2000. március 22.
(XII. évfolyam, 68. szám)

NAPIRENDEN

Jelentés a határon túli magyarokra vonatkozó politikai feladatok végrehajtásáról
Hétfôn a magyar parlamentben Németh Zsolt, a külügyi tárca politikai államtitkára ismertette a határon túli magyarokra vonatkozó politikai feladatok végrehajtásáról szóló jelentést. A Fidesz-politikus kiemelte: a MÁÉRT intézményének létrehozásával egyfajta nemzeti integráció megvalósítása válik lehetôvé, ez ugyanakkor segít a határon túli magyaroknak integrálódni azokban az államokban is, amelyekben élnek. Az ellenzék hiányosnak és „fércmunkának" minôsítette a jelentést, és élesen bírálta a kormány által folytatott politikát a határon túli magyarság ügyében. (8. oldal)

Készülôben a státustörvény
Varga Attila Szatmár megyei képviselô a készülô státustörvényrôl nyilatkozik a Szabadságnak. (8. oldal)

SZDU: Törvény elôtt még „házasok" Kolozs megyében nehezen lehetne felújítani a régi szerelmet a DP és az RSZDP között

GYÚJTÓPONTBAN
Az Interneten elérhetô Transindex, a Szabadság és a kolozsvári televízió magyar adásának a vendége volt Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, aki az olvasók, nézôk, Internet-látogatók által feltett kérdésekre válaszolt. Az interjú elsô része lapunk 6. oldalán olvasható.

KÖRKÉP
Magyar közösségi ház Szamosújváron Erdély legjelentôsebb néptánctalálkozóit szervezi a Téka (5. oldal)

Az Alfa Kartell Kolozs megyei szervezete Emil Constantinescu államfôhöz intézett nyílt levelükben Radu Berceanu ipari és kereskedelmi miniszter lemondását követeli. Grigore Pop szakszervezeti vezetô keddi sajtótájékoztatóján kijelentette: a villamos energia, hôenergia és földgáz drágításakor nem kérték ki a társadalmi, gazdasági bizottság engedélyét. Erre azzal az ürüggyel került sor, hogy lépést tartsanak a dollár és lej árfolyamának alakulásával. A szakszervezeti vezetô emlékeztette az államfôt, hogy a bérek megállapításánál ezt a kritériumot nem vették figyelembe. Szerintük az ipari és kereskedelmi miniszter azáltal, hogy kilátásba helyezte a villamos energia, hôenergia és földgáz drágítását, „embertelen" magatartást tanúsít a lakossággal szemben. Az Alfa Kartell ugyanakkor nyolcvan dollárnak megfelelô nyugdíjt és minimálbért, illetve 40 dollárnak megfelelô gyermeksegélyt követel az államfôtôl.

A tegnapi sajtótájékoztató másik témája a kolozsvári Farmec Rt.-ben kialakult helyzet volt. Fenesan Victor szakszervezeti vezetô tájékoztatása szerint alapszabályzatellenes az a kezdeményezés, amely a vállalat bizonyos csoportosulásának részérôl érkezett. A napokban hozzá eljuttatott dokumentumban arról tájékoztatják, hogy mintegy háromszáznyolc alkalmazott aláírásával március 23-ra összehívják a vállalat részvényeseinek közgyûlését, amelynek a szakszervezet új vezetôségét kell megválasztania. Fenesan szerint ez a kezdeményezés teljesen törvénytelen, mivel az alapszabályzat értelmében a közgyûlés összehívását a megállapított határidô elôtt harminc nappal kell bejelenteni. A szakszervezet jelenlegi vezetôsége eredetileg április 19-re hívta össze a közgyûlést. Fenesan hangsúlyozta: nem a közgyûlés megtartása ellen tiltakoznak, hanem maga az eljárás ellen, amely szerintük minden jogi alapot nélkülöz. Úgy véli, hogy a háromszáz alkalmazottra, akik aláírták a dokumentumot nyomást próbáltak gyakorolni, és állásuk elvesztésével fenyegették meg ôket. Fenesan meggyôzôdése, hogy a vállalat vezetôsége azért orrol a szakszervezetre, mivel megkísérelik felfedni az elkövetett törvénytelenségeket.

P. A. M.

A parlament szakbizottságai kivizsgálást kezdeményeztek az elmúlt napokban kirobbant, és Zavtragate néven ismertté vált üggyel kapcsolatban. Tegnap azonban újabb „szenzáció" járta be a sajtót: az Evenimentul zilei idézi Nicolae Plesita tábornokot, aki szerint Ion Ratiu, a KDNPP néhány hónapja elhunyt alelnöke „a magyar irredentizmus elleni harcban" együttmûködött a Szekuritáté külföldi hírszerzési részlegével. A Szabadság Rákóczi Lajos Bihar megyei képviselôt, a honvédelmi, belügyi és nemzetbiztonsági bizottságának tagját kérte, hogy kommentálja a sajtóhíreket.

Néhány napja a Cotidianul bukaresti napilap ismertette a Zavtra címû orosz hetilap cikkét, amely szerint Románia és Oroszország között egyeztetések folytak egy titkos telefonvonal kiépítése érdekében, amely összekötötte volna a Kremlint a Cotroceni-val. A Zavtra szerint a kezdeményezés még 1990-ben Moszkva részérôl érkezett, az orosz titkosszolgálat 1993 és 1995 között tárgyalásokat bonyolított le román kollégáival. Az orosz hetilap kommentárja szerint amennyiben Romániában ismét a baloldal kerül hatalomra, Oroszország növelheti befolyását a Balkánon.

Teodor Melescanu volt RTDP-s külügyminiszter cáfolja, hogy Cotroceni és Kremlin között egyeztetések folytak volna egy „forró vonal" bevezetése érdekében, míg Ioan Maxim, aki jelenleg Románia svájci nagykövete diverziónak tekinti a sajtó által szenzációként tálalt hírt. Az RTDP a parlament szakbizottságait az ügy sürgôs kivizsgálására szólítja fel, mivel szerintük ez kizárólag az RTDP és annak elnöke, Ion Iliescu ellen irányul. Az RTDP szerint a jelenlegi hatalom így próbálja meg a választások elôtt rossz fényben feltüntetni az RTDP-t. A KDNPP: szintén szükségesnek tartják az ügy mielôbbi tisztázását, a parlament, a Román Hírszerzô Szolgálat és a Legfelsôbb Védelmi Tanács közbenjárását.

Rákóczi Lajos elmondta: — 1958-ban kormányközi egyezmény született Románia és Szovjetunió között a speciális telefonvonal bevezetésérôl. Ezt követte az 1969-ben elfogadott egyezmény, amely a különleges távirati vonalakról rendelkezett. Ez a két jogi norma mûködött 1989-ig, amelynek értelmében speciális telefonvonallal összekapcsolták a volt KGST-országokat. A „forró drót" hullámai nem vezetnek keresztül telefonközponton, az információáramlás ebben az esetben magas frekvenciájú hangátvitellel történik két telefonkészülék között. Ilyen Romániában nem létezett, és pillanatnyilag sem mûködik. Ma is létezik azonban egy kódolt magas frekvenciájú telefonvonal, amely tizenhat vonalas miniközponton vezet keresztül.

1990-ben nem tárgyalták újra a kérdést. Erre szükség lett volna, hiszen ezekben az országokban 1990 után megváltozott a politikai helyzet. A Szovjetunió felbomlása után az orosz föderációval nem volt Romániának hivatalosan megkötött szerzôdése. 1991-ben az orosz föderáció levélben fordult a román Legfelsôbb Védelmi Tanácshoz, amelyben a kapcsolatok újraértékelését, illetve az ilyen jellegû szolgáltatásokról szóló új egyezmény megkötését javasolta. Az orosz és a román fél azonban nem tudott megegyezni. Ezt követôen több szakmai tárgyalásra került sor, míg 1994-ben aláírtak egy technikai egyezményt anélkül, hogy konzultáltak volna a Legfelsôbb Védelmi Tanáccsal és a külügyminisztériummal. A törvény értelmében ugyanis a Legfelsôbb Védelmi Tanács javasolja ezeknek a vonalaknak a létesítését, míg a Külügyminisztérium hatáskörébe tartozik az erre vonatkozó jogszabály megalkotása.

Úgy néz ki, hogy a javaslat Ion Iliescu volt államfô körébôl jött. Az elsô formai és politikai hiba az volt, hogy nem értesítették a külügyminisztériumot. Egymásnak ellentmondó információk vannak arról, hogy a Legfelsôbb Védelmi Tanács tudott-e az ügyrôl vagy sem. A protokollumot 1996 októberében kellett volna aláírni, de a választások miatt elhalasztották ezt. Az eddigi információk szerint 1996 után a két speciális telefonhivatal közti tárgyalásokra úgy került sor, hogy errôl nem értesítették a Legfelsôbb Védelmi Tanácsot, illetve a külügyminisztériumokat. Ezen a téren az információk szintén zavarosak, a honvédelmi bizottság nem tudott egyértelmû álláspontot kidolgozni. Ezért a jövô héten is folytatják a meghallgatást.

Eddigi értesüleseim szerint az orosz fél vállalta volna a technikai felszerelést is. A speciális telekommunikációs intézmény azt állítja, hogy leküldték ezeket a készülékeket. A külügyminisztérium, illetve a honvédelmi minisztérium államtitkárai azt mondják, hogy errôl nincs tudomásuk, és szerintük ez a fajta „forró vonal" soha nem mûködött.

1997–1998-ban a külügyminisztérium utasítást adott ki, amelyben elrendeli, hogy az összes ilyen jellegû telefonkapcsolatot meg kell szüntetni. Így 1998-ban megszûnt Csehországgal, 1999-ben Magyarországgal, 2000-ben Bulgáriával, idén, március 20-án némították el az orosz–román telefonvonalat is — tudtuk meg a képviselôtôl.

Rákóczi szerint ezeket az információkat vagy nagyon ügyesen elhallgatják, vagy valóban nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal, vagy nem nyitott az információs rendszer a különbözô állami intézmények között.

Papp Annamária

A vízhálózaton elvégzendô munkálatok miatt a mai napon 8 és 18 óra között szünetel a vízszolgáltatás a következô utcákban: Constantin Brâncoveanu — a magánházakban, valamint a Méhes (Albini) és Diaconu Coresi utcák között található tömbházakban. Nem lesz víz a Crizantemelor és a Coresi utcában sem.

Új elvámolási rendszer tervezetét mutatta be az érintett kereskedelmi társaságoknak Nini Sãpunaru, az Országos Vámigazgatóság vezetôje. Az új eljárás lényege, hogy a cégek saját székhelyükön, maguk végzik a szállítmányok vámolását. A szállítmány megérkezésekor a vállalatnak kötelessége értesíteni a vámhatóságokat, akik kiszállhatnak a helyszínre. Amennyiben három órán belül a hatóság részérôl senki sem jelenik meg, a szállítmányt kibonthatják és átvehetik, majd kitöltik az elôre lepecsételt vámnyilatkozatokat, melyeket kötelesek 30 napon belül leadni a vámhivatalban.

Az eljárás azokat a cégeket érinti, akik az elôzô évben legalább 10 millió dolláros exportot bonyolítottak le, vagy legalább 200 export-vámnyilatkozatot tettek le az illetékes hatóságnál. Sãpunaru szerint a cégek képviselôinek tetszett az új eljárás, amely segítheti Románia csatlakozását is az Európai Unióhoz, mivel közel áll az ott alkalmazott normákhoz.

Rácz Éva

A visszaadott egyházi ingatlanok tulajdonosai nem fogják az utcára tenni az ott mûködô iskolákat — jelentette ki Andrei Marga tegnap Kolozsváron. Az egyházi javak visszaszolgáltatása két tanintézetet érint a városban: az unitárius egyház tulajdonában levô Brassai Sámuel és a reformátusoknak visszaszolgáltatott Gheorghe Sincai líceumokat. Marga szerint az egyháznak a minisztérium bérleti díjat fizet majd.

A tanügyminiszter egy informatikai labor avatásán vett részt a Babes–Bolyai Tudományegyetemen. A matematika kar mintegy30 000 német márka értékû befektetését egy német alapítvány támogatta. Andrei Marga elmondta: a közeljövôben létrehoznak egy kísérleti laboratóriumot is a földrajz kar mellett, továbbá azt, hogy idén minden egyetemet és líceumot, jövôre pedig a középiskolákat is csatlakoztatják az Internetre.

R. É.

AZ UNITÁRIUS EGYETEMISTA KÖR — mely felekezeti korlátok nélkül mûködik — a fôiskolai tanév második felében is csütörtök esténként 8 órától tartja szokásos összejöveteleit a Kolozsvár-Belvárosi Unitárius Egyházközség Brassai utca 6. szám alatti tanácstermében. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.

CSILLAGÁSZAT AZ IRODALOMBAN címmel Dáné Tibor Kálmán tart vetített képes elôadást március 23-án, csütörtökön du. 4 órától az RMDSZ alsóvárosi körzetének székházában (Párizs utca 17.).

MEGALAKULÁSÁNAK 10. ÉVFORDULÓJÁT ÜNNEPLI az RMDSZ belvárosi körzete március 23-án, csütörtökön du. 5 órától. Mindenkit szeretettel várnak.

ÍRÓ–OLVASÓ TALÁLKOZÓT SZERVEZ MÉRÁBAN a Pro Kalotaszeg Kulturális Egyesület és a Kalotaszeg havilap március 26-án, vasárnap du. 4 órától a mérai Jagamas János Mûvelôdési Házban. Minden érdeklôdôt szívesen lát a házigazda, a Tôtszegi házaspár.

FOGADÓÓRÁKAT TART a bánffyhunyadi RMDSZ a helyi tanács épületében március 31-ig minden kedden és csütörtökön 11 és 13, illetve 18 és 20 óra között. Információval szolgálnak az elôválasztásokkal kapcsolatban. Ugyanitt lehet kérni a polgármesteri és városi tanácsosi jelölésekhez szükséges típusnyomtatványt.

INGYENES JOGI TANÁCSADÁST tart FODOR JUDIT okleveles jogász 2000. március 23-án, csütörtökön du. 5 órától a Pro Iuventute Egyesület Mócok útja 75. szám alatti székházában.

Közüljük: ezután minden hónap második és negyedik csütörtökén kerül sor jogi tanácsadásokra a Pro Iuventute-házban. (Áprilisban tehát 13-án és 27-én.)

A DUNA TELEVÍZIÓ telefonszámai 2000. március 26-ától megváltoznak. Új központi számuk: 0036-1-489-1200.

Áramszünet
Kolozsváron a következô utcákban szünetel az áramszolgáltatás: március 22-én, szerdán — Donát VII-es, IX-es és X-es toronytömbházak, 40., 44. és 46. szám; március 23-án, csütörtökön — Hateg, Macului, Donát 11., 13., 15., 20. és VI-os toronytömbház; március 24-én, pénteken — Rousseau 5.

Kedden délben a társaság székhelyén átadták a tavalyi esztendô legsikeresebb irodalmi mûveinek kijáró díjakat. A tizenhárom szerzô közül hárman a magyar irodalmi örökséget gazdagították: Egyed Emese Mesék (Märchen) magyar–német prózakötete, Gaal György Tört kövön és porladó kereszten esszékötete és Lászlóffy Csaba Hosszú galopp Liliputba címû prózája részesült ebben az elismerésben.

További díjazottak: Ioan Moldovan, George Vulturescu, Doina Cetea, Mircea Vaida-Voevod (Vers); Constantin Cublesan, Mircea Popa, Ion Cristofor (irodalomtörténet); Irina Petras, Mircea Muthu (esszé); Ioana Bot (fordítás).

A legfrissebb ifjúsági ismeretterjesztô szemle tartalmából: Most mondok a tévézésrôl (Dáné Tibor Kálmán); III. Béla Árpád-házi király emlékezete (ifj. Gyôrfi Dénes); Erdély kövei (Bíró Gábor); A pedagógia válságairól (Bálint István); Máté csillaga (dr. Bura László); A szemfényvesztô fizikatanár, azaz A külsô fényelektromos hatás (Simon Gábor); A világmindenség megismerése (Székely Zoltán); A „légi konflis" egyetlen útja (Dáné Tibor); Miért rendkívüli nap 2000. február 2-a? (dr. Zsakó János); A leghíresebb kelet-ázsiai utazó (Anderkó Katalin); Az asztrológia története (D. Keller Anna); A tél virágai (dr. Tövissi József); Hokusai, a rajzbolond öreg (Forró Ágnes); Kolozsvár építésze: Moll Elemér (Löwy Dániel–Demeter János); Földrengések (Garda Annamária); A megvilágosodás feltételeirôl (dr. Kiss István); Hogyan készül a könyv? (Dávid Gyula); A titokzatos rózsa (Jablonovszki Elemér); Mit kell tudni a vaddisznóról? (Barazsuly Emil); Borbírálat (Kentelky Endre); A fürdôkád fogságában (Puskás Attila); Mióta szépítkezünk? (Zsakó Magdolna); Könyvajánló (Németh István: Ünnep Raguzában); Párkapcsolatok (dr. Weninger Tibor); Életünk enciklopédiája (Dáné Tibor Kálmán); Ûrállomások halála és születése (Farkas Izabella); Földönkívüliek és UFO-k; A frigyláda. Valóság vagy mítosz? (Sorompó László); Magyar jogi kisszótár (dr. Bíró Endre); Az alkotmányos jogok és kötelezettségek kapcsolata (dr. Balogh András); A technika vívmányaival a nagyobb sebesség, a világelsôség felé (László Ferenc); Határtalan meglepetések (Bartis Ferenc); A Géniusz arcképcsarnoka (Bagaméri Béla, Birtalan József, Ferenczy Annamária, Gábos Zoltán, Mészáros Miklós).

A lap a Tinivár Kiadónál (Kolozsvár, Bocskai/A. Iancu tér 14.) kapható.

Amikor néhány hónappal ezelôtt megjelent a mezôségi Nagysármáson a magyar és román nyelvû Graiul Câmpiei Transilvane (Mezôségi Kisújság) havilap, a nagysármási szerkesztôség napok alatt a figyelem középpontjába került. Ki hitte volna ugyanis, hogy Erdély egyik gazdaságilag legelmaradottabb, vegyes lakosságú tájegysége annyira össze tud fogni a mai pénzcentrikus világban, hogy még egy havilap beindítását is felvállalja?

Az elsô számhoz képest a március 3-án megjelent 12 oldal már sokkal rendezettebb, jelezve, hogy szerkesztési koncepciójuk a regionalizálódás szükségszerûségének felismerésébôl fakad. A lap magyar nyelvû oldalán Trombitás Jolán írásai találhatók az RMDSZ-farsangról, a református egyház fúvószenekaráról; a fiatal riporter a naszódi születésû egykori csendôrrel, Lakatos Lászlóval közöl interjút. Íme, egy rövid részlet az interjúból. „— Mit javasol az egykori csendôr a mai rendôröknek?" „— Katonás magatartást javasolok és legyenek igényesebbek a mindennapi szolgálatban."

A Graiul Câmpiei Transilvane közli Lakatos László egykori csendôr fényképét is, amint lóháton végzi kötelességét. A Kötelességteljesítés — lóháton címû interjút román nyelven is közli a lap.

A mezôségi havilap Ionel Mãrginean fôszerkesztô szerint 2000 példányban jelenik meg.

***

Mihai Bacalu, a mezôségi kétnyelvû havilap igazgatójával megejtett telefonbeszélgetés során kitûnt, hogy a Szabadság keretében mûködô Bonifácz Ifjúsági Újságíró Tanfolyam (BIÚT) komoly segítséget nyújthat a magyar nyelvû oldal szerkesztésében (stilizálás, korrektúra stb.).

A BIÚT természetesen örömmel felvállalta az ügyet.

Szabó Csaba

A tordai népfôiskola rendezvénysorozatának keretében tegnap délután a bukaresti Dalles Teremben képzômûvészeti tárlat nyílt Mariana Bucur, Felicia Rãcean és Gheorghe Rosa textilmunkáiból, Liana Sãlãgean bôrbôl készült maszkjaiból, Tatiana Mateianu Cãlina üveg ikonjaiból, Ionela Radu kultikus kerámiatárgyaiból és Dumitru Aruncutean faszobraiból.

Ma du. 5 órakor Maria Cristea, Oana Corina Ciomaga és Alin Bîlc képzômûvészeti tárlata nyílik meg a tordai Hadsereg Házában.

Ötödik alkalommal rendezi meg a Fiatal Mûszakiak Tudományos Ülésszakát az Erdélyi Múzeum-Egyesület Mûszaki Szakosztálya és a Kolozsvári Magyar Diákszövetség.

A rendezvény célja hozzájárulni az erdélyi magyar mûszaki értelmiség szakmai színvonalának emeléséhez, a kutatási munka ösztönzéséhez, a tudományos kapcsolatok fejlesztéséhez és a magyar mûszaki nyelv mûveléséhez.

Az ülésszak helyszíne és kezdeti idôpontja: Protestáns Teológiai Intézet tanácsterme, 2000. március 24., 9 óra 30 perc. A szervezôbizottság szeretettel meghív minden érdeklôdôt. A rendezvény védnöke: az Erdélyi Múzeum-Egyesület.

Mintha sejtette volna, milyen rövidre szabott evilági léte, olyan intenzitással élte az életet, és olyan, mennyiségileg is jelentôs életmûvet hagyott hátra Mircea Vremir. A különösképpen gazdag termésbôl válogatott ismét, immár hagyományosan, a mûvész emlékét elevenen ôrzô és hagyatékát féltve ápoló és szakszerûen gondozó özvegye, a szintén festômûvész Kováts Ildikó. A tavalyi, nagyszabású, Szentegyház utcai galériában megrendezett gyûjteményes tárlat után, most az Egyetemiek Háza Paul Sima Termében találkozhatunk a mûvész sajátos hangulatú csendéleteivel, önarcképével. A bensôséges hangvételû, tizenkét festményt, köztük eddig még be nem mutatott munkákat is tartalmazó kiállítás az újratalálkozás, de ugyanakkor az újrafelfedezés élményével is hat. Hiszen Mircea Vremir olyan komplex egyéniség volt, mûvészileg olyan sokoldalú, hogy éppen összetettségében egységes életmûve mindegyre újabb és újabb meglepetésekkel szolgál. A delta szerelmese, a sajátos vízi világ megannyi csodájának képi megfogalmazója és újraálmodója nem is annyira magát a tájat, mint inkább a természet örök változását rögzítette lendületes ecsetvonásokkal újra meg újra. A balladai tömörséggel, sajátosan szaggatott elôadásmódon megjelenített festôi mondanivaló olyan alkotó egyéniségrôl árulkodik, aki érzelmileg viszonyul a témához. A drámai feszültséget csak fokozza a sajátosan kifejezô, gyakorta sötétebb tónusokban ábrázolt tematika. A mélykékek, barnák, sötétzöldek súlyosan komor hangulatát a szûrt fények enyhítik olykor, vagy a háttérbôl elôtörô ragyogás oldja a hangulatot. A pillanatnyi élmény hatása, a festô erôteljes jelenléte érzôdik ki ezekbôl a munkákból. Az éles hangulatváltások tájba, csendéletbe fogalmazása. A fény hiánya vagy éppenséggel egyenesen erôszakos, mindent akadályon áttörô jelenléte. Sajátosan visszafogott színvilágával, „szürkeségével" tûnik ki a kiállítás legérdekesebb darabja, az 1985-ben készült önarckép.

A tárlatot dr. Alexandra Rus mûvészettörténész méltatta. Megnyitóbeszédében hangsúlyozta Mircea Vremirnek a festôi nyelvezetet megújító szerepét, munkásságának elévülhetetlen érdemeit.

Németh Júlia

Március 18-án, a szilágysomlyói református egyház gyülekezeti termében Kós Károly Erdély kövei címû grafikai kiállítását nézhették meg az érdeklôdôk, amit könyvbemutató követett. A Budapestrôl érkezett Tóth Pál Péter (az MTA demográfiai osztályának fôigazgatója) mutatta be Szórványban címû szociográfiai mûvét. A feldolgozott anyag (több mint 12 000 kérdôív) az Észak-Erdélyben, magyar és vegyes házasságban élô családok helyzetét mutatja be 1942–44 között. A kutatás célkitûzése máig ismeretlen, az okmányok az Országos Széchényi Könyvtár raktárából kerültek elô — tudtuk meg a könyv szerzôjétôl. Vallási, nyelvi, vagyoni stb. szempontból vizsgálták tizenegy vármegye ötvenkét járásának lakóit. Egy hasonló jellegû felmérés a szórványban napjainkban is fontos lenne — hangsúlyozta Tóth Pál Péter.

A rendezvény házigazdái a Báthory István Alapítvány, a szilágysomlyói EMKE és a Mûvelôdés folyóirat szerkesztôsége volt.

Bekô N. Ildikó

Nem mindennapi élményben lehetett részük mindazoknak, akik március 19-én, vasárnap este ellátogattak a Heltai Pinceklubba. A Fôiskolás Ifjúsági Keresztyén Egyesület meghívására Szûcs Ildikó színmûvésznô, a budapesti Kamaraszínház tagja tartott elôadói estet Arany János balladái címmel.

A mûvésznô egyfajta sorrendet tart a balladák között, az egyszerûtôl jut el a legbonyolultabbakig, a Varróleányoktól egészen Vörös Rébékig. Szó esett Arany balladaíró technikájáról is, amely abból áll, hogy a költô a szereplôire bízza a történet elmesélését, ugyanakkor megadja az esélyt a balladai homály felderítésére. A mûvésznô igyekezett bevonni a közönséget is a „játékba", néhány ballada interpretálásához önkéntesek segítségét kérte. Így V. László, Ágnes asszony, valamint A méh románca némi dramaturgiával körítve elevenedett meg. Az elôadást idônként megszakította az Amarinda ütôsegyüttes muzsikája, amelyet a mûvésznô kazettofonról játszott be a hangulat fokozására.

A könnyebb balladáktól végül eljutottunk az 1870-es években termett legbonyolultabb korszakig. Olyan emlékezetes mûvek hangzottak el, mint a Tetemre hívás, a Híd-avatás és a Vörös Rébék, amelyrôl a kolozsvári származású mûvésznô elmesélte: ezzel a balladával indult el a pályán, amikor megnyert egy Ki mit tud? -ot.

Az elôadás összességérôl megállapíthatjuk, valóban katartikus hatást váltott ki Arany balladáinak ez az igazán értô és megejtô tolmácsolása. Ezek a balladák örök emberi sorsokat dolgoznak fel, ezért töretlen a népszerûségük. A hallgatóság kétségtelenül felejthetetlen versélménnyel gazdagodott.

Sándor Boglárka

A televízió jóvoltából szinte mindennap láthatjuk a pusztító árvizek okozta emberi tragédiákat. Joggal tesszük fel a kérdést: melyek az okai ezeknek a természeti csapásoknak, és mi módon lehet ellenük védekezni? Egy kezdetleges kísérlettel megérthetjük, mi a szerepe az erdônek az árvizek kialakulásában és annak esetleges elhárításában: öntsünk egy pohárnyi vizet egy dús hajú meg egy kopasz ember fejére. A kopasz fejérôl azonnal lefolyik a víz, a dús sörénnyel rendelkezôérôl pedig csak lassan vagy egyáltalán nem folyik le. Valahogy ezt teszi az erdô a rázúduló víztömeggel a nagy esôzések idején.

A földkéregben az erdôk jóvoltából nagy mennyiségû víz halmozódik fel, amely idôvel források alakjában újra a felszínre kerül, patakká, folyókká, folyamokká alakul. Az erdônek óriási szabályozó funckciója van a víz körforgásában. Egy átlagos 60–70 éves tölgyfa 24 óra alatt 2500 liter vizet lehel ki a környezetbe, ezáltal nedvesen tartja a környezet levegôjét, erdôs térségekben ismeretlen a szárazság. Elmondhatjuk, hogy az erdôk hiánya okozza a pusztító árvizeket.

Az erdôirtás egyidôs az emberrel. A civilizáció hajnalán, amikor a homo sapiens a kultúrnövények termesztéséhez fogott, szüksége volt megmûvelhetô erdô nélküli területekre, és elkezdte irtani a mindent elborító erdôket. A mezôgazdaság fejlôdésével, a népszaporulattal egyre többet. A civilizáció elôrehaladásával kialakultak a folyami és tengeri hajóutak. Tudjuk, hogy az antik világ hajósai, a fôníciaiak, a mai Libanon területén, a hajóépítéshez szükséges faigényeik kielégítése céljából elpusztították cédruserdeiket. Késôbb a Földközi-tenger medencéjében élô népek a térség tölgyerdeibôl fedezték a hajóépítés fáját. Köztudott, hogy a lomblevelû fák kivágás után az alvó rügyekbôl újrasarjadnak, idôvel a letarolt térség regenerálódik. A legnagyobb baj akkor kezdôdött, amikor a kisarjadt erdôket juh- és kecskenyájakkal lelegeltették. A következmények ma is láthatók: a Földközi-tenger medencéjében található országok hegyei, ahol valamikor nagy erdôk voltak, mára kopárak, elkarsztosodtak, vagy csenevész erdôk vegetálnak a térségben.

Sajnos, az említett folyamatból Románia is alaposan kivette részét, hiszen a juhászkodó ôsrománok, a vlahok, pásztorkodó nép volt. Itt ôsi szokás, és egyedüli ország vagyunk ma, a XXI. század küszöbén, ahol engedélyezett az állatcsordák legeltetése az erdôkben! Az ipar fejlôdésével, az emberiség szaporodásával együtt nôtt a faigény, világszindróma az erdôk irtása. Ami alól Románia sem kivétel. Az utolsó hat évtized alatt a romániai erdôk normális arányú fakitermelési kapacitásának a 3–4-szeresét vágták ki, így Románia erdôállománya katasztrofális helyzetbe került. Azonkívül elpusztult a jó állományú erdôk nagy része: Románia erdeiben 10 fa közül 6 beteg!

Az ’50-es évek derekán személyesen éltem át egy ostoba felsô utasítás következményeit. A Hideg-Szamos és a Jára vízgyûjtô medencéjének térségében, egy Tina-Dumitreasa nevû helyszínen 4–5 ezer hektáron csodálatos lúcfenyôállományt kellett felbecsülnünk, és átadnunk a fakitermelô vállalatnak feldolgozás céljából. Minden lehetséges eszközzel tiltakoztam az ostoba döntés ellen, azzal érveltem, hogy a vízválasztókban a letarolt erdôk miatt akkora lesz az árvíz, hogy házastól, faüzemestôl elviszi Reketó és Járavize községeket. Anyagi és erkölcsi büntetést kaptam, az erdôt letarolták. És az 1970-es évi árvíz elpusztította a két községet gyárastól, mindenestôl.

Régi gyakorlat volt a román gazdaságban, hogy a minisztertanács összegyûjtötte a minisztériumok évi faigényét, és annak jegyében utasította az erdészeti fôigazgatóságot, hogy az igényelt famennyiséget haladéktalanul bocsássa a nemzetgazdaság rendelkezésére (a hatalomnak az erdôvagyonnal szembeni nemtörôdöm magatartását bizonyítja, hogy nem szervezett önálló erdészeti minisztériumot). Egy modern, az erdôkre vigyázó államban az erdészeti minisztérium osztja ki a famennyiséget az igénylôk között, és ha kell, importból szerzi be a hiányzó különbséget.

Hosszasan beszélhetnénk az erdô szerepérôl, az eróziós, terméketlen területeket erdôsítéssel hasznosítható módszerekrôl, az erdônek arról a sajátosságáról, hogy minden nyersanyag közül egyedül a fa — bár korlátolt mennyiségben áll az emberiség rendelkezésére — energiahordozóként, oxigént termelôként újratermelheti önmagát. Ahhoz, hogy az emberiséget ne fenyegessék a pusztító árvizek, az elsivatagosodás, a talajerózió, a levegôszennyezôdés, az állatvilág pusztulásának réme, fel kell lépni ezekkel a vészelyekkel szemben, és a 12. órában álljt parancsolni az esztelen erdôirtásnak! Ha másért nem, legalább azért, hogy unokáink ne átkozzanak, amiért mostohán bántunk azzal a felbecsülhetetlen értékkel, amit az ERDÔ képvisel.

Kórodi Zoltán
nyugalmazott fôerdész

Molnos Lajos városi tanácsos írása (Nem lesz szobra, Szabadság, március 8.) rávilágít egy olyan polgármester kontra tanácsosok vitára, melyben mi, magyarok, közvetlenül érintettek vagyunk.

Molnos tanácsos úrral mindenben egyetértek. Valójában rég eljött annak az ideje, hogy Janovics Jenônek szobrot állítsanak, lehetôleg az Állami Magyar Színház elôtt. A cikk lényege, hogy polgármesterünk ráakadt egy „nagy magyar"-ra, S. Fényesre, aki A revizionista Magyarország címen kiadott könyvében bemocskolja saját népét.

Molnos Lajos egyetlenegy ponton téved. A következôt írja: „...csak a fene sem tud róla". (Mármint F. Samuról). Bizony tud! És nem a fene, hanem az Új-magyar irodalmi lexikon I. kötete! Fényes Samuról a következôk olvashatók: 1863. október 28-án (Feierlicht Salamon néven) született Tállyában, és 1937. augusztus 29-én halt meg Bécsben. Író, filozófus volt, Kassán ügyvédeskedett. 1907-ben Budapestre költözött. 1908-ban megalapította az Úttörô c. hetilapot, 1911-ben az Úttörô Társaságot, melynek szervezésében ezernél több tudományos ismeretterjesztô elôadást tartottak országszerte. A Szabadgondolkodók Magyarországi Egyesületének volt elnöke. Számos színmûvét mutatták be Kassán és Budapesten. Zarathustra címmel lefordította Nietzsche mûvét. A Tanácsköztársaság után börtönbe került, 1920-ban Bécsbe emigrált, ahol 1923— 27-ben szerkesztette és kiadta Diogenes c. lapját, melyben József Attila több verse is megjelent. 1933-ban Bukaresbe költözött, szerkesztette az Új Magyarok c. lapot.

Ennyit életrajzi adatairól. Azt, hogy nem volt a maga idejében éppen jelentéktelen ember, az is mutatja, hogy Rippl-Rónai megfestette, Selmann lefényképezte, Reichtel lerajzolta.

Az említett könyvet én is olvastam. Fényest semmi sem menti fel az alól, hogy saját népe ellen áskálódott. A történelem már döntött.

Távol áll tôlem a szándék, hogy Molnos Lajosnak (akit egyébként tisztelek) irodalomtörténeti leckét adjak. De, ha Kolozsvárhoz nem sok köze volt, sajnos, Samu élt, „alkotott", és nem volt egy „arctalan" senki. Legfönnebb szoborba merevítésére — pláne itt! — nincs ok. Kivéve, persze, ha a nacionalista-xenofóbok akarnak vele „kavarni".

Nánó Csaba

Életrajzához kiegészítésként annyit, hogy fôleg német filozófusokkal foglalkozott, Nietzsche fô mûvét, a Zarathustrát ô fordította le magyarra elôször.

Antiklerikális és ateista nézeteiért a Tanácsköztársaság megdöntése után börtönbe került. Élete utolsó éveit Bukarestben töltötte, ahol a harmincas évek közepén megjelentette és szerkesztette az Új Magyarok romániai emigráns folyóiratot. Emellett természetesen kiadja továbbra is periodikáját, a Diogenest, amelyben többnyire jogbölcseleti munkákat népszerûsít.

Fontosabb színpadi és prózai munkái a következôk: Kuruc Féja Dávid (történeti dráma, Bp., 1902); Bacsányi (dráma, Bp., 1903); Ártatlanok (Bp., 1907); Mátyás (történeti dráma, Bp., 1919); Az Achim-per (Békéscsaba, 1911); Háborús jegyzetek (Bp., 1916); Tragédiák (Bécs, 1930); Válogatott munkái (I–X. Bécs, 1929–1931).

Pályájával az Élet és Irodalom 1963-as évfolyamának 5. száma foglalkozik.

Fentnevezett lexikális címszavának összeállításához felhasználtuk: Magyar életrajzi lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, valamint a Romániai magyar irodalmi lexikon, Kriterion Kiadó, Bukarest, 1981 munkákat.

Fényes Samu életrajzi adatainak közlését a város polgárainak tájékoztatása szempontjából tartom szükségesnek. A polgármesteri hivatal bejelentette ugyanis azon szándékát, hogy Fényes Samu emlékére szobrot szándékozik állítani a magyar színház kisparkjába, a Szamos partjára. Az író markáns alakját több kortárs festômûvész megörökítette.

Turánitz F. Lajos

Rólunk volt szó hétfôn a magyar országgyûlésben. Rólunk, akiket az utóbbi évek divatja szerint „határon túli" magyaroknak neveznek. A magyar külügyminisztérium a ránk vonatkozó „politikai feladatok végrehajtásáról szóló jelentést" terjesztette a parlament elé. A téma és a vita súlyából állítólag semmit sem vont le az a tény, hogy maga a külügyminiszter nem lehetett jelen, mert Brüsszelbe kellett utaznia.

Az elôterjesztés hosszú, éjszakába nyúló vitákat váltott ki. A kormánypártok védték a jelentést, az ellenzék bírálta a kormányt — ahogyan már annak a demokráciában lennie kell. Konszenzusról nemigen érkeztek hírek.

Pedig valamikor nemzeti ügyekben Magyarországon létezett egy politikai egyetértés. Így születhetett meg az akkori-mostani ellenzék támogatásával az Alkotmány, amelynek értelmében a magyar állam az ország határain kívül élô magyarok sorsáért is felelôsséget érez. Éppen az egykori konszenzus egyik legaktívabb szorgalmazója jelenti ki azonban ma az országgyûlésben, hogy a magyarországi pártok között ez ügyben létezô nemzeti konszenzus „számos részletkérdésében repedezik".

A „részletkérdések" pedig éppen a mi sorsunkkal kapcsolatosak. A ma Magyarországon kormányon lévôk hatalomra kerülésük elôtt kettôs állampolgárságot ígértek nekünk. Aztán retiráltak: csak különleges státust tudnak adni. Olyant, amely szabad anyaországi beutazást, munkavállalást, egészségügyi ellátást és társadalombiztosítást tartalmaz. Késôbb újabb árnyalás: csak „bizonyos fokú" egészségügyi ellátást és társadalombiztosítást. Aztán néhány héttel ezelôtt további pontosítás: munkavállalás csak „fejkvóta" alapján lesz. A mostani meglepetés pedig az, hogy a rendezés már két irányba mutat: „a határon túli magyarok jogállását" és „a szolgáltatások terén bizonyos nem magyar állampolgároknak nyújtott preferenciákat" külön-külön jogszabályokban kívánja a kormány rendezni.

A hétfôi parlamenti vita során az ellenzékiek azt vetették a kormányzók szemére, hogy a határon túli magyarok különleges státusának részletkérdései mindmáig nem tisztázottak. Ezt egyébként az egyik kormánypárti képviselô is felhozta. A kormány azonban azt ígéri, ôszire minden megoldódik, akkorra ugyanis benyújtják az országgyûlésnek a szóban forgó törvénytervezeteket. A „részleteken" pedig már hónapok óta dolgoznak a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) szakcsoportjai.

Ügyünk a MÁÉRT-es és a státusos bonyolításokkal arányosan, egyre megoldhatatlanabbnak látszik. Mert tulajdonképpen a státus legfôképpen azért (is) kellene nekünk, hogy a majdani Schengen-határ miatt kapcsolatban maradhassunk az anyaországgal. Innen indult minden. S aztán hova jutottunk? Oda, hogy a hétfôi budapesti parlamenti ülésen többször esett szó Trianon igazságtalanságáról, revíziójának szükségességérôl, területek „visszacsatolásának" követelésérôl, mint arról, hogy valójában mit is lehetne az adott esetben tenni.

Kormánynak és ellenzéknek Magyarországon egyaránt ideje lenne megértenie, hogy az efféle, minden alapot nélkülözô szópufogtatások nekünk, itt, „a határokon túl" nem sok jót hoznak. Számolni sem ártana végre megtanulni. Képzeljék el a revízió eredményét, az Erdély kilencmilliós lakosságával kibôvült Magyarországot! Lennénk akkor mi is húszmillión, csakhogy még ott lenne egy körülbelül hat-hétmilliós román „kisebbség" is „a nyakunkon". Mit gondolnak, kedves honatyák, ki nyerné meg a választásokat egy ilyen országban, s ki alakítaná a következô kormányt Budapesten? Nem nehéz kitalálni: a Magyarországi Románok Demokrata Szövetsége.

Bár szégyelljük, mégsem az a legnagyobb bajunk, hogy a magyar országgyûlésben efféle hülyeségek is elhangozhatnak. A gond talán sokkal inkább abban van, ami szintén felmerült a hétfôi vitán, s amit ekképpen mondtak ki: „a kormány megosztja a határon túli magyarságot, és elfogult például az egyik RMDSZ-platform iránt". Súlyos vád. Még talán annál is súlyosabb, amit úgy fogalmaztak meg, hogy „a határon túli magyarság támogatására szánt pénzek rendszere átláthatatlan", hogy „a határon túli magyar szervezetek megkerülésével még asztal alatti pénzek átadása is elôfordul".

A vádnak az RMDSZ-t érintô részérôl csak annyit tudunk, amit maga Markó Béla szövetségi elnök is többször szóvá tett, amikor egyenlô távolságtartásra kérte a magyar kormányt. Budapesten azonban azt válaszolták: nem lehet megkívánni, hogy régi haverséget megszakítsanak, ezért jár ki az egyik platformnak a hatványozott és látványos támogatás. A legnagyobb baj abban van, hogy a magyar kormány választások közeledtével sem tett és nem tesz semmit annak érdekében, hogy az RMDSZ egységét megerôsítse, politikai súlyát növelje. Éppen ellenkezôleg, a jelenlegi román kormány és Markóék bukására kalkulálnak, arra, hogy a legjobb talán az lenne, ha az RMDSZ ôszire be sem jutna a parlamentbe, s arra, hogy majd akkor „havereik" kerekednek felül a szövetségben.

Az ilyen taktikázás a „határon túli magyarság" számára akár végzetes is lehet. Bebizonyíthatná sokaknak, hogy nélkülünk is lehet. Hogy Románia nem dôl össze az RMDSZ nélkül, hogy elegendô a parlamentben az az egyetlen magyar képviselô, amelynek a helyét még így is nagyvonalúbban biztosítják a románok a magyaroknál. A magyaroknak ugyanis tíz esztendô sem volt elegendô — számtalan ez irányú kérésünk ellenére — , hogy az anyaországi kisebbségeknek legalább azt az egy helyet adják oda.

A magyar kormánynak el kellene határolódnia a sorsunkat nehezítô kijelentésektôl. Ahogy azt a román kormánytól is mindig elvártuk. A Trianonozástól, az irredenta és a sovén izgatástól. Attól a fajtájától is, amit manapság már vígan, „határon túli" tiltakozások ellenére és sorozatosan közvetít az állami magyar rádió, s amely a parlamentbôl is kihallatszik már az utcára. Az olyanok kijelentéseitôl, akik mindig a jólétbôl oktatták ki a „határon túli magyarságot" kitartásból, s akik ma is a mi sorsunkból akarnak politikai tôkét kovácsolni s további jólétüket megalapozni.

Ez lenne az „össznemzeti minimum". Hogy ne árts a másiknak, amíg a sorsát nem kóstoltad meg. Egy hétig legalább. Errôl azonban nem esett szó a magyar országgyûlésben. Hogyan is eshetett volna, amikor a mi sorsunk megtárgyalása csak álcázása volt a már megszokott magyarországi belpolitikai marakodás folytatásának. Egy plusz alkalom.

Tibori Szabó Zoltán

A fél évszázaddal ezelôtti, 1950-es londoni 16. jégkorong világ-, egyben 28. Európa-bajnokság végsô kimenetelérôl szólunk. A vb-re alaposan felkészült kanadaiak semmit sem bíztak a véletlenre, már az elsô mérkôzéstôl kezdve határozottan szállottak a jégre az 1949-ben a csehszlovákokkal szemben elvesztett világelsôség visszahódításáért. A csehszlovákok a második világháborút követô elsô három kiírásban voltak addigi formájuk csúcsán, hiszen 1947-ben, Prágában és a már emlegetett 1949-es stockholmi kiírásban arany-, az 1948-as St.Moritz-i V. téli olimpia keretében lebonyolított vb-n pedig ezüstérmesek voltak, 1947–1949 között sorrendben egymás után háromszor szerezték meg a földrészünk bajnoka címet. De 1950-re kiégett a csehszlovák gárda. Az egyébként a teniszben is a földkerekség legjobbjai közé tartozó Jaroslav Drobny külföldre (Egyiptomba) távozott, s rajta kívül több nagy játékosegyéniség — mint Zdenek Jarkovsky, Miroslav Sláma és Karel Stibor — is kivált a csapatból, és az ország válogatottja csak 1955-ben tudta magát ismét az érmesek közé tornászni (az NSZK-ban a harmadik helyen végzett). Az 1950-es kiírás elsôségét eldöntô mérkôzésen a végig remekül menetelô kanadaiak 5–0-lal valósággal lelépték az Egyesült Államokat s így 12. bajnoki címüket szerezték meg (a fennmaradt négy cím közül Csehszlovákia 2-t, az Államok és Nagy-Britannia 1–1-et mondhatott a magáénak). 1950-ben Svájc volt a bronzérmes, egyben az Európa-bajnok, s mögötte Nagy-Britannia és Svédország végzett.

L. F.

Az Aranyosgyéresi Sodronyipar Sportegyesület terme újabb focitornának adott otthont. Négy csapat részvételével az általános iskolák nemzeti bajnokságának megyei szakaszára került sor. Bár tavaly ôsszel a megye öt központjában (Kolozsvárott, Tordán, Désen, Szamosújvárott és Aranyosgyéresen) rendeztek selejtezôt, a dési bajnok — bár jelezte részvételét — nem jött el a döntô tornára.

Az aranyosgyéresi 1-es Számú Mihai Vitezul Líceum rendezte tornán a következô eredmények születtek: Kolozsvári 21. Számú Iskola–Szamosújvári Ana Ipãtescu Líceum 5–2 és Mihai Viteazu–Tordai Avram Iancu Iskola 6–2. A vesztesek a 3–4. helyért léptek pályára: Szamosújvár–Torda 5–0. A döntôben a rendezô iskola Ilie Dragotã felkészítette csapata 4–2-re gyôzte le a 21. Számú Iskola együttesét.

Az aranyosgyéresi tornán megyei bírók vezették az összecsapásokat. Az elsô három együttes szép kupát és oklevelet kapott. A negyedik csapat és a gólkirály — az aranyosgyéresi Ionut Lungu (5 gól) — szintén diplomában részesült. Ezek a jutalmak a támogatóknak köszönhetôk. A díjakat Emil Bujor, a rendezô iskola igazgatója és Miska János egyetemi oktató adta át.

A szabályzat szerint a megyeközi fázisban Kolozs megye bajnoka Beszterce-Naszód megye elsô helyezettjével mérkôzik oda-vissza alapon egészen április 15-ig. Ezután a zónaközi döntôk következnek, ahonnan a legjobb 10 csapat május 20–21-én a konstancai döntôbe jut.

Schmidt Jenô

Hétközi fordulót rendeznek a labdarúgó B és C osztályban (is). A Kolozsvári U FC a Nagyváradi Bihar FC-t fogadja a Ion Moina Stadionban, a második csoport további mûsora: Dicsôszentmártoni Kémia–Aradi UTA, Râmnicu Vâlcea-i Flacãra–Medgyesi Gázmetán, Motrui Bányász–Szatmárnémeti Olimpia, Temesvári UM–Vajdahunyadi Corvin FC, Krajovai Electro Bere–Petrozsényi Zsil, Turnu Severin-i Drobeta FC–Nagyszebeni Inter FC, Marosvásárhelyi HSK–Câmpulung Muscel-i ARO és Gyulafehérvári Apullum–Temesvári Politechnika.

A C osztály VI. csoportjában: Aranyosgyéresi Sodronyipar–Szatmárnémeti Szamos, Désaknai Bányász–Kolozsvári CFR, Nagyszalontai Olimpia–Tordai Aranyos FC, Bethleni Laminorul–Dési Egyesülés, Élesdi Körös–Szamos-újvári Olimpia, NagybányaiPhoenix–Sarmasági Bányász és Zilahi Armãtura–Nagybányai Máramaros FC. A Nagysomkúti Progresul és az Avasfelsôfalui Avas szabadnapos.

A mérkôzések 14 órakor kezdôdnek.

(pja)

Államilag támogatott kamattal vehetnek fel hitelt az Országos Letéti és Takarékpénztártól (CEC) mindazok, akik mezôgazdasági gépeket és felszereléseket szándékoznak vásárolni.

Maria Crisan, a hitelosztály vezetôje lapunknak elmondta: magán és jogi személyek egyaránt részesülhetnek ebben a kedvezményben. A feltétel csupán az, hogy a kérvényezô állandó fô foglalkozása a mezôgazdaság legyen, és hogy bizonyítsa, vissza tudja fizetni a kölcsönt. A garancia, melyet be kell mutatni, az igényelt összeget és egy évi kamatot kell hogy fedezzen. A kölcsön ötéves lejáratú, és az összeg felvételétôl számított egy év után kell elkezdeni a törlesztést.

Csupán az összeg 85%-át hitelezik, a gép vagy felszerelés árának 15%-ával az igénylônek rendelkeznie kell. A mindenkori kamat 70%-át az állam fizeti, a kérelmezônek csupán a fennmaradó részt kell vállalnia. Ez jelen pillanatban azt jelenti, hogy az 56–58%-os átlagkamat helyett csak évi 17,4%-ot kell fizetni.

Szükséges iratok: a Mezôgazdasági és Élelmezési Hivatal által láttamozott hitelkérvény, igazolás a jövedelemrôl vagy az anyagi helyzetrôl (a polgármesteri hivatalból igényelhetô), 2–3 kezes jövedelmének igazolása, mezôgazdasági termelôi igazolvány, a földtulajdont igazoló bizonylat, a földterület létezését igazoló irat (a polgármesteri hivataltól), bérlô esetén a földterületre vonatkozó bérleti szerzôdés, valamint a vételár-ajánlat vagy adásvételi szerzôdés. Jogi személyek esetében ezenkívül szükség van még az alapítási okiratokra és az évi könyvelési mérlegre.

Crisan Maria elmondta: állatvásárlásra egyelôre nem lehet hitelt felvenni, mert errôl még nem döntött a kormány.

Rácz Éva

Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint 1999-ben a mezôgazdasági termelés megközelítôleg elérte a

128 656 milliárd lejt a pénz jelenlegi értékének megfelelôen, ami 5,5 százalékkal haladta meg az 1998-as év mezôgazdasági termelését. Ezen belül a legjelentôsebb növekedés a növényipari termelés területén észlelhetô, ami becslések szerint az elmúlt évben elérte a 81 631,6 milliárd lejt. Ez 13 százalékkal haladta meg az 1998-as évit. A legtöbb ültetvény esetében különleges hatásfok-növekedést jegyeztek fel 1998-hoz viszonyítva. A magánszféra keretébe 215 kilogrammal növekedett a búza és rozs, 871 kilogrammal a szemeskukorica, 128 kilogrammal a napraforgó, 1563 kilóval a cukorrépa, 1792 kilóval a burgonya és 995 kilogrammal a szôlô hektáronkénti középhozama.

A növényipari termelés esetében a lakossági gazdaságok termelik a gabona 80, a cukorrépa 69,9, a burgonya 95,5, a mezôn és fóliasátorban termesztett zöldségek 93,3, a szôlô 95,4 és a gyümölcsök 98 százalékát.

1999-ben 17 037,3 ezer tonna gabonát termesztettek, ami 1584,6 ezer tonnával haladta meg az 1998-as évi termelést. Ebbôl 14 927,7 ezer tonnát a magánszféra termelte. A tavaly összesen

5370,7 ezer tonna termôföldet vetettek be gabonával, ami 1998-hoz viszonyítva 549,9 ezer hektáros csökkenést jelentett, amibôl a magánszféra 4699,4 ezer tonnát mûvelt meg.

Ezzel szemben az olajos növények esetében 1999-ben 289 ezer tonnávval többet termeltek, mint egy évvel korábban. Összesen 1606,6 ezer tonnányi olajos növény termett 1244,3 ezer hektár területen. Mindez 82,2 ezer hektárral több megmûvelt termôföldet jelent.

A burgonyatermesztés területén is jelentôs növekedést észleltek, 1999-ben 637,9 ezer tonnával több burgonyát termeltek, mint egy évvel korábban, vagyis összesen 3957,1 ezer tonnát. Mindezt 237,7 ezer hektáros összterületen érték el, ami 12,4 ezer hektárral volt kisebb az azelôtti évinél.

A cukorrépa-termesztés területén drasztikus csökkenést észleltek. Mindössze 1419,9 ezer tonnát termeltek az 1998-as évi 2361,4 ezer tonnához viszonyítva. A cukorrépa-termôföldek nagysága egy év alatt 117,8 ezer hektárról 65,5 ezer hektárra csökkent.

1999-ben 2924,9 ezer tonna zöldséget termesztettek, ami 242,2 ezer tonnával volt több az azelôtti év termésénél. Ezzel egy idôben azoknak a felületeknek a nagysága, amelyeken zöldséget termesztenek, 223,2 ezer hektárról 233,1 ezer hektárra növekedett.

1998-hoz képest 242,9 ezer tonnás növekedést jeleztek a szôlôtermesztés területén, ami 1999-ben elérte az 1117,2 ezer tonnát, annak ellenére, hogy a szôlôtermesztô területek nagysága 253,9 ezer hektárról 251,1 ezer hektárra csökkent.

1999 végére a meglevô állatállomány az azelôtti év azonos idôszakához képest megközelítôleg 1243,5 ezer fôvel csökkent a sertés-, juh- és kecskeállomány. Ezzel egy idôben 12,2 ezer fôvel nôtt a szarvasmarha állomány.

A magánszféra esetében megközelítôleg 79,2 ezer fôvel nôtt a szarvasmarha- és 67,9 ezer fôvel a sertésállomány, de 96 ezer fôvel csökkent a juhok és kecskék száma. 1999 végén a magánszféra kezében összpontosult a juh- és kecskeállomány 97,3, illetve a szarvasmarha 95,6, illetve a sertésállomány 83,3 százaléka.

(t. k.)

Az utcai pénzváltóknál a forint 74/75, a márka 9300/9500, a dollár pedig 19 000/19 200 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9400/9500, az amerikai dollár 19 220/19 350, az olasz líra 9,45/9,65, az osztrák schilling 1320/1365 lejbe kerül.

Az elmúlt tíz esztendô erdélyi gyakorlata bizonyítja: rendszerint ott létezik magyar önszervezôdés, ahol akad egy-egy lelkes ember, aki föl tudja vállalni közössége dolgait. Az ilyen kovászemberek tevékenységéhez kötôdik számtalan rendezvény, egyesület, találkozó megszervezése. Ôk azok, akik személyes példájukkal elviselhetôbbé teszik a kisebbségi létet, akik bizonyítani tudják: a szülôföldön való megmaradás nehéz, de szép életcél lehet.

Balázs Bécsi Attila ilyen ember. A szamosújvári magyarság körében mindenki ismeri, hiszen közel egy évtizede hozta létre a Téka Alapítványt. Azóta számtalan rendezvény színhelye volt az alapítvány hosszú évek óta bôvülô székháza: a szamosújvári magyarság kedvenc találkozóhelye lett, ahova különbözô foglalkozásokra gyerekek és felnôttek egyaránt eljárnak. Immár negyedik éve itt szervezik meg az ifjúsági néptánctalálkozókat Erdély, a Felvidék és Magyarország olyan együtteseivel, akik közeli kapcsolatot építettek ki a szamosújvári tékásokkal. Szakemberek szerint a szamosújvári fesztivál Erdély egyik legnívósabb néptánctalálkozója, ahova a hagyományôrzô együttesek legjobbjai jönnek el.

Idén 120 vendége volt a lV. Ifjúsági Néptánctalálkozónak. A komoly anyagi gondokkal küszködô alapítvány mindent elkövetett, hogy az Erdély különbözô részeibôl és a külföldrôl érkezett néptáncosok jól érezzék magukat. A mûvelôdési házban megrendezett több mint kétórás gálaelôadásra a közönség zsúfolásig megtöltötte a termet, de eljöttek a kisváros román hivatalosságai is. Ma már ôk is elismerik, értékelik a néhány évtizede immár többségében román lakosságú város híressé vált magyar együttesét.

Balázs Bécsi Attila jómodú gyergyói birtokoscsaládból származik. Az új földtörvénnyel több tíz hektár erdôt és földet kaphat vissza, a Székelyföldön akár új egzisztenciát is teremthetne. Szamosújvárra követte a feleségét, itt telepedtek le, itt dolgozik tanárként. Szabadidejében, „másodállásban" alakította meg a Tékát és építette ki szamosújvári magyar fellegvárrá. Tíz év után már nem hagyná el a Szamos-parti kisvárost, annak ellenére, hogy az éjt nappallá tevô közösségi munka alig javított anyagi helyzetükön.

Az idei néptáncfesztivál után beszélgettünk, amikor már összegezni lehetett a rendezvényt, illetve visszatekinteni az elmúlt évek történéseire.

— Az általános gazdasági elszegényedés közepette miként tudta az idén is fölvállalni a Téka Alapítvány a közkedvelt néptáncfesztivál megszervezését?

— Alapítványunknak egyik alapelve a következetesség: ha valamit elkezdtünk, azt folytatni kell, függetlenül attól, hogy támogatnak vagy sem. Idén valóban nehezebb volt a rendezvényt összehozni, de a városban akadtak olyan támogató polgárok, akik kölcsön adtak pénzt, hogy a fesztivált megtarthassuk. A kisebbségi tanács támogatását a fesztivál után kaphatjuk meg, amikor elszámolják a számlákat, ez az összeg azonban minimális. Azzal a százhúsz helybeli családdal van szerencsénk, akik több napon át önzetlenül elszállásolták vendégeinket. A Kaláka néptáncegyüttesünk köré egy igen lelkes magyar közösség csoportosul: az ôk támogatásuk nélkül e rendezvényeket nem lehetne megszervezni.

— Többen is úgy vélekednek, hogy a környezô megyék viszonylatában az egyik legrangosabb hagyományôrzô esemény a szamosújvári. Miként látod a néptánctalálkozók megítélését Erdélyben?

— Hazai és külföldi barátaink, akikkel egy-egy ilyen találkozó idején rendszerint 4 napot vagyunk együtt, és akikkel megosztjuk tapasztalatainkat, maguk mondják, hogy Erdély egyik legjelentôsebb néptánctalálkozójának tartják a szamosújvárit. Annak ellenére, hogy számos más rendezvény van Erdély-szerte. Így vélekednek a néptánccal foglalkozó szakemberek is. Olyan együttesek képviselôi is eljönnek, akik nem lépnek ugyan színpadra, de fontos számukra a kapcsolattartás, a tapasztalatcsere. A néptánc ünnepének egy évben egyszer valahol helye kell legyen Erdélyben, és én nagyon örülök annak, hogy ez a hely Szamosújvár lett. Amikor bemegyek az iskolába, és elújságolom, hogy az idén is megszervezzük a fesztivált, látom, hogy sok gyereknek felcsillan a szeme, örülnek, hogy ismét találkozhatnak barátaikkal, akik rendszerint visszahívják ôket. Sok-sok személyes kapcsolat áll a rendezvények mögött.

— Hosszú évek óta épül, bôvül a Téka Alapítvány székháza. Mikorra sikerül befejezni ezt a tulajdonképpeni szamosújvári magyar házat?

— A tavaly nyáron az Illyés Közalapítványtól kaptunk egy jelentôsebb támogatást, amivel nyersanyagot vásároltunk a manzárdtér kiépítésére. Gyerekekkel, fiatalokkal dolgoztunk, közmunkában építkeztünk a szakmához értô felnôttek irányításával. Amikor közösségi házat hoz létre az ember, az már egy közösség iránti felelôsség. Nem tudom elfogadni azt, hogy valakik miután áldoztak és egy lehetôséget biztosítottak számunkra, azt mi ne használjuk ki. Még akkor is, ha az építkezés egyre nehezebb, egyre több a garasos gondunk. Erre a közösségi helyre óriási az igény itt, városunkban. Ha figyelembe veszem 1999 utolsó hat hónapját, és egy gyorsmérleget készítek, az jön ki, hogy minden hét végén valamilyen nemzetközi rangú rendezvényt szerveztünk a Téka-házban. Ez kötelez! Ezért fordultunk újabb támogatásért, hogy a tetôszerkezetet beépíthessük, ahol vendégszobákat alakítunk ki: itt legalább száz embernek lehetne rendezvényekre szállást biztosítani. A konyhánk folyamatosan mûködik, a Téka-házban tevékenykedô fiatalok pedig éjt nappallá téve közmunkában végeznek mindent. Ez mozgósító erô, hiszen tudják, hogy saját közösségüké ez. A munkálatok folytatására tovább is pályáznunk kell: mi az alapanyagok megvásárlására kérjük a pénzt, hiszen a többit közmunkában végezzük.

— A közöségi munka Erdélyben nincs megfizetve. Tanárként dolgozol, családot tartasz fenn. Vajon meddig lehet ilyen szinten vállalni az intézmény fenntartását?

— Amikor úgy döntöttem, hogy elhagyom a Székelyföldet és itt telepszem le, sokat töprengtünk a feleségemmel, miként tudnánk hasznossá tenni magunkat Szamosújváron? Jómagam a csíkszeredai Márton Áron Líceumban végeztem, és onnan kaptam mindazt a szellemi útravalót, ami életemet meghatározta. Rájöttem: sokkal nagyobb értéke van számomra annak, ha a közösségért vállalok, teszek valamit. Megegyeztünk a feleségemmel, hogy végül is itt maradunk, itt teremtünk magunknak egzisztenciát. Merész elhatározás volt, hiszen Székelyföldön sokkal jobban élhetnénk, meg is gazdagodhattunk volna, de hát mi nem azt vállaltuk. Elég sok kicsinyes támadás ér, de ez nem érdekel. Számomra az az elégtétel, ha látom, hogy a gyerekek, a fiatalok szeme csillog, ha szeretik azt, amit közösen csinálunk. Sok embert megmozdítottunk, a valós értékek iránt tettük fogékonnyá ôket. Úgy érzem, érdekes színfolt lett ez a „vállalkozás" a helybeli magyarság számára. Sokan nehezen hiszik el, hogy az alapítványból nem fogok meggazdagodni. Az a leggyakoribb támadás, hogy azért hoztam létre, hogy abból éljek meg. Erre rendszerint azt válaszolom: én szívesen átadom az alapítványt, azzal a feltétellel, hogy tíz éven keresztül hozzám hasonlóan minden szabadidôtöket erre fordítsátok. Hogy a gyerekek között üljetek, és próbáljatok értük tenni valamit. Megdöbbent, mennyire elkorcsosult ennek a világnak az ízlése: nem hiszik el az emberek azt, ha valaki önzetlenül tesz valamit közösségéért. Nem ébrednek rá arra, hogy a gyerekek életét a pedagógus, ha nem is határozza meg, de mindenképpen befolyásolhatja. A Téka-házban jól érzik magukat a fiatalok, kiváló közösséget alkotnak. Manapság, amikor olyan kevés az a pedagógus, aki nemcsak tanít, hanem nevel is, én büszke vagyok erre a közösségi megvalósításra. Ez ad erôt az újabb kihívásokhoz.

Makkay József

Ma van a Víz Világnapja, amirôl egy tavalyi tévémûsor jut eszembe. Akkor talán épp anyák napját vagy a Föld Napját vagy Környezetvédelmi Világnapot ünnepeltek. Tulajdonképpen lényegtelen, mirôl volt szó, mivel egyetlen mondat maradt meg maradéktalanul bennem: mindennek világnapot állítunk, amit elhanyagolunk. Ezzel próbáljuk meg lelkiismeretünket megnyugtatni. Szép dolog ugyan egy napig gondolni valamire, de ne higgyük azt, hogy ez elegendô.

A vízzel is valahogy így állunk. Januárban megkondultak a vészharangok a ciánszennyezés miatt. De vajon kell-e várni addig, amíg valami jóvátehetetlen kár be nem következik? A kormányoknak és a vállalatoknak kötelességük (lenne) vigyázni a környezetünkre, és nagyon könnyû ôket hibáztatni egy-egy tragédia miatt, csakhogy a helyzet sokkal súlyosabb. A lélektanban egyes felfogás szerint minden olyan személy elkövetônek tekintendô, aki beavatkozhatott volna, akinek segítségével nagy valószínûséggel elkerülhetô lett volna egy-egy tragédia — de nem avatkozott közbe. Valahogy mi is így állunk ezzel. Nem vonhatjuk ki magunkat a felelôsség alól. Ahhoz, hogy a helyzet megváltozzon, nem alattvalókra, hanem állampolgárokra van szükség. Olyan polgárokra, akik nemcsak jogaikat követelik, hanem kötelezettségeiknek is tudatában vannak. Akik bele akarnak szólni környezetük ügyeibe és tesznek is valamit ezért.

Soha nem felejtem el, mekkora szidást kaptam tíz évvel ezelôtt Németországban barátaimtól. Azt hittem, valami fôbenjáró bûnt követtem el, pedig csak csapvizet ittam. Leszidtak, hogy nem hallgattam rájuk, hogy kórházban akarok kikötni stb. Három hét után, hazaérkezéskor legelôször a vízcsaphoz szaladtam és csak ittam, ittam. Most még büszkélkedhetünk ezzel a természeti adottságunkkal, de vajon meddig? Most már itt is elárasztotta a piacot a palackozott ivóvíz és, sajnos — az utóbbi évek szennyezéseit figyelembe véve —, nem mondhatjuk, hogy nincs szükség rá.

Szüleim gyermekkorukban még a Szamosban fürödtek nyáron, órák után. Nekünk, huszonéveseknek ez a lehetôség már nem adatott meg, és talán ideje lenne valamit cselekednünk annak érdekében, hogy gyermekeink ne fejvesztve meneküljenek a Szamosból áradó bûz miatt. Sajnos azonban elég nehéz változásról beszélni mindaddig, amíg sokan a patakban mossák autójukat, amíg faluhelyen a szemetet a patak partjára rakják le, vagy egyesek a Szamosba dobják döglött kutyáikat örök nyugovóra.

Talán nem árt megállni és elgondolkozni Ülô Bika, volt indián törzsfônök szavain: amikor megölitek az utolsó bölényt, kivágjátok az utolsó fát, megmérgezitek az utolsó forrást, rá fogtok jönni arra, hogy a dollár nem ehetô.

Tamás Kinga

• Gyorshajtás vezetett balesethez hétfôn délután Erdôfelek környékén az 1-es (E60) országúton. Adrian Cristian Pop (31), a CJ–04–YMW rendszámú Nissan vezetôje nem törôdött a havas úttal, adott pillantban elvesztette uralmát a kormány fölött, átsodródott, majd frontálisan ütközött egy szabályosan közlekedô Mercedes márkájú szállítójármûvel. A Nissan sofôrét súlyos sérülésekkel szállították kórházba.

• Fedezetlennek bizonyult a Florian Gheorghe Sarca (42) kibocsátotta csekklap. A SAEM Import Export Kft. társtulajdonosa és ügyintézôje tavaly decemberben az Oncostól vásárolt árut 18 millió 340 ezer lej értékben, de a bankban nem volt a számláján megfelelô pénzösszeg. Szabadlábon védekezhet a csalás vádja ellen.

• Csalásért és lopásért vizsgálja a tordai rendôrség Daniel Vasile Frãteant (23). A mezôszopori (Soporu de Câmpie) munkanélküli és büntetett elôéletû férfi egy tordai személlyel elhitette, hogy a tordai Üveggyár és a Turism Ariesul részvényeit tudja forgalmazni (a kár 10,4 millió lej). Februárban egy másik tordai polgártól 22 gramm aranyékszert tulajdonított el (értéke 4,320 millió lej). Harminc napra szóló elôzetes letartóztatásba helyezték.

(póka)

Rendôrakadémián meghirdetett helyek (érettségizettek számára): Bukaresti Alexandru Ioan Cuza Akadémia: 185 fiúknak és 25 lányoknak — beiratkozás július 15-ig; Câmpinai Vasile Lazãr Altisztiskola: 675 fiúknak és 25 lányoknak — beiratkozás augusztus 1-jéig; képességvizsgával rendelkezô végzôsöknek 75–75 hely a Buzãui Neagoe Basarab Katonai Líceumban és a Ploiesti-i Constantin Brâncusi Katonai Líceumban — csak fiúknak, beiratkozás május 15-ig.

A jelentkezôknek bizonyos feltételeknek kell megfelelniük: • az életkor: legtöbb 23 év • magasság: legalább 1,70 m fiúknak és 1,65 m lányoknak • jó egészség • érthetô beszéd • feltûnô megkülönbeztetô jelek (például tetoválás) nélkül • büntetlen elôélet (a házastársnak is, ha van). A felvételi két szakaszból áll: kizáró jellegû orvosi vizsgálat, majd román, idegen nyelv és történelemvizsga.

(pja)

A költségvetés növelésével felcsillantak a remények a szamosújvári oktatási intézményekben is. Különösen azok az iskolák várják a pénzügyi támogatást, ahol komoly gondok merültek fel az elmúlt években, így például a 2-es Számú Általános Iskolában, ahol immár három éve nem tudják használni a tornatermet. A tetôszerkezet megrongálódott és életveszélyessé vált. A tornaórákat a szabadban tartották. Pénzt még a mai napig sem kaptak a tornaterem rendbetételéhez. Juga Katalin aligazgatónô szerint körülbelül 500 millió lejre lenne szükségük a tetôszerkezet megjavításához. A sportterem fedelének javítása mellett szükség van a mellékhelyiségek felújítására, és a festés is elkelne. Évek óta semmilyen tatarozási munkálatot nem végeztek az épületen. Az iskola vezetôsége kérte a prefektúra közbeavatkozását is, de sok jót nem ígértek a megye elöljárói. Helyileg nem tudják megoldani a kérdést.

Juga Katalin aligazgatónô sokat vár az idei költségvetéstôl. Hogy mi lesz belôle, még nem lehet tudni, ellenben a városgazdák többet is tehetnének a sok sikert megért tornaterem felújításáért.

Erkedi Csaba

Az alábbiakban nem az újságíró, hanem az olvasók és tévénézôk kérdéseire válaszolt Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Kolozs megyei szenátor, az RMDSZ-en belüli Szabadelvû Kör nevû platform elnöke. A Transfórum révén az interjú szerkesztett változatai a Szabadságban, illetve a Transindex internetes újságban (http: www.transindex.ro) olvashatók, részletei pedig a Kolozsvári Televízió mai magyar nyelvû adásában (RTV 1, de. 11 óra) láthatók. A kérdezôk saját nevükön, álnéven, esetenként pedig csak e-mail címükkel szerepelnek. A legjobb kérdésért járó könyvcsomagot a 3. számú kérdezô nyerte. A Transfórum jövô havi vendége Frunda György szenátor lesz. Olvasóink a neki szánt kérdéseiket április 1-jéig juttathatják el hozzánk levélben, április 8-ig pedig telefonon vagy e-mailen.

1. ReeD Zolee: Mikor lesz két állampolgárságunk???

Nem tudom, hogy például nekem mikor lesz kettôs állampolgárságom. Egyelôre nekem is csak egy van, s ezzel meg vagyok elégedve. A kettôs állampolgárság nyilván két állam kapcsolatának a kérdése, és ebben az esetben elsôsorban a magyar állam döntése, hogy akar-e egy egész közösségnek magyar állampolgárságot felajánlani, illetve hogy milyen körülmények között és milyen jogok biztosítása mellett tenné ezt. Vannak példák, épp Közép-Európából, amikor egyes államok teljes vagy kevésbé teljes körû állampolgári státust biztosítanak a határaikon túl élô nemzettársaiknak. A helyzetek természetesen különbözôek, és nyilván annak az államnak is, amely az alapállampolgárságot adja, erôs beleszólása van, az is döntô, hogy a törvényhozása mennyire megengedô a kettôs állampolgárság terén. Ha nagyobb tömegekrôl, egész népcsoportokról van szó, akkor szintén változó, hogy ezt tolerálja-e az állam vagy sem. Ahol most érdekesen alakul a helyzet, az Moldova Köztársaság, melynek alkotmánya nem engedi meg a kettôs állampolgárságot, ennek ellenére, a nemrég nyilvánosságra került statisztikai adatok alapján, eddig mégis 300 000-en megszerezték a román állampolgárságot is. A politikai helyzet további alakulásának függvénye, hogy lesz-e az erdélyi magyarságnak kettôs állampolgársága vagy sem. Magyarország demográfiai mutatói nagyon rosszak, 20 éven belül Magyarország lakossága várhatóan jelentôsen megcsappanhat. Kérdés marad azonban, hogy milyen álláspontot fog képviselni a magyar kormány, hogy kívánja-e majd azt, hogy a környezô országok magyarságát az ország határain belülre telepítse, vagy legalábbis annak egy szakképzett rétegét, illetve, hogy erre hogyan fognak reagálni az illetô kisebbségi szervezetek és az érintett országok kormányai.

2. A. Hart

<adalberthart@CompuServe.com>:

Tíz év tapasztalat nem elegendô az erdélyi magyar érdekek védelmében, ezért kíváncsi volnék, van-e középtávú stratégiája az RMDSZ-nek egy ellenzéki parlamenti munka eredményességéhez?

Nyilvánvalóan van. Ezt az ellenzéki státust hat éven keresztül gyakoroltuk, tehát van némi tapasztalatunk, hogy milyen eszköztár szükséges ellenzéki pozícióban a politizáláshoz. A közvélemény-kutatások mutatói valóban rosszak abból a szempontból, hogy a volt kormánypárt, az Iliescu-féle Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja, és csatolt részei nagyon jól állnak. Szerintem a politikában soha nem szabad azt mondani, hogy soha, másrészt nagyon komoly érvek szólnak amellett, hogy az RTDP és a nála nacionalistább pártok nem lehetnek az RMDSZ koalíciós partnerei. Beléptünk egy kormánykoalícióba azért is, mert ez egy lehetôség volt számunkra, mint közösség számára, másrészt pedig a jó oldalon léptünk be, ahol a választásnak a tétje az volt, hogy a posztkommunista, megújulásra nem képes erôk fognak-e továbbra is kormányozni, vagy pedig a változást óhajtó demokrata, reformista pártok. Lehet, hogy nekünk kisebbségi szempontból hasznosabb volna, az elért vívmányok megôrzése érdekében, ha újabb elvárásaink teljesítését egy kormánykoalíciótól kérhetnénk, viszont ha az a koalíció a társadalom összessége és az eurointegráció szempontjából negatív változást hozna, ebben a helyzetben az RMDSZ nem vállalhat kormányszerepet. Természetesen erre felkészültünk és felkészülünk, annak ellenére, hogy gyôzni szeretnénk, és azt reméljük, hogy a jó oldalon leszünk a következô koalíció tagjai.

3. Táncsics Lehel, Déva: Ön szerint tényleg szabad-e a romániai magyar szabad sajtó? Nem gondolja-e, hogy átszövi egyfajta mélységesen tradicionalista romániai magyar ideológia?

A romániai magyar sajtó ténylegesen szabad. Hogy ezzel a szabadságával hogyan él, hogy mennyire naprakész és modern, mennyire van jelen a romániai és magyarországi politikai életben, mennyire tud tényfeltárni és mennyire képes megfogni a mindennapi problémákat, azon, nyilván, lehetne vitatkozni. Van olyan lap, amelyik ezt tudja hozni, van olyan, amelyik kevésbé. De kétségtelen, hogy itt nem korlátozzák a szabadságot és cenzúra nem létezik. Az ideológiát illetôen szintén csak azt tudom mondani, hogy lapja válogatja, általánosítani ebben a tekintetben sem szabad. Kétségtelen, hogy egy kisebbségi társadalom nagyon szívesen és valahogy természetszerûleg fordul a hagyományaihoz. Hogyha ez a hagyományba fordulás valahol dominánssá válik, ha ez az egyetlen jellemzôje, akkor én nem tekintem ezt pozitív tényezônek. Egy dinamikusabb és naprakészebb, helyi kérdésekkel foglalkozó sajtót tartok kívánatosnak.

4. Sárközi Zoltán

<vorszil@rdsor.ro>: Az RMDSZ mindig a megfelelô személyeket juttatta politikai funkciókhoz, vagy errôl tilos nyilatkozni? Mibe kerül egy kinevezés? Igaz-e, amit bizonyos tisztségek árairól hallani? De megtérülô befektetéseknek bizonyulnak a választóknak is?

Azt hiszem, hogy mi ebben a tekintetben nagyon tiszták vagyunk annak ellenére, hogy létezik arról szóbeszéd, hogy egyes politikai pártoknál valóban ára van egy országgyûlési képviselôi helynek. Nálunk errôl nem tudok. Nem pénzen, hanem ismertségen, népszerûségen alapulnak a választások. Nyilvánvaló, hogy a politikában nem mindig a legképzettebbek kerülnek a képviselôi helyekre, nagyon sokat számít az, hogy az illetô hogyan csomagolja a képességeit, milyenek a viszonyai a szervezeten belül — az RMDSZ, ugye, nem párt. Nemzetközi megfigyelôk nagyra becsülik az RMDSZ alapszabályzatának azt a kitételét, mely szerint csak olyan valaki vállalhat jelölést megyei listán — márpedig itt az autonómia az RMDSZ-n belül érvényesül —, hogyha az állandó lakhelye legalább hat hónapja az illetô megyében van. A cél, hogy az ország-gyûlésben a helyiek képviseljék a helyi problémákat, és itthon egyediek vagyunk ezzel az elôírással. Megeshet, hogy nem mind olyan emberek kerülnek a parlamentbe, akik az ideális maximumot nyújtanák. De én, aki két parlamenti ciklusban voltam az RMDSZ országgyûlési képviselôje, állíthatom, hogy ezekben a frakciókban csak olyan emberek voltak, akik erkölcsileg megfeleltek a feladatnak, még szakmai hozzáértést is tudtak adni, és akikkel nagyon jó volt együtt dolgozni.

5. Kelemen Attila

<transindex@mail.dntcj.ro>: Van-e Romániában zsidókérdés, különbözik-e ilyen tekintetben a magyarországi és a romániai helyzet?

Zsidókérdés valamennyire van, az, hogy mit értünk alatta, változhat. Tény, hogy a forradalom utáni román társadalom próbál a múltjában fogódzót keresni, és óhatatlanul a két világháború közötti ideológiákhoz, ideológusokhoz tér vissza, ahol az antiszemitizmus egy fellelhetô, s talán sok mindenben meghatározó irányzat volt. Antonescu marsall rehabilitálásának a kérdése is felveti a zsidókérdést, ô volt az, akinek a tejhatalma alatt Romániában elfogadták a zsidótörvényeket, melyeknek értelmében a társadalom egy szegmentumát, származása miatt, törvényen kívül helyezték. Úgy vélem, inkább a múltbeli személyiségekhez és eszmeáramlatokhoz való viszonyulással kapcsolatban beszélhetünk zsidókérdésrôl és antiszemitizmusról. Romániában jelenleg már nagyon kevés zsidó él, a számuk 10 000 alá csökkent egy hajdani 7–800 ezer fôs közösségrôl, úgyhogy csak egy olyan zsidókérdésrôl beszélhetünk, amely gyakorlatilag zsidók nélkül létezik. Annak, hogy Magyarországon hogy tevôdik fel a kérdés, szakértôje nem vagyok, és nyilatkozni sem kívánok errôl.

6. Szabó Tibor, Nagybánya: Melyik román párttal lehet a legkonstruktívabban együttmûködni kisebbségi ügyekben?

A szélsôséges vagy nagyon nacionalista pártokon kívül, mint amilyen a Nagy-Románia vagy a Román Nemzeti Egységpárt, ahol egyöntetû álláspont létezik a nemzetiségekkel szemben, a többi párton belül megvannak a választóvonalak. Állíthatom, hogy minden pártban vannak, és itt elsôsorban a koalíciós partnereinkrôl beszélek, olyan vezetôk, közvélemény-formálók, akik pozitívan, európai módon viszonyulnak a kisebbségi kérdéshez. Mások tradicionalistábban, elfogultabban, esetenként rosszhiszemûbben. Lehet, hogy egy kicsit hazabeszélek (az interjúalany az RMDSZ-en belüli Szabadelvû Kör elnöke — szerk. megj.), de a gyakorlat azt mutatja, hogy a Nemzeti Liberális Párttal talál a legjobban a szó a kisebbségeket érintô kérdésekben.

7. Deésy Huba

<deesy_huba@hotmail.com>: Mi a véleménye arról, hogy megszüntették a vizsgálatot az október 6-i aradi megemlékezôk elleni provokáció ügyében?

Nagyon nehéz kérdés. Nem szokásom a bírósági szervek munkájának eredményességét megkérdôjelezni. Én is ott voltam Aradon, és láttam a történteket. Véleményem szerint elsôsorban a rendôrség és a csendôrség alakulatai, illetve ezek vezetôi voltak a hibásak. Léteznek törvényes elôírások a nyilvános rendezvényeket illetôen, amelyek tiltják, hogy egy idôben két esemény is engedélyt kaphasson. Tekintettel arra, hogy a megemlékezési ünnepély be volt jelentve a polgármesteri hivatalnál és a rendôrségen is, a hatóságoknak kötelessége lett volna, hogy eltávolítsa azokat, akik engedély nélkül tüntettek, és ezzel az említett törvény értelmében kihágást, illetve bûncselekményt követtek el. Sajnálatos, hogy egyrészt az események alatt a rendfenntartók nem léptek fel a megfelelô módon, szükség esetén akár erôt alkalmazva, hogy eltávolítsák az ellentüntetôket, másrészt pedig, hogy utólag nem foganatosítottak kihágást megtorló intézkedéseket. Azt, hogy az ügyészség azt állapította meg, hogy nem volt bûncselekmény, nem akarom, és nem is merem vitatni, de az, hogy a hivatalos állami szervek részérôl mulasztás történt, ezt viszont felelôsséggel és jogi ismereteim birtokában állíthatom.

8. Levente Klein

<klein@physics.utah.edu>: Hogyan fogja kiszûrni az RMDSZ, hogy ne a bunkók jussanak a parlamentbe, mint magyar képviselôk?

Létezik egy keretszabályozás, amely az egész RMDSZ-re vonatkozik, ezenkívül pedig a megyei szervezetek, amelyek nagy, vagy szinte teljes autonómiával bírnak, külön szabályokat állíthatnak fel arra, hogy milyen kritériumok alapján jelölnek az országgyûlésbe, illetve a helyi önkormányzatokba képviselôket, tanácsosokat. Hogy ez a szûrô mennyire jól mûködik, hogy ki kit tekint bunkónak, más kérdés. A román közvéleményben az RMDSZ parlamenti frakcióit szakmailag felkészült, a parlament írott és íratlan törvényeit egységesen betartó csoportként minôsítik.

9. Levente Klein

<klein@physics.utah.edu>: Hogyan fogja meggátolni az RMDSZ, hogy a jövendôbeli román állampolgárok, a moldovai testvérek, ne épp Erdélyben telepedjenek le, felhígítva a már úgyis nagyon híg etnikai összetételt?

Arról, hogy Moldova Köztársaság állampolgárai milyen számban fognak áttelepülni Romániába, még nincs tiszta kép, és fôleg arról nem tudunk biztosat, hogy milyen trendek következnek ezután. Léteznek szabályozások, egyrészt országos szintû alkotmányos elôírások, amelyek megadják a szabad helyváltoztatásnak a jogát. Más elôírások azt mondják, hogy nem szabad kolonizálni, nem lehet bizonyos népcsoportokat mesterségesen betelepíteni egy övezetbe. A nemzetközi kisebbségvédelmi szerzôdések pedig tiltják egy régió nemzetiségi összetételének a mesterséges átalakítását. Egyelôre nincs arra utaló jel, hogy nagyobb népességcsoportok megmozduljanak, és ezzel megváltoztassanak nemzetiségi arányokat. A Moldova Köztársaság állampolgárainak Romániában való letelepedésének a tendenciája még nyitott kérdés, és ha valóban élesben is felmerül, a védekezést a román és a nemzetközi jogrend adta keret biztosíthatja, amellyel, nyilván, az RMDSZ, szükség esetén, élni fog.

10. Balázs Árpád <barpi@k.ro>: A tagság egyre távolodik, ezt a kifizetett tagdíjakból is ki lehet számítani. A függetlenek szaporodnak, és a Markó fémjelezte csapat nem akarja ezt észrevenni. Miért?

Arra a kérdésre, hogy a tagság távolodik-e az RMDSZ-tôl, az idén megejtett helyhatósági és parlamenti választások fognak választ adni, és arra is, ki milyen arányban érzi magáénak az RMDSZ-t. Talán a tagságdíj befizetése nem a legjobb mérce. Általános elszegényesedési folyamat zajlik le, és talán sokan azt a minimális összeget is, amit az RMDSZ alsó határnak megszabott, megsínylenék. Nyilván van egy erózió is, ami a kormányszerep vállalásából fakad, egy nem túl sikeres kormánykoalícióban való részvételbôl. Nagyon nehéz — én személy szerint nehezen élem meg — olyan helyzetben lenni, ahol az erózió reális veszély, több irányból is vannak késztetések a leszakadásra, a növekedésnek pedig megvannak az etnikai arányszám miatti határai. Ennek ellenére úgy érzem, és ezt a közvélemény-kutatások eredményei is igazolják, hogy az RMDSZ-tagok kisebbségi létükben a garanciát — arra, hogy helyzetük javuljon — az RMDSZ-ben látják, és változatlanul a döntô többség bizalommal él iránta.

11. Zoltán Levente

<arhiv@personal.ro>: Mikor foglalkoznak már a magyar nyelven történô mûszaki oktatással is?

Azok, akik az RMDSZ-ben vannak, még inkább azok, akik az egyetemépítésben, oktatási vonalon tevékenykednek, nyilvánvalóan figyelembe veszik a mûszaki oktatást is. Természetesen igény van arra, hogy a mûszaki oktatás is anyanyelven folyjon, s lehetôleg egy külön anyanyelven mûködô intézményen belül.

12. Zilahi Imre <zilahi@usa.net>: Az aranyosgerendi Bánffy-kastély jogi helyzetével, tudtommal, Ön foglalkozik. Azt is tudom, hogy báró Bánffy István vitát folytat a kastélyt használó Umanconstructtal. Hol tart ez a vita, és miben áll?

Az aranyosgerendi Bánffy-kastély jogi helyzetével kapcsolatban az a kérdés merült fel, hogy a tulajdonos Bánffy István báró egy bérleti szerzôdést kötött az említett humanitárius szervezettel, és a késôbb, a szervezeten belül történt személyi változások érintették a tulajdonos Bánffy családot. Végsô soron az a kérdés, hogy a bérlôk teljesítik-e kötelezettségeiket a tulajdonossal szemben, vagy pedig erre nem képesek. Amennyiben ez utóbbi eset áll fenn, márpedig a szerzôdésben jól meghatározott feladatokat vállaltak, akkor a tulajdonos felbonthatja a bérleti szerzôdést. Az utóbbi idôben felmerült problémáknak elsôsorban személyi és bizalmi jellegû alapja van.

A Román Szociáldemokrata Párt (RSZDP) Kolozs megyei fiókja elutasít bármilyen, a Demokrata Párttal (DP) kötendô választási szövetséget — nyilatkozta a Szabadságnak Vasile Suciu, a párt helyi szervezetének elnöke. Véleménye szerint a Szociáldemokrata Unió (SZDU) felélesztése — helyi szinten — mára már lehetetlenné vált, elsôsorban a demokratáknak a ’96-os választások után tanúsított magatartása miatt. Kolozsváron a szociáldemokraták számára túlnyomórészt Iuliu Pãcuraru, a DP Kolozs megyei elnöke okozta a legtöbb problémát, aki az RSZDP-t úgy kezelte, mint egy „kistestvért" — véli Suciu.

A Kolozs megyei RSZDP-s vezetôk úgy vélik: sokkal nagyobb az esélyük a helyhatósági választásokon, amennyiben külön listákon indulnak. Elmondásuk szerint bár a DP-nek ’96-ban sokkal több szervezete volt, mint az RSZDP-nek, mára ez az arány kiegyenlítôdött.

Az SZDU felélesztésének kérdése a szociáldemokraták Országos Bizottságának szombati gyûlésén vetôdött fel. Alexandru Athanasiu, a párt országos elnöke szerint bár az unió már a választások után három hónappal nem mûködött, soha nem szûnt meg létezni, ugyanis mindmáig szerepel a politikai pártok és szervezetek nyilvántartásában. „Olyan, mint egy rosszul mûködô házasság, amelyben a felek nem teljesítik házassági kötelezettségeiket, de ettôl még a törvény elôtt házasok" — nyilatkozta Athanasiu. A „házasság" mûködésképtelensége miatt az RSZDP elsôsorban a demokratákat okolja, akikkel „a legtöbb problémájuk volt a kormánykoalícióba lépésük óta".

Jóllehet a helyi szervezetek szintjén egyre nehezebben, sôt, lehetetlennek tûnik a szövetség felújítása, az RSZDP mégse kívánja az SZDU felrúgását, mivel — Athanasiu szerint — „a politikában soha nem zárunk be egy kiskaput lakattal, ugyanis sohasem lehet tudni, hogyan alakulnak majd a dolgok". Ezenkívül épp az RSZDP az, amely leginkább munkálkodik egy szociáldemokrata politikai pólus létrehozásán. Ez az unió két pártján kívül a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártját és — esetleg — Teodor Melescanu pártját (Szövetség Romániáért) is magába foglalná.

Az SZDU megszûnése helyett a szociáldemokraták csupán egy olyan kiegészítést próbálnak az uniós protokollumhoz csatolni, ami lehetôvé teszi, hogy az RSZDP külön listákon induljon a helyhatósági választásokon.

— Már a ’98-as bukaresti polgármesteri választáson az RSZDP külön jelöltet állított — nyilatkozta lapunknak Suciu. — Most azonban a helyzet komolyabb, s nem szeretnénk, ha a DP azzal állna elô a választások elôtt, hogy az SZDU-s protokoll nem teszi lehetôvé a külön listák állítását.

A román lapok „amerikai stílusú választási kampányként" harangozták be Alexandru Athanasiu hét végi háromnapos Kolozs megyei látogatását. A volt munkaügyi miniszter csütörtökön Torda és Aranyosgyéres fontosabb gazdasági egységeit látogatja meg, illetve találkozik a városok szociáldemokrata szimpatizánsaival. Csütörtök este a kolozsvári Diesel Clubban az RSZDP égisze alatt dzsesszlemez-bemutatóra kerül sor, melyet koncert követ. Péntek délelôtt munkalátogatásokra kerül sor, délután a pártelnök kolozsvári RSZDP-tagokkal találkozik. Várhatóan Athanasiu pénteki sajtóértekezletén ismertetik a szociáldemokraták kolozsvári polgármesterjelöltjét. Szombaton a Szociáldemokrata Ifjak Országos Konferenciájának megnyitója után az RSZDP-elnök Szamosújvárra és Désre látogat.

Erdei Róbert

Fidesz: a státustörvény
kedvezô fogadtatást szerezhet
az euroatlanti közösség részérôl

Ma már reális lehetôség a határon túl élô magyarok számára, hogy megôrizzék identitásukat, s szellemileg és anyagilag egyaránt boldoguljanak szülôföldjükön — jelentette ki hétfôn a magyar parlamentben Németh Zsolt, a külügyi tárca politikai államtitkára, aki a határon túli magyarokra vonatkozó politikai feladatok végrehajtásáról szóló jelentést ismertette. — Készülôben van a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvényjavaslat, és november 30-ig a parlament elé kerül az az elôterjesztés is, amely a szolgáltatások terén nyújt speciális preferenciákat bizonyos nem magyar állampolgárok számára — közölte. Elmondta: a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) intézményének létrehozásával egyfajta nemzeti integráció megvalósítása válik lehetôvé, ez ugyanakkor segít a határon túli magyaroknak integrálódni azokba az államokba is, amelyekben élnek. — Ez a kétirányú integráció a polgári kormány válasza 80 év után a trianoni döntésre, valamint a század más nemzeti traumáira — mondotta. Úgy vélte: a státustörvény kifejezetten kedvezô fogadtatást szerezhet az euroatlanti közösség részérôl. Véleménye szerint a magyarországi parlamenti pártok és a határon túli magyar szervezetek döntô többsége között konszenzus van.

A határon túli magyarok anyagi támogatásáról szólva Németh Zsolt kiemelte: annak volumenét növelni szeretné a kormány, a határon túli magyar oktatás finanszírozásában pedig számít a magyarországi társadalom közvetlen támogatására.

MSZP: a magyar kormány megosztja a határon túli magyarságot

Tabajdi Csaba (MSZP) szerint a jelentés nem ad átfogó képet a témáról. Bár a rendszerváltás óta sok szempontból jelentôsen javult a kárpát-medencei magyarság helyzete, a törvényes garanciák a kisebbségi helyzetre vonatkozó alkotmányos szabályokról továbbra is hiányoznak. Tabajdi a jövô fô dilemmájának Magyarország EU-csatlakozása utáni helyzetet nevezte, amelyben kiemelt kormányzati feladatként kell majd az egzisztenciateremtés és a vállalkozások segítésével, az anyanyelvi oktatás biztosításával hozzájárulni a határon túli magyarok boldogulásához szülôföldjükön. Kijelentette: abban valóban egyetértés van, hogy a határon túli magyarok ügye nemzetstratégiai kérdés, de számos részletkérdésben „repedezik" a nemzeti konszenzus a magyarországi pártok között.

Tabajdi szerint a magyar kormány nem érvényesíti az egyenlô távolságtartás elvét: megosztja a határon túli magyarságot, és elfogult például az egyik RMDSZ-platform iránt. Átláthatatlannak nevezte a határon túli magyarok támogatásának pénzügyi rendszerét, amelyben „asztal alatti pénzek" átadása is elôfordul a határon túli magyar szervezetek megkerülésével.

SZDSZ: Homályban tapogatózás
a határon túli magyarok
definiálásában

Szent-Iványi István (SZDSZ) leszögezte: a jelentést, amely szerinte hevenyészett fércmunka, a szabaddemokraták nem tudják elfogadni. Kevesellte a MÁÉRT által elért tartalmi eredményeket, és bírálta a szakbizottságok tevékenységét is. Véleménye szerint a jelentés homályban tapogatózik a határon túli magyarok definiálásában. Hozzáfûzte: a kettôs állampolgárság kérdése számos határon túli szervezet szerint sem vethetô fel.

FKGP: Markánsabb lépéseket
várnak
a külügytôl

Balogh József (FKGP) közölte, hogy pártja támogatja az elôterjesztést. Ugyanakkor elmondta, hogy nem látják a külügyi kormányzat konkrét elképzeléseit a határon túli magyarság ügyével kapcsolatban, és ezen a területen markánsabb lépéseket várnak.

Kelemen András (MDF) tartalmasnak vélte a jelentést. Üdvözölte a kormány erôfeszítéseit, és bírálóan szólt számos szomszédos ország kisebbségpolitikájával kapcsolatban.

MIÉP: Szolgáljon példaként Izrael!

Bauer Tamás (SZDSZ) bírálta a státustörvény meghozatalára irányuló elképzeléseket, megfogalmazása szerint „sehol a civilizált világban nem mossák össze a nemzetiséghez való tartozást az állampolgársággal". Példaként említette a németországi törököket, akik, mint mondta, ma már kettôs identitással rendelkeznek.

Pósán László (Fidesz) arra hívta fel a figyelmet, hogy a bevándorlókat nem lehet összevetni azokkal a kisebbségekkel, amelyek egy határmódosítás miatt lettek más ország állampolgárai.

Hegedûs Lóránt (MIÉP) a területi változtatásokat szorgalmazta, álláspontja szerint ugyanis sem a szomszédos országoktól, sem a nemzetközi közösségektôl nem várható a határon túli magyarság emancipációja és emberi jogainak érvényesítése. A képviselô elutasította azt a vélekedést, amely „elsô és másodosztályú" magyarokra osztja a nemzetet az anyaországi és a kisebbségi magyarság tekintetében. A képviselô Izrael állam példáját nevezte követendônek, amely felelôsséget vállal valamennyi zsidóért.

Hét végén Budapesten ülésezett a MÁÉRT jogi és önkormányzati szakbizottsága, a napirenden a határon túli magyarok jogállásának szabályozásával kapcsolatos kérdések szerepeltek. A bizottságban az RMDSZ részérôl Varga Attila Szatmár megyei képviselô volt jelen.

— A státustörvény tervezete még nincs elkészítve, a bizottság csupán az alapelvekrôl tárgyalt. Csakis akkor készülhet majd el a tervezet szövegszerûen is, amikor ezek az alapelvek kikristályosodtak — nyilatkozta a Szabadságnak Varga Attila. A képviselô elmondta: az egyik alapvetô kérdés meghatározni, hogy kire is vonatkozik ez a törvény. Továbbá: megállapítani azokat a jogosítványokat, amelyeket ez a törvény biztosítani hivatott, illetve ezen jogosítványok gyakorlási módját.

Az RMDSZ álláspontja szerint ennek a törvénynek azokra a határon túli területeken élô magyarokra kell kiterjednie, amelyek egykor Magyarországhoz tartoztak. Véleményünk szerint a Nyugaton élô magyarságnak nincs szüksége státustörvényre, hiszen ôk magyar állampolgárok is egyben; akik pedig korábban elvesztették magyar állampolgárságukat, ezt bármikor visszanyerhetik. Megfogalmaztunk ugyanakkor néhány jogosítványt az oktatás, az egészségügy, a munkavállalás stb. területén. Ezeket egyeztetni kell a magyarországi költségvetési lehetôségekkel, ügyelni kell arra, hogy ne váltsanak ki ellenérzést a magyar állampolgárok körében — tette hozzá a képviselô.

Továbbra is a legkényesebb kérdés, ki számít határon túli magyarnak. — Véleményünk szerint a legkézenfekvôbb az lenne, hogy az minôsüljön magyarnak, aki magát annak vallja, aki vállalja a magyarságát. Szó van ugyanakkor arról is, hogy ezt valamilyen okmánnyal (magyar iskolát végzettség stb.) igazolják.

Sz. K.

Az RTDP bejelentette, hogy ideiglenesen visszahívja képviselôit a közszolgálati televízió kuratóriumaként mûködô igazgató tanácsból és mindaddig megszakít minden hivatalos kapcsolatot a televízióval, amíg annak élére új vezérigazgatót nem neveznek ki.

Az RTDP közleményében leszögezte, hogy a most megválasztott vezérigazgató, Alexandru Lãzescu valójában az államfô és a Román Demokratikus Konvenció embere, aki korábban kíméletlen támadásokat intézett az RTDP és annak vezetôje, Ion Iliescu volt államfô ellen a Revista 22 címû hetilap hasábjain.

Az RTDP közölte azt is, hogy az illetékes parlamenti bizottságok összehívását kéri a közszolgálati televíziónál kialakult helyzet megvitatására, a történtekrôl tájékoztatja az Európa Tanácsot, az Európai Bizottság elnökét és az európai integrációért felelôs biztost.

A közszolgálati televízió vezetése válaszközleményében úgy vélekedett, hogy az RTDP Románia állampolgárainak okoz súlyos károkat azzal, ha megszakítja kapcsolatait a televízióval. A közlemény emlékeztetett arra, hogy Lãzescut hét jelölt közül a 13 fôs kuratórium 10 tagjának szavazatával választották meg vezérigazgatónak. A közlemény arra is felhívta a figyelmet, hogy a televízió munkájáért a politikai felelôsséget az elnök viseli, a vezérigazgató menedzseri feladatokat lát el.

Az Evenimentul Zilei keddi híre szerint miután a hírbe hozott politikus már nem tudja sem cáfolni, sem megerôsíteni Plesita állításait — a volt Szekuritáté irattárának tanulmányozására két hete felállított bizottság tisztázza az ügyet.

— Ha Plesita állításai igazak, azok "alapjaiban rendítenek meg az 1989. decembere utáni számos nyilatkozatot, magatartást és politikai húzást. Sôt, az állítások valódisága megrendítô magyarázattal szolgálhat Ion Ratiunak, a vezetô parasztpárti politikusnak az utóbbi évek során megfogalmazódott vitás állásfoglalásaira. Ha Plesita tábornok nem beszél félre, akkor felmerül a kérdés: zsarolták-e vagy sem Ion Ratiut a Cotidianulnál?" — írta az Evenimentul Zilei. (A Ion Ratiu által alapított és a tulajdonát képezô Cotidianul címû — eredetileg parasztpárti beállítottságúnak indult — napilap néhány éve a magyarellenesség fô szócsöve lett a román sajtóban.)

Rákóczi Lajos képviselô szerint a hír nem újkeletû, elôször 1995-ben röppentették fel. A különbség az, hogy annak idején álhír volt, most pedig egy tiszt jelentette be. A képviselô úgy véli, ebben az ügyben egyértelmû válasz csak akkor születik, ha a Ticu-törvény szabad utat kap, és minden romániai állampolgár hozzáférhet a saját ügycsomójához. Mindaddig, amíg ezt a törvényt nem alkalmazzák, mindenféle feltételezések megtörténhetnek.

Lãzescu a televízió vezérigazgatójává történt megválasztásáig a közszolgálati rádió kuratóriumában az államfôi hivatalt képviselte.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]