 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. november 20.
(XII. évfolyam, 272. szám)
Az államalapítás ezeréves évfordulójára emlékezve lepleztek le emléktáblát szombaton a magyarvalkói református templomban a magyarországi Rákóczi Szövetség vezetôségi tagjai, Lukács Ferenc lelkipásztor, valamint Péntek László, a körösfôi Rákóczi kultúregylet elnöke. Pécsi. L. Dániel elnökségi tag, Magyarvalkó címerének elkészítôje a gyülekezet elôtt elmondta, a kalotaszegi Rákóczi-napok keretében jelentek meg. — A Rákóczi Szövetség a felvidéki és kárpátaljai magyarok kulturális-érdekvédelmi szervezeteként mûködött, idén viszont olyan módosulás történt
az alapszabályzatban, miszerint minden határon túli magyar kulturális képviseletét kívánja felvállalni. Ennek jegyében alakítjuk meg vasárnap a Rákóczi Szövetség kalotaszegi szervezetét — mondotta Pécsel, aki méltatta II. Rákóczi Ferencnek, Erdély fejedelmének személyiségét: — Rákóczi volt Erdély leggazdagabb fôura, aki minden vagyonát a magyar szabadságharc támogatására fordította. Rodostóban, fogságban hunyt el, hamvai Kassán nyugszanak. A magyar Szent Koronát és jogart ábrázoló, Magyarvalkó bronzba öntött címerét magában foglaló bronzplakettrôl elmondta, a magyar államot és a magyar egységet jelképezi, azokat, akik — szlovákként, ruténként, románként is — együtt éltek a magyarokkal. Az emléktáblához a vezetôségi tagok a Rákóczi Szövetség koszorúját helyezték el. Végezetül a magyarvalkói kisiskolások adtak elô mûsort.
A „Körösfôi Rákóczi vasárnap" ünnepi istentisztelettel kezdôdött a református templomban, majd dr. Halzl József, a Rákószi Szövetség és az Illyés Alapítvány elnöke koszorúzta meg a Vasvári-kopjafát. Ezt követôen ifjúsági vetélkedôt tartottak II. Rákóczi Ferenc életérôl a körösfôi általános iskola dísztermében, majd a Rákóczi Kultúregylet ünnepi ülésére került sor. Körösfôi Riszeg alatt címmel a helyi Rákóczi Balladacsoport elôadását tartották a körösfôi Mûvelôdési Házban, végül az RMDSZ választási nagygyûlésére került sor.
Nagyváradon tartotta a hét végén millenniumi közgyûlését a Királyhágómelléki Református Egyházkerület. Szombaton, a közgyûlés második, ünnepi napján Krisztus születésének millenniumáról Jurjen Wiersma, az etika professzora (Brüsszel), a magyar millenniumról pedig Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár tartott elôadást. Az ünnepségen mondott beszédében Tôkés László református püspök kijelentette: egyházkerülete több konkrét ügy miatt szembekerült az RMDSZ-szel, amelynek kampányát jó lelkiismerettel nem támogathatja.
— Sokasodnak a légiósok fészkei Románia-szerte. Nemrégiben ünnepelték meg a iasi-i vasgárdista-utódok a helység „légiós várossá" való kinevezésének 60. évfordulóját. Ugyanakkor a parlament tovább halasztja a volt deportáltak, a fasiszta rezsim által üldözöttek kártérítését szabályozó törvény megszavazását. Ezek az emberek 55 éve várnak, sokan közülük már nincsenek az élôk sorában, meddig várakoztatják még ôket? — tette fel a kérdést az erdélyi körútját Kolozsváron folytató Dorel Dorian képviselô, a zsidó kisebbség jelöltje. A Realitatea Evreiascã folyóirat fôszerkesztôje szombaton tartott beszédet a Ferenc József (Horea) úti zsinagógában. A képviselô elmondta, az egykor, 1939-ben 900 ezres romániai zsidó kisebbség mára 9 ezerre fogyatkozott, a holokauszt, majd a kivándorlások következtében. Dorian szerint a 35 év alatti zsidók száma — ideértve a vegyesházasságokból született személyeket is — 790-re tehetô, ugyanakkor a Romániában található zsidó temetôk száma eléri a 756-ot. Ami a fiatalokat illeti, felmérések szerint ezeknek mintegy 50 százaléka hagyja majd el az országot. Az itthon maradók nevében szólalt fel Sorana Radu, a Romániai Zsidók Ifjúsági Szervezete részérôl. Kallós Miklós, a Kolozsvári Zsidó Hitközség elnöke a város zsidó közössége nevében mondott beszédet.
A Monostori, a Hajnal, a Gruia lakónegyedekben, a Kerekdombon, az Andrei Muresanu negyedben, a Györgyfalvi negyed Mikró II-es és IV-es részében, a Pata utca déli oldalán, valamint Gyalu, Szászfenes, Kisbács, Apahida, Szamosszentmiklós, Kolozs, Nemeszsuk, Bonchida, Válaszút, Nagyiklód, Szamosjenô, Dengeleg településeken a gyalui víztároló korszerûsítésének munkálatai miatt szünetel a vízszolgáltatás november 20-án este 21 órától, november 21-én reggel 6 óráig — áll a Vízmûvek közleményében. Ugyanakkor a központi részeken, a Fenesi úton, az Aurel Vlaicu úton, a kisbácsi élelmiszeripari területen, a Györgyfalvi negyed mikró I-es és II-es részén, a Pata utca északi részén, valamint Szamosfalván alacsonyabb víznyomással lehet számolni.
A júniusi helyhatósági választásokon Kolozsvár magyarsága csattanós választ adott Funarnak, aki megkérdôjelezte a város magyar lakosságának valós arányát, mi több, létét. Az egész megyében példás számban mentünk el szavazni, ettôl gyarapodott képviseletünk, tisztségviselôink vannak olyan helyeken is, amelyekrôl eddig csak álmodoztunk. Magunknak is bebizonyítottuk, hogy erôs és egyre jobb eredmények elérésére képes közösség vagyunk.
A november 26-i parlamenti választásokon szigorodtak a bejutási feltételek: az a párt vagy szervezet, amelyik országos átlagban nem éri el a szavazatok 5%-át, nem jut be a parlamentbe, a reá leadott szavazatok pedig szétosztódnak a küszöböt elért pártok között, amelyeknek képviselete arányosan nô.
Mutassuk meg, hogy vagyunk!
Mutassuk meg, hogy erôsek vagyunk!
Mutassuk meg, hogy velünk mind jobban számolni kell!
November 26-án szavazzunk a tulipánra: az RMDSZ képviselôházi és szenátusi listájára, valamint elnökjelöltünkre, Frunda Györgyre!
Eckstein-Kovács Péter szenátorjelölt, (Választási anyag)
AKULCSCSOMÓ KERESI GAZDÁJÁT! Pénteken délelôtt a Farkas/Kogãlniceanu utcában kulcstartós kulcsokat találtak. Tulajdonosa átveheti a Szabadság szerkesztôségében, Jókai/Napoca utca 16. szám alatt, I. emelet, 16-os szoba.
ERDÉLYI HOMOKKINCSÜNK címmel dr. Szöcs Katalin tudományos kutató tart elôadást november 24-én, pénteken du. 5 órától az EME természettudományi és matematikai szakosztályának felolvasó ülésén a Ion Ghica 12. szám alatti Moll-házban.
A KISMAMAKLUB-ÖSSZEJÖVETELEK ma du. 5 órától újra kezdôdnek a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. A klubot a RMDSZ belmonostori szervezete patronálja, és összejöveteleikre minél több várandós és kisgyermekes szülôt várnak. A mai rendezvény a gyermekért mindkét szülô felel témakört öleli fel, meghívottként dr. Lôwy Károly gyermekgyógyász fôorvos válaszol a szülôk kérdéseire.
A Korunk választásai
A választások elôtt különösen fontos lehet, hogy minél pontosabb ismereteket szerezzünk arról: mit is fed voltaképpen az európai integráció. A politikusok mindannyian hangoztatják a folyamat fontosságát, azt viszont kevésbé, hogy hol is tart éppen ez a folyamat, és mik a további tennivalók. A Korunk novemberi számában Tibori Szabó Zoltán foglalja össze, hogy milyen feltételeket kell teljesítenie egy olyan országnak, amely felvételét kéri az Európai Unióba. Néhány fiatal társadalomtudós ankét formájában közelíti meg azokat a problémákat, amelyeket az integráció felvet. Borbély László, Bodó Barna, Bakk Miklós és Gabriel Andreescu viszont a politikum közelébôl végeznek pontos elemzéseket a jelenlegi helyzetrôl. A lapszámot november 21-én, kedden 18 órától a Szentegyház utcai Gaudeamus könyvesboltban mutatják be a szerkesztôség tagjai, a lapszám szerzôinek jelenlétében.
Péntek délután a Györkös Mányi Albert Emlékházban mintegy ötven — zömében fiatalokból álló — érdeklôdô jelenlétében bemutatásra került Orbán Gyöngyi docens Háttérelemzések címû esszékötete. Balázs Imre József Korunk-szerkesztô méltatása után szakmai vita következett, amely Dregus Ágnes egyetemi hallgató, Zágoni Melinda középiskolai tanár, Balázs Imre József (a kötet szerkesztôje), Gábor Csilla adjunktus, Orbán Gyöngyi docens, Berszán István adjunktus, valamint Tóth Zsombor tanársegéd jóvoltából rendhagyó szeminárium jelleget öltött.
