 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2000. szeptember 7.
(XII. évfolyam, 209. szám)
A Metro Media Transilvania augusztus 22-30 között, a Román Demokrata Fórum és a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjának (RTDP) megrendelésére készített felmérésébôl kiderül: ha jövô vasárnap tartanák a választásokat, az alanyok 41,6 százaléka Ion Iliescura, 23,1% pedig Mugur Isarescura adná szavazatát. Továbbá: Theodor Stolojan 13,5%, Corneliu Vadim Tudor 7%, Petre Roman 4,6%, Teodor Melescanu 4%, Emil Constantinescu 3,3%. Az alanyok nyílt kérdésre adtak választ, a jelenlegi államfô így kerülhetett a névsorba.
Amikor a kérdés a jelölésüket már bejelentett politikusokról szólt, a válaszok a következôképpen alakultak: Ion Iliescu 44,4%, Theodor Stolojan 21,5%, Corneliu Vadim Tudor 9,3%, Teodor Melescanu 7,5%, Petre Roman 7,3%.
Ha Mugur Isarescu is jelöltetné végre hivatalosan is magát, a válaszadók csupán 40,7 százaléka szavazna Ion Iliescura és 13,2 százalék Theodor Stolojanra. A jelenlegi kormányfô a szavazók 26,4 százalékának voksát kapná. További eredmények: Corneliu Vadim Tudor 7,6%, Petre Roman 5,3%, Teodor Melescanu 4,9%.
Ha a parlamenti választásokat jövô vasárnap tartanák, a megkérdezettek 51,9 százaléka az RTDP-re, 12,9 százaléka a Nemzeti Liberális Pártra (NLP), 10,2 százaléka az Román Demokratikus Konvenció 2000-re, 7,9 százaléka a Demokrata Pártra (DP), 6,1 százaléka a Nagy-Románia Pártra, 4,9 százalék a Szövetség Romániáért Pártra (SZRP), 4,7 százaléka pedig az RMDSZ-re voksolna. A megkérdezettek több mint fele (53%) azt szeretné, ha a parlamenti és elnökválasztásokat egy napon tartanák.
A fôtéri gödrök betömésének ügyében összehívott szerdai sajtóértekezletén Gheorghe Funar gúnyosan nyilatkozott Bogdan Cerghizan prefektus tehetetlenségérôl: — Holott azt ígérte, ha kell, naponta bocsát ki rendeletet, ma nem kaptam ilyen jellegû iratot a prefektúráról. Ijedten felvettük velük a kapcsolatot, és arra kértük ôket, mihamarabb küldjék le az újabb rendeletet, hogy azonnal megtámadhassuk — mondta nevetve Funar.
Mint arról beszámoltunk, hétfôn Bogdan Cerghizan a fôtéri gödrök betömésérôl rendelkezett. A polgármesteri hivatal jogi osztálya azonnal óvást emelt a közigazgatási bíróságon, amely felfüggesztette a rendeletet. Ezen a napon Cerghizan újabb, más iktatószámú, de ugyanazon tartalmú rendeletet bocsátott ki. Funar ez ellen is óvást emelt. A történtek arra késztették a prefektust, hogy kijelentse: nem bízik a kolozsvári igazságszolgáltatásban.
A polgármester törvénytelennek és önkényesnek ítéli a prefektus mindkét rendeletét, ezért büntetôfeljelentést tett ellene a kolozsvári ügyészségen egyéni és közösségi érdekek ellen elkövetett munkahelyi visszaélés vádjával. Mivel a polgármester szerint a Közterület-fenntartó Vállalat (RADP) is törvénytelenül és önkényesen kezdett neki a munkálatok elvégzésének, Funar büntetô feljelentést tett a vállalat és vezetôje, Liviu Medrea ellen is, akit — idén harmadszorra — felfüggesztett tisztségébôl.
A polgármester továbbá feljelentést tett a vállalat azon munkásai ellen, akik hétfôn és kedden elszállították, és külön azok ellen, akik szerdán visszahozták az elszállított leleteket. A városháza ellenôrzô testületének felügyelôi összesen 54 millió lej értékben róttak ki büntetést az építkezési engedély hiánya, a közterület törvénytelen elfoglalása miatt. Mudure Adrian RADP-s mérnököt pedig 7 millió lejre büntették, mivel a városháza polgárôreinek kérésére nem volt hajlandó igazolni magát.
Funar elmondta: a fôtéri ásatások kezdetekor pontosan tudta, hogy a szakértôk mit és hol fognak találni, hiszen saját szemével látta az 1940–1944-es idôszakban a magyar régészek leleteirôl készült eredeti fényképeket, illetve a magyar nyelven készült iratokat. — Örömmel fogadtam Piso úr azon kijelentését, hogy 2004-ig további ásatásokat tervez. Jó lenne felszínre hozni a hajdani római templom maradványait is, amely a Mátyás király szoborcsoporttól tíz méterre lehet — mondta a polgármester.
Délután — a fenyegetések és büntetések ellenére — a RADP munkásai két utánfutós traktort vittek a gödör mellé, és gyors ütemben elkezdték a rakodást. A városháza polgárôrei lejegyezték a jármûvek rendszámát és megpróbálták igazoltatni a munkásokat.
A Szabadság kérdésére válaszolva, Nelu Pop megyei rendôrfôkapitány elmondta: Mivel a polgármester kérésére a közigazgatási bíróság felfüggesztette a prefektus hétfôi rendeletét, a rendôrség nem szerezhetett érvényt neki. A polgármester a kedden kibocsátott rendelet ellen is óvást emelt. A törvény értelmében, amennyiben Funar óvást emel a prefektus valamely döntése ellen, a végleges és visszavonhatatlan bírósági döntésig semmit sem tehetünk — mondta a megyei rendôrfôkapitány.
Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a leghatározottabban tiltakozik amiatt, ahogyan és ahol a SEPTEMBER FEST nevû sörfesztivált megrendezték. Kolozsvár fôterén, a Szent Mihály- templom és a római katolikus plébánia bejárata elôtt és körül, ilyen jellegû rendezvény csakis szándékos és politikai provokációnak minôsül, és bármilyen etnikai és felekezeti megítélés szerint is sérti a város polgárainak jóérzését és nyugalmát. „Éppen ezért: fölkérjük az állami intézmények (prefektúra, polgármesteri hivatal, rendôrség és csendôrség) illetékes vezetôit, hogy haladéktalanul függesszék fel a rendezvényt" — áll a Kónya-Hamar Sándor megyei elnök kézjegyét viselô közleményben.
Az éjjeli órákban Kolozsvárra érkeznek annak a történelmi lovas túrának a résztvevôi, akik XII. Károly svéd király 1714-es bravúrját ismétlik meg. A Carolus Rex Revivat egyesület önkéntesei a svéd király által megtett útvonalat követve két hét alatt 2600 kilométert tesznek meg.
A kolozsvári polgármesteri hivatal katonai fúvószenekarral, kenyérrel és sóval fogadja a vendégeket.
A szerkesztôségünkbe eljuttatott, Lucia Marcu, a FNI-befektetôk szövetségének elnöke aláírásával ellátott közleményben felhívják a Nemzeti Befektetési Alap (FNI) azon kárvallottainak figyelmét, akik még nem adtak be visszatérítési kérvényt. Ezt megtehetik szeptember 6-án, 7-én, 8-án, 11-én és 12-én 12 és 16 óra között, ha jelentkeznek számbavételre a kolozsvári FNI Cipariu tér 15. szám alatti székhelyén.
A visszatérítési típuskérvény a SOV.INVEST által elfogadott egyetlen irat, amellyel a pénzt vissza lehet igényleni.
Tegnap tartotta jelölô közgyûlését az RMDSZ Donát negyedi körzete. A képviselôi lista esetében több személy neve is felmerült. A testület Kónya-Hamar Sándor képviselôt, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnökét, Mátis Jenô képviselôt, Vekov Károly városi tanácsost, Pálffy Károly városi tanácsost, Somogyi Gyula alprefektust, Kun József Andrást és Veress Erzsébetet jelölte a képviselôi listára. Szenátornak dr. Újvári Ferenc jogászt és Eckstein-Kovács Péter szenátort, kisebbségvédelmi minisztert javasolták.
A Donát körzet ugyanakkor javaslatot tett az államelnök személyére vonatkozóan is. A testület úgy határozott, hogy Tôkés Lászlót, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspökét, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét javasolja államelnöknek. Döntésüket azzal indokolták, hogy szerintük a jelenlegi politikusok közül Tôkés László képviseli a leghitelesebben az erdélyi magyar közösség érdekeit.
A $Szabadság& kérdésére Kónya-Hamar Sándor képviselô, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke elmondta: mivel körzeti igényrôl van szó, a megyei szervezetnek ezt egyértelmûen fel kell vállalnia. Ehhez azonban testületi döntés és megerôsítés szükséges. A megyei vezetés egyelôre várja, hogy a körzet tegye le a megyéhez a javaslatot. Amennyiben ez megtörténik, és Tôkés László püspök is visszajelez, hogy elvállalja a felkérést, akkor pénteken összehívják a politikai tanácsadó testület, amely hivatott ebben a kérdésben dönteni.
A megyei elnök emlékeztetett: a Megyei Képviselôk Tanácsa (MKT) nemrég úgy döntött, hogy az RMDSZ indítson államelnökjelöltet. Nevesítésre akkor azonban nem került sor. $Molnos Lajos& városi tanácsos $Kolumbán Gábor&t jelölte, de mivel ez ellen többen is kifogást emeltek, az MKT a döntést a politikai tanácsadó testületre bízta.
Tôkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke a $Szabadság& kérdésére elmondta: amennyiben a szeptember 9-én Marosvásárhelyre összehívott Szövetségi Képviselôk Tanácsa úgy dönt, hogy egyáltalán állít-e elnökjelöltet — hiszen ez ellen legalább annyi az érv, mint ellene —, és a Dónáth úti szervezet megtiszteli bizalmával, akkor kész eleget tenni a felkérésnek.
A dohányzás és a közintézmények
A városi tanács 1997/110-es rendelete szerint betiltották a dohányzást a közintézményekben, de a régi megyei tanács ezt elvetette, hivatkozván arra, hogy nem léteznek dohányzás elleni törvények az országban. A kérdés most aktualizálódott. Idén augusztus 6–11. között a Dohány vagy egészség jelszóval tartották meg Chicagóban az Egészségügyi Világszervezet kongresszusát. Itt leszögezték, hogy az ország törvényeitôl függetlenül, bármilyen helyi rendelet, amely a dohányzást szabályozza vagy betiltja a közintézményekben, pozitívan befolyásolja az állampolgárok egészségét. Ezért az ilyen jellegû intézkedéseket propagáló polgármestereket a 2001. május 31-én, a nemzetközi dohányellenes napon — melynek ünnepi rendezvényeit Montreálban tartják — kitüntetésben részesítik.
A NAPOCA FOTÓKLUB értesíti tagjait, hogy 2000. szeptember 14-tôl újrakezdi mûködését. Kérik a tagokat, hogy aznap du. fél 6 órára jöjjenek a székházba (Fôtér 24., I. emelet), mert ingyenes kirándulást szerveznek a Remetei-szorosba. Bôvebb felvilágosítást a kirándulással kapcsolatban a 167-200-as telefonszámon kaphatnak az érdeklôdôk. Ugyanitt minden hét csütörtöki napján du. fél 6 órától várják az újabb tagok és támogatók jelentkezését is.
ZENÉS-TÁNCOS ÖSSZEJÖVETELT TART az RMDSZ külmonostori szervezete szeptember 8-án, pénteken du. 6 órától a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Minden korosztályt szeretettel várnak.
AZ RMDSZ BÁNFFYHUNYADI VÁLASZTMÁNYA közgyûlésre hívja tagságát csütörtökön du. 6 órára, a polgármesteri hivatal nagytermébe. Napirenden szerepel a június 4-i választásokról szóló beszámoló, a parlamenti képviselôk jelölése és a küldöttek megválasztása a megyei küldöttgyûlésre. Minden tagot elvárnak.
A neves kolozsvári zeneszerzô Remembering Bartók címû, oboára és kamaraegyüttesre írt mûvét mutatták be a kaliforniai Fresnóban, a CSU Summer Arts fesztiválon. Az ôsbemutatóként felcsendülô mûvet a Jack Fortner vezette Orpheus együttes adta elô. Az oboaszólót José Angel Diaz játszotta.
Cornel Taranu mûvét a brazíliai Santos városban is mûsorra tûzték. Elôadására a Musica Nova fesztivál alkalmából kerül sor. A karmester ugyancsak Jack Fortner, aki városunkban is többször vendégszerepelt már, és aki zeneszerzôként is ismert és elismert.
Az alföldi kisváros mindössze hét kilométerre van a román határtól. A Szalontával testvérvárosi kapcsolatokat ôrzô Sarkadon jelenleg 11 300 lakos él, többségük Gyulán és Békéscsabán dolgozik. Talán nem is különbözne sokban a hasonló kisvárosoktól, ha Sarkadnak nem lenne néhány igen híres (fôként mûvész) elszármazottja. És a hatalmas tisztelet irántuk, melyet idôsebbek és fiatalok egyaránt a szívükben hordoznak.
Négyévenként gyûlnek össze néhány meghitt órát együtt eltölteni az ország mind a négy égtája felé elvándorolt egykori sarkadiak. Igazi ünnepély ez, és az idén a találkozás — szerencsés módon — egybeesett az augusztus 20-i nemzeti, illetve millenniumi ünnepségekkel. Bár nem lobogózzák agyon a várost, az emberek lelkébôl sugárzik az ünnepi hangulat.
Augusztus 19-én Szent István mellszobrát avatták az azonos nevû téren. Az alkotás az országszerte elismert Búza Barna szobrászmûvészé, kinek Kálvin-szobrát nemrég avatták Budapesten. A szobrot Tempfli József nagyváradi püspök szentelte fel. Búza Barna is Sarkad neveltje, köztéri szobrai immár európai hírnévnek örvendenek. Kilencvenéves korát meghazudtoló, lélekben örökifjú mûvész, aki a szerénység példaképe lehet. Életem egyik legnagyobb élménye volt a vele való megismerkedés.
Ugyancsak képzômûvész dr. Kesztyûs Ferenc is, Sarkadnak egy másik híres embere. Leegyszerûsítve mondható csak, hogy képzômûvész, hiszen három egyetemet végzett (képzômûvészetit, jogot és újságírást), a Ludas Matyitól a Népszabadságig mindenhol jelentek meg írásai, rajzai. A tûzzománc-kerámia neves képviselôje, mûveit csak az atomháború pusztíthatná el. A hatvanas években bemutató rajztanár volt. Ma 68 éves.
Írhatnék Kôlüs Gáborról, a világot látott mezôgazdasági és agrármérnökrôl, akinek életmû-kiállítása hatalmas élmény volt. A 78 éves tanár ma már „professor emeritus". Feltétlenül meg kell említeni a Sarkadon található Árpád-szobrot, melynek alkotója, Adorjáni Endre, kolozsvári születésû. Nem mehetünk el szó nélkül a városi képtár elôtt sem, ahol Kónya Sándor, sarkadi származású, jelenleg a New York-i Metropolitan énekesének emlékszobája csodálható meg.
A Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara Szakmai Továbbképzô Központja szeptember folyamán Internet, számítógépes ismeretek, üzleti angol nyelv, vámkezelés, menedzsment, reklám, illetve más gazdasági kérdésekrôl szervez tanfolyamokat.
Érdeklôdni és beiratkozni a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara 301-es szobájában lehet, vagy a 432-164-es telefon- és faxszámon.
Krakkó olyan Európa tenyerén, mint egy patinás ékszer. Mi, európaiak páratlan kincsei között Kopernikusz síremléke elôtt hajtunk fejet a Szent Anna-templomban. Mi, keresztények tudva tudjuk, hogy Karol Wojtyla negyven éven át itt élt, a Jagello Egyetem diákja, majd a Teatr Rapsodyczny színésze, késôbb krakkói plébános, püspök, érsek volt, s innen választották Szent Péter trónjára.
A modern mûvészetekért rajongó fiatalok ide özönlöttek, hogy Andrzej Wajda, Tadeusz Kantor rendezéseit, Pendereczki, Lutoslawski zenei világát élvezzék.
Mi, magyarok azért (is) tekintünk tisztelettel e gyönyörû városra, mert volt idô, amikor jelentôs magyar kulturális központnak számított. A XV. században a Szent Hedvig királynô által megújított egyetemen sok (20%-nyi) magyar diák tanult. A XVI. század középsô harmadában több tucat magyar könyvet nyomtattak ki a Viatoris nyomdában. A brassói születésû világhírû lantos, Bakfark Bálint 1565-ben itt adta ki a Harmoniarum Musicarum gyûjteményes kötetét. Balassi Bálint 1572-tôl itt élt a királyi udvarban s alkotta szépséges strófáit...
Mi, erdélyiek azért (is) érzünk testvéri rokonszenvet a Visztula-parti város iránt, mert Báthory István kegyelmes urunk és fejedelmünk a lengyelek királyaként itt, a Wawel gyönyörûséges építményegyüttesében uralkodott, külön kancellárián irányítván ügyes-bajos dolgaink. 1579-ben itt ad(hat)ta ki azt a rendeletet, melynek nyomán Kolozsvárott egyetem született.
Ennek jogutódja, a Báthory István Elméleti Líceum falai között alakította/csiszolta új, lengyel vonatkozású mûsorát az Amaryllis reneszánsz zene- és táncegyüttes. A mûsort augusztus utolsó hetében a Régizene Krakkója nemzetközi fesztivál keretében mutattuk be. A fesztivál házigazdája a 30 éve alakult Capella Cracoviensis zenekar, amely annak ideján a régizene újjászületésének egyik kezdeményezôje volt Európában. Rangos rendezvényük 25 éves múltra tekint vissza. Idén a város a Krakkó — 2000 Európa kulturális fôvárosa minôsítést kapta, múltja és jelene jogán. Így a jubiláló fesztivál az egész évre kiterjedô programsorozat részét képezte.
A krakkói magyar fôkonzulátus szervezésének hála, a rendezvénysorozatban a lengyel mellett a magyar kultúra van a leghangsúlyosabban jelen. Ennek jegyében lépett fel az Amaryllis a Mûvészetek Palotájában megrendezett nagyszabású magyar kiállítás keretében is. Az Erdélybôl hozott reneszánsz zene és tánc szépsége az 1870–1920 közötti magyar festészet remekmûvei elôtt úgy fénylett, mint a lengyel földre szakadt, szentként tisztelt magyar királylány legendás gyûrûje.
Élménydús utunkat — hazatérôben az ószandeci kolostor, a Szent Kingának állított, II. János Pál szentelte székely kapu emlékét is — elsôsorban dr. Kovács István krakkói magyar fôkonzulnak köszönhetjük. Hálás vagyok a sorsnak, hogy vendéglátónkban csodálatra méltó embert és a magyar szabadságharc lengyel vonatkozásainak tudós kutatóját is megismerhettük. Gratias agimus — köszönetet mondunk mindnyájuknak azért (is), hogy a lengyel–magyar barátság hagyományos láncolatában (lánc)szem lehettünk.
Erdély-szerte folyik az RMDSZ parlamenti képviselô- és szenátorjelöltjeinek a kiválasztása. A jelöltnek tucatnyi kérdésre kell válaszolnia. A választók többsége azonban egyetlen húsbavágó kérdésre vár választ: Az egyenjogúság képviselete mellett, mit szándékszik tenni az RMDSZ parlamenti képviselete a mindent elöntô nyomor enyhítése majd megszüntetése érdekében?
Mind a külföldi, mind az itthoni vizsgálatok egybehangzóan bizonyítják, hogy az ország lakosságának, s így a magyarságnak is majd fele a nyomorszint alatt él.
Egy korábbi állásfoglalásunkban (Zsákutca, Szabadság, 2000. május 19.) már bizonyítottuk, hogy a tömeges nyomor nemcsak azt jelenti, hogy a lakosság majd fele alig tudja beszerezni a napi élelmét, hátralékban van a közszolgáltatások s a lakásköltségek kifizetésével, hanem a folyamatosan csökkenô életszínvonallal együtt csökken a piaci kereslet is, márpedig a piacgazdaságnak egyetlen mozgatórugója a fizetôképes kereslet. Ennek hiánya elkerülhetetlenül elôbb a kereskedelem, majd a termelés csôdjéhez s végül a gazdasági válsághoz vezet.
A kérdésekre tehát a kialakult helyzetben többé már nem lehet általánosságokban felelni, hanem konkrét érdemi válasz szükséges.
Egyesületünk álláspontja szerint a szükséges és az RMDSZ által mindmáig nem képviselt fontosabb tennivalók: Elôször is változtatni kell az adópolitikán.
Az életszínvonalat, s így a fizetôképes keresletet leginkább sújtó s egyben a legigazságtalanabb adózási forma a forgalmi adó (a TVA), amely a fogyasztást mintegy 20%-kal csökkenti, s a kormány adójövedelmének 40%-át teszi ki.
Ez az adózási forma az államnak nagyon kényelmes, de a lakosság számára igen hátrányos, mert a létfontosságú cikkek, a mindennapi kenyér, a tej, életmentô gyógyszerek fogyasztását szorítja le. A nyomorgók számára gyenge vigasz, hogy a multimilliárdosok is fizetik a TVA-t, mikor luxus Mercedest vesznek.
A nagy tömegek helyzetét gyorsan javító intézkedések között elsônek az alapvetô élelmiszerek, gyógyszerek és szolgáltatások forgalmi adóját kell eltörölni. A kiesô adójövedelmet az indokolatlanul magas fizetések s az extraprofit szigorúbb megadóztatása útján kell és lehet pótolni. Másként a „méltányos közteherviselés" üres demagógia!
Az indokolatlanul magas fizetések és az extraprofit megadóztatása azonban csak két feltétel biztosítása esetén lehet megalapozott.
Elôször is tisztázni kell, mekkora is a létminimum. Vagyis melyek azok a termékek, gyógyszerek és szolgáltatások, amelyekre egy embernek feltétlenül szüksége van ahhoz, hogy ne csak életben maradjon, hanem szinten tudja tartani fizikai és szellemi munkaképességét?
A munkaügyi és társadalomvédelmi minisztérium évek óta adós a „Fogyasztási kosár" tartalmának ismertetésével, s így a törvényesen megállapított minimálbér-fikcióból a havi élelem is alig biztosítható.
A minimálbér tudományos megállapítása nélkül pedig nem lehet eldönteni azt, hogy e bér hányszorosát teheti ki a vállalati igazgatók, a magas rangú állami tisztviselôk stb. havi jövedelme. Felháborító és megengedhetetlen, hogy még a ráfizetéses vállalatok igazgatóinak fizetése is 30–40 millió, a képviselôk, szenátorok, politikusok havi jövedelme pedig olyan magas, hogy emiatt egyáltalán nem érzékelik a kisemberek kibírhatatlan helyzetét.
A helyes, méltányos adóztatás biztosításának a második feltétele a profitadó módosítása.
Az ésszerû profitadó nem haladhatja meg azt a plafonértéket, amely fölött a tôke elveszti érdekeltségét a bôvített újratermelésben, de nem ösztönözhet extraprofit szerzésére sem. A fejlett országokban az újra befektetett profit adómentes vagy csak mérsékelten adózott, viszont a 15%-ot meghaladó profit extraprofitnak számít, amit drasztikusan megadóznak. Ezt az adót nálunk is elsôsorban új munkahelyteremtô befektetésekre kellene fordítani.
Egyes közgazdászok azt mondják, hogy a munkabérek s a profit alakulását is a piacra, a kínálat–kereslet viszonyára kellene bízni.
Mint láttuk, ezt még a fejlett országokban sem bízzák teljesen a piaci viszonyok alakulására.
A hazai vadkapitalizmus körülményei között igenis szükség van arra, hogy az állam beavatkozzon a gazdasági életbe. Nyilván nem lehet arról szó, hogy az állam megszabja mit, mennyit, mennyiért kell termelni, bár megfelelô adó- és hitelpolitikával néha ebbe is bele kell szólnia. Feltétlenül szükség van azonban az árszerkezet állandó ellenôrzésére azért, hogy a vállalatok csak a tényleges ráfordítások növekedése esetén növelhessék az árakat, s azt is meg lehessen idejében állapítani, hogy mely vállalatok tesznek szert extraprofitra.
Be kell avatkozni a kereskedelmi szférába is. A kereskedelem nem termel ugyan értéket, csak forgalmaz, de kapcsolatot teremt a termelô és a fogyasztó között, realizálja az értéket és befolyásolja a tôke körforgását, tehát nélkülözhetetlen. Az alacsony életszínvonal s a csökkent kereslet körülményei között azonban túlságosan magas a kereskedelmi árrés, éppen ezért a kereskedelmi haszonra is érvényesíteni kell az extraprofitra kivetendô progresszív adózást.
Végül, de nem utolsósorban, kényszerítô eszközök igénybevételével is be kell avatkozni és fel kell számolni a közvetítô, vagy más néven a lánckereskedelmet. Ezek olyan többé-kevésbé fantom cégek, amelyek beékelôdnek a tisztességes nagy- és kiskereskedelmi hálózatba, tevékenységük rendszerint csak levelezésbôl áll, kézrôl kézre adják az árut, mindenik ráteszi a maga teljesen tisztességtelen hasznát, megdrágítva azt, fokozva az inflációt.
Ha az életszínvonal s a lakossági fogyasztás növelése érdekében nem intézkednek, ha az RMDSZ ennek érdekében nem áll ki, akkor ne csodálkozzunk, ha ôsszel nagyon sokan nem mennek el szavazni, s a politikai erôviszonyok nem kívánatos irányba tolódnak el.
Nagy Károly, a Romániai Magyar Dolgozók Egyesületének szóvivôje
A nyáron többször is benéztem a Kurucz csárdába. Váradról jövet, egy alkalommal megismerkedtem a tulajjal, Bandi bácsival is, aki sok mindent elmesélt mindennapi gondjaiból.
Megállapítottam, kitûnôen fôznek, gyönyörû a vidék, elbûvölô a Sárvásár elôtti erdô alja, és jólesik a magyar szó is. A kiszolgálás kitûnô, és nagyon ízletes „miccset" lehet ott fogyasztani. Különben kedvenc ételem.
El is meséltem mindenkinek, hogy a Kurucz csárdában milyen ízletes a „miccs", hogy sokkal nagyobb a standardnál, fûszeresebb, pirosabb, ropogósabb, mert Bandi bácsi arra törekszik, hogy vendégei igazán elégedetten távozzanak.
Elhatároztam, ráveszem kedves tanáromat és családját, kocsikázzunk ki Kolozsvárról és kóstoljuk meg ezt hét határon párja nincs finomságot.
Be is ültünk a Trabiba, amit persze, a néni vezetett, mert mi férfiak, majd sört is iszunk, ugye, és a jó hangulat reményében röpke negyven kilométeres kocsikázás után megérkeztünk. Helyet foglaltunk az étteremben, mert „sajnos, a terasszon már nem szolgálunk ki" — mondották. Ám bent Hajnika igazán nagyon kedvesen, meleg vendégszeretettel szolgált ki, gyorsan, pedánsan. A pacalleves után jött a várva várt miccs. Azaz, jönnie kellett volna. Ám minô meglepetés: a tányéron ugyanazok a kolozsvári stílusú ösztövér miccsek szerénykedtek, amelyekért, persze, nem volt érdemes idáig bumlizni. Néztem a tányért, néztem barátaimat. Drámai csönd. Miután magamhoz tértem, megkérdeztem, miért nincs már az, ami volt, és miért csökött standardon is alulira a Kurucz miccs? Hajnika, szegény, mit válaszolhatott? Hogy hát a miccs sem lehet mindennap egyforma, meg hogy igazán nem tôle függ a szakácsné feladatköre.
Nehezen törôdtem bele a válaszba. Úgy éreztem, íme, megint egy elúsztatott délután az amúgy is ritkuló szabadnapokból. Még barátaim voltak, akik nyugtattak, hogy biztosan azóta megdrágult minden, a miccs is fogyókúrázni kezdett, hogy talán nem is emlékszem jól, biztosan ekkorák és ugyanolyan minôségûek voltak akkor is, amikor beléjük szerettem. Az volt az érzésem, nem hisznek nekem, s mivel udvarias emberek, nem tesznek szemrehányást. Lehet, gondoltam, nekik van igazuk. Hajnikának, a szakácsnénak, meg a kedves családnak...
Ám még egy meglepetést tartogatott számomra a sors aznapra ott és akkor. Fizettünk és távozóban voltunk, de mit látnak szemeink? A teraszon mégiscsak kiszolgáltak. Ott ült három szalmakalapos úriember — biztosan kurucok voltak — és jóízûen falatozták tányérjaikról a gôzölgô Bandi bácsi-típusú duci miccseket, amelyek úgy gôzölögtek, pirosodtak, és minden valószínûség szerint épp olyan ropogósak voltak, amilyeneknek én annyiszor már megálmodtam, és ahogyan be is konferáltam ôket.
Mit tehettünk? Néztük a teraszt, rábámultunk a makromiccsekre, s miközben számunkra tovatûnt a kalotaszegi táj szépsége, a Sárvásár alá ereszkedô erdô hûvöse és a gyönyörû napsütéses nyári délután bensôsége, azon aprehendáltunk, vajon miért néztek minket labancoknak a kuruc csárdában?...
