2000. március 29.
(XII. évfolyam, 74. szám)

Szokásos keddi sajtótéjékoztatóján Bogdan Cerghizan prefektus az Alsójárán szombat hajnalban bekövetkezett természeti katasztrófával kapcsolatban kijelentette, hogy a bánya vezetôsége és a község polgármestere felelôsek, amiért csak tizenkét órás késéssel értesítették az illetékes szerveket. Todor polgármester ezért 2-3 millió lejes büntetésre számíthat, a bányavállalat mulasztásának súlyosságát az ügyészség dönti majd el. A prefektúra bizottságot küldött a helyszínre, amely vízmintát vett. Félô, hogy többek között ólom és cink is került a környék legelôire, amely késôbb súlyos következményekkel járhat. Ráadásul a bányavállalatról kiderült, hogy huszonöt éve környezetvédelmi engedély nélkül üzemel. A prefektura értesítette Radu Berceanu iparügyi minisztert a környezeti katasztrófáról, és kérte egy szakértôi bizottság kiküldését a helyszínre a szükséges vizsgálatok elvégzésére. Ugyanennél az alsójárai cégnél nemrég négy halottat követelô tömeges munkabaleset is történt.

A közelgô választásokkal kapcsolatban a prefektus Kolozs megye igényét azok lebonyolítására 6 milliárd 300 millió lejre becsüli. A részt vevô politikai pártok törvényes elôírások szerinti központi támogatása természetesen nem szerepel ebben a felbecsülésben. A választási kampány hivatalosan még nem kezdôdött el, tehát korai állást foglalni minden ide vonatkozó ügyben, így a kolozsvári polgármester és a parasztpárti polgármesterjelölt, Serban Rãdulescu között kialakult csatározás dolgában is.

Kedden délben a prefektúrának árvízveszélyt jeleztek Dés körzetébôl, de a helyzet ellenôrzés alatt állt.

Ö. I. B.

Hétfô reggeltôl igen zavarossá vált a Tisza, a folyó vizének színe megint hamuszürkére változott. Az elmúlt napok esôzései ismét meddôt mostak a folyókba a borsabányai bányaüzem nováci derítôjénél — közölte a vízügyi, erdészeti és környezetvédelmi minisztérium. A minisztérium közleménye szerint a román illetékesek „operatív módon értesítették a magyar és az ukrán hatóságokat a jelenségrôl".

Mint ismeretes, a nováci derítô gátja március 10-én átszakadt, s a baleset következtében mintegy 40 ezer tonna nehézfémeket tartalmazó meddô jutott a szabadba. Akkor mintegy 10 ezer tonna meddô került a Vasér patakba, majd ezen keresztül a Visó folyóba és azon át a Tiszába.

A minisztérium közleményébôl az derül ki, hogy az elmúlt két nap erôs esôi, valamint a meleg miatt megindult hóolvadás ezt a meddôt mossa most a folyókba.

— A vizek elszínezôdését nem követte halpusztulás vagy más környezeti következmény. A nagybányai vízügyi igazgatóság szakemberei vízmintákat vettek. Kevés a valószínûsége annak, hogy növekedne a nehézfém-koncentráció, mivel a borsabányai flotációs üzembôl már nem kerül használt víz a nováci tárolóba — hangsúlyozta a közlemény.

A környezetvédelmi minisztérium egyben emlékeztetett arra, hogy a meteorológiai szolgálat elôrejelzései az idô felmelegedésérôl és csapadékról szólnak, ezért az ipari minisztérium felügyelete alatt álló ipari derítôk és meddôhányók állapotának folyamatos figyelését ajánlják.

A reggel vett vízminták laboratóriumi vizsgálatai szerint az oldott ólom-, cikn- és réztartalom mértéke az úgynevezett tûrhetô vízminôségi kategóriába esik, vagyis alatta marad a szennyezettséget jelentô értéknek — jelenti az MTI.

Mugur Isãrescu kormányfô hétfôn Andrew Workinggal, a Világbank romániai megbízottjával folytatott tárgyalásokat. Ezen a román kormányfô az ökológiai katasztrófákat megelôzô program elkezdéséhez kérte a Világbank segítségét. Andrew Working kijelentette: a Világbank 20 millió dollár támogatással kívánja segíteni Máramaros megye környezetet veszélyeztetô bányáinak biztonságosabbá tételét, valamint a munkanélkülivé váló bányászok segélyezését, szakmai átképzését.

Working különben tegnap elutazott Nagybányára, ahol a környezeti balesetekben közvetlenül érintett helyi hatóságok képviselôivel, román vízügyi és bányaipari szakemberekkel találkozott. A megbeszélésen részt vett Anton Vlad, a román környezetvédelmi minisztérium államtitkára, és jelen voltak az európai környezetvédelmi bizottság képviselôi, valamint a bajorországi zöldek képviselôcsoportjának küldöttei is.

A kormányszóvivô tájékoztatása szerint a hétfôi találkozón a Világbankkal kötött megállapodás meghosszabításának a lehetôségérôl, illetve ennek alkalmazásáról is szó esett. Isãrescu arról biztosította a Világbank romániai megbízottját, hogy bár Romániában idén választásokat tartanak, ez nem fogja befolyásolni a középtávú fejlesztési stratégia megvalósítását.

A határon túli magyar politikai szervezetek, azok támogatásáért felelôs minisztériumok illetve közalapítványok képviselôinek részvételével szervezett kereasztal beszélgetést „Határon túli magyar támogatások 2000-ben" címel a Határon Túli Magyarok Hivatala (HTMH). Szabó Tibor, a HTMH elnök kiemelte: elôször sikerült az összes érdekelt szervezet képviseletével olyan találkozót szervezni, melyen a magyar kormány határon túli magyaroknak juttattott pénzek rendeltetését, szerepét határozza meg.

A kerekasztal megbeszélés résztvevôi egyetértettek abban, hogy szükséges kialakítani egy rendszert, mely az összes támogatást juttató közalapítvány és minisztérium munkáját koordinálná. A szülôföldön való maradást ösztönzô támogatási rendszert áttekinthetôbbé szeretnék tenni. Szabó Tibor HTMH elnök hangsúlyozta: idén kiemelten a vajdasági és kárpátaljaai magyarokat fogják támogatni.

Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke szerint vannak esetek mikor a magyar kormány elvi elképzelései intezményi szinten nem mûködnek. Az elnök arra a számára riasztó helyzetre utalt, hogy jelenleg a magyar középiskolákban 3300 erdélyi diák tanul. Az RMDSZ vezetô hagsúlyozta: a határon túli értelmiség feladata dönteni a támogatások elosztásáról, ugyanakkor megígérte hogy mulasztást, pazarlást próbálják elkerülni.

A határon túli magyarok képviselôi elégédettek a magyar állam nyújtotta támogatások nagyságával, Takács Csaba az RMDSZ ügyvezetô elnöke a magyar állampolgároknak köszönte meg a segítséget, örvendetesnek nevezte, hogy értékében, intézményrendszerében is megnövekedett a támogatás. Tôkés László az RMDSZ tiszteletbeli elnöke szerint nagyságrendi szemléletváltásra lesz szükség a jövôben, hisz a kivándorlás, asszimiláció megállítására egyre több pénzt kell fordítani.

A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) munkájáról szólva Szabó Tibor HTMH elnök elmondta, hogy június 30-ig a bizottság kidolgozza és a kormány elé terjeszti a határon túli magyarok státuszáról szóló törvényt. A határon túli szervezetek részérôl eddig csupán az RMDSZ fogalmazta meg írásban javaslatait. Az RMDSz képviselôi szerint a státusztörvény a mûvelôdés területén fog egyenlô jogokat, kedvezményeket biztosítani, de a kettôs állampolgárság sajátos státuszát is magába foglalhatja. A legfontosabb kérdések — társadalombiztosítás, egészségügyi támogatás és munkavállalási jog — azonban még nincsenek nyugvóponton. Tôkés László szerint a cél az az összmagyar integráció, a státusztörvényhez nyújtott javaslatokról az SZKT képviselôivel is tanácskozni kell.

A határon túli szervezetek szerint fontos lenni megfogalmazni a határon túli magyar definícióját, a meghatározásnak azonban nem kizárónak hanem megengedônek kell lenni. Egységes elképzelést egy határon túli magyar definíció megalkotni nehéz, mert a néha igen eltérô helyi sajátosságokat kell figyelembe venni. Jakab Sándor, a Horvátországi maygarok Demokratikus közösségének alelnöke az etnikai biznisz veszélyére hívta fel a figyelmet.

A Román Vasutak személyszállítási részlege (SNTCF) hétfôn bejelentette, hogy április 3.-tól újra felfügeszti a diákoknak és tanulóknak járó kedvezményeket, a tanügyminisztérium 185 milliós tartozása miatt.

A tanügyminisztérium nevében nyilatkozó Adrian Miroiu államtitkár elmondta: az idei költségvetés megszavazásáig a minisztériumnak nincs pénze kifizetni tartozását. A tanügyminisztériumnak nagy erôfeszítéseibe kerül az, hogy biztosítsa a kedvezményes vasúti- és közszállítást — a havonta erre a célra fordított összeg több mint fele az egyetemi oktatásra költött pénznek.

Az államtitkár elmondta: elôkészítették egy kormányhatározat tervezetét, amely kiutalná azt a 90 millió lejt, amellyel — szerintük — a tanügyminisztérium még tartozik a vasúttársaságnak. A tervezet jelenleg a szállításügyi minisztérium véleményezését várja.

Miroiu bemutatott egy statisztikát a 2000-re javasolt támogatásokról. A kimutatás szerint a felsôoktatásban 247 074 nappali tagozatos román diák, 6033 állami ösztöndíjas külföldi diák, 765 külföldi és 815 román doktorandusz tanul. A költségvetésbôl 719,668 milliárd lejt utalnak ki ösztöndíjakra, diákoknak, tanulóknak és doktoranduszoknak összesen, diákkollégiumok és -étkezdék fenntartási költségeire pedig 272,766 milliárd lejt utalnak ki.

A Termorom igazgatója, Ioan Pascu tájékoztatott:

— Tavaly augusztus óta a FPS-Bukarest az olasz Radial Company és a besztercei Ral vállalattal közösen a Termorom részvényeinek 84%-át birtokolja. A szerzôdés értelmében 1999. novemberéig a FPS közbenjárt volna az Országos Ingatlanügynökségnél (AVAB) a Termorom és AVAB közötti tárgyalások felbontására. Az AVAB a szerzôdésnek ezt a pontját jogtalannak minôsítette. A szerzôdés kivitelezését 90 nappal késôbbre halasztották, azaz 2000 márciusig hosszabbították meg. A vállalat képviselôit nem ismerték el tárgyaló félként, a tárgyalások mindössze a FPS és a vegyesvállalat között zajlottak. A FPS által birtokolt 20,8 milliáros csomagot három és fél milliárd lejért adták el a vegyesvállalatnak azzal a kikötéssel, hogy a Termorom összes költségeit vállalják fel.

— Mennyi volt akkoriban a vállalat vesztesége?

— A szerzôdés aláírásakor, 1997 szeptemberében, a bankkamatok növekedése és a hitelvesztés miatt 47 milliárd lej veszteségünk volt. Természetes körülmények között a beszüntetés szélén álló üzem veszteségei nem nônek, az ésszerû lett volna a kárpótlás, akkor a veszteségek mindössze 19 milliárdot tesznek ki. A munkaügyi- és pénzügyminisztérium törvényellenesen a felszámolási idôszakra is különbözô pénzbírságokat számított fel (a 99/1999-es törvény értelmében a felszámolás alatt levô vállalatoknál nem számolnak fel bírságokat a jótállt követelésekért). Jelenleg ezért a pénzügyminisztériummal pereskedünk. A logikátlan gondolkodásmód nem ösztönzô, a rugalmatlan probélmakezelés eredményezi a költségvetési hézagokat. A kormány elzárkózása a problémamegoldástól végzetes lehet a még meglévô gyárak számára: a mentôstratégiák, a pénzszerzés helyett arra kényszerülnek, hogy bezárják kapuikat.

— Változik a közeljövôben a vállalat gyártási köre?

— Öt évig a Termorom megmarad a fô tevékenységénél, a kazán- és fûtôközpontgyártásnál.

— A tulajdonosváltás munkaerôfelvétellel is jár?

— Az új tulajdonos által alkalmazott stratégia, valamint a második félévi tartozás egy részének a visszatérítése fokozatos munkaerôfelvétellel jár a közeljövôben.

— Mit tesz a vállalat vezetôsége a környezetszennyezés kivédéséért?

— A Megyei Környezetvédelmi Hivatal ellenôrei nem észlelték, hogy a Termorom szennyezne. Abban az esetben, ha a kazángyártásnál gázolajat fogunk felhasználni különleges környezetbarát szûrôberendezéseket szerzünk be.

Szôcs Andrea Enikô

A KÖRNYEZETBARÁT KERTÉSZKEDÉSRÔL tart elôadást T. Veress Éva egyetemi docens, a Bioklub elnöke, szerdán du. 5 órától a Heltai-alapítvány pinceklubjában (Mikó/Clinicilor utca 18.), majd Simon Levente a biokertészkedésben szerzett svájci tapasztalatairól számol be a hallgatóknak.

A GYERMEKRAJZOKBAN rejlô eredendô világképrôl tart elôadást Molnár V. József Budapesten élô grafikus, néprajztudós március 30-án, csütörtökön 19 órától a Protestáns Teológiai Intézet Bethlen Termében. (Bocskai tér 13. szám)

Corvin-klub
Zenés záróra ma du. 5 órától a GAUDEAMUS könyvesboltban. A meghívottak, Velichi Irénke és Adrian, örökzöld melódiákkal és görögországi dalemlékeikkel szórakoztatják (blockflôte, csôrfuvola átiratokban) a könyvbarátokat.

Áramszünet
Kolozsváron, 9–15 óra között, a következô utcákban szünetel az áramszolgáltatás:
Március 29-én, szerdán: Csillagvizsgálói 2-es és 4-es diákotthonok, Saturn diákétkezde; március 30-án, csütörtökön: Soimului, Görögtemplom utca (a 26. szám és a I. Mincu utcák között), Majális/Republicii (a Descartes és I. Mincu utcák közötti szakaszon); március 31-én, pénteken : Umbroasa, Ceahlãu és környezô utcák; április 3-án, hétfôn: Soimului, Majális/Republicii (a Descartes u. és a 63. szám közötti szakaszon), I. Mincu, Görögtemplom (a 26. szám és a I. Mincu u. közötti szakaszon).

Ma 11 órakor nyílik az Expo Transilvania Rt. rendezésében a 8. Nemzetközi Mûszaki Vásár és a 2. Nemzetközi Autósszalon.

Szombaton délelôtt a zenelíceum dísztermében László György klarinéttanár egykori növendékei léptek fel. Több évtizedes kitartó pedagógusi munkájában László György olyan egyéni módszert dolgozott ki, amellyel kiváló fiatal klarinétmûvészeket bocsátott útra, akik itthon és Európa-szerte szólistaként vagy filharmóniák elsô klarinétosaként aratják a sikereket. A mûsor elsô felét teljes egészében Brahms-mûvek töltötték ki.

Az Esz-dúr (Op. 120) Szonátát Liviu Gocan (klarinét) és Valentin Ivanof (zongora) szólaltatták meg. Elôadásukat szép hangszín, a versenymûnek beillô nehéz zongorakísérettel való tökéletes összhang, a költôiség, ünnepélyesség, a romantikus feszültségek-megtorpanások tették emlékezetessé. Az f-moll (Op. 120) Szonátát Réman Zoltán és Marius Popescu adták elô. Réman Zoltán legutóbbi fellépései alkalmával saxofonistaként hallottuk, ezúttal klarinétosként is megmutatta kiváló képességeit. Elôadásában a mély filozofikus gondolatok érett zenei tolmácsolásának lehettünk tanúi. A mûsor végén Ibert Szaxofon-szonátáját is eljátszotta. Az Op. 114-es Trió Liviu Gocan, Marian Marica (cselló) és Valentin Ivanof elôadásában szólalt meg. Cselló és klarinét kettôsének költôiséggel megfogalmazott kifejezô dallamvonalai, a lassú részek beethoveni tisztasága, a drámai finálé lenyûgözô volt. A mûsor elsô részének fénypontja az Op. 115-ös Quintett volt.

Ebben a mûben Brahms a klarinétnak szólista szerepet szánt, és mellé rendelt „zenekarként" egy vonósnégyest. Több évi „hallgatás" után a kvintett élére László György állt, meghívott vendégei: Márkos Albert (hegedû), Botár Gerô (hegedû), Olimpiu Moldovan (brácsa) és Török Béla (cselló), a Concordia vonósnégyes tagjai. A mély drámaisággal elôadott, Brahms-szimfóniák hangulatához közelítô kvintett legszebben kidolgozott része a gyöngédséggel megalkotott, álmodozó Adagio volt. A rendkívüli tehetséges Bartha Gézát nemrég hallottuk a Györkös-Mányi Albert Emlékházban, az akkori mûsorából Stockhausen In Freundschaft címû mûvét ötlet-gazdag, kiváló technikával, érettebb, magabiztosabb megfogalmazásban és Lovreglio Koncert-fantáziáját játszotta Verdi Traviatájának örökzöld témáira. Végezetül Liviu Gocan és Valentin Ivanof elôadásában Luigi Bassi Koncert-fantáziáját szólaltatták meg Verdi Rigolettójának témáira.

Szombat délután a zongora katedra ünnepelt. Mûsorukat Tugui Teodora tanárnô I. osztályos növendéke nyitotta meg Duncombe- és Maikapar-darabokkal. A Párizsban sikerrel felvételizett Dan Alexandru Constantin, Balla Kemenes Csilla tanítványa, Chopin h-moll Szonátájának IV. tételét játszotta stílusosan, csillogó aprótechnikával. Ninuca Osanu Pop professzorasszony Enescu Pavanéját briliáns technikával, rendkívüli érzékenységgel adta elô. Tudor Feraru, egykori Noveanu-növendék saját, kezdetnek figyelemreméltó szerzeményét játszotta. Kolozsvár egyik zongorista kedvence, Daniel Goiti a tôle megszokott tökéletességgel szólaltatta meg Enescu Toccatáját. Kováts Sándor, a zenelíceum tanára, Beethoven F-dúr Szonátáját (Op. 10, nr. 2), néhány kevésbé tökéletesen kijátszott résztôl eltekintve, egyéni megfogalmazásban adta elô. Monica Noveanu és Buzás Pál G. Viozzi Tastiera a due könnyed stílusú négykezeseivel próbálták „lazítani" a kissé feszes hangulatot, Adriana Bera egyetemi tanár Debussy Tûzijátékok címû mûvét technikai bravúrral, kitûnô impresszionista hangulatfestô hangszínekkel, mûsorzáró számként játszotta.

Az esti mûsor telt házas, felszabadult, örömteli hangulatát az ütôs részleg fellépésének köszönhetjük. Kiemelkedô egyéni produkciókként Moldovan Ioana, Pop Cezara-Dafina X. osztályos diákok elôadását említeném (Rodica Gruian növendékei) Albeniz-és Hatch-mûvekkel. A Lucia Florescu által vezetett Zenelíceum ütôs együttese Mozart Adagiójával és Ysmailov darabjával remekelt. Csergô Domokos Glenworth Blues for Gilbert címû mûvével nagy tetszésnek örvendett. A Pop Grigore egyetemi tanár ütôs együttese a németországi turnéjuk mûsorából nyújtott profi elôadást.

Kulcsár Gabriella

I. hely: Kaucsár Tamás (IX. osztály), Báthory-líceum — felkészítô tanár Néda Tamás; II. hely: Derzsi Noémi (IX. osztály), Unitárius Kollégium — felkészítô tanár Popa Márta; III. hely: Mátis Anikó (XI. osztály), Apáczai Csere János Líceum — felkészítô tanár Vörös Alpár; IV. hely: Dénes Emese (IX. osztály), Unitárius Kollégium — felkészítô tanár Popa Márta; X. hely: Korpos Gergely (X. osztály) Báthory-líceum — felkészítô tanár Káptalan Erna; X. hely: Soós János (XI. osztály) Báthory-líceum — felkészítô tanár Cilli Péter.

Kaucsár Tamás (Báthory-líceum) és Derzsi Noémi (Unitárius Kollégium) továbbjutottak a fizika olimpia országos döntôjére.

Tehetetlen düh és keserûség szorítja össze a torkom: nem tettünk érted semmit. Elmentél, örök lelkiismeretfurdalást hagyván ránk: tûrtük, hogy a te mérhetetlen jóságod és szelídséged ilyen börtönmagányra juttasson. Sokan szerettünk, nagyon sokan tiszteltünk, de a te mindent tûrô, mindent megbocsátó szereteted lebénította kezünk, hogy bármit tehessünk börtönöd ellen. Levágták telefonodat, leszerelték a csengôdet, elvették lakásodat — vagy annak egy részét —, és hiába csengettünk, hiába telefonáltunk a kegyetlen szomszédhoz, nem nyertünk bebocsáttatást. Nekem azt mondták, nem akarsz senkit látni, sôt, arra kérsz, hogy hagyjunk békén. Nem hittem el, de elképzelhetônek tartottam, hogyha karhatalom segítségével próbálnék hozzád behatolni, te azt mondanád, nem kellett volna, mert szomszédaid nem rossz emberek, nem azért tették mindezt veled, mert sürgetnék halálod, hogy megkaphassák a fejed felôl megvett lakásod... Nem engedted tavaly karácsony körül az alprefektust sem lépni az érdekedben, sem szegény megboldogult Sebesi Imrét, a drága rádiós barátot, akinek különben is annyira szívügye volt az idôsek felkarolása.

Soha nem tudom elfelejteni, hogy amikor még kijártál, meg-meglátogattál, elvittelek autóval a Bükkbe naplementét nézni, meglátogattuk „kis családod", Nemecz Ilonkát, az évek óta ágyban fekvô barátnôdet (ki mindig hívott, hogy költözz hozzá), és egy ilyen alkalomkor, estefelé, eléggé elcsigázva hazaérve kiderült, hogy nem tudsz bemenni, mert kicserélték a kapun a zárat, és neked nem adtak kulcsot „nehogy elveszítsd"! Azt mondtad, hagyjalak csak ott, majd sétálgatsz a kapu elôtt, amíg hazajönnek... és amikor hazavártuk — nyilván az autóban — „ôket", és számon kértem volna, hogy miért aláznak így meg egy ilyen jóságos öreg nénikét, aki nem is akárki, akkor te engem csitítottál, és ôket dicsérted, hogy egyébként jó emberek... persze, „azok" azt ígérték, hogy lesz csengôd, és lesz kulcsod... NEM LETT! Egyre csak azon rágódom, a legidôsebb erdélyi magyar írónônk voltál, a nagy mesemondónk, a gyermekek kedvence, mindnyájunké... és ilyen kegyetlen sorsra kellett juss? Így kellett ennek lenni?

Senki sem lehetett melletted szeretteid közül az utolsó hónapokban, az utolsó napokban, órákban... csak a hited.

Egyszer azt mondtad, olaszországi bolyongásodkor egy templomban furcsa feliratra leltél, valahogy így szólt: a legnehezebb kereszt túlélni szeretteinket... és te utolsónak maradtál a családból. Mindenkit elvesztettél. Végül a barátaidat is, hiszen elzártak tôlük.

Neked valóban megváltás volt a halál, és ez nekünk szörnyû.

Nyugodj békében.

Albert Júlia

A fennállásának tizedik évfordulóját nemrég ünneplô Kríza János Néprajzi Társaság március 17–19-én Csíkszeredában tanácskozáson vette számba saját eredményeit és feladatait. Ezekben jelentôs szerepet játszanak kiadványai: könyvei és a társaság értesítôjének tematikus számai. Bôvebben dr. Pozsony Ferenc elnöktôl:

— A Kríza János Néprajzi Társaság már tíz évvel ezelôtt céljául tûzte ki a szakmai eredmények megjelentetését. Sikerült útjukra bocsátanunk néhány könyvsorozatot. Évkönyvünkbôl már hét szám jelent meg, a nyolcadik kötet hamarosan elhagyja a nyomdát. A kilencedik évkönyv is szerkesztés alatt áll, tudománytörténeti tanulmányokat és olyan dolgozatokat tartalmaz, amelyek a társadalomkutatás, a néprajztudomány legújabb módszereivel, tematikájával foglalkoznak. A Kríza- Könyvtár sorozatban három kötet jelent meg. Az elsôben fiatal néprajzkutatók tanulmányait jelentettük meg, Változó társadalom címmel. A második egy háromszéki falu, Zabola interetnikus együttélési modelljét mutatja be román nyelven, a harmadik pedig Torockón megrendezett népzenei ülésszak válogatott szövegeit tartalmazza. Ebben a sorozatban elsôsorban a fiatal kutatók módszertani és tematikai szempontból újszerû írásait szeretnénk megjelentetni. Kiadásra vár Borbély Évánek a baseli farsangról írt disszertációja, és egy erdélyi hiedelmekkel foglalkozó tanulmánykötet, amelyet Keszeg Vilmos irányításával több diákunk munkája. Elôkészítettük Nagy István szatmárnémeti kollégánk partiumi magyar, román, német betlehemes játékokat bemutató munkáját.

— Mit jelentetnek meg a közeljövôben?

— Két könyvet. Az egyiket a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum munkatársa, Kakas Zoltán állította össze, és egy háromszéki mesemondó repertoárját elemzi. Könczey Csilla a Labal-féle táncleírásról állított össze módszertani kiadványt, amelyet, reméljük, tánckutatók haszonnal forgathatnak.

— Van-e együttmûködés más kiadókkal?

— Igen, kiadványaink egy részét más nagyobb kiadókkal együtt állítjuk elô. A marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadónál ôsszel jelent meg Keszeg Vilmos doktori disszertációja a mezôségi hiedelmekrôl. Nemsokára elhagyja a nyomdát, szintén közös kiadásban, dr. Kós Károlynak eddig kéziratban levô, kétezer oldalas munkája, a Mezôség néprajza. A Mentorral tervezzük még Hajdú Farkas Zoltán doktori disszertációjának a megjelentetését, témája a szász–sváb szomszédság, illetve a székely kaláka összehasonlítása. A csíkszeredai Cominter Könyvkiadóval két kötetet szeretnénk kiadni. Az egyik szerzôje Szôcsné Gazda Enikô, a sepsiszentgyörgyi múzeum munkatársa, Erkölcs és közösség címmel 18–19. századi források alapján levéltári kutatásaiból mutatja be, hogyan mûködött és változott az erkölcsi értékrend Orbai széken. Gazdáné Olosz Ellának kéziratban maradt munkája, moldvai és erdélyi hímzések világába vezet el, öltésmintákat mutat be. A csíkszeredai Pallas Akadémia Könyvkiadóval jelentettük meg Vámszer Géza munkáját Csík vármegye településtörténetérôl.

— Hogyan terjesztik a kiadványokat?

— A Kríza János Néprajzi Társaság nonprofit társaság. Elsôsorban pályázatok segítségével próbálja megjelentetni a mûveket, a terjesztés pedig könyvcsere révén zajlik. Ily módon eljuttatjuk könyveinket a legfontosabb kutatóintézetekbe, tanszéki könyvtárakba, megyei könyvtárakba, tanítóképzôkbe.

Ördög I. Béla

(Folytatás elôzô lapszámunkból)

Az ideológiai platformok léte az egység végét jelentette, indokolatlanul vehemens viselkedésük, túlzó (és a tagságot kizáró) szerepvállalásuk pedig visszatetszést keltett. Azok, akik a rendszerváltás forró napjaiban sorban álltak, hogy RMDSZ-tagságot vállaljanak, lassanként kiábrándultak. „Értünk politizálnak, de nélkülünk" — ez a vélemény alakult ki. A képviselôi-szenátori irodák ajtaja a meghirdetett ügyfélfogadáskor is gyakorta zárva maradnak. Ez a fonák helyzet abból adódik, amit az uralgó platformok lényegében jelentenek: csoportocskák érdekeit testesítik meg. És minél virulensebbek lettek a platformok, annál több szó esett az egységrôl. Mintha szólamokkal helyettesíteni lehetne a lényeget.

Elméletük egyszerû: „Véleményem szerint abból kellene kiindulni, hogy az SZKT attól lesz politikailag plurális (többszínû) és reprezentatív, hogy ténylegesen mûködô, belsô politikai testületekbe (platformokba) vagy azok köré csoportosult, egyénileg megmérettetve választott képviselôk a tagjai, és nem attól, hogy területi szervezetek küldöttei vagy hivatalból ott lévô személyek alkotják" — vallja Birtalan Ákos parlamenti képviselô (Háromszék, 1999. november 3.). Amibôl csak az nem ért, aki nem akar. És mit jelent az, hogy „egyénileg megmérettetve választott képviselôk" — amikor a biztonságos futóárkot jelentô listás választás ellenében a törvényhozás tisztelt tagjai újólag nem fogadták el az éppen „az egyéni megmérettetést" szavatoló, névre-személyre szóló választási jegyzékek módszerét. És még valami: nekünk, magyaroknak nincs szükségünk pillanatnyilag (egyébként, már tíz év óta, s távlatilag még beláthatatlan ideig) politikai-ideológiai sokszínûségre sem az SZKT-ban, s még kevésbé az RMDSZ-ben, hanem csakis nemzeti egységre, de az legyen beton — és ne esetlegesen félelmünkbôl fakadjon, hanem tudatos felismerésünk legyen a kötôanyaga.

És még egy idézet, amely a platformokat és szerepüket már-már belsô törvényszerûségként kívánja feltüntetni, ami még nagyobb veszélyt hordoz: „Nekem különben régi gondom, hogy az RMDSZ-vezetés nem szereti használni sokszínûségét, holott ez erény (!!!)" — fogalmazott Toró T. Tibor, az RMDSZ Reformtömörülésének elnöke (Háromszék, 1999. december 8.). Amitôl az ember megborzong: az RMDSZ nem szereti — de elfogadja, felkarolja, a területi szervezetek ellenében hathatósan támogatja a sokszínûséget hozó, de az egységet eleve megtagadó ideológiai platformokat. Mi hát az igazság? Annyi mindenesetre igaz, hogy a magyar kormányzat manapság kiemelten támogatja, szinte az RMDSZ egészével egyenlô módon kezeli a hozzá ideológiailag közel állni látszó Reformtömörülést, s ezzel csak — nyilván, akaratlanul! — elmélyíti az egységbontó platformok közötti ellentéteket, célirányos segítségnyújtása tehát úgyszintén az egység ellenében hat.

Mi hát a teendô? Van-e szükség reformra ebben a zûrzavarban, ahol nem az egység, hanem a sokszínûség az uralkodó, de ez utóbbit mégis egységként kísérlik meg feltüntetni, holott valóban erôs egység nélkül nincs és nem is lehet elôrelépés. És tud-e, képes-e az RMDSZ jelenlegi, csak a megosztottságot (más szóval: sokszínûséget) statuáló alapszabályával az egységet megteremteni, újrateremteni, vagy pedig felvállalja a politikai párt szerepét? Azt, amely ismét hat-hétszázezres tagságot mondhat majd magáénak, hiszen visszafogadja, megfelelô szerepkörbe helyezi a magyarság zömét tömöríteni képes helyi-területi szervezeteket. Aki ideológiai alapon akar politizálni, megteheti a parlamentben vagy a szenátusban olyankor, amikor az ilyen színezetû állásfoglalásnak szerepe lehet, de nem teheti meg különálló klikkbe szervezetten az RMDSZ keretében, mivel ezzel az egység ellenében lép fel. Mindeddig türelem és elnézés is volt bennem is, sokunkban is, de a tények makacs erôvel az egység szerepét hozzák elôtérbe.

Az egység erônk forrása volt és lehet a jövôben is. De a sokszínûség leplébe burkolva már tagságot taszító lesz.

Az erdélyi-romániai magyarság ismeri az egység jelentôségét. S ennek megfelelôen azt is, hogy ehhez tudatos fegyelem és felelôsségvállalás szükségeltetik. Ezért hangsúlyoznám, nekünk a jövôhöz a magyarság nagy tömegét felölelô politikai pártra, jogvédelmünket és érdekképviseletünket egyértelmûen felvállaló fegyelmezett seregre van szükségünk, hogy egységben lépjünk fel és egységben cselekedjünk. Ehhez, némi módosítással, alkalmasnak kínálkozik az RMDSZ elsô alapszabálya. Ez az egyik indoka annak, hogy nevét-választási jelét megôrizve az RMDSZ lényegileg magyar néppárttá alakuljon. A másik indok: a politikai partnerek kijózanodásával megtörténhet, hogy a csak a választási törvényben szereplô jelöltállítási lehetôségünk egyik pillanatról a másikra semmivé foszlik! A politikai pártok törvénye és az alkotmány értelmében bármikor olyan döntés születhet, amellyel politikai pártként felvállalt szerepünktôl törvényesen megfoszthatnak! Kapunk majd egy képviselôi helyet a parlamentben, mint a többi nemzeti kisebbség demokratikus szövetségei, s akkor ténylegesen kiszorulunk Románia politikai életének periferiájára. Az adott fejlôdési irányok és a hatalomra jutásban máris körvonalazódó politikai erôk ismeretében ez a lehetôség reális veszélyt jelent.

Ne feledjük: nekünk itt szerepünk van, terhes, elnyûvô, kitartásunkat végletesen próbára tevô szerepünk. És ezt a szerepet csak egységben, tömör sorokba zárkózva tölthetjük be a román jogállamiság, törvényesség, történelmi igazságtétel és becsületes helytállás érdekében.

Még nincs késô — a tizenkettedik órában vagyunk ugyan, de cselekedhetünk. Legyen velünk döntésünkben a magyarok sokat emlegetett istene, és ne vakítson el többé a gazdagságvágy, a hatalombirtoklás, a személyi-egyéni érdekek látszólagos primátusa. Felemelkedni csak együtt tudunk, jövônk csak együtt van.

Bitay Ödön

Kell-e, szükséges-e vitáznunk arról, ami úgyis lecsengett? Minden kormányzati szerepvállalásnak megvan a maga értéke és ára is, ugyanúgy, ahogy minden kormányszerepbôl egyfajta biztonság, illetve bizonytalanság is származhat. S különben is, emberé a munka, Istené az áldás. Vagyis, sikeres és kudarccal tetôzô kormánytörekvés mögött is ugyanaz az erôfeszítés állhat. Mirôl kellett volna tehát vitáznunk? Arról, amit mindenképpen el kell mondani: tízéves politizálása során az RMDSZ-nek az erdélyi magyarság legnagyobb politikai válságával kell szembenéznie. Mert sem 1990-ben, sem 1992-ben, sem 1996-ban nem kellett attól tartania, hogy az erdélyi magyar választó egy része távol maradhat az urnáktól. Választói döntését ilyetén meghozó, mert gazdasági-kulturális és szociális reményeiben csalatkozó, de identitásáról lemondani nem tudó erdélyi magyart pedig a kormányon lévô RMDSZ-vezetés sem tudja leváltani, szavazatát még kevésbé nélkülözni.

Mondjuk ki tehát azt, amirôl már nem lehet hallgatni. A kormányzati szerepvállalás, minden közbenjáró és ügyintézô eredménye ellenére, több zavart és kétséget okozott az erdélyi magyarok fejében és lelkében, mint amennyi nemzetiségi jogot biztosított! Miért? Mert ijesztô távlatként az eddig is igen megpróbáltatott erdélyi magyarság arra döbbent rá, hogy éppen a demokráciában is önmagát veszejtheti el. Mert ebben a kelet-európai gyakorlatban, éppen az úgynevezett demokrácia lehet egyik fô akadálya, de ellenérve is a wilsoni önrendelkezés eszméjének. Hiszen, ha a többségi elvû demokrácia nevében itt Erdélyben és Romániában úgy tagadják meg a magyar kisebbség önrendelkezési jogát, hogy a többség uralmát biztosítják minden vonatkozásban, akkor a demokráciának éppen legfontosabb tartozékát, a kisebbség védelmét nem szavatolják és biztosítják. Ha pedig az erdélyi magyar önrendelkezés eszméje, s még inkább a gyakorlata, önmagában annyira gyönge, hogy megvalósítása az ellenérdekelt román nacionalizmusok belátásától és megértésétôl függ, akkor az ezredfordulón mi és ki lehet az igazi támasza?

Márpedig Versailles, Trianon, Párizs, majd a kommunizmus árnyékában is a wilsoni önrendelkezési elv meghatározó szellemi-politikai áramlata maradt térségünknek, és 1989-ben, de igazából 1996-ban ugyancsak reméltük és hittük, hogy bekövetkezett az a nemcsak politikai, de történelmi váltás, mely valóra is váltja, velünk együtt, ezt a megôrzött és dédelgetett örökséget. Mert 1918 óta, számunkra, erdélyi magyarok számára olyan történelmi kapaszkodónak kínálkozott és bizonyult, mely csak érvényes politikai gyakorlatra várt és vár. 1996 ôsze pedig ezt ígérte a kormányzati szerepvállalással együtt. Hiszen már 1993 januárjában, brassói kongresszusán az RMDSZ ezzel a reménnyel dolgozta ki a belsô önrendelkezés programelveit és nevezte meg intézményi formáit, az 1992. október 25-én elfogadott Kolozsvári Nyilatkozat tételei alapján, miszerint: „Kötelességünk felmutatni azt a megoldást, amely számunkra és az ország számára is kiút ebbôl a válságból... Állítjuk, hogy ez az út a belsô önrendelkezés útja..." Az RMDSZ vezetése tehát megegyezésre jutott a belsô önrendelkezés programmá tételében.

