 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. augusztus 23.
(XIII. évfolyam, 195. szám)
Sikerült összeállítani, majd ki is nevezni azt a népszámlálási bizottságot, amelynek Kolozsváron elô kell készíteni és lebonyolítani a 2002 márciusában zajló népszámlálást — tudtuk meg Boros János alpolgármestertôl.
A 12 tagú bizottság elnöke Gheorghe Funar polgármester, alelnökei Titus Jude, a város titkára és Vasile Gherman, az anyakönyvvezetô osztály vezetôje. A bizottságnak tagja majd minden olyan állami intézmény képviselôje, amely valamiképpen érintett a népszámlálás munkafolyamatában. Két magyar anyanyelvû tagja van a munkacsoportnak: a polgármesteri hivatal részérôl Boros János, a megyei tanfelügyelôség színeiben pedig Szabó Gábor tanfelügyelô. A bizottság el is kezdte a munkát: szeptember végéig le kell adniuk a prefektúrán a város ún. népszámlálási térképét.
A kormány módosította a könyvelési törvény néhány elôírását. Ezek között szerepel a kereskedelmi társaságok pénzügyi jelentéseinek benyújtási határideje, amelyet a cég nagyságának függvényében a könyvelési idôszak lezárása utáni 60–120 napos idôszak közöttire változtattak, illetve a pénzügyminisztérium által nagy, közepes és kis cégekre történô felosztás bevezetése. Ez utóbbi nyomán a nagy cégeket nemzetközi könyvelési szabványok figyelembe vételére és alkalmazására kényszerítenék, a kis és közepes vállalatokat pedig könnyített könyvelési normák szerinti ügyvitelre. Ugyanakkor több ponton egyeztették a hazai könyvelési törvényt a vonatkozó európai normákkal.
A könyvelési normák módosítása érdekében a kormány munkaprogramot dolgozott ki a 2001–2004-es idôszakra, s ennek alapján, illetve az európai standardok átvétele céljából módosította a 82/1991. számú Törvényt, amelyet Könyvelési Törvényként ismerünk.
Szintén megváltoztatták a kereskedelmi társaságok éves, illetve fúzió, szétvállás vagy felszámolás esetén kötelezô auditálási szabályait. A hazai értékpapír-felügyeletet pedig megbízták azzal, hogy a szakterületre vonatkozó könyvelési normákat foglalja jogszabály-tervezetbe. A cégcsoportokat ezentúl arra kötelezik majd, hogy konszolidált éves pénzügyi kimutatásokat is készítsenek. Egyben növelik a hatályos jogszabályok megsértéséért kiróható büntetéseket.
További elôírások vonatkoznak az Állami Kincstár útján történô tranzakciók elszámolására és könyvelésére, a közintézmények és az állami költségvetésbôl finanszírozott intézmények könyvvitelére, amelyeket szintén összeegyezettek a vonatkozó európai szabályokkal.
A kis és közepes nagyságú kereskedelmi társaságoknak, illetve az önálló állami gazdálkodásoknak — amelyek a jövôben egyszerûsített könyvvitelt kell hogy alkalmazzanak — éves szinten mérleget, nyereségi és veszteségi nyilvántartást, pénzügyi politikát és beszámolókat kell készíteniük. A kis és közepes nagyságú vállalatok azok, amelyek az alábbi három kritérium közül legalább kettôt teljesítenek: az elôzô év forgalma nem haladja meg az ötmillió eurót, az elôzô évi aktívumok összege nem haladja meg a 2,5 millió eurót, és az elôzô évben átlagosan legfeljebb 49 alkalmazottat foglalkoztattak.
A nagyvállalatoknak, amelyeknek kötelezô módon alkalmazniuk kell az EU-normákat, a jövôben éves szinten mérleget, nyereségi és veszteségi nyilvántartást, saját tôkealakulási, illetve kincstáron keresztül történt pénzmozgási kimutatást, továbbá pénzügyi politikát és beszámolót kell majd készteniük.
Szabálysértésnek számít továbbra is a bármilyen anyagi javak, pénzeszközök, értékpapírok birtoklása, és bármilyen fajta kereskedelmi vagy pénzügyi tranzakciók végrehajtása anélkül, hogy azokat a könyvvitelbe bevezették volna, illetve a pénzügyminisztérium által a könyvelési aktákra és dokumentumokra vonatkozó elôírások be nem tartása és a szükséges leltárok hiánya.
Kolozsvár központi épületeinek tekintélyes részét visszakövetelik volt tulajdonosaik. A Mediafax jelentése szerint augusztus 12-ig a kolozsvári polgármesteri hivatal 1971 kérvényt iktatott, a kérvényezôk közt nagyon sok a magyar, svéd, ausztrál, kanadai és norvég állampolgár.
Boros János alpolgármester lapunknak megerôsítette: az igények nagyrésze valóban a belvárosi ingatlanokra vonatkozik, ezek közt nagyon sok az üzlethelyiség. A városháza illetékes bizottsága mindeddig 200 kérvényt vizsgált meg.
A visszaigényelt ingatlanok közé tartozik a Continental (volt New York kávézó), amelynek tulajdonosa a debreceni református kollégium. — Tekintettel arra, hogy az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásáról külön törvény rendelkezik majd, a debreceni református egyháznak várakoznia kell — jelentette ki Horatiu Crisan, a polgármesteri hivatal szóvivôje. Mikó Judit, a Rhédey-ház gondnoka, a kollégium megbízottja lapunknak elmondta: szó sincs ilyesmirôl, az épület ugyanis nem egyházi ingatlan, hanem a kollégium tulajdonában van.
A hivatal értesülései szerint a Clujana épületét is visszakéri Renner Ervin aki nem más, mint a bôrgyár alapítójának, Renner Ervinnek a leszármazottja. A városházi szóvivôt idézô Mediafax úgy tudja, hogy eddig csupán egyetlen középületnek számító ingatlan volt tulajdonosa nem ragaszkodik a természetbeni visszajuttatáshoz: a Bánffy palotára igényt tartó örökösök.
Maros megyében a marosvécsi és keresdi kastélyok is szerepelnek a visszaigényelt ingatlanok között. A fogyatékosokat segítô Bethlen Alapítvány vezetôje, a 63 esztendôs Bethlen Anikó grófnô jelenleg a mûvelôdési minisztériummal pereskedik. A keresdi kastélyban a minisztérium ugyanis kulturális központot akar létrehozni, ennek érdekében eddig máris 12–15 milliárd lejt fektettek be a restaurációs munkálatokba. A grófnô Bethlen Gábor leszármazottja, a kastély a XIII. században épült. A grófnô egy kolozsvári ingatlant is visszaigényelt.
Beszterce-Naszód megyében a nagysajói (Sieu) Wolf szász család leszármazottai visszaigénylik azon ingatlanjaikat, amelyekbôl a második világháború után voltak kénytelenek elmenekülni. A Kanadába szakadt rokonság a posta épületéért, valamint az ingatlanhoz tartozó helyiségekért 2 milliárd lejes kártérítés kér. Ezzel egyidôben a Nagydemeterrôl (Dumitra) elûzött szászok küldöttsége is beadta visszaigénylési kérését: a 22 osztrák állampolgár egykori családi házaikat kéri vissza. A polgármesteri hivatal megpróbálta meggyôzni ôket arról, hogy kisebb összegeket követeljenek, de a szászok nem engedtek az árból. Elmondták: amikor elûzték ôket, akkor sem lehetett "vásárt kötni". A tekei római katolikus plébánia a jelenlegi állami iskola épületét igényli vissza, a református gyülekezet pedig az egykori egyházi iskolát. Bethlenben feltûnt a New Yorkban élô Bernard Liechtenstein rabbi, aki emeletes házát, valamint az egykori zsinagóga telkét követeli vissza.
A bethleni Bethlen grófi család a négy kastály közül egyelôre csak kettôt igényel viszza: a László grófét (ebben van ma a Mûvelôdési Ház — és ide akar költözni a polgármesteri hivatal), valamint Béla gróf udvarházát (amely jelenleg a Pszichiátriai Intézetnek ad otthont). A László gróf kastélyát Bethlen Jolán Aachenben élô leszármazott igényli vissza.
Nicolae Moldovan bethleni polgármester a Szabadságnak elmondta: alig tud szóhoz jutni a meglepetéstôl, és csak most, napilapunk jóvoltából értesült arról, hogy a Bethleneknek hány kastélyuk van az általa vezetett közigazgatási területen. Figyelmeztetett: ô nem nacionalista, nagyon szereti a Bethleneket — személyesen is ismeri ôket —, de ez "nem elég ahhoz", hogy a visszaadásban segédkezzen. — Mindkét kastély fontos szociális objektum, de ha a törvény a Bethlenek mellett van, akkor minden rendben — mondta. A visszaigényelt zsidó "mecsettel" kapcsolatban elmondta: azt hitte, a zsinagóga az olyan mecsetféle...
Szerdai sajtóértekezletén Markó Béla RMDSZ-elnök közölte: Romániának nem nyilatkozatokra, hanem tettekre van szüksége. Adrian Nãstase kormányfô ama kijelentésére, miszerint a jövô évi NATO-csúcs elôtt a parlamenti pártoknak fegyverszünetet kell kötniük, Markó a következôképpen reagált: "Véleményem szerint nem háborúskodunk, tehát fegyverszünetre sincs szükségünk". Azzal viszont egyetértett, hogy Románia euroatlanti felzárkózása érdekében a pártoknak egyazon utat kell követniük. Kétségbe vonta viszont, hogy egy parlamenten belüli ultranacionalista párt hajlandó lesz-e ilyen irányban haladni.
Traian Bãsescu szerint Adrian Nãstase és Corneliu Vadim Tudor kéz a kézben haladtak, amikor NATO-ellenességrôl és Milosevics támogatásáról volt szó. Szerdai sajtóértekezletén úgy vélekedett: Nãstasenak elôbb meg kell tisztítania Vadim Tudortól piszkos kezét, mielôtt azt odanyújtaná azoknak a pártoknak, amelyek mindig is a NATO mellett tették le a garast.
Valeriu Stoica liberális pártvezér tegnap olyanformán nyilatkozott, hogy Adrian Nãstasenak a pártok összefogására való felhívása pusztán csak elterelô hadmûvelet, amellyel az ország egyre nehezebb gazdasági és társadalmi problémáira igyekszik fátylat borítani.
Markó Béla elmondta: amint azt a román újságírók is tapasztalhatták, a nyári vakáció idején az RMDSZ igyekezett minél visszafogottabb lenni a magyarországi kedvezmény-jogszabály körül a román közéletben kialakult vitában. A szövetség szerint ugyanis ez a vita nem használ sem a román politikai életnek, sem a Románia és Magyarország közötti kapcsolatoknak, sem az RMDSZ és a többi román párt, sem pedig a magyar kisebbség és a román többség közötti viszonynak.
Markó leszögezte: az RMDSZ nem ért egyet azzal, hogy a román parlament elé vigyék a magyar státustörvényt. Románia parlamentje nem hivatott ilyen kérdések megvitatására. Viszont a román kormánynak igenis feladata megkeresni az adott ország, ebben az esetben Magyarország kormányát, hogy megbeszéljék a jogszabállyal kapcsolatban esetleg felmerülô kérdéseket. Egyébként ezzel a törvénnyel kapcsolatban kialakult a párbeszéd a két ország kormányai között, s most szó van a román–magyar vegyesbizottság szeptemberi összehívásáról e törvénnyel kapcsolatos kérdések megvitatására. Hiszen éppen ezen a szinten kell megbeszélni az ilyen kérdéseket, s nem kell a kormány felelôsségét áthárítani a parlamentre — mondta.
Rámutatott: a román politikai életben a státustörvénnyel kapcsolatban kialakult vita, az e közben megfogalmazódott nyilatkozatok arra irányultak, hogy feszültséget keltsenek az RMDSZ körül s általában a két ország viszonyában.
Az RMDSZ igen fontos szerepet töltött és tölt be a román politikai életben, valamennyi etnikai jellegû konfliktusos helyzet, minden etnikai kérdés politikai és parlamenti eszközökkel, a vita és a párbeszéd és nem más természetû eszközökkel történô megoldásában. Ezt még a többség is elismerte. Azok tehát, akik megkérdôjelezik az etnikai közösségeket képviselô szervezetek létét, valójában olyan fontos megoldási utat-módot és eszközt kérdôjeleznek meg, amely nemcsak Románia, hanem az egész térség számára fontos: a kisebbségi nemzeti közösségek és képviseleteik beilleszkedését az illetô országok politikai életébe. Akik ezt megkérdôjelezik, valójában a nemzeti és a kisebbségi kérdések pozítiv megoldását kérdôjelezik meg.
A 2000/1-es földtörvény alkalmazása hónapok óta szünetel: a törvény módosításának híre már a választásokat követô kormányváltás idején felröppent, és azóta gyakorlatilag nem is alkalmazták a gazdák által hosszú évek óta várt jogszabályt. A Kolozs megyei Kataszteri és Területrendezési Hivatal igazgatója, Pethô Zsigmond szerint jelenleg felsô uasításra szünetel a törvény alkalmazása. A hivatal szakemberei jelenleg az állami gazdaságok és kísérleti állomások megmaradt területeit kell felmérjék a jövô hónap elejéig. Bizonyos források szerint az egy millió hektárból alig 500 000 hektár maradt.
A mezôgazdasági területek tulajdonbahelyezése azért is szünetel, mert két hónapja egy 30%-os személyzetcsökkenés volt a hivatalnál. Kolozs megye 80 városából és községébôl mindössze 25–30 helyen volt földmérési szakember. Az elbocsátott topográfusokat és mezôgazdászokat a kormányrendelettel újonnan létrehozandó irodákba alkalmazzák, amelyek a helyi tanácsok mellett fognak mûködni, községekben 2–3, városokban 4–5 alkalmazottal. Ezek az irodák foglalkoznak majd a földméréssel, mezôgazdasági szaktanácsadással és minden földdel kapcsolatos probléma megoldásával. Mivel ezek finanszírozása központi alapból történik, a kiadás nem terheli a helyi költségvetést. A következô években az újonnan létrehozott irodák végzik majd el az új kataszter megteremtését: ebben már a földtörvény értelmében visszakapott területeket veszik figyelembe, amit a tulajdonosokra telekelnek.
Az új agrárirodák létrehozása az ôszi hónapokra várható.
Amennyiben a hét végéig nem utalja ki a városi tanács az oktatási pótszemélyzet elmaradt júliusi fizetését, a kolozsvári közoktatási szakszervezet (SLIPC) kész perre vinni a dolgot — nyilatkozta a Szabadságnak Lucia Cojocaru szakszervezeti alelnök, aki hangsúlyozta: a szakszervezet biztos benne, hogy a megyei tanács átutalta a fizetések fedezését biztosító összeget a városi tanácsnak, és az ottani fejetlenség az oka annak, hogy nincs elôrelépés az ügyben.
Boros János alpolgármester elmondta: attól, hogy bepereli a szakszervezet a városi tanácsot, még nem fog megoldódni a pótszemélyzet júliusi fizetésének ügye. Az alpolgármester két alternatívát lát. Vagy az elsô két pénzügyi évnegyed áruforgalmi adóját értékelik át, és az ebbôl származó 5 milliárd lejjel próbálják a fizetések egy részét kiutalni (összesen 14 miliárdra lenne szükség), vagy — és ez lenne Boros szerint a legjobb megoldás — megvárják a központi költségvetés kiigazítását; ennek "jótékony hullámait" péntekre várják Kolozsvárra. Ha minden jól megy — reménykedett Boros —, hétfôn véget lehet vetni a kínos helyzetnek.
Mozgássérülteknek avatott fel tegnap otthont Szabó Árpád unitárius püspök a Máramaros utcában. Az épületet a Reménység Alapítvány vette meg, azzal a céllal, hogy ott tizenéves és felnôttkorú mozgássérülteket foglalkoztassanak. Szilágyi Erzsébet, az otthon vezetôje elmondta: reméli, ide majd minden fogyatékos szívesen jön el.
A támogatóknak, akik Svájcból és Hollandiából származnak, egyetlen kikötésük az volt, hogy az otthon valamelyik egyház tulajdonába tartozzon, a külföldiek ugyanis adakozóbbak, jobban bíznak az egyházban.
A tiszta közterületekért
Kormányhatározat született a törvénytelen szeméttárolás megfékezésére. A piacokon, utcákon, parkokban, iskolákban, más épületekben háztartási és egyéb hulladékot felhalmozókat a helyi közigazgatási hatóságok ezentúl 250 ezertôl 25 millió lejig terjedô büntetéssel sújthatják.
098
Ezt a zöld számot hívhatja bárki, aki a Kolozs Megyei Tanács segítségét kéri az ennek hatáskörébe tartozó kérdésekkel kapcsolatban. Az ingyenes szolgáltatásba beletartozik a reklamációk, észrevételek ismertetése is.
AGYKONTROLL-KLUB TALÁLKOZÓ augusztus 24-én, pénteken du. 5 órától az I-es Klinika fiziológiai amfiteátrumában.
A KOLOZS MEGYEI CUKORBETEGEK EGYESÜLETE augusztusban szünetelteti tevékenységét. Szeptemberben hétfônként 15–17 óra között fogadják az érdeklôdôket.
OPEL GÉPKOCSI- ÉS EGY LAKATKULCSOT találtak a nagyposta elôtt. Tulajdonasa átveheti a szerkesztôség (Napoca/Jókai utca 16., I. emelet) 16-os szobájában.
— Mi az a termék, amit könnyen állítanak elô Romániában?
— Esôvíz.
— És amit nehezen?
— Nehézvíz.
Július elsejétôl új igazgatója van a Puck Bábszínháznak, Traian Sãvinescu személyében. Mint ismeretes, városunk bábszínháza egy magyar és egy román tagozattal rendelkezik, mindegyik egy-egy társulatvezetôvel, ôket koordinálja a meghirdetett állást frissen elnyert igazgató. Traian Sãvinescu július eleje óta a bábszínház irodájában töltötte a nyarat, áttekintve a pillanatnyi helyzetet, amely sajnos eléggé lehangoló, és terveket szôve az elkövetkezô évadra. Amint elmondta, lehetôséget lát a színház anyagi és mûvészi fellendítésére, az intézmény ugyanis mindkét területen nehézségekkel küszködik, úgyhogy ideje felébreszteni Csipkerózsika-álmából. Az igazgató hangsúlyozta, hogy reformtervei mindkét tagozatra és azonos mértékben érvényesek. Mindenekelôtt szakmai téren kell fejleszteni az intézményt, a mûvészi színvonal ugyanis középszerû, helyenként még annál is alacsonyabb. A színészek képzésére vonatkozó egyik terv már meg is valósult — mondta az igazgató —, mivel sikerült meggyôzni és leszerzôdtetni Kovács Ildikó rendezônôt több darab színpadra állítására. A határainkon túl is híres rendezônôvel való együttmûködés nagymértékben hozzájárul majd a színészek szakmai képzéséhez. A tervek szerint Kovács Ildikó készíti el az elsô bemutatót, melyet szeptember 23-ra tettek, elôbb a román tagozaton, majd a magyaron is, és amely — remélhetôleg minden gyerek nagy örömére — Milne nagysikerû mûve, a Micimackó lesz. Annak, hogy mindkét tagozaton színpadra állítják, több oka is van. Egyrészt, mint már említettük, a körülbelül négy hetet igénybe vevô próbák alatt a színészek egyfajta mûhelymunkán vesznek részt, másrészt biztosít egy egézséges versenyszellemet is. Nem utolsósorban anyagi meggondolások is vezérelték, ugyanazt a díszletet, hanganyagot lehet felhasználni, csupán a bábokat kell személyre szabni.
Egy másik elv szerint a grandiózus, nagy díszlettel rendelkezô régebbi elôadásokat az igazgató szándéka szerint mindaddig félreteszik, amíg el nem készülnek a könnyebb díszletváltozatok, amelyek nagyobb mobilitást biztosítanak az esetleges kiszállásoknál. Ugyancsak ide tartozik az a terv is, mely szerint a mûvészileg alacsony színvonalú elôadásokat leveszik mûsorról. Többek között ezért is terveztek egy miniévadot, amely augusztus 17-e és 23-a között zajlik, az elôadások megtekintése után meghozva a döntést. Másrészt a miniévad lehetôséget nyújt az elôadások felújítására is, e hét végén kerül sor ugyanis egy fesztiváli részvételre. A társulat mindkét tagozata egy-egy elôadással Budapestre utazik, ahol a Kolibri fesztiválon vesznek részt. Ez a nemzetközi fesztivál többnyire az utca-színházi mûfajt részesíti elônyben, de helyet ad a hagyományos bábszínházi stílusnak is. Ide a magyar társulat Weöres Sándor Holdbéli csónakosával, a román tagozat pedig Hamupipôke címû elôadásával megy. Meghívásuk van egy Nyíregyházán megrendezendô fesztiválra is, ám ezt az igazgató egyelôre nem fogadta el, a szervezôk részérôl ugyanis színvonal alatti ajánlatot kaptak, amely nem biztosítja a minôségi részvételt. Ugyancsak ajánlatot kaptak a Vincze László által szervezett immár hagyományos bábfesztiválra, amelyrôl most folytatnak tárgyalásokat.
A magyar társulat tervei között szerepel egy november elsô felére kitûzött bemutató, Ion Creangã Ördögûzô tarisznya címû meséje, Sütô András fordításában, és Rumi László (Magyarország) rendezésében. Ezt az elôadást Traian Sãvinescu szerint november 14-ig feltétlenül be kell mutatniuk, ugyanis a napokban jelentkeztek be, ugyancsak mindkét tagozat részvételével, a novemberben Galati-on rendezendô Gulliver bábfesztiválra, amely napjainkra már nemzetközi méreteket öltött.
Az igazgató beszámolt egy nagyarányú tervérôl is, amelyre novembertôl kezdôdôen kerülne sor, és amelynek megvalósítására pillanatnyilag az anyagi feltételeket igyekszik biztosítani. Ezúton is támogatásért folyamodik a különbözô alapítványokhoz, az elôadás megszületéséhez ugyanis legalább 250 millió lejre lenne szükség. E téren már felvette a kapcsolatot Elekes Botonddal, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától, valamint a Román Mûvelôdési Minisztériummal is. A román társulattal Madách Imre Az ember tragédiája címû darabját szeretnék színpadra állítani bábszínházi változatban, szintén Kovács Ildikó rendezésében. A produkció díszlettervezôje Dan Frãticiu, a kitûnô szebeni mûvész lenne, zenéjét pedig Iosif Hertea szerezné. Ezzel az elôadással vennének részt aztán a rendkívül rangos felnôtteknek szóló bábszínházi fesztiválon Pécsett, amelyre minden év júniusában kerül sor.
Tervek tehát vannak, az igazgatóval való beszélgetésem alkalmával kitûnt, hogy megvan hozzá az akarat is, úgyhogy a közönség nevében is várjuk azok valóraváltását.
Alfred Hitchcock szerint egy thrillerben nem a bumm a lényeg (abból már hiányzik a terror), hanem ami elôtte van. Nos, az utóbbi évtizedek horror- és thrillerrendezôi mintha elfeledték volna ezt az alapvetô igazságot: hektoliterekben "adagolják" a vért, röpködnek a levágott, -rágott és/vagy -fûrészelt testrészek, a nézô pedig nem érti, mi a pláne ebben az egészben. Ekkor színre lép a Daniel Myrick–Eduardo Sanchez szerzôpáros, és hátat fordítva az összes szent és profán hagyománynak (kivéve persze az idézett Hitchcock-aranyköpést), elkészít egy horror-áldokumentumfilmet, amely bombaként robban a szakmában, de azon kívül is.
1994. október 21-én egy lelkes filmrendezô-tanonc egy operatôr meg egy hangmérnök társaságában elindul a Black Hillsbe, hogy dokfilmet készítsen a Blair-i Boszorkány legendájáról. A három fiatalt elnyeli az erdô, ám az általuk készített felvételek egy év elteltével elôkerülnek: ezek alapján készült a film. És ha a nézô úgy ül be a moziba, hogy mit sem tud az opusz elôzményeirôl, azt hiszi, mindez megtörtént, ugyanis a kivitelezés az utolsó részletig hiteles. A szerzôk video- és 16 mm-es szalagra vették a jeleneteket, a nézô akár azt is elképzelheti, hogy ô áll a kamera mögött. A színészek nem "játszanak", a film nagy része improvizáción alapszik. A sztori a fiatal filmesek utolsó öt napját beszéli el. Az elsô két napon az elôkészületeket követhetjük nyomon: a srácok interjúkat készítenek, hülyéskednek, isznak, a valóság általuk ismert aurája veszi körül ôket. A második három napon az egyre fokozódó feszültség, félelem, talajtvesztettség drámája bontakozik ki. A filmesek eltévednek az erdôben, és valami vagy valaki a nyomukba ered. Az ismert valóság (autó, telefon stb.) távol kerül tôlük, az ismeretlennel nem tudnak szembenézni, mert nincs konfrontáció (a feszültségkeltés egyik alapvetô eleme ez), és lassan ráébrednek, hogy a kamera nyújtotta valóság egyáltalán nem az, aminek látszik. A film végén az ismeretlen lesújt ugyan, de ennek már semmi súlya nincs, sôt, valamiféle groteszk megváltásként érkezik, hiszen a poklok poklát a három filmes már megjárta.
Nem hiszem, hogy ez az opusz sokáig járható utat nyitott a hiteles zsánerfilmek készítése elôtt, de egy biztos: nem feltétlenül kell több millió dollár ahhoz, hogy valaki jó, sôt, nagyon jó filmet csináljon.
Eredeti cím: The Blair Witch Project; amerikai, 1999; 90 perc; Rendezô: Daniel Myrick, Eduardo Sanchez; Forgatókönyv: Daniel Myrick, Eduardo Sanchez; Zene: Tony Cora; Kép: Neal Fredericks; Producer: Robin Cowie, Gregg Hale; Szereplôk: Heather Donahue (Heather Donahue), Joshua Leonard (Joshua Leonard), Michael C. Williams (Michael C. Williams), Bob Griffin (Alacsony horgász), Jim King (Interjúalany), Sandra Sanchez (Pincérnô), Ed Swanson (Szemüveges horgász), Patricia DeCou (Mary Brown), Mark Mason (Sárgakalapos férfi).
Mindenki irigykedve nézett, amikor szalmakalapban sétáltam a városban a harminc fokos hôségben. Viccelôdve kérdezték, hol kaphatnának ilyet, mennyiért adnám el, vagy nem adom-e nekik. Úgy látszik, irigyeim átka megfogott.
Délután hat óra volt, már nem kellett a kalapnak napszúrás ellen védenie, ezért odakötöttem a hátizsákomhoz. Barátaimmal beszélgetve mentünk a Mikó utcán, én pedig nyilván nem a kalapomra figyeltem legjobban. Amikor észrevettem, hogy nincs a helyén, végignéztem az utcán, hátha meglátom valahol. Úgy ötven méterre lehettem a "baleset" színhelyétôl. Megfordultam, és lépteimet gyorsítva indultam a kalapom irányába. Épp egy taxi közelített felé, már láttam magam elôtt, ahogyan kivasalja, de a sofôr lassított, és a Merci átgördült az út közepén heverô kalapom fölött. Hirtelen az égre kaptam a tekintetem, és amikor újra az úttestre néztem, a kalap már nem volt sehol. Kétségbeesetten fürkésztem az utat — de már szaladni sem volt érdemes: a biciklis elôttem jó százötven méterrel kerekezett, kezében néhai kedvenc szalmakalapommal. Le a kalappal — jutott eszembe —, de ne az utcán, mert elviszik! — folytattam magamban a szólást.
Egész este nem ment ki a fejembôl a furcsa eset. Azon tûnôdtem, hogy sikerült egy szempillantás alatt olyan messzire jutnia a "becsületes" megtalálónak, hogy már kiáltanom sem volt értelme. Végül be kell látnom, hogy tényleg nem tudok lépést tartani a rohanó világgal. Kéne már egy kerékpár!
A Reform Tömörülés (RT) nyíltan nem vállalja szûk körben megfogalmazott saját álláspontjait. Ehelyett azzal vádol, hogy "a sajtóetika szabályait semmibe véve, minden valóságtartalmat nélkülözô" információkat tártam a nyilvánosság elé, hogy az RMDSZ platformjai között próbálok meg "bizalmatlanságot és kétkedést kelteni", hogy Tôkés László püspököt akarom "újabb, nemtelen vitába belerángatni". Az RT nyilatkozata "balkáni kijárás-politizálásról", "titkosszolgálati manôverrôl" beszél.
Ezzel szemben a valóság a következô: a birtokomba került székelyudvarhelyi ülésrôl készült emlékeztetô eredetiségérôl minden kétséget kizáró módon meggyôzôdtem. Az általam ismertetett dokumentum olyan forrásból származik, amelynek hitelessége vitán felüli — ugyanis körön belüli. A szóban forgó dokumentum az RT által ma már letagadott napirendû ülést követôen készült el, s azt július 4-én nyolc személynek juttatták el. Szükség esetén a feladó és a címzettek nevét is közreadhatom, de további részletekkel is szolgálhatok. Nem teszem, mert nem vezérelnek semmilyen politikai ambíciók, csupán a közvélemény felé kívántam jelezni, hogy érdekvédelmi szövetségünk egyik platformja körül valami nincs a rendjén. De ha az RT-nek kétségei vannak saját dokumentuma valódiságával kapcsolatban, kétségeik eloszlatása végett szívesen állok rendelkezésükre. A különféle — köztük bizalmas — forrásokból információkat begyûjtô és értesüléseket felhasználó újságírók titkosszolgálati manôverezéssel történô megvádolása mögött pedig csupán a sajtó társadalomellenôrzési szerepének megkérdôjelezését (megtagadását?) vélem felfedezni.
Szeretném leszögezni: senkit semmilyen vitába nem kívánok belerángatni. A három héttel ezelôtt kezembe került dokumentumot többször elolvastam, a benne foglaltakon sokat gondolkoztam, s annak tartalma mélységesen elszomorított. Nem az RT tagjai miatt, hiszen legtöbb vezetôségi tagját személyesen alig ismerem. De amiatt, mert az RMDSZ jelenlegi vezetôsége talán más minôségû belsô ellenzéket érdemelne, az erdélyi magyarság pedig másmilyen ifjú politikai elitet. S nem utolsósorban azért, mert megdöbbentett annak az ádáz és öncélú hatalmi harcnak a képe, amely e dokumentumból kirajzolódott.
Úgy érzem, akkor vettem volna semmibe a sajtóetikát, ha a tudomásomra jutott információkat elhallgattam volna. Aki újságírói munkámat ismeri, tudja: a fenyegetésektôl nem riadok vissza, s a személyem lejáratását célzó nyilatkozatok és állásfoglalások kevésbé érdekelnek. Egyetlen sajtóetikát ismerek: az igazságot ki kell mondani. Még akkor is, ha — amint ez már többször megtörtént — azt éles reakciók követik, s az igazság elismerése végett esetleg majd évekig várnom kell. Újságíróként az a dolgom, hogy a társadalom, s benne a politikusok és a közéleti szereplôk elé görbe tükröt tartsak, ha szükséges, s hogy pozitív és negatív jelenségeket egyaránt bemutassak.
Az RT-nek is be kell látnia: nekem magyarázkodásra nincs okom.
A kormány "satisfãcãtornak" tartja héthónapos tevékenységét. Tudvalevôleg ez magyarul kielégítôt jelent. Úgy látszik, kormányok kiváltsága, hogy saját munkájuk értékével dicsekedjenek. Én a helyükben nem dicsekednék. Bár, ha a kormány tagjainak és klientélájuknak a hasznára gondoltak, akkor egészen más megvilágítást kap kielégítettségük. De ez semmiképpen sem boldogítja az ország polgárait. Méghozzá több okból. De vegyünk csak két — jelentéktelennek tûnô — adatot, amelyek nem egészen véletlenül kerültek egy adásba a Román Rádió szombat reggeli hírtömbjében.
Ez a két szám ugyanis nagyon pontosan kifejezi kormányzási koncepciójukat, fôleg annak a "messzemenô gondoskodásnak" az igazi arcát, amelyet az elsô hírnek kellett világgá kürtölnie: 4,1 százalékkal kompenzálják szeptembertôl a nyugdíjakat. Az indok: ennyire prognosztizálják az inflációt. Ha a hírtömb végén nem ugrana elô a másik százalék is, akár el is hihetnôk, hogy ez az emelés-javítás teljes mértékben fedezi az infláció lehetséges mértékét. Vagyis: hurrá, nyakunkon a jólét, hiszen amit elveszítünk az infláción, a kegyes kormány megnyeri nekünk a nyugdíjon! Hát nem szép? A kora reggeli hír után akár el is andalodhatnánk, vagy visszasüppedhetnénk a párnánkra és édes álomba ringathatnánk magunkat. Csakhogy még elszenderedés elôtt — ébresztôszolgálatként — befut az a hír is, hogy a postai költségeket viszont 17 százalékkal toldják meg. Ha nem figyelnénk, akár úgy is tûnhetne, hogy a postai költség egyetlen tétel csak a nagy gazdasági egészben, s az az egy-két levél, amit havonta megeresztünk... Ám ennek a postai csodának a hozadéka tovább gyûrûzik a gazdasági élet minden területére, s elkerülhetetlenül megjelenik minden más nyugtánkon is. Egyébként így történt ez az elôzô "hatalmas" nyugdíjemeléskor is, amelyet már befutása elôtt régen leköröztek a nemcsak postai árak. Ráadásul azt sem felejtettük el, hogy az eddig prognosztizált inflációk mindig túlteljesítették önmagukat — miért viselkedne másképp ez a 4 százalékosnak hitt? Pláné, ha azt is hozzátesszük, hogy a nyugdíjak eleddig mindig nagyon mélyen alatta maradtak az infláció reális százalékainak...
Aligha hihetô, hogy ez az elégedett kormány nem tudná, hogy az effajta "gondoskodás" csak a nyomort, a vásárlóképesség csökkenését, egyszóval az életszínvonal biztos további romlását hozza el. Egy ilyen perspektíva pedig egy jószándékú és valós javulást akaró kormányt aligha tölthetne el elégedettséggel. Tettetett optimizmusuk legfönnebb totális impotenciájuk elfedésére alkalmas. Erre látszik utalni az ellenzéki pártok elé tálalt mézes-huncut ajánlat is: a prágai találkozóig ássák el a harci bárdot a belépés érdekében.
Héthónapos tevékenységüket is az "idôt nyerni" taktikája jellemezte, s úgy tûnik, a továbbiakban is ez lesz a lényeg: békejobbal húzni az idôt, s a belépés érdekében kifejtett lázas tevékenység látszatát kelteni.
Márpedig az ország és népe akkor lehetne elégedett, ha legalább az egyre szélesedô elnyomorodást — és nem csak papíron — csökkenteni tudnák. Ám a kormány, a látszattevékenység lázában, egyelôre azzal van elfoglalva, hogy a börtönök zsúfoltságát "enyhítse", bányászjárások "hôseit" kimentse — de egyáltalán nem azzal, hogy szükséges és elkerülhetetlen építéssel, javításokkal és racionális megoldásokkal tegye jobbá, elviselhetôbbé a börtönfeltételeket, hozzáigazítva az európai igényekhez, megszüntetve és korrigálva a büntetésekben megmutatkozó szembeszökô aránytalanságokat. Ehelyett bûnözôk ezreit szabadítják az amúgy is veszélyeztetett társadalomra — észre sem véve, hogy mindez valójában az igazságszolgáltatás politikai függôségét bizonyítja, s amúgy is megtépázott tekintélyét végképp lerombolja.
Ez a magával elégedett kormány pedig olyan "apróságokra" már nem figyel fel, hogy a nyugdíjasok hatalmas többségének az "eltartására" (mert még mindig az aktív dolgozókat nyomorító tehertételnek, eltartásnak számítják a becsületes munkával megszerzett és ráadásul meg is fizetett nyugdíjjogot!) összehasonlíthatatlanul kevesebb "jut", mint egy bedutyizott rablógyilkosra! Vajon hány millió ember él (él? nyomorog! többségük nem is egyedül, hanem családjával!) a rablóknak jutó 1 400 000 lejnél kevesebb nyugdíjból, jövedelembôl? Igaz, ezeknek az életkörülményérôl nem kell jelentést írnia a kormánynak sem a NATO-, sem pedig az európai csatlakozáshoz...
Úgy gondolom, ha a börtönben sínylôdôknél is kevesebb jövedelembôl tengôdôk gondjának megoldására is LEGALÁBB annyi idôt és energiát szánna a kormány, mint mondjuk egy tûzoltószékház avatására, az exkirály ingatlankérelmére, a szomszéd státustörvénye elleni hangulat keltésére és az életbe léptetés megakadályozására, netán a mindennapi rádiós-tévés szereplésekre meg a többi fölösleges tangólépésre, talán nemcsak ezek a nyomorban tengôdôk juthatnának közelebb az emberibb élethez, de az ország is a NATO-tagsághoz, európás vágyálmaink beteljesüléséhez.
Egyébként, ha a nyugdíjakat nemcsak negyedévenként, de havonta (mint az árakat) emelnék 4–5 százalékkal, akkor sem hozhatnák be még tíz év alatt sem azt a vásárlói értékben mérhetô veszteséget, amelyet a nyugdíjasoknak 1989 óta el kellett viselniük impotensnél impotensebb kormányok jóvoltából.
A Baross Szövetség Kolozsvári Fiókjának ezerkilencszáznegyvenkettôben megjelent címjegyzékében a Fûszer-, csemege- és italkereskedôk névsorában szerepel Radics Gyuláné városvégi kis fûszerüzletével, a Szuomi tér 9. szám alatt. Feltehetôen, az akkori divatnak megfelelôen, a rokon nemzet iránti rokonszenv abban is megnyilvánult, hogy a környék utcáit finn vonatkozású nevekre keresztelték. A Honvéd utcára lefutó Meggyesoldal taraján húzódott végig a finn nemzeti eposz nevét viselô Kalevala utca (ma Semenic), a Szuomi (Fraternitãtii) tér északi oldalán folytatódott a Karjala (Coastei), majd az Észt (Inãu) utcában. Déli irányban még két utca volt, a finn fôváros, Helsinkirôl, vele párhuzamosan a világhírû finn zeneszerzôrôl, Jean Sibeliusról elnevezett utca (Beethoven).
Radicsék fiatal házasok, azokban az esztendôkben telepedtek le, amikor a környék utcái ugyancsak foghíjasok voltak, s az épülô házak között gondtalanul nyújtóztak az üres telkek, kukoricások, gyümölcsösök, zöldségesek s a bóklászó csaholóknak sem volt sok dolguk a kerítésekkel. A hosszú saroktelket, rajta egy szoba-konyhával, Gyula bácsi a harmincas évek végén vásárolta. Néhány év múlva ezt lebontotta és takaros lakóházat épített, kétoldalt félkörben ívelô, beton párkánnyal határolt lépcsôs feljáróval. Akkor még feleségével mindketten a Dermatában dolgoztak. Két esztendô múlva aztán felépült a külsô, sarki épület, amely fûszerüzletnek adott otthont, Ági néni birodalmaként. Az Endre király utcáról nyílt a söntés meg a kuglipálya, ahol viszont Gyula bácsi volt a korlátlan úr. A vendéglô, mint a Szent Péter pálcáját záró harmadik csillag, úgy zárta harmadikként, a Gergely-Dranik-Radics búfeledtetô trió vonalát, mindegyik a maga fogyasztókörével.
Hármójuk közül talán Radics volt a legrátermettebb, mai szóval jó marketing érzékû vendéglátó. Az ô lokálja, bár sokan egyszerûen csak hóstátiak kocsmájaként emlegették, a kiszolgálásban, a kínálat választékosságában messze megelôzte a másik kettôt.
Abban az idôben a Honvéd utca végén mûködött a Hóstátiak Gazdasági Egylete, gazdakör, gépkölcsönzô, kulturális megnyilvánulások helye. Ma egy pékség van a helyén, de — régmúlt idôk megroggyant tanújaként — még mindig áll egy, az utcára értetlenül bámuló, kicsiny hóstáti ház. Képromboló, ramaty kalyiba a délceg, büszke tömbházak között, mondhatják a városrész ôsi történetét nem ismerôk —, patinás igazgyöngy, egy talmi csillogású "utcasor-nyakéken" — mondom én.
Ide, az Egyletbe gyûltek össze a hóstátiak gazdagyûlésekre, kalendárium adta alkalmak ünneplésére, hóstáti bálok rendezésére. Az udvar végében egy szeszfôzde is mûködött. Mint minden mulatságon, itt is volt ital, de a házszabály tiltotta a fiatal legények kiszolgálását és Miskolczy uram, a csapos, szigorúan be is tartotta a regulát. Igaz, a Zápolya utcában lévô, saját vendéglôjében nem volt ennyire szigorú. Tény az, hogy a tilalom miatt a legények a Meggyesoldalnak vették az irányt, s a Hernyóselyem gyár kerítése mellett, a meredeken felkaptatva már Radics úrnál voltak, aki tárt karokkal meg finom szilvóriummal várta ôket. Sôt, hogy vendégmarasztalóbb legyen, az itóka mellé sült debrecenit, májas-, véreshurkát és friss tepertôt kínált. Hátul, a kuglipályán, a tekézôk szorgalmasan döntögették a bábukat garmadába.
Mindent a kedves vendégért jelszóval, Radics saját kuglicsapatot verbuvált a környék legjobbjaiból, akik rendszerint nyertes csapatként hagyták el a pályát. Profi módra, a nyeremény a tulajnak dukált, ô osztotta szét a jutalékot a csapat tagjai között. Parti közben feszült csendben követték a nagy dobók mozgását. Figyelték és akaratlanul utánozták társaikat, amint egyesek derekukat riszálva, mások lábukat lógatva, útjára engedik s közben bûvölik a kerek golyót. Sós Misi félrefordította simléderét, egyet sasszézott, majd dobás után így szavalt: — üsdd, vágd, nem apád / így dob Misi kilenc fát! Egy-két stampli után a drukkerek kórusban skandálták a rigmust. Egyre gyakrabban volt kilences telitalálat és ezt Mihály remek formájának tulajdonították. Nem sejtették, hogy az állító gyerekek, egy vékony acél hurok segítségével, amit rendszerint a királynôre hurkoltak, alaposan besegítettek a sikerbe.
Miközben kint peregtek az izgalmas partik, a söntésben egy-két cigány halkan kísérte a daloló ked- vû vendégeket. Elôfordult, hogy felforrosódott a hangulat és repült a bicska a csizmaszárból, de ezeket a vitákat a szemben lévô Szuomi téren rendezték az érdekelt felek. Ez a tér nappal minek is szolgálhatott volna, ha nem futballpályának. A labda, ha rongyból is volt, kerek volt és a grundra nem kellett messze menni. S ha labdarúgásról volt szó, Radics úr vendégszerzô intuíciójára mi sem jellemzôbb, hogy elsôk között vásárolt rádiót vendéglôjébe s a vendégek poharazgatás közben hallgatták végig Pluhár izgalmas közvetítéseit, vagy Karády Katalin búgó hangú dalait: "Tudom, hogy vársz, ha este tízet üt az óra..."
A Radics vendéglô történetének befejezô részét bárki megírhatná. Egy dátum: 1948 — és ez a vég. Ekkor lesz a becsületes munkával szerzett magánvagyon az államé, mindenkié, azaz senkié. Gyula bácsi a hetvenes évek végén, Ági néni a nyolcvanas évek elején távozott az élôk sorából. Két lányuk, Manyi Amerikában, Ági Magyarországon és mellettük a jó szomszédok, Valkay Jóska és neje, a mindig segítôkész Cecília, Cili, Fülöp Csaba, a Dermata egykori, ma is sziporkázóan szellemes közgazdásza, vagy a hetvenhatodik évét taposó Ciortescu néni ôrzik becsületes emléküket.
A három vendéglô közül egyedül a Radics-féle épület maradt fenn ma is, de egykori vendégei közül már vajmi kevesen élnek.
Az UEFA-Intertotó kupa döntôjének visszavágóin nagyjából egyenlô eséllyel indult mindegyik csapat, hiszen az elsô mérkôzéseken puszta döntetlenek születtek. A hazai pályán szereplô csapatoknak volt valamivel nagyobb esélyük a továbbjutásra, de ilyen szintû csapatoknál a hazai pálya elônye már nem oly nagy, mint például a bajnoki mérkôzéseken. Ezt igazolta a Brescia és a PSG közötti összecsapás is. A párizsi 0–0 után az olasz csapat mindhiába uralta többet a labdát. A fantasztikus iramú mérkôzés a szó szoros értelmében 90 perces harc volt — a labda csak úgy pattogott a középpályán a két csapat játékosai között, akik foggal-körömmel igyekeztek megtartani azt. Olykor Hofi szavai jutottak eszembe: "Szúrd ki, mert addig pattog!"
Az olaszok építkeztek többet, s amikor a labda Roberto Baggióhoz jutott, a vendégek kapuja mindig veszélyben forgott. A 34 éves csatár szenzációsan játszott, cselezett, passzolt, átvevései, labdakezelése, indításai joggal kápráztatták el a nézôt. De egy fecske nem hoz nyarat. Az utolsó negyed óra 0–0-ás állásnál a hosszabbítás felé kacsingatott, amikor egy ellentámadás után a 6-os közelében álló Aloisióhoz került a labda, az parádésan átvette, kicselezve azzal az olaszok utolsó hátvédjét, fordulásból lôtt bombájának pedig a világ legjobb kapusa sem tudott volna ellenállni: 0–1. Az elnémult olaszoknak ekkor két gól kellett a boldogsághoz. Öt perc múlva ismét Baggióhoz kerül a labda a 16-os szélén, s a veterán játékos bemutatta: nemcsak a labdarúgáshoz, hanem a színészkedéshez is ért. Parádés vetôdésével kiharcolt egy 11-est, amit magabiztosan be is lôtt. A második gól azonban már nem jött össze a maradék 10 perc alatt: az olaszok siettek, s éppen ezért játékuk szétesett, eredménytelen maradt. Megérdemelten továbbjutó a PSG (idegenben lôtt góllal), amely ugyan keveset uralta a labdát, de csatárainak szépségdíjas cselei — a nigériai származású Augustine Okocha úgy hagyta faképnél többször is a Brescia hátvédeit, hogy azok nem is tudták, hol a labda — és a gólszerzô Aloisio villanása elegendônek bizonyultak az olaszokkal szemben.
Az UEFA-Intertotó kupa döntôinek további visszavágóin: Aston Villa (angol)–FC Basel (svájci) 4–1 (gól: Vassel 44., Angel 2 — 55. és 79., Ginola 83., illetve Chipperfield 30.), Newcastle United (angol)–Troyes (francia) 4–4 (g: Solano 2., Ameobi 65., Speed 70. — 11-esbôl, Hughes 90., illetve Leroy 25., Gousse 28., Boutal 2 — 47., 61.). Továbbjutott az Aston Villa, 5–2-es összesítéssel és a Troyes 4–4-es összesítéssel, idegenben lôtt góllal.
A hazai, 4–2-es csúfos vereség után kevesen hittek a román csapatban. A Steaua azonban egy félidôn keresztül reménykedett. A 30. percben Dãnciulescu–Neaga kombináció után ez utóbbi vezetéshez juttatta a vendégcsapatot, s a felbátorodott piros-kékek nem sokkal késôbb Neaga révén kis híján megszerezték a második gólt is. A labda kevéssel ment el a kapu mellett. Aztán Florentin Dumitru szabadrúgása találta telibe Filimonov kapuját, s a két elpuskázott lehetôség — mint az a labdarúgásban lenni szokott — megbosszulta magát. A második félidô elsô percében Melascsenko gólja szertefoszlatta az utolsó továbbjutási álmokat is. Baciu 52. percbeli piros lapja után (második sárga lapját követôen) a katonacsapatnak még arra sem maradt ereje, hogy legalább a presztízsgyôzelmet megszerezze. Sôt, Lung kapussal volt szerencséje, hisz az bravúrosan hárította a kijeviek több veszélyes lövését is.
A BL-bôl kiesô Steaua így csak az UEFA-kupában szerepelhet.
A mérkôzést mellesleg azért nem közvetítette egyik hazai tévéadó sem, mert a kijeviek 30 000 dollárt kértek a közvetítés jogáért, aminek csak egyhatodát lett volna hajlandó kifizetni az RTV1.
(balázs)
A BL további selejtezôinek visszavágóin (kiemelve a továbbjutók, zárójelben az összesített eredmény): Bayer Leverkusen (német)–Crvena zvezda (jugoszláv) 3–0 (3–0), SSC Lazio (olasz)–FC Köbenhavn (dán) 4–1 (5–3), FC Liverpool (angol)–Haka Valkeakoski (finn) 4–1 (9–1), FC Barcelona (spanyol)–Wisla Kraków (lengyel) 1–0 (5–3), Real Mallorca (spanyol)–Hajduk Split (horvát) hosszabbítás után 2–0 (2–1).
Amint arról már dióhéjban szóltunk, a férfi Nemzeti Liga résztvevôi elsôknek kezdik az ôszi bajnoki évadot szeptember 2-án. A vetélkedôn a tavalyi bajnokság elsô tíz helyezettje, valamint a két újonc, a Ploiesti-i Uztel, valamint a Tg. Jiu-i Pandúrok vesznek részt. Ez utóbbi egyéves alsóbb ligai szereplés után tér vissza a legjobbak közé.
Kolozsvárt ugyancsak az U-Nehézgépgyár-Agressione legénysége hivatott képviselni, s bár a csapat Gheorghe Zamfir technikai igazgató, valamint Remus Moldovan fôedzô vezérletével javában készül az eseményre, s már több elôkészületi mérkôzést is játszott. Amint a szakvezetôk elmondták, egyelôre mág bizonytalan a bajnokságban való részvételük, ugyanis az Agressione Kft. maradt az egyetlen szponzor, és ilyen körülmények között e kft. vezetôsége is támogatói visszalépésével fenyeget.
E rövid, egyáltalán nem biztató bevezetô után közöljük az ôszi 11 forduló részletes mûsorát:
1. forduló (szeptember 2.): Kolozsvári U-Nehézgépgyár-Agressione–Galaci Ulpimex, Tg. Jiu-i Pandúrok–Bukaresti Steaua, Ploiesti-i Uztel–Piatra Neamt-i Fibrexnylon, Brassói Dinamó–Bukaresti Dinamó,
Temesvári Egyetem-Politechnika–Konstancai Kézilabda Klub, Nagybányai Minaur–Pitesti-i Dacia.
2. forduló (szeptember 9.): Konstanca–Kolozsvár, Steaua–Ploiesti, Fibrexnylon–Brassói Dinamó, Bukaresti Dinamó–Temesvár, Galac–Minaur, Dacia–Pandúrok.
3. forduló (szeptember 15/16.): Kolozsvár–Bukaresti Dinamó, Brassói Dinamó–Steaua, Temesvár–Fibrexnylon, Minaur–Konstanca, Pandúrok–Galac, Ploiesti–Dacia.
4. forduló (szeptember 22/23.): Fibrexnylon–Kolozsvár, Steaua–Temesvár, Bukaresti Dinamó–Minaur, Konstanca–Pandúrok, Galac–Plo-iesti, Dacia–Brassói Dinamó.
5. forduló (szeptember 29/30.): Kolozsvár–Steaua, Minaur–Fibrex-nylon, Pandúrok–Bukaresti Dinamó, Ploiesti–Konstanca, Brassói Dinamó–Galac, Temesvár–Dacia.
6. forduló (október 6/7.): Dacia–Kolozsvár, Steaua–Minaur, Fibrex-nylon–Pandúrok, Bukaresti Dinamó–Ploiesti, Konstanca–Brassói Dinamó, Galac–Temesvár.
7. forduló (október 13/14.): Kolozsvár–Pandúrok, Steaua–Konstanca, Fibrexnylon–Dacia, Bukaresti Dinamó–Galac, Minaur–Brassói Dinamó, Temesvár–Ploiesti.
8. forduló (október 20/21.): Brassói Dinamó–Kolozsvár, Konstanca–Fibrexnylon, Galac–Steaua, Dacia–Bukaresti Dinamó, Ploiesti–Minaur, Pandúrok–Temesvár.
9. forduló (október 27/28.): Kolozsvár–Temesvár, Steaua–Dacia, Fibrexnylon–Bukaresti Dinamó, Konstanca–Galac, Minaur–Pandúrok, Brassói Dinamó–Ploiesti.
10. forduló (november 3/4.): Kolozsvár–Ploiesti, Fibrexnylon–Galac, Bukaresti Dinamó–Steaua, Dacia–Konstanca, Temesvár–Minaur, Pandúrok–Brassói Dinamó.
11. forduló (november 10/11.): Minaur–Kolozsvár, Steaua–Fibrexnylon, Konstanca–Bukaresti Dinamó, Galac–Dacia, Brassói Dinamó–Temesvár, Ploiesti–Pandúrok.
Amint a fentiekbôl kitûnik, a harmadik fordulótól kezdôdôen a rendezô csapatok döntik el, hogy szombaton vagy vasárnap játsszák le bajnoki mérkôzéseiket. Az ún. teremszakaszok 2002 február-márciusában lesznek. A tavaszi idény találkozóit 2002 március 16.–május 12. között bonyolítják le.
A Romániai Szakvizsgázott Könyvelôk és Könyvvizsgáló Szakértôk Testületének (CECCAR) Kolozs megyei fiókja közli az érdekeltekkel, hogy a szakvizsgázott könyvelôi, illetve a könyvvizsgáló szakértôi képesítô vizsgákra szeptember 29–30-án kerül sor.
A beiratkozásokat szeptember 10-tôl végzik. A jelölteknek szeptember 3-tól felkészítô tanfolyamokat tartanak, amelyekre augusztus 24-tôl lehet beiratkozni.
Részletekkel a CECCAR kolozsvári székhelyén, Deák Ferenc (Eroilor) sugárút 2. szám alatt szolgálnak, illetve a 430-373-es telefonszámon.
A mezôgazdasági miniszter azt ígérte, hogy megszigorítják a magyarországi búza-, illetve lisztbehozatalt. Ilie Sârbu azzal magyarázta az intézkedés szükségességét, hogy a Magyarországról importált áru minôsége rosszabb a belföldinél. A miniszter kijelentette, hogy Románia az ilyen minôségû terméket az importáló cégek nyomása ellenére sem fogadja el.
Szakemberek viszont azt mondják, hogy a tárca szándékosan emelte teljesíthetetlen szintre a minôségi mércét, s mert a belföldön termelt búza minôsége messzire elmarad a Magyarországiétól.
|
Váltóiroda |
Márka (Vétel/Eladás) |
Dollár (Vétel/Eladás) |
|
Carpatica Kereskedelmi Bank (bankközi) |
13 826/13 979 |
29 730/29 845 |
|
(valutabeváltó) |
13 000/13 950 |
29 500/29 950 |
|
Macrogroup (Fôtér 23., Sora, Bolyai 8., Szentegyház u. 4.) |
13 800/13 950 |
29 830/30 050 |
Az utcai pénzváltóknál a forint 100/103, a márka 13 700/13 900, a dollár pedig 30 000/30 200 lejbe került.
A Román Nemzeti Bank mai árfolyamai: 1 német márka = 14 053 lej,1 USD = 29 786 lej, 1 euró = 27 480 lej.
Azoknak, akik augusztus 27. után a gyulavarsándi határátkelônél kívánnak belépni Romániából Magyarországra, kisebb kerülôre kell számítaniuk: Battonya és Méhkerék felé. A gyulai magyar határátkelô felújítási munkálatai miatt, a fenti idôponttól magyar oldalon forgalomkorlátozás lép életbe.
A forgalomkorlátozás nem befolyásolja az autóbuszok és a tehergépkocsik forgalmát.
Az orosházi határôrök közlekedési ügyosztályának fônöke, Badics András elmondta, hogy augusztus 27-én elkezdôdik a határátkelô modernizálásának harmadik szakasza, amelyet többek között a Schengen-térséghez való csatlakozás tesz szükségessé. A majdnem egymilliárd forintos beruházásból — amelynek egyharmada PHARE-alapokból származik — felújítják az ôrség épületét, de új ki- illetve belépô-rendszereket is felszerelnek, a Schengen-rendszer elôírásainak megfelelôen.
Nem volt könnyû nyaruk a szamosújvári iskolaigazgatóknak. Sokan közülük nem tudtak nyugodtan pihenni, hiszen az új tanévre való felkészülés komoly feladatot jelent mindnyájuk számára. Lassan közeleg a becsengetés és még nem minden tanintézetben végeztek a szokásos nyári tatarozási munkálatokkal. Városi szinten több mint 800 millió lejt utaltak ki az iskolák tantermeinek felújítására, felfrissítésére. Kis összeg, amellyel az igazgatók igyekeztek minél ésszerûbben gazdálkodni. A város legrangosabb iskolájában, a Petru Maior Elméleti Líceumban az idén sem sikerült lemeszelni az épület külsô falát. A tantermeket is csak futtában újították fel, hogy ne is beszéljünk a belsô udvarról, amelyre ugyancsak ráférne a javítás, de 200 millió lejjel nem tehettek sokat. Ugyanannyit kapott a magyar tagozatos 2-es Számú Általános Iskola is. Itt ellenben — a két igazgatónô hozzáállásának köszönhetôen — idejében befejezték az osztálytermek meszelését. Jelenleg az iskola Bábolna utcai épületében dolgoznak a mesteremberek.
Nem volt gondmentes vakációjuk az Ana Ipãtescu Általános Líceum tanerôinek sem. Az 58 osztályteremnek alig felét frissítették fel és nem sikerült megoldani a lépcsôház rendbetételét sem. Immár két éve a tanulók csak kerülô úton tudnak feljutni az emeleti osztályokba. A beruházást a Világbank vállalta, de eddig még nem érkezett meg a pénz. A nyár folyamán rendbe tették a csempekályhákat és rendezték a hátsó udvar környékét. Hasonló munkálatokat végeztek az elmúlt hetekben az 1-es Számú Általános Iskolában is.
Augusztus 23. Egy jelentéktelen hétköznap, vagy unalmas hétvége. De nem annak a korosztálynak, amely a kommunizmus alatt volt fiatal, vagy családos. Az emberek nem szívesen beszélnek, vagy nem emlékeznek. De aki megszólal, az megnyílik.
"A kommunista felszabadulást ünnepeltük. Emlékszem a felvonulásokra, amelyekrôl én mindig lemaradtam.Fôleg a gyerekeket nyúzták. Jó, hogy vége van." — Bíró Edit, nyugdíjas
"Visszaemlékszem a felvonulásokra, akkor valahogy, nagy élménynek tûnt, de mai gondolkodással visszaemlékezve azt kell mondjam, hogy kellemetlen volt." — Szabó Kis Ildikó, asszisztensnô
"Én arra emlékszem, hogy az a nap egész szenzációszámba ment, rengeteget készültünk a felvonulásokra. Én abban az idôben pionír voltam, és egy kicsit büszke is a helyzetemre. De a mi korosztályunk másképpen gondolkozik arról az idôrôl, hiszen mi nem kaptunk annyit belôle, mint amennyit egy akkori felnôtt kapott. Szerencsére már vége van." — K. Edith, egyetemista
"Akkor jött az áttörés az oroszok részérôl, augusztus 23-án. A nagy cirkusz az megvolt, nagyon szép volt, vége van." — Pálfy Ákos, nyugdíjas
"Minden évben hajnalban kellett kelni, egész délelôtt állni, aztán futás, rohanás. Tudja, akkor örvendtünk, mert volt egy-két nap a munkásnak is, egy kicsi szabadidô. Kellemetlennek nem kellemetlen emlék, de túl vagyunk rajta, hála Istennek." — Pálfy Éva, nyugdíjas
"Nekem a pionírélet jut eszembe, mivel én akkor szakaszvezetô voltam. Nem szerettem, örvendek, hogy vége van." — Kádár Csaba
Augusztus 20-án a Csicsómihályfalva fölé emelkedô vár alatt megrendezték a 8. Csicsó vári Népünnepélyt, amelyen az idén mintegy 1200 környékbeli vett részt — tudtuk meg Kocsis András Beszterce-Naszód megyei tanácsostól. A fiatalok már jóval az ünnepi mûsor elôtt sátrat vertek a vártisztáson, így a rettegi Polgármesteri Hivatal, illetve a Prefektúra küldötteit már sátorerdô fogadta augusztus 20-án. Az ünnepélyen részt vett Pop Gheorghe alprefektus és Iliescu Gheorghe PSZD-képviselô is. A fô látványosság a bethleni Mûvelôdési Ház tánccsoportjának elôadása volt.
— Az ünnepélynek sajnos nem volt semmiféle magyar vonatkozása — mondta a tanácsos —, de jó alkalom volt ez arra, hogy a román–magyar együttélésrôl, a közös jövôrôl és tennivalókról elbeszélgessünk. Szóba került a csicsói vár környékének rendbetétele is; tervek születtek arra is, hogyan lehetne a várat a nemzetközi turisztikai vérkeringésbe bekapcsolni. Remélhetôleg jövôre már magyar néptáncegyüttesek is fellépnek a vár alatt. Bízom benne, hogy a beszterceiek vagy a magyardécseiek tánccsoportja benevez majd erre a nagyszabású népünnepélyre.
Nagy sikerrel zajlott le 19-én a Beszterce-Naszód megyei Rettegen a helyi egyházközség által szervezett református egyházi kórustalálkozó, amelyre a meghívott hét kórusból hat érkezett meg. A rendezvényt eddig Dés szervezte, de az idén Retteg töltötte be a házigazda szerepét. A kórustalálkozó résztvevôi — a dési egyházmegye kórusai — 3–3 kórusmûvel léptek fel a templomban; az egész rendezvény a millennium és Szent István ünneplésének jegyében zajlott. A rettegi református gyülekezet önerôbôl állta a költségeket, és Bányai Csaba lelkipásztor azon reményének is hangot adott, hogy máskor is megnyílik majd Retteg elôtt az út arra, hogy ilyen jellegû találkozókkal erôsítse a térség szórványmagyarságának vallási és nemzeti identitástudatát.
Egy Fehér megyei család öt tagja — szülôk és három gyermek — halt meg villámcsapás miatt. Az öt áldozat Bucsum község közelében lévô település kaszálóján dolgozott, amikor eleredt az esô, s mert otthonuktól távol voltak, a vihar elôl egy fa alatt kerestek menedéket. A 46 éves apa, 35 éves anya, 11 éves fiuk, valamint 12 és 17 éves lányaik villámcsapás miatt vesztették életüket. Az abrudbányai rendôrséget egy, szintén a mezôn dolgozó helybeli lakos értesítette a történtekrôl. Az öt holttestet egy hozzátartozó szállította el.
Két hét szükséges ahhoz, hogy az orvosok megállapítsák a vasárnap este Temesváron született hermafrodita kisbaba domináns génjét. A bonyolult vizsgálatsorozat eredményének függvényében a csecsemôt mûtétnek vethetik alá. A leányanya családja azt nyilatkozta, több ízben megpróbálták lányukat rávenni arra, hogy szakítson barátjával, ugyanis véleményük szerint — tekintettel a lány korára — együttélésük természetellenes. A lányt nem sikerült meggyôzni, elhagyta otthonát, hogy barátjával maradhasson. Amikor értesültek a gyermek születésérôl, a nagyanya és az anya testvérei a kórházba látogattak, ahol az orvosok elmagyarázták nekik, az újszülöttet mindaddig nem vihetik haza és születését sem jegyezhetik be, amíg minden kétséget kizáróan meg nem állapítják a nemét. Az újszülöttet a kórházban apja is meglátogatta. A rendôrség elkezdte a nyomozást az ügyben, ennek során azt hivatottak megállapítani, megalapozott-e a kiskorú megrontásának vádja. Mint ismeretes, az újszülött édesanyja alig tizenhárom évesen esett teherbe. A temesvári rendôrség szóvivôje elmondta, amennyiben vétkesnek találtatik, az újdonsült apa egytôl öt évig terjedô szabadságvesztésre ítélhetô.
• Kórházból lopott az a három fiatal, akik ellen bûnvádi nyomozást kezdett a rendôrség. A három kolozsvári munkanélküli, a 17 éves Alin Fulda, a 32 éves Vilhelm Pestean és a 20 éves Octavian Sebastian Dâmbean — az utóbbiak visszaesô bûnösök — hétfôn reggel fél tízkor a Pasteur utcai szakmai ártalmak kórházába "látogatott", ahonnan a személyzettôl három pénztárcát csent el, a bennük levô összesen 2,3 millió lejjel és a személyi iratokkal. Pesteant és Dâmbeant elôzetes letartóztatásban, Fuldát pedig szabadlábon vizsgálják minôsített lopás vádjával, amiért 3-tól 15 évig terjedô börtönbüntetést kaphatnak.
• Több ellenôzésre került sor tegnapelôtt megyénkben. Kolozsváron a rendfenntartók 58 szabálysértést könyveltek el, és 14,5 millió lej összértékû pénzbírságot róttak ki — ebbôl 29-et közlekedési kihágásokért, 15-öt pedig rendbontásért. Tordán a közlekedésrendészet rótt ki 7,3 milliós pénzbírságot az észlelt 49 szabálysértésre, és négy hajtási jogosítványt és egy forgalmi engedélyt is visszavont. Szintén Tordán ellenôrizték a piaci árusokat is, és 23 esetben találtak büntetendô rendellenességet — ennek nagy része (18) illegális kereskedelmi tevékenységre vonatkozó. A kirótt büntetések összértéke 3,5 millió lej. Désen ugyancsak a közlekedésrendészet "tevékenykedett": 2,4 millió lejjel büntetett meg 22 szabálysértôt.
Négy személy próbált meg leleményes módszerrel nagy mennyiségû sertéskarajt kicsempészni a Metro nagyáruházból. Lenuta Rus (46), Andrei Alin Rus (20) és Rus Daniela Candina (22), miután elôzetesen megegyezett Doru Ovidiu Coroiannal (21), augusztus 9-én 3 darab pacalt tartalmazó ládát ürített ki a Metro raktárában, amelyekbe 80 kiló sertéskarajt tett. A pénztárnál, amelynél Daniela volt kasszásnô, a 13,3 millió lejt érô sertéskaraj helyett így 3,4 millió lejt — 63 kiló pacal árát — fizettek. A Metrónál dolgozó családtagok által elcsent portékát Coroian az üzletház elôtti parkolóban várta. A csalásra azonban késôbb fény derült, így mind a négyüket csalás vádjával szabadlábon vizsgálják: a flekkensütés elmaradt, cserébe 3-tól 15 évig terjedô börtünbüntetéssel számolhatnak.
Budapest érthetetlennek tartja, hogy a román külügyminisztérium "egy kiragadott és kimutathatóan torzított idézetet" alapul véve kritizálta a szófiai magyar nagykövetet — derül ki a magyar külügyi szóvivô közleményébôl. Horváth Gábor Bukarest azon vádjára válaszolt, miszerint Kolozsi Béla szófiai magyar nagykövet kritizálta a román kormányfô javaslatát az EU- és NATO-csatlakozási erôfeszítések segítésére létrehozandó bolgár–román "tandemrôl".
A magyar külügyminisztérium megítélése szerint a szófiai magyar nagykövet szavait román részrôl többszörös áttételen keresztül, pontatlanul idézték. A közleménybôl kiderül: a magyar külügy kedden tájékoztatta Crina Prunariu asszonyt, a budapesti román nagykövetség ideiglenes ügyvivôjét, hogy Magyarországnak kiemelt érdeke szomszédainak és a térség országainak, így Romániának és Bulgáriának mielôbbi euroatlanti integrációja; Magyarország változatlanul szilárdan támogatja ezen országok erre irányuló erôfeszítéseit. Az ügyvivôt tájékoztatták arról is, hogy Kolozsi, aki egy kerekasztal-beszélgetésen vett részt, és aki hangsúlyozta, hogy tartózkodik a harmadik országok törekvéseinek kommentálásától, annyit mondott: "a magyar fél meggyôzôdése és minden erre vonatkozó mértékadó megnyilatkozás szerint az integráció elsôdlegesen és hangsúlyozottan a csatlakozási kritériumok teljesítésétôl függ" — áll a szóvivô közleményében.
"A magyar fél változatlanul ahhoz az általa következetesen folytatott és általában is kívánatosnak tartott gyakorlathoz tartja magát, hogy hivatalos lépéseit és megnyilatkozásait partnerei ellenôrzötten autentikus közléseire, a másik fél elôzetesen megismert álláspontjára, nem pedig áttételesen, sajtóhírekre kívánja alapozni. Budapest reményét fejezi ki, hogy a jövôben román részrôl is ezt a megközelítést fogják alkalmazni" — áll a közleményben.
A képviselôház jogi bizottsága tegnap is elhalasztotta annak a státustörvényrôl szóló szakértôi jelentésnek a vitáját, amelynek alapján alakítja majd ki konzultatív jellegû állásfoglalását a jogszabályról. Amint arról korábban tudósítottunk: az RMDSZ-nek nem áll szándékában részt venni az ülésen, amennyiben valóban napirendre tûzik a jelentést. Székely Ervin Bihar megyei képviselô, a bizottság RMDSZ-es tagja lapunknak elmondta: a bizottsági tagok közül többen is jelezték már, hogy nem értenek egyet azzal, hogy az említett jelentés vita tárgyát képezze. Székely szerint feltehetôen azért az újabb halasztás, mert a "titokzatos" jelentés még nincs is kész. A képviselô maga sem tudja különben, hogy ki is az a három független jogi szakértô, akire a feladatot bízták, kérdésére Olteanu bizottsági elnök ugyanis elzárkózott kilétük felfedésétôl.
A Mediafax értesülései szerint a halasztásra azért került sor, mert a képviselôházi bizottsághoz jövô héten csatlakozna a szenátus jogi bizottsága is, és az idevonatkozó dokumentumok fénymásolása is várat magára.
Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt elnöke szerint nem a parlament hatáskörébe tartozik a magyar státustörvény fölött ítéletet mondani, tekintettel arra, hogy ebben a kérdésben a Magyarország és Románia között semmiféle kétoldalú egyezmény nincs. A Mediafax által idézett politikus úgy látja: a kérdésnek a jogi bizottságban való napirendre tûzése fölösleges, az egész procedúra annak a bizonyítéka, hogy a Nãstase-kabinet képtelen ezt az ügyet mind bel-, mind külföld felé kezelni.
Egy nappal korábban Valer Dorneanu, a képviselôház elnöke nem zárta ki annak a lehetôségét, hogy a román parlament megalkosson egy olyan törvényt, amely "ellensúlyozhatná", "kivédhetné", "keresztülhúzhatná" a magyar státustörvény hatását, amennyiben nem sikerül megegyezni a magyar féllel ebben a kérdésben. Terveik szerint a képviselôház jogi bizottságának a státustörvénnyel kapcsolatosan kialakítandó állásfoglalását a kormány elé terjesztik, aztán a kabinetben és a politikai pártok szintjén vitára kerül sor, és csak ezt követôen döntenek arról, hogy ki kell-e dolgozni a magyar státustörvény hatását keresztülhúzó jogszabályt vagy sem. Dorneanu szerint a román válasz a státustörvényre jogszabály, határozat vagy politikai nyilatkozat formáját öltheti, kifejezôdhet egy kormányzati lépésben vagy az európai fórumokon lezajló vitában. "Egyelôre azonban a magyar féllel folyó párbeszédre számítunk" — mondotta.
A státustörvénnyel foglalkozott szerdai számában a Financial Times. A tekintélyes londoni lap szerint Magyarország szomszédai zokon vették az ott élô magyaroknak kilátásba helyezett különféle jóléti juttatásokat. Romániával és Szlovákiával feszültté váltak a kapcsolatok, a viszony hôfoka évek óta nem volt olyan alacsony, mint most. "Az EU-tagjelölt Magyarországot rászorították arra, hogy tárgyalásokat kezdjen."
A lap idézi az Európai Bizottság egyik illetékesét, aki szerint "olyan panaszok érkeztek hozzánk (Romániából és Szlovákiából), amelyeket nem tudunk figyelmen kívül hagyni. Arra ösztökéljük a magyar kormányt, hogy valóban üljön tárgyalóasztalhoz, és konzultáljon (a szomszédos országok) hatóságaival. Ôk azt állítják, hogy megtették ezt. Mi tudjuk, hogy ez nem igaz."
A Financial Times szerkesztôségi cikke szerint Orbán Viktor magyar kormányfô veszélyes játékba kezdett a státustörvénnyel, amelyet a külvilág elôtt a kisebbségben élô közösségek felkarolásaként, Magyarországon viszont nemzeti diadalként mutatnak be. A lap azt tanácsolja az EU-nak, hogy "kísérje élénk figyelemmel Orbán kijelentéseit, mialatt a jövô évi választások közeledtével fokozatosan emelkedik a politikai hômérséklet" Magyarországon. Az ország az EU-csatlakozásra készülô államok élvonalában halad, irigylésreméltó eredményeket ért el a gazdasági és közigazgatási reformok terén — állapítja meg. "Brüsszel azonban nem hagyhatja, hogy ezek a vívmányok eltakarják a szeme elôl Orbánnak a nacionalista politizálásra való hajlamát. Nem lesz jó EU-tagország azokból, amelyeknek feszült a viszonya a szomszédaival."
Az írás helyénvalónak tartja, hogy Magyarország törôdik a határain túl élô magyarokkal, akik gyakran voltak hátrányos megkülönböztetések és esetenként erôszak áldozatai. Azt is elismeri, hogy az Európai Bizottság nem emelt kifogást a törvény rendelkezéseivel szemben, amelyek értékelése szerint Magyarország majdani schengeni kötelezettségeinek sem mondanak ellent. A lap szerint azonban a törvénynek van egy másik, kevésbé vonzó jelentôsége is, amennyiben Magyarországon sokan úgy vélik, hogy az elsô világháború után igazságtalanul csatolták el az országtól a magyar kisebbségek által lakott területeket.
Orbán tisztában van azzal, hogy a határok átrajzolása szóba se jöhet, "ennélfogva jobban kellene ügyelnie retorikájára, és gondosan külön kellene választania a történelmet a mai realitásoktól" — írja a Financial Times.
A magyar kultúra bölcsôje Erdélyben van, ahol a magyar nyelv ismerete, ápolása ugyanúgy sajátja az ottani magyaroknak, mint az anyaországban élôknek — mondta Medgyessy Péter, a Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltje — kolozsvári kötôdése miatt beismerten is némi elfogultsággal — a magyarországi Mesztegnyôn, az idén 15. alkalommal megrendezett Somogy megyei honismereti táborban, ahol mintegy száz, Erdélybôl, Kárpátaljáról, a Felvidékrôl és a Vajdaságból érkezett határon túli magyar fiatal vesz részt.
Medgyessy elmondta: amennyiben a jövô évi választásokon az MSZP erre felhatalmazást kap, elsôsorban arra törekszik majd, hogy minden határon túli magyar a szülôföldjén érezze jól magát, ott tudjon boldogulni, ôrizhesse anyanyelvét, ápolhassa kultúráját, tarthassa meg magyarságát.
Medgyessy Péter kifejtette: kormányzó erôként támogatni kívánják a magyar gazdasági vállalkozások határon túli befektetéseit, az ott élô magyar fiatalok számára kollégiumi férôhelyeket szándékoznak biztosítani, és már most kezdeményezik a jelenlegi kormánynál egy, a határon túli magyarok érdekeit az anyaországban képviselô ombudsman kinevezését.
Az MSZP miniszterelnök-jelöltje a közeljövôben tervezett romániai látogatása kapcsán elmondta: az ott élô magyarság képviselôi mellett szeretne találkozni román politikai vezetôkkel is, hogy megbeszélhessék a közös teendôket a magyarságot érintô kérdésekben.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |