 |
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |
2001. augusztus 30.
(XIII. évfolyam, 201. szám)
A Kolozs Megyei Kereskedelmi, Ipari és Mezôgazdasági Kamara, az IRIS Center Romania és helyi szakügynökségek megbeszélést folytattak szerdán több gazdasági vállalat képviselôivel a kereskedelmi vállalatok bejegyzését leegyszerûsítô egyedi irodák mûködésérôl.
Mint ismeretes, a 2001/76-os kormányrendelet elôírása alapján a Kereskedelmi Kamara keretében mûködô egyedi iroda végzi el mindazt a bürokratikus munkát, amelyet azelôtt az érintetteknek kellett megtenniük a hatféle engedély beszerzése érdekében. Az új módszer húsz nap alatt lehetôvé teszi, hogy a létrehozott új vállalat törvényes keretek közt kezdhesse el munkáját.
A szerdai megbeszélés alkalmával bemutatták a Kereskedôk bejegyzési és engedélyezési útmutatójának tervezett változatát. A rendezvényen Ioan Mante kamarai alelnök és Laura Stefan, az IRIS Center Romania képviselôje hangsúlyozták azt a jóindulatú támogatást, amelyet a helyi megyei szervek részérôl tapasztaltak. Az érintett ügynökségek (Egészségügyi Fôigazgatóság, Állategészségügyi Igazgatóság, Környezetvédelmi Felügyelôség, Tûzoltóság, Területi Munkafelügyelôség) jelenlevô képviselôi egyetértettek abban, hogy az új gyakorlat életképességét az idô bizonyítja majd be, de a már eltelt másfél hónap alatt is voltak olyan helyzetek, amelyekbôl okulni lehet. Az egyedi iroda, a kezdeti szervezési hiányosságokat leszámítva, egyre jobban mûködik. A környezetvédelem részérôl azt tették szóvá, hogy a hozzájuk forduló ügyfelek felületesen töltik ki a szükséges ûrlapokat, ami feleslegesen késlelteti az engedélyek beszerzését. A munkavédelem képviselôje szerint helyesebb lenne, ha a vállalkozó kötelezné magát arra, hogy miután elkezdi a tevékenységét, jelentkezik náluk. Ily módon reális helyszíni ellenôrzés válna lehetôvé, amelynek során kiderülne, milyen a cégben végzett munka hatása a környezetre. Az egyedi irodában van számítógép, de egyelôre nincs hozzá megfelelô program, hogy a nyilvántartási munkálatokat gyorsan és megbízhatóbban végezhessék el.
Tanévkezdéshez közeledve minden szülô jelentôs összegeket költ az iskoláskorú gyereke tanfelszerelésére. Lapunk annak járt utána, mennyibe kerül az a felszerelés, amelyet egy átlagos elsô osztályban kérnek a kisiskolásoktól.
Már az iskolatáska megvásárlása is komoly kiadást jelent, hiszen a táskák ára 150 000 lejnél kezdôdik, és meghaladja a félmilliót is (525 000 lej). A füzetek ára darabonként átlagosan 5000 lej (48 lapos) és 12 500 lej (80 lapos) között változik — ezekbôl 6–8 darabra van szükség egy tanévben. Ezeken kívül munkafüzetek is kellenek, de azokat nem a kereskedelembôl szerzik be a gyerekek számára, hanem a tanítók a nyomdától rendelik a használt tankönyveknek megfelelôt. Egy tolltartó ára 25 000 és 175 000 között van, és a belevalók sem olcsók: a legegyszerûbb (és legolcsóbb) vonalzó 2500 lej, grafitceruza 2500–4000 lej, radír 4000 lej (de van 20 000-ért is), töltôtoll 25 000–70 000 lej, hozzá a tinta 8000 és 32 000 lej közötti áron, az itatóspapír tízlapos tömbje pedig 7000 lejért kapható. Színes ceruzából a legolcsóbb doboz hat színt tartalmaz,
ez 6000 lejbe kerül, de van olyan is, amelyiknek ára 55 000 lej, igaz, ez külföldi gyártmányú, és 24 színû ceruza van benne. Rajzórára egy kisméretû rajztömb 8000 lej, a vízfesték 15 000 és 65 000 lej közötti áron kapható (igaz, a drágább változat "márkás–!), az ecsetek darabja átlagosan 5000 lej. Kézimunkaórára a sima lapú füzet 9000 lej, a színes papír egységcsomagja 12 000, hozzá az olló 10 000 lej, a gyurma pedig 16 000 lej. A számtanórára szükséges pálcika 100 darabos csomagja 5000 lej, míg a golyós számológép 25 000 lejbe kerül.
A tanszereken kívül szükséges még tornaórára egy sportcipô és tornafelszerelés is — melegítô vagy trikó és rövidnadrág, de ezt legtöbb esetben nem kell külön az iskolakezdésre megvenni, mert már van. Egyes iskolában még mindig kérik (egyenruha helyett) az egységesített viseletet — a köpenyt vagy a formaruhát, amelyet közösen varratnak.
És, ha végre elkezdôdik a tanítás, akkor az elsô szülôi értekezleten következhet: az iskola-alap gyûjtése, a gyermeklapok megrendelése, és — esetleg — a tankönyvek vásárlása.
Ha a szülôknek van idejük utánajárni, és figyelik az iskolakezdés elôtti akciókat, akkor a felsorolt áraknál olcsóbban is bevásárolhatnak. Pesze, akkor elôfordulhat, hogy az elsô osztályos nebuló egész évben egy sampon-, ruhaöblítô-, ásványvíz- vagy üdítôital-reklámot nézeget majd a füzet borítóján.
A román pénzpiacon is egyre inkább teret hódítanak a bankkártyák. Használatuk révén megszabadulhatunk annak kockázatától, hogy nap mint nap nagy összegeket hordjunk magunknál. Minden kártyának saját személyi azonosító számkódja (PIN-kódja) van, azt biztosítja, hogy a tulajdonoson kívül, illetve ennek engedélye nélkül, más ne vehessen fel pénzt a kibocsátó (ATM) automatákból.
A bankkártyáknak két fô típusa van: a terhelési kártya (debit card) csak a folyószámlán elhelyezett letét használatát biztosítja, a hitelkártya (credit card) pedig megszabott mértékû hitel felhasználására is feljogosítja a kártya tulajdonosát.
A Transilvania Bank Mondo terhelési kártyát és Visa Electron Global hitelkártyát bocsát ki. A Mondo lej alapú kártya, amely külföldön is használható, kibocsátása pedig ingyenes. A számlán lévô pénz után látra szóló kamatot fizetnek: 5 millió lej alatt évi 12%-ot, ezt meghaladó letétekre 16%-ot, a kivett összegek után pedig 0,1%-os kezelési költséget számítanak fel. A számlán legkevesebb 49 000 lej mindig kell legyen. A Visa Electron Global kártyát kifejezetten a fizetések átutalására fejlesztették ki. Amennyiben a bank szerzôdésben áll a vállalattal, annak alkalmazottai 5 nettó fizetésnek megfelelô hitel használatára jogosultak.
A Román Kereskedelmi Banktól Maestro, Visa Clasic, Visa International és Visa Electron hitelkártyákat vehetünk ki. A Maestro lej alapú kártya, amellyel bármely bank automatájánál pénz vehetô fel, illetve felhasználható vásárláskor vagy szolgáltatások kifizetésére azokon a helyeken, ahol az ecd/Maestro jelzés látható. Naponta 6 mûvelet igényelhetô a számláról, egy ATM-nél 9 millió vehetô fel. A kártyához minimum 50 000 lejes szám-lát kell nyitni, a kártya kibocsátása ingyenes. Kezelési költséget (0,5%+5000 lej) csak akkor számítanak, ha nem a bank saját automatájától vették fel a pénzt. A Visa Clasic kártya abban különbözik az elôzôtôl, hogy más társaságok átutalásaiban használják, VISA jelzés alatt. A számlanyitás legkisebb összege 1 000 000 lej, ebbôl 100 000 lejnek állandóan letétben kell lennie. A Visa International dollár alapú kártya, azok számára elônyös, akik magáncélból utaznak külföldre, ugyanis mindenütt használható, ahol a VISA jelzést megtaláljuk. A letétre évi 2,5%-os kamatot számítanak. A számla 1500 amerikai dollárral nyitható meg (kezelési költsége 5 USD), az egyszerre felvehetô összeg pedig 500 USD. A pénzfelvétel kezelési költsége 1,75% (de legkevesebb 5 dollár). A Visa Electron annyiban tér el az Internationaltól, hogy belföldi és kölföldi használata esetén más-más kezelési költséget számítanak. Az Electron, Clasic és Maestro kártyák tulajdonosai havi nettó fizetésük 75%-áig igényelhetnek hitelt a banktól, 30 napos idôszakra.
Ma már az egyetemek bankszámlára utalják a diákok ösztöndíját, amelyhez a lebonyolító bank kártyát bocsájt ki. A gazdasági egységek egy része szintén bankba utalja a dolgozók fizetését, amelyhez ugyancsak a kártya segítségével juthatnak hozzá az alkalmazottak. Egyre több bank szerel fel a nagyobb városok különbözô pontjain pénzkibocsátó automatákat (nemzetközi elnevezésük ATM), amelyek révén könnyedén hozzájuthatunk pénzünkhöz, anélkül, hogy elmennénk a kibocsájtó bank központi épületéig.
A román diákoknak magyar tagozatra való iratkozása, valamint a meghirdetett helyek és a nyolcadikosok opciói közötti arányeltolódások miatt jó néhány magyar tannyelvû líceum kilencedik osztálya betöltetlenül maradt. A nyolcadikosok újraelosztását a megyei tanfelügyelôség végzi majd el. A feliratkozások ma kezdôdnek el.
— Nem tudni, mi okból, de elég nagy számban iratkoztak a nyáron román nyolcadikosok magyar tagozatra — mondta Török Ferenc fôtanfelügyelô-helyettes. — A számítógépet nem lehet becsapni, így a magyar líceumokba került gyerekek között jó néhány román anyanyelvû is volt. Ezeket sikerült lassanként áthelyezni román tagozatokra. Véleményem szerint tévedésbôl írták be ezek a gyerekek az elosztó lapra a magyar líceumok neveit. Többek között ezen jelenség is hozzájárult ahhoz, hogy számos magyar líceum kilencedik osztálya betöltetlen maradt. Íme az érintett líceumok, és a szabadon maradt helyek száma: Brassai (matematika-fizika 1, természettudomány 5, filológia 3); Báthory (filológia 2); Apáczai (filológia 1); O.Ghibu (természettudomány 5); Zenelíceum — 12; Maranatha Adventista Líceum — 25. Szakiskolák: Szállítási Iskolaközpont,
Elektrotechnikai Iskolaközpont, Könnyûipari Iskolaközpont, tordai Üvegipari Iskolaközpont. Rossz hír: az idén sem sikerült beindítani az Elektrotechnikai Líceum magyar kilencedik osztályát. Fel szeretném hívni az újraelosztásra készülô diákok figyelmét arra, hogy a mától szeptember 5-éig tartó feliratkozási idôszakban pontosan és helyesen töltsék ki az elosztási íveket! Vigyázzanak az opciók számára — írjanak minél többet —, és a sorrendre! A számítógépes elosztást a tanfelügyelôségen fogják majd elvégezni az oktatási szakemberek. Még egyszer, figyelem! A számítógépet nem lehet becsapni — figyelmeztetett a fôtanfelügyelô-helyettes.
A kolozsvári médiát különösen foglalkoztató botrány bontakozott ki tegnap abból, hogy Simon Gábor, a kolozsvári Állami Magyar Opera igazgatója felbontotta Har Éva és László Róbert munkaszerzôdését munkahelyi mulasztás indoklásával. Har Évát 2001 májusában választották meg a Magyar Opera szakszervezeti elnökévé, László Róbert pedig alelnök lett.
Az újságíró számára már a munkaszerzôdés felbontásának dátuma is tisztázatlan. Simon Gábor igazgató szerint erre augusztus elsejétôl került sor, míg Har Éva augusztus 27-ét jelölte meg. Mivel az érintettek úgy ítélték meg, hogy az intézmény jogtalanul bánt el velük, az opera vezetôségét beperelték: kártérítést, valamint munkaviszonyuk visszaállítását kérik.
Simon Gábor igazgató intézményellenes hibának tartja Har Éva és Róbert László szakszervezeti megválasztását. Elmondása szerint három hónapos ténykedésük végig hátráltatta az intézmény tevékenységét.
— Ilyen tisztségre csak olyan személyt szabad megválasztani, aki erkölcsileg és szakmailag példát mutat a kollégáknak. Ôk már történelmileg sem értik a helyzetet, nem tudják felmérni annak jelentôségét, hogy Kolozsváron 2001-ben is létezik magyar opera. Dühvel, daccal kezdték rugdalni azt az intézményt, amelynek tíz éven keresztül tagjai voltak. Például az operán belül egy meghallgatást szerveztünk, hogy ellenôrizzük, szakmailag ki milyen szinten áll. Rögtön megjelent az Alfa Cartel elnöke számonkérni, hogy milyen alapon méregetjük az alkalmazottak képességeit. Ebbôl pattant ki az elsô vita, amit sorozatos ellenkezések követtek a két szakszervezeti elnök részérôl. Az igazi nézeteltérés a nyírbátori vendégszerepléskor robbant ki: minden elôzetes bejelentés nélkül leálltak a munkával. Kijelentették: mivel nem kaptak pénzt, nem mennek próbára. Ehhez tudni kell, hogy meg volt szabva egy bizonyos napidíj, amit, péntek lévén, csak késôre tudtam meghozni. Ôk megkapták a pénzt, annak ellenére, hogy megtagadták a munkát.
A nyírbátori eset után a jogtanácsossal konzultálva úgy döntöttünk, hogy felbontjuk munkaszerzôdésüket — összegezte Simon Gábor az igazgatóság álláspontját.
Har Éva alaptalannak érzi a kettôjüket ért vádakat.
— Három hónapja választottak meg a szakszervezet elnökévé. A kollégák elmondták: az eddigi elnökök mintha meg lettek volna félelmítve, nem mertek semmit kérni az igazgatótól. Amikor elvállaltam ezt a tisztséget, az a cél vezérelt, hogy bizonyos dolgokat kivívjak a kollegák számára. Tudni akartuk a túrnék elôtti napidíj nagyságát és azt, hogy azt miként határozzák meg? Hány napig és hol maradunk, milyen program vár ránk? Az igazgató minden információt megtagadott tôlünk, pedig ehhez alapvetô jogunk lett volna. Emiatt kezdôdtek a nézeteltérések, hiszen a szakszervezetet semmibe vette, nem volt hajlandó a párbeszédre. Elkezdôdtek szakmai téren a panaszok, hogy nem vagyok eléggé felkészült, eltávolítottak a darabokból, szóval inzultus-sorozat következett. Az igazi konfliktus Nyírbátorban történt. Indulás elôtt péntekre szabadnap volt rögzítve, ám, amikor megérkeztünk, minden megváltozott. Ha valami változás történik, jobb helyeken elôre értesítenek, erre csütörtök este tízkor szólnak, hogy másnap tizenegykor próba lesz. De csak az énekkar számára. Második napja voltunk kinn, napidíjat nem kaptunk. Pénteken elmentünk próbára, ahol nem volt ott sem igazgató, sem rendezô, sem szólista, sem zenekar. Vártunk 45 percet, aztán eljöttünk. Késôbb megjött az igazgató, de nem beszélt velünk. Miután hazatértünk, folytatódott az elleségeskedés, folyton támadt, minôsíthetetlen hangnemben beszélt velünk. A végkifejlet: agusztus 27-én felbontották a munkaszerzôdésünket.
Har Éva hat év egyetemet végzett, magiszteri diplomás, László Róbert ötödéves a Zeneakadémián.
Lapunk kérdésére Vígh Ferenc jogtanácsos elmondta: jogi szempotnból szabadság ideje alatt a munkaszerzôdés nem bontható fel, másrészt szakszervezeti tevékenységért nem szakítható meg önkényesen a munkaviszony: ezt tiltja a munkatörvényköv. Ugyanakkor a szakszervezetnek jogában áll sztrájkot szervezni, de errôl idejében kell értesítenie a munkáltatót.
A GRAFIKA NEMZETKÖZI FESZTIVÁLJA kolozsvári rendezvénysorozatának keretében tegnap délben lembergi grafikusok munkáiból nyílt kiállítás az Etnográfiai Múzeumban. Ugyanitt került sor, immár hagyományosan a mail-art tárlat megnyitójára is. Szeptember 4-én, du. 5 órakor a fôtéri Kisgalériában Oleg Denisenko ukrán mûvész, szeptember 5-én du. 1 órakor pedig Lukasz Milosz lengyel mûvész grafikai tárlata nyílik meg. A rendezvény fénypontját a szeptember 5-én du. 2 órakor a Mûvészeti Múzeumban megnyíló 3. Nemzetközi Kisgrafikai Biennálé képezi.
AZ UNITÁRIUS NÔSZÖVETSÉG EZÉVI ORSZÁGOS KONFERENCIÁJÁT 2001. szeptember elsején, szombaton reggel 9 órai kezdettel tartják Torockón, az unitárius templomban. A konferencia ez évi témaköre a család és a gyermekáldás lesz. Errôl szól majd dr. Szén Csilla vitaindító elôadása és ehhez kapcsolódik a helybeli nôszövetség és Dévay Nagy Kamilla ünnepi mûsora is.
A konferenciára az Erdélyben tevékenykedô több mint 85 helyi nôszövetség mintegy 300 képviselôjét várjuk. Beszámolnak a múlt évi tevékenységükrôl és a kiscsoportos beszélgetések keretében a közgyûlés témaköréhez kapcsolódóan megvitatott javaslatok alapján meghatározzák feladataikat a szervezeti, nevelési-oktatási és fôleg a szociális munka terén. Ezenkívül sor kerül az UNOSZ új vezetôségének a megválasztására.
VEKOV KÁROLY képviselô 2001. augusztus 31-én, pénteken 16–18 óra között fogadja az érdeklôdôket a megyei RMDSZ székházban (Fürdô/Pavlov/Hossu utca 21. szám).
— Hatvanegy év után újabb bécsi döntésrôl lehet hallani!
— Hogyhogy, megint lesz unió Észak-Erdéllyel?
— Nem, csak a vihar döntött ki egy fát Bécs belvárosában.
Jancsó Miklós, a modern magyar filmmûvészet és az egyetemes filmtörténet egyik legnagyobbja szeptember utolsó napjaiban tölti be nyolcvanadik évét. Az utolsó "szent szörnyetegek" egyike, akik az ötvenes-hatvanas évek fordulóján filmjeikkel meglepték a világot, s ideig-óráig elhitették a közönséggel, hogy a moziba nemcsak szórakozni lehet járni, hanem eszmélni, gondolkodni, életünket gyökeresen átalakító élményeket gyûjteni. Rajta kívül már csak Bergman és Antonioni van az élôk sorában azok közül, akik teljes életmûvükkel képviselték ezt az életet átvilágító és jobbító szándékot. Számos kötet született a munkásságáról (Szekfû András, Gyertyán Ervin, Bíró Yvette, Marx József), társadalomtudósok (Fehér Ferenc, Hankiss Elemér) elemezték mûveit, miközben egy idôszakban kabarétréfák visszatérô céltáblája volt. Éppúgy bölcs belenyugvással fogadta a sikereket, mint a támadásokat. Nemcsak a filmjeinek volt utánozhatatlan, rögtön felismerhetô stílusa, Jancsó magánemberként is kialakított egy — sajnos csak nagyon kevesekre — jellemzô stílust, melyet — jobb szó ma sincsen rá — úriemberi magatartásként lehet jellemezni. S még ma is alkotóereje teljében van. Utolsó három filmje, trilógiává lett látlelete a rendszerváltás utáni hétköznapjainkról — huszonéves mozirajongók kedvencévé vált. Kell ennél nagyobb dicséret és ünneplés a számára?!
A Duna TV a két hét mulva két filmjével ( Hajnal, A pacifista) köszönti a Mestert.
A színésznô mesél az életérôl: gyermekkoráról, két és fél éves korában elsô színpadra lépésérôl, a háború utáni Vígszínház próbáiról, Somlay Artúr zsörtölôdéseirôl, a nagy beugrásról Tolnay Klári parádés szerepébe. Bulla Elma mellett másodszereposztásban Johanna a Magyar Néphadsereg Színháza színpadán és ugyanabban az évben, 1955-ben Bulla Elma lánya a mozivásznon az Egy pikoló világos címû filmben.
Ruttkai Éva szôkén, barnán, feketén, kurta szoknyában, estélyi ruhában, malomkeréknyi kalapban és micisapkában:színpadon, filmben, fényképeken. Júlia, Natasa, Roxán, Lotte, Cleopátra: Molnár Ferenc-darabokban színpadon égô színésznô és bûbájos hisztérika, Shakespeare- tragédiában asszonnyá érô kislány, Shakespeare-vígjátékban beleszeretnek a nôk — ha nadrágos álruhát ölt, s imádják a férfiak, ha újra szoknyában bolondítja ôket: — Csehov hôsnô: sirályröptû Nyina és húsz évvel késôbb keserû mosolyú Arkagyina.
Ruttkai Éva mesél az életérôl: az életrôl, a színházról, a szerelemrôl, az álmokról.
Színházi pillanatok, filmrészletek, egy sóhajtásnyi régi amatôr film, harmincas évekbeli játékfilmbôl egy perc: az ötéves Ruttkai Évike táncikál: Gábor Miklós rajzai, Latinovits Zoltán rajzos üzenetei, Ruttkai Éva fényképek hátára írt följegyzései.
És tárgyak, amelyek a színésznô életérôl mesélnek.
Tárgyak, amelyek a régmúltról regélnek.
Egy fényképen meglibbenô fátyol, egy nyitva felejtett notesz, egy félbeszakadt levél, egy Bibliában ôrzött virágszirom, törött tükör törött kerete, Zilia karkötôje, amelyrôl már lekopott a festék, régi színes fényképek, amelyeket rozsdabarnára, bájosrózsaszínre mart az idô, borospohárban összegyûlt több ezer gyufaszál: a Latinovits Zoltán emlékére naponta meggyújtott parányi gyertya porosodó maradéka.
És Ruttkai Éva mesél...
Látjuk, halljuk ôt... és él...
Történelemmé rendezôdik bennünk az idô.
A Kolozsvári Református Kollégiumhoz tartozó Református Diakonisszaképzô (Posztliceális Egészségügyi) egy osztályt indít 25 hellyel, általános asszisztensi szakképzéssel, hangsúlyt téve a házi betegápolásra.
Várjuk mindazokat a fiatalokat, akik elhivatást éreznek mindezek iránt.
Beiratkozás 2001. augusztus 24–szeptember 1. között a Ponorului 1. szám alatt levô Diakóniai Központban.
Szükséges iratok: kérvény, érettségi diploma, keresztlevél hitelesített másolata, orvosi igazolvány, lelkészi ajánlás, osztályfônöki jellemzés igazgatói aláírással.
A felvételi elôbeszélgetés alapján történik; túljelentkezés esetén felvételi vizsga lesz anatómiából (XI. osztály) és szerves kémiából (X. osztály).
A végzôsök állami diplomát kapnak.
Érdeklôdni a 441-970-es telefonszámon 9–13 óra között.
Nem csak Kolozsváron mûködik galéria egy zsinagógában — ez nyilvánvaló mindazok számára, akik ott voltak kedden délután a Francia Kulturális Központban tartott dia- és videóvetítésen. Az estre a Zsinagóga-lánc jegyében, a TranzIndex projekt keretében került sor. Szervezôje a Tranzit Alapítvány volt, vendégei pedig a szlovákiai Somorjáról érkezett Kiss Csaba és Kiss Suzanne galériatulajdonosok.
A házaspár elmondta: galériájuk eleinte pozsonyi lakásukban mûködött: három szobájukban rendezték be a kortárs mûvészek kiállításait, amelyeket bárki megtekinthetett, csak be kellett csengetnie az elsô emeleti lakásba — innen ered a név is: At Home Gallery (Otthon Galéria). Késôbb Pozsonytól 20 kilométerre kibéreltek egy romos zsinagógát azért, hogy megmentsék a pusztulástól (az épületet azelôtt raktárként használták), a felújítás után ide költözött a galéria. Ötéves mûködésük alatt koncerteket, kiállításokat, performance-fesztiválokat, táborokat szerveztek a zsinagógában. Mivel közel vannak a fôvároshoz, onnan is sokan látogatják rendezvényeiket. Vendégük volt a sok szlovákiai és csehországi mûvész mellett Kocsis Zoltán, az Amadinda Ütôegyüttes, Varnus Xavér orgonamûvész, Szemzô Tibor és négy tibeti szezetes. Amire legbüszkébbek: a szerzetesekkel fennmaradt jó kapcsolatoknak köszönhetôen 2000 októberében Ôszentsége a Dalai Láma is meglátogatta a galériát, és részt vett egy homokmandala készítésében.
A Tranzit Alapítvány vezetôje, Könczei Csilla lapunknak elmondta: a Zsinagóga-lánc, amelynek a Tranzit Ház is tagja, a zsinagógákban mûködô galériák együttmûködése érdekében jött létre. Ennek jegyében már több vándorkiállítás végigjárta Szlovákia és Magyarország hasonló galériáit, és eljutottak Kolozsvárra is. A galériák vezetôi számára pedig fontosak a találkozások, hiszen közös gondokkal küszködnek, és sokat tanulhatnak egymástól.
A László V. Ferenc augusztus 14-én elindította Ki a király? címû Metro-figyelôje sorozattá nôtte ki magát. Ami egyértelmûen bizonyítja az áruház népszerûségét. És ez mindenkinek jó. De sajnos azt is, hogy alkalmazottainak egy része a vevôt nem királynak, hanem baleknek tekinti. És ez lehet, hogy annak a pár embernek jó, a vállalatnak és a vevôknek viszont annál kevésbé.
De hadd ne legyek rosszmájú, másodszori kiszúródásom ugyanis "jól" végzôdött. Merthogy, lehetett volna rosszabb is. Két évre a ködös Albionba készült a család ifjabbik része, s a hosszú útra kiválasztotta magának a létezô legnagyobb bôröndöt, hogy kényelmesen utazhasson. Hol másutt, mint a Metróban, merthogy ott lehet a legjobban vásárolni. Ment is minden, mint a karikacsapás, a számkódos óriásbôrönd olajozottan gurult a pénztár fele, gyártásból 000-ra nyíló zárja is jól viselkedett. A kijáratnál az ellenôr, a biztonság kedvéért még ki is nyittatta, hiszen méreteinél fogva akár egy egész disznót is elbírt volna, s ki tudja melyik vásárlóban mi lakozik? Na szóval, nem volt benne sem disznó, sem egyéb, így hát vihettük. Elforgattuk a számokat, nehogy magától kipattanjon a zár és hazavittük a szerzeményt. Mire a két évre szóló miegymást összeválogattuk, késô este lett. Megkönnyebbülten sóhajtottunk fel, hogy most már csak be kell rakni mindent a bôröndbe. Egymás mellé forgattuk a bûvös számot, a 000-t, de a zár meg se moccant. Sorra ügyetleneztük le egymást, míg végre el kellett ismernünk, hogy a hiba nem a mi készülékünkben van. Holt fáradtan kipróbáltuk az összes létezô 999 kombinációt, de a zár hajthatatlannak bizonyult. A jó, kényelmes bôrönd helyett az ifjak kiszuperált régi utazótáskákkal és raffiaszatyrokkal vágtak neki az útnak. De nagyon boldogan. Egyfolytában azt hajtogatták: mi lett volna, ha a makrancos bôrönd a vámellenôrzésnél mondja fel a szolgálatot?
Másnap aztán mi, otthonmaradt öregek vihettük vissza a hibás árut, hacsak, dísztárgyként a szoba közepére állítva, nem akartunk gyönyörködni szokottnál jóval vaskosabb bájaiban. Nem akartunk. Az illetékes metrós fiatalember viszont ezt szerette volna. Legalábbis, amikor tudtára adtuk, hogy igényt tartunk arra az egymillió százegynéhányezer lejre, amit a használhatatlan bôröndért elôzô nap lepengettünk. Miután sehogyan sem tudta ránk bizonyítani, hogy finoman szólva gyengeelméjûek vagyunk, és pénz dolgában is hajthatatlanoknak bizonyultunk, hosszas várakozás után, mint valami nagy kegyet, visszakaptuk jussunkat. Hogy mindez hány elvesztett órába, és hány liter benzinbe került, az idegességrôl és a majdnem dugába dôlt utazásról nem is szólva, azt ne részletezzük.
Fásultak vagyunk, ha összemegy a tej ("nyár van", mondta szemrehányóan a kedves elárusító hölgy, amikor visszavittem neki bô negyedórája vásárolt tejemet), fásultak vagyunk, ha a kábeltévé-társaságok horribilis összegért silány minôséget adnak, fásultak vagyunk, ha nincs áram (balkáni sötétség nyugat-európai áron), ha nincs víz, ha néma a telefon (azért a pénzért jobb, ha hallgat), fásultak vagyunk, ha van kisgödör meg nagygödör, ökoklotyó, nemzeti színû kispózna meg nagypózna.
Miért is érdekelne minket, hogy mi lett azzal a három marosvásárhelyi gyerekkel, akiket a hatalom másodrendû polgároknak kijáró drákói szigorral büntetett szobormászási csínyjükért, csak azért, mert a szobor Avram Iancué volt. Vagy a többi nemzettársunk sorsa, akik igazságtalanul kerültek román börtönökbe a decemberi események, vagy márciusi pogrom után, és emiatt életük zátonyra futott, ha egyáltalán még élnek.
Miért is érdekelne minket, hogy a román igazságszolgáltatás kettôs igazságot szolgáltat. Hogy a politikusok megrögzött gyilkosokból nemzeti hôsöket kovácsolnak, csak azért, mert románok (testvérek között szólva Ilascu sem volt igazán ma született bárány, hogy Cosmát ne is említsem). Hogy híres polgármesterünk balkáni eleganciával int be a demokráciának, törvények fölé helyezve magát, rombolva reneszánsz mûemlékeket, városképet, erkölcsöt. Teheti mindezt, mert a mindenkori hatalom kárörvendô cinkossággal egyengeti gidres-gödrös útjait, növelve hódolói táborát. Hát mit is gondolhat az ember azok után, hogy az elôzô kormány (amiben mi is benne voltunk) azonnal leváltotta prefektusát, amiért az ujjat mert húzni a polgármesterrel, a mostani pedig (amiben mi is majdnem benne vagyunk) a polgármester beidézésében törvényesen eljáró rendôrfônököt molesztálja. Közben polgármesterünk keresztapákat zavarba hozó kegyetlenséggel torol meg minden kritikát és ellenállást. És nem tudjuk, milyen ítéleteket hozott a bíróság városatyánk (atyánk?!) számtalan peres ügyében, mert újságíróink uborkaszezonra (meg fásultságra) panaszkodva, nem írnak ezekrôl sem. Pedig milyen szépen nyomon lehetne követni igazságszolgáltatásunk kettôs mércéjét. Biztos van már egy-két végleges ítélet 92 óta, és biztos van olyan ítélet is, ami polgármesterünk "ártatlanságát" bizonyítja. És lehetne ám ilyesmirôl cikkezni hazai meg külföldi médiában, amíg a világ is felkapja a fejét, hogy nem minden úgy mûködik Romániában, ahogy dörzsölt politikusaink mondják. Meg el lehetne menni Strasbourgig az ártatlanul elítélt magyarok ügyében is, hiszen a minap olvastam, hogy egy kolozsvári magyar hölgy a kutyáját ért jogos sérelmek ügyében fogja felkeresni e jeles fórumot (hogy ne mondhassuk: kutyába se vesznek!). Remélem, legalább Strasbourgban érünk annyit mint egy kutya.
Szóval, mégis eljön , ami írva vagyon, és bekövetkezik, ami elrendeltetett: most már biztosan megszámláltatunk. Megszámlálnak és megszámláltatunk, de az igazi kérdés, a kulcskérdés az, sokan is várják izgalommal, hogy vajon milyennek is találtatunk. Olvasom ugyanis a csütörtöki újságban, hogy idézem: "Sikerült összeállítani, majd ki is nevezni azt a népszámlálási bizottságot, amelynek Kolozsváron elô kell készítenie és le kell bonyolítania a 2002 márciusában zajló népszámlálást (...) A 12 tagú bizottság elnöke Gheorghe Funar polgármester, alelnökei Titus Jude, a város titkára és Vasile Gherman, az anyakönyvvezetô osztály vezetôje". Hát igen, ez tényleg jó és valóban siker, a polgármester mint fô-fô népszámláló, oldalán az évtizedes adjutánssal.... Na, de ne idegeskedjünk, hiszen a munkacsoportban jelen van Boros János alpolgármester és Szabó Gábor tanfelügyelô is. Biztosítéknak, gondolom, ha netalán mégis...
De most mégsem errôl lesz szó, ne fessük a népszámlálókat túl korán a falra. Inkább idézzük fel a hajdani számbavételeket. Nekem például a hetvenes évekbeli nagy összeírattatásunk egyik emlékfoszlánya ugrik most be. Azok a régi szép idôk, amikor mégnépszámlálni jártam... Na, nem mint államilag megbízott házaló, mert az a tanárnô-feleségem volt, hanem fiatal férjként, csupán mint kísérôje. Szóval, egy azóta lebontott külvárosi putriban, miután a rajkók számát is beírtuk (a nagyobbakat ismerte is a feleségem, magyar tagozatra jártak a telep iskolájába), meg kellett kérdezni a házigazda Esztojka úrtól, hogy milyen nemzetiségû. Sohasem felejtem el azt a furcsa tekintetet, amellyel válaszolt: "Román, instállom, tessék beírni, hogy román".
Szinte negyedszázad telt el azóta, egyre hézagosabb az emlékezetem, de ez a jelenet, ez a pillantás azóta is megmaradt bennem. A putrikat aztán lebontották, Esztojkáék is tömbházlakást kaphattak. Kaphattak, mondom, mert a többiek kaptak, de az is lehet, hogy ôk éppen továbbálltak, mert azóta sem találkoztam velük.
De, ismétlem, az emlékezetemben annál jobban megmaradtak. És nemcsak most, a népszámlálás kapcsán, hanem a státustörvény körüli "cigánykodások" hallatán is sokszor találgattam : "No, Esztojka úr, akárhol is vagy, ha még létezel, de kíváncsi lennék, hogy most minek diktálnád be magad. És vajon beírnak-e annak, olyannak, aminek te éppen nyilatkozol?"
Izgalmas kérdés, engem például nagyon érdekel. És érdekli, Esztojka úr talányos döntése nagyon is érdekli a miniszterelnököt, a polgármestert, a román és a magyar népszámlálókat, a vén Európát, a gyönyörû nôt...
Talán egyvalaki mégis akad, akit az egész nagy nyüzsgés hidegen hagy. Az, hogy ki, mit, miért, az ô nevében, képviseletében és (állítólag ) ôérte is.
Tartok tôle, hogy ez az illetô ô maga, személyesen, az általunk is megszámláltatott Esztojka úr.
Óvatosan settenkedek végig a folyosón. Balra a csukott ablakokon keresztül, emeletnyi magasságból az iskolaudvarra lehet látni. Jobbra, az osztályajtók fölött hajdani érettségi tablók sorakoznak. Csokornyakkendôs, pelyhedzô bajuszú fiúk, komoly, pofaszakállas tanárok figyelik mozdulataimat. Egy ajtónál megállok. Valamikor ez volt az osztályom. Csak a fényesre koptatott rézkilincs hiányzik. Benyitok. A bútorok megváltoztak, de a hangulat és az osztály jellegzetes illata ugyanaz, mint akkor régen. Lelki szemeim elôtt látom, ahogy egy rövidnadrágos, patentharisnyás "nagyfiú" áll a fekete tábla elôtt, s két ujjával a nadrágja szélét gyûrögeti. Az osztály figyel, a légy zümmögését is meg lehet hallani. A folyosó balra kanyarodik. Rögtön a forduló után feltûnik a fizikai laboratórium ajtaja. A lépcsôzetesen emelkedô padok egyikében hetedikes önmagamra ismerek. Izgalmas kísérletek, és még izgalmasabb diákemlékek kísértnek.
Rangos fiúlíceum volt a miénk. Ha kérdezték, a legrosszabb tanuló is büszkén húzta ki a mellét, jelezve, hogy ô nem akárki. Nem tudtuk volna elképzelni, hogy fudri, tarkaszoknyás lányok is járhatnának ebbe az épületbe. Mindennek megvan a helye. A leányiskola két utcával odébb volt, ahova nemigen léphettünk be mi, fiúk. Ha néha arra vitt az utam, kíváncsian hallgattam a kiszûrôdô szopránok csilingelését.
Egy idôben elterjedt a hír, hogy a jól felszerelt fizikai labort a délutáni órákban lányok is látogatják. Fizikaórákon önkéntelenül igyekeztem felfedezni a lányok nyomát. Lehetetlen, hogy ne hagynának maguk után egy illatot, egy hosszú hajszálat, vagy egy nôies ceruzavonást a padon.
Az öreg bükkfapadok több generáció emlékeit ôrzik. Képlettöredékek, latin idézetek, ákombákom monogramok nyomait fedezheted fel rajtuk.
Az én padomon egy mélyen bevésett átlôtt szív uralja a hangulatot. A jobb felsô sarokban egy régi repedés húzódik. Óvatosan tágítok rajta a halnyelû bicskámmal, hogy a ceruza hegyére állítva kényelmesen elférjen benne.
Egy órán kitûnô ötletem támadt. Levelet írok a délutáni padtársamnak. Az orosz szószedet hátsó lapjából téptem, s apró betûkkel ennyit írtam rá: "Válaszolj, ha megkaptad levelemet. Egy magányos szív." Vékonyra sodortam és bepréseltem a repedésbe. Tintaceruzával halvány nyilat rajzoltam a repedés irányába.
A következô órán, nem kis meglepetésemre, a válasz ott várt a repedésben. Kíváncsian bontottam ki. Gyöngybetûkkel csak ennyi állt benne: "Leveled megkaptam, várom a folytatást. M."
Kezdett érdekes lenni a játék. Következô levelemben szigorú titoktartásra és ôszinteségre köteleztem magam, remélve, hogy ô is viszonozza bizalmamat. Kértem, hogy közölje szeme és haja színét, kedvenc slágerét, filmszínészét. A válaszok röviden, de késedelem nélkül érkeztek. Kérésemre egyik leveléhez hajszálat mellékelt. Szebb ajándékot aligha kaphattam volna valakitôl. Otthon kedvenc Petôfi-kötetem lapjai közé tettem. Órákig ültem a könyv elôtt és álmodoztam. Képzeletemben a hajszál testet öltött. A fantáziám szülte alakot felruháztam a nôi nem minden elképzelhetô erényével: szépséggel, jósággal, ésszel (?!), megértéssel, aki epedô szívvel vár engem, hogy kimentsem gyötrô elhagyatottságából.
Ezalatt rohamosan múltak a hónapok. Ahogy közeledett az évzáró, leveleim mind tolakodóbbak lettek. Kértem, hogy írja ki a teljes nevét (levele végére mindig a titokzatos M betût biggyesztette), könyörögtem, adjon lehetôséget, hogy megismerhessem személyesen is. Egy nap kitartásomat siker koronázta. Rövid levelében közölte: "Az évzáró ünnepélyén margaréta lesz a hajamba tûzve. M."
Fölösleges részleteznem, mennyire vártam a nagy napot. Az ünnepély fénypontjának a szomszédos leánylíceum balettbemutatója ígérkezett. Lázasan kutattam a szülôkkel, diákokkal zsúfolásig telt díszteremben, de sehogy sem sikerült felfedeznem ôt. Az ünnepi beszéd után hazafias verseket szavaltak, majd egy kis vicces jelenet következett. Az utolsó számot várta mindenki. Egyszer csak szétrebben a függöny, s a színpadra fehér ruhás lányok libbentek be mosolygósan, csillogó szemekkel. Mindenikük hajába egy-egy margaréta volt tûzve.
Keresd, fiú, a tût a szénakazalban, ha margaréta kellett neked! Úgy éreztem, minden lány engem figyel, és rajtam szórakozik. Örök haragot esküdtem ellenük. Akkor még nem sejtettem, hogy az idô múlása minden sebet begyógyít. A hosszú nyári vakáció feledtette bánatomat. Lassan rájöttem, hogy harag helyett köszönettel tartozom neki, mert nélküle talán sohasem tudtam volna megálmodni az igazi nôi ideált, a tökéletes, nagybetûs NÔT, akit a mai napig is keresek. (Csak az asszony fülébe ne jusson!)
Gondolataimba mélyedve lépegetek a kopott lépcsôkön, s azon töprengek, mennyire egyszerûbb lenne, minden gondot felejtve, lecsúszni a fényesre koptatott kanyargós korláton...
Hozzászokhattunk ahhoz, hogy az éppen hatalmon levô miniszterelnök revizionizmussal, Erdély elszakítási szándékával vádolja nemzeti közösségünket. Az elmúlt nyolcvan esztendô szlogenje annyira "természetes", hogy többségünk fel sem kapja a fejét. A nacionalista román nevelésnek mindig is egyik sarkalatos kérdése volt a beteges nemzetféltés, ami az eltorzított történelemszemlélet velejárója — ebben nôtt fel a mostani román miniszterelnök is. A volt kommunista párt romjain létrejött szocialista párt vezetôjeként nincs tisztában azzal, hogy e XlX. századi nacionalista nemzetállami romantizmus Európában leáldozott. Adrian Nãstase "nagy" elôdjeihez híven nyilatkozgat irányunkban túlcsordulásig tanúsított toleranciáról. Mi magyarok cserében a "transzszilván szellemiségtôl" átitatva el akarjuk csatolni az ôshazától Erdélyt, vagy legalábbis elsô lépésként a Bánságtól könnyebbítnénk meg, és egy kalap alatt Dobrudzsa déli részét is átjátszanánk a bolgároknak.
A szöveg ismerôs, a szereplôk azonban minduntalan változnak. Hiába közeledünk térben és idôben Európa civilizáltabb feléhez, hiába hangzanak el napi rendszerességgel felzárkózásról szóló szándéknyilatkozatok, mert román politikusaink ketrecbe zárt gondolkodásmódja száz év alatt alig változott. Szomorú, hogy a fiatalabb nemzedéket képviselô miniszterelnökünk sem képes megérteni az európai gazdaságok hajtóerejeként számon tartott régiók helyi önrendelkezési jogát. Egy magára valamit is adó, felelôs politikus az új évezred kezdetén Európában nem mondhat olyan sületlenséget, hogy a gazdasági érdek nem elég nyomós ok az önrendelkezéshez.
Noha a mai Erdély — az eléggé megbízhatatlan román statisztikák szerint is — az ország össztermelésének közel kétharmadát adja, a központi államkasszába befizetett adókból és illetékekbôl viszont a fele sem tér vissza kiindulási helyére. Vajon ez nem elég indok arra, hogy az erdélyi ember a hatékonyabb gazdasági önrendelkezés mellett szálljon síkra? Ennek kiderítésére a román titkosszolgálat telefonlehallgatása és a levelek felbontása is szükséges? Mibe kerülhet az államkasszának a máskéntgoldokodók nyomonkövetése? Nem volna ésszerûbb, ha elôvennék az idevágó közvéleménykutatások eredményeit, ahol az erdélyi románok jelentôs része az önrendelkezést tartja fontosnak? Miért kell ezt tendenciózusan összekeverni valamiféle magyar revizionizmussal? Talán ezzel akarják a Román Hírszerzô Szolgálat sokezres állományának a létjogosultságát bizonyítani?
A miniszterelnök számára a transzszilvanizmus szó szörnyû gondolattársítást rejteget. Aki ezt zászlójára meri tûzni, netán külön tartalmat ad a fogalomnak, azt közellenségként kezelik. Pedig e szó igazi jelentése távol áll attól a szellemiségtôl, amivel a régiónak rendelkeznie kellene. Az erdélyi magyarok és románok egyértelmûen más Erdélyrôl álmadoznak, mint amivé a bukaresti politikai elit 80 év alatt változtatta az ôshazaféltés ürügyén. A mai Erdély tökéletes hasonmása a regáti trehányságnak és felelôtlenségnek. Az évtizedek során minden szempontból átalakított, lakossági összetételében megváltozatott Erdélyt aligha szeretné valaki elszakítani az "anyaországtól". A történelem igazságtalanságát az itthon maradó erdélyi magyar már elfogadta. Ha egy hasonló trauma után a többségi románság legalább fele ennyi megértéssel viszonyulna hozzánk, Erdélyben rég nem lenne megoldatlan nemzetiségi kérdés.
A XXl. század elején Erdélyt meg kellene menteni az utókor számára, hogy igazi közös hazája legyen az itt élô népeknek. Ehhez a transzszilván szellemiség újjáélesztésére van szükség, hogy románnak, magyarnak, szásznak vagy cigánynak meghatározó szerep jusson az újjáépítésben. Nincs messze az az idô, amikor az erdélyi román értelmiség is megérti, hogy közös érdek az összefogás a helyi önrendelkezés kialakítása végett. Ez az egyetlen út szûkebb pátriánk hosszú távú fejlôdéséhez. Ezt pedig hosszabb távon az egymást váltogató bukaresti politikusok nem tudják megakadályozni.
Amint azt az egyik elôzô számunkban jeleztük, a 2001–2002-es D osztályú bajnokság küzdelmei augusztus 31-én kezdôdnek. A mérkôzések kezdési ideje 18 óra, elôzôleg az ifi csapatok mérik össze tudásukat.
Az elsô fordulóban a következô mérkôzésekre kerül sor (zárójelben a pályákat közöljük):
Metalurgistul–Désaknai Bányász (Bivalyrét — CUG pálya);
Kolozsvári CCS–Dési FC Unirea (Szászfenes);
Kolozsvári Egészség–ASA Victoria (Clujana);
Kolozsvári U FC II–Alsójárai Bányász (Victor Babes);
Kolozsvári Romsco FC–Kolozsvári Romhills FC (egykori CMC pálya);
West Ham FC–Szászfenesi Unirea (Tehnofrig pálya);
Dési ATL Selena–Felsôszentmihályi Ariesul (Dromex pálya);
Turdeana–Fotbal Ivansuc SK (Torda);
Kolozsvári Motor IRA–Kolozsvári CFR II. (Motor IRA pálya).
Minden csapatban kötelezô, hogy legalább három 23 év alatti játékos játssza végig a 90 percet, vagy egy ifi korban levô játékos játszodjon 90 percet, aki csak ifivel cserélhetô a négy csere keretében.
Az egyes játékosok a tavalyi szezonban összegyûjtött sárga lapjait a szakbizottság eltörölte. A piros lapos büntetések, felfüggesztések azonban érvényben maradtak.
A Román Labdarúgó-szövetség szervezési és rendezési, valamint fegyelmi szabályzata az iránymutató a megyei szakbizottságnak az esetleg felmerülô vitás kérdések megoldására.
Sikeresen fejezôdött be a 41. Kolozsvári Kupa tájfutó verseny. A ragyogó agusztus végi szép idô a szellemesen megtervezett pályák és a hazai 134 versenyzônk mellett részt vevô 15 ukrán és 19 magyarországi tájfutó is emelte a háromnapos versenysorozat értékét. Minden korosztályban 10-tôl 65-ig nagy volt a küzdelem a jó helyezésekért.
Íme az eredmények:
1. nap, 8. PRO ORIENTARE-kupa (pályakitûzô: Zsigmond István, ellenôrzô bíró: László F. Csaba), férfiak: 10 évesek: Kinde Mátyás (Kolozsvári Compass); 12 évesek: Moldovan Adrian (Felsôbányai Iskolás Klub); 14 évesek: Lenkei Zsolt (Bp. Spartacus); 16 évesek: Tumak Yuri (Tsehernovtsi Midiz); 18 évesek: Paul Pascu (Felsôbánya); 20 évesek: Popa Ciprian (Plopeni-i Vasas); 21 évesek: Simon András (Plopeni Vasas); 21B: Máramarosi István (Bp. Törekvés); 35 évesek: Germán Zoltán (Marosvásárhelyi Sorinson); 40évesek: Fey Sándor ( Compass); 45 évesek: Hegedûs Ábel (Compass); 50 évesek: Ivanenko Vladimir (Midiz); 55 évesek: Gutt Reinhold (Nagyszebeni Dumbrava); 60 évesek: Nagy Rezsô (Kolozsvári Clujana); open: Gergely Bálint (Compass); nyílt tehnikai: Lux Iván (Bp. BEAC); nôk: 10 évesek: Tôkés Tímea (Compass); 12 évesek: Szabó Dorottya (Nagyváradi Ady Endre Líceum); 14 évesek: Mihaela Petrut (Nagybányai ESK); 16 évesek: Nagy Melinda (Nagybányai ESK); 18 évesek: Mátis Anikó (Kolozsvári Sinterom); 20 évesek: Mihály Gyöngyi (Clujana); 21 évesek: Irina Maiorescu (Bukaresti Tájfutó Klub); 21B: Dóczi Petra (Bp. USC); 35 évesek: Müller Katalin (Compass); 40 évesek: Tumak Antónia (Midiz); 45 évesek: Valentina Nistoreanu (Bukarest); 50 évesek: Ivanenko Mária (Midiz); nyílt: Szabó Zsuzsa.
2. nap, 9. Sinterom-kupa váltó verseny (helyszín a Hója — Bácsi torok) — 48 háromfôs váltó vett részt. Pályakitûzô: Kuszálik János. Eredmények: fiúk: 12–14 év között: Vasile Nodis, Andrei Muresan, Sorin Chiuzbaian (Máramaros); 16–18 év között: Ciprian Marian, Cristian Marian, Ciprian Corobian (Máramaros); 19 év felett: Maricel Olaru, Ciprian Popa, Simon András (Plopeni-i Vasas); 35 év felettiek: Shtempler Efim, Tumak Ivan, Pancir Vladimir (Midiz); leányok: 12–14 év közöttiek: Monica Anca, Andreea Dãnilã, Mihaela Petrut (Nagybányai ESK); 16–18 év közöttiek: Nagy Melinda, Rácz Andrada, Diana Serban (Máramaros); 19 év felettiek: Ana Bors, Valentina Lixandru, Anduta Dumitru (Brassó–Prahova).
3. nap a dél gyalui erdôben zajlott a rövidtávú 34. Arany Tájoló verseny (pályakitûzô: Dumitru Cioban; ellenôrzô bíró: Tôkés Árpád). Nyertesek: nôk:Tôkés Tímea (10, Compass), Maria Muresan Maria (12, Felsôbánya), Mihaela Petrut (14. Nagybányai ESK), Rácz Adela (16, Nagybányai STAR-TEAM), Dicsô Alexandra (18, STAR-TEAM), Mihály Gyöngyi (20, Clujana), Larisa Pop (21, Nagybányai ESK), Csérvény Judit (35, Compass), Fey Klára (40, Compass), Karsai Klára (45, Bp. OSC), Ivanenko Mária (50, Midiz), Szilágyi Renáta (nyílt, Nagyváradi Ady Endre Líceum); férfiak: Florin Pop (10, Nagybányai Iskolás Sportklub), Adrian Moldovan (12, Felsôbánya), Lenkei Zsolt (14, Bp. Spartacus), Hegedûs Ábel (16, Compass), Zinka Ionuti (18, Plopeni-i Vasas), Ciprian Popa (20, Plopeni-i Vasas), Simon András (21, Plopeni-i Vasas), Kálai Tamás (21 B, Bp. Törekvés), Germán Zoltán (35, Marosvásárhelyi Sorinsan), Tumak Ivan (40, Midiz), Hegedûs Ábel (45, Compass), Ivanenko Vladimir (50, Midiz), Shtemper Efim (55, Midiz), Nagy Dezsô (60, Clujana), Gergely Bálint (nyílt, Compass), Kiss Zoltán ( tehnikai nyílt).
Köszönet a versenybíróknak fáradhatatlan munkájukért, amellyel biztosították a verseny jó kimenetelét. Köszönet a Novofarm cégnek, amely biztosította a versenyfüzet elkészítését. A székesfehérváriak, de a többi külföldi is kiemelték a verseny családias hangulatát, ígérték, hogy máskor is szívesen eljönnek. Az ukránok csereakciót javasoltak.
Viszontlátásra 2002-ben.
Szeptember elsején és másodikán a Rekord sportpályája ad otthont annak a nemzetközi nôi lábteniszturnénak, amelyen a világbajnok Szlovákia és a vb. 4. helyezett Magyarország csapata vesz részt, a rendezô, a Kolozsvári Szamos együttese mellett. Aki hirtelen nagy színvonalbeli különbségre gondol, annak azt is tudnia kell, hogy városunk csapata (Dorina Pãuna, Monica Todea, Alina Nemes, Andreea Trofa és Alina Petric, edzô: Florin Purice) nagyjából megegyezik Románia felnôtt válogatottjával. A 2000 februárjában megalakult együttes még abban az évben harmadik lett a szlovákiai világbajnokságon.
A Rekord sportpályán (Onisifor Ghibu, volt Galac utca 20–24.) szombaton, szeptember elsején kilenc órakor kezdôdik a megmérettetés, amelynek második fordulójára ugyanaznap 15 órakor kerül sor. A díjazási ünnepség 18 órakor veszi kezdetét. Az esemény támogatói: Somesul Kötöttárúgyár, Coca-Cola, Bergenbier, Argos Rt., Cluj Tricot Rt., Besztercei Complast, Bukaresti Clariant AG, BCR, Bukaresti Dola Kft., Kolozsvári Romlemn.
Vasárnap kilenc órától egyéni verseny, bemutató játék keretében.
Rossz idô esetén a tornának a györgyfalvi negyedi Élelmiszeripari Líceum ad otthont. A próbák ebben az esetben is a páros, illetve háromtagú csapatok közötti mérkôzések, mindenki mindenkivel, két játszma a háromból rendszerben.
Kedden kisebb földrengés következett be a kolozsvári férfi kézilabda életében. Az Armãtura vállalat igazgatói irodájában, több órás beszélgetés után — jelen volt: Nicolae Ienac, a kolozsvári TST aligazgatója, az U és Armãtura SE vezetôsége, az új támogató, az Agrártudományi Egyetem képviselôi, kézilabda-szakemberek —, kimondták a volt U-Nehézgépgyár-Agressione Nemzeti Ligás együttes és a volt Armãtura SE elsô osztályú csapatának egyesülését. Az ok: az U régi támogatói a Nehézgépgyár és az Agressione Kft. visszaléptek a további segítéstôl.
A tárgyalások eredményei dióhéjban:
— az U és az Armãtura kézilabda szakosztályai egyesülnek és megtartják a Nemzeti Ligában a helyüket;
— az együttes Armãtura-U-Agronomia néven indul a legjobbak közötti vetélkedôn;
— szakvezetôk: sporigazgató: Mihai Ferent (az armãturások eddigi edzôje); fôedzô Remus Moldovan (ugyanezt az állást töltötte be eddig a fôiskolásoknál); másodedzô: Cãlin Hossu (egykori U-s, majd armãturás játékos), aki játékosként is szerepel.
Szerdán a szakvezetés véglegesítette a játékoskeretet, Mihai Ferent ma Bukarestbe utazik a hitelesítés végett.
A Nemzeti Ligában az idény szeptember 2-án, vasárnap kezdôdik, a kolozsváriak délelôtt 11 órától a Galaci Ulpimex csapatát fogadják.
Szeptember elsô két napján falunapokat rendeznek Magyarbikalon. A rendezvény szombaton reggel, a testvértelepülés, a magyarországi Tiszaluc lelkipásztorának, dr. Toth Albertnek az igehirdetésével kezdôdik. Ezt követôen, szintén a templomban, Ferenc Árpád helybeli református lelkész tart elôadást Kalotaszeg — ami megmaradt? címmel. Este kilenc órától a kultúrotthonban friss, zenés kabaréelôadásával fellép a kolozsvári Horváth Béla Stúdiószínpad társulata. A vasárnap 10 órai istentiszteleten a nôszövetség kórusa énekel. A délutáni istentiszteletet követôen az iskola nagytermében Essig Kacsó Klára nyitja meg a zsoboki alkotótábor kiállítását. A falunapokra Magyarbikal két testvértelepülésének, Tiszalucnak és a Bánffyhunyad melletti településen kívül magyar nyelvterületen az egyetlen Bikalnak (a magyar nyelvterületen lévô második Bikal nevû település) magyarországi küldöttségét várja.
• Vezetés közben érte az infarktus Balázs Istvánt. Az 54 éves férfi tegnapelôtt reggel a 21–CJ–5911 rendszámú teherkocsival haladt a Bunã Ziua összekötô úton, amikor szíve felmondta a szolgálatot. A vezetô nélkül maradt jármû a Fagului utca 13. szám alatti kertben állt meg. Az autó vezetôje a helyszínen életét vesztette, felesége, Klára (50) a baleset következtében könnyebb sérüléseket szenvedett.
• A tengerpartra ment lopni az aranyosgyéresi Octavian Okroz. A 19 éves munkanélküli fiatal, akinek már volt összezörrenése a törvénnyel, július 24-én Eforie Nordon rabolt ki egy lakást, személyi javak mellett 20 millió lejjel károsítva meg annak lakóit. Ezek után, mint aki jól végezte dolgát, hazautazott. Azonosítását követôen augusztus 27-én tartóztatta le az aranyosgyéresi rendôrség, majd átadta a tengerparti város nyomozószerveinek. Okrozt más, még ismeretlen tettesek által elkövetett lopások miatt is vizsgálják.
• Hatósági közeget bántalmazott a 21 éves, kolozsvári Ciprian Ovidiu Mutescu. A fiatal hétfôn késô este a Vágóhíd téren hangoskodott, amikor az 1-es rendôrörs egyik tisztje, Cãlin Alexandru Muresan igazoltatta. Mutescu, miután bemutatta személyazonossági igazolványát, hirtelen agresszívvé vált, meglökte a rendôrt, majd letépte kabátjának zsebét és bal vállpántját. Az ezután feltartóztatott fiatalt 30 napos elôzetes letartóztatásba helyezték, hatósági közeg megsértéséért kell felelnie a törvény elôtt. Mutescu az Agrártudományi Egyetem hallgatója.
A Polgármesteri Hivatal telekellenôrei több olyan családot fedeztek fel a városban, akik építkezési engedély nélkül végeztek módosításokat lakásukban.
Az ellenôrzések során kiderült, hogy egyre több család veri ki lakásában, helynyerés céljából, azokat a falakat, amelyek a tömbházak struktúrájának tartórészét képezik. A változtatások során veszélybe kerül a tömbházak stabilitása, földrengés esetén könnyen össze is omolhatnak.
Smaranda Rusu, az építkezési osztály vezetôje elmondta, a hónap folyamán végzett ellenôrzések során tíz Oprisan-negyedi családot figyelmeztettek a munkálatok beszüntetésére. A figyelmeztetés ellenére, építkezési engedély nélkül tovább folytatott munkálatok miatt az egyik családot 7 millió lejes büntetéssel sújtották.
Megjelent a Kalotaszeg idei harmadik, május–június–július–augusztusi összevont száma. A tartalomból: Tötszegi Tekla: A címer-motívum a kalotaszegi magyar népi díszítômûvészetben; Buzás Pál: A "kizsákmányoló"; Major Ferenc: A többszólamú éneklés hagyományai Bánffyhunyadon; Lukács Ferencné: A Kalotaszegi Református Egyházmegye Nôszövetségi Zászlajának vándorútja; Vincze Zoltán: Gyarmathy Zsigáné szobra, Gyarmathy Zsigáné gyûjteménye a kolozsvári múzeumban; Tonk Márta: Kalotaszeg-verseny Zsobokon; Honismeret, Ricci József: Emlékezetes kirándulások, Nagyszeben; Ricci József: Erdélyi települések lakosságának vallási megoszlása 1900-ban. A lap Kolozsváron is megvásárolható a fôtéri esperesi hivatalban, hétköznap 9 és 13 óra között.
A hétfôi tanácsülésen a városatyák kénytelenek voltak meghallgatni a tanügyi központok igazgatóinak azon kérelmét, miszerint az iskolaépületek javítására szánt összeget meg kellene növelni. A szükséges összeg hiányában a javításokat nem tudják iskolakezdésig elvégezni — mondták az igazgatók. Ezenkívül kérték, hogy a jövôben a felújításra szánt összegeket ne a központoknak, hanem egyenesen az iskoláknak osszák le.
Andrei Bede tanácsos többedmagával aziránt érdeklôdött, miért van szükség több pénzre, hiszen a munkálatok versenytárgyalásainál a lehetô legnagyobb összeget vették számításba, a szükséges anyagokat pedig még a versenytárgyalások elôtt be kellett volna szerezni.
Az alpolgármester néhány tanácsossal együtt ellenôrizni fogja a jelenleg folyó iskolajavításokat. Egy rendkívüli gyûlésen tárgyalják majd meg, hogy a munkálatok befejezése érdekében növelik-e a már kiosztott összegeket. A Polgármesteri Hivatal természetesen nem szeretné, ha a munkálatok be nem fejezése megzavarná az iskolakezdést.
A szamosújvári Törpék Háza gyermekotthonban jelenleg 58 árva él, közülük 40 iskolás. A kisgyermekeket a város különbözô iskoláiba osztották be, néhány magyar anyanyelvû árva a 2-es Számú Általános Iskolában tanul majd. Ennyi árvaházi gyerek még sosem járt iskolába. Az állami támogatás mellett a kicsinyek a Német Vöröskereszt értékes pénzbeli segítségét is élvezik. Forcheim német testvérváros képviselôi eddig is több akalommal enyhítettek az intézet anyagi gondjain, ezúttal a tanszervásárlás terén siettek az árvaház kis lakóinak megsegítésére. A füzetek, tolltartók és írószerek már a Törpék Háza lakószobáiban vannak. A nevelôk már megtették az elsô elôkészületeket az iskolakezdés küszöbén. Új tankönyveket szereztek be és naponta külön foglalkoznak az elsô osztályba lépô gyermekekkel. Igyekeznek az iskolaköteles árvákat külön hálószobákba csoportosítani. Az idén a szamosújvári gyermekotthonban "családias" szobákat rendeztek be, amelyekben három-négy kis árva éli mindennapjait. Bizonyára ez majd a közös tanulást is serkenti, elôsegíti.
Az új tanév elôtt a fôtéri árvaházat is rendbetették. A hálószobákat, tantermeket, konyhát és ebédlôt kimeszelték, a fürdôket pedig korszerûsítették és felújították. Minden helyiségben rend és tisztaság uralkodik, a személyzet pedig készen áll az iskolakezdésre.
Victor Babiuc liberális képviselô szerint az a dokumentum, amelyet Bruce Jackson NATO-szakértô készített, nem a régi kormányra, hanem a jelenlegire vonatkozik. Babiuc szerint a múltban Románia két nehéz megmérettetésen esett át: a NATO 1997-es madridi csúcstalálkozóján és 1999-ben a washingtoni kétoldalú csúcstalálkozón. "Akkoriban Románia a NATO-tagságra pályázók között az elsô helyen szerepelt" — jelentette ki a honatya.
A múlt héten Traian Bãsescu demokrata párti vezér azt nyilatkozta, hogy a NATO-felvételünk akadályai a politikai öntudatlanság, a korrupció meggyökerezése, a hadsereg reformjának megtorpanása, valamint a magyar és a zsidó kisebbség integrálása. Kijelentése nyomán Adrian Nãstase kormányfô úgy nyilatkozott: az említett dokumentumok a régi politikai hatalmat bírálják.
Victor Babiuc sajtótájékoztatón kiemelte azt is, hogy az ország hivatalosságai részérôl az utóbbi idôben elhangzott nacionalista megnyilvánulások kisebbfajta hisztériát keltenek és ártanak a szomszédos államokkal, valamint a hazai kisebbségekkel való normális kapcsolattartásnak. Babiuc Nãstase nemrégi úgynevezett magyar "föderalizációs törekvések" elleni kirohanására utalt, hangsúlyozva, hogy a szövetségi államformának semmi köze a szeparatizmushoz. A nacionalista hisztériakeltés viszont alaptalan és káros — mondotta a liberális honatya.
Valeriu Stoica, a Nemzeti Liberális Párt elnöke furcsának nevezte azt, hogy a Román Hírszerzô Szolgálatot felkérték, hogy vizsgálja meg az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását szabályozó törvénynek a nemzetbiztonságra való esetleges hatásait. A magántulajdon tiszteletben tartása nem teszi lehetôvé a megkülönböztetést egyes tulajdonosok között, mindenkinek joga van elkobzott ingatlanjához — mondotta Stoica, aki szerint komoly számításokra van szükség a kártalanítások kivitelezésére, ha pedig az állami költségvetésbôl ezt nem lehet fedezni, akkor a kártpótlást lépcsôzetesen kell végrehajtani.
Nem lehet egyesek igényét kielégíteni, a másokét pedig figyelembe sem venni, vagy csak részlegesen teljesíteni, bárki is legyen az illetô.
Medgyessy Péter az RMDSZ meghívására utazott Romániába. A Magyar Szocialista Párt (MSZP) miniszterelnök-jelöltjét útjára Juhász Ferenc MSZP-alelnök, az Országgyûlés honvédelmi bizottságának alelnöke és Szabó Vilmos, a párt nemzetközi titkárságának vezetôje, a parlament külügyi bizottságának alelnöke kísérte el.
A delegáció kedden Bukarestben vezetô román politikusokkal és az RMDSZ vezetôivel tárgyalt, szerdán pedig erdélyi körútra indul. Ennek során Sepsiszentgyörgyön a város polgármesterével és a helyi RMDSZ vezetôivel találkoznak, Marosvásárhelyen pedig felkeresik hivatalában Markó Béla szövetségi elnököt, és a város közéleti személyiségeinek részvételével megtartott fórumon vesznek részt.
Az MSZP kormányfôjelöltje Kolozsváron Takács Csabával, az RMDSZ ügyvezetô elnökével tárgyal, Nagyváradon pedig felkeresi Tempfli József katolikus püspököt. Az erdélyi program utolsó állomása csütörtökön Nagyszalonta lesz.
Medgyessy Péter a román kormányfôvel kedden délután, közvetlenül megérkezése után tárgyalt, majd felkereste Traian Bãsescu DP-elnököt, bukaresti fôpolgármestert. Bãsescu a magyarországi román közösség útján az MSZP támogatását ígérte a jövô évi választásokon, s kifejezte reményét, hogy a magyar választók Orbán Viktor kormányfôt — "fenegyerekeskedései" okán –- szavazataikkal meg fogják büntetni.
Adrian Nãstase rosszallását fejezte ki a nemrég felavatott nagykanizsai emlékmû és az Erdélybe juttatott millenniumi zászlók miatt. Bejelentette: néhány napon belül elkészül a válasz Orbán Viktor kormányfô júliusi javaslatcsomagjára.
A két megbeszélést követôen az MSZP kormányfôjelöltje kérdéseinkre válaszolt.
Elmondta: romániai látogatásának fô célja az MSZP elkötelezettségének kinyilvánítása a határon túl elô magyar közösségek ügyei iránt. Medgyessy fontosnak tartja, hogy Magyarországnak a szomszédos országokkal elôremutató kapcsolata legyen, ám ugyanakkor a kormányzásra készülô MSZP a környezô országok vezetô politikusaival is jó viszony kiépítésére törekszik.
— Fontosnak tartom, hogy emberi kapcsolatok alakuljanak ki, mert párbeszéddel és emberi kapcsolatokkal sokkal elôbbre lehet jutni, mint agresszivitással és olyan stílussal, amelyet általában nem szeretnek — szögezte le.
A román kormányfôvel folytatott megbeszélésen szó esett Románia NATO- és EU-tagságának kérdésérôl. Medgyessy közölte: az MSZP bátorítja és támogatja Románia csatlakozását. Tárgyaltak ugyanakkor a magyar státustörvényrôl és a romániai magyar egyházak javainak visszaszolgáltatásáról.
A magyar fél sürgette a magyar egyházi ingatlanok mielôbbi visszajuttatását, külön megemlítve a nagyváradi katolikus püspöki palota, a gyulafehérvári Batthyaneum Könyvtár, illetve a kolozsvári Református Kollégium épületének rég óta húzódó ügyét. Medgyessy a már elfogadott közigazgatási törvény és az anyanyelv-használati jogok mielôbbi alkalmazását, az ehhez szükséges végrehajtási rendeletek meghozatalát sürgette.
Felvetôdött a székelyföldi erdôk teljes visszaadásának a kérdése is. Bãsescu ezzel kapcsolatban elmondta: pártja ezt célzó törvénytervezetet nyújtott be a parlamentbe.
A kedvezménytörvény okozta feszültséget a magyar küldöttség mindkét találkozón érezte. Nãstase és Bãsescu egyaránt érintették ezt a kérdést, s úgy vélték, hogy a státustörvény ügye politikailag kezelhetô. Bár a jogszabállyal szemben az MSZP-nek is megvoltak a maga fenntartásai, Medgyessy elmagyarázta partnereinek, hogy ez a törvény a magyar kisebbség szempontjából fontos lépést jelent.
— Arra kértem ôket, legyenek partnerek abban, hogy ez a kérdés politikailag kezelhetôvé váljon. Egyben közöltem: határozottan támogatjuk, hogy a magyar kormány a végrehajtási utasítások tekintetében a román kormánnyal konzultáljon. Hogy olyan megoldást lehessen találni, amely a magyar kisebbség számára valódi elôrelépés, ám ugyanakkor a kölcsönös érzékenységre is tekintettel van — hangsúlyozta.
A román fél szintén a konzultációs úton történô kezelésben látja a kiutat. Bãsescu azonban — Nãstasétól eltérôen — úgy vélte, nincs értelme annak, hogy a nemzetközi gyakorlattal ellentétesen a román parlament egy magyar törvényt vitasson meg.
Az MSZP-politikusok kedden este az RMDSZ bukaresti székházában Markó Bélával és az RMDSZ vezetô politikusaival folytattak megbeszélést. Ezzel kapcsolatos kérdésünkre Medgyessy Péter elmondta: a szövetség vezetôi által azt az üzenetet szeretné eljuttatni az erdélyi magyarságnak, hogy "az MSZP és annak miniszterelnök-jelöltje mélységesen elkötelezett az Erdélyben élô magyar közösség dolgai iránt", s azt szeretné, ha a magyarság minél jobban boldogulna szülôföldjén.
— Legyenek teljesen nyugodtak, hogy ha kormányra jutunk, érdekeiket a legmélyebb meggyôzôdéssel és minden rendelkezésünkre álló eszközzel képviselni fogjuk — mondta.
T. Sz. Z.
Medgyessy Péter, az RMDSZ meghívottjaként érkezett Romániába, tájékoztatta a szövetség vezetôit arról a megbeszélésrôl, amelyet Adrian Nãstase miniszterelnökkel és Traian Bãsescu bukaresti fôpolgármesterrel, a Demokrata Párt elnökével folytatott. Elmondta, milyen aggályokat fejtett ki a két román vezetô politikus a státustörvénnyel kapcsolatban, és hogy ô mit válaszolt ezekre az aggályokra. Szavaiból kiviláglott, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje a román politikától eltérôen látja a kedvezménytörvény jelentôségét. Mint mondta, a jogszabály gyenge pontjai ellenére az MSZP és személy szerint ô is a kedvezménytörvény mellett áll ki, támogatva annak megvalósítását.
Markó Béla szövetségi elnök a Medgyessyvel lezajlott eszmecserérôl szólva hangoztatta: a szövetség érdeke, hogy a magyar politikai erôk között konszenzus legyen a státustörvény kérdésében és a jogszabály végrehajtásában.
Medgyessy Péter, az RMDSZ meghívottjaként érkezett Romániába, tájékoztatta a szövetség vezetôit arról a megbeszélésrôl, amelyet Adrian Nãstase miniszterelnökkel és Traian Bãsescu bukaresti fôpolgármesterrel, a Demokrata Párt elnökével folytatott. Elmondta, milyen aggályokat fejtett ki a két román vezetô politikus a státustörvénnyel kapcsolatban, és hogy ô mit válaszolt ezekre az aggályokra. Szavaiból kiviláglott, hogy az MSZP miniszterelnök-jelöltje a román politikától eltérôen látja a kedvezménytörvény jelentôségét. Mint mondta, a jogszabály gyenge pontjai ellenére az MSZP és személy szerint ô is a kedvezménytörvény mellett áll ki, támogatva annak megvalósítását.
Markó Béla szövetségi elnök a Medgyessyvel lezajlott eszmecserérôl szólva hangoztatta: a szövetség érdeke, hogy a magyar politikai erôk között konszenzus legyen a státustörvény kérdésében és a jogszabály végrehajtásában.
A szenátus kulturális bizottsága szerdán jóváhagyta a román nyelv védelmét szolgáló törvénytervezetet. Csupán Kereskényi Sándor RMDSZ-szenátor szavazott ellene, etno-politikai jellegûnek nevezve a tervezetet. Kifejtette: a törvény megvitatásakor elismert magyar nyelvészeket is meg kell hallgatni. George Pruteanu szenátor, a törvénytervezet kezdeményezôje, tagadta, hogy a tervezetnek etnikai vonzata lenne. Szerinte csak a román nyelv védelmérôl van szó, amely a nem román feliratoknak a szabályozásában merülne ki.
Az RMDSZ ügyvezetô elnöksége keddi ülésén megtekintette a Reform Tömörülés RMDSZ platform június 30–július 1. közötti elnökségi ülésérôl készült emlékeztetô dokumentumot. Az elnökség véleménye az, hogy a dokumentum hitelessége megkérdôjelezhetetlen. Az RMDSZ Reform Tömörülés elnevezésû platformja politikai cselekvésének elsôdleges célja a Szövetség közösség érdekében kifejtett tevékenységének hiteltelenítése és a vezetô tisztségek elvtelen eszközökkel való megszerzése — derül ki a dokumentumból. A dokumentum egyértelmûen igazolja a platform elmúlt években kifejtett közéleti tevékenységét, ezért érthetetlen a nyilvánosságra került irattól való elhatárolódás — áll az RMDSZ tájékoztatójában.
A budapesti Szent István-bazilikából szerdán útnak indították Dubrovnikba, állandó ôrzési helyére Szent István koponyaereklyéjét, amelyet Magyarország — a millennium tiszteletére — egy évre kapott kölcsön Horvátországtól.
Az 1590 óta a dubrovniki domonkos rendházban ôrzött ereklyét — a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Magyar Katolikus Egyház és a horvátországi kolostor képviselôinek jelenlétében — Szabó Géza, a bazilika kanonokja búcsúztatta.
A kanonok reményét fejezte ki, hogy Szent István tisztelete továbbra is összefûzi a két országot, azok egyházát.
Latorcai Csaba, a magyar kulturális tárca osztályvezetôje, az ereklyét kísérô delegáció vezetôje az MTI-nek a helyszínen elmondta, hogy a csontok végleges magyarországi elhelyezésére csak hosszú és alapos tárgyalássorozat eredményeként lehet remény.
A koponyadarabot a Szent István-bazilikában, a Szent Jobb-kápolnában állították ki, s azt több mint egy hónapon át az Esztergomi Keresztény Múzeumban is megtekinthették az érdeklôdôk.
Az ereklye a királyi koponya egy nagyobb és egy kisebb darabjából, valamint néhány csontmaradványból áll.
Biztonságáért a magyar kormány 300 ezer német márka értékben anyagi kezességet vállalt.
|
||
| [Vissza az Szabadság honlapjához] |
[Vissza a HHRF honlapjához] |