 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. október 23.
(XII. évfolyam, 248. szám)
Tegnap ünnepélyes keretek között felszentelték a Kolozsmonostori Református Egyházközség új templomát. Az eseményt megtisztelte jelenlétével a Kolozsvárra látogató Mádl Dalma asszony, Mádl Ferenc magyar köztársasági elnök felesége, aki szombaton Nadia Constantinescu asszonnyal, Emil Constantinescu államfô feleségével találkozott. A templomszentelô ünnepségen részt vett Alföldi László kolozsvári magyar fôkonzul, Eckstein-Kovács Péter szenátor, kisebbségvédelmi miniszter, Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Somogyi Gyula alprefektus, Boros János alpolgármester, Kerekes Sándor, a megyei tanács alelnöke, külföldrôl érkezô vendégek, egyházi méltóságok és a gyülekezet tagjai.
Igehirdetésében Kállay Csaba református lelkipásztor elmondta: erre az alkalomra állandóan emlékezni kell nemcsak azért, mert a Monostor negyed történetében talán páratlan eseményrôl van szó. Meg kell ôrizni emlékezetünkben azért is, mert a templom azt jelzi, hogy ennek a közösségnek itt még jövendôje van. „Fáradságunknak, munkánknak akkor lesz eredménye, megálmodott és Isten segítségével megépített templomunk csak úgy töltheti be rendeltetését, ha padjai és termei nem maradnak üresen" — hangsúlyozta Kállay Csaba.
Ezután a templomépítés történetének ismertetésére kerül sor. Dr. Molnár Dezsô nyugalmazott Kolozsvár-Felsôvárosi lelkipásztor arról beszélt, mi tette szükségessé a gyülekezet létrehozását. Pap Géza, Kolozsvár-Felsôvárosi lelkipásztor a templom építésének történelmét ismertette. Az 1989-es forradalom után egyértelmûvé vált, hogy a gyülekezetet meg kell osztani és új templomot kell építeni. A kolozsmonostori templom felépítésének engedélyeztetésébe már 1990-ben belefogtak a református hívek, két évre rá pedig megkezdték a munkálatokat. 1991-ben a prefektúra úgy döntött: az egyház 2300 négyzetméteres területet bérelhetett a Minerva üzletsor mellett. A munkálatok nehézkésen haladtak, de 1992 nyarán az alapokat megöntötték, és „az épület kezdett a földbôl kinôni". A munkálatok folyamán a polgármesteri hivatal többször és huzamosan igyekezett hártáltatni az elômenetelt: 1993-ban érvénytelenítette az építési engedélyt, több hónapra felfüggesztette a munkálatokat, jelenleg a terület 99 évre történô átruházása ütközik újabb akadályokba. A parókia épületével 1995-re készültek el, erre a hónapra pedig részlegesen sikerült befejezni a templomot is, amelynek két szintjét ezután húzzák fel.
Daróczi Miklós, a Kolozsmonostori Egyházközség fôgondnoka az építkezés második szakaszáról, a tulajdonképpeni templomépítésrôl, a gyülekezeti életnek a lakótelepen történô beindításáról számolt be. Erre 1996 tavaszán került sor, amikor az elsô istentiszteletet megtarthatták az alagsor termében. A templom építési költségéhez nagyobbrészt külföldi — magyarországi, németországi, svájci, hollandiai — támogatók járultak hozzá, a kolozsvári gyülekezet hét-nyolc százalékát fedezte. A számításokból kiderült, a gyülekezetnek legalább ötven évre lett volna szüksége az építéshez, ha csupán saját erejére lett volna utalva. A külföldi támogatások mellett felbecsülhetetlen az a több ezer órás közmunka is, amellyel a helyi református hívek próbáltak hozzájárulni a templomépítéshez.
Az úrvacsoraosztás után köszöntô beszédek következtek. Dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hálát adott azért, hogy lehetôség nyílt megépíteni Kolozsvár legfiatalabb gyülekezetének a változás óta épült legnagyobb templomát, megköszönte a külföldi testvérgyülekezetek által nyújtott segítséget, majd megáldotta a kolozsmonostori gyülekezetet.
— Bizonyosak vagyunk afelôl, hogy míg mi együtt vagyunk ezen az ünnepi alkalmon, ezzel egyidôben otthon, Leeuwardenben velünk együtt köszönik meg Istennek azt a lehetôséget, amelyet ez a templom jelent, ugyanakkor Isten áldását kérik minden itt zajló gyülekezeti munkára — hangzott el a leeuwaredeni testvérgyülekezet küldötteinek köszöntôje is.
Jan Strujik eibergeni lelkipásztor köszöntôjében a Thomas nevû gyülekezet, valamint a delfti és heinenoordi gyülekezetek jókívánságát tolmácsolta. Elmondta: azért imádkozik, hogy ez az épület a negyed számára a béke és a remény háza lehessen, egy olyan otthon, amely mindenkit szeretettel fogad.
Gert van Ommen kampeni presbiter elmondta: 1992-ben került elôször kapcsolatba a monostori templomépítés tervével. Hozzájárulásának köszönhetôen jelentôs anyagi támogatásra sikerült szert tenni. Segítségével létrehozták a „Támogasd a romániai templomépítést" nevû alapítványt, amelynek égisze alatt számos tevékenységet szerveztek pénzalapok gyûjtésének céljából.
A temploszentelô ünnepség ajándékátadással fejezôdött be. Kállay Csaba református lelkész emléktárgyat adott át mindazoknak, akiknek a segítsége nélkül nem épülhetett volna fel a templom. Az ünnepség áldással és szeretetvendégséggel zárult.
A Báthory István Líceum dísztermében került sor szombaton a Mocsáry Lajos-díj átadásának ünnepségére a Mocsáry Lajos Alapítvány, a Báthory líceum és a Teodidaktos Alapítvány rendezésében. A díjat a Mocsáry Lajos Alapítvány kuratóriuma Béres Károly református lelkésznek, az újvidéki Ökumenikus Szeretetszolgálat élén kifejtett önzetlen segítô tevékenységének elismeréséül és a maradéki szórványgyülekezet lelki gondozásáért, Bôjte Csaba ferences szerzetesnek, a dévai Szent Ferenc Alapítvány létesítéséért és az ennek keretében végzett gyermekvédô, -nevelô és -oktató tevékenységéért, valamint Koenig Helmutnak, az egyetemes magyarság érdekében kifejtett áldozatos munkájáért, válsághelyzetekben tanúsított segítôkészségének elismeréséül ítélte oda.
Az ünnepségen jelen voltak Lakner Zoltán, a magyar szociális és családügyi minisztérium helyettes államtitkára, valamint a Kolozs megyei RMDSZ részérôl Kónya-Hamar Sándor képviselô, megyei elnök, Boros János kolozsvári alpolgármester és Vekov Károly városi tanácsos. A mûsorban felléptek a Báthory István Líceum diákjai, a líceum énekkara, a Teodidaktos Alapítvány diákotthonának növendékei és a dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekkórusa. Az elôtérben rendezett alkalmi kiállítás a Báthory István Líceum kisegítô osztályainak munkáit mutatta be.
A merôben új kilencedikes magyar nyelv és irodalom tantervrôl tanácskoztak szombaton délelôtt a Báthory István Elméleti Líceum dísztermében az ország magyartanárai. A rendezvényen — amelynek szervezôi a tanügyminisztérium nemzeti kisebbségi fôosztálya, valamint a Kolozs megyei tanfelügyelôség volt — mintegy 150 magyartanár vett részt. A minisztériumot Kötô József államtitkár, Murvai László tanügyminisztériumi igazgató, Sántha Attila államtitkári tanácsos és Gászpor Réka országos szakfelügyelô, a BBTE bölcsészkarát Egyed Emese és Péntek János egyetemi tanárok, a BBTE módszertani karát pedig Fóris Ferenczi Rita, a megyei tanfelügyelôséget Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettes, valamint Péter Tünde és Szabó Gábor szaktanfelügyelôk képviselték.
Török Ferenc üdvözlô szavai után a nagyszabású rendezvényt Kötô József tanügyminisztériumi államtitkár nyitotta meg, aki úgy értékelte: Trianon óta nem volt még Erdélyben a magyartanároknak ilyen fajsúlyú tanácskozása. Ez utóbbi szükségszerûségét — mondta az államtitkár — nem utolsósorban az diktálja, hogy egyállandóan változó világban élünk, amelyben meg kell találnunk a magyar nyelv és oktatás új szerepköreit is. Versenyképessé kell válnunk — hangsúlyozta —, de ehhez másfajta oktatásra van szükség. Mivel a tudást anyanyelven lehet a legjobban megszerezni, a magyartanároknak — „a magyartanárok céhének" — különösen fontos szerep jut majd az oktatási reformfolyamatban.
A tanácskozás elsô részében a szerzôké volt a szó, akik ismertették az általuk írt tanterv sajátosságait. Fóris Ferenczi Rita értekezésébôl kitûnt, hogy az új tanterv az analitikus tantervekkel ellentétben követelményközpontú, a követelmények irányultsága szempontjából a személyiség fejlesztésére épül. A tanterv egyik fontos sajátossága: céljaként a tanulóban folyamatosan kialakuló kompetenciákat, motívumokat, szokásokat, képességeket nevezi meg. Csutak Judit tantervszerzô felszólalásában a magyar nyelv és irodalomoktatásnak a piacgazdaság és video-világ kihívásaihoz való viszonyulásának kérdéskörét boncolgatta. Hangsúlyozta: az olvasásnak — mint tevékenységen alapuló képességegyüttesnek — személyiségfejlesztô szerepe van. A kilencedik osztályban továbbfejlesztett olvasás képességegyüttes elmélyítésére a tizedik, tizenegyedik és tizenkettedik osztályokban kerül sor. Bara Katalin hozzászólásának fô témája ugyancsak az olvasás fogalma volt. Balla Júlia — többek között — a kilencedikes tanterv követelményterületeinek alkalmazási lehetôségeibôl nyújtott ízelítôt.
A négy tantervszerzô ismertetôit rövid szünet, majd a részvevôk kérdései, hozzászólásai követték.
Mint azt Kötô József államtitkártól megtudtuk, két-három hónap leforgása alatt írják e merôben új szemléletû kilencedikes magyar nyelv és irodalom tantervre épülô tankönyv elkészítésének pályázatát is.
Hóstáti terménykiállítást szervezett vasárnap a Mãrãsti negyedi Új Piacon a Hóstáti Gazdakör. A kiállító földészgazdák a Kolozsváron megtermô zöldségek színe-javát mutatták be a dél felé egyre nagyobb számban érkezô vásárlóközönségnek. Az idén második alkalommal megrendezett terménybemutatón részt vett a Bronto és a Kertész Kft. is, mezôgazdasági kisgépekkel, vetômagokkal, növényvédô szerekkel és állattápokkal. Az Új Piac vezetôsége által támogatott terménybemutató idén is ízelítôt próbált nyújtani abból a jókora termelôi potenciálból, amelyet a földészközösség jelent Kolozsvár számára.
A terménykiállítás délelôtti megnyitóján jelen volt Kónya-Hamar Sándor, az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselôje, Somogyi Gyula Kolozs megye alprefektusa, Boros János, Kolozsvár alpolgármestere, a piac igazgatója, Tãrmure Alexandru és a gazdakör vezetôsége: Makkay József elnök, Bertalan Miklós alelnök és Szalma István titkár. A szép számú közönség elôtt Boros János alpolgármester nyitotta meg a kiállítást, aki beszédében hangsúlyozta: a történelem viharát átélt kolozsvári Hóstát magáratalálása ez. Egy olyan földészközösségé, amelyet több ízben lebontottak, megaláztak, földjeit elkobozták, a Hóstát azonban mindannyiszor magára talált. Példa erre mostani önszervezôdése is, küzdelme földjeinek visszaszerzéséért. A gazdakör elnöke, Makkay József megköszönte a vendéglátó piac vezetôségének a terménybemutató létrehozásához nyújtott támogatását, abbeli reményének adva hangot, hogy közös összefogással elôbb-utóbb sikerül egy igazi hóstáti piacot kialakítani a helyi földészek számára.
A kiállításon jelenlévô RMDSZ-hivatalosságok hosszas párbeszédet folytattak a hóstáti gazdákkal a kolozsvári földügyekrôl. Mint elhangzott, valamennyi érdekelt fórum összefogása nélkül nagyon nehéz lenne a kolozsvári földészek jogtalanul eltulajdonított földjeinek a visszaszolgáltatása. A gazdák megbizonyosodtak afelôl, hogy jogos kéréseik kiharcolását az alpolgármester, az alprefektus és a megyei RMDSZ-vezetôség is prioritásként kezeli.
„Házban maradt" a nyeremény
A negyedévi elôfizetést jutalmazó Pro Sat Kft. felajánlotta parabolaantenna boldog nyertesének, Radványi Pálnak a neve ismerôsen csenghet az olvasó számára, hiszen a KMSC alelnöke a sportrovat állandó munkatársa.
Pali bácsitól megtudtuk: 50 éve veszi az újságot, gyerekkora óta szereti a sportot, tehát a versengést is. Az Új Sport lappal 1957-ben harmadik helyet nyert egy vetélkedôn, s ekkor jutalmul megtekinthette a Románia–Jugoszlávia világbajnoki selejtezôt.
Az elôfizetés kedvezôbb — mondta Radványi Pál —, ezért a fôtéri lapvásárlásról áttértem erre a változatra. S ha már volt pályázat, kockáztattam. Nem sejtettem, hogy nyerni fogok. A nyeremény jól jön — egyetlen gond: nem tudom, hogyan szereljem fel, hogy ne lyukasszam ki az ablakpárkányt... (Póka János András )
ÜNNEPI BETÉTEKET ÁRUSÍT 2000. október 24-én az Országos Takarék és Letéti Pénztár (CEC). Ezek évi kamata 39%, lejárati idejük 2000. november 23. Egy millió lejt vagy ennek egész többszörösét (például 2 millió, 5 millió, 60 millió stb.) lehet letenni, a vásárláshoz csupán személyazonossági igazolvány szükséges.
A TRANSILVANIA FILHARMÓNIA kamarazenekarának keddi programja (október 24-e, 19 óra, Egyetemiek Háza): karmester Olivier Grangean (Franciaország), szólista Jean-Sebastien Hubert (Franciaország). Mûsoron Rossini-, Mendelssohn-, Mozart-mûvek. Az elôadást a Kolozsvári Francia Kulturális Központ támogatja.
ÉVI TUDOMÁNYOS ÜLÉSSZAKÁT tartja az Erdélyi Múzeum-Egyesület természettudományi és matematikai szakosztálya október 28-án, szombaton de. 9 órai kezdettel az Apáczai Csere János Líceumban (Király/I. C. Brãtianu utca 26.).
A plenáris elôadásokat Szabó T. Attila veszprémi, Balázs Nándor New York-i és Máthé Endre londoni professzor tartja, ezt követôen a szakcsoportok — matematika, fizika, kémia, biológia, genetika, molekuláris biológia, geológia, földrajz — elôadásai következnek, külön-külön teremben. Minden érdeklôdôt szeretettel várnak.
A Sátoros Ünnepek (Szukkot) a zsidó naptár szerinti Tisré hónap 25-én (október 14-én) kezdôdtek és tegnap értek véget. A Deportáltak Emléktemplomában szombaton este és vasárnap tartották a Sátoros Ünnepet záró Szimhát Tórát, a Könyv Ünnepét. A kisszámú, lelkes közönség elôtt fellépett a Talmud Tóra kórus, mely héber nyelvû egyházi énekeket adott elô.
Vidám, a termés bôségét és gazdagságát ünneplô alkalom a Sátoros Ünnep. Izraelben néhány napra sokan szimbolikusan sátorba költöznek, az ôsöknek a Sinai sivatagban való kóborlása emlékére, és a diaszpórában való bizonytalan lét jelképeként. A Szukkot hét napja után következik a Smini Ácceret, amikor esôért fohászkodnak az Úrhoz, majd a Szihász Tóra, a Könyv Ünnepe van soron. A szellemi felemelkedés örömünnepén minden 13. évét betöltött férfi a Tórából olvas, táncot lejt karjában a Szent Tekercsekkel. Évezredek óta ezen a napon kezdôdik és végzôdik a Tóra olvasása, ez a nap a Könyv tanulmányozásának, a tanulás folytonosságának és szükségességének, a Könyv Népének jelképe.
Bensôséges hangulatú ünneplésre gyûltek össze a Szent Mihály Római Katolikus Nôszövetség tagjai, valamint mindazok, akik osztozni szerettek volna a szövetség örömében október 20-án, pénteken 13 órakor, a Szentegyház utcai új székház felavatásán.
Az egybegyûlteket a Római Katolikus Gimnázium kórusának jóvoltából énekszóval üdvözölték, majd dr. Czirják Árpád érseki helynök-plébános mondott megnyitó beszédet, a Teremtés Könyvének második részét (az elsô asszony teremtésének történetét) választva alapul, amelyhez az alkalom mottójául választott mondás — Ecce ancilla Domini/ Íme, az Úr szolgálóleánya — is kapcsolódott. Eszerint a nô feladata a szeretet átadása, mivel a nôk a szívükön keresztül fogják fel az Evangélium üzenetét, ezért ôk Jézus Krisztus szeretet-parancsának megvalósítói, hivatásuk pedig a tökéletes, eszményi, a Boldogságos Szûz Máriához hasonlatos emberpéldány megteremtése. A továbbiakban a plébános ismertette az újjászületett Nôszövetség szerkezetét. Ezek szerint a szövetség ezentúl két szárnyra osztva fejtheti ki tevékenységét: az idôsebb nemzedék a Szent Raffael-körben munkálkodhat, míg az ifjabbakat a Szent Gábor-kör tömöríti, és természetesen mindkét vonulat szeretettel várja mindazokat, akik Isten nagyobb dicsôségére és az erdélyi magyarság javára kívánnak munkálkodni. Ugyanakkor dr. Czirják Árpád köszönetet mondott a Nôszövetség áldozatos munkájáért, amellyel elôteremtették az új, minden igénynek megfelelô székházat. Az ünnepélyes házszentelés és a kórus ismételt szereplése után Krasznai Paula színmûvész és Barabás Kásler Magda énekmûvész fellépése emelte az esemény színvonalát, majd sor került Losonczi Irén, a Nôszövetség leköszönô elnökének beszédére, és a szövetség két szárnyának frissen megválasztott elnökei, Baum Gizella és Surel Hajnal is megosztották ünnepi gondolataikat az egybegyûltekkel. Az ünneplést követô szeretetvendégség során mindenkinek alkalma nyílt szemügyre venni az új, modern kivitelezésû székházat.
Október 19-én bemutatóval nyitotta a 2000–2001 évadot az Állami Magyar Opera: Erkel Ferenc elsô operájával, a Bátori Máriával. A hatodik Erkel-opera, amelyet az intézmény mûsorra tûzött, kellemes meglepetés. Annak dacára, hogy a magyar nemzeti opera megteremtôjének elsô mûve, jól megírt alkotás, felülmúlja több késôbbi mûvét, megállja az összehasonlítást a korabeli olasz operákkal.
Erkel operájának ôsbemutatója 1840-ben volt a pesti Nemzeti Színházban, a nyitányt a következô évben komponálta hozzá. A premier egyik érdekessége, hogy Istvánt, az opera tenorszerepét a zeneszerzô öccse, Erkel Jósef, azaz mai helyesírással József énekelte.
Az opera cselekménye 1095–1116 között játszódik, és akárcsak a történelmi operák nagy része, kitalált mese valóságos személyekhez kapcsolva. Az akkori kritika értetlenül fogadta a mûvet, különösen az hökkentette meg ôket, hogy az Egressy Béni szövegkönyvére írott operában Könyves Kálmán király énekel.
A librettót Egressy Béni Dugonics András szomorújátéka alapján írta, lerövidítve és versbe szedve a történetet. Erkel egyéni stílusa szerencsésen ötvözi már a Bátori Máriában a verbunkoshangzást az olasz opera recitativokkal összekötött áriáival, melyeket hatásos kórusrészletek egészítenek ki.
A cselekményben Könyves Kálmán király fia, István, leányvári Bátori Máriát akarja feleségül venni, akitôl már elôzôleg két gyereke van. Árvai és Szepelik, két intrikus, azzal ijesztegetik a királyt, ha fia feleségül venné Bátori Máriát, annak gyermekei kerülnének a trónra. A két szerelmes István kezdeményezésére házasságra lép, bár Bátori Mária tudatában van, hogy számára veszélyt jelent ez a házasság, hisz nem származik királyi családból. A király valóban felháborodik és beleegyezik Mária halálos ítéletébe. Bátori Mária kegyelmet kér. Két kisgyermekét látva végül a király megkegyelmez, ám a gyilkosok orvul leszúrják. A kétségbeesett István bosszút esküszik.
Megállapíthatjuk, hogy Erkel Ferenc elsô operája már kiforrott egyéni stílusú zeneszerzô mûve, amely méltán számíthat közönségsikerre. A tartalmas mûsorfüzetbôl idéznénk a korabeli Pesther Tageblatt kritikusának alábbi szavait: „Erkel karnagy úr olyan mûvel ajándékozott meg bennünket, amely teljesen eredeti, egyszóval nemzeti opera." Erkel munkájában olyan dallamgazdagságot fejt ki, mely valóban feltûnô...
Az elôadást méltatva mindenekelôtt Dehel Gábor rendezésére térnék ki. Dehel, aki már a hatodik Erkel-operát állította az Állami Magyar Opera színpadára, ezúttal az elôzô bemutatókat túlszárnyaló teljesítménnyel dicsekedhet, igaz, maga a mû is felülmúlja az elôzôket. A mozgalmas elôadást gazdagítják a korabeli udvari életet bemutató jelenetek, melyekben a balettnek is jelentôs szerepe van (Valkay Ferenc koreográfiája).
Wittlinger Margit tervezte a helyszíneket, jól sugalló egyszerû díszleteket és szép kosztümöket. A rendezôvel való jó együttmûködésnek köszönhetôk a zökkenômentes, gyors változások. Dehel Gábor, nagyon helyesen, a közzenéket használja ki a változásokhoz, így nem húzza feleslegesen el a kétfelvonásos opera idôtartamát. Az is a rendezés érdeme, hogy az opera cselekménye akkor is jól követhetô, ha egyes szereplôk szövegkiejtése néha érthetetlen.
Énekesi szempontból jó színvonalúnak mondható a Bátori Mária elôadása. A címszerepet énekelô Marton Melinda átélt, kifejezô játéka mellett különösen az elsô felvonás igényes drámai és koloratúra áriáit szépen csengô, magas hangokkal oldotta meg, a második részben énekére rányomta kissé bélyegét a nehéz partitúra, ennek ellenére Bátori Máriája jó színvonalú.
Megbízhatóan énekelte szerepét a két intrikus Árvai és Szepelik szerepében Merk István és különösen Szeibert István. Molnár János mint Könyves Kálmán király megtalálta a számára megfelelô hangot: a bariton szerepet. Nagy volumenû hangja, jó szövegkiejtése különösen a stretta részt oldotta meg kiválóan.
Az elôadás erôssége az Istvánt énekelô Szabó Péter. Szépen csengô tenorja, ôszinte játékmódja „viszi az elôadást". Szakács Levente mint Miklós, Mária öccse, tisztán intonál a duettekben, arra kell törekednie, hogy hangja több vibrációt, melegséget tartalmazzon.
A kórus jó munkája Horváth József karigazgatót is dicséri, kár, hogy nem sikerül a férfikart kiegészíteni, mert bizony kevesen vannak. A zenekar jó professzionalista színvonalon játszott, különösen a jól megírt, az opera fôbb motívumait tartalmazó nyitány volt átütô sikerû.
A végére hagytuk az elôadás megvalósításának legfôbb tényezôjét, Hary Béla karmestert, akinek szinte a semmibôl kellett rekonstruálni a rég elporosodott partitúrát. Mint azt a mûsorfüzetbôl megtudtuk, a zenei anyag megszerzésében Mossóczy Vilmos budapesti karnagynak, Szerzô Katalin, a budapesti Széchényi Könyvtár zenei osztálya vezetôjének, valamint Simon Gábornak, az Állami Magyar Opera igazgatójának is része volt. Hary Bélának zongorakivonat hiányában a partitúrából kellett megszerkesztenie azt, hogy az énekesek megtanulhassák szerepeiket. Ezt az odaadó munkát a reá jellemzô energiával valósította meg. Vezénylése élô, színpompás Erkel- muzsika.
Reméljük, hogy a közönség megértése lehetôvé teszi majd a Bátori Mária mûsoron tartását!
— 1850-ben Kolozsvárnak
18 215 lakosa van, közülük 12 138 magyar, 3444 román, 1581 német;
— 1850 ôszétôl az osztrák Organisations-Entwurf szerint mûködnek a középiskolák, ennek elôírása szerint 1851-ben rendeznek elôször érettségit a három kolozsvári felekezeti tanintézetben;
— 1850 körül Sigmond Elek megveszi a Magyar (1989. December 21.) utcai úgynevezett „Fejedelmi Kert"-et, a város elsô sétaterét, ahol a hét vezér szobrai állottak díszként; mikor Sigmond építtetni kezd, a szobrokat a temetôbe szállítják, ahol megrongálódnak;
— 1850. április 15-re fejezôdik be a Középkapu-torony lebontása;
— 1851. január 11-én megalakul a Kolozsvári Kereskedelmi és Iparkamara;
— 1851. április 29-én Karl Schwarzenberget nevezik ki Erdély katonai és polgári kormányzójává;
— 1851. május 1-jén szülôintézet létesül az óvári gróf Mikes házban;
— 1851. május 19-én Kolozsvárra érkezik s elfoglalja kormányzói hivatalát Karl Schwarzenberg herceg;
— 1851 augusztusában indul meg a termelés az ideiglenesen a Római Katolikus Szeminárium Belsô Torda (Egyetem) utcai épületében elhelyezett dohánygyárban;
— 1851. december 2-án avatják fel az elsô kolozsvári kôzsinagógát a késôbbi Zsidótemplom (ma Paris) utcában;
— 1851-ben Kolozsvár lakossága 18 166 fô (a 25 279 lakosú Brassó után Erdély második városa).
Eltiprása miatt az ország még mély gyászban volt, amikor néhány hónap múltán már ünnepélyes keretek között idézték az ’56-os forradalom jelentôségét.
1957. március 15-én Amerika, New York magyarsága, mint minden évben, a Kossuth-szobor köré gyülekezett, hogy emlékezzen, s a szabadság jegyében élô új hazával is tudassa, szülôföldje és szülôföldjének népe mindig is el volt kötelezve a fennkölt eszménynek. Sôt ebbôl sokszor példát is tudott mutatni a világnak, úgy mint azt 1848-ban s 1956 ôszén tette.
A Kossuth-szobornál tartott ünnepségrôl fénykép készült, mely az egész világsajtót bejárta. S nemcsak azért, mert a magyar ügy ’56 után még sokáig foglalkoztatta a világot. Ott voltak az amerikai közélet legfontosabb reprezentánsai, akik elismerésüket akarták kifejezni a magyar nép szabadságküzdelmei iránt, ez vonta az eseményre mindenütt a figyelmet.
Közvetlenül a szobor talapzatánál központi helyen három ismert személyiség állott. Az egyik, a legfontosabb John Foster Dulles, akkor az Amerikai Egyesült Államok külügyminisztere, az ’50-es évek Amerikájának talán legbefolyásosabb politikusa volt. Dulles már a háború idejen jelentôs szerepet valósított meg, ô volt a Japánnal kötött békeszerzôdés egyik megvalósítója, fegyverszünetet ért el Koreában, a hidegháborús évek teljében pedig a „szakadék-politika" és a „tömeges megtorlás" elvének kidolgozója. Dulles 1956-ban is tulajdonképpen ezeket vallotta. Különben, hosszú szünet után ez az ünnepség jelentette Dulles elsô szereplését a nagyobb nyilvánosság elôtt, ugyanis éppen a magyar forradalmas napok idején vakbélmûtéten esett át. Magyarországgal kapcsolatos számos nyilatkozatát is betegágyán tette.
Ott volt Averrel Harriman, aki abban az idôpontban New York kormányzói tisztét töltötte be. Korábban Amerika egyik legkiemelkedôbb diplomatája volt, éppen a háború idején országának moszkvai követe, s ott volt a világ sorsát és jövôjét annyira befolyásoló jaltai és potsdami értekezleten, bábáskodott az ENSZ létrehozásánál. Nálunk úgy lett ismert a neve, hogy Visinszkij szovjet népbiztoshelyettessel kellett veszekednie Bukarestben.
Az amerikai politikai vezetôk és diplomaták jelenléte nagy politikai nyomatékot adott a magyar rendezvénynek. Az egész világ meggyôzôdhetett arról, hogy az amerikai vezetés bár nem vállalhatta fel az egész földkerekségre kiterjedô háborús konfrontáció kockázatát, a magyar nép szabadságharcát igen sokra tartja, nagy, történelmi tettként értékeli. Az amerikai közvélemény figyelme pedig feltétlen ide irányult, ugyanis mindkét politikus már korábban is az amerikai establishment kiemelkedô tagja volt, akiknek ténykedését nagy érdeklôdéssel szokták figyelni a társadalmi elitek. Harriman például hosszú évekig a csendes-óceáni vasúttársaság elnöke is volt, Dulles nagyszerû jogász és pénzügyi tanácsadó, a Princetoni Egyetem nagy nevû tanára.
Dulles és Harriman között magaslott ki Király Béla alakja. A világ már ismerte nevét és ’56-os szereplését, hiszen a Nemzetôrség, majd a Forradalmi Karhatalmi Bizottság vezetôjeként ô szervezte a szovjetekkel szembeni ellenállást (Honvédelmi Bizottság lett volna ez, csakhogy ne ingerelje a szovjeteket, jellemzô módon a valamikori moszkvai emigráns Vas Zoltán javaslatára tüntették fel a belsô rendet fenntartó szervként).
Budapest november 4-én történt megszállása után november 8-án nemzetôreivel Király Béla még csatát vívott Nagykovácsinál egy gépesített szovjet ezreddel. Az egykori berlini gyôzô, most a forradalom eltiprására érkezett Konyev marsall utasítására lezárták érte az osztrák–magyar határ menti utakat és egy különleges csoportot szerveztek, melynek feladatává tették elfogását. Ezt a szovjet felderítés fenegyerekének tartott I. I. Szkripko ezredes vezette, de Királyt elfogni nem tudták. Így az emigrációba szorult Király még sokat tehetett azért, hogy a magyar kérdés a nemzetközi élet és diplomácia homlokterében maradjon.
Nem mellékes vonatkozás, Király alakját az erdélyi sajtó és közvélemény korán megjegyezhette, hiszen ô volt a Zrínyi Katonai Akadémia létrehozója, s az a fess vezérkari százados, aki 1940-ben elsôként lépte át Szatmár közelében azt a helyet, ahol megszûnt a határ.
Amikor 1957. március 15-én a Kossuth-szobornál ünnepeltek, Eisenhower volt az Egyesült Államok elnöke. Ô vallotta, hogy valahol mindig adósnak érezte magát a magyar néppel szemben. Az ország két fô tisztviselôje ôt is képviselte. A szobor talapzatánál márványtáblát helyeztek felszentelés végett, melyre rávésték: Pro Libertate. Remember. October 23-rd, 1956. Hungary. Alatta pedig ott voltak Eisenhower szavai: Shining example of men’s yearning to be free. 1956. október 23. Az emberi szabadságvágy tündöklô példája.
Király Béláék akkor esküt tettek, hogy a Kossuth-szobor talapzatánál felszentelt emléktáblát, amikor a magyarság szabadságvágya beteljesedik, hazahozzák, s majd ott helyezik el, ahol emlékeztet. Ez négy évtized múltán végül megtörténhetett. A Budapesti Rendôrfôkapitányság korábbi Deák téri székhelyének falán helyezték el, egy másik ’56-os nagy esemény, a Forradalmi Karhatalmi Bizottság megalakítását megörökítô tábla mellé, igaz az épület más rendeltetést kapott. A Le Méridien szálloda rendezkedik be ide, s ezért beálványozták, de biztosan nemsokára elôtûnik újra a messzirôl hozott emléktábla.
„Hozott anyagból is vállalunk ruhavarrást" — szól legtöbb szabómûhelyben a felirat, és ez nagyon helyes és elôzékeny ajánlat.
Nem vagyok szabómester, csak egyszerû firkászmester, ám az én dolgozószobám faláról hiányzik a felirat, miszerint hozott anyagból is írok karcolatot. Mégis százával kerestek meg már, témát hoztak, és arra vártak, hogy azt örömmel megírom. Talán még a honoráriumból is számítottak egy olyan ötvenszázalékos részesedésre.
Ám én mindenkinek elmondom: hozott témából nem tudok írni sem karcolatot, sem novellát, sem regényt, de még egy rövidke bökverset sem.
Mégis naponta kapom a témákat.
Most Rózsika keresett fel, a viharos életû Rózsika, aki azt mondta:
— Nézze, az én életem kész regény. Írja meg, ha valami jót akar írni.
— Ugyan — mondtam —, drága asszonyom, nem méltó az én tollam a maga életének ecsetelésére. Erre csak egy Balzac lenne képes, esetleg egy Jókai Mór.
— Magának gyengécske az önbizalmacskája, barátom — csicseregte Rózsika. — Én elmondom magának, maga csak le kell írja, és máris kapkodni fogják.
— Akkor meg miért nem írja meg magácska? — kérdeztem.
— Nekem ehhez nincs se idôm, se türelmem. És az írás nekem nem mesterségem.
— Tudom, hogy a kegyed mestersége teljesen eltér az írásbeliségtôl, sokkal gyakorlatiasabb mesterség. No, de írni maga is tud...
— Tudok, tudok, de nem akarok! Én csupán olvasni akarom a magam bonyolult életét.
— Tudja mit? — mondtam neki. — Beszéljen egy zeneszerzôvel, írjon belôle szimfóniát. A maga csodálatos élete megzenésítve lenne a legszebb mû.
— Miket beszél maga?! Hiszen én prózában éltem, nem zenében.
— Akkor kérjünk meg egy festôt, hogy fesse meg a maga életét, amolyan panorámaképben.
— Nincsen annyi festék, amellyel azt mind le lehetne festeni — legyintett a bájos Rózsika.
Makacssága kezdett az agyamra menni. Lerázhatatlan és meggyôzhetetlen az ilyen nô. Mit tegyek? Szorult helyzetben születnek a nagy ötletek. Eszembe jutott NagyGÉ Pipacs Samu, a fiatal ígéretes prózaíró, aki amolyan antinovellákat ír, mert az égvilágon semmi életélménye nincsen. Nosza, hozzuk össze Rozikával. Írjon belôle regényt.
Összehoztam ôket, és futásnak eredtem.
*
Telt-múlt az idô, mintegy fél év elteltével összeszaladtam Rózsikával, a regényes életrajzú nôvel. Kérdeztem: készül a regény?
— Á, dehogy — legyintett Rózsika —, alig fogtunk neki, ebbôl is csak egy románc lett. Ha maga azt megírná, hogy én a Samuval miken mentem keresztül, olyan bestsellert írna, hogy palotát építhetne belôle.
Most írom a Rózsika életregényét. De ki írja majd meg az enyémet?
1989 decemberében a Szovjetunió árnyékában virágzó, vasfüggöny keretezte kelet-közép-európai diktatúrák rendszere végképp megbukott. Az 1945 óta katonailag fenntartott nagyhatalmi egyensúly összeomlott, s a keleti blokkot jelentô Szovjetunió kiszorult abból a régióból, amelynek életét fél évszázadon át meghatározta. Vele együtt felszámolódott a kommunista szocializmus, s nemcsak a mozgalom, de az eszme is hitelét vesztette e sokat szenvedett tájakon. Jane Patrick asszony, az USA korabeli ENSZ nagykövete óvatosan ugyan, de így fogalmazott:„Nos, ha ez a vége, akkor megnyertük."
Tíz év elteltével talán már biztosak lehetünk abban, hogy tényleg az volt a vég. És azt is bátran kimondhatjuk, hogy a vég kezdete 1956. október 23-ra tehetô. Akkorra, amikor a nagyvilág a szuezi válságra figyelt, s szemet hunyt a magyarországi vérontás fölött.
A budapesti események kifejlete meghaladta az elképzelhetô forgatókönyveket: sem a Kreml, sem a Fehér Ház nem gondolhatott arra, hogy a Corvin-közi fiúk vagy a vörös csillaggal díszített laktanyák katonái a szovjet tankokkal szemben is fegyvert fognak.Moszkva a számára egyetlen járható utat választotta: a forradalom vérbe fojtását. A Fehér Ház pedig hallgatott, mert kötelezte a II. világháborút lezáró egyezségek sorozata. A Nyugat akkor is pontosan tudta, hogy a szovjet felségterület európai államai gyökeresen különböznek a Szovjetuniótól, a rájuk erôszakolt gyökértelen ázsiai politikai-kulturális berendezkedés dacára megmaradtak európainak, ám ennek ellenére tartotta magát az egyezséghez. Magyarország 1956-ja mégis bebizonyította, hogy a térségre telepedô, gazdaságilag-társadalmilag egyaránt fejletlenebb birodalmi szocializmus képtelen kiirtani a többszáz éves értékrendet, és uralma csakis katonai jellegû lehet ezeken a tájakon.
A magyar forradalom mindenekelôtt a nemzeti érdekek teljes háttérbe szorítása miatt robbant ki. A Petôfi kör tagjai, a Rádió elôtt tüntetô diákok vagy Nagy Imre és reformkommunista társai nem az akkor még igazságosnak hitt társadalmi berendezkedés ellen lázadtak fel, hanem Moszkva erôszakos beavatkozása, a nemzeti érdekek lábbal tiprása ellen. Ezért válhatott össznépi forradalommá a tagadhatatlanul reformkommunista kozmetikázási szándék, s ezért nem maradt Moszkvának más megoldása, mint a fegyveres beavatkozás, majd a katonai megszállás. A forradalom leverése után újra a Kremlnek hûséget esküdött kormány került Magyarország élére, de a szovjet vezetés pontosan tudta, hogy a porrá égetett Budapest hamva alatt tovább izzó össznépi ellenállást csakis katonai megszállással tarthatja féken.
Magyarország októberi forradalma a szovjet birodalom széthullásának, a szocializmus távlattalanságának elsô biztos jele volt. Bizonyította: a szocializmus addig fog élni, míg Moszkva katonai ereje fenntartja azt. És addig is élt.
1989 októberében a vértelen magyar forradalom, a Magyar Köztársaság kikiáltása idején a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok már tehetetlenül nézték a rebellis magyarok újabb forradalmát. 1956-ban a vörös csillagos tankoknak még volt erejük megakadályozni a forradalom terjedését. 1989-ben viszont már Moszkva is tudta, hogy alulmaradt a fegyverkezési versenyben. A csillagháborús programmal az USA lekörözte a Szovjetuniót. Az egykoron tündöklô hadigazdaság csôdjét Afganisztán annyira nyilvánvalóan bizonyította, hogy azt még a Kreml legelvakultabbjainak is tudomásul kellett venniük. E csôdöt tetôzte a nyugatnémet fiatalember, Mathias Rust elképesztô bravúrja, amikor is a vakmerô német sárkányrepülôvel landolt a „bevehetetlennek" hitt Vörös téren.
1989 október 23-án befejezôdött az 1956-os magyar forradalom, amikor Magyarország búcsút mondott az „emberarcú" gulyáskommunizmusnak. A lavina elindult, s 1989 december 21-én, Romániában fúlt ki, abban a Romániában, amely 1956-ban még „menedékjogot" adott Nagy Imrének és társainak. (Talán a sors fintora, hogy azokban a forró decemberi napokban a Román Televízió képernyôjén Nagy Imréék egykori börtönôrének fia jelent meg az új rendszer legfiatalabb hírnökeként.) Akkoriban született meg az azóta szlogenné vált mondás: míg Lengyelországnak 10 évre, addig Magyarországnak 10 hónapra, az NDK-nak 10 napra, Romániának pedig mindössze 10 percre volt szüksége a rendszerváltás végrehajtásához. Általános elfogadottsága ellenére én megkérdôjelezem ezt az állítást, és hiszem, hogy Magyarország 10 hónapja tulajdonképpen 33 év volt, s a térség többi országa is egyaránt 1956. október 23-tól kezdheti a visszaszámlálást.
A osztály — 10.
Két észak-moldvai csapat vetélytársa elsô félidôbeli vezetése után döntetlent harcolt ki — ez volt a szombat estig lejátszott elsô osztályú bajnoki mérkôzések sava-borsa, egyébként csupa hazai gyôzelmet jegyezhettünk. Egyetlen biztos dolog: nem szeretnénk Anghel Iordãnescu Rapid-edzô helyében lenni! A giu- lesti-i stadion ultra vasutas szurkolói is kórusban javallották neki, hogy menjen vissza a katonákhoz...
Eredmények és góllövôk: l Brassói FC–Ploiesti-i Petrol 1–0 (Vasc) l Ploiesti-i Astra–Galaci Otelul 2–1 (Crãciun 2, illetve Mozacu) l Besztercei Glória–Bákói MFC 2–1 (Turcu, Bârsan, illetve Vãdoi) l Suceavai Foresta–Pitesti-i Arges FC 2–2 (Semeghin, Robert Litã, illetve Neaga és Codrea) l Krajovai Universitatea–Medgyesi Gázmetán 2–1 (Bãrcãoan 2, illetve Pogãceanu) l Bukaresti Rapid–Karácsonkôi (Piatra Neamt-i) Csalhó 1–1 (Mircea Sasu, illetve Perje) l Bukaresti ROCAR–Bukaresti Dinamó 1–3 (Mihai Nicolae, illetve Marius Niculae 2 és Bolohan l A Bukaresti National–Bukaresti Dinamó mérkôzést lapzárta után kezdték el. A táblázat állása:
1. Krajova 10 6 3 1 14— 7 21
2. Brassói FC 10 5 3 2 6— 3 18
3. Steaua 9 5 2 2 19–15 17
4. Petrol 10 5 2 3 14–11 17
5. Dinamó 10 4 3 3 18–16 15
6. Otelul 10 4 3 3 15–13 15
7. Arges FC 10 4 3 3 12–14 15
8. ROCAR 10 4 2 4 18–17 14
9. Rapid 10 3 4 3 11–10 13
10. Astra 10 4 1 5 11–12 13
11. Foresta 10 3 4 3 13–15 13
12. Bákói MFC 10 3 3 4 15–16 12
13. Glória 10 3 3 4 9–11 12
14. National 9 2 2 5 13–15 8
15. Csalhó 10 1 4 5 10–18 7
16. Gázmetán 10 1 2 7 7–12 5
L. F.
B osztály — 12.
Egyetlen, viszont annál vaskosabb meglepetés: az elôzô forduló után a harmadik helyre feltört UTA saját pályáján kikapott a Resicabányai MSC-tôl. Ez volt egyébként a forduló egyetlen pályaválasztói veresége. Ezenkívül még két mérkôzésen sikerült egy-egy pontot kiharcolnia a vendégcsapatnak.
Eredmények: Nagybányai FC–Szatmárnémeti Olimpia 2–0, Temesvári UMT–Marosvásárhelyi HSK 5–1, Aradi UTA–Resicabányai MSC 1–2, Gyulafehérvári Apullum–Petrozsényi Zsil 1–0, Târgu Jiu-i Pandúrok–Dévai Cetate 3–2, Nagyszebeni Inter FC–Turnu Severini Drobeta 1–0, Krajovai Extenzív–Vajdahunyadi Corvin 0–0, Râmnicu Vâlcea-i MFC–Nagyváradi Bihar FC 0–0, Krajovai Electro–Temesvári Politechnika 1–0. A táblázaton:
1. Nagybánya 12 9 2 1 22–10 29
2. UMT 12 8 2 2 30–11 26
3. RMSC 12 7 2 3 18–10 23
4. UTA 12 7 2 3 21–15 23
5. Olimpia 12 7 0 5 17–13 21
6. Pandúrok 12 6 3 3 16–16 21
7. Tem. Poli 12 6 1 5 19–10 19
8. Drobeta 12 5 3 4 20–14 18
9. Bihar 12 4 4 4 12— 9 16
10. Krajova 12 4 3 5 12–12 15
11. Electro 12 5 0 7 11–16 15
12. Corvin 12 4 2 6 11–11 14
13. Mv. HSK 12 4 2 6 13–16 14
14. Apullum 12 4 1 7 13–22 13
15. Zsil 12 3 3 6 10–18 12
16. Déva 12 3 1 8 16–30 10
17. RMFC 12 2 4 6 9–18 10
18. Inter 12 2 1 9 5–22 7
L. F.
C osztály — 10.
Egyesülés–Szamos 1–0 (0–0)
Az Aradi Telecom utáni fölényes gyôzelmet követôen újabb bravúrt vártak kedvenceiktôl a désaknai szurkolók, s a gyôzelem ezúttal sem maradt el — igaz, most Viorel Abrudan és Lucian Roman edzôk tanítványai jobban megizzadtak, mint a Telecom ellen. A mérkôzést a désiek uralták, a vendégek viszont néhány alkalommal gyors ellentámadásokkal veszélyeztették az elsô perctôl kezdve sérülten — szinte fél lábon — játszó Bãdean kapuját, akit Fekete sérülése miatt (ô a Kv. U elleni mérkôzésen sérült meg) nem volt ki felcseréljen.
A találkozó egyetlen gólját Doru Pop szerezte a 48. percben, miután pontosan értékesítette a fôvárosi Florian Crisan bíró által jogosan megítélt 11-est. A mérkôzés hátralevô részében megugorhatott volna az egyesülés, de Dudas kapus mindvégig bravúrosan hárította Suvagãu, Târnãveanu és Doru Pop lövéseit. A désieknél ugyanakkor figyelemre méltó a Bihar FC-tôl visszatért Sãlãgean játéka, aki biztonságot hozott az Egyesülés hátvédsorába.
Az Egyesülés a következô felállásban szerepelt: Bãdan — Coman, Sãlãgean, Halász, Mosut — Danciu, Neamtu, Sãtmar, Suvagãu (57. perc Budeanu) — Târnãveanu (90. perc Muresan), Pop.
Erkedi Csaba
A VIII. csoport további eredményei: Zilahi Armãtura–Désaknai Bányász 2–1, Sarmasági Bányász–Kolozsvári U 1–1, Aradi West Petrom–Aradi Telecom 2–2, Vaskohsziklási Acél–Aradi Astra 1–3, Magyarláposi Lápos–Avasfelsôfalui Avas 3–0, Szatmárnémeti Sólymok–Nagysomkúti Progresul 1–0. A táblázaton:
1. K-vári U 10 8 1 1 23— 5 25
2. Telecom 10 7 1 2 29–14 22
3. West Petrom 10 5 3 1 20–10 19
4. Astra 10 6 0 4 24–15 18
5. Armãtura 10 5 0 5 18–15 15
6. Sarmaság 10 4 3 3 17–14 15
7. Szamos 10 5 0 5 8–13 15
8. Avas 10 5 0 5 13–20 15
9. Egyesülés 10 3 4 3 15— 9 13
10. Lápos 10 3 4 3 17–14 13
11. Acél 10 4 1 5 12–15 13
12. Progresul 10 4 1 5 12–23 13
13. Désakna 10 3 2 5 9–16 11
14. Sólymok 10 2 1 7 9–26 7
15. Körös 9 1 1 7 7–19 4
A Nagybányai Phoenix együttese pénzhiányra hivatkozva visszalépett a bajnokságból, így az Élesdi Körös szabadnapos volt.
A C osztály VII. csoportjában: Tordai Aranyos–Dicsôszentmártoni Kémia 1–3, Járai Bányász–Bethleni Laminorul 3–0, Fogarasi Nitramonia–Aranyosgyéresi Sodronyipar 0–3, Prázsmári Textil–Kolozsvári CFR 1–1, Szatmárnémeti Sólymok–Viktóriavárosi Viromet 0–2, Olthévízi Cement–Marosvásárhelyi Gázmetán 0–0. A Szamosújvári Olimpia és a Brassói Romradiatoare szabadnapos volt. A táblázaton:
1. Gázmetán 9 6 1 2 13— 5 19
2. Sodronyipar 9 6 0 3 15— 8 18
3. Kémia 9 5 1 3 15–10 16
4. Prázsmár 9 5 1 3 14— 9 16
5. Viromet 9 5 1 3 10— 8 16
6. Olimpia 8 4 1 3 11— 5 13
7. Jára 9 4 0 5 12–13 12
8. Laminorul 9 4 0 5 11–12 12
9. Cement 9 3 2 4 6–12 11
10. Nitramonia 8 3 1 4 7–11 10
11. Sólymok 9 3 1 5 11–18 10
12. Romrad. 8 3 0 5 11–15 9
13. K-vári CFR 9 2 3 4 7–12 9
14. Aranyos 8 2 0 6 10–15 6
(balázs)
NB I. — 13.
A labdarúgó NB I.-ben a 13. forduló szombati mérkôzései után eldôlt, hogy az utolsó kör eredményeitôl függetlenül a Haladás és a Nyírség-Spartacus (A-csoport), valamint a Pécs és a Nagykanizsa (B-csoport) búcsúzott az I. osztálytól. Az NB I. 12 csapatos mezônyében így öt budapesti és hét vidéki együttes található.
A labdarúgó NB I. alapszakaszának 13. fordulójában a következô eredmények születtek:
A-csoport: Kispest-Honvéd–Haladás 2–0 (gólszerzôk: Szekeres 2 — 45., 68.), Nyírség-Spartacus–Dunaferr 2–5, (Fülöp 44., Kulcsár 58. — 11-esbôl, illetve Orosz 54., Rósa 55., Zavadszky 63. és Tököli 2 — 81., 93.) Lombard–Gyôri ETO 3–3 (Kovács A. 6. — 11-esbôl, Vin-cze 2 — 71., 91., illetve Vasas 13., Baumgartner 18. és Rósa 56.) Ferencváros–Matáv Compaq Sopron 2–1 (Horváth P. 30., Lipcsei 45., illetve Preisinger 21.).
Az állás:
1. Dunaferr 13 7 5 1 35–19 26
2. Lombard 13 7 5 1 28–18 26
3. Ferencváros 13 6 3 4 23–20 21
4. Sopron 13 6 1 6 21–23 19
5. Gyôri ETO 13 5 3 5 20–21 18
6. Kispest 13 3 5 5 18–20 14
............................................................
7. Haladás 13 2 4 7 13–24 10
8. Nyírség 13 3 0 10 10–23 9
B-csoport: Videoton–Pécsi MFC 3–2 (Földes 2 — 13., 80., Szalai 54., illetve Márton 30. — 11-esbôl és Király 45.), Újpest–Nagykanizsa 4–2 (Orescsuk 2 — 21., 55., Urbán 2 — 57., 80., illetve Nagy Cs. 34., és Toleski 47.). Zalahús-ZTE–MTK Hungária 2–1, (Waltner 65., Róth 75., illetve Buzsáky 19.). A Vasas DH–Debrecen mérkôzést hétfôn 20 órától játszodják. Az állás:
1. MTK 13 8 3 2 30–10 27
2. Újpest 13 7 3 3 32–18 24
3. Debrecen 12 6 2 4 22–16 20
4. Vasas 12 5 4 3 17–10 19
5. Videoton 13 5 3 5 18–20 18
6. Zalahús 13 3 7 3 11–18 16
............................................................
7. Pécs 13 2 2 9 12–23 8
8. Nagykanizsa 13 2 2 9 12–39 8
Armãtura–Nagyszeben 31–19 (15–8)
Horia Demian Sportcsarnok, 100 nézô, vezették: Zamfir Mesaroü–Traian Ilies (Nagybánya).
Kolozsvári Armãtura: David — Oprita (10), Muresan (2), Ani (1), Balint (4), Tritean (4), Vãleanu (2). Cserék: Kócs — Crainiv (2), Cozma (1), Fotonea (2), Hossu (3).
Marosvásárhelyi HSK: Medrea — Postelnicu (1), Stoian (3), Iacob (1), Avrigean (3), Muresan (9), Bãncioiu (1). Cserék: András (1), Schiopu, Scarlat.
Eredményalakulás: 3. perc: 2–0, 13. p.: 5–4, 20. p.: 11–4, 28. p.: 15–7, 37. p.: 19–9, 42. p.: 22–10, 51. p.: 26–14, 54. p.: 26–17.
Mihai Ferent edzô, akit elôzô fordulóbeli sportszerûtlen viselkedése miatt a lelátóra ûztek a kispadról, az elsô 30 percben fiatal csapatot vonultatott fel, az öregebbeket (Crainic, Cozma, Hossu — átlagéletkoruk 35 év) kispadon hagyta. Így lendületesen játszottak a kolozsváriak, s ez 13 perc múlva már az eredményjelzô táblán is meglátszott. A helyiek fokozatosan növelték elônyüket, amely a 42. percben már 12 gól volt. Az idôsebb generáció szünet utáni bejöttével a kolozsváriak játéka már nem volt annyira gördülékeny, de így is egy féltucat góllal dobtak többet mint az elég mérsékelt játékerôt képviselô vendégek.
A férfi elsôosztály 7. fordulójának többi eredményei: Aradi Maros–Nagybányai Phoenix 37–28 és Fogarasi Nitramonia–Resicai MSK 37–25. A többi résztvevô szabadnapos volt. A táblázat állása:
1. Maros 6 5 0 1 195–161 16
2. Armãtura 5 4 1 0 143–111 14
3. Segesvár 5 3 1 1 125–125 12
4. Fogaras 6 3 0 3 151–161 12
5. Tg. Jiu 4 3 0 1 109— 83 10
6. Nagybánya 5 2 0 3 134–137 9
7. Resica 4 1 0 3 106–109 6
8. Szeben 5 0 0 5 113–147 5
9. Drobeta 4 0 0 4 87–129 4
A vetélkedô ezen a héten két fordulóval folytatódik: az Armãtura elôször 25-én, szerdán a Resicabánya otthonába látogat, majd október 28-án, szombaton a 9. fordulóban a Tg. Jiu-i Pandúrokat fogadja.
A Bukaresti Steaua BEK-mérkôzése miatt október 26-ára, csütörtökre halasztott Steaua–Kolozsvári U-Nehézgépgyár-Agressione találkozó miatt csonka fordulóra került sor a férfi Nemzeti Liga 9. fordulójában, amely a vendéglátók fölényében zajlott. Eredmények: Temesvári Egyetem-Politechnika–Bákói Egyetem-MSK 25–19, Nagyváradi Repcon–Brassói Dinamó 15–14, Nagybányai Minaur–Bukaresti Dinamó 28–22 (félidôben még 11–12!), Piatra Neamt-i Fibrexnylon–Pitesti-i Dacia 23–15 és Konstancai Portul–Galaci Egyetem-Ulpimex 27–23.
A táblázaton:
1. Fibrex 9 8 0 1 224–190 25
2. Steaua 8 7 0 1 223–181 22
3. Buk. D. 9 6 1 2 233–200 22
4. Pitesti 9 3 4 2 185–167 19
5. Galac 9 5 0 4 200–184 19
6. Konstanca 9 5 0 4 233–224 19
7. Nagybánya 9 4 1 4 207–200 18
8. Kolozsvár 8 4 0 4 191–184 16
9. Nagyvárad 9 3 1 5 190–241 16
10. Br. D. 9 2 1 6 179–191 13
11. Temesvár 9 2 0 7 179–212 13
12. Bákó 9 0 0 9 188–241 9
A 10. fordulóban (október 29., vasárnap) Kolozsvár Konstancát fogadja.
Öt bronzérmet nyertek a magyar fogyatékos sportolók a sydneyi paralimpia szombati versenynapján. Harmadik helyezést ért el négy úszó — Pásztory Dóra (100 m pillangó, S8), Engelhardt Katalin (50 m pillangó S5), Sánta Krisztián (200 m vegyes, S14), és Kovács Ervin (50 m pillangó, S6) —, valamint Ponyori Sándor távolugró (T20).
Pontszerzô, negyedik helyen végzett az asztalitenisz-válogatott (Bereczki Zsolt és Bereczki Dezsô), továbbá a Pálfi Judit, Hevesi Mónika, Krajnyák Zsuzsa összeállítású nôi tôrcsapat.
Hetedik lett a gerelyhajító Pazinczár Attila, nyolcadikként fejezte be a küzdelmeket a férfi tôrcsapat (Szekeres Pál, Bolyos István és Harmath János) csakúgy, mint az úszó Zámbó Diána (50 m mell, S6), Becsey János (50 m pillangó, S7) és Ráczkó Gitta (50 m pillangó, S7).
Világcsúcsot ért el Sydneyben a mexikói Moises Breistain (10 000 m-es síkfutás, T12, 32:02,77 p), a kanadai Kirby Cote (200 m-es vegyesúszás, S13, 2:29,59) és a brit Isabel Newstead (légpisztoly, SH1, 474,6 kör).
A negyedik versenynap magyar termése mindössze egy ezüstérem: Sánta Krisztián második lett a 100 m-esgyorsúszás S14-es kategóriájában. Pontszerzô, hatodik helyen zárt a kardcsapat (Bolyos István, Szekeres Pál és Döme István), továbbá egyéniben Bolyos István illetve az erôemelô Puxler Józsefné a 82.5 kg-osok között.
Világcsúcsot ért el vasárnap az ausztrál Timothy Sullivan (200 m-es síkfutás, T38), a spanyol Deborah Font (100 mell, S12), a kanadai Stephanie Dixon (400 gyors, S9), a spanyol Jamie Serrano (400 gyors, S9) és az amerikai Jason Wening (400 gyors, S8). Erôemelésben mind az öt súlycsoportban világrekord született, ezeken két kínai, két nigériai és egy brit sportolónô osztozott.
A vasárnapi malajziai nagydíjon a Ferrarinak mindössze három pontra volt szüksége ahhoz, hogy az egyéni vb-cím mellé a konstruktôrök világbajnoki serlegét is a vitrinbe tehesse. Három pont helyett a két Ferrari-pilóta 14-et gyûjtött be, a McLarennek így még a leghalványabb esélye — kettôs gyôzelem úgy, hogy a vetélytárs kevesebb mint három pontot szerez — is szertefoszlott. A mindvégig unalmas verseny talán annak is köszönhetô, hogy miután a finn Mika Häkkinent a futam elején 10 mp-re megbüntették, a versenynek gyakorlatilag már nem volt tétje. Az unalmat pedig még a finn szenzációs versenyzése — az utolsóról a negyedik helyig verekedte fel magát — sem tudta elûzni.
Az idei idényben 9. alkalommal az élrôl induló német Michael Schuma-cher (Ferrari) ismét alulmaradt a rajtnál, az elsô kanyarig mindkét McLaren pilóta megelôzte. Az elsô kör végén így Häkkinen, David Coulthard (brit, McLaren), Schumacher, Rubens Barrichello (brazil, Ferrari), Alexander Wurz (osztrák, Benetton), Jacques Villeneuve (kanadai, BAR) volt a sorrend — a Safety Car mögött, mivel Pedro de la Rosa (spanyol, Arrows), Nick Heidfeld (német, Prost) és Pedro Diniz (brazil, Sauber) balesetének következtében az kénytelen volt „versenybe szállni".
Egy kör múlva, amikor ismét zöld utat kaptak a pilóták, hirtelen helycsere történt az élen: meglepetésre Häkkinent egymás után leelôzte csapattársa és a két ferraris, ráadásul pedig, korai rajt miatt, a finn pilóta 10 másodperces büntetést kapott. Az utolsó helyre állt vissza, és a kettôs McLaren siker elszállt, mint egy szép álom. Persze, csodák még vannak — bizonyította ezt nemrégiben Barrichello, aki Hockenheimban a 18. helyrôl állt fel a dobogó legfelsô fokára...
Coulthard, Schumacher, Barrichello, Wurz, Villeneuve, Eddie Irvine (ír, Jaguar) volt a sorrend ez után jó ideig, mindenki nyugodtan autózgatott, elôzni pedig csupán Häkkinen elôzgetett, valahol hátul, a kullogók között. A pontszerzô helyeken helycserét csak kerékcsere vagy kiállás után lehetett elképzelni a látottak alapján, s ez így is volt: a már ismert taktikával — késôbben állt be cserélni, mint a vetélytársak, a könnyû autóval elôbb megtett néhány gyors kört — Schumacher 23. körbeli pit stopja után átvette Coulthardtól a vezetést. A másik változás az elsô hatban a kerékcserék után Würz hátraszorulása volt: Villeneuve és Irvine is eléje került.
A 32. körre Häkkinen félelmetes tempóban autózva feljött a negyedik helyre, s Barrichello nyomába eredt. Utolérni azonban már nem tudta, még csak meg sem közelítette. Sôt, akkor még az is elképzelhetô volt, hogy, ha a Ferrari ismét jól taktikázik, Häkkinen Coultharddal kell hogy vetekedjen a harmadik helyért. A brazil pilóta nagyon gyenge második kerékcseréje azonban szertefoszlatta a Ferrari-rajongók ezen elképzelését.
Így a végsô sorrend az lett, amit a második kerékcsere elôtt is jegyeztünk: Schumacher, Coulthard, Barrichello, Häkkinen, Villeneuve és Irvine érkezett célba pontszerzô helyeken, az egyetlen párharc — az sem volt túlságosan izgalmas — az elsô helyért alakult ki, de Coulthard egyszer sem került olyan közel Schumihoz, hogy elôzéssel próbálkozhasson.
Említésre méltó még Jonny Herbert (brit, Jaguar) pályafutásának utolsó szereplése: a pilóta a 49. körben kipördült, a gumifalnak ütközött, éshordágyon vitték le a pályáról.
Az egyéni cím megszerzése után világbajnok is lett tehát a Ferrari, amely 10 pole-positionnal és ugyanannyi futamgyôzelemmel messze kimagaslott a mezônybôl — abból a mezônybôl, a-melybôl ismét csupán két csapat tudott beleszólni a világbajnoki címért folytatott harcba. Tavalyi jó szereplése után csalódást okozott a Jordan (de nem nagyobbat, mint a valamikori világbajnok csapatának, a Prost-Mugen- Hondának a „leégése"), akárcsak pilótája, a német Heinz-Harald Frentzen. Pozitív példaként emelhetô ki a tavaly egyetlen pontot sem gyûjtô Villeneuve illetve a BAR-Honda csapata, és persze, az újonc Jensen Buttonról (brit, BMW-Villiams) sem szabad megfeledkeznünk.
Találkozunk velük jövôre, márciusban. Amikor is reméljük, hogy egy-két csapat „beerôsít" annyira, hogy méltó ellenfele legyen a Ferrarinak és a McLarennek. Mert, levonva a következtetést az idei idénybôl: úgy lennének csak igazán érdekesek, izgalmasak a versenyek.
A világbajnokság végeredménye: pilóták: 1. Michael Schumacher 108 pont, 2. Häkkinen 89, 3. Coulthard 73, 4. Barrichello 62, 5. Ralf Schumacher (német, BMW-Williams) 24, 6. Giancarlo Fisichella (olasz, Benetton) 18, 7. Villeneuve 17, 8. Jensen Button (brit, BMW-Williams) 12, 9. Heinz-Harald Frentzen (német, Jordan-Mugen- Honda) 11, 10. Mika Salo (finn, Sauber-Petronas) 6, Jarno Trulli (olasz, Jordan-Mugen-Honda) 6, 12. Jos Verstappen (holland, Arrows) 5, 13. Irvine (brit, Jaguar) 4, 14. Riccardo Zonta (brazil, BAR-Honda) 3, 15. De La Rosa 2, Wurz 2.
Konstruktôrök: 1. Ferrari 170 pont, 2. West-McLaren-Mercedes 152, 3. BMW-Williams 36, 4. BAR-Honda 20, Benetton 20, 6. Jordan-Mugen-Honda 17, 7. Arrows 7, 8. Sauber 6, 9. Jaguar 4.
l A Forma-1-es autós világbajnokság jövô évi naptára: március 4.: ausztrál nagydíj, Melbourne, március 18.: malajziai nagydíj, Kuala-Lumpur, április 1.: brazil nagydíj, Sao Paolo, április 15.: san marinó-i nagydíj, Imola, április 29.: spanyol nagydíj, Barcelona, május 13.: osztrák nagydíj, Spielberg, május 27.: monacói nagydíj, Monaco, június 10.: kanadai nagydíj, Montreal, június 24.: Európa nagydíj, Nürburgrin, július 1.: francia nagydíj, Magny-Cours, július 15.: brit nagydíj, Silverstone, július 29.: német nagydíj, Hockenheim, augusztus 19.: magyar nagydíj, Mogyoród, szeptember 2.: belga nagydíj, Spa- Francor-champs, szeptember 16.: olasz nagydíj, Monza, szeptember 30.: Egyesült Államok nagydíja, Indianapolis, október 14.: japán nagydíj, Szuzuka.
Kis késéssel ugyan, csaknem egy esztendôvel a szóban forgó eseményt követôen jelent meg 35 évvel ezelôtt, 1965-ben az atlétikai szakírók és statisztikusok Olimpiai végletek címû összegezése. A munka az ázsiai földrészen elsô ízben sorrakerült, 1964-es ötkarikás játékok érdekességeit tartalmazta. A csúcseredményekre, az átlagokra vonatkozó temérdek adaton és tanulságos következtetéseken kívül sok apró, úgymond csemegérôl, mazsoláról szerezhettek tudomást az olvasók. Íme, néhány ezekbôl: a játékok legfiatalabbjai: Rick Stebbins — amerikai vágtázó, a 4 x 100-as bajnok váltó tagja, 19 éves és 4 hónapos, Uwe Beyer — bronzérmes NDK-s kalapácsvetô és Ed Caruthers, amerikai magasugró, 19 év és hat hónaposak. Legidôsebbek: Jurij Nyikulin 4. helyezett szovjet kalapácsvetô, 33 év és 9 hónap, Harold Connoly, 6. helyezett — egyébként Melbourne-ben bajnok — amerikai kalapácsvetô 33 év és 2 hónap. Legmagasabbak: John Rembo, amerikai bronzérmes magasugró és David Weil, ugyancsak bronzérmes amerikai diszkoszvetô, 201-201 cm. Legalacsonyabbak: Kokijosi Cuburaja, bronzérmes japán maratoni futó, 163 cm és Mel Pender, amerikai akadályfutó, 166 cm.
Az istentiszteletet követôen Mádl Dalma asszony a Szabadságnak elmondta: — Tulajdonképpen a férjemet hívták meg erre a szép ünnepségre, de mivel az 1956-os megemlékezéseken kellett részt vennie, én tettem eleget a felkérésnek. Nagyon örülök, hogy Kolozsváron lehetek, és részt vehettem a templomszentelésen. Nagyon boldog vagyok, hogy Önökkel együtt ünnepelhettem — mondta a Magyar Köztársaság elnökének felesége. Arra a kérdésre, hogy Nadia Constantinescu asszonnyal elôzô nap mirôl tárgyaltak, Mádl Ferencné elmondta: — Teljesen kötetlen asszonyi magánbeszélgetésre került sor. Nagyon örültem, hogy a román államfô felesége eljött és megtisztelt a jelenlétével. Úgy gondolom azonban, hogy ez nem személyemnek szólt, hanem a Magyar Köztársaságnak, és így külön örömöt jelentett számomra, hogy eljött — jelentette ki a Magyar Köztársaság elnökének felesége.
Mádl Ferencné szombaton Nadia Constantinescu asszonnyal találkozott, majd Torockón megtekintette a világörökség részét képezô XVIII. századi mûemlékházakat, a helyi múzeumot. A Magyar Köztársaság elnökének felesége Tordaszentlászlóra is ellátogatott. Vasárnap megtekintette a kolozsmonostori bencés apátságot és templomot, és látogatást tett Czirják Árpád római katolikus érseki helynöknél, a Szent Mihály-templom kanonokjánál, és megtekintette a templomot.
Kincses Elôd szerkesztôségünkbe eljuttatott közleménye szerint a Maros megyei RMDSZ volt elnöke független képviselôjelöltként indul a novemberi választásokon. Kincses függetlenként is a magyarságot és a demokráciát kívánja szolgálni, programjának az RMDSZ által megszavazott programot tekinti.
Mint ismeretes, a Maros megyei elôválasztások alkalmával Kincses visszalépett a jelöltek közül, mert úgy értékelte: nem biztosított az esélyegyenlôség.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |