2000. június 2.
(XII. évfolyam, 126. szám)

Tavaly szeptember 15-én kezdte mûködését a fôvárosban az Országos Lakásügynökség, amelynek célja a lakásépítésre nyújtott kedvezményes hitelprogram lebonyolítása. Lényege: hosszú lejáratú, az általánosnál alacsonyabb (euróban 6-7 százalékos) kamatú hitelt nyújt az elôzetesen pontozásos alapon kiválasztott családoknak, akik lakást szeretnének vásárolni, építeni, illetve felújítani, tatarozni. A rendelkezésre álló összegek jelentôs hányadát, 85 százalékát a 35 évesnél fiatalabbak részére különítették el. A program elônye a jelzálogkölcsön: a kedvezményezettek a kölcsönért a megvásárolandó lakással garantálhatnak. Az eredeti elképzelés szerint az ügynökség feladata a lakásépítés fellendítése lett volna, ezért úgy tervezték, hogy lakásvásárlásra csak sürgôs esetekben és csak 1999-ben benyújtott kérésekre adnak hitelt. Ezzel szemben még az idén is lehet lakásvásárlásra kérni kedvezményes kölcsönt. A program fogadtatásáról, jelenlegi állásáról Borbély Lászlót, a területrendezési és közmunkaügyi minisztérium államtitkárát, az Országos Lakásügynökség igazgatótanácsának elnökét kérdeztük.

— Az Országos Lakásügynökség tevékenysége tavaly szeptember 15-tôl indult be. Meg kellett várnunk, hogy a parlament fogadja el a jelzálogkölcsön-törvényt, valamint a Nemzeti Bank, illetve és a tôkepiacot, az értékpapírpiacot felügyelô ügynökség közös utasításait.

Az elsô szakaszban körülbelül hatszáz lakrészt fogunk építeni tíz városban. Ezek között van Kolozsvár is. A lakások felépítésére kiírt versenytárgyalások már néhány városban lezajlottak, Brassóban már megkezdtük az építést, Bukarestben is kihirdettük a gyôzteseket és egy-két héten belül itt is beindul az építkezés.

Sürgôsen beindítjuk a körülbelül 150 kedvezményezett ügyét, akik lakásvásárlásra kértek hitelt. Azokszámára, akik a különféle kritériumok (jövedelem, fizetôképesség leellenôrzése, családtagok száma, rendelkezésre álló lakás stb.) alapján összeállított sorrendben az elsô 150 között vannak, még a héten megkezdjük a hitelek folyósítását. Ezen kívül közel hatszáz lakrész építését tervezzük, ezeket egy éven belül kell átadnunk. Ugyanakkor van egy második csomag is, ami újabb 15 várost foglal magába, ezekbôl hat vagy hétben már el lehet kezdeni a program lebonyolítását.

Az idén 200 milliárd lej áll rendelkezésünkre, ebben az évben tehát 2000–2500 kérés jóváhagyására van keret. Ennek egy része — körülbelül 20 százaléka — vásárlásra megy, a többi építésre (4–6 lakásból álló házak); ha egy személynek saját telke van, akkor önálló építésre, illetve már létezô épület tatarozására, felújítására is adunk bizonyos összegeket. Mindenesetre a hitelek 85 százalékát 35 évnél fiatalabb családoknak utaljuk ki.

A lakások árát illetôen nagyon kategorikusak voltunk, tudniillik elôzôleg nagyobb árakat ajánlottak, így néhány városban éppen emiatt újraismételtettük a versenytárgyalást. Brassóban például egy háromszobás lakás 300 millióba kerül, egy kétszobás 215 millióba. Bukarestben, ahol az árak magasabbak és a zóna földrengésveszélyes, 360 millió egy háromszobás lakás ára, míg egy kétszobásé 230 millió lej. Ezek még mindig jóval olcsóbbak, mintha valaki önállóan, saját erejébôl kezdene el építkezni. Egy háromszobás lakás felülete kb. 85 négyzetméter, ez azt jelenti, hogy négyzetméterenkénti ára jóval 200 dollár alatt marad.

Országos szinten eddig közel 48 ezer kérést jegyeztünk. Az elsô 28 ezer kérvényezô pontozásos értékelését, illetve hitelképességének leellenôrzését követôen az ügynökség potenciális kliense maradt 6-7000. Ez azt jelenti, hogy a további kérések leellenôrzését követôen ezek száma 10-11 ezerre ugrik. Ez tehát a potenciális kedvezményezettek száma, akiknek közel 40 százaléka vásárolni akar. Œgy érzem, hogy az a közel 1600 lakás, ami év végéig felépül, az igények 30-40 százalékát tudja kielégíteni. Reméljük, hogy jövôre jobban és többet tudunk építeni, mert valószínûleg állami kötvényeket adunk ki, s ez kapitalizálja, tôkésíti a lakásügynökséget, beindulnak más alapok is, úgyhogy jövôre valószínûleg meg tudjuk duplázni a hitelek a számát — mondta Borbély László.

Kolozsváron a polgármesteri hivatal több területet is megjelölt az Országos Lakásügynökség lakásépítési programjának lebonyolítására, a Honvéd (DorobanÍilor) utca környékén, tudtuk meg $Romulus Zamfir& városi tanácsostól. Ezeket a területeket, elôzetes megegyezés alapján, a polgármesteri hivatalnak ingyen kellene átadnia az ügynökség céljaira. Az egyik kijelölt területre azonban már létezik egy építkezési terv, ugyanakkor már alapokat is öntöttek, így a munkavégzô cég nem hajlandó ingyen átadni ezt a területet, az ügynökségnek meg nem áll módjában fizetni a telekért. Sajnos, a kolozsvári városvezetés a kommunikáció terén elég sok kívánnivalót hagy maga után, így a szóban forgó telek ügyének tisztázása — s ezzel a lakásügynökség programjának továbbgörgetése is — még várat magára.

Kerekes Edit

Az új társadalombiztosítási és nyugdíjrendszert szabályozó 2000/19. törvény jövô év áprilisától lép életbe, a kormány 41. számú sürgôsségi rendeletével azonban máris módosította ezt a törvényt, ezek a módosítások pedig májustól már érvényesek. A munkaügyi igazgatóságon tegnap tartott sajtótájékoztatón ismertették az ezzel kapcsolatos gyakorlati tudnivalókat.

Amint lapunkban is már megírtuk, jövô év áprilisáig (tehát a 2000/19. számú törvény életbe lépéséig) bizonyos helyzetben lévô személyeknek (munkavállalóknak) kötelezô módon biztosítási nyilatkozatot kell letenniük a lakhelyük, tevékenységi helyük vagy munkáltatójuk székhelye szerint illetékes területi munkaügyi igazgatóságokhoz (területi nyugdíjpénztárakhoz). A következô személyekrôl van szó: a) egyedüli társultak, társultak, betétesek vagy részvényesek; b) ügyvezetési vagy menedzsment szerzôdést kötött ügyvezetôk vagy menedzserek; c) családi társulások tagjai; független tevékenységek lebonyolítására engedélyezett személyek — valamint a kizárólag polgári szolgáltatási szerzôdés alapján tevékenykedô személyek. Mindezek, amennyiben betöltötték 18. életévüket, és az állami társadalombiztosítási költségvetés megalapozására használt bruttó átlagfizetés egynegyedével megegyezô havi keresetet érnek el, kötelezôen társadalombiztosítási és a pótnyugdíjalaphoz való hozzájárulást fizetnek. (Az elôbb felsorolt helyzetek valamelyikében található nyugdíjas személy is köthet biztosítási szerzôdést, ez azonban nem kötelezô.) 2000-re az országos bruttó átlagkereset, amelyet a társadalombiztosítási költségvetés megalapozására használnak, 2 698 500 lej. Az egyéni hozzájárulás kiszámításánál alkalmazott alap a megvalósított havi bruttó kereset összege, amely nem lehet674 625 lejnél kevesebb. (Ez tehát az országos átlagbér egynegyede, ennél alacsonyabb kereset esetén nem kötelezô a biztosítási nyilatkozat megírása.)

Nem kell biztosítási nyilatkozatot letenniük azoknak, akik tevékenységüket egyéni munkaszerzôdés alapján fejtik ki, illetve a tevékenységüket választás útján betölthetô tisztségekben végzik vagy a végrehajtó, törvényhozó illetve a bírói hatalom keretébe kinevezett személyek, a mandátumuk idôtartama alatt. (Ezekben az esetekben a társadalombiztosítási hozzájárulást a munkáltató törleszti.) $Vinasi Virgil,& a munkaügyi igazgatóság igazgatója felhívta a figyelmet, hogy csupán azokra vonatkozik a kötelezô biztosítási nyilatkozat, akik semmilyen formában nincsenek biztosítva, akik pedig több szolgáltatási szerzôdés alapján dolgoznak, csupán egy, általuk kiválasztott szerzôdésért fizetik a hozzájárulást.

