 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. május 24.
(XII. évfolyam, 118. szám)
Tizenhét polgármesterjelölt — Eckstein Kovács Péter (RMDSZ), Romulus Zamfir (liberális), Iuliu Pãcurariu (demokrata párt), Doru Avram (rromák pártja), Dan Baciu (jobboldali erôk), Marian Muresan (keresztény-demokrata szövetség), Ionica Pop (szociáldemokrata párti), Serban Rãdulescu (demokrata konvenció), Teodor Groza (társadalmi demokrácia pártja), Aurel Tãmas (humanista párti), Ionel Vitoc (nemzeti párti), Sorin Grozav (Szövetség Romániáért), Grigore Dejeu (ekologista párti), Rãzvan Ursutiu (román néppárti), Gheorghe Funar (nagyrománia párti), Alexandru Astileanu, Dinu Cojocariu (független) — vett részt tegnap a prefektura dísztermében a Kolozs megyei nem kormányzati szervezetekkel rendezett találkozón, amelyen a szervezôk hat olyan kérdésére kellett rendre válaszolniuk, amelyek tartalmazták az ezeknek a szervezeteknek a tevékenységét, mûködését nehezítô problémákat.
Elsôként arra voltak kíváncsiak a szervezôk, hogy a jelöltek mit tennének székhely kérdésében, hiszen köztudott, hogy a szervezetek többsége nem rendelkezik megfelelô épülettel, sok esetben magánház címére jegyeztetik be magukat. A polgármesterjelöltek természetesen mindnyájan egyetértettek a székhely kiutalásának szükségességében, egyesek ezt a városháza és szervezet közti partneri kapcsolattól tennék függôvé, mások pedig figyelembe vennék az igénylô tevékenységének fontosságát is. Többen azonban nem támogatták azt a javaslatot, hogy a városháza anyagilag kiegyenlítse ezeknek a szervezeteknek a magánházakban vagy intézményeknél bérelt helyiségeinek díját, hiszen a hivatalnak kötelessége saját erôforrásaiból gazdálkodni. Ezután a telekkoncesszió kérdését vetették fel: a jelöltek kivétel nélkül beleegyeznének ilyen jellegû telekkiutalásba, egyesek akár térítésmentesen, Eckstein Kovács Péter a teljes nyilvánosság betartásának feltételével. Azzal is mindnyájan egyetértettek, hogy a helyi költségvetésben különítsenek el egy alapot a nem kormányzati szervezetek támogatására, rendezvényeik hitelezésére, és létesítsenek egy bizottságot, amelyben a helyi vezetôk mellett a szervezetek is képviseltessék magukat. Egyesek beleegyeznének, hogy a szervezetekkel külön fogadóóra keretében találkozzanak, mások elvetették ezt a megkülönböztetést, és sokan hajlandók lennének állandó kapcsolatban lenni a nem kormányzati szervezetekkel. A törvényes feltételek között pedig hajlandók lennének a jelöltek arra is, hogy polgármesterré választásuk esetén eltöröljék a nem kormányzati szervezetek esetében a plakát- és falragaszilletéket.
Immár jellegzetesen helyi hangulatot teremtô apró incidensek ezt a rendezvényt sem kerülték el. Mindjárt az elsô kérdés megválaszolása közben (meg)hívatlanul az emelvényre állt a korrupcióellenes szövetség elnöke, a volt szekustiszt Alexandru Nerisanu, akinek általános (a rendezvényt és jelenlevôket) bíráló szónoklatát hangos és folyamatos tapssal tették hallgathatatlanná a jelenlévôk, ennek távozásáig. Funar jelenlegi polgármester pedig megpróbálta kioktatni a tisztség dolgaiban és jogszabályokban szerinte járatlan polgármesterjelölt-társait, felsorolta — volna — a nem kormányzati szervezetekkel szembeni eddigi saját megvalósítá sait. A hallgatók között ülô hívei választási szórólapokat készítgettek elô, idônként hangosan megtapsolták eszményképük helyesnek vélt válaszait.
Mugur Isãrescu miniszterelnök washingtoni látogatása alkalmával szorgalmazta, hogy az Egyesült Államok az eddigieknél erôteljesebben összpontosítson a Balkán gazdasági fejlesztésére. A kormányfô a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének székházában tartott elôadásában úgy vélekedett, hogy a balkáni gazdasági újjáépítés segítené Slobodan Milosevics jugoszláv elnök rendszerének elszigetelôdését, mert élesebbé válnék a kontraszt Szerbia és a térség többi része között. Isãrescu szerint világosan ki kellene mutatni, hogy azok az országok, amelyek a demokrácia és a szabad piac elveit vallják, erôteljes újjáépítésre képesek, és növelni tudják az életszínvonalat.
A kormányfô szerint Romániában idén túlszárnyalják az elôzetesen feltételezett 1,5 százalékos GDP-növekedést — a tavalyi 3,8 százalékos visszaesés után —, és a mutató akár 2–3 százalékosnál is jobb lehet. Középtávon 5–6 százalékos évi növekedést jósolt Romániának. Hozzátette, hogy az elsô negyedévi 2,4 milliárd dolláros export 27 százalékkal volt nagyobb, mint az elôzô esztendô azonos idôszakában. A kereskedelmi hiány 243,4 millió dollárra csökkent a tavalyi elsô negyedévi 418,8 millióról.
Isãrescu szerint Romániában már megvalósult a szükséges reformok "kritikus tömege", és az ország a fenntartható és erôs gazdasági növekedés szakaszába lép. Megjegyezte, hogy 1999-hez képest máris 50 százalékkal nôtt a Romániában eszközölt amerikai beruházások értéke.
A veszélyek között említette az euró gyengülését, amitôl az infláció meghaladhatja a tervezett 27 százalékot az idén Romániában, mivel a kereskedelem 70 százaléka az EU-val zajlik. Tavaly 54,8 százalékos infláció volt Romániában. A lej az év eleje óta nem egészen 1 százalékkal gyengült az euróhoz képest, de mintegy 10 százalékkal olcsóbbodott a dollárhoz képest.
A kormányfô aláhúzta Románia azon vágyát, hogy csatlakozhasson mind az Európai Unióhoz, mind a NATO-hoz. Szerinte az atlanti szövetségnek — az Egyesült Államok vezetésével — jobban kellene értékelnie Románia hozzájárulását a térség biztonságához, valamint a haderôrefom-erôfeszítéseit is, amelyek a szövetséggel való együtt-alkalmazhatóság megteremtését célozzák. Utalt arra, hogy a koszovói sikert nem lehetett volna elérni "a demokratikus délkelet-európai országok együttmûködése" nélkül. Hangsúlyozta ezen együttmûködés árát, külön kiemelve a dunai teherszállítás lehetetlenné válását. Isãrescu szorgalmazta, hogy a Nyugat válassza külön a szankciós politikát annak felismerésétôl, hogy bizonyos akadályokat át kell tudni hidalni — a szó szoros értelmében a lerombolt hidak okozta dunai akadályokra utalt.
Funar polgármester a 2000. V. 23./1168-as számú rendelete alapján semmisnek nyilvánította azt a szerzôdést, amellyel Liviu Medrea a Kolozsvári közterület-fenntartó vállalat mene dzseri tisztét töltötte be. Az indok: közérdekek ellen elkövetett szolgálati visszaélés, néhány, a polgármesteri hivatallal leszerzôdött munkálatnak árlejtés nélkül való átruházása más cégeknek. Medrea helyébe Vasile Marcu lépett.
Tisztelettel felkérünk minden céget, intézményt és magánszemélyt, hogy a Szabadság legalább egyhavi elôfizetési árával — 39 000 lejjel (kihordási díjjal együtt) — támogassák szerkesztôségünkön keresztül azokat, akik nélkülük már a magyar nyelvû napilapról is lemondani kényszerülnének. Befizetni szerkesztôségünk emeleti irodáiban lehet, vagy befizetési szándékukról értesítsék szerkesztôségünket a 196-408-as telefonszámon.
Kolozsvár valamikor Románia leggazdagabb városai közé tartozott. A kommunizmus bukása után me gint az élvonalba kerülhettünk volna, hagyományaink lehetôséget adtak volna arra, hogy Kolozsvár ismét kincses város legyen.
De ez nem történt így. A város vezetése az elmúlt nyolc évben nem volt érdekelt Kolozsvár fejlôdésében. Én azon dolgozom, hogy a város vezetése a város polgárainak partnereként mûködhessen. Ezt fejezik ki az "együtt egyMÁSért" és a "partnerségben Kolozsvárért" jelszavaim.
Programomban kifejtem, hogyan valósítható meg ez a célkitûzés. Nem ígérek csodát. Nem hiszem, hogy a kommunizmus négy évtizede és az ellenségeskedô provincializmus nyolc éve okozta sebek egy csapásra begyógyíthatók. De hiszem azt, hogy szorgalmas és kitartó munkával ismét lakható várost teremthetünk. Mindannyiunk számára.
II. rész
Lakást a fiataloknak!
A kolozsvári fiatalok szinte reménytelen helyzetbe kerültek, mivel az elmúlt nyolc év során nem épültek önkormányzati lakások, s a jelenlegi vezetés értékesítette a teljes lakásállományt. A lakbérek ma az átlagfizetésnél magasabbak Kolozsváron. A házaknak csak a homlokzatát festik újra, nem folyik koncepciózus lakásfelújítás!
Ha megválasztanak, tárgyalásokat kezdeményezek a bankokkal egy kedvezményes hitelekkel megtámogatott lakásprogram megvalósításáért. Azt a pénzt, amit ma a középületek tatarozására, az utcák és közterek díszítésére fordít a város, teljes egészében a fiatalok lakásprogramjának fogom szentelni. Ki fogom dolgozni a lakótelepi házak felújításának programját.
Egészségesebb gyermekeket!
Kolozsváron nehéz a gyermekek élete is. Sok szülônek okoz gondot a megélhetés, a város zajos, szennyezett, kevés a játszótér. Ha ez így megy tovább, gyermekeink felnôttként is behozhatatlan hátránnyal fognak indulni egy amúgy is nehéz életpályán.
Ha megválasztanak, bevezetem az iskolai reggelit, hogy ne legyen diák, aki korgó gyomorral kezdi a napot. Az egészségügyi ellátásra fordított pénzügyi forrásokat úgy csoportosítom, hogy elsôbbséget kapjanak az iskolai rendelôk. Az ingatlan adóból származó bevételek egynegyedét játszóterek építésére és fel újítására fogom fordítani.
Az RMDSZ kampánystábja értékes nyereményeket sorsol ki vasárnap, május 28-án, az RMDSZ választási gálaünnepségén a sportcsarnokban azok között a kedves olvasók között, akik Eckstein-Kovács Péter választási programjának összes részét újságkivágás formájában összegyûjtik, és egy névvel ellátott borítékban bedobják az ott található urnába.
A prefektúra keddi sajtótájékoztatóján ismertették, hogy a megyében folytatódik a környezetvédelmi és építészeti elôírások betartásának ellenôrzése. Május 22-ig 13 közigazgatási egységet kerestek fel, 33 büntetést szabtak ki összesen 88 millió 800 ezer lej értékben. A megbírságoltak megoszlása: 11 polgármester, 3 alpolgármester, 4 helyi tanácsi titkár, 7 polgármesteri hivatal, 4 magánszemély, 2 jogi személy. Az ellenôrzés során kiderült, hogy Kolozsvár sokkal szennyezettebb, mint azt elôzetesen gondolták. Elsôsorban a szemetes Bükk és az itt törvénytelenül épült üdülôházak miatt ez a polgármesteri hivatal is felkerült a megbírságoltak jegyzékére.
A kolozsvári közterület-fenntartó vállalat és a polgármesteri hivatal között dúló területvitával (5,7 hektár a Grigorescu negyedbôl Monostorra átvezetô terelôút mentén) kapcsolatban a prefektúra támogatja a jogos tulajdonost, és a valós helyzet kiderítésére kérte fel az illetékes intézményeket.
Valószínûleg a választási kampány és a nagyfokú érdektelenség miatt késlekedik a földvisszaigényléseket regisztráló és továbbító helyi bizottságok munkája, ezért a megyei bizottság, jóval túlhaladva a május 2-i törvényes határidôt, tehetetlenül vár munkájára. Kolozs megyében összesen 410 helységben 63 ezer földvisszaigénylésre számítanak, melyeket 80 helyi bizottság hivatott adminisztrálni. Külön gondot okoz a volt mezôgazdasági termelôszövetkezetek földjeinek visszaadása egykori tulajdonosaiknak (ebben "élenjáró" a volt szamosújvári mtsz nagyiklódi területe).
A helyhatósági választások szavazócéduláit Kolozs megye számára 55 tonna lengyel importpapírra nyomtatják.
ECKSTEIN-KOVÁCS PÉTER polgármesterjelölt, kisebbségügyi miniszter, valamint a városi tanácsosjelöltek csütörtökön du. 5 órakor az RMDSZ belvárosi körzetének választóival találkoznak a körzet székházában (Kossuth Lajos utca 18.), majd ugyanaznap du. 6 órától az RMDSZ hidelvi körzetének választóival a Horea úti református templom gyûléstermében. A polgármesterjelölt május 24-én, szerdán 20 óra 10 perctôl 21 óráig az NCN helyi TV-adó vitamûsorában beszélget Liviu Man újságíróval, a Ziua de Ardeal fôszerkesztôjével. A mûsor moderátora Dan Oltean.
A SZÁZ ÉVE ELHUNYT MUN KÁCSYRÓL tart vetített képes elôadást Murádin Jenô mûvészettörténész május 25-én du. 6 órától a Heltai-alapítvány Pinceklubjában, az Erdélyi Magyar Olvasás Egyesület rendezvényén.
AZ ERDÉLYI MÚZEUM-EGYE SÜLET MÛSZAKI SZAK OSZTÁLYA május 25-én, csütörtökön du. 6 órakor tartja évi közgyûlését a Ion Ghica utca 12. szám alatti EME-székházban (Moll-ház).
MAGYARSÁG — KISEBB SÉG 2000 címmel Kántor Lajos, a Korunk fôszerkesztôje tart elôadást május 25-én, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének székházában (Párizs utca 17.).
Baldóver Irodalmi Kör
Május 25-én, csütörtökön du. 6 órától a Baldóver Irodalmi Kör Demeter Szilárd Tempetôfi naplója címû prózáját vitatja meg az Ariadné-klubban (Korunk szerkesztôsége, Iasilor/Nagy-Szamos u. 14.). Vitaindítók: Horváth Zsolt és Balázs Imre József.
Korunk Galéria
Palkó Csaba néhai kolozsvári festômûvész emlékkiállítása nyílik meg május 26-án, pénteken, a Korunk szerkesztôségében. Bevezetôt mond Oláh Dénes, a Szentpéteri-templom plébánosa. Palkó Csaba önfelajánló imáját és Áprily Lajos Az irisórai szarvas címû versét Butyka Anna-Mária olvassa fel. Butyka Júlia, a zenelíceum IV. osztályos tanulója Acoolay hegedûszonátáját játssza. A mûsorban fellép a Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Botár Gerô, Olimpiu Moldovan és Török Béla).
Aurel Ciupe-centenárium
Az ünnepi rendezvény keretében május 25-én, du. 5 órakor a Mûvészeti Múzeumban Aurel Ciupe a kolozsvári gyûjteményekben címmel nyílik kiállítás. Ezt követôen a neves festô személyiségének szentelt szimpóziumot tartanak, és bemutatják az Aurel Ciupe memoárkötetet, valamint D. V. Bota Egy generáció mesterei: Corneliu Baba, Aurel Ciupe, Ion Musceleanu címû könyvét.
Május 25., csütörtök
Délután 4 órakor: ünnepélyes megnyitó és az Apáczai-szobor koszorúzása a díszteremben (közremûködik az iskola énekkara, karvezetô tanár Ferencz Mária).
Fél 5-kor: Apáczai Csere János élete és munkássága — vetélkedô a díszteremben (irányító tanárok Tonk Mária, Kató Levente). Eukalyptus túra — környezetvédô vetélkedô az V–VIII. osztálynak.
Fél 6-kor: Millennium (tárlatnyitó, rajzok díjazása — irányító tanár Székely Géza).
A csehországi Pod ì bradyban az idén immár kilencedszer rendezték meg a kártyanaptárgyûjtôk kétnapos nemzetközi találkozóját. Ez volt az elsô eset, amikor Románia is képviseltette magát ezen a rendezvényen. Telegdi László vexilológus (zászlószakértô) és kártyanaptárgyûjtô élményekben gazdagon tért vissza a Prágától 50 kilométerre fekvô kisvárosból.
— Közel három évtizedes gyûjtés után sikerült eljutnom életem elsô nemzetközi találkozójára, így természetesen élményszámba ment a két, Pod ì bradyban eltöltött nap, amelynek fô színtere a nemzetközi konferenciaterem volt — mondta. — Mintegy nyolcvan gyûjtô vett részt Európa számos országából. Kb. háromezer kártyanaptárt vittem magammal cserélni, és be kell vallanom, hogy mindegyik gazdára lelt. Nagy kuriózum voltam Pod ì bradyban, hiszen a romániai kártyanaptárak hiánycikknek számítanak Európában, nem utolsósorban azért, mert eddig senki nem képviselte Romániát ezen a fórumon. Fôleg a cseh gyûjtôk rohantak le. Mivel nemrégiben átalakítottam gyûjteményemet, és csak bizonyos témákat kimerítô naptárakat gyûjtök, fôleg festményeket, szállítási eszközöket és élelmiszeripari termékeket ábrázoló kártyanaptárakat kértem a hazai három ezerért.
— Ez azt jelenti, hogy háromezer darabbal bôvült gyûjteményed?
— Nem igazán, hiszen én csere nélkül is adtam kártyanaptárokat. Ez a gesztusom nagy érdeklôdést keltett, hiszen általában minden gyûjtô annyi új darabot kap cserébe, amennyit felajánlt. Fôleg a németek "jártak csodájára" nagylelkûségemnek.
— Két napig nonstop cseréltek a részvevôk?
— Igen. Szombaton déltôl estig, vasárnap reggeltôl délig voltunk "naptárvilág állampolgárai"...
Természetesen egymás gyûjteményét is megnéztük — ez egy kicsit fárasztó volt. A világ legnagyobb gyûjtôje — a német Jürgen Richter, aki a Guiness Book-ban is benne van —, sajnos, nem jött el, de a "százezresek", azaz akiknek száz ezernél több kártyanaptáruk van — szépen képviseltették azért magukat. A rendezvény fô szervezôje, Frantisek Mejta például nagyszabású kiállítással várta a hobbitársakat. Jómagam egyelôre csak a tízezresek sorait erôsítem, hiszen áttértem a szigorú tematikus gyûjtésre: nem érdeklôdöm például már azon kártyák iránt, amelyen írás található (fôleg olyan felirat, ami takarja is a képet). Aggaszt viszont e hobbi jövôje: Magyarországon ugyanis kihalóban van, Nyugaton pedig egyre inkább biznisz- és show-jelleget ölt. Ez utóbbi semmi jót nem ígér azok számára, akiknek e gyûjtés már több mint hobbi, és az életforma határát súrolja.
"Balázs Béla a Bartók operájához írt szövegkönyvében az ófrancia Kékszakállú-monda anyagára támaszkodik, melyben egy bizonyos Raul lovag megöli hat feléségét, mert azok tilalma ellenére bemerészkedtek kínzókamrájába."
A cselekmény szimbolikus. A dráma tulajdonképpen egy férfi zárt világában játszódik le. A viharokkal teljes, komor férfilélek rejtelmeibe behatoló szerelmes nô csak úgy vihetne fényt és világosságot Kékszakállú életébe, ha minden feltétel nélkül néma megadással feláldozná magát szerelméért. Máskülönben mindkettôjükre örök éjszaka vár.
Bartók bámulatosan sokrétû szín-, hangzás- és érzésskálában végigviharzó zenéje az Állami Magyar Operában csütörtökön este Selmeczi György karmesteri pálcája alatt, koncert formájában szólal meg. Judit szerepét a Magyar Rádió énekversenyének elsô díjasa, Kolonits Klára Budapestrôl, Kékszakállú szerepét Szabó Bálint énekli.
A Kékszakállú herceg vára 1918. május 24-én szólalt meg elôször a budapesti operaház színpadán a kitûnô olasz karmester, Egisto Tango betanításában és vezényletével.
2000. május 11–14. között a lugosi Városi Színházban harmadik alkalommal rendezték meg azt a nemzetközi tenorversenyt, melyet a világhírû lugosi énekes, Traian Grozãvescu születésének 100. évfordulójára 1995-ben hívtak létre.
A vasárnap délutáni döntôben 7 tenor bizonyított a neves hazai és külföldi személyiségekbôl álló zsûri elôtt. A nagydíjat követô I. díjat Kiss B. Attila, a kolozsvári Állami Magyar Opera magánénekese nyerte. Ezenkívül neki ítélték a temesvári Román Opera, valamint a iasi-i opera különdíját is.
Kiss B. Attila a versenyen megszólaltatta Alvaro áriáját G. Verdi A végzet hatalma címû operájából, Turiddu áriáját P. Mascagni Parasztbecsületébôl, G. Verdi Luisa Miller háromfelvonásos operájából Rudolf áriáját, valamint a Virág-áriát Bizet Carmen címû operájából. Kiss B. Attila rendkívüli mûvészi teljesítményéhez gratulálunk!
A millennium jegyében, Jókai Mór születésének 175. évfordulója tiszteletére rendeztek ismét képzômûvészeti vetélkedôt a Kárpát-medence gyermekeinek a magyar fôvárosban. A rendezvény védnöke Budapest XII. kerületének Önkormányzata és dr. Mitnyan György polgármester volt. Kolozs megyébôl a Báthory és az Apáczai líceumok, a Süketnéma iskola, a zsoboki Bethesda Gyermekotthon, valamint a tordai Andrei Muresanu és Tudor Vladimirescu líceumok növendékei vettek részt a versenyen. Az irányító tanárok részérôl Essig Klára volt jelen a pályamunkákból rendezett kiállítás megnyitóján, amelyet a svábhegyi Jókai-szobornál tartott koszorúzási ünnepség elôzött meg.
Hasonló rendezvényekre 1996 óta nem került sor. Az idei vetélkedô sajátossága, hogy Jókai személyisége révén az irodalom és a képzômûvészet találkozott. S amint az a svábhegyi koszorúzás alkalmából is elhangzott, szinte páratlan sikerrel, hiszen még óvodások is illusztráltak Jókait. Sôt, a leg ügyesebbnek talán éppen ez a korosztály bizonyult. A hazai mezônyben a legtöbb díjat, tizenkettôt, és két különdíjat is a zsobokiak hoztak haza. A báthorysok négy, az apáczaisok két díjjal gazdagították iskolájuk hírnevét.
Tisztelt kolozsvári lakosok, polgártársak!
Egy bibliai idézettel kezdem bátorító soraimat:
"Fáradozzatok annak a városnak a békességén, ahová fogságba vitet telek benneteket, és imádkozzatok
érte az Úrhoz, mert annak békességétôl függ a ti békességetek!" (Jeremiás 29, 7)
Akkor intézte Isten ezeket a szavakat a zsidó néphez, amikor az istentelen és bálványimádó élet miatt fogságba kerültek Babilóniában. Nem csoda, hogy ez a nép teljesen el volt keseredve. Mi utólag már tudjuk, hogy ez a fogság hetven évig tartott, ami nem kevesebb, mint két ember öltô. Isten arra bátorította ôket, hogy kesergés helyett építsenek házakat, házasodjanak, neveljenek gyerekeket, fáradozzanak a város békességén és imádkozzanak érte Istenhez. A zsidó nép komolyan vette Isten szavát, és hetven év alatt nem mentek tönkre, hanem megerôsödtek létszámban és anyagiakban egyaránt, és megújult az Istennel való kapcsolatuk.
Sok hasonlóság van a zsidóság akkori helyzete és a mi életünk között. A történelem eseményeit mi sem változtathatjuk meg, következményei kihatnak mindennapjainkra. Azonban egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan állunk a jelen eseményeihez. A Biblia szavai ma is ugyanolyan idôszerûek. Isten ugyanazt tanácsolja nekünk itt és most: fáradozzatok a város békességén. Csupán fél éve vagyok kolozsvári lakos. Úgy gondolom, ennek a városnak és lakóinak semmire nincs akkora szüksége, mint békességre. Nemrég mondta el nekem valaki, hogy munkahelyén nem a munka fárasztja ki, hanem az egész napos nacionalista "politizálás" (fröcsögés). Békességre van szükségünk, ezért kell fáradoznunk. Ez jelen esetben azt jelenti, hogy vesszük a fáradságot és elmegyünk szavazni. Kire vagy mire? A békességre. Gondolom, mindenki megérti, mire utalok. Istennek második tanácsa: imádkozzunk a városért. Teljesen megváltozna városunk arculata, ha ezt minden keresztyén komolyan venné. Imádkozni a választás elôtt, a választás alatt és a választás után.
Városunknak imádkozó és cselekvô emberekre van szüksége. Megtiszteltetés számunkra, hogy mi is ilyen emberek lehetünk.
Mike Sámuel,
baptista lelkipásztor
Körülöttünk minden állandó változásban van, formát bont, vagy új tartalmat nyer, újjászületik. Így van ez mindennapi beszédünkkel, édes anyanyelvünkkel. Új és új szavakkal, legyen az idegen eredetû neologizmus, vagy tôzsgyökeres magyar szó, vagy ebbôl képzett kifejezéssel tesszük árnyaltabbá, színesebbé, érdekesebbé, esetleg szellemesebbé mondanivalónkat, közlendôinket.
A hatvanas évek nagy Hofi-mániája idején majd mindenki használta a remek humorista sajátos, maga kreálta kifejezéseit, néha olyankor is, amikor nem illettek a szövegbe vagy beszédbe.
"Figyelsz, haver? Ez azért már valami, nem?", mondta jeleneteiben többször is a politikai kabaré nagy mestere. Ki gondolta, hogy ezt a kérdést lehet még árnyaltabban fogalmazni, úgy, hogy lényegében azonos fogalmat, hogy két ellentétes szókapcsolatot használunk. "Ez azért már valami, nem?" — mondta Hofi Géza. — "Ez nem semmi!" — hangzik el mind gyakrabban a tévében, rádióban, köznapi beszédben.
A nagy rendôrségi erôk, fejlett nyomozási eszközök, modern technika bevetése eredményeként sikerült, szökése után alig néhány héttel, máris elfogni a whiskys rablót! Nem semmi! — mondja nagy büszkén a rendôrségi szóvivô. Ambrus Attila és mások szerint füles volt a dologban, tehát befújták. Így lett vége a bankfoajerekben eltöltött whiskys partiknak. Akkor a rendôrség munkája "nem semmi" vagy "csaknem semmi"?
Húsvéti szabadságra igyekszünk szomszédékhoz. Nyugodtan kocsikázunk.
— Emlékszel — kérdi feleségem —, itt is álltunk hajdanán, négy–öt kilométerre a határtól, valahol Szentjános község határában. — Hajaj! Csúnya idôk voltak azok — morfondírozunk. Hirtelen ajkunkra fagy a szó. Nem hiszek a szememnek! Óriási sor végére kerülünk. Ez valóban nem semmi! Egy-két méteres vánszorgás. Már látjuk a kapukat. Hatból egy üzemel. Hátam mögött egy váradi román sorstárs dohog: Megcsináltuk Európa legnagyobb határátkelôhelyét, és öt kilométeres sort kell kiállnunk. Mintha meghallotta volna, az egyik fülkébôl kilép egy útlevélkezelô. Csípôre teszi a kezét, majd, akár egy forgalmista, elosztja a többi kapuhoz a gépkocsikat. Így is jut mindenikhez húsz–huszonöt. Az eligazító fogja a fejét. Valószínû ô is azt mondja: Ez tényleg nem semmi!
Másnap, már révben, elfelejtve a rossz emlékeket, ismerôs tévészerelô oktat. Hogy én fizessek ötven százalékot az APEH-nek? Na nem! Ennyire penge nem vagyok! Közben kuncsaft érkezik. Baj van a Blaupunkttal, megnézné-e? Hát persze, mondja a mester. De számla is kéne, így a vendég. Ja! Tudja, tulajdonképpen én most nagyon el vagyok foglalva, sok a munkám, de a túlsó utcában van egy kolléga, épp most indul be, talán ôneki van ideje számlázni is... Viszlát. Helló! A hapsi! Azt gondolja, lemondok az APEH javára a fele gázsimról. Tudod, mit jelentene ez számomra havonta? Száz-százötvenezer rongyot. Hát, ne haragudj, de azért ez nem semmi! Bambán bólogatok, de közben lázasan kalkulálom az összehasonlító átszámítást. Az ô keresete ennyi és ennyi (adócsalással együtt), az én nyugdíjam (esetleges plusszal együtt) ennyi és ennyi. Csak a különbségre mondom: Nem semmi! De minek játszani a csalfa délibábbal? Értelmetlen dolog, és különben is, kies hazánkban is számtalan olyan helyzet adódik kedélyborzoló mindennapjainkban, amelynek ecseteléséhez, jellemzéséhez nyugodtan használható a már többször idézett szószerkentyû. Például nem semmi az a nagyvonalúság és igyekezet, ahogy tisztelt honatyáink — gyanítom — közfelkiáltással, két kar és két láb lehetôleg szimultán fellendítésével, megszavazták nehéz és fáradságos munkájukért járó havi jövedelmük megagyusztálását. De az már valami, tehát végül is nem semmi, ahogy a törvénybe iktatott havi egy egész hét százalékos nyugdíjindexálást, ugyancsak lenyûgözô nagyvonalúsággal, megszavazása után alig két hónappal elfelejtették folyósítani. Igaz, mit is dolgoznak a nyugdíjasok? Gyógyír e feledékenység okozta sajgásra, hogy fizetésagyusztálásra saját magunk választotta (nemzetiségi, kisebbségi, kulturális, politikai meg amit akartok) képviselôink is, lehet, szemlesütve szavaztak, mert egységben az erô. A koalíciósban. Ez sem semmi! És az sem, ahogy megszavazták partnereinkkel az egyházi javak visszaszolgáltatásáról szóló törvényt, az oktatási törvényt, a kétnyelvû helységnévtáblákról szóló törvényt, a kisebbségi nyelv közhivatalokban történô használatáról szóló törvényt. Nem ám! Ez nem semmi! De ahogy mindezeket, a külföldnek szánt kirakattörvényeket életbe ültették, az már semmi, vagy majdnem az.
És az sem semmi, ahogy lassan majd minden prominens vezetônkrôl, politikai nagyágyúkról kiderül, hogy korruptak, hogy pénzt mosnak (szennyes helyett) itthon és határokon túl. És még mindig van elég idô a választásokig. S addig még mi minden kiderül, kiderülhet.
Nem semmi, de igazán az, ahogyan a ravasz kinézésû Zervoudakist sikerült meggyôzni (hogy ne mondjam, vízre vinni) arról, hogy nálunk minden OK, jöhet a dollár meg az euró, ha lehet, garmadával. És az sem baj, ha az eljövendôkben azoknak, akiknek a bü dzsébôl csurrantják-cseppentik — néha késéssel a havi fizetésüket, kilátásba helyezték bérük befagyasztását, és hogy ezek közül igen sokan maradnak nemsokára munkahely nélkül, fizetésemelésrôl pedig nem is lehet szó. Apropó, büdzsé. Májusra végre az állami költségvetés törvényét is szignálta államelnökünk. Ugye, hogy négy hónapig ennek a vitális törvénynek hiányában is jól elvezették az országot! Szomszédéknál kb. ugyan akkor kiadták az ukázt: a pillér minisztériumok záros határidôn belül kötelesek a kétezer-egyedik esztendô költségvetését körvonalazni és parlamenti vitára elôkészíteni. Minek ez a nagy sietség? Ez nem semmi! Sôt, ez már azért tényleg valami. Csak el ne tanuljuk mi is!
Hiába. A diktatúra negyvenesztendôs beidegzôdései (tovább) munkálnak egyik-másikunkban. Tartok tôle, hogy idôsebb generációnk nagy részében. Csak nehezen szabadulunk tôlük, akkor is csak egyenkint. Legutóbb május 12-én csaptam a homlokomra, amikor Petre Roman külügyminiszter úr Duna tv-nek adott interjújából új, immáron demokratikus és európai megvilágításban ismerkedhettem (újra) meg egy fogalommal. A "politikai akarat"-éval.
Immár az aggastyánkor küszöbén — nyilván kommunista beidegzôdés következtében — még mindig azt hittem, ha valami "politikai" — legyen az cselekedet, szándék, terv, vélemény vagy gondolat —, annak föltétlen elsôsége kell hogy legyen. Az elvtársaknak negyven éven át szavajárása volt a "nemcsak tudományos szempontból — de politikailag is", amit szívesen használtak végsô érvként. Ilyenkor aztán nem volt apelláta. A politikum föld rengésnél, árvíznél, magánál az életnél is elôbbrevaló volt abban az idôben, amikor a "legértékesebb tôkét" — az embert igencsak nagylelkûen áldozták fel a nagy munkatelepek oltárain.
Nos, május 12-én Petre Roman külügyminiszter úr azt felelte a Duna tv riporternôjének a konstancai és csíkszeredai magyar konzulátusok létesítésére vonatkozó kérdésére, hogy egyes magyar sajtótermékek kifejezetten rosszindulatú beállítása ellenére, Románia kormánya részérôl megvan erre a politikai akarat. Épphogy a kérdés "pillanatnyilag" nem idôszerû.
A két konzulátusra tehát — ha jól meggondolom — már hónapok óta megvan a "politikai akarat". És ez a fontos. Ezért lehetünk nyugodtak, hisz továbbgondolva külügyminiszter úr szavait — immár közel négy éve megvan a "politikai akarat" elrabolt egyházi javaink visszaszolgáltatására, sôt, ugyanez a politikai akarat kész — hogy közelebbit, az egész társadalmat érintôt is mondjak, ne mind kisebbségi sérelmeinket hánytorgassam — a jövedelmek-nyugdíjak általános rendezésére, inflációhoz való igazítására is. Csakhogy — ezt be kell látnunk — a politikai akarat megvalósításához az a pillanat is szükségeltetik, amikor ez "idôszerûvé" válhat.
Úgy veszem észre azonban, hogy van a mi tájainkon egy, a "politikainál" is erôsebb tényezô: a közvetlen érdekeltségbôl fakadó "akarat". Ilyen volt — például — a parlamenti képviselôk és szenátorok múlt havi, váratlan és tetemes fizetésemelése, ami nem annyira "politikai", mint megvalósulását tekintve inkább "hazafias" szándékból fakadt. Hazafiasnak mondom, mert olyan széles körû egyetértés, olyan tökéletes egyhangúság nem volt hon atyáink között, mint amikor hô kebellel, egyhangúan megszavazták tekintélyes fizetésemelésüket. Egy emberként szavazott erre az RMDSZ szenátusi és képviselôházi csoportja a Nagy-Románia Párt és a Román Nemzeti Egységpárt szenátoraival-képviselôivel, nem is szólva a többi ellenzéki és koalíciós parlamenti méltóságról. Pedig a "politikai akarat" mintha egyebet jelzett volna, amikor Emil Constantinescu államelnök úr mérsékletre, arra intette jólétüknek elkötelezett honatyáinkat, gondoljanak egy kicsit választóik anyagi helyzetére is, akik egy-egy parlamenti képviselô vagy szenátor úr (emelés elôtti) havi jövedelmének az ötödébôl vagy még kevesebbôl élnek. Ám az államelnöki javaslat nem talált meghallgatásra a haza üdvén fáradozóknál. Nagy csalódásomra RMDSZ-es honatyáink se voltak hajlandók (valamelyes) szolidaritást vállalni — választóikkal. Bizony. Ezt még az ôszi választások elôtt is orruk alá dörgölöm.
Ha valaminek, annak talán örvendhetünk, hogy a "politikai" elveszítette hajdani jelentését-súlyát. A "politikai akarat" kommunista idôkre jellemzô, döntô jelentését-súlyát immár akár le is írhatjuk. Külügyminiszterünk szavaiból ugyanis egyértelmûen világossá vált elôttem, hogy a kifejezés — nem jelent már semmit. Az egyszerû, a valós, a nem is különösen hangsúlyozott, pusztán tettekben megnyilvánuló "akarat" számít.
Havanna egyik gyöngéden lejtô, fásított negyedében, közel a tenger öbölhöz, Hemingway kis villájában, amely immár múzeum, a csontból faragott apró elefántok között, a vadászfegyverek és whiskysüvegek között, a véres bikaviadalra csábító plakátok között, egyszer csak megpillantottam Papa sorba rakott cipôit, valami tizennégy párat, s ettôl kezdve többé nem tudtam szabadulni a közelükbôl.
E lábbelik alakjában, kitaposottságában hirtelen megéreztem a nagy író igazi súlyát, páratlan sorsát és senkit sem feszélyezô jelenvalóságát. Íme — gondoltam —, ezekben a negyvenhármas kis csónakokban, e kétaraszos kétéltûekben az Öreg körülevezte és körültaposta a földet, s járt a hullámok felett...
Sôt, a hullámok alatt is, az önérzet és a bátorság magán-tengeralattjáróján, a büszkeség és az igazságszeretet tengeralattjáróján, a fajgyûlöletet halálosan gyûlölô és éjjel-nappal üldözô szenvedély tengeralattjáróján, az ördöghalak és nyúlhalak között, a polipok és a cápák között, a tengeri uborkák és a tengeri liliomok között, az ôspuhatestûek és a lebegô rákok között...
E cipôk taposták bikaistállók környékének trágyától föllazult és állati szorongástól nyirkos földjét, a Kilimandzsáró havát, elhagyott lövészárkok ürülékét, a Szent Péter bazilika árnyék hûtötte köveit, jártak Sanghaj sikátoraiban, a spanyol barikádokon, Havanna régi negyedeiben és Kalkuttában — a világ minden részében.
E cipôk koptak, ványódtak, gyûrôdtek, merevedtek, nyikorogtak, nyöszörögtek, vinnyogtak, sírtak, vonyikáltak, szuszogtak, hörögtek a század terhe alatt, egy ölbe kapott szép olasz ápolónô súlyától, s kardcsôrû halak, kafferbivalyok és oroszlánok súlyától, rettentô felismerések és nyugodt bölcsességgel visszafogott indulatok súlyától, az ég és az óceán súlyától. Csupán a félelem és az elbátortalanodás súlyát nem ismerték soha!
Ránéztem az egyikre, amelyet talán a legutoljára viselt, egy öreg, hajszolt, mogorva, s mégis beletörôdôen szelíd, felsebzett és mégis némán hallgató, félrecsúszott állú, s e komikus állapotában is valahogy kaján csukára, s gyermeteg irigységgel gondoltam: lám, ennek megadatott, hogy átérezze Papa utolsó gondolatainak a súlyát is, amikor az öreg felállt, hogy a megtöltött vadászpuska fölé hajolva átpillantson a lét árnyékos felére, s így ez az utolsó pár cipô része olyan titoknak, amelyet mi sosem ismerhetünk meg...
Vagy talán nincs is semmiféle titok itt?... Egyszerûen arról volna szó, hogy Papa öregesen szeszélyes jókedvében, ami nála nem volt ritka, egy reggel váratlanul elbocsátotta ezt a tucatnyi lábbelit mint föloszlatott idegenlégiót, amelynek szolgálatára többé nincs szükség?... A puskáját fölemelve intett, hogy távozzanak, aztán ezt az utolsót is lerúgta a lábáról, hogy végre mezítláb indulhasson a végsô megnyugvás ösvényein, oly könnyedén, ahogy gyermekkori álmaiban szokott szaladgálni a tengerparton a fövenyre áradó gyöngéd és hûs hullámok között?...
Hemingway
(Sírfelirat)
Repültem halak hátán, úsztam vérzô szemû bivalyok nyomában, horzsolt lelkemet whiskyvel borogattam. Már a fára is visszamásztam volna én, de a ropogó ágak réseibôl tetves mû anyag bûze csapott rám, és a csalódás oly erôs volt, hogy puskám fölé hajolva meg kellett húznom a ravaszt...
Igazi kosárlabda-csemege várható június 2-án és 3-án a kolozsvári Horea Demian Sportcsarnokban. Meghívottak: Ghitã Muresan (230 cm, New Jersey Nets) és Constantin "Titi" Popa (222 cm, Macabbi Tel-Aviv). A minôségi zenét az ASIA együttes biztosítja. Rendezôk: a Carbochim SE (Dan Gafencu mérnök) és a Sport Euro cég, melyet a két kiváló kosárlabdázó, Marcel Tenter és Bruno Rosnavschi képvisel. Június 2-án zsákoló- és hárompontos verseny lesz. A szervezôk bejelentették, hogy a "mérkôzések mérkôzésén" az 1992-ben országos bajnokságot nyert Kolozsvári U játékosai lépnek pályára. Ezek a következôk: Mihai Sinevici, Marcel Tenter, Horia Rotaru, Bruno Ros-navschi, Gheorghe Muresan, Mircea Cristescu, Mihai Pulbere, Dorin Pintea, Sebestyén Tibor, Gabriel Olpre-tean, Florin Hnat, Cornel Geomolean és Cãtãlin Rusu. Ellenfelük egy országos válogatott lesz, a következô játékosokból összeállítva: Antonio Alexe, Constantin Popa, Ovidiu Scobai, Virgil Stãnescu, Cornel Sãftescu, Virgil Cãrutasu, Flavius Lãpuste, Milyan Marinovics, Rãzvan Popa, Cornel Alecu, Mihai Corui. Az U edzôi: Gheorghe Roman és Liviu Morariu, a válogatotté pedig a Dragan Petricsevics–Vasile Popa páros.
A játékra június 3-án kerül sor.
4 x 10 perces félidôkbôl áll a mérkôzés, a kipontozódás 6 személyi hiba után történik. Játékvezetôk: Ioan
Georgiu (Kolozsvár) és Ioan Olaru (Bukarest
N. Cs.
Az észak-amerikai profi bajnokság rájátszásának legutóbbi (még nem közölt): Keleti-fôcsoport,elôdöntôk: Philadelphia 76ers–Indiana Pacers 90:106, a párharcot az Indiana nyerte 4–2-re és bejutott a fôcsoport döntôjébe; New York Knicks–Miami Heat 72:70 és Miami Heat–New York Knicks 82:83, a párharcot a New York nyerte 4–3-ra. Nyugati-fôcsoport döntôjének az elsô mérkôzésén: Los Angeles Lakers–Portland TrailBlazers 109:94, a másodikon: Lakers–TrailBlazers 77:106. A párharc négy gyôzelemig tart.
Több mint háromszáz szamosújvári szurkoló volt kíváncsi a múlt hét végén arra az öregfiú-találkozóra, amelyre a 60-as, illetve 90-es esztendôk válogatottjai között került sor a sétatéri stadion kitûnô gyepszônyegén. Mindkét csapat az Olimpia klub játékosaiból tevôdött össze, a szervezôk ezzel az eseménnyel ünnepelték a múlt hét végén lezárult C osztályos bajnokság legjobb szamosújvári teljesítményét, a második helyet (ez a klub történetében a legjobb eredménynek számít).
Az öregfiúk mérkôzése tetszett a nézôközönségnek, nem kevesebb mint négy gól esett Faragó András és Balla István hálójába. A két együttes csatárai között ott találtuk a 80-as évek egyik legjobb góllövôjét, Zsoldos Gusztit, míg a 90-es évek válogatottjában helyet kapott a kapusok számára mindig veszélyt jelentô Felfalusi Sándor is. Jó színvonalú, hangulatos találkozónak lehettünk szemtanúi, amelynek szünetében tombolára is sor került: kilenc boldog nyertes 300 és 800 ezer lej közötti nyereményekkel hagyhatta el a stadiont. Az eredmény (ez is a hagyományokhoz híven) 2–2 volt különben, a visszavágóra ôsz elején kerül sor. Az oldboys meccs flekkensütéssel és sörivással zárult, s mint ilyenkor szokás, a jókedv és az emlékek visszapergetése sem hiányzott.
Erkedi Csaba
*
l Két mérkôzés és díjkiosztások szerepelnek a Ion Moina Stadion mai mûsorán. 15 órától: U FC–Romhills FC, ifi A1 mérkôzés; 16.45-tôl az A1 és D ifik díjazása; gólkirályok (D osztály, megyei bajnokság, A1 és D ifik) jutalmazása; a megyei bajnokságból felsôbb osztályba lépett csapatok díjazása; a legfegyelmezettebb csapat díjazása; 17.30-tól a Román Kupa megyei szakaszának döntôje: Kolozsvári Sinterom–Szamosfalvi Victoria ASA (a szünetben a D osztály gyôztesének jutalmazása).
l A Chelsea együttese nyerte az idei angol labdarúgó FA-kupát, mi-után a döntôben 1–0-ra legyôzte az Aston Villa együttesét. A futball szentélyének nevezett, lebontásra ítélt régi Wembley-stadionban a londoniak olasz légiósa, Roberto di Matteo lôtte az utolsó gólt. A gyôzelemmel a Chelsea a következô idényben az UEFA-kupában indulhat.
l 35 éve, 1965-ben az Egyesült Államok Maine tagországbeli Lewiston városában rendezték meg a hivatásos (profi) nehézsúlyú ökölvívó világbajnoki címért a két amerikai öklözô, Cassius Clay és Sonny Liston közötti mérkôzést. Clay az 1960-as római 17. olim- pián a félnehézsúlyban nyert bajnoki címet és szerzett aranyérmet. Nevét késôbb Muhammad Alira változtatta. A nagy érdeklôdéssel várt lewistoni összecsapás nem tartott sokáig: a volt olimpiai bajnok az 50. másodpercben jobbhoroggal padlóra küldte ellenfelét, akit kiszámolt a mérkôzés vezetôbírája. A döntôt követôen még sokáig vitatták a kiütéses ítélet helyességét.
l 20 évvel ezelôtt, 1980-ban a lengyel Jacek Wszola, az 1976-os montreáli olimpiai bajnok, majd az 1980-as moszkvai ötkarikás játékok ezüstérmes magasugrója az akkori nyugatnémetországi Heilbronnban 235 cm-re javította a szovjet Vlagyimir Jascsenko 1978-ban, Tbilisziben felállított 234 cm-es világcsúcsát.
l Duplacsövû vadászpuskát és lôszert loptak el Traian Fit aranyosgyéresi lakostól. A rendôrségen hétfô délután negyed négykor feljelentést tevô férfi nyilatkozata szerint aznap 12 és du. 3 óra között ismeretlen tettesek felfeszítették lakása ajtaját és elvitték az IJ43 márkájú A05754 sorozatszámú, 12 mm-es öbû, 1998-as gyártmányú fegyvert, valamint három doboz Brenek típusú töltényt: 47 darab 4,5 mm-es és 5 darab 12 mm-es átmérôjû golyót. Ezenkívül eltulajdonították a személyazonossági igazolványát, fegyverviselési és vadászengedélyét. A tettes azonosítása folyamatban van, a fegyvert és a lôszert körözi a rendôrség.
l Szúrt sebbel szállították kórházba vasárnap délelôtt a 21 éves Marcel Boicut, Kolozsvárott élô Vaslui megyei lakost. Azonosították az elkövetôt Iuliu Boross (62) személyében, aki ellen kezdetben csak súlyos testi sértés vádjával indítottak volna vizsgálatot, ám amikor a törvényszéki orvosi jelentésbôl kiderült, hogy Boicu élete veszélyben van, a besorolást átváltoztatták minôsített gyilkossági kísérletre. Boross éppen falatozott, amikor a Mãrãsti téren árusító Boicu (talán viccbôl) leverte a kalapját. Ám ekkor Boross belédöfte a kését. Az elkövetô nevére 30 napos letartóztatási parancsot állítottak ki.
l Halálos baleset történt hétfôn délután a Vasút (Cãi Ferate) utcában: a 19 éves Cãlin Marin Lung XII. osztályos tanuló az 5–CJ–5591 rendszámú 1310-es Daciát vezetve elvesztette uralmát a kormány fölött, és a 032-es leltári számú, szabályosan közlekedô (vezetôje: Kulcsár János) villamossal ütközött. A fiú szörnyethalt, a gépkocsi 75 százalékos károsodást szenvedett.
l Gyalogátkelôhelyen ütötte el hétfôn este Gyémánt Amália (53) Albert Editet (40). Az 1310-es Dacia vezetôje a Crisan és Horea utcai keresztezôdésnél lepte meg a szabályosan átkelô Albertet, akit agyrázkódással és törésekkel kezelnek a sebészeten.
l Kiskorút gázolt el Kackón (Câtcãu) a Gorj megyei, jelenleg Kisbányán (Chizbaia, Máramaros megye) lakó Ioan Virgil Coroian (41). A GJ–11–MIB rendszámú Citroen 19 BX sofôre nem vette észre az álló szekér mögül elôbukkanó Florin Covaci-ot (10).
A Media Com új üzletet avatott hétfôn délután a Fôtéren. Az ünnepélyes megnyitón a Media Com vezér-igazgatója, Liviu Gheorghe, a közvetítéses eladást irányító igazgató, Rodica Cazangiu és a területi eladásért felelôs igazgató, Lucian Humursachi vett részt. A Media Com cég a Media Pro csoport tagja, telekomunikációs szolgáltatásai vannak, rádiós és televíziós felszereléseket forgalmaz (a Pro FM és Pro tv fô forgalmazója). Mobil irodai felszerelésekben és adatgyûjtésben szolgáltat megoldásokat, a PALMTOP-ok, WORK-ABOUT-ok, valamint PSION és DaVinci márkájú Gold Cardokat forgalmaz. A Media Com '95 a Mobil Rom konzorcium tagja, s egyúttal egyike az elsô országos engedéllyel rendelkezô Dialog dealereknek. A Dialog és Media Com engedéllyel rendelkezô ügynökhálózatának 35 elárusító helyisége van a 30 legfontosabb városban. 1999-ben a Media Com '95 az elsô volt az eladás terén.
A Mobil Rom és Media Com '95 közötti együttmûködés eredményeként választották ki a Media Com '95-öt a Mobil Rom üzletek partnerének. Jelenleg három ilyen üzletet avattak fel Bukarestben, Temesvárott és Ploiesti-en.
Az eseményt a 16 órakor kezdôdô minikoncert nyitotta meg, ahol a cég támogatásában fellépett az EVRIKA együttes. Az igencsak mozgékonyan táncoló lányok keményen kitettek magukért a Media Com elôtt berendezett kis színpadon. A fiatal lányok — egy fekete és három fehér bôrû — "frissek" a zene világában. Elsô lemezük megjelenését az ôsszel tervezik, addig még további négy zeneszámot kell elkészíteniük, hogy teljes legyen az általuk elképzelt repertoár.
Irina, a szép "vörös" imádja a motorbicikliket és az állatokat. Két német dog gazdija. A szôke és excentrikus Iulia a gépkocsik szerelmese, rendkívül boldog, mikor saját Cielóját vezetheti. Doras, az egzotikus mulatt lány vegyes családból származik: édesapja szudáni, édesanyja magyar. Négy évet lakott Kolozsváron, kedveli a sportot (fôként az atlétikát), a zenét. Imád Beethoven-zenére mosogatni. Florentina elismeri, hogy összeszedett valamicske pénzt norvé-giai, németországi, ausztriai, csehországi, svájci és japán fellépéseivel. Csodálja Al Pacinót és Robert de Nirót. Egy kis Matizzal közlekedik.
Elsô lemezük elôkészítése mellett az Atomic zeneadónak készülô vi- deoklipen dolgoznak.
SIMON ANDRÁS andrass@usa.net
— Szeretném ismerni Patrubány Miklós változatát a Ceausescu újraválasztásáról szóló gyûlésen tanúsított magatartásáról. Ha igaz, hogy "hibásnak és átgondolatlannak minôsítette" Puscã bátor magatartását, nincs mit keresnie a összmagyarság élén! Erre nincs mentség. Saját tapasztalatomból tudom, hogy könnyû volt egyszerûen hallgatni.
— A Mircea Puscã volt kollegámmal kapcsolatos esetet 1989-bôl részletesen leírtam a Szabadság hasábjain még 1995-ben. Azért tettem, mert támadás ért. Akkor még nem voltam elnökhelyettes, de elnökhelyettessé választásom elôtt álltam. Én is azt hittem, hogy le van zárva az egész ügy. Most — újabb tisztújítás elôtt — ismét elôkerül ez a kérdés. Nem tudok mást mondani, mint azt: ha valakit ôszintén érdekel, hogy mi történt 1989 ôszén a kolozsvári számítástechnikai intézetben, akkor ez nyilvánosságra van hozva. Ha pedig kampánycéllal próbálják felhasználni az esetet, legszívesebben nem válaszolnék rá. Úgy vélem, ha még egyszer elmondom azt, amit már ötször leírtam, nem szolgálom jobban az igazság megismerését, mint azok a volt magyar kollégáim, akik a Szabadságban is leírták: nem jelöltem Ceausescut, nem javasoltam újraválasztását, soha semmilyen körülmények között nem méltattam, támogattam a párt vezetését, és annak politikáját.
Gábor Tuka <gagyi@start.no>
— Húsvét alkalmából meglocsolta-e Mircea Valer Puscã mérnök családjának nôtagjait ?
— Nem locsoltam meg ôket, mert sohasem jártam hozzájuk locsolni, de felkeresett Budapesten pár héttel ezelott Mircea Puscã, aki elmondta, hogyan éltek vissza az ô interjújával, mélységesen fájlalva, hogy kiforgatták szavait. Ô soha sem állította — mondta nekem —, hogy én Ceausescu újraszavazása mellett szólaltam volna fel, és az az interjú, ami a Romániai Magyar Szóban megjelent, egy rövidítés, amire ô maga vissza kíván térni. Különben készek vagyunk együtt leülni a tévékamerák elé, és egyszer s mindenkorra letudni az ügyet.
Muzsi András, Kolozsvár, str. Mehedinti nr. 66–68, D-2 I. 4.
— Mi az Ön véleménye a Szabadság 2000. április 10-i lapszámában olvasható kijelentésrôl : "Az RMDSZ vezetôségének ahelyett, hogy máris az ellenzékbe vonulásról beszéljen, inkább azon kellene gondolkodnia, hogyan köthetne kormányszövetséget a hatalomra kerülô párttal, pártokkal. No nem azért, hogy vezetôink továbbra is bársonyszékben maradjanak."
— Ez a kérdés azt feszegeti, hogy miképpen lehet jobban szolgálni a kisebbség érdekeit: a hatalommal együttmûködve, vagy ellenzéki státusból. Az elmúlt 10 év alatt az RMDSZ kipróbálta mind a kettôt, de nem próbálta ki a harmadik utat is, amit én, egyszerû választópolgárként 1996-ban is járhatónak tekintettem volna. Támogatni a hatalmat, de nem a koalíció tagjaként, hanem parlamenti támogatás formájában. Ez sokkal nagyobb mozgásszabadságot jelent annak a szervezetnek, amely egy kisebbségi érdekképviseletet valósított meg. A kormányba lépéssel az RMDSZ gyakorlatilag megfosztotta a romániai magyarságot a legnagyobb fegyverétôl, a külpolitikai fegyverétôl. Nem a kormányrészvételre való folyamatos törekvés kell hogy legyen az RMDSZ taktikai vezérvonala, hanem igenis szövetségeseket kell keresni, és azoknak parlamenti támogatást kell nyújtani. Ha majd a kisebbségi jogok az autonómia terén öltenek testet, akkor jön el majd a közös kormányzás ideje.
Muzsi András, Kolozsvár, Mehedinti nr. 66–68, D-2 I. 4.&
— Az erdélyi magyar nép az idôk folyamán foggal és körömmel tapadt szülôföldjéhez, és védelmezte azt, magyarságukat szerényen, becsületes úton-módon ápolták, gyermekeiket magyar nevekre, templomban keresztelték, elsô áldozásra és konfirmációra vitték, magyar anyanyelvû iskolákba íratták és járatták, esküvôiket Isten házában, a teremtô áldásáért imádkozva érvényesítették. 1989 elôtt nem futottak megalkuvó gyávasággal a Nyugat és az álmok földrészére, hanem vállalták, kivédték, és hitük erejével túlélték az itthoni sorscsapásokat. Ezért beszélhetünk még ma is Erdélyben magyarul, lehetnek képviselôink, névleges RMDSZ-ünk, és lehetnek erdélyi magyar tagjai is a Magyarok Világszövetségének. 1989 után nem léptek paráznaságra a hatalmon lévô pártokkal, hanem önállóan akarták és akarják kisipari és földmûvelôi tevékenységeiket megszervezni, hogy áldásos munkájuk gyümölcseibôl és ne külföldön való kéregetésbôl építsenek iskolát és templomot. Nekik nem külföldi befektetôkre, idegen, kamatos kölcsönösszegekre, menedzseri tanfolyamokra, "nyári" egyetemekre, ilyen és olyan konferenciákra van szükségük, hanem az itthon, köz- vagy egyházi és újgazdag tulajdonban levô mûhelyhelyiségek és földek kedvezményes bérletére. Azaz, hogy a rabló "piacgazdaság" módszereit ne alkalmazza a magyar a magyarral, egyház a híveivel szemben, még akkor sem, ha az külföldi valutában bérli azokat azért, hogy egyéniség-tipró, ízléstelen, széria- és giccses gyártmányaival fertôzze az erdélyi magyarság hagyománytisztelô életmódját. A fent vázoltak fényében, kérdésem a következô lenne: — A Magyarok Világszövetségét foglalkoztatják-e ilyen gondolatok?
— A MVSZ, mint tudjuk, a hagyomány ápolásának híve. Én is nagy híve vagyok a hagyományok átöröklésének, ápolásának, mindazoknak, amelyek idôtálló értéket képviselnek. Ugyanakkor az is világos számomra, hogy ebbôl egy társadalomnak megélni nem lehet, minden társadalomnak meg kell vívnia a maga csatáját a modernizációval-modernizációért, és a kettô nyilván ütközik. Az én jelszavaim így hangzanak: hagyomány, tudás, újjászületés. Ez azt jelenti, hogy a munkánk nagy részének a hagyományôrzésre kell alapulnia. A hitbéli hagyományok ôrzésével kapcsolatban elég, ha Szent Kinga emlékének, állított székely kaput, vagy a Szent Kinga tiszteletére született misztériumi játékot említem. Azt a könyvet, melyet szerzôje, Gagyi Balla István 5 éves kutatómunka után írt meg, és amely az '56-os magyar forradalom erdélyi eseményeinek feltárt elemeirôl szól, Kovács Lehel informatikus CD-ROM-ra ültetett át. Íme, el lehet érni azt, hogy miközben a hagyományt ápoljuk, beépítjük a legkorszerûbb eszközöket is. Itt említeném meg a Kiút nevû számítógépes digitális térképünket, amely a legnagyobb munkával született szellemi termékünk. De beszélhetnék a Magyar Kisebbség címû társadalomtudományi szemlérôl is, amellyel szintén a tudomány eszközeivel tudjuk a magyar közösséget szolgálni. A jelenlegi helyzetbôl való kilépés egyértelmûen a tudásközpontú társadalom mentén érhetô el.
Fáj nekünk, amikor eláraszt bennünket egy igen megkérdôjelezhetô kultúra, de ezek a folyamatok megkerülhetetlenek. A mi dolgunk az, hogy szelektálni tudjunk. Ebben a felbillentett erkölcsû világban a gyerekek azt látják, hogy nem a tisztességgel jutnak elôre, hanem leleményességgel, ügyeskedéssel. A világszövetség a kitermelôdött értékek átörökítéséhez, a kétes mozzanatok leleplezéséhez járul hozzá.
Muzsi András, Kolozsvár, str. Mehedinti nr. 66–68, D-2 I. 4.
— A Magyarok Világszövetségében, az erdélyi magyarságot képviselô eminensek sorából fôtiszteletû Tôkés László püspök úr ôszinte szókimondását, kisebbségi jogaink kivívását felvállaló hatékony tevékenységét szélsôségesnek értékeli, vagy pedig az erdélyi magyarságnak a szülôföldjén való fenn- és megmaradásáért munkáló öntudatos, lekiismeretes, becsületes magatartásnak könyveli el?
— Fel sem merül, hogy Tôkes Lászlót, az ô kisebbségvédô harcát szélsôségesnek tartsam. Ô az egyik legnagyobb tudású, legmûveltebb és a magyar kultúrát legmélyebben ismerô közéleti személy. Bátorságáról és szívósságáról nem kell külön említést tennem. Természetes, hogy aki vállal, tévedhet is. Biztos, hogy volt neki is olyan megnyilvánulása, amiért jogosan érte bírálat, de fel sem merül, hogy a román politikai palettán lévô vérmes szélsôségesekkel egy lapon említsük. Sôt.
Szin Peter <szinpeter@freemail.hu>
— Hogyan kommentálja azt a Szabadságban megjelent véleményt, amely szerint Ön 1996-os álláspontjával ellentétben most szükségesnek tartja az MVSZ erkölcsi megújhodását? Hogyan értékeli Csoóri Sándor leköszönô elnök tevékenységét?
— Én az MVSZ erkölcsi megtisztulását folyamatos feladatomnak tartottam, tartom. Nagy tisztelôje vagyok Csoóri Sándor irodalmi munkásságának, és annak, hogy több mint négy évtizedes közéleti szereplésével következetes nemzeti vonalat képviselt és nemegyszer kovásza volt a társadalomban létrejövô változásoknak.
Szôke László <lszoke@iname.com>
— Nem gondolja, hogy az Ön által gyakorolt voksgyûjtési merkantilizmus nem igazán összeegyeztethetô azzal az értékrenddel, amelyet az MVSZ kellene hogy képviseljen minden magyar számára? Elhangzott ugyanis, hogy dollárezrekért vásároltak szavazatot az Amerikai Egyesült Államokban... Valamint: a szervezet szempontjából lehet pozitív a menedzser típusú vezetés/szervezés, de hogyan kerüli el a forma és a tartalom közti összeférhetetlenséget? Ami menedzseri szempontból jó, nem biztos, hogy a valódi értékôrzést és értékteremtést szolgálja...
— Ez rágalom, nem tudom, hol hangzott el. Elhatárolódok minden ilyen gesztustól. Az tény, hogy az amerikai képviselôtanács a saját küldöttválasztó gyûlésén az egyesületek szavazatszámát a befizetett tagdíjak nagyságával arányosan állapította meg. Ez egy sajátossága az angolszász egyesületi szabályoknak. Az eset Amerikában történt, nekem ehhez semmi közöm, de véleményem szerint ez az egész egy kabátlopásos történetre hasonlít.
A másik kérdéssel kapcsolatban azt tudnám válaszolni, hogy valóban felmerült a közelmúltban Borbély Imre tanulmánya kapcsán az, hogy a világszövetségben egy idôben van jelen a politikus, a karizmatikus és a menedzser típusú vezetés. Rám fogták, hogy én vagyok a menedzser típusú vezetô. Én ezt kicsit kikértem magamnak, úgy érzem, hogy kicsit "lebunkóz" ez az állítás. Tudom ugyanis, hogy az a munka, ami a szövetségben az elmúlt 5 évben folyt, és amelynek egyik szellemi vezetôje vagyok, igenis programadó tevékenység volt. Mi nem "lemenedzseltünk" bizonyos elképzeléseket, hanem szabályokat állítottunk fel, amelyeket érvényesítettünk, híveket szereztünk a gondolatnak, és aztán megvalósítottuk. Lehet, hogy ez a menedzser jelzô azért ragadt rám, mert én a magánéletemben egy szoftvercéget vezetek, de lehet, abból fakad, hogy én az elhatározásaimat rendszerint végigviszem. Hogyha eltervezzük: legyen székely kapu, akkor meglesz; ha eltervezzük, hogy adjunk ki hangkazettát, amelyen gyönyörû magyar zenei válogatást gyûjtünk össze, akkor azt megvalósítjuk; és ha arra kérnek, hogy akár forrás nélkül is adjam ki a Magyar Kisebbség címû folyóiratot, akkor azt vállalom és végigviszem, akár éveken keresztül is. Különben én is azt vallom, hogy az MVSZ-ben egyaránt kell lennie politikusnak, karizmatikusnak és menedzsernek.
Szabó Tibor Nagybánya <rekedt@usa.net>
— Lesz-e átvilágítás az MVSZ-ben, illetve a VET-ben? Nyilatkozik-e a tagság és a vezetôség '89 elôtti múltjáról?
— Külön kell választani a kérdéseket. Azzal kezdeném, hogy mindig is híve voltam az átvilágításnak. Ahol ezt a leginkább tudtam érvényesíteni, az a VET. Ha valaki megpróbál a VET-be belépni, alá kell írnia egy belépési nyilatkozatot, amelyben kinyilvánítja, hogy nem tagja semmilyen titkos szervezetnek, illetve, ha a jövôben azzá válna, akkor önként lemond a VET-tagságról. Erre azért van szükség, mert a civil szféra nem politika, és nem is szeretnénk, ha a politika ezt áthatná. A civil szférának nincs szüksége a politikai hatalom eszközére, a titokra. Egyenes beszédre van szüksége. Másfél évvel ezelôtt kezdeményeztem, hogy világítsuk át magunkat, ki-ki adja be a múltjáról a vallomását. Meglepetés ért, mert nem tudtuk az országos tanácsban döntésre vinni a dolgot, különösen az idôsebb nemzedék tagjai sérelmezték ezt az indítványt, jobbnak láttam tehát félre tenni. Mindezek mellett úgy vélem: anélkül, hogy átvilágítanánk magunkat, nem lehetünk hiteles szereplôi sem a mának, sem a jövônek.
Szabó Tibor Nagybánya <rekedt@usa.net>
— Szándékozik-e még az RMDSZ színeiben politizálni valaha? Mi a különbség az egykori RMDSZ-ben folytatott tevékenysége és a mostani VET-es tevékenysége között?
— Nem tudom. Egyrészt azért, mert nem tudom, hogy mi lesz a jövôben az RMDSZ-szel, másrészt azért, mert nem tudom, hogy a magam közéleti pályája hogyan alakul. Arra rájöttem, hogy az én alapvetôen moralizáló természetemnek a civil szférában való szereplés felel meg leginkább.
Az akkori RMDSZ és az akkori VET között több hasonlóság van, mint a mai RMDSZ és a mai VET között. Akkor mi megpróbáltuk az RMDSZ-t egy magyar önkormányzati intézményrendszerré alakítani, ezt szabályzat szintjén meg is valósítottuk. Ha úgy gondolom, hogy az egy új világot építô tevékenység volt, akkor ez az, ami tetten érhetô a VET-ben végzett munkámban is. A VET egy általam létrejött, soha nem volt képzôdmény, ami egyfajta szimbiózisát teremti meg a civil szférának és az egyházaknak. Ami sajátosan köti Erdélyhez az Erdélybôl elvándoroltakat, és ami sajátosan ötvözi személyiségünknek mind a humán, mind a reál vonulatait. Azt hiszem, a VET-ben egy nagy szintézis elôtt állunk, és ez mindenképpen más, mint amilyen pályára mára az RMDSZ jutott.
Zézé <fz22@index.hu>
— Mikorra várható konkrét eredmény, a határon túli magyarok magyarországi jogállásának ügyében?
— Azt hiszem, hogy még az idén az országgyûlés elé kerül a státustörvény, amelynek szövegtervezetét a Magyar Állandó Értekezlet szakbizottságai készítik elô. Ami azonban a magyar állam és a határon túli magyarok jogviszonyának teljes kérdéskörét illeti, az valószínûleg még sokáig formálódó kérdéskör marad. Ami óta MVSZ-elnökjelöltként magyarországi politikusokkal találkozom, hogy megismertessem velük saját elgondolásaimat az MVSZ jövôjével kapcsolatosan, illetve, hogy meghallgassam vélekedéseiket errôl, az a meglepetés ért, hogy a külhoni állampolgárságról tett indítványunk, amit tavaly ôsszel mutattunk be, nem keltette fel a magyar politikai pártok szak embereinek érdeklôdését. Továbbra is azt hiszik, hogy a külhoni állampolgárság tulajdonképpen kettôs állampolgárság, amivel szavazati jog is jár. Úgy gondolom, hogy ha elnökjelöltségem semmi mással nem járt, mint azzal, hogy ilyen minôségemben szóba állhattam ezekkel a pártvezetôkkel, és tisztázhattam számukra a kérdéskört, akkor elégedett lehetek.
— Mennyiben függ a MVSZ-tôl, hogy milyen lesz ez a törvény, és mi az a minimum, amivel személy szerint elégedett lenne a státustörvény elfogadása után.
— Az MVSZ ma egyik tagja a Magyar Állandó Értekezletnek, bár nem abban a minôségben, ahogy én azt üdvözítônek találnám, hiszen csak egy részével, a nyugati régióval van jelen. Azt hiszem az MVSZ-nek meg kell ôriznie a konzultatív szerepet. Úgy gondolom, hogy az MVSZ-nek, ha megôrzi társadalmi súlyát, akkor lesz beleszólása ebbe a kérdésbe, annál is inkább, mert feladatai közt elsô helyen szerepel az a cél, hogy minden magyart, bárhol is éljen a világon, alanyi jogon illesse meg a magyar állampolgárság, amennyiben erre igényt támaszt. Ami a személyes opcióimat illeti, azt szeretném, ha a státustörvény nem maradna meg a munkavállalás, egészségügyi ellátás és továbbtanulás taglalásánál, hanem eljutna a magyar állam és a határon túli magyarok állampolgársági kérdéskörének rendezéséig is. Ez szerintem összeegyeztethetô azzal az úttal, amelyen Magyarország Európa felé halad, és kizárná annak a kockázatát, hogy ezen az úton leszakadjanak a határon túli magyar közösségek.
Fél évszázados jogtalanság és viszontagság után, Isten kegyelmébôl és akaratából, az utóbbi tíz évben most második alkalommal kerülhet sor szervezésünkben rendezvényre s jelenlétre jogos tulajdonunkban, a kolozsvári ferences kolostor refektóriumában — mondotta Pap Leonárd atya a Kolozsvári Katolikus Millenniumi Napokon, május 19-én, pénteken, a mostani zenelíceumban, a rendezvénysorozat második napján. A következôkben kiemelte: "Elôttünk a nagy polihisztor Kájoni János és méltó követôjének, a kincses városban is igen jól ismert s e falak között dolgozó Trefán Leonárd tartományfônöknek, a Szent Bonaventura Kiadó és Nyomda alapítójának példája, akik kiemelkedô munkásságuk során nagy hangsúlyt fektettek a népnevelésre is. Legyenek az itt elhangzó — mûvészi mûsorral egybekötött — elôadások tisztelgések emlékük elôtt."
A dísztermet (a viszonylag korai idôpont ellenére) megtöltô érdeklôdôkhöz, köztük nagyszámú fiatalhoz szólva, dr. Czirják Árpád érseki helynök elismeréssel emlékezett s emlékeztetett a szerzetesrendekre, köztük a ferences "barátokra", akiknek kétségbevonhatatlan szerepük volt Erdély mindenkori történelmében, s akik a nagy megpróbáltatások idején is "barátok" maradtak, élesztve a jövôbe vetett bizakodást, munkakedvet és reménységet.
A jelenlevôknek bemutatták a Szent Istvánról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartománynak a napokban sorra került kapitulumán megválasztott vezetôségét, nevezetesen Fr. Pál Leo provinciálist és helyettesét, Fr. Bakos Damjánt. Eddig mindketten a dési kolostorban fejtettek ki áldásos tevékenységet. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy az új vezetôség, beleértve a négy definitort (tanácsost), átlagéletkora 39 év.
Figyelemmel és érdeklôdéssel követte a hallgatóság Fr. Benedek Domokos leköszönô ferences provinciai elöljáró és dr. Csucsuja István történészprofesszor, a Babes–Bolyai Tudományegyetem történelem–filozófia tanszéke dékánhelyettesének elôadását. Elôbbi a "Szerzetesrendek szerepe Erdélyben a reformációig" címmel, utóbbi ugyanazzal a témával a reformáció utáni korszakban tartott színvonalas, alaposan dokumentált elôadást. Hallhattunk a bencésekrôl, a ciszterciekrôl, a premontreiekrôl, a domonkosokról, a ferencesekrôl, a pálosokról, a jezsuitákról, piaristákról stb. A különbözô szerzetesrendek fiai és leányai háromszorosan gazdagították Európát s benne Erdély népét: hoztak kultúrát és civilizációt, hoztak szociális vonatkozású tevékenységet, és mindezek fölé keresztényi lelkületet, evangéliumi életet és lelkiséget — hangsúlyozta Fr. Benedek Domokos O.F.M.
Az elôadások elôtt, között és befejezésként színvonalas zenei mûsorban gyönyörködhettünk. Elhangzott Franz Schubert Pisztráng-ötöse Guttman Mihály tanár vezetésével, osztályának tolmácsolásában: zongorista Dan Constantinescu, hegedûs Cris tian Istrate, brácsás Mihaela Miron, csellista Valentin Jucan, nagybôgôs Marin Misarãs. Fellépett a municípiumi Mûvelôdési Ház "Viva la Musica" és a zenelíceum kórusa, amelyek Muresan Francisc vezényletével A. Vivaldi-, Antonio Marti- és Friedrich Händel-mûveket szólaltattak meg.
A nap délutánján, a Báthory István Líceum dísztermében dr. Gábor Csilla adjunktus Pázmány Péter: "A szóllásnak módgyát úgy ejteném..." címmel tartott lebilincselô, tudományos elôadást. Az est folyamán a Szent Mihály-plébánia iskolaudvarán rock-koncertre került sor a Voices of Silence együttes, valamint a Knock Out együttes (Lénárd Yogi, Varga Cristian, Miklós György) elôadásában.
Május 20-án, szombaton került sor a záró rendezvényekre. Reggel a Kolozsvárról elszármazott, Magyar országon élô dr. Török János történészprofesszor Az erdélyi magyar katolicizmus múltja és jelene témával mutatta be elôadását a Báthory-lí ceum dísztermében.
A Kolozsvári Katolikus Millenniumi Napok záró és fénypontja az aznap bemutatott hálaadó ünnepi szentmise volt a Szent Mihály-templomban. A Fôtéren tartózkodók zavarba esve kérdezgették: Ma vasárnap van, hogy ennyien igyekeznek az Isten házába...?
Oláh Dénes, a Szent Péter egyházközség plébánosa tanulságos és szívhez szóló prédikációjában, többek között, ezeket mondta: "Ünnepségsorozatunk a Kolozsvári Katolikus Napok címet viselte. Nyomban föl kell tennünk a kérdést, túl azon, hogy van Kolozsvárnak 11 római katolikus temploma, itt él 14 fölszentelt pap, több mint 20 000 önmagát katolikusnak valló hívünk, pár száz fôiskolás, római katolikus fakultás üzemel, katolikus sajtó mûködik, katolikus ifjúsági lelkészség teljesít szolgálatot, az egyetlen római katolikus nyomda is itt létezik, s ezek a tények és számok egyértelmûen ittlétünkrôl beszélnek, a kolozsvári római katolikusok jelen vannak-e a város életében. Rájuk lehet-e ismerni és mutatni, íme, ôk azok? Avagy pedig arctalanul olvadnak be az arctalan tömegbe? Megszívlelendô üzenet XII. Pius pápa figyelmeztetése: "A világi hívôkben rendkívül világosan kell élnie annak a tudatnak, hogy nemcsak az egyházhoz tartoznak, hanem a pápa és a vele egyesült püspökök vezetése alatt: ôk az egyház".
Az ünnepélyes szentmise végén dr. Czirják Árpád érseki helynök, kanonok-plébános köszönetet mondott a rendezvénysorozaton résztvevôknek, és mindazoknak, akik lélekben az ünneplôkkel tartottak.
Meggyôzôdésem szerint a Kolozsvári Katolikus Millenniumi Napok nagyban hozzájárultak nemcsak hitünk, reményünk erôsítéséhez, hanem "felrázásunkhoz" is, ösztönözve a következô vasárnapi szavazáson való teljes számú részvételünket. Ne feledjük a régi közmondást, miszerint: "Segíts magadon, s az Isten is megsegít!"
Az elmúlt hét végén Kolozs megye négy településén tartottak kampánygyûlést az RMDSZ képviselôi.
Bálványosváralján a református templomban mintegy százötvenen gyûltek össze. Magyarlétán 30 lakos vett részt a kampánygyûlésen. A megyei szervezet részérôl jelen volt Bitay Levente megyei ügyvezetô elnök,megyei tanácsosjelölt, dr. Molnár Géza megyei tanácsosjelölt (jelenleg is megyei tanácsos), Pethô Zsigmond megyei tanácsosjelölt. Bálványosvár alján felszólalt a helyi polgármester és az RMDSZ helyi szervezetének elnöke. Magyarlétán bemutatkozott a tordaszentlászlói polgármesterjelölt és a helyi tanácsosjelöltek. A gyûlés második részében tisztújítást tartottak, mert a helyi szervezet az elôválasztások alatt mûködésképtelennek bizonyult. Az új elnök, László Géczi Gyula, a település tanácsosjelöltje lett, alelnökök: Mátyás Attila és Fülöp Piroska. A harasztosi kampánygyûlésen a megye részérôl Pálffy Zoltán megyei tanácsosjelölt és Boros János kolozsvári városi tanácsosjelölt volt jelen, míg Bonchidán Váncsa Áron Pál megyei tanácsosjelölt részvételével tartotta kampánygyûlését a bonchidai RMDSZ szervezete.
A Bulgária telepi református templomban tartott kampánygyûlésen jelen voltak Mikó Lôrinc, Pap Emánuel István, Révész Erzsébet és Veress Erzsébet városi tanácsosjelöltek.
A következô hét végi programról pénteken döntenek. A lehetséges helyszínek: Türe, Magyarvista, Bogártelke, Búza, Aranyosegerbegy, Aranyosgyéres, Aranyosgerend, Szamosújvár, Feketelak, Ördöngösfüzes, Tordaszentlászló.
Az Állami Vagyonalap (FPS) Kolozs megyei kirendeltsége figyelmezteti mindazokat, akik nem egyenlítették ki idejében az alaptól vásárolt különbözô állami vállalati részvényeket, hogy tartozásaikat mielôbb egyenlítsék ki. Ennek érdekében a FPS felszólító átiratokat fog a következô napokban adósainak kiküldeni — jelentette ki Ioan Sucalã igazgató.
Sucalã szerint Kolozs megyében húsz felett van azok száma, akik a FPS-tôl állami tulajdonban lévô vállalatokban részt vásároltak, s akik 1993–2000 között bizonyos összegeket nem fizettek ki. Az igazgató kijelentette: azok ellen, akik a felszólításokat követôen sem hajlandók tartozásaikat kiegyenlíteni, bírósági eljárást kezdeményeznek.
Országos szinten 1993 óta 3188 állami vállalatot privatizáltak, s ezek közül 900 egység esetében a vásárló fizetési késésben van.
A Bukaresti Értéktôzsde múlt héten újabb elektronikus árverést rendezett, immár a harmadikat a kolozsvári Panegrano vállalat részvényeinek eladása végett. A FPS a kolozsvári gyár 202 282 részvényét birtokolja, ami a társadalmi tôke 47,41 százalékát jelenti. A kikiáltási ár részvényenként 20 ezer lej volt. Egyelôre nem összesítették, hogy a csütörtöki tôzsdei árverésen hány részvény kelt el.
Ha az euroövezetet kiterjesztenék Délkelet-Európára, akkor az instabil fegyvernyugvás helyett valóban stabil békekoncepciót lehetne megvalósítani a Balkánon — vélekedik az EU boszniai megbízottja. Wolfgang Petritsch rámutatott: a térség államai, gazdasági helyzetük miatt, nem lehetnek tagjai az Európai Központi Banknak. Ám ha az eurót, mint hivatalos fizetôeszközt, mégis bevezetnék, akkor az Európai Unió megkövetelhetné a délkelet-európai politikusoktól, hogy hagyjanak fel a XIX. századi nemzetállami koncep ciók megvalósításával, amelyeknek középpontjában a nemzeti szuverenitás áll.
Az osztrák EU-biztos szerint egy vonzó EU-csomagterv, amely egyesíti magában a fizetôeszközt, a biztonságot és a gazdasági reformokat, háttérbe szoríthatná a balkáni politikusok függetlenségi törekvéseit. — A stabilitási egyezmény elô fogja mozdítani a re gionális együttmûködést. Mihelyst az érméken és a bankjegyeken megjelenik az Európa szó, máris hatni kezd, mint az együttmûködés gazdasági sikerének a jelképe — vélte Petritsch. Ehhez tartozik, persze, annak belátása is, hogy a Brüsszel felé irányuló versenyfutásnak a határok lebontásában is meg kell nyilvánulnia.
Az euro délkelet-európai bevezetését az EU-biztos szerint bizonyos feltételekhez kellene kötni, például a pártpolitikai befolyásoktól mentes korszerû bankrendszerek kiépítéséhez és a gazdaság "depolitizálásához". Az uniónak azonban egyelôre nincs a Balkánra vonatkozó politikai elképzelése. — Ha így folytatjuk, akkor egyre nagyobb problémákra kell majd reagálnunk. Az euro bevezetésével viszont lehetôségünk nyílna egy nagy dobásra — hangoztatta Petritsch.
Szerinte Bosznia pozitív hatást gyakorolhat Horvátországra és Szer biára. A boszniai szerbek már rájöttek, hogy Slobodan Milosevics ideje lejárt. Befolyása a helyhatósági választásokon éppúgy csökkent, mint a nacionalista horvátoké. A horvátországi reformpártok választási sikerei pedig megmutatták a bosznia-hercegovinai horvátoknak, hogy választásokkal lehet változtatni a dolgokon — mondta Petritsch a Der Tagesspiegelnek.
A Román Nemzeti Bank (BNR) az éves lombardkamatot 95 százalékról 75 százalékra szállította le, egyidejûleg évi 5 százalékban állapította meg a deporátát.
A BNR alelnöke, Cristian Popa úgy nyilatkozott, hogy a kamatcsökkentés kifejezi: a pénzügyi kormányzat bízik az infláció mérséklôdésében.
Románia azt tervezi, hogy idén a tavalyinak a felére, 27 százalékra sikerül lassítani az infláció éves ütemét. Decemberhez képest április végéig a fogyasztóiár-emelkedés 13,7 százalék volt.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár Vétel/Eladás) |
|
Macrogroup (átlagos ár) |
9420/9600 |
20 500/20 650 |
|
Transilvania Bank |
9380/9600 |
20 570/20 770 |
|
Román Nemzeti Bank |
9593 |
20 553 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 71/73, a márka 9300/9500, a dollár pedig 20 500/20 700 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9420/9600, az amerikai dollár 20 500/20 650, az olasz líra 9,43/9,70, az osztrák schilling 1320/1400 lejbe kerül.
A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja hetvenhét képviselôjének az Állami Vagyonalap tevékenységére vonatkozó egyszerû indítványát tárgyalták tegnap a képviselôházban. Az RTDP-s képviselôk több kifogásolni való jelenséget véltek felfedezni az Állami Vagyonalap mûködésében. A vádakra Radu Sârbu, a vagyonalap elnöke válaszolt. A vita lefolyásáról Mátis Jenô képviselô tájékoztatta lapunkat, aki ugyanakkor azt is elmondta, egy egyszerû indítvány még elfogadás esetében sem jár semmiféle jogi következménnyel.
Az indítvány kezdeményezôi többek között azt állították, hogy az Állami Vagyonalap 1996 utáni mûködése során a valósnál sokkal kisebb eladási ajánlati árakat határozott meg, hogy a privatizálásra kerülô kereskedelmi társaságok felértékelését nem bízták arra hivatott szakintézményekre, hogy az ajánlatok kiválogatása gyakorta a politikai klientúra érdekei szerint történt, hogy sok esetben a versenytárgyalás, mint privatizációs módszer elkerülésére került sor, ugyanakkor, hogy az Állami Vagyon alap részérôl nem észlelhetô az egyébként fontos "posztprivatizációs" ellenôrzés.
Mircea Ciumara államminiszter felkérésére Radu Sârbu, az Állami Vagyon alap elnöke válaszolt az indítványban foglaltakra, és igen szakszerûen, részletesen cáfolta az összes olyan állítást, amely az Állami Vagyonalap tevékenységét negatív fényben tüntette fel. Konkrétan elmondta, hogy az 1996 utáni idôszakban az Állami Vagyonalap olyan privatizációs módszereket használ, amelyek elôsegítették a részvények eladási ritmusának növelését. Ugyanakkor bevezették azokat a sajátos privatizációs módszereket, amelyek a tôkepiacon való eladást jelentik; az eladott kereskedelmi társaságok soraiban megnôtt a nagy kereskedelmi társaságok száma, és ebbôl következôen az eladásra került jegyzett tôke mennyisége is. Ugyanakkor a veszteséges kereskedelmi társaságok esetében beindultak a felszámolási eljárások, amelyek során az érintett kereskedelmi társaságok egyes részei eladásra alkalmassá váltak. Felgyorsult és befejezôdött a Román Fejlesztési Bank és a Banc Post privatizációja, megtörtént a Mezôgazdasági Bank szerkezeti átalakítása és privatizációra való elôkészítése, ugyanúgy a Kereskedelmi Bank elôkészítése a privatizációs folyamatra.
Radu Sârbu egyértelmû számadatokkal szolgált. Ha az 1992. december 1. és 1996. december 31. közötti 49 hónapos idôszakot összehasonlítjuk az 1997. január 1. és 2000. április 30. közötti 32 hónapos idôszakkal, kiderül, hogy az utóbbi idôszakban 1,8-szorosára nôtt az aláírt adásvételi szerzôdések száma, a havonta eladott kereskedelmi társaságok átlaga 2,75-szörösére, az eladott jegyzett tôke nagysága 4,4-szeresére, míg az eladott jegyzett tôke vagy törzstôke havi átlaga 6,7-szeresére nôtt. A külföldi befektetôkkel megkötött szerzôdések száma 22,3-szorosára nôtt, ami azt jelenti, hogy 245 ilyen szerzôdést kötöttek a második idôszakban, míg az elsôben csak 11-et. A valutában fizetett szerzôdések száma is 32,5-szörösére nôtt. A második idôszakban jegyzett 1173 millió dollárral szemben ez az összeg az elsô idôszakban csak 36,1 millió dollár volt. A szerzôdések kapcsán vállalt befektetések értéke is nôtt, 6,5-szörösére lejben és 9,9-szeresére dollárban számolva.
A valósnál kisebb eladási árak megállapítására vonatkozóan Radu Sârbu elmondta, hogy az utóbbi években nagyon sokszor változtak a privatizációs szabályok, a törvények, illetve maga az Állami Vagyonalap alárendeltsége, s ez vezetett a nem teljesen egységes árképzéshez. Ugyan akkor éppen az eladások növelése érdekében fogadták el még a múlt évben azt a törvényes szabályt, amelynek értelmében nem volt kötelezô alsó minimális árat megállapítani az eladásoknál. Az Állami Vagyonalap tehát nem tett mást, minthogy betartotta a törvényes elôírásokat. Az indítványban kifogásolt privatizációs eseteket Radu Sârbu konkrétan megválaszolta.
A parlamenti csoportok részérôl különbözô álláspontok hangzottak el. Az RTDP, az RNEP, Nagy-Románia Párt, valamint az Alternatíva Romániáért Párt képviselôi az egyszerû indítvány mellett, a KDNPP, az NLP és az RMDSZ képviselôi az indítvány ellen foglaltak állást. A DP álláspontja érdekesen alakult, mert bár vezérszónokuk eléggé kritikai hangot ütött meg felszólalásában, ennek ellenére a DP képviselôi az indítvány elfogadása ellen szavaztak. A szavazatok megoszlása alapján (mellette 102, ellene 115, tartózkodott 6 képviselô) a képviselôház az indítványt elvetette. Az RMDSZ álláspontját az indítvány vitájában Ráduly Róbert Hargita megyei képviselô, a frakció alelnöke képviselte.
Az RMDSZ és az SZDSZ közötti kapcsolatok az elmúlt években nagyon jók és zavartalanok voltak — hangsúlyozta hétfôn Markó Béla, az RMDSZ és Magyar Bálint, az SZDSZ elnöke. Az SZDSZ küldöttsége hétfôn kezdett háromnapos látogatást Erdélyben. A delegáció, amelynek tagjai közt van többek között Szent-Iványi István, az Országgyûlés külügyi bizottságának elnöke és Rajk László, az SZDSZ budapesti elnöke, hétfôn Marosvásárhelyen találkozott Markó Bélával.
A találkozón Markó Béla tájékoztatást adott arról, hogy az RMDSZ miként készül a közelgô romániai helyhatósági választásokra. Megvitatták a határon túli magyarok jogállásáról készülô törvénnyel kapcsolatos elképzeléseket.
Magyar Bálint az MTI-nek adott nyilatkozatában több szempontból is fontosnak nevezte az RMDSZ sikeres szereplését a helyhatósági választáson, szerepének erôsödését az önkormányzatokban. Mint mondta, a mostani megmérettetés egyben fôpróbája is a késô ôszre tervezett parlamenti választásoknak, illetve az RMDSZ sikeres szereplése stabilizáló hatással lenne magára a szövetségre, és egyben megerôsítené az RMDSZ jelenlegi vezetését.
Az SZDSZ küldöttsége a látogatás során Nagyváradon, Marosvásárhelyen és Kolozsváron találkozik az RMDSZ polgármesterjelöltjeivel és helyi vezetôivel. Magyar Bálint kedden este Kolozsváron az RMDSZ ügyvezetô elnökségének képviselôivel és Eckstein-Kovács Péter kisebbségvédelmi miniszterrel, szenátorral, kolozsvári polgármesterjelölttel találkozott.
Eckstein-Kovács Péter polgármesterjelölt május 16–18. között sajátos módon találkozott a választópolgárokkal. Három napon keresztül járta a várost egy "különjárattal". A választási autóbusz megállóiban a lakosok sajátos, helyi jellegû gondjairól érdeklôdött, megoldási javaslatokat kért. Folytatjuk a válogatás közlését, a jelölt megoldási javaslataival együtt.
GYÖRGYFALVI NEGYED:
• A Györgyfalvi út rossz állapotban van.
• A Református Kollégium mellôl hiányzik egy bentlakás.
• Az SC Apo-t meg kellene szüntetni.
• Túl sok a kóbor kutya.
• A lakónegyedek nincsenek eléggé kivilágítva.
• A Tache Ionescu, Heltai, Vasile Lupu utcák nincsenek leaszfaltozva.
• A Györgyfalvi úton a nagy teherforgalom miatt repedeznek a falak, nagy a teherforgalom. El kellene terelni a forgalmat.
• Dinnyeszezonban az árusok a Hermes-piacon kipakolnak a járdára is, így akadalyozzák a forgalmat, ott alszanak és szemetelnek.
• Sokkal kevesebb a szemetes kuka mint a szemét.
• A Hermes-piac fedetlen és a szemetet nem hordják el. Rossz a közvilágítás, nincsenek illemhelyek, és nincs bevezetve a villanyáram. Ezek segítségével kellemesebb, jobb környezetben lehetne árulni és vásárolni is.
• Az Albac utcában hiányzik egy szálloda a piaci árusoknak, ahol aludhatnak és tisztálkodhatnak.
• Felszámolták a Merkur-piacot, mivel nem volt illemhely, de újra kellene létesíteni, ehhez pedig befektetôket kellene keresni.
DONÁT (GRIGORESCU) NEGYED:
• Az Albina bevásárlóközpontot újra kellene indítani.
• A Hója-erdôt tiszta kirándulóhellyé kellene tenni, több úttal és járdával.
• A Kerekdombra vezetô utat meg kellene javítani.
• A kóbor kutyák veszélyeztetik a játszótéren játszó gyerekeket.
• A sportközpontokat rendbe kellene hozni, és több játszóteret kellene létrehozni.
Több Györgyfalvi úti lakos nehezményezte, hogy az utcán átmenô teherforgalom hatására házaik falán repedések jelennek meg, állaguk romlik.
Azonnali intézkedésként a tehergépkocsi-forgalomnak kitett utcákon bevezetném a 40 km/órás sebességkorlátozást, és úgy gondolnám át a tehergépkocsik útvonalát, hogy a gyérebben lakott utcákon haladjon át. Természetesen megnyugtató megoldást csak egy várost kikerülô körgyûrû megépítése jelentene. Ennek kivitelezésében elsôbbséget biztosítanék egy Apahidáról kiinduló, a nemzetközi útba Feleken betorkolló útszakasz megépítésének, ami a jelenlegi Palocsay-kertet szelné át, természetesen az érintett tulajdonosok méltányos kárpótlása mellett. Bár erre a célra elkészült már egy megvalósíthatósági terv, mivel a jelenlegi polgármester nem viseli szívén a körgyûrû ügyét és koncesszionálni kezdte a telkeket a Detunata utcában, módosításra szorul. Az eredeti terv azonban a megfelelô módosításokkal megvalósítható.
Elsôdleges fontosságú lenne úgyszintén egy a vasutat átszelô, majd egy törökvágási alagúton keresztülmenô út megépítése is, amely a Zilah–Nagyvárad, Zilah–Torda útvonalon tehermentesítené a városi forgalmat.
Keddi ismertetésükön a Dialog (Cãlin Chihaia, a Dialog Shop igazgatója, a Mobil Rom részérôl pedig Cristina Munteanu), a GSM-termékek és szolgáltatások forgalmazója, az eddigi sikerekrôl számolt be.
Három évvel ezelôtt három városban (Bukarest, Kolozsvár és Konstanca) Dialog Shop gyûjtônevû üzlet nyílt. Azóta 14 hasonló shop avatására került sor, az üzletek fôleg magánszemélyeknek, kis- és középvállalkozásoknak szól. Kolozsvár fô érdeklôdési körzet a Dialog esetében nemcsak technikai és kereskedelmi befektetések számára, hanem gazdaságilag, társadalmilag és kulturálisan is. Számos elôadás, verseny, koncert fûzôdik már a cég nevéhez. Ezenkívül az egyetemen mobilkommunkációs központot alakítottak, valamint kifejlesztették a 21-es progam elnevezésû ösztöndíjat a távközlésin tanuló diákok számára és ingyenes támogatója a kolozsvári Salvamont hegyimentô-egységnek.
Május elejéig a céggel 800 ezernél több ügyfél kötött szerzôdést. Remélik, hogy ez a szám év végéig túllépi a milliót. A vetélytárs Connex-szel való együttmûködés eredményeként alakult ki a GSM-rendszerekben történô
csalások megelôzését szolgáló PREVEN TEL-program.
— A Dialogtól minôséget lehet vásárolni — nyilatkozta befejezésképpen Cãlin Chihaia.
Lucica Turós
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |