2000. március 28.
(XII. évfolyam, 73. szám)

Alsójárától mintegy öt kilométerre található a dévai „Devamin" vállalat járai kôfejtô telepe. Szombatról vasárnapra virradólag, öt óra tájban az ülepítô gátja körülbelül egyméteres szakaszon engedett a víz nyomásának, és átszakadt. Cseke Miklós fômérnök elmondta: a munkások már hét órakor megkezdték a gátszakadás helyének eltömését, és két óra alatt a szivárgást sikerült megszüntetni.

Hétfôn ottjártunkkor különbözô bizottságok szálltak ki a helyszínre, hogy megvizsgálják a kialakult helyzetet. Sikerült beszélnünk Gheorghe Chindris mérnökkel, az Országos Réz-, Arany- és Vaskitermelô Vállalat vezetôjével. Elmondotta: amióta megtörtént a nagybányai baleset, egyes sajtótermékek hajlamosak minden apró balesetet eltúlozni. Ez történt ebben az esetben is, amikor alig 100 tonnányi üledékes víz folyt át az ülepítô gátján. Ennek a vízmennyiségnek a fele steril. Gheorghe Chindris mérnök külön felhívja a közvélemény figyelmét arra, hogy az ülepítési folyamatban nem használnak vegyszereket. A vasércbányászatban egyébként sem használnak semmiféle vegyszert. Ha véletlenül bele is kerül az ülepítôbôl a víz a folyókba, akkor sem ártalmas éppen azért, mert vegyi anyagokat nem tartalmaz. Chindris mérnök szerint a gátszakadást valószínûleg a hirtelen jött olvadás okozta, az ülepítô túltelítôdött, és a nyomás hatására a gát egy ponton megszakadt. A vasérces víz nem érte el a Jára-patakot, és termôföldeket sem öntött el. Csupán másfél hektár legelôre ömlött a salakos víz.

Cseke Miklós fômérnökkel és Mátyás András gépészmérnökkel végigjártuk a gátat. Távolról nyoma sem látszik, hogy történt volna valami. Cseke Miklós elkalauzolt minket arra a helyre, ahol a gátszakadás történt. Állítása szerint vasárnap reggel már nyoma sem maradt a balesetnek. Egy kis völgyben látszik az üledék nyoma, de a Jára-pataktól legalább háromszáz méter választja el.

Mátyás András elmagyarázta, hogy a balesetet színhelye a 2. számú ülepítô, amit csak olyankor használnak, amikor az 1-es számú telítôdött. Szinte ugyanezen a helyen néhány évvel ezelôtt történt már hasonló baleset, de károkról akkor sem érkeztek jelentések.

Elváláskor Gheorghe Chindris még hozzátette: szeretné, ha a lakosság tisztában lenne azzal, hogy az alsójárai bányát semmilyen szempontból nem lehet összehasonlítani a nagybányaival.

Nánó Csaba

Dr. Serban Rãdulescu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt Kolozs megyei polgármesterjelöltje, az Egészségügyi Igazgatóság vezetôje hétfôi sajtóértekezletén tiltakozását fejezte ki Gheorghe Funar kolozsvári polgármester újabb akciója ellen. Tájékoztatása szerint a polgármester utasítására a közszállítási vállalat alkalmazottai eltávolítottak nyolc, Serban Rãdulescu arcképét ábrázoló, „Nyerjünk együtt" feliratú transzparenst, amelyet Kolozsvár fôbb közterein helyeztek el. A parasztpárt polgármesterjelöltje szerint Funar nemcsak hogy teljesen törvénytelenül járt el, hanem ráadásul „primitív" módon is. Hangsúlyozta: a transzparenseket elsôsorban reklámcélokkal helyezték el, és nem kampánycélokkal, hiszen a plakátokon nem jelennek meg az erre utaló szimbólumok. A parasztpárt jelentette az esetet a rendôrségen, amennyiben pedig elcsípik a tettest, bírósági eljárást indítanak ellene.

Megtudtuk: a parasztpárt Kolozs megyei szervezete három hónapra szóló szerzôdést kötött a Vitrina Felix Media reklámügynökséggel, amelynek értelmében a parasztpárt megyei szervezete mintegy huszonkétezer dollárt fizet az ügynökségnek. A szponzorok között a Polus cég név szerint nem jelenik meg, de Rãdulescu kampánystábvezetôje beismerte, az adományozók sorában Pászkány Árpád is ott található.

Funar hétfôi sajtóértekezletén Bogdan Cerghizanhoz intézett levelében szólította fel a prefektust arra, tegye meg a megfelelô lépéseket azok ellen, akik megszegték a választási törvényt, és a transzparensek „törvénytelen módon" történô elhelyezése miatt több millió büntetést helyezett kilátásba.

P. A. M.

A Fejér megyei önkormányzat meghívására március 21–25. között 34 tagú küldöttség ismerkedett a legdinamikusabban fejlôdô magyarországi megye önkormányzati megvalósításaival. A küldöttség a Kolozs Megyei Községek Polgármestereinek Szövetsége tagjai, Marc Marin Gavrilã elnök, Járavize fiatal polgármestere vezetésével kapcsolatteremtés, az EU-csatlakozás reményében tapasztalatszerzés, esetleges testvértelepülési kapcsolat kialakítása céljaiból Fejér megyében. A tapasztalatcserére menôk között helyet kapott Dogar Cristian, a Kolozs Megyei Prefektúra Európai Integrációs Hivatalának szakfelügyelôje is. A küldöttséget a Fejér megyei közgyûlés vezetôi fogadták. A kezdeményezô programot is összeállító Kossa Lajos, Aba város polgármestere, a Fejér megyei közgyûlés tagja, az Önkormányzati, Kistérségi és Regionális Bizottság elnöke volt. Ô a Szamosújvár testvértelepülésen a szerencsés véletlennek köszönhetôen találkozott a Kolozs megyei szövetség elnökével, azonnal a kapcsolatfelvételben egyeztek meg, eredményeképpen a 19 román és 7 magyar Kolozs megyei polgármester négynapos munkalátogatás alkalmával széles körû betekintést nyert az ôket is leginkább foglalkoztató témákba. Személyesen is meggyôzôdhettek: sok munka elôzi meg az EU-csatlakozást.

Elôadást hallgathattak meg a kormány és önkormányzatok kapcsolatáról, az ellenôrzés törvényi és költségvetési formáiról, valamint konkrét kérdésekre kaptak választ dr. Gelencsér József helyettes államtitkár, a Fejér Megyei Közigazgatási Hivatal vezetôje elôadásában.

A régiók szerepérôl az EU-csatlakozás összefüggésében Szász András, a Közép-Dunántúli Fejlesztési Ügynökség programvezetôje románul tartott elôadást. A grafikonok, számadatok azt igyekeztek igazolni, hogy az EU-csatlakozáshoz vezetô út elsô állomása a gondolkodásmódbeli váltás kell hogy legyen.

István András ügyvezetô igazgató a SAPARD- és ISPA-programot mutatta be magyarországi és helyi szinten. Ismertette a Fejér megyei agrárstruktúrát és a vidékfejlesztési stratégiai program szerkezetét, a prioritásokat, kiemelve, hogy ezek a programok az emberközpontúságot célozzák meg, nem a megye, hanem a mikrorégiók szintjén. A Vállalkozási Alapítvány 10 éves mûködésérôl szólt, melynek köszönhetôen a magyarországi kistérségek programokban történô részvételéhez járultak hozzá, bevonták a lakosságot a tervezéstôl a kivitelezésig minden szinten. Dr. Merényi Zoltán megyei fôjegyzô Mór település konkrét példája által mutatta be az önkormányzat mûködését, lehetôségeit, a polgármesterek jogait. A Kolozs megyei polgármesterek Mátyás Gáspár igazgató-kezdeményezô elôadásában a Teleház Szövetség történetével ismerkedhettek meg. Az elôadó minden segítséget felajánlott a hallgatóságnak a Teleház kiépítésében.

A küldöttség tagjai kisebb csoportokban 17 Fejér megyei település életébe nyerhettek bepillantást, szóbeli megállapodásokat kötöttek sôt egy írásos testvértelepülési nyilatkozat is létrejött.

A vendéglátók jóvoltából Budapesten a híres nemzetközi eseményen, az Utazás 2000 nevû Idegenforgalmi Kiállításon és Vásáron a Fejér megyei standokat is tartalmazó pavilont meglátogathatták — ahol tiszteletükre régitánc-együttes programmal kedveskedett. Csakis az idô rövidsége miatt nem tekinthettük meg az összes pavilont, de még meglátogathattuk az Országházat.

A tartalmas négy nap tapasztalataira, benyomásainkra, a küldöttségben résztvevô polgármesterek szemszögébôl feldolgozott megállapításokra a következôkben kerítünk sort. Egyelôre annyit: rendkívüli élményben, a magyar vendégfogadás magasiskolájában volt része a küldöttségnek. Köszönet érte, többet használt, mint sok-sok, a két nép barátságát erôsítendô politikai nyilatkozat.

Lukács Éva

Minden év március 27-én a színházak játszani szeretnének. Hogy is lehetne másként, mint játékkal ünnepelni a Színházi Világnapot, amikor is a világ minden táján felolvassák, elmondják, eljátsszák, elharsogják a közös, mindannyiunk számára szóló üzenetet. A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) idén Michel Tremblay kanadai drámaírót kérte fel, ossza meg velünk gondolatait A SZÍNHÁZ-ról. Milyen legyen a színház ma, teszi fel önmagának a kérdést az üzenet szerzôje. „Vádoljon. Kíméletlen legyen. Provokáljon. Zavarjon."

A Kolozsvári Állami Magyar Színház az ünnepélyes alkalomra való tekintettel tûzte ismét mûsorára az 1998 májusában bemutatott, és azóta a 37. elôadásszámnál tartó Cseresznyéskertet. Az utoljára 1999 novemberében játszott, Vlad Mugur rendezte produkció a tavalyi UNITER- gálán elnyerte a legjobb elôadásért járó díjat, számos fesztiválon, többek között az Aradi Klasszikus Színházak Fesztiválján vendégszerepelt, s a kolozsvárin kívül alkalma volt megtekinteni a bukaresti, valamint marosvásárhelyi közönségnek is.

A Színházi Világnap nemzetközi üzenetét az elôadás megkezdése elôtt Kardos M. Róbert színmûvész olvasta fel. S akik játékkal ünnepeltek: Stief Magda, Kali Andrea, Lázár Gabriella, Csíky András, Bogdán Zsolt, Bíró József, Dimény Áron, Borbáth Júlia, Orbán Attila, M. Kántor Melinda, Senkálszky Endre — érdemes mûvész, Hatházi András, Salat Lehel.

kk

A MAGYAR SZENTKORONA ÜZENETÉRÔL tartanak elôadást kedden du. 6 órától a Pro Iuventute Mócok útja 75. szám alatti székházában. Az elôadás része az RMDSZ kül- és belmonostori szervezete, valamint a Pro Iuventute Szociokulturális Egyesület szervezte Magyar Millennium rendezvénysorozatnak.

Hibajavítás
A Nabucco vendégszereplôkkel címû, szombati lapszámunkban megjelent cikkben Molnár Judit helyett Gombár Annamária olvasandó. Az érintett és olvasóink szíves elnézését kérjük.

A Transilvania Filharmónia március 24-i hangversenyét bukaresti karmester, Cristian Brâncusi vezényelte. A koncert mûsorán Todutã-, Dvo Ÿ ak- és Schubert-szerzemények szerepeltek, olyan mûvek, amelyek ritkán kerülnek elôadásra. Talán ezért is volt a megszokottnál kevesebb nézô.

Sigismund Todutã, Kolozsvár nagy tudású zeneszerzôjének Ünnepi nyitánya nem fanfárral kezdôdik, mint ahogy címe után képzelnénk, hanem trombiták áttetszô hangzataival, amelynek a brácsák intervenciája ad különleges hangszínt. Todutã mûve jól megírt, jól hangszerelt kompozíció, amelyben nem hivalkodón, inkább áttetszôen vannak jelen a folklórelemek.

1879 nyarán, mikor Antonin Dvo Ÿ ak Hegedûversenyét komponálta, már nemzetközi hírnévnek örvendett. Kétszer dolgozta át mûvét, melyet kora nagy hegedûsének,

Joachim Józsefnek ajánlott, ám a prágai Nemzeti Színházban, 1885-ös bemutatóján, František Ondricek cseh hegedûvirtuóz játszotta.

Rendkívül rapszodikus elsô tételében lírai témák folklór jellegûekkel váltakoznak, elôadójától nagy technikai tudást igényel. Fináléja igazi cseh „furiant" életörömöt fejez ki, a hegedûszóló vidáman, humortelien száll a magasba.

Mindezt a Kölnben, Tretiakovtól, a világhírû orosz hegedûmûvésztôl tanuló, mindössze 20 éves Alina Luciana Sambrea, a hangverseny szólistája, olyan magas fokon valósította meg, hogy az igazi revelációként hatott. Alina Luciana Sambrea könnyedséggel, a zenei mondanivaló ritka természetességével hegedül, játéka közel tudta hozni hozzánk Dvo Ÿ ak versenymûvének szeszélyes, fantáziadús dallamvilágát, technikája igazi, született tehetséget árul el.

Franz Schubert, ez a káprázatos zeneszerzô, aki életében nem érte el a megérdemelt megbecsülést, 23 éves koráig már négy szimfóniát írt meg, a most játszott II. szimfóniát 16 éves korában komponálta. A szimfónia még magán viseli Haydn, Mozart és Beethoven befolyását, ennek dacára, akárcsak további korai mûvei, már Schubert stílusának egyéni vonásait is magán viseli. Elsô tételének Allegro vivacéja alaposan megdolgoztatja a hegedûket, brácsákat — becsületükre legyen mondva, vonósaink jól gyôzték a Cristian Brâncusi karmester által diktált nagy tempót. A szimfónia Andantéja variációs tétel, a Menüett tömör hangzása kevésbé jellemzô Schubertre. A méltatlanul mellôzött szimfónia, melynek finálé tétele igazi bécsi muzsika, félig Rondo, félig szonátaforma lendülete népi ünnep hangulatát idézi. A karmester ezúttal nem sokban járult hozzá a zenekar jó teljesítményéhez.

Morvay István

A zenelíceum fennállásának 50. évfordulójára rendezett ünnepségek alkalmából került sor Monica Noveanu és Buzás Pál kétzongorás elôadóestjére, március 24-én, a zeneakadémia stúdiótermében. A két mûvész, a zenelíceum két neves tanára, immár 14 éve népszerûsítik a négykezes zongorairodalmat a hazai és külföldi közönségnek. Péntek esti fellépésükön kétzongorás zenemûvek hangzottak el. Mûsoruk a norvég nemzeti zeneszerzés reprezentatív zeneszerzôjének, E. Griegnek Variációs Románcával (Op. 51) kezdôdött. A nyitányszerû lírai kezdésben a népies hangulatábrázolást egy energikus, ritmikailag precíz átvezetés követte. A pontozott ritmusok, a jól felépített crescendók növelték a drámai feszültséget, ami a moll változatban kellô mélységgel szólalt meg, de csak néhány pillanatra, mivel a következô variáció elegáns valcer formájában egy bálterem élményét keltette. Drámai pillanatok, nosztalgikus elmélyedés, versenymûhöz illô kadenciát idézô fókuszpont, ismét táncos ritmusok és elégikus megtorpanás után az akkordikus finálé ünnepélyessége felemelô volt.

Liszt egyik legeredetibb alkotása a Victor Hugo költeményére írt Mazeppa. A zeneköltemény a mindenen keresztültörô életerôt, az élet lüktetô ritmusát, a rohanást, a legyôzhetetlen energiát fejezi ki. Mazeppa János Kázmér lengyel király udvarában él. Büszke, szenvedélyes természete miatt összetûzésbe kerül környezetével. Saját lovára kötözve kiüldözik a pusztába. A paripa vadul vágtat, Mazeppa vértôl ázik, amikor a ló összerogy alatta. De Mazeppát megmentik a puszta fiai, a kozákok, és nemsokára vezérükké teszik. A zeneköltemény kétzongorás változata a zenekari hangzásra törekedve technikailag megdolgoztatta a két mûvészt. Zökkenômentesek voltak a szólamátvételek, az unisono részek tökéletesen egyszerre szólaltak meg, a tempóváltozásokat egy emberként oldották meg. A zeneakadémia két zongorájának sajnálatos állapota miatt néha nagyon zavaró disszonanciák adódtak. F. Poulenc a francia „Hatok" csoportjának volt tagja, késôbb függetlenítette magát mindennemû „iskolá"-tól. Elegie 1959 címû mûvét a drámai fantáziától fûtött késô romantikus ívelés, pátosz jellemezte. A Noveanu–Buzás kettôs péntek esti meglepetése Dave Brubeck Points on Jazz címû mûve volt. Annak dacára, hogy nem igazán dzsessz-zongoristák, sikerült egy kissé óvatosabb, visszafogottabb, de kellemes hangulatú klasszikus dzsesszt játszaniuk.

Kulcsár Gabriella

Törtetéssel, könyökléssel, egymás szapulásával teli, rohanó világunkban Lilike jelentette a napfényt, a ragyogást, a megbékélést. Lényébôl csakúgy sugárzott a szeretet. Ünnepi alkalom volt számunkra, amikor szerkesztôségünkbe látogatott, pedig nem is olyan rég még ugyancsak gyakran élvezhettük társaságát. Mindannyiunkhoz volt egy-egy jó szava, biztatott, tanított, dicsért, mesélt a Ellenzéknél eltöltött éveirôl, színházi riportjairól, elsô nevezetes találkozásáról Móricz Zsigmonddal, amikor a lényébôl áradó kedvességgel gyógyította meg a túl sok kalotaszegi töltött káposzta miatt gyengélkedô írót. És mesélt elsô írói sikerérôl, a Cimborában napvilágot látott versérôl és példaképérôl, Benedek Elekrôl, akihez életre szóló barátság fûzte. Nem véletlenül írta meg Elek nagyapó életregényét is, valamint a jóság, a barátság, az emberek közti megértés szellemében fogant megannyi mesekönyvét, ifjúsági regényét, színdarabját, melyeknek fôhôsei a kisemberek, akikhez Marton Lili leginkább vonzódott. Aprócska, törékeny lénye rendkívül szívósnak, erôsnek és kitartónak bizonyult, amikor embertársainak segítségre volt szüksége. Önfeláldozása, fáradtságot nem ismerô segítôkészsége közismert volt. Annál fájdalmasabb viszont, hogy amikor ô maga szorult volna segítségre, ezt a viszontszolgálatot csak nagyon kevesektôl kapta meg. Érzem: még ezt is megbocsátotta, hiszen soha életében senkire sem tudott haragudni.

Németh Júlia

Talán ez a név illenék leginkább a ma ferencesek templomának nevezett, évezredes történések nyomait magán viselô épületre. A valamikori római municípium, Napoca fórumának végében emelt kôtemplom a történelem sodrának megfelelôen Jupiter temploma, elhagyott romhalmaz, majd abból fônix madárként kiemelkedve plébániatemplom, a tatárdúlás után meginduló erôteljes városiasodás és a Szent Mihály-templom felépítése nyomán rendre a városban megtelepülô különbözô szerzetesrendek kolostortemploma.

A szerzetesrendek foglalkoznak elôször behatóan az épület történetével, s dokumentumaikban többször is elôfordul a valamikori pogány templom rendbehozatalának és felszentelésének mozzanata. De ezek a dokumentumok már a középkor végén íródtak, több száz évvel az említett események után...

Sas Péter A kolozsvári ferences templom címû munkája mintegy két és fél száz oldalon foglalja össze mindazt, amit alapos dokumentációja révén a témakörben fellelt. A szerzônek ez a harmadik, kolozsvári templomokat bemutató munkája. Ezúttal bizonyosan a legnehezebb feladatra vállalkozott, mert — mint maga is gyakran hangoztatja — a templom története szorosan kapcsolódik a település történetéhez, amely a kezdetek homályába vész. De hadd idézzünk a szerzô elôszavából: „A ma látható templom korábbi elôdje(i) rekonstruálása a vizsgált korszak tudományos eredményeinek közvetett felhasználásával történt... Esetlegesen elôkerülô írott források és a késôbbi régészeti feltárások tárgyi emlékei a most leírtakat módosíthatják vagy megerôsíthetik."

A honfoglaló magyarok csak ideérkezésük után száz évvel kezdték birtokba venni a népvándorlások viharában elnéptelenedett s talán többször is lerombolt kôvárost s ehhez alighanem a nyugati befolyás növekedése, a végleges letelepedés és a kereszténység felvétele járulhatott hozzá. A több falu összenövésébôl keletkezett város korai fejlôdésének a tatárjárás vetett véget. Az újrakezdés már a jelentôs számú szász lakosság betelepítésével indult, s ez új lendületet adott a város fejlôdésének, új színnel gazdagította a település építészetét. Errôl a korról már több az írásos emlék.

A szerzô alapos körültekintéssel gyûjti egybe a fellelhetô dokumentumokat, válogat a témához kapcsolódó történelmi és mûvészettörténeti írásokból. A források legnagyobb részét a különbözô nemesi családok családi archívumából származó adatok, majd késôbb a szerzetesrendek feljegyzései képezik. A könyv gerincét a történelmi hátteret is vázoló Építészettörténet és a korabeli állapot leírása címû fejezet képezi. Ebben a templom és a város történetének párhuzamos, kronologikus leírása történik a kezdetektôl napjainkig. A Mûvészettörténet és a mai állapot leírása címû fejezetben a templom és a kolostor épületelemeinek leírása, a feliratok, sírkövek másolatai, fényképei láthatók. Az Adattár a vonatkozó dokumentumok szövegét adja közre. A kötet több száz címet felölelô könyvészettel és két tucatnyi színes fényképfelvétellel zárul.

A tetszetôs könyvet a Szent István királyról elnevezett Erdélyi Ferences Rendtartomány adta ki.

(németh)

Az RMDSZ kifelé politikai pártként exponálja magát, befelé azonban megmaradt fegyelmet nem követelô, felelôsségre senkit nem vonó jogvédelmi-érdekképviseleti szövetségnek. Ez visszás helyzetet teremt, a forma már nem képes soká elviselni a tartalmat.

A szervezet alapításában bábáskodók a gyûlölt RKP-ra gondolva ellenezték a politikai párt szervezeti formát. Az RMDSZ így önnön helyi szervezeti összegeként jött létre. Az 1990 áprilisában Nagyváradon megtartott alakuló kongresszusig lényeges változtatást a szervezésben csupán a KOT (Küldöttek Országos Tanácsa) hozott. A küldötteket alulról felfelé választották, a választottak felelôsséggel tartoztak választóiknak — az összetartást éppen ez a hatékony demokrácia szavatolta. Amikor, szintén a fejlôdés természetes velejárójaként, különféle feladatokat magukra vállaló nem politikai civil szervezetek jöttek létre, természetszerûleg maguk is helyet kértek-kaptak a KOT-ban, vagyis bevonultak az RMDSZ mint ernyôszervezet keretébe. A közgyûlések tárgyaltak meg mindent és döntöttek, minden RMDSZ-tag szavát hallathatta és a határozathozatalban részt vehetett. Az RMDSZ-t ezekben a kezdeti években a teljes és megbonthatatlan egység jellemezte.

A bomlás virágai 1992 nyarán hajtottak ki, amikor az alkotmányozó gyûlésbe bekerült képviselôk és szenátorok zöme, belekóstolván a hatalomba, állandósítani kívánta kivételezett helyzetét! A tét nagy volt és a csábítás még nagyobb: bent maradni a hatalomban! Ami egyesek számára nem csupán közéleti méltóságot jelentett, hanem gazdasági erôgyûjtést is (más szóval: tollasodást). A választási kampány bizonytalan kimenetelét ellensúlyozandó, ki-ki a maga szûkebb körében mozgolódni kezdett, hogy — eleinte — legalább az RMDSZ-ben való szerephez jutást megalapozza. Ekkor jöttek létre, hihetetlen gyorsasággal és a közérdekre fütyülve, az RMDSZ belsô, ideológiai alapon kialakított szervezôdései — a platformok. Kihasználva a választási kampány miatti fellazulást, elérték, hogy súlyukon és szerepükön, sôt, tagjaik létszámán is túlmenôen mindmáig meg nem érdemelt részarányt szerezzenek a KOT-ban, majd az SZKT-ban. A bomlás beindult: a helyi-területi szervezetek lassan háttérbe szorultak, s szinte észrevétlenül megszûntek létezni. A platformok, amelyek kislétszámú csoportok sajátos kezdeményezései voltak (bátran nevezhetjük klikkeknek, a helyi-területi szervezetek és ezáltal a nagyszámú tagság ellenében hangadókká váltak az SZKT-ban. Hogy ez mennyire lazította fel az addig élô és ható fegyelmet és felelôsségérzetet, azt mindennél jobban igazolja az SZKT üléseinek története, a döntéshozatalt meggátoló elégtelen jelenlét, a platformok ádáz egymásnak feszülése következtében hatástalanná vált ülések sora stb. A bomlás további tünete tetten érthetô az RMDSZ 1997. októberében tartott V., marosvásárhelyi, majd az 1999. májusi VI., csíkszeredai kongresszus „küldöttjelölési" és „küldöttválasztási" rendszerében. A jelölés és a választás egyaránt a helyi-területi szervek megkerülésével történt, a tagság jelenlétének hiányában közgyûlésnek aligha nevezhetô klikk-összejöveteleken. Egy utólagos jogszerûségi vizsgálat bebizonyíthatná, ez a két kongresszus nem volt legális. A kongresszusi küldöttek jegyzékének a területen történô leellenôrzése ezt teljes mértékben alátámasztja.

Ezenközben bekövetkezett az RMDSZ kormányzati részvétele (ezt se a tagság döntötte el) és politikai pártként vállalt partnerszerepe a többségi koalíció keretében. Ez a meggondolatlan lépés mindvégig vitatható volt, a kormányzati részvétellel vajmi keveset nyert a magyarság, annál többet viszont a parlamenti képviselet és a platformok. Csupán egyetlen tényt említek: a román–magyar alapszerzôdés elôkészítésében és aláírásában az RMDSZ által „betöltött" szerepet: a néma tanúét, akit még azzal sem „tiszteltek meg", hogy a bôrére menô egyezségkötésben legalább garanciákkal biztosítsák a szerzôdô felek kötelezettségeinek teljesítését! Clinton amerikai elnök ilyen körülmények közepette (a ködösítést napsütésnek látva) a maga részérôl megalapozottan nyilatkozta: a kisebbségi kérdés romániai megoldása mintaértékû. Holott a nagyromán törekvések megnyilvánulásai egyetlen pillanatig sem szünetelnek, érdekeinket-jogainkat a törvényhozás jórészt félresöpri, s a xenofóbia mindmáig gátlástalanul tobzódhat. Az aradi szoborszabadítás és a 150. évfordulós ünnepségek gyalázatos megzavarása a bizonyság minderre (azzal együtt, hogy a nagy nehezen elért „törvényes" kivizsgálás a kisebbséggyalázás tényét sehol fel nem lelte)! A Cserehát-ügy, Agache ôrnagy elnöki diplomával megvalósult hôssé avatása, a kézdivásárhelyi ’89 decemberi népítélet lényegének tudatos meghamisítása és ártatlanok meghurcolása-elítélése — mind-mind mazsola az idegengyûlölet dühtajtékos tortáján. Eredményesnek ítélhetô hát az RMDSZ kormányzati szerepvállalása? Nos, ezt a történelemnek, az utókornak kell majd eldöntenie. Közelrôl látva: nagy-nagy hiba volt és maradt.

A sajtó (fôként azok az orgánumok, amelyekben a MÚRE-tag újságírók dominálnak!) elôszeretettel nevezi az RMDSZ-t pártnak, fôként 1996 decembere után. És ez igen nagy, helyrehozhatatlan veszélyt hordoz: az RMDSZ törvény szerint nem párt. Aki elolvassa A politikai pártok törvényét, majd összeveti annak elôírásait Románia alkotmányának idevágó cikkelyeivel, meggyôzôdhet róla: az RMDSZ-t nem kezelik politikai pártként, már csak annál az egyszerû oknál fogva sem, hogy az RMDSZ bejelentetten nem politikai párt, hanem szövetség. És itt kiugrik az, amirôl a bevezetôben tömören szó esett: a forma nem bírja meg, ám nem is fejezi ki a belegyömöszölt tartalmat. Szövetségi keretben politikai pártként viselkedni nem szabad. Ideig-óráig lehet ugyan, de ez megbosszul(hat)ja magát; kétszeresen megtéveszti a magyarságot, kijózanítja a politikai partnereket.

(Folytatjuk)

Bitay Ödön

A Pro tv-ben a múlt héten az állam különbözô intézményeit mutatták be. A nézôknek lehetôségük nyílt arra, hogy megismerjék a különbözô állami intézmények szerkezetét, és ugyanakkor világossá válhatott, hogy melyikhez milyen kérdéssel lehet fordulni.

Maga az ötlet nagyon hasznos, hisz nem egy esetben derült már ki, hogy az ország lakosainak fogalmuk sincs arról, hogy melyek az állam intézményei, és hogy melyiknek mi a feladata.

Március 9-én a prefektúráról volt szó, a bukaresti stúdió után a kolozsvári meghívottja Bogdan Cerghizan Kolozs megyei prefektus volt. A riporter kérdésére néhány szóban elmondta, hogy mi a feladatuk a megyefônököknek. Elmondása szerint egyik feladatuk a polgármesteri hivatal ügyködéseinek a felülvizsgálata.

Errôl eszembe jutott, hogy valóban milyen jól meg is figyelik ezt, és csak figyelik, hisz tenni nem igazán tesznek semmit sem. Nemrégiben azt mondta, hogy Vasile Sãlcudean volt prefektus határozata, amelynek az alapján felfüggesztették Gheorghe Funar polgármestert, teljesen törvényes és helyes volt. De ha ez igaz, akkor miért van még mindig a hivatalában a polgármester és a prefektus már nem? Hisz még mind emlékezhetünk arra, hogy Funar valóságos vendettát indított az akkori prefektus ellen. Persze, nem eredménytelenül, és az élet folytatódik, mintha semmi sem történt volna

Kissé hitetlenül hallgattam a minap a híreket arról, hogy Funart megfenyegették levélben, és hogy most teljesen meg van félemlítve. Valahogyan hihetetlennek tûnik ez az egész. Valakit megfenyegetnek, és még alá is írják. Hát nem tudom, hogy ezt hányan veszik be, vagy lehet, hogy mégis sokan? Véletlen, hogy a levél írója magyar? Vagy talán megint valamilyen politikai fogás lenne?

Maior Enikô

Egy rövid hírben arról olvastam, hogy a világ néhány zeneszerzôje csendkampányba kezdett. Ezen a bejelentésen azóta is tûnôdöm, mert sokféle képzettársításra ad okot. Például annak a fontolgatására is, hogy mi nevezhetô ártalmas zajnak, forrásától és rezgésszámától függetlenül, s mi kellemes a fülünknek, még ha nem bizonyítható is be róla, hogy hasznos, mint Mozart muzsikája, amelytôl állítólag gyorsabban serken a fû és vastagabb fonalakban surrog a tej a sajtárba...

Mert igaz, hogy a csend nyugtat, de van ordító csend, és van horror vacui — irtózás az ûrtôl. Társas emberi tevékenységünk kezdettôl fogva kopácsolás, ágak reccsenése, sírás, kacagás, jajszó és ének, altatódal és fogcsikorgatás között zajlott. Voltak és vannak tehát zajok, amelyek az életet jelentették és jelentik számunkra, s gyermekkorunk maradandó élményei közé tartozik a kakasok egymásnak feleselô hajnali kukorékolása, egy fûrészgép távoli visítása valamely téli reggelen, sôt, maga az égzengés, a zápor doboló rohanása is. Vagy talán a vásárok zsivaja kellemetlenül hatott reánk?...

A derék zenészek, akik a csendkampányt kezdeményezték, bizonyára nem azt tûzték ki célul, hogy ezután a hatmilliárdnyi ember lábujjhegyen járjon, ajkára szorított ujjal, amint sok idegbeteg, vagy sok gyermekgyûlölô tömbházlakó képzelhetné. Mert mindenkit megillet ugyan a csend és magány polgárjoga, de abszolút csend még társadalmon kívül sem létezik: még egy remetét is fölverhet nyugalmából a farkasordítás vagy a barlangomlás, a forgószél, szálfák zuhanása, madarak kiáltozása... Épp ezért, mint minden hasznos dologhoz, a csendkampányhoz is csak derûsen, jókedvûen, sôt, dúdolva szabad hozzákezdeni.

Csak azzal a szándékkal, hogy a bántó, idegeket és szívet rezegtetô-koptató, közérzetünket szorongató zajokat igyekezzünk megszüntetni, mégpedig a magunk szûkebb körében, ameddig a hangunk elhallatszik, mert a világ száját úgy sem tudjuk befogni, ez nincs módunkban, de nem mindegy, hogy a nyitott ablakon a Jupiter-szimfónia lélekébresztô zenéje száll-e felénk, vagy üvöltô-káromkodó hang; hogy a motort járatja-e valaki az esti órákban, vagy altatódalt énekel; hogy rugdalnak-é egy ajtót, vagy a sors dörömböl rajta, Beethoven szimfóniájában...

Bálint Tibor

Az egyórányi sorbanállás és türelmes várakozás közben, amelytôl azt reméltem megtudni, mikor rendezôdik végre a jó féléve elôterjesztett ügyem, volt alkalmam megfigyelni a hivatali fogaskerekek mozgatórugóit. Egy kedveskedô, elôzékenykedô bemutatkozáshoz csatolt valamilyen kisebb-nagyobb csomagocska egybôl megtette a hatását, és rövid határidôn belül minden elrendezôdött. Vagy legalábbis komoly ígéret hangzott el erre, amiben senkinek sincs oka kételkedni, hiszen a le- vagy megfizetés el- és lekötelez. Elfogadható apróságok mindezek, hiszen idônként gyorsaságával és természetességével váratlanul ért kiszolgálást magam is csokor virággal köszöntem meg, mindamellett, hogy meggyôzôdésemnek ellentmond a bárminemû lefizetés: hiszen valakit azért fizetnek adott helyén, hogy ellenszolgáltatás elvárása nélkül megtegye kötelességét, ideértve a pontosságot, becsületességet, adott esetben kedvességet. Már szinte kicsinyességnek tûnhet ezzel akár a megjegyzés erejéig is foglalkozni — ilyen alacsony szinten. De sajnos, az ilyen és ehhez hasonló esetek térségünkben mentalitásból, szokásból eredô jelenséggé fajultak, és átkosan átszövik az egész társadalmi-gazdasági életet.

Az a tény, hogy a korrupció — és mellette, mintegy velejáróként vagy akár következményként a feketegazdaság — nemcsak ijesztô méreteket öltött, hanem általánossá, gyakorlattá vált, már nem lep meg senkit. A sok évnyi hivatalos langyos tiltakozás és ellenkezés ellenére, valós akarat híján a visszaélések megszüntetésére tett lépések, kezdeményezések már a kezdeti szinten befulladtak, vagy szép lassan az unalomba süllyedtek. A közvélemény elfogadta a jelenséget, és beletörôdött a változhatatlanba. Ezek után már csak hitetlenkedve, bármilyen próbálkozásban kétkedve fogadta — szintén a közvélemény — ezt a mostani nagyon is látványos, kampányszerûen fellángoló harcát a hivatalosságoknak a korrupció és feketegazdaság ellen. A nézô- és olvasóközönségnek annyiban hasznos mindez, hogy ijesztô adatokkal alátámasztott esetekben látja igazolódni az eddigi nyílt titkokat és feltételezéseket. Az elmúlt évben például a feketegazdaságban forgatott pénzösszeg elérte a száztízezer milliárd lejt. Az országos statisztikai hivatal által ismertetett adatok szerint ugyanis a csempészetbôl, adócsalásból törvénytelen árubehozatalból, okirathamisításból és feketemunkából származó összegek a nemzeti bruttó össztermék egyötödét teszik ki. Amerikai szaktanulmányok ennél is megrázóbb adatokról szólnak, mert szerintük a nemzeti összterméknek szinte a felét is eléri a feketegazdaság „gazdaságossága". A tapasztalat pedig azt mutatja — térségünkben legalábbis —, hogy ilyen jellegû adatoknál szokás szerint általában lekerekítenek...

Nyilvánosságra került továbbá, hogy Romániában körülbelül hétszázezer cég létezik, amelyeknek több mint öt százaléka az „elaltatás" folyamatába került. Ez abból áll, hogy bizonyos személyek több cég tulajdonosai, és mindegyiket csupán a különféle pénzügyi kedvezmények idôtartamára használják. Emellett még háromezernél is több „fantomcég mûködik", nem létezô vagy tévesen bejegyzett székhellyel. A bejegyzett vállalatoknak közel fele nem rendelkezik teljes társasági tôkével, csôdhelyzetbe kerültek, és nagy részük az elmúlt három évben nem tette le pénzügyi mérlegét. Az adatok nagyobb és valószínûleg fontosabb, esetleg sokatmondóbb része természetesen nem kerül nyilvánosságra. De minek is, hiszen csak abban gyôznének meg, hogy az ördög sem feketébb. Hol tartana azonban a feketegazdaság a segítôkész, útra bocsátó korrupció, lefizethetô, megvesztegethetô tisztviselôk, politikusok nélkül? Évekkel ezelôtt sem volt újdonság, de még szégyen sem, hogy a magas rangú tisztviselôt illedelmesen megkérték, elôbb nézzen ki irodája ablakán, és csak miután megtekintette az ajándékba hozott nyugati márkájú gépkocsit, csak azután méltóztassék aláírni bizonyos jól megfontolt és alátámasztott iratokat. És olyan eset is sajtónyilvánosságra került, amikor szigorító(bb) jogszabály megjelenését halogatták államtitkári szinten, hogy valakik még egy ideig nyugodtan feketegazdálkodjanak, majd a hálapénzbôl nyugodtabb nyugatabbra távoztak.

Se vége, se hossza az ilyen és ehhez hasonló eseteknek. Az egyes területeken dolgozók fizetésemelést követelnek, amelynek fejében lemondanának a csúszópénz elfogadásáról. A tisztviselôk jogállásának pontos meghatározását, a tanúk védelmét szabályozó törvény, és még számos más jogszabály elfogadását, módosítását kérik azok, akik a korrupció és feketegazdaság elleni harcot így vagy ezek által képzelik el. Az elmúlt napok váratlan letartóztatásai, évek óta bújdosó bûnözôk tévéközvetítéses hirtelen elfogása, korrupt tisztviselôkrôl szóló adatok nyilvánosságra hozatala tagadhatatlanul látványos és érdekfeszítô, lefoglaló beszédtéma ilyenkor, az általános nyomor és várható újabb megnyomorítás közepette. Majd mielôtt végiggondolhatnánk a hibáztathatók népes csoportját, szép csendben az „elaltatás folyamatába" kerül minden.

A helyzet orvoslására olyan államtitkári javaslat is érkezett, hogy a „fölösleges" foglyokat egyszerûen bocsássák szabadon, bizonyos feketegazdasági „ágazatokat" pedig törvényesen szabályozzanak. Egészen jó elgondolás, hiszen amennyiben a korrupciót sem büntetnék, és általában a feketegazdaságban jártas vagy tevékenykedô cégek hivatalosan, bejegyzettként mûködnének, egyszeribôl megszûnne a jogtalanság.

Újvári T. Ildikó

„Az ARTEMIS egy nôk által létrehozott program olyan nôk számára, akik jelenleg vagy a múltban szexuális visszaélést élnek vagy éltek át" — írja az Artemis egyik ismeretterjesztô füzetében. Ez a tanácsadási program egyre ismertebbé válik városunkban. Van azonban az Artemisnek egy kevésbé ismert programja azon kiskorúak számára, akik a családban vagy egyéb körülmények között valamilyen erôszakos cselekménynek voltak áldozatai. A program lényegérôl, a beiratkozási feltételekrôl és egyéb tudnivalókról Bodrogi Éva pszichológus nyilatkozott a Szabadságnak.

— A program 1999 augusztusában indult be, és Artemis idôszakos menhely a neve. 12 és 18 év közötti lányokat fogadunk be, akik szexuális visszaélést vagy erôszakot szenvedtek, és otthon veszélyeztetett helyzetben vannak. Ez azt jelentheti, hogy a családban agresszor van, vagy az agresszor könnyen hozzáférhet az áldozathoz. A menhelyen hat hónapig maradhatnak az érintettek, de ez nem kötelezô. Ha valaki agresszív környezetébôl ki szeretne kerülni, felveheti a kapcsolatot telefonon vagy személyesen az Artemis-központtal, és személyesen kell eldöntse, hogy elmegy-e a menhelyre. Itt megismerkedik egy tanácsadóval, aki késôbb személyes tanácsadója lesz.

Szabályok is vannak. Az a személy, aki eljut a menhelyre, kötelezi magát, hogy annak címét titokban tartsa. Ez fontos, elsôsorban a saját biztonsága számára. Sem a hozzátartozóinak, sem a barátainak nem mondhatja el, hogy hol van. Vállalnia kell azt, hogy a menhely erôszakmentes hely. Ugyanakkor alkoholmentes és drogmentes terület. Minden gondjával, problémájával a tanácsadójához kell fordulnia.

A felvételnél bizonyos szempontokat kötelezôen figyelembe kell venni: az életkort (12–18 év), a szexuális abúzus vagy erôszak meglétét. Ezt csupán az illetô vallomására, esetleg a környezete elmondásaira alapozhatjuk. Van olyan eset, mikor valamelyik szülô beleegyezését adja, hogy lánya a menhelyre kerüljön, van amikor az áldozat maga kéri felvételét. Mi a gyermekvédelmi hatósághoz fordulunk, akik 15 napos ideiglenes engedélyt ad az illetô elhelyezéséhez, amíg kivizsgálják azokat a körülményeket, melyben él.

A menhelyen lakóknak nem kell fizetniük, ugyanis a programot a PHARE támogatja. Ezenkívül szerzôdésünk van a helyi tanáccsal, ahonnan havi 450 ezer lej segélyt biztosítanak a bentlakóknak. Ez pluszba jön ahhoz, amit mi tudunk adni.

Ha valaki a letöltött idô után visszajön, újra kezdôdik a felvételi folyamat. Mindenekelôtt megnézzük, mi késztette arra, hogy visszatérjen. Szóba jöhet az, hogy újra megtörténik az erôszak, a bántalmazás. Újraélheti gondolatban az abúzust, és ugyanolyan tüneteket idézhet elô, mintha az egész megismétlôdött volna.

A menhelyen pszichológusok dolgoznak: célunk az, hogy egy védett helyet biztosítsunk, egy erôszakmentes környezetet, ahol nem férhet hozzájuk az agresszor. Önállóságra neveljük ôket. Sok tematikus foglalkozást szervezünk közösen alkoholról, drogról, párkapcsolatról stb. Önállókká kell váljanak mind anyagi, mind érzelmi szinten.

Nánó Csaba

Vége a világnak volt a címe annak a kabaréelôadásnak, amelyet a tordaiak tekinthettek meg a Tordai Állami Színházban március 25-én, szombaton, a marosvásárhelyi „Gruppen-Hecc" kabarétársulat elôadásában. Elôzményként el kell mondani, hogy a tordai színházat elkerülik a színtársulatok, sajnos, azt mondván, hogy költséges a kiszállás, és nincs eléggé felszerelve a színpad. Így hát a tordai magyar közösségnek a színházi élete nem túlságosan mozgalmas, mondhatni, hogy „kihalófélben" van. Évente egy-két, ritkán három elôadás, mely sokszor a szervezetlenség miatt is kevés sikert ér el — a szervezés alatt itt a reklám értendô —, nem jelent sokat az amúgy is szegényes tordai kulturális életben.

A darabot írta és rendezte Nagy István. Gondolhatják, hogy egy pillanatig sem pihentek az arcizmok, amint a falu tanácskozását szemléltették a nézôvel, vagy a marslakók elsôfokú találkozását az emberrel, nem beszélve arról, hogyan fagyasztják Iliescu arcára mosolyát a szó szoros értelmében, nem maradhat ki a férfi és nô közötti „viszály" sem. Egy szó mint száz: az elôadás megérdemli a politikai kabaré minôsítést.

A színdarab szervezését a helyi Aranyosvidéki Ifjúsági Társaság vállalta. Ez lett volna a kezdet a színházi élet fellendítésében. Egy kabaré, vagyis a színház vonzóbb oldala. A szervezés az anyagi költségeket, a színház termének bérlését és a kabarétársulat fellépésének költségét jelentette, és persze, a reklámot, ami a mai világban elengedhetetlen kellék. Az anyagi költségek 10 millióra rúgnak, amely bizony nem csekély összeg, és itt meg kell köszönni az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülésének segítségét, akik állták a terem bérét.

A kabaré nagyobb körû közönséget vonz mint mûfaj. Ennek ellenére a nézôközönség alig haladta meg a 150-es létszámot, amely nagyon is lehangoló külsô szemmel nézve. A szervezô szemével nézve viszont kész kudarc. Az Aranyosvidéki Ifjúsági Társaság kasszáját ez a „kulturális befektetés" kiürítette, hiszen a nézôközönségnek eladott jegyek a költségek felét sem jelentette. Megértendô, hogy mindez pénzbe kerül a résztvevôknek, viszont akkor a tordai magyar közösségnek azt is meg kell értenie, hogy nem lesz — nem lehet — többet támogatott elôadás, tehát nézhetik nyugodtan szombaton este a tévét, hallgathatják a rádiót — mintha az nem kerülne semmibe. El kell mondani, hogy senki nem kérte vissza a pénzét elôadás után, és tudják itt mire célzunk. Harcolni a magyarokért csak akkor lehet, ha van kiért, és ha a „magyar" is akarja.

A reklámot és az elôadást nem lehet kifogásolni, és akkor mégis hol keressük a bajt? Talán magunkban?

Amikor a kabaré forgatókönyve széthúzásról és ellenségeskedésrôl szólt, a „részeg" replikája a következô volt: hát nem vagyunk mi magyarok!?

És akkor kérdezhetjük jogosan: mit jelent magyarnak lenni?

Sipos Árpád

A második kiadást 2000. október 17–19-én rendezi a Kolozsvári Egyetemek Egyesülete (Babes–Bolyai Tudományegyetem, Iuliu Hatieganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, Mûszaki Egyetem, Mezôgazdasági és Állatorvosi Egyetem, Gheorghe Dima Zeneakadémia, Ion Andreescu Képzômûvészeti Akadémia), a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara, valamint az Expo Transilvania Rt. A rendezvény célja a felsôoktatási intézmények kínálatát propagálni elsôsorban a középiskolát végzôk soraiban, ugyanakkor hozzájárulni az egyetemközi kapcsolatok elmélyítéséhez, és alkalmat nyújtani munkabörzék megszervezéséhez. A sajtótájékoztatón a részt vevô egyetemek képviselôi elmondták: tanultak a tavalyi elsô próbálkozásukból, és már képesek jobban igazodni a piaci feltételekhez, amire az oktatásban jelentkezô konkurencia és a rossz demográfiai mutatók késztetik ôket. Gheorghe Muresanu kamaraelnök szerint a rendezvény kiváló alkalom új egyetemi kínálatok, például a távoktatás lehetôségeinek az ismertetésére. Ioan Avram, az Expo Transilvania igazgatója elmondta: a II. Universitaria célja elsôsorban nem a gazdasági siker, hanem egy presztízsimázs elérése Kolozsvár kulturális központ részére.

Ö. I. B.

Régi tervüket váltották valóra e napokban a szamosújvári városatyák. Tanulva az elmúlt esztendôk tapasztalataiból, a polgármesteri hivatal dolgozói jobb kapcsolatteremtést szeretnének megvalósítani a hozzájuk forduló állampolgárokkal. Eddig zsúfoltak voltak a folyosók, de még az irodahelyiségek is. A polgármester és alpolgármester fogadóóráin sem volt minden a legnagyobb rendben, a városgazdák nem tudták civilizált körülmények között kifejteni mindennapi munkájukat. A tájékoztatás, de az ügyintézés javítása érdekében is az elmúlt napokban egy új információs irodát nyitottak a polgármesteri hivatal földszintjén, a helyi Pénzügyi Hivatal volt helyiségében. Ezután itt fogadják a városatyákhoz forduló állampolgárokat, és ugyanitt irányítják a megfelelô irodák és alkalmazottak felé az érdeklôdôket. Természetesen a fogadóórákat ezután is a megszokott napokon és idôpontban tartják a polgármester és alpolgármester, de a különbözô problémák megoldása végett helyben igyekeznek kielégíteni az igényeket. Jobban fogják megszervezni a lakótársulásokkal tartott találkozókat is, mint ahogyan egyszerûbb lesz a helyi közigazgatási szervekkel való kapcsolatteremtés.

Szamosújváron naponta átlagban 50–60 állampolgár fordul különféle kéréssel a polgármesteri hivatalhoz.

Erkedi Csaba

• Csempészés miatt nyomozzák Vass László Csaba (30) és Vass Mária (25) Petru Rares községbeli (Beszterce-Naszód megye) lakosokat. Elôbbi a Szent Teréz és a Szent Mária humanitárius alapítványok elnökeként, utóbbi alelnökként hamis adománypapírok segítségével 15 autót íratott forgalomba az alapítvány segítségével, vámilleték-mentességet élvezve. Az autó tulajdonosai nyilván pénzt is fizettek nekik a „jótéteményért", majd Vassék szerzôdést írtak alá, amelyben ingyenes használatra adták át az alapítványok nevén bejegyzett kocsikat. A vámilleték megkerülésével az államnak okozott kár 175 millió lej. A két Vass ellen csempészés, magánokirat-hamisítás, hamis nyilatkozattétel és hamis okirat felhasználása vádakkal indult bûnvádi eljárás, 2-tôl 7 évig terjedô börtönbüntetést is kaphatnak. A 15 autótulajdonos adócsalás, valamint csempészésre és magánokirat-hamisításra való felbujtás miatt kell számot adjon a törvény elôtt.

• Tûz ütött ki a Katona falubeli parókián. Az istálló, a szénacsûr, a pajta, valamint egy raktárhelyiség lobbant lángra, déli 12 órakor, megfékezésükre a nagysármási katonai

tûzoltók érkeztek a helyszínre. A nyomozások kiderítették, hogy a tüzet egy rövidzárlat okozta. A kár 29 millió lej.

• 32 ittasan vezetô személyt fülelt le az elmúlt héten a rendôrség, ebbôl a szombati ellenôrzések alkalmával — amikor különben 142 szabálysértést könyveltek el városunkban — 4-et. Ezen a héten elsôsorban azokat az autósokat követik különös figyelemmel a rendôrök, akik a speciális jelzéssel közlekedô autóknak — mentôk, tûzoltók, rendôrkocsik — nem adnak elônyt a közlekedési szabályoknak megfelelôen.

• 36 millió lejre lopott az aranyosgyéresi Romcomponente Eximtôl az aranyosgyéresi, munkanélküli Sorin Florea Muresan (33) és társa, a szintén aranyosgyéresi, de ügyintézôként dolgozó Simon Zoltán (27). Ôk 1999 decembere és folyó év januárja között több ízben is bemásztak a fenti cég udvarára, ahonnan a javakat eltulajdonították. Tettükért elôzetes letartóztatásba helyezték ôket.

• Fejszeütés nyomaival holtan találtak otthonában a 35 éves, kajántói Marius Ferentre. Két fejszeütés nyomát viselô holttestet a bonctani intézetbe vitték, a nyomozás folyik.

• Felakasztotta magát Mészáros József 63 éves kolozsvári lakos. Tetemére 26-án találtak rá, lakásán.

Holtan találtak rá 24-én Mihaiu Plesa 52 éves gyalui lakosra is, a helyi Nutrex farm melleti erdôben. Nicolae Fustos 59 éves szentmargitai lakos bomlásnak indult holttestét szintén 26-án lelték meg, Szászfenes körzetében. Mindhárom esetben a bonctani intézetbe szállították a tetemeket, gyilkosság kérdése nem merült fel.

Balázs Bence

A California Fitness szombaton Kolozsváron tartotta III. Orvosi Konferenciáját. A társaság több olyan terméket hoz be az országba és forgalmaz, melyeket kiegészítô termékeknek lehet nevezni az étkezésben vagy orvosi gyógykezelés kisegítôjeként.

A forgalmazott termékek növényi kivonatok, vitaminokban, ásványi sókban és oxidánsokban igen gazdag a választék.

A találkozóra az ország több megyéjébôl majdnem kétszáz ember gyûlt össze, köztük nagyon sok neves orvos. Az orvosok felszólalásaikban ismertették tapasztalataikat a termékekkel kapcsolatban. E készítmények a májgyulladás, ér- és szívérrendszeri megbetegedések, a krónikus szívelégtelenség és az asztmás megbetegedések hatásos utókezelésének bizonyultak.

A növényi kivonatú és vitaminos termékek fogyasztása kiegyensúlyozott életmóddal és egészséges programmal megelôzheti különbözô betegségek kialakulását.

(horváth)

Az amerikai Filmmûvészeti és Filmtudományi Akadémia díjainak vasárnap esti kiosztásán az elvárásoknak megfelelôen a nyolc kategóriában jelölt American Beauty címû film vitte el a legfontosabb díjakat. A 72. alkalommal megrendezett gálaesten a legjobb filmnek járó fôdíj mellett megnyerte a legjobb rendezônek (Sam Mendes), legjobb operatôrnek (Conrad Hall), a legjobb fôszereplônek (Kevin Spacey) és a legjobb eredeti forgatókönyvért (Alan Ball) járó szobrocskát is. Az átlagcsalád széthullásának történetét tragikomikusan bemutató mû öt Oscarja után meglepetésre a Mátrix (The Matrix) címû film következik négy elismeréssel a legjobb vágás, legjobb hang, legjobb hangeffektusok, valamint a legjobb képi effektusok kategóriákban.

Továbi díjak: legjobb nôi fôszereplô: Hilary Swank (Boys Don’t Cry), legjobb nôi mellékszereplô: Angelina Jolie (Girl, Interrupted), legjobb férfi mellékszereplô: Michael Caine (The Cider House Rules), legjobb eredeti filmdal: Phil Collins — You’ll Be In My Heart (Tarzan címû rajzfilm), legjobb filmzene: John Corigliano (The Red Violin), legjobb jelmeztervezôi, legjobb maszkmesteri munka: Topsy-Turvy címû film alkotói, a legjobb adaptációs forgatókönyv: John Irvinget (The Cider House Rules), a legjobb látvány (art direction): Sleepy Hollow, legjobb külföldi (nem angol nyelvû) film: Pedro Almodóvar filmje, a Mindent anyámról (Todo sobre mi madre), legjobb dokumentumfilm: One Day in September, legjobb rövid dokumentumfilm: King Gimp, legjobb animációs rövidfilm: The Old Man and the Sea, legjobb rövidfilm: My Mother Dreams the Satan’s Disciples In New York.

Életmûdíjat kapott Andrzej Wajda lengyel rendezô, Irving Thalberg-emlékdíjban részesült Warren Beatty színmûvész, valamint Gordon E. Sawyerrôl elnevezett kitüntetéssel jutalmazták Roderick T. Ryant, aki különleges filmeffektusok elôállításához használatos eljárást dolgozott ki.

(balázs)

A politikai porondon három hónapja bukdácsoló miniszterelnök, Mugur Isãrescu, március 20-án, Brüsszelben mutatta be Románia középtávú gazdasági stratégiájának — nehezen véglegesített vázlatát, amelyet a politikai pártok aláírtak, és elkötelezték magukat támogatására. A négyéves terv legvitatottabb pontjai a mezôgazdaságra, a nagy állami szolgáltatások privatizációjára, a környezetvédelemre és a mind terebélyesedô pénzügyi blokádra (zárlatra) vonatkoznak. Az optimisták szeretnék, hogy e stratégia alapján Románia 2007-ig az EU rendes tagjává váljon és felzárkózzon a globalizálódó Európához.

Különvéleményünket azonban négy kérdés foglalkoztatja:

1. Ki ellenôrzi, árnyaltabban fogalmazva: kinek vagy kiknek joga a politikai elit tevékenységének felülvizsgálata, majd a korrekciója?

2. Van-e esélyünk 5–6 év alatt olyan gazdasági csodára, amely gazdasági növekedést, alacsony inflációt és 11–13%-os munkanélküliséget tart fenn egyszerre miközben az életszínvonal lényegesen javul.

3. Az újtól való félelem és a globalizáció várható mellékhatásai hogyan találnak megoldást abban az ortodox társadalomban, ahol a modernizáció lassan tör elôre, és egyesek úgy értékelik, hogy a nagy multinacionális vállalatok struktúrái evolúciós zsákutcába vezetnek?

4. Lehet-e szó EU-csatlakozásról és új gazdasági jövôképrôl morális megújulás nélkül? Ehhez kapcsolódik a kapitalizmus lényege, az önérdek az emberi magatartás ezen alapvetô szférája, az önérdek mindenek fölé helyezése, tehát félô, hogy ez negatívan hat a szociális politikára és a jóléti állam várható modelljére.

*

A pártok zöld fényt adtak e stratégiának, a választások eredményétôl függetlenül gazdasági növekedést és gyors csatlakozást szeretnének, és mindent megtesznek, hogy a programot keresztülvigyék. Közben várják a készenléti hitel — stand-by — kiterjesztését 2001 februárjáig és az IMF-tôl az 547 millió USD megítélését, ha túl vagyunk a költségvetés elfogadásán, ez április 20-ig lenne esedékes. Az IMF sajátos szempontok alapján nagyon körültekintôen vizsgálja át a költségvetést, és ragaszkodik a 3%-os deficithez és az egész évi 38,8%-os inflációhoz, és nem lehet rábírni fizetésemelésekre, amit mind többen követelnek, akárcsak a nyugdíjak aktualizálását.

A világpiac mai realitása(i), a gazdasági globalizáció kényszere Románia számára nem ad lehetôséget 2000-ben vagy 2001-ben más alternatívára. A fô ok és argumentáció lényege: van egy planetáris munkapiac, árukereskedelem, pénz- és tôkepiac és az alapvetô pénzügyi tranzakciók globális piaca, és ez információs hálózaton keresztül mûködik. A történelemben egyedülálló drámai, de komplex folyamatnak vagyunk tanúi, amelynek a hordozója:

— a nagy transznacionális vállalatok, amelyek meghódították a világ legnagyobb részét, és új természeti erôforrásokat keresnek és természetesen fogyasztókat is (új piacokat);

— az új esélyteremtô állam vagy úgynevezett versenyzô állam, amely távol áll(hat) a nemzeti államtól, mert a globális játszma részese, és úgy döntött, hogy saját gazdaságát nemzetközivé alakítja. (Tulajdonképpen nincs is más alternatívája, mert szegény.)

Mikor Mugur Isãrescu és a mai gazdaságpolitikai elit úgy döntött, hogy a gazdasági globalitás és az általános versenyképesség-javítás feltételeihez igazítja az ország területén mûködô vállalatok tevékenységét, lényegileg nem volt semmilyen más lehetôsége, mert a „szocialista ipartalanítás" alig egy éven belül befejezôdik, és az állami mezôgazdaság megszûnt hatékony termelô lenni. Ezzel új konszenzus alakult ki kormányunk és a transznacionális vállalatok között. A következmény csak az lehet, hogy a nemzeti gazdaságpolitikát, ha volt-e egyáltalán ilyen az utóbbi tíz évben, kénytelenek voltak a globális világgazdaság követelményeinek és elvárásainak megfelelôen módosítani. Ellenkezô esetben nem jön a tôke, az új technológia, a stratégiai befektetô és a politikai érdekeket nem lehet összhangban tartani gazdasági érdekekkel, és jelentôs érdekcsoportok elvesztik bázisukat.

A globális gazdaság jövôje nehezen értékelhetô, mert a társadalmi, politikai és kulturális következmények, amelyekre ma számítanak, nehezen kvantifikálhatók, szem elôtt tartva a mind mélyülô ellentmondásokat, az iparilag fejlett, gazdag országok és szegénység között. Ez elsôsorban új emberi és civilizációs problémákat vet fel. Mind többen kérdôjelezik meg a globális világgazdaság legitimitására vonatkozó érveket, mi csak azt állítjuk, hogy egy individualista felfogás, az önérdek kizárólagos szolgálata, és a gazdasági racionalitás figyelmen kívül hagyja a kollektivitás érdekeit. A modern gazdasági fejlôdés és globalizáció a kívül maradottak számára súlyos veszélyt hordoz magában: az emberi világ nemcsak globálissá válik, hanem a rizikó társadalmává is (Ulrich Beck szavai).

A felvetett négy kérdés közül, hogy a nemzetállam alkonyával és a globalizáció elôretörésével nô-e a demokrácia esélye és a politikai elit felelôsségrevonhatósága, válaszunk egyszerû, világos és egyértelmû: Az egyén, a szavazó polgár nem tudja még négyévenként sem felelôsségre vonni a politikai elitet, mert a totalitarizmus öröksége és ennek következményei tovább élnek. A fasiszta és kommunista ideológia között kölcsönhatás áll fenn. Valójában tíz év után sincsenek gazdasági alternatíváink. A vezetôk kiválasztásánál és az elit gazdasági és politikai dominanciájánál szó sincs olyan hét elvárásról, amelyet az Egyesült Királyságban a Nolan Bizottság ajánlott: Önzetlenség, tisztesség, felelôsségérzet, nyíltság, objektivítás, öszinteség és vezetôi elhivatottság.

A Vezetôt felelôs döntéseiért, cselekedeteiért, a köz érdekében nevezték ki és nem azért, hogy anyagi vagy más elônyöket szerezzen önmagának, családjának vagy barátainak. Személyes példájával kell segítenie az alapelvek teljesülését és megvalósulását.

Egy középtávú gazdasági stratégia elfogadása, ha tudományosan megalapozott is, és 70–75%-ban alkalmazható is, csupán az elsô lépés a kivitelezés felé. A mi fenntartásaink abból erednek, hogy hét és fél millió honfitársunk elemi szükségleteinek kielégítésére sincs meg a pénzügyi fedezet! Olyan gazdasági stratégiát kell követnünk és kiviteleznünk 5–6 év alatt, amely meghatározó modernizációs szerepet tulajdonít a hazai kis- és középvállalatoknak, megvannak a forrásai az infrastrukturális beruházásokhoz (lakás, úthálózat, turizmus, távközlés), és a környezetvédelemhez is. Abszolút prioritás viszont a humán tôke fejlesztése, az oktatás támogatása és beruházás a tudományos kutatásokba, amelyek nélkül nem lehetnek valós távlataink.

Neményi József Nándor

Kolozs 24 km-re van Kolozsvártól. A község nyolc falujában 4500 magyar, román és roma etnikum él együtt. Fô foglalkozásuk a mezôgazdaság, amelybôl manapság képtelenség megélni. Kolozson megközelítôleg 1500 román lakik, a lakosság egyharmada magyar és másik egyharmada pedig roma. A helyi Szociális Központ munkatársai által végzett felmérés szerint a lakosság egyharmada kockázatos társadalmi helyzetben van: lakhatatlan otthonok, nehéz anyagi körülmények, alacsony képzettség, kilátástalan munkalehetôség... Emiatt sokan mennek el a vidékrôl. A gyermekek többsége sem óvodába, sem iskolába nem jár. A nyugdíjasok nagy része a tsz-ben dolgozott, a csekély nyugdíjka alig éri el a 100 ezer lejt. Ilyen körülmények között csak kevés idôs ember vásárolhat a földmûveléshez szükséges vetômagot, szerszámokat.

A román–magyar vegyes házasságot az ott élôk elfogadják, ellenérzésük a cigányok ellen azonban az idôk során csak fokozódott. A roma családok körében észlelték a legnagyobb iskolaelhagyást. Az ok: élelem- és ruházathiány.

A kolozsi Szociális Központ fô célja ezen helyzet orvoslása, valamint a község lakosai életszínvonalának, a kultúra, szociális oktatás színvonalának az emelése. Jogi, egészségügyi és nevelési tanáccsal szolgálnak, iskolai felkészítôket szerveznek azon gyermekeknek, akik nem jártak óvodába, tanfolyamot rendeznek tanulási nehézségekkel küszködôknek, betûvetést, számítógép-ismeretet, idegen nyelvet is tanítanak. Ezenkívül 4 klubot mûködtetnek az idôseknek, nôknek, tinédzsereknek, a gyermekeknek hetente szerveznek játszóházat, kirándulásokat, táborokat.

— A Szociális Központ négy éve alakult — mondja Bereschi Angela szociális munkás — Kerekes Kinga programvezetô kezdeményezésére. Igyekszünk minden gondon segíteni. Eleinte hat munkatársunk volt, jelenleg ketten maradtunk. De van négy önkéntesünk. Spanyolországból, Svédországból, Németországból is vannak önkénteseink.

1999-ben az egészségügyi program keretében családtervezés és higiénés tanácsadás is folyt. A község általános orvosa, Iugan Rodica, Horváth Annamária gyermekorvos, most is áldozatkészen segítenek bennünket.

— Hogyan mûködnek a klubok?

— A nôi egyesületben eredetileg családtervezéssel foglalkoztunk volna, de a találkozások során az asszonyok más ügyekkel-bajokkal is elôhozakodtak. A szociális segélyrôl, munkanélkülieknek járó jutalékokról faggattak, arról kérdeztek, hogy miért olyan nagy az ÁFA, hogyan kell összeállítani egy örökösödési iratot vagy egy dossziét a szociális segélynek. Ugyanezen az elven mûködik a többi klub is.

— Ön hogyan került a szervezethez?

— 1999 tavaszán egy hirdetést láttam a polgármesteri hivatalban: a World Vision tapasztalattal rendelkezô szociális munkást keresett Kolozsra. Mivel a Fiatalok a Békéért (Youth Action for Peace) által indítványozott pályázat már a vége felé járt, jelentkeztem, mert úgy gondoltam, fontos, hogy a központ tovább mûködjön.

A polgármesteri hivatal is jelezte, hogy átvenne bennünket, de tudtuk, hogy a költségvetés korlátozott.

— Milyen gondokat orvosoltak az utóbbi idôben?

— Egy írni-olvasni nem tudó nyugdíjas néni arra kért, hogy segítsek neki a nyugdíjigénylésre összeállítani a dossziét. Nagyon örült, amikor a 100 ezer lejes tsz-nyugdíját megkapta. Tudom, kicsi az összeg, de még mindig jobb mint semmi. Kint várakozik egy születési bizonyítvány és személyazonosság nélküli 24 éves apuka. Az ô helyzete is megoldódik. Reggel a hegyen jártam, hogy kiosszam a tûzifát a rászoruló roma családoknak.

— Említette, hogy a községben alacsony az iskolázottsági színvonal.

— A megyei tanfelügyelôség segítségével a beiskoláztatási életkort túllépett cigánygyermekek részére indítottunk két 11 fôs speciális osztályt. Az iskoláztatás mellett a tanulóknak ruhákat és élelmiszert juttatunk. Megemlíteném, hogy az iskolában magyar nyelven is mûködik elemi oktatás.

— Mi a helyzet a községhez tartozó falvakkal?

— A falvak nagy részében a legnagyobb az iskolai tanulmányukat megszakító gyermekek aránya. A kolozsi farmon lakó gyerekek többsége a negyedik osztály elvégzése után lemond a továbbtanulásról, mert naponta

14 km-es utat kellene megtenniük az iskoláig és vissza. A Larga-farmról is késve, fáradtan érkeznek az iskolába. Napi 12 km-es utat tesznek meg. Gesztrágyról 1,5 km-t gyalogolnak a gyermekek a vonatig, 4 km-t utaznak vonattal, az állomástól pedig újabb 1,5 km-t mennek az iskoláig a diákok. A falvak nagy részét télen a hótorlaszok és a rossz út miatt lehetetlen megközelíteni.

— Mit tesznek az iskoláztatás arányának a növeléséért?

— Egy diákotthonnal rendelkezô tanintézmény építésére nyújtottunk be pályázatot, de támogatásukról biztosított a polgármesteri hivatal, a helyi hatóságok. Ezáltal a nehéz körülmények között élô, valamint a környékbeli falvak gyermekeinek teljes ellátást és jobb tanulási körülményeket biztosíthatnánk. Szomorú, hogy a tizenévesek elôl elvágják a továbbtanulás lehetôségét.

Inge Gustavson Svédországban szociológiát tanul, öt hónapja önkéntes a kolozsi Szociális Központban:

— Azért jöttem, hogy tanulmányozzam az itt egymás mellett élô etnikumok életkörülményeit, hogy ifjúsági rendezvényeket szervezzek. Ukrajna, Fehéroroszország, Észtország és Románia közül azért döntöttem ez utóbbi mellett, mert az itteni szociális centrum tûnt számomra a legvonzóbbnak, etnikumközpontúbbnak. Az a benyomásom, hogy nagy szakadék tátong az etnikai csoportok között. Nem tapasztalok fizikai jellegû összetûzéseket, de Romániában még mindig nagyon sok az elôítélet, a románok számára természetes, hogy el kell ítélni a romákat, magyarokat. Hazámban nagyon sok a bevándorló, a külföldi vendégmunkás. Ott sem konfliktusmentes a helyzet, de nem annyira kiélezett mint Romániában. Nem azért vagyok itt, hogy kívülrôl segítsek, nekem ez a gondolat utópisztikusnak tûnik. Ehhez nem elég egy maroknyi ember összefogása. A hozzánk fordulók gondjain a magam módján segítek, mivel más háttérrel rendelkezem, másként reagálok, másként oldom meg a problémákat is.

Szôcs Andrea Enikô

Az utcai pénzváltóknál a forint 76/78, a márka 9400/9600, a dollár pedig 19 100/19 300 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9520/9630, az amerikai dollár 19 270/19 370, az olasz líra 9,54/9,96, az osztrák schilling 1341/1386 lejbe kerül.

A meteorológusok és hidrológusok elôrejelzései szerint március utolsó napjaiban árvizekkel kell számolni országszerte. A folyóvizek szintjének emelkedését nemcsak a meleg, tavaszias idô által kiváltott hóolvadások, hanem a napokban várható nagy mennyiségû csapadék is érzékenyen befolyásolni fogja. Erdélyt, a Partiumot és a Bánságot különös intenzitással fogja érinteni a vízszintemelkedés, hiszen ezeken a vidékeken nappal 20 C fokig is felmelegedhet az idô. A Brãila, Konstanca és Tulcea megyei Duna-gátaknál riadókészültséget rendeltek el, hiszen több helyrôl is beszivárgásokat jeleztek; a Duna szintje állandóan emelkedik, s mintegy két méterrel magasabb a víz szintje, mint a havi átlagértékek.

A Legfelsôbb Bíróság elutasította a temesvári forradalom idején elkövetett tömeggyilkosság vádjával 15 évi börtönbüntetésre ítélt Victor Athanasie Stãnculescu egykori honvédelmi miniszter fellebbezését. A Legfelsôbb Bíróság megállapította, hogy Stãnculescu nem a Ceausescu családtól való félelmében lövetett a temesvári tömegbe, hanem azért, hogy a hatalmi körökben maradjon. Elutasították a nemzetvédelmi minisztérium által benyújtott fellebbezési keresetet is, amelynek tárgya a minisztériumra kirótt 36 milliárd lejre rúgó, a forradalom áldozatainak, illetve ezek családtagjainak kiutalandó pénzbüntetés volt; a bírósági elutasítást plusz-büntetés kirovása követte: a nemzetvédelmi minisztérium további 15 személynek egyenként 900 000, 32 személynek pedig fejenként 450 000 lejt kell hogy fizessen.

Eva Molnar, a Világbank egyik igazgatója egy, a romániai reformlehetôségeket felmérô értekezleten kijelentette: Romániának 10 milliárd euróra lenne szüksége ahhoz, hogy szállításügyi szolgáltatásait európai szintre hozhassa. Az igazgató szerint a román törvényhozásnak kedvezô lehetôségeket kellene teremtenie azon külföldi vállalkozók számára, akik az utak karbantartásával foglalkoznak, vagy más szállítás jellegû szolgáltatásokba szeretnék pénzüket fektetni.

Eva Molnar igazgató szerint Romániának továbbra is ki kell tartania a szállításügyi szolgáltatások magánosítása mellett.

A Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja (RTDP) hétfôi közleményében felszólítja a párt tagjait, szimpatizánsait és a civil szervezeteket, foglaljanak határozottan állást a Ion Iliescut ért alaptalan támadások ellen, és ismételten megerôsíti Iliescu támogatását az elnökválasztásokon. Mint ismeretes, néhány nappal korábban Christopher Smith és Frank Wolf, az amerikai kongresszus képviselôi is aggodalmukat fejezték ki Iliescu esetleges újraválasztásával kapcsolatban.

Az RTDP csúcsvezetôsége elutasítja a Ion Iliescu ellen irányuló „szándékos" és „felelôtlen" rágalmakat, és azokat a „rosszhiszemû" véleményeket, amelyek szerint Iliescu esetleges újraválasztása negatív hatást gyakorolna az ország életére.

Az RTDP meggyôzôdése, hogy a külföldi befektetôk távolmaradását elsôsorban az ország siralmas gazdasági helyzete és az állampolgárok alacsony életszínvonala váltotta ki, ami az RTDP szerint a négyéves sikertelen kormányzásnak az eredménye. „A jelenlegi hatalom nem az RTDP és Iliescu diszkreditálásával változtathatja meg zuhanó népszerûségi mutatóit" — áll a közleményben.

Az RTDP szerint ennek a lejáratási kampánynak a célja, hogy megakadályozzák Iliescu indulását az elnökválasztásokon, és meggyôzôdésük, hogy tervszerû akcióról van szó. A választások menetrendjének megvitatása érdekében találkozót kezdeményeznek az összes párt képviselôjének részvételével.

Ion Iliescu a BBC-nek adott nyilatkozatában hevesen támadta a két amerikai politikus által tett kijelentéseket. A fôvárosi román lapok szó szerint idézik kijelentéseit: a volt államfô a rá jellemzô stílusban azt hangoztatta, hogy ha megismétlôdnek az ehhez hasonló nyilatkozatok (a Nyugat részérôl), „orrba kell vágni ôket!"

Opris: Iliescu saját magát teszi nevetségessé

Remus Opris, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt (KDNPP) fôtitkára a párt hétfôi sajtóértekezletén élesen bírálta Ion Iliescut azért az agresszív, arrogáns megnyilvánulásáért, ahogyan az RTDP elnöke az amerikai képviselôk levelére, és az újságírók kérdéseire a napokban reagált. Opris szerint Iliescuék sajtónyilatkozatai, amelyben rágalmazóknak, hazugoknak, a román valóság elferdítôinek minôsítették az amerikai politikusokat, bizalmatlanságot szülnek, elszigeteléshez vezetnek. A KDNNP-fôtitkár úgy vélekedett, hogy minden valóságalapot nélkülöz az RTDP-nek az a törekvése, hogy elhitesse választóival: jól megírt forgatókönyv létezik Ion Iliescu harmadik elnöki mandátuma megszerzésének ellehetetlenítésére. Ilyen terv nincs, és a jelek szerint nincs is szükség rá, tekintettel arra, hogy Iliescu és pártja saját magát „diszkvalifikálja" azzal a vehemens, minden toleranciát hiányoló magatartással, amelynek mostanában tanúi lehet a román közvélemény — idézi a fôtitkárt a Mediafax.

Opris szerint az RTDP kétszínû politikája, az a kísérlet, hogy egyformán tûnjön barátságosnak Moszkvával és a NATO-val szemben, továbbá az emlékezetes bányászjárások mind összefüggésbe hozhatók az RTDP-elnök személyével, és mind azt bizonyítják, hogy Iliescunak és pártjának semmi- lyen hitele nincs a Nyugat szemében.

A fôtitkár ízléstelennek és szemfényvesztônek tartja Iliescuék „aggodalmát" a román nép életkörülményeiért. A parasztpárti politikus ugyanakkor felháborítónak tartja az RTDP megfélemlítô politikáját a médiával szemben, Iliescuék nem egy esetben sajtóperrel fenyegették meg a szerkesztôket akkor, amikor nem kedvükre való anyagot közöltek a sajtóban, rádióban, televízióban. A fenyegetések odáig fajultak, hogy az RTDP egyszerûen megtiltotta a román közszolgálati televízió szerkesztôinek, hogy azok részt vegyenek és tudósítsanak az RTDP- rendezvényekrôl.

A KDNPP gondolkodni fog azon az RTDP-javaslaton, hogy a parlamenti pártok állapítsanak meg egyféle „illemkódexet" a választási kampány idôszakára. Opris szerint elsôsorban az RTDP-nek lesznek gondjai a különbözô viselkedési normák betartásával, amennyiben Iliescuék nem módosítanak sürgôsen vehemens, agresszív magatartásukon.

Smaranda Enachének, Románia finnországi nagykövetének leváltását követelte a Jurnalul National, mivel a nagykövet a Pro Európa Liga emberi jogi szervezet társelnökeként részt vett a marosvásárhelyi Türelem hete rendezvénysorozaton.

A marosvásárhelyi székhelyû Pro Európa Liga 1991 márciusától kezdve minden évben megrendezi a „türelem hetét", így emlékezve és válaszolva arra, hogy 1990 márciusában véres összecsapások voltak a városban a románok és a magyarok között.

„Egy román nagykövet támogatja a magyar szélsôségeseket, a marosvásárhelyi események 10. évfordulóján Smaranda Enache irányítása alatt történtek virulens románellenes támadások" — írta szombati számának címoldalán a lap.

Hétfôn a Jurnalul National már arról számolt be címoldalán, hogy „a Románia-ellenes botrány ügyében Smaranda Enachénak a parlamentben kell magyarázatot adnia". A lap a szenátus külügyi bizottságának elnökére, Ghiorghi Prisãcarura (RTDP) hivatkozva közölte, hogy a bizottság ezen a héten fogja tárgyalni, miként vehetett részt a nagykövet a marosvásárhelyi „türelem hetén". Prisãcaru rendkívül súlyosnak minôsítette „a Marosvásárhelyen elhangzottakat".

A Jurnalul National alapos csúsztatással a nagykövet „bûnének" tudja be azt is, hogy a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szombaton Kolozsváron vitát rendezett az érdekvédelem és a kormányzati szerepvállalás kérdésérôl. Ezen a tanácskozáson „az RMDSZ vezetôi nem átalkodtak folytatni támadásaikat a román állam alapvetô intézményei ellen, beleértve az alkotmányt is. Leginkább a román nemzetállam eszméje zavarja ôket, ezt az eszmét az RMDSZ élén állók túlhaladottnak találják" — írta a lap.

A kolozsvári RMDSZ-tanácskozás szerepelt a Transilvania Jurnal címû lap címoldalán is. A lap szerint „gyôztek az RMDSZ radikálisai", mert Markó Béla, az RMDSZ elnöke szóvá tette, hogy magyar nemzetiségûek nincsenek a román belügy-, a külügy- és a védelmi minisztérium, valamint a Román Hírszerzô Szolgálat (SRI) vezetésében.

A Transilvania Jurnal hétfôi számában rövid interjút közölt Costin Georgescuval, az RHSZ elnökével is, akit az RHSZ létrehozásának 10. évfordulója alkalmából egyebek között arról kérdezett: milyen jelzéseket kap az RHSZ Erdély egyes részeibôl az etnikumközi viszonyról. „A nyugalom, a komolyság és a nemzeti biztonság üzenetét" — válaszolta az RHSZ vezetôje.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]