Az új típusnyomtatvány helyettesíti az eddigi egyéni társadalombiztosítási szerzôdéseket, amelyek tehát május elsejétôl megszûnnek. A típusnyilatkozat a munkaügyi igazgatóság székhelyén szerezhetô be, és 30 napon belül be kell nyújtani az igazgatóság Bem (Cosbuc) utca 2. szám alatti székhelyén, hétfôtôl csütörtökig, 8-12 óra között. A társadalombiztosítási hozzájárulást (30%) és pótnyugdíj- alaphoz való hozzájárulást (5%) május elsejétôl számítják. Szintén 30 nap a határidô az esetleges késôbbi módosítások, javítások bejelentésénél. A nyilatkozatot személyesen kell letenni, de postán is elküldhetik. A hiányosan vagy hibásan kitöltött nyilatkozatokat azonban nem veszik figyelembe, errôl értesítik az érintettet, aki a tudomásulvételtôl számított szintén 30 napon belül köteles helyreigazítást tenni. A hozzájárulásokat az igazgatóság pénztáránál, a helyi államkincstárnál, bankon keresztül vagy postai utalvánnyal lehet befizetni minden hónap végééig, a következô számlaszámra (ezt a biztosítási nyilatkozat is feltünteti): társadalombiztosítási hozzájárulás (CAS) — 22.09.04.01.01.4349128; pótnyugdíjalap (PS) — 22.09.04.04.01.4349128. Bankon keresztül vagy postai utalvánnyal történô befizetésnél fel kell tüntetni a biztosított személy nevét és személyi számát.

A 2000/41. sürgôsségi kormányrendelet alapján biztosított személyeknek az igazgatóság munkakönyvet állít ki, amennyiben nem rendelkeznek már munkakönyvvel, az az idôszak, amelyre hozzájárulást fizettek, munkaidônek számít a nyugdíj megállapításánál, és figyelembe veszik a többi társadalombiztosítási jogoknál is (a munkanélküliségi járandóságok és egészségügyi biztosítás kivételével).

Vinasi Virgil igazgató szerint ezt a sokaknak nem népszerû intézkedést egyrészt a társadalombiztosítási költségvetés kiegészítésének, másrészt a munkavállalók valós biztosításának szándékával hozták.

(újvári)

Az önreklám eredeti formáját választotta az egyik polgármesterjelölt. A Petru Maior és az Unió (Memorandum) utca keresztezôdésénél, illetve az egyetemi poliklinika mellett levô útjelzôk helyett a Nagy-Románia Párt jelöltjének választási plakátja jelent meg a minap.

Alexandru Dima, a polgármesteri hivatal közúti osztályának vezetôje lapunknak elmondta: a szóban forgó jelölt az útjelzôk helyét törvényesen bérelte ki. — A két útjelzôt a Közterület Fenntartó Vállalat (RADP) még 1997-ben levette felújítás végett és azóta sem tették vissza, így kibéreltük. Nincs ebben semmi különös. Hogy inkább az útjelzôt kellett visszatenni, mint kibérelni egyik polgármesterjelöltnek? Lehet, de a pénz jobban jött — mondta Dima.

K. O.

Májusban körülbelül 16 ezer nyugdíjas részesült megyénkben a nyugdíjátszámításban, közölte tegnapi sajtóértekezletén Augustin Moholea, a nyugdíjosztály igazgatója. Az átszámítással egyidôben azonban máris megjelentek a problémák, és eddig 1500 személy tett le kérést, amelyben az átszámítás elmaradására figyelmeztetnek, vagy elégedetlenek a kapott összeggel. Az igazgató megígérte, hogy bár munkájuk megszaporodott, minden kérésre igyekeznek idôben válaszolni.

Májusban az 1980-ig nyugdíjazott személyeknek kellett átszámítani járandóságukat, júniusban az 1981–1985 között nyugdíjazottak következnek. Az átszámítást a bukaresti nyugdíjkifizetô központban végzik, és feltüntetik a nyugdíjszelvényen. Az igazgató figyelmeztetett, hogy csupán az alapnyugdíjra, tehát a pótnyugdíj nélküli összegre alkalmazzák az átszámítást, így nem a nyugdíj teljes összegét veszik figyelembe. Mivel az emberek tanácstalanok, az érdeklôdôk felvilágosítására a nyugdíjosztályon (Bem/Cosbuc utca 2. szám) külön tudakozót nyitottak, ahol számítógépes nyilvántartás segítségével ellenôrzik a különféle eseteket. Itt idôvel a benyújtott kérvényekre adott választ is megérdeklôdhetik az érintettek.

(Ú. I.)

Románia Export–Import Bankja, az Eximbank, fiókintézetet létesített Kolozsváron. Az 1992-ben alakult pénzintézmény Bukarest, Konstanca és Kolozsvár után még az idén Temesvárra és Bákóba is „betelepedik". „Nem szokványos kereskedelmi bank vagyunk" — hangzott el a csütörtöki sajtótájékoztatón. — „Inkább az exportot támogató regionális központnak nevezhetnek bennünket."

Az Eximbank Rt. sajátos banktermékeivel kimondottan a külkereskedelemre dolgozó kis- és középvállalatok tevékenységét segíti. Szolgáltatásai között a következôk szerepelnek: exporthitelek biztosítási váltója nemfizetési kockázat ellen, dossziéellenôrzés az állami garancia és a vámilleték, illetve az áfa kötelezettsége alóli mentesség elérése céljából, kamatengedmények, hitelnyújtás lejben és valutában a kiviteli tevékenység elôkészítése és a technológiai fejlesztés érdekében, banki garancialevél, folyószámla, hazai és külföldi elszámolás, elektronikai bankszolgáltatások, kereskedelmi információk nyújtása külföldi üzleti partnerekrôl. A bank legtöbb 48 óra alatt képes gazdasági információkat megadni a világ bármilyen zugában mûködô cégekrôl. Kapcsolatban áll több mint száz külföldi pénzintézménnyel, és ebben a hónapban együttmûködést kezd a német KFV-vel, amely 200 ezer DM-mel támogatja a kis- és középvállalatoknak nyújtandó hitelprogramot.

Az Eximbank, a személyzet elôkészítése után, július 1-jétôl fogadja nemcsak kolozsvári, hanem az egész régióból hozzá forduló ügyfeleit. Székhelye: Csillagvizsgáló utca 107., tel.: 433-503, fax: 432-260. Igazgató: Maria Oprean.

Ördög I. Béla

Dan Radu Rusanu elnök, Maria Oprean a fiókvállalat igazgatója és más bankképviselôk jelenlétében megnyitották az Eximbank Rt. erdélyi fiókját.

Az Eximbankot (kiviteli-behozatali — export-import — bank) 1992-ben alapították állami többségû tôkével — a román pénzügyi rendszerben egyedi jellegû bank- és biztosítási intézet, a román külkereskedelmi mechanizmus egyik alapeleme. Mind saját, mind pedig az állam nevében lebonyolít bankmûveleteket.

Tekintettel arra, hogy 2000. december 31-ig befejezôdik a bankok privatizációja, az Eximbank marad az egyetlen állami tôkére alapozó bank Romániában. A banki mûveletek és exporthitel területén az Eximbank helyi és nemzetközi sajátos termékeket és szolgáltatásokat biztosít a cégek számára.

(T. L.)

Miután hetekig töltötték postaládánkat különbözô választási szorólapokkal, tömték az agyamat — hogy kire szavazzak, kire ne, ez miért jó, amaz miért rosszabb még az átlagnál is — végre újdonságot találtam.

A mormonok szólítanak fel, hogy sürgôsen csatlakozzam hozzájuk, mert vallásuk tiszta, mint a Szûzanya, és a föltámadt Jézussal csak rajtuk keresztül találkozhatom. Megtudhattam: Európában közel 300 ezer híve van e vallásnak. Egy dologra olvasmányaimból emlékeztem: a mormonok poligámiában élnek.

A szórólap hamar letörte lelkendezésemet. Kiderült, hogy a többnejûség száz éve megszûnt.

Akkor meg minek váljak mormonná?

Nánó Csaba

A KOLOZSVÁRI APÁCZAI CSERE JÁNOS ELMÉLETI LÍCEUM felvételi vizsgát hirdet intenzív angol nyelvû V. osztályba. Beiratkozni az iskola titkárságán lehet 2000. június 16–21-ig 10–14 óra között. a vizsga idôpontja 2000. június 22. A nyelvvizsgával kapcsolatos tudnivalók az iskola hirdetôtábláján találhatók. Cím: I. C. Brãtianu u. 26 sz. Tel.: 197-251.

A DIAKONISSZA FOGADALOMTÉTEL ünnepélyére hívja szeretettel az érdeklôdôket a Református Diakonisszaképzô Intézet június 4-én, vasárnap de. 10 órára, a Farkas utcai református templomba. Igét hirdet D. dr. Csiha Kálmán református püspök.

A PRO IUVENTUTE KUCKÓ JÁTSZÓHÁZ gyermekmajálist rendez június 3-án, szombaton du. 4 órakor a Mócok útja 75. szám alatti székházban. A gyermekeket mûsor, meglepetések várják. Ne feledjétek elhozni a batyutokat! Minden gyermeket szeretettel várnak a szervezôk.

BOKRÉTÁT KÖTÖTTEM — Mathis Ibolya akvarell kiállítása nyílik meg június 10-én du. 6 órakor a torockói Néprajzi Múzeum bemutatótermében. A kiállítás június 30-ig tart nyitva.

A KOLOZSVÁRI PUCK BÁBSZÍNHÁZ ROMÁN TAGOZATA a május 24–30. között Bákóban lezajlott VI. Országos Bábfesztiválon a Stan Pãtitu bábjátékkal két díjat is nyert: Camelia Constantin színésznô egy elôadói díjat, Bogdan Ulmu pedig a rendezésért kapott díjat.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház társulata szombaton este hét órai kezdettel mutatja be Timberlake Wertenbaker Kinek kell a színház? (Our Country’s Good) címû színmûvét. Az évad nyolcadik bemutatójának rendezôje Bokor Péter kolozsvári születésû, jelenleg Kanadában élô rendezô, a díszlet- és jelmeztervezô Labancz Klára.

A darab Ausztráliában játszódik, 1789-ben. Ralph Clark tengerészgyalogos hadnagy megrendezi a gyarmaton az elsô elôadást. A fegyencekbôl álló szereplôk zöme olvasni sem tud; a fôszereplôt pedig élelemlopás miatt fogják felakasztani — mindez nem éppen kedvez A toborzó tiszt címû George Farquhar komédia bemutatásának. 1789. június 4-én, II. György angol király születésnapja tisztele-tére mégis megtartják az elôadást.

Ezen különleges események képezik Thomas Keneally ausztrál író 1987-ben született nagy sikerû regényének, A darabkészítônek és Timberlake Wertenbaker belôle írt színmûvének alapját. A fordítás Jánosházy György munkája. Szereplôk: Csíky András a gyarmat kormányzójának szerepében, Boér Ferenc, a fegyenctelep katonáinak parancsnoka, Hatházi András, a rendezôvé vált fiatal hadnagy, valamint a tisztek: Jancsó Miklós, Szabó Jenô, Bandi András Zsolt, Nagy Dezsô, Orbán Attila és a fegyencek: Madarász Loránd, Dimény Áron, Salat Lehel, Laczkó V. Róbert f.h., Kardos M. Róbert, Kali Andrea, Borbáth Júlia, Csutak Réka, Laczó Júlia és Ambrus Emese.

Con Moto címmel nyitották meg a K. L. Galériában szerda délután Szabó Edina fotókiállítását. A tárlaton csupán hét kép szerepel; ez az alkotó névjegykártyájának tekinthetô, ôsszel ugyanis a budapesti Iparmûvészeti Fôiskola harmadéves hallgatója nagyobb anyaggal tér vissza Kolozsvárra.

Szabó Edina dokumentumfotói ironikus hangvétellel mutatnak be néhány politikai eseményt. A MIÉP és az MSZP tüntetésein készült képeken mindennapi emberek kerülnek a központba, de legalább ennyire fontos a háttér is.

A fotó lassan elértéktelenedik, azzal, hogy a mûvészetek közé emelték, kezdte elveszíteni egyik jellegzetességét, a dokumentumjelleget — mondta a megnyitón Szabó Edina. Képei az értékvesztés elleni harc szülöttei.

Balázsi-Pál Elôd

Lászlóffy Aladár: Spartacus a játékteremben; Mircea Dinescu versei (Bogdán László fordításai); Majla Sándor versei; Csaplár Ferenc: Kassák Romániában; Egyed Péter: Mely idôk és melyebb erkölcsök!; Bogdán László: a pohár; Gál Attila versei; Papp Sándor Zsigmond: (egy szamovár kisebbik fele); Szente Imre: Bonyodalmak a birtokos szerkezettel; Szôcs István: Halálos ékezetek és más kópéságok; Szabó György: Mitológiai arcképcsarnok; Gaal György: A közmûvelôdés szolgálatában (Deák Gábor emlékkönyve); Phil Bosmans (Belgium) versei (eszperantóból fordította Sigmond Júlia); Terényi Ede: Boulez „gazda nélküli kalapácsa".

Harmadik alkalommal rendezte meg a Top Model Line a Show Room Fashion Line elnevezésû divatbemutatóját. Nagy népszerûségnek örvendett a szerda esti esemény, amelyet a Szentegyház utcai galériában több mint 200-an tekintettek meg (nem is szólva azokról, akik csak az utcáról, a kirakaton át láthattak vajmi keveset). Támogatók voltak többek között a CD Radio, a Kopiernikus, a Pepsi és a Coca Cola, a Pulp Fiction, az Afis és sokan mások.

Öt üzletház felhozatala szerepelt a „menüben", közülük a Leonardo szolgáltatta a cipôket. A besztercei Tina Style volt talán az egyetlen, amely a hagyományos vonalakat követte, a ruhák nem túl cifra vonalvezetése és a „segédeszközök" szinte teljes hiánya jellemezte a Sodrások (Torente) nevû gyönyörû összeállítást, amelyben tavaszi–nyári és menyasszonyi ruhák skáláját mutatták be. Következett a kolozsvári, Bástya utcai Hombre üzlet, amely a férfidivatra fekteti a hangsúlyt — kollekciójuk nem sok újdonságot hozott, nem ütött el a hagyományostól.

Meglepetésként került sor a Benetton nôi, majd férfi ruháinak bemutatására (valószínûleg az aradi Mister’s helyett ugrottak be). A Benetton — mint tudjuk — nemcsak a Forma–1-es autóversenyeken jeleskedik, hanem divatháza immár 20 országba eljutott. Romániában Bukarestben, Brassóban és Kolozsvárott (a Fôtér sarkán) van Benetton bolt. A sportos és modern vonalvezetést csak az utóbbi idôben „enyhítették" — ruháik most már elegánsnak is minôsíthetôk.

Az est fénypontja- és befejezéseként a Bahia Blue kollekciója az indiai hagyományok europenizált változataival egy kis keleti hangulatot varázsolt (a díszletek is ezen üzletház nevéhez fûzôdtek). Kezdetben kissé egyhangúan csak a férfi divatra helyezték a hangsúlyt, ám ezt késôbb pótolták és a szári jellegû ruhák nôi változatait is megcsodálhattuk.

Szép ruhák, ügyes manökenek, divat kolozsvári módra — kellemes hangulatban telt el a több mint egy óra.

Póka János András

Kelletlenül ugyan, de a napokban kénytelen voltam a fôvárosba látogatni. A hosszas döcögés, a fékezéskor fejemre hulló üres flakonok zuhataga, a szemét és a „legszebb" álmomat megzavaró ordítozás a szomszéd fülkébôl említésre sem méltó. Annyi pénzért végül is kijár az „élvezetekbôl". Így aztán meglepetéssel nyugtáztam, hogy a bukaresti pályaudvar tiszta, rendezett, nyugati stílusban csillog-villog, s lobognak a különbözô európai államok zászlói a huzatban. Ez igen, végre kinézetében is igazodik nevéhez a pályaudvar, gondoltam magamban.

Az esti hazautazás azonban teljesen elnyomta reggeli benyomásaimat. Gyanútlanul bolyongtam a metróaluljáróban, míg végre sikerült rátalálnom a peronra vezetô folyosóra. Nem tûnt fel, hogy csak saját lépésem zaját hallom, senki más nem választotta ezt az útvonalat utastársaim közül. Az igazi felismerés még akkor is váratott magára, amikor a mozgólépcsô tetején egy szépen öltözött fiatalember nekem szegezte a kérdést: van-e jegyem? Mert ha nincs, pengethetem is le a markába a 2000 lejt a peron jogtalan használata címén. Kétszer is rákérdeztem, hogy mégis, hol itt a logika, hiszen öt percen belül bizonyítani is tudom, hogy nem kéregetés vagy egyéb alattomos szándék hozott be az épületbe, hanem tényleg utazni szeretnék. Végül a konok ellenállás és a környéken cirkáló rendôrök szúrós tekintete láttán jobbnak láttam fizetni. Az felháborodás csak akkor tört fel belôlem, amikor kiderült, hogy ha a fôbejárat felôl közelítettem volna meg az épületet, a zsebemben maradt volna az amúgy nem túl nagy összeg, ott ugyanis senki nem tartotta a markát. Hiába is mentem vissza a jól öltözött úriemberhez a számonkérés szándékával, kaján mosollyal az arcán vonogatta a vállát.

Ugyanez megtörtént a váróterem bejáratánál is, ahol már „megokosodva", elôre lobogtattam a jegyemet. Aztán pár pillantással meglepetten fedeztem fel a padokon alvó kétes kinézetû személyeket és a percenként odatámolygó kéregetôket. Vajon a napi „jövedelmükbôl" ôk is kifizették a perondíjat? Vagy netalán jegyet váltottak a nap utolsó vonatára, s azzal szabad bejárást nyertek a pályudvar területére?

A rendszer elôször jónak tûnt, hatása azonban semmi. A csillogás ellenére is csak egy balkáni hangulatú zsibvásárhoz hasolítható a Nyugati Pályaudvar forgataga, ahol változatlanul hónom alatt kell szorongatnom a táskámat, ha nem akarom majd pénztárcám hûlt helyét tapogatni. A kétszer eladott helyjegy már csak hab volt a tortán, amikor többszöri jegyellenôrzés után végre felkerültem a vonatra. És mindez egy olyan nap után, amikor úton-útfélen Bãsescu mélyen a szemembe nézô tekintetével találkoztam a polgármesteri jelölését hirdetô plakátokon. Még szerencse, hogy a felmérések szerint a lakosság alig pár százaléka dôl be neki.

Boga Emese

Ami 1920. június 4-én történt: megemészhetjük, belenyugodhatunk, önként lemondhatunk telekkönyvi jogi tulajdonainkról?!?

Vajon Trianon történelmi szükségszerûség, a magyar nemzet alkalmatlanná vált volna arra, hogy alkotmányos jogrenddel minden itt lakó ôshonos nemzetiség számára jóléti államot vezessen?

Ha önvizsgálatot végzünk, és összehasonlítjuk magunkat az utódállamok nemzeteinek gazdasági-kultúrális-jogrendszereivel, demokratikus koncepcióival, azt kell mondanunk, hogy nincs szégyellni valónk. Már államalapító királyunk meghirdette Imre fiához írt dokumentumában a demokrácia örökértékû alapelveit: „a sok nyelvû sok kultúrájú állam erôs, az egy anyanyelvû törékeny, gyenge..."

A szentistváni államprincípium mindenki elôtt felemelte a magyar országhatár sorompóit, és fajra, nyelvre, vallásra való tekintet nélkül mindenki alkotmányos jogvédelemben részesült. Ennek következtében Magyarország nem válhatott kizárólagos nemzeti állammá, hiszen a Kárpát-medence népeinek volt otthona és hazája!

Magyarország 1100 éven át mûködtette az egyetemes emberi jogokat, amelyeket igen sok állam csak napjainkban kodifikált, de még ma sem mûködtet. Magyarországot Trianonban nem büntetni, hanem jutalmazni kellett volna. A magyarországi demokratikus állapotok megismerhetôk a nagy román író, Ion Slavici mûveibôl. Tôle megtudhatjuk, hogy 1918 elôtt a Bánságban, Partiumban, Máramarosban, Erdélyben voltak olyan helységek, ahol a közigazgatás csak román nyelven folyt. A községházakban jegyzôkönyvet, anyakönyvi kivonatot, bejegyzést még csak nem is két nyelven készítettek.

Mindezeknek következtében történelmi szükségszerûségrôl nem beszélhetünk. Trianonban bekövetkezett darabokra szaggatásunknak más okai lehetnek.

Akkor Trianonban vajon „jóvátétel" történt az utódállamokkal szemben? A magyar állam ezelôtt 1100 évvel jogtalanul elrabolta volna Ukrajnától Kárpátalját, Szlovákiától, mint jogos telekkönyvi tulajdonostól Felvidéket, Szerbiától a Délvidéket, Romániától a Bánságot, Partiumot, Máramarost, Erdélyt és Trianonban „végre" „minden jogos tulajdonossal szemben megtörténhetett volna a RESTITUTIO IN INTEGRUM?"

Akadhatna történész, aki jó lelkiismerettel ezt az országcsonkítást „jóvátételnek", restitutio in integrumnak minôsíthetné, aki a „trianoni szemléletet" történelmi–etikai–jogi alapon legitimizálhatná és a történelmet, mint objektív tudományt így merné tanítani?

Ami 1100 éven át összeillett történelmileg, földrajzilag, gazdaságilag, kulturálisan, hitvallási alapon, Trianonban bûnösen szétdarabolták, és olyan országokhoz csatolták, amelyekhez soha nem tartoztak. Ezt a döntést viszont nem lehet másként minôsíteni, mint minden alapot nélkülözô kollektív büntetésnek.

Márpedig minden büntetésnek van kezdete és van vége. Minden büntetés ellen van jogorvoslat: óvás, fellebbezés, felülvizsgálat, perújrafelvétel, s ezek a jogorvoslatok soha el nem évülnek.

Az igazságtalan, nyolcvan éve tartó szorongatott helyzetünkben mi az, amit tehetünk és tennünk kell a mai nemzetközi konstellációban?

Politikusokat, barátokat szerezni, akik nevünkben, az összes kárpát-medencei népek érdekében próbálják mûködésbe hozni a Helsinki Alapokmány azon tételét, amely lehetôvé teszi az országhatárok békés, kétoldalú tárgyalásokkal, etnikai alapon való igazságos módosítását. Nem fegyverekkel, hanem mûvelt emberekhez illô kerekasztalnál kifejezett racionális argumentumokkal. Akikben van felelôsségtudat, jogérzet, etikai magatartás meg istenfélelem, annak tudatában ott kell lennie az örökérvényû mózesi tételnek: „Ami neked nem hasznos, azt másokkal szemben ne kövesd el, ami a másé volt, azt ne tartsd magadnál".

Függetlenül attól, hogy átmenetileg országhatároknak létezniük kell, minden népnek–nemzetnek joga, hogy önmaga identitását meghatározza, és saját otthonát–házatáját gazdasági–kulturális–közigazgatási–igazságszolgáltatási szinten berendezhesse. Oda kell jutni, hogy a népek között uralkodó alá- és fölérendelt jogviszonyt az egymásmellé rendelt egyenlô partneri kapcsolat váltsa fel.

Amíg mindez mûködésbe indul, és testet ölt, ezeket tudomásul kell venni, hogy az elcsatolt területeken élô magyarság többé nem lehet nemzeti kisebbsége Ukrajnának, Szerbiának, Szlovákiának, Romániának, hanem ôk a magyar nemzet szerves részei (lásd a moldáviai románok jogi státusát) s ôslakókként államalapító tényezôk, a velük együtt élôkkel nemzettársak, akiket egyenlô partneri jogok illetnek meg, amelyet nemzeti autonómia keretein belül (lásd Svájc, Dél-Tirol példáit) érvényesítenek és élnek meg.

Ez a záloga annak, hogy a kárpát-medencei népek között a történelmi megbékélés létrejöjjön, s a feszültségek és görcsök csak így oldódnak, és az ellentétet így váltja fel a szükségszerû együttmûködés és a közös cselekvés.

Dr. Újvári Ferenc ügyvéd

Magyar ember számára nehéz elfogulatlanul emlékezni az 1920. június 4-én aláírt Trianoni Békeszerzôdésre. A vélemények a nemzeten belül is igen megoszlanak. Sokan szeretnék végérvényesen eltemetni a nyolcvan évvel ezelôtt történteket. Azt tartják, szélsôségesség beszélni is róla. A másik véglet, a restitutio in integrum elve alapján, egyféle múltszázadi nemzeti romantizmus bûvkörében, az önkényes szerzôdés felfüggesztését követelné.

Trianon megtörtént nemzeti tragédia, függetlenül attól, hogy beszélünk róla vagy sem. A nyolcvan évvel ezelôtti események minden szempontból befolyásolták a magyarság életét. Mohácshoz hasonló nemzeti összeomlást eredményezett, amibôl az elmúlt nyolc évtized alatt a Kárpát-medence és a nagyvilág magyarsága nem tudott egyértelmûen feleszmélni. A békediktátumot követô 20. századi magyar történelem az utódállamokba került magyarság kisebbségi jogaiért folytatott anyaországi és helyi közelharc krónikája lehetne. Az utódállamok által vállalt kisebbségvédelmi záradékokból, jól tudjuk, nem valósult meg szinte semmi. Az új nemzetállamok prioritása a helyi magyar kisebbség beolvasztási, felszámolási kísérlete lett.

A megkötött trianoni békeszerzôdésrôl késôbb maguk a létrehozó nagyhatalmak is elítélôen nyilatkoztak. Aggályaikat igazolta az idô, amikor a kényszerházasságba kergetett népek Kelet-Európája a kommunizmus bukása után az önállósodás útjára lépett. Csehszlovákia és Jugoszlávia szétesett, és további gondok vannak az egész térségben, hiszen a kisebbségi jogok gyakorlását szinte mindenhol korlátozzák. Románia, Ukrajna, Jugoszlávia és Szlovákia nem tudott megválni a nemzetállami nacionalizmus beidegzôdéseitôl. A velük folytatott közelharc lassú végkifejletet ígér, de ma már lényegesen több remény mutatkozik a magyar érdekek érvényesítésére.

A sokat hangoztatott Európa Ház évtizedek reménytelensége után határmódosítás nélküli magyar egységet jelenthet, ahogyan azt a Magyarok V. Világkongresszusán Orbán Viktor miniszterelnök megfogalmazta. A régiók önrendelkezésére alapozó, határok nélküli Európa távolról sincs olyan messze, mint azt közülünk sokan gondolják. A trianoni trauma gyógyítására ez ígérkezik az egyetlen járható útnak a modern Európában. A felzárkózás folyamata országonként igen változó, és az utódállamok gyarmatosítóként gondolkodó egyes politikusai, ha ezt ellenzik is, az idô nem nekik dolgozik.

Magyarország egyre inkább Kelet-Európa gazdasági, politikai motorjává válik. Az egykoron hátrányos helyzetû állam óriási erôfeszítések árán talált magára, és lépett a gazdasági fellendülés útjára. NATO-tagsága és közelgô Európa uniós felvétele a trianoni utódállamokkal szemben immár figyelmeztetô jel is lehet: a poraiból feltámadó nemzet — határon innen vagy túl — meg tudja védeni jogait. Ehhez garanciát jelent a civilizált Európa! A magyar gazdasággal, a magyar kultúrával, az egyre erôsödô magyar diplomáciával immár valamennyi szomszédnak számolnia kell.

A Trianon elôtti Magyarország határainak visszaállításáról álmodozni értelmetlen, esélytelen és ugyanakkor káros is. De az egészséges nemzettudat kialakítása szempontjából legalább ugyanolyan káros elfelejteni a történteket. Emlékezni kell rá higgadtan, megfontoltan, európai emberekhez illôen, hiszen ez is szerves része történelmünknek.

Makkay József

Ünnepel a magyarság: kárpát-medencei letelepedésének millecentenáriumát, államiságának millenniumát. Kolozsváron is a napokban fejezôdtek be a katolikus millenniumi napok, Tordán ma kezdôdik az unitárius egyház rendezvénysorozata. Az újabb ezredforduló küszöbén többszörösen idôszerûvé vált a múltra emlékezés, hiszen az ezer évvel ezelôtti nagy sorsfordulóhoz hasonló idôket élünk: újra fel kell zárkóznunk Európához.

Az integráció egyetlen nemzet számára sem ígérkezik könnyû feladatnak. A kemény gazdasági feltételek teljesítése mellett, az önazonosság, a sajátosságok — múlt és hagyományok megôrzésének nehézségei aggasztják a közös házba sóvárgó nemzeteket. A magyar millennium és millecentenárium nekem elsôsorban az integráció kérdését juttatja eszembe, s az egyházi rendezvényeket is ennek jegyében látom.

Ezer évvel ezelôtt Árpád népe ugyanolyan dilemma elôtt állt mint ma: választania kellett Ázsia és Európa, a pogányság és a kereszténység között. A keresztény Európához való felzárkózás azonban egyben a múlt–vallás–hagyományok feladását is jelentette. Vajk vállalta a kockázatot, s az újjászületô európai magyarság elsô szent királya lett. A korabeli Róma sem követelt kevesebbet, mint a mai Brüsszel, de a Vatikántól való függés nem számolta fel, csupán új dimenziókba helyezte a magyar identitást. Az új, idegen hit sem többet, sem kevesebbet nem kért, mint a hagyományok teljes megtagadását, mégis magyarként integrált Európába, s elindított azon az úton, amelynek ezeréves folytonosságát ma büszkén ünnepeljük.

Több mint ötszáz évvel késôbb ismét csak az „egyháznak köszönhetôen" zárkóztunk fel az európai fejlôdés folyamatához. A protestantizmus felvétele ismét szakítást jelentett a hagyományokkal, de ugyanakkor a nemzeti kultúra térhódítását segítette elô. Erdély és az erdélyi magyarság az európai reformáció éllovasa lett. Dávid Ferenc reformátori munkásságának köszönhetôen tíz év alatt három erdélyi protestáns egyház jött létre, s a folytonos múlttal való szakítás ellenére mindhárom magyar maradt. Sôt, a radikális reformáció utolsó hajtásaként Erdélyben született meg az elsô „magyar vallás", az unitarizmus is.

Dávid Ferenc hitének követôi ma Tordán emlékeznek egyházalapítójukra, s arra, hogy az örökös reformátor életével és munkásságával nemcsak magyar, hanem európai történelmet is írt: 1568-ban a dávidferenci reformáció eredményeképpen a tordai országgyûlés törvénybe kimondja a lelkiismereti és vallásszabadság törvényét. Ez a határozat példa nélkül áll a korabeli, vallásháborúk dúlta Európában, olyan történelmi mozzanat, amelyre nem csak az unitáriusok, hanem az összmagyarság büszke lehet.

Szent István, Dávid Ferenc, Kálvin és Luther magyar követôi annak idején kockázatot vállaltak népük és híveik érdekében. Ünneplô egyházaink méltán emlékeznek múltbeli szerepükre, s ünneplésük kapcsán bennünk is jogosan fogalmazódik meg a kérdés: Van-e még bennük annyi erô, hogy az új ezredfordulón, az új integráció nehézségein is átsegítsék nemzetüket?

Gál Mária

Pedig minden jel arra mutatott, hogy egy gondtalan és — akár a kora nyári kék ég — felhôtlen, csendes nap virrad ránk. A levegôben friss virágillat terjedt. A hajnali csend, a békés hangulat pillanatra feledtette a vészterhes napokat, a korán ébredôk homloka mögül elhessentette a hadszintérrôl érkezô szomorú híreket, pedig a pohárban még bôven volt hely a keserûség vér- és könnycseppjeinek.

A szomszédok izgatottan tárgyalták, hogy egyes pontjain a városnak légelhárító ütegeket állítottak fel, úgymond a várost megvédeni egy „esetleges" légitámadástól. És az is igaz volt, hogy a légiveszélyt jelzô szirénák is mind gyakrabban szólaltak meg. Eleinte csak meglepetésszerûen, jelentek meg a város egén a repülôgépek. Kifutottunk az utcára vagy a kertbe, onnan kémleltük a kötelékeket, számoltuk, hányan vannak, aztán rendszerint egy otthonmaradt férfiember (kevés volt ilyen), megállapította: ezek a miénkek. A sommázás csak akkor vált kétségessé, amikor az alakzatok körül, mint díszítés, apró, fehér pamacsok jelentek meg. Már tudtuk: ellenséges gépeket lônek a légelhárító ágyúk. Aztán a gépek sértetlenül továbbszálltak, lefújták a légiriadót. Egyik verôfényes napon izgalmas légicsata szemtanúi voltunk. Konyhánk tetejérôl figyeltük, amint a Bükk irányában két karcsú vadászgép, akárcsak két megtébolyodott héja, kergette, ûzte egymást, bôgô motorral, éktelenül ratatázva géppuskájukkal.

— Nézd csak! Az a zöldes-szürke, az egy Messerschmidt! — kiáltotta Kömûves Jóska.

— Dehogyis, az egy stuka — ordította vissza Gecse Öcsi. Így éltünk az izgalmak és a félelem béklyóiban. De élni kellett, ehhez meg élelem és még annyi minden szükséges.

Anyánk azon a szép kora nyári napon is dolgozni indult. Mi ketten, a bátyámmal, a napi beosztás szerint, egyikünk ágyazott, takarított a szobában, a másik a konyhában ügyeskedett. Aztán következett az udvar, a kavics elgereblyézése, az öntözés. Nyolc óra tájt már készen voltunk. Az almafán megcsodáltuk a virágok helyén már bütyöknyire nôtt almákat, végigsimogattuk tekintetünkkel a tearózsa kényes-elegáns, halovány szirmait.

Szép idô volt és békés csend. Aztán fülsértôen, velôtrázón felüvöltöttek a szirénák. Alig múlt kilenc óra. A süvöltés összevegyült a közeledô repülôgépek tompa, fenyegetô búgásával. Sokan jöttek, de békésnek tûntek. Valahonnan a Tordai út felôl, a Szikratávíró irányából húztak el a város felett. Az öreg csizmadia, Mosolygó Árpád, kihajolt a tornácon, csirizes kezével beárnyékolta szemét, majd egy stratéga magabiztosságával így szólt: „Itt vannak a Borzosok!" Ezek angolok. A kötelékek a légelhárító lövedékek fehér pamacsai közt valahova Szamosfalva irányába húztak el. Aztán csend lett. Csalóka csend. A Méhes utca–Kemény Zsigmond utca sarkán, az óvoda elôtti kettôs póznára szerelt sziréna is hallgatott. Nem fújta le a légiriadót. Mintha mégis beindult volna az élet, a szöszmötölés a házak körül, a kertekben. Egy lószekér is elindult az utcán. Aztán Papfalva felôl újra megjelentek a repülôgépek. Jöttek, már nem borzosan, hanem fényesen csillogva a reggeli napfényben, és szórni kezdték sátáni terhüket, iszonyú pusztítást idézve elô a vasútállomás környékén, a Horthy Miklós úton, a Dermata környékén. De jutott az „áldásból" az Ortopédia egyik szárnyára, a katonakórházra és a Kôvári telepre is.

Több százan vesztették életüket, a sebesültek száma közel az ezerhez. Az állomás nyugati szárnya romokban hevert, a közeli utcák apokaliptikus látványt nyújtottak. Szörnyûbbnél szörnyûbb hírek keringtek. Szemtanúk állították, hogy a légnyomás ereje egy lovat az emeletes ház tetejére dobott föl, hogy patakokban folyik a vér, és hogy megcsonkított emberek tetemei, leszakított végtagok hevernek a romok között. Valóban, a város a borzalom napját élte meg.

Összekulcsolt kezekkel, elakadó lélegzettel vártuk haza anyánkat. Ô az átélt izgalmaktól ugyanolyan remegôn sápadtan alig botorkált be a kapun. Sírva öleltük át egymást és örvendtünk, hogy élünk, hogy élve úsztuk meg a sokak számára gyászt és nyomorúságot hozó napot.

1944 június másodikát írt a naptár. Apám június tizenharmadikán keltezett „valahol messzirôl" küldött, halványzöld táborilapjából: „... Azt a levelet amelyet június másodikán, azon az izgalomteljes, szomorú napon írtál, megkaptam... Nagyon aggódom értetek és fáj, hogy nem lehetek veletek, mert, ha gonosz is a sors, együtt könnyebb lenne elviselni..."

A cím áthúzva és fölötte ez áll: Utána, Nagyesküllô. Anyám úgy határozott, hogy a borzalmas nap után elmenekülünk Kolozsvárról Nagyesküllôre. Itt húztuk meg magunkat román családoknál fizetség ellenében, sok szomszéd családdal együtt, átvészelni az újabb bombázások rémségeit.

Tatár Zoltán

Lészai István brassais diák, a Romániai Magyar Középiskolások Szövetségének (RMKSZ) alelnöke nemrégiben részt vett a franciaországi Lille-ben megrendezett, az Európai Középiskolás Szervezetek Szövetsége (OBESSU) által szervezett ötnapos értekezleten, ahol a nemzeti kisebbségek oktatási gondjai nem találtak megértô fülekre.

— Az értekezletre az OBESSU 25. születésnapja alkalmából került sor — mondta István. — Az értekezlet fô célkitûzése az volt, hogy a középiskolás szervezeteket Európához közelítsék, folytatva ezáltal a folyamatot, amit Helsinkiben kezdett meg az OBESSU egyik szakbizottsága. Nagy hangsúlyt kapott egy politikai platform létrehozásának kérdése, hiszen ezáltal az OBESSU-nak nagyobb lehetôsége lenne beleszólni az európai középiskolásokat érintô döntésekbe. Ezt hosszas viták során sikerült is létrehozni. Azért született meg oly nehezen ez a platform, mert nem könnyû dolog a skandináv, nyugat-, közép- és kelet-európai középiskolás szövetségek közös igényeit kielégíteni. A magyarázat nyilvánvaló: nagyon különböznek egymástól az európai tagszervezetek, valamint ezek sajátos gondjai. Munkacsoportokban dolgoztunk; én a kisebbségekkel foglalkozó csoportban voltam, és nagyon meglepett az a tény, hogyan látják Nyugaton — legalábbis a középiskolás szervezetek — a kisebbségi kérdést. Volt eset, amikor órákig próbáltuk megértetni munkacsoportbeli társainkkal, hogy az az integráció, ami náluk oly divatos szlogen, az nálunk az asszimilációval ér fel! Nincsenek tisztába Kelet-Európa sajátos helyzetével, a kisebbségi gondokról nem is beszélve... Nem értik, vagy talán nem is akarják megérteni, hogy a nemzeti kisebbségi gondokat nem lehet egy napon emlegetni az emigrációs problémákkal. Például egy dán fiúval hiába próbáltam megértetni, hogy egy több évszázados iskolába járok, amit nemzeti kisebbségi létem fô bástyájának tekintek. Az az igazság, hogy Dániában annyira túl vannak már a diszkrimináció problémáján, hogy intoleranciának tekintenék azt, ha egy ottani emigráns kisebbséget külön iskolába „járatnának". Ôk gettójelenségnek tekintik, ha egy kisebbségi csoport minden- áron el akar különülni a többségtôl. Már-már úgy tûnt, hogy gondolataik egyre több közös vonást mutatnak az RKP egykori asszimilációs törekvéseivel! Egy makedón kollégám — aki különben egészen nacionalista beállítottságú volt — meg volt gyôzôdve arról, hogy Romániában meg van oldva a kisebbségi oktatás kérdése... Amikor megkérdeztem ôket, mit szólnának ahhoz, ha gyerekeik elfelejtenék anyanyelvüket és csak angolul tudnának — feledve ezáltal hagyományaikat, kulturájukat —, azt felelték: ôket ez egyáltalán nem zavarná.

— Milyen cikkelyeket próbáltatok bevinni az OBESSU politikai platformjának programjába?

— Megpróbáltuk elérni, hogy foglalják bele: A nemzeti kisebbségeknek joguk van az anyanyelvi oktatáshoz minden szinten. Sajnos, csak azt fogadták el, hogy a kisebbségeknek (nemzeti pontosítás nélkül), függetlenül lélekszámuktól, joguk van anyanyelvüket tanulni és kulturájukat megismerni... A nagy vitát az váltotta ki, hogy kollégámmal, a csíkszeredai Fekete Oszkárral nem tudtuk megmagyarázni a nagymúltú közép-kelet-európai iskolák fennmaradási törekvései, valamint a nyugati emigránsok oktatási gondjai közötti lényeges különbségeket. Két napi vita után annyit sikerült elérnünk, hogy elismerték: a romániai magyarság különleges helyzetben van. De rögtön hozzátették: „mi európai szinten kell gondolkozzunk"...

— Milyennek tûnt számodra mindezek után „the free Europe?"

— Érdekes módon éppen mi, erdélyi magyar középiskolások voltunk azok, akik ezt a jelszót hangoztattuk. Ilyen téren eléggé nagyot csalódtam, mert eddig azt képzeltem, egyedül Európa oldhatná meg hosszú távon kisebbségi gondjainkat. Most úgy látom, hogy az „integrációs" törekvések — legalábbis középiskolás szinten — egyáltalán nem kedveznek nekünk.

Szabó Csaba

A napokban ízléses meghívót kapott a tantestület és az RMDSZ megyei és városi vezetôsége. A május 30-ra szóló meghívó belsô lapján Pál apostoltól származó idézet áll: „ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jó hírû, ha valami neves és dicséretes, azt vegyétek figyelembe".

Találóbb idézetet nem is választhatott volna az a 23 fôiskolás, aki még a vizsgaszesszió elôtt szerette volna megmutatni magát a kollégium közösségének. Ünnepségüket nemcsak egy hagyományos évzárónak szánták, hanem bemutatkozásnak is: íme, itt vagyunk, bizonyságot szeretnénk tenni, hogy lesznek utánunk jövôk is.

104 évi szünet után (1896-ban szûnt meg a fôiskolai képzés Nagyenyeden) újra vannak fôiskolások a kollégiumban. Az iskola hosszú története során, 1858-ban alakult meg a Református Tanítóképzô Intézet, amely sokáig vendégintézetként mûködött a kollégium keretében, míg végül 54 év múlva, 1912-ben hivatalosan is integrálódott. Úgy tûnik, hogy a mai felgyorsult világban ez a beilleszkedés sokkal hamarabb fog megtörténni. Az évzáró ennek volt az egyik fontos állomása.

Arról sem szabad megfeledkeznünk, különösen ezekben a napokban, hogy két nagyenyedi véndiák, Takács Csaba és Kötô József ma vezetô RMDSZ-politikus: erôfeszítéseiknek is köszönhetô, hogy a Tanítóképzô Fôiskola beindult. Ôk jól tudják, hogy milyen kell legyen egy hosszú távon is fenntartható, minôségi oktatást, nevelést nyújtó enyedi kollégium.

A díszterem a tanévzáró kezdetére szinte teljesen megtelt diákokkal, tanárokkal és érdeklôdôkkel. Krizbai Jenô igazgató a kollégium vezetôsége nevében üdvözölte a fôiskolásokat. Demény Piroska magyar irodalom szakos tanárnôhöz méltó választékossággal rámutatott a pedagógusi hivatás szépségeire. A mûsor összeállítójaként jól érzékelte azt, hogy miért szükséges a közösségi élmény a tanulás éveiben. Mint mondotta, sokszor nincs látványos eredménye a tanító erôfeszítéseinek, ám, hogy a belsô érést segítse, a nevelés láthatatlan lényegére, a társas lelki viszonyra alapoz. Székely Károly a fôiskolás diákok nevében mondott köszönetet a három Kolozsvárról ingázó egyetemi tanárnak és a kollégiumi tanároknak azért, hogy igazi pedagógus szemmel irányították a kezdô fôiskolások munkáját.

A mûsor fénypontja volt a Május nagyhatalma címû verses, zenés összeállítás, amelyen Berzsenyi Dániel, Nagy László, Balassi Bálint, József Attila, Juhász Gyula, Szabó Lôrinc, Székely János, Pilinszky János, Dsida Jenô és Weöres Sándor verseivel a magyar szerelmi líra gyöngyszemeit mutatta be a fôiskolások elôadásában, nagyon szép színpadi keretben.

A gyönyörû mûsort spontánul szervezôdô, bensôséges beszélgetés követte. Mindez méltó volt az új, immár felavatott intézményhez. Kívánunk neki hosszú, tartalmas életet, hivatásukhoz és a kollégiumhoz egyaránt hû diákokat.

