2001. április 24.
(XIII. évfolyam, 93. szám)

A megyei rendôrség szervezett bûnözéssel foglalkozó ügyosztálya, biztos információk alapján április folyamán két embercsempészt tartóztatott le. A 27 éves tordai Simion Cozma és a kolozsvári Sorin Teodor Pãcurariu tavaly augusztusban 50 fôs csapatot toborzott, hogy törvénytelenül átlépve a határt, Görögországba vigye ôket dolgozni.

Az ötven, 18–50 év közötti, nagyrészt tordai, mezôcsáni és koppándi személy — közöttük 3 nô — kettejük vezetésével illegálisan indult Görögországba munkát vállalni. Szerbiáig törvényesen utaztak, vonattal és busszal, majd Pancsevóból Macedóniába indultak. Ott Nice városában szálltak meg, egy Romániából kitelepült személy villájának hatalmas udvarában, más csoportokkal együtt éjszakázva. Másnap kamionokba ültették ôket, néhányan pedig gyalogosan jutottak el a görög határig. Ott több csoportra oszlottak, úgy mentek át a zöldhatáron, majd a túloldalon levô találkahelyen gyülekeztek.

A két toborzó a "szolgáltatásáért" cserébe fejenként 650 német márkát kért, több részletben, minden "állomásnál" egy keveset, hogy az éppen aktuális költségeket fedezzék belôle. Nyilván maguknak is tartottak meg zsebpénzt, de jutott a segítôtársaknak is: minden határon újabb, helyi vezetô várt a csoportra. Amely különben szerencsésen meg is érkezett Görögországba, ám csomagok és pénz nélkül: még Macedóniában megtámadta és kirabolta ôket az UCK! A csoportot végül a görög rendôrség fülelte le, ám 14 személynek sikerült elmenekülni. Végül ôk is rendôrkézre kerültek, és mindannyiukat hazatoloncolták.

Amint a nyomozásokból kiderült, a két férfi 1990 óta több alkalommal ment illegálisan Görögországba, és mivel ismerték az útvonalat, úgy gondolták, toborzás és "idegenvezetés" útján szerezhetnének némi pénzt. Az 1992/56-os törvény alapján törvénytelen toborzás, útbaigazítás és kalauzolás minôsített formája miatt 2-tôl 7 évig terjedô börtönbüntetésre számíthatnak. Cozmát 10-én, Pãcurariut 17-én tartoztatták le, mindkettejüket 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték. Az ügy érdekessége, hogy az ötven személy közül többen ismét Görögországban vannak — törvénytelenül.

Balázs Bence

Statisztikai adatok szerint Kolozs megye állatállománya az utóbbi évtizedben folyamataosan csökkent, fogalmazott szokásos hétfôi sajtóértekezletén dr. Ilarie Ivan megyei mezôgazdasági vezérigazgató. A szarvasmarhák száma 1989-hez képest 29 százalékkal kevesebb. A juhállomány 21%-kal, míg a sertéslétszám 25%-kal esett vissza, a szárnyasokból 18%-kal van kevesebb. Ez a helyzetkép különben az egész országra jellemzô. Néhány megyében azonban még súlyosabb az állatállomány helyzete.

Az aktuális helyzet pontos felmérésére a mezôgazdasági, élelmezési és erdészeti minisztérium elhatározta, hogy április végén országszerte felleltározzák az állományt. A felmérésben kötelezô módon részt vesznek a megyei mezôgazdasági vezérigazgatóság, a szaktanácsadási hivatal, a szaporodásbiológiai hivatalok és a megyei állategészségügyi hivatalok szakemberei, valamint a polgármesteri hivatalok alkalmazottai is. Összeírják a szarvasmarhákat, bivalyokat, juhokat, kecskéket, sertéseket, szárnyasokat és a lovakat. Elhangzott: a felmérés célja, hogy a közeljövôben megjelenô állattenyésztési törvény véglegesítésénél az illetékesek pontos adatokkal rendelkezzenek az állatállomány létszámát és minôségét illetôen. Megtudtuk: az elsô ellés elôtti üszôkre jelentôs agrártámogatást helyez kilátásba a szaktárca. A készülô új állattenyésztési törvénytervezet arról is rendelkezik, hogy ha a gazda nem vágja le a borjút szopós korában, és legalább 1 éves koráig tartja, szintén támogatásban részesül. Tovább növelik a felvásárolt tej árát is, ugyanakkor a magas biológiai értékû tehenek vásárlását pénzügyi támogatásban részesíti a minisztérium. Az intézkedések célja az, hogy az állatállomány számbelileg és minôségileg is gyarapodjon.

Az állatok összeírását április 30-ig kell befejezni: megyei szinten május 7-ig összesítik az adatokat. Dr. Ilarie Ivan hangsúlyozta: a gazdáknak nem kell félniük az összeírástól, hiszen egyes rémhírek ellenére szó sincs az állatok megadóztatásáról. Ellenkezôleg: ha a gazda elmulasztja állatainak bejelentését vagy hibásan jelenti be azokat, jelentôs támogatásoktól esik el, hiszen a bejegyzett állatokat a gazdalajstromba (Registru agricol) veszik nyilvántartásba, amit a polgármesteri hivatalokban készítenek el. Az új hivatalos nyilvántartás 2001-tôl 2005-ig lesz érvényes, a kormány 2001/22. számú rendelete értelmében.

Barazsuly Emil

Dan Canta alprefektus hétfôn a helyszínen érdeklôdött a Bánffyhunyad Kolozsvár közötti útszakasz állapotáról. Mint kiderült: az Energoconstructia végezte munkálatokat másfél évvel ezelôtt át kellett volna adni. A Bánffyhunyad központjában levô híd befejezésére megszabott legutolsó határidô április 10-én járt le. Pârcãlãpescu Adrian, az Energoconstructia igazgatója ígéretet tett arra, hogy a hidat május 7-ig átadják. A Bánffyhunad–Kolozsvár szakasz átadására pedig legkorábban 2002. március 30-án kerülhet sor. Az alprefektus azzal fenyegette meg az igazgatót, hogy az ügyet a kormány elé viszi. Amennyiben a bánffyhunyadi híd befejezésére az új határidôt sem tartják be, a Közigazgatás Bíróság elé hívjuk az Országos Útügyi Hivatal igazgatóját — nyilatkozta Canta.

K. O.

Kolozsvár polgármestere hétfôn bejelentette: nem hajlandó betartani a helyi közigazgatás törvénynek a nemzeti kisebbségek nyelvhasználatára vonatkozó rendelkezéseit. Gheorghe Funar szerint Ion Iliescu államelnök nem "egy bábu, akit a miniszterelnök manipulálni tud". A polgármester Adrian Nãstase kijelentésére reagált, mely szerint javasolni fogja Ion Iliescunak a törvény kihirdetését.

Funar, aki egyben a Nagy-Románia Párt fôtitkára is, elmondta: amennyiben az államfô kihirdeti a törvényt, a Corneliu Vadim Tudor vezette politikai tömörülés Iliescu tisztségébôl való felfüggesztését kezdeményezi. Szerinte az államfônek vissza kell küldenie a törvényt a parlamenthez, hogy a honatyák felülvizsgálják a magyar nyelv használatára vonatkozó rendelkezéseket. Szerinte amemnyiben a törvényt a jelenlegi formában alkalmaznák, jugoszláviai típusú etnikai konfliktusokat eredményezhet. — A törvény által a kormánypárt hivatalossá tenné a magyar nyelvet, amely elôreláthatatlan következményekkel járhat. Nincs szükségünk arra, ami Jugoszláviában volt. A magyarok eddig nem haltak meg amiatt, hogy a magyar nyelv nem hivatalos nyelv Romániában, nem esett nehezükre leolvasni a román települések neveit. Nem hallottam olyan esetrôl, hogy a csupán román felirat miatt valamelyik magyar nemzetiségû román eltévedt volna Erdélyben — tette hozzá. Szerinte a törvény Kolozsváron amúgy sem alkalmazható, hisz a magyarság aránya nem haladja meg a 10–11 százalékot. Úgy véli, a rövid idôn belül hatályba lépô státustörvény a kolozsvári magyarság arányának további csökkenését eredményezi, hisz az itteni magyarok "kiköltöznek Magyarországra". Funar szerint a városban 10 százalék alá esik a magyarok száma. — Én az alkotmányt és a beiktatásomkor tett esküt fogom betartani. Ha valaki úgy gondolja, hogy ezzel törvénytelenséget követek el, pereljen be — jelentette ki Gheorghe Funar.

A Szabadság kérdésére válaszolva, hogy mit tesz a prefektúra, amennyiben a polgármester nem tarja majd be a helyi közigazgatási törvényt, Vasile Soporan prefektus elmondta: — A polgármester kijelentései propagandisztikus célt szolgálnak. Amennyiben nem tart be valamely jogszabályt, alkalmazzuk a törvényt. Hogy ez pontosan mit jelent? Most nem tudom hirtelen felsorolni az idevágó törvényeket, de elemezzük a kérdést. Egyelôre korai Kolozsvár polgármesterének esetleges felfüggesztésérôl nyilatkoznom — mondta a prefektus.

Mint ismeretes, az Alkotmánybíróság április 19-én úgy döntött, hogy a 74, többségében nagy-romániás és néhány kormánypárti képviselô beadványát elveti, és a helyhatósági törvényt alkotmányosnak nyilvánítja. A törvény Ion Iliescu aláírására vár.

Kiss Olivér

A Kolozs Megyei Munkaerô Foglalkoztatási Hivatal élére tegnap reggel nevezték ki hivatalosan az új igazgatót, Remus Lãpusant. Mint ismeretes, az RTDP kormányra jutása után átszervezte a minisztériumokat, ezek helyi igazgatóságainak élén pedig ideiglenesen megmaradtak a volt igazgatók, majd versenyvizsgát szerveztek a vezetô tisztségek, állások betöltésére. A helyi munkaerô foglalkoztatási hivatal esetében tartott versenyvizsgán az eddigi igazgató, Adrian Tinis helyett a fiatal Remus Lãpusan bizonyult jobbnak, aki többek között üzletember, városi tanácsos és a Kolozs megyei RTDP ifjúsági szervezetének a vezetôje is.

A hétfôi ünnepélyes kinevezésen jelen volt Vasile Soporan prefektus, Dan Canta alprefektus, Serban Gratian, a megyei tanács elnöke, akik megköszönték és méltatták Adrian Tinisnek a hivatal élén évek óta végzett munkáját, amelynek eredményeként Kolozs megye Munkaerô-foglalkoztatási Hivatala második helyet foglalja el az országban az eredményesség tekintetében, majd sikert kívántak az új igazgatónak, az intézmények közötti minden téren való együttmûködés reményében. A hivatal aligazgatói tisztségét, elôzetes versenyvizsga után, továbbra is Daniel Don tölti be. Az ünnepélyes eseményen és eskütételen jelen lévô munkaügyi minisztériumi kiküldött elmondta, hogy az új igazgatónak a vezetô tisztségben eleget kell tennie egy 90 napos próbaidôszaknak, amelyben be kell bizonyítania, hogy képes ellátni feladatait, majd azt is hozzáfûzte, hogy mivel a fizetések titkosak, nem szabad elárulnia az igazgató keresetét, amelyrôl elég, ha maga az igazgató tud, és amely egyébként beilleszkedik a köztisztviselôkre vonatkozó keretbe.

(i)

A Nemzeti Befektetési Alap (FNI) kárvallottainak Kolozs megyei elnöke, Lucia Marcu hétfôn tájékoztatta a sajtót az egyesület tevékenységérôl, valamint kitûzött céljaikról.

Lucia Marcu elmondotta: ügyüket politikai úton nem lehet rendezni, mivel a jelenlegi kormánypárt nem tartotta be a választási kampányban tett ígéretét, miszerint ha hatalomra kerül, kárpótolja az FNI-szélhámosság kárvallottait. Sajnos — mondotta az elnök — Adrian Nãstase kormányfô múltbeli nyilatkozatai pusztán választási propagandának bizonyultak. A kárvallottak országos szövetsége úgy döntött, hogy ismét bírósághoz fordul.

A pénzügyminisztérium képviselôi kérték, hogy a CEC és a SOVINVEST között megkötött szerzôdést a bíróság nyilvánítsa semmisnek. A kárvallottak országos egyesületének közbelépésére a pénzügyminisztérium visszakérte a bíróságtól az aktákat további tanulmányozás végett, a tárgyalást pedig májusra halasztották. Március elsején ismét törvényszékre került az ügy, amikor a kárvallottak egyesülete kérte a takarékpénztárat, hogy fizesse ki befektetéseiket. A CEC azzal védekezett, hogy nem ismeri a kárvallottak számát, illetve a kár összegét, így nem fizethet. Amint Lucia Marcutól megtudtuk, az összeg, amit a takarékpénztárnak ki kellene fizetnie, meghaladja a 8 ezer milliárd lejt. Mivel a kárvallottak országos egyesülete beadványáig a CEC a törvény által elôírt tíz napon belül nem válaszolt, az egyesület vezetôsége úgy döntött, ismét bepereli a takarékpénztárt. A kárvallottakat Ana Diculescu Sova ügyvédnô képviseli. Megpróbálják elérni, hogy a visszakövetelt összeg után ne fizessenek bélyegilletéket, amely a pénz tíz százalékát jelentené.

Az országos szövetség megyei képviselôi április 9-i gyûlésükön néhány fontos határozatot hoztak, amelyek a kárvallottakat közvetlenül is érinti. Az egyesületbe való utolsó beiratkozási nap április 9-e, amit a Kolozs megyei küldött javaslatára ezt április 24-re módosították; a tagdíjakat április 30-ig lehet befizetni; akik ezt nem teszik meg, május 1-jétôl nem tagjai az egyesületnek (a tagdíj havonta 10 ezer lej); az ügyvéd tiszteletdíjának megállapítása a taglétszám függvényében; azok a területi képviseletek, amelyek meghaladják a 400 tagot, és az országos kárvallottak egyesületének munkájában nem vesznek részt minimum 15 taggal, ki lesznek zárva.

A következô napokban, az ügyvéd kérésére, a Kolozs megyei egyesület ismét leellenôrzi a tagok létszámát, valamint azt is, hogy a fentebb említett követelményeknek megfeleljenek. Kolozs megyében jelenleg 2486 fizetô tagja van az egyesületnek, országszerte a létszám mintegy 48 ezer.

Nánó Csaba

Kolozsvár polgármestere javasolni fogja a városi tanácsosoknak, hogy április 23-át a város napjává nevezzék ki. Ha választotjaink is úgy akarják, ezen a napon minden évben többek között néptánc elôadást és tûzijátékot szerveznének. Funar szabad nappá nyilvánítaná április 23-át, amely az ortodox naptár szerint egybeesik Szent György napjával, aki a román szárazföldi csapatok védôszentje. Gheorghe Funar tagadta, hogy április 23-át épp a saját névnapjával való egybeesés miatt választotta volna. Azzal sem ért egyet, hogy az átfedés miatt többen a Funar-kultusz bevezetésére gyanakodnának. A Szent György napra való tekintettel a polgármester pezsgôvel kínálta meg az újságírókat, Ioan Marinescu nagyromániás tanácsos pedig saját, hízelgô versével lepte meg Gheorghe Funart.

K. O.

Románia fôügyésze, Joita Tãnase tegnap rendeletben leváltotta a kolozsvári Fellebviteli Bíróság mellett mûködô ügyészség fôügyész-helyettesét, Marius Chirut. Az ellene felhozott vád: közbelépett bizonyos személyek érdekében, hogy megakadályozza a bûnvádi eljárás törvényes lefolytatását.

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG KÁLVÁRIA-TEMPLOMÁBAN a Budapest Wekerle-telepi Szent József-kórus részvételével szentmisével egybekötött egyházzenei hangversenyre kerül sor 2001. április 25-én este 6 órakor. Vezényel: Kaposi Gergely. Közremûködik a kolozsvári Amaryllis együttes.

DR. FELICIAN ROSCA TEMESVÁRI ORGONAMÛVÉSZ hangversenyére kerül sor április 25-én, szerdán 19 órakor, a Szent Mihály-templomban. Mûsoron: Leoninus-, Perotinus-, Padovano-, Diruta-, Carreira-, Bakfark-, Frescobaldi-, Muffat-, Pachelbel-, Croner-, Bruhns-, Buxtehude-mûvek.

A BELVÁROSI UNITÁRIUS TEMPLOMBAN pünkösdig minden szerdán déli 12 órakor zenés áhítatot tartanak. Április 25-én Csákány Zsófia fôiskolás hallgató játszik orgonán. Mindenkit szeretettel várnak.

A KOLOZSVÁRI ÖRMÉNYEK április 25-én, szerdán du. 5 órai kezdettel a Német Demokrata Fórum székhelyén (Unió/Memorandumului 8.) megemlékeznek arról a véres éjszakáról (1915. április 23–24.), amikor a Török Birodalom megkezdte az örmény nép kiirtását. Az elôadás címe: Az örmény nép kiirtása Törökország területén 1915–1917-ben. Utána videovetítés következik a XX. század elsô népirtásáról, amelyben több mint másfél millió örmény vesztette életét. Majd egyperces néma csenddel adóznak az elesettek emlékének.

JAZZ NAPOCENSIS címmel nemzetközi diák dzsesszfesztivált tartanak április 24–26. között Kolozsváron a Diákmûvelôdési Házban. Fô szervezôje a Eco-Jazz Napocensis Egyesület.

ROMAKÉRDÉS MAGYARORSZÁGON címmel tart elôadást Kállai Ernô és Wizner Balázs, a Civic education project Magyarországon szervezet szociológusai április 24-én, kedden du. 4 órától a Kríza János Náprajzi Társaság Mikes/Croitorilor utca 15. szám alatti székházában.

A DÉSI FRÉZIA GALÉRIÁBAN április 24-én du. 5 órakor nyílik meg Bogdan Stihi bukaresti festô- és grafikusmûvész kiállítása.

A Transilvania Filharmónia Carl Orff: Carmina Burana címû világi kantátáját tûzte mûsorára április20-án és 21-én.

A Carmina Burana huszonöt részlete a tavaszt, a szerelmet, a vidámságot, életörömöt énekli meg ógermán és latin arhaikus szövegekre. Carl Orff mûve egyedi a XX. század zeneirodalmában, egyszerû dallamfordulataival, nagy hanghatásaival a világ legnépszerûbb vokálszimfonikus mûve. Elôadása mindig is telt házat vonz, ezért tûzte kétszer is mûsorra a filharmónia Itay Talgam izraeli karnagy vezényletével.

Itay Talgam gyakori vendég Kolozsváron, kirobbanó temperamentumával nagy hatásokat képes megvalósítani. A fortissimókat Itay Talgam olyan hangerôvel kéri a Carmina Buranában, amely úgy tûnik, minden eddig hallottnál (talán a túlzásig) erôsebb. Ugyanakkor a kórus, valamint a Sigismund Todutã Zenelíceum gyermekkórusa a finom, halk részletek elôadásával olyan kontrasztott valósított meg, amely a megszokottnál nagyobb hatást, sôt, a közönség lelkesedését váltotta ki.

A filharmónia kórusa (karigazgató Cornel Groza) és a zenekar már az elsô akkordok kirobbanó fortissimóival és a szerelmet dicsôítô részletek érzékeny megszólaltatásával a szokásos mérce fölé emelte teljesítményüket Itay Talgam vezénylésével.

Az est meglepetését a három szólista okozta, akiknek fiatalsága láttán kétkedve néztünk produkciójuk elé. Nos, három csodálatos hangot hallottunk, kiforrott muzikális elôadókat. Városunk zenei hagyományait dicséri, hogy mindhárman kolozsvári származásúak és itt végezték tanulmányaikat, hogy aztán más országokban is sikereket érjenek el.

A legnehezebb szólam a baritoné ahol Marian Popnak régi nagy énekesek emlékével kellett megküzdenie — elmondhatjuk, ez tökéletesen sikerült, jól illeszkedett az Orff megkívánta énekstílusba. Rendkívüli volumenû, meleg színû baritonját hallgatva nem csodáljuk, hogy számos sikert ért már el Bécsben, és sok európai, tengerentúli országban.

Taisia Tordai a helyi filharmónia kórusában kezdte pályáját, hogy aztán Ionel Pantea mesternél Luxembourgban tökéletesítse énektudását. Hajlékony, szép fényû hangja kiválóan illeszkedett a mû a szoprán számára írott részleteibe, a kényes magas hangokat is beleértve.

Cosmin Ifrim 1978-ban született és a Gh. Dima Zeneakadémia hallgatójaként több hazai versenyen nyert kitüntetést. Avval a ritka adottsággal rendelkezik, hogy szólamát, amelyet inkább kontra-tenorok, vagy a leggyakrabban csak ún. falzettel tudnak elénekelni a rendkívüli magas fekvés következtében, Cosmin Ifrim természetes hanggal, sôt, biztonsággal ki tudja énekelni.

A fentieket összefoglalva megállapíthatjuk: ritka élményt nyújtott az idei Carmina Burana a nagyszámú közönségnek.

Morvay István

A Szabadság, az Interneten olvasható Transindex és a Kolozsvári Televízió magyar adása folytatja közös Transfórum rovatát. Vendégünk most Molnár Gusztáv ismert politológus lesz, akihez olvasóink, a tévénézôk és az Internet-látogatók kérdéseket intézhetnek. A válaszokat május elején olvashatják a Szabadságban és a www.transindex.ro-n, illetve figyelemmel kísérhetik az RTV 1-en, a kolozsvári magyar adásban. A Transfórum korábbi meghívottai Markó Béla, Mircea Baldean, Eckstein-Kovács Péter, Frunda György, Patrubány Miklós, Tôkés László, Boros János, Jenei Imre, Alföldi László és Pap Géza voltak. A kérdéseket a Szabadság címére várjuk, levélben április 25-ével bezárólag (postabélyegzô dátuma), valamint szerkesztôségünk telefonszámain, e-mail címén, a magyar adás 186-855-ös telefonszámán, illetve a transindex@mail.dntcj.ro címen május 2-ával bezárólag.

Az Állami Magyar Opera április 19-én Mozart A varázsfuvola címû operáját újította fel.

A varázsfuvola librettójának szerzôje, Schikaneder, a bécsi bukásra álló Theater an der Weiden igazgatója, költô, rendezô, színész kérte fel Mozartot a meseopera megírására. Mozart, a Figaro házassága és a Don Giovanni sikerei dacára, rossz anyagi helyzetben, betegséggel küszködve vállalta az opera megírását. A Rekviemmel egy idôben komponálta utolsó operáját.

A naiv történet, amelyben a hôs varázserôvel, különbözô próbák kiállása után szerzi meg szerelmesét, akit csak képrôl ismer. Mozart csodálatos muzsikája az 1791-beli bemutatón a bécsi Theater an der Weidenben átütô sikert aratott és azóta sem vesztett semmit frissességébôl.

A Ionel Pantea (Luxembourg) által rendezett elôadást Selmeczi György (Budapest) vezényelte, és az opera két nôi fôszerepét szintén budapesti vendégmûvésznôk énekelték.

A mostani felújítás Witlinger Margit szép kidolgozású díszleteiben és Rosescu Lya tervezte kosztümökben, Ionel Pantea lényegre törô, sok mindent a nézô fantáziájára bízó rendezésében igazi csapatmunka. Talán egyetlen operában sincs annyi szerep, mint A varázsfuvolában, és az együttesek minden énekestôl tiszta intonálást, muzikalitást követel meg.

A három hölgy — Kirkósa Júlia, B. Konrád Erzsébet és Georgescu Mária —, a három fiú — Pataki Enikô, Székely Zselyke és Mányoki Mária —, az öreg és a fiatal pap — Hercz Péter és Szakács Levente — meg is feleltek az elôbb felsorolt követelményeknek, és a rendezô által szellemesen mozgatott szereplôk igazi Mozart-muzsikát valósítottak meg.

A két pesti vendég: Pánti Anna virtuóz koloratúrája bámulatos könnyedséggel oldja meg Az éj királynôje nyaktörô áriáit, Csereklyei Andrea — Pamina, nagy énekkultúrával adta elô áriáit, mindkettôjük produkciója meggyôzött a budapesti mûvészek magas színvonalú felkészültségérôl.

Kiss Domokosnak Tamino egyik legjobb szerepe, pedig ebben az operában bôven van énekelnivalója, akárcsak Bancsov Károlynak, aki nemcsak hang szempontjából szépen éneklô Papageno, hanem minden mozdulata, sôt prózája is fedi a figurát. Szabó Bálint méltóságteljes Sarastro, bár e szerep néhány hangja túlságosan mély fekvésû egy fiatal basszus számára, szép frázisai, hangszínének minôsége erôssége az elôadásnak.

Felfigyeltünk a fiatal Laczkó-Vass Róbert m. v. muzikalitására, jó színpadi érzékére Monostatos szerepében, úgyszintén Molnár Lilla m. v. Papagenájának kellemes hangszínére.

Jó munkát végzett a Selmeczi György vezényelte kórus és a zenekar, ugyanis részükre ebben a Mozart-opera recitativóiban a pontos belépések kényes problémát jelentenek.

Mozart pontosan kétszáz évvel ezelôtt írt meseoperájának magas színvonalú elôadása ezúttal is megérdemelt sikert aratott.

Morvay

Igazából nem tudni, mi volt Taylor Hackford fejében (akit legtöbben talán a La Bamba rendezôjeként ismernek), amikor nekiállt egy (a Vanity Fair-ben megjelent) emberrablásról és váltságdíjakról szóló cikk "megfilmesítésének". Társadalmi drámát, politikai thrillert, gazdasági krimit, vagy egyszerû szerelmi akciófilmet akart volna csinálni? Bármelyikkel jobban járt volna, ehelyett azonban szépen összegyúrta az említett mûfajokat, és egy egészen nevetséges, instabil amalgám lett a végeredmény.

Egy önmagát humanista hérosznak képzelô mérnök (David Morse) gátat akar emelni egy imaginárius dél-amerikai országban, hogy megmentse a környéken élôket az árvíztôl. Közben baj van ám a családi élettel, a kedves feleségnek (Meg Ryan) elege van a Harmadik Világból, visszavágyik a civilizáció lágy ölébe. De a meló sem éppen kóser, megfúrják a gátépítést, és a mérnök dühös medveként rója EU-s reformhangulatú konyháját. Aztán útra kel a gát felé, és nesze neked, fehér ember, egy rakás latino gerilla ereszkedik le pókként a sziklafalon, s elrabolja a dühös humanistát. Persze váltságdíjat kérnek az asszonykától, aki felbéreli az exgladiátor Russel Crowe-t, vásárolja már vissza az ellopott mérnököt. A dolgok, persze, nem ilyen egyszerûek, kiderül ugyanis, hogy a dühös mérnöknek nincs életbiztosítása, tehát nincs lé, amibôl fizetni lehetne a váltságdíjat. No de a gladiátor sem azért hôs, hogy ilyen apróságtól visszariadjon. Ettôl a pillanattól kezdve a nézô hosszan, nagyon hosszan követheti a dühös mérnök sorsát, a visszavásárlási kísérletet, illetve a gladiátor és a mérnök felesége között bimbózó szerelmi viszonyt, amely, persze, hamvába hal, mert egy politikailag korrekt amerikai feleség, ugye, nem tör házasságot. Elég az hozzá, hogy a tárgyalások kútba esnek, és ekkor következik a kommandós akció, melynek során a maroknyi fehér a sok latino seggére veri a nadrágot, és minden jó, ha jó a vége.

Ha nagyon szociálérzékenyre akarnám venni a figurát, azt mondhatnám, hogy világnézeti ars polemicával állunk szemben: így látja a világot egy WASP (szabad fordításban fehér angolszász amerikai). De az opus erre sem érdemes. Egyszerûen arról van szó, hogy Hackfordék létrehoztak egy amalgámot, amelybôl kihagyták a kötôanyagot, ezért aztán a film ijesztôen gyorsan darabjaira hull, és a hosszú, unalomba áztatott állelkizéseken kívül nemigen marad más, mi szemnek ingere lenne.

Eredeti cím: Proof of Life; amerikai, 2000; 135 perc; Rendezô: Taylor Hackford; Forgatókönyv: Tony Gilroy; Producer: Charles Mulvehill; Szereplôk: Russell Crowe (Terry Thorne), Meg Ryan (Alice Bowman), David Morse (Peter Bowman), Pamela Reed (Janis Bowman).

Szántai János

A magyar országgyûlés a múlt héten megkezdte a státustörvény néven közismertté vált jogszabály vitáját. Bár az 1998-as magyarországi választási kampány idején az Orbán–Torgyán-koalíció pártjai még a kettôs állampolgárság biztosítását lebegtették, az anyaország határain kívül élô magyarok magyarországi jogállásának rendezését a késôbbiek során elôbb "különleges jogállásra", ún. státusra szelídítették, majd csupán "egyes kedvezményekrôl" beszéltek, hogy aztán a benyújtott T/4070. számú törvényjavaslat már csak "a szomszédos államokban élô magyarokról" szóljék. Státusról és kedvezményekrôl tehát már a törvény címében sem esik szó, s ez emblematikus a jogszabály egészére nézve.

Nem szólok most azokról a várakozásokról, amelyeket a különféle ígéretek a "határon túli" magyarság soraiban keltettek, hiszen ezekrôl már jó elôre megfogalmaztam a véleményemet. A legmagasabb helyeken is kifogásolták "státusmagyar" kifejezésemet és több megállapításomat, csak az elkeseredés szülte öniróniát nem érezték meg ezekben. Korábbi véleményem talán csak annyiban változott, hogy manapság már azt remélem, az erdélyi, a vajdasági, a felvidéki és a kárpátaljai magyarság világosan látja: számára a beígért elônyökbôl — miért ne mondjuk ki ôszintén — mindinkább hátrányok kerekednek, ezért levonja a megfelelô következtetéseket, s megpróbál végre a saját lábára állva boldogulni.

De milyen hátrányokról is beszélek?

A jelenlegi jogszabályok értelmében, megfelelô anyaországi munkáltatói bizonylatok birtokában a határon túli munkavállalók a magyar külképviseletektôl egyéves munkavállalói vízumot kaphatnak. Ezt a jogot a törvénytervezet három hónapra csökkentené. Az ellenzékben lévô Magyar Szocialista Párt (MSZP) ezzel szemben azért kardoskodik, hogy a munkavállalási idôszakot a készülô törvényben évi öt-hat hónapra növeljék.

Persze, ez utóbbi javaslat is visszalépést jelentene, de a mindenféle mostohasághoz hozzászokott "határon túliaknak" még mindig megmaradna a lehetôség: hat hónapig munkavállalói vízummal kint tartózkodni, a másik hat hónapon át pedig havonta átlépni a határt egy-két órára, pecsételés végett. Az Orbán–Torgyán-kormány velünk szemben tanúsított képmutatás-politikájáról azonban végképp árulkodik az az új idegenrendészeti jogszabály, amelynek tervezete nemrég készült el, s amely — az euro-jogharmonizációra és a Schengen-konformitásra hivatkozva — a külföldi állampolgárok Magyarországon való tartózkodását is jelentôsen korlátozná. Magyarán: a "határon túli" magyar, a többi idegen állampolgárhoz hasonlóan, egy naptári évben csak bizonyos, meghatározott számú hónapot tölthetne az anyaország területén, attól függetlenül, hogy mi célból vágyakozna vagy utazna oda.

A rólunk szóló törvényjavaslatot a magyar Alkotmány 6. paragrafusának 3. bekezdésében foglaltakra alapozták, miszerint "a Magyar Köztársaság felelôsséget érez a határain kívül élô magyarok sorsáért, és elômozdítja Magyarországgal való kapcsolatuk ápolását". Mivel a jogszabály kerettörvény lenne, elképzelhetô, hogy a keretet majd kitöltô törvények, kormány- és miniszteri rendeletek olyan konkrét jogokat fognak tartalmazni, amelyek az anyaországon kívül élô magyar közösségek elônyére válnának. Ehhez azonban tucatnyi törvény megalkotására vagy meglévô törvény módosítására lenne szükség, s még ennél is több rendelet elfogadására. Ez idôben igencsak kitolná az élvezhetô elônyök és kedvezmények tényleges biztosításának pillanatát, ami pedig szinte bizonyossá teszi, hogy a törvényt jövô év januárjától nem fogják tudni alkalmazni.

A fenti logika azonban szintén sántít. Orbán–Torgyánék ugyanis nyíltan bevallották: a határátlépés és a munkavállalás tekintetében a tervezetben biztosított kedvezmények "érintik az EU közösségi joganyagát". Németh Zsolt külügyi államtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy "a magyar EU-belépést követôen természetesen e törvényt is a majdani csatlakozási szerzôdéssel összhangban kell alkalmazni". Ami, ugyebár magyarul azt jelenti, hogy — amennyiben a román, szerb és ukrán állampolgárok Schengen-földi vízumkötelezettsége addigra nem szûnik meg — mindenkinek vízumra lesz szüksége a határátlépéshez, s mindenki annyit tölthet majd az anyaországban, amennyit az EU elôír. Másodsorban pedig azt, hogy a munkavállalás az uniós kvóták szerint történik majd. Amint tudjuk, a magyarok az EU-csatlakozást követôen öt-hét évig nem vállalhatnak majd munkát Schengen-földön, s ezt Budapestnek, a kilátások szerint, azokra az idegen állampolgárokra is ki kell majd terjesztenie, akik Magyarországon vállalnának munkát. Ennek alkalmazására pedig, a legutóbbi magyar csatlakozási remények fényében 2004. januárjától sor kerülhet.

Ezek alapján azonnal megállapíthatjuk: a munkavállalási jogot tulajdonképpen a jelenlegi gyakorlathoz képest csökkentô törvény legjobb esetben is csakis 2002-re és 2003-ra lenne érvényes. Tehát mire az Erdélyben tervezett tíz (a Kárpát-medencében összesen 25) "státusirodát" 555 millió forintért megnyitnák, csinos titkárnôikkel együtt felvennék az alkalmazottakat, és azok a szükséges bizonylatokat kiállítanák, amíg e bizonylatok alapján az illetékes magyar hatóságok a "magyar kártyát" elkészítenék, s amíg azt Jancsi és Juliska kézhez kapná, a szóban forgó kedvezmények már érvényben sem lennének. (Egyébként tessék kiszámítani: hány perc jutna a tíz erdélyi státus-irodában dolgozó három-négy alkalmazott valamelyikének arra, hogy a mondjuk 1,5 millió erdélyi kérelmezô egyikérôl eldöntse, magyar-e vagy sem? Öt perc?) A törvény tehát ilyen szempontból teljesen fölöslegesnek mutatkozik, s csupán évi néhány milliárd forint megokolt elköltésére bizonyulna hasznosnak.

Téved viszont az, aki úgy gondolja, hogy ez nem fontos szempont az Orbán–Torgyán-kabinet számára. Egy év maradt a magyarországi általános választásokig, s a hatalmon lévôknek, korábbi ígéreteik kipipálása mellett a választási kampány is egyre fontosabbá válik. S hogy nehogy valaki azt képzelje, valami különösebb bajom van Orbánnal vagy Torgyánnal, inkább a Frankfurter Allgemeine Zeitung kommentárjára hivatkozom. Ez leszögezte, hogy "Orbán Viktor miniszterelnököt nem pusztán az a nemes szándék indította a tervezet benyújtására, hogy segítse a magyar népcsoportok összetartozását, és gátolja a diszkriminálásukat, hanem sokkal inkább politikai propagandáról van szó, már a következô választásokra való készülôdés jegyében". A tekintélyes német lap megneszelhetett valamit, amirôl eddig nekünk sem Orbán, sem Torgyán nem beszélt.

— Ah, ezek a németek! — legyinthetnénk. Csakhogy a vélemény nem elszigetelt. Érdekes módon, hasonlóképp látja a dolgokat a brit The Economist is, amely ezzel kapcsolatban a következôket írta: "Orbán Viktor miniszterelnök abban bízik, hogy sok ezer hálás (határon túli) magyar kérvényez majd ilyen különleges jogokra felhatalmazó igazolványokat még a következô választások elôtt". Az angolok a nyers igazságot is kimondták: "A (készülô) törvény kétségtelenül kényes problémát érint az európai uniós csatlakozásra törekvô Magyarország számára. Jelenleg a tekintélyes magyar kisebbséggel rendelkezô szomszédos országok valamennyi állampolgára szabadon utazhat ki és be Magyarországra. Amint azonban Magyarország belép az EU-ba, több környezô ország állampolgárainak — talán csak Szlovákia tûnik biztos kivételnek — vízumra lehet szükségük."

Nos, ami igaz, igaz. Az Orbán–Torgyán-kabinet egyes tagjai ha nyíltan nem is, de háttérbeszélgetésekben elmondták: nem lehet tízmillió magyar Schengen-útlevelét hárommillió határon túli magyar magyarországi látogatásra alkalmas útlevele érdekében kockára tenni. Mivel tehát a szabad utazás és a munkavállalás terén a törvénytôl sok jót nem remélhetünk, maradnak az oktatási, egészségügyi ellátási és társadalombiztosítási reményeink. Ezek zömét eddig is biztosította a magyar állam, s amint errôl a tervezet rendelkezik, ezeket ezentúl is alapítványi szférában kívánják kezelni. Igaz, talán több pénz jut majd mindezekre, de hogy mikor és mennyi, arról senki sem mer konkrétumokat mondani.

Az Orbán–Torgyánék által végzett felmérésekkel ellentétben, a készülô törvénynek eddig egyetlen hatását fedeztem fel. Éspedig azt, hogy a magyar állampolgárok egyre idegesebbek, amikor rólunk és az ô pénzükbôl nekünk biztosítandó többletjogokról hallanak. Meg is fogalmazták: a "határon túliak" mellett a magyar állampolgároknak is biztosítani kellene az évi négyszeri, 90 százalékos utazási kedvezményt, illetve a gyermekenkénti 20 ezer forintos iskolakezdési támogatást. Elgondolkoztatónak tartom azt is, hogy olyan emberek, akik 1989 elôtt a saját zsebük terhére utaztak Erdélybe, s minket könyvekkel, élelemmel és jó szóval elláttak, manapság ingerülten legyintenek a legalizált erdélyi munkavállalók s az alanyi jogon a magyar állami költségvetésbôl, tehát ugyancsak saját zsebükbôl biztosított kedvezmények gondolatára.

Az ingerültség, persze, nem kimondottan nekünk szól, de az egyenes következménye a törvény által a költségvetésre rótt terhek lebegtetésének. Kezdetben ugyanis 2–2,5 millió kérelmezôrôl és 2–3 milliárd forintról, késôbb már azonban 4–4,5 milliárd forintról volt szó, legutóbb azonban 750–800 ezer kérelmezôrôl és 6–8 milliárd, illetve 8,5 milliárd forintról beszéltek. Valójában senkinek sincs gôze arról, hogy a nem sok közvetlen haszonnal kecsegtetô "magyar kártyák" kibocsátása és a beígért kedvezmények biztosítása mennyibe fog kerülni. Az ellenzék szerint akár 20–30 milliárd is rámehet. A magyar adófizetô pedig közben ekképpen panaszkodik: nem volt hárommilliárd a tiszai gátak megépítésére, s közben ötmilliárd elúszott országimázsra, most pedig újabb nyolc és felet dobnak ki az ablakon státusra...

A törvénytervezettel azonban más bajok is vannak, ám ezek inkább a nemzetközi jog szférájába tartoznak. Bár a kisebbségvédelem princípiumai változófélben vannak világszerte, az anyaországi védelem még nem jutott el a kodifikáció szintjéig. Az érvényben lévô nemzetközi szerzôdések és normák viszont kimondják: adott állam nem diszkriminálhatja etnikai alapon sem saját, sem pedig egy másik állam polgárait.

Az ENSZ Gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmánya 2. cikkelyének 2. bekezdése világosan rögzíti, hogy a szóban forgó jogokat nemzeti és társadalmi származásra való tekintet nélkül kell alkalmazni. De az Európai szociális charta is úgy rendelkezik, hogy a szociális jogokat nemzetiségre való tekintet nélkül kell biztosítani.

Fennáll tehát az a veszély, hogy a Magyarországgal szomszédos országok — amelyekben a jogszabály kedvezményezettei élnek — diszkriminációt fognak a tervezettel kapcsolatosan emlegetni, mint ahogyan ez Románia esetében már meg is történt. Persze, Magyarország majd hivatkozhat arra, hogy a maga során Románia is megszegte a fenti egyezményeket, amikor kizárólag a moldovai románoknak adott román állampolgárságot. Nem felel meg azonban a jogi normáknak az a fajta védekezés, hogy én amiatt szegtem meg a törvényt, mert azt már a szomszéd is megszegte. Arról sem fölösleges talán szólnunk, hogy a magyar–román alapszerzôdés a kisebbségi kérdéseket a felek saját államában élô kisebbségek védelmeként kezeli, s a készülô jogszabály ebbe a keretbe nehezen beilleszthetô.

Orbán–Torgyánék fordítva ültek a lóra. Bár Martonyi János külügyminiszter kezdettôl fogva visszafogottan viszonyult a kérdéshez, s több alkalommal is felhívta a figyelmet Magyarország euro-kötelezettségeire, az EU-csatlakozás megszabta keretekre és lehetôségekre, a párttámogatás nélküli külügyminiszter véleményével a Fidesz–kisgazdapárti koalíció nem sokat törôdött. Pedig Martonyi tudhatta a legjobban, mirôl is van szó tulajdonképpen. Azt azonban ô sem merte kimondani nyíltan, hogy szemfényvesztés az egész ígérgetés, és hogy legfôbbképpen belpolitikai célokat szolgál. Ha valóban tisztességes szándékok vezérelték volna, a magyar kormány Brüsszelben kezdte volna a státustörvény egyeztetését, s csakis azt követôen dolgozta volna ki a végleges tervezetet, hogy az EU által elfogadott változatot a szomszédos országok kormányaival is egyeztette. Nem így történt, s így most utólag kell majd az elképzelésért Bukarestben és Pozsonyban, de Brüsszelben, Párizsban és Berlinben is magyarázkodni, s aztán meglátjuk-alapon megszületik egy valamilyen jogszabály, amelyik valakiknek talán jó is lesz.

Ha másoknak nem, feltételezhetôen annak a határon inneni politikai klientúra tagjainak mindenképpen, amelyik kiemelt juttatásokért fogja majd mûködtetni a tervezett "státus-irodákat". De az országimázs okán nagy pénzköltési tapasztalatra szert tett Fidesz-vállalkozások is jól járnak majd, hiszen azok mindjárt felépíthetik a mi imázsunkat is (mondjuk, néhány milliárdért), és ugyanakkor elkészíthetik a "plasztikmagyarságunkat" igazoló kártyát (további milliárdokért). De várhatóan jól járnak majd a magyarságom igazolására alkalmazottak is, akik — s erre már többen többször felhívták a figyelmet — az etnokorrupció és az etnobiznisz valóságos melegágyait fogják itt mûködtetni. Arról nem is szólva, hogy az adataim biztonságát ezek a hivatalok semmiképpen sem tudják szavatolni, s ebbôl számomra akár ma még beláthatatlan hátrányok is származhatnak.

Budapesten azt mondják: mindez azért történik, hogy maradjunk a szülôföldünkön. Más szóval, hogy ne menjünk a nyakukra. Bár elismerik, hogy az anyaországi demográfia mutatói igen rossz tendenciát mutatnak, s hogy néhány éven belül Magyarországnak egymillió munkavállalóra lesz majd szüksége, mi csak maradjunk itt a... helyünkön. A megüresedett helyeket majd bizonyára kínaiakkal és vietnamiakkal kívánják kitölteni. (Csurka becsületesebb volt: nyíltan azt javasolta, hogy a szórványban élôket telepítsék át az anyaországba, mert különben azok néhány éven-évtizeden belül a nemzet számára elvesznek.) Ennek ellenére, Budapesten úgy tûnik senki sem gondolkozott el kormányszinten azon, hogy vajon mit is kellene tenni annak érekében, hogy a "határon túli" magyarság a szülôföldjén boldoguljék.

A válasz pedig kézenfekvô: vállalkozásait, oktatási és kulturális intézményeit kellene megerôsíteni. Ám mindaddig, amíg az egész romániai magyar írott és elektronikus sajtó, szaktestületen keresztüli támogatására évi 28 millió forint jut, miközben — a fennhangú ígéretek ellenére — Budapesten egyetlen kuratóriumi ülésen, a határon túliak megkérdezése nélkül ezen összeg többszörösének kifizetésérôl döntenek, aligha beszélhetünk olyan politikai akaratról, amely itthon maradásunk feltételeinek megteremtését tûzte zászlójára. Tévedés ne essék: nagyon hálásak vagyunk a kapott támogatásért, legfeljebb azért pörölünk, hogy a nekünk szánt összegeket tudomásunk nélkül mások osztják el másoknak.

Meg kellene azt is vizsgálni, hogy milyen valós hasznot hoztak és hoznak az anyaországi és az erdélyi magyarságnak olyan intézmények, mint például a Corvinus Befektetési Alap, az Új Kézfogás Közalapítvány, az ITD Hungary. Milyen hasznot remélnek abból, hogy ez utóbbi intézmény tervezett erdélyi irodáinak mûködtetését ismét a politikai klientúrára bíznák, s nem pedig a szakemberekre. Talán nem lenne fölösleges ezen intézmények mûködését átláthatóbbá tenni, s nekik adni a tervezett nyolcmilliárdnak a felét, hogy okosan befektessék, az itt élô magyarság hasznára és boldogulására. Esetleg el lehetne gondolkozni azon az arányon is, miszerint a budapesti Határon Túli Magyarok Hivatalának mûködtetése évente ugyanannyiba kerül (422 millió forintba), mint amennyi a határon túli magyarok gazdasági megerôsítésére szolgál (450 millió forint).

Mert ha lesz az erdélyi magyarnak pénze, ha gazdaságilag sikeres lesz, majd megveszi a vízumot is. Ha nem, akkor amúgy is el fog vándorolni. Akár körberajongják az erdélyi püspök urak, három havonta, Orbán Viktort fényes fogadásokon, mindenféle törvényre és intézkedésre sûrûn bólogatva, akár nem. Mert az elvándorlás folytatódik, s a cél már nem kizárólag Magyarország. Sokan, nagyon sokan választják Németországot, Kanadát, Ciprust, Spanyolországot, Olaszországot és más országokat. S csodák csodája, ezek az államok nem finnyáskodnak befogadásukkor. Mert nekik kell a munkaerô, s mert semmilyen mögöttes szándék ôket nem vezérli.

Ezek nem lebegtetnek, nem ígérnek húszezer forintos iskolakezdési támogatást a televízióban, amikor tudják, hogy errôl a törvénytervezetben egyetlen szó sincsen. Miattuk nem kell tehát magyarázkodniuk az RMDSZ-irodáknak, amikor az egyszerû emberek másnap már a támogatást azzal követelik, hogy X. korifeus az este a Dunában ezt meg azt ígérte, adják hát ide a pénzt! S nem kergették bele az RMDSZ-t külhoni állampolgárságok elnyerésére végzett aláírásgyûjtésbe, amelyrôl elôre tudták, hogy tulajdonképpen semmi sem lehet belôle.

Örvendünk tehát annak, hogy az anyaország politikai elitje megfogalmazta annak szükségességét, hogy a Magyarország határain kívül élô magyarok magyarországi státusát jogilag rendezze. Míg egyfelôl azonban az országgyûlésben vitára bocsátott tervezetet nem kellôképpen átgondoltnak tartjuk, s úgy véljük, az a legkisebb mértékben szolgálja csupán a szülôföldön maradást és boldogulást, másfelôl elvi kifogást kell megfogalmaznunk. Ez arra vonatkozik, hogy ismét a fejünk fölött döntik el mások, hogy mi hol maradjunk, és hol boldoguljunk. Ahelyett, hogy a törvény preambulumában kinyilvánítanák: mindenkinek elismerjük azt a jogát, hogy ott éljen, és ott boldoguljon, ahol akar. Ha netán ehhez a szülôföldjét választja, akkor számára a következô gazdasági, oktatási és kulturális elônyöket és jogokat biztosítjuk... stb. Ezt a fajta megközelítést talán a szomszédos államoknak is könnyebb lenne eladni.

Még nem késô, hogy az országgyûlés — amely ôszinteségünkért remélhetôleg nem szándékszik neheztelni ránk — korrigálja ezeket az általunk említett hiányosságokat. Abban reménykedünk, hogy mindezek figyelembe vételével olyan jogszabály születhetik, amely valóban jövendônk szolgálatában áll. Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy az anyaországon kívül élô magyarság ügye lekerüljön a magyarországi választási kampány és a magyar belpolitikai érdekek érvényesítését célzó pártcsatározások napirendjérôl.

Tibori Szabó Zoltán

Mint jeleztük, az elmúlt hét végén Kolozsvárott, a helyi Egyesített Protestáns Teológiai Intézet szervezésében és rendezésében került sor a Kárpát-medencében mûködô teológiák hallgatóinak immár hagyományossá vált sportvetélkedôjére, a teolimpiára. A korábbi négy hasonló rendezvény közül 2–2 a felvidéki Komáromban, illetve az ideihez hasonlóan Kolozsvárott zajlott.

Akárcsak az elôzôek, a múlt hét végén lezárult találkozó mindenképpen elérte célját: keresztyén magatartás és sportszerûség keretein belül tovább ápolta a már eddigiek során is eredményesen épített barátságot a különféle intézmények fiataljai, a jövendô lelkipásztorai, lelkészei között.

A rendezvényen tanári részrôl dr. Juhász Tamás és dr. Rezi Elek dékánok, vendégként Kû Lajos, a sokszoros válogatott ferencvárosi labdarúgó, a versenyek felett védnökösködô Magyarok Világszövetsége részérôl az ifjúsági és közösségi felelôs vezetôje is kihangsúlyozta, hogy a háromnapos sorozat tovább erôsítette a fiatalok testi, lelki és szellemi összetartását. Kû Lajos nyitotta meg a teológustalálkozót, gyújtotta meg a játékok lángját.

Kézilabdában (képünk az egyik izgalmas mérkôzésen készült), röplabdában, sakkban, szkanderben és a hosszabb távú síkfutásban a vendéglátók gyôzedelmeskedtek. Labdarúgásban és a rövid távú futóversenyen a Debreceni Református Hittudományi Egyetem, asztaliteniszben a Sárospataki Református Teológiai Akadémia, kosárlabdában pedig a Kolozsvári Unitárius Teológusok csapata diadalmaskodott. Helyezést értek el a különféle számokban a Nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem és a Komáromi Calvin János Teológiai Akadémia hallgatói. A rendezvény fair play díját az ezúttal dobogós helyezés nélkül maradt, de mindvégig sportszerûen versenyzô Budapesti Evangélikus Teológiai Akadémia hallgatóinak ítélte oda a versenybíróság.

Dicséretet és elismerést érdemel minden tanár és teológus, aki vállvetve tevékenykedett a rendezvény sikeréért. Külön ki kell emelnünk Lucza István, Tárkányi Márton, Dénes István, Andrási Benedek, Papp Csaba és Kincses Kálmán teológusokat.

A rendezvény sikerén felbuzdulva már mindenki a 6. kiíráson való újabb találkozó reményében köszönt el egymástól azzal, hogy Isten segedelmével viszontlátásra!

László Ferenc

Az idén új kiírás szerint bonyolítják le az elsô osztályos nôi csapatbajnokságot: a hagyományos két forduló helyett 2001-ben három szakasz lesz, a súlycsoportokat pedig hétrôl ötre csökkentették. Mindez azonban nem sokat változtatott a részvételi számban, ugyanis szombaton Csíkszeredán mindössze hat együttes indult, de ezek közül hármat a hazai nôi cselgáncs fellegvára, vagyis Kolozsvár szolgáltatta az U-KMSC-ARDAF szakosztálya révén.

Amint várható volt, a vetélkedô a kolozsvári elsô csapat fölényében zajlott, de tisztes helyezést (3., illetve 4.) foglalt el a többi Szamos-parti együttes is.

Érdekes egyéni összecsapást hozott a két hazai 48 kg-os kiválóság, a tavalyi felnôtt Európa-bajnok Laura Moise és a 2000-es ifi világbajnok steauás Alina Dumitru mérkôzése, akik ezúttal az52 kg-os kategóriában indultak. A nagy becsvággyal küzdô dzsúdosok küzdelmét Moise nyerte, ellenfele feladta a mérkôzést.

Az elsô forduló utáni sorrend az elsô forduló után: 1. U-KMSC-ARDAF I. 5 gyôzelem, 2. Déva 4 gy., 3. U-KMSC-ARDAF II. 3 gy., 4. U-KMSC-ARDAF III. 2 gy., 5. Buk. Steaua 1 gy., 6. Nagyváradi Körös 0 gy.

Az élen végzett csapat tagjai: 52 kg: Laura Moise és Ioana Dinea, 57 kg: Laura Bãditã, 63 kg: Alina Sandu,70 kg: Alina Croitoru, +70 kg: Nicoleta Mihalcea.

A bajnokság második fordulója június elején lesz Kolozsvárott, míg ôsszel Brassóban zárják a küzdelmeket a csapatok.

A júniusi versenyig a román élvonalbeli cselgáncsozóknak a május 17–20. között megrendezésre kerülô felnôtt Európa-bajnokságon kell helytállniuk.

Radványi Pál

Vasárnap a tavaszi idény második fordulójával folytatódott a küzdelemsorozat. A hat mérkôzés közül a vendéglátók csak két gyôzelmet arattak, azt is úgy hogy az egyiken a vendégek nem jelentek meg, a másikon szoros összecsapáson nyert a kolozsváriak ellen a pi- testi-i gárda. A vártnál nehezebben nyert a bajnokcsapat a Bega-parton, s meglepetésnek számít a galaciak sikere a fôvárosban. Részletes eredmények: Pi- testi-i Dacia–Kolozsvári U-Agressione 30–28, Nagyváradi U-Repcon–Fibrexnylon 22–30, Temesvári Politechnika–Bukaresti Steaua 20–21, Brassói Dinamó–Konstancai Kézilabda Klub 21–21, Bukaresti Dinamó–Galaci Ulpimex 21–22 és Nagybányai Minaur–Bákói MSK 10–0 (a vendégek nem jelentek meg). A táblázaton a sorrend: 1.Steaua 70, 2. Fibrex 64, 3. Buk. Dinamó 55, 4. Minaur 52, 5. Galac 52, 6. Konstanca 51, 7. Pitesti 47, 8. Kolozsvár 45, 9. Temesvár 41, 10. Br. Dinamó 39, 11. Nagyvárad 33, 12. Bákó 26 pont.

A következô forduló (április 28-án, szombaton) mûsora: U-Nehézgépgyár–Buk. Dinamó, Bákó–Pitesti, Galac–Brassói Dinamó, Konstanca–Temesvár, Steaua–Nagyvárad és a rangadó: Fibrexnylon–Minaur.

R. P.

A B-csoportos, jelenleg Divízió I. néven szereplô világbajnokságon a negyedik helyen végzett a magyar csapat. A végeredmény: 1. Lengyelország 8, 2. Franciaország 7, 3. Dánia 6, 4. Magyarország 6, 5. Hollandia 3, 6. Litvánia 0 pont.

Várakozáson felül szerepeltek a múlt hét végén az elsô osztályban a Szamosújvári SOMVETRA nôi tekézôi. Ezúttal a tavalyi bajnokot, a Brassói Metrom együttesét gyôzték le 2452–2409 fa arányban Nagy József tanítványai. Különösen az alig 16 esztendôs Mirabela Muresan eredménye figyelemreméltó, 458 fát ütött, ami nemzetközi szinten is kiváló teljesítmény. A hazaiaktól kitûnt még Mirabela húga, Romina Muresan (421 fa) és Fülöp Erika (419 fa), míg a válogatottakkal teli Cenk alatti csapatból csak Muntean ért el jobb teljesítményt (414 fa).

A mérkôzés után a szakszövetség kiküldöttje, az ifjúsági válogatott szövetségi kapitánya, Claudia Botezan szerint Mirabela Muresan rövidesen a válogatott keret tagja lesz.

Erkedi Csaba

Értekes gyôzelemmel térhettek haza Nagytalmácsról a Kolozs megyei férfi tekézôk, s bebiztosították csoportelsôségüket az I-es csoportban. Ugyanis a május 30-i utolsó, a visszavágók hetedik fordulóján hazai pályán játszanak a Nagyszebeni Electricával, a sereghajtó csak csodával határos módon akadályozhatná meg ebben az Aranyosgyéresi Sodronyipar-CFR-t.

Végeredmény: Foresta–Sodrony-ipar-CFR 4942–5207 (Vasile Nicolae–Marius Codarcea 880–818, Cãlin Cazacu–Cornel Popa 840–895, Petru Bota–Grigore Blaga 760–855, Sorin Mitru–Bese Demeter 831–895, Grigore Ho- dos–Merza Róbert 823–834 és Alin Vreavu–Ioan Figlea 808–910).

A lány és fiú ifi válogatott május 12–19. között a szlovéniai Koperben vesz részt a világbajnokságon, elôtte Vajdahunyadon edzôtáboroznak április 30. és május 11. között. Merza és Codarcea ezen részt vesz, az azonban a jövô titka, hogy Szlovéniában pályára lépnek-e.

A vb után Marosvásárhelyen lesz az ifik csapatbajnokságának döntôje.

Schmidt Jenô

A kolozsvári László Szabolcs az elmúlt hét végén a budapesti körcsarnokban szerepelt. Az Eb-n részt vevô öttagú román küldöttség legjobb eredményét érte el a KMSC-Jövô ISK színeit képviselô fiatal versenyzô — egyetlen volt, aki túljutott a csoportmérkôzéseken.

A 21 éves, tavaly még az ifjúsági korcsoportban versenyzô birkózó teljesítményével elégedettek lehetünk, hiszen egy litván és egy spanyol ellenféllel szemben megnyerte csoportját (mindkét összecsapásán fölényesen gyôzött 10–0, illetve 12–6 arányban), a negyeddöntôben pedig nagy küzdelemben, 4–0 arányban maradt alul török ellenfelével szemben.

Így a kontinens legjobb nyolc birkózója között végzett, ami biztató a jövôt illetôen.

R. P.

"Hazai pályán" kitûnô eredménnyel büszkélkedhet a magyar birkózás, 18 év után újra magyar Európa-bajnoka van a szakágnak. 1983-ban Balla József korábbi szövetségi kapitány +100 kg-ban — ugyancsak Budapesten — diadalmaskodott, most Bánkuti Zsolton (Rompres fotó) volt a sor.

Bánkuti az 58 kg-os súlycsoport döntôjében az ukrán Vaszil Fedorisint gyôzte le 4–1 arányban. A magyarok másik érmét a 76 kg-ban harmadik Ritter Árpád szerezte, aki ezzel a szakma és saját maga által évek óta várt eredményt hozta.

l A Pécsi VSK-MiZo együttese a harmadik helyet szerezte meg a nôi Euroligában, miután a vasárnapi messinai bronzmérkôzésen 66:58-ra legyôzte a cseh Gambrinus Brno együttesét.

l Megkezdôdött a rájátszás az észak-amerikai profi bajnokságban az 1. mérkôzések eredményei: Keleti-fôcsoport: Miami Heat–Charlotte Hornets 80:106; Nyugati-fôcsoport: Utah Jazz–Dallas Mavericks 88:86; San Antonio Spurs–Minnesota Timberwolves 87:82. A párharcok három gyôzelemig tartanak.

l A férfi kosárlabda-bajnokság 5–6. helyért vívott elsô találkozón: Pi-testi-i ESK–Kolozsvári U-Carbochim 83:76.

l A rögbibajnokság 7., utolsó elôtti fordulójában: Nagyszebeni MSC–Kolozsvári U 8–19. Az utolsó fordulóban a Bârladi Rulmentul ellen játszó diákok nem veszthetik el a bajnokság 2. helyét.

l A nyolcadik helyen végzett a Kolozsvári U-Modena férfi röplabdacsapata. A play-off 7–8. helyért játszott mérkôzésén: U-Modena–Nagybányai U 2–3 (–23, 16, –20, 21, –12).

(pja)

l A C osztály, VII. csoport táblázata:

1. Aranyosgyéres 19 15 1 3 41–13 46

2. Mv. Gázmetán 19 12 4 3 35–13 40

3. Dicsôszentm. 20 10 2 8 25–21 32

4. Torda 19 10 1 8 31–22 31

5. Prázsmár 19 8 5 6 28–22 29

6. Bethlen 19 9 2 8 26–27 29

7. Viktóriaváros 19 8 3 8 27–21 27

8. Br. Romrad. 19 9 0 10 29–32 27

9. Szamosújvár 19 8 2 9 22–18 26

10. Alsójára 19 7 2 10 25–32 23

11. Kv. CFR 19 6 4 9 23–27 22

12. Fogaras 18 7 1 10 25–33 22

l A C osztály, VIII. csoport:

1. Kv. U FC 21 16 3 2 51–12 51

2. Telecom 21 11 5 5 50–24 38

3. Dés 21 10 6 5 28–13 36

4. Astra 21 11 3 7 36–24 36

5. West Petrom 20 10 4 6 34–30 34

6. Szamos 21 11 1 9 22–23 34

7. Vaskohsziklás 20 8 4 8 29–31 28

8. Sarmaság 21 7 6 8 34–34 27

9. Avas 21 8 3 10 32–39 27

10. Zilah 20 8 2 10 26–30 26

11. Nagysomkút 20 7 5 8 22–33 26

12. Magyarlápos 20 5 7 8 26–36 22

13. Körös 21 5 3 13 26–35 18

14. Sólymok 20 4 3 13 18–43 15

15. Désakna 20 4 3 13 14–41 15

l Az olasz elsô osztály, az Il Calcio 27. játéknapjának eredményei: SSC Nápoly–Brescia 1–1, Milánói Internazionale–Fiorentina 4–2, Bologna–Bari 4–2, Lecce–AC Milan 3–3, Udinese–AS Róma 1–3, Perugia–Atalanta 2–2, Verona–Reggina 0–3, SS Lazio–Vicenza 2–1 és AC Párma–Torinói Juventus 0–0. A táblázaton:

1. Róma 27 19 5 3 53–24 62

2. Juventus 27 16 8 3 45–21 56

3. Lazio 27 17 4 6 49–28 55

4. Parma 27 12 8 7 39–22 44

5. Atalanta 27 10 11 6 33–23 41

6. Milan 27 10 11 6 44–38 41

7. Inter 27 11 8 8 38–34 41

8. Bologna 27 11 6 10 38–37 39

9. Fiorentina 27 8 12 7 45–39 36

10. Perugia 27 8 9 10 36–40 33

11. Udinese 27 10 2 15 40–47 32

12. Lecce 27 7 9 11 34–45 30

13. Brescia 27 6 11 10 32–37 29

14. Vicenza 27 7 7 13 29–40 28

15. Nápoly 27 6 10 11 26–37 28

16. Verona 27 6 6 15 29–49 24

17. Reggina 27 6 5 16 21–43 23

18. Bari 27 5 4 18 23–50 19

l A Serie B 32. fordulójában: Empoli–Crotone 4–2, Sampdoria–Ravenna 2–0, Ancona–Piacenza 0–2, Cosenza–Treviso 3–2, AC Torinó–Genoa 1–1, Cittadella–Cagliari 2–0, Pistoiese–Salernitana 1–1, Monza–Siena 1–2 és Pescara–Chievo 0–2, a Venezia–Ternana mérkôzés lapzárta után ért véget. A sorrend:

1. Piacenza 32 18 6 8 41–21 60

2. Torinó 32 17 7 8 38–29 58

3. Venezia 31 15 11 5 51–34 56

4. Chievo 32 16 11 5 44–28 59

5. Sampdoria 32 14 13 5 45–27 55

6. Cosenza 32 16 7 9 38–33 55

7. Ternana 31 13 11 7 47–30 50

8. Cagliari 32 12 11 9 47–34 47

9. Crotone 32 14 5 13 42–47 47

10. Ancona 32 13 7 12 45–43 46

11. Empoli 32 13 8 10 38–35 47

12. Genoa 32 8 13 11 36–35 37

13. Siena 32 9 12 11 34–40 39

14. Pistoiese 32 9 9 14 41–44 36

15. Cittadella 32 9 11 12 35–45 38

16. Salernitana 32 8 10 14 29–35 34

17. Treviso 32 6 9 17 30–46 27

18. Monza 32 7 4 21 32–63 25

19. Ravenna 32 3 13 16 24–50 22

20. Pescara 32 3 12 17 26–44 21

l A spanyol Primera Division 31. fordulójában a következô eredmények születtek: Deportivo Alaves–Malaga 1–2, Espanyol Barcelona–Racing Santander 3–0, Las Palmas–Numancia 1–1, Osasuna–FC Barcelona 3–1, Rayo Vallecano–Athletic Bilbao 1–2, Real Oviedo–Valencia 0–0, Real Sociedad–Real Valladolid 3–1, Real Zaragoza–Real Madrid 2–3, Villarreal–Real Mallorca 2–2 és Celta Vigo–Deportivo La Coruña 2–1. Az állás:

1. R. Madrid 31 21 5 5 69–32 68

2. Deportvio 31 17 6 8 60–38 57

3. Valencia 31 15 8 8 48–25 53

4. Mallorca 31 14 11 6 44–37 53

5. Barcelona 31 14 9 8 68–50 51

6. Celta 31 13 8 10 43–44 47

7. Alaves 31 13 7 11 49–42 46

8. Espanyol 31 13 6 12 40–32 45

9. Malaga 31 13 6 12 50–49 45

10. Villarreal 31 12 8 11 46–46 44

11. Bilbao 31 10 9 12 39–44 39

12. Rayo 31 9 11 11 51–53 38

13. Zaragoza 31 8 12 11 47–49 36

14. Las Palmas 31 10 6 15 31–51 36

15. Valladolid 31 8 11 12 35–42 35

16. Oviedo 31 9 6 16 38–55 33

17. Sociedad 31 8 9 14 39–60 33

18. Osasuna 31 7 10 14 36–47 31

19. Racing 31 8 6 17 38–52 30

20. Numancia 31 7 8 16 31–53 29

(balázs)

Szamosújvárott még mindig a szövetkezeti kereskedelem uralkodik. A nagyméretû magánosítás ellenére a helyi kereskedelem rájuk szorul. A Fogyasztási Szövetkezet múlt napokban megtartott közgyûlésén többek között megtudtuk, hogy jelenleg 44 üzletük és 110 dolgozójuk van. Természetesen, a múlt évekhez képest visszaesés tapasztalható, de még mindig jövedelmezô a szövetkezeti hálózat.

Miközben másutt megszûntek a fogyasztási egységek, a Szamos menti kisvárosban a tavaly több mint 24 milliárd lej értékben forgalmazott árut a helyi szövetkezet. Igaz, Szamosújvárott régi, tapasztalt vezetôk állnak az egység élén. Waller Gyula fôkönyvelôtôl megtudtuk, hogy 2000-ben például 5 milliárd lejjel nagyobb áruforgalmmal dicsekedhettek, mint az elôzô évben. Ilyen pozitív mérleggel kevés Kolozs megyei szövetkezet "büszkélkedhet". Máskülönben a szamosújváriak a múlt esztendô végén is elsô helyen végeztek a megyében.

Nagy hangsúlyt fektettek az elmúlt idôszakban az üzlethálózat korszerûsítésére, felújítására is. Csupán 2000-ben 1,4 milliárd lejt fordítottak új üzlethelyiségek átadására és a bútorzat felújítására. Többek között átadták a nagy forgalmat lebonyolító Utilcoop ipari árucikkeket forgalmazó üzletet a Dragos Vodã utca elején és új hûtôszekrényeket szereztek be. Az idén a Transilvania üzletházat szeretnék átalakítani, korszerûsíteni. Ugyanitt új hôközpontot építenek. A kolozsvári Sora üzletház mintájára kívánják népszerûbbé, keresettebbé tenni a régi letûnt idôkre emlékeztetô hatalmas kereskedelmi komplexumot. A közgyûlésen elôterjesztett intézkedési tervbôl megtudtuk, hogy 2001-ben 800 millió lejt költenek beruházási munkálatokra.

Erkedi Csaba

A dési EMKE népfôiskolája keretében szerdán, április 25-én délután 17 órától dr. Márton Veronika budapesti sumerológus, Sumér–magyar rokonság címmel elôadást tart a római katolikus plébánia kultúra termében. A rendezvény szorosan kapcsolódik a május 12-én sorra kerülô nemzetközi rovásírásversenyhez, amelynek Dés immár másodszor ad otthont. A Zomora Márta rovásírás szakértô által szervezett verseny legjobbjai részt vesznek majd a budapesti rovásírásversenyen, tudtuk meg Balogh Zoltán dési RMDSZ-elnöktôl.

ke

Mozgalmas rendezvényeknek adott otthont a hét végén a Szilágysomlyói Mezôgazdasági Iskola: borverseny és agrárújságírói szakmai konferencia talált egymásra a Magura lábánál. A Romániai Magyar Gazdák Egyesületének és a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének közös rendezvénye a viszonylag mostoha körülmények ellenére rangos szakmai találkozó volt azok számára, akiket valamilyen formában a mezôgazdaság, és azon belül is a borászat összeköt. A borfesztiválnak is nevezhetô rendezvény Erdélybôl és Magyarországról rangos agrárszakembereket, újságírókat és politikusokat hozott össze három napra, péntek délutántól vasárnap délig.

A rendezvény a Jó tollhoz jó bor nevet viselô szakmai találkozóval kezdôdött Csép Sándornak, a MÚRE elnökének, Dr. Csávossy Györgynek, az RMGE tiszteletbeli elnökének, valamint Sebestyén Csabának, az RMGE elnökének köszöntôjével. Csép Sándor frappáns megfogalmazása, miszerint borban az igazság, borban a vígasság a sajtóra is érvényes, ha e szakterület mûvelôi tisztességgel állnak hozzá a tájékoztatáshoz, amelyre mai világunkban egyre nagyobb szükség van. Sebestyén Csaba elmondta: a mezôgazdasággal foglalkozó újságíró legfontosabb feladata azokat a gazdákat segíteni, akik új földtulajdonosként próbálnak talpon maradni. Csávossy György kiemelte azt a régóta hangoztatott igazságot, miszerint Erdély borai Európa térképén a fehér foltot jelentik. Ez ellen tenni kell, hiszen kiváló boraink közül néhány rangos nyugat-európai bevásárlóközpontokban is megvásárolható.

Kósa Csaba, a Magyar Újságírók Közösségének elnöke elôadásában a mezôgazdasági újságírás magyarországi helyzetét elemezve elmondotta: a magyar sajtó tulajdonváltása óta a nagy nyilvánosságot élvezô napi- vagy hetilapok nem foglalkoznak kellô mértékben a falu, a vidék, a mezôgazdaság helyzetével. Az agrárium átvonult a szaklapokba, amelyek szûk szakmai körökhöz szólnak.

Az est a szilágysomlyói pezsgôgyárban tett látogatással zárult, ahol a 3,5 km hosszú, kiváló alagúthálózat és a több százezer üveg pezsgô ellenére egy jellegzetesen halódó hazai nagyüzem agóniájával ismerkedhettek meg a szakemberek.

A szombati borverseny két bírálóbizottságát Dr. Csávossy György elnök és dr. Kálay Miklós magyarországi társelnök vezette. A reggeltôl estig tartó kemény munka során a hazai és a magyarországi szakemberek — közöttük Pekár István agrármérnök, a Duna tv elnöke — 113, versenyben lévô fehér és vörösbort, valamint 40, versenyen kívüli bort kóstolt meg és bírált el. Az iskola tanárijában Nagy Mihály történész a múltban tett szilágysomlyói barangolásairól szólt, Acsády Elek a helyi szôlészet és borászat múltjáról és jelenérôl. Dr. Cseke Péter a faluval és a mezôgazdasággal foglalkozó hazai magyar újságírás utóbbi négy évtizedes múltját foglalta össze a Falvak Dolgozó Népe, majd a Falvak Népe pászmáján keresztül. Az elôadó a szakírói utánpótlás fontosságát hangsúlyozta, amely nagy agrárszakíróink távozásával egyre égetôbb kérdéssé válik.

A szakmai kerekasztal, a tapasztalatcsere megerôsítette a résztvevôkben a hasonló találkozók gyakoribb szükségességét. Az Acsády Elek borpincéjében megejtett borkóstoló ízelítôt nyújtott a szilágysomlyói borászat minôségérôl. Ezt kellene gazdaönszervezôdésnek felkarolnia, hogy a szôlészetnek ne csak múltja, hanem jövôje is legyen a környéken.

Makkay József

A Magyar Újságírók Romániai Egyesületének szilágysomlyói találkozóján megalakult a Magyar Könnyûzenei Szerkesztôk Erdélyi Szakosztálya (MAKESZ). Alapító tagok: a kolozsvári, marosvásárhelyi, temesvári közszolgálati adók, három csíkszeredai és egy-egy szovátai, nagyváradi, udvarhelyi magyar nyelvû kereskedelmi rádió, valamint a Román Televízió magyar nyelvû adása. Tiszteletbeli elnök Boros Zoltán, a magyar adás fôszerkesztôje, aki a 70-es és 80-as években jelentôs mértékben hozzájárult a magyar könnyûzene fennmaradásához.

A tervekrôl, elképzelésekrôl a MAKESZ elnökét, Zilahi Csabát, a kolozsvári rádió magyar adásának zenei szerkesztôjét kérdeztük. Elmondotta: a szakosztály fô célja a hazai magyar könnyûzenei elôadók népszerûsítése. Május 15-én indul a MAKESZ tagjai által havonta összeállított szakmai toplista, amelyben tíz magyar dalból három erdélyi elôadóké lesz. Június 30-án tehetségkutató vetélkedôt szerveznek Csíkszeredában. Ekkor találkoznak a MAKESZ tagjai az erdélyi lemezkiadókkal, július második felében pedig gitártábort szerveznek. Zilahi Csaba szerint szükséges volt a szakosztály létrehozása, mivel az erdélyi magyar közmûvelôdési egyesületek mellôzték ezt a mûfajt, bár a könnyûzene legalább 30 éve szerves része a magyar nemzeti kulturális örökségnek, fogalmazott.

Nánó Csaba

Április 20-án a zilahi magyar ifjak egy csoportja kezdeményezte az RMDSZ ifjúsági szervezetének létrehozását helyi szinten.

Várják mindazon fiatalosan gondolkodó egyének jelentkezését, akik részt szeretnének venni a zilahi magyar ifjúság közösségi életének újraélesztésében.

Az alakuló gyûlést 2001. május 3-án, csütörtökön délután 19.00 órai kezdettel tartják a Kossuth utca 33. szám alatti székházban.

Vallási hovatartozástól függetlenül mindenkit szeretettel vár a kezdeményezô csoport.

1. Bingónyeremények: NARANCS: Sor: 626; bingó: 848. Sorozatszám: 11 666.

2.Nyertes kartonok (KÉK — 2 000 000 lej): Filip Bogdan, Kolozsvár; Sãlãgean Aurora, Beszterce; Cosma Zamfira, Zilah; Ema Sadac, Gyulafehérvár; Ziga Gheorghe, Kolozsvár. Szerencseszám: 32. NARANCS —2 000 000 lej: Muresan Ana, Beszterce; Kont Alex, Felvinc; Ioan Marius, Zilah; Lazãr Larisa, Kolozsvár; Cascaval Sanda, Kolozsvár; Boia Mihaela, Torda. Szerencseszám: 37. NEC: Grosu Petru, Péterháza (20 millió lej); Binde Emilian, Beszterce (15 millió); Bode Mihai, Zilah (2 millió); Nicoarã Emil, Kolozsvár (2 millió).

• 157 milliót sikkasztott a Napopan Kft. két alkalmazottja. A kasszásnô, a 39 éves Adriana Chiorean és a 38 éves, számítógépkezelô Veronica Chisea "összedolgozása" folytán 2000 júliusa és 2001 februárja között 157 millió lejétôl szabadult meg a cég, ezt az összeget a két nô saját célra használta fel. A turpisság titkolása céljából több okiratot megsemmisítettek, és a számítógép adatbázisát is megváltoztatták. Mindkettejüket 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték, sikkasztásért 1–15 év közötti börtönbüntetésre számíthatnak.

• Munkabalesetben vesztette életét április 21-én 11 órakor az Agrisut szolgáltatócég alkalmazottja, a tordai Segesvári István. A 46 éves férfi a bonchidai Transilvania Sport Horse Company cégnél szerelt fel egy rögtönzött vízszûrô berendezést, amikor megrázta az áram. A helyszínre érkezô mentô már nem tudott segíteni rajta. A nyomozások folynak a baleset pontos körülményeinek kiderítésére.

• Szállítójármû okozott balesetet Magyarnagykapuson. A felsôvisói autóvezetô, Vasile Pop (55) CJ–93–CHL rendszámú járgányával Nagyvárad irányába haladt a DN1E60-as országúton, balra akart kanyarodni, de nem adott elsôbbséget a szembôl szabályosan közlekedô BH–36–ABZ rendszámú Fiat Cromának, amelyet a nagyváradi Giorgel Demetriu (26) vezetett. A baleset következtében a Fiat egyik utasa megsérült, az anyagi kár 30 millió lejre tehetô.

• Villám csapott egy szamoshesdáti (Hãsdatu) gazdaságba. Maria Fãrcas gazdaságában a szombat délutáni vihar komoly károkat okozott, ugyanis a villám lángra lobbantotta a csûrt, a gyorsan terjedô lángok pedig hamar kiterjedtek az egész épületre. A Kolozsvárról érkezô tûzoltók csak két óra alatt tudták megfékezni a lángokat, amelyeknek 70 négyzetméter tetô és 15 tonna széna esett martalékául.

• Ittasan vezetett Mircea Cornel Chiorean (47) dési férfi szombaton délelôtt negyed tizenegykor, amikor a Nicolae Titulescu és Nicolae Iorga utak keresztezôdése elôtt 4 gyerek került 7–CJ–248 rendszámú Volkswagenje elé, akik figyelmetlenül, nem a kijelölt helyen keltek át az úton. A gázolás elkerülése végett a férfi hirtelen balra rántotta a kormányt, és nekiment a szembôl szabályosan, biciklin közlekedô Radu Fodornak. A 35 éves férfi könnyebb sérülésekkel megúszta a balesetet.

• Kiskorú esett áldozatul szombaton este nyolc órakor az N-híd alatt történt balesetben. Vasile Chereches (12) figyelmetlenül kelt át az úton, és a Horea Petru Sulea (38) vezette, CJ–05–FYP rendszámú 80-as Audi már nem tudta kikerülni. A gyereket koponya- és agyalapi sérüléssel, többszörös csonttöréssel szállították kórházba.

Balázs Bence

Nagy szenzációt keltett a hír, miszerint Gerhardt Schröder német kancellár apja több katonatársával a Torda melletti Mezôcsánban nyugszik egy közös sírban. A feltételezésrôl a Bild am Sonntag címû német hetilap közölt feltáró cikket. Mezôcsán egyik napról a másikra a hazai és a nemzetközi sajtó figyelmének középpontjába került: újságírók, történészek, katonai szakértôk hada kereste fel a Kolozsvártól hatvan kilométerre található, mintegy ötezer lelkes települést. A helyiek kíváncsian várják a további fejleményeket, és terveket szônek a német kancellár fogadására. Mint ismeretes, Schröder kancellár örömét fejezte ki, hogy sikerült azonosítani apja sírhelyét, amelyet hamarosan fel szeretne keresni. Az utóbbi napokban végzett kutatások során viszont több olyan tényezô került felszínre, amelyek alapján megkérdôjelezhetô, hogy Fritz Schrödert valóban a Kolozs megyei Mezôcsánban temették el. A szakértôk szerint a feltételezés csakis a holttest exhumálása, illetve a testi maradványok elemzése után válhat bizonyossá. A kihantolást lehetôvé teszi az a német–román tárcaközi egyezmény, amelyet 1997-ben írtak alá a két állam külügyminiszterei Bonnban.

Közvetlenül húsvét elôtt a németországi Vöröskereszt képviselôi érkeztek Mezôcsánba több német újságíró kíséretében. A küldöttség tagjai azt állították, hogy információik szerint a jelenlegi ortodox templom sírkertjében található közös sírban nyugszik Gerhardt Schröder édesapja, a néhai Fritz Schröder is. A Bild am Sonntag szerint a német kancellár nôvére, Gunhild Kamp-Schröder immár évek óta próbálja felkutatni apja sírhelyét. A kancellár családja úgy tudta, hogy Fritz Schröder káplár 1944 októberében, 32 évesen esett el a német visszavonulás idején Pusztacsán közelében. Ezt megerôsítette a Wast Berlin Ügynökség és a háborúban elpusztultak hozzátartózói számára létesített információs hivatal is, amely valamikor húsvét elôtt értesítette Gunhild Kamp-Schrödert, hogy az 535-ös azonosító számmal rendelkezô Fritz Schröder 1944. október 4-én esett el Pusztacsán térségében.

A helyi lakosoknak eddig nem volt tudomásuk arról, hogy a sírban a német kancellár apja nyugszik. Daniel Crisan ortodox pap elbeszélése szerint errôl a német Vöröskereszt képviselôjétôl és a német újságíróktól értesült. Nagy meglepetésükre a német küldöttség nagyon tájékozott volt, részletes térképpel a kezükben érdeklôdtek. Ezen pontosan be volt jelölve a templom és annak a sírnak a vázlatos rajza, ahol állítólag Fritz Schröder nyugszik.

Mezôcsánban egyenesen a 71 éves Marcu Hãdãreanhoz irányítanak, aki 1944-ben 14 éves volt. Éjjel érkezett haza Bukarestbôl, ahova az egyik tévéadó meghívására utazott, hogy elmesélje világháborús élményeit. Szívesen vállalkozik arra, hogy megossza velünk is az emlékeit. Mint mondja, 1944 ôszén egy magyar és egy német teherautó jelent meg a faluban, amelyek elesett német és magyar katonákat szállítottak. Amikor tudomást szereztek a hírrôl, azonnal az akkori görög katolikus, ma ortodox templomhoz siettek. Bár a németek nem engedték közel az embereket, de Hãdãreannak sikerült egészen a sírkerthez osonnia, s így jól láthatta, hogy mi történik ott. Két katona mintegy négy méter széles és két méter mély gödröt ásott. Ezek után a holttesteket sorra elhelyezték a sírban, majd azokat ponyvával letakarták, s végül befedték a sírt. Mielôtt azonban erre sor került volna, a település magyar nemzetiségû polgármestere, valamilyen László és egy Klára nevezetû ápolónô feljegyezték a katonák azonosító számát. Ezek után az adatokat egy magas rangú német tisztnek adták át.

Marcu Hãdãrean nem tudja pontosan, hány német és magyar katonát temettek el. Arról, hogy köztük lenne a német kancellár apja is, csak most értesült. — Mezôcsánban nem került sor komoly összetûzésekre, a település viszonylag nyugodt körülmények között vészelte át a háborút. A települést a front elkerülte, a véres harcok a Mezôcsántól alig tíz kilométerre lévô Aranyosegerbegyen, illetve Torda és környékén dúltak — mondotta Hãdãrean.

Hasonlóképpen emlékszik vissza a temetésre egy másik szemtanú, a 70 év körüli Filip Aurelia is. Az elmondottakat csupán annyival egészíti ki, hogy amint egy-egy katonát elhelyeztek a sírba, megkondult a templom harangja. A 86 éves Cuc Aurelia a fentiekkel ellentétben azonban azt állítja, hogy a holttesteket nem teherautókkal hozták a faluba, hanem egy úgynevezett Procopie Hãdãrean nevû ember szekérrel, valamikor 1944 ôszén. Az asszony szerint Procopie mindenkinek úgy mesélte, hogy a katonák valahol Aranyosegerbegy közelében estek el.

Oros Gavrilã polgármester kíséretében a honvédelmi minisztérium küldöttsége keresi fel Fritz Schröder állítólagos sírhelyét. Alaposan felmérik a helyszínt, térképes feljegyzéseket készítenek. Lates Vasile tábornok, a Hôsök Országos Emlékegyesülete Kolozs megyei szervezetének elnöke kérdésünkre elmondja: nem tartja alaptalannak a kancellár apjával kapcsolatos feltételezéseket. Szerinte a német hatóságok elegendô olyan információval rendelkeznek, amelyek alátámasztják azokat. A tábornok azért is lehetségesnek véli, hogy ebben a térségben érte a halál Fritz Schrödert, mivel 1944 októberében a környékén heves harcok dúltak a 6. német hadtestcsoport és a szovjet hadsereg között. Vasile Lates szerint a katonákat valószínûleg 1944. október 8–9. között hantolhatták el, mivel ezután a front Kolozsvár felé húzódott.

A Schröder-ügyben fordulatot jelentett az a román sajtóban felröppentett hír, amely szerint a kancellár apját mégsem Mezôcsánban, hanem Pusztacsánban temették volna el. Ezt a feltételezést azzal magyarázzák, hogy a Bild am Sonntag és a Vöröskereszt félreértelmezte, azaz helytelenül fordította le román nyelvre Pusztacsán település nevét, amelynek közelében állítólag Fritz Schröder elesett. Pusztacsán románul nem Cianu Mare, ahogyan azt a német újságírók értelmezték, hanem Cianu Mic. Cianu Marénak Mezôcsánt hívják.

Ez a felvetés azért is ad gondolkodásra okot, mert ellentétben Mezôcsánnal, amelyet a háború nem érintett oly hevesen (mint ahogyan azt az élô szemtanúk is alátámasztják), Pusztacsánban 1944-ben véres harcok dúltak a német és a szovjet csapatok között. Erre a Kolozs megyei állami levéltárban talált második világháborús dokumentumok szintén bizonyítékul szolgálnak. Amint azt Vasile Tutula ezredes a sajtónak elmondta, a bukaresti katonai levéltárban talált adatok értelmében Pusztacsánban mintegy 24 idegen katona esett el. A sajtókommentárok szerint tehát könnyen elôfordulhat, hogy Fritz Schröder földi maradványait nem Mezôcsánban, hanem Pusztacsánban hantolták el.

A román hatóságok az elsô pillanattól nagy érdeklôdést tanúsítottak a Schröder-ügy iránt. A honvédelmi és külügyi minisztérium azonnal kivizsgálást kezdeményezett Fritz Schröder halála körülményeinek, illetve sírhelyének azonosítása érdekében.

Ottmar Trasca történész, tudományos kutató a második világháborús események szakértôje, a román–német, illetve román–magyar kapcsolatok kutatója. Ottmar Trascát arról kérdeztük: az 1944. augusztus 23-i román átállás milyen irányba befolyásolta a román–német kapcsolatok alakulását?

— Ha felelevenítjük a második világháborús eseményeket, megállapíthatjuk, hogy a román–német kapcsolat viszonylag jónak jellemezhetô egészen a sztálingrádi ütközetig, amikor az ellentámadásba lendült szovjet seregek gyôzelmei teljes mértékben megváltoztatták a korábbi állapotot. Sztálingrád után világossá vált, hogy a Szovjetuniónak döntô szava lesz az északkeleti térségben. Bár a németek 1944-ben különbözô utakon tudomást szereztek a román belpolitikai helyzet átalakulásáról, bíztak abban, hogy Ion Antonescu marsall a kezében tartja a hatalmat. Ez természetesen nem volt így, hiszen 1944-ben megalakult az ellenzéket tömörítô Nemzeti Demokrata Blokk, amelyet I. Mihály király is támogatott. Nagyon érdekes, hogy a német vezetés nem tulajdonított fontosságot a kiszivárgó híreknek. Így Románia átállása meglepetészerûen érintette Berlint, amit a németeknek drágán meg kellett fizetniük. A német katonai levéltárakban talált dokumentumok szerint a 6. német déli hadseregcsoport szinte teljesen elpusztult, 24 hadosztályukat veszítették el. Ezenkívül elveszítették a

ploiesti-i fontos olajmezôket, a Déli- és Keleti-Kárpátok mentén húzódó fô stratégiai pozíciókat. Ugyanakkor Románia kilépése a háborúból arra késztette a németeket, hogy vonuljanak vissza Bulgáriából, Jugoszláviából és Görögországból. Mindezeket figyelembe véve úgy vélem, hogy a német hadsereget itt sokkal nagyobb katasztrófa érte, mint a sztálingrádi ütközetben.

— Mivel magyarázzák a németek Románia kilépését a háborúból?

— Az elszenvedett vereséget sokan úgy értelmezik, hogy az a románok és a magyarok árulásának következménye. A németországi levéltárakban talált dokumentumok mintegy kilencven százaléka árulásról beszél. Fôleg az idôsebb nemzedék és a volt tisztek osztják ezt a véleményt. Akikkel eddig beszéltem, szinte mindannyian azt mondják, hogy "Önök minket elárultak". Ami a történészek álláspontját illeti, egyesek, fôleg a hadtörténészek, árulásról, mások pedig átállásról, kilépésrôl beszélnek. Úgy vélem, a kérdés elemzésénél mindenképpen figyelembe kell venni azt, hogy a németek 1944-ben már nem voltak képesek a frontot tartani, a szovjetek hatalmas túlerôvel rendelkeztek a németekkel szemben. Ezért én inkább úgy fogalmaznék, hogy román szempontból elsôsorban a nemzeti érdekekrôl volt szó. Románia nem tehette meg, hogy Németországgal belerohanjon a katasztrófába. Kilépése a háborúból I. Mihály király érdeme volt. Jelenleg is vannak olyan román történészek, akik politikai érdekekbôl a király árulásáról beszélnek. A királynak és Antonescunak ez a fajta szembeállítása még a kommunista idôkbôl származik. Ez, többek között, azzal is magyarázható, hogy Antonescu rég halott, a király pedig él...

— Pozitív értelemben hozhat-e valamilyen változást a német–román kapcsolatok alakulásában az, hogy Romániában nyugszik a kancellár apja?

— A román sajtó nagy szenzációként tálalta Fritz Schröder esetét. A Cotidianul napilap például azt írta, "ami nem sikerült a diplomáciának, sikerült a történelemnek". Szerintem téves így beállítani az ügyet, hiszen a románok és a németek augusztus 25. után már ellenségek voltak. Úgyszintén hiba lenne a német kancellár esetleges romániai látogatását szenzációként bemutatni. Amint azt maga Schröder kancellár is jelezte, elsôsorban magán- és nem hivatalos látogatásról van szó, amely méghozzá tragikus családi eseményhez is kötôdik. A sajtóból értesültem arról, hogy nagy készülôdés folyik a kancellár fogadására. Azt hiszem, Schröder valami mást vár ettôl a látogatástól. Amennyiben pedig erre csakugyan sor kerül, meggyôzôdésem, hogy ez politikai értelemben semmilyen formában nem fogja befolyásolni a román–német kapcsolatok alakulását. El kell mondani, hogy Németországban eléggé kedvezôtlen kép alakult ki Romániáról, ami több jelenséggel is magyarázható. Egyike ezeknek, hogy Románia még mindig nem teljesítette a nemzetközi intézmények megszabta gazdasági feltételeket. Nemrég a Frankfurter Allgemeine Zeitung azt írta, hogy Romániát ki kellene iktatni a csatlakozni kívánó országok sorából. Hasonlóképpen a német belügyminiszter is kijelentette, hogy amíg Románia nem teljesíti a meghatározott feltételeket, ellenezni fogja, hogy levegyék a vízumköteles országok listájáról. Szerintem ez a kijelentés sokat mond...

— Mennyire lehetünk bizonyosak afelôl, hogy Fritz Schröder valóban a feltételezett környéken nyugszik?

— Nem tudom pontosan, hány német katona esett el azon a környéken, ahol állítólag a német kancellár apja, Fritz Schröder is meghalt. Információim szerint számuk mintegy ezerre tehetô. Tény, hogy 1944 októberében Erdélyben heves harcok dúltak. Ezekrôl az eseményekrôl, a tordai csatáról, a román átállás nyomán felgyorsuló politikai történésekrôl nyújt hiteles leírást dr. Ravasz István hadtörténész is könyvében. Úgyszintén a Keleti-Kárpátok átkelôhelyeiért, a Székelyföldért vívott küzdelmeket, a kudarcba fulladt tordai támadást, a magyarországi hadszíntér sok egyéb eseményét idézi Hans Friessner vezérezredes is, aki 1944 júliusától decemberig annak a német hadseregcsoportnak volt a fôparancsnoka, amely elôbb Románia, majd Magyarország területén próbálta feltartóztatni az elôrenyomuló szovjet sereget. Fritz Schröderrel kapcsolatban sok még a tisztázatlan kérdés. Nem tudom, hogy a német fél mire alapozott, amikor azonosította a kancellár apjának sírhelyét. Hogy a feltételezésekbôl mi igaz, csakis az exhumálás után bizonyosodhatunk meg.

Gerhardt Schröder német kancellár a Szociáldemokrata Párt jelöltjeként került hatalomra 1998-ban. Helmuth Kohl utódja 1944. április 7-én született, nem sokkal apja halála elôtt. Gunhild Kamp-Schröder, a kancellár nôvére alig egyéves volt, amikor Fritz Schröder elesett a háborúban. A kancellár anyja, Erika Vosseler, férjét egy Magdeburg közelében található farmon ismerte meg, ahol Fritz Schröder egy ménesben gondozóként dolgozott. A fiatalok 1939 októberében házasodtak össze, Detmoldban. A második világháború kitörése után Fritz Schröder a frontra ment. Erika Vosseler utolsó alkalommal 1943-ban találkozott férjével, akit rövid idôre hazaengedtek szabadságra. A kancellár anyja 1944 nyarán kapott utoljára levelet Fritztôl, amelyben örömmmel nyugtázta a hírt, hogy felesége gyereket vár, és közölte, hogy reményei szerint már ôsszel hazakerülhet. Erre azonban nem került sor. Férje halála után Erika Vosseler 1947-ben újból férjhez ment. Második házasságából három gyermek született.

Az utcai pénzváltóknál a forint 91/93, a márka 12 800/13 000, a dollár pedig 28 100/28 300 lejbe került.

Április 25., szerda

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 12 922 lej,1 USD = 28 021 lej.

Mint ismeretes, az akadémiai akkreditációs bizottság elnöke, Ion Mihãilescu levélben tájékoztatta az erdélyi magyar tudományegyetem létrehozásával megbízott Sapientia Alapítvány vezetôségét, hogy a testület olyan feltételekhez kívánja kötni a felsôfokú intézmény ideiglenes mûködési engedélyének megadását, amelyek nem szerepelnek az érvényben lévô törvényekben. Markó Béla szövetségi elnök a Szabadságnak elmondta: az RMDSZ ígéretet kapott a kormánypárt részérôl, hogy támogatni fogja a mûködési engedély jóváhagyását. Az elnök tájékoztatása szerint ilyen értelemben nem lehet beszélni RTDP–RMDSZ egyezségrôl, tekintettel arra, hogy az akadémiai akkreditációs bizottság formailag független testület.

— Az RMDSZ a kormánypárttal nem köthet egyezséget arról, hogy egy független bizottság miképpen járjon el. Legalább ennyire nyilvánvaló viszont az is, hogy a tanügyminiszter és a kormánypárt oktatási szakemberei véleményükkel nagyon határozottan befolyásolni tudják a testület döntését — fejtette ki Markó Béla. Emlékeztetett: az RTDP és az RMDSZ között létrejött együttmûködési megállapodás szerint a kormánypárt támogatásáról biztosítja a magyar anyanyelvû egyetemi oktatás bôvítését, az RMDSZ számára tehát a jelenlegi helyzetben ez hivatkozási alapot jelent — mondotta a szövetségi elnök.

A szenátus oktatási bizottsága által megvitatott nagy-romániás indítvánnyal kapcsolatban, amely szerint Romániában bármiféle felsôfokú intézmény csak akkor kaphat mûködési engedélyt, ha azon az oktatásnak legalább 30 százaléka román nyelven történik, Markó kifejtette: az RMDSZ mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a módosító javaslat ne kerüljön a szenátus napirendjére, vagy amennyiben azt mégis vitára tûzik, a plénum utasítsa vissza.

Ami az RMDSZ és a Sapientia Alapítvány közti együttmûködést illeti, Markó Béla úgy véli: jobb lett volna, ha az alapítvány létrehozását eleve úgy képzelik el, hogy az az RMDSZ szakembereivel szorosan együttmûködve történjen. — Ezen azonban már túl vagyunk. Az alapítvány vezetôségével sikerült kialakítanunk egy elképzelést. Az utóbbi idôben Tonk Sándor és munkatársai tájékoztattak az eseményekrôl. Ebben a pillanatban viszont elsô számú feladatunk, hogy megoldjuk az akkreditáció kérdését és megszerezzük a tervezett szakok beindításához szükséges ideiglenes mûködési engedélyt. A következô napokban intenzíven foglalkozunk majd ezzel a próblémával. Személyesen fogok tárgyalni azokkal, akik ezt az ügyet közvetve vagy közvetlenül befolyásolhatják — összegezett Markó Béla.

Papp Annamária

Adrian Nãstase bejelentette: az RTDP inkább elôrehozott választásokat ír ki, semhogy szövetségre lépjen a Nagy-Románia Párttal. Az RMDSZ-szel kapcsolatos egyeztetésekrôl elmondta, hogy az RTDP csak azoknak a követeléseknek enged, amelyek elfogadhatók és megfelelnek a nemzeti érdekeknek.

A Román Hírszerzô Szolgálat nem állított össze olyan listát, amely az Országos Befektetési Alapból (FNI) jelentôs összegeket kivett közéleti személyiségek névsorát tartalmazza — állítja az SRI hátfôi sajtóközleménye. A C. V. Tudor által közzétett listán szereplôk közül többen rágalmazásért beperelik a Nagy-Románia Párt vezetôjét.

Az RTDP Ristea Priboi helyére Constantin Nicolescu szenátort javasolja az SIE-t ellenôrzô parlamenti bizottságának elnöki tisztségébe — jelentette be hétfôn Adrian Nãstase. Mint ismeretes, Priboi RTDP-s képviselô a személyét ért támadások nyomán lemondott.

A Magyarok Világszövetsége május 10–12-e között tartja Budapesten rendes évi küldöttgyûlését.

Patrubány Miklós elnök elmondta: a küldöttek módosítják a világszövetség alapszabályát. A pénzgazdálkodásban bekövetkezett negatív változások ugyanis — a költségvetési támogatás teljes megvonása — szükségessé teszik a testületi ülések számának ritkítását, valamint a távszavazás bevezetését.

Az elnök közölte: a májusi küldöttgyûlésen végleg lezárják — szavai szerint — az MVSZ súlyos válságát elôidézô, önmaguk tevékenységét felfüggesztô elnökségi tagok ügyét.

Patrubány Miklós tudatta: a küldöttgyûlést önköltségi alapon rendezik, mert a szövetség nem rendelkezik semmilyen anyagi forrással, s jelenleg is mintegy 30 millió forint a tartozása.

Patrubány beszámolt arról, hogy az MVSZ Szlovákiai Országos Tanácsa is csatlakozott az Erdélyi Országos Tanács állásfoglalásához. Ebben arra kérik a Magyar Köztársaság Legfôbb Ügyészségét, hogy vonja vissza az MVSZ ellen benyújtott keresetét, és hagyja érvényesülni a szervezet életében a belsô önkormányzatiságot.

Néhány ezer szavazattal vezet csupán a Montenegró függetlenségét támogató koalíció a Jugoszlávia fenntartását szorgalmazó tömörüléssel szemben a vasárnapi montenegrói választásokon leadott szavazatok nagy részének összesítése után — derült ki a hétfôi podgoricai közlésbôl. A montenegrói központi választási bizottság hétfô délben hozta nyilvánosságra a szavazóhelyiségek 99,27 százalékából kapott adatok feldolgozásából nyert, mindazonáltal még elôzetesnek számító eredményeit. Ezekbôl kiderül, hogy a két fô vetélytárs közül a Milo Djukanovics elnök nevével fémjelzett, függetlenségpárti pártkoalíció 152 179 szavazatot (a leadott voksok 42,05 százalékát) szerezte meg. A szerb-montenegrói államszövetség fenntartását szorgalmazó "Együtt Jugoszláviáért" tömörülés 147 187 szavazatot (40,67 százalék) gyûjtött be. A szintén függetlenségpárti Liberális Szövetség a voksok 7,65 százalékát, a parlamentbe várhatóan bejutó két kis albán párt — az Albánok Demokratikus Uniója és Montenegrói Demokratikus Szövetség — Mehmed Bardhi — 1,17, illetve 0,99 százalékot kapott.

A bizottság közölte azt is, hogy a választásokon összesen 361 885 polgár vett részt, a választásra jogosultak 80,84 százaléka. (Ez rekordszámú részvételt jelent a térségben.)

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]