Az irodalomtanítás kérdéskörét boncolgató élénk vita gyakorta átcsapott az irodalomelméleti brain-storming birodalmi vizeire, frissességet és eredetiséget kölcsönözve az „érvényes szemináriumnak", mely során eleinte németesen rendezetten bukkantak fel az alátámasztási pontok és „emelôtípusok" (hermeneutika, stb.), melyek a hagyományos irodalomelmélet és irodalomtanítás univerzumkomponenseit voltak hivatottak „kedvedben tébolygó" (KAF) csillag-autósztrádákon kimozdítani keringési pályájukról — majd spontán-amerikaiasan, „Calvino-lovasan" (az olvasás etológiája — viselkedéstani aurája; az olvasásra késztetô esetleges társadalmi célú reklámklippek stratégiájának ötletszerûen összeválogatott alkotóelemei, stb).
A jelenlévôk — avatottak és laikusok — egyaránt élénk érdeklôdéssel hallgatták a mintegy hatvanperces vitát, amely a könyvbemutatót rendkívül kellemessé — családiassá tette.
A Bethlen Kata Diakóniai Központban tartotta meg november 17–19-én hatodik vegyészkonferenciáját az Erdélyi Magyar Mûszaki Tudományos Társaság (EMT).
A szombati megnyitón dr. Majdik Kornélia, az EMT kémia szakosztályának elnöke, röviden vázolta az idén fennállásának tizedik évfordulóját ünneplô tudományos társaság célkitûzéseit. Az EMT a magyar szaknyelv gyakorlata mellett száll síkra az oktatásban és a tudományos munkában. Ha erre az egyetemeken még nincs mód, a társaság fakultatív alapon már tanfolyamokat indított be az anyanyelvi szakképzés mûvelésére. Így a Babes–Bolyai Tudományegyetem kémia karának magyar diákjai számára az EMT szakosztályában folyik ilyen tevékenység. Más fontos célkitûzés: kommunikációs híd kiépítése a hazai és külföldi kutatók között. Évente 10–12 rendezvényt szerveznek, ide tartozik a kémia szakosztály évi konferenciája is. Az EMT kiadványai jelentôs szerepet játszanak a célkitûzései elérésében: havi tájékoztatója 1200–1300 példányban jut el tagságához, a Mûszaki Szemle tudományos folyóirat, a FIRKA középiskolás diákok számára fizika, kémia és számítástechnikai kiadvány, a Szabadságban pedig kéthetente megjelenô Interaktív számítástechnikai oldal szolgálja a hazai magyar tudományos életet. Folyamatban a különbözô pályázatok hasznosítása és egyetemeink magyar honlapjának megszerkesztése. Szükségünk van háttérintézményre, könyvtárra, informatikára, amelyek a jövô magyar egyetemének alapjául szolgálnak majd — mondotta a szakosztályelnök.
Dr. Görög Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia Kémia Tudományok Osztályának elnöke, elismeréssel adózott az itteni magyar tudományos világnak a nagyon nehéz körülmények közötti fennmaradásért és kiteljesedésért folytatott küzdelméért. Dr. Körtvélyessy Gyula, a Magyar Kémikusok Egyesületének titkára, reményét fejezte ki, hogy a jövô meghozza a népek közötti határok és ellentétek elmosódását. Dr. Bíró Károly EMT-elnök az ifjúság tudásszomját emlegette, célozva arra, hogy a konferenciának sok fiatal részvevôje volt.
A tanácskozás a plenáris ülések után a következô szekciókban folytatta munkáját: alkalmazott kémia, analitikai kémia, fizikai kémia, szerves kémia, oktatási módszerek. A részvevôk a szünetekben az elôcsarnokban megtekinthették Vízi Béla Kémia szobrokban címû tárlatát.
Az idei Zenei Ôsz záróhangversenyén (november 15-én) a Transilvania Filharmonia olyan Wagner-esttel jelentkezett, amelynek legtöbb száma az elôadók szempontjából bemutatónak számít.
Wagner hatalmas tetralógiája A Nibelung gyûrûje részleteibôl összeállított mûsor karmestere a Holland Jan Stulen, mindenkor szívesen látott vendég.
A német mitológián alapuló tetralógia négy összefüggô — a zeneirodalomban egyedülálló — zenedráma, amelynek nem csak zenéjét, de szövegét is Wagner írta. A tetralógiát sorrendben a következô mûvek képezik: A Rajna kincse, Walkür, Siegfried, Istenek alkonya.
Romániában a második világháború elôtt a kolozsvári Román Opera játszotta a Walkürt, úgyszintén a bukaresti is, a kolozsvári Magyar Opera pedig koncert formájában A Rajna kincsét. A teljes tetralógia Romániában egyetlen alkalommal került elôadásra a Frankfurti Operaház bukaresti vendégjátéka során a háború elôtt. Bár csak részletek hangzottak el Richard Wagner zenedráma-ciklusából, így mégis hézagpotló élmény volt a kolozsvári közönségnek.
A Rajna kincse elsô jelenetében a Rajna sellôi Woglinde, Wellgunde és Flosshilde, vagyis Angela Tibrea, Nicoleta Ardelean és Ana Rusu tiszta intonálással, szépen csengô hangon, jó együttmûködéssel énekelt. Gheorghe Mogosan énekelte Alberichet, a törpét, a részletet, amelyben megátkozza a Gyûrût, a Rajna kincsét, amelyet Wotan rabolt el tôle. Végül Erda monológját, amelyben figyelmezteti Wotant, hogy a gyûrû szerencsétlenséget hoz tulajdonosára, Ana Rusu adta elô jó színvonalon, meleg, jól imposztált mezzóján.
Az est nagy részét a Walkür részletei képezték. Sieglinde és Siegmund kettôsében a két külföldi szólistával ismerkedhettünk meg. Ludmila Bogdanova, az Ogyesszai majd a Kaiserslauteni Operaház szólistája, számos operát magába foglaló repertoárján szerepelnek szoprán és mezzo szerepek, nemzetközi versenyek díjazottja. Bár nem tartozik a kimondott „Wagner-énekesek" közé, annál nagyobb elismerés illeti rendkívüli produkciójáért, énekét nagy volumenû hang, zenei biztonság, kifejezôerô jellemzi. Siegmundként partnere a német Rainer Zagovek a Mainzi Opera tenoristája, aki 60 szerepet énekelt eddig, köztük operettekben is fellépett, amelyekért a bécsi Robert Stolz alapítvány tüntette ki. Rainer Zagovek Wagner-énekesként jól illeszkedik a szerzô stílusába, hangja nagy vivôerejû, a „slágert" a Tavaszi dalt jó frazírozással, a nehéz magas hangokat csengô hangon oldotta meg.
A Walkürök lovaglása a zenedráma leghatásosabb részlete. Tudjuk nehéz dolguk volt ezen az esten a rezeknek, akikre a megszokottnál nagyobb szerepet ró a wagneri muzsika. A rézfúvósok A Rajna kincse bevezetô ütemeiben még kevésbé voltak otthonosak Wagner stílusában, de itt már nagyhatásúan oldották meg feladatukat.
A III. felvonás zárójelenete Wotan búcsúja és a Tûzvarázs szólistája, az 1998-as Bretan-verseny gyôztese Ioan Ardelean. Wotan szeretett lányát Brünhildát bünteti, mert ellenszegült akaratának, tzzel veszi körül, amelybôl majd csak a legnagyobb hôs (Siegfried) mentheti meg. Ardelean csak most ismerkedett meg e Wagner-szereppel, amelynek szívhez szóló részlete Wotan búcsúja, nagy terjedelmû, ritkaszép csengésû hangját hallgatva, arra gondoltunk: milyen jó volna ezt az énekest a teljes elôadásban meghallgatni!
A Siegfriedbôl az Erdôzsongás hangzott el, a címszerepet Rainer Zagorek énekelte. E részletben az erdô hangjait halljuk, amelyben Siegfried a madarak énekét igyekszik megérteni.
Az Istenek alkonya gyászindulója azt a részt festi alá, amelyen a Hagen által elárult Siegfried tetemét viszik vállukon barátai. Sorra hangzanak el benne a dráma motívumai Brünhilda iránti szerelme, a Notung — a hôs kardja — motívuma, mind a komor, pompázatosan hangszerelt gyászinduló keretében.
Befejezésül Brünhilda a Walkür tragikus halálba lovaglását énekelte Ludmila Bogdanova, amely egyike a zenedráma a hangot legjobban próbára tevô részleteinek.
Természetesen két és fél óra alatt nem lehet csak ízelítôt adni a szerves egész, a zenei romantika teljesen új útját képviselô mintegy 15 órás mûbôl. Köszönet Jan Stulennek, a zenekarnak és a pompás Wagner-est elôadóinak!
A darwini fejlôdéselmélet hívei szerint idônként (figyelem, ez évezredeket jelent) az élôlényekben rejtôzködô DNS gondol egyet, és átalakul, melynek eredményeképpen létrejön egy új faj. Ebbôl a tételbôl indult ki a Marvel Comics, amikor 1963-ban versenyre akart kelni a nagy rivális, a DC képregényhôseivel, a Szuper- meg a Denevéremberrel. És megszülettek az X-hôsök, akik genetikai mutációik révén emberfeletti erôkre tettek szert: kétarasznyi fémkarmok ugranak elô a kezükbôl, gondolatokat olvasnak, elszívják mások életerejét, telekinetikus képességeik vannak, tüzet lô a szemük, vihart tudnak kavarni meg ilyesmi. Nem is tétlenkedtek sokat, igazi hôsökként tüstént harcba szálltak a válogatott gonoszlegényekkel, és csihi-puhi közben elmesélték hányattatott elôéletük történetét, ahogy ez már a képregényekben szokás.
Nos, elég sokat kellett várni az egyébként sikeres képregénysorozat filmváltozatára, amíg Bryan Singernek (Közönséges bûnözôk, Stephen King — Az eminens)végre eszébe jutott, hogy itt az alkalom a kasszasikerre. Bele is vágott hát, megpróbálva egységes történetet faragni a majd osztálynyi hôsbôl és antihôsbôl. Persze jó pár mutánst kiszotyogtatott útközben, de a maradék nyolc-kilenc is úgy megtölti a filmet, hogy szegény történetnek alig marad hely a rendelkezésre álló másfél órában. Ez magyarázza a sztori egyszálbélûségét, amely ugyan illik a képregényekhez, egy film esetében azonban elég nagy hendikep. A filmes csapat keservesen igyekszik valami filmszerût belopni ide-oda, lásd például az indító náci táboros epizódot, de ez nem egyéb filmnyelvelésnél, arról nem is beszélve, hogy a scifi-akcióra beülô nézô azt hiszi, véletlenül a Schindler listájára ült be. Egyéb gond is van a történet szálaival. A szereplôk zömét amúgy késztermékként vetik a szemünkbe, akik lezavarják mutatványaikat, aztán annyi. Fejlôdéstörténete csak Wolverine-nek (Hugh Jackman) meg a fôgonosznak (Ian McKellen) van (enélkül valóban mozgóképregény lenne az egész). Sündörög még a sztoriban egy háromszögnek nemigen nevezhetô szerelmi izé-szál, amely enyhén szólva nevetséges, kibontatlansága és elvarratlansága miatt.
A fentiekbôl részben következik, hogy a történet minimál szinten fut. Az emberiség szembesül a másságot képviselô mutánsok létével, és szócsöve, a McCarthy szenátorra emlékeztetô Kelly szenátor (Bruce Davison) által kiprédikálja ôket a globális szószékrôl. A jó mutánsok a zöldasztalban reménykednek, míg a rosszak (vezetôjük egy koncentrációs táborból szabadult zsidó!) a maguk képére akarják átformálni a világot oly módon, hogy mutánsokká változtatják a világ vezetô hatalmainak államfôit. Majd egyórás és meglehetôsen állóvízszerû bevezetô után (melyben megismerkedünk velük) a mutánsok elpáholják egymást, elhárítják a veszélyt az államfôk feje fölül, és jól nyitva hagyják a kaput egy soron következô X-Men 2 felé. Egyébként érdekes megfigyelni, hogyan alakult a szuperhôsök sorsa a zsáner keretein belül. Superman még maga volt az amerikai álom, A Denevérember esetében már terítékre került a szkizó (bár a civilizációs kapocs, a rendôrséggel való szoros együttmûködés és a Batphone megvan), ezek a vadonatúj hôsök pedig egyenesen törvényen kívüliek, akiknek a jó ügy mellett védenceikkel is fel kell venniük a harcot.
A film üzenete körülbelül az lenne, hogy a másságnak megvan a helye nagyra becsült civilizációnkban, tenni is kell az elfogadtatásáért, de nem mindegy, hogy milyen módszerekhez nyúl az ember. Bár, ha errôl a témáról van szó, akkor én inkább Leszek Kolakowsky írásait ajánlanám. (Eredeti cím: X-men; amerikai, 2000)
November elsején lépett életbe Romániában az a kormányrendelet, amely a diszkrimináció minden formáját tiltja és bünteti. Az RMDSZ által kezdeményezett rendelet egyedüli és úttörô a volt szocialista tábor országainak törvényhozásában. Hazai jelentôsége rendkívüli: az elmúlt tíz év legnagyobb elôrelépése a kollektív jogok romániai elfogadtatása irányába.
November 1-jén életbe lépett a diszkrimináció megelôzésérôl és büntetésérôl szóló kormányrendelet, amelyet az Eckstein-Kovács Péter miniszter által vezetett Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal kezdeményezett. A rendelet nemcsak a faji, nemzeti és etnikai kisebbségekre vonatkozik, hanem tiltja a vallás, kor, nem, szociális helyzet, világnézet, valamint a szexuális irányultság szerinti hátrányos megkülönböztetés minden formáját. Ugyanakkor tiltja a fogyatékosok, a nem fertôzô krónikus betegségekben, illetve AIDS-ben szenvedôk diszkriminációját is.
A volt szocialista országokban úttörônek számító kormányrendelet részletesen kifejti az alkotmányban szereplô egyenlôség elvét, megszabja a hatóságok feladatait a hátrányos megkülönböztetés megelôzése terén, kijelenti a diszkriminált személyek arányos kártérítéshez való jogát, és tételesen tartalmazza a megkülönböztetést alkalmazó fizikai vagy jogi személyek büntetését is. A rendelet szerint szabálysértést követ el az is, aki passzív magatartásával hozzájárul a hátrányos megkülönböztetés létrejöttéhez.
A kollektív jogok romániai elfogadtatása szempontjából fontos lépés, hogy a kormányrendelet nem csak az egyénekre, hanem ezek közösségeire, csoportjaira is vonatkozik. Tehát akkor is az igazságszolgáltatáshoz lehet fordulni, ha egyéni szinten nem, de közösségi szinten megállapítható a hátrányos megkülönböztetés. Ilyen eset például az, ha egy intézmény alkalmazottainak összetétele nem tükrözi az álláshirdetésre jelentkezô személyek etnikai vagy nemi összetételét.
A kormányrendelet alapján kihágásnak minôsül és mint ilyen büntetendô, ha valamely munkahely betöltését vagy a létszámcsökkentést fajra, nemzetiségre, etnikumra, vallásra, korra, szociális helyzetre, világnézetre, nemre vagy szexuális irányultságra vonatkozó feltételekhez kötik, vagy ezen kritériumok is közrejátszanak a döntéshozatalban. Ezek után már csak azon cégek álláshirdetéseiben fogunk olyan megkötéseket találni, hogy „legfelsôbb korhatár 35 év" vagy „romák kizárva", amelyek vállalják az ezzel járó 20 millió lejig terjedô pénzbírságot is.
Kihágást követ el az a munkáltató is, aki a fizetések megállapításakor nem csak a szakmai hozzáértést veszi figyelembe, hanem hátrányosan kezeli valamelyik fenti kategóriát, például a nôket. Ha pedig valaki úgy érzi, hogy nem kizárólag szakmai alkalmatlansága, hanem valamely említett kisebbséghez való tartozása miatt nem vették fel vagy bocsátották el, bírósághoz fordulhat, amely a hátrányos megkülönböztetés megállapítása esetén kártérítést ítélhet a felperes javára.
Ugyancsak bírósághoz fordulhatnak azok, akik úgy érzik, hogy a fenti kritériumok alapján utasította el ôket valamilyen közintézmény vagy szolgáltató egység, hiszen tilos bármilyen állami vagy magánszolgáltatást fajra, nemzetiségre, etnikumra, vallásra, korra, szociális helyzetre, világnézetre, nemre vagy szexuális irányultságra vonatkozó feltételekhez kötni, vagy ezen kritériumok alapján különbözô elbánásban részesíteni egyeseket.
A rendelet tiltja a fenti kisebbségekre gyakorolt bárminémû nyomást, amely lakóhelyükrôl való elköltözésükre irányul, minthogy megtiltja a lakosság etnikai vagy faji összetételének megváltoztatására irányuló betelepítéseket is.
A jogszabály megállapítja, hogy az esélyegyenlôség megteremtése érdekében nem elegendô a jogegyenlôség biztosítása, adott esetben pozitív diszkriminációt kell alkalmazzanak a hatóságok, a köz- és magánintézmények.
Ez a jogszabály méltó befejezése az RMDSZ-nek a román társadalom normalizálására, a mindenféle megkülönböztetések felszámolására irányuló kormányzati tevékenységének, amely a tanügyi törvényt, illetve a helyhatósági törvényt módosító sürgôsségi kormányrendeletekkel kezdôdött 1997-ben. Mert az európai felzárkózás nemcsak jobb gazdasági eredményeket, hanem a hazai társadalom mentalitásváltását is feltételezi. A kormányrendelet elfogadtatásával az RMDSZ még egyet lépett ezen az úton. Most már újabb jogi garanciánk van arra, hogy magyarként és nyugati keresztényként ne diszkrimináljanak hazánkban. És nem utolsósorban van egy új jogszabályunk, amely arra is emlékeztet, hogy többségiként hogyan ne viszonyuljunk a nem keresztényekhez, a fogyatékosokhoz, a más nemûekhez és nem utolsósorban más nemi irányultságúakhoz.
Ezzel a kormányrendelettel, akárcsak a jogi garanciákkal általában, csak az a gond, hogy nem elegendô a meghozatala, hanem szükség van arra is, hogy az igazságszolgáltatás valóban független legyen, és minden részrehajlás nélkül hozza meg döntéseit. A jelenlegi román társadalom és ezen belül az igazságszolgáltatás morális válságának megoldásához az RMDSZ önmagában kevésnek bizonyul. De ennek a törvénynek a hatályba lépése is azt bizonyítja, hogy következetességgel lehet eredményeket elérni. Az elkövetkezô törvényhozási ciklusban talán megadatik a lehetôség és a partner is a társadalom átfogó reformjának folytatásához.
Szatmári Tibor, (Választási anyag)
Gyönyörû vörös bundát viselt a róka, nemhiába volt szavajárása „madarat tolláról, rókát bundájáról..." A ruhatárában megtalálható volt minden színárnyalat, a rozsdabarnától az égôvörösig. Igyekezett is mindig alkalomhoz illôen öltözködni, mert nem mindegy ugyebár, hogy erdôkerülô munkáját végzi, vagy protokoll-látogatásra megy a szomszéd erdôbe. Rendkívüli alkalmakra a féltve ôrzött ünneplôjét vette ki a naftalinból. Keleti importárú volt, a szomszéd erdôségbôl hozta, ahol a fôiskolát végezte ifjú korában. „Komcsivörös, a munkásosztály vére öntözte" — szokta mondogatni, amit nem is vont kétségbe senki. Legszívesebben medvevadászatra járt el vele, ahova a Legszeretettebb hívta meg néha. Ilyenkor kitett magáért, olyan ügyesen terelte a talpasokat, hogy az elvtárs éppen csak le kellett hogy puffantsa ôket. A jó munkának meg is volt az eredménye. Kinevezték miniszternek. Ô
felelt az ország demográfiai egyensúlyáért. Ahogy ilyenkor történni szokott, meg is öntözték bôségesen pezsgôvel a kinevezést. Egymást érték a fogadások, díszvacsorák. Az ország gondjait rábízták a megyei titkárokra, azok pedig a propagandistákra. Jól mondja a népi szólás, hogy sok bába közt elvész a gyermek. Az országban elhatalmasodott az anarchia. A szürke nyulak úgy elszaporodtak, mint a nyulak, s hiába voltak nyúlszívûek, sok lúd disznót gyôz, barikádokat emeltek, s megdöntötték a vörös diktatúrát. A forradalomban oroszlánrésze volt a központi televíziónak. Egymás után jutottak mikrofonhoz a forradalom vezetôi. A leghevesebben egy szürke bundás róka szidta a vörösöket. Örömmámorban úszott a tömeg a régen várt szép szavaktól. „Ô kell, nekünk, ô az igazi!"— kiabálták, s meg is választották a forradalmi tanács elnökének. A beiktatást többezres tömeg elôtt, az erdô legnagyobb tisztásán rendezték meg. Többen látni vélték, hogy amikor az újonnan megválasztott elnök a hangszóróhoz lépett, és végignézett az ujjongó tömegen, ravasz fény villant a szemében, és titkon megnyalta a szája szélét. Az észrevételt többen lehurrogták, mondván „vak, aki nem látja milyen gyönyörûen mosolyog a mi szürke bundás elnökünk!" A fotóriporterek megörökítették a barátságos, fülig érô mosolyt, csak egy öreg nyúl ráncolta a homlokát: „Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát!" — morgolódott. „Vén bolond!" — legyintettek többen. A lenyugvó nap vörösre festette az erdô fölött úszó fellegeket.
A politizálás nagyonis vegyes áradatában csak úgy jutunk lélegzetvételnyi tiszta levegôhöz, ha megállunk egy-egy „igaz ember" emléke elôtt, aki maradandót alkotott, illetve fényt hagyott maga után. November 18-án töltötte volna Péterffy Emília 85. születésnapját. Nem csupán emlékezünk rá, hanem szellemi jelenlétének állandó ünnepét üljük. Élete utolsó éveit beárnyékolta ugyan a szellemi leépülés homálya, ám lénye megmaradt követendô példának. Ki volt Ô? Tanítónô, tankönyvíró, a Tanügyi Újság állandó munkatársa, meseíró, tanfelügyelô, a Továbbképzô Intézet elôadótanára. A pedagógia szakirodalmát metodikai szakkönyveivel gazdagította. Könyvei évtizedekig nélkülözhetetlen iránymutatóként forogtak a pedagógusok kezében.
Péterffy Emília tanítódinasztia gyermeke. Székelyföldrôl, Homoródalmásról származott, tanító szülei súlyos gondokkal küzdöttek, s ez az idôszak keserû emlékként maradt meg benne. De az is tudatosult lelkében, hogy az embereket nem nyelvük, hanem tetteik szerint szabad elbírálni. Mivel tanító akart lenni, Kolozsváron a Román Tanítóképzôben tanult tovább. (Akkor nem volt magyar nyelvû képzô.) Ezekre az évekre így emlékezett vissza: „Soha nem éreztették velem, hogy magyar vagyok. Nívós képzô volt. Az ember, ha belülrôl nem soviniszta, mindig megtalálja a másokkal való helyes kapcsolatot. Nekem ez sikerült egy életen át."
Péterffy Emília könyveibôl csak néhányat említenék meg: Kincset ér; Fenyô és folyondár; Nyitva van az aranykapu; Aranyágon búbos cinke; A kis szekér; Erdôn innen, hegyen túl; Csippenfütty, a nádrigó; Oka, Noka, Anoka, három kópé manóka; Kisfiúk, nagy hegyek; Csicseri csincsi. Tiszta levegôt árasztó könyvek. Vajon ma senkinek nem jut eszébe ezeket újból kiadni? Pedig rengeteg magyar gyermeknek öröme telne benne. Egyszer megkérdeztem tôle: Ugye boldog vagy, mikor a könyveidre nézel? Válasza nagyon egyszerû volt: Persze, mindennek örülök. De ez így adódott, hogy írjak... Beleélem magam a gyermek lelkébe: Valamennyi munkám átélés eredménye. Az élet értelme az, hogy minél több lelki kincset adjunk át magunkból. Nem szabad mocskos gondolatokkal, szavakkal elrondítani. Ezeken a korlátokon túl kell lépni. A szépet újra kell értékelni a gyermekek és az ifjúság körében. Péterffy Emília így is élt. Felnéztem mindig rá: Számomra meghatározó értékkel bírt felfogása és munkássága egyaránt. Nem volt családja, de családhiánya sem, mert mindig gyermekek és felnôttek vették körül. Vonzotta a szépre vágyó embereket. Látogatásai ünnepet jelentettek családomban. Elvei voltak, vagyis „fenyôjellem" volt, nem pedig ide-oda csavarodó „folyondárember"...
„Nincs olyan gyermek, akivel ne lehetne bánni. Ha a tanító nem képes megéreztetni szeretetét a gyermekkel, akkor nem jó tanító. Ez persze nem jelenti azt, hogy elnézi a hibákat." (Hány tanítónak kellene megszívlelnie ma is ezeket a szavakat?) „A vallásos nevelés fôleg a szülôk és a lelkész munkája lenne, viszont a tanítónak arra kell vigyáznia, hogy a farizeusi lelkület ne verjen gyökeret az emberpalántában, mert ez késôbb a társadalom számára is súlyos keresztet jelent." Fontosnak tartotta hogy a tanító mindig a realitás szintjén követeljen, hogy a gyermeket megmenthessük a csalódásoktól.
Nem volt hivalkodó keresztény, de olyan karitatív tevékenységet folytatott, amelyre kevesen lennénk képesek. Kicsi nyugdíjából havonta juttatott a még szegényebbeknek. Halála után mondta el Baka Judit, aki nyugalmazott tanítónô, Péterffy Emília tanítványa, késôbb barátnôje, majd társszerzôje lett, hogy Péterffy Emília egy idôs néni véres-gennyes sebeit haláláig kötözgette. Élte a szeretetet. Tagja volt a Marinaumban mûködô Mária kongregációnak. Forrai Magda Gregoria nôvérhez, a Marianum ének- és zenetanárához mély lelki barátság fûzte. Midôn a kommunizmus feloszlatta a szerzetesrendeket, az apácákat is kidobták a Marianumból. Gregoria nôvér is hajléktalanná vált, Péterffy Emília azonnal lakásába fogadta, nem törôdve azzal, hogy ez az állásába kerülhet. Késôbb mondotta nekem, hogy Gregoria nôvéren keresztül szerette meg igazán Kodályt és Bartókot, ugyanis Gregoria nôvér maga is népdalgyûjtô volt. Késôbb — monostori lakásában — együtt lakott Maxim Éva tanárnôvel, akit súlyos betegségében édes testvérként ápolt mindvégig. Azután az idôs Maxim néni hûséges gondozója lett, mert a haldokló Maxim Évának megígérte hogy elárvult édesanyját nem hagyja magára.
81 évesen mondotta: „Egyedül vagyok. Szeretném sokszor kicserélni a gondolataimat, és nincs kivel..., nagyon nehéz az öregség... Jólesik, ha a szomszédok vagy legközelebbi barátok felkeresnek. Ez feljavítja silány napjaimat. Még voltak terveim, még szeretnék írni, de le kell tennem a tollat annak a kezébe, Aki életem regényét megírta... Mert minden élet egy regény. Az enyém is az volt. Szép volt. Érdemes volt."
Ránk hagyta magát írásaiban drága örökségül, követendô példaképül... Csép Sándor remek kisfilmet készített róla. Hálásak lennénk, ha egyszer még láthatnánk a képernyôn. Péterffy Emília szóval és írásaival egyaránt tanított. Ez a kis megemlékezés legyen „tarkabarka bokréta" — ahogyan könyvének címe szól — drága hantján a Házsongárdban. Kertész volt, a lelkek kertésze, aki „Vadócba rózsát oltott, hogy szebb legyen a föld ebben a sokszínû, soknemzetiségû Erdélyben..."
Négyéves elnöki mandátumának mérlegét ismertette pénteken Emil Constantinescu a Cotroceni palotában akkreditált tudósítók elôtt. Hogy e mérleg nyelve merre mutat, különben már négy hónappal korábban egyértelmû volt. Akkor, amikor a népszerûsége mélypontján levô államfô úgy döntött: nem vállalja a megméretkezést a 2000-es elnökválasztásokon.
Beszédében lényegében egyetlen témára összpontosított: úgy érezte, mindenekelôtt az 1996-os kampány alatt meghirdetett korrupcióellenes harcban játszott szerepérôl kell beszámolnia, Románia sok mindennek kitett huszonvalahány millió lakosának. Hangsúlyozta: Romániában minden más nyavalya mellett az alapvetô baj az, hogy a törvényeket meglehetôsen „opcionálisan" kezelik, a korrupció és szervezett bûnözés elleni további erôfeszítésekre szólítva fel. Számokban: négy év alatt 3500 bûnügyi eljárás indult korrupció vádjával, ezek közül 1000 esetben szabadságvesztéssel sújtották a bûnösöket — mondotta. Nem úszták meg sem a Credit Bank vagy a Bankcoop vezetôi, mint ahogy a Bancorex, a Dacia Felix, a SAFI, a Caritas, vagy a FNI csôdjéért felelôs személyek sem. Emlékeztetett: bûnügyi vizsgálat indult az 1992–1996 közötti kormányok szemethunyásával zajló olaj- és fegyvercsempészetért felelôsök, vagy a cigarettával, alkohollal, kávéval feketézôk ellen is. Az elnöki beszámoló szerint a nagy kaliberû maffiózók ellen indított körözés mellett a zsebtolvajok, csirkefogók, stricik is retteghettek. (Lásd a Hold fedônevû akciót, amely néhány szerencsétlen sorsú örömlány és fáradt kamionsofôr tettenérésének hôstetteként vonul majd be a krónikákba.)
Sok vagy kevés mindez? Politikai elemzô, bûnügyi szakember vagy csôdbiztos legyen a talpán, aki képes eldönteni, végül is mennyire volt eredményes Constantinescu Tiszta kezekakciója, hol kellett volna elkezdeni a szervezett bûnözés sikeres felgöngyölítését, vagy hol van az írmagja ennek az utálatos korrupciónak. (A helyi szinten létrejött korrupcióellenes bizottságok — lásd Kolozsvár esetét is — ugyanis többnyire olyan tisztségviselôkbôl állt össze, akikre már korábban több panama árnya vetült.)
De hát nem is ezen múlott Constantinescu népszerûsége. A korrupció ellen meghirdetett harc — mondjuk úgy — „félsikere" sajnos a leköszönô elnök valamennyi megnyilvánulására jellemzô.
A konvenció egykori ünnepelt jelöltje, aki egyszemélyben jelképezte — és jelképezhetné ma is — a román demokratikus erôk által vallott értékrendet, téves taktikát választott. Igyekezett kimaradni mindenféle hétköznapi, „rangon aluli" csatározásból, holott Romániában rendteremtô, erôs kezû elnök kerestetett. Ehelyett Constantinescu megelégedett annyival, hogy idônként undortelten kijelentette: „piszkos és visszataszító dolog a politika!" Emlékezzünk csak: határozott közbelépés helyett Constantinescu megbocsáthatatlanul tétovázott Victor Ciorbea megbuktatása alkalmával, elmulasztotta azonnal meneszteni az 1999-es bányászjárás megfékezésében csôdöt mondott belügyminisztert, és nagyon elkelt volna egy erôs kéz a vásári csetepatévá züllött Radu Vasile-ügyben vagy a Babiuc-botrány alkalmával is — hogy csak a zabolázatlan kormánykoalíció négyéves történetébôl elevenítsünk fel néhány olyan fejezetet, amikor az államelnök fellépése életbevágóan fontos lett volna. Ugyanezt érezhette az RMDSZ és a romániai magyarság is az elmúlt négy év során: amikor a koalíciós partnerek lépten-nyomon megszegték a közös kormányprogramban foglaltakat, nem számíthattunk az állandóan népszerûségi mutatóit figyelô, vacilláló elnök segítségére, akit 1996-ban szavazatunkkal és bizalmunkkal felruháztunk.
Talán egyetlen alkalommal váltotta be Constantinescu maradéktalanul a hozzá fûzött reményeket: 1999 márciusában, a jugoszláviai NATO-bombázások idején. Az államfô egyértelmûen kijelentette: a koszovói konfliktusnak véget vetô légicsapások szükségesek és jogosak. Bár a hazai közvélemény mérhetetlenül felháborodott az elnöki hivatal álláspontja miatt, amely további szavazatoktól fosztotta meg az elnököt, Románia külföldi megítélésére ez a hozzáállás kedvezôen hatott. Ezzel Constantinescu hosszú távra elkötelezte Romániát Nyugat irányába, jobban mintha hegyes karóba húzta volna az ország területén szemtelenkedô összes adócsalót vagy határsértôt. Ez a pillanat azonban nemhogy önbizalmat adott volna elnökünknek, hanem csak fokozta rettegését az épp soron következô felmérésektôl.
Márpedig az elmúlt négy év telis-tele volt efféle Koszovó-momentumokkal idehaza is. Amikor félreérthetetlenül és hangosan ki kellett volna mondani: milyen irányba kötelezi el magát az ország. Lehet, hogy nem minden egyes nyilatkozat eredményezett volna nagyobb népszerûségi indexet. Azt viszont igen, hogy a demokratikus erôk letéteményesei legalább saját táborukban megôrizzék hitelüket, és egyáltalán versenyben maradjanak az idei választásokon.
A osztály — 14.
Egyetlen vendégcsapat sem tudott gyôzni szombat estig az élvonal vetélkedôjének 14. fordulójában. A legjobb teljesítményt a Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) Csalhó és a végtére saját városában, de vetélytársa pályáján játszó Ploiesti-i Petrol nyújtotta. Mindkét csapat pontot rabolt vendéglátójától. Az éllovas fôvárosi katonacsapat csupán a hajrában kerekedett a lelkesen játszó medgyesiek felé: elsô gólja a 78., a végeredményt beállító második pedig az utolsó percben esett...
Eredmények és góllövôk: l Suceavai Foresta–Bukaresti Rocar 4–1 (Pãcurar 2, Robert Nitã, Fannis, illetve Mihai Nicolae) l Ploiesti-i Astra–Ploiesti-i Petrol 0–0, Besztercei Glória–Brassói FC 1–0 (Sânmãrtean) l Bukaresti National FC–Bákói MFC 2–1 (Radu Niculescu, Sabin Ilie — 11 m, illetve Cursaru) l Galaci Otelul–Karácsonkôi Csalhó 1–1 (Bukvics, illetve Kozma) l Bukaresti Steaua–Medgyesi Gázmetán 2–0 (Paraschiv, Linkár Erik) l Krajovai Universitatea–Bukaresti Dinamó 1–3 (Niculescu — 11 m, illetve Marius Niculae, Onut és Drãgan) l A Bukaresti Rapid–Pitesti-i Arges FC mérkôzés lapzárta után fejezôdött be. A táblázaton:
1. Steaua 14 9 3 2 27–16 30
2. Petrol 14 7 3 4 19–14 24
3. Krajova 14 7 3 4 16–14 24
4. Foresta 14 6 5 3 26–22 23
5. Dinamó 14 6 3 5 28–25 21
6. Arges FC 13 6 3 4 18–17 21
7. Brassó 14 6 3 5 9— 8 21
8. Rapid 13 4 6 3 13–11 18
9. Astra 14 5 3 6 14–14 18
10. Glória 14 5 3 6 16–19 18
11. ROCAR 14 5 2 7 23–28 17
12. National 14 5 2 7 20–22 17
13. Otelul 14 4 4 6 18–19 16
14. Bákó 14 4 4 6 19–21 16
15. Csalhó 14 3 5 6 15–23 14
16. Gázmetán 14 1 4 9 7–157
L. F.
B osztály — 16.
Úgy tûnik, a visszalépési példa ragadós. A Nagyszebeni Inter FC után a Dévai Cetate SE csapatának vezetôsége is bedobta a törülközôt: Hunyad megye székhelyének együttese is otthagyta a bajnokságot. Korábbi eredményeit megsemmisítették, eredetileg soronkövetkezô ellenfelei szabadnaposak lesznek a megfelelô fordulóban. A legutóbbi forduló mérlege: 6 mérkôzésen 5 hazai gyôzelem (megannyi kapott gól nélkül), egyetlen döntetlen, és két szabadnapos csapat. A Vajdahunyadi Corvin–UTA mérkôzést elhalasztották.
Eredmények: l Nagybányai FC–Temesvári Politechnika 1–0 l Resicabányai MSC–Szatmárnémeti Olimpia 1–0 l Tg. Jiu-i Pandúrok–Petrozsényi Zsil 1–0 l UMT–Turnu Severin-i Drobeta 4–0 l Krajovai Extenzív–Nagyváradi Bihar FC 3–0 l Râmnicu Vâlcea-i MFC–Gyulafehérvári Apullum 2–2 l A Marosvásárhelyi HSK és a Krajovai Elektro szabadnapos volt. A táblázat:
1. Nagybánya 14 10 3 1 23–11 33
2. UMT 14 9 2 3 36–14 29
3. RMSC 14 8 3 3 16–11 27
4. Pandúrok 14 6 4 4 18–16 22
5. Elektro 14 7 0 7 15–16 21
6. Olimpia 14 7 0 7 14–16 21
7. UTA 13 6 2 5 19–17 20
8. Tem. Poli 14 6 1 7 16–11 19
9. Extenzív 14 5 4 5 14–12 19
10. Drobeta 14 5 3 6 20–25 18
11. Corvin 14 5 1 8 14–15 16
12. Mv. HSK 14 4 3 7 15–23 15
13. Bihar FC 14 3 5 6 10–14 14
14. RMFC 14 3 5 6 12–20 14
15. Apullum 15 4 2 9 15–27 14
16. Zsil 14 3 4 7 12–21 13
L. F.
C osztály — 14. forduló
Járai Bányász–Szamosújvári Olimpia 1–3 (0–1)
Az idei bajnokságban elsô ízben nyert idegenben a Szamosújvári Olimpia. Pop Mihai edzô tanítványai várakozáson felül szerepeltek, és megérdemelten szerezték meg a 3 pontot: elejétôl végéig uralták a mérkôzést, és már a 8. percben vezetést szereztek a szemfüles Bartos révén. A szünet után a 62. percben ugyancsak Bartos talált a bányászok kapujába. Az Olimpia a 88. percben újból növelte elônyét, Kulcsár Attila idei évadbeli elsô hivatalos góljával. A hazaiak szépítô gólja a hosszabbításban esett, Zoicas tizenegyesbôl állította be avégeredményt.
Erkedi Csaba
További eredmények: VII. csoport: Tordai Aranyos–Kolozsvári CFR 4–2, Fogarasi Nitramonia–Nagyszebeni Sólymok 5–1, Brassói Romradiatoare–Viktóriavárosi Viromet 3–1, Olthévízi Cement–Aranyosgyéresi Sodronyipar 0–2, Marosvásárhelyi Gázmetán–Dicsôszentmártoni Kémia 3–1. A Prázsmári Textil és a Bethleni Laminorul szabadnapos volt. Az állás:
1. Gázmetán 12 9 1 2 23— 7 28
2. Aranyosgy. 12 9 0 3 23— 3 27
3. Prázsmár 12 7 1 4 23–17 22
4. Kémia 13 7 1 5 20–16 22
5. Olimpia 12 6 1 5 17–10 19
6. Viromet 12 6 1 5 14–12 19
7. Fogaras 12 5 1 6 16–19 16
8. Bethlen 12 6 0 6 19–17 15
9. Romrad. 12 5 0 7 15–21 15
10. Olthévíz 12 4 2 68–16 14
11. Torda 12 5 0 7 20–20 12
12. Alsójára 12 4 0 8 15–23 12
13. Kv. CFR 12 3 3 6 10–18 12
14. Szeben 13 3 1 9 12–30 10
A VIII. csoportban: Aradi West Petrom–Sarmasági Bányász 4–2, Vaskohsziklási Acél–Szatmárnémeti Szamos 2–0, Magyarláposi Lápos–Kolozsvári U 0–1, Zilahi Armãtura–Aradi Telecom 1–1, Szatmárnémeti Sólymok–Élesdi Körös 2–2, Désaknai Bányász–Aradi Astra 0–0, Avasfelsôfalui Avas–Nagysomkúti Progresul 2–2. A Dési Egyesülés szabadnapos volt. A sorrend:
1. U FC 13 11 1 1 33— 6 33
2. Telecom 13 8 3 2 36–16 26
3. Petrom 13 7 3 3 27–21 24
4. Astra 13 7 1 5 26–17 22
5. Avas 13 7 1 5 22–21 22
6. Sarmaság 14 5 3 6 20–21 18
7. Egyesülés 13 4 5 4 19–11 17
8. Lápos 13 4 4 5 19–24 16
9. Zilah 13 5 1 7 15–20 16
10. Szamos 13 5 0 8 11–19 15
11. Désakna 13 4 3 6 12–21 15
13. Acél 13 4 3 6 15–28 15
12. Progresul 13 4 3 6 12–25 15
13. Sólymok 13 3 2 8 11–27 11
14. Élesd 13 2 3 8 15–24 6
Legutóbb jeleztük, hogy az osztrák sportberkekben nagy bizakodással, derûlátással tekintettek a 40 éve, 1960-ban erre a napra kitûzött budapesti Magyarország–Ausztria mérkôzés, a két válogatott egymás közötti 102. találkozója elé. A bizakodás alapját az osztrákok utolsó két barátságos mérkôzésén a szovjetek felett aratott 3:1-es, majd a spanyolokkal szembeni, még fölényesebb 3:0-ás gyôzelem jelentette. No, és még az, hogy a meggy-piros mezes csapat sem volt a régi... Budapesten ezen a napon a Népstadionban 70 000 nézô volt kíváncsi a magyar válogatott addigi 376. hivatalos mérkôzésére. A holland Martens bíráskodása mellett ezek a csapatok játszottak: Magyarország: Grosics — Sóvári, Sipos, Sárosi — Bundzsák, Solymosi — Sándor, Göröcs, Albert (Machos), Monostori (Tichy), Fenyvesi dr. Ausztria: Schmied — Trübrig, Stolz, Strobl — Hanappi, Koller (Skocik) — Nemec, Hof, Buzek, Senekowitsch, Skerlan. Az osztrákok úgy beszéltek együttesükrôl, mint új Csodacsapatról (vagyis új Wundermannschaftról, azaz Wonderteamrôl). S mi lett a vége? Göröcs és Machos góljaival 2:0-ás magyar gyôzelem. Az osztrákokat annyira letörte a vereség, hogy nem is neveztek az 1962-es chilei vb selejtezôire...
Vasárnap délelôtt Kolozsváron és Zilahon befejezôdött a 35. Eurokárpát-kupa 2000 elnevezésû nemzetközi torna, amelyen 7 ország 8 válogatottja (hazánk indított egy utánpótlás-gárdát is) mérkôzött 5 napon át a hagyományos trófeáért. A vetélkedôt a küszöbön álló romániai, Bukarestben és Râmnicu Vâlceában megrendezendô nôi Eb jegyében rendezték. Hazai szempontból csapatunknak fôpróbát is jelentett e torna, sajnos azonban lányaink elpuskázták ezt.
Nôi válogatottunk szombaton szalasztotta el az alkalmat a csoport-elsôségre és ezzel a döntôben való szereplésre. Együttesünk kritikán aluli játéka súlyos vereséghez vezetett az ukrán csapattal szemben. A 30–21 (15–10) arányú ukrán sikerrel véget ért találkozó sajnos tükrözi a pályán történteket. Ezen a mérkôzésen úgy tûnt, hogy játékosaink szinte elefeledtek kézilabdázni, hibát hibára halmoztak. Ez csak a csoportbeli 3. helyre volt elég, ami az 5–6. helyért vívott helyosztókra a Meszes alatti városba számûzte az együttest.
Valószínûleg a torna tanulságait, az okokat, a tennivalókat alaposan megtárgyalják a szakszövetség vezetôi, a techinkai stáb, hogy a decemberi Eb-n ne legyen hasonló gyenge szereplése a csapatnak.
Végezetül egy mondat erejéig a vasárnapi, kolozsvári tornadöntôrôl: nagyon érdekes összecsapáson, szünet után feljavult játékkal az orosz lányok arattak sikert, bár nem sok hiányzott az ukrán gyôzelemhez sem.
Eredmények: szombaton, 3. forduló: Kolozsváron: Jugoszlávia–Hollandia 30–27 (14–19!), Románia A–Ukrajna 21–30 (10–15), a csoport sorrendje: 1. Ukrajna 7 pont (gól-arány: 87–74), 2. Jugoszlávia 7 (92–88), 3. Románia 7 (77–81), 4. Hollandia 3. Zilahon: Románia-utánpótlás–Horvátország 25–19 (11–5), Oroszország–Macedónia 23–17 (11–9). A táblázaton: 1. Oroszország 9 pont, 2. Macedónia 7, 3. Románia-utánpótlás 5, 4. Horvátország 3. A helyosztó találkozók eredményei: Kolozsvárott: az 1–2. helyért Orosz-ország–Ukrajna 25–24 (10–14!), a 7–8. helyért: Horvátország–Hollandia 22–20 (12–11). Zilahon: a 3–4. helyért: Jugoszlávia–Macedónia 26–22 (13–7), az 5–6. helyért: Románia A–Románia-utánpótlás 23–19 (9–11).
A végsô sorrend tehát: 1. Orosz-ország, 2. Ukrajna, 3. Jugoszlávia, 4. Macedónia, 5. Románia A, 6. Románia-utánpótlás, 7. Horvátország, 8. Hollandia. Különdíjak: Fair play-díj: Románia-utánpótlás, legtechnikásabb játékos: Irina Poltoroszkaja (orosz), legjobb kapus: Tatjana Voroztova (ukrán), gólkirály: Bojana Petrovics (jugoszláv, 37 találat).
A bajnok Dinamó ismét az élen
Az elmúlt hét végén bonyolították le a vízilabda Szuperliga ôszi idényének utolsó, vagyis hetedik fordulóbeli kettôs összecsapásait. A két erôviszonyra szakadt táblázat felsô, illetve alsó helyét elfoglaló csapatok egymás ellen játszottak és a kiegyensúlyozott mérkôzések után az a ritka tény született, hogy egyik együttes sem tudott kettôs gyôzelmet aratni.
A felsô régióban egy siker és egy döntetlen született, míg a táblázat második felében küzdô csapatok megosztoztak a sikereken. A KMSC gárdája Aradra látogatott, ahol ellenfele a helybeli Astra volt. Az elsô játékon remekül játszottak Ovidiu Pocol tanítványai, és értékes 8–4 (1–1, 2–1, 3–1, 2–1) arányú sikert arattak. Vasárnap az elôzôleg kissé meglepett Maros-partiak tudtak erôsíteni, és szoros küzdelem után sikerült megtartaniuk elsô negyedbeli kétgólos elônyüket. Az eredmény 6–4 (2–0, 1–1, 1–1, 2–2) volt az Astra javára. A kolozsváriak góljain Sabãu 5 + 2, Ghetie 1 + 1, Malai 1 + 0, Gyenge 1 + 0 és Cosmatchi 0 + 1 osztozott. A mérkôzéseket a Radu Matache (Bukarest)–Vekerdi László (Nagyvárad) kettôs vezette.
A forduló többi eredménye: Bukaresti Dinamó–Bukaresti Steaua 6–6 és 6–5, Nagyváradi Körös–Bukaresti Rapid 3–4 és 3–3, Sportul Studentesc–’83-as Ifjúsági válogatott 6–4 és 5–7. A táblázat jelenlegi állása:
1. Dinamó 14 11 3 0 148— 54 36
2. Steaua 14 11 1 2 127— 39 34
3. Rapid 14 10 2 2 146— 52 32
4. Körös 14 8 2 4 152— 55 26
5. Astra 14 4 1 9 50–120 13
6. KMSC 14 3 1 10 50–144 10
7. Sportul 14 2 0 12 57–154 6
8. Ifj. vál. 14 1 1 12 39–150 4
A bajnokság december elején folytatódik, amikor három „tavaszi idénybeli" fordulót fognak lejátszani.
A várakozásoknak megfelelôen az elsô helyen kiemelt Martina Hingis bejutott a New York-i, 2 millió dollár összdíjazású WTA-világbajnokság egyéni döntôjébe, miután kétjátszmás mérkôzésen legyôzte párospartnerét, az orosz Anna Kurnyikovát.
Az 1990 és 1992 között háromszor diadalmaskodó amerikai Szeles Mónika kétjátszmás mérkôzésen gyôzte le az orosz Jelena Gyementyijevát. Ezzel nyolc év után ismét bejutott a WTA-vb egyéni döntôjébe, és újabb lépést tett a negyedik WTA világbajnoki címe felé. Úgy tûnik, ez az utolsó lenne számára: jövôtôl ugyanis Münchenben kerül sor a versenyre, és a teniszcsillag kitart korábbi elhatározása mellett: miután 1993-ban, a hamburgi tornán késeléses támadás áldozata lett, Németországban nem versenyezik.
A két eredmény: Hingis (svájci, 1.)–Kurnyikova (orosz, 7.) 7:6, 6:2, Szeles (amerikai, 3.)–Gyementyijeva (orosz) 6:1, 7:6. A szombati negyeddöntôkben különben a következô eredmények születtek: Gyementyijeva (orosz)–Clijsters (belga) 6:4, 2:6, 6:4, Szeles (amerikai, 3.)–Coetzer (dél-afrikai) 6:3, 6:4.
l Párosban Martina Hingis és Anna Kurnyikova gyôzött, a svájci, orosz kettôs a döntôben csak öt játékot veszített az amerikai Nicole Arendt és a holland Manon Bollegraf ellen. A döntôben: Hingis, Kurnyikova (svájci, orosz, 2.)–Arendt, Bollegraf (amerikai, holland) 6:2, 6:3; a gyôztes duó tavaly is diadalmaskodott a szezonzáró versenyen. A torna elôdöntôjében különben az amerikai–holland páros 7:5, 6:3 arányban bizonyult jobbnak a belga Callens–Van Roost kettôssel szemben.
A múlt péntek–szombati ünnepség három generációt gyûjtött egybe a kolozsvári Pro Iuventute székházban. Jelen voltak az alapítók is, akik szívesen emlékeztek vissza a Kuckóban eltöltött évekre.
Kulcsár Gabriella zenetanárnô, aki három éven keresztül, foglalkozott a gyermekekkel, így emlékezik vissza az itt eltöltött idôkre:
— Ma is megdobban a szívem, ha csak kiejtem a nevét, Kuckó, mert az ott eltöltött három év része életemnek és pedagógiai munkásságomnak. Megalakulása, kibontakozása, úgy érzem, hasonlít a gyermek világrahozatalához. Mivel a Kuckó az én gyermekem is, örülök, hogy egyik anyja lehettem. Távozásom után is nyomon követtem tevékenységét, és a 10. születésnapon úgy érzem, Reményik Sándor szavait parafrazálva — egy szikrát adtam, add tovább —, igazzá vált.
Ömböli Irma magyarszakos tanárnô szintén az alapítók között volt.
— Mit jelentett számodra a gyermekcsoport?
— Sokat. Abban az idôben vegyes tagozatos monostori iskolában tanítottam. Az a gondolat foglalkoztatott, hogyan lehetne az iskolákba járó gyerekeknek is teret teremteni a megszólalásra, kibontakozásra. Nem feltétlenül tehetségek kibontakozására gondolok. Így indult a Kuckó, amely úgy akarta foglalkoztatni a gyerekeket, hogy a szép szó, a játék varázsa jusson el hozzájuk is, alakítsa személyiségüket. A Kuckó egyféle gyerekklubnak indult, de a folytatás kihívást jelentett: minôségi elôadásokat, mûsorokat szervezni olyan gyerekekkel, akiknek esetleg pár száz szavas szókincsük volt, rossz, rövid magánhangzós, erôteljesen mezôségi kiejtésük, vagy éppen beszédhibásak voltak. És... alakultak, formálódtak. Talán nem véletlen, hogy az elsô generáció tagjai ma már értékes kulturált felnôttek: óvónôk, tanítónôk, színinövendékek, orvostanhallgatók, zeneakadémiai növendékek.
Jelentett még: közösséget, jó hangulatot, barátságot, utazásokat, közös élményeket, sikereket... Ma már: tartalmas, szép emlékeket.
Varga Ferenc, a pécsi Szivárvány Gyermekház igazgatója igazi mentora volt a gyermekcsoportnak. Az elsô kapcsolatfelvételtôl kezdve igen sok szabadidejét szentelte arra, hogy alkotótábort, vetélkedôt szervezzen, és olyan pécsi–kolozsvári gyermekkapcsolatot alapozzon meg, melynek mai napig pozitív hatása van.
— Örvendek — mondotta —, hogy a csoportnak már múltja van, és bízom abban, hogy az elkövetkezôkben is tovább halad majd azon az úton, amely egynéhány ember lekes munkáját dicséri. Én soha nem fogok elfeledkezni arról, hogy Kolozsváron van egy Kuckó, és a jövôben is minden erômmel támogatom a kapcsolatteremtést. Hogy ennyire összeforrhatott itt gyermek és szülô, az csak természetes, mert ez maga az élet.
Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke:
— 1990-ben a kül- és belmonostori RMDSZ kerületi választmánya vetette fel a gondolatát egy a gyermekekkel foglalkozó szabadidôs program létrehozásának. Pálfi Éva óvónô, aki névadója is a csoportnak, ezt szívesen felvállalta. Sajnálatos, hogy hamar átadta a stafétát másoknak. Itt meg kell említenem Náznán Bunea Olga meghatározó szerepét is, aki olyan kapcsolatteremtôvé, menedzserré vált, hogy mellette az oktatóknak csak a gyermekekkel kellett foglalkozniuk.
A Kuckót két körzet is a maga gyermekének tekintette, és amikor csak lehetett támogatta tevékenységét. Most a Pro Iuventute szárnyai alatt igazi gyermekjátszóházzá vált.
Boros János alpolgármestert kérdeztem:
— Mióta ismeri a csoportot?
— A Kuckóról elôszôr egy MÜT gyûlésen hallottam, majd városi tanácsosként, valamint az RMDSZ megyei szervezetében, ahol többször is napirendre került a Kuckó, és amikor csak lehetett, támogattuk. Ez a tíz év méltó példája annak, hogy néhány ember képes csodákat mûvelni, egy jó kezdeményezés mozgalommá válhat, és hogy a szülôk is bevonhatók a tevékenységbe. Csak azt sajnálom, hogy amikor megyei vezetôként anyagi keretek miatt nem tudtam úgy támogatni a tevékenységüket, ahogy szerettem volna. Most városvezetôi tisztségembôl adódóan megpróbálom, hogy a civil szervezetek támogatására szánt összegbôl valamennyire a Kuckó is részesedjék.
Bárdos Ildikó tanítónô:
— Számomra olyan volt, mint a kisgyermek életében az elsô lépések. Biztatás az élet felé. Egy olyan elôzetes tapasztalat, amely életpályámat meghatározta.
— A volt titkosrendôrség archívumában nem szerepel semmiféle Iliescu- dosszié, tehát nincs mit összevetni az RTDP államfôjelöltjének írásos vallomásával, amelyben tagadja, hogy Szekuritáté-kollaboráns lett volna. Mi pedig nem vagyunk politikai rendôrség, tehát nem foglalkozunk dossziék kreálásával, még akkor sem, ha a konvenciónak jól jött volna egy Iliescut elmarasztaló nyilatkozat — tudtuk meg Csendes Lászlótól, a szekus dossziékat tanulmányozó bizottság RMDSZ-es tagjától. Mint ismeretes, a Román Demokratikus Konvenció-2000 felszólította az átvilágító bizottságot, hogy bírálja felül korábbi döntését, amelynek értelmében Ion Iliescu múltja tiszta. Pontosabban: lapozzon egyet a Ticu-törvényben, és keresse meg azt a cikkelyt, amely azokról a személyekrôl szól, akik 1945–1989 között jogi, politikai döntéshozó pozícióban volt, vagy hatalommal való visszaélés révén központi vagy helyi érvényû döntéseket hoztak a Szekuritáté, illetve egyéb elnyomó szerv mûködésére vonatkozóan. Ion Iliescu ugyanis 1974–1979 között a Román Kommunista Párt Iasi megyei elsôtitkára volt, s mint ilyen, hatáskörébe tartozott a szekuritáté megyei felügyelôsége tevékenységének koordonálása.
Ion Iliescu a bukaresti Cotidianulnak adott nyilatkozatában „beteg emberek hallucinációjának" nevezte az állítást. Elmondta: nem kollaborált a volt titkosszolgálattal, és legfennebb ideológiailag koordonálta a megyei Szekuritátét. 1971 után pedig — állítja Iliescu — ô volt az, akit „kitüntettek figyelmükkel". A lap közli Gheorghe Onisorunak, az átvilágító bizottság elnökének kommentárját is, aki elmondja: a bizottsághoz semmiféle megkeresés nem jutott el az RDK-2000 részérôl, ô maga is a sajtóból értesült a konvenciósok felháborodásáról. Amennyiben hivatalos formában is születik ilyen felszólítás, szavazásra bocsátja a 11 tagú bizottságban, s ha kell, átvizsgálják Iliescu iasi-i múltját is. Erre azonban nagyon kevés az idô — nyilatkozta.
Csendes László a Szabadságnak nyilatkozva visszautasította Emil Constantinescu bírálatát, aki szerint az átvilágító bizottság egyes tagjai felületesen végzik feladatukat, mai napig sincs pontos kép sem a jelenlegi parlamenti képviselôk, sem a szenátor- és képviselôjelöltek múltjáról. Csendes szerint az államfô füle botját sem mozgatta akkor, amikor az átvilágító bizottság hónapokig könyörgött székhely után, hogy egyáltalán munkához láthasson, jóllehet a törvény kéthetes határidôt szab meg erre. Székház pedig mind a mai napig nincs.
Megtudtuk: mindeddig 4331 dossziét néztek át, ma és holnap pedig kihallgatásra várják azokat a személyeket, akiknek múltjában tisztáznivalóra akadtak. Ezek között van két-három RMDSZ-jelölt is. Csendes elmondta: a bizottság szerdán hozza nyilvánosságra azok nevét, akiknek múltjában foltokat fedezett fel.
Elôadásában Németh Zsolt rámutatott: a Szent István-i vállalkozás sikertörténet volt, ma viszont újból történelmi idôket élünk, s a magyar nemzet ismét történelmi változások elôtt áll. Felmerül az a kérdés, hogy jut-e a magyaroknak hely a harmadik évezred nagy kihívásának számító európai házban.
Hozzátette: Magyarországnak ki kell nyújtania kezét az elszakított területeken élô magyarok felé, s a nemzet egységének intézményes keretet kellett biztosítania. Ez a keret a Magyar Állandó Értekezlet, amelyben a magyarországi politikai tényezôk és a határon túli érdekképviseletek a nemzet jövôjérôl, stratégiai kérdésekrôl döntenek. Ilyen körülmények között a készülô státustörvény fô célja a magyarságnak a határok felett történô szellemi újraegyesítése.
— Egyházunk mind országos, mind pedig helyi szinten komoly ellentétbe került a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel. Ennek következtében aggályos, hogy egyházaink jó lelkiismerettel, teljes mellszélességgel melléálljanak az RMDSZ választási kampányának — jelentette ki a díjkiosztási ünnepségen mondott beszédében Tôkés László püspök.
— Az RMDSZ ellen nem kampányolunk, senkit nem beszélünk le arról, hogy teljesítse állampolgári kötelességét, azonban aggályossá vált a viszonyulásunk — közölte az RMDSZ tiszteletbeli elnöke, majd rámutatott: egyházkerülete különösképpen a Szilágy megyei iskolavita és a Krassó-Szörény megyei szenátori lista okán került az RMDSZ-szel ellentétbe.
Tôkés úgy vélte, az elsô esetben az RMDSZ nem az egyház és a magyarság érdekeit képviselte a hatalommal szemben, hanem a hatalmat képviselte a közösség irányában.
— Ezt egységdemagógiával nem lehet lenyomni a torkunkon — mondta.
Hozzátette, „hónapok óta folyik ez a cirkusz", s az egyház azzal az iskolaigazgatónôval találta szemben magát, akinek a férje az RMDSZ Szilágy megyei elnöke, illetve Faluvégi Zoltán megyei fôtanfelügyelô-helyettessel, akit a szövetség juttatott mostani pozíciójába.
— Amikor Csapó szenátor úr interpellált ez ügyben a román parlamentben, akkor egészen perverz módon Kötô József magyar államtitkárt tették oda a magyar interpellációra válaszolni, hogy azt tapintatosan, óvatosan leszerelje. Mindenütt magyarokkal találjuk szembe magunkat, és ráadásul reformátusokkal — hangsúlyozta a püspök. Tôkés kifejtette: Szilágy megyében félig visszaállamosították a szóban forgó egyházi tanintézményt, és a püspöki vizitációt kiutasították az iskolából. Az az igazgatónô pedig, akit az egyház az iskola élére kinevezett, visszaélt a bizalommal, és megerôsítette pozícióját állami szinten.
— A kreatúra szembefordult a kreátorral — állapította meg Tôkés László, aki felszólította az RMDSZ vezetôit, hogy a november 26-i választásokig oldják meg e két kérdést, teljesítsék az egyház követeléseit, köztük az igazgató leváltását és az egyházi joghatóság helyreállítását az iskola felett.
Újságírói kérdésre válaszolva Tôkés László megismételte: egyházkerülete nem engedheti meg magának, hogy olyan egyértelmûen kiálljon az RMDSZ választási kampányának sikeréért, mint azt korábban tette. A püspök ezzel arra a bírálatra is válaszolt, amelyet szombaton Frunda György szenátor, az RMDSZ államfôjelöltje fogalmazott meg, kifogásolva, hogy az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nem szólítja fel egyértelmûen a romániai magyarokat a szövetség jelöltjeinek támogatására.
A Szabadság kérdésére, hogy a magyar kormány hogyan értékeli a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja elnökének, Ion Iliescunak elmúlt heti erdélyi körútja során tett magyarellenes kijelentéseit, Németh Zsolt elmondta:
–- Ezeket a kijelentéseket az RMDSZ értetlenséggel fogadta, mi viszont teljes mértékben megértjük az RMDSZ értetlenségét. Ezek a kijelentések sem a jogállamisággal, sem a magyar–román kapcsolatok javításának a szándékával, sem pedig az euroatlanti integrációval nem egyeztethetôk össze. Bízunk abban, hogy ezek a gondolatok, ezek a nézetek a romániai választásokat követôen nem fognak kormányra kerülni.
Szombaton 11 órakor a B–58–SDS rendszámú teherautó a Tordai út egyik kanyarjában, a Hôsök Temetôjének közelében borult fel. Az édességet szállító, Tordáról érkezô járgány balesete nem követelt halálos áldozatot.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |