2000. július 21.
(XII. évfolyam, 168. szám)

A felkészülés a Schengen utáni idôszakra nemcsak státustörvényt jelent, a Magyarország határain kívül élô magyar közösségeknek meg kell találniuk egymást. Ebben Erdélynek kezdeményezô szerepet kell vállalnia — véli Pillich László, a Heltai-alapítvány ügyvezetô elnöke, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének mûvelôdési alelnöke egy tegnapi sajtóértekezleten, ahol az EMKE és a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közmûvelôdési Szövetség — CSEMADOK között június elején megkötött együttmûködési szerzôdésrôl tájékoztatott. Az utóbbi tíz év alatt kialakított kulturális cserekapcsolatai alapján a Heltai Gáspár Könyvtári Alapítványt és Pillich Lászlót bízta meg az EMKE a Felvidék és Erdély közötti kulturális kapcsolatok koordinálásával, míg a Csemadok ugyanerre a feladatra Limpár Pétert, az ellenôrzô bizottság elnökét és Görföl Jenô fôtitkárt jelölte ki. Pillich úgy értékelte, a világszövetségben az elnökválasztás során kialakult feszült légkör a Felvidék és Erdély más jellegû kapcsolatait is kedvezôtlenül befolyásolta, így a szerzôdésnek annál nagyobb jelentôsége és szerepe van a kapcsolattartás és -fejlesztés szolgálatában. Ennek elsô lépéseként információs adatbázisok kidolgozását tervezik Erdélyben és a Felvidéken. Ilyen adatbázis gyakorlatilag már létezik a Heltai-alapítványnál.

Pillich László ismételten felhívta a figyelmet arra, hogy a Heltai alapítvány, a Pitman intézet egyetlen romániai megbízottjaként, Pitman vizsgákat szervez. Mint elmondta, az elsô vizsga 12 jelentkezôje közül 11-nek sikerült elérnie a maximális pontszámot, amit a tételeket szigorúan lezárt borítékban elküldô és a dolgozatokat kiértékelô Pitman intézet is meglepetéssel nyugtázott.

A Heltai alapítvány ügyvezetô elnöke elmondta azt is: szeretnének bekapcsolódni a magyar nyelvû oktatás feladatát elvállaló, születôben lévô magánegyetem-rendszerbe, az általuk mûködtetett magyar nyelvû könyvtári informatika, illetve angol tanárképzô szakokat szeretnék már az ôsszel akkreditáltatni.

Augusztus 17. és 20. között a Kolozs megyei RMDSZ és a Heltai alapítvány az idén is megszervezi a Szent István-napi Nemzetközi Néptánctalálkozót, amelynek rendezvényeire a megye hét helységében kerül sor. A kolozsvári megnyitó és a kalotaszentkirályi záró ünnepségen való részvételük mellett a németországi, lengyelországi, szlovákiai, lettországi, magyarországi és erdélyi tánccsoportok Kisbácsba, Magyarfenesre, Várfalvára, Szamosújvárra, Inaktelkére is ellátogatnak. A rendezvény utolsó napján utcai felvonulásra kerül sor a Heltai alapítvány Mikó (Klinikák) utcai székházától a fôtéri Szent Mihály templomig. Pillich szerint ehhez nincs szükség polgármesteri engedélyre, csupán a közlekedési rendôrség közremûködésére. A rendezvény költségvetése eléri a 80-100 millió lejt.

Kerekes Edit

Ismét sztrájkkal fenyegetôznek az egészségügyi középkáderek, mivel a mai napig nem rendezték bérköveteléseiket, jóllehet a kormány négy hónappal ezelôtt sürgôsségi rendeletben szabályozta a fizetésemeléseket.

Stefan Roman, a Kolozs megyei Sanitas szakszervezet elnöke a Szabadságnak elmondta: sehonnan sem számíthatnak támogatásra, megértésre. — Számomra érthetetlen, hogy miért az utcán kell állandóan kiharcolnunk jogainkat. Tûrhetetlen, ahogy itt Romániában a törvény betûje falra hányt borsót jelent — fakadt ki a szakszervezeti vezetô. Megtudtuk: ígéretetben ezúttal sincs hiány, a prefektúra és az egészségügyi biztosítási pénztár képviselôi szerint amennyiben az egészségügyiek helyzete most sem rendezôdik, magyarázatot követelnek az egészségügyi minisztériumtól.

Marius Petcu, a kolozsvári Sanitas szakszervezet elnöke elmondta: az elégedetlenség nemcsak Kolozsváron ölt egyre nagyobb méreteket. A középkáderek 2000 áprilisától meg kellett volna hogy kapják a 40%-os fizetésemelést, amit a szeptemberre ígért újabb 25%-os kiegészítés követett volna. A kormányrendeletet azonban csak az ország néhány megyéjében léptették életbe. Ezért nem kizárt, hogy az eddigi spontán tiltakozások országos méretet öltenek, és általános sztrájkba torkollnak.

Hajdu Gábor egészségügyi miniszter véleménye szerint a fizetésemeléshez szükséges pénz megvan, de a megyei egészségügyi igazgatóságok, és a megyei egészségügyi biztosítók rosszul gazdálkodnak vele.

H. Gy.

Tegnap reggel a Kolozs megyei Vízmûvek diszpécserszolgálata arról értesített, két napi szünetelés után megindult a vízszolgáltatás a város Hajnal negyedi részében is. A krízist legjobban a Babes–Pasteur környéki kórházak betegei sínylették meg, hiszen az elôrejelzett huszonnégy óra helyett negyvennyolc órán keresztül maradtak szárazon a csövek. A késéssel kapcsolatosan a Vízmûvek képviselôi elôreláthatatlan technikai problémákra hivatkoztak, és kijelentették, néhány órán belül az egész városban lesz víz.

A Rehabilitációs kórházban tegnap reggel fél hattól visszaállt a rend. A keddi és a szerdai nap folyamán a Vízmûvektôl érkeztek ciszternák, így a hidegvízellátás folyamatos volt. A Rehabilitációs kórháznak más hasonló intézetekkel szemben megvan az az elônye, hogy egy 75 köbméteres tûzvésztartállyal rendelkezik, amelyet a teherautókkal érkezô ciszternákból lehetett idônként újratölteni, és a kórházi részlegekbe felpumpálni, akár a kilencedik emeletig is. „Kedd estig még kis mennyiségû melegvizünk is volt a tartályban" — tudtuk meg Dolean Vasiletól, a Rehabilitációs kórház gazdasági aligazgatójától.

Az Onkológián tegnap délelôtt még csak a földszinten és az elsô emeleten volt víz. „Felhívtuk a Vízmûveket, és biztosítottak róla, a nyomás folyamatosan növekedni fog" — mondotta a Szabadságnak Soare Marcel, a Rákkórház gazdasági aligazgatója. Az Onkológiára két ciszterna víz érkezett kedden, ami nagyjából fedezte a szükségleteket. Mûtétekre azonban nem került sor, mivel nem lehetett fertôtleníteni a mûszereket.

A Járványkórházban a hordókba gyûjtött vizet szintén a Vízmûvek ciszternái szolgáltatták. Kisebb rendellenességek a gyermekosztályon történtek, ahol nem mindig volt kellô mennyiségû víz. Az I-es számú Klinikán a vezetôségnek nem volt tudomása különleges problémákról, a Pasteur utcai gócból ellátott szakmai betegségek részlegét és az Idegkórházat szintén ciszternákból látták el ivóvízzel. A kórház két vízellátási hálózathoz csatlakozik, a Mikó (Clinicilor) utcai kisnyomású és a Victor Babes utcai közepes nyomású góchoz. A Mikó utcában már szerdán megindult a vízellátás, a Babes utcában viszont csupán tegnap, a hajnali órákban. „Nem elôször állunk szemben ilyen problémákkal, hozzá vagyunk szokva a nélkülözésekhez" — mondta Moraru Mircea, az I-es számú Klinika adminisztratív osztályának vezetôje.

A közigazgatásilag az I-es számú Klinikához tartozó Idegkórházban szerdán délelôtt kimerültek a huszonnégy órára gyûjtött tartalékok, az ápolónôk az esôvizet gyûjtötték össze a betegek tisztálkodásához. A délután folyamán megérkeztek a Vízmûvek ciszternái, a vizet elsôsorban konyhai célokra használták fel. Tegnap hajnaltól, két napos szünet után ismét van hideg- és melegvíz.

Csütörtökön délután három órakor a Vízmûvek diszpécserszolgálata szerint még nem volt víz a Györgyfalvi negyed magasabb részein, az Andrei Muresanu negyedben és a Tordai úton.

Salamon Márton László

Tegnap folytatódott a nyolcadikosok beiratkozása Kolozsvár-szerte. A magyar tannyelvû líceumi osztályokba és szakiskolákba komolyabb incidensek nélkül sikerült beiratkozniuk azoknak a diákoknak, akiknek vizsgadossziéit még egyetlen iskola titkárságán sem iktatták — tudtuk meg Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettestôl, aki elmondta, hogy a román tagozatok túlmediatizált „cirkuszai" valójában a szülôk rosszulinformáltságának hangos kicsapódásai. — Azoknak a nyolcadikosoknak, akiknek alacsony a felvételi átlaga, mindig gondjuk lesz majd azzal, hogy bejutnak-e az óhajtott iskolába, vagy nem — összegzett a fôtanfelügyelô-helyettes.

A tegnapi beiratkozási nap fôleg a magyar tannyelvû szakiskolák számára volt eredményes. A Vasút-Szállítási Iskolaközpontban például 7-re nôtt a képességvizsgával rendelkezô beiratkozottak száma és 18-ra azoké a magyar nyolcadikosoké, akik az említett vizsgán szerzett igazolvány hiányában csak a harmadik beiratkozási idôszakban léphetnek színre. Ebben a iskolaközpontban már tavaly sikerült megtörni a jeget: 1999-ben 22 magyar autószerelô-jelölt jutott be ide. A Posta és Távközlési Iskolaközpontban összesen három magyar jelölt van, a Könnyûipari Iskolaközpontban viszont 16 (2 + 14), tehát minden remény megvan arra, hogy az egykori Clujana-iskolában is újjáéledjen a magyar tagozat. Az Elektrotechnikai Líceumban 10-re nôtt a beiratkozottak száma, a szakiskolai vonalon viszont nagyon gyér az érdeklôdés.

A beiratkozások második szakasza szombatig tart, a harmadik — utolsó — szakasz pedig hétfôn veszi kezdetét.

Szabó Csaba

A Gheorghe Funar polgármester által csütörtökre összehívott rendkívüli tanácsülés napirendjén többek közt a következô témák szerepeltek: határozattervezet a helyi költségvetés felhasználására; testvérvárosi kapcsolat létrehozása a brazíliai Sao Paolo várossal; román származású zsidók világtalálkozójának a megszervezése.

A polgármester javasolta: utaljanak ki 200 millió lejt az U FC futballcsapatának edzôtáborozásra, illetve a csapat havi 50 millió lejes támogatására. A tanácsosok azonban sem azU FC anyagi támogatását, sem más napirendi pontot nem voltak hajlandóak sürgôsségi eljárással és utolsó percben kiküldött dokumentum alapján megtárgyalni, így Virgil Pop (RNEP) egy órai vita után felfüggesztette a rendkívüli ülést.

Egy nappal korábban a kolozsvári bíroság felfüggesztette a helyi tanács által július 6-án elfogadott mûködési szabályzatot. A polgármester ugyanis azzal a panasszal fordult a bírósághoz, hogy az új szabályzat korlátozza ôt feladatai elvégzésében.

Az új tanács mûködési szabályzata értelmében a két alpolgármester csak a tanácsnak, nem pedig a polgármesternek lett volna alárendelve, és szintén a tanács ellenôrizné a polgármester tevékenységét.

Molnos Lajos városi tanácsos lapunknak elmondta: véleménye szerint a tanács által megszavazott szabályzat jó. Nem Gheorghe Funar ellen szólt, csupán rendet teremtett volna a tanács és a polgármesteri hivatal munkájában. A tanácsosok, akik a szabályzatot megszavazták, bíznak abban, hogy a közigazgatási bíróság megakadályozza a szabályzat végleges felfüggesztését.

Nánó Csaba

Az RMDSZ Kolozs megyei képviselôinek tanácsa (MKT) tegnap elfogadta a politkai bizottság javaslatát, amelynek értelmében az szövetségnek önálló elnökjelöltet kellene indítania az ôszi választásokon. Molnos Lajos városi tanácsos azt kezdeményezte: amennyiben Kolumbán Gábor, Hargita megye tanácsának alelnöke vállal-ja a jelölést, a Kolozs megyei RMDSZ ôt támogassa elnökjelöltnek. Eckstein-Kovács Péter miniszter értesülései szerint azonban Kolumbán felfüggesztette RMDSZ-tagságát, tehát nem fogadhatja el a jelölést. A javaslatot nem bocsátották szavazásra. A tanácskozás lapzáratkor még tartott.

P. A. M.

Kiszolgálás állami bank módjára

Sokáig azt hittem, ha egy banknak pénze van kacsalábon forgó székházra, ízléses berendezésre, tágas, légkondicionált termekben történô ügyfélfogadásra, akkor ott arra is figyelnek, hogy az ügyfél dolga végeztével elégedetten távozzék. Persze, hamar kiderült, hogy mindez kizárólag a magánbankokra vonatkozik. Mert az állami tulajdonú bankban soha nem fognak úgy viselkedni az emberrel, mint ott, ahol a tulajdonos(ok) vigyázó szeme mindent észrevesz.

Nem véletlen hát, hogy a Román Kereskedelmi Bank Malom utcai csodapalotájában egy délután, amikor alig lézengett ügyfél, telefonszámlámat kerek 30 perc alatt tudtam kifizetni. Az emeleten legalább 20 számítógép árválkodott, s mire az egyik hölgy aktacsomója mögül észrevett, már eltelt 10 perc. Lent a halban, a tengernyi kasszaablak elôtt további 20 percet vártam, amíg a hangszóróból alig érthetô hangon nevemen szólítottak. Közben többször érdeklôdtem az egyik kasszáshölgynél, aki igen barátságtalanul rám szólt: várjak a soromra.

Egyértelmû: a Kereskedelmi Bank gyors privatizációra vár.

(m. j.)

A KOLOZSVÁRI PRIVAT BUSINESS CLUB nyáron is várja az érdeklôdô vállalkozókat. Segítséget nyújtunk reklámozási, jogi, adózási, munkaügyi, személyzeti, kereskedelmi kapcsolatokhoz fûzôdô gondok megoldásában. Információval szolgálunk az Új Kézfogás Közalapítvány támogatási programjaival kapcsolatban, kérésre a pályázatok összeállításában is segítünk.

Elôreláthatóan augusztusban kerül meghirdetésre a PHARE — Kis- és Középvállalkozóknak szóló, vissza nem térítendô támogatási program újabb fordulója. A teljes pályázati dokumentáció összeállításában támogatjuk majd a hozzánk fordulókat. Meghirdetésig részletek még nem állnak rendelkezésünkre. További információval augusztustól a 064/431-968-as telefonszámon szolgálhatunk, júliusban a 064/193-830-as telefonszámon lehet üzenetet hagyni.

— Miért fulladt kudarcba az izraeli–palesztin tárgyalás?

— Azért, mert a felek nem tudtak megegyezni abban, hogy melyikük építse fel a második Jeruzsálemet.

(öbé)

címmel július 23-án, vasárnap déli 12 órakor Torockón a Tobiás Éva Galériában fotó- és dokumentum-kiállítás nyílik. A kiállítás anyagát dr. Tóbiás Károly és Vörös Katalin (Kalifornia) anyagi támogatásával összeállította Hantz Lám Irén.

A megnyitón közremûködnek Fuhrmanné Szabó Zsuzsa (brácsán) és Fuhrmann Imre (hegedûn). Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

Ügyfeleinek jobb kiszolgálása érdekében a Dacia Felix Bank új, rugalmas órarendet állapított meg fiókintézményeinél. A közönség számára az ügyfélfogadó ablakok hétfôtôl péntekig naponta 8.30–15.00 és 16.00–20.00 óra között tartanak nyitva dokumentumok benyújtása, pénz be- és kivétele, illetve valuta eladása és vásárlása céljából. A hónap utolsó napján, kivételesen, a bankfiókok csak 8.30 és 14.00 óra között várják ügyfeleiket.

Az Országos Befektetési Alap (FNI) akcióbizottsága és az Országos Korrupcióellenes Egyesület országos vezetôségi bizottsága a 2000. július 9-én a kolozsvári polgármesteri hivatal nagytermében megtartott gyûlésen hozott határozat értelmében felhívják a károsult befektetôk figyelmét arra, hogy szervezett formában folytassák harcukat pénzük visszaszerzésére. Kolozsváron július 30-ig minden csütörtökön délután 3 órától a FNI székhelyénél és a prefektúránál tiltakozó megmozdulásokat tartanak. A károsultak jelenlétét aláírással jegyzik fel, és ezt figyelembe veszik majd az összegek visszafizetését célzó névjegyzékek összeállításakor. Ugyanilyen tiltakozó megmozdulásokra kerül sor Bukarestben a kormány székhelye elôtt.

Csak összefogással van esély a követelések érvényesítésére — áll a felhívásban.

Nagy várakozás, izgalom és készülôdés elôzte meg a mákófalvi 38 tagú református csoport látogatását Magyarországra, Taktaharkány nevû községbe, melyre a IV. Magyar Református Világtalálkozó szolgáltatta a lehetôséget. Mivel a taktaharkányiak és mádiak egy csoportja négy évvel ezelôtt látogatást tett Mákófalván, most viszonoztuk a meghívást.

Mákófalva közösségének életében április 1-jétôl ébredést hozó, megújulást és változást szorgalmazó, munkára kész, fiatal, sugárzó erôként érkezett meg az új tiszteletes úr, Imre István Zoltán. A két református gyülekezet neki köszönheti a találkozó létrejöttét. Július 7-én a lelkész vezetésével, és hôségtôl kínozott hosszú út után megérkeztünk Taktaharkányba. Szinte megfogalmazni sem lehet azt a vendégszeretô meleg fogadtatást, melyben részesültünk, és azt az örömöt, mely a református magyar–magyar ember egymásra találásából fakadt. Szeretnénk köszönetet mondani vendéglátóinknak, az egész falunak, de elsôsorban a lelkész házaspárnak, Fodor Józsefnek és Fodorné Mészáros Klárának, kiemelvén még a Juhász család kedvességét és Erdély iránti rajongását. Négynapos ott-tartózkodásunk gazdag programjából megemlítenénk a szlovákiai Perbenyik községbeli kirándulást és az istentiszteletet. A kulturális összeállításból külön dicséretet érdemel a taktaharkányi gyerekek Az irgalmas szamaritánis története címû játékos elôadása, melyet Fodor Klára tiszteletes asszony tanított be.

A vasárnapi istentisztelet keretei között a mákófalviak kalotaszegi népviseletbe öltözve bemutatták kis mûsorukat. A harkányiak szép szavalatokkal és kórusmûvekkel tisztelték meg a kalotaszegieket. Vasárnap délután borkóstolón vettünk részt Tokajban, a Várhelyi család pincéjében, a Hímesudvarban. Itt európai színvonalú pince és borárusítás fogadja a látogatókat, akik megismerkedhetnek a „Királyok borával, a borok királyával", a Tokaji Aszúval.

Hétfôn Sárospatakon járt a csoport, ahol megtekintette a Református Kollégium bentlakását, a könyvtárat, a múzeumot, és kívülrôl a Rákóczi-várat. A Taktaharkányba való visszatérés elôtt ellátogattunk Mádra, ahol szintén nagyon kedves fogadtatásban volt részünk: a Bihari család pincészetében borjúpörkölt vacsora várt minket, minekutána „folyt" a jó mádi bor. Csoportunk is ékesszóló nótázásba fogott, s lakodalmi hangulatú éneklés után tértünk meg otthonainkba.

Utolsó nap népviseletbe öltözve vettünk részt a miskolci Sportcsarnokban a IV. Magyar Református Világtalálkozó rendezvényén; jeles egyházfôk köszöntôit hallgathattuk meg. Tôkés László püspök úr szép szónoklata után Csiha Kálmán püspök úr igehirdetését Jézus a tengeren jár és a süllyedô Pétert felemeli címmel. Ebbôl megértettük azt, hogy az az ember, közösség, illetve nép, mely Jézusba veti hitét, a legnehezebb körülmények között sem süllyedhet el, hanem felülemelkedik a nehézségeken, a jövôbe vetett hit által új életre kel. Kötetlen beszélgetéssel búcsúzott el egymástól a két falu közössége. A jövôre nézve szép reményekkel tölt el a frissen beindult egyházi kórus és a fiatalok színjátszó csoportja, és szeretnénk újraindítani az Ilona-napi találkozót Mákófalván.

Kovács Pali Ferenc
Mánya Andrea

jelent meg a Szabadság 2000. július 20. lapszámának 2. oldalán, a hírrovatban „Örök fiatalok találkozója" címen, amely szerint július 21-én, pénteken Anna-bál lesz a Pro Iuventute Egyesület Mócok útja 75. szám alatti székházában.

Közöljük az érdeklôdôkkel: 2000. július 21-én, pénteken délután 5 órától NEM LESZ ANNA-BÁL a Pro Iuventute székházában!

A téves információt közreadók nevében is, az érdeklôdôk szíves elnézését kéri a Pro Iuventute elnöksége nevében:

Molnos Lajos elnök

Mikor a kisfiam megszületett, Judit barátnôm egy csomagocskát küldött Temesvárról. A szokásos babainget tartalmazta, egy mackós meséskönyvet nekem dedikálva („Hogy ne gondold, most már teljesen felnôtt lettél"), és egy, a férjemnek szánt szép noteszt „Mert az apákról ilyenkor meg szoktak felejtkezni" beírással.

Ne felejtkezzünk hát meg az édesapákról!

Én egyszer ezt akartam tenni, és balul sült el. Így történt: szülôvárosomból Kolozsvárra kerültem egyetemre, s aztán itt kaptam tanári állást. Minden szabadságomat otthon töltöttem, de tanárként ez már nem jelentette a teljes vakációt. Évharmadzárás után még sok tennivaló akadt, csak azután mehetett a sürgöny haza: érkezem!; s mikor a vonatom befutott a temesvári állomásra, mindig ott láttam édesapám kedves alakját kimagaslani a többi várakozó közül.

Ám teltek-múltak az évek, édesapám már botra támaszkodva jött elém, s szemmel láthatóan egyre megviseltebben. Elhatároztam hát egy karácsonyi vakációban, hogy nem értesítem jövetelemrôl. Nincs miért fárasszam a várakozással. Meglepem. De amikor leszálltam a vonatról, édesapám ott állt a peronon. „Honnan tudtad, hogy ma érkezem? — csodálkoztam el. „Nem tudtam — válaszolta. — De hallottam, hogy megkezdôdött a vakáció. Tegnap is kint voltam az álomáson, tegnapelôtt is és azelôtt is..."

Jobbnak láttam ezután lemondani az ilyenfajta meglepetésekrôl és sohasem „mulasztottam el" többé értesíteni édesapámat jövetelemrôl.

*

Apai nagyszüleimnek négy fiúgyermekük volt, s mindegyiknek számos barátja, így a házuk gyakran telt meg a fiatalok zsibongásával, amit jó idegzetû nagyanyám állítólag nagyon higgadtan reagált le.

Egyszer egy nagyvakációs focizás közben betörték a szomszéd ablakát. Nagyapám, aki jómódú ember volt, azonnal kifizette a kárt, azután így szólt fiaihoz: „Tudom, nem készakarattal csináltátok, de jobban kellett volna vigyáznotok. Most már igyekezzetek a vakáció végéig visszafizetni nekem a kölcsönt." A „papa" szava a családban szent volt, így a fiúk abbahagyták a labdajátékot s egyéb szórakozásokat, s a vakáció második felében pénzkeresésre adták a fejüket. A két nagyobbik (köztük István, aki késôbb édesapám lett) jó számtanista volt; pótvizsgára elôkészítendô, tanítványokat vállaltak. A két kisebb labdaszedegetô fiúnak állt be a teniszpályán. Ha nem is az egész összeget, de — szeptember elején — annak egy részét átadták a papának. Aki ezzel meg is elégedett.

Édesapám elismeréssel emlékezett vissza erre a megoldásra, és számos egyéb történetet is mesélt számomra ismeretlen nagyapámról, s annak központi szerepérôl a családban.

*

Édesanyám korai halála után édesapám teljesen felkészületlenül maradt magára két — akkor nyolc- és kilencéves — kislányával. Megdermedt a levegô körülöttünk, de édesapám mindent megtett, hogy megtalálja e bénultság feloldásához vezetô utat.

Többek között akkor kezdôdtek „felolvasó estéink": édesapánk maga mellé ültetett, és — bár mind a ketten iskolások voltunk már — felolvasta nekünk a magyar irodalom — számunkra már érthetôvé vált — legszebb mûveit. Az elsô közösen olvasott könyv Mikszáth Kálmán „Szent Péter esernyôje" volt.

Ez a kedves emlék élénken elevenedett fel bennem, mikor a napokban azt tapasztaltam, hogy fiam és az ô tizenegy éves kislánya váltakozva olvasnak fel egymásnak. S méghozzá mit? „Szent Péter esernyôjét".

Nem sok új van a nap alatt.

Az Egyesült Államokban az apák napját is ünnepelik, valamikor június végén, július elején. Mi még nem vettük át ezt a szokást.

Annál gyakrabban olvasok újságban, látok a tévében olyan apákat, akik kínozzák, félig agyonverik, kórházba juttatják, megerôszakolják gyermeküket. Ezek egészen kivételes esetek.

Azokat az apákat, akik látástól vakulásig gürcölnek családjukért, harcolnak gyermekük jövôjéért, jobb életet szeretnének biztosítani nekik, akik játszanak velük, felolvasnak nekik, megtalálják a megfelelô elismerô vagy elmarasztaló szavakat viselkedésükre, s ha felnôttek és elkerültek otthonról, életük végéig várják ôket haza, azokat az apákat nincs miért emlegetni újságban, mutogatni tévében.

Mert a világ legtermészetesebb dolga az, hogy így van.

Löwy Maya

Kolozsvár-szerte beszélik, hogy a tévébingók nyerteseinek névsorain elenyészôen kevés a magyar név, és hogy e szerencsejátékok ugyanazt a társadalmi réteget gazdagítják, akárcsak egykoron a Caritas: az iparosítás során városra költözött, gyenge városi gyökerekkel rendelkezô román tömegeket. Ily módon — vélik a „bingósovinizmus" elméletének hívei —, a magyarság semmit nem nyer a dologból, sôt, azok a magyarok, akik kitartóan bingóznak, lényegében nem tesznek egyebet, mint hogy az említettek malmára hajtják a vizet.

Annak ellenére, hogy ezeket a badarságokat jónevû közéleti személyiségek, sôt egyházi személyek szájából is hallottam, veszem a bátorságot, és — kényszer szülte „bingószakértôként" — megpróbálom felsorolni azon érveimet, amelyek ellentmondanak a „bingósovinizmus" elméletének.

Mindenekelôtt szögezzük le: a tévébingó is éppen olyan szerencsejáték, mint a lottó, meg ki tudja hány hasonló játék: nem a sátán szülte és nem irányul egyetlen nemzeti, vallási vagy faji közösség ellen sem.

A tapasztalat azt mutatja, hogy a bingójegyek vásárlóinak, kitöltôinek zöme a nyugdíjasok közül kerül ki. A román nyugdíjasok számára többszörösen is öröm a „bingónézés", hiszen ez egész családjuk számára szórakozást jelent: az öregek a népzenét, a sörözô apukák (és a vasárnapi barátok, mioritikus szomszédolók) a szép nôket, az anyukák a szimpatikus komikusokat, a fiatalok pedig kedvenceiket, a román könnyûzene-együtteseket lesik. Ha elmegy a család otthonról, a bingójegyeket a szomszéd — a „vecsin" — veszi át. Amolyan bingó-kommuna alakul ki ilyenformán.

A magyar nyugdíjasoknál más a helyzet. A háromórás bingómûsortól — érthetôen — sokan rendkívüli módon idegenkednek. A román népzene, a román nyelvû poénok összehasonlíthatatlanul kisebb hatással vannak rájuk, mint román sorstársaikra. Ez már éppen elég ahhoz, hogy a magyar nyugdíjasok mélyen országos arányszámuk alatt képviseljék a tévébingókon a magyarságot. A másik nagy gond az, hogy nyugdíjasaink zöme olyan rosszul beszél románul, hogy a telefonos döntôbe alig tud kinyögni néhány mondatot. Klasszikus eset erre a július 16-i bingóvasárnap, amikor a gyergyószentmiklósi Erika számára román élettársának fia volt kénytelen leszüretelni a tízmilliókat, ugyanis a hölgy megüzente az adásvezetôknek, hogy nem tud románul. A nyelvismeret hiánya — vagy a rossz kiejtéstôl való félelem — tovább csökkenti a bingózó magyar nyugdíjasok sorait. Ehhez hozzájárul az is, hogy a romániai magyar társadalomban rendkívül zajosak azok, akik — úgymond — védeni akarják a magyarságot a „becsapástól". Ezt a jelenséget különben már a Caritas-idôkben is érzékelni lehetett: akkoriban jó néhány befolyásos magyar közéleti személyiség jelentette ki, hogy ô még akkor sem káritászozik, ha vénasszonyok potyognak az égbôl. Akkor is — akárcsak a tévébingók idején — éppen a nyugdíjasok szolgáltak az ilyenfajta üzenetek számára a legjobb vevôkészüléknek.

Azok számára, akiknek mindezek után esetleg megingott a bizalmuk a „bingósovinizmus" elméletében, de továbbra is szeretnék kommentálni, értelmezni a bingójelenséget — más kérdésköröket ajánlok boncolgatásra. Milyen kapcsolat van például a kilencvenes évek elején totálkárosnak kikiáltott román tengerpart hihetetlen méretû fellendülése és a tengermítoszt újjáteremtô tévébingók között? Hány munkahelyet teremtett a tengerre költözött Pro TV és Antenna 1? Hányan élnek meg ebbôl a semmibôl született, és hihetetlen gyorsasággal gigantikussá nôtt bingóbizniszbôl? Milyen alternatívát kínál a romániai magyar társadalom a „bingósovinizmus" ellensúlyozására?

Mert igaz ugyan, hogy nekünk, az összmagyarságnak már jó néhány évtizede nincs felújításra, fellendítésre váró tengerpartunk (olyan négytengermosta már az Anjouk óta nincs), de ebbôl nem következik az, hogy soha nem lehet „magyarbingónk" Erdélyben. A húzások között magyar könnyûzene szólna, a pro-rusztika rajongók mezôségi meg csángó népzenét hallgatnának, lobognának a piros-fehér-zöld zászlók...

És akkor nem a szomszéd kecskéjének esete jutna eszembe, amikor arról hallok, hogy Romániában „bingósovinizmus" van, és be kellene tiltani ezt a játékot.

Szabó Csaba

Kolozsvár lakossága megértéssel nyugtázta a Vízmûvek bejelentését: huszonnégy órán keresztül, kedd reggel hét órától szerda reggel hétig nem lesz víz. Megjelent a közlemény a helyi sajtóban, hangosbemondó rikoltotta az utcákon. Bólintottunk: kibírjuk, hiszen a cél nemes — kijavítják a megrongálódott vezetékeket, kiküszöbölik a hibákat. Mindenki gyûjtött vizet a fürdôkádban, palackokban, edényekben. Hétfôn este kötelezôen megfürdött az egész család, kimostuk az összegyûlt szennyest, elmosogattuk az utolsó kiskanalat is. Egy kisebbfajta szükségállapotra rendezkedtünk be, jóhiszemûen. Meg sem fordult a fejünkben: ugyanbiza valóban technikailag megoldhatatlan lett volna a probléma enélkül az egész cécó nélkül? Vajon természetes dolog-e, hogy éppen akkor, amikor rengeteg a csapadék, ne folyjon víz a csapból? Vajon hogyan lehetséges, hogy egy olyan országban, mint például Izrael, ahol az év tizenkét hónapjából tízben nem esik egy csepp esô sem, ahol egyetlen, a Tarnicainál kisebb Genezáreti-tó látja el egy egész ország vízszükségleteit, soha nem hiányzik a víz a háztartásokból? Hát ôk nem javítják a csöveket? Nem, nekünk ez nem járt a fejünkben. Ha elveszik a vizet, hát elveszik. Egy nap, nem halunk bele.

És eltelt egy nap. Eltelt kettô. A készletek kimerültek, ásványvízre fanyalodtunk — még kéz- és fogmosásra is. A segítség az égiektôl érkezett: megeredt a záporesô. A kórházakban az ápolónôk az eresz alá tették a lavórt, vedret, éjjelitálat. Az esôvíz legalább jó lúgos — találta a mindig leleményes román örömét az ürömben. „Românul se descurcã..."

A televízióban szerdán este megjelent a Vízmûvek egyik igazgatója. Hát kérem, csak a magasabban fekvô helyeken van gond, még nem sikerült felpumpálni a vizet. A Babes utcai kórházakban is ezért vannak bajok, a Hajnal negyedben szintén. Hogy mikor lesz víz? Talán holnap (csütörtökön, a szerzô megj.), tizenegy óra körül, ha minden jól megy.

Csakhogy mi már megszoktuk, hogy minden rosszul megy. És ettôl igényeink elsorvadtak. Az aranykorszakban a nép rászokott, hogy hetente legfeljebb egyszer, vasárnap este adózik a fürdôzés rituáléjának, úgyhogy ez a kis vízhiány meg sem kottyan az edzett polgártársaknak. Mit nekünk az idelátogató nyugatiak kényeskedô fintorgása, hogy urambocsá bûzlenénk. Kikérjük magunknak! No meg aztán nézzük a dolgok jó oldalát is: a piszokrétegnek megvannak a maga elônyei. Nem látszik meg alatta, ha netán elpirulnánk.

Salamon Márton László

A Polus Transilvania Kft. szászfenesi és Vágóhíd téri beruházási terveirôl már több ízben beszámoltunk. A Kolozsvár és Szászfenes között felépítendô kereskedelmi központ építtetôi által a Környezetvédelmi Ügynökséghez benyújtott dokumentumcsomagot nemrég hagyta jóvá a Kolozs Megyei Technikai Engedélykibocsátó Bizottság. Elhárult-e minden akadály a 350 millió dolláros befektetés útjából? Errôl kérdeztük Pászkány Árpád Zoltánt, a Polus Transilvania Kft. igazgatóját.

— Az építkezési törvény szerint a városrendészeti engedély határozza meg, hogy egy bizonyos telekre milyen feltételek mellett építhessenek. A tervet olyanképpen kell elkészíteni, hogy az engedélyezhetô legyen. Ha a tervben betartod az urbanisztikai engedély elôírásait, akkor rendes körülmények között semmilyen más ok nem akadályozhat meg a kivitelezési engedély megszerzésében. A volt megyei tanács ezt az engedélyt 1998-ban már kibocsátotta. De ebben tizenhét részengedélyt irányoztak elô, teljesen gáncsoskodó magatartással. Ugyanis a Metrónak, amely mellettünk épít, csupán öt engedély kellett. Nekünk például engedélyt kellett kérni a hadügyminisztériumtól, tekintettel a szászfenesi kaszárnya közelségére, de érdekes módon a Metrónak, amely annak szomszédja, már nem kellett ilyesmi. Semmi bajunk a Metróval, örvendünk, hogy oda építenek, legalább hivatkozhatunk rájuk, hogy amit nekik lehet, azt nekünk is lehet. Mi beszereztük az összes engedélyt, és letettük egy zónán belüli tervnek (P. U. Z.) az engedélyezési kérelmét. Ez is sikerült, következett volna az úgynevezett „studiu de impact", tulajdonképpen egy olyan tanulmány, amely a nagy területû befektetés kihatásait vizsgálja a közlekedés, energia-, víz-, csatornahasználat szempontjából. Ezeket az adatokat különben tartalmazza maga a terv is, tehát csak arról van szó, hogy egy illetékkel többet kelljen fizetni. A volt megyei tanács nem akarta kibocsátani az engedélyt. Természetesen tudjuk, miért: többségükben a kolozsvári polgármester csatlósai voltak, akkor is, ha más párthoz mentek át. Az új megyei tanács más minôségû emberekbôl áll. Ez az utolsó elôtti engedély, amelyet a hétfôtôl számított megfellebbezhetôségi idô, harminc nap elteltével megkapunk. Vannak bizonyos elôírásai a csatornázással, vízzel, gázzal stb. kapcsolatban, amelyek szerint a tervet módosítani kell, de ez nem lényeges szempont. Gondolom, hogy augusztus közepéig a tervet véglegesíthetjük és be tudjuk nyújtani engedélyeztetésre. Harminc napon belül, tehát szeptember közepéig meg kellene kapnunk a kivitelezési engedélyt.

— Mikorra várható, hogy célegyenesbe jutnak az elôkészületek és végre elkezdôdhetnek az építkezési munkálatok?

— Ha november 30-ig minden engedély meglesz és elô tudom terjeszteni a cég vezetôségi tanácsának, akkor bekerül a jövô évre javasolt befektetési listára. A cégnél évente egyszer tartanak vezetôségi tanácsi gyûlést, ami egybeesik a fôrészvényesek gyûlésével — amit általában februárban szoktak megtartani, és idôtartama három-négy hét, tekintettel a cég befektetéseinek ellenôrzésére minden kontinensen. A közép- és kelet-európai igazgatókkal kéthavonta tartanak találkozót. A következô szeptember végére tehát mindenképpen várható, még a november 30-i határidô elôtt.

— Elôfordulhat-e valamilyen buktató a beruházás kivitelezésében?

— Helyi szinten a befektetésnek semmi elvi akadálya nem lehet. Esetleg annyi, hogy ha a novemberi parlamenti választások után negatív értelemben változna a nemzetközi pénzintézetek hozzáállása az országgal szemben. Románia nagyon függ a nemzetközi pénzintézetekkel való kapcsolatoktól. És ez nem egy kétbanis befektetés. A szászfenesi 350 millió dolláros, a vágóhídi pedig körülbelül 60 millió dolláros. Ugyanis az anyacég, a Trigranit, ingatlanbefektetôi társaság, tehát ô épít. 16 európai partnere van, ezek 40–60%-ban elfoglalják a beépítendô területet. Viszont fenntartják maguknak a visszalépési jogot arra az estre, ha az illetô országnak, régiónak a megbizhatósági mutatója (raiting) romlik. Vagy ha a nemzetközi pénzintézetek véleménye romlik az illetô országról. Itt elsôsorban az Európai Fejlesztési és Újjáépítési Bankról van szó, amely egyben a Trigranit 10%-os részvényese is.

Ördög I. Béla

Jóllehet az Országos Egészségügyi Minisztérium és a Biztosítási Pénztár közös egyezményt írt alá a két intézmény jó együttmûködése érdekében, mégis kétharmados törvényeket hágnak át. Az orvosi ellátás 90 százalékát a biztosítási pénztár kasszájából fizetik. Ez az összeg a biztosítottak által befizetett 7 százalékos egészségügyi alapból származik, ugyanakkor 7 százalékot a cég fizet az alkalmazottak után. Ilyenformán több tíz milliárd lej fut be a kasszába. Ezek az összegek még így is csak annyira elegendôek, hogy az egyes kórházak mûködését épp hogy a felszínen tartsák. Ioan Figan, a Kolozs Megyei EBP igazgatója biztosította a háziorvosokat, hogy szeptember végéig mindenki meg fogja kapni az új könyvecskéket és az ehhez tartozó vignettákat. Ezek birtokában minden kórházba kerülô vagy egészségügyi ellátásra szoruló személy ellenôrizhetô. A vignetták ugyanis igazolják a kedvezményezettséget. Azok a személyek, akiknek a vállalata adósa az EBP-nek, saját zsebükbôl kell majd hogy fizessék a beutalási és kezelési költségeket. Az is könnyen elôfordulhat, hogy csak utólagosan jut az illetô tudomására ez a tény. Ekkor perelheti munkáltató vállalatát, mely adósa az EBP-nek.

Kolozs megyében az adósságok milliárdokra rúgnak; vezetô helyet foglal el az aranyosgyéresi Sodronyipari Kombinát, a kolozsvári vasúti társaság és a Nehézgépgyártó Vállalat, az adósok listája azonban itt nem ér véget. A szóban forgó vállalatok egyéb adósságaikat is kell hogy tisztázzák, illetve törlesszék. Ezért kerülhetett utolsó helyre az alkalmazottak biztosításának befizetése. Dr. Ioan Figan az 1996 / 11 rendelet értelmében úgy döntött, hogy zároltatja az adós vállalatok bankszámláját, ez lévén a tartozások begyûjtésének egyetlen lehetôsége. Kolozsvár kórházait, ezek egészségügyi szolgáltatásait nemcsak a megye lakossága veszi igénybe. Sok beutalt van az északi megyékbôl, Moldvából. Ezért fontos, hogy az Egészségügyi Minisztérium és az EBP teljes összhangban dolgozzék, elsôsorban a betegek érdekében. Az egészségügyi biztosítás a világ minden táján mûködik. Ha a páciens nincs ennek birtokában, mindent maga kell hogy fizessen.

H. GY.

Az idei év elsô szemeszterében 100 baleset történt, amelyek következtében 23 személy életét vesztette, 77 súlyosan megsérült. Az anyagi kár összege eléri a 100 millió lejt — tudtuk meg Simona Pintea ezredestôl, a rendôrség szóvivôjétôl.

• Súlyos baleset történt tegnap éjjel két órakor az E 60-as országúton. A 22 éves Cãlin Ioan Rus a fáradság következtében elaludt a CJ–14–SON rendszámtáblájú szállítójármûje volánjánál, és nekiment a szembôl jövô, szabályosan közlekedô BH 3939-es rendszámú TIR kocsinak, amelyet a 33 éves nagyváradi Vasile Bob vezetett. A balesetben életét vesztette Cãlin Ioan Rus csürülyei (Ciurila) fiatalember, a baleset okozója.

• A sáncban kötött ki a Ford. Szerdán reggel 8 óra 30 perc körül Gligor Buda (47) felsôbányi (Baia Sprie) lakos, Roman teherautójával (rendszáma: MM–14–FMN) elôzésbe kezdett a BN–02–GKK rendszámú Ford Orion mellett, de mivel nem tartotta be a szabályok által elôírt távolságot, a Valentin Suteu (22) által vezetett gépkocsit az árokba lökte. Suteut a szamosújvári kórházban különbözô sérülésekkel ápolják.

• Baleset a Mikó utcában. Szintén szerdán történt: Vasile Berg (55), aki Jawa motorkerékpárját vezette, elütötte az úton szabálytalanul átkelô, egy teherautó mögül elôbukkanó Maria Mariat (68). Az idôs asszony súlyos fejsérüléseket szenvedett.

Nánó Csaba

A saját bôrünkön megtapasztalt igazsággá lett az ôsi közmondás: Ember tervez, Isten végez. Ez a közmondás sajnos akkor is idôszerû, ha úgy tûnik, hogy emberek voltak Isten tervének a „kivitelezôi".

Kis csapatunk 2000. május 21-én Rómába indult az apostolok lován, gyalog. A kolozsvári Szent Mihály plébániatemplomból indultunk lelkipásztoraink áldásával, sok-sok barátunk és csodálónk imáival kísérve. Máriaradnáig, sôt Aradig 348 km-es gyalogtúránk során hittük, hogy vállalkozásunkat siker koronázza. Egy dologra azonban nem számítottunk, egészen pontosan arra, hogy honfitársaink a jubileumi szentévben zarándoklatra megkapható olasz vízumot arra használják, hogy elmeneküljenek a süllyedô hajóról, melynek Románia a neve. Annyian maradtak kinn az így megszerzett vízummal, hogy ez útját állta a mi tiszta, nemes szándékunknak. Ezért saját hibánkon kívül kénytelenek voltunk utunk irányvonalán változtatni.

Sajnos az eredetileg 7 személyre tervezett csapatból csak haton indultunk útnak, mivel egyik útitársunk, Szôcs Andrea Enikô arra hivatkozva, hogy vizsgái vannak, csak utólag akart a csapathoz csatlakozni. Mivel a vízumot nem kaptuk meg, Enikô késôbb sem csatlakozott zarándokutunkhoz, de sajnálatos módon a csapat által kapott támogatás ráesô részét eltulajdonította, amit azóta sem hajlandó visszaadni...

A zarándoklat szent és nemes céljáról le nem mondva úgy döntöttünk, hogy ha már Rómába nem mehetünk — pedig ez volt szívünk vágya —, akkor augusztus 15-re elzarándokolunk a magyarországi Búcsúszentlászlóra, majd onnan augusztus 20-ra érkezünk a Szent István-ünnepségre.

Útvonalunk: Máriaradna–Szeged–Baja–Nagykanizsa–Búcsúszentlászló–Budapest, összesen 823 km. A gyalogos zarándoklat idôtartama Budapestig 30 nap. A kialakult helyzetért támogatóink szíves elnézését kérjük. Köszönetet mondunk a történelmi magyar egyházaknak, a Transvital Cosmetics, Secpral, Roll-gum és a Casetaro Kft.-nek, valamint a Határon Túli Magyarok Hivatalának és az RMDSZ ügyvezetô elnökségének.

Nagy Lajos

Az óceánon túlról jött, nyugatról keletre tartva, akár egy huszadik századi özönvíz, fuldokolnak benne az emberek — ez a stressz. Az idôspórló gépek tömege sem használ, paradox módon, mintha csak jobban fuldokolnánk tôlük.

De mégsem mindenki. Vannak, akik „úszni" tanulnak, vagy szigetre bukkannak. Akik önmagukban keresik, saját erkölcsi tartásukban lelik meg a szabadságukat. Fejüket — gondolataikat — képesek kiemelni az özönbôl, megtanulnak nyugtató pirulák, pszichológusok segítsége nélkül úszni, mûködni ebben a világban.

A stressz elleni küzdelemben a magunk bajával vagyunk elfoglalva, nem érünk rá társainkra (még gyermekeinkre se) igazán odafigyelni. Ha idônk meg is engedné, gondolataink foglaltak.

Hogy gyermekeinket is stresszeljük? Az nem baj, hadd szokjon, hiszen ebben a világban kell majd élnie. Csakhogy az ô esetükben más a kép, mint a felnôtteknél. A kis palánta megsértése felnövekedésekor jóvátehetetlen elváltozásokat okozhat. Ez áll a szorongás okozta testi-lelki betegségekre is. S ki mondhatja ma el gyermekérôl, hogy nyugodt, stresszmentes fejlôdése volt? Ki ne ismerné az izguló, ideges gyereket, aki egész napi tanulás után sem tudja befejezni feladatait, aki a meg nem értett matematikafeladat keservével tér aludni, amikor másnap tesztet kell írniuk?

Az egészségesen védekezô, a bátrabb, erôsebb egyéniség a dolgok fölé kerekedik: „Ott egye meg a fene az egészet", sarokba dobja füzetét és lemegy focizni. Anyuka stresszeli magát helyette: megbuksz, fiam! Nem az a baj, hogy megbukik, hiszen az efféle bukott diákokból gyakran lesznek kreatív, kezdeményezô képességû emberek, hanem jóval súlyosabb az, hogy ekkor fejlôdik ki bennük — mert nap mint nap segítünk — a felelôtlenség, nemtörôdömség, csalás, hazugság.

A Rudolf Steiner által kidolgozott személyiségközpontú oktatás bebizonyította, hogy stressz nélkül is lehet. Szabad, egyéni szellemi fejlôdés eredményeként a gyerekek kényszer és jegyek nélkül is eljutnak arra a színvonalra, amit a hagyományos oktatási rendszer megkövetel. Igaz, hogy a képességvizsga stressze it a Waldorf iskolában sem kerülhetô el. Az idei próbavizsga például azt mutatta, hogy ezeknek a gyerekeknek az általánosa nem volt alacsonyabb a megyei szintnél, s a tavaly Bukarestben végzett nyolcadikosok között olyan osztály is volt, ahonnan minden gyerek egybôl líceumba jutott.

Az elsô osztályok lassúbb ritmusa a gyerekek természetes érési folyamatát követi, ennek eredményeként a fejlôdés ugrásszerû és idôben egyénileg változó. Így is nagy nehézségekbe ütközött az átvállalt gyerekek adaptációja. A hagyományos iskolából a jegyrendszer kényszere által megmételyezett tudásvággyal Waldorf iskolákba került gyerekekre a visszaélés, a hibák takargatása a jellemzô, idôbe telik, amíg leszoknak a hazugságról, míg kialakul az ôszinte tanár–diák viszony.

A Waldorf iskolába kerülô gyereket sikeres képességvizsga után beszélgetésbôl és mûvészeti próbából álló felvételi szûrôpróbán választják ki. A mûvészeti próba: rajz–festészet, szobrászat, zene, mozgásmûvészet, dráma — szabadon választhat. Esélyük az egészségesen fejlôdô, ôszintén érdeklôdô, kreatív képességû gyerekeknek van, ôk tudnak az iskola szellemébe beilleszkedni.

A Waldorf iskola elméleti és gyakorlati téren kiegyensúlyozott programmal általános képesítést nyújt. Az 1–8 osztályban a mûvészi megélésre esik a hangsúly, a líceumban már a tudományos precizitás az igény. Bár a Waldorf iskola hivatalosan humán jellegû, nem hiányzik a számítástechnika, kibernetika, projektív geometria, azaz a reál tantárgyak tanulmányozása sem, igényeknek megfelelôen. A négy líceumi év mûvészeti foglalkozása: dráma, grafika, festészet, szobrászat, euritmia, zene (kórus, zenekar). A 8. és a 12. osztályban a kompromisszumos megoldásokon a sor, hogy a gyerekek az érettségin meg az azt követô vizsgákon eredményesen helytállhassanak.

Dán Judit

Ui.: További információ a Röser és Gaudeamus könyvesboltokban elhelyezett prospektusokban található. Érdeklôdni — személyesen vagy telefonon — a Waldorf iskolában lehet, Maxim Gorkij u. 20., tel.: 134-720.

Az Európai Bizottság szerdán azt javasolta, hogy a hazai gazdasági reformok végrehajtását a jövôben helyi és nemzetközi, független gazdasági szakértôk felügyeljék folyamatosan.

Az Európai Unió brüsszeli végrehajtó testülete szerdán hozta nyilvánosságra értékelését a román gazdaságról, az EU-csatlakozás gazdasági követelményeinek teljesítésérôl, illetve ismertette négy évre szóló gazdaságpolitikai javaslatait. Úgy vélekedett, hogy a közösen kidolgozott reformok végrehajtása segíthet növelni Románia nemzetközi tekintélyét, és felkelteni a külföldi befektetôk érdeklôdését.

A gazdaság értékelése egyik feltétele volt annak, hogy az EU tavaly decemberben úgy döntött: megkezdi Bukaresttel a csatlakozási tárgyalásokat. Romániát a jelenlegi tizenhárom tagjelölt sorában az utolsók között várják csatlakozni, az ország maga is 2006–2007 körül reméli a belépést.

Az EU konstruktívnak és reálisnak minôsítette a reformterveket, de megjegyezte: a pénzügyi szektor legutóbbi megingása is azok idôbeni végrehajtásának szükségességét igazolja. A közösen jóváhagyott akcióprogramban foglaltak teljesítése nehéz feladat lesz, és költségáldozatokat is igényel. Amennyiben azonban nem történik meg, az kedvezôtlen hatással lehet a csatlakozási felkészülésre és tárgyalásokra, illetve az ország gazdasági teljesítményére általában — véli az értékelés.

A bizottság mindennek fényében nyomatékosan javasolta, hogy Bukarest a következô évekre kérjen fel két független szakértôcsoportot a reformok felügyelésére. Az egyik csoport román szakemberekbôl állhatna, a másik nemzetközi szaktekintélyekbôl, és az utóbbi a nemzetközi pénzügyi intézményekkel szoros együttmûködésben dolgozna.

Pedro Solbes, a brüsszeli bizottság pénzügyi felelôse a dokumentummal kapcsolatban elmondta: annak elkészítése nem jelenti azt, hogy az EU elégedetlen lenne a hazai gazdasági fejlôdés folyamatával. A fôbiztos emlékeztetett arra is, hogy az EU pénzügyminiszterei hétfôn úgy döntöttek, minden tagjelölt gazdaságáról készítenek jelentést a csatlakozás elôkészítésének jegyében.

Románia és India érdekelt a hadiipari együttmûködésben — szögezte le a nemzetvédelmi tárca szerdai közleményében.

A nemzetvédelmi minisztérium az után adott ki közleményt, hogy vezetôje, Sorin Frunzãverde megbeszéléseket folytatott Harin Pathakkal, India hadiipari miniszterével.

A tárgyalófelek kinyilvánították együttmûködési szándékukat a hadseregeik felszerelésére szánt eszközök termelésében — a kutatástól a késztermékek kipróbálásáig.

Frunzãverde hangoztatta, hogy a katonai eszközöket és felszereléseket gyártó hazai cégek érdekeltek abban, hogy részt vegyenek az ilyen termékeket bemutató indiai kiállításokon. Mint mondta, a román fél az iránt is érdeklôdést mutat, hogy részt vegyen a haditechnika korszerûsítésében szerzett tapasztalatok és bizonyos programok cseréjében, továbbá a haditechnikai együttmûködés kereteinek kialakításában.

Az indiai hadiipari miniszter vezetésével Romániában járt küldöttség felkereste a bákói Aerostar, a brassói IAR és a krajovai repülôgépgyártó vállalatot — derült ki a minisztérium közleményébôl.

Anca Boagiu szállításügyi miniszter kijelentette, hogy támogatni fogja az aradi repülôtér teherszállító egységének kiépítését. Elmondta, hogy július 30-ig az Európa Bizottság elé fogja terjeszteni az építési terveket, utána pedig nemzetközi versenytárgyalást fognak kiírni, hogy eldönthessék, ki építheti fel a teherszállító egységet.

A befektetéshez 2,5 millió euróra lesz szükség, amibôl 2 millió PHARE-alapokból fog származni, 500 ezer euró pedig az Arad Megyei Tanács hozzájárulását képezi majd. A teherszállító egységet 11 hónap alatt fogják felépíteni. Az összterülete: 2825 négyzetméter a repülôk számára, 16 020 négyzetméter a különféle teherszállító kocsik számára. Ezenkívül utat is építenek a teherszállító egység számára.

Az Arad környéki szabadkereskedelmi övezetben mintegy 600 millió dolláros befektetésre számítanak a szakemberek.

A Nagybánya környékén vizsgálódó angol szakértôk szerint a nemzetközi sajtó eltúlozta a Máramaros megyei folyók szennyezésének mértékérôl szóló híradásokat. Az angolok által bemutatott jelentésbôl kiderül: a vízminták és a folyómedrekbôl származó üledékminták alapján elmondható, hogy az év elején bekövetkezett két környezeti baleset hatásait illetôen a nemzetközi lapjelentések túloztak.

A hat angol szakember viszont azt is elmondta, hogy a végsô eredményeket csak néhány hónap múlva tudják bemutatni. A bányakitermelés esetében ugyanakkor elismerték: mielôbb sürgôsségi intézkedéseket kellene foganatosítani annak érdekében, hogy az újabb környezetvédelmi baleseteket el lehessen kerülni.

A Román Akadémia Földtani Intézete szerint a vizsgálódásokat regionális szintre is ki kellene terjeszteni. Az angol szakemberek a walesi egyetemen tanítanak. Három hónappal ezelôtt a Román Akadémia Földtani Intézetével és egy nagybányai tervezôirodával vállvetve konzorciumot hoztak létre. Ennek fô célkitûzése az, hogy Máramaros megyére nézve általános koncepciót dolgozzon ki a térség teljes gazdasági-társadalmi életének mûködését illetôen. A szakemberek azt remélik, hogy programjukra jelentôs nemzetközi céltámogatásokat tudnak szerezni.

Az utcai pénzváltóknál a forint 77/80, a márka10 100/10 300, a dollár pedig 21 500/21 700 lejbe került.

A Román Szociáldemokrata Párt (RSZDP) elnöke, Alexandru Athanasiu tegnapi sajtótájékoztatóján jelentette be pártjának a Szocialista Párttal (SZP) való egyesülését. A fúzió protokollját szombaton fogadták el a szociál-demokraták országos tanácsának ülésén, és a jövô hét során írják alá a két párt képviselôi. Az egyesülésbôl létrejövô új politikai alakulat megtartja a Román Szociáldemokrata Párt elnevezést, a Szocialista Párt elnöke, Tudor Mohora pedig fontos pozíciót fog betölteni az új pártban. Ami az SZDP választási stratégiáját illeti, Athanasiu szerint még nem körvonalazódott teljes biztonsággal, hogy a Demokrata Párttal (DP) vagy az Iliescu-féle RTDP-vel lépnek-e szövetségre,

Csütörtök reggel óta a fôvárosi tömegközlekedési vállalat dolgozóinak spontán sztrájkja bénítja Bukarest életét.

Szerdán kudarcba fulladtak a bukaresti közlekedési vállalat és a szállítási szakszervezetek képviselôinek tárgyalásai az új kollektív szerzôdésrôl.

Eredetileg csak a villamos- és trolibuszvezetôk és jegyszedôik tagadták meg a munkát, az elsô órákban az autóbuszok még közlekedtek. Ám a villamosok és a trolibuszok leállása miatt akkora lett a tömeg a buszokon, hogy a kilátástalan küzdelem elôl nemsokára a buszvezetôk is visszavonultak a garázsokba. Ezután már csak a metró maradt.

A vállalatvezetés csütörtök délelôtt megbeszélést folytatott a sztrájkolók képviselôivel, ám eredménytelenül, úgyhogy a sztrájk folytatódik.

Traian Bãsescu, Bukarest fôpolgármestere törvényszegéssel és zsarolással vádolja a sztrájkolókat és képviselôiket. A RATB pedig közölte: nem tárgyal a vadsztrájk képviselôivel, a kollektív munkaszerzôdésrôl szóló tárgyalást csak a munka felvétele után hajlandó folytatni. A vállalat kilátásba helyezte, hogy ha a sztrájkolók nem veszik fel azonnal a munkát, péntektôl megkezdi az erre vonatkozó jogszabályokat többszörösen és tudatosan megszegô sztrájkolók és képviselôik elbocsátását.

Az eddigi tárgyalásokon a szakszervezeti képviselôk kezdetben 47 százalékos, majd 30 százalékos fizetésemelést követeltek, valamint jobb szociális feltételek megteremtéséhez ragaszkodtak. A RATB pénzügyi forrásai viszont csak 10 százalékos fizetésemelésre adnak lehetôséget, és a vállalat a jóléti követeléseket sem tudja maradéktalanul teljesíteni.

A Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) és a Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség (KDNSZ) találkozója pozitív eredményekkel zárult, még ha maradtak is megoldásra váró kérdések — jelentette ki tegnap Ion Diaconescu, a parasztpárt elnöke, aki szerint a két párt egyesülésére van szükség. Victor Ciorbea, a KDNSZ vezetôje azonban csupán a politikai szövetség lehetôségeit fontolgatja. (Mint ismeretes, a volt miniszterelnök lemondatását követôen kilépett a parasztpártból, és Kereszténydemokrata Nemzeti Szövetség néven új politikai alakulatot hozott létre.

A KDNPP fôtitkára, Remus Opris is úgy nyilatkozott: a parasztpárt nem tûzte ki célul a KDNSZ-szel rövid idôn belül való egyesülését, és úgy vélte, elôbb együttmûködési szakaszra lenne szükség. „A KDNPP–KDNSZ együttmûködés egy keresztény-demokrata tömb létrehozását eredményezné, és lépéselônyhöz juttatna a Nemzeti Liberális Párttal szemben" — mondotta Remus Opris. Ion Diaconescu kijelentette, több együttmûködési lehetôséget vitattak meg, és az egyesülés mellett felmerült a Román Demokratikus Konvenció keretén belül, közös listákon való indulás változata is.

Mugur Isãrescu kormányfô nagy megtiszteltetésnek tekinti egyes politikai pártoknak azt a felkérését, hogy vállalja el az államelnökjelöltséget. A reform és az európai integrációs kormányprogram mellett elkötelezett kormányfô nem zárja ki, hogy esetleg jelölteti magát az ôszi elnökválasztásra — derült ki a kormányfô csütörtökön megjelent interjújából.

A miniszterelnök újságírók kérdéseire válaszolva kifejtette: Emil Constantinescu államfô visszalépése után a román politikai osztály és a közvélemény is új helyzetbe került. Így természetesen ô is gondolt rá, hogy — a közvélemény érdeklôdésének, illetve hallgatása ilyen vagy olyan értelmezésének egyfajta „kényszere" miatt is — záros határidôn belül döntenie kell, és elhatározását nyilvánosságra kell hoznia.

Leszögezte: változatlanul elkötelezett az európai integrációra irányuló kormányprogram mellett, s ha felkérik rá, számításba veszi egy újabb kormányfôi mandátum elvállalását. Mégpedig „olyan garanciával, ha egy államelnök és egy pártszövetség — nem az utolsó pillanatban tett nyilatkozataik, hanem eddigi cselekedeteik révén — szintén elkötelezik magukat e programnak és az európai eszményeknek".

Mint mondta, saját döntésének legalább két kérdésre kell választ adnia. Az elsô, hogy milyen pozícióból folytathatja sikeresen ezt a programot, amelyben hisz, s amely gyümölcsözni kezdett. A második, hogy milyen legyen az a politikai környezet, amely kedvez a reform következô lépéseinek. Ezek azonban olyan kérdések, amelyeken nyugodt körülmények között kell elgondolkoznia. Most egyrészt a mindennapi kormányzás foglalkoztatja, másrészt úgy gondolja, még túl korai arról beszélnie, mi történik majd ôsszel.

Arra a kérdésre, hogy egyes vezetô politikusok állítása szerint már beleegyezett abba, hogy egy jobboldali koalíció támogatásával független jelöltként induljon az elnökválasztáson, Isãrescu a következôt válaszolta:

— Mindeddig csak ahhoz adtam a beleegyezésemet, hogy tovább dolgozzak a kormányprogram és az európai integrációs erôfeszítések folytatásáért. Ha ezt hiteles politikai erôk fogják kérni tôlem, és velük együtt arra a következtetésre jutunk, hogy ezt a román nép hasznára megtehetjük, dönteni fogok, és elhatározásomat én magam fogom bejelenteni.

Jobbközép választási tömörülés létrehozásában állapodott meg szerda este a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt is.

A „jobboldali pólus" létrehozásában a két párt képviselôinek szerda délutáni találkozóján állapodtak meg azzal a céllal, hogy megakadályozzák a baloldali erôk hatalomra kerülését az idei választások után.

A megállapodás bejelentésével egyidejûleg Ion Diaconescu parasztpárti vezér közölte: még nem egyeztek meg az együttmûködés módjában, de számba vettek több változatot: vagy ismét életre keltik a Román Demokrata Konvenciót, vagy létrehoznak egy új szövetséget, amelyhez több jobbközép párt csatlakozna.

A parasztpárt elnökének tájékoztatása szerint a két párt vezetôinek találkozóján szó volt arról is, hogy támogatják Mugur Isãrescu elnökjelöltségét. Ezzel kapcsolatban arra várnak, hogy Isãrescu a KDNPP-vel és NLP-vel tervezett megbeszélései után tisztázza álláspontját.

Valeriu Stoica, az NLP elsô elnökhelyettese elmondta: a két párt találkozóján megállapodtak abban, hogy a tervezett jobbközép politikai összefogásnak közös programja lesz, amely köré felzárkózhatnak a legutóbbi helyhatósági választásokon legalább 3 százalékos eredményt elért jobbközép pártok.

Stoica ugyanakkor közölte: az NLP folytatja megbeszéléseit a Teodor Melescanu vezette ellenzéki Szövetség Romániáért nevû párttal, de a tárgyalások során egy erôs tömörülés kialakítására, nem pedig valamely személy támogatására helyezik a hangsúlyt. Ezekre a megbeszélésekre azért is szükség van, mert lehetôség van rá, hogy a választások második fordulója elôtt „egy szélesebb koalíció jöjjön létre".

A hét végén a KDNPP és az NLP képviselôi ismét találkoznak, hogy megbeszéljék az együttmûködés módozatait.

Szerda este egyeztetett a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és a Jobboldali Erôk Szövetsége is: közép-jobboldali politikai szövetség létrehozása mellett foglalnak állást, és csak az elnökválasztások második fordulójában helyeznék kilátásba a Szövetség Romániáért-hoz közeledés gondolatát — nyilatkozta Remus Opris, a KDNPP titkára.

Rámutatott: a találkozón mindkét párt egyértelmûen annak a véleményének adott hangot, hogy közös választási programmal és listákkal induljanak az általános választásokon, továbbá közös államfô- és kormányfôjelöltet állítsanak. Mind a KDNPP, mind a JESZ egyetért azzal, hogy a közép-jobboldali politikai szövetségnek legkésôbb augusztusig létre kell jönnie. Opris elmondta: a tárgyalások fô témája az elkövetkezôkben a közös listák összeállítása lesz.

A Melescanuékkal választási együttmûködést támogató Valeriu Stoica, a Mediafaxnak adott interjújában elmondta: a párt országos tanácsa nem hatalmazta fel az NLP tárgyalóküldöttségét arra, hogy független elnökjelöltet támogasson, és ebben az ügyben a végsô döntést a párt augusztus 18-ra összehívott rendkívüli kongresszusán hoznak majd.

Stoica szerint az esetleges Theodor Stolajan–Mugur Isãrescu páros lehetôséget teremtene arra, hogy a politikum ismét elnyerje a választópolgárok bizalmát.

Gherasim Tudor Cosmin, Székelykocsárd község Vajdaszeg nevû falva ortodox templomának fiatal lelkésze megneheztelt a polgármesternek a templom tatarozásával szemben tanúsított passzivitásán, ezért egymaga fogott hozzá kifestéséhez. Az eredmény: gyönyörûen helyrehozott falak, freskók bibliai jelenetekkel, amelyek ékes bizonyítékai a lelkész mûvészi tehetségének. A legeredetibb jelenetnek a pokol ördögeit bemutató freskó bizonyult: a négy viháncoló, láncait rázó kisördög ugyanis a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) vezetôinek, Ion Iliescunak, Adrian Nãstasenak, Nicolae Vãcãroiunak és Oliviu Ghermannak a mása — derül ki a Libertatea napilap tegnapi riportjából.

Fura, de a templom felszentelésén részt vevô magas rangú egyházi személyek nem ismerték fel a falra festett gonoszokban az ország akkori vezetôit. A felszentelés ugyanis 1996 ôszén történt. A lelkésznek sértette a hiúságát, hogy négy éven át senki sem azonosította „kisördögeit", ezért nyilvánosságra hozta mûvét. Csodálkoztak is a hívek, hogy kiknek a „társaságát" élvezték annyi ideig.

Nicolae Popa, a Szövetség Romániáért Fehér megyei képviselôje szerint a lelkész jól cselekedett, amikor az arra érdemes politikusokat a Gonosz képviselôiként ábrázolta. Remélte, hogy saját magát soha nem fogja viszontlátni krampuszként egy templom falán.

Ioan Rusu (RTDP), Székelykocsárd „zsugori" polgármestere is osztja Popa véleményét: a lelkész helyesen járt el, hiszen ha a politikusok nem is tartanak a nép szájától, lehet, hogy legalább Istentôl félnek.

Gherasim lelkész, aki azóta lapszerkesztôként is karriert futott be egy egyházi kiadványnál, a Libertateanak úgy nyilatkozott: ma sem bánja „mûvészi cselekedetét", sôt, alkalomadtán folytatni szeretné politikus-panoptikumának kibôvítését más templomok falain. Az ortodox egyház állásfoglalása még nem ismeretes.

V. K.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]