A választási kampányok látványos perpatvarai sokszor a kulisszák mögötti csöndes egyezkedésekkel párosulnak. Tulajdonképpen egy formája ez a csalásnak, ahol a doktrináris csetepaték a választók különbözô rétegeit igyekeznek megnyerni. Aztán, ha szerencsésen túlestek a megmérettetésen és elég mandátumot szereztek, a volt ellenfelek közösen osztozkodnak a hatalmi tortán.
A Szövetség Romániáért Párt a közvélemény-kutatások mutatta szabadesésén megriadva újabban a Romániai Társadalmi Demokrácia Pártjához dörgölôzik, s ezzel tisztázódni látszik a választások utáni politikai helyzet. A sokáig a társadalmi demokraták alternatívájának hitt szövetségpárt a zavaros külföldi pártfinanszírozások igazi vesztese. Melescanu elnökjelöltségi szándékainak fölöttébb zajos és látványos hivatalos bejelentése ellenére számot vetett esélytelenségével, s hogy mentse a menthetôt, egyre inkább visszatáncol anyapártjához. Ilyenformán óhajt a hatalom közelébe kerülni, és reméli, hogy választóinak azt a részét is megtarthatja, amely ebben a hatalomra kerülésben érdekelt. Egyre erôteljesebben kirajzolódnak az arcvonalak, hiszen ha a két párt együtt nem is számíthat abszolút többségre a jövendô parlamentben, olyan erôt fog képviselni, amelyhez bízvást mások is csatlakoznak majd.
Pár héttel ezelôtt még úgy tûnt, hogy az RTDP a relatív többség birtokában sem lesz képes partnereket találni a kormányzáshoz, sôt az is, hogy a jobb- és balközép együtt, a mostani koalíciótól ugyan különbözô, de ahhoz mégis igen hasonlatos felállásban átmentheti magát a választások utánra. A Szövetség Romániáért Párt és a Nemzeti Liberálisok egyeztetô tárgyalásainak tulajdonképpen ez volt a tétje. Melescanu pártja kényszerhelyzetében azonban nem elégedhetett meg a liberálisok ígérte választások utáni együttmûködéssel, hanem a biztosabb utat választotta: a legesélyesebbekhez csatlakozott. A liberális párt radikálisai által indított doktrináris háború a sokak által remélt SZRP–NLP szövetkezést megakadályozta ugyan, de a párton belüli szakadást nem hárította el. Nyilvánvaló tehát, hogy nem ideológiák, hanem személyes ambíciók és érdekek mentén zajlanak a csatározások. A magukat radikális antikommunistáknak vallók, köztük Remes pénzügyminiszter is, ezáltal éppen azt segítették elô, ami ellen szóban hadakoztak: a volt kommunisták hatalomra kerülését. S ráadásul az NLP megmaradt része sem jár rosszul, hiszen a kormányzáshoz olyan partnerre is szükség van, amely az új felállást Nyugat felé is szalonképessé teheti.
Adrian Nastase, az RTDP elsô alelnöke már mint kész tényt emlegette a három párt választások utáni kormányzását. A liberálisok egyelôre visszafogottabbak. Mérlegelniük kell ugyanis, hogy remélt választóiknak mi a kedvesebb: a radikális jobboldali politizálás, avagy a hatalom megtartása. Aligha fér kétség ahhoz, hogy a pártvezetôségnek a második alternatíva a kecsegtetôbb. Választások után aztán a baloldallal kötött kompromisszumot már lehet olyképp is magyarázni, mint a liberális elvek érvényesítésének leghatásosabb módját. Addig viszont nem árt a jobboldali elvek hangoztatása.
Az új hatalmi felállás körüli latolgatások legtöbbjében mindegyre fölbukkan az aránylag még mindig biztos szavazótáborral rendelkezô RMDSZ neve is. A külföldi megítélés szempontjából ugyanis jól fogna a magyarok közremûködése. Persze, kirakatdísznek. De ügyes politizálással ezt a konjunktúrát is meg lehet és meg is kellene lovagolni. Sôt, az eddigieknél jobban, hatásosabban.
A múlt idényben húsz együttes nevezett be a két csoportra osztott megyei bajnokság küzdelmeibe. Az idén viszont csak nyolc jelentkezett részvételre. Többek között visszalépett a nagyon jó eredményeket elért, ígéretes jövô elôtt álló Magyarfenesi Haladás, a lelkes, eddig minden ki-írásban szereplô Magyarlónai Lendület, a Kalotaszeg központját képviselô Bánffyhunyadi Vlegyásza, de nem jelezte idei szereplését a Tordai Kémia, Kolozsvári Carbochim stb. sem.
A megmaradtak, valamint a több-éves szünet után ismét jelentkezô Egeresi Bányász, az Aranyosszentmihályi Aranyos, meg a nyugati hangzású, magyarlónai székhelyû FC West Ham alkotja az idei évadra kiírt bajnokság mezônyét.
A napokban lejátszották az elsô fordulóra kisorsolt mérkôzéseket. A Dés melletti Kozárváron játszották le a Dési CFR–Apahidai Somesul találkozót, amely vendéggyôzelemmel végzôdött 0–3 arányban. Az Aranyos és a Kolozsvári Emanoil SE találkozóján jegyzett 2–0 a hazaiakat dicséri. Szamosszentmiklóson a helyi Progresul 3–5-tel alulmaradt a patai Planeo SE-vel szemben. A lehangoló képet mutató egeresi pályáján a Bányász 3–0-ra verte az Alsózsuki Unireát. Körösfôn a kalotaszegieket képviselô Körösnek a Nagyiklódi Sinai SE-vel kellett volna mérkôznie, de a találkozóra nem került sor, a vendégcsapat igazolásai nem voltak rendben. Így, a szabályok értelmében, a bajnoki pontokat 3–0-s gólaránnyal, a Körös kapta. Az FC West Ham szabadnapos volt.
A második forduló találkozóira szeptember 7-én, csütörtökön kerül sor, a következô párosításban:
Somesul–FC West Ham, Emanoil SE–Dési CFR, Planeo SE–Aranyos, Unirea–Progresul, Sinai SE–Bányász; a Körös szabadnapos.
Az új idényre 11 csapat nevezett be, az elsô fordulóban már rangadóra került sor. A régi hagyományokra (egykor a megyei bajnokságban is szerepeltek) Szamosdengelegi Testvériség az ugyancsak jól ismert Szamosújvárnémeti Sas együttesével találkozott. A szoros küzdelmet eredményezô mérkôzésen a házigazdák 1–0 arányban gyôztek, miután ugyancsak ôk büntetôt is hibáztak.
Érdekességként említjük meg, hogy a szamosújvári területi bajnokságba két Kolozsvár és Dés környéki labdarúgócsapat is benevezett, bizonyítva, hogy a Szamos menti kisváros komolyan veszi a szervezést, és szakszerûen bonyolítja le az inkább falusi csapatok számára kiírt területi rendezvényt.
Az elsô osztályú csapatok bekapcsolódásával a tizenhatoddöntô mérkôzései zajlottak szerda délután. Kolozs megyét két együttes képviselte a küzdelmekben, a Gépész utcai stadionban a CFR-pályán a D osztályos Szamosfalvi ASA Victoria a Ploiesti-i Petrolult fogadta, az „osztálykülönbség" meglátszott, a Petrolul Anghel 2 (8. és 35. perc), Costescu 2 (18. és 42. perc), valamint Savu (66. perc) góljával 5–2-re gyôzött. A szamosfalviak góljait Ignat (20. perc) és Crisan (50. perc) szerezte.
Szamosújvárt a C osztályos Olimpia otthonában a sokszoros bajnok, és jelenleg is listavezetô Bukaresti Steaua vendégszerepelt, csoda itt sem történt: a katonacsapat 4–0-ra nyert Trica (31. perc), Danciulescu 2 (45. és 70. perc), valamint Ciocoiu (81. perc) góljával.
A többi találkozón (kiemelve a továbbjutók): Brassói Metrom (B osztály)–Ploiesti-i Astra 2–1, Galaci Dunarea MFC (C)–Suceavai NC Foresta 1–2, Krajovai Extenzív (B)–Bukaresti Dinamó 0–3, Sepsiszentgyörgyi ’97 FC (C)–Bákói MFC 0–1, Târgu Jiu-i Pandúrok (B)–Besztercei Glória 1–2, Nagybányai FC (B)–Medgyesi Gázmetán 1–0, Resicabányai MSC (B)–Piatra Neamt-i Csalhó 1–3, Bukaresti Sportul Studentesc (B)–Brassói FC 1–0, Brailai Dacia Unirea (C)–Bukaresti ROCAR 1–2, Petrozsényi Zsil (B)–Bukaresti Rapid 0–4, Râmnicu Vâlcea-i Oltchim (C)–Pitesti-i Arges FC 0–2, Filipestii de Padure-i Metalul (C)–Bukaresti National 0–2, Medgidiai Municipal SE (C)–Bukaresti National 2–3 és Curtea de Arges-i SE (C)–Krajovai Universitatea 0–3.
Az utazó olimpiai keretet a parlament Bratianu Termében fogadta az államelnök. A himnusz után az eskütétel, sajnos, csak egyszer, Octavian Belu mesteredzô szájából hangzott el.
A mûsor aláfestéseként a „fôriporter" Cristian Topescu ódákat zengett, szerencse, hogy a rádióriporter Octavian Vintila azzal is törôdött, ami történik, azaz, hogy mennyi a román keret létszáma. Íme:
— atlétika: 18 nô és 7 férfi (összesen 25);
— ökölvívás: 10;
— evezés: 17 nô és 13 férfi (20);
— torna: 6 nô és 6 férfi (12);
— súlyemelés: 1 nô és 6 férfi (7);
— kézilabda: nôi csapat (15);
— úszás: 7 nô és 4 férfi (11);
— cselgáncs: 3 nô (mind kolozsvári!) és 4 férfi (7);
— kajak-kenu: 4 nô és 10 férfi (14);
— birkózás: 5 férfi;
— öttusa: 1 férfi (Nicolae Papuc);
— mûugrás: 2 nô és 1 férfi;
— vívás: 2 nô és 4 férfi (10);
— asztalitenisz: 2 nô és 1 férfi (3);
— céllövészet: 3 férfi.
Összesen 155 sportoló (79 nô és 76 férfi). Az érmek számairól senki sem akart nyilatkozni, gyôzelmeket nem akartak beígérni. A jelszó: „Örüljünk a gyôzteseknek, és segítsük a veszteseket". Mi le merjük írni a tippünket: 24 érem, ebbôl 6 arany, 8 ezüst és 10 bronz.
Négy évtizeddel ezelôtt, 1960-ban a sportlapok beszámoltak a római olimpia labdarúgótornájának elôdöntôirôl. Nápolyban Jugoszlávia és Olaszország együttesei 1:1-es döntetlenre játszott egymással. A hosszabbítás sem módosított az álláson, s az akkori kiírás értelmében 11-esek vagy újrajátszás helyett a valóban igazi lutrimegoldás, sorsolás döntött. S ebben, mint annyiszor máskor, s nem csak a labdarúgásban, a jugoszlávoknak kedvezett a szerencse. Egyébként mindkét csapatban sok, késôbb híressé vált játékos szerepelt. Ilyen volt többek között a jugoszlávoknál Vidinics kapus, Durkovics, Juszufi, Perusics és Galics, a vendéglátóknál pedig Alfieri kapus, Burgnich, Trapattoni — a majdani kiváló edzô — és Rivera. A másik elôdöntôn, a fôvárosban, Dánia ti- zenegye 2:0-ra legyôzte a Török — Novák, Várhidi, Dalnoki — Vilezsál, Kovács III. — Orosz, Göröcs, Albert, Dunai I., Rákosi összeállítású magyar csapatot. Így tehát a döntôben, 10-én, Dánia–Jugoszlávia, elôtte egy nappal a kisdöntôben Magyarország–Olaszország mérkôzés következett.
(Augusztus 31-i írásunk folytatása)
’44 tavaszának végén ízlelgetni a szavakat is örömet jelentett Kolozsvárott: Harmadik hely a bajnokságban... Dobogós helyezés a legjobbak között... Bronzérem a tavaly még a kiesés ellen harcoló gárdának...
Még hátra volt a másik nagy akadály, a kupa. Amelynek 16-os mezônyében a Békéscsabai AK (CSAK) ellen idegenben még ’43 decemberében aratott 2:0-s gyôzelemmel (Farkas Gyula két góljával) juttatta be magát a KAC. És az alföldi városban elért siker mellett kárörömet, vagy legalábbis kárpótlást jelentett, hogy a késôbbi bajnok NAC ugyanabban a kupafordulóban 3:2-re kikapott Nagybányán és kiesett. Mi volt ebben a káröröm? Csupán az, hogy az elôzô kupakiírásban éppen a NAC búcsúztatta a kolozsvári piros-fehéreket, nem is gyôzelemmel, hanem csupán a Sétatéren, idegenben elért döntetlennel...
A tizenhatoddöntôn túl a NAC-on kívül olyan együttesek köszöntek el a kupasorozattól, mint, többek között, a Kispest, Vasas, Szolnoki MÁV, Elektromos (mind az elsô osztályból!), a Ganz (csatársorában bizonyos Kubala Lászlóval, akit nemrég az évszázad legjobb spanyolországi focistájának kiáltottak ki!), a Szentlôrinci AC (a csatársor tengelyében Deák Ferenccel, a Bambának becézett középcsatárral, minden idôk legeredményesebb magyar játékosával!).
Fortuna istenasszony újabb erdélyi rangadóról gondoskodott a következô fordulóban, a KAC–NSE párharcból a kincses város együttese jutott tovább 2:1-gyel. Pedig a nagybányaiak remek együttest vonultattak föl, náluk játszott a Kolozsvári Húsosból átigazolt Fábián Jóska, valamint ennek testvérbátyja, Fábián Feri. Az elôbbi késôbb a Bukaresti Carmenben, majd olasz- és spanyolföldön játszott, Feri, akkor már Feri bácsi pedig az egyik legismertebb hazai tehetségkutató, gyermekedzô mester szerzett hírnevet. Ez volt a NSE összeállítása: Császár — Molnár, Beleznay — Marosán, Domján, Kert — Fábián I., Dallos, Novák, Perneky, Telegdy. (Perneky korábban az AMTE-ban, Telegdy a KAC-ban, Domján pedig a NAC-ban játszott.)
— Hogy ennek a Kolozsvárnak milyen szerencséje van — jegyezték meg a rosszmájúak. — Nem volt elég az NB III.-as CSAK, még az NB.
II.-es bányaiakat is kifogta. Még csak az hiányzik, hogy a legjobb nyolc között a teljesen ismeretlen, szintén harmadosztályú dorogiakkal kerüljenek szembe?!
Úgy látszik, Fortuna kegyeskedett meghallani a rosszindulatú megjegyzést, mert valóban a Dorogi AC-ot juttatta a KAC ellenfeléül. A bronzérmes NB I.-esnek amolyan almásfûzitôi, vagy hogy közelebbi példát említsek, magyarkapusi ellenfelet! S éppen Kolozsvárra! És amikor a bányaiakat áldozócsütörtökön legyôzô kolozsváriak Úrnapján az akkor még csak bányászközség csapatát fogadták, mindenki biztosra vette az Opata-legénység sima, zökkenômentes továbbjutását. Csak a dorogiak nem! Még akkor sem, amikor a csütörtök délelôtti mérkôzésen Farkas Gyula 3 góljával a KAC már 3:0-ra is vezetett! S lôhetett volna még gólt a KAC, de a vendégek kapusa olyan remekül védett, hogy nemcsak a nézôk hüledeztek pompás hárításain, de még a már rutinos KAC-csatárok is valósággal megbabonázódtak a 18 éves fiú alakításaitól. A nyurga, sovány fiút úgy hívták, hogy Grosics Gyula!
Végül is a Dorog 3:2-re szépített, majd 4:3-ra alakult az eredmény a KAC javára. Másnap viszont a Nemzeti Sport így foglalta össze a tapasztaltakat: „Majdnem baleset érte a könnyelmû Kolozsvárt" — de mégis csak a KAC ment tovább. S ha eddig szerencséje volt a sorsolásnál, a negyeddöntô után már senkinek sem lehetett panasza: a következô ellenfél az elôzô két év bajnoka, a Csepel volt. Ráadásul éppen a Weiss Manfréd-gyár sporttelepén. És a KAC nem rezelt be, ott is gyôzött 1:0-ra és bejutott a kupadöntôbe! Már eddigi menetelésével is kiérdemelte a legtovább jutott vidéki és amatôr besorolású csapatot megilletô Corinthián-díjat! Ami a kupadöntôt illette: a másik ágról nem kisebb hírû és erejû együttes jutott oda, mint az NB I.-ben éppen a KAC-cal azonos pontszámmal végzett, s a második helyet csupán jobb gólarányával, a szó legszorosabb értelmében a célegyenesben elszipkázott Ferencváros (a negyeddöntôben Sárosi III. 11-esévél 1:0-ra gyôzte le a DIMÁVAG-ot, majd az elôdöntôben 5:2-re az Újpestet). És a Fradi igazi, kupára szakosodott együttesnek számított. Hiszen addig már 8 ízben hódította el a rangos trófeát! S a döntôt 25-re, a budapesti MOVE (volt Hungária) pályára írták ki...
(Folytatjuk)
Széken Szabó András polgármesterrel és Zsoldos Márton egykori erdôtulajdonossal beszélgettem a község erdôügyeirôl. Elmondták: a visszaigénylési kérvényeket idejében beadták, és az erdészeti hivatal láttamozta is ezeket. Az emberek azt várják, hogy végre kimérjék az erdôket.
Széken egyre nehezebb a tûzifa beszerzése. A közeli erdôket az erdészeti hivatal emberei nagy méretekben termelik ki: naponta öt-hat teherkocsival hordják innen a fát. Közben a székiek is vásárolhatnak egykori saját erdeikbôl rakományonként kétmillió lejért, ami egy kisebb létszámú családnak szûkösen elég egy télre. Nyáron a háziasszonyok inkább aragázzal vagy villanyrezsóval fôznek.
Az erdôk visszajuttatásával a polgármesteri hivatal elöljárói és a községi tanácsosok is sokat foglalkoznak.
* * *
Körösfôn Antal János polgármester véleménye szerint ma már semmi akadálya nincs az erdôk visszaszerzésének. Reméli, hogy a község lakói idejében megkapják azokat a területeket, amelyeket visszaigényeltek.
* * *
Kalotaszentkirály alpolgármestere is bizakodóan nyilatkozott az erdôkérdés ügyében. A földet visszaigénylô kérvényekkel azonban némi gond adódott, mert többet közülük bizonyító okiratokkal ki kell egészíteni. Ezt meggyôzôdése szerint néhány nap alatt elvégzik.
***
Magyarvalkón a helyi tanácsost, Kis Jánost kerestem, aki egyben a falu ifjú tanítója is. Távollétében szülei elmondták, hogy fiuk nagyon sokat futkosott, amíg a kérvényeket sikerült összeállítania és benyújtani a kiskalotai tanácshoz. A tulajdonjogot bizonyító okmányok beszerzése nem volt könnyû feladat, de szerencsére ezen már túlvannak. Hogy mennyi erdôt fognak visszakapni a magyarvalkói gazdák, azt még senki sem tudja. A kiskalotai gazdák ugyanis nem fogadták örömmel a valkóiak erdôigényét.
A magyarvalkói református lelkésztôl, Lukács Ferenctôl megtudtuk: a helyi református egyház hatalmas erdôterületekkel rendelkezett. Ezekre az idôk során három falu telepedett. A törvény megszabta dokumentumokat idejében beeadták a kiskalotai tanácshoz, ahol úgy tûnt, minden rendben van. Egy idô után azonban meglepetésükre egy átiratot kaptak, amelyben a tanács eredeti telekkönyvi kivonat bemutatását kérte. Annak ellenére, hogy hivatalos irattal bizonyították tulajdonjogukat: 1948-as okmányt adtak be, amivel a jósikafalvi hivatalosságok viszont nem voltak megelégedve, annak ellenére, hogy a kérvények benyújtásakor errôl egy szót sem ejtettek. Ezt követôen a lelkész Bánffyhunyadról akart telekkönyvi kivonatot igényelni, ám ott kellemetlen meglepetés érte: a magyarvalkói dokumentum eltûnt. Ezután hosszas törvényszéki eljárás következett, ami még mindig folyamatban van, de remélik, hogy a kért iratot rövidesen megkapják.
— Egyházunknak 50 ha erdeje volt, s ebbôl csupán tíz hektárt kaphatnánk vissza — mondja Lukács Ferenc. — Megeshet azonban, hogy erdô helyett teljesen letarolt, bozótos területet juttatnak majd, hiszen az ellenôrizetlen erdôirtás megszakítás nélkül folyik. A törvényszegés nem ritkaság errefelé.
A lelkész szerint a magyarvalkóiaknak akkor lesz erdejük, ha a mostani nemzedék ültet, és ezt az unokák és dédunokák élvezik majd.
A fiatal tanító édesapja elmondta: fiuk egyedüli magyar tanácsos kiskalota (Calatele) községben, s úgy félig viccesen félig komolyan tanácsos társai olykor azzal szokták vigasztalni, amikor javaslatát leszavazzák hogy: Vai de ungur, când e singur! A tanító bácsi édesanyja azzal vált el tôlünk, ha egy kicsivel jobban szavaztak volna a falubeliek, ketten is bekerülhettek volna a tanácsba. Csupán nyolc szavazaton múlott.
Egymásnak ellentmondó hírek és események kapcsolódtak az elmúlt napokban az Országos Egészségügyi Biztosító Pénztárhoz. Elôször is több megyei kórház és rendelô (Fehér megye, Arad, Nagybánya, Brassó, Kolozsvár, Déva, Maros, Marosvásárhely, Várad, Szatmár, Temesvár és Zilah) igazgató orvosa a sajtóban is közölt nyílt levélben fordult a miniszterelnökhöz, kérve, hogy vizsgálják felül a biztosító pénztár anyagi helyzetét, tisztázzák pénzügyi mûködését, mivel a biztosító jelenlegi, a kórházakkal szembeni viselkedése rövidesen csôdbe juttatja ezeket az intézményeket. Bár a kórházak — olvasható a levélben — pontos kimutatást tesznek le szolgáltatásaikról, egy beteg napi kezelési és ellátási költségeirôl, a biztosító ezt semmibe veszi, és a szükséges összegnek még a felét sem téríti meg a kórházaknak. A kialakult helyzet és ellentét rendezéséért több javaslatot tettek a miniszterelnöknek (a kórházak finanszírozásának módosítását, a betegellátási költségek átszámítását, sürgôsségi esetekkor a szolgáltatás azonnali megtérítését, a munkaügyi és társadalomvédelmi minisztérium anyagi hozzájárulását a szociális esetek megoldásában) annak érdekében, hogy elejét vegyék a kórházi rendszer összeomlásának.
Mindezzel ellentétben az országos biztosító aligazgatója, Valeriu Simion meghúzta a vészharangot, és nyilvánosan megvádolta a pénzügyminisztériumot, hogy a lakosság hozzájárulásából származó 5000 milliárd lej visszatartásával tulajdonképpen egy mesterséges válsághelyzetet teremtett az egészségügyben. Szerinte amennyiben ez a pénz létezik, és valóban létezik, csak két okból tartható vissza a kincstárban: vagy azért, hogy a költségvetési hiányt pótolják vele, vagy azért, hogy zavart keltsenek az egészségügyi rendszerben. Helyzetelemzôk szerint parlamenti ellenôrzéssel kellene fényt deríteni arra, hogy ez a pénzösszeg valójában már csak papíron létezik-e egyáltalán, kiemelve, hogy az egészségügyi biztosítási alapot kényszerrel olvasztották az állami költségvetésbe, következésképpen az állam újból pénzt csikart ki a lakosságból. A gyógyszerekre is bevezetett áfa révén pedig tulajdonképpen hasznot hajtanak az emberek szenvedésébôl. A biztosító elégedetlenségének fô oka tehát, hogy ahelyett, hogy jelentôsebb állami támogatásban részesülne az egészségügyi rendszer, még azt a pénzösszeget sem költhetik el, amelyet a lakossági hozzájárulásból összegyûjtöttek.
Hajdú Gábor egészségügyi miniszter a Szabadságnak nyilatkozva elmondta, hogy a kérdéses 5000 milliárd lejbôl 3000 milliárd lej a múlt évi egyenleg, 2000 milliárd lej pedig az ez évi bevételek és kiadások közötti különbség. Jóllehet az egészségügyi biztosító pénztárnak önállóan kellene gazdálkodnia, érdekeltnek kellene lennie minél nagyobb bevételek elérésében, a kialakult helyzet annak tulajdonítható, hogy a bevételek és kiadások nagyságát a költségvetési törvény melléklete szerint a parlament határozza meg. Eszerint a bevételt túlléphetik, a kiadást viszont csak a parlament által meghatározott szintig eszközölhetik. Hiába volt tehát az elmúlt évben a biztosítónak például 20 milliárddal nagyobb bevétele, ha a költségvetési törvény csupán 17 milliárdot határozott meg a kiadásoknál.
Az is igaz, mondotta a miniszter, hogy az állam, a pénzügyminisztérium igénybe vette ezt a pénzt, hiszen ott volt a kincstárban, nem hozott kereskedelmi kamatot, mégis a leglényegesebb hiba, következetlenség, hogy a pénztár nem gazdálkodhat szabadon az általa elért jövedelmekbôl. Más országok példája is azt mutatja, hogy az elsô idôben a biztosítónak inkább támogatásra lenne szüksége a költségvetés részérôl, semmint elvonásnak. Nálunk az állami pénzgazdálkodás végsô elszámolásának megejtésénél a biztosító kényszermegtakarítása a végsô elszámoláson is javít. Érthetôen elégedetlenkedik a biztosító, vélte a miniszter, hiszen a több bevételbôl fedezhetnék a többletkiadásokat, a törvény azonban erre nem ad lehetôséget. Való igaz ellenben az is, hogy a törvénynek erre vonatkozó rendelkezését a pénzügyminiszter javasolta — mondotta Hajdú Gábor. A pénzügyminiszternek ellenben jobb, ha kevesebbet költenek, mint amennyit behajtanak, ez az általános elszámolásnál csökkenti a kiadásokat.
Ami a tiltakozó kórházakat illeti, a miniszter szerint ezek közül többen eredményesen gazdálkodtak a biztosító által számukra kiutalt pénzösszeggel, mások esetében azonban tetten érhetô a lezserség, a könnyelmû gazdálkodás. Mert ahelyett, hogy olcsóbb hazai, de hasonlóan hatékony gyógyszereket szereznének be, egyes kórházi vezetôk a drágább külföldi gyógyszert választják.
• Súlyos baleset történt szeptember 5-én, kedden este 9 órakor a Tordai úton. A Traian Marcu (48) vezette CJ–04–NMR rendszámú BMW megcsúszott, a sofôr elvesztette uralmát a kormány fölött és koccant a másik sávban szabályosan közlekedô CJ–17–YAM rendszámú Oltcittal. Utóbbi sofôre, Valentin Turcu (44) és utasa, Adela Turcu (17) sérült meg a balesetben: fej- és lábsérüléssel, valamint medencecsonttörés gyanújával, illetve fejsérüléssel és agyrázkódással kezelik ôket a kórházban.
• 100 millió értékû rakományt kobozott el a rendôrség szeptember 4-rôl 5-re virradóra. Az erdôfeleki ellenôrzôpontnál megállították a HD–04–HBK rendszámú szállítójármûvet. Sofôre, a piskitelepi (Simeria, Hunyad megye) Teodor Muresan (21) azt állította, hogy Suceavába szállítja a márványfaragványokat, ám sem árukísérô levelet, sem a szállítmány eredetét igazoló érvényes okiratot nem tudott felmutatni. A kísérôlevélbôl ugyanis elemi fontosságú dolgok hiányoztak: az áru megnevezése és mennyisége, a dátum és a felhasználó. A rakomány a piskitelepi Tudortrans Kft.-tôl származott, a cég tulajdonosa a sofôr apja. Az utolsó bizonyítási kísérlet során Muresan felhívta a suceavai Proddecor Kft.-t, amely a faxon elküldött egy iratot, ám az nem erre az árura és nem erre a szállítmányra vonatkozott. A márványfaragványokat elkobozták, a vizsgálat folytatódik.
• Fogházbüntetésre ítélték a rendbontó koppándi (Copaceni) Viorel Baicát (27). Szeptember 1-jérôl 2-ra virradóra Baica botrányt okozott a koppándi Capandean Kft. bárban, megütötte Aurelian Socaciu szolgálaton kívül levô testôrt. A törvény adta lehetôséggel élve a tordai bíróság a pénzbírságon kívül még 30 napra szóló fogházra ítélte.
• Felakasztotta magát a csûrben a coptelkei (Padureni) Grigore Iuga (44). Testvére reggel fél hétkor a mezôre ment, akkor még Grigore aludt. Amikor hazatért, már holtan találta, az egyik szomszéd értesítette a szamosújvárnémeti (Mintiu Gherlii) rendôrôrsöt.
Az utóbbi húsz év legnagyobb gondjával küszködnek Cege község gazdái. A hosszan tartó szárazság miatt minden mezôgazdasági idénymunka késik az idén. A legtöbb probléma azonban az ôszi vetések körül adódik. Steiu Andrei mérnök, a cegei Mezôgazdasági Kamara szakembere szerint annyira kemény a föld, hogy a gépek nem tudnak rámenni. Ez, sajnos, nem csak Cege községre jellemzô.
A Mezôségen mindenhol veszélyeztetve van az ôszi vetés. A kenyérgabona sorsa forog kockán, de a gazdák anyagi helyzete is gyengül. Községi szinten körülbelül 400 hektáron terveztek búzavetést Cege környékén. Ebbôl alig fog valami megvalósulni. Kôkemény földbe még a vetômag sem juthat. Külön erôgépekre lesz szükség, hogy elôkészítsék a talajt. A cegei, noszolyi és vasasszentiványi földtulajdonosok már most aggódnak, mi is lesz a jövô évi kenyérgabona sorsával.
A zöldség- és gyümölcstermesztés terén nem panaszkodhatnak Cege község termelôi, ellenben a kenyérgabona földbe juttatása már nem lesz olyan egyszerû. Jövô tavaszon mindenesetre nagyobb területen termesztenek majd kapásnövényeket a Mezôségen, hacsak szeptember közepe nem hoz több esôt Szamosújvár környékén.
Az Európai Bizottság bukaresti küldöttsége aggodalmának adott hangot amiatt, hogy politikai síkra terelôdött a román mezôgazdaság szerkezeti átalakítását szolgáló SAPARD-program. Közleményükbôl kiderül: a „felelôs politikusok egymásnak ellentmondó nyilatkozatai, illetve a személyes rivalizálás lehetetlenné tesz minden ésszerû és pragmatikus elképzelést". Az Európai Bizottság azt javasolta, hogy nevezzenek ki egy politikailag független, a vidéket és a közigazgatást jól ismerô személyt a leendô SAPARD-ügynökség vezetôjeként, és bízzák rá az ügynökség megszervezését. Úgy vélekednek: Romániának az év végéig nem sikerül létrehoznia a SAPARD ügynökséget és beindítania a programot.
Az Európai Únió és Románia az év elején egyezett meg abban, hogy az EU a SAPARD elôcsatlakozási alapból az elkövetkezô hét évben évi mintegy 150 millió euróval támogatná a román mezôgazdaság átalakítását és az EU csatlakozásra való felkészítését. A támogatás folyósításának egyik alapfeltétele az, hogy Romániában hozzák létre a programot lebonyolító és a támogatások kifizetését koordináló intézményrendszert. A román kormánynak pedig a kapott támogatást évi 50 millió euróval kell kiegészítenie.
Mint ismeretes, az ügynökség létrehozásával kapcsolatban heves vita alakult ki a parasztpárti mezôgazdasági miniszter, Ioan Muresan, illetve a demokrata párti külügyminiszter, Petre Roman között. Muresan azzal vádolta Romant, hogy a Demokrata Párt ellenôrzi az EU-támogatásokat, s ugyanezt szeretné a SAPARD-pénzek esetében is, mikor a program több mint 60 százaléka a mezôgazdaságot érinti.
A hét elején a Mezôgazdasági, a Pénzügy-, a Külügy-, a Környezetvédelmi és Közmunkaügyi Minisztérium képviselôinek ülésén a Mezôgazdasági Minisztérium elôterjesztette azt a javaslatot, amely szerint a SAPARD ügynökség az ô hatásköre alatt mûködne. Muresan szerint, ha a kormány elfogadja a tárca tervét, két hónap alatt mûködôképessé válhat a SAPARD-ügynökség. Ellenkezô esetben Románia elveszítheti a programon keresztül érkezô, az idei évre szóló 150 millió eurót, mivel a külügyi tárca tervének megvalósítása nyolc hónapba telik.
Pete István mezôgazdasági államtitkár a Szabadság kérdésére elmondta: egyelôre várják a pénzügy- és a külügyminisztérium visszajelzéseit. Ha ezt nem kapják meg, akkor az ô jóváhagyásuk nélkül is a jövô héten a kormány elé terjesztik a javaslatot. Az államtitkár cáfolta a sajtóban megjelenô információkat. A SAPARD program nem azért indul vagy nem indul be, mert az ügynökség kérdése megoldatlan. Az intézményrendszer felállítása valóban meghatározó, ezt az Európai Uniónak akkreditálnia kell. Továbbá ki kell dolgozni azt a procedúrát is, amely az egész rendszer mûködtetését biztosítja. Az államtitkár azonban cáfolta azokat a feltevéseket, amely szerint az ügynökség körül kialakult botrány miatt Románia elesne az idei évre szóló támogatástól.
— Az egész SAPARD-programból a külügy és a pénzügy kreált politikai ügyet. Valamennyien azt akarják, hogy a késôbbi intézményrendszer az ölükbe hulljon. Ezzel nem lehet egyetérteni. Ennek ellenére mi nem zárjuk ki sem a pénzügy-, sem a külügyminisztériumot ebbôl, mindkettônek megvan a helye a mi koncepciónkban — tette hozzá az államtitkár.
A Szadaság kérdése, hogy mi lesz azoknak a gazdáknak a sorsa, akik az idén már SAPARD-pályázatot nyertek, Pete István elmondta: A SAPARD-program esetében eddig csak az elôprogramnál voltak pályázatok hirdetve, és ekörül semmi probléma nincs, 1–2 hónap múlva a szerzôdéseket is aláírják.
A kormány több tagját is korrupcióval vádolta Valerian Stan, a miniszterelnöki hivatal ellenôrzési hivatalának volt vezetôje az Európai Unió és a NATO tagállamai Bukarestben akkreditált nagyöveteinek címzett nyílt levelében, amelyet a fôvárosi román lapok tettek közzé.
Véleménye szerint a Romániában eluralkodott korrupció tehetô felelôssé azért, hogy a külföldi befektetôk elkerülik az országot, a külföldi befektetések az idén soha nem látott mélypontra süllyedtek.
— Magas rangú állami tisztségviselôk pozíciójukat egyre nagyobb saját anyagi haszon megszerzésére használják — írta. Stan példaként idézte, hogy Traian Basescu volt közlekedési miniszter, jelenlegi bukaresti fôpolgármester „saját üzleteire mintegy 1 millió dollárnak megfelelô összeget tulajdonított el az EU Romániának szánt PHARE-alapjaiból".
Valeriu Stoica igazságügyi miniszter és keresztfia, az igazságügyi államtitkár tisztét betöltô Flavius Baias „cégeiken keresztül különbözô nagyságú összegeket tulajdonítottak el (az idôközben tönkrement) Bancorex kereskedelmi bankból és az Állami Vagyonalaptól. Baias esetében ezek az összegek több tízmilliárd lejt tesznek ki".
Stan további példaként említette, hogy — a közelmúltban leváltott — Anton Vlad környezetvédelmi államtitkárként „vállalatai illegális tevékenységével 2 milliárd lej törvénytelen bevételhez jutott". (Vladnak azért kellett távoznia tisztébôl, mert kiderült, hogy két fakitermelô társaságnak is fôrészvényese, s ezek a társaságok Beszterce-Naszód megyében hatalmas mennyiségû fát vágtak ki törvénytelenül.)
A nyílt levél szerzôje szerint az egykori Szekuritátéval kapcsolatos kérdések tisztázásának halogatása „nemcsak a román belsô helyzetre van káros hatásssal, de beárnyékolja Romániának a nemzetközi és az euroatlanti szervezetekkel tartott kapcsolatát is". Stan szerint az a tény, hogy nem hozták nyilvánosságra az egykori politikai rendôrségben dolgozó tisztek kilétét, lehetôvé tette, hogy ezek az emberek ma „a nyugati alapokat kezelô kormányszervek vezetôi legyenek". Erre példaként a Regionális Fejlesztés Országos Ügynökségének jelenlegi vezetôjét említette, akit a Demokrata Párt állított az ügynökség élére.
Romániában nem tartják tiszteletben az emberi és szabadságjogokat, de a nemzeti kisebbségek jogait sem — írta levelében Stan. „A magyar kisebbséggel tartott kapcsolatra sem fordítanak kellô figyelmet. Tény, hogy az RMDSZ kormányszerepével jelentôs elôrelépés történt ezen a téren az elmúlt négy évben, de nemcsak aránytalan, hanem minden logikát nélkülözô az, hogy a román állam megtagadja a minden adót tisztességesen fizetô kétmilliós közösségtôl a saját egyetem alapítását, miközben a többségnek — a magyarok befizetéseit is tartalmazó költségvetésbôl — mintegy 50 kizárólag a többség nyelvén oktató egyetemet biztosítanak" — fogalmazott a nyílt levél.
Október közepén Kolozsváron fogja megtartani elsô kongresszusát a Pro Transilvania Alapítvány politikai szárnya, a bejegyzés elôtt álló Erdély–Bánság Liga. A párt jelenlegi helyzetérôl Sabin Ghermant, az alapítvány elnökét kérdeztük.
— Az utóbbi hónapokban egyre jobban megélénkült az élet az alapítvány körül — mondta az elnök. — Tagjaink, szimpatizánsaink most már sokkal nagyobb mértékben vállalják az önálló szervezôi munkát, mint eddig. Egyesek aláírásokat gyûjtenek, mások a jövendôbeli párt infrastruktúráját szerzik be, ismét mások a párt pénzügyi alapjait fektetik le. Tevékenységünk legfontosabb célja természetesen az, hogy elôteremtsük a párt bejegyzéséhez szükséges anyagiakat. A bejegyzendô párt — az Erdély–Bánság Liga — továbbra is az erdélyiek és bánságiak regionális pártja szeretne lenni. A magyaroknak és németeknek tudniuk kell, hogy az erdélyi nem román és román lakosság összefogása nélkül lehetetlen lesz megvalósítani azt a nyugati típusú autonómiát, amelyet alapítványunk már hónapok óta kezdeményez. Európába nem lehet úgy beilleszkedni, hogy a melletted élônek megtiltod, hogy anyanyelvén tanuljon... Sajnos az etnonacionalizmus fô bástyája Romániában éppen az állam; lásd például a magyar egyházi ingatlanok visszaadása körüli hercehurcát. Pedig mindnyájan jól tudjuk Európában, hogy a magántulajdon szent és sérthetetlen. Az az állam, amely ezt nem veszi tekintetbe, homokra építi reformját. Regionális autonómiák és decentralizáció nélkül Románia nem fog tudni beilleszkedni a modern Európába. Elôször a nemzeti megbékélés alapjait kellene Romániában megteremteni, s csak azután vitatkozni azon, hogy milyen e megbékélés hatásfoka. De — mint azt az egyházi ingatlanok ügye is mutatja — a megbékélés alapjainak letételéhez még neki sem fogtak azok, akik állítólag annyira óhajtják.
— Milyen lesz az Erdély–Bánság Liga és az RMDSZ viszonya?
— Biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni nemcsak az RMDSZ-szel, de más regionális érdekeltségû politikai tömörülésekkel is a közös hullámhosszat. A liga komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan lehetne — több párt együttmûködése, netán koalíciója révén — a legjobban képviselni az erdélyiek és bánságiak érdekeit.
— Kik támogatják anyagilag a Pro Transilvania Alapítványt, illetve a bejegyzésre váró ligát?
— Örömmel közlöm, hogy nagyon sok jóhiszemû ember bizalmát nyertük meg az utóbbi idôben. Természetesen most, a bejegyzés elôtt, sokkal nagyobb támogatásra van szükségünk, mint azt valaha is gondoltuk. Kihasználva az alkalmat, közlöm a Szabadság olvasóival „koordinátáinkat": e-mail — protransilvania@hotmail.com; tel.: 094-889926; a Pro Transilvania Alapítvány központja: Jókai utca 25.
— Corneliu Vadim Tudor azt nyilatkozta, hogy amint hatalomra jut, azonnal kiutasít az országból.
— Engem nem érdekel mit nyilatkozik ez az ember.
Október közepén Kolozsváron fogja megtartani elsô kongresszusát a Pro Transilvania Alapítvány politikai szárnya, a bejegyzés elôtt álló Erdély–Bánság Liga. A párt jelenlegi helyzetérôl Sabin Ghermant, az alapítvány elnökét kérdeztük.
— Az utóbbi hónapokban egyre jobban megélénkült az élet az alapítvány körül — mondta az elnök. — Tagjaink, szimpatizánsaink most már sokkal nagyobb mértékben vállalják az önálló szervezôi munkát, mint eddig. Egyesek aláírásokat gyûjtenek, mások a jövendôbeli párt infrastruktúráját szerzik be, ismét mások a párt pénzügyi alapjait fektetik le. Tevékenységünk legfontosabb célja természetesen az, hogy elôteremtsük a párt bejegyzéséhez szükséges anyagiakat. A bejegyzendô párt — az Erdély–Bánság Liga — továbbra is az erdélyiek és bánságiak regionális pártja szeretne lenni. A magyaroknak és németeknek tudniuk kell, hogy az erdélyi nem román és román lakosság összefogása nélkül lehetetlen lesz megvalósítani azt a nyugati típusú autonómiát, amelyet alapítványunk már hónapok óta kezdeményez. Európába nem lehet úgy beilleszkedni, hogy a melletted élônek megtiltod, hogy anyanyelvén tanuljon... Sajnos az etnonacionalizmus fô bástyája Romániában éppen az állam; lásd például a magyar egyházi ingatlanok visszaadása körüli hercehurcát. Pedig mindnyájan jól tudjuk Európában, hogy a magántulajdon szent és sérthetetlen. Az az állam, amely ezt nem veszi tekintetbe, homokra építi reformját. Regionális autonómiák és decentralizáció nélkül Románia nem fog tudni beilleszkedni a modern Európába. Elôször a nemzeti megbékélés alapjait kellene Romániában megteremteni, s csak azután vitatkozni azon, hogy milyen e megbékélés hatásfoka. De — mint azt az egyházi ingatlanok ügye is mutatja — a megbékélés alapjainak letételéhez még neki sem fogtak azok, akik állítólag annyira óhajtják.
— Milyen lesz az Erdély–Bánság Liga és az RMDSZ viszonya?
— Biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk találni nemcsak az RMDSZ-szel, de más regionális érdekeltségû politikai tömörülésekkel is a közös hullámhosszat. A liga komolyan foglalkozik azzal a kérdéssel, hogyan lehetne — több párt együttmûködése, netán koalíciója révén — a legjobban képviselni az erdélyiek és bánságiak érdekeit.
— Kik támogatják anyagilag a Pro Transilvania Alapítványt, illetve a bejegyzésre váró ligát?
— Örömmel közlöm, hogy nagyon sok jóhiszemû ember bizalmát nyertük meg az utóbbi idôben. Természetesen most, a bejegyzés elôtt, sokkal nagyobb támogatásra van szükségünk, mint azt valaha is gondoltuk. Kihasználva az alkalmat, közlöm a Szabadság olvasóival „koordinátáinkat": e-mail — protransilvania@hotmail.com; tel.: 094-889926; a Pro Transilvania Alapítvány központja: Jókai utca 25.
— Corneliu Vadim Tudor azt nyilatkozta, hogy amint hatalomra jut, azonnal kiutasít az országból.
— Engem nem érdekel mit nyilatkozik ez az ember.
Eckstein-Kovács Péter szenátor, kisebbségvédelmi miniszter szerdai bukaresti sajtóértekezletén a Kisebbségvédelmi Hivatal kezdeményezésére elfogadott diszkriminációellenes kormányrendeletrôl tájékoztatta a médiát. A miniszter a Szabadság kérdésére elmondta: az alkotmány és a büntetô törvénykönyv elôírásain kívül eddig nem létezett olyan jogszabály Romániában, amely meghatározta volna, milyen területen fordulhat elô diszkrimináció, és konkretizálta volna ennek a magatartásnak a tiltását.
— Ezért született meg ez a kormányrendelet, amely kissé túlhaladta a Kisebbségvédelmi Hivatal hatáskörét. Úgy tekintettük viszont, hogy a rasszjegyeken és a nemzeti hovatartozáson kívül vannak még olyan helyzetek, amelyek hátrányos helyzetekbe hozhatják az állampolgárokat. Úgy véltük, hogy ebbe a kategóriába beletartoznak a nôk, az AIDS, a krónikus betegségben szenvedôk, valamint az életkor vagy a szexuális orientáltság miatt hátrányos helyzetbe kerülhetô személyek is. A kormányrendelet szerint amennyiben nem képezi bûncselekmény tárgyát, kihágásnak minôsül mindenfajta megkülönböztetés a társadalmi életnek a legtágabb területén — mondta Eckstein-Kovács Péter.
A törvény november 2-tól lép érvénybe. A jogszabály ugyanakkor egy országos bizottság létrehozásáról is rendelkezik, amelynek a hatáskörébe tartozik majd a diszkriminációt megelôzô stratégiák kidolgozása, a törvényben kihágásnak minôsülô törvényellenes cselekedeteknek a megállapítása és büntetése. Az országos bizottság mûködésérôl egy késôbbi kormányrendelet rendelkezik majd.
A szenátus állandó bizottsága levette napirendrôl az államosított ingatlanok törvényét. Verestóy Attila szenátor a Szabadság kérdésére elmondta: a jövô hétfôi frakcióelnöki egyeztetésen azt az álláspontját juttatja majd kifejezésre, hogy az ingatlantörvényre igenis szükség van, és nem látja semmilyen elvi akadályát annak, hogy a törvényt meg is szavazzák. — Ha a politikai hozzáállás megvan, és az ellenzék nemcsak a jelszavaiban hirdeti meg az európai jogrendhez való igazodást, akkor ennek akadálya nem lehet. Amennyiben pedig mégis megtörténik, ez nagyon erôs jelzés azok felé, akik azt hiszik, hogy az Iliescu-párt nyilatkozataiban egy percig is hinni lehet. Most itt van az alkalom, hogy az ellenzék ne csak nyilatkozataiban akarjon az európai jogrendhez igazodni, hanem tegyen is érte valamit — mondta Verestóy Attila.
Petru Caraman parasztpárti szenátor tegnap bejelentette, hogy Ion Iliescu és Petre Roman kivételével minden szenátort felkért, írják alá azt a nyilatkozatot, melyben kijelentik: nem mûködtek együtt a Szekuritátéval jelenti a Mediafax. A szenátorok közül 22-en elutasították a felkérést, különbözô okokra hivatkozva. Ezek között vannak a liberális Mircea Ionescu-Quintus és Alexandru Paleologu, Victor Apostolache, Liviu Maior, Gheorghe Dumitrascu, Oliviu Gherman, Doru Ioan Taracila RTDP-s szenátorok, Dumitru Badea nagyrománia-párti honyatya, valamint Szabó Károly az RMDSZ, Marcian Bleahu a környezetvédôk részérôl, és más demokrata, egységpárti vagy független szenátorok. Caraman szerint Corneliu Vadim Tudor aláírta a fenti nyilatkozatot.
A Román Hírszerzô Szolgálatokat felügyelô parlamenti bizottsága kérte a katonai ügyészséget, mutassa be a Kolumbán Gábor és Eckstein-Kovács Péter szenátor, kisebbségvédelmi miniszter által benyújtott feljelentést és a terhelô bizonyítékokat, amely szerint a kolozsvári Civitas Alapítvány telefonjait lehallgatják. Enélkül ugyanis a bizottság nem kezdhet vizsgálatot az ügyben. Részletekre visszatérünk.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |