 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. május 11.
(XII. évfolyam, 107. szám)
A Vasile Lupu parasztpárti képviselô nevét viselô új földtörvény értelmében valamennyi településen újjá kellett szervezni a helyi földosztó bizottságot. A bizottság tagjai többek között a polgármester, az alpolgármester, a titkár, a városháza mezôgazdasági osztálya, a kataszteri, illetve az erdészeti hivatal képviselôi. A törvény ugyanakkor elôírja, hogy a bizottságban helyet kell kapjon a földtulajdonosok 1–5 képviselôje.
Kolozsváron április negyedikén tartották azt a gyûlést, amelyen megválasztották a földtulajdonosok képviselôit. Ezt a polgármesteri hivatal a helyi magyar médiában nem hirdette meg. Bertalan Miklós, a Hóstáti Gazdakör alelnöke a Szabadságnak elmondta: a városházáról csupán egy nappal azelôtt, április harmadikán értesítették a másnapi gyûlésrôl, és megkérték, szervezze meg a Hóstátot. — Súlyos beteg voltam, az elnök pedig el volt utazva, és sajnos, akit a gazdakör nevében megbíztam, hogy vegyen részt a gyûlésen, nem ment el. Ezt követôen a polgármesteri hivatal képviselôje visszahívott és felrótta, hogy a hóstáti földtulajdonosokat senki sem képviselte. Fenyegetôen annyit mondott: lesznek még ennek következményei. A közhivatalnokot arról tájékoztattam, hogy nem vagyok a polgármesteri hivatal alkalmazottja. Senki sem kötelezhet arra, hogy a hivatal által szervezett bármelyik gyûlésen részt vegyek — mondta Bertalan Miklós. Hozzátette: értesülései szerint a polgármester a feleki lakosoknak akarja kiosztani a Palocsay-kertet. Hogy a hóstáti földtulajdonosok hiányának milyen következményei lehetnek? Bertalan Miklós szerint, a földek kimérésénél részt kell hogy vegyenek a földtulajdonosok is, így ezzel megelôzhetô az esetleges visszaélések veszélye.
Titus Jude, a földosztó bizottság titkára lapunknak elmondta: az április 4-i gyûlést az írott és a sugárzott sajtóban is meghirdették. A gyûlésen a földtulajdonosok képviselôi a következô öt személyt választották a földosztó bizottságba: Albu Pavel (Monostor negyed), Draganu Ioan (Kerekdomb), Cosma Lucian (Marasti negyed), Albu Cornel (Donát negyed), Andreica Traian (Szamosfalva). A földosztó bizottság összetételét a prefektus, 2000. április 17-én keltezett 160-as számú rendelete szentesíti.
Az Alfa Kartell Kolozs megyei szervezetének vezetôi szerdán tartott sajtótájékoztatójukon elégedetlenségüknek adtak hangot amiatt, hogy a kolozsvári polgármesteri hivatal nem térítette meg az adósságát a Kolozsvári Közterület-fenntartó Önálló Gazdálkodásnak. A polgármesteri hivatal 1999-re visszamenôleg több mint 12 milliárd lejjel tartozik a közterület-fenntartó vállalatnak. A szükséges anyagi alapok hiánya miatt az önálló gazdálkodás áprilisra nem tudja biztosítani a mintegy ezer alkalmazott fizetését. Az Alfa Kartell vezetôi szerdán délelôtt személyesen is felkeresték Gheorghe Funar polgármestert, hogy próbálják meg tárgyalások útján megoldani a helyzetet, de a polgármester erre nem volt hajlandó. Mivel nem sikerült békésen orvosolni az ügyet, hétfôtôl spontán tiltakozó megmozdulásokra kerülhet sor. A RADP alkalmazottai azt ígérték: amennyiben nem kapnak fizetést, a polgármesteri hivatal elé vonulnak. A RADP munkatársainak átlagfizetése 900 000 lejre tehetô. Az emberek azt követelik, hogy olyan fizetéseket, illetve munkakörülményeket biztosítsanak számukra is, mint a polgármesteri hivatal munkatársainak.
Grigore Pop, az Alfa Kartell elnöke hangsúlyozta: tiltakozásuk nem politikai jellegû. Azért keresték meg Funart, hogy ne tûnjön úgy, mintha a választási kampányban rossz fényt próbálnának vetni rá. A polgármester magatartása egyértelmûen azt bizonyítja, hogy az ô meglátása szerint „aki nincs vele, ellene van". Mint ismeretes, Liviu Medrea, a RADP igazgatója és a kolozsvári polgármester között kiélezôdô ellentét nem újkeletû. Az elsô komoly politikai összetûzésre akkor került sor, amikor Medrea nem volt hajlandó követni Funart a Nagy-Románia Pártba.
Mihai Baciu, az Európa Tanács román küldöttségének demokrata párti képviselôje szerdán kijelentette: a delegáció más tagjaival együtt ellenezni fogja Isohoo Asunmaa finn kollégája azon határozattervezetét, amely a romániai csángó kultúra védelmét irányozza elô.
Szerinte a kezdeményezés elfogadása nem jelentene mást, mint Románia „pszeudomonitorizálásának" bevezetését. Mihai Baciu hozzátette: a finn képviselô által elôterjesztett javaslat értelmében Romániában jelenleg mintegy 200 ezer csángó él, amelybôl 60 ezren magyar eredetû nyelvet beszélnek. A demokrata páti képviselô úgy tudja, hogy az 1992-es népszámlálás adatai szerint hazánkban csupán 2062 csángó nemzetiségû állampolgár van. Baciu kifejtette: ha a csángók külön nyelvet használnának, egyet értene finn kollégájának a kétnyelvû helységnévtáblák felállítására, illetve a csángó nyelvû oktatásról szóló kezdeményezésével.
A Polgári Szövetséget alkotó egyesületek és szervezetek szerdán elégedetlenségüket fejezték ki amiatt, hogy a Román Demokrata Konvención (RDK) belül csupán „dekoratív szerepet" töltenek be. Nehezményezik, hogy helyi választási stratégiáról és a jelöltek személyérôl a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) és a Román Környezetvédô Párt nem kérte ki véleményüket. A kérdéskört kedden tárgyalták az RDK-n belüli apolitikus szervezetek, mint az 1989. December 21. Egyesület, a Volt Politikai Elítéltek Egyesülete, Propact, a Román Demokrata Orvosszövetség, a Szabad Románok Világszövetsége. Az RDK nem mûködik kellôképpen mindaddig, míg az apolitikus szervezeteket nem vonják be a konvenció választási stratégiáját meghatározó döntésekbe, vélik a szervezetek képviselôi.
A szenátus és a képviselôház szerdán együttes ülésen hagyta jóvá, hogy Adrian Severin ismét az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ) Parlamenti Közgyûlése román küldöttségének tagja legyen, s így jelöltként indulhasson a közgyûlés elnöki tisztjének elnyeréséért.
Az EBESZ soros elnöki tisztét a jövô évben Románia látja el, s a közgyûlés idei, Bukarestben tartandó ülésszakán új elnököt választanak a távozó dán Helle Dgen helyére. A volt külügyminiszter esetleges jelölése kedvezô nemzetközi visszajelzésre lelt, de ehhez feltétlenül szükség volt arra, hogy Severin ismét a román EBESZ-küldöttség teljes jogú tagja legyen.
A 46 éves Adrian Severin 1990–1991-ben reformügyi és a kormány parlamenttel való kapcsolataiért felelôs államminiszter volt. Az 1996-os hatalomváltás után lett külügyminiszter. A külföldi ügynökségek szolgálatában álló vezetô politikusok és sajtóirányítók híres „Severin-listája" miatt lemondásra kényszerült. Jelenleg független (bukaresti) képviselô, két évvel ezelôtt ô volt a Demokrata Pártból kilépett elsô vezetô politikus, ekkor elveszítette küldötti tagságát az EBESZ Parlamenti Közgyûlésében.
Severin küldötti tagságának visszaállítását a román politika úgy oldotta meg, hogy a legnagyobb kormánypárt, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt „feláldozta" egyik EBESZ-küldöttjét. A két ház szerdai ülésén senki nem emelt kifogást sem Severin küldötti megbízatása, sem jelöltsége ellen.
A volt román külügyminiszter a parlamenti jóváhagyás után úgy nyilatkozott, hogy elnöki jelöltsége nemcsak Romániának, hanem a közép- és délkelet-európai térségnek szól.
A Német Kulturális Központ ajánlatai
• Május 13-án, szombaton, délután 4 órakor nyílik Eli Salamon grafikakiállítása, A kô emlékezete címmel, az Egyetem utca 7–9. szám alatt. Nyitva június 8-ig.
• Május 14-én este 7 órakor a Gheorghe Dima Zeneakadémia stúdiótermében irodalmi-zenei elôadás, Erich Kästner — 1899-es nemzedék. Dalok, versek, próza címmel. Bemutatja a német Cantaton csoport. A belépés ingyenes.
A FRANCIA KULTURÁLIS KÖZPONT MUNKÁJA május 11–28. között leltár miatt zárva tart. Legközelebb május 29-én, hétfôn áll közönsége rendelkezésére.
A KOLOZSVÁRI BABES–BOLYAI TUDOMÁNYEGYETEM díszdoktorává avatja dr. Simone Denaeyert, a brüsszeli szabadegyetem elôadótanárát. Az ünnepségre, valamint a belga tanárnô elôadására, Une science au service de l’Homme címmel, pénteken, május 12-én kerül sor, az egyetem dísztermében.
ERDÉLYI TAVASZ címmel képzômûvészeti tárlat nyílik május 11-én délután 5 órakor a Mûvészetek Szövetsége Galériájában (Fôtér 2.). Szervezôi az Interetnikus Párbeszéd Egyesület, az Alapítvány Egy Nyílt Társadalomért kolozsvári fiókja és a Mûvészetek Szövetsége Galériája. A Képzômûvészek Észak-Erdélyi Szövetségét (1940–1944) dr. Negoita Laptoiu egyetemi tanár, mûkritikus és Murádin Jenô tanár, mûkritikus mutatják be. Fellép a Gheorghe Dima Zeneakadémia vonósnégyese.
A 3REI SUD EST EGYÜTTES koncertturnéjának csütörtöki megállója Kolozsvárott lesz. A fellépésre este 9 órakor a Horia Demian Sportcsarnok elôterében kerül sor, a koncert az RTDP választási kampányának a része.
ÉszLeLô
— Mit ünnepeltetett május 9-én Putyin?
— A gyôzelem napját. A sajátját.
(öbé)
A BELVÁROSI RMDSZ- SZERVEZTE KISMAMAKLUBBAN csütörtökön du. 4 órától ruhasegélyt osztanak a sokgyermekes családoknak és a rászorulóknak a Pro Iuventute székházban (Mócok útja 75.).
A KOLOZS MEGYEI MAGYAR SZAKOS TANÁROK MÓDSZERTANI KÖRÉT május 13-án, szombaton de. 10 órától tartják az Apáczai Csere János Líceumban. Téma: országos tantárgyverseny; képességvizsga; érettségi; egyéb.
A NYUGDÍJASOK ÖNSEGÉLYZÔ PÉNZTÁRA 2000. május 17-én de. 9 órától tartja évi közgyûlését a Vasas klubban (D. Gherea utca). A delegátusok — akik a CARP tagságát képviselik ezen a közgyûlésen — meghívót kapnak, ezeknek a névsorát a tagok ellenôrizhetik a Dorobantilor út 13. szám alatti székházban (a pénztár- teremben), s az erre jogosultak módosíthatják, kiegészíthetik ôket a titkárságon. A küldöttek a közgyûlés anyagának dossziéját a CARP titkárságán tanulmányozhatják. A gyûlés napján, május 17-én, a székház programja szünetel.
MA DÉLUTÁN 4 ÓRÁTÓL a Diákmûvelôdési Házban humanitárius elôadásra kerül sor az Emberi Jogok Védelmi Szervezetének, a Belügyminisztérium intézményeinek, a prefektúrának, a városházának, valamint a megye törvényszékeinek a szervezésében, a gyermekintézetekben lakó kiskorúak megsegítésére. A belépés ingyenes.
AZ ERDÉLYI ÖRMÉNYEK TÖRTÉNELMÉBÔL címmel a szerzô, Gazdovics Miklós dedikálja mûvét május 12-én, pénteken délután 1 órakor a Röser könyvesboltban. Bemutatót mond Lászlóffy Aladár. A kiadvány az Egyetemes Magyar Képzômûvészeti Egyesület (Stockholm) támogatásával készült el.
SZÁNTAI JÁNOS BESZÉLYEK címû új kötetét Szôcs Géza mutatja be május 12-én délután 5 órakor az EMKE Györkös-Mányi Albert Emlékházában. Közremûködnek Csutak Réka, Bogdán Zsolt, Réman Tibor, Mányoki Mária.
ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER kisebbségügyi miniszter, szenátor, városunk polgármesterjelöltje és a tanácsosjelöltek találkoznak az RMDSZ Donát negyedi körzetének választóival május 12-én du. 6 órakor az Etelköz/Al. Vlahuta utca 14. szám alatti református templom tanácstermében.
A 2000. április 25–május 1. között a szlovákiai Galántán megrendezett nemzetközi Határtalan tantárgyversenyen, amelyen a Kárpát-medence magyar anyanyelvû V–VIII. osztályos diákjai vettek részt, a Kolozs megyei csapat tagjai között Patrubány Anna (VI. oszt., Báthory-líceum) I. díjat, Takács Andrea (VI. oszt., Ion Agârbiceanu Iskola) és Mezei Botond (VII. oszt., Báthory-líceum) dicséretet kaptak matematikából.
Köszönjük a Polis Könyvkiadó, a Tinivár Kiadó és az RMPSZ Gál Kelemen Oktatási Központja támogatását.
Az elsô ízben kiadott Szabadság Évkönyvet, a benne meghirdetett rejtvénypályázatra beérkezett levelekbôl ítélve, lapunk négy befolyásos megyéjének határait jóval meghaladó területeken is olvasták.
Ez a számunkra kellemes meglepetés arra jogosít fel bennünket, hogy kijelentsük: következô, már készülô hasonló kiadványunkban még több helyet biztosítunk olyan vállalkozók számára, akik szeretnék cégük termékeit, szolgáltatásait nagyon kedvezô áron és szinte egész Erdély területén ismertté tenni. Ennek a fajta reklámnak megvan az az elônye, hogy széles olvasói rétegek kezében fordul meg, hosszú távon hat, és egy oldalnyi (10,5 x 14,7 cm) fekete-fehér reklám, a hozzáadott értékadóval együtt, 1 millió lejbe kerül.
A Szabadság Évkönyv 2001, okulva az elsô kiadvány tapasztalatain, terjedelmesebb és még olvasmányosabb lesz, ôsszel jelenik meg. Nyújtsa be reklámigényét szerkesztôségünkben, jelezze szándékát telefonon vagy levélben legkésôbb 2000. május 15-ig!
A Kolozsvári Rádióstúdió hosszas szünet után indította újra Zenés esték címû „élô" hangversenysorozatát. A sorozatindító koncertet a mûsorvezetô Ciprian Rusu, az 1833. május 7-én született Johannes Brahms születésnapjához igazította. Brahms érett férfikorában fogalmazta meg, hogy életmûve nem lenne teljes, ha nem szentelne néhány szerzeményt a klarinétnak is. Így születtek meg klarinétos kamarazene mûvei: az Op. 120-as f-moll és Esz-dúr zongorakíséretes Szonáta, az Op. 114-es klarinét–cselló és zongora trió és az Op. 115-os Quintett.
Május 8-án Liviu Gocan (klarinét), Valentin Ivanof (zongora) és Marian Marica (cselló) elôadásában a szonátákat és a triót hallottuk. Liviu Gocan a kolozsvári Transilvania Filharmónia tagja, aki szólistaként sikeres karrierrel büszkélkedhetik, CD- felvétele a svéd Stellar Sogvik zeneszerzô Concertinóját örökítette meg. Valentin Ivanof a Gh. Dima Zeneakadémia lektora, szólistaként itthon és külföldön többször hangversenyezett. Marian Marica többszörösen díjazott csellista, filharmóniánk és a kamarazene elkötelezettjeként a Kolozsvári Rádióstúdió Camerata Romanica együttesének tagja.
Brahms versenymûnek beillô, nehéz zongorakíséretes klarinétszonátáit Liviu Gocan és Valentin Ivanof bensôségesen, a szólista és kísérô közötti tökéletes összhangban szólaltatták meg. Mindkét szonátában megcsodálhattuk Brahms változatos zenevilágát, a lírikus, lágy tónusú, nosztalgikus hangvételtôl, az öregedô mûvész-ember csendes bölcsességû párbeszédein át, az ünnepélyes, drámai feszültségekkel telített pillanatokig. A két mûvész tolmácsolásában a filozofikus gondolatok érett megfogalmazását hallhattuk. A szépen felépített, feszültségkeltô crescendók, a lélegzetelállító, sóhajerôsségû pianók, a lágy tónusú lírai párbeszédek, az elegáns táncritmusok, a virtuozitással megszólaltatott koncertisztikus részek tömör hangzásai kiváló mûvészi élményt nyújtottak. A trióban a cselló és klarinét kettôsének költôiséggel megfogalmazott, hömpölygô, kifejezô dallamvonalai, a lassú részek beethoveni tisztasága, a romantikus zaklatottságon és a mélabús beletörôdésen felülkerekedô remény és életöröm villanásai, a drámai finálé lenyûgözô volt. A Zenés esték következô hangversenye május 22-én Robert Schumann-fesztivált ígér.
Fôdíjat kapott Schiffer Pál: Mari — Fejezetek egy széki család történetébôl címû alkotása az Olomouci Nemzetközi Fesztiválon — közölte a Magyar Filmunió sajtóirodája kedden az MTI-vel.
A csehországi városban idén május 1-jétôl 5-ig tartották meg az immár 35. alkalommal megrendezett dokumentum-, népszerû-tudományos és ismeretterjesztô filmek mustráját.
Schiffer Pál munkáját hetven-nyolc alkotás közül ítélte a legjobbnak a bírálóbizottság. A filmet Tamás Lajos fotografálta, a hangtechnika Wahl Frigyes munkája. A film producere Salusinszky Miklós. A Magyar Filmunió angol nyelvû filmismertetôje szerint Schiffer Pál mintegy néprajzkutatói szemszögbôl követte nyomon a széki Balogh család életét 1992 és 1997 között; a família alkalmazkodását a világ változásaihoz.
Balogh Márton családfô egy idôben Magyarországra járt dolgozni, felesége pedig széki termékek eladásával próbált javítani a család anyagi helyzetén.
A történet központi témája Baloghék lányának, a kis Marinak a házasságkötése. Az ifjú pár, Mari és János, a Széktôl alig tíz kilométerre fekvô Szamosújváron kezdi meg közös életét, ahol családi segítséggel és a barátok által kalákában épül az új otthon.
Korniss Péter fotómûvész szintén „szereplôje" a filmnek. A kolozsvári születésû alkotó gyakorta megfordult a széki családnál a filmforgatás alatt is, hiszen keresztapja a kis Marinak.
Új kifejezési forma Kolozsvár kulturális életében a május 10-én kezdôdött Intact Fesztivál, ami az azonos nevû alapítvány szervezésében zajlik szerdától szombatig. Az interkulturalitás jegyében zajló rendezvény kiállításokkal, hangversenyekkel és sok más meglepetéssel kecsegtet. A fesztivál csütörtöki programjában szerepelô Kômíves Andor és Carmen Cristian festômûvész 13 órától megtekinthetô Éljen a munka címû kiállítása a Baritiu utcai zsinagógában, valamint Pop Eugenia plasztikai kiállítása. A Mûvészeti Múzeumban 16 órai kezdettel szabadtéri színházi elôadáson vehetnek részt az érdeklôdôk A kopasz énekesnôre várva, M. Chris Nedea rendezésében. 18 órától, a Baritiu utcai zsinagógában Magnuss Andersson gitárhangversenye következik, valamint az Infánsnô címû színdarab elôadása.
Május 12–18. között a Mûvész-Euroimages moziban három magyar filmet (Ámbár tanár úr, Zimmer Feri és A miniszter félrelép) tekinthetünk meg a Magyar Vígjáték Napjai keretében. Ebben az idôszakban naponta kisorsolunk egy-egy két személyre szóló meghívót azok között, akik helyesen válaszolnak kérdésünkre, majd a kivágott szelvényt a megjelenés napján, délután 4 óráig szerkesztôségi postaládánkba bedobják. A nyereményért következô nap jöhetnek, de. 9–12 óra között. A meghívás aznapi vetítésre szól, a három filmet mindennap váltakozva vetítik 11–13–15–17–19 órakor, a nyertes szabadon választhat. A vetítésekrôl a mozi telefonszámán: 196-616 lehet érdeklôdni.
Csütörtöki nyereményszelvény
Hány férôhelyes a Mûvész-Euroimages mozi?
1. 1500; x. 250; 2. 50.
Válasz: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Név: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Cím: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A Voltaire, azelôtt Szász Domokos, azelôtt General Mosoiu utcában lakom. Utcánk a General Mosoiu, azelôtt General Milea, azelôtt Dosztojevszkij, azelôtt Zápolya utcával párhuzamos. Amikor az RMDSZ Densusianu, volt Bajza utcai székházában van dolgom, csak átszelem a Nicolae Titulescu, volt Pata utcát, kicsivel fölötte a Munkás, majd az Alkony utcát s már ott is vagyok. Ismerôs a táj, a házak is, csak az utcaneveket kell nekem, régi kolozsvárinak, alkalmanként újra- meg újratanulnom.
Nemrég arra jártamban láttam, hogy a Munkás utcát (vagy csak egy részét?) átkeresztelték Dosztojevszkijjé. Ez a névváltoztatás teljesen analóg azzal, hogy amikor a közelmúltban a hagyományos, belvárosi Petôfi utcát teljes egészében Avram Iancunak adták, a külvárosi Dohány utcát amúgy odadobták Petôfinek. „Ne csúfítsák a belvárost ezek az idegenek, de azért azt se mondhassa senki, hogy Kolozsvárt a hatóság nem ismeri el az irodalmi nagyságot, még ha az orosz vagy — kimondani is szörnyû — magyar is." Így a városvezetés, amely nem tudta, mert honnan is tudta volna, hogy Kolozsvár népe a Dohány utca elnevezéshez is szívbôl ragaszkodik, mivelhogy a kötöttárugyár, amelyre nyílik, valamikor országos hírû dohánygyár volt.
Ma láttam, hogy már az Alkony utca sem Alkony utca többé, hanem Alexandru Veliciu utca.
Nekem ezzel betelt a pohár. Könny szökött a szemembe.
Megértem, hogy a városi fôhatóság nem szereti a hagyományosan magyar személyekrôl elnevezett utcákat, mert nem állhatja a magyarokat, és kívánná, hogy Kolozsvár sose is lett volna magyar többségû város. A román többségû Kolozsvár nem tûrheti a Zápolya Jánosról, Szász Domokosról vagy Bajza Józsefrôl elnevezett utcákat. Megértem.
Azt is megértem, hogy a városi fôhatóság következetesen eltörli azokat a hagyományos utcaneveket, amelyek a Kolozsvárt környezô falvakra emlékeztetnek, ahonnan a tejet, a gyümölcsöt és a zöldséget hozzák a piacunkra, ahonnan kenyérkeresôk százai, ha nem éppen ezrei ingáznak városunkba; lásd a volt Pata, a volt Györgyfalvi, a volt Szopori, a volt Borháncs utcák kíméletlen átkeresztelését. Mert mi municípium vagyunk és a falusinak izé az izéjébe.
De mi a baja a városi fôhatóságnak egy politikailag annyira semleges természeti jelenséggel, mint az alkony? Büszke municípiumunkban csak hajnal van és delelés? Méltatlan hozzánk a délutáni verôfény és az esti sötétség közötti átmenet?
Közép-Európáról mondják, hogy aki tudja, mi az és mi miért ragaszkodunk hozzá, annak nem kell megmagyaráznunk a fogalmat, aki pedig nem tudja, annak viszont hiába magyaráznók, úgysem értené meg soha. Azt hiszem, ilyen az Alkony utca hagyományos elnevezése is.
Elôttünk a polgármester-választás. Realista polgár vagyok, nem várom el jövôbeli elsô emberünktôl, hogy a román többség bosszantására visszaállítsa a Zápolya, a Bajza vagy a Szász Domokos utcát. Megölelném, ha egyszer csak meglepne azzal, hogy visszaállítja a hagyományos Pata, Györgyfalvi, Szopori és Borháncs utcaneveket. De, emberek, könyörgöm, ne válasszunk magunknak ismét olyan polgármestert, akinek hiába magyaráznók, úgysem értené meg, hogy a kolozsváriak szívének — anyanyelvüktôl függetlenül — miért oly kedves a hagyományos Alkony utca — Strada Amurg elnevezés!
Közép-európai polgármesterjelöltek kerestetnek.
Kolozsvári (!) polgármesterjelöltek kerestetnek.
Ma már kevesen emlékeznek arra, hogy az Andrei Muresanu negyedben olyan utcanevek voltak, mint Szenczi-Molnár Albert, Széchenyi, Vörösmarty, Pázmány Péter vagy a Hárompüspök tér. Mikor a világra sírtam magamat, ezek az utcák, terek még magyar nevüket viselték.
Bár akkoriban is nagy volt az igyekezet, hogy mennél kevesebb magyar úrról elnevezett utca maradjon az utókor számára, ezek a külvárosi utcácskák valamilyen rejtélyes módon elkerülték az árgus szemekkel figyelô kommunisták sastekintetét. Talán még sokáig fennmaradt volna ez az állapot, ha...
Apám az ötvenes évek végén, a hatvanasak elején hevesen udvarolt édesanyámnak. Jóatyám a jogot kínlódta, anyám akkor kóstolt bele a tanítás örömeibe. 1961-ben apám számára véget értek az egyetemi megpróbáltatások, és Resicabányára helyezték (jobban mondva: zavarták) jogtanácsosnak. Az ám, hazám, de ’62-ben már úton voltam én is. Apám gondolkodás nélkül otthagyta a füstös Resicát, és visszaköltözött Kolozsvárra.
Édesanyámék az akkori Széchenyi utcában laktak, az Attila út végében. Az utca egészen a Békásig vezet. Apám temesvári személyazonossági igazolvánnyal rendelkezett, ezért kérnie kellett a kolozsvári letelepedést.
A jó öreg (akkor 25 éves) apám, 1963-ban elindult a bürokrácia göröngyös útjait végigjárni, hogy élhessen és dolgozhasson a (még nagyon) kincses városban. A dolog egyáltalán nem bizonyult egyszerûnek. Addig-addig küldözgették ide-oda, hogy végül a Városházán kötött ki. Egyenesen a polgármester elôtt, aki egyben a párt városi elsô titkára és az atyaúristene volt egy személyben. Apám elôállt szerény kérelmével, a dolog ment volna, mint a karikacsapás, ha a város elsô embere nem veszi észre, milyen utcában laknak szüleim. Hátrahôkölt, majd megkérdezte mit sem sejtô apámtól: mondja csak, elvtárs, ki ez a Széchenyi? Múlt századi politikus — válaszolta. Csak nem magyar volt? — csodálkozott az elvtárs. — De igen — mondta most már kissé gyanakvóan apám. A nagykutya egy legyintéssel elbocsátotta. Hogy mi zajlott le okos kommunista fejében az elvtársnak, hamarosan kiderült.
Alig telt el néhány hónap, az utcaneveket kezdték kicserélni. A miénkbôl Zarnesti lett, a Pázmány utcából Pârvan és így tovább. A Hárompüspök teret az impozánsabb Engels névre keresztelték.
Így vált jóapám, akaratán kívül, utcanév-változtatóvá.
Egy régi ismerôsöm megállított az utcán, félrehívott a járdaszélre, és látható meghasonlottsággal kezdett beszélni arról, hogy sürgôsen, egyik napról a másikra meg akar változni, mégpedig a szó negatív értelmében.
Ez a szándékolt átlényegülés azért lepett meg, mert mindig becsületes, szavahihetô és szókimondó, segítôkész, szerény embernek ismertem eddig, s mint sokan mások, én is elsôsorban ezeket az erényeket becsültem benne; kissé zavartan figyeltem hát, és ô folytatta:
Holnaptól kezdve már más lesz, egészen más: hallgatni fog, bármily elvetemültséget lát, tôle akár össze is dôlhet a világ; nem mond véleményt senkirôl, nem foglal állást semmilyen kérdésben, nem bírál meg senkit, de ô sem tûr el többé semmilyen kellemetlen megjegyzést saját munkája iránt.
Továbbá: tíz bani kölcsönt sem ad senkinek, ha netalán kocsival jön át a városon, többé nem látja meg a cipekedô ismerôst, odahaza kétszer is ráfordítja a kulcsot a kapuzárra, s kényszerû kapcsolatát a szomszédokkal igyekszik lecsökkenteni a „Jó napot!, Jó napot!" viszonyáig.
Egy ideig teljes megértéssel hallgattam lázadó ismerôsöm programtervét, mert sejtettem, hogy valahol nagyon, s bizonyára alaptalanul megbántották; de minél tovább beszélt, engem annál inkább csiklandozni kezdett valami kedélyféle, s végül már attól tartottam, hogy illetlenül, sôt otrombán elnevetem magam.
— Elhiszi, hogy holnaptól kezdve egészen más leszek, mint az, aki eddig voltam? — kérdezte ô a csodálatos metamorfózis kifejtése után, s oly feszülten és várakozón nézett rám, mintha erôsítést, bátorítást várt volna tôlem új élete hajnalán.
Én azonban most már valóban elmosolyodtam, s egy rövidebb útszakaszon ôhozzá szegôdve igyekeztem részletesen kifejteni kétkedésemet a meghirdetett gyors jellemátalakulás iránt, s mindjárt azzal kezdtem, hogy szerintem ô holnap is, sôt holnapután is ugyanaz az ember lesz, aki eddig volt...
Ez kellemetlenül érintette; tiltakozón rázni kezdte a fejét, szinte megsértôdött, én pedig így folytattam:
— Mibôl gondolja, hogy módjában áll véget vetni annak, aminek már a kezdetét sem tudta megakadályozni?... Ilyen kijelentéseket csak a szerelmesek tesznek, nekik azonban szükségük van rá, hogy a boldogság izzó édességébe olykor egy-egy csöpp mérget keverjenek, hiszen semmi sem állhat csupán abból, ami a lényege.
Meg aztán — folytattam — az ilyen váratlan elhatározások legtöbbször váratlan sérelmek után ébrednek az emberben. S ha így van, joggal kérdezhetjük önmagunktól: szabad és lehet-e kiábrándulni a tengerbôl néhány rothadó kagyló bûze miatt?... Harmadszor pedig én magam is végtelenül sajnálnám, ha ô valóban meg tudná valósítani elhatározását, mert akkor egy kedves, becsületes, segítôkész, tiszta lelkû emberrel kevesebb lenne a városon...
Mielôtt elváltunk volna, ismerôsöm csalódottan nyújtotta felém a kezét, de mosolygott:
— Ön olyan határozottan állítja, hogy képtelen vagyok megváltozni, mintha nagyon ismerne; pedig ritkán találkozunk...
— De hiszen én nem az általános emberismeretre alapozom azt, amit mondtam! — szabadkoztam ugyancsak mosolyogva —, hanem az önismeretemre. És be kell vallanom, hogy én is nagyon sokszor szerettem volna sátánná átalakulni életem válságos perceiben, de ez a törekvés mindmáig nagyon kevés eredménnyel járt...
1996-ban már megjártuk, és most ismét elkövethetjük a régi hibákat.
Négy évvel ezelôtt a helyhatósági választások mintha csak amolyan félig komolyan vett játék lett volna, a magyarság érdekvédelmi szervezete sok helyen késôn kezdett választási kampányba, s annak üzenete sem volt kellôképpen hatásos. Kolozsváron például még meg is teoretizálták bizonyos stratégák, hogy nem szabad hangos választási hadjáratot folytatni, nehogy túlzottan felhívjuk magunkra a Funar-félék figyelmét. Aztán az agyonhallgatás olyan eredményes volt, hogy több ezer magyar nem ment el szavazni, a városi tanácsba a korábbi hét helyett hat RMDSZ-es tanácsos került, Kolozs megyében nyolc RMDSZ-es polgármester helyett maradt hét, Funart pedig már az elsô körben újraválasztották.
A Szabadság már akkor rámutatott arra, hogy az országos választásokhoz képest kevésbé átpolitizált helyi választások esetében sokkal nagyobb hangsúlyt kellett volna fektetni a gazdasági és a szociális kérdések megoldásának szükségességére. Az RMDSZ is mintha felocsúdott volna a helyi szinteken elszenvedett kisebb térvesztéstôl, és jobb, erôteljesebb, hatásosabb kampány következett a négy évvel ezelôtti országos választások elôtt.
Most sok tekintetben az elmúlt tapasztalatokra látszik építkezni a kampány. Jelen van benne a sajátos kisebbségi kérdéseink felkarolása és továbbvitele, de a szebb városkép, jobb településgazdálkodás, életszínvonalunk emelésének is a megcélzása. Ilyen körülmények között visszásnak tûnik minden olyan hang, amely RMDSZ-en belülrôl azt hangoztatja, hogy a mostani csúcsvezetés annyira megérett már a lecserélésre, hogy ezért már egy eredménytelen helyhatósági választás sem drága, amit rendkívüli kongresszus követhetne, ahol a fejek hullhatnának, hogy még az országos választások elôtt... Nem az újságíró tisztje eldönteni, hogy a szövetséget ki vezethetné jobban. De az a kolozsvári polgár, akinek nyolc éve a rosszindulatú félmûveltség uralmát kell tapasztalnia a város vezetésében nap mint nap, nem tudja szó nélkül hagyni a helyhatósági választások jobb kimenetelének veszélyeztetettségét.
Kolozsvárnak igenis több RMDSZ-es és több demokratikus, felvilágosult, integrációbarát és kisebbségekkel szemben toleráns románpárti tanácsosra van szüksége, mint eddig. A választópolgárok nagy többségét nem hatja meg, nem tudja átérezni, és soha nem fogja megbocsátani, ha magasabb politikai körökben a hatalomért folyó harc az ô bôrére megy ki, ha érdekeinek semmibevételével párosul, ha csak távlatilag ígérnek neki jobb jövôt, ha felelôtlenül feláldozzák.
Lehet ugyan rombolás után újraépítkezés, de már mindig csak kevesebbôl. Érvényes ez mindazokra is, akik egyre többet kockáztatnak abból, ami nem az övék, azért, hogy közelebb kerüljenek a húsos fazékhoz, és azokra is, akiknek egyre kevesebb dolog drága azért, hogy hatalmukat megôrizzék. Sajnos, minden oldalról azt hallani, hogy most már az sem számít, ha szakad az RMDSZ, az sem baj, ha élesebb összecsapásra kerül sor. Éppen most, a helyhatósági választási hadjárat közepén. Pedig ha valamikor, akkor a romániai magyar polgárok túlnyomó többségének semmit nem mondó téteket, a káros acsarkodásokat igazán most kellene jegelni, legalább két-három hétre. Nem most kellene megmutatni egy olyan városban, mint Marosvásárhelyen, ahol a lakosság alig több mint fele magyar, hogy a megyei RMDSZ-elnök az erôsebb vagy az országos elnök. Nem most van itt az ideje szabályzatok és aláírások semmibevételének, dacos gesztusoknak és fôképp nem leváltásoknak. Bár ne lenne a távoli kolozsvári megfigyelônek igaza, hogy a vásárhelyi hercehurca csak éppen azt az egy-két százalék magyar szavazói többséget sodorja veszélybe, ami a magyar polgármestert megtartaná.
Most valami minden eddiginél példásabb, felelôs, józan magatartásra lenne szükség. Aki nem bírja üldözési mánia és elvakult vagdalkozás nélkül, inkább nyelje le a békát, vagy vonuljon el két hétre pihenni. Nem igaz az, hogy az RMDSZ-nek a megnyugtató magyar többségû településeken kellene minden erejét bevetnie, hogy a jelentkezô, sokszor nagyon népszerû független, de szintén magyar jelölteket a háttérbe szorítsa. Az utóbbi tíz évben bebizonyosodott, hogy ott, ahol a polgármester biztosan magyar lesz, másodlagos kérdés annak RMDSZ-tagsága. A város lakosságának, végtére a helyi magyarságnak a szempontjából. Úgyis késôbb átigazol az RMDSZ-be, vagy annak politikáját, esetleg ahhoz közel állót képvisel majd. Nem szabad tehát akkora presztízskérdésként kezelni az ügyet, mert rövid az idô, kevés a pénz, miközben sokkal hatásosabb kampányra van szüksége azoknak a településeknek, ahol az RMDSZ-szel szemben nem magyar, sôt esetenként nacionalista román erôk szövetkeznek.
Egy eredményeket is felsorakoztatni akaró választási hadjáratnak elsôsorban talán Marosvásárhelyre kellene összpontosítania, ahol a magyar polgármester esélyeit sikerült megingatni. Vagy Kolozsvárra, ahol Erdély egyik legnagyobb magyar közösségét kellene összekovácsolni öntudatos értelmiségiektôl a második generációs, tömbházlakó, bölcs apátiában tengôdô, megélhetési gondokkal küszködô polgárokig, akik nagy erôt tudnának képviselni, ha valakinek sikerülne összefogni ôket. Vagy oda kellene figyelni jobban Szatmárnémetire, ahol egy hathatós mozgósítással el lehetne érni, hogy a lakosság kevesebb, mint felét kitevô magyarság esetleg az elsô fordulóban magyar polgármestert hozzon a városnak. És irányítottan erôsebb kampánnyal minden helyhatósági választáson nem lenne szabad kisebb célt kitûzni, mint RMDSZ-es polgármestert ültetni annak a legalább öt-tíz községnek is a székébe csak Kolozs megyében, ahol a magyarság a lakosság mintegy felét adja, de eddig mindig kicsin múlott, hogy ezt nem sikerült elérni.
Annak, aki most nyerni akar, nemcsak a viszálykodást kellene félretennie, hanem pozitív kampányt kell folytatnia, amelyet tartalommal éppen az erdélyi magyarság körében nemrég végzett felmérés hasznosításával lehetne megtölteni. Abból ugyanis egyértelmûen kiderült, hogy közösségünk az egyetem kérdését, a nyelvhasználatot és más kisebbségi jogok tiszteletben tartását tartja elsôdleges célnak, amiért az RMDSZ-t „harcba küldené". Mint ahogy kiviláglott az is, hogy saját szempontjukból az emberek a boldogulásuk, megélhetésük kérdéseit, mind megannyi szociális és gazdasági kérdést, tartanak elsôdlegesnek.
Cél van tehát, tétje van a küzdelemnek, közvélemény-kutatás segíti az eszközök megválogatását, csak idô maradt kevés. Mindjárt benne vagyuk a célegyenesben. Ideje visszatérni ide a tév- és mellékutakról.
Kereszténységünk középkori szokása szerint a gyalogos zarándokút a korabeli búcsújáró helyekre természetes velejárója volt a keresztényi hit megvallásának. Jó példát mutattak erre egyházi elöljáróink is: 1300-ban például a szegedcsanádi ferences Antal püspök az apostolok lován jutott el Rómába. Példáját az évszázadok során többen is követték.
Az utóbbi évtizedek elkényelmesedése azonban teljesen leszoktatta az embereket a hosszabb zarándokutakról. A csíksomlyói búcsú annyiban még megôrizte egykori búcsú jellegét, hogy a Csíki-medence falvaiból sokan ma is gyalogosan jutnak el a zarándokhelyre, Erdély más vidékeirôl azonban már nem indul el senki gyalogosan. Azaz mégis! Négy évvel ezelôtt az Erdélyi Kárpát-Egyesület egyik lelkes tagja, Nagy Lajos elsôként gyalog tette meg Kolozsvárról a 300 kilométeres távot. A következô évben példáját mások is követték, és tavaly már egy szép számú csapat vágott neki a kéthetes gyalogtúrának.
Idén ismét lennének érdeklôdôk, a fô szervezô azonban ezúttal nagyobb fába vágta fejszéjét. Május 20-án reggel hat órakor Kolozsvárról Magyarország, Horvátország és Szlovénia érintésével héttagú csapat vág neki gyalogosan egy 1700 km-es gyalogútnak Rómába, ahol augusztus közepén ifjúsági világtalálkozón vesznek részt.
Nagy Lajost egy több hónapos kemény szervezômunka után az új zarándokútról kérdeztem.
— Elöljáróban hangsúlyoznám, hogy nem az eddigi közkedvelt csíksomlyói zarándokút helyett szerveztem a római utat. Nagyon örülnék, ha az EKE az érdeklôdésre való tekintettel idén más vezetô bevonásával önállóan szervezné meg a gyalogtúrát, idén immár negyedik alkalommal. Hogy mi 2000-ben Rómába indulunk gyalogosan, az Gyurka Elôdnek köszönhetô. Decemberben született az ötlete, hogy a csíksomlyói zarándokúthoz hasonlóan szervezzünk meg egy római utat. Ezt a társaság felkarolta, többen is jelentkeztek, így elkezdtem a szervezômunkát.
— Az anyagiak szûkössége jelentette a legnagyobb gondot. Miként sikerült ezt a nem mindennapi vállalkozást tetô alá hozni?
— A legjelentôsebb támogatónk Czirják Árpád kanonok úr. Amikor elmondtam szándékunkat, azonnal mellénk állt: az erkölcsi támogatása mellett igen jelentôs anyagi hozzájárulással is segíti utunkat. De a többi történelmi egyház is támogat, gondolok itt a református, az unitárius és az evangélikus püspökségre. Ugyanakkor némi pénzt egy-két cégtôl is kaptunk. Visszautazásunk teljes költségét a Határon Túli Magyarok Hivatala állja: önzetlenül felkarolta elképzelésünket, és rekordidô alatt át is utalta a pénzt. A Magyarok Világszövetsége Erdélyi Társasága Interneten tette közhírré tervünket, erre azonban nem kaptunk konkrét visszajelzést. Az eredetileg 12 feliratkozottból végül is 8 személy számára gyûlt össze az oda-vissza út költsége. 20-án reggel heten indulunk útnak, ez a végleges csapat, név szerint: Gyurka Elôd, Fazakas Ferenc, Szilágyi András, Fegyveresi István, Szôcs Andrea Enikô, Tóth Enikô és jómagam.
— Melyik a végleges útirány? Kik biztosítják az ellátást és szállást?
— Az Erdélyi-szigethegységen keresztül Arad felé indulunk. A hazai útszakaszon mindenki maga biztosítja ellátását, szénapadlásokon fogunk éjszakázni. Magyarországon a szegedcsanádi püspökség hozzáállásának köszönhetôen a legmesszebbmenô támogatásról biztosítottak. Számos levelet kaptunk, amelyben az útvonalon levô települések teljes ellátásunkat, szállásunkat biztosítják. Jólesô érzés a magyarországi vendégszeretet: hozzáállásuk legoptimistább elképzeléseinket is felülmúlja. A magyarországi útszakasz nem fog pénzbe kerülni. Horvátország határától napi 10 USA-dollárt számítottam ki fejenként minden emberre: ebbôl kell az étkezést és a szállást biztosítani. A horváth útszakasz 3 napból fog állni, itt még találkozunk magyarokkal, például Csáktornyán. A szlovéniai 9 nap már nehezebbnek ígérkezik, mert a levelezéseim alapján eléggé idegenkednek a romániaiaktól. Szerencsére Ljubjanából sikerült felvennem a kapcsolatot a Magyarok Világszövetségének a helyi ügyintézôjével, Csák Gyulával, aki teljes támogatásáról biztosított. Olaszországban 34 napig 730 km-t kell majd gyalogosan megtennünk. Itt leszünk leginkább ráutalva a félretett pénzünkre. Czirják kanonok úr számos nyelvre lefodított ajánlólevelével kelünk útra: úgy érzem, ez sokban segít majd keresztény érzelmû embereket találnunk útközben, akik legalább szállást adnak. Romában a világtalálkozó idejére a helyi Magyar Akadémia jóvoltából biztosított a szállásunk.
A merész kolozsvári csoport vállalkozására már többen felfigyeltek, a Vatikán is tudomást szerzett róla. Úttörô vállalkozásuk egyháztörténeti eseménnyé válhat: Az elkövetkezendô években másokat is arra késztethet, hogy szintén gyalogosan vegyenek részt távoli búcsújáró helyeken.
Az AGAPE Életvédô Alapítvány meghívására Jancis Long amerikai pszichológus tartott elôadást a családon belüli erôszakról, annak következményeirôl és a megelôzésrôl.
Dr. Jancis Long három éve a Budapesti Semmelweis Tudományegyetem Magatartástudományi Intézetének elôadótanára. Az AGAPE-alapítvány székhelyén megtartott elôadása elôtt a Szabadság kérdéseire válaszolt.
— Hogyan került kapcsolatba az AGAPE-val?
— Három-négy éve rendszeres látogatója vagyok az AGAPE-alapítványnak. Ezelôtt négy éve jártam itt elôször, nagyon megtetszett az alapítvány munkája, és most visszatértem. Két éve engem is az erôszak, a bántalmazás témaköre foglalkoztat: ez is közös az alapítvány munkájával.
— Budapesten mirôl tart elôadást?
— Klinikai pszichológiát adok elô. Ugyanakkor egy olyan csoport vezetôségi tagja vagyok, amelyik a mentálpszichológia szakterületén dolgozik. Ennek a szervezetnek a neve: rendszerek az átmenet útján.
— Hány kelet-európai országban tevékenykednek?
— Csehországban, Szlovákiában, Szlovéniában, Magyarországon, Romániánban, a volt Jugoszlávia területén, Oroszországban. A szervezet 1991-ben alakult, és az utóbbi években az erôszak jelenségét tanulmányozzuk.
— Mi a kolozsvári elôadás témája?
— Elôadásom címe: Felépülés az erôszak után. Benne a családon belüli erôszakra fogok bôvebben kitérni. Az erôszakról mint jelenségrôl, a gyógyulásról és a megelôzésrôl fogok beszélni. És arról is, hogy mibôl lehet a családban elkövetett erôszakra következtetni.
— Mennyire elterjedt az erôszaknak ez a formája?
— Nagyon elterjedt a családon belüli és a házastársak közötti erôszak. A gyerekek elleni erôszak is terjed, gyakoribb, mint gondolnánk. Az esetek nagy többsége azonban nem kerül nyilvánosságra. Az erôszakra való hajlam az emberekben nagyon mélyen benne van, gyakran meg is nyilvánul. Ugyanolyan mélyen jelen van, és még elterjedtebb a szeretetre, a gondoskodásra, a gyógyulásra való hajlam és képesség is. Ezt kellene az erôszakkal szemben felszínre hozni.
— Hogyan lehet elejét venni az erôszaknak?
— Segíteni kell az embereket, hogy a frusztrációt, a dühöt, a stresszt más módon vezessék le. A gyógyítás, a felépülés elôsegítése is fontos tényezô, hogy az erôszak ne ismétlôdjék meg. Létre kell hozni az AGAPE-hoz hasonló tanácsadási központokat, idôleges menhelyeket a sérültek számára.
Az AGAPE Életvédô Alapítvány részérôl dr. Kónya Ágnes felhívja az érdeklôdôk figyelmét arra, hogy az alapítvány a Nyitott ajtók program keretében tanácsadást ajánl bántalmazott személyek számára, valamint mindazoknak a felnôtteknek és gyermekeknek, akik a családon belüli erôszak miatt szenvednek. Egyéni és csoportos tanácsadást, családterápiát ajánlanak. A programot az európai közösség támogatja. Érdeklôdni naponta 10 és 16 óra között a Mócok útja 16. szám alatt, tel.: 430-382.
• Csalással vádolják Ioan Ghiurco 44 éves férfit, a Quadrant Kft. kolozsvári fiókjának árukezelôi feladatokkal is ellátott kereskedelmi ügynökét. Ô két hónap alatt, 1999 decemberében és folyó év januárjában különbözô összegeket vett fel az ügyfelektôl, az áruk ellenértékében, de azoknak csak egy részét tette le cégjének pénztárába: meghamisította a nyugtákat — a másodpéldányra kevesebb összegeket vezetett fel —, s így 9,5 millió lejt tett zsebre. Csalásért és magánokirat-hamisításért számíthat a törvény szigorára: 1-tôl 15 évig terjedô börtönbüntetést kaphat.
• Szomszédja fáit vágta ki — annak beleegyezése nélkül — az 52 éves Kovács Ferenc. A tordai eset szenvedô alanya 10 gyümölcsfájától szabadult meg ily módon. A kár, mintegy 10 millió lej, nem térült meg. A „favágó" indítéka nem ismert. Rongálásért 1–3 év szabadságvesztést kaphat tettéért.
• Színesfémet lopott Romulus Dacian Koszta 23 éves tordai férfi, aki március folyamán 45 kiló, 14,7 millió lej értékû rézzel károsította meg a Turdeana Rt. vállalatát. A kár megtérült, szabadlábon védekezhet.
• Részegtôl lopott 12 milliót az a három fiatal, akit a tordai rendôrség leplezett le. Alexandru Pipicu Dancs (22), Alin M. (17) és Florentina D. (14) a tordai Cucu bárban szemelte ki az ittas áldozatot. A kár megtérült, a tettesek szabadlábon vannak.
Két kolozsvári magáncég, a román–német tôkével rendelkezô Hagen Leasing Rt. és a Hidrocontor Rt. székhelyének, valamint partnerüknek, a nagyváradi Tuboplast Rt.-nek a bemutatására került sor a kereskedelmi és iparkamaránál.
Ebbôl az alkalomból hangsúlyozták az ivóvíz és hôenergia egyéni mérésének fontosságát, szó esett a részletfizetés és leasing lehetôségeirôl, a mérômûszerek lakásokba történô elhelyezésérôl, továbbá a költségek jobb elosztását lehetôvé tevô más felszerelésekrôl.
Információkkal és mûszaki részletekkel Vasile Nemes közgazdász, a Hagen Leasing vezérigazgatója, és Marcela Bordusanu, a Tuboplast Rt. ügyvezetô igazgatója szolgált. A Hagen Leasing az egyetlen romániai cég, amely lehetôséget nyújt a víz és hôenergiát mérô mûszerek leasing- rendszerben történô megvásárlására. Jelentôs német cégek, a Wehrle, Meinecke, Minol és a Sontex mûködnek együtt a Hagennel.
A Hidrocontor Rt. a mûszerek felszerelését biztosítja.
2000. május 12–13. között Kolozsváron a DNT konferenciatermében, Tebei u. 21 — az Index — Budapest, JATE Irodalomelméleti Tanszéki Csoport — Szeged és a TransIndex — Kolozsvár szervezésében, a DNT, a Román Televízió kolozsvári szerkesztôsége és a Szabadság támogatásával multimédia konferenciára kerül sor.
Program
2000. május 12., péntek:
17.30–18.45… Esterházy Péter: Interaktív Fuvarosok (vita)
Résztvevôk: MÜLLNER András, ODORICS Ferenc, SELYEM Zsuzsa, SZECSENYI Tibor ;
18.50–19.15 … Webmarketing — a DNT stratégiája (elôadás), elôadó: Romeo MACARIA;
19.20–19.50 … Az intrernetes közösség robotportréja (elôadás); elôadó: GERÉNYI Gábor.
2000. május 13., szombat:
11.00–12.00 … Száguldó riporter (elôadás), elôadó: TAKÁCS Viktor;
12.10–13.30 Hipertext elméletek (vita). MEDGYES Tamás, MÜLLNER András, NEMEDI Andrea.
Ebédszünet…
15.45–17.00 … Mi a mátrix? (vita); résztvevôk: FARKAS Zsolt, KÉKI Balázs, TAKÁCS Viktor, LUKÁCS Csaba, ZÁGONI Balázs
17.15–18.45 … A romániai magyar Internet helyzete (vita). ÁDÁM Gábor, ELEKES Sándor, KELEMEN Attila, NOVÁK Lajos;
19.00–20.30 … A pornográfia korszaka (vita). BRUNNER Zsolt, FARKAS Zsolt, KELEMEN Attila, LUKÁCS Csaba.
Ma Aranyosgyéresen egy légiriadó-gyakorlatra kerül sor. A légiriadó kezdetét négy másodpercig tartó szirénahang jelzi, négy másodperces szünetekkel megszakítva. A riadó idôtartama két perc. Ez idô alatt a közlekedés leáll, a gyalogosoknak a legközelebbi A jelzésû óvóhelyre vagy a középületek földszintjére kell vonulniuk. A riadó befejeztével újraindul a közlekedés, és az emberek elhagyhatják az óvóhelyeket.
Az akció egy feltételezett huzalgyári légitámadásnak az elhárításával ér véget.
A Silvana gumiabroncsgyár dolgozói a szakszervezet humanitárius felhívására 34 millió lejt és ruhanemût gyûjtöttek az árvízkárosultak részére. A segélyszállítmányt a szakszervezet vezetôje kíséri el egy Maros megyei faluba. Szép gesztus a dolgozók részérôl, ugyanis 408 egyén elbocsátása van folyamatban átszervezés miatt.
Háromszáz ajándékcsomagot osztottak ki a húsvéti ünnepek alkalmából a krónikus betegségben szenvedôknek, közölte a sajtóval Farnas Emma, az egyesület elnöke. A csomagok lisztet, cukrot, olajat tartalmaztak. Nagyon sok szegény emberen lehetne segíteni, ha a megyében mûködô karitatív szervezetek gyakrabban indítanának gyûjtést a rászorulók részére.
Szerdán Paula Ivanescu képviselô kijelentette: a Demokrata Párt (DP) parlamenti képviselôi ellenzik a kormány azon sürgôsségi rendeletét, amely értelmében csökkentenék a nyugdíjak kiszámításánál használt viszonyítási értéket — adja hírül a Mediafax. Hozzátette: a sürgôsségi kormányrendelet értelmében a viszonyítási érték nem haladhatja meg az átlagfizetés 45%-át, míg a nyugdíjtörvény elôírja: a viszonyítási érték nem lehet az átlagfizetés 45 százalékánál kisebb. Ivanescu szerint megengedhetetlen az, hogy a kormány sürgôsségi kormányendelettel módosítsa az alig pár héttel ezelôtt a parlament által elfogadott és az államelnök által kihirdetett nyugdíjtörvényt. Ez 2001 áprilisától lépett volna érvénybe.
A szekusdossziékat vizsgáló országos bizottság tagja nem tölthet be más tisztséget — döntöttek szerdán a parlamenti képviselôk a két ház együttes ülésén. Annak ellenére, hogy egyes parlamenti képviselôk más-más szöveget ajánlottak, a honatyák a két ház jogi bizottsága által javasolt szöveget fogadták el. A képviselôk és a szenátorok eldöntötték: a bizottság tagjai kötelesek bizalmasan kezelni a munkájuk során kapott információkat. A bizottság keretén belül eltöltött idô régiségnek számít.
Doru Ioan Taracila RTDP-s honatya javaslatára a szenátus állandó bizottságának vezetôsége eldöntötte: az államosított lakások és az állami mezôgazdasági vállalatok privatizációs törvénytervezetének megvitatását a választási kampány utánra halasztják. Alexandru Dumitrescu, a szenátus fôtikára kifejtette, hogy a döntést a „kifogástalan választási kampány" érdekében hozták. Az állandó bizottság döntését a plénumnak is szentesítenie kell.
Emil Constantinescu államfô meghívására Vaclav Havel cseh államelnök egynapos látogatásra május 18-án Bukarestbe érkezik, jelentette be Rasvan Popescu elnöki szóvivô. Eredetileg a cseh államfô látogatását március végére tervezték, ám ezt Havel egészségi állapota miatt elhalasztották.
A jövô év áprilisától életbe lépô, a köznyugdíjrendszerrôl és egyéb társadalombiztosítási jogokról szóló 19. számú törvény elôírja a munkaadónak azt a kötelességét, hogy a nála kizárólag polgári szolgáltatási szerzôdéssel tevékenykedô alkalmazottak után is fizessen társadalombiztosítási hozzájárulást. (Emlékeztetünk, hogy az új jogszabály értelmében jövôtôl a társadalombiztosításhoz kisebb részben járul hozzá a munkavállaló, ezt nevezik egyéni hozzájárulásnak, a biztosítás nagyobb részét pedig továbbra is a munkaadó fizeti alkalmazottai után.) Ez az intézkedés teljesen újdonságnak számít, és a nem munkakönyves alkalmazottak fokozottabb érdekvédelme a célja, hiszen ezáltal a szolgáltatási szerzôdéssel ledolgozott idôszakot is számításba veszik majd a nyugdíjazásnál, illetve egyéb társadalombiztosítási jogok alkalmazásánál.
A Hivatalos Közlönyben április elsején megjelent 19. számú törvényt (a köznyugdíjrendszerrôl és egyéb társadalombiztosítási jogokról) már módosították is, az április 27-i 183. számú közlönyben megjelent 41. sürgôsségi kormányrendelettel. A módosítás értelmében, a 19. törvény életbe lépéséig, társadalombiztosítási és a pótnyugdíjalaphoz tartozó hozzájárulást kötelesek fizetni a következô személyek: — egyedüli társultak, társultak, kültagok vagy részvényesek; ügyvezetési vagy menedzsment-szerzôdést kötött ügyvezetôk vagy menedzserek; családi társulások tagjai; független tevékenység lebonyolítására engedélyezett személyek; a kizárólag polgári szolgáltatási szerzôdés alapján tevékenykedô személyek — amennyiben ezek az ily módon végzett munkájukért megvalósítják a társadalombiztosítási alapnál figyelembe vett átlagbérnek legalább egynegyedét. A társadalombiztosítási és pótnyugdíjalaphoz történô hozzájárulási hányadot az állami társadalombiztosítási költségvetési törvény írja elô, és teljes egészében a felsorolt személyeket terheli (mint említettük, a 19. törvény életbe lépéséig).
Az adott hónapért tartozott hozzájárulást az illetô hónap végéig (tehát havonta) kell befizetni a lakhely szerint illetékes munkaügyi igazgatóság, illetve területi nyugdíjpénztár számlájára. Mulasztás esetén késedelmi kamatot számítanak fel. A 18. életévüket betöltött személyek, a fentebb említett helyzetek valamelyikébe történô besorolásuk után, 30 napon belül kötelesek errôl nyilatkozatot letenni a munkaügyi igazgatóságnál, illetve területi nyugdíjpénztárnál. A nyilatkozat típusnyomtatványát a munkaügyi minisztérium és országos nyugdíjpénztár állapítja majd meg. A nyilatkozat határidôben történô benyújtásának elmulasztása kihágást képez, és egymillió lejtôl hárommillió lejig büntetik. Az az idôszak, amelyre fizették a hozzájárulást a feltüntetett módon, a nyugdíjazásnál és egyéb társadalombiztosítási jogoknál számításba vett munkaidônek számít. A felsorolt személyek munkakönyvét a munkaügyi igazgatóságok (területi nyugdíjpénztárak) töltik ki és ôrzik meg.
Érdeklôdésünkre a kolozsvári munkaügyi igazgatóságnál csupán annyit pontosítottak, hogy a 41. sürgôsségi kormányrendeletnek az értelmében mindazok a munkavállalók, akik nincsenek más formában biztosítva, kötelesek lesznek befizetni a társadalombiztosítási hozzájárulást. Bár a rendelet már megjelenésétôl érvénybe lépett, az alkalmazáshoz feltétlenül szükségesek a típusnyomtatványok. Emellett pontosítást várnak a minisztériumtól, hiszen nem tisztázott a szerzôdéssel dolgozó nyugdíjasok vagy azok helyzete sem, akik több polgári szerzôdést kötöttek különbözô munkaadókkal.
Smaranda Dobrescu román és Harrach Péter magyar munkaügyi miniszterek Budapesten aláírták a Magyar és a Román Köztársaság közötti szezonális foglalkoztatásról szóló egyezményt. Az évente nyolcezer személy szezonális munkáját biztosító egyezmény az év második felétôl lép hatályba.
Az MTI jelentése szerint Smaranda Dobrescu munkaügyi miniszter a budapesti sajtótájékoztatón kifejtette: a Magyarországon feketemunkát végzô román állampolgárok száma évente 5–10 ezer fôre becsülhetô, ez a szám az egyezmény bevezetését követôen elhanyagolható nagyságrendûvé csökkenhet. A nyolcezer fôs kvóta nemcsak a feketemunka legális keretek közé szorításában játszik fontos szerepet, hanem a magyar piacon jelentkezô munkaerôhiányt is mérséklik — hangsúlyozta a miniszterasszony.
Harrach Péter szociális és családügyi miniszter elmondta: ezzel az egyezménnyel a magyar fél a szezonális munkavállalók foglalkoztatásának lehetôségét kívánja legális eszközökkel bôvíteni, s egyben hozzájárulni a Romániához fûzôdô társadalmi és gazdasági kapcsolatok erôsödéséhez.
A magyar miniszter ismertette az ugyancsak kedden aláírt gyakornokok cseréjérôl szóló egyezményt is, amely 700 fiatal egy–másfél éves legális munkavállalását teszi lehetôvé a szomszédos országban.
A munkavállalási engedély kiváltásainak részleteirôl egyelôre még nincs pontos tájékoztatás. A Szabadság kérdésére válaszolva Böndi Gyöngyike RMDSZ-es képviselô, a parlament munkaügyi és társadalombiztosítási szakbizottságának tagja elmondta: a szezonális foglalkoztatásról szóló egyezmény egyáltalán nem befolyásolja az érvényben lévô legális munkavállalási procedúrát. A feketemunka visszaszorítását célzó egyezmény nyolcrezres kvótát állapított meg, és hat hónapban határozta meg a munkavállalás idôtartamát, ami már többet jelent a tulajdonképpeni szezonmunkánál. A szükséges munkavállalói engedélyeket mindkét ország saját munkaügyi hatósága adja ki. A román szaktárca a megyei munkaügyi igazgatóságokra ruházza át a felelôsséget. Vagyis a kérvényezônek nem kell majd Bukarestbe vagy Budapestre utaznia az engedély beszerzéséért, hanem saját megyeközpontjában igényelheti azt.
Kincses Elôd Maros megyei RMDSZ-elnök felfüggesztésével kapcsolatban a Reform Tömörülés, az RMDSZ nemzeti liberális platformja állásfoglalást juttatott el szerkesztôségünkbe. Ebben az RT vezetôsége kifejti: az RMDSZ operatív tanácsának döntése Kincses felfüggesztésére precedens nélküli a szövetség 10 éves történetében, és veszélyes, talán visszafordíthatatlan folyamatokat indukálhat az RMDSZ belsô demokráciája szempontjából. „Nem kívánunk ennek szótlan résztvevôi lenni, mert »vétkesek közt cinkos, aki néma«" — áll a nyilatkozatban.
Az RT szerint a Kincses elleni eljárás nem értelmezhetô másként, mint „a szövetséget egyre inkább centralizált pártként mûködtetô csúcsvezetés végleges leszámolási kísérletét a fôsodortól eltérô véleményt és politikai gyakorlatot képviselô tisztségviselôjétôl". Álláspontuk szerint a Maros megyei elnök kötelességét teljesítette, amikor olyan helyzetben vállalta a döntés felelôsségét, amelyre nem létezik egyértelmû szabályozás a szövetség alapszabályzatában. Úgy értékelik: Kincses az egyetlen elfogadható megoldást választotta akkor, amikor a közösség közvetlen akaratát tartalmazó választási listát jegyeztette be.
Az RT mind jogilag, mind erkölcsileg, mind politikailag elhibázottnak tartja a döntést, és kérik az operatív tanácsot határozatának felülvizsgálására és visszavonására.
A Szabadság megkérdezte Takács Csaba ügyvezetô elnököt: hajlandó-e felülbírálni döntését az operatív tanács? Takács úgy nyilatkozott: semmilyen észrevételezést nem kapott az RT-tôl. Sajtón keresztül üzengetô RMDSZ-tagszervezeteknek pedig nem szokott sajtón keresztül válaszolni — mondotta.
Adrian Nastase, a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának elsô alelnöke elismerte, hogy a csalással és pénzmosással vádolt román–francia üzletember, Adrian Costea meghívására és vendégeként járt 1998. decemberében Párizsban.
Nastase ugyanakkor határozottan leszögezte, hogy ebben semmi kivetnivalót nem lehet találni, mivel természetes az, hogy ha Costea hívta meg „bizonyos politikai tervek" megvitatására, akkor ô, a meghívó fizette „4 ezer frankos szállodai számláját".
Az illetékes francia hatóságok azzal a gyanúval nyomoznak Costea után, hogy az üzletember jelentôs összegeket tüntetett el Franciaországban alapított cégeinek számláiról. A pénz az állami tulajdonban lévô Bancorextôl érkezett azoknak az üzleteknek a lebonyolítására, amelyeket 1992 és 1996 között Costea román kormánytagok, magas rangú kormányhivatalnokok és Ion Iliescu volt államfô közeli politikai tanácsadóinak közvetítésével kötött román társaságokkal.
A francia vizsgálat szerint Costea cégei közel 1 millió francia frankot költött befolyásos román vendégek franciaországi szállodai számlájára. Adrian Nastase és felesége két éjszakát töltött egy Párizs környéki luxusszállodában Costea vendégeként. A 4625 frankos számlát az a cég fizette, amelyet Costea azért hozott létre, hogy a román kormány megbízásából egy Romániát népszerûsítô fotóalbumot adjon ki. Az album elkészítésére átutalt 5,7 millió dollár mintegy egyharmada eltûnt a cég számlájáról.
Petre Roman külügyminiszter utasítást adott arra, hogy vonják be Adrian Costea és felesége diplomáciai útlevelét.
Costea 1973-ban — 23 éves korában — hagyta el Romániát. Elôbb Izraelben telepedett le, ahol megkapta az izraeli állampolgárságot. Román állampolgárságáról ekkor lemondott. Késôbb Franciaországba költözött és 1996-ban, Ion Iliescu elnökségének utolsó hónapjaiban kapott ismét román állampolgárságot. Ebben az idôben Románia külügyminisztere Teodor Melescanu volt.
Teodor Melescanu, aki jelenleg az ellenzéki Szövetség Romániáért Párt vezetôje és államfôjelöltje, többször is járt úgy Franciaországban, hogy szállodai számláit Costea cégei fizették. Melescanu a pénzmosási botrány kirobbanásakor azt közölte, hogy nem ismerte Adrian Costeát.
Több mint 400 millió dolláros nemzetközi hitelt kérelmezett Andrei Marga, az egyetemek technikai felszerelésére — jelenti a Mediafax. Kolozsvári látogatása alkalmából a tanügyminiszter elmondta, hogy a román oktatási rendszer megfelel a nemzetközi elvárásoknak, mind a tanügyi reformok, mind az Európai Uniós elvárásokkal való harmonizálás terén. Alul marad azonban az egyetemek technikai felszereltsége tekintetében. Amennyiben a kérelmezett összeget jóváhagyják, ez a gond rögtön napirendre kerül — hangsúlyozta Marga. A tanügyminiszter még azt is elmondta, hogy a jövôben szeretnének bevezetni a középiskolai oktatásba egy olyan tantárgyat, ami az Európai Unió ismertetését célozná. Ezért a Babes–Bolyai Tudományegyetem európai tanulmányok szakán középiskolai tanárokat képeznének ki.
Megtudtuk: a Romániában szerzett egyetemi okleveleket egyenértékûnek fogadják el Albániában, Ukrajnában, Oroszországban, Magyarországon és Szlovákiában. További szerzôdések vannak kilátásban Lengyelországgal,Törökországgal, Olaszországgal, Franciaországgal és Németországgal.
A közlekedési és szállításügyi minisztérium szerdától ismét jóváhagyta a vasúti közlekedésre szóló 50 százalékos kedvezményt a diákok számára — jelenti a Mediafax. A határozatot azt követôen hozták, hogy a pénzügyminisztérium garanciát vállalt annak a 67 milliárd lejre rúgó adósságnak a kifizetésére, amellyel a tanügyminisztérium tartozik a román államvasutaknak.
Tanügyminisztériumi illetékesek szerint megnövekszik a kötelezô osztályok száma. A jelenlegi ötödik osztályos diákok számára tehát nyolc osztály helyett kilenc kötelezô. A döntés gyakorlatba ültetéséhez már megtették az elsô lépéseket a tanügyi tervek, programok, tankönyvek módosítása terén. Következik a felkészítési tervek hozzáigazítása az új elvárásokhoz, a tanári kar felkeszítése, tanügyi egységek újraszervezése.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |