2001. április 21.
(XIII. évfolyam, 91. szám)

Megkezdôdött annak a programnak a végrehajtása, amelynek keretében a magyar oktatási minisztérium támogatásával 18 erdélyi magyar iskolát korszeru muholdas internet-kapcsolattal látnak el — közölte pénteken Lászlófy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke. A minisztérium összesen 79 millió forintot fordít erre a programra. A minisztérium határon túli magyarok titkársága által felajánlott berendezések a pedagógus szövetség tulajdonába kerülnek, s a szövetség juttatja el ôket a minisztérium által kijelölt 18 oktatási intézményhez.

C. V. Tudor tegnap listát tett közzé azoknak a közéleti személyiségeknek a neveivel, akik visszavonták pénzüket az Országos Befektetési Alapból, röviddel annak összeomlása elôtt. A pártvezér állítása szerint információi a Román Hírszerzô Szolgálattól származnak. A listán szereplô Valeriu Stoica 3,3 milliárd lejjel, Traian Basescu 3,2, Constantin Dudu Ionescu 3,3, Radu Sârbu 5,5, Traian Decebal Remes 4,7, Radu Berceanu 3,2, Ion Diaconescu 3,6, Ioan Muresan 3,4, Vasile Lupu 2,6, Vlad Rosca 3,2, Ulm Spineanu 2,2, Remus Opris 3,8, Nicolae Noica állítólag 4,2 milliárddal lépett vissza az alapból. Valeriu Stoica és Remus Opris máris megcáfolták Vadim állításait, és azzal fenyegetôznek, hogy rágalomért perbe fogják.

Ismeretlen magyar katona sírjára bukkant 1997 szeptemberében a Kolozs Megyei Polgári Felügyelôség a Torda közelében található kôbányánál. Ugyancsak 1997-ben, Kolozsváron a George Cosbuc Líceum mellett két német katona földi maradványait fedezték fel. Ezeket hivatalosan átadták a németországi Világháborús Hadisírgondozó Egyesületnek, amely a bukaresti Belu temetô Pro Patria részlegében újra elhantolta a katonák földi maradványait — tudtuk meg Ioan Savin ezredestôl.

Lates Vasile tábornok, a Hôsök Országos Emlékegyesülete Kolozs megyei szervezetének elnöke a Szabadságnak elmondta: az ismeretlen magyar katonát nem sikerült azonosítani, de annyit megállapítottak, hogy a magyar hadseregben teljesített szolgálatot. Négy évvel ezelôtt az elesett katona holttestét a román hatóságok exhumálták, földi maradványait a magyar állami jelvényeket tartalmazó gézzel borították és egy dobozba helyezték el. A maradványok, valamint a sírban talált tárgyak azóta is a Kolozs megyei Polgári Felügyelôség ôrizetében vannak.

A tábornok tájékoztatása szerint az ügyrôl értesítették a kolozsvári magyar fôkonzulátust, hogy intézkedjen a magyar katona földi maradványainak esetleges hazaszállításáról. Ezt azonban megnehezíti, hogy Magyarország és Románia között még mindig nem jött létre tárcaközi egyezmény a hadisírok gondozásáról. Felvették a kapcsolatot a román honvédelmi minisztériummal is, hogy értesítse a magyar nagykövetség bukaresti katonai attaséját, de megkeresésükre ez idáig semmiféle válasz nem érkezett. Vasile Lates tábornok úgy véli, amennyiben mégsem sikerül Magyarországra szállítani az elesett katona földi maradványait, a helyi magyar közösségnek vagy a magyar történelmi egyházaknak kellene felvállalniuk, hogy a magyar katonát keresztény szertartás szerint újra eltemessék.

Ioan Savin ezredestôl megtudtuk: annak idején Bitay Károly volt kolozsvári magyar fôkonzullal vették fel a kapcsolatot. A magyar diplomata szerint azért nem oldhatták meg a katona Magyarországra való szállítását, mivel Románia és Magyarország között nem létezett tárcaközi egyezmény. A Genfi Egyezmény lehetôvé teszi ugyan az exhumálást, de a szállítási költségeket a kihantolást végrehajtó államnak kell állnia.

A Szabadság kérdésére Both Ferenc, a bukaresti magyar nagykövetség katonai attasséhelyettese elmondta: sajnálatosnak tartja, hogy az ügy rendezése ilyen hosszú ideig elhúzódik. Szerinte ez elsôsorban annak tulajdonítható, hogy a többéves próbálkozások ellenére még mindig nem sikerült megkötni a magyar és román tárcaközi egyezményt a hadisírok gondozásáról. 1997-ben az akkori kormány honvédelmi miniszterei szándéknyilatkozatot írtak alá az egyezmény kidolgozásáról. Az egyezmény magyar változatát a magyar honvédelmi minisztérium 2000 augusztusában eljuttatta a román honvédelmi minisztériumba. A katonai attaséhelyettes tájékoztatása szerint a folyamat jelenleg felgyorsulni látszik. Ebben pozitív elôrelépést jelentett, hogy tavaly novemberben Budapesten a Rákosligeti temetôben sikerült létrehozni a Román Katonák Hôsi Parcelláját. Both Ferenc emlékeztetett: az esemény kapcsán Orbán Viktor magyar miniszterelnök akkor kijelentette, hogy szükségesnek és természetesnek tartja hasonló parcella megteremtését Romániában is.

Both Ferenc kifejtette: a feleknek sikerült megállapodniuk abban, hogy a bukaresti Belu temetô Pro Patria részében hasonló parcellát hozzanak létre. Ez jelenleg német temetô, de Magyarországnak sikerült megszereznie a romániai német nagykövetség jóváhagyását ebben az ügyben. A tervek szerint mintegy tizenhat Bukarest körzetében található magyar katonai sírt szeretnének a Belu temetôbe áttelepíteni. Both Ferenc nem tartja kizártnak, hogy az azonosított magyar hôsök mellett a Torda közelében talált ismeretlen magyar katona földi maradványait is elhelyezzék.

A magyar diplomácia képviselôje elmondta: a sírkert átadását eredetileg május 21-re, a honvédelem napjára idôzítették, erre azonban az idô rövidsége miatt valószínuleg már nem kerül sor. A sírkert létrehozásához ugyanis olyan állami engedélyek szükségesek, amelyek beszerzése nehézségekbe ütközik. Both Ferenc ígéretet tett arra, hogy a magyar diplomácia mindent megtesz annak érdekében, hogy a parcella mielôbb létrejöhessen, jóllehet a kérdés általános rendezése csakis a román és magyar tárcaközi egyezmény megkötésével oldható meg. Mint fogalmazott, ennek hiánya viszont, reményei szerint, nem gátolja meg, hogy Bukarestben létrehozzák a Magyar Katonák Hôsi Parcelláját.

Papp Annamária

Adrian Nastase miniszterelnök szokásos heti telekonferenciáján ismertette a prefektusokkal, hogy elhárult a parlament által elfogadott és már csak az Iliescu elnök aláírására váró közigazgatási törvény életbe léptetése elôl minden akadály, hiszen az Alkotmánybíróság is kedvezô döntést hozott. A kormányfô kifejtette: tanácskozásra hívja Bukarestbe a prefektusokat, megyei tanácselnököket, hogy elôkészítsék a törvény alkalmazását.

A kormányfô elmondta: az idei állami költségvetési törvény két héttel késik, a Nemzeti Liberális Párt és a Demokrata Párt óvása miatt. A kormányprogram idei pozitív eredményei már kezdenek megmutatkozni — jelentette ki. Az elsô két havi ipari termelés 17,5%-kal haladta meg a tavalyi hasonló idôszakét, az inflációs ráta a januári 3,7% és a februári 3,3% után márciusban 2%-ra csökkent, a munkanélküliségi ráta februárban 10,8% volt (tavaly ilyenkor 12,5%). A tavaszi mezôgazdasági kampányról szólva megemlítette: április 19-ig a vetési munkálatok 37%-át végezték el (Kolozs megye az elmaradtak csoportjában található, napraforgóvetésben például 5%-os a részeredménye). Ugyancsak lemaradások tapasztalhatók Kolozs megyében a mezôgazdasági dolgozók hektáronkénti 1 millió lejes állami támogatásának a kifizetésében (országos szinten eddig az igények 87%-ét elégítették ki). Visszatérô téma a lakóközösségek tartozása a hôenergiát szolgáltató Termoelectricanak, amely országos viszonylatban meghaladta az 5 milliárd lejt. Ebben a kérdésben a polgármesteri hivataloknak kell megoldási javaslatokat benyújtaniuk. Régi probléma az ország lakosságának megfelelô ivóvízellátása, hiszen az utóbbi idôben megszaporodtak az ilyen eredetu fertôzések. Az ivóvíz minôségének javítása érdekében a kormányszervek feltérképezték az országban található egymilliónyi közkutat, amelyeket állandó megfigyelés alá helyeznek. Más: hétfôn országos program indul be a romák megsegítésére. A kormány ezentúl külön figyelmet szentel a köztisztségviselôk ellenôrzésére, hogy megakadályozzák a funkcióval való visszaélést, fôként a rokonok alkalmazását.

Adrian Nastase cáfolta a sajtó által megszellôztetett küszöbön álló kormányátalakítást. „A kormány stabil, az államfô és a miniszterelnök kapcsolata kiváló" — mondotta. De — korábbi kijelentéseivel ellentétben — nem zárta ki bizonyos államtikárok leváltásának a lehetôségét.

Iliescu felfüggesztésével fenyegetôzik az NRP

Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke pénteki sajtóértekezletén bírálta az Alkotmánybíróságnak a helyi közigazgatási törvénnyel kapcsolatban hozott döntését, amellyel visszautasította 74 NRP-képviselônek az óvását. Úgy nyilatkozott: a testület „a Cotroceni-palota belsô udvarává" válva elvesztette függetlenségét. Tudor nyilvánosan azzal vádolta Ion Iliescut, hogy a döntés elôtt tett nyilatkozataival befolyásolta az Alkotmánybíróságot. „Amennyiben Iliescu minden figyelmeztetésünk ellenére aláírja a törvényt, hazaáruló, a Nagy-Románia Párt pedig beindítja az államfô felfüggesztésének procedúráját" — hangoztatta Tudor szenátor. Az NRP ugyanakkor követeli, hogy sürgôsségi eljárással vizsgálják ki mind a kilenc alkotmánybírát, valamennyit Románia alkotmányának megsértésével vádolva. Tudorék értelmezésében az alkotmány „világosan" kimondja: Romániában az egyetlen hivatalos nyelv a román, illetve azt, hogy az alkotmánybíráknak függetleneknek kell lenniük — idézi a pártvezért a Mediafax.

Funar: Kolozsváron nem érvényes a törvény

A sajtóértekezleten pártfôtitkári minôségben jelen volt Gheorghe Funar polgármester is, aki kijelentette: Kolozsváron nem a törvényt, hanem az alkotmányt szándékszik tiszteletben tartani, tehát nem hajlandó érvényt szerezni a jogszabálynak még akkor sem, ha ezért viselnie kell a következményeket. Véleménye szerint a magyar nyelvnek a közigazgatásban való alkalmazásával a kormánypárt az RMDSZ-szel kötött egyezménynek igyekezett megfelelni.

Mint ismeretes, amennyiben Kolozsvár polgármestere nem tartja tiszteletben a helyi közigazgatási törvény elôírásait, amely városunkban is lehetôvé teszi a magyar nyelv használatát a közigazgatásban, a kétnyelvu településnévtáblákat stb. — a prefektusnak a hatáskörébe tartozik megkeresni ez ügyben a közigazgatási bíróságot, amely akár fel is függesztheti tisztségébôl a polgármestert.

Az elmúlt évben megjelent és idén április elsejétôl hatályba lépett 19. számú törvény az új nyugdíjrendszerrôl és társadalombiztosításról több változást vezet be. Ezek az elôírások a nyugdíjazás új feltételei mellett olyan biztosítási szabályozásokat is tartalmaznak, amelyek érintik mind az alkalmazottakat, mind pedig a munkáltatókat. Mindenekelôtt tudni kell, hogy megnôtt a kereset és a munkakörülmények után törlesztett társadalombiztosítási hozzájárulási hányad (35, 40 illetve 45%-ra, a szokványos, rendkívüli és sajátos körülményu munkahelyek szerint), és ennek a hozzájárulásnak egyharmadát mostantól a munkavállaló fizeti, a fennmaradó részt pedig a munkaadó köteles törleszteni. Ezzel egyidôben a 19. törvény megszünteti az eddigi 5%-os, a pótnyugdíjalapba való hozzájárulást. Annak érdekében, hogy a megnövekedett hozzájárulás ne befolyásolja, tehát ne csökkentse az alkalmazottak keresetét, a kormány csütörtöki ülésén eldöntötte: megfelelôképpen növelni kell áprilistól az alkalmazottak fizetését is, ez a növekedés pedig az összegtôl függôen 8,29% és 0,85% között változik. Azok például, akiknek havi bruttó keresete nem haladja meg a 10 920 000 lejt, 8,29%-os fizetésnövelésben kell hogy részesüljenek.

10 920 001–11 830 000 lej között a növelés 8,25%, 11 830 001–12 millió 350 ezer lej között 7,95%, 12 350 001—12 740 000 lej között 7,30%. A 16 120 001–18 070 000 lej közötti kereseteket már „csupán" 4%-kal növelik, a 24 570 001–29 120 000 lej közöttieket „alig" 0,85%-kal, az ennél nagyobb keresetuek pedig már nem is számíthatnak fizetésemelésre a megnövekedett társadalombiztosítási hozzájárulás fizetése érdekében. A kormány által elhatározott növeléssel megtartják az eddigi nettó kereset szintjét. Azoknál a vállalatoknál, ahol április elseje elôtt jóváhagytak már fizetésemelést, a kollektív vagy egyéni munkaszerzôdést aláíró felek megállapodhatnak abban, hogy ne alkalmazzák a kormány új határozatát.

Az idei társadalombiztosítási költségvetés megalkotásánál 6 375 000 biztosítást fizetô személyt vettek számításba, ezek közül 4 750 000 alkalmazott, 1 125 000 személy pedig olyan független tevékenységet folytató vállalkozó, aki évente legkevesebb háromszorosát valósítja meg az országos havi bruttó átlagkeresetnek, a mezôgazdaságban dolgozókat is beleértve, 500 000 személy pedig szolgáltatási szerzôdés alapján dolgozik. Ebben az évben a munkaadóktól 78 122 milliárd lej, a munkavállalóktól pedig 50 000 milliárd lej társadalombiztosítási hozzájárulást szándékszanak bevételezni. A költségvetési törvényben 2001-re az országos bruttó átlagfizetést 4 148 653 lejben állapították meg.

(A 2000/19. számú törvénynek a társadalombiztosítást szabályozó elôírásairól a 7. oldalon olvashatnak, a Jogrend rovatban.)

Ú. I.

Péntek reggelre a kolozsvári járványkórházban elhunyt az egyetlen román állampolgár, akit valaha azzal vádoltak, hogy szándékosan fertôzött AIDS-szel. Aurel Mocan életének utolsó három évét börtönökben töltötte: a bukaresti Jilavából tavaly novemberben költöztették a szamosújvári börtönkórházba, majd két hónappal késôbb kritikus állapotban szállították a kolozsvári járványkórházba. Mocant 1998-ban tartóztatták le elôször csalásért, akkor a férfi az elôzetes letartóztatás elkerülése érdekében felfedte, hogy HIV-fertôzött. Ekkor az ügyészség perbe fogta HIV-vel való szándékos fertôzésért. Letartóztatását követôen a férfi azt vallotta, csupán élettársával volt szexuális kapcsolata, ám a nôt rákényszerítették, hogy ellene valljon. 1999 februárjában Kolozsváron 15 év börtönbüntetésre ítélték. Júniusban csalásért másfél évet kapott, s Bukarestbe szállították. A betegség súlyosbodott, a férfi alig fél év alatt 30 kilót fogyott. 2000 májusáig egy bukaresti kórházban ápolták, kiutalását követôen Kolozsvárra tért vissza, ahol egy hónap múlva a rendôrség ismét letartóztatta, mert több nôvel tartott fenn nemi kapcsolatot. A vádakat elutasító férfit a szamosújvári börtön elkülönített cellájába zárták. Augusztusban kérte a kórházba való átszállítását. Itt betegségért kezelték, az ehhez szükséges havi 24 millió lejt az Egészségügyi Minisztérium biztosította.

A DÁVID FERENC EGYLET április 22-én, vasárnap du. 5 órától tartja felolvasó ülését az unitárius egyház dísztermében (Kossuth Lajos/December 21 út 9.). A felolvasó ülésen A magyar irodalom értékei címmel dr. Egyed Emese tart elôadást majd a Concordia vonósnégyes (Márkos Albert, Botár Gerô, Olimpiu Moldovan, Török Béla) Dvo r ák Amerikai vonósnégyesének I. tételét adja elô, Rácz Norbert XII. osztályos tanuló szaval.

RIDVAN FESZTIVÁLT RENDEZ a kolozsvári Baha’j közösség április 21. és május 2. között. A vallásos fesztivál legjelentôsebb rendezvényeire 21–28. között kerül sor a Brassai utca 1. szám alatt, naponta 18 órai kezdettel, valamint május 2-án a botanikus kertben ugyancsak 18 órakor.

A ZURBOLÓ TÁNCFORUM negyedik elôadására április 22-én, vasárnap du. 6 órakor kerül sor a Brassai Sámuel Elméleti Líceum dísztermében. Fellép a küküllôdombói Tulipánfa néptáncegyüttes és a kolozsvári Unitárius Kollégium népdalénekesei és néptáncosai. Az elôadás társszervezôje az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet.

ZENÉS-TÁNCOS VASÁRNAPI DÉLUTÁNJÁT tartja az RMDSZ Pata–Györgyfalvi negyedi szervezete április 22-én, du. 5 órától a Jugoszlávia utca 51. szám alatti székházban.

KISMAMAKLUB ÖSSZEJÖVETEL hétfôn du. fél 6 órakor a Mócok útja 75. szám alatti Pro Iuventute székházban. Az RMDSZ belmonostori körzete által szervezett klub e heti meghívottja dr. Kónya Zoltán orvos. A rászoruló kisgyermekes családoknak ruhasegélyt osztanak.

A MARIANUMISTA ÖREGDIÁKOK április 23-á, hétfôn tartják találkozójukat a szokásos helyen és idôpontban.

Székely Mihály ny. kollégiumi tanár, festômuvész aprilis 17-én lépett 90. életévébe. Ebbôl az alkalomból 45 képét állították ki a nagyenyedi Inter-Art kiállító termében. Munkásságát Hadarig Ioan, az alapítvány muvészeti igazgatója és Józsa Miklós ny. kollégiumi tanár ismertette. A Maros menti és a Nagyenyed környéki táj szakavatott festôje az évek során 25 egyéni kiállítást rendezett, és számos csoportos kiállításon is részt vett. Ugyanaz a táj vonzotta, mint a költô Áprily Lajost. Festményei a világ 13 országában, többek között Angliában, Hollandiában, az Egyesült Államokban, Kanadában, Jugoszláviában is megtalálhatók.

A kiállítás szervezésében Balog István, az Inter-Art elnöke és Pópa Tibor tanár, református lelkész is jelentôs szerepet vállalt. A hangulatos zenei aláfestést Bajusz Pál ny. kollégiumi zenetanár és Szôllôsi István hegedujátéka biztosította.

A kiállítás maga volt az életmu. A most is alkotó Székely Mihálynak, aki jelenleg Marosújváron leányánál lakik, a megnyitó 50–60 résztvevôje jó egészséget, további töretlen alkotó munkát kívánt.

Bakó Botond

Kétnapos rendezvénnyel emlékeznek meg a föld napjáról a kolozsvári nem kormányzati szervek önkéntesei. Április 21-én, szombaton reggel 8 órakor a Fôtéren egy nyolc méter magas földgömb építésébe kezdenek, és rendbe teszik a Deák Ferenc/Eroilor utcai zöldövezetet. Április 22-én, vasárnap du. 5 és 6 óra között néma tüntetést rendeznek a Fôtér, Deák Ferenc utca, ortodox katedrális, Kossuth/December 21 u., Unió/Memorandumului u., Városháza, Jókai/Napoca u., Fôtér útvonalon. Este 6 órától játékok, versenyek, videovetítés, fényeffektusok a Fôtéren.

Újabb Cap de Afis-koncert lesz hétfôn, április 23-án este 10 órától. Helyszín: a Bianco & Nero, s ezúttal a rockerek örülhetnek, kolozsvári zenekar, a Narkoma mutatkozik be. (A belépés hagyományos módon ingyenes.)

A „bandavezér" Narcubus (gitár, vokál) a 90-es évek közepén már zenélt egy Coma nevu zenekarral mielôtt megalapította volna a Narkomát. Eddig 15 darab fuzôdik a nevükhöz, egy kivétellel mindegyik angol nyelvu szám. Stílus szerint a hardcore-ba sorolhatók más hatásokkal megfuszerezve. A felállás: Levi (ex-Altar, vokál, gitár), Mir Cha (ex-Trauma, vokál), Alex (dobok), Narcubus, Mi Shu, valamint D. Base — ôt lemezlovasként hívták meg, de nemigen jár a próbákra.

Világ rockerei egyesüljetek — Narkoma-koncert az Afis musorújság és a Zulu Concerts szervezésében.

Póka János András

A Szabadság, az Interneten olvasható Transindex és a Kolozsvári Televízió magyar adása folytatja közös Transfórum rovatát. Vendégünk most Molnár Gusztáv ismert politológus lesz, akihez olvasóink, a tévénézok és az Internet-látogatók kérdéseket intézhetnek. A válaszokat május elején olvashatják a Szabadságban és a www.transindex.ro-n, illetve figyelemmel kísérhetik az RTV 1-en, a kolozsvári magyar adásban. A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tokés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László és Pap Géza voltak. A kérdéseket a Szabadság címére várjuk, levélben április 25-ével bezárólag (postabélyegzo dátuma), valamint szerkesztoségünk telefonszámain, e-mail címén, a magyar adás 186-855-ös telefonszámán, illetve a transindex@mail.dntcj.ro címen május 2-ával bezárólag.

A Német Rektorok Tanácsa 130 ezer német márkát adományozott a Babes–Bolyai Tudományegyetemnek egy korszeru filozófiai és társadalomtudományi könyvtár létrehozására. A Király/I. C. Bratianu utca 22. szám alatti létesítmény ünnepélyes felavatására Andrei Marga, a Babes–Bolyai Tudományegyetem rektora, valamint prorektorai és az illusztris német vendégek jelenlétében szerda este került sor.

Az alapítvány megalakulásának tízéves évfordulója alkalmából 2001. április 19-én az alapítvány kuratóriuma sajtóértekezletet tartott a felújítás alatt levô szórványkollégium épületében. A kuratórium tagjain kívül részt vettek még: Csorba Ilona, a kölni Alma Mater Baráti Társaság képviseletében, Sándor Tivadar, a felújítási munkálatokat kivitelezô Arad–Gály-i Caritas vezetôje, Ilona János, a Szövétnek — Aradi Kulturális Szemle — fôszerkesztôje.

Az alapítvány elnöke köszöntôjében elmondta: nem a fennállás tíz éve a lényeg, hanem a tény, hogy nemcsak a kituzött kezdeti célokat sikerült a lehetôségekhez mérten folyamatosan megvalósítani (a diákok szociális támogatása, az iskolaépülettel továbbra sem rendelkezô Csiky Gergely Iskolacsoport tanszerekkel, könyvekkel történô segítése stb.), hanem azokat túl is szárnyalni. Az alapítvány megszerezve a kiadói jogot, eddig 14 könyvet adott ki, kiadja az Aradi Kulturális Szemlét, a Szövétneket és jelenleg — a helyi tanáccsal fele-fele arányban — finanszírozza a szórványkollégium felújítási munkálatait.

A munkálatoknak a kivitelezése lehetetlen lett volna a Caritas odaadó munkacsoportja és annak lelkiismeretes mérnöke, Nagy Sándor nélkül. A pénzügyi erôforrásokat az Apáczai Közalapítvány, Böszörményi Zoltán, Wieser Györgyi, a kölni Alma Mater Baráti Társaság, az Illyés Közalapítvány és más, elsôsorban helyi adományozók biztosították. A bútorzat és felszerelés az aradi és csákovai Caritasnak, az aradi és kisiratosi Máltai Segélyszolgálatnak, Ruppert Lászlónak és a kölnieknek köszönhetôk.

Végül bemutatták az ôszi, hatodik véndiáktalálkozó tervezett programját.

Éder Ottó

Városunk egyik legforgalmasabb helye a Jókai (Iorga, Napoca) és a Majális (Republicii) utca sarka. A Béke tér felôli oldalon van egy butik, és annak ajtajában, hanyagul a falnak támaszkodva, áll egy életnagyságú miniszoknyás kirakatbaba, amelyrôl hosszú zsinórok csüngnek. Valóságos provokáció, challenge, kihívás minden fiatal lány felé: látjátok, ez a divat! Van ilyen cuccod, cuncimókus, mert ha nincs, szerezd be sürgôsen! És a lányok igyekezni fognak lépést tartani a divattal, mert rövidesen nem lehet már nadrágban járni.

A baba pedig blazirtan, álmodozón ott sütkérezik a butik elôtt. Mindenki láthatja.

Kissé arébb, ahol autó autó mögött halad végeláthatatlan sorban, ott a Jókai utca 17-es szám teraszán egyesek (fôleg a lányok) csak egy kávét vagy fagylaltot fogyasztanak, a férfiak asztalra vetett csomag Kent mellett whiskit hörpölnek. Egyik asztalnál bodorított hajú fickó ül, aki feltehetôen másfél órát töltött a bura alatt (a nôi fodrászaton), amíg fejdísze elkészült. Egyedül is feltunést keltene, de társának haja csomókba ragasztva és a csomók hegye krómsárga színben tündököl, és minden égtáj felé mutat. Leginkább egy sündisznóhoz hasonlít. Elsôre foglalkozása a legôsibbre utal, amit fôleg nôk uznek, de lehet excentrikus bölcsészhallgató, aki azon mosolyog, hogy én megbotránkozom. Épater le bourgeois. Rökönyödjön meg a polgár! Övé a jövô, mert ô új idôk új dalaival jön.

Hogy lehet ilyen frizurával aludni? Gondolom, csak ülve. Márpedig ilyen hajat mosni lehetetlen. A rokokó hölgyeket juttatja eszembe, akik toronymagas fehér parókájukban hosszú díszes hajtuket hordtak, és diszkréten, de szorgalmasan vakargatták a tetvektôl erôsen viszketô fejbôrüket.

Teli a központ csupa csábításra váró kínálattal. Lehet, hogy a két hímringyónak kinézô fiatal valójában ügyes bizniszelô, aki egy óra alatt több pénzt forgat meg mint más öt év alatt. A látszat csal(hat), mondja feleségem. Deák Tamással állítom, hogy a látszat sohasem csal. Tény, hogy a könnyen keresett pénz könnyen is megy el. Az idôsebb generáció viszont ódzkodik attól a pénztôl, „amiért nem dolgozott meg". De lehet, hogy ez a moralitás elavult? Mert mire mentünk mi, takarékosságunkkal, beosztott pénzünkkel, erkölcsi gátlásainkkal? A fiatalok látva látják példánkat és a maguk módján talán okulnak belôle.

Mi nem sokra mentünk életvitelünkkel, ôk most mást próbálnak — az ellenkezôjét.

Meglátjuk, mire jutnak vele...

Dániel Károly

2001. március 19-én a Szabadság közölte Tamás János A város fényei címu írását, melyet március 24-én Varga László Ami sok, az sok! címu válasza követett.

A Varga László cikkét követo „szerkesztoi megjegyzés" a sajtószabadság elvének megfelel ugyan, de utolsó mondatában egybemosást észlelünk: „A különbözo nézetek közlése, a sokoldalú tájékoztatás semmiképpen nem sérti a sajtószabadságot, viszont a mások véleményével szembeni intolerancia annál inkább". A kérdés csupán az, hogy hol húzandó meg a határ a törvényes (egyház)jogi utat teljesen mellozo közönséges rágalom és a „mások véleménye" között? Az egyházi testületek által hozott törvényes határozatok ellen az illetékes felsobb egyházi fórumokhoz lehet és kell folyamodni. Az egyház testületei megbízásukat az egyháztagok választása nyomán kapják, hivatalos feladatuk végzése közben tehát megbízóiknak tartoznak elszámolással. Ha ezen megbízók — így Tamás János is, ameddig erdélyi reformátusnak nevezi magát — egyházi fórumokon kívánják véleményüket és kifogásaikat megfogalmazni, ezt megtehetik, s tegyék is meg. De ne használják a világi sajtót olyan vélemények terjesztésére, melyek egyrészt elferdítik a valós helyzetet, másrészt „szent köntösbe" öltöztetett rágalomhadjáratot indítanak egyházunk törvényesen megválasztott testületei és vezetoi ellen.

A Tamás János-féle cikkek létjogosultságát tehát nem a „mások véleményével" szembeni intolerancia kérdojelezi meg, hanem az, hogy szerzoik minden esetben belsoként „kívülrol" támadnak anélkül, hogy a belso egyházi rend értelmében az illetékes testületekhez folyamodnának. A törvényes út helyett mindig az olcsóbb, és az ellenséges hangulatkeltés szempontjából mindenképpen elonyösebb ún. „demokratikus" módszert választják: a világi sajtóban teszik közzé faragatlan vagy nagyon is ravasz módon megfogalmazott tiszteletlen förmedvényeiket, melyekkel egy csapásra meghiúsítanak minden nyílt elvi vitát. Szenvelgo vádaskodása teljesen alkalmatlan egy ilyen kérdés körüli vita megnyitására. De — és itt van az ún. sajtószabadság nagy problémája — éppen ez és az ilyen cikk indítja el a lavinát (mert vitának alig lehet nevezni), és ennek a cikknek a stílusa határozza meg a közhangulatot. A nagy veszély abban rejlik, hogy az ún. „objektív" sajtó abban látja a maga szabadságát, hogy minden véleményt ellenorizetlenül leközöl. Nem kellene-e pl. egy Tamás János-féle írás közlése elott az Erdélyi Református Egyházkerület személyesen érintett püspökét pl. telefonon felhívni? Mert mit értsen az olvasó abból, hogy Tamás János cikkéhez nem fuz megjegyzést a sajtó, az érintetteket nem keresi meg, Varga Lászlót azonban kioktatja? Azt jelenti-e a sajtószabadság, hogy az egyházat és püspökét büntetlenül lehet szidalmazni, a sajtó módszerét azonban nem lehet megkérdojelezni?

Stílusától eltekintve, tartalmilag is kifogásolható a Tamás János írása. Bódis Miklósnak Józsuához való hasonlítása meglehetosen szerénytelen, de megalapozatlan is. A Jézus követése tudtunk szerint nem bun református egyházunkban, azaz „nálunk", ahogy Tamás János mondja.

A „bottal hadonászó, maga körül le-lesújtó pásztor vagy bojtár" valószínuleg ismét a püspök vagy az a testület, amely döntést hozott a szakadár lelkipásztor ügyében. A belso egyházi rend megköveteli a rendtartást, melynek szintén bizonyságát látjuk az osgyülekezetben. Pál is gyakorta megfeddi azokat, akik keresztyén hivatásukhoz méltatlan módon élnek, tanítanak vagy cselekednek. Ez a rendreutasítás nem bottal való hadonászást jelent, hanem az egyházban az ékes és jó rend fenntartását szolgálja. Az elmúlt évtizedekben az egyházi tanfegyelem kérdésében nem történt — sok ízben nem is történhetett — komoly fellépés, a lelkipásztor lelkiismeretére volt bízva, hogy mit és hogyan tanít. Ennek sajnos veszélyes következményei lettek:

• Sokan félreértették a nemzet és a keresztyénség kapcsolatát, bunnek, pogány maradványnak nevezték és adott esetben meg is tiltották a népi hagyományokat, népviseletet és táncot.

• Mások (vagy némelykor ugyanazok) félreértették szolgai hivatásukat, és az Úrtól bitorolván az ítélkezéshez való jogot, az igehirdetoi és lelkigondozói munka során bírói önkénnyel kettéosztották a gyülekezetet „megtértekre" és „meg nem tértekre", színpadi fogásokkal „vallástételre" bírták a lelkileg többre szomjazókat és a befolyásolhatóbbakat, akik közül sokan pusztán a lelki nyomásnak engedve cselekedtek így.

• Ebbol következoen egyoldalúan magyarázták a megtérés fogalmát is, hiszen, amint Tamás János írásából kiderül, ot is „három éve kézenfogva hordozza" az újjáteremto Krisztus. Ezzel két gond van: 1. Négy évvel ezelott még nem hordozta kézenfogva, nem volt a gondviseloje születésétol fogva? 2. Hogyan lehet eloírni azt, hogy csak a konkrét dátumhoz kötött drámai megtérés érvényes? Nem megkötése ez Isten szuverén hatalmának, mely szerint O úgy hív el mindenkit, ahogy O akarja (akár villanásszeruen, akár fokozatosan)?

A fenti módszerre — melyet Bódis Miklós teljes szigorral és következetességgel alkalmazott Magyarlapádon — sokkal inkább illik a „bottal hadonászó, maga körül le-lesújtó pásztor vagy bojtár" képe, mint azokra, akikre Tamás János alkalmazni akarja. A dátumhoz kötött megtérés beteges eroltetése olyan kényszer, amellyel a lelkipásztor a maga egyéni lelkiségét másokra akarja rátukmálni. Ez a béres módján történo „lelkipásztorbotkodás".

(Folytatjuk)

A Nagyenyedi Református Egyházmegye lelkipásztorai

Az újságnak nem tiszte beleszólni az egyház ügyeibe, abba, hogy mely kérdést milyen egyházi fórumon illik, vagy kell megvitatni stb. Ha viszont egy közösséget közérdeku kérdések foglalkoztatnak, és azokat a nyilvánosság elé akarják tárni, erre kínálkozik a sajtó mint lehetoség. A sajtó nem lehet, és nem is akar bíró lenni, részrehajlást vitás kérdésekben nem vállalhat. De a nyilvánosságot — mint ahogy a nagyenyedi református lelkipásztorok levelének megszerkesztett közlése is mutatja — biztosítja. Egyébként a Tamás János olvasói leveléhez azért nem fuzött a szerkesztoség megjegyzést, mert az — a Varga László levelével vagy a fentivel szemben — nem a sajtóval bajlódott. (Balló Áron)

Montenegró vagy Crna Gora, alias a fekete völgyek országa a Dinári hegységben. Tizenháromezernyolcszáztizenkét négyzetkilométernyi terület, alig hatszázezer lakossal. A középkorban a szerb fejedelemség fennhatósága alá tartozott, de a rigómezei csata (1389) után elszakadt Szerbiától és független fejedelemséggé vált. A tizenhatodik században névlegesen török uralom alá került, ám lakóinak ellenállása és földrajzi fekvése következtében késôbb maga a szultán is elismerte az ezen a területen kialakult fejedelemséget, majd királyságot.

A mai montenegróiak amolyan félfüggetlenségben élnek. A nyelvazonosság ellenére a nagy Jugoszlávia megteremtése óta az északi rokon ezt a területet és lakóit gyarmatként kezeli. A montenegróiak nyolcvan éve nem tanulhattak saját történelmükrôl, pedig talán éppen ezzel dicsekedhetnének leginkább. No meg szemléleti különbözôségükkel, gazdasági felzárkózási törekvésükkel a civilizált világhoz. Megfigyelôk szerint teljes függetlenségük megvalósulása csak idô kérdése. Az egyetlen komoly akadály talán csak formai: az utolsó elôtti tagköztársaság kiválásával megszunik a szövetségi Jugoszlávia, s a gátlástalan szerb uralom, annyi évtized után, ismét csupán magára Szerbiára zsugorodik össze.

A fenti tények fényében talán nem érdektelen párhuzamot vonni a Dinári-hegység és a Kárpátok által behatárolt térségek között. A feltétlen nemzetállamiságra való törekvés, a minden szempontból az egyéneket és nemzetiségeket gyorsan és végérvényesen homogenizáló szándék ellenére sem Jugoszlávia, sem Románia nem írható le a teljesen reménytelen országok sorából. Ha a hatszázezres montenegróiaknak nyolcvan év után sikerül kivívniuk önállóságukat, miért ne sikerülhetne, bizonyos (és minden téren jellemzô) idôeltolódással, ugyanez, a hatmilliós erdélyi románságnak is? Közismert és egyre kiélezôdôbb az ellentét az itteniek kulturális szintje, igénye, életszemlélete, a munkához való viszonyulása és a hegyeken túliak harácséhsége, gyakorta leplezetlen balkánisága között. Jóllehet a nemzetállamisági filozófia éppen ezeket az eltéréseket akarja megszüntetni. Erre szolgált az évtizedek során véghezvitt tudatos ôslakossági nemzetiségi egyensúly megbontása, a mioritikus mítoszba csomagolt öntudatzavar keltése. Már most komoly különbség mutatkozik az életszínvonal dolgában a Kárpátok külsô és belsô lejtôin, jóllehet az Erdélyben megtermelt értékek igen jelentôs része a Regátba kerül. Úgy, ahogyan az a valamikor virágzó Jugoszlávia-központú Szerbia és a haladásában korlátozott Montenegró esetében történt. Nagy-Jugoszláviát, ezt a mesterségesen összetákolt balkáni olvasztótégelyt, a mértéktelen szerb nacionalizmus teremtette meg —, és késôbb ugyanaz darabolta fel. Miért tenne a történelem kivételt az objektív folyamatok alakulásában egy olyan ország esetében, mint amilyen a pillanatnyi nagy Románia?

Ördög I. Béla

Napok múltán megyünk a szövetkezet felé, hogy azt a bizonyos sálat megvásároljuk a csóré nyakú kakasnak, de már a kapuban elakadunk. No nem azért, mert Kányádi Sándor azt írta volt a szüloi ház utcájáról: nem zsákutca csak tarisznya. Az ilyen utcákban nincs is hova menni, de benne kell lenni, pusztán azért, mert így folytatódik: akit innen tarisznyáltak, nem fogja az élet piszka, mert itt még a sár is tiszta. Az ilyen utca csodálatos a maga parányiságában, makulátlan tisztasága vetekszik az Úr asztalán levo kehelyével. Hozzá társul a gyanútlan ártatlanság, a születés tisztasága, az eszmélés kíváncsi lobogása. Az a bizonyos piszok, az életé, hajaj, messze van, mégcsak nem is létezik.

