 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. október 30.
(XII. évfolyam, 254. szám)
54 év után sikerült méltó emléket állítani a tordai csatában 1944. szeptember 13. és október 8. között elesett hôsi halottaknak. A tordai temetôben tegnap délután lezajlott emlékünnepségen jelen volt Eckstein-Kovács Péter kisebbségügyi miniszter, Kötô József oktatási államtitkár, Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke, Somogyi Gyula Kolozs megyei alprefektus, Kerekes Sándor, a Kolozs megyei tanács alelnöke, Boros János kolozsvári alpolgármester, Vekov Károly képviselôjelölt, Cseh Áron kolozsvári magyar konzul, Sallai Imre ezredes, a bukaresti magyar nagykövetség katonai attaséja és Ravasz István alezredes, hadtörténész, a magyar hadügyminisztérium képviselôje.
Pataky József tordai RMDSZ-elnök, városi tanácsos köszöntötte a jelen lévô tordaiakat, a meghívottakat, a külföldi vendégeket és a hozzátartozókat. A honvédsírok feltárásában és rendbehozásában oroszlánrészt vállaló Pataky beszédében hangsúlyozta: a tordai honvédtemetôben 183 hôsi halált halt katona nyugszik, ezek közül 140 honvéd neve ismert, 24 neve ismeretlen, 1 munkaszolgálatos, 15 orosz és 3 német katona. A honvédsír 1998-ig a felismerhetetlenségig elhanyagolt állapotban volt. 54 év után, a millennium évében sikerült végre a hôsöknek méltó emléket állítani. Pataky hangsúlyozta: a felállított emlékoszlop nemcsak a tordai temetôben nyugvó katonák emlékét ôrzi, hanem a tordai csatában elesett több mint 2000 hôsi halottét is.
(Az RMDSZ tordai szerevezete már 1995-ben ünnepség keretében emlékezett meg a második világháborúban hôsi halált halt vagy szovjet fogságba elhurcolt honvédekrôl és ártatlan polgárokról, akiknek a tiszteletére a tordai temetôben szintén kopjafát állítottak.)
Ezután Lôrincz Tibor újtordai református lelkész mondott fohászt, és Nagy Albert ótordai református esperes olvasott fel a bibliából. Fazakas Ferenc tordai unitárius lelkész avatóbeszédét Bálint Mátyás tanár ismertette. A szentmihályi vegyes kórus elôadásában elhangzott Szózat után György Ferenc római katolikus plébános mondott áldást. Cech Vilmos a 83 éves vitéz Kékkôi László üzenetét tolmácsolta, aki annak idején részt vett a tordai csatában, a 7. század parancsnoka volt.
Emlékbeszédet mondott Ravasz István, Eckstein-Kovács Péter és Kónya-Hamar Sándor, majd Pataky József leleplezte az 1944-es csatában elesettek emlékére felállított kopjafát. Az emlékoszlopot a kolozsvári magyar fôkonzulátus, a bukaresti magyar nagykövetség, az elesettek hozzátartozói, a Kolozs megyei RMDSZ-szervezet és az egyházak megkoszorúzták.
A megemlékezés rövid ünnepi mûsorral és a Himnusz eléneklésével zárult.
Prágában tanácskoztak a múlt héten csütörtökön és pénteken a Visegrádi Csoport országai és Románia kisebbségi ügyekért felelôs kormánytagjai. A tanácskozásra — Pozsony és Budapest után — harmadik alkalommal került sor. A megbeszélés célja, hogy a Romániával bôvült visegrádi négyek kisebbségi ügyekért felelôs vezetô kormánytagjai egyeztessék tapasztalataikat, és kölcsönösen tájékoztassák egymást a megtett intézkedésekrôl.
A prágai konferencián az államokat képviselô miniszterelnök-helyettesek és miniszterek országaik kisebbségpolitikájának keretében kiemelten foglakoztak a roma kisebbségeket érintô társadalompolitikai kérdésekkel.
A tárgyaláson képviselt államok a jövôben együtt kívánnak mûködni a kisebbségvédelem területén, s különösen a roma kérdés kezelésében — jelentette ki Pavel Rychetsky cseh miniszterelnök-helyettes azt követôen, hogy Prágában tárgyalást folytattak Csehország, Lengyelország, Magyarország, Szlovákia és Románia kisebbségekért felelôs kormányzati képviselôi.
Magyarországot Dávid Ibolya igazságügy-miniszter képviselte. A tanácskozáson megjelent John Packer, az EBESZ kisebbségi fôbiztosának helyettese, valamint az Európai Bizottság prágai nagykövete, Ramiro Cibrian is.
Rychetsky elmondta, hogy a pénteki tanácskozás fô témáját a roma kérdés kezelésében szerzett tapasztalatok és elképzelések cseréje jelentette. A résztvevôk egyetértettek abban, hogy országaikban támogatni fogják az olyan programokat, amelyek célja az egymás iránti türelemre, megértésre nevelés, az idegengyûlölet elleni harc. A roma népesség felzárkóztatása minden országban kiemelt, megoldásra váró probléma. Bár minden országban más és más a helyzet, sok a hasonlóság is, a folyamatos párbeszédet ezért szükségesnek tartjuk — szögezte le.
Dávid Ibolya az MTI prágai tudósítójának nyilatkozva kifejtette: Magyarországnak már komoly kedvezô tapasztalati vannak ezen a téren, amelyeket szívesen megoszt a többiekkel is. Szerinte a kisebbségek kérdése Magyarországon — kivéve a parlamenti képviselet kérdését — Európában élenjáró módon van megoldva.
- Nálunk már mûködnek a kisebbségi önkormányzatok. A második választások után 2,5-szer több kisebbségi önkormányzat alakult, mint az elsô választások után, s ez pozitív tény — mondta.
A Visegrádi Csoport kormányzati tényezôinek emberi jogi és kisebbségi kérdésekkel foglalkozó tanácskozásait Dávid igen hasznosaknak minôsítette. Az ilyen tanácskozásokon tapasztalatokat adunk és kapunk. Nagyon fontosak az ilyen információcserék — vélte. Rámutatott, hogy Közép-Európa kisebbségi problémái mások, mint Nyugat-Európáé, ezért a "közös" régióbeli odafigyelés erre a területre rendkívül fontos.
- Sajátos problémáinkat sajátos eszközökkel kell megoldanunk. Azt hiszem, hogy a koszovói válság óta mindenki átértékeli kisebbségi politikáját, és az a jó, ha rájön arra, hogy a problémákat megelôzni kell, és nem kezelni — szögezte le Dávid Ibolya.
A Visegrádi Csoport országai képviselôinek következô kisebbségvédelemmel foglalkozó találkozójára 2001 elsô felében Varsóban kerül sor.
Országos Önkormányzati Konferenciára és a romániai magyar polgármesterek IV. országos találkozójára került sor szombaton Sepsiszentgyörgyön. Az eseményen közel kétszázötven magyar polgármester, alpolgármester, tanácsos, önkormányzati képviselô vett részt. Kolozs megyét Pálffi Zoltán, a Megyei Önkormányzati Tanács frissen választott elnöke, Molnos Lajos városi, Lakatos András megyei és Bene András aranyosgyéresi tanácsos képviselte. Jelen volt Somogyi Gyula Kolozs megyei alprefektus és Boros János kolozsvári alpolgármester is.
A rendezvényt Demeter János, az Országos Önkormányzati Tanács (OÖT) elnöke nyitotta meg. Ezután a szövetség elnöke, Markó Béla szólalt fel, aki tájékoztatójában a választások elôtti politkai helyzetet elemezte. A találkozón jelen volt az RMDSZ elnökjelöltje, Frunda György szenátor is, aki beszédében hangsúlyozta: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy az elkövetkezô négy évben az RMDSZ minél nagyobb számú képviselettel vegyen részt a parlamentben. Az elnökjelölt szerint arra kell törekedni, hogy az RMDSZ kormánykoalícióban legyen, ám a szövetség csak abban az esetben fog kormánykoalícióra lépni, hogyha programja összeegyeztethetô a választásokon többségi szavazatot nyert párttal. Fontos, hogy minél többen elmenjenek szavazni — mondotta.
— Négy százalékkal nem vesznek komolyan, nyolc százalékkal mi adjuk meg a nótának a hangját — mondta Frunda.
Az elnökjelölt felhívta a figyelmet a függetlenként induló jelöltekre, akiket az RMDSZ és a magyarság ellenfeleinek tekint, illetve az „ellenfélpártokra", mint például a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártja által 1995-ben létrehozott Romániai Magyar Szabaddemokrata Pártra, amelyet Frunda szerint azért „találtak ki", hogy az RMDSZ ellen legyen „magyar fegyver". Ugyanakkor felkérte a megyei és helyi szervezetek képviselôit, hogy az elkövetkezôkben ne tegyenek olyan kijelentéseket, amelyeket az „ellenfél" az RMDSZ ellen fel tud használni. Végül elégedettségének adott hangot, hogy az RMDSZ parlamenti jelöltlistáin minden platform képviselteti magát.
A konferencia az 1996-os választásoktól eltelt idôszak kiértékelésével folytatódott. Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezetô elnöke a szervezet négyéves tevékenységét elemezte, „a választásoktól a választásokig". Az Országos Önkormányzati Tanács munkájáról a testület elnöke, Demeter János számolt be. Végül Boros János, az Ügyvezetô Elnökség Önkormányzati Fôosztályának fôelôadója, kolozsvári alpolgármester ismertetôje hangzott el. A kiértékelések után tisztújításra került sor. Demeter Jánost újraválasztották a testület elnökének. Ezután az Országos Önkormányzati Tanács öt alelnökét és három titkárát is megválasztották. Az alelnököket régiókként osztották le: Molnos Lajos lett a Kolozs és Fehér régió alelnöke, Pálffi Zoltán titkár.
Délután a regionális fejlesztéssel kapcsolatos elôadások hangzottak el. Borbély László a település- és területfejlesztésrôl, Birtalan József a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény alkalmazásáról, Pete István a vidékfejlesztésrôl és mezôgazdaságról, Negele Enikô pedig a pályázati, a PHARE-támogatási lehetôségekrôl tartott elôadást.
Orbán Viktor magyar és Mugur Isãrescu román miniszterelnök újabb átkelôt nyit meg ünnepélyesen kedden délelôtt a magyar–román határon. Ezúttal a két kormányfô jelenlétében a Nyírábrány–Érmihályfalva (Valea lui Mihai) határátkelôt adják át.
A két miniszterelnök legutóbb október 20-án a Temes megyei Nagycsanádon folytatott rövid megbeszélést abból az alkalomból, hogy ünnepélyesen átadták a forgalomnak a Nagycsanád–Kiszombor határátkelôhelyet.
A két ország már korábban megállapodott abban, hogy a magyar–román határ mentén több új határátkelôt nyitnak, köztük a romániai Szatmár megyei Csanálos (Urziceni) és Vállalj, valamint a Bihar megyei Székelyhíd (Sãcuieni) és Létavértes között, s a Pete–Csengersima határátkelônél a nemzetközi személyforgalom is megindulhat.
Az új határátkelôhelyek megépítéséhez Magyarország és Románia a PHARE-programok révén rendelkezésükre álló, a határ menti régiók együttmûködését szolgáló európai uniós alapokat is igénybe veszik.
A sorozatos „kormányfôi szintû" határátkelô-avatások önmagukban is fontos politikai gesztusként értékelhetôk, de az események jelentôségét növeli az, hogy minderre a román választási kampány kellôs közepén kerül sor. Tavasszal Petre Roman külügyminiszter éppen a választási évre hivatkozva közölte, hogy „nem idôszerû" új magyar konzulátus megnyitása Csíkszeredában.
Szombaton Kolozs megyébe látogatott Varujan Vosganian, a Jobboldali Erôk Szövetségének (JESZ) társelnöke. Tordán tartott sajtóértekezletén a politikus elmondta: véleménye szerint politikai szempontból halott a parlament, szinte teljesen leállt a törvényhozási munka, hisz a honatyák inkább a választási kampánnyal vannak elfoglalva. Úgy vélte, törvényt kellene hozni arról, hogy a választási kampányok ideje alatt a parlament szüntesse be munkálatait. Elmondta: a parlementbe való bejutást követôen a Román Demokratikus Konvenció 2000-et alkotó két fô párt, a KDNPP és a JESZ külön parlamenti frakciót létesíthetne. Elôbbi kereszténydemokrata, utóbbi pedig konzervatív politikát folytatna. Vosganian minden reményét az idén elsô ízben szavazókra fektetné. — A fiatalok jelentik az ország jövôjét, mindenki bennük reménykedik — tette hozzá.
A hét végén Kolozsváron járt Teodor Melescanu is, a Szövetség Romániáért (SZR) államfôjelöltje. A pártvezér vasárnap este Désen találkozott a választókkal.
Szombaton és vasárnap a Bocskai téren, a Nyitott Kapuk Akció keretében, mutatták be a Dacia és a Renault személygépkocsi-gyárak közös termékét, a három változatban (Confort, Rapsodie, Clima) gyártott Dacia SupeRNovát. Bárki személyesen beülhetett, sôt, rövid vezetés erejéig kipróbálhatta a kocsikat.
Az eseményt vasárnap délután megtekintette Jaques Fréderic Piotine, a Renault kereskedelmi igazgatója, aki a sajtónak elmondta: a Dacia és a Renault összefogása mindkét felet nagy reménnyel tölti el. A Dacia SupeRNova az elsô közös év eredménye, amely tartalmazza egy gépkocsi alapvetô követelményeit: a minôséget és az életképességet. Új motorja, új kapcsolószekrénye, felújított villamossági rendszere van. Az ötszáz alkatrész közül több mint négyszáz új. Tizennyolc hónapon belül újabb meglepetésekkel rukkol elô a gyár, és 2–3 év múlva egészen nagy újdonságokat dob piacra. December végéig több mint ötezer SupeRNovát szándékoznak eladni, a jövô esztendôben pedig 33 ezret. Plusz 5 ezret exportra: Törökországba, Algériába, Kínába, Dél-Amerikába, Románia környezô országaiba. Romániában hangsúlyt szeretnének fektetni az eredeti alkatrészek piacának fejlesztésére. A kolozsvári bemutató rendezvénnyel a vendég nagyon elégedett volt, mert az sok érdeklôdôt vonzott és igazolta a városhoz fûzôdô elvárásait.
Súlyos baleset történt tegnap délután Felvincen: a falun áthaladó E60-as országúton egy 40 tonna kôolajat szállító tartálykocsi felborult. A jármû egy ploiesti-i cég tulajdona, és Kolozsvárra szállított üzemanyagot. A gépkocsivezetô, Lucian Dobroiu elszunnyadt a volánnál, és a tartálykocsi egy hirtelen kanyarban felborult.
A helyszínre érkezô túzoltók darukkal emelték fel a tartálykocsit, hogy megakadályozzák a teljes kôolajmennyiség kiömlését a közeli patakba. A vízbe került kôolaj azonban már a Marost is beszennyezte: errôl a falu polgármestere, Cristinel Metea értesítette a Környezetvédelmi Ügynökséget. A tûzoltók vastag habréteget juttattak a kiömlött kôolajra, hogy megakadályozzák esetleges lángra lobbanását. A tûzoltók munkáját nagyban nehezítette, hogy a helyi ortodox templom újraszentelése alkalmából hatalmas tömeg tartózkodott a faluban. Közben a forgalom több órára leállt, az országúton több kilométeres sor és hatalmas torlódás keletkezett. Tegnap estig a mûútnak csak az egyik sávját sikerült megnyitni a forgalom számára.
A tûzoltók erôs vízsugárral próbálták szétoszlatni a Marosba került szennyezô kôolajréteget.
REFORMÁCIÓI ÜNNEPÉLY
Október 31-én, kedden du. 5 órától reformációi ünnepélyre kerül sor a Farkas utcai templomban. A megemlékezés keretében a Határon Túli Magyarok Hivatalának képviselôi millenniumi zászlót adnak át az Erdélyi Református Egyházkerületnek. Igét hirdet: d. dr. Csiha Kálmán püspök. Az ünnepségen Albert Júlia színmûvésznô szaval, a Református Kollégium kórusa énekel.
A HELTAI GÁSPÁR KÖNYVTÁRI ALAPÍTVÁNY GRÓF MIKÓ IMRE KÖNYVTÁRA felhívja a kedves olvasók figyelmét, hogy az olvasóterem átrendezése miatt ideiglenesen csak 13–15 óra között tarthatja nyitva a kölcsönzés részleget. Az olvasóterem erre az idôszakra zárva marad. Köszönik a megértést.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KOLOZSVÁRI FÔKONZULÁTUSA ezúton tájékoztatja ügyfeleit, hogy a mindenszentek napjára való tekintettel, 2000. november 1-jén, szerdán, az ügyfélfogadás szünetel.
A FILANTRÓP HUMANITÁRIUS ALAPÍTVÁNY Asztmaklubja október 30-án, hétfôn du. 5 órakor tartja összejövetelét a Györkös-Mányi Albert-emlékházban (Majális/Republicii u. 5.). Dr. Fábián András tüdôgyógyász fôorvos a tüdôrák aktuális kérdéseirôl tart elôadást. A belépés ingyenes. Mindenkit szeretettel várnak.
OKTÓBER 30-ÁN, ma délután 5 órakor, Kolozsvár fôterén „Mátyás király szobráért és a kolozsváriak örömére" szerveznek találkozót, melynek fô célja a szobor környezetének gondozása és a közel százesztendôs szoborcsoport megkoszorúzása lesz. Jelen lesznek az RMDSZ megyei vezetôi, a parlamenti képviselet és -jelöltek, valamint a kampánystáb tagjai, kolozsvári polgárok.
— Mikor lesz tartós béke a Szentföldön?
— Amikor a palesztinok kifogynak a kövekbôl, az izraeliek pedig a palesztinekbôl.
Kézrôl kézre adva csodáltuk az üzletek pénztáraiban — így visszajáróként néha zsebünkben is — a nagy ritkán ínyenc ritkaságként feltûnô kétezer lejes mûanyagpénzt a napfogyatkozás rendkívüli évében. Kellemes kék színû, sima, mindig friss, ropogós, még egy apró áttetszô ablakocska is egyedivé teszi. Mégis megtévesztésig hasonlít az ezresre, sokan saját kárukon tapasztalták. Alig pár hete aztán megjelent az ugyanolyan tízezres is, pasztellzöld, szintén ablakocskával. És most, sajnos, új bankó kerül forgalomba, az ötszázezer lejes — ez is áttetszô ablakocskával. És mindannyian sok-sok biztonsági azonosító jellel ellátva. Kollégám készült cikket írni pénzeink biztonsági elemeirôl, felismerhetôségérôl. Fény felé tartva, ablakra tapasztva vizsgálta az ötvenezresek és százezresek színét-hátoldalát, árgus szemekkel kutatva a bank átiratában felsorolt biztonsági elemeket — alig sikerült egy-két nyomorék jelet megtalálnia —, mígnem a kutakodásai sikertelenségén felbôszült kollégák, akikkel sorra tudatta, hogy pénzük hamis, meg nem fosztották tudományos kutatómunkája tárgyától. Van még egy új tulajdonságuk a csinos mûanyagpénzeknek: a fizika valamely törvényeihez alkalmazkodva egymáshoz tapadnak. Vigyázzunk majd ötszázezreseink, de tízezreseinknek kezünkbôl való kiadásakor is, ne átalljuk akár kabaréba illô mozdulatokkal kipróbálni majd, hogy valóban egyetlen bankót készülünk-e átnyújtani. Másképpen egyszer csak azt vesszük észre, hogy az egész fizetésünk-nyugdíjunk eltûnt pénztárcánkból. Ja igen, és azon se csodálkozzunk, ha a buszmegállóban jegyváltáskor a jegyes néni egy óriási nagyítón át néz ránk — a közszállítási vállalat ugyanis ilyen biztonsági intézkedésre kényszerült: alkalmazottainak nagyítót bocsátott rendelkezésére a pénzek eredetiségének ellenôrzése céljából. S közben reménykedjünk: ha már két vagy több tízezrest, isten óvjon, ötszázezrest adtuk egy helyett, talán valahol valaki ugyanezt a hibát követi el a mi javunkra.
Negyedik fejezetéhez érkezett a Zulu Concerts és az Afis mûsorújság rendezte koncertsorozat, a Cap de Afis. Mûfajváltás várható az eddigiekhez képest: szerdán, november elsején a hagyományos ír zene mûvelôi lépnek színpadra este 8 órától a Music Pubban. Elôadásuk negyvenperces, a belépés ingyenes.
A háromtagú együttes februárban született, mûvésznevük Patrick Mahoney (a nagy testvér), Patrick Mahoney (a kis testvér), Mary „Grandma" Mahoney — paradoxális módon a „Nagyi" korban a legkisebb közülük.
Legismertebb számuk egy Simon & Garfunkel-feldolgozás, a Scaborough Fair, de egyéni szerzeményeik is vannak. Leglényegesebb: akár saját, akár más zenéjét adják elô, követik az ír hagyományokat.
Bekapcsolom a tévét, és alig nézem az adást tíz percig, a legizgalmasabb pillanatban megszakad a mûsor a reklám miatt. A rádió ontja a reklámot, az utcán minden lépésre reklámplakátokba botlik az ember, kinyitom az újságot és ott a reklám. Pedig egy régi mondás azt tartja, hogy jó bornak nem kell cégér. De mégis mióta reklámoz az emberiség? Történészek állítása szerint K. e. 3000 évvel Thébában, egy úrnak az az ötlete támadt, hogy kifüggesztett egy papiruszt, melyen jutalmat kínál annak, aki megtalálja elszökött rabszolgáját. Az elsô reklám, avagy apróhirdetés? A tisztán kereskedelmi reklám elsô nyomai Pombejibôl származnak, ahol a falakon plakátokat találtak, melyek cirkuszi viadalokat hirdettek, vagy a prostituáltak szolgáltatásait részletezték. A reformot azonban ezen a téren a nyomda feltalálása hozta, hála Gutenbergnek. A nyomda segítségével megsokszorozódik az írásbeli dokumentumok száma, és mivel a középkorban is akadt elég reklámozni való, elindult egy olyan folyamat, mely ma éli virágkorát. A „reklám" különösen a XVII. századtól kezdve Londonban bontakozik ki, az 1665-ös pestisjárvány idején, amikor a betegség állítólagos megelôzésére képes gyógyszereket dicsérô plakátok jelentek meg. A sajtó, mely ebben az idôben kezd fejlôdésnek indulni, egyre inkább folyamodik a reklámhoz, hogy csökkentse az eladási árat. Ez odáig megy, hogy egyes állítólagos újságcikkek nem mások, mint rejtett reklámoldalak. De akkor még nem léteztek a pénzügyi ellenôrök. Így 1830-tól kialakult az igen magas példányszámú, de alacsony árú „penny press" — garasos újság, mely igen nagy közkedveltségnek örvendett a nyugati országokban. Ebben az idôben a reklámszerkesztés, mint szakma, nem létezett. Az újságok szerkesztôi foglalkoztak vele. A plakát viszont már figyelemre méltó esztétikai szintet ér el. Úttörôi olyan világhírû festôk, mint Toulouse-Lautrec, Cappielo, Mucha stb. Mûvészi színvonalú munkáik kedvenc témája a kávéházak, éjszakai mulatók, cirkuszi elôadások reklámozása. De nem maradnak háttérben a híres divatszalonokat, kozmetikai cikkeket és az akkor divatba jött havannát reklámozó plakátok sem. A maga nemében mindegyik egy-egy mûalkotás. A XX. század azonban újabb hordozót ad a reklámnak, a mozit, a rádiót és a televíziót. Az elsô reklámfilmet 1904-ben a Lumiére fivérek készítik egy pezsgômárka számára. A leggyakoribb azonban a rádióban elhangzó reklám.
A reklámszabályozás egyik érdekessége, hogy Franciaországnak 1968-ig kellett várnia, hogy engedélyezzék a televíziós reklámot. Ezt követôen megjelentek a reklámszakemberek, a minôségi és mennyiségi kutatók, akik mindenféle tesztek, felmérések alapján igyekeznek a leghatásosabb formáját megkapni egy-egy reklámnak. Eközben a mûfaj, mint olyan, lépésrôl lépésre hódítja meg az intézmények és a politika területét. Óriás csoportok szövik be ügynökséghálózatukkal az egész világot. 1990-tôl teljesen elszabadult a pokol, mindenki mindent mindenhol reklámoz. És a nézô vagy a hallgató már lassan kikapcsolja az agyát. Amikor kezdôdik a reklám, megy odatenni a teavizet vagy készíti a vacsorát. De hiába, a mass media a reklámból él.
— 1873. augusztus 14-én megindul a vasúti közlekedés a Kolozsvár–Brassó vonalon;
— 1873. december 30-án Kolozsvárt születik a Toldalagi–Korda-palotában gróf Bánffy Miklós író, politikus;
— 1873-ban lövölde épül a Sétatéren;
— 1873-ra épül fel a Széchenyi (Mihai Viteazul) téren a mai vásárcsarnok helyén a Tornavivóda;
— 1874. február 1-jétôl 1880. szeptember 1-jéig Simon Elek Kolozsvár polgármestere;
— 1874. június 13-án nyílik meg a Zimmermann Henrik tervei szerint a Sétatér részeként épült favázas nyári színkör;
— 1874-ben indul Finály Henrik szerkesztésében az Erdélyi Múzeum címû, az Erdély Múzeum-Egyesület kiadásában megjelenô tudományos folyóirat; 1917–1930, majd 1948–1990 között szünetel;
— 1875-ben kezdi meg az elsô zsidó elemi fiúiskola mûködését a városban;
— 1875–1919 között Család és Iskola címû nevelési-oktatási folyóirat jelenik meg;
— 1876. január 8-án megalakul a Kolozsvári Orvos–Természettudományi Társulat e tudományágak mûvelésére és népszerûsítésére; elsô elnöke Abt Antal, titkára Hôgyes Endre lett.
(Folytatás október 26-i számunkból)
Az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezés fékezte az elnémetesedést. 1880-ban tartották az elsô, az anyanyelvet feltüntetô népszámlálást. Ekkor az ôrvidékiek mai területének 266 000 lakosából 209 000 (78,8%) német, 11 160 (4,2%) magyar, 42 789 (16,1%) horvát volt. A magyar állam megerôsödésének tulajdoníthatóan német ki- és magyar bevándorlás kezdôdött. Ezzel egyidejûleg a nem magyarok elmagyarosodásának is köszönhetôen 1880 és 1910 között a magyarok aránya 4,2%-ról 9%-ra nôtt, a németeké 78,8%-ról 74,4%-ra csökkent. Faluhelyt az etnikai arányok száz év alatt, 1910-ig bezárólag, nem sokat változtak. Kivéve a Németújvár környéki horvátok lassú elnémetesedését és néhány Moson vármegyei birtok megjelenését. A magyar–német népességhatár ez idô alatt változatlan maradt.
A mai helyzethez hasonlóan, az ausztriai magyarok túlnyomó többsége annak idején sem Ôrvidéken, hanem a Lajtán túli területen, fôleg Bécsben élt. A császári székhely vonzotta a magyar nemeseket — akik magukkal vitték részben vagy egészében magyar személyzetüket is —, a kedvezô piac pedig több ezer magyar kézmûvest csábított Bécsbe. Az ott élô magyarok száma az 1840. évi tizenötezerrôl 1890-ig harmincezerre, 1910-ig negyvenötezerre nôtt. Az osztrák fôváros és környéke hasonló hatást gyakorolt a különbözô nemzetiségû magyar állampolgárokra is, számuk 1910-ben elérte a 232 000-et.
Az Ausztria és Magyarország által elvesztett elsô világháború után a Saint-Germaine-an-Laye-i béketárgyalásokon 1919. szeptember 10-én Magyarország nyugati, többségében németlakta területét Ausztriához csatolták. Az erélyes magyar tiltakozás nyomán azonban a Sopronban és a Pinka-völgyben tartott népszavazás Magyarország számára kedvezô eredménye alapján „csupán" Ôrvidék jelenlegi területe jutott osztrák kézre. A hatalomváltozás következtében a XVI. század óta nyelvszigetekben élô ottani magyarság államalkotó nemzetbôl nemzeti kisebbség lett. Bár az új országhatár nem akadályozta az azelôtti kialakult gazdasági, társadalmi és mûvelôdési kapcsolatokat, az a társadalmi réteg, amelyik elôl a határ elzárta a magyar államot és nemzetet, és amelyik nem bennszülött ôrvidéki volt — a köztisztviselôk, a hadsereg személyzete, a vasutasok, a tanszemélyzet, a munkások stb. —, nagy számban a mai Magyarország területére telepedett át. Emiatt Ôrvidék magyar anyanyelvû lakosainak száma mintegy tízezerrel, kb. 39%-kal kevesebb lett. Ez az elvándorlás különösen a szétszórtan élô magyarságot érintette érzékenyen. Ez idô alatt például az Ôrség falvaiban élôk száma alig néhány százzal apadt. Az iparban és a mezôgazdaságban dolgozók, az ôrvidéki magyarság legalsó társadalmi rétegének létszáma a kivándorlás következtében jelentôsen csökkent. Ez a folyamat az 1920-as években, a mezôgazdaság gépesítése és a jól fizetô, elsôsorban bécsi ipar miatt, tovább tartott.
A monarchia felbomlása után a magyar politikai menekültek nem ellensúlyozták az Ausztriában és a Bécsben élô magyarság számának a hazatéréssel és a kivándorlással történô gyors apadást. Így pl. a Bécsben 1910-ben élô 45 000 magyarból 1923-ban
10 922, 1934-ben 4844 maradt. A kivándorlás és a statisztikai mesterkedések — például a túlnyomó részben magyar anyanyelvû 6500 cigány bevallása ellenére más nyelvi csoportba való besorolása — következtében az ôrvidéki magyarok száma az 1934. évi népszámlálás adatai szerint a fél századdal korábbi szintre, 10 442-re apadt. Ekkor a német ajkú fôleg köztisztviselôk, kereskedôk és kézmûvesek betelepedése következtében megszûnt a legjelentôsebb magyar település, Felsôôr — 1938-ban várossá nyilvánították — túlnyomó magyar többsége.
Ausztria 1938. március 12–13-i, náci Németország általi bekebelezése után Ôrvidék magyarságának helyzete gyökeresen megváltozott. A náci közigazgatás felszámolta Ôrvidéket, és területét Stájerország és Alsó-Duna birodalmi tartományba sorolta. Ezzel egyidejûleg bezárták a magyar egyházi iskolákat, a náci propaganda és rendôrség a magyar nyelv használatát a családi körre korlátozta. A magyarság addigi erôs öntudata, beleértve a jelentôs gazdasági hatalommal rendelkezô földbirtokos nemességet is, valósággal elsorvadt. Most ôk is érezni kezdték a kisebbségi sors hátrányait. Jelentôs változás következett be a fiatalok gondolkodásmódjában, akik elsôsorban az iskola és a hadsereg egyre erôsödô náci légkörében szégyenletesnek kezdték érezni magyarságukat.
(Folytatjuk)
Forgolódom, kapkodom a fejem, nézek az égre, földre ejtem a szemem s mégsem látom tisztán a képet: ki állít nekünk kutya-sorsot? Mert volt a múlt, az én korom életkeretében az elmúlt negyven év, a maga „aranykorjövôjével". Aztán, mint kiderült, ez a nép nem robotolt eleget, azért nem értük el. Mert, ahogy ebben az országban lenni szokott összetajkoltsága óta, a korból az arany elillan, titok-sikkasztó dámák fülében, nyakában, orrlyukában ékeskedik, s a robotoló „palik" ócskavasra válthatják évtizedekre menô felültetettségük eredményét.
Aztán jött a „nagy" fordulat. Ma sem tudom, mihez viszonyítva nagy, mert ha elôzetes elôdjéhez mérem, ott annyira összekuszálódott a változás, hogy mire a végére érek, nem látszik az eleje. Ebben az országban mindig ügyesen elsinkófálták támpontokat. Ha mégis akadna valaki, aki képes megmérni a valós helyzetet, ne legyen viszonyítási alapja. Nálunk a jót nem az elôzetes jóhoz mérik, hanem a rosszat egy még rosszabbhoz. Érdekes módon az elôzô rossz is rosszabb volt, s az utóbbi is az. Ami közte van, a „töltelék idô" (nálunk átmeneti) még palló-helyzetnek sem szolgál, mert e rapszodikusságban nincs szakadék-képünk, ami felett áthídalhatna valami. A végeredmény: rettenetesen kusza mentalitású jellemû nép vagyunk. Hamar pajzsra emelünk minden semmiséget, kikiáltjuk zseniálisnak a tartalmatlan banalitást. Istenítjük, amibôl semmit sem értünk, aztán nyelünk egy nagyot saját bárgyúságunk tükörképe elôtt. De rendszerint ezt sem tesszük, mert nincs vénánk tükör elé állni. Nos, akkor ki a hibás? Nem Lenin elvtárs, aki élt, él, és élni fog. Ne fogjuk reá senkire saját bugyutaságunkat. Ô is alternatívát akart adni. Csakhogy naiv volt, és nem tudta, hogy eltorzultságok közepette legfennebb önmagad számára maradhatsz egyenes és tiszta. Nem tudta, hogy mindent önmagunknál, önmagunkkal kell kezdeni. Másképp bemocskolnak, kiátkoznak, megfeszítenek. Lásd Jézus esetét. Ô is csak úgy tudott gyôzni, hogy nem próbálta megsemmisíteni ellenfeleit, hanem fölébük emelkedett, vagyis olyant cselekedett, amire azok nem voltak képesek. Okosabb volt náluk: megdicsôült.
Hát akkor ki a hibás a mi esetünkben, hogy ennyire teljes a zûrzavar? Ennyire elszemélytelenedett emberi, kulturális, politikai mezônyünk. Se tiszta arc, se tiszta beszéd. Buldogék, mondom én. Bizonyára ôk. De hát kik ôk? És hol vannak ôk?
Midôn egy költôi estet huszonegy ágyúlövés vezetett be, jöttem rá arra, hogy felhajtás nélkül nem is érdemes semmit sem csinálni.
Stella, meghitt barátnôm, míg föl nem hajtotta térden alul érô szoknyáját, semmiféle sikerrel nem dicsekedhetett az alamuszi férfiak körében. Miután a felhajtás megtörtént, máris lógott a fiúk nyelve a szerelemtôl. Stella késôbb fokozta a szoknya felhajtását és fergeteges sikereket aratott. Ma már négy házasságot tud maga mögött és három tartásdíjat.
Igen. Csak azokat díjjazzák, akik föl tudnak hajtani. Jómagam egész életem kudarcát annak tudhatom be, hogy sohasem hajtottam föl. Így markáns arculatom helyett kudarcolatomat viselem.
Beszélgettem errôl egy fekete diplomatatáskás, sötét ruhás, nyakkendôs menedzserrel. Jóindulatúan és teljesen ingyen a következô tanácsot adta:
— Édes fiam (harminc évvel fiatalabb nálam, de így szólít: édes fiam), dugjál egy pávafarkot a fenekedbe és így sétálj végig a város központjában. Hidd el, rögtön tudni fogják, hogy Valaki Vagy. S ha az érdeklôdés feléd fordul, máris sikereid lesznek. Lejön a fôvárosból egy slampos, marslakónak öltözött, szeplôs képû hölgy, aki menten azt mondja neked:
— Pubikám, te egy nagyon érdekes hapsi vagy, mi szeretnénk veled foglalkozni. Be szeretnénk mutatni téged a TV 2-n, ehhez pedig öltözz föl rendesen. Tehát legyenek rajtad pókhálók, egy vizes lepedô, és a fejeden viselj bilit.
— De hiszen — mondtam menedszer barátomnak — nekem nem áll jól a bili. Amikor kisded valék, akkor is mindig mellé végeztem a dolgomat, most meg a fejemre tegyem?
— Igen, tedd oda, különben elvesztél.
A pasasnak igaza van. Majdnem aláfeküdtem elkeseredésemben annak az autóbusznak, amelyiknek az oldalán a következôt olvastam: Lemarad, ha kimarad!
Kimaradtam és lemaradtam.
Színdarabjaimat nem mutatta be egyetlen színház sem, miközben fémkeresô készülékkel keresik az új és újabb drámát. Ötszáz humoreszkem sem kell senkinek, az olvasókon kívül. Ezenkívül készítettem magamról egy kis szobrot, amit sehol sem kívánnak felállítani. Sütöttem egy rántottát, amit senki sem evett meg. Beleszerettem egy asszonyba, aki hideg fejjel úgy döntött, hogy nem szeret vissza. Még az adóhivatal sem küld nekem újévi üdvözlôlapot.
Kimaradtam, lemaradtam.
A jövô héten viszont föl fogok tûnni. Mint üstökös. S hogy még feltûnôbb legyen, annak is csak a fele. A második fele.
Nem katolikusként egy fiatal plébánostól kérdeztem rá a protestáns hitûek számára legalábbis érthetetlen gyónás értelmére. Örök életre szóló csodálatos magyarázattal szolgált. A lángra lobbantott gyertya viasza lassan olvad, megtölti a kanóc medrét, s amennyiben hagyjuk tovább égni, a folyékonnyá vált viasz elôbb-utóbb megfojtja, eloltja a pici lángot. Ezért néha le kell önteni a kanóc mellôl a megolvadt viaszt, s akkor a láng, magasabbra csapva, újra feléled. Ez a gyónás tartalma, értelme, rendeltetése: ki-ki önthesse ki a lelkét perzselô megolvadt viaszadagját, hogy terhét letéve, a feloldozást Isten földi szolgájától megkapva, könnyebben léphessen tovább élete útján.
Mi, protestánsok, közös bûnvalló imával végezzük ezt a lelki nagytakarítást, vagy magunkba roskadva hálószobánk félhomályában számolunk le kísérteteinkkel. Sokunk nagyon jó barátjának-barátnôjének önti ki lelkét. Mint amilyen nagyon jó barát szerepét kell vállalnia a katolikus lelkésznek ahhoz, hogy a gyónás ne csupán egy, az áldozást megelôzô szertartássá satnyuljon, hanem tartalommal, értelemmel bírjon, hogy valódi lelki vigaszt nyújtson. Arra azonban — szerencsére még népes gyülekezeteinkben — aligha nyílik lehetôség, hogy minden gyónni óhajtóval hosszasan elidôzhessen a plébános. Egyesek viszont nem sajnálják idejüket arra áldozni, hogy plébánosukkal valódi, igazi lelki vezetô és vezetett között lezajló baráti gyónást tegyenek — és javukra válik. A legtöbb esetben. Mert míg a barát-barátnô gátlástalanul tovább tárgyalhatja legtitkosabb gondjainkat egy harmadik, negyedik, n-edik személlyel, addig plébánosunkat kötelezi a gyónási titoktartás esküje. Még a legelvetemültebb gonosztevô tettei is biztonságban vannak nála, legelképesztôbb gonosz terveket sem leplezhet le. Szirupos, de végül is a mindennapi élet bonyodalmait képernyôre vivô sorozatokban éppen emiatt van gyakran igen nehéz dolga a plébánosnak, akinek hallgatnia kell, bár megszólalásával, a birtokában lévô információk felhasználásával veszélyes helyzeteket elôzhetne meg, esetleg családokat, életeket menthetne. De nem teheti. Nem lenne szabad megtennie. Sem a képernyôn, sem a mindennapi életben. Sajnos, ennek ellenkezôjére is akad példa.
Nem lehet könnyû minden misére más-más témát találni, feldolgozni azt érdekfeszítôen és tanulságosan. Igazán csak dicsérni lehet azt a lelkészt, aki az ôt körülvevô családi-baráti-ismerôsi kör, tágabb társadalom kirívóan pozitív vagy negatív történéseibôl ihletôdik. Akár gyónás alatt született vallomásokból. Ám annak, aki ezt teszi — ha már ezt teszi —, önmaga által felállított etikai kódex alapján kellene cselekednie. Úgy, hogy a kis közösségben történt incidens értelmi szerzôjének kilétére ne derülhessen fény, hiszen ez — még ha a templomi prédikáció alatt nem is hangzik el a cselekvô neve — gyakorlatilag a gyónási titoktartási eskü megszegése. Ami megszégyenítheti ugyan a tettest, ám gyakorlati haszna, pozitív eredménye nincs. Rossz vért szül, és arra buzdít, hogy a gyónás ne legyen ôszinte. Mert úgysem hoz megbocsátást. Mert a büntetés — esetenként közmegvetés — nem marad el. Oly naivitás azt hinni, hogy ily módon okul a bûnös, mint amilyen oktalanság volt ôseink részérôl elhinni — ha hitték egyáltalán —, hogy azoknak a réges-régi bûnbocsátó céduláknak a megvásárlása egyenlô a bûnbocsánattal. A gyónás értelme a feloldozás, bocsánat. A gyónási titoktartási kötelezettség ilyen rendhagyó megszegése a plébánossal szembeni bizalom megrendüléséhez vezet. S ami még súlyosabb, az egyháztól való elfordulást vonhatja maga után. A lélekbúvár pszichológustól pácienseirôl szóló adatok kiszolgáltatása miatt megvonhatják mestersége gyakorlásának jogát. Mindezzel ne számolna egy sokat olvasott, gazdag mûveltséggel rendelkezô egyházi ember?
Nem katolikusként örökérvényû csodálatos magyarázatot kaptam egy fiatal plébánostól a gyónás értelmére vonatkozóan. A gyertya lángjának éltetéséhez az kell, hogy néha gondosan megszabadítsuk a kanócot az ôt körülvevô, a lángot fojtogató felolvadt viasztól — a lélek éltetéséhez arra van szükség, hogy néha különös gonddal felszabadítsuk a nyomasztó terhek súlya alól. Hogy a lelki tusa után megtisztulva, szabadon, megújulva, gazdagodva, egész értékû emberként haladjunk tovább. Hiszem, hogy ez a lelki megnyilatkozás, a gyónás igazi értelme. Úgy legyen.
Lapzártáig a legnagyobb meglepetést az eddig elég botladozó Bukaresti National FC okozta: galaci vendéglátója, az Otelul félidôbeli vezetése után ugyanazon játékos, Sabin Ilie, elôbb egyenlített, majd a hajrában a gyôzelmet is megszerezte. Marius Lãcãtus gárdája ezzel ellensúlyozta a múlt heti Steauával szembeni Cotroceni-stadionban elszenvedett vereséget. A forduló rangadója, a korábbi két bajnok, a Steaua és a Rapid összecsapása lapzárta után fejezôdött be.
Az addigi eredmények és góllövôk: l Pitesti-i Arges FC–Krajovai Universitatea 3–0 (Neaga, Codrea és Mara) l Karácsonkôi (Piatra
Neamt-i) Csalhó–Bukaresti ROCAR 2–0 (Axinia II. és Botez) l Ploiesti-i Petrol–Besztercei Glória 3–0 (Todoran 2, az elsôt 11-esbôl és Costescu) l Bákói MFC–Sucevai NC Foresta 1–1 (Radu Ciobanu, 11 m, illetve Pãcurar) l Medgyesi Gázmetán–Ploiesti Astra 0–0 l Galaci Otelul–Buk. National FC 1–2 (Ion Viorel, illetve Sabin Ilie 2) l Buk. Dinamó–Brassói FC 2–0 (Onut és Marius Niculae).
A táblázaton:
1. Krajova 11 6 3 2 14–10 21
2. Petrol 11 4 2 3 17–11 20
3. Steaua 10 4 2 2 21–16 20
4. Dinamó 11 5 3 3 20–16 18
5. Arges FC 11 5 3 3 15–14 18
6. Brassó 11 5 3 3 6— 5 18
7. Otelul 11 4 3 4 16–15 15
8. ROCAR 11 4 2 5 18–19 14
9. Astra 11 4 2 5 11–12 14
10. Foresta 11 3 5 3 14–16 14
11. Rapid 10 3 4 3 11–10 13
12. Bákó 11 3 4 4 16–17 13
13. Glória 11 3 3 5 9–14 12
14. National 11 3 2 6 16–18 11
15. Csalhó 11 2 4 5 12–18 10
16. Gázmetán 11 1 3 7 7–12 6
Három vendéggyôzelem és egyetlen döntetlen mellett a pályaválasztók azzal kárpótolták magukat, hogy a fennmaradt 5 találkozó mindegyikét kapott gól nélkül nyerték. A dobogósok mindegyike sikeresen vendészerepelt: a nagybányaiak és a temesvári gépgyáriak nyertek, a resicabányaiak döntetlent értek el. Így az élen a sorrend nem változott.
Eredmények: l Marosvásárhelyi HSK–Resicabányai MSC 1–1 l Vajdahunyadi Corvin–Temesvári UM 1–3 l Dévai Cetatea–Krajovai Extenzív 1–2 l Turnu Severin-i Drobeta FC–Nagybányai FC 1–4 l Szatmárnémeti Olimpia–Târgu Jiu-i Pandúrok 2–0 l Krajovai Electroputere–UTA 2–0 l Petrozsényi Zsil–Râmnicu Vâlcea-i Flacãra 2–0 l Nagyváradi Bihar FC–Nagyszebeni Inter FC 3–0 l Temesvári Politechnika–Gyulafehérvári Apullum 1–0. Az állás:
1. Nagybánya 13 10 2 1 26–11 32
2. Tem. UM 13 9 2 2 33–12 29
3. Resicabánya 13 7 3 3 19–11 24
4. Olimpia 13 8 0 5 19–13 24
5. UTA 13 7 2 4 21–17 23
6. Poli 13 7 1 3 20–10 22
7. Pandúrok 13 6 3 4 16–18 21
8. Bihar FC 13 5 4 4 15— 9 19
9. Drobeta 13 5 3 5 21–18 18
10. Extenzív 13 5 3 5 14–13 18
11. Elektroputere 13 6 0 7 13–16 18
12. Mv. HSK 13 4 3 6 15–10 15
13. Zsil 13 4 3 6 12–18 15
14. Corvin 13 4 2 7 12–14 14
15. Apullum 13 4 1 8 13–23 13
16. Rm. Vâlcea 13 2 4 7 9–20 10
17. Déva 13 3 1 9 17–32 10
18. Inter 13 2 1 10 5–25 7
Gépész utcai stadion, 200 nézô. Vezette: Constantin Andreescu (Krajova).
CFR: Lãzãreanu — Baci, Veltan, Cazan, Sergiu David (90. perc Kormos) — Benke, Marius Marian, Becea (69. perc Iepure), Ghiorma — Maier (57. perc Turcu), Petrescu. Edzô: Octavian Albu.
Sólymok: Popsor — Ciuca, Popusoi (73. perc Masaru), Mãrginean, Turcu — Budescu, Speriatu (57. perc Runcanu), Marinac, Huzoaica (46. perc Munteanu), Cocan, Tara. Edzô: Dan Mihãilã.
Gólszerzô: Ciuca (12. perc — öngól).
Szögletarány: 7–4; lövések: 8–4 (kapura: 1–2); sárga lap: Petrescu, Benke, Maier, Baci, illetve Marinac, Speriatu és Ciuca.
A mérkôzés krónikája magam és újságíró kollégáim jegyzeteiben — a cseréken és a sárga lapokon kívül — mindössze két mondatnyi: 12. perc: Becea beadása a 16-os szélén álló Ghiormához kerül, az megpróbálja visszaadni középre (de az is lehet, hogy cselezni akart), és az ôt letámadó Ciuca lábán megpattanva a labda a hosszú sarokba gurul. 50. perc: be-adás után kerül a laszti a 16-oson belül egyedül hagyott Baci-hoz, aki 13 méterrôl, nyugodtan lövi a keresztléc fôlé úgy 2–3 méterrel.
Ennyi volt a mérkôzés. A Sólymok békegalambok voltak, a CFR személyvonat. Bár a hazai együttes végig fölényben játszott, komoly helyzetet nem tudott kidolgozni. Játékosai továbbra sem mernek kapura rúgni, megpróbálják bevinni a labdát a 6-os széléig, ám a nagyszebeniek rombolójátéka közepette erre semmi esélyük nem volt a tegnap. Sovány gyôzelmük a szerencséjüknek köszönhetô, hisz még akkor sem tudtak gólt rúgni, amikor a 69. perctôl Iepure beállásával három csatárral játszottak.
Másrészt a Sólymok bátran kezdtek, de a gól után „lecsillapodtak" és beszorultak saját térfelükre, ahol csak a rombolásra összpontosítottak. Csupán az utolsó percekben próbálták meg az egyenlítést, de ellentámadá-saikat hamar elrontották.
A krajovai bíró hibátlanul bíráskodott.
Ritka unalmas mérkôzés volt, olyan, mint amilyet az iskola udvarán szokás játszani. Habár még ott is több gól esik...
(Tudósítónktól)
Sokat vártak a szamosújvári szurkolók a mérkôzéstôl, de keveset kaptak. Váratlanul, de megérdemelten gyôztek a tordaiak, hiszen a hazaiak talán az idei leggyengébb játékot nyújtották, s ha Octavian Cãpusan, Bozdog és Fãrcas kihasználják a jobbnál jobb helyzeteket, akkor az eredmény nagyobb arányú is lehetetett volna. Álmos elsô félidô után Bartos a 47. percben még a házigazdáknak szerzett vezetést, de ez nem tartott sokáig, mert három perc múlva Cãpusan 25 m-es bombalövéssel egyenlített. Ugyancsak ô szerezte meg az Aranyos FC gyôztes gólját a 88. percben: két hátvédet is kidriblizett, majd 5 m-rôl higgadtan helyezett Pãdure kapujába. A herkulesfördôi Iacob Dionisie vezette mérkôzésen a következô csapatok szerepeltek: OLIMPIA: Pãdure — Varga Cionca, Zah, Giurgiu — Munteanu, Oltean, Papp (60. perc Bocos) — Roman (78. perc Marchis), Bartos, Cupsa; ARANYOS FC: Bâcâin — Filip (78. perc Tilinca), Laurentiu Cãpusan, Buglea, Codescu — Szabó, Buzgar, Fãrcas — Bozdog (76. perc Bean), Octavian Cãpusan, Podar.
Erkedi Csaba
*
A VII. és VIII. csoport további mérkôzésein: VII. csoport: Marosvásárhelyi Gázmetán–Alsójárai Bányász 4–0, Bethleni Laminorul–Prázsmári Textil 4–2, Viktóriavárosi Viromet–Fogarasi Nitramonia 3–0 és Dicsôszentmártoni Kémia–Brassói Romradiatoare 1–0; az Aranyosgyéresi Sodronyipar és az Olthévízi Cement szabadnapos volt. VIII. csoport: Nagysomkúti Progresul–Dési Egyesülés 1–1, Désaknai Bányász–Szatmárnémeti Sólymok 2–0, Szatmárnémeti Szamos–Sarmasági Bányász 2–0, Aradi Astra–Magyarláposi Lápos 4–1. Élesdi Körös–Vaskohsziklási Acél 1–1 és Avasfelsôfalui Avas–Zilahi Kémia 1–1; az Aradi Telecom szabadnapos volt. Táblázatok holnapi lapszámunkban.
Zárónapjához érkezett az alapszakasz.
Az A-csoport pénteki mérkôzésén a kiesettek találkoztak Szombathelyen — a találkozó egyetlen gólja brazilok nevéhez fûzôdik: Andre beadását Alex értékesítette a 65. percben, ezzel Haladás–Nyíregyházi Nyírség-Spartcus 1–0. A szombati találkozókon: Matáv-Sopron–Kispest Honvéd 0–0 és Dunaferr SE–Gyôri ETO 2–1 (gól: Orosz — 71. és Bagoly — 88. perc, illetve Kenesei — 92. perc). A Lombard FC Tatabánya–Ferencváros mérkôzés lapzárta után ért véget.
A sorrend:
1. Dunaferr 14 8 5 1 37–20 29
2. Lombard 13 7 5 1 28–18 26
3. Ferencváros 13 6 3 4 23–20 21
4. Sopron 14 6 2 6 21–28 20
5. Gyôr 14 5 3 6 21–23 18
6. Kispest 14 3 6 5 18–20 15
-------------------------------------------
7. Haladás 14 3 4 7 14–24 13
8. Nyíregyh. 14 3 0 11 10–24 9
A B-csoportban a Debrecen gond nélkül gyôzött, még büntetôt is hibázott a Zalaegerszeg ellen, így is 4–1-re nyert fôleg Bajzát mesterhármasának köszönhetôen. A többi szombati eredmény: Pécsi MFC–Újpesti TE 1–1 (Király — 67. perc, illetve Tokody — 45. perc), Nagykanizsa–Vasas DH 0–4 (Kabát — 10., Tiber 2 — 23. és 41. perc, valamint Tóth — 58. perc — könnyed vendégsiker, annak ellenére, hogy a 18. perctôl, Kabát kiállítása után 10 fôre fogyatkozott a Vasas ). Az MTK–Székesfehérvári Videoton találkozót vasárnap este játszották. Az állás:
1. MTK 13 8 3 2 30–10 27
2. Újpest 14 7 4 3 33–19 25
3. Vasas 14 7 4 3 24–11 25
4. Debrecen 14 7 2 5 27–20 23
5. Videoton 13 5 3 5 18–20 18
6. ZTE 14 3 7 4 12–22 16
------------------------------------------------
7. Pécs 14 2 3 9 13–24 9
8. Nagykanizsa 14 2 2 10 12–43 8
Ion Moina Stadion, 5000 nézô. Vezette: Petronel Enache (Jászvásár).
U FC: Mare — SANDRU, TRUSCÃ, Astilean, VÂSIE — OLARIU, SABÃU (59. perc Matei), Costea (59. perc Barbu), Pãcurar — Predatu (59. perc Codreanu), CRISTI POP. Edzô: Ioan Ovidiu Sabãu.
West Petrom: Grozav — Cozocean (63. perc Mados), Ardelean, Todutã, Vãlean, Munteanu — Varga, Radu George, Bolos (80. perc Ghiura) — Nini (87. perc Lacsányi), Stefãligã. Edzô: Ionut Popa.
Gólszerzôk: Cristi Pop (5. perc), Pãcurar (40. perc), Vâsie (54. perc) és Sandru (56. perc).
Szögletarány: 10–1 (6–1); lövések: 20–4 (kapura: 12–2); sárga lap: Cristi Pop (45. perc).
Két egészen más kategóriába tartozó csapat találkozott egymással vasárnap délelôtt a Ion Moineáról elnevezett stadionban. A szép idô ismét sok embert vonzott, és ezúttal a gólok, a helyzetek sem maradtak el. A kolozsvári szurkolók már az ötödik percben ünnepelhettek, amikor Cristi Pop kapásból vágta a hálóba a labdát. Az aradiak szinte semmit sem számítottak a támadásban, így az U FC teljes gôzzel támadhatott. A 25. percben Predatu fejese szállt a kapu fölé. A kolozsváriak két perc alatt három szögletet rúghattak, de eredménytelenül. A 35. percben Astilean lôtt hat méterrôl fölé. A 41. percben Pãcurar már nem kegyelmezett: Sabãu lábra emelt szögletét 15 méterrôl kapásból bombázta a kapuba.
A második játékrészben az „öreg" Sandru kezdett el csillogni. Az újrakezdés után alig kilenc perccel ô futott el megállíthatatlanul a jobboldalon, és remek beadását Vâsie fejelte az aradi kapuba. Két perc múlva már ô maga volt eredményes: nagyon jól megereszetett lövését az aradiak kapusa a hálóból kotorta ki. Négygólos vezetésnél Sabãu három cserét hajtott végre. (Köztük saját magát is „lecserélte".) A csapat játékán azonnal meglátszott, hogy a pályán nincs ki irányítsa ôket. Elég nagy baj ha arra gondolunk, hogy Sabãut innen is, onnan is csábítgatják. Az utolsó negyedórában a kolozsváriak még rúghattak volna gólt, de sorba hagyták ki a jó helyzeteket. Az utolsó percben Astilean lôtt egy hatalmas kapufát, és ezzel véget ért az aradiak szenvedése.
A tegnapi mérkôzésen itt–ott megvillant a csapat összeszokottsága, de ez még mindig nem elég a B–osztályban való jó helytálláshoz.
Kolozsvári U-Carbochim — Brassói Romradiatoare 89:65 (17:12, 42:27, 58:54)
Horea Demian Sportcsarnok, 300 nézô; vezette: Dan Fleseriu (Nagyszeben) és Bogdan Udricã (Krajova).
U-Carbochim: DUMITRESCU 33 (6 x 3), SEBESTYÉN 17, Sãftescu 14 (1), Pintea (11), Cristescu 6 (1), Marin 5, Popa 3. Edzô: Dan Moraru.
Romradiatoare: GAVRILÃ 25, Orishadaze 21, Asztalos 4, Calancea 4, Mãlãroiu 4, Horopciuc 3 (1), Gãman 2. Edzô: Dan Calancea.
Az utolsó helyeken tanyázó Romradiatoare ellen igen könnyedén vette a mérkôzést a kolozsvári csapat, és ez majdnem megbosszulta magát. Csupán a második negyedben mutattak olyasmit Moraru edzô tanítványai, amit elfogadható szintû kosárlabdának lehet nevezni. Akkor sikerült a csapatnak elhúznia, és behozhatatlan elônyre szert tenniük. A megszokott jó formáját hozta Dumitrescu, aki mögé ezúttal Sebestyén Tibi zárkózott föl. Sajnos, amint már sokszor megírták–megírtuk, a csapatnak nincs egy valamirevaló játékirányítója. Popa — egyébként az eddig lejátszott összes mérkôzésen — rendkívül gyengén szerepelt. Ezen a meccsen már az elsô negyedben összeszedett három személyi hibát. Moraru mester Cristescuval próbálkozott ezen a poszton, de vele sem járt nagyobb sikerrel. A Tenter helyébe szerzôdtetett görög Tsziamakisz a brassóiak ellen még a cserék között sem szerepelt.
A tribünön helyet foglaló szurkolók véleménye szerint az U-nak ez volt idei leggyengébb játéka. Ezzel a kijelentéssel teljesen egyettértünk.
Szép, ritka eredményes sorozattal kezdte a második világháború utáni elsô teljes, ôszi–tavaszi bajnokságot 55 esztendôvel ezelôtt, 1945-ben a Ferencváros labdarúgócsapata. A gárda szerencsésen átvészelte a háború viharát. Az 1944 nyarán bajnoki ezüstérmet szerzett és a KAC-cal szemben Magyar Kupát nyert csapat csaknem teljes egészében együtt maradt, sôt, még erôsödött is a NAC bajnokegyüttesébôl oda került Ónodyval, a Gammából átigazolt Mikével és a GANZ-tól megszerzett, bizonyos 18 éves Kubala Lacival. Aki késôbb Kubala László néven a magyar, Ladislav Kubalaként a csehszlovák, majd mint Ladislao Kubala a spanyol válogatott csatársorában villogott. Hosszú idôn át a spanyolok szövetségi kapitánya volt, s nemrég az évszázad legjobb labdarúgójának választották Hispániában. A Fradi Csikós — Rudas, Ónody I. — Sárosi III., Kéri, Lakat (Hernádi) — Sipos, Kubala, Sárosi dr., Mike, Gyetvai felállásban pontveszteség nélkül, 18:4-es gólarányt ért el az elsô 6 fordulóban, és a táblázat elsô helyét foglalta el.
A szocialista rendszer bukása után a homogenizálódás fogalma is átértékelôdött: az emberek már nem akarnak egyformák lenni, nem akarnak olyanok lenni, mint a tömeg. A társadalom megannyi jelét adja annak, hogy tagjai már nem igénylik a csorda biztonságát: egyre többen vágynak arra, hogy zöld hajjal, orrkarikával, Guiness-rekordokkal jelezzék a világnak, hogy ôk mennyire mások. A fekete bárány szerepe ma már valóságos divat, sôt, talán az önmegvalósítás egyik nélkülözhetetlen állomása is. A homogenizálódás leállása egy másik folyamat beindulását is jelezte egyben: az embereket érdekelni kezdte, honnan jöttek, kik az ôseik. Kutyabôr után kutat a polgár, felkelô ôseit keresi a paraszt, fejedelmi elôdeit a dzsentri, templomát a körülmetélt. A gyökérkeresés folyamatának egyik eredménye a táltoshit újjáéledése is. A kolozsvári Pataki Csaba egyike az erdélyi táltoscsikóknak.
— Kezdjük talán azzal, hogy mi a csontkovácsolás — tárja szét kezét a 32 éves, magas fiatalember, akinek már a megjelenésében, járásában van valami, ami feltûnik az emberismerônek. — Röviden: a csigolyák visszahelyezése... Mint ismeretes, a csigolyáknak rendkívül fontos szerepük van a szervezetben: ezek alkotják a gerincoszlopot. Ezek a csigolyák elmozdulhatnak és el is mozdulnak. Közismert: tíz emberbôl nyolcnak van valami gondja csigolyáival. Ez lehet rossz testtartás, helytelen táplálkozás, izomgyulladás eredménye, de lehet ennek az is az oka, hogy az érintett személy földsugárzásban vagyvízsugárzásban fekszik. Az orvostudomány karban tudja tartani a betegséget, és meg tudja gátolni súlyosbodását, de gyógyítani nem tudja. A hátgerincsérvet például mindenhol a világon operációval „kezelik"; a csontkovácsolás az egyedüli módszer, amellyel ezt gyógyítani lehet. Természetesen nem minden esetben sikerül ez, de a sikerarány rendkívül magas.
— Olyan egzotikusan hangzik az, hogy csontkovács...
— Nem egzotikus... Lényegében ez a népi neve a kiropraktikának. De hadd mondjam el, hogyan ismerkedtem meg a csontkovácsolással. Két évvel ezelôtt alkalmam volt megtekinteni a nyíregyházi táltostanár, Kovács András egyik bemutató kazettáját a káros földsugárzásokról, és ezeknek a szervezetet érintô kihatásairól. Láttam, hogyan zajlik le egy egynapos kezelés, valamint azt, hogyan lehet bioenergiánkat hasznosítani, azaz kézrátétellel gyógyítani. A kazetta látó gyerekeket is bemutatott, akik látták az embereken az energiákat, szimbólumokat, beavatásokat, betegségeket. Fogtam magam, és elmentem Nyíregyházára, hogy felkeressem a táltos iskolát. Tudni való: a csontkovács nemcsak a test szomatikus (fizikai) részével foglalkozik, hanem a lélekkel és szellemmel is. Fájdalmaim voltak a nyaki tájékon, be volt esve a mellem... Kicsit el voltam kenôdve, amikor nem maga a táltostanár fogadott, hanem az egyik tanítványa. Aztán megtudtam, hogy a táltostanítványok szakosodnak egy-egy bizonyos szakterületen. Van aki csontkovácsolásban, van aki bioenergetikában vagy szellemgyógyászatban szerzett az átlagosnál nagyobb tapasztalatot. Magyarországon már több mint egy évtizede mûködik a táltosképzés, és ezen a téren — európai szinten — élen jár. A nyíregyházi táltostanárt, Kovács Andrást is a világ egyik legjobb csontkovácsaként tartják számon. Én tôle tanultam a csontkovácsolást... Bioenergia-átadással végzem, tehát fájdalommentesen.
— Kicsit meglepett a kifejezés: táltosiskola, táltostanár...
— A táltosiskola a magyarság ôseredetével kezdi, majd a radiesztézián, asztrológián, csontkovácsoláson keresztül jut el a bioenergetikáig, tenyéranalízisig, azaz a természetgyógyászat ágazataihoz.
— Írhatom majd azt, hogy ti korszerû táltosok vagytok?
— Igen, azok vagyunk, illetve mi, a csikók, azok leszünk... Pontosabban: én egy táltosiskolát végzett emberke vagyok... csikócska. Hogyan látjuk a táltos szerepét most az ezredvégen? Ugye, ezt szeretted volna kérdezni? Hát íme: a táltos a nemzettudat fenntartója, papja, gyógyítója és példamutatója. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nemcsak mondja a dolgokat, de cselekszi is. A táltosiskola jelszava: meg hát... Azaz: ne csak beszéljünk róla, hanem csináljuk is meg hát...
— Erdélyben, gondolom, még nincs táltosiskola?
— Nincs. Magyarországon Budapesten, Nyíregyházán, Balassagyarmaton lehet ilyen elôadásokat hallgatni. Erdélyben még nincs ilyen, de erdélyi végzôsök már vannak... Jómagam Nyíregyházán végeztem — egyes tanfolyamokat többször is kijártam —, de még most is rendszeresen visszajárok oda újabb dolgokat tanulni, elmélyülni. Különben a vizsga nem kötelezô. Van aki megelégedik azzal, hogy tud földsugárzást mérni, pozitív földsugárzást, emberi betegségeket tud felismerni... Van viszont, aki a tanultakat hivatásszerûen akarja végezni — mint például én is... Megkezdtem a csontkovácsolást idehaza; lassan annyira megnôtt a pácienseim száma, hogy lehetetlenség volt már házhoz kiszállva gyógyítanom. Rendelôt nyitottam... Általában minden gyógyításnál egy hármas kezelésre van szükség, de én általában már az elsônél meg tudom mondani a betegnek, hogy tudok-e segíteni vagy sem.
— A táltosság csak magyar nyelvterületeken lelhetô fel, vagy egész Európában, netán az egész világban?
— Ilyen szempontból a táltosságot magyar gyógyászati módszernek lehetne nevezni. A csontkovácsolás az amerikai kontinensen is ismert — itt kétéves kirotechnikai iskolák is vannak —, és más földrészeken is jól ismerik ezt a technikát. Ôk viszont erôbôl, fájdalmasan teszik vissza a csigolyákat... Összehasonlításként: az amerikai kirotechnikai iskola kb. 60 ilyen jellegû fogást ismer, a magyar táltoscsikóknak viszont már alapfokon is 100–120-at tanítanak...
— A táltosdobot is használjátok?
— Igen. Az egyik táltostáborban egy szûk körû csoporttal — 30–40 ember — dobot avattunk.
— Látom az egyik általad hozott kiadványon: Ôsmagyar Táltos Egyház.
— Az Ôsmagyar Táltos Egyház feleleveníti az ôsmagyarok papjainak és vezetôinek a hitét.
Olvasgatom a Pataki Csaba táltoscsikó által hozott kiadványokat, a Táltos Mén-Hírt (Az ôszi napéjegyenlôség tisztelete; 500 év után újra Szent Iván-éjszaka a Hortobágyon; a Turul nyomában; Dél-Amerika, az igazi magyar ôshaza stb.), és azon tûnôdöm, hogy én, akit Tátorján szél címû táltoskisregényem után íme, ország-világ elôtt rám bukkantak Kolozsváron a táltosok (úgy, ahogyan Fehér Matusa fiát, az én kedves hôsömet, Matusinkót a tátorján), hogyan fogom majd elmagyarázni hitetlenkedô olvasóimnak, hogy engem még soha senki nem talált meg... véletlenül?
Mellékletünk talán legfontosabb célja az új technológiák ismertetése a kevésbé szakik számára. Arra törekszünk, minél egyszerûbben és érthetôbben tálaljuk a kommunikációs forradalom, az új gazdaság (New Economy) biztosította lehetôségeket, eszközöket. Mai lapszámunkban az úgynevezet ISDN (Integrated Services Digital Network — Integrált Szolgátlatású Digitális Hálózat) rendszert ismertetjük.
Mi az ISDN?
Integrated (integrált). A kifejezés arra vonatkozik, hogy az ISDN-rendszer segítségével egyazon vonallal két különbözô kapcsolatot létesíthetünk, például adat–hang, fax–video. Az ISDN-vonalhoz több készülék is kapcsolható, így az adat- és beszédátvitel ugyanabban a rendszerben zajlik.
Services (szolgáltatású). Az ISDN számos szolgáltatást kínál, ezeket alap-, kiegészítô, tele- és jelszolgáltatásra oszthatjuk fel.
Digital (digitális). Értelemsze-rûen arra vonatkozik, hogy ellentétben a hagyományos telefonvonallal, az ISDN-vonalon kizárólag digitális közlés folyik. Jelenleg legtöbben modemet használunk ahhoz, hogy az Internetre kapcsolódjunk. Ebben az esetben a telefonvonal mindkét végén modem található. Az Internetszolgáltató (például a kolozsvári DNT) modemje a felhasználó által letöltöttweboldal digitális tartalmát analóg jelekké változtatja, majd a telefonvonalon keresztül továbbítja a felhasználó modemje felé. Itt az analóg jelek újból digitálissá változnak át. Az ISDN-kapcsolat esetén az adatok digitális formában továbbítódnak.
Network (hálózat). Ezalatt azt értjük, hogy az ISDN-vonal nem csupán egyik számítógépet a másokkal összekötô bérelt vonal. Az ISDN-vonallal rendelkezôk a világ bármely pontján levô, ISDN-rendszert használó rendszerre kapcsolódhatnak. Ha a felhasználó ISDN-rendszere analóg módban is mûködtethetô, a júzer analóg modemre, fax- vagy telefonkészülékre is kapcsolódhat.
A legelterjedtebb ISDN-szolgáltatás az úgynevezett alapcsatlakozás (Basic Rate Interface — BRI), amely másodpercenként 64 Kbit-os jelzésátviteli sebességre képes.
A primercsatlakozású, összevont ISDN-vonal másodpercenként 128 Kbit-os sebességû, amely a ma létezô leggyorsabb modem legmagasabb sebességének négyszerese. Az ISDN-rendszer segítségével az e-mail, a különbözô adatbázisokhoz való hozzáférés annyira gyors, mintha helyi hálózatban dolgoznánk. Az integrált szolgáltatású digitális hálózat segítségével az internetes grafikák szinte azonnal megjelennek a képernyôn, a letöltési idô több mint 75 százalékkal csökken. Az ISDN-rendszernek leginkább a videokonferenciák szervezôi örvendenek a legjobban. A rendkívül magas digitális adatátviteli sebesség azt a látszatot kelti, hogy a távol levô személyek egyazon szobában vannak.
Alkalmazások
Alkalmazások alatt az ISDN által a távszolgáltatásokon felül nyújtott
átviteli képességeket és az azokkal megvalósított magasabb színvonalú
szolgáltatásokat értjük (ilyen pl. a videokonferencia segítségével megtartott orvosi konzultáció). Az ISDN ezekben az esetekben a szabványos
technikai hátteret biztosítja, a többi a felhasználók és az alkalmazásfejlesztô igényeire van bízva. Az alkalmazások az átvitt adatok jellege alapján csoportosíthatók. Hagyományosan két nagy csoportot különböztetünk meg: a beszéd típusú és a nem beszéd típusú alkalmazásokat. Az utóbbi nemcsak a hagyományos adatátviteli és számítógépes alkalmazásokat tartalmazza, hanem az újonnan megjelent képátviteli és multimédia alkalmazásokat is.
Beszéd típusú alkalmazások: konferenciabeszélgetés, 7 kHz-es jó minôségû hangátvitel, 15 kHz-es zenei átvitel, hangbank, vevôszolgálat, sportközvetítés.
Nem beszéd típusú alkalmazások: kép- és adatátvitel, állóképátvitel, lassan mozgó képátvitel, sajtófotóbank, meteorológia, orvosi lelettovábbítás,távfelügyelet, dokumentumátvitel,közigazgatási ügyfélszolgálat, elektronikus levelezés (e-mail), archívumok, könyvtárak, multimédia, videotelefon, videokonferencia, filmbank, különbözô célú ügyfélszolgálatok, távoktatás, számítógépes kapcsolatok, állománytovábbítás (file transfer), gyors adatbázis-lekérdezés, nagy sebességû adatátvitel, host gép távoli elérése, otthoni munkavégzés, banki alkalmazások (pl. hitelkártyás lekérdezés), CAD-CAM, távoli letöltés, távvezérlés.
(Folytatás elôzô lapszámunkból)
atom Mint atom, mindig névelô nélkül. Lehetne nagyon, de ez kevésbé nukleáris.
az egy dolog Térjünk ki az egyenes válasz elôl úgy, ahogy mások is szoktak: „Az egy dolog!" Ezzel senkit nem lepünk meg, viszont nem is kell nyilvánosan tízig számolnunk. A további idônyerés érdekében próbálkozhatunk továbbfejlesztéssel: „Az egy dolog, vagy megy valahová".
az is teljesítmény, hogy ébren vagyok Még a legnagyobb nevettetôkkel is elôfordul, hogy a viccük mellétrafál. Ilyen helyzetben is ôrizzük meg a hidegvérünket, hivatkozzunk az elfogyasztott gin-tonik mennyiségére és említsük meg huncut mosollyal: „Az is teljesítmény, hogy ébren vagyok".
az ô fejével Megpróbáltam az ô fejével gondolkodni, de nem jutott eszembe semmi.
b+ Baum, mondtuk a katonaságnál, mert ott még ez is hosszúnak tûnt. Abban az idôben azt hittük, hogy értelmi szintünk kulcsszavát tovább nem lehet tömöríteni, az e-mail azonban kitermelte az új megoldást. Minôsített esete a b++.
baki A lónak négy lába van,
mégis megbotlik. Ez a szó maga baki, hiszen úgy kell ejtenünk, hogy az a és a k között legalább egy sz betûnek helyet hagyjunk, sôt, még egyértelmûbb, ha az sz után egy d-nyi levegôt is engedünk. Bakikám
bal gomb Megnyomkodja a bal gombot: tamagocsin nevelkedettek kifejezése szeretetteljes akcióra...
ballisztikus Átmegy ballisztikusba — nagyon állat. Beborul. Atom. Bika. Súlyos. Juj, nagyon durva.
(Folytatjuk)
(Nyírô András: iNteRNeTToZsargon,
IDG Lapkiadó, 1997)
@ Új mobiltelefon-generáció. A Dieceland Technologies elnökének és alapítójának, Randi Altschulnak a fejébôl pattant ki a zseniális ötlet: egyszerhasználatos mobiltelefon. A gyufaskatulyányi, AA elemekkel mûködô csoda prototípusát mûanyagból készítették, de jövôben már papírból fogjákelôállítani ôket. A gyártó szerint az elemek lemerülése, illetve a kommunikációs egységek elfogyása után eldobható telefonnak nem szabadna többe kerülnie egy csésze kávénál, és fôleg gyermekeknek ajánlják. A használathoz elengedhetetlen a fülhallgató.
@ .eu domén a láthatáron. Egy szakértôi bizottság elnöke, valamint az Európai Bizottságnak a kérdéssel megbízott tisztségviselôje tájékoztatta az uniós képviselôket, miként lehetne mûködtetni a létrehozandó új legfelsôbb szintû domént. Javaslatuk szerint ehhez három független testületet kellene kialakítani: az elsô konzultatív testület lenne, amely meghatározza a politikát, a második az egész EU-t átfogó nonprofit nyilvántartó testület lenne, amely kezelné a „.eu" URL-eket, s a harmadik szinten helyezkednének el azok a magán nyilvántartó intézmények/cégek, amelyek árulják a „.eu" doméneket az egyéneknek és a cégeknek. A politikát meghatározó testületet közvetlenül az Európai Bizottság állítaná fel; ez állapítaná meg a nyilvántartó testület feladatát, s ezután tendert írnának ki a generikus adatbáziskezelô kiválasztására. A domén reklámozása és piaci terítése a doménbrókerek feladata lesz.
...és itthonról
@ Temesváron az Ericsson. A svéd Ericsson a temesvári Solectronban szeretne mobiltelefonokat gyártani. A bejelentését egy svédországi és egy egyesült államokbeli gyárának a bezárása elôzte meg. Ezzel a kiadásait fogja csökkenteni.
„Közép- és Kelet-Európában találtunk néhány termelési egységet, ahová szeretnénk áthelyezni a mobiltelefon-részleget" — nyilatkozta Pia Gideon, az Ericsson alelnöke.
A temesvári Solectron pár millió Philips mobiltelefont gyárt évente kb. 100 millió euró értékben. Az elvárások szerint a termelés 2001-re ötszörösére nô. Az amerikai Solectron csoport több nemzetközi konszern számára gyárt felszereléseket.
Az Ericssonnak az idei év elsô kilenc hónapjában 585 millió dollár vesztesége volt, annak ellenére, hogy 43%-kal növekedett az eladás.
@ Romániában szinte mindenki lopott szoftvert használ. A Romániában használt szoftverek 81 százaléka lopott termék — válaszolta az Inter-aktív2 kérdésére Paul Miches, a Microsoft Romania sales managere. A Microsoft Technet elnevezésû, a cég termékeit bemutató találkozó alkalmával Kolozsváron tartózkodó igazgató elmondta: az elmúlt hónapokban a törvénytelen programok használóit vadászó Business Software Alliance (BSA) 200 pert nyitott. A befektetett energia nem volt hiábavaló: nemrég hat hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték azt a ploiesti-i fiatalembert, aki lopott programokat használt és forgalmazott. — A törvényszegôk nyakoncsípése mellett a rendôrök és ügyészek képzésére is szükség van, hisz számtalan esetben nem tudják hogyan járjanak el. Nem az a célunk, hogy az emberek börtönbe kerüljenek, hanem az, hogy minél kevesebben használjanak lopott szoftvert — mondta Miches.
„Ruthén Testvéreink!
Tizenhárom éve, hogy kisebbségi sorsra jutottunk. Ez a tizenhárom év nagy pusztítást végzett nemcsak a magyar, hanem a Ti soraitokban is. Koldusbotra jutottatok velünk együtt. Elérkezett az utolsó pillanat, hogy mi magunk, nem bízva egyetlen párt nagyhangú ígéretében, egyedül saját erônkbôl, vállvetett munkával, kéz a kézben próbáljunk fordítani egyet sorsunk kerekén. (...) Nektek ruthén testvéreink nincs saját pártotok, ne forgácsoljátok szét erôtöket a mindent ígérô, de semmit nem adó pártok között. A Magyar Párt minden kisebbségi nemzet jobb sorsáért küzd. Nyújtsátok kezeteket, hogy ezt a küzdelmet egyesült erôvel vívhassuk meg. (...) Üssétek a pecsétet a Magyar Párt jelére" — szólt egykoron az Erdélyben 1922–1937 között mûködô Országos Magyar Párt intézô bizottsága a „ruthén testvérekhez". A dokumentumot egyik olvasónk juttatta el szerkesztôségünkbe azzal a kérdéssel: ma az RMDSZ mit tesz annak érdekében, hogy ne csak a romániai magyarokat, hanem az országban élô valamennyi nemzeti kisebbséget is megszólítsa, ezzel is azt bizonyítva, hogy nemcsak egyetlen etnikumnak követel „privilégiumokat" — mint ahogy azzal többször is megvádolták —, hanem a Románia területén nyilvántartott romák, németek, ukránok, oroszok, lipovánok, albánok, törökök, szerbek, tatárok, szlovákok, bolgárok, zsidók, horvátok, csehek, lengyelek, görögök, örmények stb. nevében is szól.
Jóllehet a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek is kinyilvánított célja a „minden kisebbségi nemzet jobb sorsáért való" küzdelem, ma Romániában a „ruthénok", és a többi nemzeti kisebbség egészen más esélyekkel indulhat a parlamenti választásokon, mint a két világháború közti idôszakban. (Azóta különben a ruténoknak, vagy ahogy ma a nyilvántartásokban szerepelnek: a romániai ukránoknak pártjuk is van.) A választási törvény értelmében a kisebbségek többféleképpen is parlamenti képviselethez juthatnak. Az egyik ilyen lehetôség, ha a politikai pártokra vonatkozó szabályoknak eleget téve az RMDSZ-hez hasonlóan igyekeznek elérni a parlamenti bejutáshoz megszabott 5%-os küszöböt. Amennyiben ez nem sikerül, de a parlamenti képviselet elnyeréséért versengô kisebbségi szervezet eléri az 1 képviselôi mandátumhoz szükséges országos átlagszavazat 5%-át, az illetô nemzeti kisebbség számára biztosított egy képviselôi mandátum. Ez rendszerint azon megye listavezetôjének jut, ahol az illetô szervezet a legtöbb szavazatot kapta. Az elmúlt évektôl eltérôen az idén a romániai kisebbségeknek a parlamenti választásokon induló szervezetei ugyanazt a jelöltlistát letehetik az ország valamennyi megyéjében, ami lényegesen megnöveli a szavazatszerzési esélyeket. (Mivel az elmúlt években lehetetlennek bizonyult minden megyében külön listát összeállítani, több vokstól is elestek.) Így fordulhatott elô az is, hogy a Kolozs megyei választási bizottságnál a napokban a Romániában élô Olaszok Közössége, az Albánok Ligája, illetve a romániai Zsidó Közösségek Föderációja is bejegyeztette képviselôi listáját.
Ilyen összefüggésben az RMDSZ joggal számíthat arra, hogy a romániai nemzeti kisebbségek, amelyek csakis képviselôházi mandátumra pályázhatnak, az RMDSZ elnökjelöltjét, vagy szenátorjelöltjeit tüntetik ki szavazatukkal, nem lévén saját elnökjelöltük, illetve szenátusi listájuk. A Romániában élô többi nemzeti kisebbség tehát olyan potenciális szavazótábor, amit a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek érdeke megszólítani. Bár az önmagát autonóm nemzeti közösségként definiált több mint másfél milliós romániai magyarság igényei nem lehetnek ugyanazok a többi, számukat tekintve lényegesen kisebb albán, olasz, ukrán, vagy zsidó közösségekével, az RMDSZ programjában megfogalmazott cél, a toleráns, diszkriminációmentes légkör megteremtése Romániában, egyaránt érdeke valamennyi romániai kisebbségnek.
Amint azt Eckstein-Kovács Péter Kolozs megyei szenátor, kisebbségügyi miniszter lapunknak elmondta: a viszony felhôtlen mind a Románia területén nyilvántartott kisebbségi szervezetek és az RMDSZ, mind a romániai nemzeti kisebbségeket tömörítô Kisebbségi Tanács és a Kisebbségi Hivatal között. — Az RMDSZ ma is fontosnak tartja a többi kisebbség megszólítását. Ennek az elgondolásnak a megvalósításaként Frunda György államelnökjelölt programjába iktatott egy találkozót a kisebbségi szervezetekkel, tervezett hét végi kolozsvári látogatása alkalmával pedig szintén szándékában áll megismerkedni a kisebbségek helyi vezetôivel — mondotta Eckstein-Kovács Péter. A Kisebbségvédelmi Hivatal vezetôje hangsúlyozta: — Üzenetünk el fog jutni a többi nemzeti kisebbség felé. Meggyôzôdésem, hogy roma szavazatokat is fogunk kapni. Az egyik friss közvélemény-kutatás szerint ugyanis a romáknak a 7%-a az RMDSZ-re szándékszik szavazni — mondotta.
A Kurier címû bécsi lap pénteken Tôkés László püspökkel készült interjút közölt, s ezzel kapcsolatban Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár néhány kijelentését idézte „Derûlátás a magyar kisebbségnél" címmel.
A királyhágómelléki református püspök megállapította, hogy a magyar kisebbségnek bonyolult a kapcsolata mind hazájával, mind anyaországával, „amely ma fellendülôben van, míg mi helyenként a harmadik világ színvonalán vegetálunk". Tôkés felpanaszolta azt is, hogy noha a magyarok a világ legbékésebb kisebbsége — amely soha nem alkalmazott erôszakot és nem törekszik határrevízióra —, ezt a nemzetközi politika nem honorálja.
Ugyanakkor a cikk szerzôje, Georg Berenyi azt írta, hogy a püspök most kedvezô lehetôségeket lát a határokon túli magyarokra vonatkozó, elôkészület alatt álló jogszabályokban, amelyeket a cikk röviden ismertet. Mint hozzátette, Tôkés László szerint az Orbán Viktor által meghirdetett, határmódosítás nélküli nemzetegyesítés második lépcsôfoka az úgynevezett külhoni állampolgárság intézménye lehetne. Tôkés László kifejtette: ez olyan kompromisszum lehetne, amely a régóta vitatott kettôs állampolgárságra vonatkozó elképzeléssel ellentétben elfogadható lehet a környezô országok kormányai számára is, egyben megoldaná azt is, hogy a határokon túli magyarok vízum nélkül utazhassanak az anyaországba annak EU-csatlakozása után.
„A kisebbségi jogok radikális élharcosának tekintett Tôkés püspök derûlátó. Úgy hiszi, hogy mivel a kelet-közép-európai térség közös gondjairól van szó egy olyan Európában, amely az integráció felé halad, talán az egész térségre vonatkozó megoldást is lehetne találni" — írta Georg Berenyi.
Berenyinek ezzel kapcsolatban Németh Zsolt magyar külügyi államtitkár kifejtette: a Magyarok Világszövetsége által a külhoni állampolgárságról elôterjesztett javaslattal kapcsolatban a kormánynak elôbb meg kell vizsgálnia, hogy ez a kezdeményezés mennyire egyeztethetô össze a nemzetközi jogrenddel és a szomszédos országok törvényeivel. Hozzátette továbbá: „A nemzet szellemi és kulturális egységérôl nem tudunk és nem akarunk letenni. Ahhoz azonban, hogy a magyarokat rábírjuk, maradjanak szülôhazájukban, részesítenünk kell az egész térséget gazdasági elônyünkbôl." Ezzel egyebek között a kulturális intézményeknek nyújtandó pénzügyi támogatásra vagy a szomszédos országok gazdasági fejlôdésének felgyorsítását célzó beruházásokra utalt — jegyezte meg Georg Berenyi.
A magyar állam rövidesen megindítja a kártérítési pert a februári ciánszennyezést okozó nagybányai Aurul cég ellen — nyilatkozta Gönczy János, a magyarországi Tisza–Szamos Kormánybiztosi Hivatal vezetôje szombaton Tiszadobon.
— A jogi eljárást minden valószínûség szerint a magyar bíróságon kezdeményezik — ismertette a kormánybiztos, aki a magyarországi Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen a Hajdúböszörményi Ifjúsági Természetvédô Kör ankétján tartott elôadást a Tiszát és a Szamost ért szennyezôdések kapcsán jelentkezô kormányzati feladatokról.
Gönczy János elmondta, hogy a perindítás kérdésével várhatóan ma foglalkoznak Budapesten, és döntés esetén a kormánybiztosi hivatal tájékoztatja majd a közvéleményt. Aciánszennyezôdéssel összefüggô további kormányzati feladatokról szólva kiemelte: Magyarország biztonsága érdekében az Orbán-kabinet elsôsorban az erdélyi szennyezô források megszüntetését, illetve azok biztonságát szeretné elérni. Ennek érdekében Budapest már tárgyalt az illetékes román szervezetekkel, s abban már megállapodtak, hogy megjelölik a természetre különösen veszélyt jelentô helyeket.
— A szennyezô források biztonságossá tételére, korszerûsítésére a két ország olyan projektet készíttet, amelynek megvalósításával megelôzhetô lesz a ciánszennyezôdéshez hasonló esetek kialakulása — tette hozzá a kormánybiztos. A technológiai, technikai fejlesztési terv kidolgozásához a felek szeretnék az Európai Unió segítségét is igénybe venni.
A tiszadobi ankéton a Páneurópai Jogászszövetség azt emelte ki, hogy a szakértôk álláspontja szerint a ciántechnológiára alapuló érckinyerési módszer alkalmazása esetén a derítôbe nem kerülhet ki mérgezô anyag, azt elôbb köteles semlegesíteni az üzemeltetô.
A nagybányai Aurul cég vétett ez ellen, így felelôssége egyértelmû az okozott kárért, mert technológiai mulasztás játszott közre a Szamos és a Tisza ciánnal történt szennyezésében.
Méray Tibor Párizsban élô író, a magyar emigráció egyik legrangosabb kiadványának, az Irodalmi Újságnak a fôszerkesztôje, akinek az 1956-os magyarországi forradalomról írt munkája néhány nappal ezelôtt jelent meg románul a hazai könyvpiacon, nem kíván reagálni Petre Roman külügyminiszter vádaskodásaira, amelyekkel a politikus a több mint negyven éve lezajlott magyar forradalom történeti értékelését az idôszerû román belpolitika nézôpontjából próbálja megközelíteni — és elutasítani.
Petre Roman a Méray-könyvet elismeréssel méltató Evenimentul Zilei címû román napilap csütörtöki számában közzétett levelében a küszöbön álló román „választási kampányra idôzített provokációnak" minôsítette a könyv azon fejezetét, amely feltárja, milyen szerepet játszott apja, Valter Roman, a Román Kommunista Párt egyik akkori vezetô személyisége azon döntésekben, amelyek következtében Nagy Imrét és társait 1956 késô ôszén Romániába hurcolták, majd késôbb — Kádár János kérésére — kiadták.
— Petre Roman a könyvben felvetett problémákat a mai román belpolitika síkjára terelte, amibe nem óhajtok beavatkozni — jelentette ki az MTI-nek Párizsban nyilatkozva az 1956-os magyarországi forradalom ismert krónikása. Mint hangsúlyozta: tudomása szerint Petre Roman levele nem az ô könyvére, hanem a könyvet ismertetô bukaresti napilap fôszerkesztôjének, Cornel Nistorescunak a vezércikkére reflektált. A válaszadás joga tehát elsô sorban a címzettet, vagyis a román újságot és annak fôszerkesztôjét illeti meg — jelentette ki a Párizsban élô író.
Ô maga — szögezte le a továbbiakban Méray — a könyvében történelmi tényeket idézett fel, és úgy véli, hogy ezekkel kapcsolatban a történészek az illetékesek, nem pedig egy aktuálpolitikus, még akkor sem, sôt, annál kevésbé, ha az illetôt — egyébként emberileg érthetô — kegyeleti, érzelmi motívumok fûtik.
Méray hozzátette: annak, amit ô az 1956-os magyarországi eseményekrôl szóló könyvében megírt, semmi köze nincs a mai román belpolitikához.
A Budapest, 1956 címen Bukarestben október 23-án román nyelven megjelent könyv a magyar forradalom évfordulója alkalmából látott napvilágot — hangsúlyozta Méray —, azaz nem a romániai választásokhoz „idôzítve", jóllehet Petre Roman ezzel próbálja elterelni a figyelmet azokról a megállapításokról, amelyek Valter Roman 1956-os szerepvállalását elemzik.
Az RKP egykori vezetôjének történelmi szerepét már a négy évvel ezelôtti romániai választási hadjáratban is többféle módon próbálták megközelíteni Petre Roman hívei és ellenfelei.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |