 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. augusztus 8.
(XIII. évfolyam, 182. szám)
A mintegy 1400 lelket számláló Felôr Beszterce-Naszód megye egyik legnagyobb magyarlakta települése. A közeli csicsói vár egykori ôrhelye most is fontos szerepet tölt be a környék szórványmagyarságának életében. Gál Mihály református lelkész már gyerekkora óta csodálattal tekint fel a csicsói vár romjaira.
— Nagy élmény volt számomra az, amikor megtudtam, hogy a legendákon innen és túl Felôr valóban az egykori várhoz tartozott évszázadokkal ezelôtt — emlékezik vissza gyerekkorára Gál Mihály. — Az külön büszkeséggel töltött el, hogy a várjobbágyfalvak között is különleges helyet foglalt el a település: Felôr volt ugyanis a legtávolabbi várkatona-falu, így a kötelezô védelmi harcokon kívül a környék ôrségét is a mi ôseink látták el. A falu már a 15. században virágzott. Ekkor már temploma volt; lakossága: magyarok, szászok és kisebb számban zsidók. A románság a 17. században kezdett a Cibles falvaiból leszivárogni. Dolgozni jöttek a környék magyar nemeseihez, aztán letelepedtek, ittmaradtak. De a magyarság mindig is többségben volt Felôrön; jelenleg 65–35 százalék a magyar–román lakosság aránya. A magyarság református vallású, de ez nem volt mindig így. Volt olyan idôszak is, amikor unitárius, vagy éppen lutheránus volt a falu. Az ortodox templomot az 1920-as években építették. Az úgynevezett régi templom az a református. Az ún. vallási tilalom ideje alatt ennek sem lehetett utcára nyíló kapuja. 1796-ban jött el a szabadság ideje: akkor építették fel a felôriek a templomtornyot, és akkor vesztette el szerepét a harangláb. A templom ettôl kezdve több felújítási folyamaton is átment, legutóbb 1996-ban. A gyülekezeti háznak nagyon fontos szerepe van a falu kulturális életében. Külön foglalkozunk a gyerekekkel, fiatalokkal, idôsebbekkel. Van énekkarunk, gazdakörünk... Felmérést készítettem a gyerekekrôl: úgy tûnik, számuk nincsen apadóban, így az iskolát nem fenyegeti kihalás. Felôrhöz tartozik a kicsiny Alsóilosva is — ez már az ôrség ôrsége: végvár.
Ötven magyar van már csak Alsóilosván; a temetô tele van szebbnél szebb magyar nevekkel: Rápolti, Solymosi, Darlaczi... Azt is mondhatnám: több magyar élet van a temetôben, mint az utcákon. Az egykori kisnemeseknek nyoma sincs már; a gyerekek törik a magyart, de az öregek örömmel beszélik. Amikor konfirmálnak, külön kell foglalkoznom velük, hogy a magyar bibliaszöveget megértsék. Ez is arra ösztönöz bennünket, hogy vállaljuk fel a Nagy-Szamos és Sajó menti magyar diákok gondjait, és váljunk a környék szórványközpontjává. Hollandiai segítséggel fognánk hozzá a központ kialakításához: a környék gyerekei magyarul, románul és angolul tanulnának itt.
— A felôri iskolába három településrôl érkeznek gyerekek: Felôrrôl, Alsóilosváról és Csicsóhagymásról — mondja Szász István tanár. — A magyar gimnáziumi tagozaton összevont tanítás folyik, de óvodai szinten népes gyereksereg várja az óvónôt. A gyerekek mindig is gyerekek voltak, és ez így is jó — érzékenyül el egy kicsit Szász István, amikor a felôri diákságról kérdezzük. — Vannak jó diákjaink, vannak gyengébbek, de mindnyájan nagyon kedvesek...
— Mennyire él még a felôriek körében az egykori "ôrködés" emléke?
— Mi, felôriek nagyon ragaszkodunk ehhez a földhöz — mondja Gál Mihály. Nem igazán jellemzô ránk az elvándorlás... Nálunk az orvos felôri, a mérnökök felôriek, a tanárok felôriek, az óvónô felôri... és hát jómagam is az lennék. Mert hát valakiknek "ôrségben" is kell maradni...
*
Húsz évvel ezelôtt Beke György rosszkedvûen állapította meg Felôrön, hogy senki nem olvasta az egyik szépirodalmi folyóiratban megjelent írását a faluról. Iskola van, tanárok vannak, értelmiségiek vannak, könyvtár van — morfondírozik a szerzô a Búvópatakokban —, és mégsem adnak magukra annyit a felôriek, hogy a napilapokon kívül mást is megrendeljenek. Ma egészen más a helyzet: elvétve egy-egy közösségi magyar napilap: Romániai Magyar Szó, Szabadság... Persze, ha eljut idáig a postakocsi... A megye magyar havilapjának, a Besztercei Híradónak nem nagyon sikerül összefogni a magyarságot. A Nagy-Szamos menti magyarlakta települések olyannyira felületesen érdeklôdnek egymás gondjai iránt, hogy még a közös iskolai szórványstratégiában sem tudnak megegyezni. Eddig Bethlent, a környék egyetlen magyarlakta kisvárosát tekintették a régió iskolai központjának. Bethlen közel is állt ahhoz, hogy hivatalosan is felnôje magát ehhez a szerephez; minden rendben is ment addig, amíg meg nem bukott a bethleni magyar nyelvû szakiskola beindítási terve. Nem tudni, hogy a kudarc mennyire ártott Bethlen hírnevének, de az biztos, hogy az itteni magyar tagozatos gimnáziumért nem minden magyarlakta faluban lelkesednek...
Most az "örökös ôrség ôre", Felôr is emelgeti a fejét. Remélhetôleg a lassan elôálló konkurenciális viszony az egész környék magyarságának elônyére fog válni.
Annak ellenére, hogy a helyhatóság dolga lenne megoldani a kérdést, a megyei tanács saját költségen nekilát a város terelôútjának megépítéséhez — jelentette be Serban Gratian megyei tanácselnök a megyei közlekedésszabályozó bizottság keddi ülésén.
A terv megvalósítása érdekében a kolozsvári polgármesteri hivatal igazgatása allatt levô útszakasz a megyei tanács hatáskörébe kerülne át. A csere során a megyei tanácsnak lehetôsége nyílna arra, hogy akár 20 milliárd lejt szánjon a terelôút megvalósítására. "A terelôút megoldaná a nagy raktárfelületû gépkocsik forgalmát. Reméljük, hogy közbelépésünk hatással lesz a területrendezési és közmunkaügyi minisztériumra, és ôk is hozzájárulnak majd a terv kivitelezésének finanszírozásához" — nyilatkozta Gratian. Hozzátette: a megyei tanács elsô ülésén döntenek majd arról, hogy a DJ 107-es számú megyei út fölött a megyei döntéshozó szerv rendelkezzen. A terv megvalósításához szükséges összegeket késôbb, egyes költségvetési tételek átirányítása segítségével utalják ki. Az intézkedésre minden valószínûség szerint a költségvetés kiigazítása során kerül majd sor.
A terelôút megépítéséig a 10 tonnánál nehezebb gépjármûvek sofôreit továbbra is figyelmeztetik a Feleki-tetô veszélyeire. Szúrópróbaszerûen ugyanezen gépkocsikat mûszaki vizsgálatnak vetik alá. Amennyiben a rakomány meghaladja a törvényben megállapított szabványokat, a gépkocsivezetôk jogosítványát bevonják.
A sorozatos balesetek miatt a prefektúra szintjén létrejött forgalomszabályozási bizottság ideiglenesen azt a megoldást javasolta, hogy a Feleki-tetôt átszelô út mentén Kolozsvár irányában a különlegesen veszélyes helyeken kifutópálya-szerû menedékeket hozzanak létre. A bizottságot Dan Canta alprefektus vezeti. Tagjai között a megyei rendôrparancsnokság, a közlekedésrendészet képviselôi, illetve a mûegyetem professzorai szerepelnek.
A megyei közlekedésszabályozási bizottság keddi ülésén Serban Gratian azt is elmondta, hogy a megyében levô utak feljavítására mintegy 650 milliárd lejre lenne szükség. Megtudtuk: az év elejétôl megyei szinten csupán 50 kilométer út feljavítására volt pénz. A tervek szerint év végéig újabb 30 kilométer utat korszerûsítenek.
A visszaélésszerûen elkobzott ingatlanok jogállásáról szóló 10. számú törvény február 14-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben, és 6 hónapos határidôt biztosított a jogosultak rendelkezésére ahhoz, hogy visszaigénylési vagy kártérítési felszólításukat iktassák a törvény feltételei között. A határidô tehát augusztus 14-én lejár, napokkal korábban azonban a kormány ígéretet tett ennek meghosszabbítására. Mindazok, akik még nem éltek jogaikkal, és különbözô okok miatt túlhaladnák augusztus 14-ét, bizonytalan helyzetben vannak, hiszen hivatalosan nem erôsítették meg a határidô-hosszabbítást. Ezzel kapcsolatban Eckstein-Kovács Péter lapunk érdeklôdésére elmondta, hogy amikor Adrian Nãstase kormányfô Izraelben járt, és találkozott a romániai származású zsidókkal, megígérte, hogy 3 hónappal kitolják majd az ingatlanvisszaigénylés határidejét. Az elkövetkezô kormányülésen el is fogadtak egy errôl szóló sürgôsségi kormányrendeletet. Ahhoz azonban, hogy ez a rendelet hatályos jogszabállyá váljék, két feltétel szükséges: egyrészt be kell nyújtani a parlament egyik házához, másrészt meg kell jelentetni a Hivatalos Közlönyben. Az errôl szóló forgatókönyv szerint a rendeletet a kormány augusztus 13-án szándékszik letenni valamelyik házban, és az elkövetkezô napon jelenne meg a közlönyben, magyarázta Eckstein- Kovács Péter szenátor.
A tény azonban jelen pillanatban az, hogy a határidô augusztus 14-én lejár. Valószínû, hogy az ígérethez híven ezt végül is meghosszabbítják, de legjobb a törvényes idôben egy formális kérést letenni. Ezután még egy év áll a tulajdonosok rendelkezésére ahhoz, hogy ezt a felszólítást a szükséges igazoló iratokkal még kiegészítsék, mondotta a szenátor.
A Gyulafehérváron egy héttel korábban eltûnt magyarországi turistát a bánffyhunyadi vonatállomás közelében holtan találták meg, jelenti a Mediafax. A mintegy két héttel ezelôtt harmadmagával Gyulafehérvárra érkezett Buso Erika a város egyik üzlete elôl tûnt el nyomtalanul.
Ioan Muresan ezredes, a Kolozs megyei vasúti rendôrség parancsnoka a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy Buso Erika az állomás közelében levô vasút fölötti hídról fejre dobta magát. A nô holttestét vasárnap találták meg. Azonosítani azonban csak tegnap sikerült egy fénykép alapján, amelyet a Fehér megyei rendôrség küldött el az eltûnt személy adataival együtt.