A kaputól három irányba mehetnénk, s Tyüntyur alighanem mindeniken egyszerre indulna, de nem lehet, márcsak a célszeruség miatt sem. Ha elore mennénk, a patakhoz érnénk. Télen csicsonkáznánk a jegén, egészen tavaszig, míg beroppan alattunk. Aztán barkás fuzfavesszobol sípot csinálnánk, amilyet sehol nem árulnak, mert nem lehet sorozatban gyártani. Dalokat se lehet énekelni rajta, mint a furulyán. Ez olyan egyhangú síp, ami elkíséri az embert messze tájakra. Olyan az egyhangúsága az égalji távolban, mint egy temetési meneté, de a hang emlékeztet a kapura, ahonnan elindultunk. Jégzajlás után eszünkbe juthatna a fuzfabottal halászni, várnók, mikor akad horogra a mesebeli aranyhal, vagy az öreg halászé. Ezen, a kapura meroleges utcán, nem indulhatunk, mert elfeledtetné velünk a patak sálvásárló igyekezetünket, pedig ugyanúgy nincs benne hal, mint az Aranyosban arany. A jobbra levo utca is elterelne úti célunktól — a mezonek tart. Ha mi oda mennénk, alighanem belefeledkeznénk valamibe: keresnok a havon a nyúl nyomát, a rókáét, vagy hóembert állítanánk, s az, mint jó pásztor, megorizné nekünk a fehérséget az idok végezetéig — nem lennének többé évszakok.

Csak balra térhetünk, arra van a sálat meg mindent áruló vegyesbolt. Ez a vásárlás igen kétes dolog. A szövetkezetes, mint jó, céhbeli kereskedo, ajánlani fogja, vegyünk a kakasnak némi lábbelit, ha már olyan nagy becsben az állat. Na nem, akkor egyenlosdi alapon, a tyúkok megsértodnének. Hát akkor vásároljunk valami meleg pamutot, csináltassunk a kutyának ködmönt. Biztosan meghálálná, nemcsak a melege miatt — amikor vicsorogva cimborál egy másikkal, megvédi a marástól. Vegyünk nyakörvet! Az is hálás dolog a szájkosárral együtt.

Sálért jöttünk? Azt mondja a boltosné: csuda dolog jut eszünkbe! Az o unokája alig nagyobb egy évvel Tyüntyurnél, de az is nagyon aranyos. Van a szomszédjukban egy vén ember, az minden semmiségre megtanítja. Amikor haragra gerjed játék közben, azt kiáltja a szomszéd fiúcskának: háljon apád anyáddal! Versikét is tud, pedig még óvodába nem járt. Azt mondja nógatásra: szorös töke van a légynek, ha nem hiszed, eriggy, nézd meg! Folyik a vén korhelybol a cifrábbnál cifrább káromkodás is. Inkább nézze a gyermek a televíziót, amiben csak szerelmeskednek, csókolóznak. Ezt se turi a vén szetyák mondóka nélkül: Ildikó, kell kokó?! Hogyne kéne, mikor jó! Értelmes, tudja, mi megy a televízióban, de inkább a verekedos filmeket szereti. Vásároltak is neki egy

elemmel muködo pisztolyt a játékos üzletbol. Az vijjog, de még madarat se lehet vele loni.

Tyüntyur értetlenkedve nézi, miket nem áradozik a boltosné az unokájáról. Megállapíthatom, hogy az egy világfi. Alighanem mikor levágják a csóré nyakú kakast, megnyalja a véres kést, nem fél tole. Mit kezdjünk a kakas sáljával, a kutya ködmönkéjével, a mesés kellékekkel, amiket nem árulnak a boltban? Ha már ennyi idot elvertünk, mégis vásároljunk valami apróságot. Játékot nem tart a bolt, mert az neki hótt pénz, hetekig nem érdeklodik iránta senki — a pénzesebbje Tordáról, a játéküzletbol vásárol. A csóróbbja örül, ha egy féldecis üvegcsét vásárolhat. Vegyünk mi is egy ilyent, nem a vénasszonyok minden baját kúráló sós borszesz van benne, hanem miámi szeszkó. Hörpintsem ki, Tyüntyur majd eljátszik a csicsás üveggel.

Ne menjünk el üres kézzel, szinte sajnálkozva tukmálja: nézzem, mi akadt a kezébe a múltkori leltárnál! Benyúl a pult alá, kotorász, s az üveglapra teszi a jelvénynél alig nagyobb, egymáshoz illesztett szerszámokat. Tyüntyur utánuk kap az ölembol. Hagyom, miközben eszembe jut a tiltó mondóka: kés, villa, olló gyermek kezibe nem való! Ezek nem is azok.

Néhány vásárló érkezett, míg folyt az unokáról a letyefetye, most élénk csodálkozással bámulják a Tyüntyurnek ajándékozott mütyürt. Úgy bámulják, mintha a kakas sálja vagy topánkája lenne, pedig azok közönséges szerszámok: sarló–kalapács. Annak a két szerszámnak a mása ez, ami nemcsak a zászlón volt látható, de a régi bikaistálló ajtaján is. Hitetlenkedve bámulják, mintha most látnák eloször, pedig sokan lévén hívok keresztet vetettek, ha elmentek a néptanács faliújsága elott.

Cserés Ferenc

Amint tegnapi lapszámunkban dióhéjban már jeleztük, csütörtökön kezdetét vette a férfi Nemzeti Ligában szereplo 12 együttesnek a vetélkedo tavaszi idénye. A viadal 23. fordulójában a vendéglátó csapatok nyertek — egy kivétellel. Örvendetes, hogy a kivétel a Kolozsvári U-Nehézgépgyár-Agressione nevéhez fuzodik, amely sikeresen vette az elso tavaszi akadályt: 23–18 (12–9) arányban gyozték le Bákóban a sereghajtó U-MSK legénységét. A Remus Moldovan–Gheorghe Zamfir kettos csapatának legeredményesebb játékosainak a nyolcgólos Catinas, valamint a hat találatot elért Burca bizonyult. Rajtuk kívül még kitunt Florean kapuvédo, valamint a játékirányító Gal, aki több nagyon hasznos labdát osztott társainak.

A csütörtöki forduló többi összecsapásán a következo eredmények születtek: Galaci Ulpimex–Pitesti-i Dacia 22–20 (9–11), Konstancai Kézilabda Klub–Bukaresti Dinamó 23–21 (12–11), Fibrexnylon–Temesvári U-Politechnika 26–18 (12–6), Nagybányai Minaur–Nagyváradi Repcon 38–28 (20–11) és Bukaresti Steaua–Brassói Dinamó 31–27 (15–12). A táblázaton semmi változás nem történt:

1. Steaua 23 22 0 1 674–527 67

2. Fibrex 23 19 0 4 599–501 61

3. Buk. Dinamó 23 14 3 6 599–536 54

4. Minaur 23 12 2 9 566–536 49

5. Galac 23 12 2 9 523–488 49

6. Konstanca 23 12 2 9 533–513 49

7. Kolozsvár 23 10 0 12 572–576 44

8. Pitesti 23 7 7 9 488–486 44

9. Temesvár 23 7 3 13 495–544 40

10. Br. Dinamó 23 6 2 15 478–527 37

11. Nagyvárad 23 4 1 18 521–684 32

12. Bákó 23 1 1 21 479–643 26

A 24. forduló április 22-én vasárnap lesz, a következo párosítás szerint: Pitesti–Kolozsvár, Minaur–Bákó, Nagyvárad–Fibrex, Temesvár–Steaua, Brassói Dinamó–Konstanca és Bukaresti Dinamó–Galac.

(radványi)

KARATE
Szombaton 17.30–19.30 között, valamint vasárnap 8.00–9.00 és 15.00–17.00 között a Horia Demian Sportcsarnokban: nemzetközi felkészíto verseny.

KÉZILABDA
Szombaton 10 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kolozsvári Armatura–Fogarasi Nitramónia — férdi A osztály; 14.30-tól: Kv. Jövo-ISK–Zilahi Silcotub ISK — noi ifi II. mérkozés.

Vasárnap 11 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Jövo-ISK–Besztercei LEFS — noi ifi I. mérkozés, 12.30-tól: Kv. Unirea–Temesvári Bánát ISK — férfi ifi I. mérkozés.

RÖPLABDA
Szombaton 13 órától a Horia Demian Sportcsarnokban: Kv. U-Modena–Nagybányai U-BRD — férfi élvonal, play-off helyosztó mérkozés.

SZABADFOGÁSÚ BIRKÓZÁS
Szombaton 9 és 16 órától, valamint vasárnap 9 órától a Hadsereg Sportcsarnokban az ifi országos bajnokság zónadöntoje.

l Ápr. 23.: Másfél évtizeddel ezelott, 1986-ban 385. hivatalos mérkozését játszotta ezen a napon Románia labdarúgó-válogatottja. Barátságos találkozón mérte össze tudását a temesvári stadionban a Szovjetunió le-génységével és a jugoszláv Dragisa Komadinity biráskodása mellett lezajlott mérkozésen, 1–0-s félidot követoen, 2–1 arányú gyozelmet aratott. A gólokat sorrendben Hagi (13. perc), Rogyijonov (70. perc) és Camataru (80. perc) lotte. A román csapat szövetségi kapitánya Mircea Lucescu, segédje pedig Mircea Radulescu volt.

l Ápr. 24.: Negyven éve, 1961-ben, az esztendo nagy vívó eseményét jelentette az olaszországi Strezában ötös együttesek részvételével lebonyolított Olaszország–Magyarország férfi csapattalálkozó. Meglepetésre a vendég magyar pengeforgatók 14:11-re legyozték a torvívásban addig sokkal jobb eredményekkel büszkélkedo taljánokat. Egyénileg Kamuti László 5, Gyuricza 4, Kamuti Jeno és Czvikorszky 2–2, Szabó pedig egy gyozelmet ért el.

l Ápr. 25.: 15 esztendovel ezelott, 1986-ban megkezdodött Moszkvában az 51. jégkorong-világbajnokság végso helyosztója az 1–4. hely eldöntéséért. A rájátszás elso fordulójában: Szovjetunió–Kanada 7–4 és Svédország–Finnország 4–4 (úgy hogy 40 mp-cel a befejezés elott a finnek még 4–2-re vezettek — ám ekkor, majd 9 mp múlva Carlsson két góljával egyenlített a háromkoronás skandináv válogatott).

l Ápr. 26.: 40 év telt el azóta, hogy 1961-ben a legjobb román teniszezok magyar játékostársaikat fogadták, hogy közös barátságos mérkozésekkel készüljenek föl a küszöbön álló Davis-kupa idényre. Az elso játéknap nyitó mérkozésén a két veterán teniszezo, Gogu Viziru és Katona Zoltán találkozójából a román sportoló került ki gyoztesen (6:4, 6:4, 5:7, 6:2), míg a második találkozón az akkor 30 éves Gulyás István ritkán látható szép találkozón (6:2, 6:2, 6:8, 5:7, 6:2) múlta felül a 22 esztendos Ion Tiriacot.

l Ápr. 27.: A 15 évvel ezelotti 1986-os moszkvai 51. jégkorong-világbajnokságon, miközben javában zajlott a 1–4. hely sorsát eldönto külön torna, ezen a napon fejezodtek be az 5–8. hely sorsát eldönto vetélkedo mérkozései. A végso sorrend: 5. Csehszlovákia (címvédo), 6. Egyesült Államok, 7. NSZK 5, 8. Lengyelország 3 ponttal — a lengyelek kiestek az élvonalból.

l Ápr. 28.: Négy évtizede, a korábban említett magyar–román barátságos tenisztalálkozón a párosok mérték össze tudásukat. A két ország sportolói ezúttal is megosztoztak a gyozelmeken: Gulyás István, Szikszay András–Ion Tiriac, Serester László 7:5, 6:4, 6:4 és Eustatiu Cristea, Constantin Nastase–Katona Zoltán, Komáromy Ferenc 6:4, 6:1, 4:6, 4:6, 6:4.

l Ápr. 29.: Az 51. jégkorong vb-n az 1–4. helyek sorsa is eldolt. Nagy harcban a vendéglátó szovjet csapat 3–2 arányban nyert a svédek ellen, s ezzel ismét, 24-szerre világbajnok lett. A bronzérem sorsa a tengerentúliak 4–3 arányú gyozelmével végzodött Kanada–Finnország találkozón dolt el.

László Ferenc

A liverpooli Anfield Road Sta- dion nézoterén egy tut nem lehetett volna elejteni a 38 ezer összezsúfolódott angol szurkoló között. Aki látta a mérkozést, nem csalódott. A barcelonai, mindkét csapat részérol szégyenteljes teljesítmény után egészen másként zajlott a csütörtöki összecsapás. Amely a szó szoros értelmében is két kiváló csapat mérkozése volt.

A sok kidolgozott helyzet közül csak néhányat emelünk ki. A Liver-pool hátvédsora legtöbbször elzárta az utat a Kluivert–Rivaldo pároselott, de az ugyancsak veszélyes Overmars elég szabadon futkoshatott a széleken. Nagyon jól támogatta a csatárok játékát Luis Enrique, aki jó ideje középpályásként szerepel. Másrészt az angolok csatárai, Owens és Heskey is állandó készenlétben tartották a barcelonai védoket. Olyan kiválóságok, mint Robby Fowler vagy a cseh Patrick Berger, csupán csereként jutottak szóhoz Gerard Houllier csapatában.

Az elso helyzet Rivaldo nevéhez fuzodik, aki egy távoli lövéssel tette próbára Westerveldet. A másik kapunál Owenst szerelte az utolsó pillanatban Reina, majd Luis Enrique lövése súrolta a liverpooliak kapufáját. A félido utolsó elotti percében esett a mérkozés egyetlen gólja, amely a katalán gól nélküli döntetlen után bebiztosította a Liverpool továbbjutását: egy szöglet nyomán a védelem segítségére érkezett Kluivert fejelni ugrott, és megengedhetetlen módon (bár teljesen véletlenül) kézzel ért a labdához. Urs Maier svájci játékvezeto — egyébként nagyon helyesen — megvárta az akció alakulását, s mivel a labda a Barca játékosaihoz került, büntetot ítélt. A tizenegyest McAllister vágta a hálóba.

A második játékrészben valamivel visszafogottabban játszott a Liverpool, de a Barcelonának — Kluivert helyzetén kívül — nemigen sikerült veszélyeztetnie a házigazdák kapuját.

A Liverpool 16 év után ismét kupadöntos. Utoljára a brüsszeli Heysel Stadionban szerepeltek, a Juventus ellen. Mint emlékezetes, azon a mérkozésen 39 ember vesztette életét, és az angol csapatok öt éven át ki voltak tiltva a kupákból.

A másik elodöntoben: 1. FC Kaiserslautern–Deportivo Alaves 1–4. Cosmin Contra csapata 9–2-es (!) összesítéssel jutott az UEFA-kupa döntojébe. A szerdai gólszerzok: Djorkaeff, illetve Ivan Alonso, Vucko (2) és Ganan.

Nánó Csaba

(A mérkozések szombaton 11 órakor kezdodnek)
C osztály, VII. csoport
Gépész utcai stadion: Kolozsvári CFR–Aranyosgyéresi Sodrony-ipar;
Torda: Aranyos FC–Alsójárai Bányász;
Prázsmár: Textil–Szamosújvári Olimpia.
C osztály, VIII. csoport
Dés: Egyesülés-Selena–Élesdi Körös;
Nagysomkút: Liber Humana–Kolozsvári U FC.
A Kolozs megyei érdekeltségu csoportok további musora:
VII. csoport: Bethleni Szamos-Gáz–Viktóriavárosi Viromet; a Dicsoszentmártoni Kémia, a Brassói Romradiatoare, a Fogarasi Nitramónia és a Marosvásárhelyi Gázmetán szabadnapos;
VIII. csoport: Szatmárnémeti Szamos–Aradi Telecom, Sarmasági Bányász–Aradi Astra, Aradi West Petrom–Avasfelsofalui Avas, Vaskohsziklási Acél–Szatmárnémeti Sólymok és Magyarláposi Lápos–Zilahi Armatura; a Désaknai Bányász szabadnapos.

Nem számíthat Adrian Ilie játékára a Szlovákia elleni barátságos mérkozésen dr. Bölöni László szövetségi kapitány. A Valencia csatára sérült, csakúgy, mint Bogdan Lobont, az Ajax kapusa.

Bölöni 15 idegenlégióst hívott meg a szerdai, ploiesti-i találkozóra. A keret: kapusok: Stelea (Salamanca), Prunea (Bukaresti Dinamó), hátvédek: Contra (Deportivo Alaves), Ciobotariu (Standard Licge), Filipescu (Betis Sevilla), Prodan (Bukaresti Steaua), Radoi (Steaua), Chivu (Ajax), középpályások: Gâlca (Espanyol Barcelona), Dorinel Munteanu (WfL Wolfsburg), Catalin Munteanu (Salamanca), Ghioane (Bukaresti Rapid), Codrea (Genoa), Rosu (Numancia), Denis Serban (Elche), Alin Stoica (RSC Anderlecht), csatárok: Viorel Moldovan (Nantes), Gane (St. Gallen), Mutu (Verona), Niculae, Mara, Mihalcea (mindhárom Dinamó).

Péntek délelôtt Zilahon megkezdôdött az EME Orvostudományi és Gyógyszerészeti Szakosztályának 11. tudományos ülésszaka. A nemzetközi jellegu rendezvényen 50 külföldi orvos, illetve gyógyszerész is részt vesz.

Az ünnepélyes megnyitó után képzômuvészeti tárlatot tekintettek meg az egybegyultek, majd ezt követôen a 330 részvevô ún. szekcióülésen vett részt. Ma a rendezvény súlypontja áttevôdik Zilahról Szilágysomlyóra, ahol a Mezôgazdasági Líceumban folytatódnak a szekcióülések. A nagyszabású esemény muvelôdési rendezvényekkel ér véget: a Református Gyülekezeti házban Fodor Éva kiállítása nyílik meg, majd ezt követôen a Muvelôdés folyóirat Könyvvásárára kerül sor. A városnézés után a részvevôk meglátogatják a zsibói Wesselényi kastélyt is.

(szabó)

A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete szervezésében pénteken megnyílt a Magura alatti kisvárosban az Erdélyi Szôlôhegyek III. Borversenye. A versenyzôk péntek délig nevezhettek be a versenyre, délután már a borok rangsorolása zajlott. A szombati versenymegnyitó után a zsuri elkezdi nehéz munkáját, a borkóstolást.

Sz. Cs.

A Nagy-Szamos-parti kisváros magyarsága már két évvel ezelôtt elhatározta, hogy a Beszterce-Naszód megyei magyarság szórványközpontjává növi ki magát. Elhatározásuk komolyságát jelzi az a kétnapos pedagógus továbbképzô is, amelyet a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége bethleni fiókja április 19–20. között szervezett.

— A továbbképzô fô témája a pszichodráma volt — mondta a rendezvény lelke, Borsós K. László helyi pedagógusszövetségi elnök —, és a jelenlévô árpástói, magyardécsei, magyarnemegyei, almásmálomi és bethleni tanerôk — Butyka Enikô Éva, a BBTE lektorának irányításával — a két nap alatt betekintést nyerhettek az iskolai konfliktusok kezelésének problémakörébe. Terítékre került a tanár–diák ellentét, a tanár–tanár konfliktus, közösségi szintu kapcsolatzárlatok. Csütörtökön tíz órától este hétig, pénteken kilenctôl déli egy óráig „tanultak" az említett magyarlakta települések óvónôi, tanárai és tanítónôi.

Sz. Cs.

A kolozsvári Szívkórház 1991-ben beindított programja, mely a gyermekek veleszületett szívbetegségének problémájával foglalkozik, újabb eredményeket mondhat magáénak. Amint azt dr. Mircea Bârsan professzor elmondta, a program több vonalon muködik.

Több esetben orvosokat küldtek külföldi tanulmányútra, ugyanakkor orvosok jöttek Kolozsvárra, hogy a szívsebészet terén szerzett tapasztalataikat megosszák itteni kollégáikkal. Az idén egy amerikai orvoscsoportot várnak, amely a helyi orvosokkal együtt több, kritikus állapotban lévô gyermeket fog megmuteni. Két New York-i szívgyógyász már meg is érkezett, rájuk vár a feladat, hogy megállapítsák a kis betegek pontos diagnózisát, és ennek alapján kiválasszák a legsürgôsebb eseteket, amelyeknek mutéti beavatkozására május-júniusban kerülne sor. Addigra további 12 orvos érkezik meg az óceánon túlról.

Az együttmuködés egyúttal kitunô tapasztalatcsere is lesz a hazai orvosoknak, mivel a román egészségügy anyagi helyzete nem engedi meg a gyakori külföldre való utazást, jóllehet az orvostudománynak naprakésznek kell lennie a legújabb felfedezéseket és technológiákat illetôen.

Egy mutét ára hazánkban 2000 dollárba kerül, míg Nyugaton 15 000–25 000 dollárba. A amerikai orvosok saját felszereléssel jönnek majd, melyet utólag a kórháznak adományoznak. Utazási költségüket és itt-tartózkodásukat, valamint a felszerelések árának egy részét az amerikai Humana Alapítvány állja, mely 1990 óta támogatja a romániai gyermekgyógyászati programokat is.

(horváth)

Az állatorvosi rendelô múlt évi tevékenységérôl számoltak be az e hónapi tanácsülésen. Az épület, amelyben a rendelô tevékenykedik, a polgármesteri hivatal tulajdona; 1999-ben kötöttek tizenöt évre szóló szerzôdést dr. Petean Ilisie állatorvossal — tudtuk meg MártonElek kisbácsi alpolgármestertôl.

Az orvosi rendelô — két orvossal és két asszisztenssel — éjjel-nappal a rászorulók rendelkezésére áll. Az ügyeletes orvos és asszisztens a nap bármely órájában kiszáll terepre. Az állatok rendszeres és fokozott orvosi felügyelete része annak az országos programnak, amelyet a mezôgazdasági minisztérium futtat országszerte — mondta az alpolgármester. A beszámolóból kitunt: tehenektôl és lovaktól kezdve a szárnyasokig a község minden háziállatát több ízben is megvizsgálták, és beoltották. Az orvosok nem beteg állatokat szeretnének kezelni, hanem az egészségeseket akarják megvédeni a különbözô fertôzésektôl, ezért nagy hangsúlyt fektetnek a megelôzésre. A rendelô gyógyszertárral, laborral, mutôvel és mesterséges megtermékenyíto laborral is rendelkezik. A tanács elégedett a rendelô tevékenységével.

A tanácsos megjegyezte: sikerült megoldaniuk a szervezett formában történô szemételszállítást Mérában. Tervük ezt minél hamarabb kiterjeszteni a község többi falujára is.

Valkai Krisztina

Április 15-én lejárt a könyvelési mérlegek, nyilatkozatok leadási határideje. Az ünnepek miatt és a késlekedôk nagy számára való tekintettel ezt a határidôt öt nappal meghosszabbították. Bár az újabb határidô is lejárt tegnap, Désen a cégeknek alig több mint fele tett eleget ennek a kötelességének.

Désen 2092 olyan cég muködik, amelynek idôszakosan könyvelési mérleget kell leadnia a helyi pénzügyi igazgatóságon. Bár az eredetileg április 15-re kiszabott leadási határidôt a húsvéti ünnepekre való tekintettel 20-ig kitolták, a cégek mindeddig csupán 1250 mérleget és 100, mérleget helyettesítô nyilatkozatot tettek le (ez utóbbit azoknak a vállalkozásoknak kell összeállítaniuk, amelyek megalakulásuk óta semmiféle tevékenységet nem folytattak). Azok a cégek, amelyek a kitolt határidô után jelentkeznek a mérleggel, egytôl 25 millió lejig terjedô pénzbírsággal sújthatók.

C. M.

A hét Kolozsváron megrendezett országos tantárgyolimpiai döntô közül a fizikában már eredményt is hirdettek a napokban. Kolozs megye fizika szakos tanfelügyelôje, Luminita Chicinas kezdeményezésére a gyôztesek között nemcsak okleveleket, de olimpiai érmeket is kiosztottak.

A megyei tanfelügyelôség és a reál szakos tanfelügyelôk elégedettek a Kolozs megyei olimpikonok országos szereplésével — tunt ki a megyei tanfelügyelôség soros csütörtöki sajtóértekezletén. A legjobban az Informatika Líceum kilencedikes diákja, Roman Flaviu szerepelt (harmadik hely); a három dicséretet szerzett kolozsvári diák között található Jenei István, a Báthory-líceum kilencedikesének neve is. A Slatinán zajló gimnáziumi szakasznak is van kolozsvári helyezettje Rieger Ágota, az Aranyosszentmihályi Iskola nyolcadikosának személyében.

A kolozsvári nyertesek között 24 arany, 32 ezüst és 40 bronzérmet osztottak ki. Az elsô helyezettek számára a Nevelési és Kutatási Minisztérium 500 ezer lejes pénzjutalmat biztosított, de ez az összeg — a támogatóknak és szaktanfelügyelôk menedzseri adottságainak köszönhetôen — esetenként közel hárommillió lejre is megugrott.

Szabó Csaba

Szamosújvárott érdekes és hasznos ötlettel állt elô az önkormányzat. A városgazdák elhatározták, hogy külön földterületet jelölnek ki mindazon építkezô kedvu fiataloknak, akik rendelkeznek egy új lakóház felépítéséhez szükséges pénzalappal.

Az elején ötven család iratkozott fel a listára, de végül is csak tizenhárman láttak munkához. A többiek pénzhiány miatt lemondtak a tervrôl. A városvégi Calarasi utcában javában zajlik az építkezés. Öt lakóház alapja már elkészült, de a munkálatok nagyobb része még hátra van. Csak lépésben haladnak a beruházással, ugyanis az állam nem támogatja a fiatal házasokat. A Calarasi utcában építkezô fiataloknak annyiban segít a város, hogy közmuvesíti a területet. Tömbházat immár tíz éve nem építettek a Szamos-parti kisvárosban. A polgármesteri hivatal illetékes osztályán 250 kérést tartanak nyilván lakáskiutalásért.

Erkedi Csaba

Április 18-án ülésezett a Fehér megyei RMDSZ választmánya. Vita tárgyát képezte a legutóbbi SZKT-döntés, amelynek értelmében a 2003-ban tartandó kongresszusig újból lekerült a napirendrôl e testület megújítása, és ezáltal saját mandátumát hosszabbította meg.

A választmány értetlenül vette tudomásul a többség akaratát, amelyet elhibázottnak ítél meg. „Ezt nem lehet csupán egy elszigetelt döntésként kezelni, hiszen összefüggésben áll korábbi, az SZKT megújítását kötelezô módon elôíró kongresszusi határozatokkal. Itt veszti el relevanciáját a vitatott többségi akarat." — áll a Fehér megyei RMDSZ szerkesztoségünkbe eljuttatott közleményében.

A választmány helyesnek tartja a Fehér megyei SZKT-képviselôk magatartását, hogy támogatták az Ügyvezetô Elnökség által elôterjesztett, az SZKT megújításáról szóló tervezet megvitatását.

„Több éve tart az SZKT tekintélyének csökkenése, ami — többek között — a megújulás sorozatos elmaradásában keresendô.

Határozottan kérjük, hogy az SZKT vizsgálja felül legutóbbi döntését és az ÜE tervezete mentén folytassa le a megújulásról szóló vitát. Ezáltal lehetôvé válik új arcok megjelenése és a testület súlyának helyreállítása." — fogalmaz a közlemény.

• Adócsalás, okirathamisítás és csalás miatt indult bunvádi nyomozás az aranyosgyéresi Nagy Mihály ellen. A Standby Kft. ügyintézôje és tulajdonosa 1999–2000 folyamán több alkalommal vásárolt fémipari termékeket a helyi Sodronyipartól viszonteladás céljából, ám a jövedelmet nem vezette be a cég könyvelésébe. Ily módon mentesült a jövedelemadó és az áfa kifizetése alól, 624 millió lejes kárt okozva az államkasszának. Kezdetben adócsalással és okirathamisítással vádolták, ám a nyomozások kiterjesztésével az is kiderült, hogy a férfi kapcsolatban állt a gyulafehérvári Titi-Bugneriu Kft-vel is, akinek ügyintézôjével, a 40 éves gyulafehérvári Eugenia Bugneriuval közös megegyezésük volt. Ugyancsak a Sodronyipartól vásároltak termékeket, Bugneriu cégén keresztül, és csekklapokkal fizettek, habár nem volt anyagi fedezetük a bankszámlán. A vásárolt áru ezek után átkerült Nagy cégéhez, amely aztán eladta egy dési cégnek. Ezt az árut sem vezette be a könyvelésbe, sôt, áron alul adta el a dési cégnek. Az így bejött pénzt Nagy és Bugneriu elosztotta egymás között. Összesen 1,12 milliárd lej értéku árun adtak tovább ily módon, ennek ellenértékére öt fedezetlen csekklapot bocsátottak ki a Sodronyiparnak. A nyomozások során újabb 169 millió lejes adócsalás derült ki.

Nagyot így csalással, okirathamisítással és adócsalással, míg Bugneriut csalással és adócsalással vádolják, 3 és 15 év közötti börtönbüntetést kaphatnak.

• Biciklis ütött el egy idôs hölgyet tegnapelôtt reggel háromnegyed kilenckor. A 64 éves Alecu Calu a Voinesti utcában haladt biciklijén, amikor a nem a kijelölt helyen átkelô 74 éves Magdalena Dragan eléje került, és már nem tudta kikerülni. A hölgy könnyebb sérülésekkel megúszta, az ortopédiára szállították.

• 18 millióra vágott ki fát a szíki Sipos István (49) és Tasnádi János (29) tavaly november és ez év januárja között. A törvénytelenül fát vágó két férfi 18 köbméter fával károsította meg a közeli erdôt, erdészeti buncselekmény elkövetésével vádolják ôket.

• Családelhagyással vádolják a szamosújvári, 41 éves Liviu Vasile Muresant, ugyanis tavaly szeptembertôl nem fizette ki két kiskorú gyereke után a tartásdíjat, mintegy 1,6 millió lejt. A tartási kötelezettség rosszhiszemu elmulasztása miatt 6 hónaptól 3 évig terjedô börtönbüntetést kaphat.

• Kiskorú vezetett autót Tordán, április 18-áról 19-ére virradólag. A 4–CJ–7895 rendszámú Dacia nem állt meg a közlekedésrendészeti rendôr jelzésére, ám a rendôröknek nemsokára sikerült megállásra bírni azt. Kormányánál a 17 éves Adrian C. ült, természetesen nem volt hajtási jogosítványa, amiért szabadságvesztésre számíthat. Adrian a kocsit különben az egyik nagybácsijától vette „kölcsön", annak tudta nélkül.

Balázs Bence

Elôzô Jogrend rovatunkban ismertettük a 2000-ben megjelent és idén április elsejétôl életbe lépett 19. számú, a köznyugdíjrendszerrôl és egyéb társadalombiztosítási jogokról szóló törvénynek a nyugdíjazást szabályozó elôírásait, kitérve részletesebben a nyugdíjazási formákra és feltételekre. Ezúttal a törvénynek azokkal az elôírásaival foglalkozunk, amelyek a társadalombiztosítást szabályozzák, figyelembe véve és feltüntetve a március 30-án a 161. számú Hivatalos Közlönyben megjelent 49. sürgôsségi kormányrendeletet, amely módosította és kiegészítette a 19. törvény egyes elôírásait.

A törvény szerint az új rendszerben biztosítva vannak a magánszemélyek, akiket a jogszabály biztosítottaknak nevez. Biztosított lehet a román állampolgár, a külföldi állampolgár vagy az állampolgárság nélküli mindaddig, ameddig a törvény értelmében Romániában található az állandó lakhelye vagy tartózkodási helye. A biztosítottak kötelesek társadalombiztosítási hozzájárulást fizetni, és ennek alapján társadalombiztosítási szolgáltatásokra, járandóságokra jogosultak. Az új rendszerben törvényszeruen kötelezôen biztosítottak a következôk: I. a tevékenységüket egyéni munkaszerzôdés alapján kifejtô személyek valamint a köztisztviselôk; II. azok a személyek, akik tevékenységüket választás útján betölthetô tisztségben teljesítik, a végrehajtó, törvényhozó illetve bírói hatalom keretébe kinevezett személyek a mandátumuk idôtartama alatt, a kisipari szövetkezeti szervezetek szövetkezeti tagjai, akiknek az alkalmazottakkal azonos jogaik vannak; III. azok a személyek, akiknek havi pénzbeli járandóságát a munkanélküliségi alapból fizetik a törvény szerint (munkanélküliek); IV. egy naptári évben az országos bruttó átlagfizetés háromszorosával egyenlô bruttó jövedelmet megvalósító, az alábbi helyzetek valamelyikében levô személyek: a) egyedüli társultak, társultak, csendestársak vagy részvényesek, b) ügyvezetési vagy menedzsment szerzôdést kötött ügyvezetôk vagy menedzserek, c) családi társulások tagjai, d) független tevékenységek lebonyolítására engedélyezett személyek, e) nemzetközi intézmények által alkalmazott személyek, ha nem ezek biztosítottjai, f) mezôgazdasági földterületek és erdôterületek tulajdonosai és/vagy haszonbérbe adói, g) az egyéni gazdaságban mezôgazdasági tevékenységet vagy magán erdôgazdálkodási tevékenységet lebonyolító személyek, h) mezôgazdasági társaságok vagy más mezôgazdasági társulási formák tagjai, i) a törvény szerint elismert vallásfelekezeti egységek keretében egyéni munkaszerzôdés nélkül tevékenykedô személyek; V. azok a személyek, akik egy naptári évben halmozással megvalósítanak 3 országos bruttó átlagfizetéssel egyenlô bruttó jövedelmet, és a IV. pontban felsorolt legalább két vagy több helyzetben vannak; VI. azok a személyek, akik kizárólag szolgáltatási szerzôdés alapján egy naptári évben az országos bruttó átlagfizetés háromszorosával egyenlô bruttó jövedelmet valósítanak meg, a korhatári nyugdíjasok kivételével. A jelen törvény feltételei között biztosítási szerzôdés alapján biztosíthatják magukat mindazok a személyek, akik az elôbb felsorolt helyzetekben találhatók, és akik ki szeretnék egészíteni biztosítási jövedelmüket a törvényben elôírt szintig, valamint mások is, akik nem találhatók az említett helyzetekben.

Minden munkáltatónak kötelessége havonta az országos nyugdíjpénztár által megszabott határidôig jelentést tenni a biztosítottak nyilvántartásáról valamint az állami társadalombiztosítási alappal szembeni befizetési kötelezettségükrôl. A IV. és V. pontban levô, 18. életévüket betöltött személyek kötelesek biztosítási nyilatkozatot letenni a lakhelyük szerint illetékes területi nyugdíjpénztárhoz, az említett helyzetekbe való beilleszkedésüktôl számított 30 napon belül. Kivételt képeznek ez alól azok, akik a törvényben szabályozott valamelyik nyugdíjkategóriában részesülnek, vagy az I., II. és III. helyzetek valamelyikében találhatók. A szolgáltatási szerzôdéssel dolgozó személy saját felelôsségére köteles nyilatkozatot adni munkáltatójának arról, hogy esetleg máshol egyéni munkaszerzôdéssel alkalmazott.

Az új rendszerben a társadalombiztosítási szolgáltatás úgynevezett helyettesítô jövedelem az öregség, betegség, baleset, rokkantság, szülés vagy elhalálozás — tehát biztosítás tárgyát képezô kockázat — esetén bekövetkezô szakmai jövedelemelvesztés esetében. Ezeket a szolgáltatásokat vagy járandóságokat nyugdíj, táppénz, segély és egyéb formában ítélik meg és folyósítják. Ugyanazért a kockázatért a biztosítottak nem részesülhetnek egyszerre két vagy több szolgáltatásban. Hozzájárulási idôszakot képeznek azok az idôszakok, amelyben a személy társadalombiztosítási hozzájárulást fizetett a romániai rendszerben, valamint más országokban, a kölcsönös államközi egyezmények létezésének feltételével. Szintén ilyen jellegu egyezmény alapján a romániai rendszerben megilletô járandóságok átutalhatók más országba, amelybe a biztosított áthelyezi lakhelyét vagy tartózkodási helyét. Az új rendszerben minden biztosítottnak személyes társadalombiztosítási kulcsszámot utalnak ki, és ennek alapján tartják majd nyilván.

A társadalombiztosítási hozzájárulás
Az új biztosítási rendszerben a társadalombiztosítás hozzájárulói a következôk: azok a biztosítottak, akik egyéni társadalombiztosítási hozzájárulással tartoznak; a munkáltatók; azok a jogi személyek, akiknél a II. és VI. pontnál feltüntetett személyek tevékenykednek, és akiket a törvény a munkaadóval azonosít; a munkanélküliségi segélyalapot kezelô munkaerô foglalkoztatási hivatal; azok a személyek, akik biztosítási szerzôdést kötnek. A hozzájárulási hányad eltérô attól függôen, hogy a munkakörülmények szokványosak, rendkívüliek vagy sajátosak (conditii de munca normale, deosebite sau speciale —, az elkövetkezôkben ezek jelölik majd az eddigi I., II. és III. munkacsoportokat, ezeket részletesen elôzô Jogrend rovatunkban ismertettük.) A legújabb rendelkezések szerint az I. munkacsoportban dolgozók társadalombiztosítási hozzájárulása 45%, a II. munkacsoporté 40%, a III., tehát a szokványos munkakörülmények között dolgozók hozzájárulása pedig 35%. Újdonságot jelent, hogy ezentúl az alkalmazottak is kötelesek keresetükbôl hozzájárulni ehhez a biztosításhoz, ezt egyéni hozzájárulásnak nevezi a törvény, és az elôbb említett, a szokványos munkakörülményeknél megállapított hányadnak az egyharmadát jelenti. A munkáltató köteles kifizetni a hozzájárulás megmaradt részét, az említett hozzájárulási hányadok szintjéig. Mindazok, akik független tevékenységet folytatnak (tehát nincs a munkakönyves vagy szolgáltatási szerzôdéses alkalmazottakéhoz hasonlóan munkaadójuk), kötelesek a teljes hozzájárulást kifizetni, a munkakörülményeknek megfelelôen. Munkanélküliek esetében a hozzájárulást teljes egészében a munkanélküliségi segélyalapból fedezik, a végkielégítések kivételével, amikoris a hozzájárulásnak csupán az egyharmadát törlesztik ebbôl az alapból. Ezek a hozzájárulások adómentesek.

A hozzájárulást havonta kell kiszámítani és törleszteni, bizonyos esetek kivételével: a IV. pont f), g), h), valamint azokban az esetekben, amikor a személy külön köt társadalombiztosítási szerzôdést a hivatallal, de a befizetés semmi esetre sem haladhatja túl a 6 hónapot. Biztosítottak esetében az egyéni hozzájárulás havi kiszámítási alapját a következôk képezik: a) munkakönyves alkalmazottaknak és tisztségviselôknek a havi bruttó egyéni kereset, beleértve a pótlékokat és fizetés-kiegészítéseket a törvény vagy a kollektív munkaszerzôdés szabályozása értelmében, a II. és VI. pontnál feltüntetett helyzetben levôknél pedig a havi jövedelem; b) a biztosítási szerzôdésben megállapított összeg, amely azonban nem lehet kevesebb az országos havi bruttó átlagfizetés egynegyedénél. Az egyéni hozzájárulás kiszámítási alapja nem haladhatja meg az országos havi bruttó átlagkereset háromszorosát. Hasonló módon korlátozták a munkaadók által tartozott hozzájárulás kiszámításánál figyelembe vett havi alapot is (külön szabályozva azonban, a törvény utólagos módosításában, a rendkívüli munkakörülményeket). Különbözô alkalmakkor adott nyilatkozataiban ezt azzal magyarázta a munkaügyi miniszter és több államtitkár is, hogy ezáltal ki szeretnék küszöbölni a nyugdíjak közötti aránytalan eltéréseket: korlátozott hozzájárulásért idôvel csak egy adott nagyságú nyugdíj járhat majd, tehát ez a módszer megakadályozza az aránytalanul nagy, hatalmas járandóság kiszámítását.

Nem kell hozzájárulást számítani a következô összegekre: olyan társadalombiztosítási szolgáltatás, amelyet a munkaadó és a társadalombiztosítás alapjaiból fedeznek, és ezek fizetnek; az egyéni munkaszerzôdés felbontásakor, a tisztségviselôi munkaviszony vagy szövetkezeti tagság megszunésekor fizetett járandóságok; kiszállási, kiküldetési, áthelyezési napidíjak és juttatások, szerzôi jogok; az egyéni munkaszerzôdéssel alkalmazott személyek és korhatári nyugdíjasok által valamely szolgáltatási szerzôdés alapján szerzett összegek; a személyzetnek a nyereségbôl való juttatást képezô összegek; prémiumok és külön törvényekben kivételezett összegek. Mindezeket nem veszik számításba a társadalombiztosítási szolgáltatás kiszámításánál sem.

A hozzájárulásnak határidô utáni kifizetésekor késedelmi kamatot számítanak fel. Azoknak, akik egyénileg kötöttek biztosítási szerzôdést, mindaddig nem fizetnek semmilyen társadalombiztosítási szolgáltatást, ameddig nem törlesztik adósságukat, a kamattal együtt. Amennyiben egy biztosítási szerzôdést újrakötnek, elôzetes felbontása után, a nyugdíjtól eltérô szolgáltatások csak a törvényben elôírt újabb hozzájárulási idôszak törlesztése után illetik meg. Az új biztosítási és nyugdíjrendszerben bizonyos idôszakokat, amelyekben nem fizettek hozzájárulást, azonosított idôszaknak neveznek, és hozzászámítják bizonyos feltételekkel a hozzájárulási idôszakhoz: a) társadalombiztosítási járandóságokban részesült vagy részesül (kivételt képez ez alól az idôszak alól a korhatári, elôzetes, rész és utódlási nyugdíj); b) a törvénynek megfelelôen megszervezett egyetemi oktatás nappali tagozatait látogatta, az illetô tanulmányok szokványos idôtartama alatt, az elvégzés feltételével; c) sorkatonai vagy csökkentett idôtartamú katonai szolgálatot teljesített a törvényes idôtartamban, behívták, mozgósították vagy fogságban volt. Azok, akik több felsôoktatási intézményt elvégeztek, azonosított idôszaknak csak egyetlen tanulmányi idôszakot választhatnak. Ilyen jellegu idôszakban csak akkor részesülhetnek, ha ez idô alatt nem valósítottak meg hozzájárulást (a III. fokú rokkantsági nyugdíjas helyzetét kivéve). Az azonosított idôszakokat csakis a korhatári nyugdíj, rokkantnyugdíj és utódlási nyugdíj kiszámításánál veszik figyelembe.

Társadalombiztosítási járandóságok
Az új rendszer biztosítottjai a nyugdíjon kívül a következô járandóságra jogosultak: a) az ideiglenes munkaképtelenségért járó juttatás, amelyet szokványos betegség vagy nem munkabaleset okoz, szakmai betegség és munkabaleset; b) a megbetegedés megelôzésére és a munkaképesség visszanyerésére irányuló szolgáltatások; c) szülési juttatás; d) gyermeknevelési vagy beteggyermek-gondozási juttatás; e) temetési segély. Ezekben a járandóságokban azok a biztosítottak részesülnek, akik a kockázat bekövetkezése elôtti 12 hónapban legkevesebb 6 hónap hozzájárulási idôszakkal rendelkeznek. A meghatározott idôszakra egyéni munkaszerzôdéssel alkalmazott személyek, továbbá a IV. és VI. pontokban felsorolt helyzetekben lévôk akkor részesülnek ezekben a juttatásokban, ha az elôbb feltüntetett hozzájárulási idôszakkal rendelkeznek vagy legkevesebb 12 hónap hozzájárulással a kockázat elôtti 24 hónapban. Hozzájárulási idôszakfeltétel nélkül részesülnek társadalombiztosításban a munkabalesetet szenvedôk, szakmai betegség, orvosi-sebészeti sürgôsségek, tuberkulózis és az A csoportba tartozó fertôzô-ragályos betegségek esetén. A temetési segélyhez való jogosultság ellenben nem függ a feltüntetett hozzájárulási idôszak teljesítésétôl.

A társadalombiztosítási juttatások kiszámítási alapját az utolsó 6 hónap havi keresetének átlaga képezi, amelynek alapján fizették a társadalombiztosítási hozzájárulást is. Abban az esetben, amikor a hozzájárulás kevesebb 6 hónapnál (munkabaleset, szakmai betegség, meg az elôbb felsorolt esetek), azokat a hónapokat veszik számításba, ameddig törlesztették a biztosítást.

Az ideiglenes munkaképtelenségért járó juttatás
Az ideiglenes munkaképtelenségért járó juttatást a következôképpen fizetik: A: a munkaadó által, az ideiglenes munkaképtelenség bekövetkezésének idôpontjában meglévô alkalmazottak számától függôen - a) 20 alkalmazottig az ideiglenes munkaképtelenség 4. napjától a 10. napig; b) 21–100 alkalmazottig a 4. naptól a 15. napig; c) 100-nál több alkalmazott esetében a 4. naptól a 20. napig. B: az állami társadalombiztosítási költségvetésbôl - a) az ideiglenes munkaképtelenség 4. napjától kezdôdôen a III., IV. és V. pontban felsorolt helyzetekben lévôk valamint azok esetében, akik egyénileg kötöttek biztosítási szerzôdést; b) az A pontban elôírt esetekben a munkaadó által fizetett idôszak után, egészen a betegség megszunéséig vagy nyugdíjazásig. Tehát a betegség elsô 3 napjára nem fizetnek táppénzt a biztosítottaknak. Munkabaleset és szakmai betegség esetében ellenben az elsô naptól jár a táppénz, csupán a kifizetô személye változik, az eseteknek megfelelôen. A táppénz a már feltüntetett kiszámítási alap 75%-a. A megszakítással adott betegszabadságot külön veszik figyelembe, nem összesítik, és eszerint számítják a táppénzt is.

Szülési juttatás
A nôbiztosítottak 126 naptári napos idôszakra terhességi és gyermekágyi szabadságra jogosultak, ebben az idôszakban szülési juttatásban részesülnek. Hasonló járandóságra jogosultak azok a nôk is, akik a jelen törvény feltételei között már nem fizetnek társadalombiztosítási hozzájárulást, de a biztosítotti minôség elvesztésének idôpontjától számított 9 hónapon belül szülnek. A terhességi szabadság a szülést megelôzô 63 napos idôszakra, a gyermekágyi szabadság pedig a szülést követô 63 napra jár. A terhességi és a gyermekágyi szabadság egymás között kiegyenlítôdik (kompenzálódik), az orvos javallatától és a kedvezményezett állapotától függôen. A fogyatékos biztosítottak kérésre a terhesség 6. hónapjától részesülnek terhességi szabadságban. Amennyiben a gyermek halva születik vagy a gyermekágyi szabadság idején elhalálozik, a szülési juttatást a szabadság egész idejére folyósítják. A szülési juttatás havi összege a juttatásoknál figyelembe vett számítási alap 85%-ával egyenlô, és a társadalombiztosítási alapból törlesztik.

Gyermeknevelési és beteggyermek-gondozási juttatás
A biztosítottak a következôre jogosultak: a) szabadságra és gyermeknevelési juttatásra a gyermek 2 éves koráig, fogyatékos gyermek esetén 3 éves koráig; b) szabadságra és beteggyermek-gondozási juttatásra a gyermek 7 éves koráig, fogyatékos gyermek esetében a felmerülô kurrens bántalmak miatt ennek 18 éves koráig.

A gyermek 2 éves koráig járó juttatást kérésre adják a családi könyvecske vagy a születési bizonyítvány alapján. A beteg gyermek esetében fel kell mutatni a fogyatékosságot igazoló iratot is, a továbbiakban pedig az orvos által kiállított betegszabadsági bizonyítványokat. A gyermeknevelési és gondozási juttatás a (mint a már említett táppénz példájánál) a kiszámítási alap 85%-a.

Temetési segély
A biztosított vagy a nyugdíjas elhalálozása esetén temetési segélyben egyetlen személy részesül, aki az esetnek megfelelôen lehet a túlélô házastárs, a gyermek, a szülô, a gyám, a gondnok, a közjogi feltételek közötti örökös, vagy ezek hiányában az, aki tanúsítja, hogy fedezte az elhalálozással kapcsolatos költségeket. A segély összegét a társadalombiztosítási költségvetési törvényben állapítják meg. A biztosított vagy a nyugdíjas temetési segélyben részesül az általa eltartott és saját biztosítási jogokkal nem rendelkezô valamely családtag elhalálozása esetében. Családtagnak tekinti a törvény: a házastársat; saját vagy örökbe fogadott, eltartásban levô gyermeket 18 éves korukig, amennyiben folytatják tanulmányaikat, 26 éves korukig, valamint a munkaképtelen gyermekeket is, ha munkaképességüket a feltüntetett életkor betöltése elôtt elvesztették; bármelyik házastárs szülôi vagy nagyszülôi. A családtag esetében megszabott segély fele a biztosított elhalálozásakor fizetett segélynek. A segélyt kérésre adják, a halotti bizonyítvány alapján.

Azokban az esetekben, amikor a munkaadó beszünteti tevékenységét vagy lejárt az egyéni munkaszerzôdés ideje, a felsorolt társadalombiztosítási juttatásokat, amelyek már korábban esedékessé váltak (felmerültek), az állami társadalombiztosítási alapból fedezik, utólag pedig behajtják a munkáltatótól. A juttatásokat és társadalombiztosítási segélyeket a 3 éves elévülési idôn belül lehet igényelni, a jogosultság idejétôl számítva.

Ha a divatot követném, illetve az aktuális trendeket, akkor ez a rovat is valami másról szólna, mint eddig.

Mondjuk, szólhatna az egészséges életmódról. Hogy mennyiért, hol, melyik márkát kell választanod ahhoz, hogy tíz év alatt ne harmincat öregedj. Hogy hányszor, állva vagy fekve, hason vagy háton, súlyzóval vagy biciklizve. De hát akarsz te errol olvasni? Na, látod!

Szólhatna a konyhamuvészetrol. Hogy mibol, mit, hol, olcsón, takarékosan, gazdaságosan, könnyen, gyorsan, kinek mit, mivel, kivel, hol, mennyiért és foleg miért. De te akkor sem hinnéd el nekem, hogy a fürj nem is szeplos, csak a tojás.

Szólhatna a szépirodalomról is. Hogy a Harmonia Caelestis igenis azért született, hogy folytatásokban felolvassák. De ha ez érdekel téged, akkor úgyis a Másvilágon érdeklodsz.

Pedig ezen a héten igazából csak arról szólhatna, amit a rádióból hallottam, hogy felfedezte a Nyugat Németh Lászlót.

Kár, hogy a keletnémet Lászlót száz év alatt sem fedezték fel.

jaka

2001. 04. 26., csütörtök:
1. Építõmérnöki kar: Bucur Ildikó — Az építészet és építõtechnika története — találkozó a CFDP épületének elõcsarnokában; idõpont: 18.00 óra.

2001. 04. 27., péntek:
1. Számítástechnika kar: Dollinger Róbert — Tranzakcionális adatbázisok; helyszín: 40-es terem; idopont: 14.00 óra;

2. Vegyészmérnöki kar: Bolla Csaba — Elektrokémiai energiaforrások; helyszín: 99-es terem; idopont: 18.00 óra.

2001. 04. 28., szombat:
1. Számítástechnika kar: Kópé Zoltán — Mesterséges intelligencia; helyszín: 40-es terem; idopont: 10.00 óra;

2. Vegyészmérnöki kar: Muzsnay Csaba — A titrálási görbék elmélete (II. rész); helyszín: 99-es terem; idopont: 10.00 óra.

Április 19–23. között zajlik a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hallgatóinak szervezésében az V. Teolimpia, amelynek egyik szervezojét, Andrási Benedek ötödéves unitárius teológiai hallgatót kérdeztem a rendezvény eszmei hátterérol.

— Honnan jött az ötlet?

— Az elso teolimpián a jelenlegi csapatból senki nem vett részt szervezoi minoségben, Lucza István jelenlegi református ifjúsági elnök pedig versenyzoként volt ott. O az, aki az összes eddigi teolimpián részt vett, ezért is vállalhatta az idei szervezést. Sógor Árpád, a teológia ifjúsági lelkésze elmondta: az ötlet az akkori Diákpresbitérium vezetoségétol származik. A háttérben valószínuleg az állt, hogy rájöttek: jó lenne olyan találkozókat szervezni, ahol a kárpát-medencei magyar teológiák képviseloi nem csak öltönyben és nyakkendoben találkozhatnak, hanem felszabadultan, és nem a már megszokottá vált teológiai kérdéseket boncolgatva. Ezért születhetett meg alternatívaként a sport.

— A kívülállók enyhén megmosolyogják ezt a rendezvényt, mivel a köztudatban nem él szervesen együtt a sport és a teológia, illetve a vallás képe. Mi a véleményed errol?

— Hát igen... Én is elmosolyodtam, amikor a két héttel ezelotti Campusban a rendezvényrol szóló cikk grafikáját megláttam... Két „elkámpicsorított kezu" pap a szószéken szkanderezik... De komolyra fordítva a szót: a teológián a sportolásnak elég nagy hagyományai vannak. Ha csak arra gondolok, hogy a tavalyi Visszhang kupát a Teológia focicsapata, a PTI nyerte meg, máris világosabbá válik a kép. Arról nem is beszélve, hogy a magyar-országi vagy akár a komáromi teológiákon saját sporttermük van a hallgatóknak, ahol rendszeres edzéseket tarthatnak...

— A már vázolt sportrendezvényeken túl szerveztek-e olyan fórumokat, ahol teológiai hallgatóként nyilvánulhatnak meg a résztvevok?

— Érdekes helyzet volt, amikor elolvastuk a budapesti evangélikus teológusok levelét, amelyben megkérdezték, hogy tornacipon kívül mit kell hozniuk. Ugyanakkor kérték egy kolozsvári városnézés beiktatását a programba. Ez utóbbi igény szinte minden résztvevo levelében megfogalmazódott. A válasz valahol itt rejlik, és így is igyekeztünk megszervezni a napi programokat: a reggeli áhítatokon és sportrendezvényeken kívül eloadások is lesznek, ahol immár teológusként — de nem öltönyben és nyakkendoben — lesznek jelen a versenyzok. A témákat pedig úgy választottuk meg, hogy a résztvevokben tudatosítsuk: itt nem csak játékról van szó, hanem a Kárpát-medence leendo magyar lelkészeinek találkozójáról is, akiknek közösen kell majd védelmezniük a rájuk bízott nyájat.

— Az egyházi körökben oly sokat hangoztatott keresztény egységre is gondolsz ilyenkor?

— Arról sokat lehetne vitázni, hogy ezt az egységet kinek a szempontjából nézzük... Azt javasolom, hogy most ne menjünk bele, mivel az V. Teolimpia éppen az ilyen súrlódásokat hivatott (többek közt) elkerülni. Egyetlen példát említenék: tavaly Komáromban a megnyitón köszöntötték a protestáns és unitárius teológiák képviseloit is. Kiderült, hogy ott addig nem is hallottak az unitáriusokról. Késobb a focipálya mellett, egy sör, üdíto, netán cigi társaságában megbeszéltük a dolgokat. Másnap már minden ment a maga rendjén.

A szervezok idén is megpróbáltak kitenni magukért. Az eredmény: egy program, amelyet kifüggesztettek a teológia bejáratánál, és a rendezvények, amelyek jelen pillanatban is zajlanak a Brassai Sámuel Líceumban, a Protestáns Teológiai Intézetben, illetve a szabadtéri sportpályákon. Minden érdeklodot szeretettel várnak! (A program letölheto a világhálóról is: http:// proteo.cj.edu.ro/teolimpia.)

Sándor Krisztina

Az 1993-ban alakult Jurátus Kör a Kolozsváron tanuló magyar anyanyelvu joghallgatók és fiatal gyakorló jogászok érdekképviseleti, érdekvédelmi szervezete. Az 1997-ben mintegy 20 tagot számláló KMDSZ-szak-osztály létszáma 2 év leforgása alatt mintegy 75 tagra duzzadt.

A széthúzások a Jurátus Kör egységét is megingatták — 1998 telén ugyanis megalakult az EME keretén belül a Somló Bódog jogi szakosztály, 1999-ben pedig a Pro Juvenibus Juratis — a Kolozsváron tanuló joghallgatók jogi személyiséggel is rendelkezo egyesülete.

A Jurátus Kör eddigi tevékenységében elokelo helyet foglalt el a különbözo jogi esetek megtárgyalása, a joghallgatók kérdéseinek és problémáinak feldolgozása, valamint jogi témájú rendezvények szervezése. Az évek során olyan neves szakemberek és eloadók látogattak meg bennünket, mint Frunda György, Hajdú Gábor, Eckstein-Kovács Péter szenátorok, valamint Mihály Andor és Bányai József kolozsvári ügyvédek.

Ezen kívül rendeztünk Jogi Esettanulmányi Versenyt és koktélpartit is, amelynek célja a kolozsvári magyar jogászokkal való ismerkedés, valamint a munkalehetoségek felkutatása.Továbbá meglátogattuk a bukaresti parlamentet, valamint a szamos-újvári börtönt.

A külföldi kapcsolattartásra jellemzo, hogy a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem szervezte nyári egyetemeken évrol évre részt veszünk.

A Jurátus Kör keretén belül könyvtár is muködik, amely szinte 200 magyar nyelvu szakkönyvet tartalmaz. Rövidtávú célkituzéseink között szerepel a könyvtár további bovítése, eloadások szervezése, valamint részvétel a VIII. KMDSZ Diáknapokon.

Mádly Zoltán, Kokoly Zsolt

A Korunk kulturális havilap legújabb száma köznapi témát boncolgat: A zene piaca — a piac zenéje. Beszédes. É des. Fülbemászó. Eladható. Bittersweet. A lap ezúttal közvetlenebbül szeretne szólni hozzánk. Ebben az esetben hozzánk — egy kis közhely —, fiatalokhoz. Nem az történik, hogy rólunk szólna: azt hiszem, más témák, amelyekre egyáltalán nem kapjuk fel a fejünket, sokkal inkább érintettek bennünket. Igaz, hogy még félennyire sem közvetlenül vagy fiatalosan.

