafaxnak Ion Diaconescu parasztpárti elnök azt követôen, hogy Ion Iliescu RTDP elnök bejelentette: pártja egyezkedni kíván a koalíciós pártokkal, hogy melyikük jelöltjének kínálja fel támogatását.

Petre Roman külügyminszteri kinevezésével a megüresedett tisztségre pályázik Mircea Ionescu Quintus, az NLP elnöke, Ulm Spineanu, aki a parasztpárt jelöltje, illetve Cristian Dumitrescu a DP részérôl.

Szenátusi bizottságok véleményezik
az ingatlantörvényt

A szenátus jogi és közigazgatási bizottságainak együttes ülésén folytatódott az elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvény vitája. A munka szokatlanul gyorsan pergett: néhány óra alatt sikerült öt szakaszt megvitatni. A tervezetben bekerült az RTDP-nek az egyik módosító indítványa is, amelynek értelmében az állam kötelezi magát, hogy azokban az esetekben, ahol a tulajdonost pénzben, állami vagyonjegyekkel vagy különbözô kereskedelmi társaságok részvényeivel kárpótolják, ez csakis a reális lehetôségeknek megfelelôen történhet. A javaslat egyetlen szavazattal jutott át, több koalíciós szenátor ugyanis egyetértett az RTDP-javaslattal, amely — mások szerint — lehetôséget teremt arra, hogy az állam a szûkös büdzsére hivatkozva elmulasztja kárpótolni a volt ingatlantulajdonosokat.

Négyéves a CD Rádió

Éktelen zaj verte fel kedden du. 4 órakor a belvárost. Léggömbökkel teleaggatott Skoda-karaván nyomában haladó nyitott teherautóból hordókon verte a ritmust a Sensor együttes. A felhajtás a CD Napoca kolozsvári magánrádió negyedik születésnapjának volt köszönhetô. Az URH-sávon fogható kereskedelmi adó munkatársai a belváros fôbb terein léggömböket, zászlócskákat, jelvényeket és pezsgôt osztogattak a járókelôknek. Közben a Desperado és Cristina nevû együttes alkalmi énekét adta elô. Az ünneplést a CD Rádióról szóló film és internetes honlap bemutatásával egybekötött fogadás zárja szombaton. Kollégáinknak ez úton is jókívánságait küldi
a Szabadság

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]