A harmincötéves Buso Erika tanárnô volt Magyarországon. Két másik magyarországi turistával egy magyarigeni lelkésznél vendégeskedett. Az utcáról nyomtalanul eltûnt nôt országosan körözték. Az asszony Gyulafehérvárra érkezô férje a nyomozóknak elmondta, hogy folyamatban levô válóperük miatt felesége lelki zavarokkal küzdött. Egyelôre nem tudni azt, Buso Erika hogyan került Kolozs megyébe. A nyomozók azt feltételezik, a nô gyalog érkezett Bánffyhunyadra, hisz sem iratokat, sem pénzt nem találtak nála.
A Gyulafehérváron egy héttel korábban eltûnt magyarországi turistát a bánffyhunyadi vonatállomás közelében holtan találták meg, jelenti a Mediafax. A mintegy két héttel ezelôtt harmadmagával Gyulafehérvárra érkezett Buso Erika a város egyik üzlete elôl tûnt el nyomtalanul.
Ioan Muresan ezredes, a Kolozs megyei vasúti rendôrség parancsnoka a sajtónak nyilatkozva elmondta, hogy Buso Erika az állomás közelében levô vasút fölötti hídról fejre dobta magát. A nô holttestét vasárnap találták meg. Azonosítani azonban csak tegnap sikerült egy fénykép alapján, amelyet a Fehér megyei rendôrség küldött el az eltûnt személy adataival együtt.
A harmincötéves Buso Erika tanárnô volt Magyarországon. Két másik magyarországi turistával egy magyarigeni lelkésznél vendégeskedett. Az utcáról nyomtalanul eltûnt nôt országosan körözték. Az asszony Gyulafehérvárra érkezô férje a nyomozóknak elmondta, hogy folyamatban levô válóperük miatt felesége lelki zavarokkal küzdött. Egyelôre nem tudni azt, Buso Erika hogyan került Kolozs megyébe. A nyomozók azt feltételezik, a nô gyalog érkezett Bánffyhunyadra, hisz sem iratokat, sem pénzt nem találtak nála.
A mezôgazdasági miniszter rendeletben kérte a helyi mezôgazdasági fôigazgatóságokat, hogy ellenôrizzék az állati eredetû és mezôgazdasági termékek árusítását. Az elôírások értelmében azokat a piacokat, amelyek nem felelnek meg a mûszaki igényeknek, bezárják. Boros János alpolgármester tájékoztatta lapunkat arról, hogy tegnap "piacügyben" tárgyalásra hívta Ilarie Ivant, a mezôgazdasági fôigazgatóság vezetôjét, a szabadságáról visszatért Mircea Gavrilã alpolgármestert, a piacok és vásárterek kezelôségének aligazgatóját, továbbá a városháza részérôl az ellenôrzési igazgatóság fôosztályvezetôjét és a kereskedelmi osztály vezetôjét. Mivel fôidény van, megengedhetetlen lenne a piacok bezárása, ugyanakkor ezek állapotával senki sincs megelégedve, mondotta Boros János. Egyetlen megoldás, amelyben a tárgyaló és ugyanakkor felelôs személyek egyetértettek, a korszerûsítés lenne.
Kolozsváron a Széchenyi téri, a Flora és Hermes üzletház melletti, a Hajnal negyedi, a Clujana melletti piac és az ószer területe a város tulajdonában található, a piacok és vásárterek kezelôségével társulási szerzôdést kötöttek. A piackezelôség és a polgármester közötti többéves harc miatt nem lehetett a területeket koncesszionálni, emiatt a piacok kezelôsége a korszerûsítést sem vállalhatta. Kedden a városházán folytatott tárgyalások során megállapodtak abban, hogy szigorúbban ellenôrzik a rendtartást a piacokon, és a szemetelôket büntetni fogják. Emellett a tejtermékeket kizárólag hûtôszekrényekben tárolhatják, és onnan árusíthatják. Ezek megfelelô hômérsékletét is ellenôrizni fogják, azokat pedig, akik a kevesebb áramfogyasztásért kikapcsolják, szintén megbírságolják.
Szerkesztôségünkbe eljuttatott sajtóközleményében a kolozsvári székhelyû Attitude! egyesület vezetôségének nevében Róbert V. két csendôr, nevezetesen Opris Vasile és Stef Aurel Dorin túlkapásáról számol be.
A közleményben szereplô információk szerint július 27-én 20 óra körül a Sétatéren a szervezet öt tagja fizikai és verbális erôszak áldozata volt. "Az eset a büntetô törvénykönyvnek a homoszexualitást inkrimináló, Románia európai integrációját komolyan gátoló 200-as cikkelyének alig egy hónappal ezelôtti eltörlése után történt. A két személy tette teljesen ellenkezik a román csendôrségnek a társadalomban betöltött szerepével, több törvénycikkelyt is megszeg és nyilvánvaló módon homofób" — áll a közleményben.
Az Attitude! egyesület vezetôsége szerint a Sétatér egyik padján pihenô homoszexuálisokat, akik "semmi olyat nem tettek, amellyel felhívták volna magukra a figyelmet", igazoltatták, majd egy civilben levô csendôr fizikailag bántalmazta ôket két egyenruhában levô kollégája jelenlétében. A közlemény szerint az egyik homoszexuális személyt a kémia kar bejáratához vitték és szexuális orientációjáról faggatták. Állítólag az egyik gayt gumibottal is bántalmazták a csendôrök. A közlemény szerint a szóban forgó személy július 31-én törvényszéki orvosi igazolást kapott, amelyben az szerepelt, hogy három nappal korábban megverték. Az Attitude! egyesület a LADO emberjogi szervezethez fordult jogi támogatásért. Az esettel kapcsolatban Nut Cornel ezredes, a csendôrség képviselôje lapunknak elmondta: a szóban forgó személyek valóban a csendôrségnél teljesítettek szolgálatot. — Beszéltem Opris Vasiléval és Stef Aurel Dorinnal, akik arról számoltak be, hogy a homoszexuális személyek voltak agresszívek velük szemben. Tudomásunk van arról, hogy a hasonló szexuális orientációjú személyek a park ezen részén szoktak összegyûlni. Az ügyben vizsgálat folyik, eredményrôl csupán pár napon belül számolhatok be — mondta az ezredes.
Útburkolat kerül a napokban két Irisz-telepi utcára. A Cãlugãreni és a Rãzboieni utcák keresztezôdésénél, földgyalu és aszfaltozógépek valamint tucatnyi munkás társaságában, Cornel Galben, a munkálatokat végzô, Kolozs megyei útkarbantartó vállalat mestere, lapunknak elmondta: az elsô utcát múlt hét péntekén, a másikat ottjártunkkor kezdték el aszfaltozni. Két viszonylag rövid, néhány száz méteres mellékutcáról van szó. A munkálatokat, kedvezô idôjárás esetén, még ezen a hét végén befejezik. A környék legfontosabb forgalmi útjának számító Máramaros utca rendezésére augusztus 11-én tartanak pályázati versenytárgyalást. Ennek korszerûsítése megoldja majd a környéken élôk sok éve tartó rémálmát:ti. komolyabb esôzés után (de a jókora gödrök miatt száraz idôben is) külön kaland erre autózni.
A szóban forgó két utcában, a munkálatok idejére, nem zárták le a forgalmat, csupán egy sávosra szûkítették.
A KÉPZÔMÛVÉSZETI EGYETEM VÉGZÔSEINEK — festészet, szobrászat, fotó-video, pedagógia, textil, kerámia-üveg és formatervezés szak — alkotásaiból nyílik kiállítás 2001. augusztus 8-án déli 12 órakor a Romániai Képzômûvészek Szövetsége kolozsvári fiókjának Szentegyház/I. Maniu utca 2–4. szám alatti galériájában. A tárlat augusztus 19-ig tekinthetô meg.
A ROMÁN MÛVÉSZETTEL ÉS KULTÚRÁVAL KAPCSOLATOS VIDEOFILMEKET vetítenek a Mûvészeti Múzeumban (Fôtér 30.) naponta 13–15 és 16–18 óra között. A heti mûsort a múzeum kapujára kifüggesztett plakáton közlik.
A GRÓF MIKÓ IMRE KÖNYVTÁR értesíti olvasóit, hogy augusztus 6–szeptember 17. között a könyvtár zárva tart. Köszönik az olvasók megértését.
VÁLASZTMÁNYI GYÛLÉST tartanak az RMDSZ hídelvi körzetében augusztus 9-én, csütörtökön du. 6 órától. Kérik a választmányi tagok megjelenését.
Az alsóvárosi RMDSZ körzet székhelyén (Párizs utca 17.) augusztus 9-én, csütörtökön, délután 4 órakor találkozó Ördög I. Bélával, a Szabadság szerkesztôjével.
Drágább az útlevél, a vezetôi jogosítvány, az autóbejegyzés
Augusztus 6-tól egy új útlevél kibocsátása 470 000 lejbe, egy új vezetôi jogosítvány pedig 282 000 lejbe kerül. A személygépkocsik új bejegyzési díja 192 000 lej. Akik augusztus 6-a elôtt, a régi árakban fizették ki a fenti dokumentumokat, azoknak most az árkülönbözetet törleszteniük kell.
— Milyen az abszolút színkeverés?
— A lebarnult fehérorosz feketén dolgozik a Vörös-tenger partján, és, mivel zöldfülû, a mostoha körülményektôl sárgaságot kap.
A Vadvirágszelídítô (1958), az Athá-Rá, a fáráó írnoka (1958), a Háromemeletes túlvilág (1964), a Kortársaim a gyermekek (1965), a Hüvelyk Matyi családfája (1967), A Tau Ceti hívójele (1968), az Akinek nincs árnyéka (1970), a Kultúrkuriózumok kalendáriuma (1973), a Négy tenger hajósa (Bp. 1973 és 1975, Bukarest 1981), A varázsvesszô lovagja (Buk. 1978, Bp. 1981), és A Kajántetô kincse (1989) szerzôje, Dáné Tibor, több mint egy évtizedes hallgatás után tér vissza új kötetével* az erdélyi, illetve magyarországi közírói-írói porondra.
A visszatérés — ilyen hosszú szünet után — senkinek nem könnyû, hiszen a felgyorsult — eliramlott — világban nemcsak a mindennapok telnek egyre gyorsabban, de az irodalom is rászokott már a kocogásra — néhanapján a futásra is. A visszatérôk általában nagyon ügyelnek arra, hogy milyen síneken és útlevéllel lépnek be a megváltozott világ jelenlétfelújító irodáiba: olyan könyvvel jelentkeznek, amelyek belesimulnak valamelyest az új irodalmi világba, és ezzel csökkentik a visszatérés során született láthatárkarcolások mélységét, növelik az újrabefogadás esélyeit.
Dáné Tibor viszont nem tagadja meg önmagát, és egy olyan könyvecskével tér vissza a közírói-irodalmi prérire, amelyrôl mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy simulni akar. Petôfi Sándorné Szendrey Júlia özvegységének fontosabb állomásait nyomozza a szerzô — kedvvel, érzékkel, hideg fejjel. Irgalmatlanul belekarcol a köztudatba ivódott ’"hûtlen Szendrey Júlia" képbe: lépésrôl lépésre, dokumentumok tükrében-árnyékában, elszántan menetel a szerzô az özvegyi élet állomásait összekötô sínek mentén, és állítja össze az igazi — a minden poklokat megjárt — Szendrey Júlia graffitijét, amelybôl majd kialakítja elôbb az általános, éles kontûrök nélküli daguerrotyp-et, majd magát a festményt — a valódi Szendrey Júliát ábrázoló szomorú portrét.
A kis könyvet nemcsak tartalma viszi, hanem stílusa is. Dáné Tibor utánozhatatlan könnyedséggel lép át az ilyen jellegû mûvek kapcsán felmerülô megközelítési gondok fölött. Az objektivitást használja pajzsnak: a szándékos, rendkívül szigorú — "túl szigorú" — tárgyilagosság viszont kitûnô üzenet- és hangulatátadó transzporternek bizonyul. Különös teljesítmény ez: a tárgyilagosság exponenciálisan emeli a könyvecske… szubjektív kisugárzását! S mivel e könyv nemcsak a könyvtáraknak, antikváriumoknak, hanem elsôsorban az olvasókhoz, a közvéleményhez íródott, felbecsülhetetlen ez a mesterien kidolgozott metamorfózis.
Az Elhull a virág átütô erejének másik kulcsa a kötet szerkezetében rejlik: a történet nem folyik szét, nem vész el a megvizsgált korszak millió mellékágában. A publicisztikai tömörség jó segítségnek bizonyul: lényegesen emeli az amúgy is tragikus történet sodróerejét. Jó a történetindító kezdôkép (a Szeptember végén "vád és ítélete"), és tapasztalt íróra vall a befejezô jelenet: a méhrákos "Juliska" utolsó levele. A nyomozás hevében az író nem bocsátkozik hatásvadász regényes feltételezésekbe: képzelôerejét csak ott veti latba, ahol a dokumentumok elhallgatnak.
Dáné Tibor semmiféle kompromisszumot nem kötött tehát ezzel a kötettel annak érdekében, hogy a közírói-írói világba való visszatérését megkönnyítse. Ezzel a könyvével újra bebizonyította: ezerszer könnyebben lovagol fûzfasípját fújva ott, ahol mások páncélokat öltenek magukra abban a hitben, hogy az olvasót nem meggyôzni, hanem legyôzni kell.
* Dáné Tibor: Elhull a virág (Az igazság Szendrey Júliáról). Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 2001.
Az Erdélyi Napló legfrissebb számában a Brassó megyei RMDSZ egykori ügyvezetô elnöke, Simon Sándor a Tulipán Kft. felszámolása körüli bonyodalmakról nyilatkozik. Megpróbálja feltárni azokat az okokat, valamint csoport- és magánérdekeket, amelyek a mai napig lehetetlenné teszik a Tulipán-ügy lezárását. Kristály Lehel a Segesvári Középkori Fesztiválról csalódottan állapítja meg, hogy az idei rendezvény a karnevál, a magamutogatás egyik ritka romániai színhelye lett. Interjút olvashatunk Balogh Barnabás lelkipásztorral annak kapcsán, hogy nemrég szentelték fel a leégett és mára újjáépített biharvajdai református templomot, Kelemen József csíkszeredai fôorvos, agykutató közel fél évszázados pályájáról vall. Publicisztikát Molnár Judit közöl, a polgári hetilap vezércikkét Dénes László jegyzi.
I. Hagyomány születik!
2001. augusztus 15. és 20. között — immár harmadik alkalommal — kerül megrendezésre a Szent István-napi Néptánctalálkozó.
Három üzenetet hordoz ez a közép-európai együttlét, amelynek szervezôje a Heltai Alapítvány és a Szarkaláb Néptáncegyüttes.
1. Nem vagyunk egyedül
Az idén hét ország összesen mintegy 250 fiatalja lesz együtt, kilenc kisebbség, kis nép, vagy regionális kultúra képviseletében: dél-tiroliak, dél-magyarországi svábok, kelet-magyarországi románok, al-dunai székelyek, lausitzi szorbok, baltikumi lettek, oroszországi kozákok, erdélyi magyarok és románok. Hozzák az üzenetét annak, hogy vannak (még) hagyományos értékeik, tehát van (még) identitásuk. Ezek az üzenetet hordozók otthonukban a kevesek. Akik nem a globalizálódás útján járnak, nem (csak) a diszkó rabjai, a pillanat divatgyártóinak a foglyai. Ôk inkább tekinthetôk a múltbéli értékeik "ôrzô-védôinek", a másság esélyében reménykedôknek, közösségük, népük sajátosan szép kultúráját felvállaló, örökségükhöz ragaszkodó "még vagyunk"-hírvivôknek. Szórakozás és szertartás számukra a népzene és a néptánc, s itt, a fesztiválon ôk lesznek a sokak. Akik energiát hoznak egymásnak az identitásukban való megmaradáshoz, akik energiát sugároznak a helyi reményvesztettek és reménykedôk felé, s akik energiát visznek magukkal. Az önmagukhoz, sajátosságukhoz, ôseikhez való ragaszkodás fesztiválnyi napkitörésének szétsugárzó, melengetô energiáját…
2. Együtt sokan vagyunk
Az idén Kolozs megye 10 településén lesz Szent István-napi ünnepi együttlét. Nem kijelölt, hanem vállaló helyeken. Kolozsvár, Szamosújvár, Szék, Kisbács, Mákófalva, Jegenye, Magyarfenes, Várfalva, Bánffyhunyad vagy Kalotaszentkirály nem csak menekülôk, gyermekeiket menekítôk, identitást megélhetésre cserélôk, "ahol a kenyér, ott a haza"-magyarok szálláshelye, hanem lakhelye azoknak is, akik itteni otthonlétük sorsát hordozzák s ehhez erôt hagyományos értékeikbôl (is) merítenek. Jövôkeresôk ôk, akiket egybeterel a Szent Istvánnal szembeni kegyelet és a hagyományok iránti tisztelet. Húsz–huszonötezer ember lesz részese ennek az ötnapos kegyeleti-tiszteleti szertartásnak. És így, együtt sokan lesznek…
3. Hagyományt teremtünk
Három évvel ezelôtt, amikor ötven külhoni és ugyanannyi itthoni fiatal részvételével zajlottak négy településen a rendezvények, csak reménykedtünk a fesztivál, az együttlét értelmében. Az idén mintegy 450–500 fônyi lesz az együtt emlékezô, együtt szórakozó fiatalok hada, s tíz település jövôfürkészô, jövôt remélô népe az ôket öt napra befogadó, "lánguknál melegedô". Most már tudjuk, s tudják azok is, akik a nem kis anyagiakat egybetették, hogy kis kultúrák, kis értékmentôk, kis jövôálmodók egymást keresésének a nemzetközi hagyománya születik itt, ebben a királyi szent üzenettôl kegyeletteljes, néhány napnyi augusztusi örökkévalóságban.
(Egy héten át sorozatban kívánjuk a kedves olvasóknak bemutatni a Fesztivál résztvevôit és programját, azt remélve ettôl, hogy a sok száz kilométerrôl érkezôk, a szervezôk és a rendezvényt anyagiakkal támogatók áldozatvállalását az együttünneplôk minél szélesebb körû érdeklôdése jutalmazza.)
A Református Mentô Misszió és a Bonus Pastor Alapítvány 2001. augusztus 20–31. között Magyarón (Alunis, Maros megye) újabb segítôtábort szervez szenvedélybetegek számára. Ezzel segítséget szeretnének nyújtani azoknak, akik alkoholizmussal vagy más önpusztító szenvedéllyel küzdenek. Mivel az ilyen jellegû baj a közvetlen hozzátartozókra is kihat, ezért szívesen látják a házastársakat is, vagy azt a személyt, aki kész támogatni a bajbanlevôt. A tábor ideje alatt biztosított az állandó orvosi ügyelet és tanácsadás. A részvétel feltétele a pontos jelentlét az elsô naptól az utolsóig.
Érdeklôdni és jelentkezni augusztus 15-ig, megyénként a következô telefonszámokon lehet: a Hargita, Kovászna, Brassó megyeiek: 066/212-971 (munkanapokon 8–13 óra között);a Maros, Beszterce-Naszód, Fehér, Szeben megyeiek Csulak Lászlónál: 065/168-517 (hétfôtôl péntekig, 8–16 óra között) és 065/211-061 (16–21 óra között); a Kolozs és a többi megyeiek a Református Mentô Misszió kolozsvári irodáján: 064/180-300 (naponta 10–14 óra között) és Adorján Kálmán lakásán: 064/199-734.
Humanizáció
Azt tartják mifelénk, július elsején le kell tenni a becsületét vesztett kapát, vége a kampánynak. A kapa már ezelôtt a sutba kerülhetett, mert találékony egyének miniaturizálták a ló vontatta gépkapát. Ennek csak három kése van, a vezérkereke gumi és nagyobb. Ha nem nôtte el magát a gyom, a karoknál fogva nyomhatja a murok vagy a hagymasor között az egyén. Kötöttebb talajon ajánlatos lenne még egy személy, aki elöl húzza. Se ló, se motros robi, csupa emberi munka. A kép a hajdani gátépítô kubikos talicskázókat juttatja eszembe, csak a hám hiányzik.
Cserebogár
Sose lehet tudni, mibôl lesz, gondolom magamban, mikor a kertvégi gyümölcsfák felé lépegetek almáért. Ezek valóban nyári almákat teremnek, csak azt hallgatta el az árus, hogy ezek nem kertbe valók, inkább erkélyre. Miniatûr fák, faillusztrációk a hajdani batul, sóvári, az édes almának nevezett fák mellett. Ezekrôl a kétéves unokám is szedhet, az évi termés befér egy nagyobb retikülbe. De vannak a kertben óriások is, a tormalevél kismiska mellettük. Ennek a gyökérnek a levelei dúsak, az aljlevél földre fekvô, a középsôk derékig érnek. El se tudom képzelni, mi lesz belôle. A zöldséges könyvben a hozzá hasonló fénykép alatt azt találom: fodros kelkáposzta. A tasakot nekem közönséges, korai, nyári káposztamagként suvasztotta a hölgy. Fodros kelkáposzta nem lehet, mert a fodros levelek érdes tapintásúak. Égi könyörgésbe lobbanok: bár dohány lenne belôle! Mégse vagyok annyira pórul járt, mint a kuponyos-milliomos, aki hazai törökbúza vetômagot vásárolt, amibôl cirok se kelt, hogy legyék belôle seprû.
Jelzések
A tavasszal riadóztatták a meteorológusok a mezôgazdaságot, hogy aszály lesz a nyáron, tessék menetet vágatni a megfújt öntözôrendszer csöveire. Ki is derült, hogy a vizeseknek pénztelen a csöves nadráguk. Igaza van a Kolozsvári Rádiónak, aminek az idôjárásjelzése így foglalható össze: Kedves hallgató, nyújtsd ki kezed az ablakon!
Gombák
Nem érdemes mostanság gombáért menni, mert szerintem vannak olyan vakációzó gyerekek, akik ott ülnek egy kis gomba mellett, várják, nôjön meg, vigyék haza. Amikor jól megsütik-fôzik-rántják, kiderül, hogy a gomba mérges, már az ôzláb is pusztít. A túlélés kúrája huszonötmillió per nap. Az jár az eszemben, jobb lenne a szedés elôtt adni a pénzt, hátha nem járnának gombáért, de én ezt lekenyerezésnek fognám fel. A gomba nekem jóformán ürügy a barangolásra. Járom az erdôt, találok egyet-egyet, mert nem ül mellette senki. A gombászó a legjobb emberféle: senki nem megy azzal a szándékkal, hogy a többieknek nem hagy. Piruló galócát mindjárt az erdôszélen találtam. Aztán irány a füsti fecske martjához, a rókához. Most minden rosszul kezdôdik, eltûnt a galócás sziget, kivágták a környezô fákat, amiknek az árnyékában nôttek. A füsti fecske fészkét se találom a gyertyán alatt. Sebaj, megyek az óriástölgyhöz, annak a környékén mindig találtam néhány rókagombát. Bár az én tûzifám is erdei, a hiánya megdöbbent. Nincs a fa — elveszítettem az iránytûmet.
Testvérfalu
Elvakarjuk mindegyre a nemzettestre operált trianoni töpörtyût. A román állam szerint ez egy nagyon megfelelô anyajegy. Mihelyt annyian leszünk, mint a németek vagy a zsidók, biztosítják jogainkat.
Falunk emberei megpróbálnak kievickélni a kaotikus helyzetbôl, alkalmi munkára mennek az anyaországba. Olyan is van, aki férjhez ment oda, vagy kitelepült. Úgy gondoltam, mielôtt az egész falu kitelepülne, vagy férjhez menne, nem ártana, ha egy zöldségtermesztô testvérfalunk lenne az anyaországban. Megpendítem a Határok Nélkülnek, hogy a leendô testvérfalunk embereivel szeretnénk elbeszélgetni arról, miként maradhatnánk talpon gazdaságilag a szórványosodó Aranyosszéken. A bukaresti piac felfigyelt ránk úgy két éve. Kolozsvár messze van, a Bécsi Döntés után Észak-Erdélyhez tartozott.
(Folytatás augusztus 6-i számunkból)
Fisterra, a "Föld vége"
Miért, miért nem, egy idô után valahogy az az érzése támad az embernek, mintha Santiagóban, Galiciában a világ végén lenne. Ezt csak fokozza az, hogy a nálunk egymás hegyén-hátán nyüzsgô rádióadókkal tele középhullám este is meglehetôsen "szellôs". Ebben a hullámsávban úgyszólván csak spanyol nyelvû adókat lehet fogni, ezek között csak itt-ott jön be egy-egy portugál vagy francia, netán német adó. Ugyanez a helyzet a hosszúhullámon is. Mint nálunk egykor, az ötvenes években, ott ma is csupa élvezet a közép- és hosszúhullámú rádiózás. Hát persze, gondolhatja az ember, itt vagyunk a világ végén. Tôlünk északra, és fôleg nyugatra, csak az óceán.
Egy hétvégi kiránduláson nyugat felé indultunk Santiagóból. Nem sokat kellett mennünk, s máris a Murosi-öbölben voltunk. Déli partján megtekintettük a kis halászvárost, Noiát, északi partján pedig Murost. Fürdôzésre kiválóan alkalmas, fövenyes part nyújtózik mindenfelé a kis halászkikötôk között. Az óceán vize azonban a júliusi nap sugarai alatt is meglehetôsen hûvös, inkább a kisebb öblökben való fürdôzésre alkalmas.
A mezôgazdaság mellett a halászat mindig igen fontos szerepet játszott Galicia életében. Most különösen. A galego halászflotta hajói a "közeli" marokkói vizektôl a kanadai és argentin partokig mindenütt kivetik hálójukat. Emellett virágzik a helyi halászat is, minden halászkikötô piacán bôséges a kínálat a sok kagylóból, rákból, halból, polipból. Ez utóbbitól, a polipkaron dudorodó szívókorongokat látva, mint vérbeli "szárazföldi patkány", eleinte meglehetôsen idegenkedtem. Barátaim unszolására azonban nekigyürkôztem, és be kellett látnom, hogy a fôtt polipkar fölszeletelve, sózva, paprikázva nagyon jóízû.
Murosból az óceán partjára, ezt követve pedig nemsokára Corcubiónba érkeztünk. Ez az alig kétezres kisváros arról nevezetes, hogy itt van Galicia legnagyobb, megközelítôleg húsz méter hosszú, jellegzetes, kôbôl épült terménytárolója, ahogy ôk mondják, horreoja (a h néma). A part menti kanyargós úton rövid idô múlva másik apró halásztelepülésre, Fisterrába értünk. Ez a galego neve, ennek spanyolosított változata Finisterre. A ’Föld vége’, magyarán a világ vége. Éppen apály volt. A víz hét-nyolc méternyi mélységben locsolgatta a kikötô falát. Itt jó hat-hét méter az apály és a dagály szintje közti különbség.
Fölmentünk a városka mellett az óceánba nyúló, körülbelül öt km hosszú, százhuszonöt méter magas fok tetejére. Az általában ködös idôvel ellentétben, szerencsénkre, mindkét alkalommal gyönyörû verôfény fogadott. A magasból nyugodtnak, simának tûnt a roppant víztükör, a part kôtömbjeinek csapódó hullámok innét eltörpültek. Közelebbrôl azonban jó nagyok, mondhatni félelmetesek voltak. Nem meglepô, hogy ezt a partszakaszt Costa da Morténak, ’halálpart’-nak nevezik. Az itt mindig élénk szél jócskán felkorbácsolja a hullámokat, s az idôk során sok hajó pusztult el a parti sziklákon. A mögöttünk lévô keskeny félsziget kivételével minden irányban akadálytalanul a láthatárig látni. Nyugat felé tekintve különös érzés lesz itt úrrá az emberen, különösen, ha tudja, hogy vagy hatezer kilométert is mehet toronyiránt, amíg szárazföldet ér. Az ismeretlen messzeség ellenállhatatlan vonzása... Valami effélét érezhettek a nyugatra tekintô egykori hajósok, s bár akkor még az a hit járta, hogy itt a föld vége és ettôl nem szabad eltávolodni, mert aki ezt megteszi, a mélybe zuhan, ôk nekivágtak...
A történelem mostohasága ellenére...
Akár mi, magyarok, a galegók is sokat panaszkodnak a történelem mostohaságaira. Való igaz, ôket sem kényeztette el az idôk múlása. Különösen, ha arra gondolunk, hogy csak a Franco-rendszer kimúlása után adatott meg nekik, hogy kidolgozzák egységes irodalmi nyelvüket, s hogy ez legyen Galicia hivatalos nyelve.
(Folytatjuk)
Nem hiszek annak, aki szerint a hazai közéletben, kiváltképp országunk nemzetiségi politikájában — semmi se változott, változik, hogy a dolgok kísérteties azonossággal egy az egyben ismétlôdnek. De annak se adok hitelt, aki nem hajlandó felismerni a (mégiscsak) ismétlôdô jelenségeket. Mert néha tagadhatatlan hasonlóságot fedezhetünk fel a legfrissebb indulatkavaró megnyilatkozás — és a húsz-harminc év elôtti között, bár az is igaz: az azonosság nem teljes.
Legutóbb például, a magyar státustörvény kapcsán országunkban mesterségesen támasztott hangulatkeltés, politikai ricsaj juttatott eszembe egy közel húsz év elôttit, amikor országos mûfelháborodás támadt a Budapesten kiadott Erdély története körül. Történt pedig ez annak ellenére, hogy a munka szerzôi-szerkesztôi eleve kijelentették: nem kívántak "utolsó szó"-t kimondani az Erdély történetéhez kapcsolódó kérdésekben. Román, esetleg szász, vagy bármilyen más nemzetiségû történészkollégák segítségével együtt szeretnék kiküszöbölni az esetleges egyoldalúságokat, megegyezésre jutni a vitatott pontokon. No — természetesen — ilyesmirôl szó sem lehetett. Hiszen a történész-tábornok, Ilie Ceausescu történelemszemlélete szerint Erdély története a dákok hôsi helytállásával kezdôdik, majd a vitéz Mihály Vajda hôsi harcaival folytatódik ezerötszáz év múltán — és Horea, Closca, valamint Crisan felkelésével megy tovább Avram Iancuig, mígnem aztán Erdély "visszatér" Románia kebelére, 1918. december 1-jén. Az események közötti idôt tekintve, de magukat az eseményeket is — tág tér jutott az alkotó képzelôerônek, mihelyt az "hazafias" indíttatású volt. Minden egyéb — barbár elnyomatás, szipolyozás és minden rossz volt, amit hunokról, magyarokról és egyéb hordalék-népekrôl egyáltalán el lehetett mondani. Méltán keltett fel tehát országos közfelháborodást a Budapesten megjelent történeti munka, amely — eléggé el nem ítélhetô módon — nem annyira bizonyos népek hazafias képzelôerejére, mint inkább történelmi dokumentumokra alapozott. Elítélésére-megbélyegzésére külön gyûlést hívtak össze Bukarestben nagyszámú (hazai) magyar résztvevôvel. Itt azonban egy kis hiba csúszott a számításba: a meghívott magyarok között ugyanis tisztességes, gerinces emberek is voltak, akik arra hivatkozva, hogy az inkriminált könyv nem is járt a kezükben — megtagadták a gyûlésen való részvételt, így az országosnak szánt botrány mindössze nagyobb méretû ricsajjá sikerült.
A státustörvény? Ehhez is sokkal több közéleti személyiség, politikus szólt hozzá, mint amennyien ismerik is, hogy tulajdonképpen mit tartalmaz a törvény. (Kevesebbet — például —, mint amennyit szlovák nemzetiségû polgártársainknak biztosít a szlovák konzulátuson kiállított "szlovák" igazolvány — amelyik egyetlen politikus, újságíró nagynemzeti önérzetét sem bántotta. Még Traian Bãsescu fôpolgármester úr is azzal indult nemrégiben Angliába, hogy állásfoglalásra készteti az angol politikusokat és (miért ne?) az angol közvéleményt a magyar státustörvény ellen. Nem sikerült azonban — ami már a fôpolgármester úr hazatérését követô, sokkal kevésbé harcias nyilatkozataiból is kitûnt. Anglia ugyanis — egyáltalán Nyugat-Európa — nemigen kapható arra, hogy vitás kérdésben csupán egyik fél bemondására döntsön. Az angol politikusok ugyanis — ismerik a státustörvény szövegét. Bãsescu fôpolgármester úr? Nem valószínû. Tartok tôle, hogy a státustörvényre kígyót-békát kiabáló handabandákból indult ki, mielôtt útra kelt volna napfényes hazájából — a ködös szigetországba.
Kétségtelen: a hajdani (Erdély történetét elítélô) és a mostani (státustörvény ellen indított), nacionalista érzelmeket felkorbácsoló kampány között — különbség is van. Az elôbbit — szinte kizárólag "belsô" használatra szánták. Az utóbbival pedig lehetôleg Magyarország Euro-csatlakozásának kívántak keresztbe tenni. Az illetékes külföldi, nyugat-európai politikai közvélemény alakításában azonban a tények számítanak döntô módon. Jelen esetben a magyar parlament által elfogadott törvény szövege a meghatározó, nem az, hogy mit mond róla X vagy Y politikus, de akár egy egész ország (barátinak nem mondható) közvéleménye is.
Még egy örvendetes különbség van a kurta negyedszázadon belül indított két hecckampány között: most, utóbb, bennünket (romániai magyarokat) be se próbáltak vonni a státustörvény elleni hangulatkeltésbe!
Még mondja valaki — hogy semmi se változott!
A Kalota partja tarkállik a sok színes sátortól. Vidám, kiegyensúlyozott, mosolygós arcú gyerekek, fiatalok, idôsebbek. Szentkirályi lakosok, a hazalátogató "tékozló" fiúk, Erdély és Bánság küldöttei, magyarországiak, hollandok, kanadaiak, szlovákiaiak, Kárpátalja képviselôi mind örülnek az együttlétnek, a népdal megvalósította közösségnek a XI. Kalotaszentkirályi Népdal- és Néptánctáborban.
Véletlenül kerültünk ezen az augusztusi napon "haza" mi is, s milyen sokat nyertünk három nap alatt lelkiekben!
Volt tanítványainkkal, kedves ismerôseinkkel való találkozásunk megerôsítette bennem azt a határozott meggyôzôdésemet, hogy érdemes volt itt dolgozni, élni és továbbadni az ifjú nemzedéknek azt, amire minket nevelt az Élet, a helytállásra. Ennek a szónak a jelentését mindenki úgy értelmezheti, hogy az az ô számára hasznos legyen.
Dicséret a szervezôknek, a résztvevôknek és nem utolsósorban a helybelieknek, akiket ezelôtt 36 évvel ilyennek ismertünk meg. A közösség megtartó ereje valóban létezik Kalotaszentkirályon.
Örömmel és elégtétellel hallgattam Póka György polgármester meggondolt, mély érzéseket tartalmazó beszédét, s valahol a szívem mélyén egy kicsit büszke is voltam, hogy hajdanán tanítottam.
"Feltöltôdve" távoztunk azzal a meggyôzôdéssel, hogy talán most nyugdíjas korunkban többször "hazamegyünk".
Bodrogi Erzsébet nyugdíjas tanár
Biztató kezdet után megtorpant Románia válogatottja. Már vasárnap bizonytalankodtak a lányok a koreaiak ellen, s csak az utolsó pillanatokban küzdötték ki a döntetlent, de ami hétfôn történt, az a legkevésbé bizakodókat is meglepte: a román csapat súlyos, 14 gólos vereséget szenvedett Spanyolországtól. Így az együttes csak akkor végezhet a továbbjutást jelentô elsô két hely valamelyikén a csoportban, ha kedden, lapzárta után befejezôdött találkozón legyôzi a szintén éremesélyes Oroszországot.
A román–spanyol összecsapáson a kiállítási arány (24, illetve 4 perc) az ibériaiaknak kedvezett, de nem lehet csak a bírók számlájára írni a 35–21 (13–11) arányú vereséget. Különösen a szünet utáni számszerû eredmény (10–22) híven tükrözi a történteket.
A másik ágon a magyar csapat folytatja sétagaloppját: kezdeti akadozás után a svédeket is nagy gólaránnyal verte.
A középdöntôk második napjának eredményei:
I. csoport: Spanyolország–Románia 35–21, Koreai Köztársaság–Jugoszlávia 36–27 és Oroszország–Dánia 35–27. A jelenlegi sorrend: 1. Oroszország 6 pont, 2. Spanyolország 6 pont, 3. Románia 5 pont, 4. Koreai Köztársaság 3 pont, 5. Dánia 2 pont, 6. Jugoszlávia 2 pont.
II. csoport: Magyarország–Svédország 28–17 (12–9), Németország–Horvátország 34–24 és Norvégia–Törökország 30–26. Az állás: 1. Magyarország 8 pont, 2. Németország 6 pont, 3. Svédország 4 pont, 4. Norvégia 4 pont, 5. Horvátország 2 pont, 6. Törökország 0 pont.
Áttérve a vetélkedô "alsóházára", a 13–20. helyért folyó csatározásokra, kiemelhetjük a hétfôi nagyon szoros eredményeket (minden játékon egyetlen gólocska döntött): Angola–Kína 25–24, Brazília–Japán 19–18, Argentína–Hollandia 16–15 és Tunézia–Tajvan 29–28.
A keddi, lapzárta után zárult mûsor: I. csoport: Románia–Oroszország, Spanyolország–Jugoszlávia és Dánia–Koreai Köztársaság; II. csoport: Magyarország–Németország, Svédország–Norvégia és Törökország–Horvátország.
A kanadai Edmontonban zajló világbajnokság 4. napján a nagy meleg miatt nem teltek meg a lelátók, pedig e napon lett volna mit nézzenek. Rendezési szempontból megjelentek apró bakik, mint például a kínai Shuyin Gao esetében, aki a nôi rúdugrásban végül az 5. lett 4,50 méterrel, de lehetett volna akár harmadik is. Történt pedig, hogy nem húzták idejében oda a lécet, ahova a kínai hölgy igényelte. Ezért újra ugratták, visszahívták, amikor már rég szedte a sátorfáját, és a stadiont is elhagyta. Persze, az új kísérlet 4,60 méteren nem sikerült. Ebben a számban Stacy Dragila gyôzelme egyetlen kísérleten múlott: az új Európa-csúcsot ugró orosz Szvetlana Feofanova a többi ugrásban egyenlô volt az amerikaival. A végsô sorrend: 1. Dragila 475 cm, 2. Feofanova 475 cm, 3. Monika Pytek (lengyel) 460 cm.
A nôi gerelyhajítás várhatóan a kubai Osleidys Menéndez sikerével zárult (69,53 m). Mögötte nagy tülekedés alakult ki, a görög (egykoron albán) Mirela Tzelli lett ezüstérmes 65,78 m-es dobással. A bronz ugyancsak kubai atlétáé lett, Sonia Bissett 63,14 m-re hajította a sportszert. Bôven lett volna hely a mieinknek, sôt, a magyar Szabó Nikolettnek is, aki az idén 62 méter körüli dobásokat ért el.
A nap fô száma ezúttal is a 100 méteres síkfutás volt, ezúttal a nôi verseny. Egy mítosz dôlt meg, az amerikai Marion Jonesé, akit az idôk folyamán sok nevet viselô (elôbb Tarnopolszkája, majd Pintusevics, most pedig Block) orosz Zsanna Block elôzött meg. Ideje 10,82 mp, míg Jones 10,85-tel végzett. A bronzérmet a görög Ekaterini Thanou szerezte meg 10,91 mp-cel. Korábban már látszott, Marion Jones formája ingadozó, nem tud gyorsítani a hajrában. A sikertelenséghez hozzájárul a válása a doppingbotrányban "lebôgött" férjétôl, s az, hogy bár úgy tûnik, mindenki mellette van, valójában csak irigyei vannak. Nehéz a sztárok élete (is).
A férfiak új generációval jelentkeztek a 400 m-es síkfutás döntôjében, a hírmondó amerkai Antonio Pettigrew 44,99 mp-cel, idei legjobbjával a negyedik lett. De még nincs újabb Michael Johnson! Gyôzött a 22 éves bahamai Avard Moncur (44,64 mp), két óriás elôtt: a német Ingo Schultz (akit a német szövetség csak tanulni vitt ki) 44,86 mp, a jamaikai Gregory Haughton 44,98 mp alatt teljesítette a távot.
Hármasugrásban kiemelkedett a brit Jonathan Edwards, 17,92 m-es ugrással végzett az élen. A második helyért nagy küzdelem folyt, végül a svéd Christian Olsson lett ezüstérmes 17,47 m-rel, míg az utolsóra 17,43 m-t ugró Igor Szpaszovhodszkij lett a harmadik.
A diszkoszvetés selejtezôjében a magyarok közül Varga Roland továbbjutott a legjobb 12 közé, de Kôvágó Zoltán (58,42 m) és a gyerekes hibát vétô Fazakas Zoltán kiesett. Utóbbi félreértette a bíró intését, 64 m körüli dobás után tényleg elöl jött le a dobókörbôl! Pedig ezzel a dobásával akár érmes is lehetett volna, idei legjobbjával (68,09 m) a negyedik a világranglistán. Következô két kísérlete sikertelen volt. A román Ion Oprea 60,18 m-rel csak a 18. lett, s nem került a fináléba.
A nôi 400 m gáton Ionela Târlea kivívta a döntôbe jutást (54,92 mp, a 7. idô). Biztos elôbb végez, ha csak az akaratán múlik. Telefonon érdeklôdtünk tôle, azt mondta: jelenleg ennyit tud, de majd a döntôben mindent belead.
Nemrég ért véget a világbajnokság. München nem a legszerencsésebb városok közé tartozik a román cselgáncs válogatottnak. 1998-ban itt sérült meg Simona Richter egy A-kategóriás nemzetközi viadalon, ami válloperációhoz vezetett. A sportág férfi és nôi világbajnokságán ugyancsak nem termett sok babér a trikolór képviselôinek, mind a fiúk, mind pedig a lányok mezônyében. Dzsúdósaink mindössze két hetedik helyet szereztek. Az egyik a KMSC-ARDAF-os Ioana Dinea nevéhez fûzôdik, akinek, bár bátran harcolt, nem sikerült átvergôdnie magát az ázsiai (japán- és dél-koreai), valamint a kubai versenyzôk láncán (máskülönben az említett országok képviselôi 15 érmet szereztek). A román versenyzôk közül ô — a kontinentális bajnokság kétszeres bronzérmese, valamint a sydney-i olimpiai játékok ötödik helyezettje — állt a legközelebb a dobogóhoz, de végül mégis csak hetedik lett. Csapattársai sajnos, túl korán, már az elsô mérkôzések után kiestek.
Így tehát sok javítani való maradt ôszire, amikor is Pekingben, augusztusban fôiskolás vb lesz, majd októberben Manchesterben csapat Európa-bajnokság.
Még hozzátehetjük azt is, hogy kolozsvári szempontból kellemetlenül érintette az U-KMSC-ARDAF szakosztályának eredményeit az is, hogy a 48 kg-osok súlycsoportjában Laura Moise helyett a Román Cselgáncs-szövetség koriferusai a bukaresti Alina Dumitrut preferálták, aki bár tehetséges — tavaly ifi világbajnok volt — sajnos, egyelôre még távol áll a felnôttek színvonalától. Ráadásul, ellenérvként megemlíthetjük Laura Moisenak az utolsó három évben az Eb-ken elért helyezéseit: Európa-bajnok 2000-ben, valamint második helyezett 1999-ben és 2001-ben. Két héttel azelôtt pedig a frankofón játékokon ugyancsak elsô volt. Meggyôzôdésünk tehát, hogy Moise Münchenben többet ért volna el...
l Nemzetközi teniszverseny, a harmadik alkalommal kiírt Vipo Open zajlik a múlt hét végétôl Szamosújvárott. Összesen 42 felnôtt és 20 gyermek iratkozott fel a vetélkedôre. A sikeres lebonyolításért a Generalforst Kft. és Julrot Kft-t magáncégeket illeti dicséret, de ki kell emelnünk az ifj. Boros József hozzájárulását is.
(erkedi)
l A bázeli, 140 ezer dollár összdíjazású nôi döntôben: Adriana Gersi (cseh)–Mikaelian (svájci) 6:4, 6:1.
l A San Diegó-i, 750 ezer dollár összdíjazású nôi torna fináléjában: Venus Williams (2. kiemelt)–Szeles Mónika (3., mindkettô amerikai) 6:2, 6:3.
l Algheróban Hegedüs Adrienn nyerte az egyéni versenyt a 25 ezer dollár összdíjazású olaszországi tenisztornán. A fináléban: Hegedüs Adrienn–Canepa (olasz) 6:4, 6:4.
l A 2,95 millió dollár összdíjazású montreali tornán gyôztes Andrei Pavel 26 helyet elôrelépve már 20. a férfi teniszezôk világbajnoki pontversenyében, az ATP Race-ben. A román játékos a hagyományos világranglistán a 43.-ról a 21. pozícióba került.
Az ATP Race-t továbbra is az amerikai Andre Agassi vezeti az 54 pontos hátrányát 40-re csökkentô brazil Gustavo Kuerten elôtt. Harmadik a spanyol Juan-Carlos Ferrero.
Az ATP Race élén (zárójelben a múlt heti helyezés): 1. (1.) Agassi 610, 2. (2.) Kuerten 570, 3. (3.) Ferrero 530, 4. (6.) Patrick Rafter (ausztrál) 407, 5. (4.) Lleyton Hewitt (ausztrál) 390, 6. (5.) Sebastian Grosjean (francia) 359, 7. (7.) Roger Federer (svájci) 294, 8. (9.) Tim Henman (brit) 285, 9. (8.) Alex Corretja (spanyol) 284, 10. (10.) Jevgenyij Kafelnyikov (orosz) 273 pont.
A hagyományos világranglista élmezônye: 1. (1.) Kuerten 4305, 2. (2.) Agassi 3965, 3. (3.) Marat Szafin (orosz) 3310, 4. (4.) Ferrero 3075, 5. (5.) Hewitt 2960, 6. (6.) Kafelnyikov 2525, 7. (9.) Rafter 2345, 8. (8.) Henman 2325, 9. (7.) Grosjean 2315, 10. (10.) Corretja 2090 pont.
l A világranglista-számítás furcsaságának eredményeként a San Diegó-i nôi tornát megnyerô amerikai Venus Williams a 3.-ról a 4. helyre csúszott vissza. A kétszeres wimbledoni bajnokot az elôdöntôben tôle vereséget szenvedô honfitárs, Lindsay Davenport elôzte meg. Venus Williams a mostani sikerért csak 16 pontot kapott, míg a tavaly a 2. fordulóban búcsúzó Davenport a legjobb négy közé kerülésért 139-et.
A WTA-világranglista élén (zárójelben az egy héttel korábbi pozíció): 1. (1.) Martina Hingis (svájci) 5577, 2. (2.) Jennifer Capriati (amerikai) 4519, 3. (4.) Lindsay Davenport (amerikai) 4460, 4. (3.) Venus Williams (amerikai) 4342, 5. (5.) Kim Clijsters (belga) 2851, 6. (6.) Justine Henin (belga) 2667, 7. (7.) Amelie Mauresmo (francia) 2429, 8. (8.) Serena Williams (amerikai) 2381, 9. (9.) Nathalie Tauziat (francia) 2047, 10. (10.) Szeles Mónika (amerikai) 2042 pont.
Az elmúlt napokban sok újdonsággal találkoztunk a szamosújvári római katolikus, illetve örmény egyházközségek háza táján. Gábor atya (aki három évig szolgált a Szamos menti kisvárosban) távozása után mindkét papi állás megürült. Helyébe Kismódi Attila lelkész (a római katolikus parókiára) és Szakács Endre volt bonchidai pap került, aki már el is foglalta helyét az egyházközség élén. Kismódi Attila atya eddig a Fehér megyei Verespatakon szolgált, Szakács Endre lelkész már régi ismerôse a helyi örmény közösségnek, hiszen eddig is több alkalommal misézett a székesegyházban.
Mint ismeretes, a hatvanas években a szamosújvári örmény templomban örmény nyelven miséztek, de amióta ferencesrendi lelkészek szolgálnak, magyarul tartják a szentmisét.
Elégedetlenek a tanácsülések körülményeivel a tordai tanácsosok. Elsôsorban a helyszûke, illetve az iratcsomók elhelyezését biztosító asztalok hiánya miatt panaszkodnak. Virgil Blasiu polgármester mindebben a tanácsosoknak azt a rejtett óhaját látja, hogy egy asztalhoz kerüljenek a polgármesterrel, alpolgármesterrel és az elnökkel. Mindeddig az ülések a polgármesteri hivatal nagytermében folytak, ahova az újságíróknak és az érdeklôdô polgároknak egyaránt szabad bejárásuk volt. Amennyiben az ülések helyszínét a protokollterembe költöztetnék, ahogyan azt a tanácsosok kérték, ott — a korszerû bútorzat ellenére — nem jutna hely a sajtó és a városi polgárok képviselôi számára. A terem berendezéséhez 300 millió lejre volna szükség, jelenleg a jobb hangosítást mikrofonok biztosítják.
A költségvetés kiegészítésérôl tárgyaltak a legutóbbi ülésen a bánffyhunyadi tanácsosok. Egymilliárd 700 millió lejt kaptak a megyétôl a sebesvári (bologai) szivattyú munkálatainak befejezésére. Ugyanakkor a központi fûtés minôségének javításáért új égetôkemencét vásárolnak.
Szentandrási István helyi tanácsos elmondta, hogy Bánffyhunyadon orvoshiány miatt gyakorlatilag nem mûködik a mentôszolgálat, ugyanis nem tudnak lakást biztosítani a szakembereknek. A helyzet javításáért a helyi tanács segítségét kérte a kolozsvári mentôszolgálat. A járóbetegkezelô mellett áll egy épület, amelynek tetôtér-beépítésére a kolozsvári mentôszolgálat adná az építôanyaghoz szükséges pénzösszeget, a munkaerôt pedig a polgármesteri hivatal biztosítaná, öt szakképzett munkásból álló csoportja által. Ily módon — a tervektôl függôen — legalább két, de esetleg három lakás készülne el, amelyeket a mentôorvosok rendelkezésére bocsáthatnának.
Az Állategészségügyi Igazgatóság bánffyhunyadi rendelôje kérte az épületének szomszédságában lévô terület ingyenes átadását a központi fûtés beszereléséhez szükséges butángáztartály elhelyezésére. Ehhez le kellene bontani egy már létezô, a piaci mérlegek tárolására használt épületet. Az Állategészségügyi Igazgatóság épülete a bánffyhunyadi piacon áll, ahol hetente két alkalommal, a heti vásárokon, nagy tömeg van. Az itt esetleg elhelyezendô butángáztartály veszélyeztetné az összegyûlt emberek testi épségét. A határozat elfogadásához kétharmados többséget ír elô a szabályzat, a tervezetet az RMDSZ tanácsosai ellenezték. További tanácsostársak ellenszavazata miatt végül is a kérést elutasították.
Fizetéses rendszer bevezetésével kívánják rendezni a város központjában uralkodó vadparkolás ügyét. A kétnyelvû táblák elhelyezésére vonatkozó törvény alkalmazásával kapcsolatos tanácsosi kérdésre a polgármester azt felelte, hogy a végrehajtással azért késlekednek, mert várják a települések magyar nevének hivatalos változatait tartalmazó névsort.
Elégedett a helyi tanács mûködésével a bánffyhunyadi RMDSZ-elnök, Szentandrási István helyi tanácsos. Mint lapunknak elmondta, az 1996–2000. közötti mandátum idején egyszerû polgárként, több alkalommal részt vett a tanácsüléseken. Ott szerzett tapasztalatai most immár tanácsosként hasznára válnak, és ugyanakkor érzékeli a különbséget is az akkori és a mostani városi tanács között, ami kifejezetten a jelenlegi tanács javára szól. A tanácsosok szinte kivétel nélkül hozzáértéssel kezelik a napirendi pontokat, az ülés elôtti napokban tájékozódnak a tárgyalásra kitûzött problémákban, építô jellegû hozzászólások hangzanak el. Az ülések nem szavazásra korlátozódnak, hanem valóban a városnak és polgárainak érdekét szolgáló határozatok születnek. Megtudtuk, hogy immár négy éve az RMDSZ gyakorlatba ültette elnökének azt a javaslatát, miszerint a választmánnyal megtárgyalják a tanácsülések napirendi pontjait. A tanácsosok az üléseken a választmány közös döntése alapján — akár saját személyes meggyôzôdésük ellenére — szavaznak egy-egy tervezet elfogadása, módosítása mellett vagy ellen. Ezt az eljárást mindannyian helyesnek, demokratikusnak tartják. Így válik sokkal eredményesebbé az egykori 19 helyett csupán 17 tanácsosból álló bánffyhunyadi helyi tanács munkája.
Mint a legutóbbi tanácsülésen kiderült, az év elsô felében ötven határozattervezetet hagytak jóvá, ebbôl 41-et száz százalékosan, kilencet csupán részlegesen sikerült megvalósítani. A magyarbikali ivóvíz-bevezetés azért nem valósult meg egyelôre, mert elôbb a megvalósíthatósági tanulmánynak és a tervrajzoknak kellett elkészülniük. Mint kiderült, a magyarbikali terv a bánffyhunyadi polgárok érdekeit is szolgálja, hiszen a Varga Katalin, a Füldi és a Forrás utca vízellátásának minôségét is javítja majd.
Az ifjúsági ház bérleti díjának megállapítására vonatkozóan a tanácsosok ezt kezdetben három millióról nyolc millióra emelték, ám a lakosok elégedetlenkedése miatt végül is öt millió lejben állapították meg. Ugyanakkor a Polgármesteri Hivatal öt munkása csupán részben tatarozta a Barcsai parki lakodalmas termet, nem tartották be a sorrendet és a munkálatok is hiányosak.
Összegezve hatékonynak értékelhetô a helyi tanács féléves munkája, és a határozatok végrehajtásával megbízott bizottság is eredményesen dolgozott.
• Halálos baleset helyszíne volt Kopocsány (Copãceni). Hétfôn, augusztus 6-án délután fél hatkor az E60-as országúton a mezôcsányi Mihai Lup (26) a CJ–89–AMA rendszámú 1310-es Daciát vezette, amikor egy figyelmetlenül átkelô gyalogos került a gépkocsi kerekei alá. A szindi (Sãndulesti) Ioan Popa (51) nem élte túl az ütközést.
• Furcsa, cserbenhagyásos balesetet okozott a képen látható férfi (Gyurka Elôd felvétele). Hétfôn este a Traian út 10. szám környékén Revnic Attila egy labda után szaladt, amikor egy piros gépkocsi elgázolta. A balesetet szenvedett 14 éves fiút és még két kislányt (utóbbiakat tanúnak) az autós felvette, elszállította a gyermekkórházig, ott azonban írásos nyilatkozatot kért a gyerektôl (!), hogy nincsen semmilyen igénye (!), hogy a balesetben a fiú a kizárólagos hibás (!!) és nem kéri a rendôri szervek segítségét (!!!). Azután otthagyta ôket. Három óra múlva a fiú személyleírása alapján (bajuszos férfi, mintegy 40–45 éves, piros gépkocsiban ült, amelynek hátul nem volt rendszáma) azonosította a rendôrség Mircea Cigleneant (44), a kolozsvári rendezô pályaudvar vasúti fônökét, aki a CJ–83–CIA rendszámú Volkswagennel követte el a gázolást.
Kolozsváron, a Iuliu Hateganu Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem keretében dolgozták ki és alkalmazták már két évvel ezelôtt a mesterséges megtermékenyítést. Amint azt dr. Ioan Surcel egyetemi professzortól megtudtuk, erdélyi viszonylatban ez az egyetlen központ, mely ilyen formán igyekszik a gyermekre vágyó családokon segíteni.
— Kik részesülhetnek mesterséges megtermékenyítésben?
— Elsôsorban azok a nôk, akik már hosszadalmas orvosi kivizsgáláson estek át, mivel párkapcsolatuk során, természetes úton nem estek teherbe.
— Mibôl állnak ezek a kivizsgálások?
— A kivizsgálást nôgyógyászati ellenôrzésekkel kezdjük.Itt szóba jöhet az elzárult méhkürt, melyet serdülôkori megbetegedések okozhatnak, vagy többszöri méhen kívüli terhesség. Miután a vizsgálatok eredménye kimutatja a nô potenciális készségét a terhesség vállalására, illetve kezelés útján sikerül elhárítani annak akadályát és a teherbeesés mégsem válik lehetségessé, akkor kerül sor a férj kivizsgálására. Itt elsôsorban a spermák reproduktív készségét vizsgálják.
Amennyiben a házaspár bármelyikénél olyan akadályok merülnek fel, melyek miatt a természetes megtermékenyítés lehetetlen, kérvényezhetik a mûvi megtermékenyítést. Jelen pillanatban Kolozsvár még nem rendelkezik spermabankkal, amely segítségére lehetne a gyermektelen családoknak. Ez a jövô kérdése — mondotta dr. Surcel. A Nôgyógyászati Klinika együttmûködésben az orvosi egyetemmel olyan mélyhûtô rendszer kidolgozását tervezi, mely képes az adományozott sperma tárolására. Egyelôre az adományozók az igénylôk ismeretségi körébôl kerülhetnek ki, megakadályozva ezáltal az esetleges anyagi haszonélvezetet. A mesterséges megtermékenyítés kb. 45 millió lejbe kerül, az eredmény sikerszázaléka viszont csak 25–30. Kolozsváron jelen pillanatban három mesterségesen megtermékenyített leendô anyuka várja kisbabáját: kettô héthónapos terhes, míg a harmadiknak, aki ikervárandós, négy hónap múlva kellene szülnie.
A román feldolgozó ipar termelése 15 százalékkal volt nagyobb az év elsô felében, mint 2000. azonos idôszakában, de idén májusról júniusra 1 százalékos visszaesését mérte az Országos Statisztikai Hivatal.
A teljes ipari termelés idei elsô féléves növekedésére az intézet 12,4 százalékot közölt, de a folyó év májusáról júniusára ebben is csökkenést — 1,2 százalékost — számítottak a statisztikusok.
Az energiaszektor termelésének féléves növekedése éves összevetésben csupán 5 százalékos volt. A szektor idei májusi kibocsátása ugyanakkor 5,3 százalékos, a júniusi pedig 0,9 százalékos visszaesést jelzett. A nemzeti bruttó össztermék (GDP) esetleg a vártnál (4,1 százalék) nagyobb idei növekedését Adrian Nãstase miniszterelnök elsôsorban a mezôgazdaságtól várja.
Az American Petroleum Institute (API) heti jelentésére várva — ezt a kereskedési nap végén teszik majd közzé — kedden gyakorlatilag változatlan a kôolaj ára a szabadpiacon.
Közép-európai idô szerint kedd reggel 27,75 dolláros — azaz az elôzô napi New York-i zárásnál mindössze 1 centtel magasabb — hordónkénti árat jegyeztek a nyugati féltekén irányadó West Texas Intermediate könnyûolajfajta szeptemberi szállítására a New York-i árutôzsde (NYMEX) folytatódó szingapúri elektronikus jegyzésében.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Carpatica Kereskedelmi Bank (bankközi) |
13 252/13 398 |
29 690/29 833 |
|
(valutabeváltó) |
12 900/13 400 |
29 500/30 000 |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
13 150/13 330 |
29 500/29 700 |
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 13 321 lej,1 USD = 29 750 lej, 1 euró = 26 054 lej.
A véletlen vitt el az elmúlt héten Kispetribe. Errôl a neves kalotaszegi faluról nem nagyon számoltunk be eddig lapunk hasábjain. A jószerencse úgy hozta, hogy éppen ottjártamkor volt mirôl elbeszélgetni az ott lakókkal és a helyi református lelkésszel, Tóth Józseffel. A falu ugyanis július 29-én ünnepelte református temploma fennállásának 100. évfordulóját. De mit is jelent Kispetri, hova is lehet tudatunkban elhelyezni?
A történelmi kimutatások alapján az Almás vár alatt elterülô Dezsôfalvából alakult ki. Korabeli írások bizonyítják, hogy már az 1484-es pápai tizedjegyzékben mint Poss Kyspetrj szerepelt. Mindég is az Almási váruradalomhoz tartozott. Sajnos az Almási várnak már csak romjait tekintheti meg az arra járó. 1486-ban kelt dokumentumok tesznek elôször említést egy Kispetriben emelt egyházi épületrôl. A középkori templom tûzvészben elpusztult. Ennek romjain emelték fel az újat az 1700-as években, amelyet Malonyai Dezsô A magyar nép mûvészete címû munkájának I. kötetében (Kalotaszeg, 1907) írt le. A templom újabb károsodásokat szenvedett és jelenlegi formáját ezelôtt 100 évvel építették ki. Tóth József tiszteletes elmondta, hogy az évfordulóra készülôdés nemcsak egyházi és történelmi ünnepséget jelentett, hanem olyan alkalom volt, mely a már sajnálatos módon kis lélekszámú lakosságot és az onnan eltávozottakat is egybegyûjtötte. A készülôdés mindenkit megmozgatott. Festettek, takarítottak, teljes odaadással készülôdtek az ünnepségre. — Van mivel büszkélkednünk — mondotta —, habár az elmúlt évtized a hívek számának csökkenését jelzi. Az elmúlt két esztendôben alig volt két–három keresztelônk, temetés viszont annál több, és most az ünnepség alkalmával öten konfirmáltak. Egyházközségünk azon igykezett, hogy a régi hagyományokat ez alkalommal feleleveníthessük. Sajnálatos módon egyházunknak nagyon kevés képviselôje vett részt a megemlékezésen. Az évforduló napján dr. Geréb Zsolt teológiai professzor hirdetett igét, úrvacsorát osztott Ferencz László, a kalotaszegi egyház-megye esperese, az almási és a ketesdi lelkipásztorok segítségével. Ezt követôen a falu lakosai ünnepi mûsort mutattak be. A leányok a hagyományos viseletbe öltöztek be. Kalotaszeg vidékének talán legszebb, leghagyományôrzôbb öltözete ez, melyre nem jellemzô a cifra viselet, színeiben, díszítésében visszafogottabb, és jobban közelíti az évszázados díszítést és színezetet. Habár 35 éve vagyok ennek a gyülekezetnek lelkipásztora — mondotta —, ez volt az elsô alkalom, amikor a falu lakosságát egy közös cél érdekében össze lehetett fogni.
A helyi lelkésszel és a helyi lakosokkal a megélhetésre és a gazdálkodásra is ráterelôdik a szó. A gazdálkodás az évtizedek során egyre jobban háttérbe szorult. A férfiak leginkább a közeli Egeresi-gyártelepen kerestek maguknak munkát. A bányában vagy a vasútnál helyezkedtek el, így a gazdaság egyre kevésbé érdekelte ôket. Az otthon ülô asszonyok a gyerekeket nevelték, és a gazdaságuk mellet lévô kisállatok gondozása mellett varrottasokat kezdtek készíteni. Rátermett kezük bizonyítéka a református templom díszítése is. Hétköznapokon fehér vagdalásos munkák díszítik a szószéket, a padelôket. Ünnepnapokon piros írásos terítôk, temetések alkalmával és nagypénteken a fekete írásos hímzések. Habár a szorgos kezû asszonyok még serénykednek, mert ez az egyetlen megélhetési forrásuk, a kezük alól kikerült munkákat mégis viszonteladóknak kell továbbítaniuk, akik a körösfôi, bánffyhunyadi, szászfenesi országúton hivatalos engedéllyel bocsáthatják áruba. Hogy hány családnál van még tisztaszoba és festett bútor? Csak összesen hétnél. Ezek közül kettô a magyarvistai cifra-kalotaszeg jegyeit viseli, négy a barna alapú macskanyomos mintát és egy ôrzi a legrégibb kék alapra festett motívumokat.
Ha Kispetrirôl beszélünk, meg kell említenünk a falu legöregebb lakosát, Tasnádi Asztalos Mártont, aki majdnem százéves. Szót váltani vele elég nehéz, mivel a második világháborúban légnyomás következtében megsüketült. Beszéde viszont megôrizte az elmúlt század eleji legtisztább kalotaszegi nyelvjárást. A helybéliek véleménye, hogy egy egészen más világ embere. Éltetô ereje mai napig is a földmûvelés. Hajnalban már kint található a mezôn, és egy korsónyi hideg vízzel bírja a munkát napestig, szégyenbe hozva a falu fiataljait.
Kispetri még mindig hordoz magában olyan értékeket, amelyeket nem lenne szabad veszendôbe hagyni. Oly rohamosan hal ki a falu, hogy ha nem kerül valaki, aki ráébreszti a még ott élôket, vagy onnan elszármazottakat, hogy a kihalással gyökerünk egy része szakad ki, akkor néhány év múlva törölhetjük történelmünkbôl ezt az egyik legôsibb magyar települést.
Tizennégy bányász meghalt a zsilyvajdejvulkáni (Vulcan) bányavállalat 3. számú részlegében kedden hajnali fél négykor bekövetkezett robbanás következtében, közölte az ipari minisztrérium.
A tragédia színhelyén bányamentôk dolgoznak, akik a kedd déli órákig tíz felismerhetetlenségig összeégett holttestet és több sebesültet hoztak a felszínre. A sérültek egyike súlyos, életveszélyes égési sérüléseket szenvedett, ôt a petrozsényi kórházban kezelik, a két könnyebb sérültet a helyszínen részesítették elsôsegélyben.