A Korunk ezúttal egy olyan jelenség köré szervezte az írásokat, amely a mindennapi élet velejárója: zene, mondhatnánk, miért ne. É s jönnek a szövegek, hirtelen tipizálással háromfelé osztva: a román popot ostorozó írások igen szép számmal, napjaink nemzetközi könnyu mufajainak (hiphop, industrial) elméleti alapjait taglalók, valamint a komolyzene erdélyi lehetoségeinek kutatásába feledkezok.

Elso ránézésre is beláthatatlanul széles skála. Mindenesetre akkora megtiszteltetés eddig valószínuleg még nem érte a román lakodalmast, hogy egyazon kulturális fórum keretein belül emlegessék — mondjuk — Prokofjevvel. De ami késik, az nem sokat, úgyhogy itt van az elso kritika, amely a legitimáció elso jeleként szerepelhet. Segíto jobbunkat megragadva, a szóban forgó jelenség muveloi segíthetnek egy keveset magukon, egy kis teória, meg egy kis színvonal növekedés, és hirtelen a populáris kultúra po-mo kánonjában találhatják magukat, csak aztán gyozzenek rajta csodálkozni. A színvonal emelkedésétol, azt hiszem, nem kell tartani, de ekkora engedményt mégsem lehet tenni. De ha már így esett, akkor mégis, hol maradt a király?

Boné Ferenc

Rendhagyó eset: vitaindító cikkünkre nonemu munkatársaink szinte egy emberként hördültek fel. Véleményeiknek természetesen helyt adunk, DE igazából arra vagyunk kíváncsiak, mit szólnak a témához azok, akik: NEM munkatársaink és NEM nok. Tehát, kedves uraim, a kérdés továbbra is nyitott marad, a kocka el van vetve, mi pedig várjuk, hogy kikel. Keljenek ki önök is a véleményükbol, ragadjanak tollat, és gyozzék meg ezt a feminizmusra egyáltalán nem hajlamos, többségében nokbol álló szerkesztoséget arról, hogy nincs igaza, és önök igenis tudnak udvarolni. Virágcsokraikat keddenként a Szabadság szerkesztoségébe, hozzászólásaikat pedig a campus.Szabadsag@kolozsvar.ro címre várjuk.

A legutóbbi Vita-min végén ott állt a vitára hívó kérdés, hogy kedves lányok, meddig akartok még udvarolni a fiúknak? Úgy gondolom, ezt nem lehet szó nélkül hagyni, ezért néhány keresetlen gondolatot fuznék a provokatív felhíváshoz. És teszem ezt nemcsak azért, mert kedvenc rádióadóm kapcsán vetodött fel ez a téma, hanem azért is, mert személyesen is tapasztalom nap mint nap, hogy a mai fiatal-urak igenis elvárják, hogy a gyengébb nem képviseloi ostromolják oket. Lassan a Rómeó és Júlia erkélyjelenetében Júlia nyugodtan megtanulhat létrát vagy kötelet mászni, ha egyáltalán Rómeót szeretne látni. De ez még korántsem jelenti azt, hogy nyert ügye van. Szóval, a kedves fiatalurak elkényelmesedtek. Ennek több oka is lehet, ami egy külön Vita-min téma, de addig is azt mondom: nehogy már a nyúl vigye a vadászpuskát... Vadásszanak a teremtés koronái is.

Vigaszként, kedves erdélyi hölgyek, álljon itt egy jó hír, személyes tapasztalat, amit többen megerosítettek: ahogy az ember nyugatról kelet felé halad, könnyen észreveheti, hogy a férfiak egyre udvariasabbak, elozékenyebbek, és jobban odafigyelnek társukra, mint nyugati honfitársaik. Ezért állíthatom, hogy mi még szerencsés helyzetben vagyunk, csak tudjuk megtartani lépéselonyünket!

Nagy Andrea

Nem a divatos paramétereknek áll a világ. Persze, a 90–60–90-es kategória után gyakrabban megfordulnak az utcán, de ez nem jelenti azt, hogy ki sem látszanak az udvarlók gyurujébol. Sokan árulnak petrezselymet a házibulikon, váltogatják péntek esténként a tévémusorokat, stb. A sikeresebbje ránk mosolyog a cím-oldalakról, rázza magát az üvölto zenére a diszkók emelvényein, ennek ellenére észre sem veszik oket. Mindenki nyugtázza a jelenlétüket, majd meg is feledkeznek róluk egy pillanat múlva. Vagy mégsem. Legfeljebb akad egy no, aki lopva irigy pillantásokat vet feléjük, meg egy másik, az objektív megfigyelo. Kész. Szerintem a nem 90–60–90-es noknek is ugyan-olyanok az esélyeik. Más ugyanis az önmagunkról alkotott kép, és megint másmilyennek látják oket a férfiak. Gondolom, az alábbi Rejto-idézeteléggé meggyozo bizonyítéka ennek. „Mary ugyanis azt hitte önmagáról, hogy o az a bizonyos eros, edzett, kisportolt, korszeru no, aki joggal keres magához illo élettársat egy komoly, értelmes, de bátor és eros férfi személyében. Holott Mary a fenti jellemvonásokból csak a korszeru jelzonek felelt meg..." És még valami. Amikor gyermekként megismerkedtem a bezzegek sokrétu kategóriájával, felfigyeltem arra, hogy a bezzegként emlegetett udvarlók és férjek nagy része román. A panaszok, szemrehányások szerint ok soha nem felejtenek el egyetlen névnapot vagy évfordulót, virágot ajándékoznak akkor is, ha nem diktálja úgy a naptár, et cetera. Ha a háztartásra fordult a szó, náluk lelkiismeretesebben senki sem porolt szonyeget, vitte ki a szemetet, festette a felesége haját (!), cipelte a bevásárlószatyrokat üzletrol üzletre. Azóta foglalkoztat a kérdés: valóban úgy van? A látottak alapján azt tudom csak mondani: igen. Egyelore?

Csurulya Szidónia

Annyit vitázunk nap mint nap a nemek közötti problémákon, hogy ennél kimeríthetetlenebb és kézenfekvobb kérdés már csak a román–magyar barátság lehetne. Ez talán egy következo vita témája lesz, most azonban maradjunk a nemek közötti örök harcnál.

A vitaindító cikk olvasása közben nagyon sok kételyem támadt a leírtakkal kapcsolatban, sokkal több annál, mint amit itt közölni fogok. Lehet, hogy furán hangzik egy notol, de én tényleg védeni akarom a férfiakat. Ha nem is védeni oket, mindenesetre egy kicsit a pártjukra állni. Ugyanis meggyozodésem, hogy az egész csak temperamentum, egyéniség, jellem kérdése. Hiszen vannak félénkebb férfiak, mint ahogy léteznek félénk nok is, akik a hercegre várnak. Aztán vannak olyanok is, akik már túl otthonosan mozognak a hódítás terén, ám ez már egy másik véglet. De állítom, hogy vannak ízig-vérig férfias férfiak is, akik értik a nohódítás technikáját. Mert hiszem, hogy egyik Shakes-peare-korabeli Júlia sem érezhette inkább nonek magát, mint az egyik ismerosöm, amikor háromnapos „üldözés" után a herceg a XXI. század legcsodálatosabb „paripájából" kiszállva egy hatalmas gyöngyvirágcsokorral kedveskedett neki. A sztori folytatása — szerintem — magától értetodo. A lényeg azonban nem ezen a történeten van, hanem azon a tényen, hogy lovagok léteznek még napjainkban is. Hiszem, hogy az elobb említett férfi nem az egyetlen herceg, és azt is hiszem, hogy mi még mindig hölgyek vagyunk. Annak ellenére, hogy valamikor a huszas évek elején nadrágot adtak ránk, és elküldtek versenyt dolgozni a férfiakkal. Mindez nem jelent(het)i azt, hogy nem tisztelnek bennünket. Sot, annál inkább kiérdemeljük a tiszteletet, mert, mindamellett, hogy házon belül nok, házvezetonok, szeretok, netán anyák vagyunk, a társadalmi életben is méltán megálljuk a helyünket. És amelyik férfiember nem osztja az én véleményemet, azt szívembol tudom sajnálni. Ami meg a szépséget illeti (lehet, hogy közhelyesen hangzik), az nem minden. Mert senki ne gondolja, hogy amiért Aphrodité egy kis többlettel áldott meg valakit, azért egy másik istenség több boldogságot is ajándékozott neki. A szépség nem jelent feltétlenül boldogságot. Foleg napjainkban nem, amikor egyesek szerint ha valaki szép és okos, az már nem no. Hát ezért nehezebb azoknak a szépeknek, akik nem buták. Mert százszor annyit kell bizonyítaniuk, küzdeniük, harcolniuk, mint azoknak, akik csak okosak. Ugyanakkor határozottan állítom, hogy a szépség belülrol fakad, tehát túlzás lenne ennyire leegyszerusíteni a kérdést.

A férfiakkal kapcsolatosan pedig azt ajánlhatom minden nonek, hogy legyünk megértobbek. Fogadjuk el oket olyanoknak, amilyenek, még akkor is, ha egyesek félénkebbek, mások meg túl kikapósak. Ismerjük meg/ki oket, és a kifinomult noi intu-íciónk segítségével próbáljuk meghódítani, és megtartani oket. Mert ha elismerik, ha nem, mi vagyunk azok, akik feltesszük az i-re a pontot. Mi vagyunk azok, akik választunk, akik vagy elfogadjuk oket, vagy kosarat adunk nekik. De észre kell venni az o erofeszítéseiket is, minden apró jelet. Sokszor a legrejtettebb hangok, pillantások többet jelentenek a szavaknál. És ha már részt vállaltunk a nadrágviselésben, a munkában (és sorolhatnám tovább), miért ne vállalhatnánk részt egy kapcsolat kialakításában is? Még akkor is, ha nekünk kell megtenni az elso lépést. De még ez esetben is hitessük el velük, hogy ok választottak, hogy ok viselik még mindig a koronát. Mert mi vagyunk az okosabbak. És a közmondás szerint okos enged...

Orbán R. Katalin

Bár igencsak régen megkezdôdött már az egyetemi év, az elsô éves törcisek gólyabáljára még csak nemrégiben került sor — bár az is igaz, hogy a gólyák is ilyenkor térnek csak vissza a melegebb éghajlatokról. Az agronómiai líceum termébe lassan — sôt, nagyon lassan — begyulô történelem szakosok elôbb a legfiatalabbak versenyén szórakozhattak. Baj csak azzal volt, hogy a gólyák igencsak félénkek voltak: mindössze három pár nevezett be a vetélkedôre, közülük az egyik páros trió volt: lányok hiányában három fiú fogott össze, és lett pár egy estére. Az ötletesen kieszelt próbák mind a versenyzôket, mind a közönséget jól szórakoztatták: volt reklámbemutató, éneklés holmi ismeretlen dallamokra, tanár-felismerôsdi, nadrágszíj- és melltartógyujtô-verseny. Érdekes, hogy ez utóbbiból csak két darabot tudtak begyujteni a versenyzôk... Végül férfisztriptíz zárta a musort, s nagy késôre megszületett a döntés: az elsô páros, azaz Deák Ünige Éva és Sándor Zoltán (történelem— könyvtár szakosok) vitte el a pálmát, azaz a gyôzteseknek felajánlott CD-t.

Bár igazán nagy tömegnyomor nem volt, a hangulat mindvégig remekre sikeredett, mind a versenyen, mind az azt követô bulin. Mindenki kedvére szórakozott, tombolt, a forró hangulatban csupán a zenét szolgáltató számítógép fagyott le idônként. A KOMATE- bulikra mindenesetre érdemes elmenni...

bbence

Hová tunt a szép keringok, tangók, társasági táncok világa? Hol vannak azok a fiatalok, akik még tudták, hogy mennyit és hogyan kell lépni a Kék Duna keringo akkordjaira? Hová tunt a Tánc, hol maradt a tánc muvészete?

Azt mondják, hogy van, aki jól néz ki, és van aki „hogy néz ki!". Hát, így van ez napjainkban a tánc területén is. A baj csak az, hogy többnyire az utóbbi megnyilatkozást hallani. Énnekem a tánc a mindenem. Ha táncolhatok, átszellemülök, egy másik dimenzióba lépek, ahol nincsenek gondok, problémák, csak a dallam van, a ritmus meg én. Ez közel sem azt jelenti — és itt a Sajnost nagybetuvel írom —, hogy táncmuvész lennék, hanem egyszeruen csak szeretem. Mint ahogy egyesek a festészetért, mások az irodalomért, én a táncért rajongok. És semmit nem gyulölök jobban, mint amikor bulizás közben egy fiú azért kér fel táncolni, hogy beszélgessen velem. Ugyanis többnyire ilyenkor szokták megbeszélni a másnapi randit, meg azt, hogy honnan származik az illeto, és hogy van-e valamelyiknek háziállata. Engem ez szörnyen ki tud borítani, és rendszerint el sem megyek a másnapi randira. Hiszen nálam ez a két dolog teljesen kizárja egymást. Talán azért, mert nagyon is egyet jelentenek. Hisz a tánc a megnyilatkozások egyik legszebb formája, és a tánc általi kommunikáció az egyik legigazabb, legszavahihetobb társalgás. Ugyanis a mozdulatok, a gesztusok nem hazudhatnak, a szemek játéka meg — mert ez az egyik elengedhetetlen kelléke az igazi táncnak — ilyenkor nem tud hamis lenni. Tehát én azt mondom, ha táncolunk, lehetoleg ne beszélgessünk. Engedjük szóhoz jutni mozdulatainkat, megérzéseinket. A tárgyilagosabb ismerkedésre pedig a tánc után kerítsünk idot. Mivel, ha a partnerek mindketten átérzik a hangulatot, akkor biztosan, a legszebb és legeredményesebb társalgás alanyai lesznek. Gondoljunk csak Al Pacinóra az Egy asszony illata címu film tangójelenetében. Amelyik no nem képzelte magát a színész karjaiba abban a jelenetben, az nem látta a filmet. Vagy gondoljunk Fred Astairre és Ginger Rogersre, meg arra a lelkesedésre és hangulatra, amelyet megannyi musicalük vetítésekor éreztünk. És tanuljunk tolük. Tanuljunk meg táncolni, élvezni a ritmust, átélni minden mozdulatot. Hisz akkor igazi egy tánc, amikor a partnerek a tekintetekbol és mozdulatokból értik meg egymást.

Az alkotás pedig, amelynek margójára írtam ezeket a gondolatokat, a Billy Elliot címu angol filmremek, amelyet mindenkinek ajánlok figyelmébe.

O. R. K.

Nemrég elsô emeleti szobám ablakából városi disznótort néztem végig. A szeméttároló közvetlen közelében szúrták le a disznót, vérbe borult a család apraja-nagyja. A legfurcsábbnak azt tartottam, hogy már vagdalták a húst véres kezeikkel, de még egy csöppnyi vizet sem használtak, például kézmosásra. Éppen a disznó fölszedésénél tartottak, amikor arra kajtatott egy cigány család: apa, anya, két nagyobb fiú és egy kislány.

Látva a disznótort, letelepedtek és remélték, hogy jut nekik is a koncból. Türelmesen várakoztak, s a család mogorva pillantásai ellenére sem távoztak. A roma lányka megunta a várakozást, felfedezô útra indult. Egy tükröt pillantott meg a szeméttároló falának támasztva. Leguggolt, elôrehajolt, és belebámult. Szemmel láthatóan nem ismerte fel magát, hátrapillantott, de nem állt ott senki. Elôrenyúlt, de nem fogta meg senki a kezét, átnyúlni sem tudott a tárgyon. Mögéje lesett, ott sem volt senki. Ha felállt, ha kinyújtotta a kezét, ha nyelvét öltögette, a másik kislány is azt tette. Elszaladt anyjáért, meg akarta mutatni neki a csodát, de a romnyi csak a disznónak szentelt figyelmet. Visszaszaladt, és még sokáig csodálatával árasztotta el a tükröt.

Európába tartanánk, de társadalmunk egyes tagjai a harmadik évezred küszöbén még tükröt sem láttak.

Márton Éva

Nagy Olga emlékezik. Nem elôször, és nem is véletlenül. Meglepô az a céltudatosság, amellyel hozzálátott, jó pár évvel ezelôtt, túl a hetvenen, egyfajta szubjektíven objektív mérlegkészítéshez: Írói-néprajzkutatói tevékenységérôl és érintôlegesen, de nem utolsósorban arról a fölöttébb ellentmondásos korról, amelyben élnie és szakmailag kiteljesednie adatott. A székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Könyvkiadó gondozásában napvilágot látott legutóbbi kötete* azt a viszonylag rövid, pályájának alakulása szempontjából akár zsákutcának is minôsíthetô, de érdekes módon mégsem elhanyagolható, 1952-tôl 1958-ig terjedô hatéves idôszakot öleli föl, amelyet a néprajz szakos, nagyon fiatal, de már négygyermekes széki tanítónô-tanárnô Nagy Olga újságíróként Kolozsváron az egykori Utunknál és Dolgozó Nônél töltött el. S amely akár az önmaga iránti huség próbájának is minôsíthetô. Talán elsôsorban ezért érezhette úgy a szerzô, hogy hosszú, gazdag és tartalmas életének eme rövidke periódusa megér egy kötetet.

Nagy Olga könyve nem vész el a memoárkötetek, az önszépítô, öndicsérô visszaemlékezések szélesen hömpölygô áradatában. Már csak azért sem, mert bár a szerzôtôl sem idegen az önelemzés, sôt még a magyarázkodás sem, mindezt a már említett szubjektíven objektív módon teszi. Úgy tunik, esetenként egyenesen egy kívülálló szemével figyeli és értékeli egykori önmagát: erôteljesen individualista, a hatalmi szót, értelmetlen parancsot, utasítást nem turô személyisége a lehetô legtermészetesebben kerül összeütközésbe a parancsuralmi egypártrendszer feltétlen engedelmességet követelô elvárásaival. Újságírásra is azért adja a fejét, mert egyenes természete, szókimondása révén meggyulik a baja széki feletteseivel. Mai szemmel már naivnak tunô lelkesedéssel veti bele magát az újságírásba, próbál tényfeltáró riportokat írni abban az idôben, amikor ez nem hogy nem volt divatos, de egyenesen elképzelhetetlen merészségnek, a hatalom iránti megengedhetetlen vétségnek számított. Amikor a vívmányriportok, a szocialista dicshimnuszok divatja dúlt. Amikor az újságírót kirakatfalvakba, kirakatgyárakba, kirakatélmunkásokhoz irányították, hogy mindent tökéletesnek lásson, és ennek megfelelôen írja meg. De Nagy Olga, akinek magának is meglehetôsen nehéz gyermekkora volt, azt is nagyon ôszintén elmondja, hogy akkor még erôteljesen hitt abban, hogy az alakuló új rendszernek pozitívumai is lehetnek: az ingyenes oktatás, a muvelôdés anyagi támogatása bizakodóvá tette. Riportútjai során azonban a hatalom minden igyekezete ellenére is felnyílt a szeme, és sikerült a kirakatba ki nem tett dolgokat, azaz magát az életet is meglátnia. És önmagához híven mindezt meg is írta. S ezzel be is fejezôdött éppen csak hogy kiteljesedô újságírói karrierje. Elkezdôdött viszont csírájában már meglévô tudományos kutatói pályája a kolozsvári Folklórintézetben, amely késôbb olyan sok elégtételt szolgáltatott számára. De ez már egy új fejezet életében.

Dióhéjban ez lenne a majd másfélszáz oldalas kötet. Valójában azonban jóval több ennél. Hiszen a dolgok mélyére tekintô, mindig is az események, a történések összefüggéseit keresô és elemzô szerzô önmagát, cselekedeteinek rugóit boncolgatva természetszeruleg tér ki annak a környezetnek és szereplôinek a bemutatására is, amelyben az események lejátszódtak. Megelevenedik elôttünk Szék, a maga elzártságának súlyos következményeivel, de ugyanakkor pozitívumaival is. S az akkori muvelôdési élet közismert alakjai, akik olyanok, amilyenekké — Nagy Olga meglátása szerint — személyiségük és az adott körülmények alakították ôket. Mai szemmel ellentmondásosnak tunô viselkedésükre némiképp magyarázatot adhat a kor, amelyben éltek. Többek között Nagy István, Asztalos István, Horváth István, Szabédi László szerepelnek a kötetben, akárcsak Létay Lajos és Hajdú Gyôzô is. Utóbbiak kezdeti kiállására, majd késôbbi megalkuvásukra lélektani magyarázatokat keres a szerzô. A kötet szerkesztôje, Gábor Dénes szerint „a szókimondást erkölcsi kötelességének érzô író"-ról „néha úgy tunhetne, hogy kegyeletsértést is elkövet, ám szó sincs arról, hogy akár élôt, akár holtat, méltatlanul bántani akarna. Minden sorából átsüt az ôszinte tisztázási szándék, és ez olyan érdeme a könyvnek, amelyet meg is valósít."

S ha valamit kifogásolni lehet a kötetben, az csupán egy-egy tematika többszöri és majdhogynem azonos megjelenése, valamint a szerzônek az olvasóhoz intézett, az esetleges kitérôk és elkalandozások miatti ismételt bocsánatkérése. Fölöslegesek, hiszen a könyv olyan olvasmányos, hogy eszünkbe sem jut az érdekes részletek miatt méltatlankodni. Hacsak azért nem, hogy a 139. oldal alján Nagy Olga pontot tett írása végére.

*Nagy Olga, Egy botcsinálta riporter emlékei. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2001.

Németh Júlia

Mintha manapság az iszákos embert ritkán illetnék e szóval: korhely. Nem mintha az iszákosság, részegség kiveszôben volna, hanem mert a nyelvszokás, úgy látszik, más szavakkal él, más szavakat kedvel, s így, aki naponta a kelleténél több italt fogyaszt, arra olykor ma azt mondják, hogy részeges, surubben — divatos szóval — alkoholista.

Szófejtô szótárunk a korhely szónak elsô írásos adatát 1633-ból idézi: „ô tôle, rossz chorheltôl többet érdemlettünk volna". A korhely szavunk egyébként német eredetu, a német Chorherr átvétele. A német Chorherr szó azonban ’szerzeteskanonok’ jelentésu, s kérdés az, hogy hogyan lett ebbôl a német szóból magyar értelemben vett korhely. Éppen e jelentéskülönbség miatt rótta meg Kassai József a német eredetet valló Gyarmathi Sámuelt: „Gyarmathi Szó Könyvetskéjében is találkoznak vétségek... Kár, hogy Korhely szóról írván, azt Chor-herr német szóból származtatja, a’ melj... Kanonokot jelent, s így magyarázólag a’ Kanonok Urat sértôleg Korhelynek jelenti". Kassaival szemben a magyar szófejtô irodalom a német ’szerzeteskanonok’ jelentésu Chorherr és a ’dologkerülô, naplopó, henye életmódot folytató személy’ meg az ’iszákos, részegeskedô ember’ jelentésu magyar korhely között, a két szó jelentésfejlôdésére mégis talál magyarázatot.

A német fônév a reformáció idején — a kanonokok életmódjára való utalással — becsmérlô, pejoratív értelemben is használatos volt. Becsmérlésként, szidalomként alkalmazva kerülhetett a magyarba. A reformáció korabeli irodalom protestáns muvelôi ugyanis gyakran elmondják, hogy a katolikus egyház vezetôi dologtalanul, henye módjára töltik életüket. Ezt a vádat csakúgy, mint a többit, a megtámadottak természetesen igyekeznek visszafordítani a támadókra. De jóval késôbb még Orczy Lôrinc is emlegeti költeményeiben a „heverô papság"-ot, a „klastromok henyélô fellegé"-t. A szellemi foglalkozást uzôk munkáját egyébként sem sokra becsülte a kapát, kaszát, iparosszerszámot forgatók sokasága. Ez a Chorherrek, azaz a kanonok urak foglalatosságát tekintve sem volt másképpen. Ebbôl kifolyólag a korhely szavunknak elôbb a ’dolgotalan, lusta, naplopó, henye életmódot folytató személy’ jelentése fejlôdött ki. A korhely vagyis a lusta, naplopó, dologkerülô ember, idejének nagy részét többnyire kocsmákban töltötte, ott lopta, henyélte el a napot: korhelyeskedett. És mivel a dologtalan ember kocsmai idôtöltése, azaz korhelyeskedése rendszerint ivással, részegeskedéssel járt együtt, ezért vehette fel a korhelyeskedik ige a ’részegeskedik, dorbézol’, a korhely névszó pedig az ’iszákos, részeges’ jelentést.

Murádin László

Kezembe került Mikó Imre: A csendes Petôfi utca címu könyve, és elgondolkoztam azon, hogy 1944 ôszén Mikót egyszeruen megfogták a szovjet katonák és elhurcolták. Azt sem érhette meg, hogy megírja fogsága történetét. Orosz nyelvet kellett tanítania abban az iskolában, ahol maga is diák volt fiatal korában, az unitereknél. De 1956 után onnan is kidobták, és könyveket hordott üzemekbe, gyárakba, a kolozsvári Rádióhoz is — eladásra. Így és itt ismerkedtem meg vele.

Egy idô után — mert jól viselte magát! — megengedték, hogy ne csak könyvet áruljon, de könyvet is csináljon. A Kriterion Könyvkiadóhoz került szerkesztônek, Dávid Gyula mellé.

Amikor George Barit magyar levelezésérôl írott könyvem tiszteletpéldányával bekopogtattam hozzá, leültetett és elmondta: írja már A csendes Petôfi utca címu kötetét. Sôt, részletet is olvasott fel belôle:

„Az én házam az én váram. Az én váram a várárokra épült... A mi házunk a kômuvesek bástyájának elôterébe épült ezen a süppedékes, hordalékos talajon. Pedig akadémikus-geológus építtette közel száz évvel ezelôtt — Koch Antal... Elôször a délre nézô oldal épült fel, a házunk ablakából sokáig rá lehetett látni a Házsongárdi temetôre.

Hatvan éve lakom ebben a házban. Anyai nagyapám vette a múlt század végén, 1892-ben, amikor Gyulafehérvárról, ahol törvényszéki elnök volt, a kolozsvári táblára helyezték."

A Mikók nagy többsége ügyvéd volt, jogot végzett. A család nagy nevu politikusa, Hidvégi Mikó Imre, Erdély fôkormányzója, miniszter 1859-ben (ô hozta létre az Erdélyi Múzeum-Egyesületet. Tompa Mihály Erdély Széchenyijének nevezi ôt.

— A mi mai Mikó Imrénk 90 évvel ezelôtt született: 1911. március 27-én Bánffyhunyadon. Az I. Ferdinand Egyetemen szerzett jogi doktorátust. Fiatalon az Erdélyi Fiatalok munkatársa, az Erdélyi Múzeum, Magyar Kisebbség bedolgozója, majd az Országos Magyar Párt bukaresti irodájának vezetôje. A királyi diktatúra alatt Bánffy Miklós segédjeként a Magyar Népközösség bukaresti jogi irodájának a fôtitkára, a bécsi döntés után az Erdélyi Párt ország-gyulési képviselôje.

Elsô könyvében a falu felé fordul, majd megírja Huszonkét év címmel az erdélyi magyarság politikai történetét.

A Ferenc József Tudományegyetem magántanárából lesz szovjet politikai elhurcolt, majd könyvárus. Ekkor fordul érdeklôdése a szépirodalom felé. 1969-ben megjelenteti Bölöni Farkas Sándor életregényét A bércre esett fa címmel, majd 1971-ben a Kriterionnál Az utolsó erdélyi polihisztor címmel Brassai Sámuelrôl, a száz évet élt tudósról szóló könyvét.

„Egy öregúr baktat felfelé a Belsô Magyar utca napos oldalán. Szereti süttetni magát az alacsonyan járó ôszi nap sugaraival. Fején széles karimájú kalap, hátára vitorlavászonhoz hasonló falusi kendôt terített, azt elöl bal kezével fogja össze. Jobbja a sétabot gombját markolja meg.

Hórihorgas, kemény csontú öreg, kissé már görnyedten jár, s meg-megbotlik a gyalogjáró macskafejkövein. Kalapja alól kilógó hosszú tincseibe, fehér szakállába bele-belekap a huvös szellô.

Amikor kisétált a tóhoz, a parton egy békát lelt, felvette, tudományosan megvizsgálta, s közben megnézte az óráját, mert elôadásra kellett mennie. Aztán az órát bedobta a vízbe, a békát a mellényzsebébe tette, s szórakozottan sietett az elôadásra. Annak végén elô akarja venni óráját, s az óra helyett egy béka ugrik ki a zsebébôl."

Az Akik elôttem jártak címu kötete 1976-ban jelent meg, nyugdíjba menetele elôtt. 35 tanulmány azokról, akiktôl tanult, vagy akik a közelében voltak. És bizony olyanokról is, akikrôl ma már szinte megfeledkeztünk, mint Jancsó Béláról, a két Grandpierrôl, Kelemen Lajosról, Gál Kelemenrôl, Vita Zsigmondról. „Azok közül, akik elôttem jártak, azokat választottam ki, akik nem csak elôttem jártak, hanem akiknek igyekeztem is a nyomukba lépni... Az önéletíró magát ajánlja, én önéletírás helyett ajánlom azokat, akik elôttem jártak."

Mert nem írt önéletírást (?), 1944 elôtti életét nem írhatta meg, 1944 utáni életérôl pedig nem volt miért eldicsekednie. Mikó nem vándorolt ki Amerikába, mint Wass Albert. Bár ô is megjárta az óceánon túli területeket. 1971 és 1973 közötti németországi és észak-amerikai körútja során a romániai magyar irodalmat ismertette. Vajon Wass Albertet is? És találkozott-e vele? Kérdésemre kitérô választ adott, amelybôl azt is érthettem, hogy igen, meg azt is, hogy nem.

Négy évvel halála után, 1981-ben a Kriterionnál megjelent Változatok egy témára címu, Dávid Gyula szerkesztette kötetéhez az egykori kolléga, Gáll Ernô írt bevezetô tanulmányt. Szerinte „Mikó Imre erkölcsisége — a maga egyedi jegyeivel és ellentmondásaival — annak a nemzedéknek az életérzését és tartását közvetíti, amely az ittmaradás és a népszolgálat mellett foglalt állást... " És még egy mondat: „Öröksége ösztökélô marad. Arra buzdít, hogy sok tekintetben úttörô kezdeményezését felkaroljuk, jól megalapozott nézeteit pedig továbbgondoljuk."

Kovács Ferenc

Április végén újra Kolozsvárra látogat Kürthy András, aki ezúttal a Macbeth próbáit vezeti. Interjúnk második, befejezô része több kérdést vet fel, de még mindig nem merítette ki a lehetséges témaköröket; a sokrétuség mellett igyekeztünk egyfajta egységet megvalósítani.

— Mi a véleménye a kolozsvári zenei életrôl?

— Ahogy megszilárdultak kötelékeim a kolozsvári magyar opera társulatával, igyekeztem megismerni a város zenei életét: így jutottam el a Román Opera néhány elôadására és a Filharmónia koncertjeire, sôt, részt vettem a Gh. Dima Zeneakadémia néhány rendezvényén is. Az utóbbi idôben azonban sajnos, kevesebbszer jutok el más helyszínekre. Ez nem jelent érdektelenséget, csupán idôhiányról van szó. Az a benyomásom, hogy egyrészt a tradíció nagyban élteti a mai kolozsvári zenei életet, másrészt volt alkalmam néhány riasztó példát tapasztalnom az irányban, hogy értékes produkciók milyen kevés hallgatót-érdeklôdôt vonzottak mindegyik helyszínen. Elképesztônek tartom, hogy a zenelíceumi tanárok egy része nem jár operába — erre személyes példát is tudok mondani: baráti összejövetelen egy középiskolai tanárnôvel megismerkedve meglepôdéssel tapasztaltam, hogy hírét sem hallotta kolozsvári rendezéseimnek. Ugyanez jellemzô a zenelíceum diákságának zömére, akik úgy hagyják el a tanintézményt, hogy soha egy operaelôadást sem „tiszteltek meg jelenlétükkel". Mi várható akkor azoktól, akiknek nem foglalkozásuk — hivatásuk — a zene? Ezen a téren sok volna a teendô Kolozsvárott a zenei életen belül is.

— Melyik az a társulat — a kolozsvárit kivéve —, ahol jól is érzi magát, de a muszaki feltételek is kielégítik igényeit?

— Nagyon szívesen dolgozom az Egyesült Államokban, mert mind a gazdasági feltételek, mind a munkamorál jók. Népes és naivan lelkes közönség az amerikai. Szeretem, hogy nyugodtan, elôre megtervezve lehet ott dolgozni. Igazi színházi otthonom, amely a legközelebb áll a szívemhez, a kolozsvári Állami Magyar Opera társulata. A kultúra mindenhol a gazdasági helyzet kiszolgáltatottja — s ezen belül fôleg a legdrágább mufaj, az opera! Nem mindegy azonban, hogy az aktuális megszorítások mennyibôl mennyit vonnak el. A fejlett gazdasággal rendelkezô országokban mind az állami támogatás, mind a szponzorálásból befolyt pénzek, mind a jegyeladásból származó bevétel stabil, tehát nem állhat elô az a paradox helyzet, hogy a támogatottság részleges megvonása veszélyeztetné az intézmény muködését.

— Érezte valaha Kolozsváron a többség-kisebbség között feszülô ellentétet, konfliktushelyzetet?

— Úgy gondolom, hogy a zene remek lehetôségeket kínál ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Ezt nem szabad kihagyni. Személyes tapasztalataim jók. Az erdélyi magyarság által megélt traumák problematikája iránt én mély együttérzéssel viseltetek, de ez nem gátol meg abban, hogy a helyzet okozta frusztrációkból adódó sajnálatos torzulásokat ne vegyem észre.

— Amerikai rendezései milyen mértékben hatnak az Ön lelkivilágára?

— Én tôzsgyökeres európainak tartom magam. Amennyire szeretek Amerikában dolgozni, ugyanannyira elképzelhetetlennek tartom, hogy ne Európában éljek!

— A sok utazás hogyan egyeztethetô össze a családi élettel?

— Az elmúlt évben összesen százhúsz napot töltöttem úton. Ez valóban sok, s nem könnyu nekem sem — de a családnak sem. Ezen úgy próbálunk enyhíteni, hogy amikor lehetséges, együtt utazunk. Nyaranta heteket töltünk együtt, a legtöbbször Itáliában, hiszen mindhárom fiam kötôdik ehhez a gyönyöru országhoz. Olaszországi ösztöndíjaimkor családom mindvégig velem volt, s ez életre szóló élménye volt mindannyiunknak! Legnagyobbik fiam, András, most készül az egyetem olasz szakára, és komoly remény van rá, hogy legkisebb fiam, Ádám András is, aki 12 éves, olyan hivatást választ, amelynek köze lesz ehhez a csodálatos országhoz. Külön öröm számomra, hogy a május eleji Macbeth elôadáson ô alakítja Fléance-ot, így együtt fogunk dolgozni. Miklós fiam mostanság ugyancsak sokat foglalkozik az általa szeretett zenével — bár azt se bánnám, ha a közelgô érettségire is jutna néhány pillanata...

— Értelmiségi sors Európa-szerte és Amerikában...

— Sajnos mifelénk épp az értelmiségi szenvedi meg — néha egzisztenciájában is — a mostani válsághelyzetet. A két életmodell valóban jelentôsen különbözik. Ennek kifejtése nagyobb teret igényelne.

— Válságban az opera?

— Nem az opera van válságban, hanem maga az emberiség. Ez a kultúrához és az operához való viszonyon is érzôdik. Az új évezred kezdetén el lehet tunôdni azon, hogy a múlt század fordulója is, és általában a századfordulók igen kritikus helyzetben találták az emberiséget történelmileg avagy kulturálisan. Bármily furcsán hangzik, maga a hangrögzítés egyre tökéletesebb technikája is problémákat vet fel: akkor, amikor szinte bárkinek lehetôsége nyílik, hogy mindennapos tevékenysége során meghallgasson 5-6 felvételt egy adott murôl, kevesebbet fog operába, hangversenyre járni. A hangrögzítés minden elônyét figyelembe véve ne feledkezzünk meg a hátrányairól sem: jó-e az, hogy komolyzenei részleteket használnak fel reklámokban háttérzeneként? Ez olyan devalválódást jelent, amelyet nem tarthatunk kívánatosnak. A televízió hihetetlenül megemelte az emberek ingerküszöbét: a tévéhíradó véres eseményeit nézve feltevôdik a kérdés, hogy mi az, amivel a színpadon még hatni lehet. Az emberi kapcsolatokban tetten érhetô a bezárkózás. A társasági érintkezésnek a színház már csak nagyon kismértékben helyszíne. Pedig ha történetileg megnézzük, a színház mindig egyben a társasági élet része volt, ahol sokféle ember találkozhat. Ma már a bevásárlóközpontokban találkoznak az emberek sok felesleges limlom között, kiszolgáltatva a kereskedelem legdurvább manipulációjának. Az értékrend teljes felborulása, a legalapvetôbb emberi értékek megkérdôjelezése másik vetület. Gyerekkoromból hoztam magammal azt a nézetet, hogy bár különbözôek vagyunk, de a zsidó–keresztény kultúrkör alapértékeiben megegyezünk. Ma már ez se áll, hisz a Ne ölj parancsát is sokan vitatják. Ilyen helyzetben muvészettel foglalkozni, amikor az ember csupán pár száz vagy pár ezer nézôre számíthat, de azok is különféleképpen fogadják a jelzéseket. Ha hiányzik a közös erkölcsi-etikai alap, az értékrend, nem lehet arra építeni, hogy a közönség egy adott dolgot hasonlóan él meg. A hihetetlen elanyagiasodás, amelyet nem csak operai vonatkozásban tapasztalhatunk, egy másik ok. Mind gyakrabban találom magam szembe azzal a sajnálatos ténnyel, hogy a muvészet értékorientáltsága az anyagi természetu problémák hatására háttérbe szorul, függetlenül az illetô ország gazdasági helyzetétôl. Az operaszínpad, a hangversenyterem, a színház már megszunt a muvészetek szentélye lenni. A válság ellensúlyozására pozitív példát is adhatok, amelyet ottani benyomásaimra alapozok: Amerikában 1955-ben 35 operatársulat muködött — ma 220. Ez fölívelô folyamat: számos amerikai operaházat ismerek, ahol többezres nézôtéren teltházasak az operaeloadások. Mivel zsuritagként több énekversenyen vettem részt, azt tapasztaltam, hogy nagyon sok a jó hangú távolkeleti és amerikai versenyzô, tehát az utánpótlás nem kérdéses. A nagy operaházak Európában is általában telt házak elôtt játszanak, de nagy változások tapasztalhatók ezen a téren is: a bécsi, a pesti, a milánói operában a közönség nagy része turista. Hogy mi ebben a kivetnivaló? A turisták kiszorítják a törzsközönséget. A jegyek hihetetlenül drágák: a bécsi operában egy jegy több ezer schillingbe kerülhet; a budapesti operában is volt a közelmúltban olyan elôadás, ahol egy jegy több mint tízezer forint volt. Olyan rétegek szorulnak ki az operából, akik, az én személyes emlékeim szerint is, az operajárók alapját képezik: a fiatalok és az öregek. Az idôs nemzedék operaszeretetét azok az évtizedek hitelesítik, amelyeket az operában töltöttek. Ok azok, akik behozzák a tradíciót. Gyerekként nagyon örültem, ha ugyanazokat az idôs embereket láttam az operában. A fiatalok irányítás és segítség nélkül nem fognak operába járni. Ez az európai operajátszás nagy problémája, hisz nagyon el voltunk ragadtatva saját tradícióinktól. Amerikában erre nem volt mód, mert ott nem volt tradíció. Ez a fejlôdés nagyrészt annak köszönhetô, hogy mániákus ún. színházi pedagógusok vannak a legkisebb társulatnál is, akik járják az iskolákat az óvodától az egyetemig a különbözô életkoroknak megfelelô programokkal: elegendô egypár énekes és egy zongorista vagy egy videofelvétel, és elôkészítik, egyben vonzóvá teszik az illetô operaház jövôbeli bemutatóit. Nagyra becsülöm ezeket a programokat, és nagyon szeretném, ha itt is lennének ilyen emberek. Ez nem pénzkérdés, hanem odafigyelés és lelkesedés kérdése, Kolozsváron is létre jöhetne hasonló kezdeményezés. Én magam is próbálkoztam ilyesmivel, de ezek alkalomszeruek, ahelyett, hogy rendszeresek lennének. Pesten és Bécsben is elkelnének ilyen népszerusítô programok. Ugyanez a helyzet más muvészeti ágakkal is. Ahhoz, hogy a több évszázados képzômuvészeti alkotásokat értékelni tudják, több idôt kell eltölteni Itáliában, vagy ott kell felnôni, vagy segíteni kell a fiatalságon, hogy meglássa és értékelje ezeket a remekmuveket. Nem arról van szó, hogy a fiatalok elfordultak volna a muvészetektôl és ezen belül az operától. A muvészeti alkotásokat meg kell ismertetni a fiatalsággal, hogy rájöjjenek ezen értékek igaz voltára. Itteni vonatkozásban nagyon szép élményeim vannak a református kollégiumi diákokkal való találkozókról. Még a kulisszák mögött is megérzem, ha eljön 80–100 gyerek, és megnézik az elôadást. Olasz ismerôseim körében is tapasztaltam ezt az elidegenedést: a nagyszülôk még ôrzik a régi lemezeket és musorrendeket, a középgeneráció járt ugyan operába gyerekkorában, sôt, még késôbb is, de ma egyre ritkábban jut el egy-egy elôadásra, a legfiatalabb generáció pedig szinte alig jár operába. Ezeket a „hasadásokat" át lehet hidalni, ha van egy koncepció, és vannak lelkes emberek, akik elmennek a gyerekekhez, és igyekeznek behozni ôket a színházba. Szép és fontos feladat ez, hiszen ettôl függ a klasszikus zene jövôje, és engedtessék meg egy kis elfogultság: az emberiség jövôje is. Hogy milyen emberré válnak a következô generáció tagjai, abban annak is szerepe van, miképpen viszonyulnak a több évszázados kulturális hagyatékhoz.

— Ha Öntôl függne, mi lenne következô rendezése a kolozsvári magyar operában?

— Régi álmom Donizetti: Szerelmi bájitala, kiváló szereplôk vannak erre a társulatban. Három, illetve négy ilyen „súlyos" darab után nekem is és a társulatnak is jót tenne, ha egy vígoperát is rendeznék. Hary karnagy úrral beszélgetve felmerült az Otelló színrevitele is, de erre nagyon nehéz lenne szereplôgárdát kiállítani. Sok más cím is adódna, de nem lehet figyelmen kívül hagyni a társulat mostani lehetôségeit. A jelenlegi magánénekesgárda egyre hiányosabb, és a kórusutánpótlás is akadozik. Látszott a Verdi-koncerten is, hogy kisegítôk nélkül nem lehet olyan kórust kiállítani, amilyet például a Don Carlos autodafé-jelenete igényel. Már a Nabuccóban és a Boccanegrában is kisegítôkre van szükség. Minden szólam kiegészítésre szorul. Az elmúlt tíz évben ez a probléma nem hogy megoldódott volna, hanem súlyosbodott a kolozsvári társulatnál.

— Ennyire a szívéhez nôtt a társulat?

— Ha engem hívnak, nagy örömmel jövök, mert nagyon szeretek a társulattal dolgozni, és nagyra becsülöm ôket. Elôadások híján a közönség leszokik arról, hogy operába járjon. Még mindig azt állítom, hogy itt mozgósítható rétegek vannak, de mindenki ki kell vegye a részét az új közönség megnyerésének munkájából, és misszióként fogja fel ezt. Még ha az elvándorlás folytán apadtak a nézôk sorai, és sok ismerôs idôs arc sincs már, de ez nem azt jelenti, hogy fel lehet adni a küzdelmet. Hisz jó néhány középiskola van, ahonnan egyelôre nagyon kevesen járnak operába. Volt olyan, hogy magánszorgalomból igyekeztek megszervezni egy találkozót, ahol alkalmam lett volna elbeszélgetni zenetanárokkal, de csak Székely Árpád, a Református Kollégium igazgatója tisztelt meg jelenlétével. Ennek az iskolának a diákjai az opera leglelkesebb közönségcsoportját alkotják. Nagyon örülök annak a visszajelzésnek, miszerint az én elôadásaimat románok is látogatják.

— Az operán kívül melyik mufaj vonzza leginkább?

— Meglehetôsen nagy CD-gyujteményem kb. 4000 felvételt foglal magába — ebbôl 700 teljes opera. Ez a kedvtelésem már gyerekkoromban elkezdôdött és ma is tart. Már innen is következtetni lehet, hogy mennyire fontos számomra a szimfonikus és a kamarazene. Kottákat is gyujtök, hisz a zene tanulmányozásának ez a legmegfelelôbb formája. Mostanában elsôsorban Mozart foglalkoztat, és nem hiszem, hogy ez csak átmeneti passzió lenne. Mozart életmuve annyira gazdag, hogy a vele való foglalkozás számomra sohasem fog megszunni. A zenei mufajok keretén belüli többirányú tájékozódás elengedhetetlen egy hivatásos zenész számára.

— Mit üzen a kolozsvári közönségnek?

— Szeretettel gondolok azokra a kolozsváriakra, akik évek avagy évtizedek óta huséges látogatói az operaelôadásoknak. Elszomorító a félig üres nézôtér, különösen akkor, ha egy kiváló Verdi-operát kell fél ház elôtt lejátszani. Kétségbeejtô az, hogy komoly, fáradságos munka után szembesülünk azzal a kiábrándító ténnyel, hogy milyen kevés ember érdeklôdik az iránt, amiben mi hiszünk. Még ha az üres széksorok láttán elbátortalanodunk, olyankor jómagam és a társulat is abban reménykedhetünk, hogy a potenciális közönség passzivitása egyszer felenged, és felismerik: szebb és teljesebb életünk, ha része a zene, az opera.

Az oldalt Hintós Diana szerkesztette

Az orosz befektetok mind jobban érdeklodnek a román gazdaság, és elsosorban a román olaj- és fémipar iránt. Az utóbbi két hónapban foleg a hazai olaj- és gázkitermelo berendezéseket gyártó, olajvegyészeti, kohászati és jármuipari cégek jeleztek orosz érdeklodést.

Az orosz befektetok a Petrotel finomítóval kezdték, amelyet 1998-ban vásároltak meg. Azután egy olajvezeték-vállalkozás következett: az Oroszországból Ukrajnán és Moldován át Romániába és Bulgáriába tartó vezetékbol már elkészült a kelet-romániai szakasz 98 kilométeres része Issacea és Negru-Voda között. További terv: leágazás Magyarországon át Nyugat-Európa felé, illetve Szerbián át az albán tengerpart felé.

Tavaly a legnagyobb orosz olajbányász-felszerelésgyártó, az Uralmas-Izsora megpróbálta megvásárolni a hazai Upetrom fúróberendezés-gyártót. Az üzlet nem sikerült, de az orosz cég nem adta fel. Megvette mindenesetre az Upet Târgoviste többségét. E vállalat profilja azonos az orosz vevoével.

Most április elején az Itera orosz vállalat 50 millió dolláros beruházási ajánlatot tett a moldvai Carom Onesti olajvegyészeti gyárnak. Tokepiaci értesülések szerint a szerteágazó érdekeltségu orosz Alfa holding nemrég részesedést szerzett az Alro Slatina alumíniumkohóban, és részt akar venni az Alro Slatina teljes privatizálásában is.

Tízéves múlttal büszkélkedhet Románia elso szállodalánca — tudtuk meg a tegnapi sajtótájékoztatón Maria Lhenetol, a Continental szálloda vezérigazgatójától. Az egész országra kiterjedo Continental-láncba beletartoznak a bukaresti, marosvásárhelyi, nagyváradi, nagyszebeni, suceava-i, turnu-severin-i Continental néven muködo szállodák.

Az egykoron New York kávéház néven muködo hotelt 1895-ben építették. 1953-ig megszakítás nélkül szállodaként muködött, amikor az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tulajdonába került. 1956-ban ismét visszanyerte eredeti rendeltetését. A Continental RT-t 1991-ben alapították, és hat éve teljes egészében magánkézben van. A legnagyobb részvényes az Európai Befektetési és Fejlesztési Bank (BERD). A kolozsvári Continentalnak 25 három csillagos, és 20 egy csillagos szobája van. Az idén valószínuleg nagyobb tatarozáson is átesik a szálloda. A munkálatok eloreláthatólag 5 millió dollárba fognak kerülni.

Nánó Csaba

Battonya és Gyula után Méhkeréknél is fertotlenítik a Romániába belépo személygépkocsikat a román oldalon. A kötelezo fertotlenítés ára szinte valamennyi állomáson a korábbi 30 000 lejrol 50 000 lejre növekedett.

Varsándon az egész gépkocsit fertotleníto zuhanyozásnak vetik alá a Magyarországról kilépo, s Romániába belépo személyautókat, a Battonyával átellenben lévo Tornyánál, s legújabban a Méhkerékkel szemben található Szalontánál is kerékfürdetésre alkalmas „tisztasági gödörbe" kötelesek az autósok behajtani.

Tornyánál és Nagyszalontánál egyaránt 30 000 lejt kell egy-egy kocsiért fizetniük az utazóknak a kényszeru kerékfürdoért. Lej hiányában a Gyulánál kilépoktol 550, a Battonyánál és Méhkeréknél kilépoktol pedig 350-350 forintot is elfogadnak a fertotlenítést végzo romániai alkalmazottak.

A román kormány már egy héttel korábban visszavonta a határállomásokon belépo gépjármuvek fertotlenítésének koncessziójára vonatkozó korábbi határozatát. Ezt a tevékenységet ugyanakkor a megyei tanácsok hatáskörébe utalta, s azóta szinte valamennyi határmenti megye ezt meg is szervezte.

Octavian Cozmînca közigazgatási miniszter a megyei prefektusokkal tartott heti tanácskozáson közölte, hogy a mintegy másfél évvel ezelotti kormányhatározat visszavonásával egyidejuleg a járványmegelozo gépjármu-fertotlenítést a megyei tanácsok hatáskörébe utalják át.

Eddig ennek a muveletnek a megszervezését és lebonyolítását koncesszióban magáncégeknek adták ki. Az országba belépo gépjármuvek fertotlenítésével kapcsolatos eddig jogszabály visszavonását a miniszter azzal indokolta, hogy az intézkedéssel véget akarnak vetni „a politikai klientúra további bátorításának".

Az új intézkedés nyomán az ország 22 határállomásán muködo fertotleníto állomások fenntartása és üzemeltetése a megyei tanácsok hatáskörébe tartozik.

Két nappal korábban a hazai állategészségügyi fohatóság közölte, hogy számos határállomáson súlyos rendellenességeket és szabálysértéseket fedeztek fel a magáncégekre bízott fertotlenítés terén mind a kötelezo járványmegelozo szabályok tiszteletben tartása, mind a díjszabások megállapítása és a bevételek elszámolása tekintetében.

A fertotlenítés, persze, puszta formaság. A gépkocsikat a Bors–Ártánd határátkelon például egyszeru szappanos vízzel mosdatják, s az átvergodöttek zöme a román oldalon lévo benzinkutaknál áll meg, hogy szélvédojét és autójának oldalsó ablakait a „tisztítás" után megtisztítsa.

Április 21., szombat
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 887 lej,1 USD = 28 001 lej.

A román államot egyaránt kell hogy foglalkoztassa az erdélyi magyar történelmi egyházaktól elkobzott javak visszaszolgáltatása, és a Gojdu Alapítvány tulajdonának visszaszerzése — jelentette ki tegnap Gheorghi Prisacaru (RTDP), a szenátus külügyi bizottságának elnöke.

— Románia fontos lépéseket tett a magyar egyházak követeléseinek teljesítésében, és ez továbbra is minden figyelmünket le kell hogy kösse — idézi a szenátort a Mediafax. — De legalább ilyen komolysággal kellene kezelnie a kormánynak azoknak a magyarországi javaknak az ügyét is, amely a Gojdu Alapítványhoz tartoztak. Felháborítónak tartjuk ugyanis, hogy a budapesti önkormányzat olyan ingatlanokat ad el a város központjában, amelyek az alapítvány tulajdona, és amelyekhez a magyar államnak pedig semmi köze hozzá — hangoztatta. — Ezeket a kérdéséket a két kormánynak a jószomszédsági és az európai normák szellemében egyszer és mindenkorra végig kell tárgyalnia — fuzte hozzá.

Prisacaru szerint Románia egyáltalán nem vádolható azzal, hogy semmit sem tett az egyházi tulajdonban levô ingatlanok, földterületek visszaszolgáltatása érdekében, hiszen máris több ilyen épület került vissza, arról nem is beszélve, hogy jelenleg is a parlament napirendjén szerepel a püspökségekhez tartozó erdôk visszaadásáról szóló törvénytervezet.

Mint ismeretes, Orbán Viktort arra kérték szerdai, budapesti találkozójuk során az egyházfôk, hogy gyakoroljanak nyomást a román hatóságokra ez ügyben. A magyar kormányfô támogatásáról biztosította az erdélyi történelmi magyar egyházak püspökeit, és hangsúlyozta, Románia komolyan elkötelezte magát ebben az irányban nemcsak az RMDSZ-szel, vagy a magyar kormány képviselôivel folytatott tárgyalásai során, hanem az Európai Tanácsban történô felvételekor is.

Magyarország történelmi adósságot akar törleszteni a határon túli magyarokról szóló státustörvény elfogadásával — írta pénteki számában a Curentul címu román napilap.

A lap elsôsorban a politikai pártok és a határon túli magyarok egyes szervezeteinek véleményét ismertette. Idézte Csáky Pált, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja alelnökét, aki úgy vélekedett, hogy a törvény kezdetben a szlovák nacionalisták magyarellenes megnyilvánulásainak erôsödését okozhatja, de végsô soron a magyar nemzeti kisebbségek integrálásának modellje követendô példa lesz a térségben.

Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke ugyanakkor úgy vélekedik, hogy Erdélyben nem fog feszültséget okozni a törvény. Markó elismerte, hogy politikai kockázatok léteznek, s azért is tartja fontosnak az RMDSZ részvételét az ajánló bizottságok összeállításában, mivel véleménye szerint az RMDSZ képes a román többséggel megértetni a törvény lényegét — írta a lap.

Az Adevarul azt hangsúlyozta, hogy a kettôs állampolgárság helyett igazolványt kapnak a határon túli magyarok. Az újság külön kiemelte Csurka István, a Magyar Igazság és Élet Pártja elnökének véleményét, aki szerint — írja a lap — ez a törvény valóságos gyôzelem a trianoni paktum felett.

A Cotidianul úgy értékelte, hogy a státustörvény kérdésében az RTDP és az ellenzéki Magyar Szocialista Pártnak az együttmuködése vált világossá. A lap szerint az RTDP érveit támogatta Tabajdi Csaba, az MSZP képviselôje, amikor a parlamenti vitában arról beszélt, hogy a határon túli magyarok problémája nem oldható meg csak magyar–magyar tárgyalásokkal, egyezségre kell jutni a szomszédos államokkal is.

A Cotidianul úgy vélte, hogy az RMDSZ a román kormánypárttal kötött megállapodás tárgyalásakor „néhány országos és helyi vezetô közigazgatási posztért cserébe a magyar szocialisták támogatását is megígérte az RTDP-nek".

Az újság szerint az RTDP a Fidesz elleni érvekhez szolgál munícióval a magyar ellenzéknek, amikor azt sürgeti, hogy Budapest folytasson konzultációkat azoknak az országoknak a kormányaival, ahol magyarok élnek. Ugyanakkor a román akadémiai akkreditációs bizottság indokolatlanul halogatja a Romániában tervezett magyar magánegyetem engedélyezését.

„Eddig úgy látszik, hogy az RTDP és az RMDSZ egyezsége kizárólag egyes politikai csoportok — az RTDP, a Verestóy Attila szenátor nevével fémjelzett RMDSZ-tábor és a magyar ellenzék — számára kedvezô, míg hátrányosan érinti a magyar kormánypártot, amely a romániai magyarok közösségi terveit támogatja" — írta a Cotidianul.

Tegnap délután a Cotroceni-palotában ülésezett a Legfelsôbb Védelmi Tanács, amelynek napirendjén a saját muködését szabályozó törvénytervezet, a rendôrség szervezését és muködését szabályozó törvénytervezet, a rendôrökjogállásáról szóló törvénytervezet, illetve a nemzetbiztonsági törvénytervezet szerepel. A Ion Iliescu vezette testület meghallgatja ugyanakkor a nemzetvédelmi minisztérium, a belügyminisztérium, a Román Hírszerzô Szolgálat, a Külföldi Hírszerzô Szolgálat, illetve a kormányôrség beszámolóját múlt évi tevékenységükrôl. A tanácskozáson részt vesz, többek közt, Adrian Nastase kormányfô, Ioan Talpes, a nemzetbiztonsági kérdésekben illetékes elnöki tanácsos, Mircea Geoana külügyminiszter, Ioan Mircea Pascu nemzetvédelmi miniszter, Ioan Rus belügyminiszter, Dan Ioan Popescu, az ipari tárca vezetôje, Gheorghe Fulga és Radu Timofte, a külföldi, illetve a román hírszerzés vezetôje, Rodica Stanoiu igazságügyminiszter.

Mind a kormányfô, mind az államfô az elmúlt napokban úgy nyilatkozott: nem elégedettek sem a Legfelsôbb Védelmi Tanács muködésére vonatkozó jogszabály tervezetével, sem a nemzetbiztonsági törvénytervezettel. Az utóbbiból azt az elképzelést kifogásolják, amely úgynevezett „információs közösség" kialakítására vonatkozik. „Nem vagyok híve ennek az elképzelésnek, amely nagyon zavarkeltô, és azt a látszatot kelti, mintha egy újabb Szekuritátét akarnánk létrehozni" — hangoztatta Iliescu. A nemzetbiztonsági törvénytervezet szerint ugyanis a létrehozandó információs közösség olyan szerv lenne, amelynek fennhatósága alá kerülne valamennyi hírszerzési feladatokat ellátó egység.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]