2000. január 27.
(XII. évfolyam, 21. szám)

Mugur Isãrescu miniszterelnök a parlamenti pártokkal folytatott konzultációja keretében szerdán a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetôivel találkozott.

A román kormányfô ezekben a napokban az ország középtávú gazdasági stratégiájának kidolgozásáról, a legfontosabb gazdaságpolitikai kérdésekrôl és az idén esedékes helyhatósági és törvényhozási választásokról folytat véleménycserét a parlamenti pártokkal.

Markó Béla, az RMDSZ elnöke a találkozó után elmondta, hogy a szövetség egyetért a pénzügyi reform keretében hozott döntésekkel, de bizonyos módosításokat tart szükségesnek, elsôsorban a kis- és középvállalatoknak, valamint a hátrányos helyzetû térségeknek korábban biztosított kedvezmények helyreállítását.

Az RMDSZ kifejtette azt a véleményét, hogy minél gyorsabban el kell fogadni az ország idei költségvetését, a közigazgatási és a helyhatósági választásokról szóló törvényt.

— A kormányfô ígéretet tett arra, hogy a költségvetési törvény tervezete a legrövidebb idôn belül a parlament elé kerül. A helyhatósági törvénynek február végéig meg kellene születnie — mondta Markó.

A találkozón az RMDSZ közölte: véleménye szerint a helyhatósági választásokat legkésôbb júniusban, a törvényhozási és az elnökválasztást novemberben kell megtartani.

Markó elmondta, hogy az RMDSZ szeretné, ha szakértôi is helyet kapnának az ország középtávú gazdasági stratégiájának kidolgozásával megbízott munkabizottságokban. Szó volt arról is, hogy a Kisebbségügyi Hivatal munkatársainak létszámát bôvíteni kellene.

A miniszterelnökkel folytatott konzultáción Markó Béla mellett részt vett többek között Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke, Hajdu Gábor egészségügyi miniszter, Eckstein-Kovács Péter, a Kisebbségügyi Hivatal minisztere.

Tegnap a közigazgatási bíróság február 15-ig felfüggesztette a prefektus január 24-i rendeletét, amely Gheorghe Funart felmentette polgármesteri tisztségébôl. A polgármesteri hivatal rendkívüli sajtóértekezletén elhangzott: a bíróság február 15-én kezdi meg a felmentés végleges sorsáról a tárgyalást, addig a polgármester továbbra is megôrzi és gyakorolja tisztségét. Kivéve abban az esetben, ha a prefektus megismétli Funar felmentését.

Funar elmondta: amennyiben a bíróság végleg felfüggeszti a prefektus rendeletét, kártérítési perbe fogja majd Vasile Sãlcudeant. A polgármester még nem döntötte el mennyi kártérítést követeljen, de az biztos, hogy az összeg meghaladja majd az egymilliárd lejt, és ez mindenképp jól jön majd az elkövetkezô választási kampányához — hangoztatta a polgármester.

A polgármester megígérte: a mai tanácsülésen indítványozni fogja a két alpolgármester leváltását. Elsôsorban Nicolae Rujától kíván megszabadulni, aki az elmúlt napokban egyike volt azoknak, akik leginkább szorgalmazták felmentését. Funar szerint köztudott, hogy a „törvénytelen" rendelet mögött Ruján kívül olyan személyiségek állnak, mint Radu Sârbu vagy Pászkány Árpád. Ugyanakkor a polgármester érthetetlennek találja, amiért mindenkinek csak vele van baja, ugyanakkor olyan köztisztviselôket nem függesztenek fel, mint Kolumbán Gábor, a Hargita megyei tanács elnöke, vagy Fodor Imre marosvásárhelyi polgármester, akik „magyarul taníttatnák a románokat".

„Szimpátia-megmozdulást" rendez szombaton az NRP

Kolozsvár polgármestere továbbra is meg kívánja tartani azt a népgyûlést, amelyet a Nagy-Románia Párt (NRP) helyi szervezete jelentett be szerdai sajtóértekezletén. Az eredetileg Funar felmentésének felfüggesztését követelô tüntetés így egyfajta „szimpátia-megmozdulássá" válik.

Az NRP szombaton az Avram Iancu térre, délután három órára százezres tömeget ígért, akik Funar felfüggesztése ellen tüntettek volna az NRP elnöke, Corneliu Vadim Tudor vezetésével. Mivel a polgármester visszakerült tisztségébe, a tüntetés tárgytalanná vált. Ennek ellenére Funar mégis meg szeretné ezt rendezni, hogy a mellette tüntetô tömeg bizonyítsa, mennyire igazságtalanok és törvénytelenek az ellene felhozott vádak. A megmozdulásra meghívta Vlad Roscát, a közigazgatási minisztert, illetve Vasile Sãlcudean prefektust, hogy az összegyült polgárok elôtt ismertessék az ellene felhozott vádakat.

„Drámai" fordulat: kilátásban a két alpolgármester leváltása

Tegnap a városi tanácsosok arról tárgyaltak, hogy milyen stratégiát alkalmazzanak a csütörtöki tanácsülésen, ahol a korábbi forgatókönyv szerint ideiglenes polgármestert kellett volna választani. A hírre, miszerint Gheorghe Funar visszanyerte jogosítványait, a tárgyalások fordulatot vettek: a városi tanácsosok, köztük RTDP-sek is, abban egyeztek meg, hogy még mielôtt ismét szóba kerül Funar tisztségébôl való felfüggesztése, „rendet teremtenek" az alpolgármesterek között. (A tanácskozással egyidôben Gheorghe Funar szintén az alpolgármesterek menesztését helyezte kilátásba, hogy ezzel is megbosszulja az ôt ért „sérelmeket" — a szerk.)

Mint ismeretes, míg Gheorghe Funar személyes sértôdöttségbôl hurcolta meg két alpolgármesterét, a városi tanácsosok döntô többsége szakmai inkompetenciájuk miatt kifogásolja Grigore Dejeu és Nicolae Ruja tevékenységét. Molnos Lajos és Boros János RMDSZ-es városi tanácsosoktól megtudtuk: jövô héten rendkívüli városi tanácsülést hívnak össze, amelyen kérni fogják a két alpolgármester leváltását. Mindezt azért, hogy akkor, amikor Funar felfüggesztése ismét idôszerû lesz, alkalmas személy vegye át a helyét. Jelen pillanatban, pontosabban a helyhatósági választásokig az RMDSZ nem tart igényt egyetlen alpolgármesteri tisztségre sem — mondotta Boros.

Buchwald: Megkérdôjelezôdik a bíróság függetlensége

— Mint tudjuk, Gheorghe Funar polgármester megtámadta a közigazgatási bíróságon Vasile Sãlcudean azon rendeletét, amelyben felfüggesztette ôt tisztségébôl — magyarázta Buchwald Péter alprefektus lapunk arra vonatkozó kérdésére, hogyan viszonyul a bíróság határozatával keltett legújabb fejleményekhez. Keresetében a polgármester kérte, hogy a bíróság semmisítse meg, vagy függessze fel ezt a rendeletet. Furcsa és meggondolkoztató, hogy a keresetét kedden délelôtt 11 óra körül iktatta, és szerda délben fél egykor már meg is volt a határozat ebben az ügyben. Az, hogy ilyen villámgyorsan dolgozott a bíróság, szerintem megkérdôjelezi teljesen független voltát — mondta az alprefektus.

— Egyetlen jobb pont, ha egyáltalán ennek lehet nevezni, hogy nem semmisítették meg, hanem csupán felfüggesztették Funar felfüggesztését február 15-ig, amikor majd érdemben tárgyalják a polgármester keresetét a közigazgatási bíróságon — nyilatkozta Buchwald Péter. — Amennyiben az akkori határozatban visszavonnák a prefektus rendeletét, azt a határozatot majd megfellebbezhetjük a bukaresti ítélôtáblánál. Ettôl a pillanattól kezdve azonban a polgármester visszakerült tisztségébe. Be kell vallanom, hogy ezekben a napokban a prefektus nagyon korrektül viselkedett. Várható azonban, hogy ígérgetéseinek megfelelôen a polgármester majd támadni fog.

Erdei Róbert,
Székely Kriszta,
Újvári Ildikó

Kereskedelmi és Közigazgatási Bírósági Ügyosztály
2000/742. sz. dosszié
A 2000/2. sz. polgári határozat rendelkezô részének másolata
A 2000. január 26-i tanácskozóterem gyûlése

A törvény nevében elrendeli:

Helyt ad Funar Gheorghe felperes kérelmének, és ennek megfelelôen: elrendeli a Kolozs Megyei Prefektura által január 24-én kiadott 21. számú rendelet végrehajtásának felfüggesztését mindaddig, ameddig le nem tárgyalják a 2000/742. számú dosszié tárgyát képezô közigazgatási bírósági perbeadványt.

Jog szerint végrehajtandó.

A tanácskozóteremben elhatározott, és a január 26-i nyilvános tárgyaláson kihirdetett.

Elnök Adriana Ilut

Szerda reggelre országszerte helyreállt a vasúti forgalom azt követôen, hogy a Solidaritatea szövetségben tömörülô vasutasok kedden este felfüggesztették az aznap reggel felújított általános sztrájkot. Mint ismertes, a bukaresti bíróság kedden törvénytelennek minôsítette a vasutasok sztrájkját, mivel szerinte a vasutasok megsértették a sztrájktörvény elôírásait tavaly decemberben kezdett általános sztrájkjukkal, és így a munkabeszüntetés mostani felújítása szintén törvénytelennek minôsül.

Kedden este a szakszervezet a sztrájk beszüntetésére szólított fel minden vasutast. A döntést egyfelôl a bírósági ítélet által okozott zûrzavarral indokolták, másfelôl pedig azzal, hogy meg akarják védeni a szakszervezeti tagokat Traian Bãsescu közlekedési miniszter drasztikus intézkedéseitôl.

Dan Pintea, a Mozdonyvezetôk Szabad és Független Szakszervezeti Szövetségének alelnöke lapunk kérdésére elmondta: a szakszervezetek felfüggesztésével a viszály egyelôre nem zárult le. A mozdonyvezetôk addig folytatják a küzdelmet, amíg a közlekedési miniszter végre hajlandó lesz meghallgatni ôket, és teljesíti követeléseiket. Pintea hangsúlyozta: a sztrájkot csupán addig függesztették fel, amíg a szakszervezetek nem kapják meg a bíróság hivatalos értesítését a sztrájk törvénytelenségérôl. Ennek ismeretében döntenek majd a további lépésekrôl.

A Solidaritatea szakszervezet vezetôi bejelentették, hogy fellebbeznek a bukaresti bíróság döntése ellen, és a végleges ítélet meghozataláig kérni fogják a határozat felfüggesztését.

Gheorghe Popa, a Kereskedelmi és Teherfuvarozási Szakszervezet vezetôje a Szabadság kérdésére elmondta: amennyiben nem sikerül kiegyezniük a kormány képviselôivel, csütörtökön sztrájkba lépnek. Mint ismeretes, a forgalomirányítók és a pályaudvari dolgozók kedden azért nem csatlakoztak a Solidaritatea szakszervezet kezdeményezte megmozduláshoz, mivel még nem ismerték a bukaresti bíróság döntését.

P. A. M.

(Budapesti Tudósítónktól)

A Magyarok Világszövetségének elnöki tisztjére már két hivatalos jelölt is van: a jelenlegi elnököt, Csóori Sándort a budapesti tagszervezet támogatja, az elnökhelyettes Patrubány Miklós több tagszervezet támogatását — közöttük az MVSZ Argentínai Országos tanácsa, az Erdélyi Körök Országos Szövetsége, a körösfôi Rákóczi Kultúregylet, IKE — élvezi.

A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társaságának (VET) márciusban ülésezô küldöttállító közgyûlése dönt majd arról, hogy támogatja-e vagy sem Patrubány Miklóst az MVSZ elnöki jelölésében, aki hangsúlyozta, hogy a VET jelölése nélkül nem indul az elnökválasztásokon.

Patrubány Miklós egy patinás vendéglôben, a New York kávéházban ismertette az MVSZ megújításával kapcsolatos álláspontját. A helyszónt nem véletlenül választották, az elnökjelölt felelevenítette a kolozsvári New York kávéházat, ahol az egykori polgármester fejében megszületett az az ötlet, hogy az 1900. év tiszteletére szobrot kellene állítani a város fôterére, ami a város legnagyobb szülöttjét, Mátyás királyt formálná meg.

A nosztalgiázások közepette Patrubány Miklós elmondta: az MVSZ szerepe szavahihetôségében, erkölcsében és vállalt útjában rejlik. Emiatt az MVSZ elnöke által ismertetett szerkezeti megújulás elôtt erkölcsi változás szükséges. Az elnökhelyettes hangsúlyozta: fontos lépés lenne egy MVSZ etikai kódex kidolgozása. Bírálta a jelenlegi gyakorlatot, mikor az etikai bizottság döntését az elnökség 2/3-os szavazással kell hogy jóváhagyja.

Patrubány Miklós elmondta, hogy — a köztük lévô 30 éves barátságra való tekintettel — Tôkés László ellen nem szeretne versenyezni. Csóori Sándorral való viszonyát feszültnek jellemezte, mely elnökhelyettesi ellenjegyzôi feladatából adódik. Duray Miklósról pedig azt véli, az MVSZ-ben nem vállalt igazán szerepet.

Vass Enikô

A prefektúra szóvivôje, Radu Hriniuc szerint országutak nincsenek lezárva, a villamos és hôenergia ellátásban nem adódnak zavarok. Nincs fennakadás a szamosfalvi repülôtéren sem, a vasúti személy- és áruszállítás zavartalanul mûködik. Megtudtuk: Kolozs megyében nincsenek elszigetelt helységek, de a következô megyei utak még járhatatlanok: 108 Gyálukáluluj–Fehér megye határa; 108C Havasrekettye–Bihar megye határa; 109B Kisigrice–Bányabükk; 103H Havasrogoz–Szkrind; 103K Mãrcesti–Riska; 191D Börvény–Zilah megye határa. Ezek az utak a hegyekben találhatók, és kevés helységet érintenek. Ugyanakkor lezárva maradt hét községi út.

N. CS.

FELOLVASÓ ÜLÉSÉT TARTJA január 28-án, pénteken du. 5 órától az Erdélyi Múzeum-Egyesület természettudományi és matematikai szakosztálya a Ion Ghica utca 12. szám alatti székházában. Térinformatika az önkormányzatokban (az intelligens város) címmel dr. Selinger Sándor tart elôadást. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

A PIARISTA BARÁTI KÖR január 30-án, vasárnap de. 12 órakor tartja évi közgyûlését.

Kolozsvárról — Kolozsvárért
A Korunk decemberi lapszáma
Kolozsvár — a város, ahol élünk, valamikor Mátyás király és Heltai városa, fejedelemválasztó országgyûléseké, a Wolphard–Kakas-házé és Linczegh János királybíróé, a New York Kávéházé és Jósikáé, aki gyermek- és kamaszkora színhelyét felnôttként is elragadónak látja: „Én, részemrôl, ismerek igen sok, Kolozsvárnál ellenállhatatlanabbul szebb helyet, de egyetlen egyet sem, amely rokonszenvesebb legyen".

Milyen is ez „a bennünk élô város"? Errôl vall Visky András, Imreh István, Kiss András, Vetési László, Camil Muresanu, Lászlóffy Aladár, Wilfried E. Schreiber, Jakab Gábor, Kiss János, Gaal György, Szôcs István, Kovács Kiss György, Tibori Szabó Zoltán Kolozsvár ezredfordulós gazdaságát mutatja be. Kántor Lajos Kolozsvár képét regénytükörben rajzolja meg. A megidézett szerzôk: Bánffy Miklós, Kuncz Aladár, Tamási Áron, Ignácz Rózsa, Kacsó Sándor, Nagy István, Bálint Tibor, Kolozsvári Papp László, Köntös Szabó Zoltán és Csiki László. Gyarmati Zsolt a kolozsvári hírlapírás elsô világháborús éveit tárja fel.

A lapszám különálló egysége a következô megnevezést kapta: „A város mellényzsebben". Itt fiatal szerzôk (Demény Péter, Szántai János, Balázs Imre József, Fekete Vince, Jánk Károly, Sántha Attila, Karácsonyi Zsolt, Orbán János Dénes, Vida Gábor) írásai olvashatók.

A grafikai anyag a kolozsvári képzômûvészeti fôiskola diákjaitól származik.

Kié lesz a nagydíj?
Meghívó a Szabadság mai nyereménysorsolására
A Szabadság többszörös nyereménysorsolására ma du. fél 6 órakor kerül sor támogatónk, az Apáczai Csere János Líceum (Király — Brãtianu — u. 26.) második emeleti fizikumában.

Eldôl majd, kié a január-márciusi negyedévi elôfizetôink közül a nagydíj, a Kopiernicus Kft. ajánlotta Canon Prima Junior DX fényképezôgép.

További 26 értékes nyeremény kerül gazdára lapunk januári elôfizetôi között a Quantum Pharm, VSA, Chilly-Willy, Tapet-Center, Hélène, Mucart és Superpast cégek jóvoltából.

Ugyancsak az Apáczai-líceumban és a fenti idôpontban sorsoljuk ki a Szabadság és a Corvina Nemzetközi Rejtvénymagazin decemberi rejtvénypályázatának nyerteseit is.

Mindenkit szeretettel várunk!

A Hunyadi László Erkel Ferenc elsô remekmûve, az elsô igazi magyar opera. A mûvet átható hôsi pátosz ma is legfôb értéke és ez az ôsbemutató (1842) idején valóban forradalmi újítás volt. Zenei anyagában a verbunkos, másfelôl a kor — fôleg Donizetti és Bellini által képviselt — nemzetközi operai hangja uralkodik.

A dalmûbôl Kolozsvárott is színre került egy részlet már 1846. április 26-án. Az 1848-as szabadságharc leverését követô évek politikai légkörének viszonylagos enyhülésével — 1853. február 26-án — megtarthatják a kolozsvári bemutatót is a Farkas utcai Kôszínházban, kihagyván minden olyan részt a mûbôl — a cenzúra utasítására —, mely a közhangulatra veszélyes lehetett volna.

A ma esti elôadásunkat Horváth József vezényli, akinek mint operakarmesternek, ez az elsô nyilvános fellépése. Horváth József huszonöt éves, életének elsô színiévadját kezdte az ôsszel mint az Állami Magyar Operához szerzôdött karmester-karigazgató. Kolozsvári születésû, a zenelíceumban érettségizett 1993-ban hegedû szakon. 1999-ben karvezetôi diplomát szerez a zeneakadémián, majd Master-fokozatot vezénylésben. 1996-tól karmesteri szakon Petre Sbârcea tanítványaként IV. éves. Ma esti debütje életének talán eddigi legnehezebb próbaköve. Kívánunk számára jó szerencsét és vastapsos sikert.

A magánénekesek közül Szilágyi János debütál Cillei Ulrik kormányzó szerepében. Hunyadi Mátyást Székely Zsejke személyesíti meg, ez elsô fellépése a szerepben. Gara Miklós nádor szerepét Szabó Bálint alakítja elsô ízben. Az est utolsó debütánsa Hary Judit Gara Mária jelmezében.

Látható, hogy színháztörténeti esemény szem- és fültanújává válik a beavatott nagyérdemû, ha megtiszteli jelenlétével az elôadást. A társulat minden tagjának sok sikert kívánunk a stafétabot átadásának eseményéhez.

Turánitz J. Lajos

E. L., Kolozsvár: Több hónapja benyújtottam már irataimat a nyugdíjazáshoz. Beszüntethetem a munkát vagy meg kell várnom a nyugdíjazási határozatot?

Válasz: A nyugdíjtörvény (1977. évi 3. számú törvény, az 1990/70. törvényrendelettel módosították) értelmében az egység csak a nyugdíjazási határozat átvétele után rendelheti el a munkaszerzôdés nyugdíjazás miatti felbontását. Tudni kell még, hogy az alkalmazottak részére a nyugdíjat a munkaszerzôdés felbontásának idôpontjától fizetik.

Amikor 1998-ban Az egri hullócsillagok címen megjelent Szabó Csaba regényes nyomozásainak tematikus gyûjteménye, nemcsak a szakma, de a szerzô is tanácstalan volt annak tekintetében, hogy milyen mûfajhoz sorolható debüt-kötete. Az óvatosabbak az irodalmi publicisztika, mások a történelmi irodalom, ismét mások a tény- és szépirodalom határára helyezték a könyvet; a szerzô a Nemeskürty István által népszerûvé vált regényes nyomozások (történelmi tudósítások) erdélyi megfelelôjének tekintette a kötetet. Egy dologban viszont mindenki egyetértett: Az egri hullócsillagok — mint ahogyan azt Lászlóffy Aladár jegyezte meg két évvel ezelôtt — „azon a színvonalon startolt, amely méltó a kolozsvári hagyományokhoz". (Az 1998-ban „startolt" kötet lényegében csak nemrégiben futott révbe: Szabó Csaba pillanatnyilag a magyarországi Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány ösztöndíjasaként könyvének egyetemi segédanyaggá való átdolgozásával foglalatoskodik.)

És íme, most, amikor regényes nyomozásainak csillaga feljött — és megérkezett a várva várt elismerés —, a szerzô egy egészen más mûfajban írt kötettel* hívja fel magára a figyelmet! A szakma — és, persze, a szerzô is — már nem jött zavarba új kötetének mûfajbesorolásakor, illetve értelmezésekor: a kötet fülszövégében a következôket jegyzi meg Egyed Emese:

„Szabó Csaba számára a legnagyobb kihívás a psziché és az énen kívüli világ kapcsolata. (...) A múlt mint titkok történetének ideje a Tátorján szél címû prózájának is alapmotívuma; ezt teljesíti ki a kollektív emlékezet szépírói megjelenítése archaizáló, néhol egyértelmûen Kemény János, Bánffy Miklós, Kós Károly, Wass Albert prózamodorának hatása alatt." Szôcs István így summáz: „A Tátorján szél mûfaját leginkább szintetikus mesének vagy novellának lehetne nevezni, amelynek jellegzetessége, hogy realista elôadásmóddal, realista helyzetekbe és eseménysorba, csodás vagy transcendens elemeket vegyít. Ez az irányzat annak idején már a klasszicizmus és a szentimentalizmus idején is megjelent a romantika elôfutáraként; késôbb a szimbolizmus és a szecesszió korában különösen kedvelt mûfajjá vált. Szabó Csaba a népi hiedelemvilágot és a természet intim titkaiba való réveteg gyönyörködést különösen szerencsésen keveri társadalom-lélektani és erkölcsfilozófiai reflexiókkal; különösen drámai erôvel jelentkeznek nála a mobing mozzanatai, az, amikor a csôcselékhangulatba belehajszolt tömeg üldözôbe veszi azokat, akik tôle különböznek, akik magasabbra, többre vágynak."

És mit szól mindezekhez a szerzô? Csendesen mosolyog: ô nem Az egri hullócsillagokat, hanem a Tátorján szélt tekinti elsô szépirodalmi alkotásának, irodalmi ouvre-jának. Boldog, hogy írni tudott a szorongásról, az Erdély-mítoszról, önmagáról.

A könyv elsô olvasójaként — elôszerkesztôjeként és korrektoraként — elsôsorban azokra a (néhol versprózába burjánzó) tájleírásokra, élethelyzetekre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek a 35 éves szerzô rendkívül szerteágazó érdeklôdési körére és írói adottságaira vetnek fényt. Míg Az egri hullócsillagokban kivételes szépirodalmi, történelmi és helytörténeti ismeretei ötvözôdnek igen szerencsésen, addig a Tátorján szélben a biológiában (= alapszakmájában), a pszichoanalitikában, néprajzban, szpeológiában jártas közíró jelenik meg az olvasó elôtt.

Abban a szerepben, amelyben a legjobban és legtöbben ismerik: riporterként, tudósítóként — különös világok szemtanújaként.

* Szabó Csaba: Tátorján szél, Tinivár Könyvkiadó, 1999, Kolozsvár.

Kerekes Edit

Az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság — EMT — szervezésében 2000. január 15-én, Kolozsvárott került sor a Nemes Tihamér Számítástechnikai Verseny erdélyi döntôjére.

A versenynek a Báthory István, a Brassai Sámuel és az Apáczai Csere János Líceumok informatika loboratóriumai adtak otthont.

Az I. fordulóra nagyon sok dolgozat érkezett be, jelezi, hogy a verseny nagy népszerûségnek örvend a diákok körében. A 210 beküldött dolgozat közül az elsô 55, legjobb eredményt elért diákot hívtuk a második fordulóra. Temesvár, Csíkszereda, Nagyvárad, Brassó, Székelykeresztúr, Kolozsvár, Marosvásárhely, Szatmárnémeti, Gyergyószentmiklós városokból.

A verseny három kategóriában zajlott: az I. kategóriában a 7–8. osztályos diákok, a II. kategóriában a 9–10. osztályosok, a III. kategóriában a 11–12. osztályosok versenyeztek.

A III., magyarországi fordulóra Budapesten kerül sor 2000. március 18-án, a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság szervezésében.

A döntôbe jutott diákok névsora:

I. Kat.:Török Edvin, Temesvár, Bartók Béla Líceum,
Miklós Gábor, Csíkszereda, József Attila Ált. Iskola.

II. Kat.:Méder Zsombor Zoltán, Nagyvárad, Ady Endre Líceum,
Kásler Loránd Péter, Nagyvárad, Ady Endre Líceum,
Bors Vencel István, Nagyvárad, Ady Endre Líceum,
Tarr Gábor, Nagyvárad, Mircea Eliade Líceum,
Bereczki Tünde, Temesvár, Bartók Béla Líceum.

III. Kat.: Kuczapski Artúr, Nagyvárad, Ady Endre Líceum,
Lukács Sándor, Brassó, Áprily Lajos Líceum,
András Csaba, Nagyvárad, Ady Endre Líceum,
Balázs Péter, Kolozsvár, Báthory István Líceum,
Csete Zoltán Gergely, Kolozsvár, Báthory István Líceum,
Buzogány László, Székelykeresztúr, Orbán Balázs Gimnázium,
Szente Bálint, Marosvásárhely, Bolyai Farkas Líceum.

Minden versenyzô diáknak és felkészítô tanáraiknak gratulálunk, munkájukhoz további sikert kívánunk!

Bakó Judit rendezvénytitkár

A korrupció erkölcsileg azért a legveszélyesebb, mert majdnem az egész társadalmat megfertôzte. Eddig a fô jelszó az volt, hogy „hozzáértô és szorgalmas népünk..." Hát ez a szorgalmas nép hozzáértés nélkül tette tönkre az altalajban és termôföldben gazdag országot. Mert tönkretette — a korrupcióval.

De mi is a korrupció? A szó erkölcsi romlottságot jelent. Aki korrupt, az erkölcsileg romlott. Tehát a korrupció etikai jelenség.

1950 és ’55 között Bukarestben dolgoztam az ottani rádiónál. Elég jó fizetéssel. Szombat esténként a központi rendôrség közelében lévô magyar vendéglôben gyûltünk össze mi, Kolozsvárról jöttek, vasárnap délben pedig az Universul Nyomda közelében levô Farkas bácsi kóser panziójában ebédeltünk, mert itt volt a legízletesebb az étel. És olcsó is volt. Ebben az idôben rengeteg erdélyi dolgozott a román fôvárosban: románok, magyarok és fôleg erdélyi zsidók. Eleinte ment minden a kommunizmus ellenére. Csak a moziban volt némi baj. A 6 Martie sugárúton lehetôleg erkélyjegyet kértünk, mert az akkori tizenévesek mindent teleköpködtek tökmaggal. Mára az egykori tökmagköpdösôk és azok fiai uralják a fôvárost és majdnem az egész országot. És mindent teleköpködnek etikai tökmaggal, vagyis korrupcióval. A köpködôknek sajátságos filozófiájuk van. Nem nagyon szeretnek dolgozni, de szeretnek jól élni.Tehát mindig a saját hasznukat nézik. Ez pedig odavezet, hogy lent nem dolgoznak úgy, mint kellene, fent meg nem menedzselnek úgy, mint kellene. Tehát se lent, se fent nem megy jól semmi. Neményi szerint: „Hadüzenetre van szükség, és új, globális háborúra a korrupció ellen, ám amíg a privatizáció nem lesz sikeres, a gyôzelem korántsem vehetô biztosnak". Nem, mert szétköpködünk mindent azon az erkölcsi alapon, hogy úgysem a miénk!

És ha a miénk lesz, akkor..., ha a kommunizmusból hirtelen felszabadulnak a népek, az emberek. Jaj, csak azt nem tudják, mit kezdjenek a szabadsággal. Ezért esnek a kommunizmusból a nacionalizmusba, a kényszermunkából pedig a munkakerülésbe. Akárcsak a volt Szovjetunióban, Jugoszláviában. De van a korrupció, amelybôl mindig is volt Romániában. Csakhogy régen közben volt Mociornita-, Renner-, Guban-szerû gyáralapító is. Hol vannak ma már az ilyenek, akik elôsegítenék a megkapaszkodást! Ma a szakszervezeti vezetôk ahelyett hogy beülnének az üzemekbe és azt vizsgálnák, hol, mit kellene tenni, hogy versenyképes maradjan a vállalat, ehelyett a munkásokat kihajtják az utcára, ahol azt kiabáltatják velük: „Le a miniszterrel! Le a miniszterelnökkel! Le az államfôvel!"

Jó, le velük... Ki, kik jöjjenek a helyükbe, jobbak?

És ma már ezeket kiabálják a tanárok meg a diákság is. Minek ennyi diák ma Romániában? Hogy szaporítsák a diplomás munkanélküliek számát? Minek ennyi új egyetem és fôiskola? Kinek tanulnak a mai diákok? És minek? Mesterember van kevés az országban és munkavezetô! Meg építô. Ne felejtsük, a régi Bukarestet, a húszas–harmincas években erdélyi magyar, szász és román kômûvesek, ácsok építették. Kik építhetnek ma Bukarestben? A tökmagszemetelôk fiai, unokái?

Jön vissza Iliescu! — mondják sokan. Miért? Talán olyan sok jót csinált, míg uralmon volt? És most egymásra mutogatnak: a régiek és az újak. De egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz! Az RMDSZ pedig csak kitart Diaconescuék mellett. Mintha Diaconescu Maniu lenne vagy legalábbis Coposu.

Románia a csôd szélén áll. Ezt ma már nem is annyira mi, mint a minket menteni akaró külföldi gazdasági szervezetek mondják. És lassan és halkan azért talán csak elismerjük... És hátha az elismerést tett is követi. De míg ez megtörténik, szabaduljunk meg a szakszervezeti vezetôktôl. Csináljunk egy nagy állami mintagazdaságot és oda vigyük dolgozni ôket. Bár én nem hiszem, hogy megszokják a becsületes munkát. Mégis a dolognak lesz elônye. Csak szakmabeli tagtársaikat lázíthatják fel és késztethetik utcai kivonulásra.

Próbálkozzunk meg ezzel is. Hátha sikerre vezet. Hátha?

Kovács Ferenc

„...A római katolikus egyház jogtanácsosa, Gulyás László tájékoztatása szerint az egyház, a többek között, a következô kolozsvári ingatlanokat igényli vissza: a Marianum, a Báthory István Líceum épületét, a Szentpéteri-templom melletti öregek otthonát..."

(Szabadság, 1999. nov. 25.)

Néhány évvel ezelôtt, az általános tatarozást megelôzôen, az épület középsô, gótikus oromzatán még elég jól kivehetô volt az a felirat. A lassan végéhez közeledô nagyjavítás minden bizonnyal hozzájárul idôsebb, beteges, vagy éppenséggel magatehetetlen embertársaink mindennapjainak szebbé, tartalmasabbá, otthonosabbá tételéhez. Az intézmény több évszázados története bizonyság arra, hogy e nemes, gondoskodó szándék nem újkeletû.

Kórházként említik ôstörténete elején. Ez a magyar királyság harmadik századával kezdôdik. IV. László Sóalapítványáról szóló hagyomány és az 1557. évi Izabella-féle Sütô és Földajándékozási Oklevél a Szentlélek elnevezésû kórház alapítási évét és alapítójának nevét, jóllehet nem említi, de következtetni lehet, hogy az alapító nem más, mint II. Endre magyar király második hitvesétôl, Beatrixtôl született Erzsébet nevû lánya. Ô 1207 és 1231 között élt és az alapítási év is erre az idôszakra tehetô. „A hely, hol az intézet feküdt, az hol ma a külmagyar és közép utca éjszak-keleti végén, a két út egybetalálkozásánál a Vereskereszt áll..."

László király özvegye, ugyancsak Erzsébet, 1290 körül átköltöztette az ispotályt az ún. Közváli hegyoldalba. Ezen épület romjai a kômálaljai szôlôtáblákon 1820-ban még fellelhetôk voltak. 1670 táján a „szegények háza", a Szentegyház utca nyugati végével szinte szemben, a Tivoli-házba költözik. 1768-ban a minorita szerzetes rend megvásárolja azt a szentpéteri házat, amelyben az intézet ma is fungál. Közben az aggház anyagiakban lényegesen gyarapodik. 1525-ben Dezsô Antal mérai birtokos és felesége a háznak ajándékozza mérai és andrásfalvi jószágait. (Néhány érdekes adat az adományból: Mérának fele... hat hámos, három nyerges ló, negyven jármos ökör, hat nagy tehén, hat tinó tehén, kétszázötven juh, százötven sertés, harminckét kas méh, egy kétkerekû vízimalom a Nádason stb.) 1529-ben tulajdonába kerül Méra határának erdejébôl az ún. Medvés oldal... (Vajon ismeretes-e még Mérában ez elnevezés?) Nevezetes gyarapodást biztosított az intézetnek Báthory Gábor 1613. évi 2000 kôsót kiíró adománya (Báthory só), melyet a elkövetkezô idôkben megerôsít Bethlen Gábor, I. Rákóczi György, Apafi, még késôbb elsô Leopold, VI. Károly, végül 1818-ban Ferenc császár 2000 kôsó helyett 1700 mázsának pénzbeli ellenértékét, 5950 forintot fizetett ki a „szegényápoló ház" részére. A megszaporodott ingatlanok sorában az utókor számára érdekes feljegyzés, miszerint: „Ez intézetbôl elválhatatlan a vele szembelévô úgynevezett szentpéteri kistemplom, mely az 1789. összeíráskor zsendellyel volt födve, deszkával boltozva... E kis egyházat Kedves István kolozsvári plébános és Salamon címzetes apát gondnoksága alatt 1844–1845 Kagerbauer Antal építômester által igen díszesen helyreállították, új rácsozattal körülvették és körös-körül árnyadó fát ültettek..."

Bár történelme nem mentes a viharos vitáktól, rendeltetése, létét és mûködését a legnemesebb humánus eszmék hatják át. Jellemzô erre egy 1820-ban fogalmazott jelentés: „Ide a város mindkét nembeli szegények, elaggott, magukkal jótehetetlenek, s vagyonukból kipusztultak felvétessenek, halálukig kenyeret, szállást, tûzifát, hetipénzt, s egyéb szükségeseket kapjanak, betegségökben gyógyíttassanak, meghalván eltemettessenek".

A város nemzetiségi összetételére és annak figyelembevételére utal II. János király 1568-ban kelt határozata, hogy „a szegények ide nemzetiségekre való tekintet nélkül vétessenek fel..."

A befogadottak humánus fogadtatása, gondozása és kezelése nem jellemzô az intézet birtoklása és vezetési joga körül kialakult vitás hangulatra, amely az évszázadok folyamán a város egyik vagy másik vallásfelekezetének „uralkodási igényeibôl" fakad. Hosszú évekig dúl e téren a harc a katolikus, unitárius, református és — kisebb mértékben — a lutheránus felekezetek között. Nem ritkán, megegyezés hiányában, a világi hatalmak, országos szintû királyi vagy helyi — ispáni rendeletek, határozatok tesznek pontot a vitákra.

1557-ig a város katolikus orientált, — közintézetei — vallási vagy polgáriak — úgyszintén. 1557-tôl Izabella, majd János Zsigmond uralkodása alatt többségre jutnak az unitáriusok. Természetes, hogy a közintézeteket is — köztük az Aggmenházat — birtokukba kerítették és javukra fordították. A várost másfél századig a „hatalmas unitáriusok" uralták. 1718-tól vegyes, katolikus-református vezetés következik, bár az unitáriusok még mindig fizetést „húztak" papjaik révén az intézettôl. Az intézet lakóinak vallási összetétele is megváltozik. 1848-ig kizárólag katolikusokat vettek gondozásba. Egyébként a már említett 1768-ban történt belvárosbeli kiköltöztetést követôen az unitárius és református papok az „odajárás terhe alól fölmentettek s egyszersmind fizetésök is megszüntetett..."

Végül is az intézet igazgatosága elrendeli, hogy a „bekérôdzônél nem azt nézi, hogy katolikus-e vagy nem, hanem azt, valódi agg és nyomorult-e. S aki ilyen és a város területén lakik, különbséget nem ismerô keresztényi szeretettel felveszi és ápolja..."

Az ápoltak száma a mindenkori anyagi feltételektôl függôen változik. 1775-ben 30 ápolt; 1779-ben 20; 1789-ben 25; 1818-ban 60, késôbb 60, 70, 80, majd 1857-ben 180 az ápolt. Élelmezés formájában a városi szegények egy részének segítenek (1845-ben 300).

Hogyan éltek a gondozattak? Valamennyit az intézet ruházta, napi 42 krajcár zsebpénzt kaptak. Étkeztetésükre szemléltetôül íme, egy felsorolás: Két napra egy kenyér, személyenként. Reggelire forralt tej, köményleves, fokhagymaleves, borkôleves — cserélve. Ebédre leves, vasárnap, hétfôn, szerdán, csütörtökön és szombaton egy negyed font hús fôzött zöldséggel. Kedden és pénteken lencse, borsó, paszuly, szalonnaszelettel és zsírral; vacsorájuk vedrece, kása, árvalaska, rántott pityóka, túrós puliszka, zsemlekása tejjel, szabógallér, daraleves stb. (1857. III. 6.)

Szobáikat a gondozottak maguk rendezték, seperték. A nôk közül sokan kötöttek, varrtak, fontak vagy tollat téptek, és az így nyert pénz sajátjuk volt. A betegeket orvos látogatta és kezelte, a súlyosabb betegeket az intézet költségén a Karolina-kórházba szállították.

1818-ban, kérésre, megengedték, hogy Szent Erzsébet és Ferenc nevét vegye fel az intézet, de a „hatszázados" elnevezés végül is gyôzött, és így vonult be a köztudatba, maradt fenn mindmáig Szent Erzsébet Aggmenházként.

Az intézet — a történelemmel együtt — sok változást ért meg. Ezektôl függetlenül — no meg a régi vagy újabb elnevezéseitôl is — ma is ellátja azt a nemes feladatot, amiért létrehozatott.

Tatár Zoltán

A kétezredik év január huszonhetedik napján talán a nyomor az egyetlen olyan téma, amelyre számtalannál is több változatot találhatnánk. A mai nap Romániájában a látszatjólétben még a látszat is fölöslegesnek hat, már a puszta lét, létezés is jónak számít, és elégedett lehet az, akinek nem okoz gondot a napi középszerû étkezés beszerzése meg a havi óriásira duzzasztott kötelezô kiadások, költségek törlesztése. Aki megteheti, hogy „egyenesben" maradjon, ne kényszerüljön többet kiadni, mint amennyit bevételez, elmondhatja, hogy a felszínen van. Ezt a felszínt jó féltve ôrizni, és ennek érdekében szívesen kizárnánk minden nem tetszô látványt és történést, lemondást és muszájnélkülözést, amely a mégis jelen lévô nyomort igazolja és tudatosítja. A másik baja meg a „van még rosszabb is" nem túl megnyugtató megkönnyebbülését okozza csak. És sorolhatnánk a változatokat a nyomorra.

Érdemes elmondani egy kétgyermekes asszony esetét, aki munkahelye vezetôségének jóvoltából évekig lakott egy mellékhelyiségek nélküli, alagsori irodában. Idôvel a vállalat átalakult, az irodákat cégek bérlik, és most szükség van a lakásnak használt, de lakásfeltételekkel cseppet sem rendelkezô irodára is, ezért az idôközben munkanélkülivé vált asszonyt kilakoltatják. Ellenvetésnek, ellenkezésnek nincs és nem is lehet helye, hiszen az iroda nem felelt meg lakásnak, és nem a vállalat dolga egy ilyen helyzetet orvosolni. Az asszony tíz éve várja, hogy a dolgok rendes menete szerint sorra kerüljön a városházi lakáskiutalási listán, türelmesen gyûjtögeti a várakozók elôbbrekerülését biztosító pontokat. Ehelyett csak a jogosultabbak gyûlnek fel ôelôtte, és meglehet, a bútorait azóta már kitették az udvarra.

Egyik reggel gyengén öltözött asszony érdeklôdött olyan jótékonysági intézetek felôl, amelyek átmenetileg szállást nyújtanának a hajéktalanoknak. Úgy, ahogy külföldön van, mondta, mert itt is sokan, egyre többen húzzák meg magukat az állomásokon. De ott is hideg van, és nem szeretne megfagyni. Épp csak tavaszig lenne hol laknia, akkor már könnyebb — mondta amolyan helyzetében belenyugvó módon, és összedörzsölte lilásra színezôdött kezeit.

És ezek mellett tárgyalhatnánk a nyugdíjasok, munkanélküliek, különféle segélyekbôl éldegélôk, meg a minimálbér és átlagbér közötti keresettel rendelkezô átlagpolgárok már mutatványszámba menô megélhetési küzdelmét. Mindazok a politikusok, miniszterek, államtitkárok, igazgatók, tisztségviselôk, vállalatvezetôk, ilyen-olyan elnökök, akik felelôsek valamilyen formában a létszükségleti termékek, szolgáltatások jelenleg tapasztalható áráért, adók és illetékek mértéktelen növeléséért, jövedelmük alapján tisztes távolságra helyezkedhetnek a nyomortól, és teljesen elrugaszkodhatnak a valóságtól, amennyiben lehetségesnek tartják, hogy ötvenezer lejes minimális mezôgazdasági nyugdíjból, hat-hétszázezer lejes öregségi nyugdíjból, egymillió lejes átlagkeresetbôl egy személy vagy család elkerülheti az éhhalált a havi többmilliós költségek, sok milliót elérô évi adók és illetékek kifizetése mellett. És úgyszintén változatot képezhet a nyomor témájára a megélhetési gondok miatt sztrájkra kényszerülô pedagógusok esete és helyzete, akik nem többet és nem kevesebbet kérnek, mint hogy azt kapják meg, amit egyszer régen már megígértek nekik.

Az egyébként e kevés, inkább csak általánosított példák után bárki arra gondolhat, ki(k) a felelôs, ki mit tehetne, tehetett volna adott esetben? Egy jobb helyhatósági politizálásból eredô hatékonyabb gazdálkodás, ha nem is szüntette, de legalább enyhítette volna a lakásgondokat. Az is kiderült, hogy a nyugdíjasok egyesülete már tavaly februárban kérte a helyi ingatlanadók csökkentését, választott városvezetôink egy része azonban ezt teljesen figyelmen kívül hagyta, sôt, ellene tett. Az a tény pedig, hogy a szakszervezetek felvetették a szolgáltatások — víz, gáz, energia — alkalmazott tarifáinak felülvizsgálatát, mivel állítólag visszaélések történtek, nyilvánvalóvá teszi választott vagy kinevezett vezetôk felelôsségét „nyomorgatásunkra". Próbáljuk meg elhinni, hogy talán van közöttük, aki sajnálja a helyzetet. De nem láttam, nem hallottam még olyan felelôs személyrôl, aki a kudarc elismerésébôl és vállalásából fakadó lelkiismeret-furdalás, szégyenérzet, önbírálat eredményeként úgy érezze tisztességesnek, hogy lemondjon, visszalépjen, netán bocsánatot kérjen választóitól az elvárások, ígérgetések nem teljesítéséért.

Újvári T. Ildikó

2000-ben az Expo Transilvania Rt. tizenhat vásárt rendez. A szerdai sajtótájékoztatón kiderült, hogy a tavalyi vásárban összesen 1136 cég állított ki, és több mint 100 ezer látogató fordult meg. Ioan Avram ügyvezetô igazgató szerint 1999-ben minden szempontból túlteljesítették elvárásaikat, és ezt szeretnék folytatni az idén is.

Az elsôre, a 9. Ambient Instal Nemzetközi Lakásberendezési Vásárra február 7–11. között kerül sor. A fûtôtestekkel, légkondicionálással, egészségügyi berendezésekkel, gáztûzhelyekkel, világítótestekkel kapcsolatos vásárra eddig 85 vállalat jelezte részvételi szándékát, a hazaikon kívül Magyaroszágról, Olaszországból, Németországból, Ausztriából, Spanyolországból. A tavalyi hasonló rendezvénynek, a felmérések alapján, tízezer látogatója volt, akiknek több mint fele mûszaki szakember.

Az idei Ambient Instal iránti érdeklôdésre jellemzô, hogy a pavilon területe szûknek bizonyult, pedig az üléstermet is a kiállítók termékei foglalják el, és a szervezôk kénytelenek voltak két szomszédos helyiséget is kibérelni.

Ö. I. B.

• Közlekedésrendészeti razzia során 116 pénzbírságot róttak ki (15 millió lej értékben), 4 forgalmi engedélyt és 2 hajtási igazolványt vontak be (utóbbiak közül az egyiket gyorshajtásért, a másikat azért, mert nem adott kötelezô elônyt a gyalogosoknak). 18 esetben helytelen parkolásért, 5 esetben nem az útviszonyoknak megfelelôen felszerelt és kivilágított szekér miatt büntettek a rendôrök, valamint 2 bûncselekmény elkövetôje is kézre került.

• 28 személyt leplezett le a rendôrség gazdasági ügyosztálya a pénzügyôrség felügyelôivel közös akció során. 56, Bukarestbôl hazatérô cég képviselôjét ellenôrizték, s csak az esetek felében volt minden rendben, a többieknél iratokkal nem igazolható árufölösleget észleltek. A plusz árut elkobozták (értéke mintegy 43 millió lej), a kirótt büntetések összértéke 13,5 millió lej.

• Zsebmetszôket értek tetten a rendôrök kedden délben a Széchenyi téren. A 20 éves Olimpiu Fluieras és egy évvel fiatalabb társa, Iosif Veres egy trolibuszra várakozó hölgy táskájából emelte el Panasonic típusú maroktelefonját. A 1,5 millió lej értékû mobilt visszaszolgáltatták jogos tulajdonosának, a két fiatalembert ôrizetbe vették.

(póka)

Az elsô félév utolsó két napján Kolozs megye iskoláinak több mint 97 százalékában vállalták fel a pedagógusok az általános sztrájkkal járó gondokat — tudtuk meg Lucia Cojocarutól, a Közoktatási Szakszervezet Kolozs megyei fiókjának alelnökétôl. — Kolozs megye majd minden községi illetve falusi iskolájából, még a legeldugottabbakból is üzenetet kaptunk tegnap, hogy már a szakképzetlen tanügyi alkalmazottak is szolidarizáltak a tanárokkal — mondta a szakszervezeti vezetô. — Mi ezt igen fontos jelnek tekintjük, ugyanis amennyiben valóban beválik Aurel Cornea országos közoktatási szakszervezeti elnök jóslata, miszerint az idegek háborújára kell számítani, minden kollégánk lelki erejére szükség lesz — városon és vidéken egyaránt.

Sz. Cs.

Rendkívüli tanácsülésen hagyták jóvá az általános területrendezési tervet az aranyoslónai tanácsosok. Legfôbb elôírása Aranyoslóna község, valamint a hozzá tartozó Aranyosgerend (Luncani) és Sósszentmárton (Gligoresti) belterületeinek kiterjesztése és utak kiépítése az új belterületeken.

— A község fejlesztésére, perspektíváinak javítására törekedtünk a területrendezési tervvel is — mondta Sasu Ana polgármester. — Községünk fô útvonalon helyezkedik el, területe a mezôgazdaságnak megfelelô, jó természeti adottságokkal rendelkezik. A terv kidolgozásánál figyelembe kellett venni azt is, hogy a városi lakosok a nehéz gazdasági helyzet miatt a falvak felé irányulnak, kiköltöznek. Ez a jelenség községünkre is jellemzô. A tervben egy vásárterület kialakítása, valamint egy kisebb élelmiszerpiac kiépítése is szerepel. Terveink megvalósításában egyetlen gondunkat a befektetôk hiánya jelenti, reméljük, ez a jövôben megoldódik.

K. E.

A külföldre távozottakról és az ott véglegesen letelepedôkrôl sokat cikkeztek. Most nem a politikai, a szociális illetve a gazdasági vetületét szeretnénk vitatni, hanem az itthon maradottak érzelmeirôl beszélni, magyarázatot keresni az eltávozásra az itthon maradt szülô szemszögébôl.

B. I. három gyereket nevelt fel nehéz körülmények között, de becsülettel. Mind a hármat iskoláztatta. Ez idô alatt férje betegnyudíjasként, ô pedig idônként munkanélküliként próbált a minimálisból mindent elôteremteni a gyermekek számára. Miután fellépett a házastársak közötti nézetkülönbség, akkor az anya volt az egyetlen, aki gyermekeit támogatta. Nem volt könnyû. Bármilyen munkát elvállalt, csak hogy elôteremtse a pénzt családja számára. Egyik nap legnagyobb fia bejelentette, hogy Magyarországon akar munkát keresni. Ennek már jó néhány éve. Azóta sem tért haza: családot alapított és letelepedett. Ôt követte öccse, aki a fôiskolára próbált felvételizni, és ô is végleg kinn maradt. De itten volt még a lány, a reménység, a támasz. És ô is elment. Azóta a mama állandó utasa a távolsági buszoknak. Ôsszel napokon át teszi el a zakuszkát, vinettát, savanyú-ságot, dzsemet, és viszi át gyermekeinek. Mert azért a mama fôztje csak jobb. Néhány év már eltelt gyermekei távozása óta, de ha beszélgetünk róluk, a könny most is összegyûl szemében. Itthon maradt, egyedül.

L. S.-éknek mindenük megvolt. A legnehezebb idôkben nekik volt a legmodernebbül berendezett lakásuk, perzsákkal, bôrgarniturával, értékes festményekkel. A házaspárnak jó munkahelye is volt. A mama csodálatosan kötött, festett és besegített a mellékkeresetével a fiatalok háztartásába. Aztán egyik napról a másikra bejelentették: végleges áttelepedésüket kérték egy távoli országba. Megindult a családi perpatvar. Az anyós a menyét vádolta, hogy ô az oka mindennek. Ô ragaszkodik a külföldön való letelepedéshez. Aztán az öregek lassan belenyugodtak a megváltoztathatatlanba. A nagymama most is köt, de vékonyabb, szellôsebb holmikat az unokáknak, hisz ahol ôk vannak, ott nagy a meleg. Aztán várja az alkalmat, hogy elküldhesse a csomagot. Két öreg, beteg szülô maradt itthon. A fiatalok? Ôk jól vannak.

F. Zsuzsa ambiciózus asszony volt, mint minden széki menyecske. Kolozsváron szép lakásuk volt és nagyon sok barátjuk. Az ünnepek soha nem múltak el kellemes összejövetelek nélkül. Aztán egyik napról a másikra távozásra szánták el magukat. Az ok: hogy leányuknak jobb körülményeket biztosíthassanak a tanulás terén is. Felpakoltak, és jóformán búcsú nélkül távoztak. Ôk nemcsak öreg szülôket, hanem igaz barátokat hagytak maguk mögött. Távozásuk utáni elsô találkozásunkkor dôlt a panasz belôlük. Mindenük megvan, de barátok, olyan igaziak, mint amilyenek itt voltak, nincsenek. Leányuk az elsô iskolai évben idegösszeroppanást kapott, mert nem tudott beleilleszkedni az ottani iskolai rendszerbe, és teljesen társtalan maradt.

E. Annának jó munkahelye volt és rossz házassága, ami derékba tört. Ez volt az egyik oka, ami arra késztette, hogy Magyarországon próbáljon szerencsét. Elment. Ô is sok jó barátot hagyott maga után, akiket ott túl nem pótolhatott. Volt férje hamarosan követte, mert nem akart a gyermekektôl távol lenni, figyelemmel akarta sorsukat kísérni. A vonat Pannit egyre gyakrabban hozza Kolozsvárra, illetve Kövendre, mert idôs szüleit kell idônként segítenie. Mikor felkeres, lelkendezve mesél gyermekeirôl, saját otthonáról, de a hangja neki is néha elcsuklik. Megérte?— kérdeztem tôle. — Talán. A gyermekeknek jól bevált, mindkettô szép eredménnyel végzi a fôiskolát. Nekem azonban egyre nehezebb. Fôleg, mióta szüleim megbetegedtek.

A Székely család fiatalon, huszonévesen távozott két gyerekkel. Az itthon maradt szülôknek fôleg az unokák hiányoznak nagyon. Az új otthont teremtôk családjában az asszonyka úgy érzi magát, mint egy kalitkába zárt madár. Barátai, ismerôsei nincsenek. Teljes idejét gyermekei nevelésével tölti. Nem jár sehova, a várost, mely befogadta, jóformán nem is ismeri. Legnagyobb öröme akkor volt, mikor kolozsvári barátnôje meglátogatta és elbeszélgethettek az itthon maradottakról, majd együtt indultak el megismerni a várost. Távozása óta a barátnôjével eltöltött két hét volt számára a legboldogabb.

Van akinek megérte. Megérte. Megérte?

Horváth Gyöngyvér

Olvasom a Szabadság 2000. január 19-i lapszámában a Tiltakozást. Ahol is aláírók tiltakoznak az ellen, miszerint a Szabadság 1999. december 31-i szilveszteri számában a nôk rovására olyan vicceket közölt, amelyek a „nemi kisebbséget" úgy állítják be, mint akik... De inkább idézem a Tiltakozás erre vonatkozó részét: „Egy magát európainak tartó lap már nem engedheti meg magának büntetlenül, hogy a nôket születésüknél fogva alacsonyabb rendû lényekként, illetve a férfiak szexuális élvezetének puszta tárgyaként kezelje".

Válaszféle száz értelmiséginek — címmel a Szabadság megválaszolta-féle a fenti Tiltakozást.

Nem szeretnék fogadatlan bíró lenni egy ilyen fontos kérdésben, miszerint milyenek a nôk. De hát a nôk nem olyanok — tudjuk —, ahogy a nôellenes viccek (szellemesen vagy durván — ez most nem ide tartozik) csúfolódnak a nôi nemmel. De milyenek is?

Milyenek a nôk? Kérdezném, ha volna bátorságom, de nincs, ugyanis családi helyzetemben én vagyok a nemi kisebbség: egy feleség és 2 leánygyermek uralmát élvezem. Valamikor két hímnemû lény voltunk a családban: Tóbiás nevû kandúr és jómagam. Tóbiás azonban, minden bizonnyal elunva a nemiségébôl adódó hátrányos helyzetét, elköltözött nagy hirtelen a boldog egerészômezôkre.

Milyenek hát a nôk? Egyáltalán: emberek-e? Na, ne tessék agyonütni, Hölgyeim, nem én kérdem ezt, ezt a kérdést az 585. évi ma è oni zsinaton vetették fel. De nyugalom, kevés szavazattal ugyan, de végül is eldöntetett a kérdés: emberek és asszonyok.

Kezemben vagy egy érdekes könyv — Ráth Végh István: A könyv komédiája. Az egyik fejezet címe: Az asszonyi állatokról.

De mielôtt belevágnék a kérdés taglalásába egy-két gondolatomat sietve, magam védô szándékkal lejegyzem ide a férfi–nô viszonnyal kapcsolatban.

Tökéletesen igazat adok azoknak a nôknek, és megértem ôket, akiket zavar az, hogy a férfiak szerelmi tárgyként kezelik ôket. Erre csak azt tudnám mondani: ne engedjék szerelmi tárgyként kezelni magukat. Persze, a dolog fordítva is igaz: sok asszonyt ismertem, akik egyenesen elvárták (ó, nôi hiúság!), hogy az emberfia megismerkedés után 10 percen belül megtegye azt a bizonyos ajánlatot (mindegy milyen formában — azaz dehogy mindegy, de most nem errôl van szó).

A nôi érzékenység kiszámíthatatlan. Szíriában dolgozó ismerôsöm mesélte, ott nem arra érzékenyek az asszonyok, ha férjük eladja ôket, hanem arra érzékenyek, ha a férjük rossz áron adja tovább ôket (utolsó információim szerint — amiért nem vállalok felelôsséget — 7-8 kecskéért már asszonyhoz lehetett jutni). Vagy akkor sértôdik fel és tiltakozik a feleség (aki a családban maradt a nagy kecske–asszony cserebere után), ha a férfi már nem kezeli ôt úgy szexuális vágya kielégítésére, mint egy tárgyat. Ott a nôk akkor boldogok, ha ilyen „tárgyak" lehetnek.

A férfiak — talán másabbak. Ritka az a férfiú, aki megsértôdik azon, ha „egy szépasszony" jelzi: szerelmi — szexuális partnernek — netán „tárgynak" óhajtanálak.

Apropo — jut eszembe Farkasházy Tivadar, ô mesélte az alábbi történetet:

Zord, Erkölcsös és Elvhû úr egy szûk körû társaságban kifejtette: ôt a nôkbôl csak a lélek érdekli, a nôi testiség rá nézve sértô, merthogy a nôben nem a szexuális partnert kell csak keresni stb., stb. — mondta Zord úr érdekes elveit —, végül kivágta:

— 5000 forintban is hajlandó vagyok fogadni, hogy engem a testiség hidegen hagy.

Mire a társaságban egy kedves, vállalkozó szellemû, huncut hölgy — nagy hirtelen levetkôzött — csóréra. Zord úr ölébe ült, és megpuszilta annak arcát. Zord úr felkapta a hölgyet, és berobogott vele a másik szobába.

A társaságból valaki utánaszólt:

— No és a fogadás? Azzal mi lesz?

— Vesztettem — hallattszott az elfojtott, de nem túl szomorú válasz a szomszéd szobából.

De térjek vissza Ráth Végh Istvánhoz, azaz az asszonyi állatokhoz. A kényes téma kapcsán a szerzô egy olyan jellegû magyar írást is említ:

„Megmutatás, hogy az asszonyi személyek nem emberek. Az írásból és a’ józan okoskodásból napfényre hozatott, Nyomtattatott az 1783-ik esztendôben."

A „ponyvaszinten" tárgyalt kérdés forrása egy Lipcsei (1595-ös) mû, melynek címe: Dissertacio guod mulieres nom sint homines.

A magyar változat leírásából idézek:

„az asszony olyan" (...) „csalárdságban, mint a róka, az irigységben, mint a kutya (...) a termetben, mint a szirének, akik másokat csalogatnak, de veszedelembe. Aki nem hiszi — mondja a füzetecske —, vizsgálja meg Párist Helénával, Nagy Sándort Rosinával, Sámsont Delilával és kiváltképpen Tekintetes G. urat az F. korcsmárosnéval, s mindezek megmutatják, hogy az asszonyok nem egyebek, mint embereket emésztô állatok."

A dolog kivizsgálása ma már szinte lehetetlen — legalábbis a füzet szerzôje szerint — ugyanis utána lehet nézni esetleg Nagy Sándor és Rosina kapcsolatának, de nem valószínû, hogy él még olyan mûvelt filológus, aki netán érdemben hozzá tudna szólni G. úr és F. korcsmárosné férfiszomorító, de minden bizonnyal izgalmas viszonya történetéhez.

Bár ha köztünk lehetne Kelemen Lajos, a nagy tudású mûvészettörténész és levéltárismerô-kutató férfiú, könnyen lehet, ô játszi könnyedséggel, jóízû humorral elmesélné, hogyan is történt a fent említett nem mindennapi szerelmi esemény.

Kelemen Lajos mesélt egy kedves történetet. Idézem, mert érdekes, jóllehet távol áll témánktól. Egy alkalommal a két világháború között, egy nôegyletvezetô hölgy felkérte, jönne el az éppen soros nôegyleti gyûlésre, ahol is az ifjak szüzességérôl lesz szó, stb. Lajos bácsi (nekem a nagy tudós ma is az, egy udvaron laktunk a Motilor 16. szám alatt — ô mint magányos, szálfaegyenes tartású, fejér hajú öregúr, én meg mint gyerek) nem tudta kihúzni magát a felkérés alól, elment hát a nôegyletbe.

Elkezdôdött az egylet nôtagjainak heroikus harca azért, hogy az ifjak ne herdálják el szüzességüket (nem elírás, férfi szüzességrôl volt szó). — Igenám, de hol veszítik el tizenévesen ezek a derék ifjak azt, amit meg kellene ôrizni a házasság melegágyáig? A kuplerájokban. Bizony, ezeken a bûvös helyeken (ahol „egy szál kolbászért két sonkát adnak jószívû leányok". Anatole France) örökre elmulatják (majd’ mást írtam) az ifjak szüzességük hímporát.

Lajos bácsi elunta az órákig tartó kuplerájellenes háborúságot. Távozni készült: ingerült volt nagyon, sajnálta a mások szüzességére elpocsékolt idôt.

— Mit tanácsol, Kelemen Lajos úr, hogy lehet az ifjakat elriasztani ezen bûnös helyekrôl?

Lajos bácsi elvesztette maradék udvariasságát is.

— Úgy, asszonyom — mondta —, hogy ezen intézmények kirakatába tegyék ki a maga fényképét. Akkor a maga szüzei szüzek maradnak életük végéig, úgy elszaladnak a kuplerájok környékérôl is.

Lett nagy botrány — de haszna is volt az esetnek. Nem hívták többé hasonló problémák megoldásáért jó Kelemen Lajost.

„Az asszonyi állatról" — már régen is szerettek (jól vagy rosszul) humorizálni a férfiak.

Valens Acidalius tudományos tréfának szánta eszmefuttatását — „Hogy a feltámadás után Krisztus asszonyoknak jelent meg, az nem azért történt, mintha ôket emberszámba vette volna, hanem azt akarta, hogy feltámadásának híre gyorsan terjedjen szét, márpedig a nôk fecsegô természetüknél fogva a hírhordásra a legalkalmasabbak".

Valens Acidalius tréfás, asszony bosszantó írásának komoly következményei lettek: akkor még nem volt a hölgyeknek és uraknak humorérzéke, komolyan vették írását (a wittenbergi egyetem tanári kara ôt magát „tisztátalan kutyának" minôsítette), támadták, minek következtében a szerzô rövidesen könyve megjelenése után belepusztult az üldözésbe.

Nem részletezem tovább ezt az izgalmas témát: nem szeretném nôolvasóimat elkeseríteni és megijeszteni annak leírásával, minô hátrányos helyzetben vannak és kerülnek majd — például, hogy csak egyet említsek — a feltámadáskor. Ne feledjék, tisztelt Hölgyeim, egy pillanatig se, hogy önök abból a bizonyos oldalbordából készültek, így az utolsó ítélet napján az történik majd:

„Szükség azért, hogy az csontba,
kibôl vétettenek
Bémenjenek férfiúnak az ô oldalába".

Vagyis a nem túl vidámító megállapítás szerint az asszonyok az ôket megilletô jogos helyre, a férfi oldalbordájába kerülnek majd vissza. Hogy addig is hol és mi a nôk helyzete — ezt nem az én hatásköröm meghatározni. Esetleg butaságot mondok, és felbosszantom a nôolvasókat.

Apropo, asszonybosszantás: Az asszonyt bosszantó irodalom történetét még nem írta meg senki — állapítja meg sajnálattal Ráth Végh István.

Hogyan lehet kigyógyítani a rest, tunya, csácsogó asszonyi betegséget? — erre is van „orvosság", Toldy Ferenc bukkant rá egy régi erdélyi könyv borítótáblájában, és 1870-ben közzétette.

Röviden: a szerzô szerint alaposan el kell verni az asszonyt. — Adni kell neki (ti. az asszonyi állatnak) dorongpecsenyét, mosófalepényt, cséphadarófánkot, erôs ökölhuppogást stb., 11 féle pedagógiai eszközt ajánl a szerzô. És ha az eredmény ezek után is elmarad, befejezésül az „Töröld le ôt ötujjú fûvel". Magyarán: pofonnal.

Nem részletezem az ismeretlen szerzô asszonyt nevelô orvosságainak felsorolását: nem jó indulatú olvasóim esetleg azzal vádolnának majd, hogy pedagógiai ötleteket akarok adni fantáziaszegény nemi többségben szenvedô férfitársaimnak.

Milyenek is az asszonyok? Milyenek hát a nôk? Nem csak olyanok, akiket ötujjú fûvel kell kezelni, de olyanok sem, akik hálaimát kell mondjanak naponta férjem-uramnak címezve (mert ilyen elvárást is kitaláltak szegény asszonyok rovására).

„Egy férjes asszony ájtatos imádsága, elmondandó naponként, élete fogytáig." Szerzô: Fôtisztelendô Abraham a Santa Clara.

A remek szatírának amolyan imakörítést adott a szerzô: „egy római úrhölgy" szájába adja az imádság szövegét. Idézek az „imából".

„Mindenható Isten, aki a nôt Ádám bordájából, azaz csontból alkottad (már megint!) légy kegyes segítségemre, hogy férjemmel szemben ne legyek megcsontosodottan konok, akaratos és önzô. Légy elnézéssel asszonyi gyöngeségem és boldogságom iránt. (...) Tarts távol minden bolond piperétôl, óvjál meg a hiábavaló fecsegéstôl (...) Segíts, hogy mindenkor szelíden, türelmesen, háziasan, serényen, ájtatosan és férjem iránt hálásan viselkedhessem" (stb., stb).

Sajnos, helyszûke miatt nem idézhetem az egész imaszöveget. Ha netán érdekli a Hölgyeket milyen az ideális feleség (Abraham a Santa Clara szerint), tanácsképp ajánlom: olvassák el a teljes nyomtatott imádságot. (Ráth Végh István: A könyv komédiája. Gondolat kiadó, Bp. 1967, 322. ).

Az imatörténet pikantériájához tartozik: volt férj, aki komolyan vette az ima napi elmondásának kötelezô voltát: odatette nejét imádkozni. — Az asszony makacs volt (és okos), per lett az ima vége, a házasságot a férj hibájából felbontották.

Milyenek is a nôk?

Szerelmes levelek közlésével búcsúzom az olvasóktól, amikbôl talán kiderül: milyenek a nôk? Milyenek a férfiak? Vagy milyenek is lehetnek?

Szerelmes levelek: férj írta ôket feleségéhez.

Esterházy Bálint francia tábornok levelérôl van szó, aki magyarul csak annyit tudott „Cher Szívem". Ám ezt a kifejezést gyakran használta szerelmes leveleiben. Sok, nagyon sok levelet írt nejének a tábornok úr. A világ különbözô pontjairól, húsz esztendôn keresztül mentek ezek a levelek a szerelmes férjtôl — a szerelmes asszonyhoz.

1785. Guiscard... Örökre egybekötve lenni veled, Szívem, a legnagyobb boldogság, amit ember elérhet... Életem elsô szép napja volt az az emlékezetes keddi nap, második az esküvônké, harmadik a várva várt gyermekünk születése napja lesz... Soha még ilyen soká nem tartott egy hét, s így tán tovább élünk, mikor távol vagyunk kedvesünktôl: oh, de azért áldottak legyenek a rövid napok...

1786. Lyon... Ápold magad annak a számára, aki téged szeret legjobban a világon...

1791. Bécs... Csókold meg helyettem gyermekeinket, és ismételd magadnak a nap minden pillanatában: hogy én most azokra gondolok, akiket szeretek...

1791. Szentpétervár...

Nem idézem tovább a levélrészleteket. Csak annyit: levelei végén a szerelmes tábornok gyengéd üdvözletét küldi — anyósának is.

Ilyenek voltatok ti, régi asszonyok. És mert ilyenek voltatok, érdemes volt Nektek ilyen leveleket írni.

Sok millió asszony él a földön, mindegyikük más és más. Milyenek ôk? Milyenek vagytok? Általában és külön-külön? Nem tudom. Azt sem tudom, milyennek kell lenniük az asszonyoknak — tanácsot sem mernék adni ebben az ügyben.

Mégis, veszem a bátorságot és két leendô asszonynak, két kislánynak meg merem kockáztatni a tanácsadás ódiumát: gyermekeim, kislányaim, ha felnôttök, és valakik úgy általában bántják, igaztalanul vagy jogosan a nôi nemet, ne vegyétek fel a kesztyût. Akinek nem inge, ne vegye magára. Mert kik is azok a bizonyos „asszonybosszantók"? „Kígyók, melyeket megtapostak." Okosságotokat bizonyítjátok, ha elkerülitek a felesleges vitákat. Legyetek viszont olyanok — milyenek is? —, legyetek olyanok, mint az az asszony, akit én nem ismertem ugyan, de mégis azt mondom nektek: legyetek olyanok, mint Esterházy Bálintné asszony volt az úr 1700-as éveiben.

Akkor ti is kaptok — talán, hátha, remélem — egy igazi társat —, aki olyan leveleket ír Hozzátok, mint tette azt tábornok Esterházy:

„Ölellek még egyszer teljes lelkembôl, alig bírom abbahagyni az írást, mert legalább ily módon vagyok együtt azzal, aki nekem a legdrágább, akit a bolondulásig szeretek."

U. i. Kíváncsian várom erdélyi magyar értelmiségünk további lényegre tapintó állásfoglalását, tiltakozását, erdélyi magyarságunk sors- és nemzetiségi létét meghatározó kérdésekben.

Jancsó Miklós

A tény ismert. Elvárásaik és önértékelésük túlzásait — nem személyre szabva ugyan — egy csoport szexhuszár bérfirkász kigúnyolta. Figyelemre méltó a nehezményezôk nemek szerinti megoszlása: 62 kislány és csupán 38 kisfiú. Hogyha figyelembe vesszük, hogy túlságosan sok az egy fôre esô kislányok száma, akkor a megszokott mindennapi „válaszféle" lehetne visszafogottabb, nehogy egy komcsi típusú rendôrállamból kifejlesztett román nemzeti államban földhöz találjon vágni a demográfiai robbanás.

Pontosítani kéne, hogy ki, illetve kik kompetensek eldönteni, hogy kinek milyen nagyságrendû, minôségû és célzatú Humor utalandó ki az összeurópaiból, s kinek, illetve kiknek milyen mértékben fejlett, fejleszthetô vagy csökevényes a humorérzéke, továbbá azt is, hogy akinek nincs, azoktól kik és mikor lopták el (hogy miért, azt nem).

„Az ember jó" — tartja a krisztusi tanítás. Vigyázzunk hát, hogy a többiek fel ne faljanak. A banánt se javasolom, mert unalmas.

Messzemenô elismeréssel

Csûrös László biológus

Az utcai pénzváltóknál a forint 70/73, a márka 9100/9300, a dollár pedig 18 100/18 300 lejbe került.

Háromnapos hivatalos látogatásra Romániába utazott szerdán Csáky Pál, a szlovák kormány kisebbségi és regionális kérdéseket felügyelô alelnöke.

Csáky Bukarestben Valeriu Stoica igazágügyi és Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszterrel folytat hivatalos megbeszéléseket, és fogadja Mugur Isãrescu miniszterelnök is.

Lapzártakor a szlovák politikus Markó Bélával tárgyalt. A vendég Kolozsvárra is ellátogat, pénteken egy tudományos értekezleten, amit a Kisebbségvédelmi Hivatal rendez, a roma-kérdés problémakörérôl tart elôadást, és találkozik az RMDSZ, valamint a romániai csehek és szlovákok szövetségének vezetôivel.

A Kolozsvári Víz- és Csatornamûvek sajtóközleményben értesíti a lakosságot, hogy a vízellátási hálózaton végzett bizonyos javítási munkálatok miatt január 27-én reggel 9 és déli 12 óra között szünetel az ivóvízellátás a Posta utcában.

Romániának tavaly kilencszáz millió dolláros kára keletkezett a Jugoszláviával szembeni nemzetközi embargó tiszteletben tartásából, ennek ellenére határozottan betartja a nemzetközi közösség szankcióit — szögezte le szerdai sajtótájékoztatóján a külügyi szóvivô.

Mihail Dobre hangoztatta: Románia jól felfogott nemzeti érdekeivel összhangban határozottan támogatta a Jugoszlávia ellen bevezetett szankciókat, és továbbra is szolidáris a nemzetközi közösségnek a délkelet-európai konfliktus hosszú távú rendezésére irányuló erôfeszítéseivel. Még akkor is, ha a szankciók alkalmazása anyagilag fájdalmas egy olyan ország számára, mint Románia, amely gazdasági szempontból nehéz pillanatokat él át a gazdasági reform megvalósításának fontos szakaszában.

— Ilyen körülmények között a gazdasági veszteségek még fájdalmasak — mondta Mihail Dobre, aki hangsúlyozta: Bukarest ennek ellenére nem tesz egyoldalú lépéseket, és akcióit összehangolja a nemzetközi közösség többi felelôs tagjával. Kezdettôl fogva támogatta és továbbra is támogatja az Európai Unió lépéseit ebben az ügyben.

Mugur Isãrescu miniszterelnök olyan társadalmi párbeszéd megkezdését javasolja, amely azon a felismerésen alapszik, hogy bár minden szociális tiltakozás jogos, az összes követelés teljesítése csak mértéktelen kiadásokhoz és a költségvetési bevételek elapadásához vezetne.

Isãrescu úgy fogalmazott, hogy miniszterelnökként nem kérheti az emberektôl, ne tiltakozzanak gondjaik, fájdalmaik, egyéni drámáikmiatt, de azt sem fogadhatja el, hogy saját maguk alatt vágják a fát.

Isãrescu szerint valódi társadalmi szolidaritásra van szükség Romániában. A tiltakozás önmagában nem hoz több bevételt, s utalt arra, hogy az oktatásban a tanárok kötelezô óraszáma a legalacsonyabb Európában, a tömegközlekedést pedig 8 millió ember veheti igénybe különbözô jogcímeken kedvezményesen.

A miniszterelnök azt is leszögezte, hogy a kormány jelenleg nem fogadhatja el az adóterhek nagyobb mértékû csökkentését. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a pénzügyi reform nem fejezôdött be, s a reform magában foglalja a szociális védelem elemeit is.

Isãrescu utalt arra, hogy nyereséges gazdálkodást vár a vállalatoktól, máskülönben csak idô kérdése, mikor omlik össze a gazdaság. (A Reuters szerint megjegyezte: az adófizetôk számára elfogadhatatlan, hogy ôk többet tesznek a költségvetésbe, mint a gazdálkodó szervezetek együttvéve...)

Romano Prodi, az Európai Unió bizottságának elnöke azt szeretné, ha az unió bôvítése még az ô mandátumának letelte, azaz 2004 vége elôtt megkezdôdne.

Prodi ezt kedden Strasbourgban, az Európa Tanács közgyûlésén felszólalva jelentette ki, s hangoztatta: a maga részérôl mindent megtesz azért, hogy üdvözölhesse az elsô új EU-tagokat a mostani bizottság mandátuma idején.

Romano Prodi szerint ezzel együtt az unió a tárgyalásokon gondosan ügyel arra, hogy a jelöltországok végrehajtsák az összes szükséges belsô politikai és gazdasági reformot.

Amennyiben a tizenötök felveszik a jelenlegi 12 tagjelöltet, az EU népessége 30 százalékkal lesz nagyobb, jövedelmei viszont csak 9 százalékkal nônek.

A korábbi hat jelölt után az EU február végétôl további féltucatnyi állammal kezdi meg a hosszasnak ígérkezô felvételi tárgyalássorozatot, Romániával is.

Madeleine Albright amerikai külügyminiszter kedden Washingtonban találkozott Petre Roman külügyminiszterrel. A megbeszélésen egyetértettek abban, hogy Bukarestnek — a NATO-, illetve az EU-csatlakozás érdekében — gyorsítania kell haderô- és gazdasági reformját egyaránt.

James Rubin amerikai külügyi szóvivô a találkozó után adott tájékoztatásában úgy fogalmozott: Romániának „intenzívebbé kell tennie" a reformfolyamatot.

Rubin szerint szó esett a találkozón arról is, hogy a délkelet-európai országoknak „el kell mélyíteniük elkötelezettségüket" a balkáni stabilitási paktum megvalósítása, valamint a Szerbia demokratizálódásához való hozzájárulás mellett.

Frunda György RMDSZ-szenátort nevezte ki jelentéstevônek az Európai Tanács jogi bizottsága az orosz akkreditálási kérdésben. Az Európa Tanács kereszténydemokrata frakciójának elnöke azt indítványozta, hogy ne fogadják el az orosz küldöttek mandátumát, mert országuk a csecsenföldi háború során súlyosan megsértette az ET alapelveit. Ennek az indítványnak a megtárgyalása vár az ET jogi és politikai bizottságára.

Frunda György és Cristian Dumitrescu DP alelnök, aki szintén tagja a román ET-küldöttségnek, az ET Parlamenti Közgyûlésén ajánlástervezetet terjesztettek elô, amelyben kérték, hogy Romániát töröljék a vízumköteles országok listájáról.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]