A román kormányfô rendelkezése értelmében a belügyminiszter és a munkaügyi miniszter vezetésével kormánybizottság utazott a zsilyvajdejvulkáni bányavállalathoz a szerencsétlenség körülményeinek kivizsgálására és következményeinek elhárítására. Ion Iliescu államfô részvétét nyilvánította az áldozatok hozzátartozóinak, és felkérte az illetékeseket az áldozatok családtagjainak megsegítésére, az újabb szerencsétlenségek megelôzésére és elhárítására. A román Vöröskereszt gyorssegélyt küldött.
Mivel az érvényben levô rendelkezések értelmében a bányamentôkön kívül 24 óráig senki sem szállhat le a katasztrófa színhelyére, a bányavállalat illetékesei pontos mûszaki információval nem szolgálhattak, csupán a bányarobbanás tényét tudták megerôsíteni.
A Zsil-völgyi térségben ez volt az utóbbi másfél évtized legsúlyosabb bányakatasztrófája. Az érintett bányában egyébként elég gyakoriak az emberáldozatokat követelô sújtólégrobbanások, a két legutóbbi 1994-ben és 1997-ben volt. 1986-ban 27 bányász lelte halálát egy, a mostaninál is súlyosabb robbanás következtében.
Helyi bányászok elmondása szerint a mostani katasztrófa színhelyének szomszédságában a napokban az egyik tárnában tûz keletkezett, de ez sem volt elég az illetékeseknek, hogy megszigorítsák a munkavédelmi, biztonságtechnikai intézkedéseket. A vállalat szakemberei viszont nem erôsítették meg a bányászoktól származó információkat. Hangoztatták: csak a szükséges helyszíni vizsgálatok után tudják pontosan megmondani, mi okozta a mostani robbanást.
Nagyobb bányaszerencsétlenségek krónikája 1989 óta a kelet- és közép-európai országokban a Reuters és a Sajtóadatbank összeállítása alapján:
1989. november — Szerbiában 90 bányász vesztette életét az Aleksinac bányában fellobbant tûzben.
1990. augusztus — Boszniában 180 bányász meghalt egy robbanás miatt.
1991. június — Ukrajnában szénmonoxid mérgezés okozta 31 bányász halálát Donbasz területén a Juzsnodonbaszkaja-1 bányában.
1992. június — Ukrajnában 58 bányász lelte halálát metán és levegô keverék okozta tûz miatt a Krasznodon melletti Szuhodolszkaja-Vosztocsnaja bányában.
1994. szeptember — Ukrajnában a Luhanszk melletti Szlovjano-Szerszbka bányában 30 bányász halt meg egy szerencsétlenségben.
1997. december — Oroszországban a nyugat-szibériai Novokuznyeck egyik bányájában több mint 30 bányász halt meg metángázrobbanás miatt.
1998. január — Szerbiában 29 bányász meghalt, további 19 megsérült robbanás miatt a Sokobanja bányában.
1998. január — Oroszországban egy erôs robbanás következtében 27-en meghaltak a Vorkuta melletti Centralnaja bányában.
1998. április — Ukrajnában a donyecki Szkocsinszki bányában 63 bányászt ölt meg egy metángázrobbanás.
1998. augusztus — Az ukrajnai Luhanszk melletti bányában robbanás okozta 24 bányász halálát.
1999. május — Ukrajnában 49 bányász metángázrobbanásnak esett áldozatul egy Donyeck melletti bányában.
2000. március — Ukrajnában a luhanszki Barakova szénbányában sújtólégrobbanás miatt nyolcvanan haltak meg.
2000. március — Oroszországban egy 12 fôs bányamentô csapat vesztette életét, miközben a tüzet próbálták oltani egy szibériai bányában.
2001. május — Ukrajnában gázrobbanás miatt tíz bányász meghalt és több megsebesült a Donyeck melletti Kirov bányában.
A szenátus külügyi bizottságának elnöke nem szeretné, ha parlamenti vita tárgyává válna a magyar státustörvény — derült ki Gheorghe Prisãcaru keddi nyilatkozatából.
A felsôház külügyi bizottságának elnöke leszögezte: Románia parlamentje nem vitatja meg a státustörvényt, "csupán a kormánynak azokat az esetleges intézkedéseit, amelyek azt a célt szolgálnák, hogy a szóban forgó jogszabály alkalmazhatatlanná váljék Románia területén".
— Nem áll szándékunkban megvitatni a státustörvényt, ez nem a mi dolgunk — jelentette ki Prisãcaru, majd hangsúlyozta: "Mi csak azokat az esetleges intézkedéseket tárgyaljuk meg, amelyeket a kormány terjeszt majd elô annak érdekében, hogy Romániában ne lehessen hatálya a törvénynek."
A szenátor egyszersmind annak a reményének adott hangot, hogy a magyar hatóságok tekintettel lesznek a román kérésre,valamint az olyan európai fórumok véleményére, mint az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttmûködési Szervezet (EBESZ). Ebben az összefüggésben kijelentette: "Nem szeretnénk odáig jutni, hogy errôl a témáról vitát folytassunk a parlamentben". Prisãcaru úgy vélekedett, hogy a törvény romániai alkalmazását megakadályozó intézkedésekrôl szóló esetleges vita nem kelt majd feszültséget a kormányzó Szociáldemokrata Párt és az RMDSZ között, s nem áll fenn annak a kockázata, hogy megromoljon a két párt közötti viszony.
— Az RMDSZ távlati érdekei sokkal fontosabbak, mint a romániai magyar kisebbségnek jelentéktelen kedvezményeket nyújtó státustörvény — mondta a román szenátus külügyi bizottságának elnöke.
Románia fôügyésze, Tãnase Joita elhatározta a megsemmisítési felfolyamodás elôterjesztését Victor Athanasie Stãnculescu és Mihai Chitac perében, akiket 1999. július 15-én ítélt el a Legfelsôbb Bíróság. A hírügynökségekhez eljuttatott közlemény szerint megtartják az ítéletnek azt a részét, amely körülbelül 37 milliárd lej kártérítés kifizetését írja elô, amelyet az elítélteknek a nemzetvédelmi minisztériummal együtt kell kifizetniük az áldozatoknak vagy örököseiknek, és a felfolyamodás a per ügyviteli és érdembeni részeire vonatkozik. A fôügyész szerint alaptalan és törvénytelen a Legfelsôbb Bíróságnak a határozata, amelyben a tábornokokat egyrészt 15 év, másrészt 8 év börtönre ítélték különösen súlyos emberölésért és különösen súlyos emberölési kísérletért.
Közép-európai idô szerint csütörtök este, nem sokkal éjfél elôtt emelkedik a magasba a tervek szerint a Discovery amerikai ûrrepülôgép, hogy két nap múlva kikössön a Nemzetközi Ûrállomáson (ISS). Az eddig megszokottól eltérôen ezúttal nem látványos modulszerelés vár az ûrhajósokra. A sikló mostani legfontosabb utasai — a Discoveryn utazó négy asztronauta mellett, aki visszatér — további ûrhajósok lesznek, akik hárman immár a harmadik állandó legénységet alkotják majd az ISS-en.
Ugyancsak Discoveryn tér vissza a második számú csapat. Az orosz parancsnok, Jurij Uszacsov, valamint az amerikai Jim Voss és Susan Helms, az ûrállomás elsô nôi lakója, március közepe óta kering a Föld körül. Ôk vitték fel és üzemelték be egyebek között az ISS egyetlen magyar fejlesztésû mûszerét, a Pille sugárzásmérôt is.
Az ôket váltó társaság tagjai az orosz Vlagyimir Gyezsurov és Mihail Tyjurin, illetve az amerikai Frank Culbertson. Most ugyan az oroszok lesznek többségben, viszont az amerikai lesz a parancsnok. A megállapodásnak megfelelôen ugyanis mindig a "kisebbségben" lévô nemzet adja a fônököt. Az új lakók elôreláthatólag november végéig dolgoznak az Alfának is nevezett ûrállomáson, amely tizenhat ország összefogásával 2006-ra épül fel teljesen.
A Discovery raktere azonban most sem lesz üres. Fôként tudományos berendezéseket, és ellátmányt, például vizet, élelmiszert szállít az ûrállomásra. A be- és kirakódást most is azzal az olasz gyártmányú Leonardo tehermodullal végzik, amelyet tavasszal állítottak szolgálatba.
Két amerikai ûrhajós sort kerít egy öt-, illetve egy hatórásra tervezett ûrsétára, pontosabban külsô szerelési munkára is. (Az ûrséta elnevezés létjogosultságát egyre többen vitatják, hiszen már rég nem önfeledt, a nyílt világûrben történô lebegésrôl van szó.)
A két asztronauta egyebek között kapaszkodókorlátokat helyez el és kábeleket fektet le az ûrállomás külsô burkára, valamint elôkészíti a terepet egy újabb elem rendeltetési helyére illesztéséhez.
A Discovery, amely már a tizenegyedik ûrsikló-misszió lesz az ûrállomásra, várhatóan augusztus 21-én száll le a floridai Kennedy ûrközpontban.
Az ûrállomás különben, amely az eddigi bôvítések eredményeként nem egyszer már szabad szemmel is igen jól látható a Földrôl, ezekben a hetekben többször is feltûnik az esti órákban a magasban. Ha kedvezôek a körülmények és olyan szögben halad, hogy a Naptól elegendô fényt kap, gyorsan mozgó fényes "csillagnak" látszik, amely néhány perc alatt vonul át az égbolton. Akit érdekel, koordinátáit lekérdezheti a www.heavens-above.com internetes honlapon. Augusztus 14-én például, ha tiszta az ég, 21 óra 31 perckor csaknem fejünk fölött lesz látható, az elôrejelzés szerint igen éles fénnyel.
Ha a Discovery missziója a tervek szerint alakul, akkor ezen az estén az ISS-en tíz ûrhajós fog átsuhanni fölöttünk — mintegy 400 kilométeres magasságban, óránként 28 ezer kilométeres sebességgel.
Bill Clinton elôzô amerikai elnök több mint tízmillió dollárt kap — elôre — megírandó visszaemlékezéseiért; a világsikernek ígérkezô könyvet az Alfred A. Knopf kiadó jelenteti meg.
Az Egyesült Államokban ekkora összeget még nem fizettek ki senkinek egyetlen nem szépprózai írásért sem. A rekordot eddig II. János Pál pápa 1994-es könyve tartotta 8,5 millió dollárral. Bill Clinton felesége, Hillary Clinton szenátor pedig majdnem ennyit, 8 millió dollárt kap a tervek szerint 2003-ban piacra kerülô memoárjaiért.
A keddi The Washington Post szerint Clinton több nyolc számjegyû ajánlatot is visszautasított, mielôtt a múlt héten egyezségre jutott a Knopffal. Clinton önéletrajzi írását az a Robert Gottlieb fogja sajtó alá rendezni, aki a nemrég elhunyt legendás amerikai újságírónô, Katharine Graham, valamint Lauren Bacall színésznôbálvány visszaemlékezéseit is gondozta.
A Knopf megvásárolta a könyv egész világra szóló kiadási jogát, beleértve az elôzetes és a kiadás utáni kivonatos közléseket is, továbbá a fordítási, illetve a hangos és elektronikus formában való megjelentetés jogát is. Clinton viszont megtartotta magának a mozifilm és a színmû rendezésének jogát.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |