2001. augusztus 10.
(XIII. évfolyam, 185. szám)

A Vízmûvek három alkalmazottját súlyos állapotban szállították kórházba tegnap délután, miután javítási beavatkozás alkalmával gázmérgezést kaptak. A szerencsétlenség oka, hogy nem tartották be a védelmi elôírásokat. A 38 éves Lãpusan Gheorghe, hogy a beavatkozáshoz elzárja a vizet, leereszkedett a kanálisba, de az ott felgyûlt szénmonoxid miatt eszméletét vesztette. Társa, Daniel Petrisor azonnal a segítségére sietett, de a nagy sietségben leesett a kanális falához támasztott létráról, és ô is rosszul lett. A harmadik munkás megpróbálta kimenteni kettejüket, de ôt is megmérgezte a felgyûlt gáz. Mindhármukat a SMURD egységei emelték ki, az elsônek leereszkedô férfi életveszélyes állapotban került kórházba, kevés túlélési eséllyel. A másik két férfi állapota is súlyos. Az elsô vizsgálatok szerint éppen a ma megnyitott Kolozsvár–Zilah országút munkálatai miatt következhetett be a súlyos munkabaleset, ugyanis az útkészítôk beaszfaltozták a kanális szellôzônyílását.

(balázs)

Nem könnyû átlátni Baca, Retteg és Felôr oktatási gondjainak szövevényén. Mindhárom település elsôsorban a helyi gondok megoldására összpontosít, a regionális problémákat — amelyeknek ôk maguk is "részei", sôt fôszereplôi — nemigen látják át. Helyi szinten viszont mindhárom falu rendkívül aktív: Baca elemistáinak jövôje biztosítottnak látszik, Felôr erôsíteni készül. Rettegen a református egyház próbálja átvenni a mentési munkálatok irányítását.

— Retteg mintegy 2500 lakosából 1500 román, 500 roma, és 500 magyar nemzetiségû — mondja Bányai Csaba református lelkész. — A magyarok szinte mind reformátusok. Ahhoz, hogy megértsük a jelent, ismernünk kell a múltat is. A település múltjának leglátványosabb emlékei a református templom és az egyházi épületek. Ez arra utal, hogy egykoron itt erôteljes egyházi élet volt — az istentiszteletek és az oktatás terén egyaránt. Már 1643-ban virágzó felekezeti iskola volt Rettegen... Ennek tükrében másképpen látszik a rettegi oktatás leépülésének kérdésköre.

Az elnéptelenedés — sajnos — látványos. Tíz év alatt közel százzal csökkent a református hívek száma... Ilyen adatok birtokában nehezen lehet derûs jövôrôl beszélni. A fiatalok elvándorlási láza nem szûnt meg, csak az irány változott. Most már nem Dés, Bethlen és Beszterce a célpont, hanem Magyarország. Az országutak most odáig viszik a jobb megélhetésre vágyó fiatalokat. De ez nemcsak a magyarokra, hanem a románokra is érvényes.

A község parkjában sétálva, lépten-nyomon romák ajánlkoztak nekünk arra, hogy táncra perdülnek. Cserébe azt kérték, hogy majd "szóljunk át a magyaroknak", és ajánljuk ôket a figyelmükbe.

— Persze, a romákra is érvényes a Magyarországra történô elvándorlás, munkavállalás. Csak hát náluk nem tudni, hogy milyen nemzetiségûnek vallják magukat. Reformátusok, ortodoxok...

— Hogyan próbálja a református egyház összefogni a magyar ifjúságot?

— Sok tervünk van, remélem sikerül is megvalósítani ôket. Az idén például sikerült nagy nehezen visszaszerezni a kántori épületet, amely félig romos állapotban van. Pályázatokat nyújtottunk be az Illyés és az Apáczai Alapítványhoz, hogy az épület felújítását el tudjuk kezdeni. Ha sikerül a felújítás, akkor, a már most mûködô számítógéptermet akarjuk a fiatalok számára vonzóbbá tenni, és az épületben óvodát szeretnék beindítani. Mert az igaz, hogy nekünk egyetem kell, de arra is kell ám gondolni, hogy az oktatás szervezését alulról kell kezdeni. Rettegen például a vegyes házasságokból származó gyerekeket ritkán íratják magyar tagozatra. Mi ezen szeretnénk javítani.

— Hogyan?

— Egy olyan magyar óvodára lenne szükségünk, amely vonzaná azokat a gyerekeket is, akiknek szülei tétováznak még, hogy hova írassák ôket. Egy olyan óvoda kellene, ahol valami "pluszt" kapnak. Ez a módszer különben nem új. Jómagam vistai lelkipásztorkodásom idején gyôzôdtem meg az ilyen "plusz-óvodák" sikerérôl. Még olyan esetnek is tanúja voltam, amikor a kolozsvári szülô a visai nagyszülôhöz hozta ki a gyerekét, hogy "plusz-óvodába" járhasson.

— Hány gyerek jár majd ebbe a "plusz-óvodába"?

— Az állami óvodában 12-en vannak, gondolom, ôk minden további nélkül átjönnének. És hát nyilvánvaló, hogy amint valóban beindul az óvoda, és a helybéliek meggyôzôdnek felszereltségérôl és az oktatás minôségérôl, akkor többen lesznek. Ismerjük a népi mondást: ahol tó van, ott béka is lesz...

Bányai Csaba terveit hallgatva jólesô érzés vesz erôt rajtam. Eddig mindhárom "várjobbágy-településen" legalább két olyan értelmiségivel találkoztam, akik megpróbálnak úgy menteni, hogy nem a múltat, hanem a jövôt tekintik a biztonságos túlsó partnak. Bányai Csaba Rettegen, Gál Mihály Felôrben "építkezik", Bethlenben ott van Szakács János (aki Mócsról került ide), Magyardécsén Fekete János, Sajószentandráson Molnár Helén. Ha valaki fentrôl, csicsói vármagasságból nézne rá a környékre, néhány szervezôi mozdulattal örök-életképessé tehetné ezeket az egymástól elzár(kózot)t magyarlakta településeket. Földközelbôl viszont nagyon nehéz biztosan tartani — vagy talán: egyáltalán elôhúzni — a karmesteri pálcát. Mennyi idô fog vajon eltelni addig, amíg újra összeszoknak a csicsói vár szûkebb (várjobbágy-falvak), illetve távolabbi vonzáskörében (Bethlen környéke, Sajó völgye) évszázadok óta egymás mellett élô testvér várkatona— települések?

Szabó Csaba

A tegnap délelôtti átadási ünnepségrôl, a szervezôk hibájából, szinte minden kolozsvári újságíró lemaradt. A munkálatokat végzô cégek és a szakminisztériumok képviselôit Szilágy megyében, a Zilahtól mindössze 10 kilométerre levô "Popasul Romanilor" vendéglônél sikerült utolérni, ahol a sajtótájékoztató is lezajlott.

A Kolozsvár–Zilah országút felújítási munkálatait versenytárgyalás útján két cég: a görög Atemke Efklidis Rt. és az olasz Intinera Com. nyerte el 1998-ban. A görögök a Kolozsvár–Pusztatopa (Topa Micã) szakaszon dolgoztak, az olasz cég Pusztatopa és Zilah között végezte a munkálatokat. A sajtótájékoztatón megtudtuk: mindkét cég román munkásokat foglalkoztatott, a kétkezi dolgozóktól kezdve egészen a mérnökökig, közgazdászokig. A felújított országút hossza 81,2 kilométer, ebbôl 34 km jutott a görög cégnek, a többi az olasznak. Az országút felújítása mellett 15 hidat és több mint kétszáz hidacskát építettek újjá. A munkálatok összértéke 40 millió euró. A program támogatásában a román kormányon kívül részt vett a Világbank, az Európai Fejlesztési Bank, valamint a Luxenburgban székelô Európa Bank.

A sajtótájékoztatón az Országos Útkezelési Vállalat vezérigazgatója, Aurel Bãluâc kijelentette: a kivitelezéssel teljes mértékben elégedettek, ugyanakkor kiválóan együttmûködtek mindkét külföldi céggel. Sajnos — mondotta a vezérigazgató — Romániában gyakorlatilag nem léteznek olyan vállalatok, amelyek ilyen nagyszabású munkálatokat el tudnának végezni. A görög és az olasz cég képviselôi kijelentették, öröm volt együttmûködni a román munkásokkal.

Országszerte több országút felújítása van folyamatban — tudtuk meg Sorin Botától, a Közlekedésügyi Minisztérium államtitkárától. A befektetések értéke eléri az 553 millió dollárt. Még ebben az évben szeretnék befejezni a Zilahot Szatmárnémetivel összekötô útszakasz munkálatait. Jövôre kezdenék el a Kolozsvár–Suceava, valamint a Dés–Nagybánya–Szatmárnémeti országutak felújítását. Összességében 12 programról van szó, a kivitelezôk között pedig megtalálhatjuk a görög és az olasz céget is.

— A kormány nagy figyelmet szentel az infrastruktúra fejlesztésének — nyilatkozta a sajtótájékoztató végén Sorin Bota államtitkár.

Nánó Csaba

A kormány tavaly szavazta meg és léptette életbe azt a jogszabályt, amelynek értelmében a vállalatok vezetôi kötelesek biztosítani alkalmazottaik számára a szervezetnek szükséges ásványízmennyiséget, amennyiben a hômérséklet három napon keresztül meghaladja a 38 C fokot. Habár Kolozsváron még nem jeleztek ennek megfelelô kánikula-vészhelyzetet, több gyár vezetôjét kérdeztük meg, hogyan próbálnak alkalmazottaik egészségérôl gondoskodni.

A Flacãra készruhagyár szakszervezeti vezetôjétôl, Susan Gabrielától megtudtuk, az alkalmazottak számára palackozott szódavizet biztosítanak, és mindenki szükségletének megfelelôen fogyaszthat belôle. Tájékoztatása szerint a munkakörülményekbôl adódó hôség ellen ventilátorokat szereltek fel, a nyolc órás munkaidô alatt két szünetet biztosítanak a dolgozóknak és az eddig 7–15 közötti munkaprogramot 6–14 órára idôzítették. Hasonló választ kaptunk Mãrgineanu Traiantól, a Fimaro Vállalat szakszervezeti vezetôjétôl. A vállalat állandó orvosi szolgálatról is gondoskodott, hogy megpróbálják elkerülni a hôség okozta baleseteket.

A kolozsvári mentôszolgálat ügyeletes orvosa a Szabadságnak elmondta, hogy tegnap délutánig a sürgôsségi hívások száma a megszokott volt. Kérdésünkre kifejtette: a krónikus betegek és a melegre érzékenyek inkább a kora reggeli órákban, legkésôbb 11 óráig végezzék el ügyes-bajos teendôiket, illetve 17 óra utánra halasszák a kimenetelüket. A szakember ugyanakkor azt tanácsolta, hogy kánikulában ajánlatos a lakást elsötétíteni. A folyadékfogyasztással kapcsolatban elmondta, hogy naponta két liter ásványvizet kellene fogyasztani, fôleg annak ásványi tartalma miatt.

H. Gy.

A tanügyminisztérium döntése szerint mától pótérettségire jelentkezhetnek azok a XII., illetve XIII. osztályt végzett tanulók, akik a nyári pótvizsgán átmenô jegyet kaptak vagy érettségi vizsgájuk az elsô próbálkozás alkalmával nem sikerült. A vizsgák augusztus 13-án kezdôdnek a szóbeli próbákkal.

Ami eddig csak álom volt Szamosújváron, ôsztôl már, valóság. Hosszú huzavona után, végre a Szamos menti municípium is bekapcsolódik a digitális telefonhálózatba. Amint azt a Romtelecom helyi munkacsoportjánál megtudtuk, megtörténhet, hogy már októberben befejezik e fontos beruházást. Szégyen is, hogy a közeli Nagyiklód és Szék községek elôfizetôi immár két éve digitális telefonon beszélnek és Szamosújváron még mindig a régi hálózatot használják az elôfizetôk. Jelenleg 2300 elôfizetôt tartanak számon, de ha lesz digitális telefon, számuk eléri majd a négyezret! Nagy elôny, hiszen jelenleg nem kevesebb mint ezerötszáz kérvényt tartanak nyilván. Ôsztôl majd minden családnak lesz telefon a lakásában. Jó lenne, ha a beszélgetések minôsége is javulna, hiszen sok a panasz az elôfizetôk körében. A digitális hálózat bevezetésével ezen a téren is javulna a helyzet.

Tehát van foganatja annak az ádáz harcnak, amelyet már évek óta folytat a helyi tanács (most is jó munkát végeztek a tánácsosok!) a digitális telefon bevezetése érdekében. Sok családot kímél meg a fáradságtól és a bosszúságtól.

Erkedi Csaba

A dési bûnügyi és közlekedésrendészeti rendôrség szûrôellenôrzést végzett a Beszterce utcában: hamis szeszesital zárjegyet szállító iraki állampolgárokat akartak elfogni. Háromnegyed kilenckor megállították a B–26–KJL rendszámú Mercedest, amelynek a kormányánál Ayad En-Camal (25), az Al Nori International Impex Kft. ügyvezetôje ült, utasa pedig Quasim Ali Samed (24) volt. A gépkocsi ellenôrzése során 534 ezer Porto Rom Kft. jelzéssel ellátott italzárjegyet fedeztek fel, amelyekrôl messzirôl is látszik, hogy hamisak. Ha forgalomba kerültek volna, akkor 20 milliárd lej kárt okoztak volna az államkasszának. Ezenkívül felfedeztek még az autóban egy rendszámtáblát is (B–45–BAY). A tetteseket Bukarestbe kísérték, ahol majd véglegesítik a vád törvény szerinti besorolását.

(póka)

A zsilyvajdejvulkáni bányában történt katasztrófa áldozatainak és sebesültjeinek szeretne segítséget nyújtani a Kolozs megyei prefektúra és a megyei tanács azzal, hogy bankszámlát nyit a Román Kereskedelmi Banknál, amelyre pénzsegélyt lehet adományozni. Tehát azok az intézmények, magánszemélyek, akik anyagi segítséget szeretnének nyújtani a bányarobbanásban elhunytak árváinak, valamint a sebesülteknek, a 2511.31–2002.17/ROL — BCR, Filiala Cluj bankszámlára juttathatják el adományaikat.

Az Amerikai Egyesült Államok (AEÁ) kormánya és az AEÁ bukaresti nagykövetségének alkalmazottai — szerkesztôségünkbe eljuttatott közleményükben — ôszinte együttérzésükrôl biztosítják a zsilyvajdejvulkáni bányarobbanásban elhunytak hozzátartozóit valamint a bányászkollégákat.

Zalai Nemzetközi Mûvésztelepek
Megkezdôdött mintegy félszáz résztvevôvel a tizedik Zalai Nemzetközi Mûvésztelepek programja. A magyarországi, erdélyi, vajdasági, kárpátaljai és svéd alkotók tizennégy településen dolgoznak augusztus 18-ig.

Kerkai László, a mûvésztelepeket szervezô Zala Megyei Mûvelôdési és Ifjúsági Központ munkatársa az MTI-nek elmondta, hogy a meghívott képzômûvészek között vannak festôk, szobrászok, fafaragók, keramikusok, tûzzománc-készítôk, selyemfestôk.

Az alkotótáborok záró kiállítása augusztus 16-án nyílik Zalaegerszegen, a Megyei Mûvelôdési és Ifjúsági Központban.

A bemutatandó munkák egy részét az ifjúsági központnak ajándékozzák a mûvészek, gyarapítva az intézmény csaknem kétszáz darabos képzômûvészeti gyûjteményét.

SZEMÉLYI SZÁMÍTÓGÉP-KEZELÔI TANFOLYAMOT (Word, Excel) szervez augusztus 13. és 17. között a Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara (Horea út 3., 302-es szoba, tel.: 432-220/362/361, fax: 432.-164). Bôvebb információk, beiratkozás 2001. augusztus 10-ig.

VALLÁSI TÉMÁJÚ FESTMÉNYVERSENYT SZERVEZ A WORLD VISION KOLOZSVÁRI RÉSZLEGE harmincöt elemista és hatvan V-VIII. osztályos diáknak, melynek összdíja eléri a kilenc és fél millió lejt. A verseny eredményhirdetésére augusztus 12-én, vasárnap, délben fél 1-kor az apahidai ortodox templomban kerül sor.

— Miért csak a Mátyás szoborcsoport az állandó "pihenôhely" Kolozsváron?

— Mert az Avram Iancura való feljutás feltétele a hegymászótanfolyam elvégzése.

(dr. Iffiú József)

Városunk állandóan változik, átalakul. Sorozatunk körkérdésekre adott válaszokkal ízelítôt szeretne nyújtani az olvasónak arról, hogy ki hogyan ismeri városát és mennyire emlékezik vissza a hajdani kincses Kolozsvár utcarészleteire.

Válaszok

1) Nyugdíjas: A Fellegvár nyomornegyedét.

2) Harminc éve kolozsvári lakos, dolgozó tisztviselô: A régi Fellegvárat.

3) Aktív titkárnô: A Fellegvár déli oldalát.

4) Aktív képzômûvésznô: A Fellegvárnak a Lépcsô utca körüli részét.

Helyes válasz: Valóban a Fellegvár egykori szégyenfoltjáról van szó. Valamikor a múlt század hatvanas éveiben számolták fel.

Háromnapos csángó fesztivál színhelye volt a hétvégén a magyarországi Jászberény.

Az 1991 óta megrendezett szórakoztató látványosság célja ezúttal is az volt, hogy elsôsorban a Kárpát-medencében élô kisebbségek, etnikai csoportok néphagyományait bemutassák.

A szervezôk ily módon kívánták felhívni a figyelmet ezek egyetemes kulturális értékeire.

A fesztiválon részt vettek olyan távolabbi országok nemzetiségeit, népcsoportjait képviselô együttesek is, amelyek ôrzik a hagyományos folklór sajátos jegyeit.

Így a határon túli magyar kisebbségek együttesein kívül vendégül láttak a Jászság fôvárosában Franciaországból, Görögországból, Oroszországból, Portugáliából érkezô mûvészeti csoportokat is.

A fesztiválra legtöbben Erdélybôl érkeztek; a gyimesi, moldvai csángók mellett csíkszentdomokosi, magyarszentbenedeki, mérai, mezôkölpényi, ôrkôi hagyományôrzôk, valamint a szászcsávási cigány zenekar fellépése színesítette a programot.

A hagyomány szerint ezúttal is megtartották a Hodorog Luca moldvai csángó énekes emlékét ápoló szentmisét. Az idôs asszony egy korábbi csángó fesztiválon Jászberényben hunyt el, és kérésére a városban helyezték örök nyugalomra.

— egészségügyi — általános orvosasszisztens: 25 hely (3 éves tanulmányi idô)

— könyvelôi-pénzügyi-gazdasági: 25 hely (2 éves tanulmányi idô)

— titkári-menedzser-asszisztens: 25 hely (2 éves tanulmányi idô) .

Beiratkozás:

2001. augusztus 27–szeptember 7. között, az iskola titkárságán, naponta 9–14 óra között.

Érdeklôdni az iskola székhelyén:

Kolozsvár, Kogãlniceanu (Farkas) utca 2. szám, tel.: 064/197-280.

Kuldiga, a régi lettországi kereskedelmi központ a Balti-tenger partján fekszik. A "Venta" néptánccsoport, amely 1963-ban alakult Kuldiga szívében, a festôi Venta folyóról kapta a nevét és pillanatnyilag 30 tagból áll.

Az együttes célja nem az, hogy újra színpadra állítsa a régebbi táncokat, hanem hogy új táncokat fejlesszenek ki megôrizve a lett néptánc hagyományos szellemét. Megpróbálják bemutatni, hogy a tánc idôtlen és a táncosok energiája szûnni nem akaró.

A néptánc-csoportot szoros szálak fûzik a környék koreográfusához, Zanda Mürniecehez, aki számos táncot dolgozott már ki számára. Lettország gazdag és változatos népviseletét is igyekeznek minél szélesebb körben megismertetni, de a Kuldiga környéki néptáncok mellett más népek táncait és színpadi táncokat is szívesen táncolnak.

A tánccsoport aktív szereplôje a környék kulturális életének, gyakran lép fel Lettországban és külföldön is. Repertoárjuk gazdag Kuldiga környékének népzenéjében, dalaiban és táncában, és boldogan viselik a hagyományos, világos szoknyát és a szürke kabátot.

1998-tól a tánccsoport vezetôje Zita Serdante. A fôcsoportban 17 év körüli fiatalok táncolnak, a régi "Starius" gyermektánccsoport (Lettországban 1998 és 2000 között egyike volt a legjobbaknak) táncosai.

A néptánccsoport részt vett a legfontosabb lett néptáncfesztiválokon, ugyanakkor fellépett Spanyolországban, Finnországban, Olaszországban, Magyarországon, Lengyelországban, Németországban, Csehországban és Svájcban.

A lett fiatalok elsô ízben látogatnak Erdélybe, ahol a Szent István-napi Fesztivál jó alkalomnak bizonyul arra, hogy viszonozzák a Szarkaláb Együttes három évvel ezelôtti sikeres saldusi és rigai vendégszereplését, ahol tájaink ritkán látott képviselôiként mutatták be az erdélyi magyar néptáncokat.

Vannak még csodák! Hajfestéket vásároltam a múlt hét közepén a Don Basilból. Aki nem tudná, egy központi, jól ellátott önkiszolgáló illatszerboltról van szó. Kiválasztottam másutt nemigen kapható kedvenc szépítôszeremet, kifizettem, és siettem, hogy elérjem az óránként járó autóbuszt. A meglepetés két napra rá ért, amikor — szabad szombat lévén — idôm lett volna saját külsômre is áldozni félórácskát és némi mesterséges festékkel pótolni azt, amit a természet, eléggé el nem ítélhetô fukarsággal újabban következetesen megtagad tôlem. Ekkor ért a meglepetés: nem volt mivel. Sietségemben ottfelejtettem a kifizetett árut. Az ennél sokkal nagyobb meglepetés azonban akkor ért, amikor egy hétre rá, arra jártamban gondoltam egyet és megpróbálkoztam a lehetetlennel: visszaszerezni elhagyott tulajdonom. Annyi idô eltelte után természetes, hogy meglehetôsen feszengve kezdtemelôadni óhajom, de a bájosan mosolygó fiatal hölgyek egymást licitálták túl a segítôkészségben — hogyne, tudnak az esetrôl, otthagytam a kosárban a hajfestéket, mikor észrevették, utánam szaladtak, de már nem voltam sehol. S egyikôjük azon nyomban hozta is az áhított portékát, amely ilyen elôzmények után egyenesen ajándéknak tûnt. Hát így is lehet!

A sok unottnál unottabb, hozzá nem értô, a vásárlóval mit sem törôdô kiszolgálótól hemzsegô üzletek után valóságos üdülésnek számít egy ilyen hely, ahol nem feledkeznek meg arról, hogy a kereskedés komoly mesterség, amelynek szigorú szabályai vannak. Alapszabálya pedig a vásárló iránti figyelmesség és a becsületesség.

Németh Júlia

"A keszthelyi Helikon alkalmasint azért született meg annak idején, hogy ötletadó édesapja legyen a vécsi Helikonnak. Kemény János báró, a marosvécsi várúr, elfogta, szívében gyönyörûen kidolgozta grófi ôse gondolatát. Az egykor harcokért épült, Erdély egyik legvirágzóbb völgyét védô várkastély megtárta kapuit az új kor új harcosai, a kultúra zászlóvivôi elôtt. A háziúr meghívására Erdély írói gyülekeztek a másfélméteres vastag házfalak közé, hogy az elhalt fegyverzaj, aggódó komor hangok, hajnalba nyúló harci tanácskozások helyébe az erdélyi magyarság irodalmának, kultúrájának, szétválasztó árkokat betömô békés törekvéseinek, egyszóval: életének jövendô lehetôségeirôl és teendôirôl beszélgessenek.

A kolozsvári, nagyváradi és temesvári írók csoportja szerdán délután érkezett meg a marosvécsi állomásra. Elôttük a Maros fölé hajló erdôs domb tetejérôl tekintett le a várkastély történelmi hatszögû bástyájával. Alatta százöles mélységben békésen kanyargott a Maros és völgyébe simulva, követte szeszélyes kanyargásait a Borszék felé vezetô út. A háttérben »Istenszéke« merev gerince komor méltóságban szegezte hátát az ég sarkának.

A kép évszázadok óta változatlan, és mégis úgy tetszett a szemlélôknek, mintha gigászi cselekvések láncolata volna, élô valóság, amelynek immár ôk is részesei.

A kastély bejáratánál a háziasszony és a vendéglátó házigazda: Kemény János báró fogadta a vendégeket. A megjelentekrôl már megemlékezett az Újság. Tompa László és Endre Károly este érkeztek meg, és másnap jött Ligeti Ernô Kádár Imrével, a szász írók kiküldöttének, Maurer idecsi luteránus lelkésznek társaságában. Autóval érkeztek meg Bánffy Miklós gróf és Áprily Lajos.

Akik nem jelentek meg, betegséggel vagy halaszthatatlan elfoglaltsággal mentették ki magunkat. Makkai Sándor dr. református püspök táviratilag jelentette be, hogy utazását közbejött akadályok miatt vasárnapig el kell halasztania. R. Berde Mária és Pálffyné Gulácsy Irén férjeik betegsége miatt voltak kénytelenek elmaradni. Gyengélkedéssel mentették ki magukat Nagy Dániel, Reményik Sándor, Kovács Dezsô, Sípos Domokos és Franyó Zoltán.

Csütörtökön délelôtt nyitotta meg a sorozatos tanácskozásokat Kuncz Aladár a kastély gyönyörû kertjében, szézados tölgyek árnyékában. Elnöklésre a legöregebb jelenlévô írót, Gyallay Domokost kérte föl, aki meleg szavakkal jelölte meg a gyülekezés célját: kitapogatni az erdélyi kultúra fájó sebeit, megtalálni a gyógyírt és azokat az utakat, amelyeken eredményesen el lehet indulni évszázados kultúránk további fejlesztésének irányában.

Szentimrei Jenô volt az elsô elôadó. Erdély irodalmának és kultúrájának jelenlegi helyzetét vázolta föl. Megállapította a mutatkozó lanyhulást, és iparkodott megkeresni annak okait. Elôadásával megindította azt a hatalmas vitát, amely az esti órákba nyúlott, vérzô emberi szívek rejtegetett fájdalmáról rántotta le a leplet s háromnapos tartama alatt reménytelenséget temetett el és új bizakodást ültetett az új akarásban összemelegedett, a kultúráért harcoló és aggódó megjelentek szívében.

Molter Károly a kritikáról, Kuncz Aladár az erdélyi drámáról, kapcsolatban a színházak ügyével, Áprily Lajos az erdélyiség kapcsolódása az európaiassághoz és Tabéry Géza az irodalmi társaságok kérdésérôl tartott elôadást.

A háromnapos tanácskozásokat szombaton délután irodalmi ünnepély zárta be. Megelôzôleg Kuncz Aladár meghatódott szavakkal jelentette be, hogy Kemény János báró és felesége évenkénti harmincezer lejes alapítványt adományoz, hogy lehetôvé tegye vele egy tehetséges fiatal erdélyi író külföldi utazását. A nagylelkû adományt remegô szavak és a szemek sarkában leskelôdô könnyek köszönték meg.

Aztán lezárult az ünnepély is a szépséges és a szépségesnél is százszor kedvesebb háziasszony szavaival.

— Köszönöm az uraknak, hogy megjelentek. Olyan jólesett. De a jövô évi Helikonon még jobban fogok örülni, mert akkor sokkal jobban fogok tudni magyarul.

Báró Kemény Jánosné angol hölgy, és a magyar szóval együtt zárja szívébe Erdély áldozatkész szeretetét.

A háromnapos tanácskozások eredményeit a következô határozatokba foglalták össze a vécsi Helikon részvevôi:

I. számú határozat: A Helikonon részvevô írók egyeteme megállapítja, hogy a romániai magyarság irodalmi élete a hétesztendôs elôretörések küzdelmei után eljutott oda, amikor számba kell vennie maradandó erôit, céljait és fejlôdési lehetôségeit, valamint azokat az akadályokat, amelyek a szabad és teljes kibontakozásban gátolják.

X.1. A romániai magyar kisebbség nemzeti jövôje megköveteli, hogy vezetôi a kulturális élet törekvéseire helyezzék át tevékenységük súlypontját. A népnevelés, az irodalom és a mûvészet problémáit kell a kisebbségi élet elsô vonalába állítani, melyek egyenrangúak a politikai természetû célokkal. Szükséges tehát, hogy ezek a célok és ezeknek a szellemi és erkölcsi erôknek természetes képviselôi és védelmezôi fokozott mértékben vonassanak be a magyarság sorsának intézésébe. Ôk azok, akik velünk együtt élô nemzetek kultúráival szakadatlan kapcsolatban állva, a legeredményesebben tudják megteremteni a békés politikai és gazdasági együttmûködés lelki feltételeit is.

2. a nemzeti jövô megköveteli, hogy az irodalom és mûvészet munkásai mielôbb megalkossák azt a kollektív organizmust, amelyben teljes súllyal és tervszerûséggel tudják betölteni emberi, nemzeti és kulturális hivatásukat.

Addig is a Helikon részvevôi szabad munkaközösséget alkotva vállalnak részt a kulturális célok kitûzésében és a feladatok elvégzésében.

II. számú határozat: A Helikon részvevôi megállapítják, hogy az erdélyi magyarság lelki életének lendületét károsan befolyásolja a szabad kritikai szellem elhallgattatása. Pedig az egység és egészséges közszellem kialakulásához feltétlenül szükséges a szabad kritika. Szükséges, hogy a közélet minden munkása és minden fóruma a termékeny nyilvános megvitatás ellenôrzése alá helyezze magát, ami az eszmék élénk cseréje által biztosítja a népi rétegek érdeklôdô részvételét. Megegyezett a Helikon részvevôinek véleménye abban is, hogy nálunk az irodalmi mûvek elbírálásánál nem mindig irodalmi szempontok, de gyakran felekezeti, politikai és személyi elfoglaltságok érvényesülnek. Ezért a megjelent írók kötelezettséget vállalnak arra, hogy egyfelôl minden erejükkel feltámasztják az egészséges kritikai szellemet, másrészt pedig rendszeresen küzdeni fognak a közönséget félrevezetô, érdekelt, elfogult és tudatlan álkritika ellen.

III. számú határozat: A Helikon részvevôi megállapodtak abban, hogy szükség van az erdélyi írók tulajdon könyvkiadó vállalkozásának és folyóiratának megteremtésére. Köszönettel elfogadják az erdélyi Szépmíves Céh alapítóinak gondolatát, akik hajlandók céhüket az írói munkaközösség tulajdonába adni. A megjelentek Áprily Lajos, Bánffy Miklós gróf, Endre Károly, Gyallay Domokos, Kemény János báró, Molter Károly, Kuncz Aladár, Makkai Sándor dr. és Tabéry Géza írókból álló bizottságot küldöttek ki, amely az erdélyi Szépmíves Céh hat alapító tagjával az átvétel és széles körû továbbfejlesztés módozataira nézve megegyezzen és velük együtt az új alakulás szervezését és megalakítását elvégezze.

A kiadásra kerülô folyóirat fôszerkesztôjének Bánffy Miklós grófot, felelôs szerkesztôjének Áprily Lajost jelölték ki.

A Helikon évkönyvének szerkesztésére, amely hivatva lesz az erdélyi irodalmi termelés legjobb eredményeit méltó formában kiadni, Áprily Lajos, Kádár Imre dr. és Kós Károly kaptak megbízást. Az ujjáalakuló Szépmíves Céh központi irodájának feladata lesz megszervezni az irodalmi munkák bel- és külföldi elhelyezését, az irodalmi és mûvészeti propagandát, felolvasásokat, körutakat, irodalmi estélyeket rendezni.

IV. számú határozat: A Helikon részvevôinek egyhangú véleménye az, hogy a román, az erdélyi német és a magyar irodalom java termékeinek kölcsönös megismertetése és átültetése elsôrendû kulturális feladat, ami kedvezôen segíti elô népeink bensôséges együttmûködését. A kibôvített erdélyi Szépmíves Céhnek és folyóiratának egyik feladata lesz, hogy érintkezésbe lépve a román írók egyesületével, valamint a szász írókkal, elôsegítsék komoly és értékes fordítások ügyét, és egyben kiszorítsák az irodalmi célokat nem szolgáló fordításokat.

V. számú határozat: Minthogy a színház jelenti a legközvetlenebb kapcsolatot a mûvészi alkotás és a közönség között, és úgy az egyetemes, mint a magyar mûvelôdés szempontjából nélkülözhetetlen tényezô, hangsúlyozzuk azt, hogy a színjátszás ügye szervesen össze van forrva az erdélyi magyarság elsôrendû létérdekével.

Ezért az egyesült írók szükségesnek tartják, hogy kisebbségi életünk összes szellemi és gazdasági erôi összefogjanak az erdélyi magyar színjátszás támogatására és válságának gyökeres megoldására. Végcélként az egyesületek olyan színjátszás megteremtését tartják szem elôtt, amely kizárólagosan az általános nemzeti mûvelôdésnek s a mûvészi céloknak állana szolgálatában. Ettôl függ az erdélyi drámaírás jövendôje is.

E szempontoktól vezéreltetve, az egybegyûltek megbízták Bánffy Miklós grófot, Hunyadi Sándort, Kádár Imrét, Kuncz Aladárt, Szentimrei Jenôt és Tabéry Gézát e sokoldalú kérdés tanulmányozására és a kezdeményezô lépések minden irányú megtételére.

VI. számú határozat: Az összegyûlt írók szükségesnek látják irodalmi társaságaink és egyesületeink komoly együttmûködését és megbízzák a Helikonnak a különbözô társaságokban és egyesületekben helyet foglaló tagjait, hogy ebben az irányban minél tevékenyebben hassanak közre.

VII. számú határozat: A Helikon tagjai hálával fogadják a Helikon gazdájának, Kemény János bárónak és Kemény Jánosné bárónénak azt a nagylelkû elhatározását, hogy évente harmincezer lejt felajánlanak a Helikonnak irodalmi munkák jutalmazására, s az elsô évben ezt az összeget egy fiatal, tehetséges erdélyi író külföldi tanulmányútjának lehetôvé tételére kívánják fordíttatni. A Helikon részvevôi Kacsó Sándornak ítélik oda az alapítvány összegét." (Újság, 1926. július 20.)

Közli: Gyôrfi Dénes

Mikor és hol kezdett ébredezni az emberben a tudatos testnevelés, sportolás gondolata, elvész a történelmi idôk homályában. Nyilvánvaló azonban, hogy az emberiség születésének kezdetekor, amikor ôseinknek nem valami kicsiny és békés állatokkal kellett megküzdeniük a mindennapi betevôért, az egészség (is) igen fontos szerepet játszott a faj fennmaradásában.

Kissé leegyszerûsítve Charles Darwin elméletét — aki rámutatott a természetes kiválasztódás jelentôségére — elmondhatjuk, hogy minden korban, minden faj esetében (beleértve az embert is) az erôsebb megmaradt, a gyengébb kidôlt, kiveszett a komoly küzdelmet igénylô, egyre kegyetlenebb világból. Talán ez a felismerés vezette elôdeinket arra a következtetésre, hogy erejét, gyorsaságát tudatosan (ma már tudományosan) fejlessze. A legrégibbnek tartott sportábrázolás ismeretlen szobrász alkotása, aki Kr. e. 2650 körül a Ptah-Hotep síremlék birkózó alakjait faragta ki. Homérosz, Pindarosz, Seneca, Plinius, Hérodotosz feljegyezték, Müron, Polükleitosz, Phédiász és társaik szobrokban örökítették meg koruk sporteseményeit. Már Arisztotelész tudománynak nevezte a testgyakorlást. Mindennél fontosabb azonban a versengés szelleme, a fair-play, a nyerni és veszteni tudás, a jobbik megbecsülése, elismerése, és nem utolsósorban a szurkolók hozzáállása egy-egy sporteseményhez (legyen az akár falu-, vagy világverseny).

A világnak bármely részében éljünk, a médiumok jóvoltából szem- és fültanúi lehetünk minden jelentôs világversenynek, szurkolhatunk, örvendhetünk, mérgelôdhetünk kedvenceink eredményein. Mikor ezeket a sorokat rovom, a kanadai Edmontonban javában zajlanak az atlétikai világbajnokság eseményei. Ezidáig is kiváló eredmények, hatalmas meglepetések, kisebb-nagyobb csalódások születtek. Csodálatos sportolókat láthattunk, reményteljes fiatalokat, karrierjük végéhez ért versenyzôket. A rekordok azért vannak, hogy megdöntsék azokat, az élen levôk mellett újabb és újabb trónkövetelôk jelennek meg. Így van ez rendjén, nagy versenyzôk (egyúttal nagy emberek) tûnnek fel, vésôdik nevük az emlékezetünkbe, hogy azután mások vegyék át helyüket. Az örök és rendíthetetlen: a SZURKOLÓ. Aki akár egyszer is életében versenyzett, tisztában van azzal, mit jelent a tudat, hogy valaki (legyen bár egy szál ember) neki drukkol, érte rágja le a tíz körmét.

Lillehammerben, az 1994-es téli olimpiai jákékokon történt: az egyik sífutó számban a hazai csapatot szinte a célvonalon elôzte meg az orosz. És akkor megtörtént a csoda: a norvég szurkolók ugyanolyan ünneplésben részesítették az orosz csapatot, mint kedvenceiket. Emlékezetembe vésôdött, hogy a román közvetítô alig jutott szóhoz a (számára) szokatlan ünneplés láttán.

Az idei úszó és vízilabda vb-n, amelyet a japán Fukuokában rendeztek, a hazaiak egyik legnagyobb kedvence az ...ausztrál Ian Thorpe volt, aki lenyûgözô magabiztossággal nyert versenyt verseny után, és jó néhány japán úszóra is nagyon rávert. Mégis neki szurkolt az egész uszoda. Amikor a magyar kiválóság, Kovács Ági versenyzett, a hazai nézôk, akiket több ezer kilométer választ el Magyarországtól, nemzetünk zászlaját lengették. De a világ egyik legcivilizáltabb országának lakói nemzetiségtôl függetlenül minden sportolót buzdítottak, lelkesítettek.

Az edmontoni atlétikai vb-n jelenlevôknek szinte teljesen mindegy, ki nyer egy versenyt. (Természetesen hab a tortán, ha az illetô történetesen hazai sportoló.) A bahamasi 400 méteres síkfutás gyôztesét ugyanolyan taps és ünnepség illette, mint az élô legendává vált hármasugró brit Jonathan Edwardsot. A verseny szellemében éli ki magát az igazi szurkoló, a gyôztes neve csupán egy adat, amely néha akár mellékes is lehet. Természetesen a lelátón, a televízió elôtt helyet foglalónak lehetnek kedvencei, jogában áll (az újságíróval ellentétben) akár elfogultnak is lenni. Az elfogultságnak azonban soha nem szabad átlépnie azt a határt, amely már a gyûlöletet jelenti. Mondanom sem kell, ebben a "mûfajban" a román szurkoló élen jár. Nincs a világon olyan nemzeti himnusz, amelyet a "jólnevelt" (megnevelt), úgymond drukkerek, ki ne fütyülnének. A mûveletlenség, a butaság és a beléjük dumált ultranacionalizmus megnyilvánulása ez. Amelyen a kulturált népek régen túltették magukat. Bizonyítja ezt Lillehammer, Sydney, Fukuoka, Edmonton. Az a nemzet, amelyik nem tiszteli a másikat, önnmagát sem érdemesíti tiszteletre.

Ünnep a pályán, ünnep a lelátón, ünnep a lelkekben — ez röviden a sport lényege. Legalábbis ez kellene hogy legyen.

Mindig, minden körülmény között emeljük meg képzeletbeli kalapunkat a jobbik elôtt.

Nánó Csaba

Gólokban és látványosságban nem szenvedett hiányt a szerda esti bukaresti mérkôzés, amelyen ismételten bebizonyosodott, hogy az egyik legjobb hazai csapat nemzetközi mércével mérve igen keveset tud fölmutatni. Valeri Lobanovski csapata klasszissal bizonyult jobbnak a román bajnoknál.

Bár a Steaua játékosai rengeteg lövést (összesen 19-et) küldtek Filimonov kapujára, a célt mindössze ötször találták el, és két gólt sikerült elérniük. Ezzel szemben a kieviek hatszor lôttek kapura, amibôl négy a hálóban kötött ki. Innen is látható, mennyire pragmatikusan, céltudatosan építették támadásaikat a Dinamo játékosai, az eredményességrôl nem is beszélve.

Az elsô találat a 8. percben esett, amikor Baciu buktatta a tizenhatoson belül a nagyon jól játszó Bielkevicset. A jogosan megítélt büntetôt a "sértett" vágta Tudor kapujába. Húsz perc elteltével a csatárnak sikerült ismételnie: ezúttal távoli lövése bizonyult védhetetlennek a katonacsapat kapusa számára. A 30. percben szépítettek a hazaiak: Florentin Dumitru beadását Tricã fejelte Filimonov kapujába. A Steaua kitartóan támadott, de szünet elôtt a kieviek értek el újabb gólt. A nigériai csatár, Idahor, a 41. percben teljesítette kötelességét, így az ukrán csapat kétgólos elônnyel vonulhatott az öltözôbe.

A második játékrészt szinte végig támadta a román bajnokcsapat, de egyedül Tricã bizonyult eredményesnek. Az 54. percben az ukrán védôk magára hagyták a csatárt, aki Claudiu Rãducanu beadását értékesítette. A két bölcs kommentátor (Emil Grãdinescu és Vlad Enãchescu, akik megmagyarázhatatlan okokból állandóan a játékvezetôn gúnyolódtak) véleménye szerint "ismét felcsillant a továbbjutás reménye"(!?). Amikor egy csapat hazai pályán a kievi Dinamótól már három gólt lenyelt, nemigen lehet tudni, még milyen reményeket dédelget. És, hogy kétség se férjen a továbbjutó nevét illetôen, a 63. percben Melascenko gólja tette fel a koronát az ukrán csapat fejére. A Steaua játékosainak lövései úgy pattantak le a jól helyezkedô ukrán védôkrôl, mintha a kínai Nagy Falat bombázták volna. A 81. percben Idahor is duplázhatott volna, de az afrikai idegenlégiós végül saját magát is kicselezte.

Megérdemelten gyôztek Lobanovski fiai, Piturcãnak pedig nagyon gatyába kell ráznia csapatát, ha Kievben nem akar nagy szégyent vallani. Az osztrák Konrad Plautz jól vezette a nagy nehézséget nem okozó mérkôzést.

Nánó Csaba

A Bajnokok Ligája 3. fordulójának további mérkôzésein: FC Porto (portugál)–Grasshoppers (svájci) 2–2, Glasgow Rangers (skót)–Fenerbahce (török) 0–0, Crvena zvezda (jugoszláv)–Bayer Leverkusen (német) 0–0, Ajax Amsterdam (holland)–Celtic Glasgow (skót) 1–3, Haka Valkeakoski (finn)–FC Liverpool (angol) 0–5, Slavia Praha (cseh)–Panathinaikosz (görög) 1–2, Hajduk Split (horvát)–Real Mallorca (spanyol) 1–0, Halmstad (svéd)–Anderlecht (belga) 2–3, Inter Bratislava (szlovák)–Rosenborg Trondheim (norvég) 3–3, Galatasaray (török)–Levszki Szófia (bolgár) 2–1, FC Köbenhavn (dán)–SSC Lazio (olasz) 2–1, Wisla Kraków (lengyel)–FC Barcelona (spanyol) 3–4. A visszavágókat két hét múlva rendezik.

Újabb barátságos találkozót játszott a C osztályos Olimpia labdarúgó csapata, ezúttal a megyei bajnokságban szereplô Désaknai Bányász ellen lépett pályára. A Szamos menti fiúk mérsékelten szerepeltek: alig 1–1-es döntetlent értek el, az egyenlítést jelentô gólt csak az utolsó percekben lôtték Moldovan révén, büntetôbôl. A désaknaiak edzôje, Miklós Lajos fiatalított gárdával vág neki az új idénynek és nem titkolja: tanítványai a felsôbb jutásért küzdenek.

Az Olimpia szombaton a kolozsvári CFR-t fogadja otthonában. A Román Kupa következô fordulójában a kupából az U FC-t kiverô együttes augusztus 15-én a másik jó ismerôsét, a Máramaros FC-t fogadja a sétatéri stadionban. A máramarosiak az elmúlt idényben öt játékost igazoltak le a szamosújváriaktól, közülük négyen még mindig a Gutin alatt rúgják a labdát — mondhatni, az Olimpia II. jön a Szamos menti városba.

Erkedi Csaba

Újabb fárasztó, de izgalmas éjszakát virrasztottunk végignézve az edmontoni vb 6. versenynapját.

Az elsô meglepetés az volt, hogy a férfi magasugrást nem Sotomayor nyerte. Martin Buss gyôzött, akinek a gyôzelmére még a németek sem adtak egy fabatkát se, de aki egyes egyedül átugorta a 2,36 m-es magaságot. A második–harmadik helyen két orosz osztozott meg 2,33-mal: Jaroslav Ribakov és Vjaceslav Voronin. Ugyanennyit teljesített a kubai Javier Sotomayor is, de neki volt egy plusz kísérlete 2,30-nál, így csak negyedik lett. 2,30 felett ugrott még Stefan Holm (svéd) és Serghei Kljugin is.

A 400 m gáton mi is érdekeltek voltunk. Ionela Târlea jól futotta az elsô 200 métert, de a következôkben a gátak közötti lépés-szám felbomlott és "elaprózta" a harmadik helyet: hatodik lett 55,36 mp-es idôvel. A marokkói Nezha Bidouannak viszont minden sikerült, 53,34 mp-cel, a világ idei legjobb idejével nyerte el az aranyérmet, az ugyancsak lépészavarokkal bajlódó nagy esélyes orosz Iulia Nosova (54,27) és a jól mozgó kubai Daimi Permia (54,51) elôtt.

A 3000 m akadályon várt kenyai-marokkói csatát láthattunk, közepes versenyidôkkel. A világbajnok Reuben Kosgei (Kenya) lett, 8:15,16 perccel, második Ali Ezzine (Marokkó, 8:16,21), harmadik a világcsúcstartó Bernard Barmasai (Kenya, 8:16,59).

A férfiak diszkoszvetésében óriási versenyt láthattunk. Lars Rieder ötödik világbajnokságát nyerte 69,72 m-es dobással a nagy esélyes litván Virgilius Alekna elôtt (69,40 m). A harmadik helyezett kiléte is meglepetés volt: a német Michael Möllenbeck 67,61 m-es dobásával harmadik lett. A magyar Varga Roland nagyszerûen helytállt a döntôben, s egyéni csúcsával 65,86 méterrel a hetedik helyen végzett.

A nap ötödik döntôje a 10 000 m volt. Itt Haile Gebreselassie a hatodik vb-gyôzelmére készült, habár az idén még nem versenyzett. A versenyhiány "betett" neki: a véghajrában csak a bronzra tellett, ideje: 27:54,41 perc. Gyôzött a kenyai Charles Kamathi 27:53,26 perces idôvel, Haile egyik "tisztje", Assefa Mezabu elôtt (27:53,96). Mezabu végig kísérte "fônökét", de amikor látta, hogy ennek elfogynak erôi, próbálta elkapni a leendô bajnokot, de az már túlságosan meglépett addigra.

Szintén a hatodik napon került sor a hármasugrás selejtezôjére, amelyben Cristina Nicolau teljesítette a szintet, 14,56 métert — az egyik legjobb eredményt — ugorva. A másik román lány, Adelina Gavrilã viszont elvérzett, 13,86 m-es legjobbjával.

Ezen az éjszakán újabb négy döntôt tekinthetünk meg, érdekelve viszont csak a nôk 20 km-es gyaloglásában vagyunk.

Nagy Péter

A középdöntôben az elsô négy helyet elszalasztó csapatok ma, pénteken délután lépnek pályára a Magyarországon a fináléjához közeledô 13. nôi junior vb-n. Románia–Norvégia az 5. helyért, Dánia–Svédország a hetedik helyért, Koreai Köztársaság–Horvátország a 9. helyért, valamint Jugoszlávia—

Törökország a 11 helyért fog mérkôzni. Az elmúlt vb-n aranyérmet nyert nôi válogatottunk tehát ezúttal legjobb esetben az ötödik lehet — elmaradva a várakozásoktól. A két elôdöntô, a Magyarország–Spanyolország és a Németország–Oroszország találkozók tegnap lapzárta után fejezôdtek be.

(radványi)

A nagybányai Fokhagymás erdôben és Felsôbányán rendezik meg az immár hagyományossá vált Máramaros Kupa tájfutó versenyt. A verseny szervezôi a bányai sportigazgatóság, a Star-Team sportegyesület és a felsôbányai sportiskola. A háromnapos verseny mûsora: augusztus 10: rövid táv (helyszín: Piatra Virginã), augusztus 11: rövid táv (Bodi tó), augusztus 12: klasszikus táv a Fokhagymáson. Ez utóbbi ellenôrzô bírója a kolozsvári László F. Csaba, akinek utólag is még sok boldog születésnapot kívánnak a tájfutók.

Májai Ferenc

Eredeti cím: Virgin Suicides, amerikai, színes, 1999, 96 perc. Rendezte: Sofia Coppola, fôszereplôk: James Woods, Kathleen Turner, Kirsten Dunst.

Kis amerikai városka Michigan államban, a 70-es években. A városka srácai csak a csinos Lisbon nôvérekre néznek. Az öt Lisbon-lány kétségkívül minden szépségversenyt elnyerhetne. Apjuk matematikatanár a helyi líceumban, anyjuk túlságosan is vallásos — ezért is oly nehéz közelférkôzni a lányokhoz. A mintacsalád életében azonban hirtelen gyökeres változás következik be: a legkisebb lány öngyilkos lesz. A kis Cecilia drámájával a fiúk vonzódása tovább fokozódik a négy lánytestvér iránt, hisz most már a kíváncsiság is hajtja ôket. Lisbonék azonban mind jobban és jobban elzárkóznak a világtól, végül a szülôk kiveszik a gyerekeket az iskolából, és teljesen elzárják ôket a külvilágtól: szobafogságra kárhoztatják a lányokat. Ezzel azonban nem sokat segítenek: az újabb tragédia a levegôben lebeg...

Francis Ford Coppola lányának elsô szélesvásznú próbálkozása nem lehetett más drámánál. A baj csak ott van, hogy nagyon lassan peregnek az események, így olykor — fôleg amiatt, hogy a drámaiság nem eléggé (vagy nem jól) kidolgozott — kissé unalmasnak tûnik a mû.

A szüzek öngyilkossága a gyermeki ártatlanság tovatûnésének drámája, az amerikai modellnek tûnô család tragédiába fúló története, amely mintha azt próbálná sugallni: minden szép mögött ott leselkedik a rossz, amely bármikor felébredhet — egyszóval: semmi sem tökéletes.

Eredeti cím: Bridget Jones’ Diary, amerikai, színes, 2001, 97 perc. Rendezte: Sharon Maguire, fôszereplôk: Renee Zellweger, Hugh Grant, Golin Firth.

Bridget Jones nem túl szép, nem túl csinos, nem túl okos. Egyszerû, 30-as éveinek elején járó nô, aki — mint megannyi társa — élete szerelemét várja, és aki csak nehezen tud eligazodni a férfiak között — és általában az életben is. Nincsenek különleges vágyai, nem álmodozik karrierrôl, utazásokról, de még gyerekekrôl sem. Mindössze le szeretne adni néhány kilót, és meg szeretné találni a szerelmet.

Bridget Jones bárki lehetne — az elárusítónô a sarki boltban, kereskedelmi ügynök vagy éppen ügyfélfogadó bármely cégnél —, és éppen ez az, amiért az 1995-ben a brit Independent újságban megjelent sorozat — Bridget Jones naplója — olyan nagy sikert aratott rövid idôn belül. Mert Bridget nem más, mint a közönséges nô, közönséges gondokkal-bajokkal-gyötrôdésekkel, amelyeken minden korabelije átment vagy átmegy. És a film is sikerre számíthat, hisz itt van végre egy olyan alkotás, amelyben magunkra ismerhetünk. A romantikus komédia kedvéért persze a rendezô itt-ott nagyzol egy keveset, hôsnônk esetlenségének ábrázolása közben, de ezt elnézhetjük neki, hisz másképp meglehetôsen valósághûen tárja

elénk a történetet.

Miközben Bridget (Renee Zellweger, képünk) úgy dönt, hogy rendet teremt zûrzavaros életében, és ennek érdekében elkezd naplót vezetni, két férfi bûvkörébe kerül: az egyik nagyon vonzó fônöke, Daniel (Hugh Grant), a másik pedig az elsô látásra hidegnek tûnô családi barátja, Mark (Colin Firth). A két férfi közötti "ingadozás" azonban természetesen nem hozza meg lelki egyensúlyát — az igazi kiválasztásáig még nagyon hosszú út vezet.

Eredeti cím: Get Over it, amerikai, színes, 2000, 90 perc. Rendezte: Tommy O’Haver, fôszereplôk: Kirsten Dunst, Ben Foster, Melissa Sagemiller.

Berke Landers (Ben Foster) azt hitte, övé a világ. Vagy legalábbis Allison (Melissa Sagemiller), akirôl álmában sem gondolta volna, hogy egy szép napon kiadja az útját. S amikor a lány mégis kezébe adta a személyi dolgaival teli ládát, egy világ omlott össze benne. A szakításon pedig mindhiába próbálta túltenni magát — még mindig odavolt a lányért. Az egyetlen választás: visszaszerezni. Mindig a közelébe férkôzni, még akkor is, ha ezért a színjátszókörbe kell beiratkoznia...

A sportos Berke-nek azonban nem könnyû átállnia a színészi "szakmára", szerencséjére barátjának tehetséges húga, Kelly (Kirsten Dunst) segít neki — magánórákkal. Csakhogy Berke késôn veszi észre a lány hátsó szándékát. De semmi sem késô, ha a szív igazán szeret — a színpadi elôadáson még minden a jó irányba terelhetô, csak a mû szövegét kell ehhez kissé "megreformálni". Ha egyáltalán megéri az elôadás végét, hiszen Allison új és féltékeny barátja mindent megtesz annak érdekében, hogy még elôtte eltegye láb alól.

A jól sikerült romantikus komédia nem sok pálmát sepert be a filmfesztiválokon, de ennek ellenére kellemes kikapcsolódást jelent a fiatalabb generációknak, közülük is azoknak, akik a klasszikus(abb), és nem a manapság oly divatos néger-komédiákat kedvelik, no meg akikben van még egy kis romantika.

Balázs Bence

A Leoni német tröszt küldöttsége jövô héten a tordai Polgármesteri Hivatal végrehajtó bizottságának képviselôivel találkozik egy ipari csarnok építésének ügyében. Három hónappal ezelôtt a német cég tájékoztatást kért a Polgármesteri Hivataltól afelôl, milyen módon tudna megszerezni egy négyhektáros földterületet, ahol jármûalkatrészek összeszerelésére ipari csarnokot építenének. A német küldöttség felméri a terepet, ellenôrzi a közmûvesítés állapotát, elhelyezését, majd véglegesítik az egyezséget. Amennyiben a szerzôdés megszületik, akkor ezáltal közel kétezer új munkahely teremtôdne. Tudor Stefãnie alpolgármester lapunknak elmondta, a német vállalkozók nyolc város ajánlatát tanulmányozták, a végsô menetben három település — köztük Torda is szerepel. Ezek közül választanak.

A zlatnai Ampellum kéndioxiddal szennyezi a levegôt, emiatt a zlatnai lakosok, különösen kánikula idején sokat szenvednek, ekkor ugyanis a levegô annyira fullasztóvá válik, hogy az utcán az emberek csak orruk-szájuk elé tartott zsebkendôvel védekezve közlekedhetnek. Az orvosok véleménye szerint a környezetszennyezés növeli a légúti megbetegedések, tüdôbajok, szpaszmofíliás (görcsökre való hajlamosság) megbetegedések számát, a veszély fôként a háromévesnél fiatalabb gyerekeket fenyegeti. A környezetvédelmi szakemberek szerint az Ampellum társaság által kibocsátott gázkoncentráció két és félszer haladja meg a megengedett maximális mértéket. Dimitrie Clepan, a Fehér megyei Környezetvédelmi Felügyelôség fôfelügyelôje kijelentette, a felügyelôségnek szándékában áll kánikula idején felfüggeszteni a gyár tevékenységét.

Az Ampellum vezetôsége ugyanakkor nyilvánosságra hozta, hogy a környezetszennyezés mértékének csökkentése érdekében fontos lépéseket tettek. Az Ipari Minisztérium hárommilliárd lejt osztott le a környezetszennyezést csökkentô intézkedésekhez szükséges elôtanulmányok elvégzésére. A vállalat vezetôsége abban reménykedik, hogy a következô négy évben sikerül összegyûjtenie a szennyezésfelszámoló rendszerhez szükséges tízmillió dollárt. Ezzel párhuzamosan vissza nem térítendô kölcsönöket szerzôdtek a környezetszennyezés felszámolását szolgáló felszerelés beszerzéséhez.

• Kiskorú tolvajokat leplezett le az aranyosgyéresi rendôrség. A két tizenöt esztendôs fiú, Stelian M. és Petru B. augusztus 5-rôl 6-ra virradóra 25 millió lej értéktôl fosztotta meg a meteorológiai laboratóriumot. A kár megtérült.

• Befolyással való üzérkedésen érték tetten Raud Crisant (36), a Pénzügyôrség felügyelôjét. Crisan 300 dollárt követelt és kapott egy cég ügyvezetôjétôl azért, hogy 30 nappal késleltesse az éppen esedékes pénzügyi ellenôrzést. A büntetlen elôéletû férfit öt napra elôzetes letartóztatásba helyezték.

A pályakezdôk sorsa sohasem könnyû. Ez fokozottabban érvényes egy pályakezdô tanítónô-óvónô esetében, és még inkább igaz egy faluhelyen, kis közösségben hivatást választó pályakezdô óvónô esetében. Igen sok nehézséggel, esetleg elôítélettel kell megküzdenie egy alig 19–20 éves fiatal lánynak. Kilin Tündének — aki kolozsvári létére a ballagási ünnepséget megelôzô utolsó osztályfônöki órán egyedül emelte kezét, mint aki faluhelyen óhajt dolgozni —, csak egyedül ô tudhatja, hogy milyen vívódások árán, sikerült. Hat év után Tünde még mindig a vistai legkisebb korú gyerekek "pótmamája".

Amikor Vistában jártunk, az elsô igazi nyári napok tették egyre türelmetlenebbé a tanév utolsó napjaiban igazi kalandos vakációra áhítozó kisdiákokat, óvodásokat. Az óvodába szinte észrevétlenül érkeztünk. Az apróságok éppen az évzáró ünnepélyre elôkészített versikéket, énekeket sorolták a fôpróbán. Az óvónéni, háttal a bejáratnak — így elemében figyelhettük meg — súgta a késlekedô verssorokat, közben megtörölt egy-egy orrocskát vagy biztatóan szólt egy-egy bátortalanabb szereplôhöz. Aztán elérkezett a tízórai ideje: a fiúk és lányok sorban mostak kezet a lavórban, a kitüntetett "szolgálatos" pedig töltötte a vizet. Végre minden és mindenki a helyére került, a harmincnál több apróság viszonylagos nyugalommal látott hozzá uzsonnája elfogyasztásához. Mi pedig a beszélgetéshez.

— Én akartam falun tanítani, mert úgy gondoltam, s ezt most is így érzem, hogy egy kisebb közösségben, tanítók, lelkészcsalád megfelelô együttmûködésével, összefogásával nagyon sokat lehet tenni. Ezek a dolgok sajnos eléggé lassan történnek, nagyon sok tényezô játszik szerepet ebben. A köz érdekét szolgáló közös munka elsôdleges elôfeltétele a jó munkacsoport. 2000-ben új, fiatal tanítónô került a vistai iskolába — akinek komoly munkáját talán az jellemezheti legjobban, hogy hetente érdeklôdött a nagycsoportosok, ôsztôl immár elsôsök képességei, elômenetele felôl. Ugyanakkor az idén fiatal lelkészházaspár költözött a faluba, innen kezdve az együttmûködés már csak szervezés kérdése volt — mondja a fiatal óvónô.

Közben elfogyott az otthonról hozott elemózsia, egyre hangosabb a kis terem. Az óvónéni udvarra vonulást javasol, ennek minden gyerek örül. Nehéz rávenni ôket, hogy elôbb kapjanak fel egy könnyû kabátkát, hiszen hûvös még a szél. Egyetlen nagy duruzsoló méhkassá alakul az elôszoba, mindenkinek akad fontos mondanivalója, ki-ki saját motyóját keresi, közben másnak a sapkája kerül a fejére, Tünde csak úgy röpköd egyik fejecskétôl a másikig, egyik cipôfûzôtôl a kihulló hajcsatig. Végre az udvaron vagyunk. Persze hogy nem lehet megosztozni a labdán, elôkerülnek a fiúk és lányok táborának ôsellentétei. Az óvónéni kellô nyugalommal és kompromisszummal segít, hogy mindenki magtalálja a maga igazát.

Sikerül tovább kérdezôsködni. Kiderült, az együttmûködésnek köszönhetôen egyre sûrûsödtek a közös programok: kirándulások, bábszínház-elôadás, botanikus kerti látogatás. Elsô komoly erôpróbaként hatalmas gyereknapot szerveztek. Igaz ugyan, hogy nem június elsején, hanem egy héttel késôbb ünnepeltek, de sem gyerekek, sem szülôk nem bánták meg, hogy a kezdetet jelzô fazékkongatásra azonnal összesereglettek. Az Erzsi néni háza volt a vár, innen indult el és ide futott be minden. A rajzkiállítás a fakapun kapott helyett, a nyári konyhában kenték a gyerekeknek az ízes kenyeret, az alsó utcai kis aszfaltozott részen zajlott a rajzverseny, ahol a résztvevôk a békérôl, nyári tájról vagy tetszôleges témáról krétázhattak, de volt spárgán függô almaevés, zsákbaugrás, tojáshordás kanállal, futóverseny, stafétaszerû bicikliverseny. A helybeli vállalkozók jóvoltából édességek, játékok, golyók, labdák, a lelkészcsalád, Felházi Zoltán és Klára révén pedig könyvek gyûltek össze a jutalmazáshoz. Minden gyermek nyert valamit, mindenki a legjobb volt valamiben. A napot hatalmas fagylaltparti zárta, összesen hetven gyerek nyalta a hideg finomságot. A szervezôk — óvónéni, tanítónéni, lelkészcsalád és a segítségükre lévô hat-hét konfirmált fiatal — elégedett fáradtsággal nyugtázhatták: megérte. Az önfeledten játszadozó gyerekvidámság megérte a fejfájást, a szédelgést, a rekedtséget. És elsô adandó alkalommal kezdenek mindent elölrôl.

— 1999-ben a hat elsôsbôl csak három kezdte az iskolát Vistán. Annak érdekében, hogy ez ne ismétlôdhessen meg, az idén összehívtuk a 12 nagycsoportos óvodás szüleit, egy csésze kávé mellett, a valós helyzet, lehetôségek feltárásával ôszinte beszélgetés alakult ki. Ennek eredményeként 11 szülô a vistai iskola mellett döntött — mondja az óvónéni.

A Tanügyminisztériumnak egy rendelete alapján, miszerint az iskolától különálló telken lévô óvodák élére külön igazgatót neveznek ki, Kilin Tünde igazgatónô lett. Gyakorlatilag viszont semmi nem változott. Az óvónéni azelôtt és azóta is, esôben, napsütésben, jégben ingázik Kolozsvárról. A megpróbáltatások, nehézségek nem törték meg. Ma is azt vallja, mint érettségi elôtt: falun akar tanítani, tenni a közösség összetartásáért. Titkát keresem: szép fiatal lány, tele életkedvvel, vidámsággal. Moziban, színházban, könyvtárban, kirándulásokon, diszkóban a helye. Reggel korán mégis felül biciklijére, majd délután ismét: apróságai kérésére hangos dudálással jelzi végig a vistai úton, hogy most már tényleg elmegy. De másnap reggel megint az oviban vár rájuk.

Kerekes Edit

Mindazok, akik munkahelyet szeretnének, beiratkozhatnak a tordai munkaerôvásárra. A Kolozs megyei Munkaerô-foglalkoztatási Ügynökség állásbörzét szervez a 2001-ben végzett fiatalok számára a tordai Üveggyár klubjában a hónap végén. Mindazoknak, akik egy munkahely iránt érdeklôdnének, a Kolozs megyei Munkaerô-foglalkoztatási Ügynökség tordai irodáiban, a Republicii úton kell jelentkezniük részvételi szándékuk kinyilvánításával augusztus 24-ig.

Mint arról tegnapi lapszámunkban már beszámoltunk, a South African Breweries (SAB) megvásárolta a Bere Timisoreana Rt.-t. A SAB, amely a kolozsvári Ursus részvényeinek is 95%-át birtokolja, Közép- és Kelet-Európa, Ázsia és Afrika legnagyobb sörtermelôje és forgalmazója. Huszonkét országban 81 sörgyárral, 31 ezer alkalmazottal rendelkezik 2001. március 31-ig 4,184 milliárd dolláros forgalmat bonyolított le, bruttó jövedelme elérte a 646 millió dollárt.

A temesvári sörgyár legfôbb termékei: Timisoreana Lux, Timisoreana Clasic, Club 21, Timisoreana Black Caprice, Timisoreana Diet.

Mihail Kaszjanov orosz kormányfô továbbra is aggódik az infláció miatt, bár azt állítja, hogy az augusztusi inflációs ütem nem haladja meg a 0,5 százalékos júliusit.

Kaszjanov, aki a Komszomolszkaja Pravdának nyilatkozott, ezzel kissé magasabb ütemet jelölt meg, mint a nálánál is derûlátóbb German Gref gazdasági és kereskedelmi miniszter. Gref szerint az augusztusi és szeptemberi infláció akár a 0 százalék alá is eshet.

A magas áremelkedési ütem az orosz gazdaság egyik fô problémája jelenleg. A kormány eredetileg 14–16 százalékos inflációs célt határozott meg 2001-re, a tavalyi 20,2 százalék után, de késôbb ezt 16–18 százalékra volt kénytelen módosítani.

Független közgazdászok szerint a fogyasztói infláció 20 százalékos vagy ennél több is lehet az idén.

Az olasz ipari termelés a vártnál sokkal kisebb mértékben, 0,1 százalékkal nôtt júniusban az elôzô hónaphoz képest, míg éves szinten 0,6 százalékkal gyarapodott — közölte az olasz statisztikai hivatal. Az elemzôk 0,9 százalékos erôsödésre számítottak, havi és éves szinten is — írta a Reuters.

Az új adatok az olasz gazdaságban az év eleje óta tapasztalható negatív trendet támasztják alá — kommentálta a számokat a statisztikai hivatal. Az olasz jármûipar érzi ezt különösen, hiszen termelésének visszaesése éves szinten 14 százalékot ért el. Az ipari termelés növekedésére gyakorlatilag csak a ruházati ipari, valamint a papíripar szolgált példával júniusban.

Az Ebone, a Global TeleSystems, Inc. (GTS) egyik üzletága, saját tenger alatti optikai létesítményeinek felhasználásával megduplázta 10 Gigabit/s-os (Gbps) hálózatát az Egyesült Államok felé. Ezáltal olyan transzatlanti IP-hálózat jött létre, amely Európát köti össze az Egyesült Államokkal, minden eddiginél nagyobb sebesség- és rendelkezésreállási garanciát biztosít a két kontinens között.

Az Ebona új 10 Gbps-os transzatlanti hálózata a legújabb optikai és információszolgáltatási technikák felhasználásával bôvült, amelynek kapacitása akár 500 000 mozi minôségû film átvitelére is alkalmas. A forgalom átterelése a bérelt transzatlanti hálózatról a saját transzatlanti fényvezetôs hálózatra az Ebone havi üzemeltetési költségeit mintegy 1,2 millió euróval csökkenti.

"Az USA felé irányuló 10 Gbps-os IP-hálózatunk beindítása lehetôvé teszi, hogy kiterjesszük a Londont, Párizst, Amszterdamot és Frankfurtot összekapcsoló 10 Gbps-os gerinchálózatunkat két New York-i központ felé. Négy jelentôs európai városban lévô hosting és valósidejû mûsorközvetítési (streaming) központunkkal példátlan mértékû kapacitást teremtünk növekedésünkhöz, illetve az információszolgáltatás, média és egyéb szolgáltatások iránti igények kielégítéséhez" — mondta John Shearing, az Ebone elsô embere.

Az Ebone, a Global TeleSystems, Inc. (GTS) egyik üzletága, az egyik legrégebbi és a legtapasztaltabb széles sávú IP- és optikai hálózatüzemeltetô cég Európában. Optikai hálózatának kiterjedése meghaladja a 25 000 kilométert, amely összeköt minden jelentôs európai várost és az európai internet felhasználók 25 százalékát kiszolgálja. Ez volt az elsô, 10 Gbps-on üzemelô IP-hálózat.

Az Ebone megrendelôi igényekre szabott hálózatos szolgáltatásokat nyújt több mint 150 európai és észak-amerikai távközlési hálózatüzemeltetônek és szolgáltatónak, valamint négyezer európai és multinacionális nagyvállalatnak. Székhelye Londonban van, képviselettel Észak-Amerikában és 66 európai nagyvárosban rendelkezik.

A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 13 487 lej,1 USD = 29 797 lej, 1 euró = 26 379 lej.

Egy 78 esztendôs egyiptomi férfi azt állítja, hogy 203 alkalommal kötött házasságot — és bejelentette igényét, hogy vegyék be ezen a címen a Guinness Rekordok Könyvébe.

Musztafa Szemeda, aki civilben kairói folklóregyüttesek menedzsere, újságíróknak elmondta, hogy 1947-ben kötötte elsô házasságát és azóta immár 203. alkalommal kötött érvényes frigyet — többségükben táncosnôkkel és énekesnôkkel, akiktôl aztán rendre villámgyorsan elvált.

A férfi, aki kétszáznál is több házassága ellenére csupán három gyermek apja, most újból keresi szíve választottját, miután utolsó hitvese elhagyta ôt.

Musztafa nem az egyedüli "házassági sztahanovista" Egyiptomban. Egy kairói bíróságon július 15-én kezdôdött a pere annak az üzletembernek, aki egyidejûleg öt feleségével él együtt, ám az évek során 29 más fiatalkorúval is házasságot kötött. Többek közt azzal vádolják, hogy az utóbbi két évben úgy tartott fenn "rövid ideig tartó kapcsolatot" 29, 15 évesnél fiatalabb lánnyal, hogy hamis igazolványokkal 16 évesnél idôsebbnek tüntette fel ôket — jelentette az AFP.

Egyiptomban 16 évesnél fiatalabb korban nem lehet házasságot kötni, de az üzletember ezen felül még az iszlám értelmében is "bigámiát", azaz inkább "pentigámiát" követ el az öt nejjel, mivel a vallási elôírás egyszerre csupán négy feleséget engedélyez egy férfinak.

Kimosta a macskáját — 70 Celsius fokos programon — egy dán hölgy, bár nem akarattal.

A háromhónapos macskakölyök egy óvatlan pillanatban beugrott a mosógépbe, amit gazdasszonya nem vett észre. A macska bô húszperces mosást kapott, aminek nemigen örült, mert panaszosan nyávogott, ám idôbe telt, míg gazdája észrevette, hogy honnan jön a hangja, és amíg ki tudta nyitni a masinát.

Az oxigénhiánytól kissé elkékült macskával azután elrohant egy állatklinikára, ahol hamarosan magához térítették az átlagosnál is jóval tisztább cicát. A macska azonban nem tanult a saját kárán: amint hazaértek, egyenesen a mosógépbe ugrott...

Gazdája tanulékonyabb. A hölgy megfogadta, hogy ezentúl mindig macskaleltárt készít, mielôtt bekapcsolná a mosógépet — jelentette a Reuters.

Országos részvéttôl kísérve temették el Zsilyvajdejvulkánban csütörtökön a kedd hajnalban bekövetkezett romániai bányarobbanás áldozatait. A bányásztemetés napja az egész Zsil-völgyi bányamedencében gyásznap volt, minden bányában szüntelt a munka.

A 14 bányász életét kioltó katasztrófa körülményeinek kivizsgálására alakult kormánybizottság tagjai, valamint a munkavédelmi és bányabiztonsági felügyeletek szakemberei csak három nappal a tragédia után, csütörtökön tudtak leszállni a sújtólégrobbanástól tönkretett bányarészlegbe. A kormánybizottság elnökének nyilatkozata szerint a testület pénteken meghallgatja a felügyeleti szakemberek elôzetes jelentéseit. Az ezek alapján elkészített végleges jelentést a katasztrófát kiváltó okokról csak a jövô héten hozzák nyilvánosságra. Ugyanakkor a jövô csütörtöki kormányülés elé terjesztik a tragédia körülményeinek kivizsgálása során tapasztaltakról és a termelésbiztonság és a munkavédelem javítására vonatkozó javaslatokról szóló beszámolót.

Hargita megyében csak Székelyudvarhelyen mutatnak érdeklôdést a státustörvény értelmében a külhoni magyaroknak kibocsátandó igazolványokkal szemben — nyilatkozták csütörtökön a Mediafaxnak az RMDSZ udvarhelyi szervezetének meg nem nevezett képviselôi. Tájékoztatásuk szerint sokan érdeklôdtek a törvény részletei iránt abban a periódusban, amikor még csak elôkészülôben volt a budapesti parlament megvitatására, de az érdeklôdés érezhetôen lelohadt, miután kiderült, hogy csak 2002-ben kerülhet sor annak alkalmazására. Az RMDSZ székelyudvarhelyi szervezetének képviselôi hangsúlyozták, hogy amíg Székelyudvarhelyen és környékén érdeklôdés mutatkozott a magyar igazolványok iránt, addig Csík és Gyergyó környékén senkit nem érdekelt, hogy milyen körülmények között lehet az igazolványok birtokába jutni.

A megvalósult szabadság és demokrácia tekintetében a kelet- és közép-európai, illetve a nem balti volt szovjet államok között éles választóvonalat mutat ki a washingtoni székhelyû, Freedom House nevû amerikai szabadságkutató intézet legutóbbi, szerdán közzétett tanulmánya. Az átalakuló országokról szóló (Nations in Transit címû), 434 oldalas jelentés — amely sorrendben az ötödik az egy évtizeddel ezelôtti rendszerváltozások óta — az 1999. július 1. és 2000. október 31. közötti idôszak mérvadó fejleményeit tekinti át.

Legfôbb megállapítása, hogy míg az összesen 15 kelet- és közép-európai állam egyikében sincs önkényuralom, sôt ezen országcsoportból (ahová egyébként a 3 balti államot is sorolják) 10 államban megszilárdult a demokrácia, addig a 12 nem balti ex-szovjet köztársaság közül egy sem tekinthetô megszilárdult demokráciának.

Ezen utóbbi országcsoportból mindössze 4 állam — Oroszország, Ukrajna, Grúzia és Moldova — teljesítette a választások demokratikus lebonyolításának minimális feltételeit, és egy sem minôsíthetô stabil piacgazdaságnak. Ezzel szemben a 15 kelet- és közép-európai ország mindegyikében szabad és tisztességes volt a legutóbbi választás, és az országcsoportból 8 ország stabil piacgazdaságnak számít.

Az eltérések gyökerét a tanulmány abban jelöli meg, hogy a kelet- és közép-európai országok történelmileg rövidebb idôszakot éltek a marxista-leninista szocializmusban, a rendszerváltozásban pedig nagy része volt a nem kommunista — sôt, a kifejezetten antikommunista — állampolgárok közös fellépésének.

A szovjet tagköztársaságok jelentôs részében ugyanakkor a kommunista nómenklatúra volt a függetlenné válás legfôbb szorgalmazó ereje. E nómenklatúra számára a Szovjetuniótól való megszabadulás, a függetlenség elnyerése egyben saját hatalmának a megszilárdítását is eredményezte. A nem balti ex-szovjet államok legtöbbjében lényegében olyan prezidenciális rendszer van, ahol a legtöbb hatalom a végrehajtó ág fejének a kezében összpontosul.

A kelet- és közép-európai országcsoporton belül a korábbi hasonló tanulmányok megállapításaihoz képest változás, hogy immár a megszilárdult demokráciák közé sorolják Horvátországot és Bulgáriát is, elért reformeredményeik alapján.

Kárpáti János (MTI)

A státustörvény miatt recsegni-ropogni kezdett a román hatalom és az RMDSZ között eddig olajozottnak bizonyuló együttmûködés — írta a román sajtó, amely változatlanul felszínen tartja a romániai magyarokra is vonatkozó magyarországi kedvezménytörvényt.

A Curentul címû napilap Markó Bélának, az RMDSZ elnökének egy nyilatkozatát idézve azt írta, hogy "a státustörvény továbbra is viszályt kelt a román politikai életben".

Az Adevãrul és a Cotidianul mellett a Curentul is a BBC román adásában elhangzott Markó-nyilatkozatot ismertetve, azt emelte ki az RMDSZ szövetségi elnökének szavaiból, hogy ha a román parlamentben napirendre kerülne a magyar kedvezménytörvény, az "konfliktust robbantana ki az RMDSZ és a többi román politikai erô között, beleértve a kormánypártot is". Markó hangsúlyozta: az RMDSZ-nek nincs szüksége egy ilyen konfliktusra. Ezt a kijelentést a Cotidianul azzal toldotta meg, hogy megírta: az RMDSZ azzal sem ért egyet, hogy Románia viszonylatában a megyei kormánymegbízottakra (prefektusokra) bízzák a státustörvény "alkalmazását", ami valójában inkább a jogszabály elgáncsolását eredményezné.

A lapok ismertették Gheorghe Prisãcarunak, a szenátus külügyi bizottsága elnökének "békítgetôbb hangú" nyilatkozatát, de a parasztpártból annak idején éppen virulens magyarellenessége miatt kikopott és jelenleg a kormányzó Szociáldemokrata Párt (SZDP) színeiben honatyáskodó George Pruteanu szenátor "tüzet szító" véleményét is. Míg Prisãcaru arra helyezte a hangsúlyt, hogy a kormánypárt nem kívánja megvitatni a státustörvényt a parlamentben, legfeljebb a jogszabály romániai alkalmazását megakadályozó "esetleges kormányzati intézkedéseket", Pruteanu azt mondta, hogy "az SZDP választóinak egy része kezdte megelégelni az RMDSZ vezetôinek azt a régi taktikáját, hogy minduntalan azzal fenyegetôznek: visszakérik a babaruhát és lelépnek".

Román lapvélemény szerint sem a kormánypártnak, sem az RMDSZ-nek nem érdeke a kedvezménytörvény parlamenti megvitatása. Mindkét pártszámol ugyanis azzal, hogy a vita mindkét oldalon csak a radikális erôk malmára hajtaná a vizet. Az SZDP-ben az RMDSZ-szel való együttmûködést görbe szemmel nézôkére, az RMDSZ-ben pedig a szövetség vezetôinek a kormánypárttal való "lepaktálást" felhánytorgató "reformpártiakéra" és "radikálisokéra".

Eközben — írták a bukaresti lapok — a Corneliu Vadim Tudor vezette Nagy-Románia Párt (NRP) bejelentette: saját törvénytervezetet terjeszt a parlament elé a státustörvény alkalmazásának megakadályozására.

A Cotidianul Dan Pavel politikai elemzôt idézve arra figyelmeztetett, hogy a kedvezménytörvénnyel kapcsolatos kérdések parlamenti megvitatása "nagyon kockázatos" lenne a román kormánypárt számára.

[Vissza az Szabadság honlapjához]		[Vissza a HHRF honlapjához]