Bakó Botond

Nemzetközi fennállásának 50., romániai megalakulásának 10. évfordulóját ünnepeli a napokban a World Vision keresztény humanitárius szervezet. A születésnap alkalmából a World Vision kolozsvári fiókja június elsején sajtótájékoztatót szervezett, ahol tízéves tevékenységét gyermekrajz- és fotókiállításon, majd pedig rövid filmvetítésen mutatta be.

A sajtótájékoztatón Christopher Shore, a World Vision Románia igazgatója elmesélte: a szervezet 50 évvel ezelôtt jött létre a koreai háború gyermekáldozatai megsegítésére. Minden egy koreai kislány koldulásával vette kezdetét. Egy férfit ugyanis annyira megindított ez a látvány, hogy a zsebében található összes pénzt, 5 dollárt, a kislánynak adta. Ugyanakkor megfogadta, hogy minden hónapban, bárhol is legyen, 5 dollárt felajánl ezeknek a gyerekeknek a megsegítésére. A kezdeti 5 dollár az évek folyamán több mint 750 millióra növekedett, és ezáltal olyan programok valósulhattak meg, amelyek a világ több mint száz országában közel 500 millió ember életét tette szebbé. Romániába elôször az 1977-es földrengés áldozatainak megsegítésére érkeztek. A hivatalos munkát azonban mindössze a kommunista rendszer bukása után, 1990-ben kezdhették el, amióta 55 millió dollárt költöttek itt a gyermekek megsegítésére.

Kolozsváron 1990 decembere óta létezik World Vision területi képviselet, amelyik az országban található hat képviselet közül a legnagyobbá nôtte ki magát. Tízéves tevékenységüket a napokban Emil Constantinescu államelnök is kitüntetésben részesítette.

A Kolozs megyei ünnepség ma zárul Szamosújváron. Tíz órától ugyanis a Törpeházban elhelyezett gyermekekkel együtt ünneplik meg a gyermeknapot és a szervezet születésnapját.

Tamás Kinga

l Rablás áldozata lett a tordai A. S. (48), május 29-én délután 3 órakor az Ecco bárból kijövet két 17 éves fiatalember 600 ezer lejtôl és más javaktól fosztotta meg. Azonosították az elkövetôket Sorinel és Alin Muresan személyében (rokoni kapcsolat nincs közöttük), mindketten foglalkozás nélküliek és büntetett elôéletûek. Minôsített rablásért indítanak vizsgálatot ellenük, a Btk. ezt 5–20 év börtönnel bünteti.

l Gyalogátkelôhelyen gázolt el két tanulót az alsógyékényesi (Jichisu de Jos) Daniel Cublesan. A 19 éves fiatalember az idôjárási viszonyokhoz — vizes út — képest túl gyorsan vezette a CJ–03–PDW rendszámú 1310-es Daciáját és Kiss Aurórát (19), valamint Florentina Todorant (15) szabályosan kijelezett zebrán ütötte el az Avram Iancu utcában. Az áldozatokat a helyi kórházban kezelik.

l Munkabaleset áldozatát szállították a bánffyhunyadi kórházba szerdán délután. Ramona Ciortea (17), a Furniture Rt. munkása csiszológépen dolgozott, ám elszakadt a csiszoló vászon, és hasi sérülést okozott. További kivizsgálásra a kolozsvári sebészetre szállították.

l Többrendbéli rablás elkövetôjét leplezték le: a dobokai (Dãbâca) foglalkozás nélküli, büntetett elôéletû Alexandru Sebastian Adam (22) négy lánytól és három fiútól nyakláncot, illetve maroktelefont vett el. A város központi részében „foglalatoskodó" Adam elôszeretettel nézett körül a lokálokban is, így vette el például Liana B. (16) mobilját a Diabolo bár bejáratánál és Ioana A. (18) aranynyakláncát a Sincai-iskola közelében. A kár mintegy 8 millió lej, a tettest minôsített rablás vádjával tartóztatták le.

l Három éve azonosítatlan holttest ügyében kéri a rendôrség a lakosság segítségét. A férfit 1997. június 16-án húzták ki az Aranyos folyóból, 33–35 év körüli, 1,70 m magas, atlétatermetû, kerekarcú, göndör, vörösesszôke hajú, barna szemû. Bal kezére MONU felírat, jobb kezére egy fára tekeredô kígyó és a TEO név van tetoválva. Zöld ruhát viselt SNOW felirattal, valamint fehér inget, zoknit és NIKE tornacipôt.

l Szénné égett egy keddi tûzeset áldozata. A Fântânele utcában egy égve hagyott cigaretta okozta a tüzet, amelynek a 84 éves mozgásképtelen Marta Sofia Rãdulescu lett az áldozata. Felboncolják.

l Villám csapott Nicolae Banu szamosfôi (Mãguri) gazdaságába. Az istálló és két raktár leégett, a kár összértéke 100 millió lej, emberéletben nem esett kár.

l Kivilágítatlan teherautóval ütközött kedden hajnalban a sárközi (Livada, Szatmár megye) Kovács Ernô Árpád (33) vezette Volkswagen Passat. A Roman márkájú 4-MM-3345 rendszámú szállítójármû az út szélén állt, és nem volt megfelelôképpen jelezve. Sofôre, Ioan David Pop (22), valamint a VW vezetôje, könnyebben, a gépkocsi utasa súlyosabban megsérült: Magdalene Taufot (45) fej- és hassérüléssel kezelik a kórházban.

l Rendészeti akciók során Kolozsvárott 20 büntetést róttak ki (4,5 millió lej értékben), Désen 16 (1,250 millió lej), Tordán pedig 8 (700 ezer lej) esetben bírságoltak a rendôrôk. Ittas vezetésért vizsgálják a razzián fennakadt Molnár Sándort (26) és Tiberiu Mocutát (45); elôbbinek a vérében 1,6, utóbbinak 1,55 ezrelék volt az alkohol szintje.

l Csalási kísérlet és hamisítás miatt ôrizetbe vették Gabor Burceát (35). a férfi hétfôn a Széchenyi téren bingoszelvényt kínált megvételre — a hamisított sorozatszámú jegyért 40 millió lejt kért, azt állította, hogy a szelvény a Bingo-nyereményt ütötte meg.

(póka)

Örömteli gyermeknapot okozott az egyetemisták ASKLEPYOS elnevezésû segélyszervezete az 1. Számú Hallássérültek Iskolája diákjainak. Tegnap délben 200 csomagot ajándékoztak az I–VIII. osztályos tanulóknak. Rodica Macavei, a program irányítója, a Szabadság kérdésére elmondta: a csomagokban franciaországi és németországi babákat, csokoládét, cukorkát, kekszet, csokoládés kiflit helyeztek el. Nagy segítségükre voltak az Emil Racovitã Líceum diákjai. Az ajándékcsomagokat egyenként adták át az iskola diákjainak. A Hallássérültek Iskolája diákjai közül csupán 10 kolozsvári, a többi az ország különbözô megyéibôl származik. A gyermeknap alkalmából — a lehetôségekhez mérten — az iskola is megajándékozta a tanulókat.

Délután hat órakor a Hallássérültek Egyesülete nyújtott át ajándékokat a tagok gyermekeinek. Camelia Uifãleanu, egy hallássérült házaspár lánya, 5 millió lejt adományozott erre a célra. Játékokat az ECCE HOMO segélyegyesülettôl kaptak.

(Az ajándékozáson a sajtó részérôl csupán a Szabadság vett részt.)

Nánó Csaba

A Rómába zarándokoló maroknyi csapat május 21-én vasárnap délben a kolozsvári Szent Mihály-templomból indult útnak. Czirják Árpád érseki helynök áldása után a hívek és a hozzátartozók elbúcsúztak a zarándokoktól.

Elsô nap egy hideg-szamosi szénapadláson, második napon Reketón pihentek meg. Május 23-án a Steaua-hegyitanyát is elhagyták, a Gãina hegyen keltek át, és kétnapos pihenôt tartottak Kôrösbányán. Ma Máriaradnán tartózkodnak, ahonnan Aradra mennek. Az aradi pihenô után Pécska, s ezután az elsô magyarországi állomás, Nagylak következik. Tíz nap alatt 170 km-t tettek meg. A szél és az esô okozta kellemetlenségeket leszámítva a csapat jól bírja az utat.

Szôcs Andrea Enikô

Az utcai pénzváltóknál a forint 71/73, a márka 9700/10 000, a dollár pedig 20 600/21 500 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9730/9820, az amerikai dollár 20 650/21 000, az olasz líra 9,70/10,00, az osztrák schilling 1375/1420 lejbe kerül.

Az RMDSZ-nek az a sajátossága, hogy saját magával kell versenyeznie, és a helyhatósági választás kampánya bebizonyította, az RMDSZ nyert ebben a saját magával folytatott versenyben — hangsúlyozta Markó Béla.

Az RMDSZ választási kampányának nyitása május elején kissé felemásra sikeredett Székelyudvarhelyen, ahol riasztóan nagynak bizonyult a városi sportcsarnok a szövetség polgármesterjelöltjeit bemutató nagygyûlés számára. Három héttel késôbb, Marosvásárhelyen viszont zsúfolásig megtelt a nemzeti színház nagyterme — aki a kampányzáró nagygyûlés meghirdetett kezdési idôpontjára érkezett, már a színház épületébe is nehezen fért be.

— A két gyûlés közti különbség talán azt jelzi, hogy sikeres volt a kampány. A magyarság támogatja az RMDSZ-t, de a mi közösségünkben is lehetséges a közömbösség és nekünk ebben a kampányban ezt a közömbösséget kellett legyôznünk. A marosvásárhelyi kampányzáró azt bizonyította, hogy legyôztük, most már a szavazáson való részvétel a tét — mondta Markó.

A marosvásárhelyi sikert különösen jelentôssé teszi az, hogy épp itt történt az RMDSZ választási kampányának egyik „botránya": a szövetség vezetése a kampány kezdetekor kénytelen volt felfüggeszteni a megyei RMDSZ-elnököt tisztségébôl. „Marosvásárhelynek azonban egészen sajátos, különös magyarsága van, amely minden pillanatban kész a szolidaritásra. A belsô zavaroktól, konfliktusoktól nem kell félni, ha tudjuk azokat kezelni"— magyarázta az RMDSZ elnöke, aki megjegyezte: a súlyos viták ellenére biztosnak látszik, az itteni magyarok nem maradnak távol az urnáktól.

Kolozsváron is meglepetést okozott az RMDSZ azzal, hogy ezúttal elôször, saját jelöltet indított a polgármesteri cím elnyeréséért. A közvéleménykutatási adatok azt mutatják, hogy az RMDSZ jelöltje biztosan bejut a második fordulóba, a pártlistákra adott szavazatokat tekintve pedig az elsô helyen áll.

— A kolozsvári döntést hosszas latolgatás elôzte meg, és a jelek szerint jól döntöttünk. Erdély-szerte több olyan városban indított az RMDSZ polgármesterjelöltet, ahol nem magyar többségû a lakosság. Ez is növeli az RMDSZ ázsióját, hiszen nem az elsô forduló elôtt, hanem reményeink szerint a két forduló között minden ilyen helyen eredményesen tudunk majd tárgyalni a szavazatok átadásáról, vagy át nem adásáról — mondta Markó.

Az RMDSZ elnöke biztos abban, hogy jók lesznek a szövetség tárgyalási pozíciói az elsô forduló után. Ez nem választható el attól, hogy mindenki már a parlamenti és az elnökválasztásra is gondol. Az esélylatolgatás az RMDSZ keresettségét növeli, hiszen az elôrejelzések azt mutatják, hogy az RMDSZ döntheti majd el, ki jut be másodikként az elnökválasztás második fordulójába, és adott esetben az RMDSZ szavazatai azt is eldönthetik, ki lesz Románia államfôje.

Markó kifejtette: nem látja természetesnek a függetlenek indulását.

— Az idén megpróbáltuk különbözô módszerekkel biztosítani a jelöltek elôzetes megmérettetését az RMDSZ-en belül. Sok helyen, ahol erre lehetôség volt, elôválasztásokat tartottunk. 2000-ben nagyobb volt az RMDSZ-ben a belsô demokrácia, mint 1996-ban és ezért sokkal inkább elítélem azokat, akik ennek ellenére független jelöltként, vagy a román pártok listáján indulnak. Nagyon szép a demokrácia, nagyon szép, hogy egyesek azt hiszik, már oda jutottunk, hogy külön-külön utakon kereshetjük a közösségi boldogulást, de itt még nem tartunk.

A román pártok, beleértve koalíciós partnereinket is, nem kínálnak megoldást a romániai magyarság gondjaira programjaikban. Semmit nem mutatnak fel, sem a helyi magyar közösségeknek, sem országosan a magyarság egészének. Ilyen körülmények között másik párt listáján indulni, vagy függetlenként szembemenni az RMDSZ jelöltjével, alapvetôen szûklátókörûséget jelent.

Emberi hiúságból, egyéni ambícióktól vezéreltetve valóban a közösség érdekei ellen cselekszenek. Az RMDSZ-nek azért jó a tárgyalási pozíciója, mert egységes, mert a román partnerek tudják rólunk, hogy amit az RMDSZ eldönt, azt végig is viszi. Bennünk lehet bízni, mert bármennyi belsô vitánk is van, ha eljutottunk egy döntésig, azt érvényesítjük. Ha ez nem így lenne, akkor lehetne-e az RMDSZ-nek, az erdélyi magyarságnak tárgyalási pozíciója? — tette fel a kérdést Markó Béla.

Az idei választási kampány sajátossága volt, hogy a Királyhágómelléki Református Egyházkerület arra szólította fel a magyarokat, hogy adott esetben az RMDSZ jelöltjével szemben a közösség bizalmára méltó függetleneket támogassák.

— Az egyházak támogattak és támogatnak bennünket. Nagyon szép körlevelet küldött híveinek a gyulafehérvári érsek, a szatmári, a nagyváradi katolikus püspök, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület is arra biztatja az embereket, hogy menjenek el szavazni és szavazzanak egységesen. Ugyanakkor az ô körlevelükben valóban szerepel ez az egészen különös, kissé megmosolyogtató kitétel. Nem hiszem, hogy bármely jelöltünk az egyház akarata ellenére lett volna azzá és az egyház érdekei ellen cselekedne. Az RMDSZ érdekei meggyôzôdésem szerint teljes egészében egybeesnek egyház érdekeivel — legalábbis, ami a világi közéletet illeti — és a közösség érdekeivel — mondta Markó Béla.

Ioana Maria Vlas, a Nemzeti Befektetési Alapot (FNI) kezelô SOV Invest volt elnöke olyan országban tartózkodik, amellyel Romániának nincs kölcsönös kiadatási egyezménye — jelentette be tegnap Liviu Popescu belügyi államtitkár.

Popescu nem volt hajlandó elmondani, hogy melyik országról van szó. Kijelentette azonban, hogy az Országos Értékpapír Felügyelet (CNVM) soha sem ellenôrizte az FNI tevékenységét. A rendôrség viszont május 16-án kihallgatta Vlast, aki kijelentette, hogy az FNI számláin ezer milliárd lejnyi összeg létezik. Mint utóbb kiderült, a bankszámlákon csak 16 milliárd lej volt. A május 19-i kihallgatáson Vlas már nem jelent meg, majd 21-én Vama Vechénél elhagyta az országot. Sajtóhírek szerint Vlas Szófiából Izraelbe repült, de az sem kizárt, hogy onnan Chilébe távozott, ahol gazdag rokonai élnek.

Nevére a rendôrség csak május 31-én adott ki letartóztatási parancsot, s azóta az Interpol is körözi. Tegnap a román Interpol-hivatal átadta az igazságügyi tárcának a Vlas kiadatási kérelméhez szükséges iratokat.

Miközben csütörtökön is országszerte folytatódtak a befektetôk tiltakozási akciói, az FNI-botrány politikai hullámai sem csitulnak. Miután szerdán a parasztpárt közleményben az Iliescu vezette fô ellenzéki pártot tette felelôsség az FNI csôdjéért, tegnapi válaszában az RTDP visszautasította a vádakat. Iliescuék úgy vélik, a reménytelen helyzetben lévô parasztpárt bármilyen diverzióra képes, hogy a hatalmat megtartsa. Az RTDP úgy véli, a lakosságnak már „hányingere"van a parasztpárt vezette koalíciótól, amelynek kulcsfigurái csupán a jól fizetett tisztségekben, a busás jutalékokban és a kétes szponzorálásokban érdekeltek.

Románia közép- és hosszú távú külföldi adóssága február végén 7,9 milliárd dollár volt. Ez 3,6 százalékos csökkenés 1999 végéhez viszonyítva — közölte a jegybank.

Az adósságcsökkenés elsôsorban annak köszönhetô, hogy Románia 373,3 millió dollárnyi külföldi adósságot rendezett, illetve a valuták árfolyama is kedvezôen befolyásolta az adósság alakulását.

Az ország portfolió befektetôkkel szembeni adóssága február végén 864,9 millió dollár, a kétoldalú megállapodások alapján 855,4 millió dollár volt. A Világbanknak 1,69 milliárd dollárral, a Nemzetközi Valutaalapnak 447 millió dollárral, a magánbankoknak 1,4 milliárd dollárral adós.

Románia külkereskedelmében január–április között 351,3 millió dollár hiány keletkezett, ami jelentôs javulás az egy évvel korábbi 623,6 millió dolláros deficithez képest — közölte az ipari és kereskedelmi minisztérium.

Az idei elsô négy hónapban a hazai export 28,9 százalékkal, az import 14,3 százalékkal bôvült. Az év kezdete óta eltelt idôszakban Románia legfontosabb külkereskedelmi partnere Olaszország volt, amelyet Németország követett.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]