Ez a programnyelv viszont teljességgel összeférhetetlen, összeegyeztethetetlen egy olyan kormányszereppel, mely alkotmányos értelemben is egy egységes és oszthatatlan nemzetállamban lehetséges. Talán ezért nem akartak emlékezni Diaconescuék mindarra 1996-ban, amit még 1945-ben Maniuék fölkínáltak az erdélyi magyarságnak. Tény viszont, hogy a kormányzati szerep vállalásával az RMDSZ-vezetésnek kellett óhatatlanul különbözôképpen viszonyulnia belsô önrendelkezési elvéhez, és saját elfogadott, és több kongresszuson is megerôsített programjához. Annak az elvnek felvállalásával, miszerint „apró lépésekkel" s a belsô önrendelkezés elvének mellôzésével többre lehet jutni, törekedni. És Erdély magyar kisebbségi életében ezért keletkezett a legfájdalmasabb és a legtöbb gondot okozó törésvonal, attól függôen, hogy közéleti emberek hogyan viszonyulnak az autonómia ügyéhez. S erre az erdélyi magyarság tömegesen is csak most ébred rá, egy olyan kisebbségi magyar érdekként beállított kormányszerep vállalása után, melyért, érdemben is, talán hiába vállalta a politikai felelôsséget. A csalódott és megtévesztett erdélyi magyarság emiatt, félô, hogy olyan történelmi útra léphet, amelyrôl semmiféle RMDSZ-stratégiaváltás sem lesz képes letéríteni, vagy visszafordítani.

Kónya-Hamar Sándor

Jóllehet az orosz politikai csatatér még hangos a „tolvajt kiáltó" kommunisták méltatlankodásától, Zjuganovék nem választási csalás miatt maradtak alul: az orosz közvéleményben már hetekkel ezelôtt pontosan le lehetett mérni Vlagyimir Putyin kormányfô-ügyvezetô államfô (exKGB-tiszt) választási gyôzelmét. A kérdés legfennebb az volt: már az elsô fordulóban gyôz Jelcin „nevelt fia", vagy második fordulóra is szükség lesz.

Nyugat-Európa, az Amerikai Egyesült Államok, Ázsia országai siettek gratulálni az új orosz államfônek. Ôszinte reményüket fejezték ki az iránt, hogy a jövôben jelentôs mértékben javulni fognak az Oroszországgal fenntartott kapcsolatok, a számos, évtizedek óta húzódó konfliktus végérvényes — és békés — megoldásra talál. Valamennyien bizakodnak abban, hogy Putyin gyôzelme az orosz történelemnek egy igen válságos korszakát, a kommunizmus utáni „tranzíció" meglehetôsen kaotikussá sikeredett évtizedét zárja le. Putyintól függ, hogy demokratikusabb, világra nyitottabb országot teremt, vagy továbbra is a nagyhatalmi ambícióira alaposan ráfizetô Oroszországgal kell egyezkednie Nyugatnak, Keletnek — mondották.

A Putyinba fektetett, már-már túlzottnak mondható bizalom korántsem tekinthetô a nyugati nagyhatalmak óvatlan túlzásának — állapítják meg az eseményt kommentáló politikai megfigyelôk. Mindenki elôtt világos, hogy Oroszország új elnöke népszerûségére nem máshol, hanem a véráztatta Csecsenföldön tett szert, ami továbbra is aggodalommal tölti el a Nyugatot. Jóllehet Oroszországban most valóban határozott, erôs kézre van szükség ahhoz, hogy a messze lemaradt gazdasági reformok beindításával járó népszerûtlen intézkedések megtétessenek, bármikor elôfordulhat, hogy ez a kéz pontosan a demokratizálódási folyamatot fogja egyetlen szorítással elfojtani — rettegnek.

Megmentô, vagy diktátor!? A Nyugat egy percig sem hagyja figyelmen kívül Putyin — közmegegyezéssel titokzatosnak minôsített — lényében rejlô kettôsséget. Mindeddig ugyanis politikai, gazdasági céljai nem körvonalazódtak pontosan, egyedül csak a karate-bajnok erôs keze, nagy népszerûsége, és jó egészségi állapota bizonyított — véli a világsajtó. Túl nagyok az elvárások Putyinnal szemben — írják —, valamelyik fél pedig óhatatlanul csalódni fog: az orosz nép a gazdaság fellendülését, a korrupció felszámolását, az orosz maffia meg nem támadási egyezményt, a Nyugat demokráciát vár.

Nagy odafigyeléssel követik az oroszországi eseményeket Közép- és Kelet-Európa országai is. Köztük mindenekelôtt Románia, ezen belül pedig legfôképpen — minden túlzás nélkül állíthatjuk — Erdély. Az új orosz vezetés jövôbeli külpolitikája nagymértékben meghatározza majd remélt EU- és NATO-tagságunk sorsát. Nem mindegy, hogy a máris beígért „korrekciók" az orosz külpolitikai vonalvezetésben kedvezô változásokat hoznak-e Közép- és Kelet-Európa felé is, pontosabban: figyelembe veszik-e a térség országainak európai és euroatlanti integrációs törekvéseit, vagy sem. Ellenkezô esetben ugyanis nagy a veszély, hogy Románia, s vele együtt Erdély visszafordíthatatlanul egy másik érdekzónába sodródik.

Ilyen kontextusban válik érthetôbbé — és rémisztôbbé — a már lecsengô forró drót, más néven „vörös telefonvonal"-botrány is. Napok óta fülemben cseng Molnár Gusztáv geopolitikai szakértô egykori „jóslata", aki szerint minden jel arra mutat, hogy a választásokat a jelenlegi ellenzék nyeri meg, amelyik az európai integráció hangoztatása mellett nem fog elzárkózni a más érdekszférához tartozó országokkal való közremûködéstôl. Nem nehéz tehát elôrelátni — tehetjük hozzá —, hogy a Nyugat szemében hitelét vesztett Iliescu „vörös köldökzsinórja" hova vezetheti (vissza) az országot. Ennek pedig sokkal nagyobbnak tûnik a veszélye abban az esetben, ha az új orosz vezetés nyitása Nyugat felé csak a felszínen történik meg, s csak arra elég, hogy egy, a vérvörös kommunista Zjuganovéknál szalonképesebb Oroszország-kép jöjjön létre. Hiszen amíg egy Iliescu–Zjuganov barátság nyílt hadüzenet lett volna Nyugatnak, a nyugati elvárásoknak látszataiban megfelelni igyekvô Putyinnal „hot line" kapcsolatba lépni talán nem is tûnik majd annyira perverznek.

Székely Kriszta

Rohamléptekkel közelednek az olimpiai játékok, alig 169 nap maradt a világvetélkedô rajtjáig. Vízilabdában még négy hely kiadó az ausztrá-liai tornára, a május eleji németországi Hannoverben válik ismeretessé, ki utazik még Sydneybe — 16 együttes küzd a repülôjegyért.

A múlt héten a Nemzetközi Szövetség megejtette a torna csoportbeosztását. Ázsiából még nem dôlt el, ki vesz rész a versenyen, így a négy csoport a következôképpen fest: Görög-ország, Ázsia 2, ROMÁNIA, Ázsia 1 — A-csoport; Szlovénia, Jugoszlávia, Hollandia, Brazília — B-csoport; Ázsia 3, Lengyelország, Oroszország, Kuba — C-csoport; Kolumbia, Kanada, Szlovákia, Németország — D-csoport.

A lebonyolítási rendszer szerint a csoportbeli körmérkôzések után az elsô három helyezett a két elôdöntô csoportba (A + B, illetve C + D) jut, az együttesek magukkal viszik az egymás elleni eredményeket. Az elôdöntô csoportok elsô két helyezettje szerzi meg a jogot az olimpiai játékokon való indulásra.

Az esélyeket illetôen: a csoportban csak Görögország komoly ellenfél (kellemetlen meglepetések azonban bármikor születhetnek, úgy, ahogy legutóbb hokisaink jártak Kínában, ahol az elôre beharangozott biztos B osztályba jutásból mindössze 6. hely lett). Az elôdöntôben sem lesz könnyû, hiszen várhatóan a jugoszláv iskola képviselôi, valamint Hollandia ellen kell majd kiharcol- niuk a továbbjutást.

A román válogatott összetételét ezekben a napokban véglegesíti a szakszövetség, ebben remélhetôleg helyet kap a kolozsvári Petre Sanda, s esetleg kellemes meglepetésként Radu Sabãu és Moldvai István. Bár a sportág itthon nagyon mostoha körülményekkel küzd (alig 3–4 vízilabdára alkalmas uszoda mûködik az országban), reméljük, hogy a nôi kézilabdás lányokon kívül a pólósok is képviselik a csapatsportot Sydneyben.

Radványi Pál

Negyed századdal ezelôtt, 1975-ben Lord Michael Morris Killanin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság akkori ír elnöke a nemzetközi sportélet három kiemelkedô személyiségének adta át a NOB rendkívüli oklevelét és kitüntetését, a sport fejlesztéséért kifejtett fáradhatatlan tevékenységükért. A három jeles sportember Jean Borotra, a franciák egykori kiváló teniszezôje, a 20-as, 30-as évekbeli „muskétások" vezéralakja, aki csapattársaival, Henri Cochet-val, René Lacoste-tal és Jacques Toto Brugnon-nal, 1927–1932 között uralta a Davis-kupa küzdelmeket, s az angolok kezdeti sikereit köve- tôen 1912 után elôször hozta vissza öreg földrészünkre a torna fôdíját, a Salátástálat; Sir Stanley Rous, a Nemzetközi Labadrúgó-szövetség, a FIFA volt elnöke, a volt kiváló játékvezetô — 1929. április 14-én ô vezette a Bernben 5:4-es vendéggyôzelemmel végzôdött Svájc–Magyarország mérkôzést, majd Budapesten a svájciak 3:1-es gyôzelmét hozó újabb találkozót (1932) és a 0:1-es magyar–olaszt (1932); valamint Philip Noel-Baker, Nobel-díjas angol tudós, aki fiatal korában három olimpián is részt vett, mint középtávfutó.

L. F.

Szaktudósítónk, Coriolan Iuga adta hírül, hogy a múlt hét végén, Marius Trifunak köszönhetôen, a kolozsvári ökölvívás nagyjai hangulatos vacsorára gyûltek össze a Melody kaszinótermében. 1944 utáni élversenyzôk és bírók adtak találkát (mintegy 70 részvevô), idézték fel az emlékeket és töltöttek el egy pár kellemes órát egymás társaságában.

Olyan közismert egykori sportolók vettek részt az esten, mint Ambrus Ferenc II., Túrós János, Ripka Gusztáv, Vasile Pop Nagy Mihály (Mutuci), Ion Peicin — az 1950-es évek sikeres sportolói; Mihalik József, Valer Gocan, Vasile Mârza, Petre Vanea, Ion és Vasile Boancã, VladimirTeodorescu, Vitus István és Sándor, Király Attila, Halmágyi Lôrinc, Ioan Chidean, Szôlôsi István, Alexandru Bora, Károly Imre, Petru Prunea (1960–1965), Sever Ban, Ioan Fãrcas, Dorel Cãtineanu, Sandu Popa, Nagy Mihály, Sajgó Ferenc, Dumitru Chenderesan, Vasile Cãreanu, Ion Dezmirean (1970–1975), Alexandru Caba, Vasile Trif, Bükös György, Liviu Cãlian és Liviu Baciu (1980 utániak).

(pja)

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) Románia kérésére hatvan nappal meghosszabbította a tavaly jóváhagyott készenléti hitel határidejét. A technikainak nevezett hosszabbításra azért volt szükség, mert a parlament még nem fogadta el az ország idei költségvetését, így fennállt annak veszélye, hogy Románia nem lesz képes igénybe venni a készenléti hitelt.

Az IMF tavaly agusztusban hagyott jóvá Románia számára 547 millió dolláros készenléti hitelt. Ebbôl Bukarest mostanáig csak az elsô, nem egészen 71 millió dolláros részletet kapta meg, utána — októbertôl — az IMF elhalasztotta a további kiutalásokat, a program menetrendszerû felülvizsgálatának ellehetetlenülésére hivatkozva. Az IMF azért nem tudja befejezni a felülvizsgálatot, mert nincs megállapodás Románia és a pénzintézet között Románia idei gazdasági programjáról, amelynek kulcseleme az idei költségvetés. Az IMF elvárja, hogy a költségvetés hiánya ne haladja meg a GDP 3 százalékát. Az eredeti megállapodás szerint a készenléti hitel határideje idén március 31-én járt volna le.

Az év elején a kormány tárgyalásokat kezdett az IMF-fel annak érdekében, hogy a készenléti hitel határidejét jövô év februárjának végéig hosszabbítsák meg. A januárban tartott tárgyalásokon az IMF világossá tette, hogy a kérést csak akkor tudja megvizsgálni, ha a törvényhozás elfogadja az idei költségvetést. A parlamentben még csak a bizottságok szintjén tart az idei költségvetési törvény tervezetének vitája.

Az IMF tudomásul vette, hogy a kormány fenntartja a jövô februárig való halasztásra vonatkozó kérést is, de erre a nemzetközi pénzintézet most nem reagált. Az IMF ígéretet kapott a kormánytól, hogy április közepéig jóváhagyatja a költségvetést a parlamentben.

A készenléti hitel meghosszabbításától teszi függôvé a Világbank is a hazai gazdaság, illetve a mezôgazdaság szerkezetátalakítását segítô PSAL- és ASAL-programok utolsó részének átutalását is — közölte Andrew Vorkink, a Világbank Romániáért felelôs igazgatója.

A kormány azt szerette volna elérni, hogy a Világbank ne kösse össze ezt a két programot a valutaalap készenléti hitelének kérdésével.

Mugur Isãrescu kormányfô a Világbank igazgatójával tartott megbeszélésen pénzügyi segítséget kért a nemzetközi pénzintézettôl ahhoz, hogy Románia megvalósíthassa az esetleges környezeti katasztrófákat megelôzô programját. Vorkink az erdôk védelme és a földnyilvántartási törvény alkalmazása iránt mutatott érdeklôdést.

Andrew Vorkink a tervek szerint ma Nagybányára utazik.

Átszervezik a Tiriac Bankot. Céljuk: mondern bankká válni, ugyanakkor teljes nyíltságot és hatékonyságot biztosítani ügyfeleik számára.

Az elsô lépéseket már megtették. Az új felépítési struktúra bevezetése gyorsabb döntést és nagyobb versenyképességet biztosít.

„Úgy véljük, hogy ezek a lépések nagyon fontosak a Tiriac Bank fejlesztésében. Erre az új alapra építünk — jelentette ki Anthony van der Heijden, a bank elnöke.

Április harmadikától a bank új szolgáltatást kínál magánszemélyek számára. Az új folyószámla elnevezése Contul Central. (Központi Folyószámla). Ez a számla hitelkártyát és egyhavi jövedelemnek megfelelô hitelt biztosít az ügyfél számára. Ezt a szolgáltatást azok a magánszemélyek vehetik igénybe, akik fizetésüket egyenesen a banknál helyezik letétbe. A folyószámla mûveletei mentesek a kezelési költségek alól. A kamat igen kedvezô.

N. Cs.

Jim Rosapape, az Egyesült Államok romániai nagykövete nyitotta meg a bukaresti Amerikai Központban azt a szemináriumot, amelynek keretén belül az amerikai üzletemberek személyesen, a kormány képviselôinek is elmondhatták gondjaikat. Üzleti tevékenységük során ugyanis számos törvénykezései nehézségbe, illetve bürokráciai akadályba ütköznek. Az egynapos rendezvényt az IRIS, vagyis a Marylandi Egyetemnek az intézményi reformot és feketegazdaságot kutató központja szervezte.

— Senki sem tagadja azt a tényt, hogy a romániai bürokrácia nagy akadályokat gördít az amerikai befektetôk, különösen a kis- és középvállalatok vezetôi elé — nyilatkozta a nagykövet. Ez a szeminárium ennek a problémának a részleges megoldását célozta meg azáltal, hogy az érintett üzletemberek megoszthatják egymással tapasztalataikat, illetve javaslatokat tehetnek a törvénykezési hibák kiküszöbölésére.

Jim Rosapape szerint a hazai hatóságok nyitottak, ami a problémák megoldását illeti. Úgy tûnik, hogy a kormány hajlandó aktívabban támogatni a magánszektort, de szüksége van az amerikai üzletemberek észrevételeire ahhoz, hogy a figyelmet és az energiát a legproblémásabb területek felé irányítsák — hangsúlyoztaRosapape.

T. K.

A kormány a múlt hét végén jóváhagyta az eredetileg március 15-re ígért sürgôsségi kormányrendeletet. Ennek értelmében a Román Nemzeti Bank 300 milliárd lejes hitelt folyósíthat a Credit Bank számára, amelybôl az fedezni tudja a lakosság kártalanítását. A normatíva értelmében az eddig meghatározott 10 millió lejes visszafizetési alapot (a bank 1996-os csôdbejutását követôen, az akkor érvényben levô törvények ennyit hagytak jóvá) 54 764 000 lejre növelték. Adrian Vasilescu kormánytanácsos úgy vélte, hogy a megközelítôleg 50 000 betétes két hónapon belül visszakaphatja a pénzét. Mãrincean Cristina Kolozs megyei Credit Bank-igazgató szerint Kolozs megyében a bank betéteseinek száma 2500-ra tehetô.

A pénzösszegek visszaigénylésére vonatkozó kéréseket a sürgôsségi kormányrendelet életbelépését követô 30 napon belül a Credit Bank kirendeltségeinél kell letenni. A pénzek visszaszolgáltatása a CEC-fiókok útján történik majd.

Tamás Kinga

• Barátjának börtönbeli szabadulását ígérte Harkó Jenô, 46 éves kolozsvári, büntetett elôéletû lakos annak a hölgynek, akinek barátja a szamosújvári börtön lakója. Jenô, aki büntetését töltötte, és akit egészségügyi okok miatt felmentettek — csalás miatt ítélték el —, 12 millió lejt és 40 gramm aranyat kért és kapott a hölgytôl, s megígérte neki, hogy közbenjár a börtön fôorvosánál, hogy az betegség miatt járuljon hozzá a börtönlakó barát szabadon engedéséhez. Harkót befolyással való üzérkedéssel vádolják, elôzetes letartóztatásba helyezték. 2-tôl 10 évig terjedô börtönbüntetést kaphat.

• Egy hónap alatt 9 milliót sikkasztott munkahelyérôl a 20 éves, kolozsvári Loredana Oana Bognar. A Multirol Prod Com Impex Kft. ügyintézôje ez év ferbruárjának folyamán rendszeresen meghamisította a napi ügyviteli jelentést, s összesen 9 millió lejes „pótkeresetre" tett szert. Szadadlábon vizsgálják sikkasztás és csalás miatt, 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetést kaphat.

• A megyei rendôrség által 22-én éjjel elkezdett általános ellenôrzések (közlekedési, rendháborítási, kereskedelmi tevékenységek, egyéb kihágások) alkalmával tegnapig 2076 kihágást jegyeztek fel, és összesen 4 millió lejre róttak ki büntetéseket. Az elkönyvelt bûncselekmények száma 33 — döntô többségük lopás —, ezek elkövetéséért 36 személyt vizsgálnak. Sikerült elfogni továbbá 14 helyi szinten és 2 általánosan körözött bûnelkövetôt, felfüggesztettek 119 hajtási jogosítványt — nagy hányadukat ittas vezetés miatt — és 110 forgalmi engedélyt. A fenti idôszakban hét prostituált is rendôrkézre került, közülük hatan megúszták pénzbüntetéssel, a hetedik ellen viszont — nála be tudták bebizonyítani, hogy a prostitucióból él meg és rendszeresen ûzi a „szakmát" — bûnvádi dossziét nyújtottak be az ügyészségre.

Balázs Bence

A szamosújvári Meseriasul Kisipari Szövetkezet a kisváros egyik legjövedelmezôbb egysége. A több mint 500 dolgozót foglalkoztató szövetkezet még nem érzi a jelenlegi inflációt, habár egy pár éve itt is megjelentek a gondok. Errôl bôvebben hallottunk a kisiparosok szokásos évi közgyûlésén, amelyre az elmúlt napokban került sor. Az eredmények országos szinten is figyelemre méltóak, különösen az exporttermelés terén. Centea Gavril mérnök, a szövetkezet elnöke elôterjesztette beszámolóból megtudhattuk, hogy a tavaly kivitelre 688 ezer dollár értékû cipôt és készruhát szállítottak. Az áru nagy része Németországba és Olaszországba jutott, és 1999-ben új felvásárló piaccal is bôvült a kapcsolat (például Moldova Köztársaság és Magyarország). A kivitel 63 százalékát a cipôrészleg dolgozói valósították meg. Különösen Olaszországban örvendenek nagy keresletnek a Kis-Szamos menti kisiparosok készítette cipôk.

Erkedi Csaba

Földvári Árpád forgalmi igazgatót kérdeztük, hogyan váltak be a vidéki járatok?

— Nagyon elégedettek vagyunk a forgalommal. Három új járatot indítottunk: a 39/B-t Kajántóra, a 49-est Fenesre és az 51-est Apahidára. Ezeken az útvonalakon a forgalom is nagy és az utasok sem okoznak gondot. A járatok szombat–vasárnap is közlekednek, ha ritkább órarenddel is.

— Mi az, ami nem vált be ?

— Egyetlen gondunk a bácsi útvonal, mivel fôleg aranyos cigányokkal telik meg, akik gyakran nemcsak az utasokat, hanem a jegyszedônôt is molesztálják. Sokan vannak, ezért erôsnek érzik magukat. De amennyiben ez így folytatódik, a járatot kivonjuk a forgalomból.

— Más újdonság?

— A legújabb forgalmi változtatás, hogy az eddig Monostor végállomástól a Szent Péter-templomig közlekedô 7-es járatot megrövidítettük. A Monostoron nem megy a végállomásig, hanem az Union üzletházzal szembeni körforgalomnál visszafordul, és lemegy az URA-ig. Ezzel sikerült ezt a vonalat tehermentesíteni.

(Horváth)

Már 1989 elôtt felvetôdött: meg kell oldani Zilah ivóvízellátását. A varsolci tó néhány éven belül teljesen feltöltôdik. Nagy István, a megyei tanács alelnöke és Végh Sándor tanácsos tájékoztatott: 1993–94-ben elkészült az elôtanulmány, de csupán ’97-ben követte a kivitelezési terv. A kiválasztott forrás Csucsán, a Sebes-Körös vize, ahonnan másodpercenként 700 liter vizet lehet a víztároló telepre szivattyúzni, majd onnan Zilahra, Zsibóra és esetleg Szilágycsehbe továbbítani. A víz jó minôségû, kevés tisztítást igényel.

— Mi a jelenlegi helyzet?

— Három ajánlatból már csak a licitálást kell megtartani. Szerencsénkre a magyar kormány az Európai Unión keresztül támogathatja a beruházást. A koszovói háború miatt veszteséget szenvedett öt ország kaphat ilyen jellegû segítséget. Ez a beruházás 32–36 millió dollárba kerül. A magyar kormány kedvezô feltételek mellett adja a kölcsönt. Az ajánlatot a román kormány elfogadta, a feltételeket ezután tárgyalják.

— Jelent-e munkalehetôséget a beruházás és mennyi idôre?

— A munka 60 százalékát helyi munkaerôvel vitelezik ki. A mûszaki „vezérkart" Magyarországról hozzák. Ha minden jól megy, a beruházást két és fél év alatt be lehet fejezni.

Bekô N. Ildikó

• a hozzátartozók által vállalt eltartás szolgálati idônek számíthat

• a gyámhatóság képviselôje felügyeli az eltartási szerzôdés teljesítését

Az idôs személyek szociális (társadalmi) gondozásra jogosultak, társadalmi-egészségügyi és anyagi helyzetüktôl függôen. Minderrôl a március elején, a 104. Hivatalos Közlönyben megjelent 17. számú törvény rendelkezik, hangsúlyozva, hogy az itt szabályozott intézkedések csupán kiegészítik a társadalombiztosítási rendszer keretében szabályozott egyéb segélyezési és biztosítási formákat. A 17. törvény értelmében idôs személynek tekintik azokat, akik betöltötték a törvényes nyugdíjazási életkort. A szociális gondozás vagy ellátás különféle szolgáltatásokban nyilvánul meg. A törvény elôírásaiban pedig azok az idôs személyek részesedhetnek, akik a következô helyzetek egyikében találhatók: a) nincsen családjuk vagy nincsenek a törvényes kötelezettséggel rendelkezô személyek eltartásában; b) nem rendelkezik lakással, sem lehetôséggel, hogy saját erôforrásaiból rendezze lakásfeltételeit; c) nem valósít meg jövedelmet, illetve ez nem elegendô a legszükségesebbekre; d) képtelen egyedül gondoskodni magáról, illetve szakszerû ellátást igényel; e) lehetetlenné vált társadalmi-orvosi szükségleteinek biztosítása betegség vagy testi, szellemi állapota miatt.

Az idôs személyek szükségleteit környezettanulmány elvégzésével mérik fel, ilyenkor olyan tényezôket vesznek figyelembe, mint a különleges kezelést igénylô sérülések, a mindennapi élet igényeinek elvégzése, lakhatási körülmények, anyagi feltételek. A függetlenségüket részben vagy teljesen elvesztett (amelynek lehet társadalmi, egészségügyi, szellemi oka) idôs személyek igényeit egy egységesen kidolgozott országos rács alapján állapítják meg, amely elôírja a függôségi fokozatokba történô besorolás feltételeit. Ezt az országos rácsot a munkaügyi és egészségügyi minisztérium javaslatára kormányhatározatban rögzítik, az igények szintjét évente, kötelezô módon pedig minden három évben újraértékelik.

A törvény felsorolja azokat a közösségi szolgáltatásokat, amelyekre az idôs személyek jogosultak, ezek közül megemlítjük: az ideiglenes vagy állandó otthoni gondozást; aggmenházban, szabadidôközpontban, klubokban, szociális otthonokban végzett ellátás és foglalkozás; különbözô szaktanácsadás; orvosi ellenôrzés és kezelés (az egészségügyi biztosítási törvény feltételei szerint); olyan társadalmi gondoskodás, amelynek során megelôzzék a kitaszítottságot, elôsegítsék a be- vagy újrailleszkedést, jogi tanácsadást biztosítsanak, besegítsenek a háztartásba vagy gazdálkodásba. Ezek a szolgáltatások általában ingyenesek a jövedelem nélküli személyeknek, illetve azokban az esetekben is, amikor a jövedelem ötször kisebb az egy személynek járó szociális segély megállapításánál figyelembe vett havi nettó jövedelemnél. Az ennél nagyobb jövedelemmel rendelkezôknek a szolgáltatásokat, jellegüktôl függôen, meg kell téríteniük, a jogosult anyagi lehetôségeinek figyelembevételével. A közösségi szolgáltatásokat a helyi tanácsok szervezik meg és értékelik fel, és szerzôdést köthetnek nem kormányzati szervezetekkel, elismert vallási felekezetekkel, jogi vagy magánszemélyekkel. Az otthoni gondozás biztosítására pedig személyzetet alkalmazhatnak.

Az a házastárs vagy rokon, aki függô helyzetben lévô idôs személyt gondoz, félnormával csökkentett havi munkaprogramban részesülhet. Ebben az esetben a másik félnormát a helyi költségvetésbôl térítik meg, egy közepes végzettségû kezdô szociális asszisztens havi bruttó keresetének megfelelô összegben. Az az idô, ameddig a házastárs vagy rokon ilyen feltételek között volt alkalmazva, a szolgálati idô kiszámításánál teljes munkaprogramnak (normának) számít.

Egy idôs személynek aggmenházban (öregek otthonában) történô befogadásához a következô tényezôket veszik figyelembe, az alábbi fontossági sorrendben: a) állandó és különleges orvosi kezelést igényel, amelyet nem lehet otthon biztosítani; b) képtelen önmagáról egyedül gondoskodni; c) nincsenek törvényes eltartói, vagy ezek egészségi állapotuk, anyagi helyzetük, családi körülményeik miatt nem teljesíthetik eltartói kötelezettségüket; d) nem rendelkezik saját lakással és saját jövedelemmel. A törvény hatályba lépésekor meglévô nyugdíjasok otthonai, aggmenházak, krónikus betegek otthonai, vagy az utólag átadásra kerülô ilyen jellegû intézmények idôs személyek otthonaként mûködnek tovább.

A saját jövedelemmel rendelkezô idôs személyek, akik a törvény alapján szervezett otthonokban gondozásban részesülnek, havi eltartási hozzájárulást kell hogy fizessenek, amit az eltartás havi átlagköltsége alapján számítanak ki. Ennek megállapítását kormányhatározatban szabályozzák majd. Az idôsek szociális gondozását kérésre hagyják jóvá, ezt igényelheti az idôs személy, ennek törvényes eltartója, a bíróság, a helyi tanács illetékese, a rendôrség, nyugdíjasok szervezete, nem kormányzati szervezetek, elismert vallási felekezetek. Eltartási szerzôdés megkötésénél az idôs személyt elkísérheti a gyámhatóság képviselôje is, akit kérésre, vagy adott esetben hivatalból neveznek ki. Amennyiben nem teljesítik az eltartásra és gondozásra vonatkozó kötelezettséget, a gyámhatóságot errôl értesíteni lehet, vagy hivatalból is felhatalmazhatják az ellenôrzésre és megfelelô intézkedések hozatalára. (A törvény 90 nappal a megjelenését követôen lép hatályba.)

(Ú. I.)

Az utcai pénzváltóknál a forint 76/78, a márka 9400/9600, a dollár pedig 19 100/19 300 lejbe került.
Ma reggel a Macrogroup Rt. váltóiban az induló árfolyamok: a német márka 9460/9560, az amerikai dollár 19 270/19 370, az olasz líra 9,48/9,60, az osztrák schilling 1335/1360 lejbe kerül.

Hét hónapos vita után a szenátus jogi és helyi közigazgatási szakbizottsága véglegesítette jelentését az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvényrôl — jelenti a Mediafax. A végsô szavazás (11 pro szavazat és egy tartózkodás), az RTDP képviselôinek a hiányában történt, akik azért nem jelentek meg az ülésen, mert arra számítottak, hogy hiányukban a testület nem lesz szavazóképes. Csalódtak, a bizottságnak pedig sikerült úgy jóváhagyni a szabályozást, hogy abból kikerült az az RTDP javaslat, amelynek értelmében azok az ingatlanok, amelyben szocio-kulturális tevékenység folyik, az állam tulajdonában maradtak volna, a volt tulajdonosokat pedig más formában kárpótolnák.

Kónya-Hamar Sándor cáfolja, hogy a kormány sürgôsségi kormányrendeletek formájában kívánja módosítani a helyi közigazgatási, illetve a helyhatósági választásokat szabályozó törvényeket. Véleménye szerint ez politikai hiba volna. A képviselô úgy látja: az RMDSZ-nek nem kellene támogatnia azokat a módosító indítványokat, amelyekrôl különben koalíciós egyezség van, mivel ezek hátrányosan érintik a magyar közösséget.

Az RMDSZ parlamenti frakciói a sajtóból értesültek arról, hogy csütörtöki ülésén a kormány sürgôsségi kormányrendeletek formájában kívánja törvényerôre emelni a helyi közigazgatási, illetve a helyhatósági választásokat szabályozó törvényeket — tudtuk meg Kónya-Hamar Sándor képviselôtôl, Kolozs megyei RMDSZ-elnöktôl. Minderrôl Ion Diaconescu nyilatkozott hétfôn a médiának. Diaconescu azt is elmondta: a helyi közigazgatási, illetve a választási törvények módosításáról a koalíciós vezetôk egyetértettek. E módosítások a helyi tanácsosok számának csökkentésére, illetve az ötszázalékos választási küszöb bevezetésére vonatkoznak. Ezeknek értelmében a nagyvárosokban körülbelül 20%-kal, a kisebb településeken pedig 10%-kal kevesebb lesz az önkormányzati tanácsosok száma. Ez a csökkentés, sajnos, érzékenyen érinti majd az RMDSZ-es önkormányzati képviselôk számát is. Ami az ötszázalékos küszöb bevezetését illeti: ez szintén veszteségeket eredményez majd azokon a szórványtelepüléseken, ahol a magyarság számaránya öt százalék alatt van, de nyereséget eredményez a tömbmagyarság körében.

Demeter János RMDSZ-es kormányfôtitkár-helyettes tájékoztatása szerint a kormány nem tervez semmiféle sürgôsségi kormányrendeletet e törvények módosításával kapcsolatban — mondotta Kónya-Hamar Sándor. A koalíciós pártok vezetôinek múlt keddi csúcsértekezletén a liberális Valeriu Stoica államminiszter valóban elvállalta a sürgôsségi kormányrendeletek szövegének kidolgozását, ezzel kapcsolatban döntés azonban nem született. Kónya-Hamar szerint politikai hiba volna, ha a kormány megkerülné e törvények módosításakor a törvényhozást. Jelen pillanatban mindkét törvény már átment a parlament egy-egy házán. A képviselô szerint ha a jövô héten kezdôdô költségvetési vita a tervek szerint három hét alatt lezajlik, még mindig van idô arra, hogy júniusban sor kerüljön az önkormányzati választásokra, és az említett két törvény módosítása afféle gyorstalpalással lezáruljon. Az alkotmány ugyanis csak a parlamenti választások alkalmával kötelez egy bizonyos idôtartam tiszteletben tartására.

Kónya-Hamar Sándor elmondta: a tanácsosok számának csökkentésére, illetve a választási küszöbre vonatkozó módosító indítványok a parasztpártól származnak, amely költségvetési szempontokra hivatkozva nyújtotta be ezeket. A képviselô véleménye szerint az RMDSZ-nek nem kellene támogatnia ezeknek a módosításoknak az elfogadását, hiszen hátrányosan érintik a magyar közösséget.

Kolozsvár magyarsága különösen érdekelt az említett törvények mielôbbi módosításában: amennyiben marad a törvény eredeti szövege, és a polgármester-választásokon a második helyezett visszaléphet, a Kolozs megyei RMDSZ önálló polgármesterjelöltet állít. — Elvi döntés van arról, hogy önálló jelöltet állítsunk a már említett okokért: mozgósítani a lakosságot, kizárjuk hibás pecsételés lehetôségét, alkupozíciót teremtünk, aminek következtében akár egy RMDSZ-es alpolgármestert, és egyéb kulcspozíciókat is kialkudhatunk magunknak — mondotta Kónya-Hamar Sándor.

Székely Kriszta

A képviselôház emberi jogi bizottsága pozitívan véleményezte Radu Mihnea (KDNPP) alkotmánymódosító javaslatát oly módon, hogy az ne csak tiszteletben tartsa, hanem szavatolja is a magántulajdont. Mihnea módosító indítványa az alkotmány két cikkelyét célozza. A javaslattevô azzal indokolta kezdeményezését, hogy a magántulajdon garantálása az alapja a valódi piacgazdaságnak, ezért nem megfelelô az alkotmány jelenlegi formája, amely szerint Romániában a magéntulajdon csak tiszteletben tartják, de nem garantálják.

Tokay György (RMDSZ) a Mediafaxnak úgy nyilatkozott: csupán két bizottsági tag, a Román Nemzeti Egységpárt és a Nagyrománia Párt képviselôi szavaztak az indítvány ellen. A módosító indítvány több mint száz parlamenti képviselô támogató aláírásávalkerült a bizottságba, köztük a KDNPP, az RMDSZ, az Szövetség Romániáért Párt, és az NLP tagjai. A javaslat sorsáról a parlament plénuma dönt majd.

A Sanitas szakszervezet tagjai csütörtökön Bukarestben tiltakozó nagygyûlést tartanak. Az egészségügyi dolgozók azért vonulnak ismét a Victoria-palota elé, mert a kormány az ígéretek ellenére sem dolgozta ki azokat a jogszabályokat, amelyek pontosan szabályoznák a fizetési rendszert.

Marius Petcu szakszervezeti elnök elmondta: körülbelül ötezer személyre számítanak. Értesüléseik szerint az ország minden részérôl érkeznek majd résztvevôk a tiltakozó felvonulásra.

A fôügyészség vizsgálatot indított a külügyminisztérium archívumából eltûnt titkos dokumentumok és bizalmas információk ügyében — jelentette be hétfôn közleményben a fôügyészség, a külügyminisztérium értesítette arról, hogy a minisztériumi irattárból eltûntek egyes, a volt KGST-országokat összekötô speciális telefonhálózatra vonatkozó dokumentumok.

A National hétfôi számának címoldalán arról számolt be, hogy nem találják a külügyminisztérium irattárában az Oroszországgal 1993 és 1995 között folytatott tárgyalásokról készült dokumentumokat.

A dokumentumok eltûnésére akkor derült fény, amikor a román külügyminisztériumban belsô vizsgálatot indítottak annak kiderítésére, miként juthatott az elmúlt napokban a sajtó birtokába több bizalmas irat arról, hogy 1995-ben milyen tárgyalások voltak Románia és Oroszország között a román és az orosz vezetés közti különleges telefonvonalak kiépítésérôl.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]