2000. június 10.
(XII. évfolyam, 133. szám)

Az ellenzéki Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) gyôzelmét és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vártnál jobb, magabiztos szereplését hozta a helyhatósági választások vasárnap tartott elsô fordulója — derült ki a központi választási bizottság által közzétett hivatalos végeredményekbôl.

A vasárnapi szavazáson a 17,6 millió választásra jogosult állampolgár 50,85 százaléka vett részt. Ez volt a legalacsonyabb részvételi arány, mióta demokratikus választásokat tartanak Romániában.

A szavazóknak 2957 polgármester személyérôl, a helyi és a megyei tanácsok összetételérôl kellett dönteniük.

Az elsô fordulóban csak 706 polgármestert sikerült megválasztani. A polgármester-jelöltekre leadott szavazatok alapján a következô sorrend alakult ki:

RTDP — az érvényes szavazatok 27,37 százalék, 337 megválasztott polgármester;

Demokrata Párt (DP) — 12,32 százalék, 96 polgármester;

Nemzeti Liberális Párt (NLP) — 9,06 százalék, 39 polgármester;

Szövetség Romániáért (SZR) — 8,53 százalék, 30 polgármester;

Román Demokrata Konvenció (RDK) — 8,01 százalék, 22 polgármester;

Nagy-Románia Párt (NRP) — 5 százalék, 5 polgármester;

RMDSZ — 4,75 százalék, 110 polgármester;

Romániai Szociáldemokrata Párt (RSDP) — 2,13 százalék, 8 polgármester;

függetlenek — 6,04 százalék — 33 polgármester.

A helyi és a megyei tanácsok összetétele már az elsô fordulóban kialakult. A helyi tanácsosok listájára leadott szavazatok alapján a következô sorrend alakult ki:

RTDP — 25,78 százalék, 11380 tanácsos; DP — 10,4 százalék, 5463 tanácsos; SZR — 8,04 százalék, 4448 tanácsos; NLP — 7,8 százalék, 3978 tanácsos; RDK — 7,27 százalék, 2767 tanácsos; RMDSZ — 5,5 százalék 2451 tanácsos; NRP — 6,19 százalék 2105 tanácsos; RSDP — 2,28 százalék 883 tanácsos; Román Nemzeti Egységpárt (RNEP) — 2,17 százalék, 869 tanácsos; Román Nemzeti Párt (RNP) — 1,98 százalék, 815 tanácsos; Szocialista Munkapárt (SZMP) — 1,98 százalék, 755 tanácsos; Romániai Egységpárt (REP) — 1,61 százalék, 595 tanácsos; Jobboldali Erôk Szövetsége (JESZ) — 2,21 százalék, 551 tanácsos.

A megyei tanácsosok listájára leadott szavazatokat lehet a legpontosabb elôrejelzésnek tekinteni az ôsszel tervezett törvényhozási választásra, mivel a képviselôket és a szenátorokat a pártok megyei listáin választják meg. A megyei tanácsosi listákra leadott szavaztok alapján a következô sorrend alakult ki:

RTPD — 27,44 százalék, 496 tanácsos; DP — 9,91 százalék, 205 tanácsos; SZR — 7,38 százalék, 173 tanácsos; NLP — 6,96 százalék, 160 tanácsos; RDK — 7,47 százalék, 156 tanácsos; NRP — 6,62 százalék, 143 tanácsos; RMDSZ — 6,27 százalék, 135 tanácsos; RSDP — 2,35 százalék, 44 tanácsos; RNEP — 2,35 százalék, 37 tanácsos; RNP — 1,91 százalék, 26 tanácsos; SZMP — 1,79 százalék, 24 tanácsos; REP — 1,55 százalék, 22 tanácsos; JESZ — 2,2 százalék, 20 tanácsos.

Az RMDSZ lett a legerôsebb szervezet hét romániai megye tanácsában: Kovászna megye (67,6 százalék, 26 tanácsos a 35 fôs tanácsban), Hargita megye (61,8 százalék, 27 tanácsos a 33 fôs tanácsban), Maros megye (39,6 százalék, 17 tanácsos a 35 fôs tanácsban), Szatmár megye (35,7 százalék, 14 tanácsos a 35 fôs tanácsban), Szilágy megye (23,9 százalék, 10 tanácsos a 32 fôs tanácsban), Bihar megye (23,2 százalék, 10 tanácsos a 32 fôs tanácsban), Kolozs megye (19,4 százalék, 10 tanácsos a 38 fôs tanácsban). Tanácsosi helyekhez jutott az RMDSZ Fehér, Arad, Beszterce-Naszód, Brassó, Máramaros és Temes megyékben is.

A helyhatósági választások elsô fordulója azt bizonyította, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség továbbra is nagy támogatottságnak örvend a romániai magyarság körében — hangsúlyozta pénteken Markó Béla, az RMDSZ elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában.

— Annak ellenére, hogy az RMDSZ négy éven át kormányon volt, és ez a kormány sajnos kudarcokat is elkönyvelhet, az RMDSZ támogatottsága nagy a romániai magyarság körében. A koalíciós partnerek népszerûsége lemorzsolódott, az RMDSZ támogatottsága változatlan. Ez nagyon fontos, mert az elmúlt években sokan és sok oldalról mindent megtettek azért, hogy az RMDSZ-t gyengítsék. Ez nem sikerült — mondta.

Markó szerint a romániai magyarság talán egy árnyalattal jobban érzékeli a románságnál, hogy mennyire fontosak az önkormányzatok, az önkormányzatiság gondolata valamivel erôsebb a magyar közösségben.

— A magyar részvétel az átlagosnál valamivel magasabb volt ugyan, de ezzel nem lehetünk elégedettek. Sok helyütt jóval többet nyerhettünk volna, ha nagyobb a magyarok részvétele. Néhány kulcskérdés a második fordulóra maradt, elsôsorban a marosvásárhelyi polgármester-választásra gondolok — mondta.

A szövetségi elnök ennek ellenére úgy értékelte, nagyon sok helyütt teljesülni fog az, hogy az RMDSZ helyi szinten kormányon maradjon akkor is, ha a törvényhozási választások után esetleg ellenzékbe kényszerül.

— Ez attól is függ, hogy a helyi RMDSZ-szervezetek miként tárgyalnak majd, hogyan tudják kialakítani a megyei vezetést. Sok helyütt van szükség helyi koalíciók létrehozására és a tárgyalások sikerétôl függ, hogy milyen vezetés alakul ki ezekben a tanácsokban — mondta.

Markó szerint az erdélyi magyarság a legtöbb helyen megértette az RMDSZ választási jelszavát: „mi együtt vagyunk erôsek". Ez különösen a megyei tanácsokra leadott szavazatokban mutatkozott meg és nagyrészt a helyi tanácsok megválasztásánál is érezhetô volt.

— A polgármesterjelöltek esetében már számos személyi ütközés jelentkezett, nem véletlen, hogy a második fordulóban több helyütt független jelöltek méretkeznek majd meg az RMDSZ jelöltjével. Azonban téves az a megközelítés, hogy személyi kérdésrôl lenne szó. Ez az RMDSZ támogatásának a kérdése is, hiszen meggyôzôdésem, hogy egy polgármester akkor lehet igazán hatékony, ha ott van mögötte az RMDSZ. Éppen ezért félre kellene tenni minden más szempontot, és a második fordulóban az RMDSZ jelöltjeit kellene támogatni — hangsúlyozta Markó Béla.

Pénteken a kolozsvári városháza üvegtermében Vasile Grunea bíró, a Körzeti Választási Bizottság elnöke ünnepélyes keretek között kiosztotta a városi tanácsosok mandátumát igazoló dokumentumot. Az elnök 31 iratot adott át az RMDSZ, a Nagy-Románia Párt, az RTDP, az RDK, a RNEP, az NLP, a Szövetség Romániáért Párt városi tanácsosainak.

Az elnök megjegyezte: a gyengébbiknek mondott nemet csupán az RMDSZ színeiben bejutott Révész Erzsébet képviseli. A többi tanácsos férfi. A legfiatalabb városatya szintén az RMDSZ soraiból került ki, a huszonéves ügyvéd, Máté András. A polgármester nem volt jelen az ünnepségen.

A városi tanács hivatalosan június 24-én tartja alakuló ülését.

K. O.

Vlad Rosca, a közalkalmazottakat felügyelô miniszter rendelkezést bocsátott ki arra vonatkozóan, hogy állítsák össze a szükséges iratokat Beszterce-Naszód megye prefektusának, Valer Bindeának (NLP) a menesztéséhez — nyilatkozta Mihai Somfeleanu, a miniszter sajtófelelôse. Kormányforrások szerint ez annak köszönhetô, hogy Valer Bindea segítette a FNI-s károsultak Bukarestbe történô utazását. Vlad Rosca kijelentette: ellenôrizni fogja, hogy egyes prefektusok támogatták-e a FNI-tiltakozók bukaresti utazását. Amennyiben ez bebizonyosodik, az érintett prefektusokat felfüggesztik tisztségükbôl. A közalkalmazottakat felügyelô miniszter már kedden körlevélben tájékoztatta az érintett megyék prefektusait arról, hogy szigorúan tilos hozzájárulniuk bármilyen, a kormány ellen irányuló szociális jellegû akcióhoz, amennyiben nincs meg hozzá a kormányfô, a kormány, vagy a közalkalmazottakat felügyelô miniszter jóváhagyása. Ezek be nem tartása pedig a funkcióból való felmentésüket vonja maga után.

T. K.

Kolozs megye öt városában — Kolozsváron, Bánffyhunyadon, Désen, Szamosújváron és Tordán — 531 maturandus sorakozik fel e hétvége folyamán a virágba borult iskolák udvarán, hogy elbúcsúzzanak az Alma Matertôl, amely évekig menedéket nyújtott számukra.

A mintegy félezer Kolozs megyei magyar tizenkettedikes-tizenharmadikos elsöprô többsége elméleti és reál szakon végzett; az egyedüli iskola, ahol szaklíceumtól búcsúznak a ballagók, az az Elektrotechnikai Líceum. Íme a továbbiakban a ballagó osztályok, valamint osztályfônökeik névsora: Bánffyhunyadi Octavian Goga Elméleti Líceum: XII.B. — Kisjancsi Melinda; Dési Andrei Muresanu Nemzeti Kollégium: XII. E. — Incze Ferenc; Apáczai Csere János Elméleti Líceum: XII.A. — Misztrik Jolán, XII.B. — Hatházi Annamária, XIII. — Darvasi Gyöngyvér Marika; Báthory István Elméleti Líceum: XII. A. — (Párhonyi Sándor) Péterffy Enikô, XII.B. — Csuka Róza, XII.C. — Nás Andor, Lakó Attila, XII.D. — Tibád Levente; Római Katolikus Gimnázium: XII. a . — Manaszesz Eszter; Brassai Sámuel Líceum: XII.A. — Bálint Kelemen Attila, XII.B. — Rosca Bonczos Zsuzsa, XII.C. — Kun Béla, XII.D. — Málnási Ferenc; Unitárius Kollégium: XII.U. — Jakabházi Annamária; Onisifor Ghibu Elméleti Líceum: XII.E. — Kulcsár Márton; Maranatha Adventista Líceum: XII.T. — Bota Hajnal; Elektrotechnikai Líceum: XII.EPm. — Menyhárt Ibolya; Református Kollégium: XII.A. — Mezei Márta, XII.B. — Szász Judit; Zenelíceum: Nagy Magdolna; Szamosújvári Petru Maior Líceum: XII.E. — Pap György Attila; Tordai Mihai Viteazul Nemzeti Kollégium: XII.C. — Kerekes Adelhaida;

A ballagási ünnepségek általában szombaton délelôtt zajlanak, de még a jövô hét elején is felhangzik majd aGaudeamus igitur egy-egy Kolozs megyei líceumban.

Szabó Csaba

Május 24-én, vagyis a Nemzeti Befektetési Alap (FNI) aktivitásának beszüntetése után 14 személy összesen 545 millió lejt vett ki az alaptól — derült ki tegnap délelôtt azon a prefektúrai találkozón, amelyen a FNI kárvallottai, Bogdan Cerghizan prefektus, a rendôrség és a pénzügy képviselôi vettek részt. A fenti összeg legnagyobb részét, 250 millió lejt a FNI egyik kolozsvári alkalmazottjának, Mihaela Popnak a férje vette fel. A további pénzfelvevôk között van a kirendeltség fônöke, Filitas Vulcan is, valamint annak több rokona. Teodor Pop, a kolozsvári rendôrfônök-helyettes elmondta: ôk munkahelyen elkövetett visszaéléssel vádolhatók, ha a további nyomozások is igazolják a fentieket.

Kolozsváron eddig 2000 befektetô tett büntetô feljelentést a FNI ellen, de sokan a per hosszas kimenetelétôl, azaz idôhúzástól tartva nem tesznek feljelentést. A FNI számítógépes adatait csütörtökön összesítették és leküldték Bukarestbe, a nyomozások pedig tovább folytatódnak — tette hozzá Pop.

Emil Constantinescu szerint a román–magyar megbékélés végleges: „Pontot tettünk az évszázados konfliktusok végére" — mondta a hivatalos látogatáson Szlovákiában járt államfô a pozsonyi Pravdának.

„Örökre és mindenkorra" szóló megbékélés jött létre Románia és Magyarország között — idézi exkluzív interjújában Constantinescu szavait a tekintélyes szlovák napilap. Az elnök elmondta: véleményének határozottsága nemcsak a román és a magyar kormány álláspontjából ered, hanem elsôsorban „az emberek életének mindennapi valósága" igazolja a megbékélést.

Constantinescu arra emlékeztetett, hogy a választási kampányból kimaradt a romániai magyar kisebbség problémája, vagy a magyar–román kapcsolatok kérdésköre is, „sôt, ez még Kolozsvárott is kimaradt a kampányból, ami egy tényleges, létezô stabilitás jele".

Az emberek gondjai inkább a gazdasági helyzet, a szociális biztonság kérdéseire összpontosulnak, és a politikusoknak arra kell helyezniük a hangsúlyt, ami az embereket leginkább nyugtalanítja — mondta Constantinescu. A tiszai ciánmérgezéssel kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy a történtek „egyáltalán nem zavarták meg a két ország viszonyát, egyszersmind arra figyelmeztettek minket, hogy a teljes régiót érintô ügyeknek nagy figyelmet kell szentelnünk".

Emil Constantinescu szerint már rendelkezésre állnak a nemzetközi szakértôi vizsgálatok eredményei, „így megállapíthatom, hogy a Tisza biológiailag nem károsult. Persze ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy ezekre a dolgokra a jövôben nem kell még jobban odafigyelni" — fogalmazott a szlovák lapnak nyilatkozó államelnök, aki szerint a környezettel kapcsolatos gondatlanság a kommunista mentalitásban gyökerezik.

Illyés Kinga marosvásárhelyi elôadómûvész Az élet kenyere címû legújabb pódiummûsora Árpádházi Szent Erzsébetrôl szól. Az idei marosvásárhelyi bemutató óta több meghívásnak tett már eleget itthon és külföldön. Nagy szeretettel fogadták a szórványban, így például Temesváron, Déván és környékén, Vajdahunyadon. De a határon túli fellépései is élményszámba mentek, közönségnek, elôadónak egyaránt.

A Mikes Kelemen Kör meghívására nemrégiben Hollandiában járt, Brüsszelben a Magyar Házban lépett fel, Liège-ben a Szent Erzsébet Kör vendége volt, Kölnben a Mindszenthyrôl elnevezett Magyar Házban játszott. Emlékezetes volt a burgkasteli fellépése, a 40 éve megszakítás nélkül mûködô Magyar Gimnáziumban, amely egyetlen ilyen jellegû, azaz anyanyelvû iskola a vidéken. Berlinben a Magyar Ház fogadta Illyés Kingát. Ezek a szereplések ôsszel kamatoznak majd, amikor újabb meghívásoknak kell eleget tennie, többek között Párizsban és Londonban.

Az élet kenyere Szent Erzsébet életét mutatja be, a legendás hírû asszony emberi arcát villantja fel, a mûvészi szón kívül sok énekkel és mozgással. A feladat az elôadómûvészt is próbára teszi, hisz egyedül több szereplôt kell életre keltenie. Illyés Kinga a Szilágy megyei EMKE meghívására legközelebb Zilahon lép fel. Pódiummûsora vasárnap este 8 órai kezdettel tekinthetô meg a város Szakszervezeti Házának színháztermében.

S. Muzsnay Magda

Csak aki nem jár a Györkös-Mányi Albert Emlékházban rendszeresült szombat déli hangversenyekre, csak az nem tudja, hogy milyen szép, tartalmas évadtól búcsúzunk e hét végén!

Aki jár, annak nem kell bemutatnom az évadzáró mûvészét, Czumbil Bernadettet, mivel kamarazenészként már fellépett februári Beethoven-matinékon: a „Geistertriónak" („Szellemtriónak") nevezett monumentális mûben.

A még fôiskolás Czumbil legelsô kimagasló sikerét mint Mozart-zongorista aratta: az 1997-es Mozart-versenyen, amelyen — erôs mezônyben — a második díjat sikerült elnyernie. (Hozzáteszem: az elsô fordulóban a legjobb volt.) Azóta szorgalmasan tesz róla, hogy ne sorolják be csak Mozart-játékosnak. Szombaton egy-egy Beethoven- és Schubert-szonátában mutatja meg, hogy mit tud. Ezekkel a mûvekkel legközelebb Baden Bei Wienben lép fel, az „Internationale Sommerakademie Prag–Wien–Budapest" keretében, amelynek ösztöndíjasa.

A hangverseny idôpontja: szombaton, 10-én 12 órakor. Tessék meghallgatni!

László V. Ferenc

Hétfôn este a magyar operában Richard Strauss Ariadné Naxos szigetén címû operájának tapsolhatunk. A nagy zeneszerzôi bravúrral megírt Zerbinetta szerepében viszontlátjuk Pánti Annát, a budapesti Operaház koloratúrszopránját, a kivételes hangfenomént. Partnerei a nagyobb szerepekben Kirkósa Júlia, aki Ariadnét alakítja, Bacchus szerepében Kiss B. Attila, Székely Zsejke, a zeneszerzô. De méltánytalanság lenne nem a legmagasabb elismeréssel szólni a nagyszámú szereplôgárda minden egyes tagjáról, akik legjobb tudásuk szerint járulnak hozzá ezen nagyon nehéz mû sikeréhez.

Nagyon leegyszerûsítve, ez az opera éppen az emberi, mûvészi méltóságért folytatott küzdelemrôl szól. Strauss zenéjében ragyogó virtuozitással, ugyanakkor igazi költôi ihlettel követi a szöveg sugallta egymásbafonódó patetikusan komoly, majd groteszkül buffószerû jeleneteket. Az ugyancsak ihletett rendezés (Selmeczi György m.v. munkája) és a zenei vezetés (Hary Béla karmester) aláhúzza a mûben magas mûvészi szintet képviselô gondolatokat, ezáltal igazi esztétikai élvezetet nyújtva a hallgatóságnak. Ez az opera mindig rendkívüli szellemi élményt nyújt a nézônek, az elôadás maga is mindig különleges mûvészi teljesítménynek számít. Nézzük meg, nézzük újra meg hát minél többen ezt az elôadást.

Turánitz J. Lajos

A Transilvania filharmónia június 7-i hangversenye a megszokottól eltérô A rossz tükrözôdése a zenében címet viselte.

A hangverseny karmestere, az izraeli Itay Talgam, öt éve rendszeresen visszatérô, szívesen látott vendége a kolozsvári zenekarnak. Mesterei között olyan nagy egyéniségekkel dicsekedhet, mint Ghenadij Rozsdesztvenszkij és Leonard Bernstein, kiváló együtteseket vezényelt, mint a szentpétervári, a jeruzsálemi filharmonikus zenekarok vagy a Tel Aviv-i opera.

Itay Talgam kolozsvári hangversenyét mestere, Leonard Bernstein nyomán tervezte, közvetlen stílusban, angolul ismertetve a közönséggel az elôadott mûveket. A mûsor címeibôl megállapíthatjuk, hogy sátáni, pokolbeli mûvek mellett helyet kaptak benne a végzetet témául választó mûvek is, mint Verdi A végzet hatalma nyitánya vagy Beethoven V. szimfóniájának elsô tétele.

A mûsor elsô száma, Verdi elôbb említett nyitánya, Itay Talgam lendületes vezénylésében valóban az opera tartalmát képezô „thrillert", a félelmetes jövôt sugározta, ugyanakkor kellô melegséggel hangzottak a nyitány lírai részletei.

A programnak megfelelôen nem hiányozhatott Muszorgszkij szimfonikus költeménye, az Egy éj a kopár hegyen és Sztravinszkij Tûzmadár balettjébôl a hasonló jelenet, Kascsej monstrumai. Mindkettôben a rézfúvósok kiemelkedô teljesítményét tapsolhattuk meg. Még egy rövid Sztravinszkij-részlet hangzott el, Az ördög tánca A katona története kamarazenekarra írt karakterisztikus mûvébôl. Mindez könnyed, biztos elôadásban.

Mozart Figaro házassága nyitánya nem volt ugyan összefüggésben a mûsor jellegével, ezt a nyilván tapasztalatlan, fiatal, szintén izraeli karmester, a koncert anyagi támogatója, Avner Yehudai vezényelte, Berlioz nemrég hallott Fantasztikus szimfóniájából elhangzott a Menet a kivégzéshez.

Paradox módon befejezô számként id. Johann Strauss Radetzky indulóját iktatta a mûsorba Itay Talgam, avval indokolva, hogy a háborúba menô katonák szintén a Rossznak a szolgálatában állnak, de azért hozzáfûzte, hogy nincs kifogása a szokásos ütemes taps ellen, amit ez az induló, az idôsebb Johann Strauss legnépszerûbb mûve, minden esetben kivált.

Hangulatos show-mûsor valósult meg a szimfónikusok nyár eleji hangversenyén.

Morvay István

Minden tanév végén a zenelíceum ének- és zenekara szimfonikus hangversennyel búcsúzik az iskolai évtôl. A június 6-án, az Egyetemiek Házában megtartott hangversenyük egyfajta számadás, amelybôl kiderül, hogy ki mennyit, és hogyan dolgozott, munkájában mi a jó és mi a még javítható. A koncert mûsora négy versenymûbôl állt, négy nagyon tehetséges szólistával. A zenekart Ciprian Para vezényelte, az énekkar betanítását Francisc Muresannak köszönhetjük.

Haydu C-dúr oboaversenyét csak 1926-ban fedezték fel. E valószínûleg fiatalkori remekmû az oboairodalom egyik legkedveltebb darabjává vált. Dallamvilága áttetszôen egyszerû, pezsdítôen friss és tökéletesen alkalmazkodik a szólóhangszer jellegéhez. A végzôs Körösi Ingrid, Ioan Berci tanítványa nem elôször játszik ilyen népes közönség elôtt a filharmónia termében. Elôadását kitûnô technikájából fakadó játékos könnyedség, szép meleg tónus jellemezte. Sajnáljuk, hogy a rézfúvosok bizonytalan intonációi miatt a kitûnôen megírt dialógusok az oboa monológjává szûkültek. Kolcsár Péter X. osztályos zongorista, Papp Tibor növendéke, az utóbbi idôben több alkalommal is bizonyított egyéni fellépései alkalmával. A kedd esti hangversenyen, habár elôször játszott zenekarral, elôadása magabiztos, kiegyensúlyozott volt, a különbözô hangszercsoportok bizonytalan belépéseibôl adódó szinkronkülönbségeket jó tempóérzékével, technikailag alaposan kidolgozott játékával sikerült kiegyenlítenie. Mozart a világ legtermészetesebb, legjátékosabb, dallami invenciókban leggazdagabb gyönyörû muzsikáját hagyta reánk örökségül. Zenéjének nagyszerûsége éppen áttetszôségében, tiszta egyszerûségében rejlik. Ezért nehéz Mozartot stílusosan játszani. Az A-dúr zongoraversenyben (K. V. 488), Kolcsár Péternek fiatal kora ellenére sikerült ráéreznie a mozarti játékosságra és a lelket melegítô bensôséges líraiságra. Chopin zongorára és zenekarra írt Andante Spianato és Nagy polonézét (Op. 22) a végzôs Cãtãlina Hrubaru, Türk Gerda tanítványa szólaltatta meg, szép hangszínnel, technikailag és mûvészileg jól felépített poétikus megformálásban, ízléses romantikával, igazi chopini eleganciával. Beethoven zongorára, vegyeskarra és zenekarra írt Fantáziájának szólistája a végzôs Alexandru Dan Constantinescu, Balla Kemenes Csilla növendéke volt. Technikailag jól kidolgozott elôadásában a beethoveni robusztusság és a gyöngéd líraiság kettôssége érvényesült. A közönség általában kedveli a grandiózus vokál-insztrumentális mûveket, így annak ellenére, hogy a zenekar és a kórus, talán a nyári kánikula és a vizsgák közti fáradtság miatt, nem nyújtott maximális teljesítményt, Beethoven Fantáziáját szûnni nem akaró tapssal ünnepelte.

Kulcsár Gabriella

A Funar Gheorghe nevû polgármester szentül meg volt gyôzôdve arról, hogy (ismét) már az elsô fordulóban nyerni fog, mint négy évvel ezelôtt. Behûttette már a pezsgôt, június 5-én déltájban, a választási eredmények egy részének a feldolgozása után, már ki is kiáltotta magát „harmadszorra is megválasztottnak", (reales-nek) aztán...

Aztán kiderült: a leadott 143 394 érvényes szavazatnak még a felét sem kapta meg. A voksolók 55%-a ellene, más jelöltre, jelöltekre szavazott. Kapott 65 790 szavazatot, ellenjelöltjei pedig 77 604-et!

Szertefoszlott egy hiedelem, egy mesterségesen életben tartott mítosz „hôn szeretettünk" legyôzhetetlenségérôl.

Városunk lakosságának csupán egy negyede, mintegy 25% voksolt rá. Háromnegyede, vagyis a 75% már nem óhajtja. Egy részük ezt azzal fejezte ki, hogy nem ment el rászavazni, másik része elment választani, és ellene szavazott.

Úgy tûnik: a város leromlottsága, a fokozatos elszigetelôdés, a mocsok, a rendezetlenség, a beruházók távolmaradása, s így az új munkahelyek reményének szétfoszlása, a fölösleges pénzszórás, a grandománia, a városban mesterségesen fenntartott nyugtalanság, békétlenség most már többet nyomott a latban, mint a demagógia, magyargyûlölet, uszítás, a hazafiságnak álcázott-deklarált szélsôséges nacionalizmus.

A város békére, nyugalomra, tisztaságra, prosperitásra vágyik.

Nyilván, mindez csak akkor valósulhat meg, ha Funárt és társaságát végre kisöpörjük a helyi hatalomból. Ez pedig csak akkor következik be, ha az ôt nem óhajtó 75% június 18-án elmegy szavazni, és ellene voksol, Serban Rãdulescura szavaz! A távolmaradással kifejezett ellenszenv, „ellenszavazat" nem ér semmit. Most ugyanis nem kell az ötven százalék plusz egy voks a gyôzelemhez: az nyer, aki a leadott szavazatokból a legtöbbet kapja (akár egyetleneggyel is!).

Kolozsváron az elmúlt napokban a politikai pártok, szövetségek egy úgynevezett nagykoalíciót hoztak létre Funar ellenében.

Ez a választási szövetség csak annyit fog érni, ahány szavazót az urnák elé tud vinni június 18-án!

Ha valakinek érdeke, hogy Funár végre leváltódjék, hogy ez a „nagykoalíció" gyôzzön, akkor nekünk, kolozsvári magyaroknak igazán érdekünk!

Nekünk aztán igazán érdekünk, hogy megszabaduljunk mi is, a város is ettôl a szélsôséges, fajgyûlölô és magyarutáló, dilettáns személytôl!

Június 4-én városunk magyarsága sajnos — ismét — „nem vágta ki a rezet": a lassan már „megszokott" 45 százalék most is távol maradt! Lehet, azért, mert számukra nem volt igazán tét az önkormányzat, nem igazán értették meg, hogy egyre inkább a helyi tanácsokon múlik a település holnapja, életminôsége.

Nos, most a tét, ha úgy tetszik, még ennél is nagyobb, konkrétabb, „kézzelfoghatóbb". Remélhetôleg érthetôbb is. Az dôl el, hogy továbbra is Funár kell nekünk, békétlenség, diszkrimináció, szemetes, mocskos, rendezetlen város, dilettáns, hozzá nem értô adminisztrációval — vagy valami MÁS: civilizáltabb, békésebb, nyugodtabb?!

Úgy gondolom, nyolc funarióta esztendô után a kolozsvári magyarság válasza, óhaja, vágya egyértelmû: „Jöjjön végre valaki más".

Ezt a választ azonban ki kell mondanunk, ezt az óhajunkat ki kell fejeznünk azzal is, hogy teszünk valamit. Elsô ilyen határozott, egyértelmû cselekvésünk az lesz, ha június 18-án mind az ötvenvalahány ezer szavazásra jogosult kolozsvári magyar polgár elmegy választani, és Serban Rãdulescura, a kolozsvári MÁST akarók közös jelöltjére voksol!

Ennyit, legalább ennyit most, június 18-án mi is megtehetünk, meg kell tennünk városunkért, önmagunkért. És lelkiismeretünk nyugalmáért, hogy tudniillik: rajtunk nem múlott; nem rajtunk múlott, legalább ebben a városban, a változás, a rendszerváltás!

Remélem, ebben egyetértünk, és találkozunk június 18-án!

Molnos Lajos

és megütközéssel vettem tudomásul a Duna Televízió június 5-i Napóra adásában elhangzó, az Erdélyi Református Egyházra vonatkozó félretájékoztatást. Szégyenkezem, hogy — látszólag — az én nevem és képem fémjelezte az üres közleményt, amellyel mintegy a két világháború közötti református erdélyi vezetôk és vezetettek kicsúfolását végezte el a Duna Televízió a Trianonhoz való egyházi viszonyulás címe alatt. A tôlem kért interjúból mindössze egy materialista ízû szerencsétlen mondat hangzott el. Ez az összefüggésbôl kiszakítva merô hamisítást jelent. Az ilyen magyarkodók nem építenek, hanem rombolnak. A „legerdélyibb püspök Nagy Károly" megbotránkozna az „adás" hallatára sôt: még a „Nem lehet" püspöke: Makkai is.

Tôkés István
nyugalmazott református
teológiai professzor

A döntés június 18-ra maradt. Így, kimondva, csupán egy dátum ez... Csakhogy ez lehet az új polgármester megválasztásának dátuma! Úgy lobog bennünk, mint az érkezô pünkösd lángja. Talán ez Kolozsvár lélegzetvétele a nyolc esztendei funári fojtogatás után. Végre magára talál ez az ôsi város, és kilép eddigi közömbösségébôl? Új polgármesterért folyik a küzdelem, a „régi" ugyanis elavult. Magatartása és módszerei a sovinizmus penészes szagát árasztja. Sokan még nem hiszik, hogy az ultranacionalizmus éjszakájából van szabadulás. Kolozsvár talán ébredezik álmából és a demokrácia hajnala felé tart. Nyolc évig elég volt a két lábon járó gyûlöletbôl. Vétkei felett szemet hunyt a kormány, s így a sokperes polgármesterként írja be nevét Kolozsvár történelmébe! Fôterünk elrondításával, a Mátyás szobor megcsúfolásával, történelmi hazugságokkal teleírt érctáblákkal mérgezte a város békéjét. Szobrokon milliókat pallt el, milliárdokat költött a fôtéri szemetes gödrökre miközben a koldusok lepték el a várost. A megmérettetés ezen újabb órájában remélhetôleg felette is elhangzik a számonkérô parancs: Adj számot sáfárkodásodról.

Június tizennyolcadikán tanúságot tehetünk arról, hogy komolyan vesszük: Csak eddig és nem tovább! Eckstein-Kovács Péter Kolozsvár szülötte. Közöttünk nôtt fel. Ismerjük és szeretjük ôt. Nem csupán a magyarság jogait védi, de minden nemzetiségét. S most, lám, volt ereje, tartása az esélyesebb Serban Rãdulescu javára visszalépni. Itt az ideje, hogy a nyomorba süllyesztett Kolozsváron végre kézbe vegyük sorsunk irányítását.

Úgy vélem, hogy aki most nem megy el szavazni, és „nem gyûjti a mézet a közös kaptárba", az a gonoszság mellett dönt. Nem lagymatag álmodozókra, hanem a jó ügyért kiállni kész emberekre van szükség. Mindenkinek szólnak Váczi Mihály sorai: „Nem elég a jóra vágyni / A jót akarni kell./ És nem elég akarni / De tenni, tenni kell!" Olyan ez a mostani lehetôség, mint egy csodálatos „keresztes hadjárat", amikor Istentôl adatott jogainkért, egy város békéjéért közösen, szállunk síkra mindazok, akik nemzetiségre való tekintet nélkül akarjuk, hogy e városnak rangjához méltó és lakosaiért tenni kész igazi polgármestere legyen. Csak az irigység, a sértôdöttség, a megosztottság átkos szellemét ne engedjük most közénk állni, akár vallási, akár politikai síkon jelentkezzen!

Az ébredô Kolozsvár nem lehet többé a gyûlölet martaléka, csakis a testvériség védôbástyája. Erre szavazzunk — saját érdekünkben.

Plesa Vass Magda

A Pünkösd a harmadik nagy üdvtörténeti ünnepünk karácsony és húsvét után. Amit Isten karácsonykor kezdett el, azt húsvéton keresztül, pünkösdkor végzi be.

A pünkösd mint köznév, görög eredetû szó. A pentekoszté (ötvenedik) görög köznévre vezethetô vissza. A húsvéttól számított ötvenedik napon küldötte el Isten a világra az ô Lelkét, a Szentlelket. A Szentlélek nem szellem, hanem az Atya Isten (Luk. 11, 13) és Krisztusnak Lelke is (Róm. 8,9), a Szentháromság harmadik önálló személye (Zsid. 9,11). A világteremtés hajnalán a Szentlélek ott lebegett a nagy zûrzavar felett (1Móz 1,3). A Szentlélek a Szentírás tanítása szerint a fiúvá fogadás, az örökbefogadás, a dicsôség (1Pét. 3,16) és a pártfogás Lelke (Ján. 4, 16) és az emberiség megmentôje, megsegítôje. A Szentlélek nem öntudatlan Lélek, hanem mindenre és mindenekre személyiség, aki az embervilág szószólója (1Ján 2,1) és vigasztalója az Atya Isten elôtt (Ján. 4,16). Jelen van a gyülekezeti istentiszteleteken, mindenütt a világon. Ô érteti meg az igehallgatókkal a prédikációban mondott bizonyságtételt, a Jézus isteni szavait. A Szentlélek, mint tûz felmelegíti az emberi szíveket, hogy hallják meg az isteni hívó szót: Jövel! Aki szomjúhozik, jöjjön el és vegye az élet vizét (Jel.22, 17). A Szentlélek tüze váratlanul lobban fel az emberi szívekben. Vigyázzatok, a lélek tüzét el ne oltsátok (1Tim. 5, 19). Pünkösd ünnepe alkalom, hogy megtelítôdjenek a lelkek a szeretet, öröm, békesség, béketûrés, szívesség, jóság, hûség, szelídség, mértékletesség ajándékaival (Gal. 5, 22).

A Cselekedetek könyve írja le, hogy a zsidó kenyérért való hálaadás ünnepére a 12 tanítvány bement a jeruzsálemi templomba. Amíg a kenyerek felmutatásának magasztos cselekedetére várakoztak, addig arra a három esztendôre emlékeztek, amely alatt Jézus annyi csodát tett és annyi tanítást mondott. Fájdalmasan idézték vissza keresztfán viselt szenvedéseit, és öröm futott át a szívükön, mikor Jézus megjelenésével bizonyságot tett arról, hogy legyôzte a halál hatalmát, és szemük láttára szállt vissza a mennyekbe.

Az áhítatos, ünnepi hangulatot egy hirtelen kerekedett szélvihar zavarta meg. A Szentháromság harmadik személye szélroham, villámlások és mennydörgések között szállott alá a templomban ülô tanítványokra és az összes imádkozó hívekre. Némelyek még mindig hitetlenkedtek: nem lehet igaz, hogy Jézus kilépett volna a sziklasírból és tovább is élne. A Jézusba vetett gyenge hitüket akarta meggyôzni, látó-,halló- és beszélôszervükre kívánt hatni.

A Szentlélek Isten elsôsorban a tanítványok hallószervét szállja meg és veszi birtokába: „Íme, nagy hirtelenséggel az égbôl mint egy sebesen zúgó szélnek zendülése eltelé az egész házat, a templom minden csarnokát" (Csel. 2,2). Az esôfellegekbôl támadt szélvihar nagy sebességgel száguldott a jeruzsálemi templom irányába. A sötét felhôkben felgyûlt elektromos erôk villámokban csapódtak ki. A villám az Isten megjelenésének állandó kísérete. A villámok Z alakjai kettôs tüzes nyelvekre oszolva, a templomba behatolva a tanítványok feje fölött állapodtak meg. Ennek hatására a tanítványok megteltek lelki erôvel. Valóra vált, amit Jézus mondott, hogy ezentúl a Szentlélek lesz velük minden napon a világ végezetéig.

A tanítványokra szállott Szentlélek olyan erôt, bölcsességet, képességet gerjesztett bennük, amilyenre addig példa nem volt. Nem ôk, hanem helyettük maga a Szentlélek szólalt meg. Olyan nyelven beszéltek a tanítványok, amilyen nyelven beszéltek a római birodalomba szétszóródott zsidók, akik a már második, harmadik nemzedékükben elfelejtették arám anyanyelvüket. Ennek a „más nyelveken" való szólásnak az a jele, hogy az idôk folyamán minden nép és nemzet a maga anyanyelvén fogja hallani Isten nagyságos dolgait, amit az emberekért cselekedett.

A huszadik század alkonyán megjelenik Jézus a hívô lélek elôtt a templomban és azon kívül. A második évezred utolsó pünkösdi ünnepén Jézus szól, az emberekre lehelve az élet lelkét: Vegyetek Szentlelket!

Jövel Szentlélek Úr Isten,
Töltsd be szíveinket éppen.
Mennyei szent ajándékkal,
Szívbéli szent buzgósággal.

id. Kun Árpád
ny. ref. lelkész

Különösebb meglepetést nem okozott Kolozsváron a helyhatósági választások elsô fordulója: már az esemény elôestjén nyilvánosságra hozott közvélemény-kutatásokból kiderülhetett, hogy korai volt az öröm, a Gheorghe Funar népszerûségének csökkenésérôl szóló adatok nem mindenben fedik a valóságot. A polgármestert továbbra is körülveszi egy fanatikus szavazótábor, és csak néhány százalékon múlott, hogy nem érvényesítették akaratukat már az elsô fordulóban.

Az sem volt meglepetés, hogy a második legtöbb szavazatot összegyûjtô jelölt Eckstein-Kovács Péter lesz, aki viszont bármennyire is alkalmas a polgármesteri tisztségre, nem kockáztathatta meg azt, hogy a második körben felvegye a versenyt Nagyromániával. Bár az RMDSZ-jelölt kampányának egyik — számomra mindenesetre — legfontosabb üzenete az volt: nem vagyunk másodrangú állampolgárok, igenis, akár magyar polgármestere is lehet Kolozsvárnak, erre az idô sajnos még nem érkezett el. A dolog viszont most már nem rajtunk múlik. A kampány során ugyanis arra döbbentem rá: ennek a mentalitásváltásnak nemcsak a kolozsvári román választópolgárokban kell végbemennie, hanem elsôsorban mibennünk, magyarokban is. Eckstein-Kovács Péterben — ahogy azt különben maga nyilatkozta — ez a mentalitásváltás megtörtént. Most tehát a kolozsvári magyar választókon a sor, hogy félretegyék kishitûségüket. Különben nem várhatjuk el, hogy a román fél partnernek tekintsen, ha mi magunk sem vagyunk tisztában, mennyit ér szavunk-szavazatunk.

Nem volt meglepetés a koalíciós pártok jelöltjei által elért sovány eredmény sem. A „másra" szavazó kolozsvári románok tábora nagyon felaprózódott, szinte kizárt volt, hogy valamelyik lekörözze az RMDSZ- jelöltet, és maga jusson a második fordulóba. Sajnos, Kolozsváron is annyira elmélyültek a Bukarestbôl importált feszültségek, hogy szinte elképzelhetetlen volt egy olyan közös jelölt állítása, amely esélyesnek mutatkozott volna felvenni a harcot Gheorghe Funarral. Erre történik most, a 24. órában kísérlet, amikor valamennyien — még a szélsôséges RNEP is! — felsorakoztak Serban Rãdulescu mellé. Remélhetôleg nem túl késôn.

Bár országszerte diadalmaskodott a Román Társadalmi Demokrácia Pártja, szintén nem okozott meglepetést jelöltjük leszereplése Kolozsváron. Iliescuék továbbra sem különösebben szimpatikusak mifelénk, a párt befolyása akkor nôtt meg, amikor Funar a nagyromániásokhoz igazolt át, és vele a Román Nemzeti Egységpárt tagságának egy része hozzájuk csatlakozott. Az idei helyhatósági választásokon azonban olyan polgármesterjelölttel indultak, akinek támogatottsága messze alulmaradt a pártja tanácsosi listájára leadott szavazatok mellett. Pedig egy jól és idejében — legalább egy évvel ezelôtt — „belôtt" RTDP-jelölt gyökeresen megváltoztathatta volna a helyzetet, hiszen esélye arra lett volna, hogy a legtöbb szavazatot elcsalja mind a Funar, mind pedig a Funar-ellenes szavazótáborból. A Demokrata Párt, a Nemzeti Liberális Párt, a Román Nemzeti Egységpárt, de még a Román Demokratikus Konvenció, és az RMDSZ is könnyebben adta volna voksát az RTDP jelöltjére, mert az garancia lett volna a jelenlegi polgármester leváltására. Nem így történt. Az RTDP pedig most választás elôtt áll: ha Isten ôrizz Funart támogatnák a második fordulóban, senki se mossa le róluk a szélsôséges nacionalistákkal való szövetkezés bûnét. Márpedig ha ôsszel ismét hatalomra kerülnek, nagy szükségük lesz Nyugat támogatására-elismerésére, ez pedig igen kényes a Vadim–Funar-féle társaságra. Amennyiben viszont nyíltan kiállnak Rãdulescu, illetve az ôsellenség konvenció mellett, elôfordulhat, hogy saját táboruk szankcionálja ôket. Ezért tehát marad az az „igenis-nemis" formula, miszerint az RTDP az „európai nyitást szavatoló jelöltet" támogatja, illetve hogy „nem ajánlja" Gheorghe Funart kedves választói figyelmébe. Szó se róla, nem ingyen teszik, Rãdulescu támogatásáárt nemcsak az RTDP, hanem valamennyien benyújtják majd a számlát.

A nagy kérdés csak az: vajon az utca emberével, az egyszerû demokrata párti, egységpárti, Iliescu-párti, s ki tudja még milyen párti szavazópolgárral is sikerül megértetni, hogy arra a jelöltre adja voksát, aki néhány héttel korábban még a leggyûlöletesebb ellenfél volt, aki — hangoztatták — vissza akarja hozni a nagybirtokosokat, nem ad kenyeret a munkásoknak, és Uram bocsá’ lefeküdt a magyarokkal? Az agymosással felérô, hosszú évek óta tartó kampánynak élvezzük a „gyümölcseit" akkor, amikor Kolozsváron még mindig az a veszély fenyeget, hogy egy Gheorghe Funar akár harmadik mandátumot is szerezhet. Aki ennek a rég beoltott vírusnak most hirtelen megtalálja az ellenoltását, legalább egy Nobel-díjat érdemelne. Bár ki tudja? A román történelem feljegyzett már radikálisabb átállásokat is. Nem okozna különösebb meglepetést.

Székely Kriszta

Kolozs megyében a következô iskolákban indulnak magyar tannyelvû kilencedik osztályok: Brassai Sámuel Elméleti Líceum: 1 humán, 2 reál és 1 szolgáltatás (pénzügy-könyvelés;turizmus stb.) szakos osztály; Báthory István Elméleti Líceum: 3 reál és 1 humán szakos osztály; Apáczai Csere János Elméleti Líceum: 1 humán, 1 reál és 1 szolgáltatás (pénzügy-könyvelés; turizmus stb) szakos osztály; Onisifor Ghibu Líceum: 1 természettudományi szakos osztály; Zenelíceum: 1 osztály; Református Kollégium: 2 osztály; Katolikus Líceum: 1 osztály; Unitárius Kollégium: 1 osztály; Bánffyhunyad, Torda, Dés, Szamosújvár: 1 reál szakos osztály.

Szaklíceum: Elektrotechnikai Líceum: 1 elektrotechnika szakos osztály;

Szakiskolák (3 éves képzés):

Elektrotechnikai Líceum — villanyszerelô — autóvillanyszerelô szak; Vasút-Szállítási Iskolaközpont — autószerelô szak; Posta- és Távközlési Iskolaközpont — elektronista — távközlési szerelô-javító szak; Könnyûipari Iskolaközpont — szabás-varrás szak; Tordai Üvegipari Iskolaközpont — belsô égésû motorok szak.

Inasiskolák (2 éves képzés):

Elektrotechnikai Iskolaközpont — gumijavító szak; Könnyûipari Iskolaközpont: szabás-varrás szak; Körösfôi Iskola: fafaragás szak; Széki Iskola: fehérnemû-varró szak.

Sz. Cs.

A Báthory István Elméleti Líceumban a jövô tanévben is indul egy intenzív angol és egy intenzív német V. osztály. Beiratkozni június 12–15. között lehet az iskola titkárságán. Mindkét osztályba felvételi vizsga alapján lehet bejutni, amelyre a II., III., IV. osztályos angol, illetve német tankönyvek anyaga szükséges. Az írásbeli vizsgát június 19-én 16 órakor, a szóbelit 20-án 15 órakor tartjuk.

1.Telefonos játék: Crãciunas Vasile, Kolozsvár — Mercedes személygépkocsi + 55 000 000 lej.

2. Elôször húzott (gratuit) szelvények 3 000 000 lej: Trifan Daniel, Beszterce; Petrascu Alina Doina, Gyulafehérvár; Fãzãcas Rãzvan, Zilah; Galos Ramona Bianca, Kolozsvár.

3. Bingónyeremények: sor (linie): 1690 (300 000 lej); bingó: 11, 2641 (2 X 750 000 lej); szupersor: 1690-2341 (50 000 000 lej); bingóta: 11-2341, 2641-2341 (200 000 000 lej).

Szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményében a Bánát–Körös Befektetési Alap felhívja a részvényesek figyelmét a következôkre: az 1999-es évre szóló kamatok kifizetését június közepén kezdik, és július végéig fejezik be. A pénzt a postahivataloknál lehet átvenni, postai utalvány alapján. A kamatokat az utálvány átvétele utáni 30 napon belül kell átvenni.

nánó

• Az autós és a gyalogos is figyelmetlen volt abban a balesetben, amely tegnapelôtt déli 12.30 órakor történt a Maresal Antonescu utcában. Az MS–04–NDV rendszámú Volkswagen Golf vezetôje, a 37 éves, görgényhodáki (Hodac, Maros megye) Dumitru Iacob hátrafele ment autójával, ám nem vette észre a nem a kijelölt helyen, ugyancsak figyelmetlenül átkelô 71 éves kolozsvári Lina Rust. Az idôs hölgynek mindkét lába eltörött a baleset következtében.

• Szállítójármû és bicikli karambolozott csütörtökön 14.15 órakor a Corneliu Coposu és Lombului utcák találkozásánál. Stefan Marius Muresan (31), a TV márkájú, 15–CJ–523 rendszámú szállítójármû vezetôje figyelmetlenül váltott irányt, a biciklin közlekedô 13 éves Raul Talpes pedig „belerohant" a hátába. Állkapocs-, valamint koponya- és agyalapi sérülésekkel kezelik a gyerekkorházban.

• Gyalogátkelôn gázolt Alin Vasile Tãmas (28) tegnap hajnali 3.40 órakor, a volt Pata (Nicolae Titulescu) és a Méhes (Albini) utcák keresztezôdésében. A CJ–31–ALY rendszámú Renault áldozatának kilétét még nem sikerült kideríteni: a férfi agyrázkódással, koponya- és agyalapi sérülésekkel, két törött lábbal, kómában fekszik az 1-es számú sebészeten.

Balázs Bence

Az utóbbi években Szamosújváron is elszaporodtak az utcagyermekek. A családok többsége komoly anyagi problémákkal küzd, ezért a gyermekek felnevelése terén is sok s nélkülözés. Mivelhogy a kisvárosban mûködik egy árvaház és egy iskolásokat befogadó gyermekotthon, a kérdés nagyobbrészt megoldódott. Azonban pénz hiányában e szociális intézmények is egyre több nehézséggel küzdenek. A múlt napokban megszavazott helyi költségvetés kapóra jött az árvák számára. Az utolsó pillanatban 460 millió lejt utaltak ki az intézmény lakó gyermekek számára. A pénzösszeget a fôtéri árvaház épületének korszerûsítés éve, valamint a gyermekotthon szobáinak felfrissítésére, tatarozására fordítják. Több nehéz sorsú családnak is juttatnak a segítségbôl, de a fô hangsúly a sokgyerekes családok támogatására esik.

A Szamos menti kisvárosban több mint száz utcagyermeket tartanak nyilván. Ezek koldulnak, kéregetnek, egyesek néha betörnek a lakóházakba, lopnak. A polgármesteri hivatal arra törekszik, hogy pénzbeli hozzájárulással, anyagi segítséggel megfékezze ezeket a kihágásokat, és az intézménylakó gyermekeknek is jobb életkörülményeket biztosítson.

Erkedi Csaba

Jelentôsen lassult az infláció a múlt hónapban: havi növekedése 1,8 százalék volt, szemben az áprilisi 4,8 százalékkal. Éves szinten május végére 44 százalékos inflációt jegyeztek fel Romániában.

A májusi adat egyébként a hivatalosan vártnál is kedvezôbb, és a szolgáltatások árának csupán másfél, illetve az élelmiszerek és fogyasztási cikkek 1,9 százalékos drágulásából adódott.

Tavaly 55 százalékot közelített a drágulás, az idén a kormányzat a felére, 27 százalékosra szeretné levinni, amit a bukaresti központi bank illetékesei ambíciózus, ám nem lehetetlen célkitûzésnek neveztek. Az év eddig eltelt részében a havi inflációs átlag 3 százalék volt, a nyári hónapokra azonban 1–1,5 százalékos havi inflációt várnak.

Országos szinten áprilisban nôtt az ipari termelés az elôzô hónaphoz és az egy évvel korábbi szinthez képest is.

Az Országos Statisztikai Hivatal közlése szerint idén áprilisban az ipari termelés 4,7 százalékkal haladta meg a márciusit és 7,7 százalékkal az egy évvel korábbi szintet. Márciusban az ipari termelés 2,3 százalékkal nôtt februárhoz viszonyítva.

Az Új Kézfogás Alapítvány segíti az eurorégiós gazdasági együttmûködés kialakítását a Kárpát-medencében — hangzott el az Európai Akadémia által a Kelet–Nyugat Expo kísérô rendezvényeként szervezett kétnapos konferencia megnyitó ünnepségén csütörtökön, Nyíregyházán.

Pál Tibor, az Akadémia fôtitkára elmondta: az alapítvány a határon túli magyar vállalkozások megerôsödéséhez ad anyagi támogatást. Romániában például a magas kamatterhek mérsékléséhez kaphatnak forrást a vállalkozások.

Ukrajnában a kolhozok felbomlása után földhöz jutott gazdálkodókat segíti az alapítvány, átvállalva a tulajdonszerzéssel kapcsolatos költségeiket, így az illeték és az átírás díjának kifizetését.

A konferencia nyitónapjának elôadói közül többen fontosnak tartották, hogy minél nagyobb összegû magyar tôkekihelyezés is erôsítse az együttmûködést a szomszédos országokkal.

Eddig Ukrajnába — az elôadók által közölt adatok szerint — 40–50, Romániába több mint 150 millió dollár értékû tôkekihelyezésre került sor, fôként a külkereskedelmi és a szolgáltatói ágazatban, de az utóbbi idôben nôtt a termelôi befektetések aránya is.

Elhangzott az is: a magyar kormány nagy jelentôséget tulajdonít a szomszédos országokkal való kapcsolatfejlesztésnek, hiszen történelmileg is hagyományos piacokról van szó.

A tanácskozás résztvevôi szerint az együttmûködésben még sok a kiaknázható lehetôség, a gazdaság szinte minden területén van mód a kapcsolatok további erôsítésére.

Egy elszigetelt kis norvég falu úgy döntött, hogy kitör magányából, és minden házba ingyen „bevezetteti" az internetet. A település neve Modalen, és mindössze 350 lelket számlál. 1976-ig még csak rendes út sem kapcsolta a külvilághoz, mert egyik oldalról a tenger, a másikról pedig öles hegyek határolják. A számítógépes kapcsolat kiépítésétôl a helyi vezetés azt reméli, hogy kevesebben fognak elvándorolni Modalenbôl, illetve, hogy több munkaalkalom adódik.

Modalen egyébként már 1993-ban nagyot lépett elôre a számítógépesítés terén: a svéd helységek közül elsôként biztosította minden iskolásnak a hozzáférhetôséget a komputerekhez. A faluban most négy üzleti vállalkozás kötôdik a számítógépekhez, és ez az ágazat immár egyenrangú a mezôgazdasággal és a vízenergia hasznosítással — a falu két hagyományos gazdasági „szektorával".

Az utcai pénzváltóknál a forint 71/74, a márka 10 100/10 300, a dollár pedig 20 700/21 200 lejbe került.

„...a bôr az ötödik és huszadik ütés között kezd felhasadozni; attól függôen, hogy mennyire vékony. Harminc egyszerû csapásnál a háton csurog a vér. Körülbelül száznál kezd látszani a lapocka, és úgy tartom, hogy valahol kétszázötven és ötszáz ütés közt valószínûleg meghal az illetô..." (Részlet a darabból; megjelent az elôadás mûsorfüzetében).

A SZERZÔ:
TIMBERLAKE WERTENBAKER
Kanadában született, angol–francia származású amerikai állampolgár. Észak-Franciaországban nôtt fel, egyetemi tanulmányait az Egyesült Államokban végezte, rövid ideig Görögországban dolgozott, gyermekszíndarabokat írt.

Elsô színmûvét 1983-ban, a londoni King’s Head Színházban mutatták be, késôbb a Royal Court Színház háziszerzôje lett. Ebben az idôszakban született mûvei: Ábel nôvére, Mary Traverse bája, A csalogány szerelme, Hazánk java (Kinek kell a színház?). Az utóbbi hozta meg számára a megérdemelt sikert: számos díjat, többek között a Nagy-Britanniában bemutatott legjobb színmûnek járó Lawrence Olivier-díjat 1988-ban, valamint a New York-i színikritikusok által megítélt legjobb külföldi színmûnek járó díjat 1991-ben.

A DARABRÓL
A Kinek kell a színház? (eredeti címe: Our Contry’s Good) Thomas Keneally ausztrál író 1987-ben született nagy sikerû regénye, a The Playmaker (A darabkészítô) alapján íródott. A történet Ausztráliában játszódik, 1789-ben. Ralph Clark, a fiatal tengerészgyalogos hadnagy megrendezi az elsô színdarabot a gyarmaton....A bemutatandó darabot George Farquhar írta, címe A toborzó...1789. június 4-én, II. György angol király születésnapján tartották meg az elôadást.

Ennek az elôadásnak a történetét foglalta színmûvébe Timberlake Wertenbaker.

A Kinek kell a színház? ôsbemutatója 1988-ban volt, a londoni Royal Court Theatre-ben, Max Stafford–Clark rendezésében, ugyanazzal a szereposztással, amellyel ugyanabban az évadban Farquhar komédiáját, A toborzó tisztet is bemutatták.

GEORGE FARQUHAR (1677?–1707) és A toborzó tiszt
Farquhar Írországban született. Rövid ideig egyetemre járt, majd az egyik legnagyobb dublini színház, a Smock–Alley színésze lett. Itt ismerkedett meg Robert Willks-szel, a kor egyik meghatározó színészegyéniségével, késôbbi színmûvei fôhôseinek alakítójával.

Színészként soha nem ért el kimagasló sikereket, s miután a színpadon, párbajozás közben véletlenül megsebesítette partnerét, végleg felhagyott a színészettel és írni kezdett. Elsô színmûve, a Love and a Bottle (Szerelem és palack — 1698) nagy sikert aratott kegyetlen jelenetei ellenére. Késôbb katonatiszt lett, de a szolgálat nem lehetett számára túl terhes, hiszen rövid idô alatt még hat komédiát írt. A legutolsó és legsikerültebb mûve: A toborzó tiszt (1706) önéletrajzi ihletettségû, az író maga is toborzó tisztként dolgozott a színmû vélt helyszínén, Shrewsburyben. (Részletek a mûsorfüzetbôl.)

AZ ELÔADÁS
Igencsak jól választott Bokor Péter, mikor elhatározta, hogy Wertenbaker darabját rendezi meg a kolozsvári színpadon. Kissé rendhagyó színmû, amelynek keretében egy másik színdarab próbáit (Farquhar: A toborzó tiszt) követheti figyelemmel a nézô. Egy vérig kegyetlen fegyenctelepen Arthur Phillip kapitány, New South Wales fôkormányzója (Csíky András) fontos döntést hoz: az elítéltek mutassanak be egy színdarabot a tisztek és a fegyenctelep rabjainak, a király születésnapjának tiszteletére. Az ötletet támogatja David Collins kapitány, hadbíró (Jancsó Miklós) és Johnson tiszteletes (Nagy Dezsô). Tiltakoznak a bemutató ellen Robbie Ross ôrnagy (Boér Ferenc), Tench kapitány (Szabó Jenô) és Cambell kapitány (Bandi András Zsolt). Mindkét csoportnak megvan a maga (logikus) érvelése a darab bemutatója ellen és mellette. Az elôadás megrendezésével a fôkormányzó Ralph Clark tengerészgyalogos hadnagyot (Hatházi András) bízza meg.

Ralph Clark nagyon komolyan veszi megbízatását, és a fegyencekbôl összetoboroz egy ad hoc színtársulatot. A dolog elég nehéznek bizonyul, hiszen kevesen tudnak írni-olvasni. Nagy segítségére van Meg Long (Ambrus Emese), a négy nô közül az egyetlen írástudó.

A próbák folyamán megismerkedünk a szerencsétlen fegyencek testi-lelki szenvedéseivel, kétségeikkel és bûntudatukkal. Amikor Liz Mordent (Csutak Réka) lopásért (végül kiderül, hogy ártatlan) kötél általi halálra ítélik, Freeman, a Hurok (a fegyenctelep hóhéra: Salat Lehel) minden lelkiismeret-furdalását, kétségbeesését kinyilvánítja Clarknek. Harry Brewer tengerészkadettet (Orbán Attila) annyira felôrlik a kétségek, a féltékenység, hogy belehal.

Minden jó, ha a vége jó — mondhatnánk az elôadás végén, hiszen a fegyencek elôadhatják a darabot, Liz megszabadul a kötéltôl, és Clark hihetetlen erôfeszítése, hogy betanítsa a darabot, meghozza gyümölcsét. Mégis nyilvánvaló: az elôadás semmit sem változtat a rabok életén. Ideig-óráig megfeledkezhettek sorsukról, a prostituáltak gazdag nôket játszhattak, a rablók, csalók becsületes embereket.

Egy jó elôadás több tényezôn áll vagy bukik. A szerzôn (esetünkben Timberlake Wertenbaker), aki valóságos bravúrt ért el Farquhar darabjának beépítésével a színmûbe. A rendezôn (Bokor Péter m. v. ), aki a színészek képzeletét is szabadjára engedte, és az elôadás (mint sok más ebben az évadban) nem vált rendezôcentrikussá. A színészek olyan darabban játszhattak, amelyben nem volt kicsi vagy nagy szerep. Csíky András és Boér Ferenc igen hitelesen ábrázolják a két, különbözô jellemû, egymással szembenálló tisztet. A legtöbb feladat a hadnagy-rendezô Clark-ot játszó Hatházi Andrásnak jutott, aki kiválóan jeleníti meg a jólelkû, becsületes tiszt alakját. Különös figurája a darabnak Kardos M. Róbert, Sideway fegyenc szerepében, aki még a korbácsolások után is megmaradt a fegyenctelep viccmesterének. Borbáth Júliának megadatott, hogy Dabby Bryant szerepében bizonyítsa kiváló komikai adottságait. Midegyik színész (az említetteken kívül: Madarász Loránd, Dimény Áron, Laczkó V. Róbert, Laczó Júlia) hozzájárult az elôadás sikeréhez. Labancz Klára díszletei viszonylag egyszerûek, de nagyon funkcionálisak voltak. Egy dolgot, sajnos, be kell látnunk: amíg egy stúdióelôadáson a negyedik–ötödik fellépés után is megtelik a nézôtér, a nagyszínpadon bemutatott daraboknak a második-harmadik elôadás után nincs közönségük. Lehet, azoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy a Kolozsvári Állami Magyar Színház nézôtere túl nagy a nézôk számához képest. Ezt a kortárs színmûvet azonban semmiféleképp nem lehetett volna stúdióban eljátszani.

(Részletek)

— Ön 1978-ban hagyta el az országot. Milyen vágyak, célok vezérelték?

— Olyan pillanatban vándoroltam ki, amikor elismert és keresett rendezô voltam, komoly kilátásaim voltak mind filmek készítésére, mind könyvek publikálására. 1977. március 4-én volt a földrengés, és csupán csodának köszönhetôen menekültünk meg a családommal; még aznap éjjel elhatároztam, hogy elutazunk...Nem volt semmilyen szakmai vagy politikai okom elhagyni az országot, csupán geológiai...

Úgy mentünk ki, hogy elhatároztuk, nem nézünk vissza. Nem fog életünk végéig kísérteni, amit idehaza hagytunk, mert ha így gondolkozunk, az élet keserûvé válik...

— Rendezéseinek hosszú listáján gyakran felbukkant a neve szerzôként...

— Fôleg abban az idôszakban, amikor az edmontoni Francia Színháznál dolgoztam... Bevezettem a nálunk ismert rendszert, hogy iskolákban, óvodákban meghirdettük az elôadást, és a gyerekek csoportosan eljöttek. Legtöbbször magam írtam át az ismert gyerekregények, mesék szövegét aszerint, hogy hogyan készültem megrendezni...

— Önt elvarázsolta a történelem...

— ...az ember pontosan ugyanolyan Arisztophanész, Molière vagy Farquhar darabjában, mint most...Az ember nem változott... Ha a Miller-darabban kicserélnénk a neveket, és nem a New York-i tôzsdérôl beszélnénk, hanem a Caritas–botrányról, akkor egy modern román darabbal állnánk szemben...

Kérdezett: Kelemen Kinga

Boér Ferenc (Ross ôrnagy)

(Részlet egy hosszabb beszélgetésbôl.)

— Egy nagy sikerû stúdióelôadás (a Kvartett) után milyen volt az átállás a nagyszínpadra?

— Teljesen normális és természetszerû. Számomra nem jelent különösebb megterhelést, már csak azért sem, mert több évtizede mondom a verset. Nagyon sok egyéni mûsorom is volt, annak idején monodrámát is mondtam színpadon, kisebb közönség elôtt... Nagyon szeretem a testközelben levô közönséget. Nem rossz dolog ez a stúdiógyakorlat... csak azon nem gondolkoztam eddig, nem is értek hozzá, hogy hosszú távon nem szoktatja-e ki a nézôket a színházból... Érdekes dolog, hogy amikor a hetvenes években, szatmári színész koromban, Platónnak Szókratész védôbeszéde címû dramatizált és színpadra alkalmazott mûvét hoztam el Kolozsvárra, zsúfolt ház volt, és 15 percig tapsolt a közönség. Tegyük hozzá azt is, hogy az „átkosban" minden olyan szó és mondat, aminek valami olyanféle-fajta akusztikája volt, ami az emberben akár magyarként, akár állampolgárként a megmaradását, a továbbélését segítette elô, annak hatalmas sikere volt... Hiszem és vallom, hogy arra a hivatástudatra, amit Kótsi Patkó Jánosék annak idején elindítottak, ma is szükség van...

Kardos M. Róbert (Robert Sideway fegyenc)

— Bevallom, a nézôtérrôl nagyon tetszett az elôadás. Hogyan érezték magukat a színpadon?

— Mi nagyon szeretjük ezt az elôadást, és úgy érezzük, valahol rólunk is szól. Közel áll hozzánk ez a darab.

— Milyen volt Bokor Péterrel a munka?

— Nagyon jó volt vele dolgozni. Hagyta, hogy dolgozzunk, és csak néha-néha adott egy-egy instrukciót. Úgy éreztem, színészcentrikusra engedte ezt az elôadást. Egyébként a színészcentrikus és a rendezôközpontú elôadásokat egyaránt szeretem. Szeretem azt is, amit Vlad Mugur csinál. Ô becentizi az elôadást, mindent megmagyaráz. Tompa Gábor is ehhez hasonló rendezô, de néha hagyja a színészt, hogy kibontakozhasson...Úgy gondolom, hogy a fegyenceket játszó színészek mind szerették szerepüket.

Szilágyi-Palkó Csaba (Schubert): Egy prózai színész számára mindenképpen nagy feladat az éneklés. Fokozottabban érvényes ez akkor, amikor egy operetthôsrôl van szó. A próbák folyamán nagyon sok olyan helyzettel, megoldandó problémával találkoztam, ami egy prózai elôadáson másként tevôdik fel — ha egyáltalán feltevôdik. Nagyon sok, számomra új dologra kellett és kell továbbra is figyelnem, hisz más játékstílust kíván meg az operettjátszás.

A rendezôvel és a többi szereplôvel együtt igyekeztünk maibbá, „életszagúbbá" tenni a figurákat, már amennyire ezt egy meglehetôsen erôs konvenciók közé szorított mûfajban meg lehet tenni. A szándék megvalósulásának milyensége dicsérhetô vagy bírálható, de tény az, hogy nem hagyhatunk figyelmen kívül egyfajta mai érzékenységet, azaz nem lehet a közönséget infantilisnak nézni, és hitelét vesztett dolgokkal traktálni. A mostani bemutató a visszajelzések tükrében a fiatalok között is rokonszenvre talált, ami szerintem jó dolog.

A próbák jókedvû hangulata kihatott a résztvevôkre is. Szeretnék köszönetet mondani a rendezônek és a szereposztás összes tagjának, valamint az opera igazgatóságának, amiért bíztak bennem. Külön köszönet illeti a felkészítôket is, akiknek volt kellô türelmük és erejük ahhoz, hogy egy más területrôl érkezôvel együtt dolgozzanak: Horváth József, Laskay Adrienne, Nagy Ibolya. Olyasmiket kellett itt megtanulni, amire annak idején a fôiskolán — sajnos — nem volt lehetôség.

Székely Zsejke (Hédi): Kezdetben féltem ettôl a szereptôl, úgy éreztem, alkatilag nem megfelelô számomra. Énekelni azonban nagyon szerettem ezt a szólamot, mert közel áll hozzám a lied-éneklés. Kihívást jelentett a színész-partnerhez való felzárkózás. Mindketten nagyon sokat segítettek és inspiráltak. A próbák során arra törekedtünk, hogy jól sikerült csapatmunkát hozzunk létre.

Pataki Enikô (Médi): Nem ismertem eddig ezt az operettet. Ez bizonyos elônyökkel is járt, mert így nem voltak elôítéleteim a szereppel kapcsolatban. Médi nôiessége a történet folyamán bontakozik ki. Naiv, egyszerû, tisztalelkû, sugárzóan vidám természetû fiatal lány, akit spontaneitás jellemez. Elég, ha felidézem életem e szakaszát, és máris megvan a figura. Kellemes, problémamentes a szerepem, és remélem, hogy a próbákon érzett jó hangulatot tolmácsolni fogjuk a nézôknek is.

Ádám Éva (Édi): Nagyon tetszik a figura, habár kis szerep. Mindig szerettem volna egy testvért, örülök, hogy legalább színpadon megadatik. Külön öröm, hogy a férjem a partnerem.

Har Éva (Édi): Talán más kis szerepnek tartaná, nekem azonban ez az elsô és ezért látom „nagynak". Szeretném ezzel megkezdeni a karakter-szerepeket. Olyan szerepeket szeretnék ezentúl énekelni, amelyben a hangi kvalitások mellett a színészi teljesítmény a döntô.

Szakács Levente (Schober báró): Úgy érzem, hogy ez nekem való szerep. Igyekszem a továbbiakban minél jobb teljesítményt nyújtani.

Szeibert István (Tsöll-papa): Már szerepeltem ebben a darabban. Akkor Schober bárót alakítottam. Most elértem azt kort, amikor apa-szerepet lehet játszani. Mozgás és hangulat szempontjából igyekszem „fiatalosan" játszani az öregedô urat, aki belsô hévvel és lendülettel próbál udvarolni a csinos hölgyeknek. Ez adja szerintem a darab komikumát és szintén ettôl válik a szerep szimpatikussá. Próbálok itt-ott változtatni és az általam elgondolt figurát humorossá tenni. Olyan elôdöktôl veszem át a szerepet, mint Sass László érdemes mûvész, Andrássy Gábor és Hercz Péter. Nem akarok párhuzamot vonni vagy összehasonlítani az általuk alakított figurát. Andrássy Gábor fiatalabb volt, mint én, amikor eljátszotta ezt a szerepet. Akkor kellett volna odafigyelnem, hogy ô milyen eszközöket használ. Hercz Pétert rendkívüli tehetségnek tartom, aki remekül formálta meg az apa figuráját.

Salamon Ilona (Tsöll-mama): Ismét egy mama-szerep, amelyet nagyon szeretek. Szerepeltem a régi elôadásban is, de más szerepben. Elôdeim közül megemlítem Puni Júlia, Nagy Katalin, Karácsonyi Piroska, B.Vass Éva nevét. Alázattal fogtam a munkához és remélem, hogy a következô elôadásokra beérik a szerep. Az új felfogásnak megfelelni szintén kihívást jelentett.

Mányoki Mária (Tsöll-mama): Szerepem nehézsége az, hogy nálam sokkal idôsebb személyt kell alakítanom, de megpróbálok hozzáöregedni és elképzelni, milyen érzés az, amikor a gyerekek felnônek és új életet kezdenek. Tsöll-mama képviseli az ideális feleséget és édesanyát, aki összetartja a családot, megérti és elfogadja Tsöll-papát összes bolondságaival együtt.

Sz. Veress Ildikó (Grisi): Imádom ezt a szerepet. Színes, sokarcú figura: egyik percben dühös fúria, a másikban angyal. Eltér az eddigi szerepkörömtôl, de jó kedvvel csinálom.

Hary Judit (Grisi): Hangilag problémamentes a szerep. Inkább prózai szerep, ahol a színészi játék a fontos, kevés benne a vokális rész. Nem tartozik lényeges szerepeim közé. Kedves színfoltja lehet az elôadásnak, ha kellô temperamentummal adják elô.

— A zene és a színház már régóta összekapcsolódott pályádon, hiszen eddig a Kolozsvári Állami Magyar Színház mûvészeként ismertek, most pedig rendezôként is bemutatkoztál.

— I–VIII. osztályban a kolozsvári Zenelíceum hegedû szakos növendéke voltam, majd 1987-ben érettségiztem a Brassai Sámuel Líceumban. 1996-ban végeztem el a Babes–Bolyai Tudományegyetem Színmûvészeti karát Csíky András osztályában, az elsô kolozsvári színész-évfolyamon. A „Gheorghe Dima" Zeneakadémián III. éves vagyok operarendezôi szakon. Tanáraim közül megemlítem Terényi Edét, Hary Bélát, Dorel Visant és Ina Hudeat.

— Hogyan egészíti ki egymást a színészi és a rendezôi tevékenység?

— A rendezô feladata az elôadás létrehozása, a „játékszabályok" kitalálása. Azért választottam második egyetemként az operarendezést, mert szeretem a zenét; az opera több, mint a színház: a lírai elôadómûvész egyszemélyben színész és énekes: tudnia kell mindazt, amit a színész tud és ezenkívül az éneklés mûvészetét is el kell sajátítania. Rendezôként átérzem a színészek helyzetét, ami sokszor hozzásegít a megoldáshoz.

— Hogyan esett a választás erre az operettre, hiszen az elmúlt 10 évben egyáltalán nem volt mûsoron.

— Simon Gábor igazgató kért fel a rendezésre. Meg szeretném köszönni ezt a lehetôséget, hiszen merész döntés volt egy ismeretlen emberre rábízni a csapatot.

— Változott-e a szövegkönyv?

— Az eredeti szövegkönyvet nem tudtuk elhozni Pestrôl, így az itt játszott változattal dolgoztam, amelynél kis változtatásokat eszközöltem. Nem a legsikeresebb szöveg, elég nehézkesen illeszkedik a történet a gyönyörû zenéhez.

— A szereplôgárda kiválasztása?

— Schubert és Schober a darab támpillérei. Úgy gondoltam, jobb, ha színészekre bízom e két szerepet. Schober báró szerepe vokálisan nehezebb, ezért változtattam eredeti elgondolásomon.

— Mennyire lehet vagy kell aktualizálni egy produkciót?

— Ez nem hagyományos rendezés. Megpróbáltam elszakadni a konvencióktól, a hagyományos doboz-színháztól, és egyéniséget adni az eseménysorozatnak. A nézôtér bejátszása, a szereplôk színpadon kívüli mozgatása is ezt a célt szolgálja.

— A bemutatót kora tavaszra tervezték. Mi okozta a kitolódást?

— Különbözô akadályok jöttek közbe, ezért a próbaszakasz lerövidült. Köszönöm a társulatnak, amely teljes erôvel dolgozott, és még éjszakai próbákat is vállalt. A mûhelyek is rekord idô alatt hozták ki a díszletet és a kosztümöket. Nagy segítségemre volt Horváth József karmester, aki mindvégig jó tanácsokkal látott el.

— Milyen tapasztalatokat szereztél elsô operettrendezésed során?

— Jó volt a hangulat, tanulságos és kellemes élményekben volt részem.

— Terveid?

— Távlatilag nemcsak opera, hanem színházi rendezésre is gondolok.

Évadzárás elôtt került sor Schubert–Berté: Három a kislány címû operettjének bemutatására. Az emlékeinkben élô régi elôadás más korban, más stílusban, más eszközökkel jött létre. A mostani produkció során a XIX. század eleji történetben fellelhetô XX. századi viselkedési normák, gesztus- és mozgásvilág, s mindez erôs humorral fûszerezve. Hogy az aktualizálás milyen hatású, döntse el a nézô. Fedezzük fel e produkció pozitívumait, vegyük észre a ma emberének szánt üzenetét, éljük együtt a szereplôkkel az operett bájos meséjét.

XI. évfolyam, 23. szám

Mint arról már múlt heti lapszámunk hír-rovatában olvashattatok, idén is lesz Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor. Ez, mivel a tizenegyedik, természetesen bizonyos hagyomány folytatását jelenti. Már rég nem ott rendezik ugyan, hanem Tusnádfürdôn, de a nevében fennmaradt valami a kezdetekbôl. Ezért hívják szaknyelven Tusványosnak. Hogy mit várhattok — újat is — az ideitôl, arról Ilyés Szabolcs, a KMDSZ Forrest nevû alelnöke nyilatkozott a Campusnak:

— Délelôttre politikai elôadásokat, délutánra szabad programot tervezünk. Ennek irányában teljesen nyitottak vagyunk. Például: mi meghívjuk Ovidiu Pecicant és Bárdi Nándort. Ôk mindketten kisebbségkutatók. Ha valaki egyik délután szeretne elbeszélgetni velük a témáról, akkor nyugodtan megteheti. Ilyenkor rengeteg ember tartózkodik a táborban, mindenféle fontos személy. Persze, teljesen véletlenül. Ha jön a KGK, és a román–magyar gazdasági kapcsolatokról szeretnének beszélgetni a résztvevôkkel, akkor azt is megtehetik. Ha az állatorvosi szakosztály azt mondja, hogy ôk görényt szeretnének boncolni, akkor azt csinálják majd. Kiscsoportos beszélgetéseket tervezünk, teljesen szabad témákban. Ezenkívül minden nap rendeznek sportvetélkedôket, és minden nap új csapatokat lehet alakítani. Ha valakinek ötletei vagy tervei vannak, lehet jelentkezni.

— Kik jelentkezhetnek?

— Bárki, de a helyek száma, sajnos, korlátozott (a tábor területe miatt). Körülbelül 1000 személyre számítunk a 200 meghívott mellett. Szeretnénk, ha ezek közül 400 erdélyi, további 50 pedig magyarországi diák lenne.

— Hogyan válogattok a jelentkezôk közül?

— Szigorúan a sorrend szerint. Az elsô 400 jelentkezônek — a kb. 100 ezer lejes díj fejében — sátorhelyet és napi egyszeri kaját biztosítunk. Valamint azt, hogy ôk biztosan ott lehetnek majd az elôadásokon és a koncerteken.

— Kik a tábor meghívottai?

— A VIP-ek közül itt lesz Kövér László Fidesz-elnök, Deutsch Tamás, természetesen Orbán Viktor, Eckstein-Kovács Péter, reméljük, hogy eljön Mugur Isãrescu miniszterelnök, Mircea Ciumara gazdasági államminiszter, Crin Antonescu ifjúsági- és sportminiszter, Rãzvan Ungureanu és Németh Zsolt külügyi államtitkárok, valamint Otto von Lambsdorff, a Liberális Internacionálé tiszteletbeli elnöke. Ezenkívül ott lesz Horia R. Patapievici, Mircea Dinescu, Orbán János Dénes meg szenátorok, képviselôk és minden ilyen csodagyerek.

— És a fellépôk?

— Például Charlie, Kispál és a Borz, Hobo Blues Band, Cseh Tamás, Role, Eperjes Károly. A Takács Tamás és a Dirty Blues Band még nem biztos, hogy eljön. De minden nap lesz a délutáni programban a kirándulás — mondjuk, a Szent Anna-tóra. Észrevehetô, hogy csak a dél- elôtti program szól politikáról, amikor a diákság úgyis alszik. Természetesen utódtábor lesz, de emellett valami radikálisan új: diáktábor, mint a neve is mutatja. Ez azt jelenti, hogy kicsit a homoródfürdôi diáktáborok hagyományait is követi, természetesen kisebb méretben. Ez egy fôpróba kellene hogy legyen egy következô évi nagy találkozóra.

— Ez azt jelenti, hogy ismét lesz Homoródon diáktábor?

— Nem biztos, hogy Homoródfürdôn, de szeretnénk folytatni a diáktáborokat. Szükség van ilyesmire.

Kérdezett: Rácz Éva

Szakosztályok figyelmébe!

A KMDSZ-irodában szívrepesve várják nyári programjaitok tervezetét! Sürgôs!

Kortárs
mûvészetelméletek iránt érdeklôdô filozófus, filológus, mûvészettörténész — és egyéb — szakos kreatív hallgatók jelentkezését várják a Minimum Party Összmûvészeti Alkotótábor szervezôi. Keresik mindazokat, akik idén július 29. és augusztus 5. között (kreatívan) részt szeretnének venni az új „Mûvészetelmélet és kritika" mûhely munkálataiban, Tillmann József, dr. Pogány Gábor, Sebôk Zoltán és Szentjóbi Tamás vezetésével. Részletesebb információkkal az irodában szolgálnak, ahol jelentkezési lapot is kaphatsz. Határidô: június 30.

Építészet és mozgás
a mottója annak a pályázatnak, amelyre építészek jelentkezését várják. A cél: a Minimum Party „Építészet-térmodellezés" nevû mûhelye. Olyan mûvekkel lehet jelentkezni, amelyek szabadon dolgozzák fel a megadott témát. Pályázni lehet konkrét, megvalósítható, megépíthetô alkotásokkal vagy elméleti munkákkal. Tábori adottságok: erdei környezet, minimális technikai felszereltség. A pályázatok leadási határideje: június 25., kedd, a KMDSZ irodában vagy az Obsziban: IV/25, Ványolós Endrénél.

Bálványosi
Nyári Szabadegyetem és Diáktábor idén tizenegyedszer! Július 24. és 30. között rendezik, most még csak bôvebb információkkal szolgálnak. Az irodában. Meg mai lapszámunkban, kicsit arrébb...

Filmtett
címmel mozgóképes folyóirat indult! Elsô száma kapható a KMDSZ-irodában. Meg az újság-árusoknál. Meg a könyvesboltokban.

Mûvelôdés
címû folyóirat még mindig (vagy már megint?) kapható a KMDSZ-irodában. Minden hónapban új!

Ott ült Jónás, a cethal, a felhôjén. Lógatta a farkát lefelé. Elég magasan volt ahhoz, hogy szédüljön, de most mégsem szédült, bár lefelé bámult, bele a nagyvilágba. Csak nézte a Földet. Azon töprengett: leugorhatna talán, azonban: mégsem. Agya rengett. A Föld nem akarta. Aztán meg az jutott eszébe, hogy miért ejtik a Földet szegediesen, úgy, hogy Föld, miért nem úgy, hogy Feld. Égtelen dolgok jutottak eszébe, az égre függesztve, ott ült, pipált. A lekváros kenyér tegnapról maradt héját rágcsálta. Dudorászott. Azt dúdolta: Rúgd le a lábam a felhôdrôl. Saját szerzemény volt, két másik dalból fércelte össze. Rajongott érte. Az az émelygô érzés kezdte hatalmába keríteni, ami földi ál-életében is mindig kínozta. Arról kiderült: attól volt, hogy volt valami a gyomrában. Miután kiköpte, elmúlt. Ez most más. Kapadohány a pipában. Néha lehányta tôle a Földet. Kezdett beborulni az ég, elborulni az elméje. Egyre több felhô vette körül. Nem tudta, minek örül. Egy felszálló felhôtömbbel érkezett Jánospál is, a cápa. Neki az ég kékje borzolta még a bôrét, de már viszonyult új környezetéhez, közeli öngyilkosságának gondolata még munkált benne.

Ellifteztek egymás mellett, Jánospál fel, Jónás le. Majd vissza. Légáramlatok rázogatták a felhôiket. Mélyen próbáltak belenézni egymás szemébe, de ebben az égi felhôdodzsem-partiban ez sehogy sem sikerült nekik. Ezért aztán Jánospál hirtelen elhatározással és mozdulattal és mindent beleadva átugrott, s beesett Jónás mellé, kicsit be is ütötte az oldalát a felhôbe. Megnyekkent bele.

Megörültek egymásnak, hirtelen szimpátia jött rájuk: ez is hal, akárcsak én, gondolták kölcsönösen egymásról. Beszélgetésbe elegyedtek, leálltak egymással. Pergett a szó, aztán Jónás megkínálta Jánospált a tegnapról maradt lekváros kenyér héjával. Ez úgy nézett vissza arra, mintha nem értette volna, mit akar a másik. Ezután Jónás, jóvátenni akarva baklövését, újra megkínálta Jánospált, de ezúttal pipával: — Kapadohány ez, mondta neki. Amaz elfogadta, nagyon leszívta. Hüppögött aztán, de újra leszívta a füstöt. — Jó ez, válaszolta akkor. Nem szóltak többet.

A szél kezdte szétfújni a felhôket. Jánospál felhôje messze szállt, elvágva a távozás lehetôségét. Néhány esôcsepp hullott belôle a Földre. Aztán végleg tisztult az ég. Szivárvány világította be a környéket. Visszaverôdött a két kipróbált hal szivárványhártyájáról.

Jónás felállt, elment megkapálni a dohányt. Kis ültetvénye volt ott a felhôjén. Kapadohány, kapadohány, mondogatta közben. Aztán befejezte. Visszajött. Leült Jánospál mellé. Nem szóltak.

Ültek, pipáztak. Déltájra megmukkant a cethal: — No.

Boné Ferenc

„Isten meghallgat mindenkit, aki hozzá fordul. Látod, én például azért imádkoztam hozzá tegnap este, amikor megtudtam, hogy egyedül kell utaznom, hogy rendeljen mellém valakit, aki tud angolul, és segít nekem eligazodni" — gyôzködött a negyven körüli angol nô. Erre bevallottam: én is azt reméltem, találkozom egy angol anyanyelvû akárkivel, és így megírhatom az angol dolgozatomat. Ha ugyanis elbeszélgethetnék vele, egy idô után elkezdenék angolul gondolkodni, így az írás is jobban menne. Sôt! Most ôszinte leszek, bocsássatok meg az elôbbi dörgedelmes hazugságért. Nagyot csalódtam, amikor megtudtam, hogy a szemben ülô rokonszenves nô nem angoltanár, hanem hittérítô. Pedig, hej, milyen könyörtelenül — de természetesen az udvariasság keretein belül, és az érdek tökéletes álcázásával — facsartam volna ki belôle egy esszére valót! Ehelyett — gondoltam keserûen — újra megpróbálnak megtéríteni. De nem ez történt. Útitársam megígérte: imádkozni fog értem, hogy idôben leadhassam a szóban forgó esszét.

Vagy az ima hatott, vagy az, hogy idôközben valaki kitekerte a szomszéd kupéban üvöltözô gyerek nyakát, esetleg nem akartam csalódást okozni útitársamnak, de nekiláttam. Sikerült is összeírnom egy negyed esszényit, ám egyszerre kibújt a nap a felhôk mögül. Minek is részletezzem? Egy idôre engedtem az ablak vonzásának.

Aztán útitársam pillantása a füzetemre és a benne árválkodó teleírt oldalra esett. Már szégyelltem is, hogy nem futotta többre, pedig az utazást ki kell használni. Ez esetben nem a múzsa csókolt homlokon, hanem a román vasút. Dûlöngél, összeráz, recseg-ropog, az ember jobban teszi, ha veszteg marad. Ismétlem: soha vissza nem térô alkalom (abban az esetben, ha a soha csak estig tart), tehát ki kell használni.

Megragadom a ceruzát, és vázlatot készítek. Új ismerôsöm elégedetten szemléli, amint hamarosan egy újabb oldalt teleírok. Kapok tôle ajándékba egy román nyelvû szórólapot, amelynek az a rendeltetése, hogy válaszoljon minden kérdésemre. Azt hiszem, az esszémmel kapcsolatos melléklet valahol kihullott belôle, de azért elteszem.

Közben megérkezünk. Rohanok haza, letisztázom a dolgozatomat. Terjedelemre vérszegény, de nem tehetek róla, kifutottam az idôbôl. Futás az egyetemre. A folyosón rögtönzök még két mondatot az esszém végére, majd átnyújtom a tanárnônek. Sikerült! De nem azért, mert valaki közbenjárt értem odafent, hanem mert én is, mint sokan mások, az utolsó percek nyomása alatt tudok a leghatékonyabban dolgozni, tanulni. Végül, a stressztényezô megszûnésével, meleg hullámként árad szét testemben az adrenalin. Mit nekem szesszió?! Szebbnek, jobbnak látom a világot, és igen-is boldog vagyok.

Csurulya Szidónia

Halott szövegírók kíméljenek. Ítéljenek. Vagy támadjanak fel, támadjanak nekünk, ne várják be, hogy hirtelen ötleteink támadjanak. Nekünk „egyedül nem megy". Annyira jól. Kétsoronként szállt le a menny, mennyire volt jó, amit kiszakítani sikerült az állandó és változatlan örök jóból, hát: amennyire.

A Diáknapok folyamán esett meg a Kultúrtriatlonnak nevezett, eseményszámba menô, jóléti társadalmunkat igazolni próbáló társasjáték. Ezen a csapatoknak igazolni kellett felkészültségüket dalszövegismeretbôl, valamint pszichéjük terheltségének alacsony nívóját is be kellett bizonyítaniuk. Sikerült. A feladat: Zorán, Gagszta Zolee, Ákos, Republic, Zoltán Erika, Zámbó Jimmy, Edda stb. dalszövegek írása, kétsoronként. Meglepô, hogy milyen gyöngyszemek születtek. Szemezgessünk hát!

Kezdjük Zámbó Jimmyvel:
Este, mikor egyedül fekszem az ágyam közepén, A világ elszáll velem, csak te maradsz meg én.

*

Kell valaki, aki felnéz Rám,
Kinek szemében én vagyok a Király!
(Szerk. megj.: bár ez inkább Gangszta Zolee)

A Zorán-interpretációk legsikerültebb darabja:
Hová tûnik el a fájdalom,
Ha itt pihen fejed a vállamon.

Ákos véleménye a dolgok állásáról:
Nem vagyok már, nem vagyok senki,
Nem vagyok az, aki akartam lenni,

Sorok, sorok, segítsetek, menekítsetek!

*

Keresed önmagad, de mást találsz,
Te nem te vagy, ez kiábrándulás.
Az Edda ismét bekeményít:
Ég alatt szálltunk, mi voltunk,
Mindenki látta, itt voltunk.

*

Büszkén sziklák között állunk,
Karunkat, szívüneket tárjuk

felétek.
És a Republic:
Kedvesem, légy velem, csillagútra kísérj el,
Jöjj velem, kedvesem, nem lehet már ittmaradni.

*

Számban a málna, már mért ne mállna
Szét, és fröcsköljön rá a világra.

Nem is beszélve Zoltán Erikáról:
Formás a fenekem, bikinimet leveszem,
Gyere velem, kellesz nekem,
Messze még a reggel.

Egyesek az Irigy Hónaljmirigy Pa Dö Dö paródiáját is megénekelték:
Fáj a lábam, annyi a súly, hogy belehalok, fogyni kéne keményen,
Jaj, a hasam, bezabáltam, mint egy malac, ez a jó az egészben.
Mi a jó az egészben? Nem tudja azt senki. Ez eddig kb. ennyi. És a hab a tortán: Pályázati felhívás. Aki erre képesnek érzi magát, írjon Campus -Himnuszt, és küldje el nekünk. Nem leszünk hálátlanok.

Megjelent a Filmtett! Azaz: Kolozsvár elsô magyar nyelvû filmmagazinja. A harmincnégy oldalas kiadvány hasábjain kincses városunk kritikai szelleme elevenedik meg. Az olvasó találhat benne ropogós kritikát, kulisszatitkot, interjút, betekinthet a filmkészítés rejtelmeibe, megbizonyosodhat a hazai és külföldi filmes oktatás és filmes gyakorlat állapotáról. Bár a színes borító alatt a „fotoapparátus" színtelen, ugyanez nem mondható el a lapban szereplô írásokról. Annak ellenére, hogy akadnak egyoldalú, reakciós, valamint felületes kritikák is (amelyeket bemutatásnak vagy egyszerû véleménynek tekintve megszólni nem lehet), egészében véve színvonalas lap alakult most a prés alatt. Ez a színvonal tökéletesen jellemzi viszonyainkat: maroknyi érdeklôdô belevág a feladatba: meg-próbálja erôltetni a kultúrát. És ha a szellemi alap csupán terjedelmében, és nem tartalmában hiányzik is, más, prózai vonatkozások bezzeg szinte teljesen. (Pedig a prózai vonatkozások megléte jótékonyan hatna a szellemi terjedelemre.) Csehovi hangulat, elhal a lendület. A filozófussal szólva: elméletet csak ott, ahol akad pénz és idô is. Az átütô lendület hiányolása után (ami akár naivitás jele is lehet — ti. a cáfolat: az elmélet saját jellegénél fogva, eleve nem lendületes ), maradjunk annyiban, hogy azért minden oké ezzel a lappal. Sôt.

Boné Ferenc

Érdeklôdéssel olvastam néhány hete a Campus ban Nagy Vajda Zsuzsa írását a külföldiek rólunk kialakult képérôl. Örülök, hogy valaki végre megfogalmazta azokat a kérdéseket, amelyek, legalábbis szerintem, mindenkit foglalkoztatnak. Ezért döntöttem úgy, hogy én is megírom a véleményemet.

Be kell vallanom azonban rögtön az elején, hogy igazán határozott véleményem nincs. Szerintem nem is lehet senkinek. Mert erre a helyzetre én nem látok egyértelmû megoldást. Pedig sokat gondolkodtam már rajta. Elôször talán akkor, amikor kezembe került Makkai Sándor püspök tanulmánya. Nem akarom részletezni az ô álláspontját, de a végkicsengése elgondolkodtató. Szerinte a kisebbségi sors emberhez méltatlan, nem lehet elviselni. És ezt Trianon után írta. (Kíváncsi vagyok, mit mondana most.) Mit lehetne ehhez hozzáfûzni? Szívem szerint azt tenném hozzá: ezt a sorsot éppen csak el lehet viselni. Nehezen. Tényleg nem embernek való az, ahogyan mi itt élünk. Illetve csak élnénk, ha hagynának minket emberi körülmények között, emberhez méltó életet élni. De ezt, sajnos, én nem tapasztalom. Azt viszont igen, hogy a szüleim, akik harminc-negyven évet dolgoztak le becsülettel, most éppen hogy megélnek abból a szégyenletes összegbôl, amit az állam „nyugdíj" fedônév alatt havonta kiutal nekik. Ha kiutal. Mert még azt sem mindig adja idôben. Tudom, nem ôk az egyetlenek, rajtuk kívül még rengetegen vannak, akiket ilyen módon szégyenítenek meg. És még sorolhatnám azokat a mozzanatokat, amelyektôl lassan (lassan?) Európa szégyenfoltjának számítunk, és engem ez egyáltalán nem lelkesít. Viszont egyetemistaként folyton azt hallom a tanáraimtól, hogy legalább nekünk itt kell maradni, helyt kell állni, példát kell mutatni satöbbi. Nem gúnyolódni akarok, sôt hajlok rá, hogy igazat adjak nekik. Nem vagyok kolozsvári, de nagyon szeretem ezt a várost, sokat jelent nekem. És szeretem ezt a boldogtalan kis Erdélyországot, bármilyen szentimentálisan is hangozzék. Jól érezném itt magam, ha hagynának nyugodt körülmények között élni. Mert egyébként nem tudom, hogy fogom én itt leélni az életemet. Vagy várjak arra, hogy kapjak egy jó munkaajánlatot „valahol Európában", aztán pakoljam össze a motyómat, és...?

Nem, én még mindig nem tudom, hol van az igazság. Kérem, hogy aki tudja, vagy legalább sejti, mondja el nekem is.

Pataky Zsófia

Ismerôs a cím? Nem véletlenül. Igen, jól tippeltél, hasonló név alatt közöltük hónapokon keresztül azt a kérdôívet, amelyet te, Kedves Olvasó, elfelejtettél beküldeni.

No jó, ez így, ebben a formában nem teljesen igaz. Voltak, akik igenis kitöltötték, és beküldték, ezért mi hálásak vagyunk nekik. Igaz, nem voltak annyian, mint ahányat mi vártunk. De nekünk egyetlen vélemény is sokat jelent. (Félreértés ne essék, nem egyetlen kérdôívet kaptunk vissza.)

Szóval, jöttek az ívek, szépen és túl lassan. De jöttek, és ez jó. Mert láttuk, hogy igenis vannak hûséges olvasóink (egyik beküldônk megjelenése óta olvassa a Campus t — nem semmi, szerintem többet tud róla, mint mi), olyanok, akik hétrôl hétre várják, hogy megjelenjünk, akik odafigyelnek ránk, és akik nem restek megosztani olyan információkat, amelyek számunkra felbecsülhetetlenek. Vagyis azt, hogy milyennek látják ôk a Campus t, hogyan vélekednek róla, és egyáltalán. Szerencsénkre, egy csomó információval gazdagodtunk, amelyeket szándékunkban áll be-építeni további munkálkodásunkba. Reméljük, mindenki általános megelégedésére.

Lássunk néhány véleményt, természetesen név nélkül, ahogy azt megígértük. Elsôsorban a hiányokról, tekintve, hogy arra voltunk a leginkább kíváncsiak, vagyis, hogy mit olvasnátok Ti szívesen a Campus ban. Érdekes módon a megjelölt témakörök nagyjából összecsengenek: olvasóink szinte kivétel nélkül diákokról szóló sztorikat, barátságról és szerelemrôl szóló írásokat hiányoltak, valamint felhívták a figyelmünket arra, hogy foglalkozhatnánk a fiatal házasok problémáival is. Az utóbbi hónapok legnépszerûbb írásainak listáját eszperente összeállításunk vezeti, de a Hogyan adjuk el magunkat? címû tanácsadó cikksorozatunk is tetszést aratott. Persze, voltak baklövéseink is, olvasóink ezt sem hallgatták el, építô jellegû kritikáikat köszönjük. Továbbra is nyitottak vagyunk, igyekszünk cselekedni a hiányzó témák ügyében, de természetesen várjuk mindazok írását, akik úgy érzik, mondanivalójuk van számunkra, a diákság számára, vagy egyszerûen csak van egy jó sztorijuk, amit meg kellene osztani valakivel.

Tehát Mi mindenkinek megköszönjük az együttmûködést, és reméljük, lesz még alkalom némi vélemény- és tapasztalatcserére. Ismételten kérjük, hogy nyerteseink fáradjanak be hozzánk jutalmukért a szerkesztôségbe, kedden 12–16 óra között.

-bogi

Hamarosan román szakértôk érkeznek Horvátországba, hogy Románián, Magyarországon és Horvátországon keresztül húzódó kôolajvezeték tervérôl tárgyaljanak — jelentették be csütörtökön Zágrábban a horvát és a román köztársasági elnök megbeszélése után.

Emil Constantinescu az elsô államfô, aki hivatalos látogatást tesz Horvátországban azóta, hogy hivatalba lépett Stipe Mesic köztársasági elnök. A két államfô csütörtöki találkozójáról Mesic elmondta, Horvátország és Románia is támogatja, hogy ismét hajózhatóvá tegyék a Dunát, valamint együttmûködnek annak érdekében, hogy kôolajvezeték kösse össze a Kaszpi-, a Fekete- és az Adriai-tengert. „A Duna összeköt bennünket, és jó lenne, ha a folyó hajózható lenne. Ezért megállapodtunk arról, hogy akcióba kezdünk a Duna hajózhatóvá tétele érdekében, és Európának ebben támogatnia kell bennünket" — mondta Mesic. A horvát elnök szerint Európa több mint 30 millió dollárral fogja támogatni a Duna megtisztítását, ami a költségek 85 százalékával egyenlô.

A két elnök — akik kölcsönösen érdemrenddel tüntették ki egymást — Horvátország és Románia gazdasági együttmûködésének fejlesztése mellett foglalt állást. Tavaly mindössze 15 millió dollárt ért el a kölcsönös szállítások értéke, amelyben a horvát passzívum mintegy 5 millió dollár volt. Az elnökök a két ország fellépésének fokozottabb egyeztetését javasolták a nemzetközi fórumokon, valamint a regionális együttmûködés területein. Constantinescu szerint Horvátország és Románia is a demokrácia és a fejlôdés, az európai és az euroatlanti integráció felé vette az irányt, céljaik azonosak. A román elnök a regionális együttmûködés fejlesztéséért szállt síkra, hogy az ingatag balkáni térséget a stabilitás, a biztonság és a haladás övezetévé változtassák.

Mugur Isãrescu kormányfô és Vlad Rosca miniszter csütörtökön folytatott megbeszélést a megyei prefektusokkal annak érdekében, hogy a befektetôk panaszainak átvételére a prefektúrákon szervezzenek irodákat. Buchwald Péter alprefektus lapunknak nyilatkozva elmondta, hogy a Kolozs megyei prefektúrán a részvényesekkel és a rendôrség képviselôjével pénteken tartott gyûlésen megegyeztek abban, hogy azok a befektetôk, akik nem akarnak a rendôrségen bûnvádi feljelentést tenni a befektetési alap ellen, a prefektúra bejáratánál nyitott irodában iktathatják panaszukat. A kijátszott befektetôk dühödtek, mondta Buchwald Péter, és egyesek értelmetlennek tartják a bûnvádi eljárás elindítását, amely állításuk szerint évekig elhúzódhat anélkül, hogy anyagilag kártalanítanák ôket. Ezért kérték, hogy közpénzekbôl fizessék ki ôket, ezt azonban a miniszterelnök joggal utasította vissza. Ettôl függetlenül a prefektúrán mûködô irodát már tegnaptól megnyitották tehát azok számára, akik nem a rendôrséghez fordulnak panaszukkal.

A befektetési alap (FNI) körüli botrány és ennek bukása kivizsgálására alakult kormánybizottság elsô jelentése szerint az alap 40 megyei kirendeltségét 36 volt szekustiszt, 2 volt nemzetvédelmi, valamint 2 volt belügyminisztériumi tiszt vezette. A kivizsgáló bizottság megállapítása szerint egy belülrôl irányított, elôre megtervezett sikkasztásról, kijátszásról volt szó. A bizottság a továbbiakban bizonyítékokat gyûjt az állami intézmények és ezek képviselôinek, a befektetési alap igazgatóinak, a külsô cenzoroknak, valamint az alap tevékenységét felügyelô és a befektetôk képviselôibôl alakult bizalmi vezetôség felelôsségének megállapítására. Hivatalos jelentések szerint nem semmisítették meg a nemzeti alap okiratait és adatbázisait. Eszerint a megalakulás óta 313 898 befektetési könyvet bocsátottak ki, amelyeken összesen 2 957 milliárd lej szerepel. Az utólag befektetett pénzösszegek meghaladták a 4 612 milliárd lejt, a megígért növekedéssel együtt ez összesen 13 834 milliárd lejt jelentett volna. Ebbôl idôközben 5752 milliárdot visszafizettek, és még hátramaradt közel 78 millió részvény, amely 8089 milliárd visszafizetendô lejt jelent. Csütörtökig az országban 34 941 feljelentést tettek le a befeketetôk a rendôrségen, 1342 milliárd lejt követelve.

(i)

Magyar, román és szerb nyelven jelenik meg a Duna–Körös–Maros–Tisza Eurorégió magazinja, amely a tervek szerint az idén négyszer jelentkezik. Ezt a héten Gyulán az Eurorégió címû lap sajtóbemutatóján jelentették be.

A magyarországi román önkormányzat gyulai székházában megtartott sajtóbemutatón a lap szerkesztôi elmondták: az elsô szám a térség mûvelôdési és mûvészeti életét mutatja be Szolnoktól Újvidékig, Szegedtôl Temesvárig.

Hozzátették: az Eurorégió három ország — Magyarország, Románia, Szerbia — kilenc térségében — Bács-Kiskunban, Békésben, Csongrádban, Jász–Nagykun–Szolnokban, a Vajdaságban, illetve Aradban, Temesben, Krassó-Szörényben, Hunyadban — élô, három nyelven — magyarul, románul és szerbül — beszélô hatmillió embert átfogó táj lapja.

A Csongrád Megyei Közgyûlés által alapított eurorégiós lap a három nyelven azonos idôben és egyazon tartalommal jelenik meg a három országba tagolt térségben: Magyarországon 4000, Jugoszláviában 3000, Romániában pedig 2500 példányban.

A magazin kiadóinak és szerkesztôinek az a célja, hogy a lap széles körben megismertesse az országhatárokon átnyúló térség lehetôségeit, az együttmûködés jellemzôit, valamint a kapcsolattartást szervezô személyeket.

Az elsô számban a három ország Dél-Alföldön érintkezô térségeinek kulturális értékeit, egyebek közt a Szegedi Kortárs Balettet, az oravicabányai Mihai Eminescu Színházat és az újvidéki zenei életet mutatják be a szerzôk, és beszámol a magazin egy igazi Duna–Körös–Maros–Tisza eurorégiós együttmûködésrôl, egy román rendezônek az újvidéki magyar színházbeli mûködésérôl is.

Az Eurorégió következô számaiban a nagyvárosok kapcsolataival és versenyével, a térség gazdasági helyzetével, valamint a tudományos együttmûködéssel foglalkoznak majd a lap magyar, román és szerb szerzôi — hangzott el a gyulai sajtóbemutatón.

Victor Romulus Constantinescu, a Kolozs Megyei Tanács elnök tegnap délután elfogadta Emil Simonnak, a kolozsvári Filharmónia igazgatójának a lemondását. További 30 napig Emil Simon hivatalában marad, és az új tanács fog dönteni utódjáról.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]